Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
 sulimóka |gyengélkedős
Olyan precízen egyensúlyozok a két forró csokival, hogy rendesen büszke vagyok magamra. Ez van. Ha apu dolgozik, én ki nem hagyom, hogy meglátogassam, valahogy szeretem a gyengélkedőt. Főleg most, hogy nem úgy kell ott üldögélnem, hogy neki fogalma sincs arról, hogy a lánya vagyok. Az az időszak nem volt túl jó, rendesen kijöttek tőle a pattanásaim is, de azóta... azóta a bőröm makulátlan. Én mondom.
Na meg unom ezt a Valentin hülyeséget, mindenki azzal van elfoglalva, ki kit hív el, meg ilyenek. Nem tudom, miért kell akkora dolognak lennie. Épp csak befordulok, de rendesen elkerekedik a szemem. Szerintem valaki meglátta a tűt, amivel vért vesznek. Szóval nem sietek, nem én leszek az új Wonder Woman. Domit még látom is elsüvíteni, még a fejem is utána fordul, de megvonom a vállam. Csak nem egy szatír. Akkor szomorú lennék.
A következő döbbenet tárgya Sallow. Szépen meg is állok a küszöbön, mert addig be nem megyek, míg meg nem bizonyosodok róla, hogy nem veszett, vagy valami. Ki tudja mit szedett össze az erdőben.
- Forró csokit? - oké, apunak hoztam, de a lány meg úgy tűnik, szüksége van rá.
- Miért kiabálsz? Egeret láttál? - vonom össze a szemöldököm. Én nem félek tőlük, szerintem cukik, de tudom, hogy másnál kiverik a biztit. Mivel mást nem látok bent, élek a gyanúval, hogy vagy Sallow volt, vagy Domi választhat másik pályát, és felcsaphat opera énekesnek.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 296
Összes hsz: 377
|
Szécsi helyett LöwenherzLehet picit túlzásba estem? Nem tudom, nem hiszem. Talán?
Mindenesetre a célomat elérem, mert az eridonos láthatóan beijed, és távozóra veszi, mielőtt még valaki felbukkanna, és számonkérné. Annyira rohadék nem vagyok azért, hogy rávarrjak valami ocsmányságot, amiért még el is tanácsolnák a suliból, de számolok vele, hogy nem tudja rólam, mire vagyok képes, vagy mire nem, és inkább kereket old, mielőtt kiderülhetne, hogy csak blöffölök.
- Mi van, mit néztek, sikoltó átkot szórtak rám - förmedek rá a továbbra is döbbenten engem figyelő tekintetek gazdáira, miközben kilököm az ajtót, amin Szécsi is távozott, hogy én is hasonlóképp tegyek, mielőtt egy gyógyító is előkerülne. Elvégre biztosan a közelben tartózkodik.
Azonban kénytelen vagyok behúzni a kéziféket, mielőtt nekirongyolnék egy újabb pirosnak. Mi a fasz van ezekkel, hogy mindenhol beléjük futok!?
- Húzzál már el.. - morgom, és csak azért nem tudom félrelökni, mert pont az ellenkező irányba kezdek szédülni. Csak az ment meg egy hátastól és a koponyatöréstől, hogy valahogy sikerül megkapaszkodnom a lány alkarjában. - ..a picsába! - fejezem be a mondatot jóval kevesebb határozottsággal a hangomban.
Egy-két pillanatig állok így, mielőtt el merem engedni, és akkor olyan dühösen nézek rá, mintha direkt ő intézte volna az egészet.
Elveszek tőle egyet a forró csokiból, és már kortyolom is, mielőtt realizálnám, mi történik. Csak az a tuti biztos, hogy szükségem van rá. A forró csokira.
Majd mozgolódásra leszek figyelmes magam mögött, úgyhogy gondolkodás nélkül megragadom a másikat, és kipenderülök vele együtt a gyengélkedőről, és azzal a lendülettel rántom is magunk után az ajtót. Végre kint vagyok.
- Öhm.. szóval. Te mit keresel itt? - szegezem a szőkének a legtermészetesebben a kérdést. Mintha abban, amit az elmúlt néhány másodpercben műveltem, semmi megkérdőjelezhető nem lenne.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
sulimóka |gyengélkedős
- Kicsit ellentmondásos vagy, nem gondolod? - halkan nevetek, tényleg. Még csak nem is zavaróan, épp csak le tudom rakni az egyik forró csokit, és nyúlni érte. Nem hiányzik, hogy miattam itt padlót fogjon, akkor aztán tényleg le nem mosom, hogy véla vagyok. Csak tudnám, ki kezdte el terjeszteni ezt a hülyeséget, bár... még mindig jobb, mintha azt terjesztenék, herpeszem van. Bár... azt meg úgyse hinné el senki, még hogy nekem herpesz, egyetlen apró mitesszerem nincs, ne vicceljünk.
Azért aggódva nézek a lányra, mert... tényleg nem fest túl jól. Nem, igazából nem akarom tudni, mi történt. Lehet kapott egy szeletet a karma tortából.
- Megmaradsz? - kérdezem meg pár pillanat múlva, csak aztán engedem el, ha helyesel. Felsóhajtok, mert már várom, hogy a fejemhez vágjon valami... rá jellemzőt, amitől tudom, hogy tényleg minden oké, és az univerzum is visszabillent a mederébe, de nem.
- Lassabban Sallow. Forró csoki. Forró - most már nem bírom ki, felnevetek, ahogy látom, úgy húzza le, mintha valami rövid lenne, aztán már csak a fejem rázom. Flúgos ez a lány.
És ebben egyre biztosabb vagyok, mikor fog és cibál. Tisztázzuk, ha nem sokkolódnék le annyira, hogy köpni-nyelni nem tudok hirtelen, rendesen kikérném magamnak, mert nem vagyok én rongybaba. Így most csak pislogás nélkül meredek rá, a kérdést hallva pedig a táblára mutatok az ajtó mellett, amin dr. Thorsten Löwenherz neve áll.
- Apukám... - és még csak nem is hazudok. Tényleg hozzá jöttem.
- Figyelj, én aztán nem akarok beleszólni, de... ha szarul vagy, tényleg jobb lenne, ha megvárnád... Domi seggét később is szétrúghatod, tudom, hol szokott lógni - eresztek meg egy halvány mosolyt, mert valahol sejtem, hogy a következő napirendi pontja az lenne.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
|
TalaÖltözékMár két napja vesztegelek a gyenguszon, holott hamarosan vizsgaidőszak. Habár nem vagyok a tanulás mintapéldánya, azért most én is érzem, hogy pár órával többet kéne tanulni. De nem tudom mit ehettem és hol, mert már két napja itt fekszem dögrováson. Ami amúgy nem baj, mert pihenni jó, de gondolkodni és fájni nem annyira. Főleg az utóbbi a gondom, hogy a hasfájás nem igazán akar elmúlni. Zsanna faterja azt mondta, hogy nyílik valami virág, aminek a hatóanyaga jó lesz és már mehetek is. Csak pont elfogyott és várni kell, hogy az üvegházban kifejlődjenek. Szerencse, hogy vigyázott rám Mr. Löwenherz és azt mondta, hogy ma már tutira lesz és addig inkább pihenjek, ha kell, akkor meg ad valami altató szerű cuccot. Így aztán két napig ki voltam ütve, szinte csak a muszájhoz keltem fel, egyébként aludtam. talán nem is baj, mert így csak ma tudtam az élet nagy kérdéseiről gondolkodni hülyeségeket. Most viszont megint kínlódok és eszem ágában sincs felkelni. Oldalra nézek, hátha lesz valaki itt a közelben, aki segít nekem. Például jól esne egy pohár víz, de félek, ha felállok, rögtön összeesek, mint valami rongybaba. Mák, hogy mellettem egy ismerős lányra bukkanok, Atalára, aki az egyik Navinés évfolyamtársam. Csak azért tudom ennyire, hogy ki, mert tudom, hogy jelnyelven beszélget, azaz, ha most hozzá is szólnék, vélhetően nem hallaná. Viszont a metamorfságom ad egy kis segítséget... megnyújtom a mutatóujjam és megbökdösöm, hátha észreveszi, hogy majd szomjan halok. Kár, hogy nem ismerem a jelnyelvet, pedig apám már egy csomószor mondta, hogy ideje lenne megtanulni azt is. Mintha nem tanulnék mindenféle "sohanemkellmajd" dolgot. Kivételesen igaza lett, mert sokkal jobb lenne, ha most tudnék a szőkéhez "beszélni", vagy ahogy ők "mondják" jelelni. Közben az ujjam elkezdem visszaváltoztatni, hogy nehogy túlságosan megijedjen.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 296
Összes hsz: 377
|
LöwenherzIgaz, kicsit hülyén veszi ki magát, hogy elküldöm a francba, de közben meggátolom benne azzal, hogy belé kapaszkodom, de utóbbi ösztönös, előbbit pedig mindenképp a tudtára próbálom adni, hisz más se hiányzik, mint, hogy miatta itt ragadjak.
De az indulat a hangomban, és a tekintetemben a magam megerősítésére is kell, hiszen arról szó sem lehet, hogy egy fikarcnyi hálát is érezzek a csaj irányában, hiszen egy idegesítő, kényes kis... na jó, nem sárvérű, de előszeretettel csinál úgy, ami majdnem annyira rossz.
Sűrűn bólogatok, csak engedjen már el, és kapom ki a kezéből az italt. Figyelmeztetése ellenére is megégetem kissé a szájpadlásom, leginkább azért, mert régen elkésett vele, másodsorban pedig mert amúgy se hallgatnék rá. Harmadrészt pedig, mert amúgy se érek rá, mert a szökésre koncentrálok.
Kell aztán néhány pillanat, hogy a névtábla és az eridonos prefektus közt járatva tekintetem összerakjam a dolgokat, pedig konkrétan elmondja, amit realizálnom kellene itt.
- Thorsten Löwenherz az apád? - nézek rá elképedve. - Baszki, és fel is vállal?
Nem vagyok szemétkedésre alkalmas állapotban, ez most abszolút véletlenül és őszinte csodálkozással hangomban szalad ki számon, de nem nagyon bánom, főleg mert ő is nekiáll azt taglalni, milyen szarul nézek ki, és talán maradnom kéne.
- Sokkal többet segítene az ágyban fetrengésnél, ha szétrúghatnék egy segget, köszi - morgom, miközben az ajtónak dőlve fülelek, vajon kijön-e valaki utánam a folyosóra.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
sulimóka |gyengélkedős
Persze hogy csak pislogok, hisz tökre nem értem, mi lelte a rellonost. Mármint érted, elküld a francba, de a két lábán nem bír megállni. Én meg csak nem vagyok akkora görény, hogy így egyedül hagyjam, noha kétség kívül megérdemli egyébként.
Teljesen normális magyarázattal szolgálok arra, mit keresek én itt, az ösztönös kérdésére még jól fel is fújom magam. Igen, kicsit azért fáj.
- Nem, Sallow. Képzeld az én apám imád engem, és büszke rám - pedig én tudom... mármint Theonál tanultam abból, hogy ilyesmi ne hagyja el a szám, de ha egyszer ő sérteget, én miért ne okozhatnék neki fájdalmat?
- Az anyám is - tetézem hát, épp csak nem téve hozzá, hogy ők ezt külön-külön teszik, mert az meg engem nem zavar. El nem tudom képzelni, hogy anyu és apu sértetlenül legyenek egy fedél alatt. Apu szerintem pikkel anyura, anyu meg szerintem nem becsüli túl sokra az apámat, de... ez még mindig jobb, nem?
- Felőlem aztán. Viszont egy valamit tudok. Nem fog egy gyógyító se utánad szaladgálni egy három oldalas kérvénnyel, hogy legyél kedves megmaradni ott a seggeden, ha szarul vagy. Okkal kerültél ide, gondolom. És most mázlid volt, de lehet a következő lépcsőfordulóban nem lesz, hanem valaki szépen végig fogja nézni, ahogy padlót fogsz... amennyire bájos jelenség vagy - nem bírom megállni, a végére csak odaszökik a gúnyos mosoly az arcomra, sőt még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, úgy dőlök a falnak.
- Gyerünk. Menj csak - biccentek a fejemmel a folyosó felé, de egy tapodtat se mozdulok. Vele nem fogok tartani, könyörögni se azért, hogy kivizsgáltassa magát. Ha szenvedni akar, ki vagyok én, hogy elvegyem tőle a lehetőséget?
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 296
Összes hsz: 377
|
LöwenherzMár a másik eridonossal való szóváltás és kvázi harc is kimerített, nem állok készen egy újabbra, és kedvem sincs a szőkét bántani, kivételesen tényleg szándékomon kívül vagyok paraszt, és erre pont most hibázok rá, és találok ott be, ahol fáj. Láthatóan megbántódik, és nyomban ellentámadásba lendül, ami viszont szabályos arculcsapásként ér.
Ez a csaj.. ez a csaj eddig is képes volt olyanokról tudomást szerezni, amiről baromira nem kellene tudnia, mert rohadtul nem hirdetem fennhangon, hogy a családom magasról szarik a fejemre. Márpedig bármilyen kótyagos is vagyok, amit mond, az nálam is csont nélkül betalál.
- Hát... gratulálok hozzá! - mondom végül gúnyosan, de annyira erőltetetten, hogy kedvem lenne elsüllyedni, amiért ennél többre nem futja. Brutál mód megmondtam neki, szép volt, Sadie!
El is fordulok, nehogy meglássa az arcomra kiülő, haragba vegyülő csalódottságot. Rohadjon meg, de főleg az anyám meg apám, mert ez egyes egyedül az ő hibájuk, és az eridonosnak még igaza is van. Tudja magától is, megerősíteni nem fogom azért.
Egyelőre nem jön utánunk senki, épp csak elindulni nehéz, még gyűjtenem kell az erőt, és ezt a másik is tuti látja rajtam, mert arról próbál meggyőzni, hogy jobban tenném, ha maradnék. Bár őt aztán nem érdekli.
- Mit szólsz bele, ha nem is érdekel? - kérdezem tőle bosszúsan, felé fordulva, a másik csésze forró csokit fixírozva néhány pillanatig. Valami zseniális, hogy sikerült nem kilötyögtetni az egészet a fenébe.
- Jól van már, megyek mindjárt, csak... had üljek egy kicsit... le - morgok tovább, szép lassan, az ajtónak dőlve lecsúszva a kőre. Mondom, csak erőt kell gyűjtenem. Valai biztos elhagyott egy keveset a földön.
|
|
|
|
|
Rónaky Atala Kamilla
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Tala
RPG hsz: 31
Összes hsz: 36
|
LászlóNagyon megviselte a telihold, és erre valószínűleg rátett egy lapáttal a Stephennel való váratlan találkozás ijedtsége is. A gyógyítók legalábbis úgy néztek rá, mint aki halni készül, mikor beesett az ajtón. És kivételesen igazából nincs is ellenére a pihenés és hogy körbeugrálják. Bár szívesebben lenne otthon, de talán ma már hazaengedik, és akkor végre ismét a saját ágyában alhat. Félig ülő, félig fekvő pozícióban mered jelenleg a verses füzetére, amit a beszélgető füzetével együtt első dolga volt felhozatnia. Mégsem töltheti kizárólag alvással ezeket anapokat! És bár okosabb lenne, ha inkább a tanulásra koncentrálna így a vizsgaidőszak alkalmából, de az túl megterhelő lenne.
Teljes bambulási állapotban van, amikor valami, vagy inkább valaki megböki. Riadtan rezzen össze és kapja körbe a fejét, míg meg nem látja maga mellett az évfolyamtársát. Füzetet cserél, hogy megértsék egymást. - Halálra ijesztettél. Egyáltalán hogy csináltad? És miért? - mindemellé igyekszik igencsak szúrós pillantásokat vetni a fiúra, mert tényleg rettenetesen ráijesztett ami azt illeti.
|
|
|
|
|
Wesselényi Arabella Valéria
Művészetis tanonc, Illúziómágus, Végzett Diák
Mammon
RPG hsz: 42
Összes hsz: 121
|
Hajcsika, arcikaKicsit messzebb ültünk a kandallótól, nincs az az isten, hogy közelebb merészkedjek hozzá! Az abból kiáramló meleg nem tesz jót a bőrnek, és a végén még ráncosodni kezdünk! Jéééézike! Csak azt ne! Túl fiatal és szép vagyok, hogy Kaki néni-féle banya legyek!
- … és akkor megláttam, hogy az alapozóját…NEM KONTÚROZTA! - ijedten felsikítottunk szánkhoz kapva kezeinket Zsüli meséjén, amit látott valamelyik nap a faluban. Most komolyan, a kontúrozás olyan alap sminkeléskor, mint az azt megelőző face care. Még akkor sem akadtam volna ki ennyire, ha mondjuk rossz árnyalatot használt volna vagy rosszul mosta volna el. Komolyan, nekem kell megtanítani mindenkit sminkelni?!
Ekkor nem várt hangok ütötték meg a fülemet. Gyanakvón irányába pillantottam, felmutatva mutatóujjamat a csajsziknak, hogy fogják be a pofájukat, mert hallani szeretném. Szemeim jobban szűkültek, ahogy megláttam a két ribancot Zsolnát köpködni közvetlenül előtte megállva. Anyám, de pofátlan szarok, Zsoli meg miért nem reagál? Miért tűri? Attól, hogy tehetős a családod, nem kell elviselned a bárányok bégetését. Kezembe kellett vegyem az ügyet. - Gyerünk hölgyim, mutassuk meg ezeknek, ki a főnike! - azzal fogtam magamat és hárman odalibbentünk egy pillanat alatt a trióhoz. Összefont karokkal álltunk meg Zsolna és a két ribanc között. Feszengve néztem rá a levitásra, hogy vajon fel fogja-e emelni a fejét vagy sem, aztán lealacsonyító pillantást vetettem a másik kettőre.
- Hé! Ő a testvérem és nem ribi, de én igen! - előhúzva a pálcámat, a hozzám közelebbit megajándékoztam egy Urticaria bűbájjal, ami hétköznapi nevén: Csalánártás. Zsüli és Maja a második csajra szegezte pálcáját, míg én az elsőre.
- Én a helyetekben eltakarodnék divatszakértőhöz, mert az egy dolog, hogy egyenruhában vagyunk, de komolyan… rózsaszín, szőrös hajgumi? Mi ez, kilencvenes évek? Sem stílusérzéketek nincs, sem pedig gerincetek, ribanc! - vetettem oda még lekezelőbben, de a pálcám nem ereszkedett meg egy percre sem, már nyelvem hegyén volt egy újabb rontás, de megadtam nekik a lehetőséget. Vagy párbajoznak ellenünk, vagy elfutnak. Még jó, hogy az utóbbi mellett döntöttek, mire diadalittasan meghajoltam - ha volt közönség -, aztán Zsolna felé fordultam.
- Ne törődj velük, a helyes, ego sértett pasik pletykásabbak, mint a nők. Jól vagy, csajszim?
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
sulimóka |gyengélkedős
Tudom, hogy le kellene lépnem, és hagyni a rellonost, had szenvedjen csak magának. És tényleg. Sokkal szívesebben ecsetelném Bálintnak, hogy Blair miért menőbb, mint Serena, és Georgina Sparks miért akkora red flag. Szavam nem lehet, mert a fiú tisztességesen szenved mellettem, mostanában egyre gyakrabban. Barátok vagyunk.
Nem veszem fel a gúnyt, inkább elkönyvelem, hogy Sallow tényleg nincs jó passzban. Egy ilyen kijelentés után az ember lánya, minimum azt várja tőle, hogy pálcát ránt, erre meg... és még a hangja is szar.
- Nem érdekel, csak nem vagyok egy rohadék - széttárom a karom, nem kell itt komoly lelki vívódásokra gondolni. Gondolhat rólam bárki bármit, azért egy embert, aki láthatóan alig áll a lábán, csak nem fogok egyedül hagyni. Már ha ugye észreveszem, mert az akarva-akaratlan megesik velem, hogy átsiklik rajta a figyelmem, hát most is annyi minden kavarog a fejemben, hogy kész mission impossible Sallow szurkálódására koncentrálni.
- Tessék. Meg bírod inni normálisan is? - nyújtom neki a forró csokit, de kapok az alkalmon, hogy egy kicsit én is gúnyolódhassak. Annyit megér az két pohár.
- Nagyon szarul csinálod, ugye tudod? - töprengek ám, mielőtt egy nagy sóhaj kíséretében, elhúzva a szám, de leguggolok mellé. Nem, ülni nem fogok. Bőven elég, hogy az undi falnak kell vetnem a hátam, azt nem tudnám benyelni, hogy a fenekem a padlóhoz érjen. Tökre nem higiénikus.
- Mármint.. ez a... Sün. Ideig-óráig működik. Hogy élből löksz el mindenkit. Eleinte még ott a kihívás, főleg egy eridonosban, hogy majd ő megmutatja, és bejut a falak mögé. Tényleg. De ha folyton visszapattan, egy idő után fel fogja adni. Mások talán még sokkal előbb. És akár hiszed, akár nem.... egyedül lenni piszok szar és félelmetes, nem tudod... mert mázlid van, és mindig akad az utadba valaki, aki felül a vonatra - nem nézek rá, és halkan is beszélek. Nem mintha tudnám egyébként, miről beszélek, csak... gondolom.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 296
Összes hsz: 377
|
LöwenherzIdőnként szeretek direkt rá is játszani a fekete bárány szerepre, amit a családom rám aggatott. Szeretném azt hinni, hogy lázadok ellenük, hogy ha már ők így állnak énhozzám, akkor én is úgy rúgjak beléjük, ahogy tudok, de aztán valahogy mégis mindig azon kapom magam, hogy próbálok megfelelni nekik. A jegyeim kifogástalanok, prefektus vagyok, dolgozom is (igaz, alantas munka, de akkor is), és nem okozok bajt. Nem csinálom a fesztivált, ahogy errefelé mondani szokás.
És valahányszor próbálom megfejteni, hogy miért is igyekszem megfelelni azoknak, akiket nem érdeklem, arra jutok, hogy ezt én akarom. De hiába bizonygatom, valahogy hamisnak tűnik.
És már kezdek belefáradni. Akárcsak abba, hogy mindenkivel harcolok. Nem érzem magam jobbnak, többnek tőle, hogy valakit megalázhatok, ha pedig visszanyal a fagyi, csak még nyomorultabb vagyok. De aligha javítana a helyzeten, ha elismerném a szőkének, hogy igaza van.
- Nem, így szeretem csinálni - vágok gúnyos képet, de mégis elfogadom a másik felkínált italt is.
Belekortyolok, ezúttal óvatosabban, de a mellém guggoló csaj persze csakazértis kötekszik, így muszáj felhúznom magam. Mielőtt azonban magamból kikelve, a forrócsokit a ruhájára vagy a hajába öntve megkérdezhetném, hogy na akkor mégis hogy kell inni, folytatja, és így már egyértelművé válik, hogy valamivel továbbgondolta, hogy mit is csinálok annyira szarul.
- Nem akarom, hogy bárki felüljön. Mert csak lelök róla, mikor nem figyelek - mondom néhány pillanat hallgatás után. - Gondolod jó nekem egyedül? Egy szart jó! De még mindig jobb, mint elhinni, hogy nem vagyok egyedül, és aztán pofára esni, mikor mindenki ellök magától!
Eléggé felemelem a hangom, alig egy kevésen múlik, hogy nem kiabálok, de nem is maga a hangmagasságom, inkább az lep meg, hogy egyáltalán ilyen őszinte vagyok ezzel a... csajjal.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
|
TalaÖltözékHa nem is teljesen úgy sikerül a hadművelet, ahogy a nagykönyvben meg van írva, azért láthatóan észleli, hogy megbökdösöm egy kicsit. Valahol egy kicsit szórakoztató is, hogy mindenkit meglep egy ilyen, de mivel az ujjam közben már normálissá zsugorodott, így teljesen megértem az értetlenségét.
- Woow - szólalok fel nagy bölcsen a kéznél lévő iratnál, hogy ez nekem sosem jutott volna eszembe, hogy legyen nálam valami, amivel tudok kommunikálni azokkal is, akik engem nem értenek. Nyilván azért, mert nem vagyok rászorulva. Lehet, hogy ezek után tartok majd magamnál valamit, amire lehet írni. Feltételezem, hogy tud szájról olvasni, meg szerintem hall is, szóval felé fordulva mondom, kicsit lassabban, hátha rólam nehezebb olvasni. Mindegy.
- Egy pohár vizet tudnál adni, szomjan halok - kérem meg, de majdnem lefelejtem a kérést. - Légy szíves - még egy mosolyt is dobok felé, de ha már úgysem szoktunk igazán beszélgetni... kommunikálni, akkor itt az alkalom, hogy egy kicsit jobban megismerjem őt.
- Neked mi bajod? - mutatok az ágyra, aztán rá, mert nekem egyértelmű a hányótál mellettem, ha nem lenne egyértelmű, hogy miért is fekszem itt.
|
|
|
|
|
Balassa Zombor
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák
- Z -
RPG hsz: 17
Összes hsz: 40
|
Stephen. Annak ténye, hogy ebből a könyvéből jelenleg MI hiányzik, még nem ismert előtte, az viszont nagyon is, hogy úgy elaludt, hogy már annak sincs értelme, hogy legkedvesebb bocsánatkérő szavait vegye elő és besunnyogjon. Reméli csak, hogy nem ma fejtettek ki olyan témát az óráján, amiről kiesik, hogy a vizsgán emiatt fog elvérezni és saját szavaira szégyent hozni. Aggodalma azonban hamar el is illan, hiszen más is gyötri. Kellemetlen ébredése a még rosszabb alvás hozadéka, manapság kínozza, mintha muszáj lenne, hiába a kávé nap közben, vagy éppen este egy pohár langyos, meleg tej, vagy egyéb praktikák, semmi sem használ. Nem érti, hogy mi a probléma, pedig már beleásta magát megannyi szakirodalomba és az átkon át a kimerülésen keresztül mindent végig nyálazott, sikertelenül. Így maradt az, hogy az órára menetel helyett a gyengélkedőre sétált, ahol végül egy üvegcsébe zárt megoldást kért panaszára, hogy legalább az elkövetkezendő napokban sikerüljön kipihennie magát. Ezt az évet oda kell tenni.
Nem is érti, végül miért erre jött, a későbbi órája majd teljesen másik irányba lesz, most azonban feje túl üres a gondolkodáshoz. Kedveli amúgy ezt a helyet, mindig hall valamit, amin mosolyoghat Mágiatörténet olvasás közben vagy épp csak mikor áthalad, most azonban zavarónak érzi és soknak, lehet jobb lenne mára neki beteget jelentenie. De nem, bírni kell, így táskáját nyitja kis és menet közben kutat a kis fém doboz után, amiben egy átlagos, a mugliknál oly népszerű energiaital lapul. Kellően édes, cukros és koffeines, hogy beinduljon tőle az agy, a test és kibírja estig. Automatikusan fordul a folyosót követve, majd vállal bele véletlen a mellette haladóba, mire a táska lecsusszan válláról és a földre pottyan, az eltörő üvegcse jellegzetes hangját hallva.
- Ne, ne, ne... bocsi - löki oda fél szóval, lehajolva, remélve, hogy csak a tinta, nagyon reméli. Kezében még az energiaital és a fájdalom, hogy ma tényleg szerencsétlen. Ekkor fordul az arc felé, aki láttán felsóhajt, nincs kedve az emberevő rellonosokhoz, akik emiatt akasztani akarják. - Kérlek, nézd meg, hogy csak a tintatartó tört szét és nem más - fura kérés hagyja el ajkait, de addig is össze tudja szedni a kusza gondolatait.
|
|
|
|
|
Balassa Zombor
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák
- Z -
RPG hsz: 17
Összes hsz: 40
|
Lilien. Sokadjára nyúl nyakához, hogy az apró, vörös kis dudort vakarja meg, amelyből szép kis pattanás lesz, ha nem kaparja ki idő előtt. Néha a bőre olyan, mintha most lépne be a pubertás rémségébe, de vélhetően csak túltolta az olajos magvakat, semmi több. Kezét leengedve lépdel a kanapé felé, ahol ismerős sziluett foglalt helyet nem is olyan rég, csak ő még a terem másik felében volt éppen, befejezett egy apró javítást a beadandójában, amelyre a könyvtárban esélye nem volt, mert az elsőévesek túl lelkesen keresgéltek a polcok között. Elpakolt már, kezében nincs más, csak két muffin, amit még az ebédről csent el, azzal a megfontolással, hogy uzsonnára jó lesz. Végül más terve adódik, amint megkerüli a kanapét, Lilien elé tolja a kezében tartott kettőst és lepillant rá.
- A csokis vagy a gyümölcsös? - mintha élete kérdését tenné felé neki, úgy vár, majd válasszon akárhogy, leül mellé. A lánnyal már jó ideje ismerkedett meg, hasonlóképp töltöttek időtlen időket a könyvtárban és a könyvek felett, akár egy asztalnál is, amelyből néha beszélgetés, majd ez a barátság következett. Ugyan nem egy házban léteznek, de elférne már sokak véleménye szerint a levitás berkeken belül, Zombor ezen sosem pörög, neki megfelel minden úgy, ahogy van. Lili a szemnek is szép lány, azonban hamar kiderült, hogy más felé húz a szíve, még ha fogalma sem volt ki az, a viselkedése és a szavai finoman árulták el, így hajdani, első érzelmei igencsak átalakultak másféle érzésekbe. Még mindig nem jelentették be otthon, hogy érkezne a testvére, anyja pedig kitartóan próbálkozik, Zombor addig a soha nem volt kishúgát találja meg benne, holott a lánynak bőven széles a rokonsága. Nincs ezzel gond. Hátra dől, majd a neki maradt muffin papírját bontogatja.
- Hogy vagy ma? Örülök, hogy nem látom nálad azt a vaskos kötetet, vagy éppen nem a könyvtárban látlak. Pihenj is - szavai mellé mosolyog, hiszen nincsen ebben semmi szigor, csupán tudja, a vizsgaidőszakban mind a ketten túltolták a könyvek habzsolását és a kimerülés szélén álltak. - Mesélj inkább, hogy mennek a dolgok feléd.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
online
RPG hsz: 252
Összes hsz: 316
|
Balassa ZomborSokszor van mostanában, hogy nem tudok aludni, úgyhogy előtte fennmaradok hajnal egyig és dalszöveg írásba temetkezem. Legalább három irány közt oszlik meg a figyelmem folyamat: az apám, a tanulmányi utam, a költözés. Fel kell nőnöm egyszer. El kell hagynom a Bagolykövet. De hogy legyek rá képes, ha alig ismerem az otthon fogalmát? Hajnal egykor fekszek. Alszok négy órát... aztán kelek fel. Előző napom rutinja nagyon hasonlóan alakul., azonban ma annyi változatosság van, hogy reggeli után napomat a mosdón kezdem térdelőállásban. Nő rajtam a stressz és nem vagyok hajlandó még magamnak se beismerni. Mit gondolnának rólam, ha beadnám a derekam? Szépen kezdem az évet, igaz? Túlhajtással. Agyalással. Gondolataim pontosan olyan iramban cikáznak bennem, mint a mosogatótálba ömlő víz amivel arcot mosok. Ki kell néznem valahogy és nem eshetek szét rögtön a legelején. Valahogy elvergődöm Kállay átoktörésére. Aztán LLG Haladó. Egész nap olyan sápadtnak titulálnak, mint akit féltenek, hogy mindjárt összerogy. Ott azért nem tartunk, én igyekszem ezt a tanerők tudtára adni, de nem hiszem, hogy különösen bevennék. Ebben a hangulatban slattyogok a Rúnatan terem felé, magam mellett fáradtan lógatott lapát kezeimmel. Fekete hátizsákom hanyagul egy vállra. Beletemetkezem a saját kis világomba és fel se tűnik, hogy elmegyek mellette. Csak az émelyítő morajt hallom, a kellemetlenül hangossá váló sugdolózást amivel a portrék rólam beszélnek. Várjunk csak... Hirtelen megállok. Perifériámból egy magát legyező hölgyemény tűnik fel. Ösztönösen hátizsákom pántjára fogok jobb kézzel. Elkapom tekintetét és farkasszemet nézünk. Rám pislog néhányszor, majd undorodva elfordul, megszakítva a kontaktust. Remélem fennakad egyszer valamelyik fán azzal az ötven kiló gyönggyel a nyakában! Ha ez nem lenne elég, még nekem is jönnek. Arra sincs különösebb energiám, hogy felháborodjak, inkább csak meglepődötten felhördülök amikor a vállaink összeérnek. Lepuffan a táskája is és akkor már ijedtebben nézek oda, mert attól félek, hogy esetleg figyelmetlenségből én mentem neki annak a valakinek, teljesen felborítva. - Ne haragudj! - hebegem kórusban az ő bocsánatkérésével. Nézzük egymást egy darabig. Iskolai egyenruha van rajtam, meg olyan acélbetétes bakancs, hogy szerintem minden lépésemtől berezonál szerencsétlen folyosó. Még a jelvényt is viselem, mivel hát ugye kötelező. Remélem azért nem hiszi azt a srác, hogy megbüntetem. Emberevő se vagyok tudtommal. Megkönnyebbülten fellélegzem - Zombor!Tudom, hogy neki most egész biztos nem fog beleférni, de attól még barátságosan megszólítom, mert én nagyon is örülök annak, hogy láthatom. A soproni koncert másnapján találkoztunk. Ott volt és nézett minket. Aztán leálltunk beszélgetni. Nagyon röhögtem, amikor kiderült, hogy a Bagolykőbe járunk mindketten, de tudod, ott vájkált bennem az egészséges szkeptikusság, egészen a jelenünkig, hogy mi van, ha nem? Van nálam valami, amit adni szeretnék neki, egy lap, de esélyt se hagy, hogy ebbe belekezdjek. Máris fura kéréssel rukkol elő. Némán mérlegelek egy darabig. Jogos a kérése,, és megerősíti előbbi felvetésemet, hogy én lehettem a hibás, szóval arra a logikus következtetésre jutok, hogy a kérése jogos és eleget is teszek neki. - Tudtam, hogy valamit hallottam - lehajolok félig térdelő állásba. Megvizsgálom közelebbről a táskát. Áttapintom ott, ahonnan a fura üvegcse törés jött. A táska elején, viszonylag az alja felé érzek nedvességet. Fintorogva el is veszem onnan a kezem - Hát valami tényleg eltört, de ez nem tinta. Fura szaga van, nézd csak meg!Odatartom elő a kezemet, győződjön meg róla ő. Az ujjaim színtelenek. Ha ez tinta lenne, akkor már feketére vagy kékre színezné. Netalán piros, de ki az, aki a tanárokon kívül azzal ír?
|
|
|
|
|
Balassa Zombor
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák
- Z -
RPG hsz: 17
Összes hsz: 40
|
Stephen. Nem szokása ennyire szétszórt lenni, kivéve akkor, amikor nagyon beleássa magát egy-egy témába, anyagba, és akkor nincs megállás, hajtja magát és nem figyel a világra, önmagára. Most azonban nem ez a helyzet, hiszen épp végzett és nincs új, amire épp ráfüggött volna - kivéve egy regénysorozat, arra nagyon -, szimplán valami nincs rendben. Az meg, hogy elmenjen a javasakárkikhez, még nem fordult meg a fejében, ki tudja, hogy mit mondanának neki. Így marad a kényszermegoldás és a kitartás. Gyanítja, ez csak valami tavaszi fáradtság-nyavalya, elmúlik, amint meglépi az időjárás a küszöböt és akkor majd egy egész hétvégét csak az alvásra fog költeni. Aztán mikor odaér, úgysem így lesz, de szép ígéretek.
Most csak inni kíván valamit, ami felrázza, de a konyha messze, a reggelinek meg vége, hogy kávét szerezzen, a faluba pedig nincs ideje lerohanni. Így marad ez a vacak, amivel többet árt, mint javít, ha hihető a fémpalack oldalán az összetevők listája, de belefér. Azonban ezzel sikeresen koccan bele valakibe és a legkisebb gondja lesz az, hogy az energiaital felrázódik, rosszabb pedig a reccsenés. Miért nem rakta zsebre?! Nem is érti, de most már mindegy...
- Én? - nyögi ki elsőre, sokkal fontosabban érzi most azt, hogy megbizonyosodjon arról, amitől most fél. Jó, nyilván nem fogják elzavarni, ha kér még, de feltűnő is, hiszen akkor mire használta el az első adagot és hasonló kérdések vetülhetnek fel. Ezen ráér még aggódni, most azonban csak fáradtan sóhajt és guggol le végül a másik mellé, aki volt olyan kedves és tényleg megnézte. Nem akarja felszedetni vele a cuccát, mint egy kiskirály, már kezébe is veszi a táskát és csalódott szusszanással nézi a foltot. Hogy magyarázza ezt meg? Végül kapcsol és felkapja a fejét, hogy nincs egyedül.
- Amúgy nem haragszom. Nem figyeltem én se - von vállat, majd akasztja is rá a táska pántját. Az energiaitallal még vár, gyanítja, hogy kirobbanna a dobozból, ha megkezdené. - Szia, Steven... nem, nem. Stephen, bocsi - ugrik be a gyors korrekció a srác nevét illetően, akivel igen érdekes helyen futott össze. Nem szokása sok helyre eljárni, de amire igen, az egy jó koncert. Nem nagyon nézik ki belőle, ahogy a fesztiválozást sem, de semmi sem zárja ki, hogy mindig csak tanuljon és sose érezze jól magát. Szűk társasággal a hatalmas tömegben, pont így a jó. Az már egy kellemes meglepetés, ha olyanokkal találkozik, akik még ide is járnak. Nem emlékszik semmi olyanra, amit szégyellni kellene és megcsinálta, így nem is érzi annak.
- Ahm, kértem egy bájitalt a gyengélkedőn, az törött el. Én balga előre tettem, nem pedig zsebre vagy akárhova. Szóval most mehetek vissza és kérhetek másikat, remélve, hogy nem hisz dílernek, aki szállít. Majd megmutatom neki a táskám, aztán rakom csak rendbe - azért megnézi az kezet, amit felé nyújtanak, majd egy zsepit elővéve, minden szó nélkül fogja meg Step kezét finoman és törölgeti meg a srác ujjait vele, hisz isten tudja, hogy mit okoz a bájital bőrön keresztül. Ha meg semmit, legalább a fura szag eltűnik. Az, hogy már akkor is finom borzongást érzett a saját bőrén körülötte, fel sem tűnik, van ami most kavarogjon odafent.
- Így ni. Bocsi még egyszer, szét vagyok szórva. Veled minden oké? - azon kívül, hogy itt ütköznek meg bájitaloznak.
|
|
|
|
|
Várkonyi Lilien
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák
RPG hsz: 22
Összes hsz: 25
|
ᘔOᗰᗷOᖇElmélyülten olvasgatja a kezében tartott könyvet az asztrofizikáról, felmerül benne a gondolat, hogy talán kérhetne egy időpontot Oshiro professzorhoz és akkor megvitathatnák a kérdését, mert hogy ez a könyv nem egy gondolatot vetett fel benne. Éppen az egyiken agyal, amikor Zombor elé tol két igazán finomnak tűnő muffint. - Uh, nem lehetne fele-fele? - pislog lelkesen a fiúra, mert nem tud dönteni. Ugyanannyira szereti a gyümölcsöst, ahogyan a csokisat és abban is biztos, hogy mindkettő nagyon finom. Attól függően, hogy a navinés osztozkodik-e, a hozzá jutó finomságba végül beleharap és jóízűen majszolja, szabad kezét pedig a másik alá tartja, hogy az apró, lehulló morzsákat felfogja, ölében ugyanis könyvtári könyv hever, amit nem lenne jó összekoszolni. - Mert ez szerinted mi? - nevetve mutat az ölében heverő asztrofizika könyvre. - Jó, vegyük úgy, hogy ez pihenés, mert amúgy nem kötelező anyag, csak kíváncsiságból lapoztam fel - még mindig mosolyog Zombira, közben összecsukja a könyvet és félreteszi, hogy minden figyelmét a navinésnek szentelhesse. - Mire vagy kíváncsi? Gondolom, nem a jegyeim érdekelnek - fordul ki felé és egy újabb harapást vételez a finom muffinból.
- Nem tudom amúgy - sóhajt. - Van az a srác, akiről múltkor meséltem. Tetszik, de nem tudom, hogy én tetszem-e neki. Talán nem is kellene ilyesmivel foglalkoznom, most úgyis új év következik és jó lenne még jobb eredményeket elérni. Veled mi újság? - kíváncsi lenne, hogyan is telt a szünet Zombinak, reméli is, hogy a fiú mesélni fog.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
online
RPG hsz: 252
Összes hsz: 316
|
Balassa ZomborAbszurdnak hat, hogy visszakérdez, ezért automatikusan zavart mosolyra húzódik a szám és alig észrevehetően fejemet is megcsóválom. Mást nem ismerek ezzel a névvel és még az egyedi a legszebb szavam rá. Megfordult a fejemben, hogy rákérdezzek, az anyja direkt hagyta-e le az s-t a nevéből amikor adta neki, de biztos bunkóságnak venné, holott csak az őszinte kíváncsiság hajt. Meg egyébként is inkább segíteni akarok, mint az idejét húzni a következő óra előtt, úgyhogy marad az ő oldaltáskájának elmélyült tanulmányozása. Arra azért felpillantok a procedúra közepén, ahogyan a nevemet emlegetni próbálja. Sok minden voltam már az évek során, lassan meg se kottyan, hogy elrontják, ezért vagyok kb. mindenkinek csak Steph. Misi a Rellonba jár (idén lett elsős MT-s) és odahívott a barátainak bemutatni. Nem értettem miért fagytak úgy le a pillanatig, mikor Misi elmagyarázta, hogy Stephanie-ként mesélt rólam Stephen helyett. Egész. Addig. A percig. Not gonna lie, azt hittem ott akkor megfojtom a srácot és fennhangon leüvöltöttem a fejét, hogy ne így próbáljon felvágni, ha meg úgy érzi, hogy barát helyett barátnőre van szüksége, azt Armanddal beszélje meg! Néha el se hiszem, hogy az a gyerek a bandám szent és sérthetetlen tagja. Na de majd én helyre teszem vele amit meg amikor kell, addig csak a rosszakarói maradjanak tőle távol. Végül is háborút nem nyitottunk belőle, még elmentünk Sopronba is, ahol a saját számaink szóltak tiszta szívből. Zomborral kapásból jókat beszélgettem a koncertünk végén. Mivel vele volt néhány tag, nem akartam sokat zavarni, de a köztünk váltott szavak épp elég emlékezetesre sikerültek, hogy azt a pillanatot sose felejtsem el. - Nem para - vigyorodom el. Jobban zavar az ujjaimra került rothadó tojásszag, ezt az isten se mossa le rólam. Zombor szerintem csak ront azzal, hogy az ujjaimról törli le nagy szorgosan zsepivel a löttyöt, viszont a szándékot értékelem. A fehér anyagot hamar átitatja a különös nedv, és a fiú szavaiból az is kiderül számomra, hogy bájitalról van szó. - Köszönöm. Ha azt akarod, hogy higgyen neked, hagyd úgy a táskád, ahogy van. Addig ne is nagyon nyitogasd, különben a végén még kipotyog pár üvegszilánk - mondom ezeket higgadtan, és néha a szemébe nézek, néha leveszem róla, ne érezze úgy, hogy mereven bámulják őt. Közben kifújom magamat. Felegyenesedek. A tekintetemben láthatja a kimondatlan kérdést: Mire kell az neked? Nyugodt és szorgos ember, de nem az akinek tanulási vagy lelki gondjai lennének. Ettől függetlenül mindez nem kizáró ok, hogy ne lehetnének neki is bajai amiről mással esetleg sosem beszélt. Ha még nem állt volna fel magától, nyújtom felé a jobb kezem, hogy felhúzzam magamhoz. - Nem, én is szétszórtan! - röhögök a saját kínomon, haver - Ma reggel nem bírtam tovább és kidobtam a taccsot! Heeey, mi lenne ha összekötnénk kellemest a hasznossal és a közelgő óra előtt elkísérnélek a gyengélkedőre?
|
|
|
|
|
Balassa Zombor
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák
- Z -
RPG hsz: 17
Összes hsz: 40
|
Lilien. Nagyon nehéz választ kap a kérdésére, olyannyira, hogy nem rest azonnal leülni és keríteni egy arra alkalmas pontot a kis asztalon, ahova leteheti a sütiket. Szerencsére szalvétája van, így arra bontja ki a papírból és felezi el előbb az egyiket, majd a másikat, végül pedig így nyújtja át neki azokat.
- Lásd a jó szívem – mintha valaha irigy lett volna, úgy bárkivel. Nem jellemző rá, így neki aztán bőven jó így, hogy mind a kettőből jut, ha tudja, akkor hoz többet is, de előre nem látott reakció volt ez, így legközelebb majd ügyesebben gondolkodik. Kényelembe helyezve falatozik egyet ő is, majd lágyan csóválja meg a fejét arra, hogy nem valami romantikus regényt lát a lány ölében, vagy egy naplót, amibe a napirendjét írja be, vagy úgy bármit is. Szóval, ugyanúgy pihen, mint Zombor maga, érthető, de nála most tényleg nincs semmi a süteményen kívül. Csak a táskájában.
- Az ennél sokkal de sokkal vastagabb volt és nem volt benne kép – nyúl oda, hogy belelapozzon, majd engedi is el a lapokat és tér vissza a muffinhoz. - Mire vagy kíváncsi belőle? Nem mintha ebbe beleolvastam volna, elkerülte az érdeklődésem – még, mert sosem tudni, mikor kel fel úgy, hogy szüksége lesz rá. Egy újabb falat után von finoman vállat, hogy a jegyek is jöhetnek felőle, de nem, nem ez volt az elsődleges cél. - Mire nem? Mondjuk még nem árultad el, hogy hogyan sikerült a beadandód Átváltozástanból – vagy emlegette? Mindegy, a lényeg, azt együtt írták, szóval valóban érdekli, hogy hülyeséget beszélt vagy sem, amikor odaért, hogy átnézze, mi kell még bele.
- Na – fordul felé féloldalast, bár nem az a pletykás típus, a lány dolgaira mindig kíváncsi, tekintve, hogy míg Lilivel mindig történik valami, saját magánál nem, tökéletes kompenzálás. - Nem szégyen manapság már az, ha a lány hívja el a fiút valamire. Akár megpróbálhatod azt és akkor kiderül, hogy tetszel-e neki vagy legalább szimpatizál-e veled, ilyenek. Ennyi még belefér az új évbe is akár – igen, szokatlan a felállás, de nem ördögtől való, így egy próbát meg is ér, nem? Fogalma sincs, nem történt még ilyen vele, de ami késik, az nem siet. - Velem? Elvoltam koncertezni, kirándulni, meg vettem egy csomó könyvet, ami nem tanulásra van. Egy mugli filmen alapszik, Star Wars. Elég érdekes világ, szóval belekezdtem, csak nehéz meglelni a régieket. Ezen kívül… nem nagyon. Én nem randiztam sikeresen a szünetben – azzal visszatér a maradék süti elfogyasztásához. - Mi is a srác neve, amúgy?
|
|
|
|
|
Balassa Zombor
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák
- Z -
RPG hsz: 17
Összes hsz: 40
|
Stephen. Nem hivalkodó vagy olyan alak, aki csak a tökéletes formáját mutatja a világnak, de szeret mindig is egy rendezett képet adni, legalább ennyit, nem kell ide semmi flancolás. Most azonban nem érzi ezt, inkább a mozdulatai sutaságát vagy épp a nyelvbotlást, de ezt annyira nem is bánja, elvégre ezer és egy ember van ebben a kastélyban, akiknek nevük is van és amely tömegből azért jócskán akad, akivel legalább egy vagy két mondata akadt az évek során. Mégsem szereti, ha ennyire kikopik valami elméjéből, még ha nem is szándékosan vagy éppen azonnal korrigálni is tudja. A koncerten, meg úgy a szünetben bőven másképp festett és érezte magát, más közeg, ahol a szórakozás a lényeg, még ha ott sem az ő hangja a leghangosabb vagy éppen az öltözéke. Annyi biztos, ahol valami zenei mulatság van, oda bőven járnak fura, jelmezes emberek is vagy épp bikinis lányok, mindenféle neonszínben, hogy ő, a kis póló-farmer kombinációjával bőven beleolvadjon a tömegbe. Ebből húzta ki képletesen, vette őt észre a srác, az, akinek a nevét is elrontja és akivel finoman még a piszkos munkát is elvégezteti. Ilyen sem volt még eddig.
- Akkor jó – vagyis annyira nem, de nem akar keseregni végképp, mint holmi siratóasszony, a foltos táskája felett. - Nem fogja lemarni a bőrödet sem, elméletileg – bár ezeket cseppenként kell adagolni, nem így, egyben. - Euhh.. a szaga azonban… - elmormol egy félig néma, félig érthetetlen káromkodást és a használt zsepit beletömi abba a zsebbe, óvatosan, aminek már mindegy. Innen néz fel a másikra és sóhajt egyet, bólintva a köszönetre, amivel sokat nem ért, de a gesztus az kellemes és értékelte is, más jelenleg nem is nagyon számít, hiszen nem tud többet tenni.
- Nem terveztem ezt a zsebet használni, de lehet a táskát se kell. Ha ilyen szaga lesz, az üvegszilánk lesz a legkisebb gondom. Az ablakon fognak kivágni, ha bebüdösítem a termet – erre már haloványan és halkan nevet. Sajnos van hasonló emléke, noha nem ő volt a főszerepben, hanem az a kisdiák, akik végigtrappolta a bagolyházat és persze, a ruhán, cipőn hozott is emléket, úgy ült be a könyvtárba, ahonnét végül futva távozott. Megesik. Elkalandozik, így kapja el a pillantást, ami egyszerre kérdés és finom aggodalom is lehetne, amitől kissé feláll a tarkóján az apró pihe, mikor felsóhajt. Nem tudja, hogy válaszoljon-e vagy sem.
- Csak egy kis segítség aludni – vonja meg végül a vállát félszeg mosollyal, hogy semmi illegális nincs benne és erős sem, ez nem altató, csak az álmokat segíti, amolyan relaxáló valami, ha jól vette ki a gyógyító szavaiból. Persze, így egyben az egész biztos kiütné egy jó időre, bőrön keresztül azonban reméli, hogy semmi sem lesz.
- Szétszórtan? Mi történt? - pislog párat, hát ennyire mindenkinek nehéz ez az időszak? A kezébe kapaszkodva áll fel végül, óvatosan akasztja vállára a táskát, miközben elhúzza a száját. - Áu. Nem ízlett a vacsora? - meglehet, bár ő legutóbb alkohol miatt hányt, az sem kellemesebb. Soha nem az. - Lehet neked se ártana beszélned vele, hogy maradjon is benned valami, ne csak dobálgasd kifelé. Igazából… nincs ellenemre, szóval mehetünk. Ha nincs más dolgot, persze. Feltartani nem szeretnélek a kínjaimmal – csóválja meg lágyan a fejét.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
online
RPG hsz: 252
Összes hsz: 316
|
Balassa ZomborZombort a koncerten láttam először. Azóta kevésszer beszéltünk. Kevés előismerettel rendelkezem róla róla azon kívül amiket nemrég említettem. Annyival árnyalódik a kép, hogy az iméntiek folytán szétszórtnak látom, ami lehet attól is, hogy rossz napja van, mint nálam a stressztől előjövő hányinger. Egy szürke egér az iskola alagsorában és mégis milyen ironikus, rajta tovább tartottam az alkoholtól kába kék tekintetemet Sopronban, mint bárki máson aznap. Engem nem érdekel, ki hogy öltözködik, noha persze nekem is van ízlésem ami alapján másokat bírálok. Sose fogok atléta trikóban és kilyuggatott farmerban mászkálni láncokkal, ahogy az oversized kertészgatya sem esik a preferenciáim közé. Ugyanezt másokon lazán elviselem, mivel az egyéniségükhöz hozzátartozóik az öltözködés. Felemelem magam elé a jobb kezemet, megforgatom. A bőr és körmök épek. - Nem érzem, hogy marna, nem - csóválom a fejemet olyan szkeptikus kifejezéssel, hogy hát csak nem olyan őrült Zombor és mászkál valami komolyabb kémiai vegyülettel a táskájában. A szag kiborítóbb, kimondani se kell, a záptojás és romlott szilva összeturmixolt elegye. - Lehet a nap további részét el kéne engednünk inkább. Így tényleg nem mehetsz be - felelem rá fejemet csóválva, de én is nevetve - A táskád azonban remek fegyverként is lehetne használni. Aki elé tartod, annak leradírozod egyből a szemöldökét. BWAAM, még csak pálca se kell. Easy.A humor a legjobb megoldás jelen helyzetünkre. Oldja a feszültséget és teret ad ötletelésre, hogy mégis mit lehetne tenni a helyzet javítására. Nyilván nem gondolom komolyan, hogy hagyjuk a sulit a picsába, max. elmegyek vele a mosdóba és segítek kimosni a táskazsebét, a buta libáknak meg adok vele egy lehetőséget, hogy kitöltsék az unalmas idejüket velem. Őszinte, szívből jövő mosollyal teszek rá magasról. Aggódom a fiúért, meg én se vagyok a legjobb formámban. A viccelődés megy, mögötte azonban nagyon erősen tartom magam, hogy egy pillanatra se szűrődjön ki, hogy Kis Vukk távozása se könnyített rajtam. Amikor kezemhez ér, átfut rajtam egy hullám, ujjhegyemtől át a vállamig és aztán továbbterjed a mellkasomba. Hirtelen jövő. Olyan, mint az áramütés, rendesen zsibbad tőle a karom, de nem úgy, hogy egyből el akarnám rántani. - Rémálmok? - A legépkézláb gondolat, ami felvetül bennem, nem tudok másra asszociálni így hirtelen. Hagyok elég időt válaszolni, aztán rá is térünk arra, hogy nekem mi bajom - Nem, a kaja itt mindig nagyon jó. Eh, kicsit összecsaptak a hullámok fölöttem.Igen, végül is leírhatjuk így a növekvő stresszt a továbbtanulástól, egy hosszas gyászidőszakot, és a félelmet, hogy nem tudom hol fogok lakni vagy mennyire kötök ki rossz lakótárs mellett. A jövő néha megijeszt, és inkább a rosszat, mint a jót látom benne először. - Zombor, ne hülyéskedj! - szólok rá. Kezemmel automatikusan fejéhez nyúlok. Valamiért az a hülye gondolatom támad, hogy úgy összeborzolnám a haját, de azt általában utálják vagy félreértik. Úgyhogy csak jobb vállára helyezem a kezem nyugtatólag - Ha feltartanál, nem ajánlottam volna fel. Törzsemmel a gyengélkedő irányába fordulok és el is indulok, remélhetőleg Zomborral a jobb oldalamon. - Ha gondolod, útközben kezdhetünk valamit a bűzzel. Kétlem, hogy egy szimpla Suvickus megoldaná, de a sulis szappannal sok szart kiszedtem már a ruhámból - közben meglapogatom nadrágom jobb zsebét. Nálam van valami, ami a világoshajút illeti.
|
|
|
|
|
