Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

nem jó napok, nem jó hely

Szerencsémre az idő még annyira kegyes, hogy a legtöbben kimenjenek vagy egy napos ablak elé, bánom is én hova, de aligha van tömve ez a hely. Pedig legutóbb leülni sem tudtunk, pedig akkor csak egy kártyapartit akartunk lezavarni az egyik évfolyamtársammal, végül a földön kellett ülni, de volt közönségünk. Döntetlen lett, a revansra azonban várni kellett, mert közbe szólt egy olyan fura és lehetetlen dolog, mint a szünet és az év vége. Idén még nem volt sem kedvem, sem időm rá, hogy szóljak neki, a mostani helyzeteket nézve lehet nem is lesz. Már csak az kéne, hogy valami nyílt helyen találjon meg Augustine és akkor le se vakarhatnám magamról, plusz, tuti lenne a bukás. Másrészről viszont, nagyon is jó lenne ismét olyan dolgokat tenni, mint játék, szórakozás, meg úgy a közösségi élet. Nagyon jó.
Belesóhajtok a jegyzeteimbe, hangosan, úgyse zavarok vele senkit. Valaki nevet a hátam mögött, de pontosan tudom, hogy azért, mert a felsőbb éves srácokat beszélik ki. Az egyik állítólag randira hívta, így kötelezően most fel kell sorolni az összes nevet, akik ott vannak és hogy ki milyen. A fülemre csusszannak a tenyereim, hogy ezt nem kívánom most végighallgatni, tekintve, hogy annyira sem érdekelnek, mint az, hogy megbukom-e idén vagy sem. Az sem segít, hogy fejem van a papíron, mert minden hiedelemmel ellentétben nem mászik bele a tudás a fejembe.
Az ajtó nyílik, egyel vagy kettővel, hárommal többel vagyunk megint, de nem emelem fel a fejem, hogy megnézzem ki az. Próbálom elnyomni, hogy ő az, akit nem várok, mivel azonban csend kíséri egyelőre, biztos más az. Érezze jól magát helyettem is. Nem telik bele sok időbe, míg a lépések közelednek. Kicsit görcsbe rándul a gyomrom, majd végül csak könyvek landolnak az asztalon. Leeresztem a kezem, mire látom, hogy pár színes tincs került a papírokra, meg egy kedves arc mellém. Sokkal jobb látvány, mint más, így arcomra egy halovány mosoly kerül, miközben felegyenesedem. Kissé kócos tincseim rendezem hátra, majd megrázom a fejem. Lehet kicsit sápadtabb vagyok, ezt elismerem.
-Szia Margaréta! Uhh nem, nem vagyok rosszul. De köszönöm – fordulok immár felé, fáradt kissé, de barátságos képpel. - Igazából a tanulás fáj, attól szenvedek – javítom ki a szavait, leginkább csak annyival, hogy számomra helyes sorrendbe pakolom őket. Sóhajtok végül és a halomra nézek, amit rendezni kezdek, hogy elférjen az övé is.
- Bocsi, máris rendet rakok – mondom felé pakolás közben. - Csak sikerült begyűjtenem egy-két extra feladatot, mert… - harapom el a mondat végét, majd inkább legyintek. - Csüccs le – mutatom, hogy immáron neki is akad hely bőven. Nem, nem panaszkodhatok, hát hogy néz az ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Sokkal szélesebb lesz arcomon a mosolyom, amikor meglátom, hogy Zente viszonozza azt. Így már nem is kellene aggódnom azon, hogy vajon rosszul van-e, de valami akkor sem az igazi. Mármint hozzá képest. Nem is tudom. Nem tudom összeegyeztetni a mindig jókedvű srácot ezzel a mélabús tekintettel, szóval ha fizikailag nem is, de valami baj biztosan van. Vagy vészmadár vagyok. Nos, a legegyszerűbb megoldást választom, szóval csak rákérdezek inkább az opciókra, és amikor érkezik a válasz, megkönnyebbülten szusszanok.
- Akkor jó. Már kezdtem aggódni - ami mondjuk hazugság, mert az első pillanattól aggódtam, de ne akadjunk fenn a részleteken, amikor az számít, hogy nincs baja. Ajkaim elnyílnak a folytatásra, majd megingatom egyetértően a fejem. Na, igen. Valakinek a tanulás átok, valaki pedig pillanatok alatt ráhangolódik. - Elakadtál valamivel? - zizzennek kékjeim kezei felé, ahogy pakolni kezd. Szólnék, hogy ne tegye, hiszen nem szeretném zavarni, de ismét megszólal. Ajkaim ó-t formáznak, majd ülök le mellé végül. A székemet húzom közelebb hozzá, érdeklődő kékjeimet emelem rá.
- Mert? - kérdezek vissza. - Megértem, ha nem szeretnél róla beszélni, de hátha tudok segíteni - pislogok rá őszintén. Ha máshogy nem, akkor ülök vele és szenvedünk együtt, de szeretném megpróbálni. Ha olyan anyaggal akadt el, amiben jó vagyok, akkor pedig végképp segíteni szeretnék neki, hiszen nem telik semmibe elmagyarázni pár dolgot egy iskolatársamnak. Előre hajolva fürkészem kicsit arcát, majd egyenesedem fel hümmentve.
- Furcsa vagy te nekem ma, Zente. Biztos csak a tanulás a baj? - sápadtabbnak is tűnik, de lehet csak a fényviszonyok miatt. Nem tudom, de valahogy rossz érzés van bennem, és nem szeretném, ha bántanák. Sehogy. Bár nem tudnék sokat tenni azon kívül, hogy szólok Kendének, hogy legyen szíves megoldani ismét a felmerülő problémámat, de hát… több, mint a semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

nem jó napok, nem jó hely

Azt mondják, hogy a lányok minden apró változást észrevesznek. Főleg egymáson, hogy épp valaki fogyott, másik oldalra fésüli a választékát, más smink, akármi, de elvileg azt is, ha valami nem oké. Én meg próbálok mosolyogni, hogy minden is oké meg hasonlók, csak épp nincs jó napom. Nem tudom, melyikünket akarom átverni, magamat, vagy őt? Mindegy.
- Ne aggódj, Somogyi vagyok, nem lehet gáz – az a baj, hogy abból is a LITE verzió, ami szép, szép, csak néha nem jó semmire sem. Ez van. Hátha azonban így kimondva tényleg eloszlatja az aggodalmat és szebb nap lesz.
- Hát igen. Pár… dologban – majdnem mindenben lemaradva érzem magam. Azért persze bőven akadnak olyanok is, amik végül beugranak és rájövök, hogy tudom, csak éppen hirtelen nem jutott eszembe. Viszont sok az új anyag is, olyan, amire meg nagyon figyelni kellene, ami nem mindig jön össze és az lesz belőle, hogy lemaradok és nem értem. Francba. Ezzel majd jól jutok valamire, jövőre VAV és én úgy fogok bukdácsolni, hogy öröm lesz nézni. Jó kilátások.
- Meeert – na most kicsit zavarban vagyok, nem azért, mert mellettem ül és idehajol, hanem mert beszélni kell olyan dologról, ami nekem kellemetlen. Nyelek egyet. - Hát nem tudok mostanság mindig jól figyelni. Néha nem alszom jól, máskor ideges vagyok és, és lemaradtam, vagy nem értem. A varázslataim is néha nem mennek jól. Próbálom összeszedni magam – tudom, hogy vizsgákig még rettentő sok az idő, sőt, azonban azt sem árt észben tartani, hogy ami ma sok, az holnap mindjárt itt lesz. Aha, tavaly is ez volt. Elpöffeszkedtem, aztán az lett belőle, hogy kapkodtam. Most nem, csak a jegyzeteket rendezem, amikben itt-ott lyukak vannak, ahol lemaradtam pár sorral. Az egyik tárgyból már kölcsönkaptam kiegészíteni, a másikat pedig a tankönyvből próbálom és persze, ott a beadandó is.
- Persze! - vágom rá azonnal, kicsit hangosabban a kelleténél. Ez éppen elég arra, hogy kvázi nemet mondat. Szusszanok egyet, mert pár fej felénk fordul, nem akarok mozizó tömeget sem. - Vagyis nem egészen csak a tanulás. Meg fogom oldani, csak még nem tudom hogyan. Ahogy ezt sem. Ennyit elolvasni se lehet – mutatok végül a halomra. Szívás, nem szívás, jelenleg azt hiszem a legkisebb bajom az, hogy kicsit fájdogál a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren
 Csókolom bácsi |
______________________________________________________

Magda azt mondta Warren tudja, hogy jövök. Furcsa, hogy valakivel akivel még soha nem beszéltem egy szót sem már meg van beszélve valami. Ez olyasmi, amin a legtöbb gyerek átesik, amikor az anyukája intézkedik helyette. Elküldi orvoshoz, oktatókat hív hozzá, de akár a szomszéd gyerekét is összeboronálhatja veled. Nálam ilyen sohasem volt. Ha akartam valamit, akkor azt magamnak kellett megszereznem a nulláról. Nem volt a létrának segédrúdja. Most pedig lett egy. Vakmerően belementem, bár amit így szerez az ember, ennyire túl könnyen, az talán túl könnyen ki is tud csúszni az ujjai közül.
Az ajtóhoz lépek, határozottan rákoppintok az ajtóra párszor, majd kurva magasról téve az etikettre be is nyitok. Úgy is tudja, hogy jövök nem?
- Szép napot, Vattai Júlia vagyok - virítok rá egy igazán elbűvölő mosolyt, amivel a tanárokat szoktam etetni. Közben beljebb is lépek, hogy magam után behúzhassam a kilincset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Invito szotyihéjak, mondaná, ha nem lenne nonverbális mégus, így csak a kökénypálcával int, mielőtt rálépne a szemetes pedáljára és ezzel felcsapná annak a fedelét. A padlón szétszórt napraforgómag-maradványok kötelességtudóan emelkednek fel, hogy libasorban a szemetesbe lebegjenek és bepotyogjanak a galacsinná gyúrt iratok, egy megbarnult banánhéj és egy fél zokni közé. Mióta Kállayval osztozik az irodán az kisebb átalakuláson ment keresztül: például valamelyest rendezettebb lett. A diákok által rettegett Lebaszás Barna Bőr Kanapéja és a célbadobásra használt Szekrény azonban változatlanul kiállta az idő múlását, ő is az előbbire dobja le magát. Nagyon kényelmes kanapé egyébként, tilosban járó és nyakon csípett diákseggek alatt puhított, különösen süppedős. Ezen mélázik várakozás közben, a lábát is feltéve az alacsony asztalkára, amikor a kopogtatás, majd az ajtó nyílása megtöri a csendet.
   -  Áh. Szevasz. - nem viszonozza a bemutatkozást, csak a cipős lábait pakolja vissza a padlóra és feljebb húzza magát ültében - Ülj csak le. Kajáltál már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren
 Csókolom bácsi |
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Összedörzsöli a tenyereit. Persze, hogy nem ebédelt. Ha valamit megtanult az iskolában töltött másfél évtized alatt, hogy ezek a kislányok csak éheztetik magukat, aztán meg fáznak és siránkoznak. Júlia leül a kanapé túlsó szélére húzódva, ő azonban ezzel egy időben fel is áll onnan.
   -  Ühümmm - az ablakkal háttal álló terjedelmes asztalhoz sétál, amin ingatag toronyban sorakoznak a talán évek óta átnézésre, aláírásra, lefűzésre vagy kidobásra váró papírok és kibelezett mugli kacatok, amiket rendszerint Adam otthonából vesz kölcsön - Nincs mit. Furcsa, nem láttalak még errefelé. Úgy értem, azok a srácok, akik aurorok akarnak lenni, általában nem a jó magaviseletükről híresek.
Kihúzza az íróasztal egyik felső fiókját, hogy kivegye belőle a legújabb felfedezettjét, amire még hónapokkal ezelőtt a Pozsonyi úti éjjel-nappaliban botlott: 7 Days Bacon Bake Rolls. Amikor az iskolában vagy az irodában ügyel, egy műszak alatt egy tucat zacskóval elropogtat belőle, és bár a lány nem láthatja onnan, a fiók nem is tartalmaz mást. Egy felhívó - Hé - kíséretében a lány felé dobja azt, ha pedig az elkapta - és ha nem, ezt egy szemforgatással fogja díjazni -, magának is kivegyen egyet. Azzal együtt tér vissza és dobja le magát ugyanoda, ahonnan felállt.
   -  Szóval... anyád bántott vagy apád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren
 Csókolom bácsi |
______________________________________________________

Felvonom a szemöldökömet. Komolyan nem érti miért nem jártam még erre? Hiszen épp a saját mondatában válaszolt a kérdésére. A srácok...Nos, valóban, a tinihormonokkal teletömött farokkal gondolkodó ösztönkanok nem fognak gondolkodni, a lánykák viszont megtanulnak a szabályok között úgy szlalomozni, hogy ne kelljen vagy legalábbis tudjanak rossz dolgokat megcsinálni, vagy ne bukjanak meg. Mert ez a szoba nem a rosszat cselekedő diákoknak lett kitalálva. Hanem azoknak, akik voltam olyan fogyatékosok, hogy lebuktak. Ha tudná, hogy mennyi probléma van a magaviseletemmel a törvények szerint. Mégis helyette csak mosolygok.
- Én lány vagyok, ezért lehet, hogy nem követem a sémát - felelek illedelmesen, de azért mintha valami minimális fenyegetés kiszűrődne. Mindenesetre amikor hozzám vág egy zacskó izét meglepődöm. Elkapom, bár nem sokon múlik a dolog. Talán a mák segített leginkább. Értetlenül megnézem magamnak a zörgő bigyót. Közben érzem, ahogy a férfi visszaül a kanapéra.
A kérdésre megáll bennem a pumpa. Néhány pillanatig rámeredek az illusztrációra, mielőtt tudnám rendezni arcomat és szelíd mosollyal felnézni a férfira.
- Nem értem, hogy jön ez ide, engem nem bántottak otthon - nehezen jönnek a számra a szavak és csak remélni tudom, hogy ezt a férfi a zavarodottságnak fogja betudni. Amúgy is milyen kérdés ez már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Milyen kérdés? Lényegre törő, talán túlságosan is egyenes... és nagyon fontos. Nem a kislány az első, aki itt ül mellette a kanapén és azt kéri - vagy mással kéreti -, hogy mentorálja őt. Az évek során sorra adták egymásnak a kilincset a kölykök, volt, aki mélyebb nyomot hagyott benne, volt, aki kevésbé. Egy azonban közös volt mindegyikben: a fájdalomból fakadó bizonyítási vágy. Kevesen vannak, akik nem valamilyen elfojtott agresszió okán kerülnek a pálca veszélyesebb oldalára és ő is ezért van itt.
A lány mindenesetre tagad. Vagy tényleg megszeppen, vagy csak az igazságot kerüli ki, ő nem tudhatja és nem is figyel annyira. A zacskó bontogatásával van elfoglalva, így nem láthatja az arckifejezését.
   -  Rendben - ennyivel nyugtázza, és bár magában levonja a következtetését, nem tesz hozzá semmit. Ha nem bántották, hát legyen így - És igaz-e az, amit tegnapelőtt hallottam, hogy levizsgáztál? - a zacskóba nyúl, de közben felnéz a lányra - Ha igen, gratulálok. ÉS kíváncsivá is tettél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren
 Csókolom bácsi |
______________________________________________________

Úgy tűnik  feszültségem nem jön át a férfinak, vagy ha igen akkor sem firtatja a dolgot. Ez azért a későbbiekben ad némi okot az aggodalomra, mégis egyetlen szóval eltereli innen a gondolataimat.
A vizsga. Felcsillan a szemem. Még szép, hogy igaz. Ki is húzom magam, ölembe eresztve a bontatlan zacskót.
- Igen, igaz! - mosolyodom el képemen öntelt büszkeséggel - Az állati alakom macska lett, pontosabban egy selkirk rex, tudja, azok a nagyon göndör szőrűek, de ha szeretné meg tudom mutatni, el van bűvölve a ruhám - mert nekem mikor nincs. A metamorf mágia miatt, szinte az összeset el kellett bájoljam, szóval az, hogy most emiatt is szükséges már se nem oszt se nem szoroz, csak egy plusz, bár az is igaz, hogy roppant mókás lenne bizonyos illetők előtt a meztelen visszaváltozás. Azok az arcok megfizethetetlenek lennének az is biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

És végre valami őszinte csillogás. Van, akiből a szülők említése hozza ki azt - hiszen kit nem őrizgetne neheztelést az öregeivel szemben -, Júliából azonban az eredményének említése. Nagyszerű - nem, cinizmus nélkül, tényleg az. Lehet, hogy az első kölyök lesz a kanapéján, akit nem az elfojtott gyűlölet sodorta erre, hanem tényleges érdeklődés vagy tehetség?
Pfft ugyan. De álmodozni azért még lehet.
   -  Naná - hátra dőlve kivesz egy darabot a kétszersültből és azzal valamerre a szőnyeg felé - Sosem felejtem el, amikor bejegyeztek, vagy egy teljes hétre kiköltöztem az erdőbe. Felszabadító volt. Aztán jöttek a bolhák - a szájába tömi a bake rollst - meglepő, mennyire hamar visszavágyik az ember a civilizációba, ha megbolhásodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Amikor megpályázta a tantárgyát, nem gondolt bele abba, hogy lehet, valami sokkal többet fog kapni a bare minimumnál. Történetesen egy egész ház vezetését. Kár volna azzal hitegetnie magát, hogy minden rendben lesz indulásból, mert semmi tapasztalata tinédzserek abajgatását illetően, viszont megvan az a jó tulajdonsága, hogy igyekszik minden új dologba, így ebbe is száz százalékot beletenni a kezdetektől. Nem használ, ha az ember negatívan áll hozzá a kihíváshoz, egyszerűbb úgy nekifogni, hogy megpróbálja mindenből a legjobbat kihozni, nem?
Ez az elhatározás sarkallta ma arra, hogy felkeresse a mellé kihelyezett házvezető-helyettes kollégát, hogy egyáltalán tudja, kivel fog együtt dolgozni. Jó természete és illemtudása pedig rögtön azt diktálta, hogy üdvözlő ajándékként egy helyi kézműves sakét is hozzon magával. Milyen ember megy ajándék nélkül megismerkedni egy idegennel?
Akadálymentesen sikerült bejutnia, az iskola védelmi rendszere a múltkori felvételi beszélgetése óta úgy látszik, gond nélkül felismeri, és némi eligazítást követően, melyet a diákok készségesen megadtak neki, sikerült megtalálnia a defenzori irodát. Határozott kopogással tiszteli meg ennek örömére az ajtót, hogy bebocsátást kérjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren
 Csókolom bácsi |
______________________________________________________

- És mit evett?- Összevonom szemöldökömet a kis elbeszélésére. Mármint ne értse félre senki, ez zseniális ötlet. Sőt magamban én is elkezdek gondolkodni egy érdekes terven. Ugyan nem az erdőbe, de valakihez egy hétre simán átlibbenhetnék. Ehetnék a hűtőjéből amíg alszik, tudnám használni a mosdóját és amúgy meg macska lennék. Talán Will fog kapni egy hétre lakótársat ha jól viselkedik.
Levágom a kanapéra a bake rollst és már fel is pattanok, hogy aztán izgatottan lépjek pár lépést hátra megkerülve az asztalt. A kanapén ülve is átváltozhattam volna, de nem, én odaállok Dw elé és úgy alakulok át, aztán megállok előtte kihúzva magam.
Állat fel, farok fel, mint aki kurva büszke magára. De hát az is vagyok. Csak azt utálom benne, hogy a hegeket amiket emberi alakba el tudok rejteni hála az élet iróniájának itt nem tudom. Amikor először szembesültem vele a tükörben elég nagy pofon volt, mostanra kezdem leszarni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A mai este hosszúnak bizonyult. A takarodó időpontjával egy időben tápászkodtam fel a pszichológiai könyvek közül, hogy induljak el a mai járőrszolgálatra. A holnapi dolgozat anyagának csak a feléig jutottam. Jóllehet eddig könnyen ment a tanulás, hisz érdekel a dolog, mégis izgultam, hogy nem fog menni. A terv az volt, hogy az járőrözés végeztével folytatom a magolást a takaró alatt.
A folyosón sétálva a szakszavakat ismételgetem, míg próbálok kifelé is figyelni. A körletünktől néhány sarokra már elcsíptem egy vihogó elsős lánycsapatot, akik nem figyeltek az időre. Csak visszaküldtem őket a hálótermeik felé, ők pedig pironkodva siettek el, meg sem várva, hogy befejezzem a mondatomat. Megértem őket, és abban is szinte biztos vagyok, hogy mostantól jobban fognak figyelni az időre esténként.
A Fecsegő Dámák folyosójára befordulva csak szememre próbálok hagyatkozni, hiszen a portrék zaja elnyom és összezavar minden neszt, ami esetleg a folyosókon kóborló diákoktól eredhet. Befordulok a következő sarkon, megcsodálok egy részletesen festett, fiatal hölgyet. S közben csak a szemem sarkából veszem észre a villanást, ami valószínűleg nem egy festmény része. Lassan fordulok utána, ám a fény eltűnik. Ahogy tovább megyek pillantom meg a diákot, kezében varázspálcájával.
- Szép estét! - szólítom meg halkan. Talán csak nem nézte az időd, talán csak gyakorolni akart, de inkább meghagyom neki a lehetőséget, hogy megmagyarázza a dolgot. Nem akarom mindenképp megbüntetni, nem késte le még olyan sokkal a takarodót, ám ki kell derítenem, ha rosszban sántikál. - A takarodó ideje után nem kéne a folyosón tartózkodnod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Azóta sem sikerült kihevernem azt az Edictum cikket, főleg miután Zalánnal is beszéltünk a lelátón. Azóta csak még inkább nem tudom valahogy elűzni a gondolataim közül. Éppen ezért rohanok - kis túlzással - a Pol által meghatározott helyre, mert szükségem van valakire, aki lány. Aki megérti, mi a fészkes fene folyik itt. Legalább minimálisan, mert ha nem, akkor tényleg elvesztem és iskolát kell váltanom. Amit mondjuk elég nehéz lenne beadni a szüleimnek, mert észérvem nincs rá. Szóval lábaimat szedve, amennyire tőlem telik, robbanok be a társalgóba, ami tényleg mindig üres. Fura. Még oda sem érek, sőt, még fel sem fogom a jelenlétem a helyszínen, Pol már zavarba hoz. Arcomon csattan tenyerem, ahogy igyekszem eltakarni.
- Nem vagy vicces. És ne hívj így, mert... nos, mert ne. Zavarba ejtő és semmi olyan nem történt, plusz nem is fog valószínűleg, csak... aj, csak még jobban összezavarsz! - tárom ki kezeimet, majd dörzsölöm meg szemeimet, hogy levetődjek az első vízszintes felületre. - Nem tudom. De azóta furán néznek rám néhányan, néhány lány meg nevetgél, ha elmegyek mellettük - ráncolódik szemöldököm. Bár az lehet Zalánnak szól, ahogy eddig mindig történt. Kérdéses, ha nincs velem, akkor hogy szólhatna neki, mi? - Azóta meg beszéltem Zalánnal is, és... öm... ez egyre rosszabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Minden reményem Polba rakom, hogy tudjon segíteni. Mióta az iskolába kerültem, nem állok a helyzet magaslatán, de ha így folytatom, onnan is le kell szállnom, ahova eddig feltornáztam magam kommunikáció szinten. Ez a hátránya, ha évekig magántanulónak kell lenned, mert a felnőttekkel való kommunikáció nem ugyanolyan, mint a korombeliekkel.
- Hogy hogyan? Reggel felkeltem, minden oké volt, majd a kezembe került az Edictum legújabb száma, ahol valami pasis lista közepén virított a nevem - felelem immár mellette ülve. - Nem akartam elhinni, és őszintén még mindig nem akarom. Aztán kiderült, hogy Szofi írta. Tudod, Zalán unokatesója, a lány, aki volt a birtokon is szünetben - magyarázom hadarva az egészet, hogy be tudja azonosítani a levitást. - Hát így a lehet legrosszabb. Szofi írta a cikket. Szofi szerint a listán van a helyem. Utána megölelt, majd elfutott én meg nem kaptam szikrát. Maaaaajd - nyújtom el a szót érezhetően kétségbeesve, ami nevetésbe is torkollik, miközben felegyenesedem egy mély sóhaj közben. - Zalán közölte, hogy szerinte tetszem neki. Mármint Szofinak. Azért vagyok a listán - harapok alsó ajkamba. Fejemet ingatom meg a kérdésre, fáradtan dőlök hátra a kanapén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hangtalan motyogok magam elé, ahogy kifigurázom Polt, majd szinte már durcásan támasztom arcomat tenyerembe. Ennek így semmi értelme, amikor csak még jobban összezavarodok azzal, hogy ismét el kell mondanom a történetet. Főleg a Zalános részt. Az a legrosszabb. Nem hiszem el, hogy erre Zalán hívta fel a figyelmem. Hogy lehetek ennyire vakon?
- Igen, Szofi - erősítem meg, majd folytatom a monológot, ami még mindig hihetetlen. Hogy az ördögbe kerültem én ilyen helyzetbe? Én vagyok a srác a mankóval, akit mindenki sajnál, kivéve azok, akik ismerik és vége.
- Jól van már! Most teremts le, mert nem volt egyértelmű! Mit tudom én miért tett rá. Mert kedves? Azt akarta, hogy rokkantként is legyen esélyem? - tárom szét karjaimat teátrálisan. Hátradőlve csapódok a kanapénak, karjaimat fonom magam előtt össze.
Fejemet oldalra fordítva nézek hitetlen rá. Beszélni vele? Erről? Hát hülyének vagyok nézve? Mégis, hogy kellene? Szia, az unokabátyád azt mondta, tetszem neked. Így van? Végül is nem lenne rossz, azon kívül, hogy elsüllyednék zavaromban és szégyenemben.
- Hát segítened kellene. Leginkább - nézek rá még mindig kicsit kikerekedett szemekkel. - Mármint mindketten tudjuk, hogy borzasztó vagyok ilyen téren, szóval... várj, hogy tetszik-e? Honnan kellene azt tudnom? - szalad ráncba szemöldököm, ahogy előre fordulok ismét elgondolkodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Miután letisztáztuk, hogy ez a Szofi az a Szofi, már sínen volt a történet, szóval nem is vágtam közbe, hagytam, hogy befejezze magától a mondandóját. Szerintem nagyon keményen ítélkezett maga felett, keményebben, mint a legtöbb ember tette ezt róla. De, lehet, hogy csak én vagyok túl naiv (azt hiszem, hogy ezt a szót használják rá).
- Ez aranyos, de ugye tudod, hogy a legtöbb  lány alapjáraton nem ilyen kedves? Legalábbis, én nem úgy vettem észre, hogy azok lennének - grimaszoltam, az orromat ráncolva, hogy amúgy ez nem így megy. Az itteniek nagyon furcsán tudtak viselkedni, amit nem tudtam értelmezni, de nem hiszem, hogy azért tette volna a lány, mert annyira jótékony lélek. - Ha csak jótékonyságból tette volna, miért ölel meg?
Örülök, hogy ez egy stabil kanapé, mert ha ilyet csinál a falubeli ülőalkalmatosságokon, tuti, hogy mindketten hanyatt vágtuk volna magunkat a porba nagy elegánsan. Találékonyak ezek a helyiek. Láttam, ahogy a fejében pörögnek a gondlatok -  na, nem szó szerint, de van, amikor tudod, hogy valaki nagyon gondolkozik, rajta az a fej volt.
- És hogyan is tudok ebben segíteni? Kérdezzem meg, tetszel-e neki? Vagy... vagy mi? Őt mégsem hívhatom el randira! Az nem oldana meg semmit. Várj... - meresztettem rá meglehetősen nagy szemeket, le is téve a most már üres poharamat és kicsit hintáztam előre hátra ültő helyemben. - Mi az, hogy nem tudod, tetszik-e? Szerintem azt az ember csak úgy tudja. Nekem tetszik Grace, hát megmondtam neki. Ez nem agysebészet, Kornél!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Azt mondja nekem, tudom-e? Persze, tudom, azért ülök itt teljesen kétségbeesve, mint akivel most közölték, hogy soha többet nem ülhet lóra. Oké, ez végül is megtörtént, de tudjuk, hogy nem így lesz, úgyhogy mindegy.
- Ha te mondod, akkor elhiszem, de... ugye nem tapasztalatból beszélsz? - ráncolódik szemöldököm, majd kapom felé fejemet. Nem mintha sokat tudnék segíteni neki, ha éppen kipécézték maguknak valami lányok, de legalább egy tanárnak szólhatnánk vagy ilyenek. Ott van például Brightmore, tőle mindenki fél, szóval nem lenne rossz döntés. - Nem tudom. Csak mondtam neki, hogy jó lett a cikke. A listától elvonatkoztatva - szögezem le még az elején, mielőtt még bárki azt hinné, hogy a lista nyert meg. Nos... nem.
- Mondjuk útmuuu- mi?! Nehogy megkérdezd! Merlinre, Pol, ne! Jó, de... várj. Grace igent mondott? - pislogok rá várakozóan, türelmetlenül ficergek a helyemen, mert hát azért képben vagyok ám én itt a dolgokkal és bakker, mennyire önző vagyok! Egészen idáig a saját problémáimat halmoztam rá, míg az ő élete is zajlik és a legjobb mederben, ami csak lehet, mert szinte biztos vagyok abban, hogy az eridonos igent mondott neki. Mi mást is tehetne? Pol elragadó és kedves.
- Hát az, hogy nem tudom. Amikor Zalán megkérdezte, minden erőmmel próbáltam tagadni előtte, de... nem vagyok benne biztos, hogy igazat mondtam - és csak még tovább mar a bűntudat, amiért nem mondtam el neki, hogy lehetséges, hogy tetszik az unokatesója. - Csak így simán? Elé álltál és közölted, hogy tetszik neked?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Nem... friss tapasztalatból, ez így jó? - kérdeztem kissé értetlenül, hogy mi ebben az akkora nagy baj. Otthon, ha valaki úgy érezték, nem elég jó tagja a közösségnek, azt elhajtották, így itt sem lepett meg, hogy ahova nem illettem, oda nem akartak. Érthető, így inkább el is kerültem azokat a lányokat. Amúgy is idősebb vagyok, meg a bőröm színe is más.
- Attól még nem kezdenek el lányok ölelgetni, Kornél. Te sem ölelgeted a tanárt, ha K lesz a dolgozatod, nem? Tudom, hogy ez nem egészen ugyanaz a szituáció, de majdnem - hevesen gesztikuláltam a mondandóm mellé, jobbra-balra mutogatva a kezeimmel, hogy abból, hogy egy munkádat elismerik, még nem következik az, hogy kitörő örömmel akarsz valakit tapogatni.
Elkerekedett szemekkel figyeltem a kis híján idegösszeomlást kapó Levitást a kanapén, próbálva értelmezni, hogy most mi olyat mondtam, ami ilyen reakciót váltott ki belőle.
- Persze, szerinted máskülönben beszélgetnék róla? - kérdeztem zavarodottan, éreztem, hogy az orrom ráncosodik és a barázda is elmélyült a szemöldökeim között. Inkább csak figyeltem a fiút, hogy végre elmondja, akkor mit is vár, hogyan segítsek rajta ebben a hülye helyzetben.
-Nyilván nem a rokonával fogod rögtön megbeszélni, nem a kezét akarod megkérni, csak az érdekelt, tetszik-e neked - emeltem fel  kezeim megadóan, hogy hát jaj, nem akkora nagy dráma ez, ha jól értettem a tanárokat, ez amúgy is az agyban lefutó folyamatokon múlik. - Nem, beszélgettünk, és mondta, hogy várta, hogy elhívja egy bizonyos valaki randira, de nem hívta, én pedig azt mondtam, hogy akkor elhívom én, mert nekem van szemem és szép lány, meg kedves is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bólintok. Nem mondanám jónak, de mondjuk jobb, mintha friss lenne az a tapasztalat. Tudom, hogy az embernek vannak, sőt szükségesek az életébe a rossz tapasztalatok is, mert azoktól fejlődünk, de ha elkerülhetőek, főleg az ilyenek és ehhez hasonlóak, akkor inkább meg se történjenek.
- Tényleg nem - szalad ráncba szemöldököm, ahogy magam elé nézek. Hirtelen ölelt meg. Utána sietve köszönt el, majd konkrétan elrohant. Azért tette volna, mert zavarban volt?
- Hát nem tudom. Te mindig olyan jókedvű vagy és határozott. Szerintem egész jól viselnéd azt is, ha nemet mondott volna. De ha nem történt meg, annak nagyon örülök - bólintok végül határozottat. Jó tudni, hogy vannak ilyen határozott személyiségek is a baráti körömben, mert Pol mellett tényleg mindig olyan érzésem van, mintha bármire képes lennék. Kivéve arra, amiről ténylegesen szó van, márpedig: Szofival alig lehetnék képes bármire. Egy kész csődtömeg vagyok. Tenyerembe temetve arcomat dőlök előre.
- Van egy olyan érzésem, hogy Zalán nem örülne neki, ha a tetszene az unokatesója - amit valahogy meg is tudok érteni. Először fejemet fordítom Pol felé, majd törzsből fordulok felé, ahogy mesélni kezd. - Bátor vagy. Akkor nekem is ennyit kellene tennem? Szofi elé állni és megkérdezni, tetszek-e neki? Ez sokkal könnyebben hangzik, mint megcselekedhetőnek érződik - csúzok lejjebb a kanapén, abban a reményben, hogy esetleg elnyel. Vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Látod? Ez nem olyan bonyolult, mint amilyennek hiszed - mosolyodtam el szélesen. Bár lehet, hogy pont olyan bonyolult, csak más a számokhoz ért, én meg ehhez. Nem lenne meglepő. De jobb szeretném, ha igazam lenne és Kornél gondolná túl a dolgokat ebben a helyzetben.
- Oh, szokott nekem is rossz kedvem lenni, csak nem mutatom. Attól nem lesz jobb senkinek - ráztam meg a fejem hevesen, a tincseim jobbra-balra rugóztak az arcom előtt. Egyszer sírtam a kávézóban, mert eltörtem egy csészét és nem tudtam megjavítani, de egy bácsi odaült mellém és azt mondta, attól, hogy "az egereket itatom" (ki itat rágcsálókat? Nem barátságosak.), a csésze nem fog összeforrni. Szóval fel a fejjel és keressek valakit, aki ért hozzá. Én a nosztalgiába süppedtem térdig, Kornél meg a kanapéba, szóval rá is néztem gyorsan.
- És akkor mi van? Ha tényleg olyan jó barátod, majd megnyugszik. Engem az sem érdekelne, ha a tesómmal randizol. Igaz, egyke vagyok, de a lényeget érted - hadonásztam kicsit, hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát. Ha meg mérges, akkor - ahogy Borka mondaná -, egy igazi szararc.
Amúgy a felvázolt ötlete tök egyszerű lenne, sokkal könnyebb, mint itt ülni velem és beszélni róla, de ki vagyok én, hogy ilyeneket mondjak neki? Helyette bólogatni kezdtem.
- Hát vagy az, vagy kérj meg valakit, hogy kérdezze meg. Az is megoldás - tártam szét a karjaim tanácstalanul, hogy nem akkora ördöngősség ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem vagyok biztos abban, hogy minden szavát értem. Mármint érteni értem, csak nem feltétlenül úgy, ahogy kellene. Nem olyan bonyolult? Fenéket nem. Igaza van, tényleg ölelget, amikor én nem teszem meg, keresi a társaságom, ami nem zavar, mert szeretek a közelében lenni. Mindig vidám leszek tőle, hiszen Szofi kisugárzása maga a vidámság, ami átragad rám is. De ez... nem baj, nem? És attól még nem biztos, hogy tetszik. Még ha aranyos is a mosolya, és ahogy örül dolgoknak.
- De ha rossz kedved van, akkor ne rejtsd el - ráncolom szemöldököm. - Keress meg és beszéljünk róla - mosolyodom el féloldalasan. Szeretnék akkor is Pol mellett állni, amikor nem olyan kicsattanóan boldog, mint ahogy a legtöbbször, hanem amikor valami nehézségen megy át. Ezért vagyunk barátok.
- Értem, persze, de ez akkor sem olyan egyszerű. Mármint gondolj csak bele: Szofi fontos neki, együtt nőttek fel lényegében, mintha a húga lenne inkább. Jó, van neki húga, de Szofi is olyan neki - legyintek egy aprót. - Ha kiderülne, hogy tényleg tetszik, akkor... nem tudom. Nem akarom elveszteni a legjobb barátomat - és nagyon sokáig az egyetlen is. És ha tetszik, ez miatt meg Zalán megorrol rám, akkor mi a teendő? Mélyet sóhajtok és igyekszem eggyé válni a kanapéval. Eddig nem haladok jól.
- De az olyan... fura. Megkérdezem én. Egyszer. Valamikor - biztosan nem mostanában. Előbb Zalánnal kellene beszélnem, hogy lehetséges, hogy hazudtam neki a lelátón, amikor azt mondtam, nem tetszik Szofi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Furcsa, az emberek milyen sokféleképpen képesek kifejezni magukat, vagy éppen visszafojtani a dolgokat mélyen magukba. Én inkább az a fajta voltam, aki a rosszat lenyomja magába mélyen, majd soha többet nem gondol rá, ha nem muszáj.
- Jó... jó majd megpróbálom - mosolyodtam el halványan, rá is nézve, mert hálás voltam az ajánlatért. Korábban nem volt senki, akihez fordulhattam volna, abban az időben talán kicsit hibának is éreztem, hogy ott hagytam a falut, anyát annyira nagy bajba sodorva ezzel az egésszel.
Nem értem. Tudom, hogy értenem kéne, mert ahogy elmagyarázza, látom benne a logikát, de az én szempontomból ez egészen feldolgozhatatlan. Kissé hintázva előre-hátra ültő helyemben próbálom összerakni a képet, de a kirakós nem áll össze. Ha a "testvérem" boldog és a legjobb barátom is boldog, miért rossz az nekem?
- Nem fogod. Ha rendes gyerek, nem fogod. Ezzel senkit nem bántasz, sőt. Ha jót akar a testvérének, azt szeretné, hogy boldog legyen. És ha Szofi tényleg kedvel, az, hogy neked is tetszik, boldoggá tenné. Nem boszorkányság. - Igazából az, hiszen mi itt ezzel foglalkozunk, de nem egészen az a fajta, amit az iskolában tanítanak.
- Ha van szükséged valakire, aki támogat lelkileg, majd elbújok egy sarok mögé, bokorba, vagy valami - ajánlottam fel lelkesen. Tudom, hogy fura, de azt hiszem, ez is hozzám tartozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Minden ember a saját problémáit érzi a legnagyobbnak. Mikor otthon kellett maradnom, és a tanárok váltakozva jöttek hozzám, én is így éreztem. A legnagyobb probléma volt a világon, hogy nem mozdulhattam ki, hogy nem elég, hogy eddig, de ezután sem lesznek barátaim. Amint a kastélyba jöttem, tudtam, hogy ezen változtatni kell, és igyekeztem is ennek megfelelően cselekedni: lassan, de biztosan lettek barátaim. Pol egy közülük, aki mellett ott szeretnék állni teljes vállszélességgel. Csak bólintok. Próbálja is meg. Azért vagyok.
- Zalán... védelmező. Főleg Szofival és a húgával is valószínűleg. Nem tudom, hogy bemerném vállalni, hogy bevalljam, tetszik Szofi. Mármint... honnan tudom egyáltalán, hogy tetszik? - nézek rá értetlen megint, kékjeimben a színtiszta értetlenség, kis kíváncsiság és kétségbeesés villan meg. Csak én lehetek ekkora szerencsétlen.
- Ez egész jó ötletnek hangzik amúgy - gondolkodom el hangosan. - Csak valószínűleg rád néznék mindig, hogy szemtől szemben is kapjam a támogatást, ami meg elég hamar lebuktatna minket. Oké. Beszélek majd Szofival, amint összeszedtem a bátorságom - bólintok határozottan egyet térdeimre csapva, mint öregapám teszi mindig, ha kicsit többet ivott a kelleténél, és elhatározásra jutott bármilyen apró dologgal kapcsolatban.
- Megnézzük a Nagytermet? Hátha kiraktak valami uzsonnát. Olyan sokat beszéltem, megéheztem - nevetek fel hangosan, majd állok fel és nyújtom Pol felé kezemet, hogy felsegítsem, majd induljak a Nagyterem felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Már el is felejtettem, hogy a kastély falain belül még a nagy nyári meleg ellenére is milyen jólesően hűvös van. Festmények, folyosók, szobrok és lépcsők váltják egymást, én mégsem nézelődök; úgysem ismerek egyetlen szembejövő arcot sem, ahogy ők sem tudhatják, én ki vagyok. Egy idegen, valamikori öregdiák, akiből még mindig képes rossz érzést kiváltani a defenzori irodába vezető út.
Nem tudom, miért szorul össze a torkom, hogy miért reszket meg két ujjam között az ingem legfelső gombja, mikor a jellegzetes, családi kopogtatási minta előtt igazítok egyet rajta. Dwayne a kamaszkori emlékeim biztos pontja, soha nem bántott. Mégis, az iránta érzett tiszteletem keserű tartással vegyül.

- Szia - köszörülöm meg a torkom, és rápillantva behajtom magam mögött az ajtót. Az orromba doh meg régi bútor elnyűtt bőr és szövet szaga tolul. - Reméltem, hogy van rám néhány perced, kettesben.