Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Már minden ismert szitokszót a szájára vett, annyi könyvet próbált elcipelni. Lehetetlenség volt úgy befordulnia a sarkokon, vagy úgy felmennie egy lépcsősoron, hogy ne ejtsen el párat közülük. De muszáj volt. Egész évben elhanyagolta a tanulást és az első szégyenletes vizsgája után kellett rájönnie, hogy nem lesz ez így jó. Rue is megszólta érte, Kornél még annál is csúnyábban nézett, hiszen mindketten tudták, hogy a seprűje lesz lassan már a tét ezért. És akkor vége van. Hogy fog versenyekre járni, ha a szülei elveszik tőle?
 Kivételesen még időben volt, kivételesen nem edzésről jött, kivételesen nem akadt bele egy prefektusba sem... De szokásosan megakadt a körlete felé menet.
 - Téged meg mi lelt? - pillantott le a szipogó hangokat megneszelve. Felismerte évfolyamtársát, de ennél többet nem nagyon tudott Rómeóról, csak hogy Eridonos és eléggé magának valónak tűnt. Főleg most, ahogy ott gubbasztott a földön. Zalán magához hűen le is ejtette a sárkánytangoz kellő olvasmányok közül kettőt is, ahogy lefékezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Fáradt volt, talán ezért is nézett ki úgy, mint akit nem hatott meg, hogy megint elejtett valamit. Kifejezéstelen arccal méregette Rómeót, amíg fejben próbálta hova tenni a szituációt. Nem akart kilencedjére is lehajolni, így egyik alkarjára tornyozza fel az olvasnivalókat - inkább kínzóeszközöket már -, hogy pálcájával kibűvölje az eridonos kezéből az elpottyantott rakományt. Egészen varázsló kinézetét keltette már, annyit könnyített az életén, hogy sikerült betörni a főnixtollat.
 Félig szabad kezébe fogta a könyvet, hogy megnézze, mivel kente össze a srác. Homlokát ráncolta gyanakodva, úgy fordította a fiú felé az előlapot.
 - Feltételezem a tiéd - szökött kérdőn magasba egyik szemöldöke, mint aki magyarázatot vár. Pár évvel ezelőtt még azt mondták rá, hogy mennyire kedves és empatikus, de mintha minden éjszaka lemorzsolt volna egy darabot a régi énjéből. Most is odafigyelt másokra, nem arról volt szó, inkább... Szigorral fűszerezte az egészet, egyfajta védfalként használva, hiszen annyiszor fordult már elő, hogy a közvetlenségét mindezek híján kihasználták és ellene fordították. - Szeretnéd elmondani, mitől tocsogsz vérben? Van egy vámpírunk a kastélyban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Szólalna meg ismét, de a srác hajthatatlansága először egy fáradt szóhajt szakít fel belőle és egy plafonra meredő tekintetet.
 - És az orrod... - próbálta motiválni válaszadásra, hogy befejezze a mondatot. - Falnak mentél? Elestél? Szent szalamandra, te is le szoktad fejelni a jóslástanterem ajtókeretét? - fordult arca fájdalmas grimaszba. Még Korinak is hajolnia kellett kissé, amikor órára mennek, nemhogy neki ezzel a magassággal.
 - Csodálatos - szűrődött elő belőle az irónia, ahogy felé hajoltak. - Gyengélkedő? - toldotta meg még egy kérdéssel az előbbiek sorát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

 Olyan válaszra készült, ami tényleg nevettségesen fog hatni, de ez... Ajkát harapta be, amíg gondolkodni próbált. Hisz ez a gyerek majdnem akkora termetű mint ő, ha nem nagyobb. Kinek lenne kedve ujjat húzni vele? Nála még Augustine szekálása is visszafogottabb lett idén, talán épp ezért. Vagy talán csak nem érinti Zalánt már olyan mélyen, mint annak idején. Ki tudja, mi az igazság.
 - Miért verne össze téged bárki? - Téged miért vertek össze anno? Hogy lehet kérdezni ilyen böszmeséget?! - Úgy értem, hogy... Adtál neki bármi okot rá?
 Arra, hogy gyógyítsa meg ő, nem mert még válaszolni. Ügyes volt már a bűbájokkal, de testre ható varázslatokkal még nem igazán kísérletezett, hogy teljes önbizalommal vállalja az ilyen kéréseket. Óvatosan tette le helyette a folyosó fala mellé a könyveit, majd előhalászott egy zsebkendőt, hogy átnyújtsa Rómeónak, addig se vérezzen össze mindent.
 - Nem olyannak nézel ki, mint aki nem tudja megvédeni magát. Vagy Csiki még szarabbul néz ki? - szusszantotta orra alatt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Értem - nyögte megenyhülve, hisz a fiú mondata telibetalált. Ő szajkózta mindig, hogy verekedni alantas dolog egy varázslónak, ostobaság elvárni bárkitől is, hogy puszta erővel védje meg magát. Joggal szegezhetnék akkor neki a kérdést, hogy miért pazarolta annyi idejét az edzőteremben, ha ezt vallja. Nos, azért, mert... akkoriban, amikor elkezdte, egy egyszerű pajzsbűbájt sem volt képes előcsiholni a pálcájából.
 - Ne hülyéskedj, szépen visszamész a körletedbe, addig meg... Na, gyerünk, indulás - lökött egyet emberesen Rómeó vállán, még mielőtt visszaült volna, hogy irányt adjon neki. A fene fogja itthagyni a folyosón. - Minek kéne szólnom? Hogy valaki bántott téged? Ne legyél ostoba. Majd legjözelebb jól odasózol Csikinek pálcával, amikor nem latja senki és majd egyből elmegy a kedve, hogy szarozzon veled. Biztos ismersz valami pofás rontást - próbálta bátorítani kicsit.
 Nos, ha Zalán nem aludta volna át a bűbájtan vagy az SVK órák zömét, akkor tisztában lett volna vele, hogy nem ő volt az egyetlen az évfolyamukban, aki kétbalkezesen bánt a pálcájával. De sajnos nem ez volt a helyzet. Így különösebb aggodalom nélkül kapta fel újra a könyvkupacot, hogy ismételten magára vállalja a prefektusi szerepet, amit manapság úgy érezte, egyre többen kezdtek félvállról venni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

 - Nem úgy értettem, hogy pálcával ütlegeled, jószagú trolltakony - fakadt ki nyomban, amint koppanni látszott, miről hadovál a másik. Ha lett volna szabad keze, ezen a ponton jogosnak érzett volna egy fülönpöckölést. Nem olyat, amilyet Szofinak szokott adni, hanem olyan rendeset, hadd csípjen. Hátha észhez tér tőle.
 - Először én is így vélekedtem erről. Akármennyit csesztettek, defenzív mágián kívül nem volt szívem mást használni. De elmagyarázták nekem - ezen a ponton nosztalgia szülte mosolyt eresztett el. Eszébe jutott, ahogy Anélia egy pálcaintéssel elvette a hangját, hog kioktassa arról, mi fán terem az önvédelem. - Ha egyszer erősnek mutatod magad, többször alig kell védekezésre adnod a fejedet.
 Lassított kicsit, amikor kérdést szegeztek neki. Nem kellett volna, hogy fura látványt nyújtson, látta már Margarétát ennél nagyobb kupaccal is járni.
 - Nem, nem, ez kelleni fog. Kicsit megcsúsztam aaa... Hát úgy mindennel - vallotta be egy széles vigyor kíséretében, s fejével intett a fiúnak, hogy kanyar fog következni. - Ismered a csiklandozó ártást? Vagy a sóbálvány átkot? Lábbilincselő rontást... - úgy kezdte sorolni őket, mintha mindig is tapasztalt használója lett volna valamennyinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

 - Szerintem meg fogalmad sincs, te és én mennyire hasonlítunk - halvány mosolyra rándultak arcizmai. Elmagyarázta volna neki a saját küzdelmeit, amit át kellett élnie ahhoz, hogy a platán és a benne lapuló főnixtoll engedelmeskedjen neki, de inkább az kötötte le a figyelmét neki is, mennyire súlyos még sz orrvérzés.
 - Nem, ezt nem említetted - jegyezte meg, s mikor vonásai közönnyé fakultak volna, épp akkor lett szemtanúja egy látványos esésnek. Megtorpant a folyosón, akaratlanul is égnek emelte tekintetét, s csak utána közelítette meg Rómeót. Ismételten lerakta az olvasmányrengeteget, hogy leguggolhasson és kényelmesen a fiú arcára szegezhesse a pálcát.
 - Valetudo - mormogta, hangjából fáradság érződött, de egyben türelem is. Csendben várta, hogyan sikerül a varázslata.
 - Nem vagy könnyű eset, mondták már? - szakadt fel a leplezetlen véleménye. - Embereld meg kicsit magad, Merlinre. VAV-ig akarod tűrni, hogy ezt csinálják veled? - halk volt, inkább atyáskodó, mintsem korholó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Meglepődött, hogy működött a bűbáj, bár a kifejezést az arcán igyekezett leplezni.
 - Sokat szenvedtem vele, hogy  így menjen már. Rengeteget gyakoroltam, de igazából... nem is tudom, végül mivel sikerült betörni pontosan a pálcámat - vallotta be vontatottan, ahogy Rómeó orrát vizslatta, majd megint kezet nyújtott neki, hogy felsegítse.
 - De ide nem vesznek fel kvibliket. Kell, hogy legyen benned mágia. Talán neked is kéne egy jó magántanár, nekem sokat segített.
 Az emlék mosolyra fakasztotta, ahogy visszagondolt Amélia jótanácsaira és a közös párbajokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Elgondolkodott egy kicsit, a kezében pihenő pálcát kezdte vizslatni. - Attól függ, milyen az összetétele, de a hozzáállásodon is sok múlik. Nekem például égette a kezemet, amikor nem volt bátorságom használni. Mondhatjuk akár azt, hogy ő tört be engem. - motyogta zavartan, de mosolyogva. A mosoly viszont önkéntelenül kitörő nevetésbe csapott át, ahogy meghallotta Rómeó ötletét.  Sokáig megszólalni sem tudott, csak a fejét rázta és kezét emelte, hogy időt kérjen.
 - Szerintem a fejed is beüthetted valahova. Nem, én nem lennék jó ilyesmire.
 Alighogy lecsillapodott, tekintete ellaposodott és csalódott közönnyel bámulta a mutatványt.
 - Szorgalmaznám, hogy minél gyorsabban indulj vissza ezért az Eridonba, de akkor megint fel kéne vakarjalak a földről, ha bénázol...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

 Tudott varázsolni, ez igaz. Örült is neki, de mennyire. De nem érezte alkalmasnak az időt, hogy tovább magyarázkodjon erről. Talán egy másik alkalommal, amikor nem kell attól félniük, hogy nyakon csípi őket egy prefektus.
 - Onnan azért nem kéne. Csak a szobádig. - fakó mosolyt láttatott, hiszen akármilyen furcsa is volt a srác, sok hasonlóságot érzékelt kettejük között. Persze ez csak akkor lenne derítő tény, ha Rómeó is tudna fejlődni. De milyen áron érheti ezt el? Ő neki is ilyen komorrá és érzéketlenné kell válnia? Az empátia és a bizalom rovására kéne hogy menjen ez az egész? Hamar elkopott a mosoly a saját gondolataitól, majd vállat vont és intett egyet, jelezve hogy jobb, ha tovább indulnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szofi egyszer elmesélte neki, milyen, amikor havonta egyszer megfosztják őt a hormonok a józan észtől. Bár ne hallgatta volna végig, mert azóta a saját hangulatingadozásáról folyton ez a groteszk hasonlat jut eszébe. Egyik percben önfeledt és még a mosolyát is őszintének érzi, hiszen az utóbbi hetekben nagy kő esett le a szívéről, hogy a szívének két fontos ember is felajánlotta, hogy cipelik vele együtt a terhet, ami a látomásokkal járt. Felsóhajthatott, mert végre valakinek beszélhetett róla.
 Másrészről a probléma nem szűnt meg. Jobban aludt Farkasházy bájitalának hála, de a tanulásban való felzárkózást hátráltatták azok a rosszullétek, amik már fényes nappal törtek rá. Kakasi tanárnő is észrevette, hogy valami nem stimmelt, mert a vizsga előtti ismétlőóra közepén kirugdosta a folyosóra, hogy menjen lepihenni a gyengélkeőre. És még mielőtt a bliccelés ötlete felmerülhetett volna Zalánban, a professzor megbűvölte a fiú saját tankönyvét, ami idomított kutya módjára harapott a sarkába, valahányszor rossz irányba akart fordulni, vagy éppen megállt. Hangosan szitkozódva tért rá a hírhedt folyosóra, az ingerültség egyre csak nőtt benne és már azon tanakodott, hogy fel fogja gyújtani a saját tankönyvét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Gyakorlatba készült ölteni az ötletet és pálcát rántott. A bűvös könyv, mintha megérezte volna a veszélyt, ficánkolni kezdett a földön, jószerével körbetáncolta a fiút, hogy ne tudják eltalálni. Vele együtt fordult, amikor lendült a keze, de a levegőbe fagyott, mikor szemtől-szembe találta magát egy másik diákkal.
 - Bocsánat, sajnálom. - Hebegte zavarában és még azt a harapást is csendben megtűrte, amit a mozdulatlansága nyomán kapott ajándékba a megvadult lapoktól. Azt hitte, hogy megijesztette a lányt, így a platánpálcát hamar le is engedte.
 - Azt hittem, csak én vagyok az egyetlen szerencsétlen, aki óra alatt... mármint nem úgy értettem, hogy te az lennél, vagy ilyesmi, hanem... Hahó. - Szemei szűkültek össze, ahogy jobban felmérte a másikat. Csak tudná, miért fogta be a fülét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ahogy a lány elhaladt mellette, még egyet harapott belé a könyv noszogatásképp, ami végleg kicsapta a biztosítékot Zalánnál. Rúgott egyet az olvasmányba, hogy messzebb kerüljön tőle kicsit és lendült is a platánpálca a szitokszóként mormogott Piroinitioval egyetemben. Még jó, hogy nem fából volt a padló, mert a feltörő láng nem éppen sikeredett kicsire. Riadtan hátrált egyet az általa kreált tábortűztől, gyorsan hátra is nézett a válla fölött, hogy a másik látta-e, miféle böszmeséget csinált. Sietve pusmogott Aguamentit, hogy mentse a menthetőt. A bűbájtan könyv ernyedt darabkái összeszottyadtak a víztől, néhány hamucafat élettelenül szállingózott a levegőben, kellemetlen szagot ontva magából.
 Mire úgy ítélte, hogy az incidens le van tudva, megpördült és a rellonos után indult. Látta, hogy épphogy megáll a lábán. Ő sem érezte a legrózsásabban magát, de a bokájába nyilaló fájdalom el tudta nyújtani az időt, amit még eszméleténél tudott tölteni.
 - Várj kicsit, alig tudsz járni - sietett oda hozzá, bár most már odafigyelt, hogy kicsit halkabban mondja. Kezét nyújtotta engedélykérően, mert ahhoz mégsem volt pofája, hogy idegen arcokat karoljon fel segítségképp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Rendszerszintű problémának könyvelte el magában a "szétesni készülő lányok" jelenségét. Amikor Zay borult el, mert kiment a bokája a csillagvizsgálóban, vagy amikor Júlia túladagolta magát... szintén a csillagvizsgálóban - csak hogy kihívás legyen őket cipelve lépcsőzni. Hozzá kéne számolnia azt is, amikor szemenrúgta Lilit az edzőteremben?
 Nem volt ideje végigvinni a gondolatmenetet, mert úgy látszott, a mozdulatával megborította a lány amúgy is széteső lelki békéjét. Belészorult a levegő, amikor megtaposták, hát még amikor ráakaszkodtak hirtelen. Térdét rogyasztotta be, hogy rendesen a lány hóna alá karolhasson és egyenesben tartsa.
 - Oké, akkor túlbonyolítva csináljuk. - motyogta magában, előremeredve a lány feje felett. Legalább a gyengélkedő már nem volt messze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Erőviszonyokat tekintve nem volt abban a helyzetben a lány, hogy nagyon erőlködni tudjon vagy épp jobban elhúzódni, de azt Zalán díjazta, hogy sikerült megtartania valamennyire magát. Még akkor is, ha ezt a tolakodó segítőkészsége indikálta.
 - Pár méter és ottvagyunk. Szóval fölösleges itthagyni téged - mormolta halkan, ahogy lépni próbált egyet vele. Kicsit túldramatizálta a rellonos, de ezt a véleményét egyelőre magában tartotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Talán akkor járt itt utojára, amikor másodikban leterítette őt az a bizonyos férfinátha. Akkor is csak azért volt hajlandó rá, mert Kornél is elkísérte, és addig sem kellett találkoznia Mankával.
 Lehet, hogy az erejével figyelmetlen volt kissé, de megijedt attól, hogy a másik a folyosó közepén kap valami fura rohamot, így inkább egy határozott mozdulattal a legközelebbi ágy felé irányította, s csak akkor engedte el, amikor megbizonyosodott arról, hogy ha véletlen összerogyna, azt nem a padlón fogja már megtenni.
 Remek kifogás volt, hogy a saját gondjával ne kelljen foglalkoznia, a rellonos korábbi kérésének eleget téve sietve vázolta fel a gyógyítójuknak, minek volt szemtanúja a folyosón. Mert hogy többet nem tudott hozzátenni a történethez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kicsit meglepődött, hogy már így ismerik itt a rellonost, pedig nem volt értelme, hisz ő alig járt ide, hogy tudomása legyen a rendszeres látogatókról. Ügyefogyottan figyelte, mit ügyködik a gyógyítójuk, néha-néha aggodalmas pillantást eresztett meg a lány felé. Vannak itt bajok. Úgy látszik, nem csak az ő nyakába szakadt annyi szerencsétlenség.
 Hangosan kapott levegő után és húzta ki magát, amikor hozzá intéztek kérdést.
 - Nem, én nem... Megszédültem órán és Kakasi tanárnő felküldött ide. De már jobban vagyok, úgyhogy szerintem én vissza is megyek - hazudta csuklóból, miközben azt mérte fel, vajon hány milliszekundumba kerülne kisurrannia innen, ha esetleg nem hinnének neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Sokmindent megadott volna azért, hogy ne kelljen most itt lennie, hát tenni is készült gyorsan ennek érdekében, amikor erélyesen ráförmedtek. Nyakát húzta be a gyógyító hangjától, s a lába, amely már az ajtó irányába fordult, most megrándult. Egyszeriben azt érezte, hogy valami megragadja őt és lerántja az oldalánál lévő székre. Kelletlen sóhaj szakadt fel belőle, ahogy lepillantott a rátekeredő kötszerre, hitetlenkedő tekintetét aztán a plafonra emelte.
 - Jobban vagyok - ismételte fél oktávval magasabb hangon, és próbálta elodázni, hogy eleget tegyen a kérésnek. - Csak őt hoztam be ide - prezentálta kezével a rellonos alakját a közeli ágyon, majd homlokát ráncolva kérdőn nézett a gyógyítóra, vajon lát-e hasonlóságot a kettejük állapotának súlyosságában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hőbörbő szájtátásig jutott el csak, pedig replikázni kívánt, amikor diáktársa beléfojtotta a szót. Lehet, hogy itt és most nem lenne olyan jó ötlet tovább ellenkezni, mert ha eljut Kakasi fülébe, nagyobb gondja is lesz egy rutinvizsgálatnál.
 Szemét forgatta, ahogy kelletlenül felrángatta a talárja ujját. Sértődött pillantást küldött a rellonos felé, miközben csakis magát hibáztathatta az egész miatt. Reménykedett abban, hogy nem fognak többet belelátni az állapotába, mint amilyen igazából. Sőt, örült volna, ha még annyit sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Állkapcsa feszült meg, szívverését pedig már a fülében is érezte, amikor ráaggatták azt a fura eszközt. Pánik közeli állapotban volt, de a büszkesége még erősebb volt annál, minthogy elkeseredett kísérletet tegyen ismét a szabadulásra.
 - Zalán - vágta rá gyorsan abban a reményben, hogy a válasza előrelendíti a vizsgálaton, egészen a "szabadon távozhat" mondatig. - Hollósi - tette hozzá kapkodva. Volt itt már róla vezetve valami, amikor nátha döntötte ágynak, de semmi több. Fejét rázta minden felsorolt tünetnél.
 - Egyik sem volt. Elsőben nőttem hirtelen, csak akkor vérzett az orrom. - Nem is keveset, de ezt már kihagyta. - Fogalmam sincs, mennyit ittam. De lehet, hogy ez volt a gond, jó hogy említi. Amit simán tudok a körletemben is orvosolni...
 Az utolsó kérdés hallatán megfordult vele a világ. Nem akart senki másnak beszélni róla, erről nem. Érzékei eltompultak kissé, ahogy a rellonos lánnyal akadt össze a tekintete.
 - Nem. Semmit. - motyogta alig hallgatóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Csak akkor szakadt el tekintete a lányétól, amikor a paraván az arcába tolódott. Meglepetten hőkölt hátra - már amennyire még tudott - a székben, égkék írisze apróvá préselte pupilláját, ahogy újból felnézett a nőre. Mint a sarokba kerített unikornis, úgy érezte magát.
 - Nem elég magyarázat, hogy úgy méreget engem, hogy mindjárt sokkot kapok tőle...? - tört elő a vérbeli szfinx. Mert visszamagyarázni mindig megéri... - Ha elengedne, higgye el, azonnal jobban leszek - halkult el, mintha a bizalmaskodás javítana bármit is a helyzetén. Reflexből a paravánt vizslatta szeme sarkából, mintha megerősítést remélne a fal túloldaláról, de ennek reménytelenségére eszmélve csak rosszabb lett, ahogy a másik irányba sandított. Inezt vette észre a terem végében, ahogy egy másik gyógyító magasodik fölé. Ajkait harapta be, olyan kelletlenül préselte ki a választ.
 - Tegnap este. És nem, nincs benne semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szava akadt el, most már végképp. Ezzel az opcióval kénytelen volt kiegyezni, még mindig jobb, mintha benntartanák éjszakára. Csendben fogadta el a kezébe nyomott bögrét, de a tartásán látszott, hogy a mérete ellenére próbálta összehúzni kicsit magát. Akkor találta meg a lány beszólása őt. Sértődötten kapta balra az elborult, sötétkék viharfelhőket, hogy villámokat szórjon tekintetével.
 - Kösz, de jótanácsoknak álcázott fenyegetésekből azt hiszem ma már eleget kaptam. - Kissé megijedt a saját hangjától, szokatlan volt tőle ez az ingerültség. Talán a helyzet adta, vagy a szédülés, amit minden erejével próbált kordában tartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Sértődöttség sütött tekintetéről, amit pillanatokon belül elnyomott valami körülírhatatlan kifejezés. Vonásainak élessége elködösült, a bögre pedig alig észrevehetően remegni kezdett a kezében.
 Ahogy ezeket a képeket leírta a lány neki, a világ mégjobban forogni kezdett körülötte. Csak ne most, könyörgött magában.
 Hallotta a szél süvítését, amitől feszülten markolt szabad kezével a széke karfájába. Pupillája kitágult, pillantása fókuszt vesztett és minden erejével azon volt, hogy visszatartsa a feltörni készülő látomást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Érezte a sebességtől fagyos levegőt, arcán az esőt, ujjai izzadtak a bőrkesztyű alatt és rándultak meg, valahányszor korrigálta az irányt a seprűvel. Persze ezek a mozdulatok önkéntelenek voltak, a kép még nem tárult a szeme elé, de már homály fátyla borult a gyengélkedő látképére. Annyiszor sikerült már elkerülnie ezt a helyzetet, ennek nem most szabadna megtörténnie.
 A hűvös ujjakat nem érzékelte a homlokán, de valami hang tolakodott a tudatába. Furcsa, hogy nem zendült egy szólamban a menetszéllel. Szeme rebbent a jelenségtől, levegő után kapott, mert még az akaratát próbálta arra az elmosódott foltra fókuszálni, ami a valósághoz kötötte. Mert egyszerűen muszáj volt.
 A seprű reccsenését hallotta, melyet az a mantra szakított félbe, amivel magát is mindig igyekezett lecsillapítani... rendszerint sikertelenül.
 Zsongott a feje a torz, összemosódó zajoktól és azzal egyidőben, hogy a súlytalanság érzete fogta el a testét a kezdődő zuhanástól, kiélesedett maga körül a világ. Hangosan lélegzett fel, egyenesen egy barna tekintettel nézett farkasszemet. Megrémült a másik váratlan közelségétől, így nyomban hátát vetette a szék támlájának. Mellkasa olyan ütemben emelkedett és süllyedt, akárcsak egy riadt madárnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Pillantása váltakozott az előtte legyezett apró kezek közt, mielőtt a rellonos arcáról olvasná le önnönmaga rémült ábrázatát. Hát ez cseppet sem segített az idegeinek, ráadásképp úgy csengett a füle, mintha még szánt szándékkal nem akarta volna visszafogadni a valóság zajait.
 Ajka nyílt el, mintha szándékában állt volna megszólalni, de csupán így jutott könnyebben levegőhöz. Szeme rebbent a lány mögé, félve kutatott a gyógyító után. Ami azt illeti, pont nem őt kereste, mindinkább a hűlt helyét abban reménykedve, hogy az előző mutatványa elkerülte a figyelmét.
 Nem emlékezett a becsapódásra. Vagyis, hogy most bekövetkezett volna. Nem értette, mi történt.
 Tagadni akarta, hogy mindez tényleg megtörtént volna, de legfeljebb saját magát lenne képes hitegetni, azt is inkább kevesebb sikerrel. Nem érezte most a szilánkosra tört csontokat, de valami észrevehetőnek történnie kellett, ha így az arcába mászott az, aki az előbb még szitokszókkal illette.
 Fejét rázta halványan, mert az utolsó mondatot már képes volt felfogni. Nem akart több szót pazarolni erre, nem kellett szabadkoznia a lánynak. Cserébe hadd ne kelljen Zalánnak magyarázkodnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szeme elkerekedett és olyan gyorsan kapott a lány keze után, hogy még magát is megijesztette vele kicsit. Amint ezt felfogta, azonnal enyhített a görcsös szorításon, csupán annyira fogta, hogy visszatartsa.
 Némán formálta a szavakat, mert még mindig alig találta meg a hangját, bár a vége felé legalább már valami suttogásféle volt tette érhető.
 - Ne hozd ide. Kérlek.
 A kék írisz megremegett, akárcsak az ujjai. Értékelte, hogy a másik már abbahagyta az ő ócsárolását, de segítő szándék ide vagy oda, nem engedhette meg, hogy így lássa őt orvos. És felfogván, hogy itt az agresszióval semmire sem megy, rekedtes hangon folytatta.
 - Mindjárt oké leszek, csak... Ülj vissza, könyörgöm. Visszajön nemsokára. - amit bár nem szeretett volna, de hatásosabb érvelésnek gondolta. Addig sürgősen ki kell találnia, hogyan szedje össze magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Szerinted én nem tudom, hogy ez nem oké? - kérdezte fojtott hangon, inkább elkeseredettség érződött belőle, mint számonkérés. - Ha csak a felét tudnád annak, ami ennek a velejárója, akkor... - elakadt a szava, hisz ezt még magától is megérte bevallani Kornélnak és Autumn-nak, nemhogy egy vadidegennek. - Te is felháborodtál, amikor segítséget ajánlottam neked, pedig az egy apró gesztus volt. Fogalmad sincs a következményekről, mert nem ismersz. Csak tartsd tiszteletben, hogy úgy rendezzem, ahogy én akarom. - Pillantása lassan kúszott a prefektusi jelvényre. Hát ez remek. - Én sem kontárkodom a te problémádba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ha eddig nem érződött volna eléggé minden lében kanálnak a rellonos, most már biztosan ki lehetett róla jelenteni. Zalán már nem tudta, hova hajoljon el a másik elől, gerince mentén borzongás futott végig, karja pedig libabőrös lett, ahogy a forró lehelet elérte a bőrét. Ez már elmondhatatlanul kényelmetlen volt számára, s az csapta ki végleg a biztosítékot, amikor megnevezték a hónapok óta őrzött titkának tárgyát.
 Ő el akar tűnni innen. Most rögtön. Nem érdekli, ha később visszarángatják ide, akkor ez a lány remélhetőleg már valahol máshol, valaki mást fog fárasztani a tudálékosságával.
 Esze - a lehetőségeihez és az állapotához képest - dolgozott valamin, amiről már csak egy módon lehetett kideríteni, hogy működik-e. Megint a rellonos kezéért nyúlt és olyan hirtelen próbálta elhúzni maga mellett azt, hogy a bűvös kötszer megint akcióba lendüljön, de már ne Zalánt tartsa ott.
 Macskát megszégyenítő óvatossággal tett ezután kísérletet arra, hogy kikászálódjon a székből és még véletlenül se kerüljön közelebb hozzá a prefektus, mint ahogyan eddig voltak.
 - Ehhez nem volt jogod. -  Hangjából még mindig hitetlenség és mély megvetés tükröződött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Börtönbe... - formálta némán grimaszolva a szavakat. Azért ezt kicsit túlzásnak érezte. Elhátrált a széktől, melynek folyományaként úgy érezte, mintha valami hatalmas súlyt emeltek volna le a mellkasáról.
 - Hasonló szépeket kívánnék neked is, de még a nevedet sem tudom. A Házisárkány illene rád...
 Összerezzent a kiabálástól, s több sem kellett neki, már az ajtónál termett. Rohanni szeretett volna a körletéig, de éppen hogy meglódult és tett egy kanyart, valaki más üvöltött utána.
 Az azt követő órákat Gabi néni irodájában töltötte azon magyarázkodva, miért volt szükség felgyújtani a saját tankönyvét. Utána már csak tűrnie kellett a tetteivel járó büntetőmunkát. Csak kerüljön még egyszer a szeme elé az a lány...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Meglátszott, hogy számos percet töltött azzal, hogy kezében gyűrögesse azokat az ominózus papírdarabokat. Ebből csak kettőnél volt igazán indokolt. Egyik a katasztrofálisan sikeredett bűbájtan beadandója volt, a másik pedig a recept a gyógyszereire. Egészen addig fel sem fogta, mennyire nem olcsó mulatság az Álomtalan Álom, amíg Farkasházy kotyvasztotta ki neki. Most viszont minden héten számításba kell vennie, de a végeredmény századjára is ugyanaz: mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha továbbra is nyugodt éjszakákat szeretne maga mögött tudni.
 A legalsó papír kiléte csak akkor vált relevánssá, amikor az ominózus folyosóra érve meglátta Armandot az ablak belső párkányán hesszelni. Keze tartalmával próbálta odébblegyezni a rellonost, hogy neki is jusson hely. Merthogy ezt a beszélgetést nem fogja megúszni öt perccel.
 - Parancsolj. Szofi tollából, személyesen neked... Igazából hazudok, mert nélküled is létezett a lista, de a lényegen nem változtat.