Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mágustusa nyitóbál

- Boticicám, közben egy kicsit Zsoltika ^^ -

Valamiért minden ünnep alkalmával jön az a furcsa érzés, ami megbolondítja az embereket. Erre számos tapasztalt eseményt említhetne az utóbbi időszakból, de inkább a jóra, meg a szépre, és a megmagyarázhatóra emlékezzünk. Kezdetben itt volt a gyereknap, ami csodálatosan sikerült. A Navinében egy kedves ajándék várta az egyik teremben, egy szuper iskolai póló, de nem valami egyenruhás, meg nem is csak egy egyszerű feliratos, annál is szuperebb, de a lényeg, hogy örült neki, a leírása ráér később. Aznap reggel a szüleitől i kapott egy kis csomagot egy-két mugli aprósággal, kis képeslappal, meg egy kedves levéllel. Ilyenkor döbben rá arra, hogy ő már nem kislány, napokon belül 19 éves lesz, mégis egy 14 éves érzelmi világával tud együtt élni, ami hol jó, hol nem, belegondolni is rossz, hogy ezt más hogyan képes elviselni. Példának okáért itt van Boti, el nem tudja képzelni, hogy tudja őt szeretni mikor kicsit nyafis, kicsit kislányos, kicsit sok, igen, ez a jó szó. Bár pont ez az angyali és gyermekdedség az, amitől különleges nagylány tud lenni alkalmanként. Ezek az alkalmak többek között, a faluban nyílt iskolába való látogatások, vagy a mai bál! Egy szépséges rózsaszín, földig érő ruhát sikerült találnia, mellé a haját egyik oldalra fogta és összefonta, majd egy virágos díszt tett bele, olyat, mint a ruháján van. Annyira aranyos hercegnőnek érzi magát teljesen, picit Csipkerózsika, picit Hamupipőke, mindegyikükhöz tudna valamit, amit ma „kölcsönzött” úgymond tőlük. Remélhetőleg a királyfija is örülni fog. Azt beszélték meg, hogy Emmus elé jön és a Klubhelyiség előtt találkoznak. Időben, legalábbis szerinte, elkészült és el is indult kifelé, ahol Botus már tűkön ülhetett, mert ami a nőknél időben van, az másoknál nem biztos. Gyorsan nyomott egy puszit az arcára, aztán egy mosollyal jelezte, hogy indulhatnak. A fiúba karolva vonult be a Nagyterembe, ahol a gyönyörű díszítés, a fenséges hangulat és a vendégek is mind a Tusára jelentkezőket tisztelték meg.
A műsort, bemutatást és eligazítást követően, a Navine asztalától indult el a Drágaságot megkeresni, így a Levita asztala felé vette az irányt. Pár szó után, boti beszélgetésbe elegyedett, gondolta ő is keres valakit, de egy búbánatos fiúcskát pillantott meg, odaballagott hozzá, egyből előbújt belőle az a tyúkanyó, akinek nem kellett volna, ilyenkor túl segítőkész és néha akadékoskodó, de próbál tapintatos maradni. Látásból ismeri a fiúcskát, talán valami Zoli… vagy Zsigmond... nem, Zsolti?
- Szia! Mi baj van? – Kérdezi, közben megsimítva a fiú vállát, ha az engedi. – Segíthetek valamiben?
Ha jól sejti ennek köze lehet ahhoz a leányzóhoz, a kis vöröshöz a pirosaktól, ez, de jól hangzik, na, szóval, biztos megbántódott, lehet, új pajtása van? Mintha hallott volna róla, de ki tudja, egyelőre csak nem kéne rákérdezni, de a kíváncsiság nagyúr.
– Az a vörös hajú kislányka az oka? Vagy az a fiú? Én is láttam vele, a szőke, igaz? – Mondja kedvesen, próbál rájönni, hogy segíthet, mert fog, ha tetszik, ha nem, ő nem bírja a komorságot. Bár hozzátenné, hogy ahogy látja, a lányka jól érzi magát, meg a szőkécske is, vajon a Levitás fiú nem ült fel egy rózsaszín felhőcskére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Barbi megérkezésekor megkönnyebülten sóhajtottam fel, már nagyon beleéltem magam a közös bálozásba, nem is tudtam volna hirtelen, hogy mit tennék, ha hoppon maradok. Köszöntöttem, viszonoztam a puszit, utána viszont rögtön feltűnt neki, hogy nyugtalanabb vagyok.
- Talán csak rám ragadt az általános izgatottság. - lám, Barbi egyből észrevette, hogy a szokásosnál feszültebb voltam, azt viszont gyerekesnek tartottam volna bevallani, hogy miatta idegeskedtem.
- Végtére is ilyen nagyszabású rendezvénynek még nem adhatott otthont az iskolánk. – toldottam meg a magyarázatomat, mestere voltam a mellébeszélésnek.
- Mehetünk? - karomat kinyújtottam, hogy együtt bevonulhassunk. A nagyteremről kellemetlen emlékeket őriztem a tanévnyitó kapcsán, sikerült nevetség tárgyává válnom, ugyanis valaki csiklandozó bűbájt küldött rám. Nem ez volt az első eset, hogy nagy nyilvánosság előtt orvul megtámadtak, az eddigi utolsó általam vezetett iskolai kviddicsmeccsen is leátkoztak a közönség soraiból. A tettesek kilétét azóta se tudtam meg, bár utóbbinál nem is igazán érdekelt. Az is meglehet, hogy mindkétszer ugyanaz a személy volt az elkövető, és szándékosan pécézett ki magának. Lehet, hogy ma is veszély leselkedik rám?
- Légy óvatos, ha velem vagy, bármikor jöhet egy átok feléd. - jegyeztem meg viccesen Barbinak, hallott már ő is a tanévnyitós incidensről. Úgy véltem, helyet foglalhatunk a tanári asztalnál, nem tehet ezért senki szemrehányást. Jóleső érzéssel töltött el, hogy partnerrel vonulhattam végig a termen, eddig mindig egymagamban jelentem meg.
A beszédeket figyelmesen végighallgattam, főleg a mi iskolánk bajnok aspiránsait tapsoltam nagy lelkesedéssel. Kiváló fiataljainkra felelősségteljes szerep hárul, a tanodánkat képviselhetik a nagyvilág előtt. A navinés résztvevőkért fokozottan szorítottam, annak is örültem, hogy kviddicsjátékosok is bekerültek. A tusa során a fizikai erőnlét is fontos, melynek legjobb megalapozója a rendszeres sportolás, ezen a téren biztos előnyben lesznek a többiekkel szemben.
- Mennyire ismered a versenyzőket? Van tipped ki nyer? - fordultam oda Barbihoz, érdekelt, hogy vajon őt is felcsigázta-e a mágustusa, mert engem igen. Minden, ami versenyzéről, küzdelemről, kihívásról szólt, képes volt pillanatok alatt elragadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mágustusa nyitóbál

- Boticicám, de most épp Keith -

Azért azt meg meri kockáztatni, hogy az ő életében ez nem lesz nagy esemény, de aztán ki tudja. Igazából a készülődése sem azt mutatja, hogy most aztán ez valami fenomenális lenne, inkább azt, hogy imádná az egészet, ha jól tudná magát érezni. Mindenkivel. Ő nem válogat, neki mindegy, hogy picike, vagy felnőtt, hogy melyik házba való, mi a beosztása. Egyszerűen kedves és emberbarát. Ritka pillanat mikor ez nem így van, sőt, nem is nagyon volt még rá példa. Nem az utálkozásról híres, nem is az erős szavakról, illetve az unszimpatikusság sem található a szótárában. Tényleg egy kis szeretetbuborék van körülötte, mondhatni odavarázsolva. Révay bácsi biztos megdicsérné egy ilyenért, de nem varázslat, legalábbis nem az, amit mindenki feltételez ebben a közegben. Ez a személyisége velejárója, és ezt nagyon szeretik egyesek kihasználni, ő csak felhasználni és segíteni, de ezt se értékelik sokan. Most is, a megérkezés meg egyéb fontosabb körök után az anyai énje előbújik és próbálna egy picit beszédre bírni egy magányosan őrlődő fiút. Nem megoldás hagyni csendben sírni, és az sem ha hallgatunk, a kérdések jók, ha fájnak akkor is, lehet, hogy az időzítés vagy a számuk nem, de szükségesek, és ezt mindenki máshogy látja. Többek között a levitás kisasszony is, aki valami óvó dámát próbál elővezetni elég erőteljes, otromba és semmi esetre sem kedves stílusban. Embertársával, ráadásul egy vélhetően nála idősebbel beszél, arról megint nem beszélve, hogy körülbelül megmondja a másiknak, mit tegyen. Milyen jó, hogy jobban tudja, hogy siet-e Emmus vagy sem, igazából abban a pillanatban törik el a mécses, elég is volt neki ennyi, jelenleg nem érzi úgy, hogy neki is emberszámba kéne vennie őt. Hirtelen indulna el, közben véletlenül a ruhájába akad és egy rosszul irányzott mozdulattal a helyet változtató dáma bokájába vagy vádlijába rúg. Hupsz.
A krokodilkönnyekkel küszködve távozik a párostól, meg úgy az egész levitától. Most egy kis távolság kell ezektől, muszáj, mást nem tehet. elkezdenek arcocskáján legördülni a krokodilkönnyek, de letörli, és mosoly félével álldogál a bejárat felé. Komolyan, ezek után az első ember aki bejön megöleli, tök mindegy ki lesz az, szüksége van erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ms. Mary és a táncikáló talpak

Egy ideig csak járkált, jobb ötlet híján írt egy levelet Noelnek, aki az egyik kérdésére határozottan, a másikra meg nagyon ködösen válaszolt. A lényeg viszont megvan, így már nem is problémázik a dolgon. A bácsi felé fordul, aki nyugodtan ül a tanári asztalnál és nézelődik, de még nincs kedve odamenni hozzá. Hogy ő legyen az első? Olyan stréber isten nincs. Helyette tekintetét Mary felé kormányozza, majd egész testét is és két pohár gyümölcslével - csak, hogy még romantikusabb legyen a dolog - elindul felé.
Elérve a Navine asztalát leteszi elé a poharat és amikor a lány felpillant, kacsint egyet rá. Ellenállhatatlan colgate mosolyt is varázsol az ajkaira, érezhetően látszik, hogy akar valamit a lánytól, de még akkor is, ha az ő apukája a legcsodásabb méregkeverő a világon, akinek minden egyes szavát úgy lesi, mintha a hatalomhoz szükséges tudás lenne (Rellonos játékban ez volt a feladatom, szorri), szóval ennek ellenére se szeretné megmérgezni a másikat.
- Szia cica, jössz táncolni?
Még a szemöldökét is felhúzogatta kicsit, hogy hatásosabb legyen a dolog és ha a lány igent mond, meghajol, mint egy igazi lovag és kezét kinyújtva húzza fel a helyéről, majd vezeti a tánctérre, ahol természetesen ő játssza a férfit. Mókás dolog, de egyben jó is így táncolni, nem feszélyezi semmi és nem fenyegeti az a veszély sem, hogy a partnere esetleg kínosan nyomulni fog. Mostanában sokan keresték meg baglyok által, hogy lenne-e kedve sétálni, meginni valamit, vagy csak találkozni a vízesésnél. Ezek kezdték egy kicsit zavarni, még ha jól is estek neki, főleg azért, mert _tőle_ nem kapott ilyen leveleket.
- Gratulálok hozzá, hogy mától együtt töltjük az éjszakákat.
Rámosolyog a lányra, tényleg örül neki, hogy Mary ott lesz, így tutira lesz valaki, akivel mindig nevethet egy sort, ha éppen kínos lesz a csend. Szereti Maryt, mert cuki és nagy szíve van.
- Ki lesz a mentorod?
Érdeklődik, most, hogy már a sajátja megvan. Közben többször a férfi felé pillant, akivel majd gyakorolni fognak, hát ez nagyon érdekes lesz, az már biztos.
- Szerinted milyen a pasi? Érti a dolgát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Sokáig készülődtem a bál előtt, talán egy kicsit túl sokáig is. Nem mintha érdekelt volna, hogyan nézek ki vagy mit fognak gondolni rólam, de, ha már egyszer én is a házamat képviselem talán illik kinézni valahogy. Az egész cécó, meg az ünnepség nem vonz, még mindig kicsit magam alatt vagyok, de kötelező megjelenni, és amúgy is csak ott fogom megtudni, hogy ténylegesen bejutottam-e.
Nem sietek el semmit, hiszen úgyis egyedül megyek. Bár, ha megkértem volna valakit… Nem! Minek? Hogy szánalomból kísérgessen egész este? Na, ennyire azért nem vagyok magam alatt. Sóhajtozva öltözködöm és nincs kedvem semmihez, bár egy pillanatra azért felderülök, mikor megpillantom magam a tükörben. A nagymamám által küldött ruha tényleg gyönyörű, nem hiába a varrás az első számú hobbija. Viszont a hajam színe nem igazán passzol a ruhához, így bekenem egy kis színezővel, amit még valamelyik nyáron vettem Pesten egy varázsboltban. A szer hatására szőkésbarna sörényem vöröses csillogásúvá válik, így a kék ruha még jobban érvényesül. Remélem, hogy azért ez az erőteljes kontrasztos hatás nem fog elnyomni engem, a viselőjét. A hajammal nem vacakolok tovább, egyszerűen megrázom és szabadon hagyom. Ha éppen nem rajzolok, vagy más olyan tevékenységet végzek, amiben zavarna, ha a szemem elé lóg, akkor szeretem az arcom mellett rugózó, örvénylő tincseket.
Mire elkészülök már üres a klubhelyiség, de amúgy is erre számítottam. Nem akarok senkivel összefutni, főleg vele nem. A lehető leglassabban sétálok a nagyterem felé, egyre odázva azt a pillanatot, amikor majd ki kell állnom mindenki elé, már, ha egyáltalán ki kell. Vajon mi lesz a vesztesekkel? Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy én inkább mégsem akarok bekerülni. Egyedül akarok lenni, ugyanakkor mégis hiányoznak a barátaim. Azt hiszem, most igazán magányosnak érzem magam vagy inkább idiótának. Esetleg mindkettőnek.
Végül mégiscsak odaérek a terem elé és még a nap sem kezd felkelni, szóval viszonylag időben vagyok. Mikor átlépem a küszöböt, egy kis időre elkábít a ragyogás és a hangzavar. Úgy tűnik, mindenki jól mulat. Viszont egyre többen kezdenek felém fordulni, ezért az asztalunk felé veszem az irányt, mielőtt elpirulnék a bámulástól. Amint észreveszem Runát megkönnyebbülök és sietve leülök mellé. Közben a többieknek is köszönök és megeresztek egy vérszegény mosolyt az egybegyűltek felé. Alex aggódó tekintete elgondolkodtat, majd felkapom a fejem: Hol van Yar? Mivel sehol nem látom, összeszorul a szívem, de főleg attól, hogy milyen ostoba vagyok. Hogy eltereljem a figyelmem, inkább Ruu felé fordulok és megdicsérem a ruháját, ami tényleg nagyon jól áll neki.

A beszédek után végre azt is megtudjuk, hogy kik kerültek be: egy pillanatra megáll a szívem, mikor kiderül, hogy én is. Kiszédelgek a jelvényért és közben megpróbálok mosolyogni és úgy tenni, mint aki nagyon magabiztos. Mire visszakerülök a helyemre, már komolyan fontolgatom a visszalépést, hiszen én erre teljesen alkalmatlan vagyok. Azonban a többiekre nézve ezt azonnal kiverem a fejemből. Mindenki a legjobbat akarja adni és nyerni akar. Egyáltalán nem lenne fair tőlem, ha ezeket az érzéseket semmibe venném és anélkül, hogy energiát fektetnék a dologba, csak úgy feladnám. Egyszerűen nem tehetem meg.
Látom a többieket mosolyogni, táncolni, mulatni és az izgalmuk, boldogságuk ragadósnak bizonyul.
Eléggé meglepődök magamon, mikor hangosan felnevetek, ez talán épp annak a keserű zokogásnak az ellentéte, amit múltkor Alex kénytelen volt végighallgatni. Most kicsit jobban szégyellem magam miatta, mint akkor, mert körülnézve, az asztal mellett csak barátokat látok. Nem igaz az, hogy egyedül lennék. Hiszen Alex még aggódott is értem.
- Ruu, leszel a mentorom? – mosolygok a lányra és hirtelen megjött jókedvemnek köszönhetően valószínűleg meg is fogom ölelni, ha igent mond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hosszú várakozás és munkálatok előzték meg ezt a bizonyos napot. Mikor kiderült, hogy a Diákönkormányzat is részt vesz a szervezésben, nem habozott és szerepet vállalt, ilyen egyszer adódik az életben. Szerencsére a munkával nagyon jól haladtak így, négyesben és minden felmerülő gondra leletek valamilyen megoldást. Boldogan, mosolygósan állt az este elé, még akkor is, ha azért akadt egy-két aggasztó gondolat a fejecskéjében. Kezdetben csak visszacseng Joanne hangja, amint kimondja az elsődleges véleményét, azóta is sokkban érzi magát, de egyelőre ezt jól viseli, vidáman. Elég sokat játszik a gondolattal, de a hideg is kirázza, lenéz magára és el sem tudja képzelni, hogy valaki legyen a pocakjában. Egyelőre el is hessegeti, majd foglalkozik vele később, azaz megpróbál. Hatnak a vitaminok és ki is aludta magát. Tudja jól, meg kellemetlen is, hogy mennyire nyűgös és elviselhetetlenül bunkó volt emberekkel az utóbbi időszakban, de mindez a múlt, ma békességgel, mindenkit szeretünk hangulattal kelt, ezt nem lehet lerombolni. Szervezőként izgult, hogy minden rendben menjen, ez után pedig egy kicsit a Drágáért is, tud róla, hogy sikeresen jelentkezett, most pedig kiderülnek a bejutók is. Egy világos ruhát választott magának az estére, csinos ezüstös kiegészítőkkel és egy ruhához illő magas sarkú cipővel. Egész gyorsan elkészült, ahhoz képest, hogy nőből van, majd a megbeszélt helyre indult, hogy összeszedje Yarcsit, vagy a Drága őt, nézőpont kérdése.
A nagyteremben minden csodálatosan feldíszített, az esemény pompájához megfelelő. Mikor beérnek egy puszit nyom az arcára, majd végigsimítja azt és elhagyva partnerét indul meg a szervezői asztalhoz, ahol helyet foglal.
- Majd még találkozunk, Drága. - Illedelmesen köszönti a vendégeket, majd a lányokhoz fordul. Együtt meghallgatják a bemutatást, az igazgatói beszédet és a kihirdetést, szépen egyenként megtapsol mindenkit. Ezután Mirus következik, aki megdicséri őket, egy kedves mosolyt küld felé, aztán az egészet követően nekilát a fenséges vacsorának.
Mikor végeztek az egyik oldalán elhelyezkedő Adriára szegezi cinkos tekintetét, majd a kis kék és bronz ház asztalához. mondjuk úgy, korábban már volt egy kellemes kis csevegésük róluk, szinte mindenben egyetértenek. Közben észreveszi, amint az egyik igen illedelmes lány, kezében cipővel ballag az asztalhoz, látásból ismeri, egyébként nem igazán. Felé bök a tekintetével, bár úgy tűnik Ria is ki fogja szúrni ezt.
- Most nézd meg, annyira jól festhet ez a delegációk előtt… - Hát, csak az iskola diákjainak egy minimális minősítése. Azért a francia lányka elég tisztelettudónak tűnik, neki biztos nem fog tetszeni, és a másik leány, a Roxfortos, na az ő arca is igen árulkodó. A fiút még nem sikerült kifigyelnie, majd a napokban biztos összefut még vele is. Tovább figyelik az eseményeket, majd alakul valahogy. Egyébként a leányzóval jól érzi magát, lát benne potenciált, meg a meccseken is jó az összhang köztük. Most is jókedvűen társalognak. Egyelőre nyugodtan van erre lehetőségük a szervezői asztalkánál, senki nem keresi őket, bár azért azt a bizonyos szőkét tudná értékelni most, ha jönne, amúgy sem látja sokat. Hiányzik is neki, legalább most elrabolná a kékségektől.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem okozott neki problémát a magyar, mondhatni nem kényeskedik apróságokon, mert ez is csak formaság igazából. Senki nem kötelezi a másikat a saját anyanyelvére, persze az csak plusz tudás lenne, ami meg nem jön rosszul. Mindenesetre hamar túlesnek a bemutatkozáson és haladnak a parkett felé, a lány élt a felkínált lehetőséggel. Egyébként is kedveli a bálokat nem akart volna elutasító lenni, na meg jó lehetőség előre felmérni a versenyzőket, hogy elképzelése legyen a jövőről. A maga esetéből tudja, hogy nem jelent sokat az esélyesség, annál többet az odafigyelés és a leleményesség.
A tökéletes tánctartást felveszi, bár elsőre kicsit merevnek tűnhet így, mégis az összhatás lesz a lényeg. Remek partnerre lelt, amit egy kedves mosollyal nyugtáz partnere irányába. Kellemes ritmusra ringanak, szerencsére a beszélgetést sem veti meg Róbert, ráadásul nem is akármivel rukkol elő. Akaratlanul is vigyorra húzza a száját, majd ha már így felvetődött, anyanyelvén folytatja ő is.
- Jó hozzáállás, de inkább a többiek kiiktatására érdemes időt fordítani. Tudod, nálunk sem az izgalom gyűrte le a sokaságot. – Egy kacsintás kíséretében mondja, majd néz a fiú barna szemeibe. Azért erőteljes bóknak tekinti a következőeket, de az, hogy franciául folytathatják a csevegést tovább, megkönnyíti a dolgát. Nem megy mélységekig a beszélgetésbe, nem lelkizik sokat, nem szokása. Jobban hisz a nyers és őszinte gondolatokban, tanácsokban.
- Semmi szükség a dicsérgetésre egyébként, tartalékolj. Ahogy látom, van itt még, akinek nagyobb szüksége lehet rá. – Mondja kicsit hűvösen, de továbbra is a jókedvet sugározza magából. Közben kicsit lágyabb témára eveznek a tusázó közreműködésével. Kedves megjegyzést tett, amelyre nem illemből, sokkal inkább kíváncsiságból kérdez rá.
– Tőle a nyelvleckék, esetleg francia? Vagy német lenne? – Érdeklődik, neve gyakoriságát ismerve nem lenne meglepő egyikre sem az igenleges válasz. Közben észreveszi Róbert tekintetének kalandozását is magán, mondjuk úgy, ehhez nem igazán van hozzászokva, ritka, sőt ez talán a második alkalom, hogy nem az iskola egyenruhában kell megjelennie egy ilyen volumenű eseményen. A vállon nyugvó kezét óvatos mozdulattal emeli a fiú álla alá, majd feljebb emeli, hogy a tekintetük találkozzon. Majd egy kacérkodó mosollyal, az eredeti szándékot burkoltan, de érthetően közli. – Fontos a tartás.
Épphogy kimondja valakivel ütközés áldozatai lesznek. Nem olyan világrengető, de azért egy erőteljes lenéző pillantást vet a lányra, amiből az sugárzik, hogy aranyom, vigyázhatnál jobban is, nem vagyok én akárki. Erős túlzás –vagy nem- azt mondani, hogy egoista, de tisztában van az adottságaival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mágustusa. Nagyon nem akart menni, nem az ő műfaja. Nem arról van szó, hogy béna lenne, csak nem érdekli igazán a dolog. Legalábbis eddig nem érdekelte, de aztán megtalálta véletlenül a kis ajtót és végigment az akadálypályán. Ez nem lett volna elég, de annyi lelkesítő és bizakodó tekintetet, szót kapott, hogy mégis belevágott a tusába, és úgy érzi, hogy nem bánta meg. Nincs szüksége igazán hírnévre, őt tökéletesen kielégíti a kviddics által szerzett, vagy a jövőben megszerezhető dicsőség. Szép lassan azonban ráállt a dologra, és ha már ráállt, akkor bele fog adni mindent. Már ha bejut az is nagy szó. Ha nem esik ki elsőre, még nagyobb. Ha meg nyer? Akkor nem tudja mi lesz, de az elégedettsége biztosan a maximumra ugrik. Volt néhány jelentkező, akitől tartott, mint ellenfél, de most már nincs ilyen személy. Nem azért mert nagyképű lenne, hanem úgy van vele, hogy nem tudhatja, hogy ki meddig jut el. Lehet, hogy a nagy riválisnak tartott emberek kiesnek már korábban, mint ő, de az is lehet, hogy Yarista fog hamar elvérezni. Így inkább mindig az aktuális feladatra koncentrál majd, és akkor nem kell törődnie az esélyekkel, amikkel egyébként sem szokott. Nagyon örül a sok levitás jelentkezőnek is, főleg a két lánynak Runának és Leennek. Persze a KH-s dolog sok mindent előrevetített velük kapcsolatban, de úgy érzi, hogy segíteni fog nekik, ha szükséges. Sokan sok mindent gondolnak Yaristáról, de csak nagyon kevesen tudják, hogy valójában milyen a fiú. Valószínűleg ez így is fog maradni, de azért okoz majd néhány meglepetést biztosan. Az édesapjától kapott öltönyön az utolsó simításokat végzi, jól áll rajta, az idősebbik Palarnnak mindig jó ízlése volt, és most Yarista sem ágállt az ellen, hogy drágább anyagból való ruhát kapjon, pedig általában felszólal ezek miatt. De most, ahogy belenéz a tükörbe és még a haját állítgatja, elégedetten mosolyog. Az animágiából tanultak segítségével sikerül is ez az utolsó művelet a fejszőrzetével, ezután elindul, hogy párjával találkozzon a megbeszélt helyen. A szép öltöny és ing mellé kapott egy nyakkendőt, és egy fekete Forisale cipőt, ami az egyik legkényelmesebb, amit meg lehet venni, habár a drágábbak közül való. Várnia kell természetesen, de egyáltalán nem bánja, Amandára mindig megéri várni. Meg is érkezik hamarosan a Drága, most a fiú is elszórakozott az előkészületekkel, pedig nem az a piperkőc fajta, csak tudta, hogy mivel Mandy szervező, biztos nagyon szép lesz, és nem akart neki csalódást okozni. Egy gyors csókkal és „Elképesztően gyönyörű vagy!”-gyal köszönti a Kedvest, és már fel is ajánlja a karját az induláshoz. Hamarosan megérkeznek, ahol egy újabb rövid csók után elválnak útjaik.
- Erre mérget vehetsz! És nálam lesz az ellenszer! – kacsint Candyre, és az útból egy lépéssel félreállva figyeli, ahogy a csodálatos ruhában lévő csodálatos Kedvese a saját asztala felé lépdel. ~ Hát nem édes? De! ~ Elmosolyodik, majd elindul a háztársaihoz és helyet is foglal nagy lendülettel.
- Helló! Ejha! – füttyent. – Jól néztek ki nagyon. Többször kéne ilyen bál lányok – mondja Leenéknek – azaz az összes többi közelben lévő levitás lánynak -, majd tovább fordulva meglátja Nikit.
- Hű, te tényleg Niki vagy? Azt a mindenit! – elismerően bólogat felé, és még pofátlanul meg is nézi magának, persze erősen vigyorogva.
- Elviszlek majd egy táncra… Na, meg mindenkit, ha Amanda nem lesz túl féltékeny – bök a fejével a Drága felé, és büszkén nézi a lányt. Büszkén és sóvárogva egy kicsit, hogy nem mehet most oda. Aztán továbbvándorol a tekintete és meglátja a kerekesszékes Alexet is. ~ Csokornyakkendő? Nem ment az ki a divatból? ~ Vállat von, nem az ő dolga, csak egy picit viccesen áll a fiún. Mire túlságosan elgondolkodna a dolgon, már az Igazgató jön és megnyitja a bált. Tapsol minden bejutónak, de a Levitásoknak és Turnman Kati barátjának sokkal hangosabb tetszésnyilvánítást ad. Mikor ő kerül sorra, a „csak lazán” stílusban, semmi éltetés, és önéljenzés nélkül kisétál. Amirát, ha akarja, ha nem átöleli és ad neki két puszit, miközben átveszi a jelvényét, Amanda pedig kap egy pajkos kacsintást a fiútól, majd a levitásoknak vigyorogva visszasétál a helyére. Kiderül a barátja beszédéből, hogy szerezni kell neki egy mentort is, ráadásul a bál ideje alatt. Ez egy kicsit hideg zuhanyként éri, mert hirtelen nem tudja, hogy kit kérjen fel, de aztán úgy van vele, ahogy az egész tusával: majdcsak meg lesz az is, hosszú még az este. Akikre egyből gondolt, azok szervezők, vagy játékosok és Niki. ~ Igen, talán ő segítene. ~ Felderül az arca, hiszen a lány egyébként is nagyon lelkesítő tud lenni, és nagyon jó ötletnek tűnik az egész. Gőze sincs, hogy Nikit felkérte-e más, mert ha igen, akkor meg lesz lőve, elég erősen. Miután mindenki végez a beszédével és bemutatják a felkészítő tanárt is, meg a vendégeket – akik közül akad pár szemrevaló lány is, de Yar ilyenkor mindig inkább Amandára néz, és bizonyosságot nyer, hogy nagyon jól választott -, eszik pár falatot, majd felpattan az asztaltól, amint felcsendülnek a nyitó tánc első hangjai. Akkor gyorsan megtörli a kezét, iszik egy kis vizet és a DÖK asztalához siet.
- Szép estét kisasszonyok! – köszönti a DÖK-ösöket. – Volna kedve velem táncolni az elsőt, gyönyörűséges szervezőhölgy? – egyenesen Mandy szemébe néz, nehogy a többi szintén csinos női többség magára ismerjen a kérdésben. Mivel a lány nem ellenkezik, már a kezét is nyújtja és a parkettre kíséri a Drágát. Az elején még minden bizonnyal nem zúzós dalok vannak, nem véletlenül nyitóbál a neve a rendezvénynek, így nem fél annyira. A fiatalok által kedvelt mai táncokhoz nincs olyan nagy érzéke – már ha kell hozzá -, de rengeteget gyakorolt – sajnos nem önszántából – odahaza, így a társastáncokat elég jól ismeri és járja.
- Majd vezetlek Cicabogár – suttogja a lány fülébe és mielőtt visszahúzza a fejét, egy apró puszit is hagy Candy fülcimpáján. A tánc ritmusára táncba viszi kedvesét, lassú és nagy ívben vezetve őt, ha éppen nem menne annyira neki ez a táncfajta. Miközben egymás társaságát élvezik, megpillantja Biharszegit is, aki ma úgy tűnik, hogy party-fotóst játszik. ~ Á, úgyse fényképezne le… Legalábbis nem normálisan... ~ Már le is veszi a szemét a lányról, aki nemrég törölte képen egy adag somlóival. Na, ő az a személy, akit Yarista nyugodt szívvel nem ajánlana egyetlen ismerős barátjának sem, sőt nagy ívben kerülendőnek tart. ~ Nem éri meg a fáradságot. ~ És ez még a legkedvesebb gondolata róla, így aztán a fényképezés elmarad, de a nyitótánc tökéletesen sikerül egy csókkal végén Amandával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kezeimmel a lábam mellett a székbe kapaszkodva, érdeklődő tekintetemet forgatva ülök és fészkelődök, figyelem a színes diáksereget. Az ételhez nem nyúlok, talán majd a desszertből magamévá teszek pár falatot, ami egyszerűen nem bírná ki, hogy ne tűnjön el az asztalról a hasamban, de most egyenlőre inkább lefoglal a látnivaló, mint a falnivaló.
Megkönnyebbülésemre nem én vagyok az utolsó, sőt, jópáran érkeznek utánam, szóval már nem is érzem annyira kínosnak, hogy lemaradtam a beszédről. Már csak simán sajnálom a dolgot.
Páran ahogy jöttek, úgy mennek is, talán csak az egymásra találás erejéig volt fontos nekik a bál, pedig több keresnivalójuk volna itt, mint például nekem, aki csak ül magában, mindkét oldalamon üres székkel, és azt nézi, ki kivel beszélget. Észreveszek pár levitást is, ahol élénk diskurzus alakul ki, még egy cipő is eltűnik az egyikük lábáról. Azt mondjuk nem nagyon tudom hogyan. Másoknál pedig könyveket látok, amire természetesen csillogni kezdenek a szemeim, és mintha csak ki tudnám venni ekkora távolságból mi van a gerincükre írva, meresztem őket nagyban. Persze semmit se látok az egészből.
És persze nem csak kajából áll a bál, néhány ifjú férfiú máris szemezget a lányok között, némelyek meglepően feltűnően, mások visszafogottabban, vagy eleve a partnerükkel érkezve, ezáltal a felkérés részét az előzmények homályába burkolva előlem. Szép az egész, ahogy van, de végül csak hátradőlök ültemben, és a táskámért nyúlok, melyet az alkalomra a ruhámhoz illően ezüstös színűre varázsoltam át. Posztomhoz illően persze nem a pipere kellékek kerülnek elő belőle, hanem egy könyv, amit alig tudok kituszakolni a táska száján. Fellapozom a könyvjelzőnél, mely egy darab papírból áll, melyen vörös betűkkel az áll, hogy "ne felejtsd el majd visszavinni, ez nem a tiéd!" majd belemerülök az olvasmányba. Hirtelen elhal a zene, a nyüzsgés, a színek elfakulnak és belezuhanok egy másik világba, az iskola népének színes tengerét egy naplementében vérvörösre színeződő valódi tenger, és a rajta ringó, lángokban álló hajók képe váltja föl.
Szépen kiöltöztem a kalózregényemhez, csal mosolyt a gondolat az arcomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mágustusa nyitóbál

- Keith, Rius, Boticicám -

Jelenlegi kedvében pillanatok kérdése lenne, hogy az őt éppen beborító rosszkedve távozásra bírja, aztán mégsem így történik. Az eseményt és saját magát többre tartja holmi gonosz lényektől, nem igazán tud gondolataiból se cifrábbat előkotorni rá. Soha nem voltak ellensége, volt már megbántva, d mindig volt oka, ezért nem alakult ki hosszabb távra utálata senki iránt. Nyilván voltak pillanatok, mikor az „annyira utállak” és a „vinne el a kaszás” megfordult a fejében, de e most nem annak az ideje, hogy ezt felidézze és a Levitás hölgyet ide sorolja, inkább okosabb lesz. Pár szipogás után próbál felülemelkedni a dolgon, mikor egy ismerős Szőkeség ballag oda hozzá. Valamikor volt egy futólagos találkozások, mármint ez főleg a fiúcska részéről volt olyan gyors, de a kedves ajándékról meg fogja jegyezni. Egy aranyos kis festménykét nyomott a kezébe, máig tisztázatlan okokból, bár egyáltalán nem bánja, hogy elfogadta. Kicsit szeleburdi, kicsit különc, de mindenesetre cuki a kis piros.
- Szióka Keithe. – A csengő-bongó vidámság mosolyra készteti, egy fokkal jobb kedvvel reagál neki és még egy kis mosolyt is kap az új beszélgetőpartner. Valahol itt érkezik el abba a tudati állapotba, amire már utaltunk és a hirtelenség vezérletével öleli meg és szorítja magához Coltrane-t. Pillanatokig öleli, a szuszt azért nem akarja kiszorítani és minden csontját épségben meg akarja hagyni. Mondhatni most már azért jobban érzi magát, meg képes figyelni is a másikra, hiszen eljut a tudatáig a süti felajánlása.
- Hát, őőő, igen, egy süti jól fog esni. – Kezd bele amolyan, nem szorongás, de hagyjuk magyarázatba. Tulajdonképpen sértettség, vagy ahhoz hasonló, ezzel azért meg lehet bántani az embereket, úgy látszik sokan nem törődnek ezzel. Közben kedvesen érkezik a süti. Hmm, az első harapás után elégedett hümmögésbe kezd, cseresznyés, azt nagyon szereti. Képzeli milyen jóllakott óvodás feje lesz utána, de az édes mindig gyógyír.
Falatozásuk közepette érkezik meg Adria. A lányra ránézve, főleg a hajára, egy kicsit kuncog. Ebben eléggé benne van a keze munkája, de erről később is ejthet majd szót még. Bár mit ne mondjon, nehéz menet volt. Amit pedig utána kapott, másnap, mikor nagyjából már magához tért Adria, hú, azt senki nem tenné zsebre. Azért reméli, hogy lassan elmúlik a harag, de elismerhetné a háztársa, hogy azért jól is tud az kinézni, bár nem ezen eseményhez, ezt elismeri.
- Szia Rius. Szép a ruhád! Te meg igazán fess vagy Keith! – Mondja egy kis mosollyal, majd az utolsó morzsáig eltünteti a süteményét. – Nem tudom, próbáltam kedvesen segíteni, meg érdeklődni, erre az a barna ott mellette szépen szólva eltessékelt. Veled mi a helyzet, Szervező kisasszony? Nehéz a munka? Volt fennakadás?
Érdeklődik, hátha előrébb lép a megbocsájtás útján, na meg előrébb lendíti a társas kommunikációt, mert Riát mindig egyedül leli valahol, majd most elkezdjük bevetni a társasági fegyverzetet, vagy minimum magát veti be, meg valószínűleg a Szőke fiú sem hagyja, hogy elcsászkáljon magányoskodni.
Fél szemmel azért visszakacsintgat a kék asztalhoz, nem mintha a gonoszokra lenne kíváncsi, hanem felfedezte Botit, ismét. Néha rá-rá pillant, meg cuki mosolyt is kap a lovagja, de aztán a lányokra irányítja minden figyelmét.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Legfrissebb bajnokunkat nem érte meglepetésként a meghívólevél érkezése, sokkal az esemény előtt természetesen, így részéről is megkezdődhettek az előkészületek. Ezek nagyon távol álltak az egy évvel korábbi készülődéstől, akkor még ő maga is lelkes részvevőként, leendő bajnokként várta a rendezvény kezdetét, most pedig, hogy egy külföldi intézményben képviselheti iskoláját inkább a nyelvtanulásra kellett koncentrálnia. Sosem volt olyan fiú, aki annyi görcsösen megfelelni akar mindennek, most azonban mégis egy alap magyar tudást próbált szerezni azon periódus alatt, amíg csak el nem jött az összepakolás és utazás ideje.
A megérkezést az igazgató és a szervezők üdvözlése követte, mint anno náluk volt ez akkor, csak most más helyzetben volt. Első utuk a számukra, no meg természetesen az itteni versenyzőknek kialakított lakrészbe vezetett, ahol ezen két hónap folyamán lakni fognak. Elsőként megdöbbenve konstatálta, hogy ezalatt az idő alatt két lánnyal lesz egy szobában, de ugyanakkor örült is, mivel őket már ismerte. Akkor vendégeskedtek a Durmstrangban, mikor ő nyerte el a győztes címet.
A bálra természetesen ünnepiesebb öltözetet öltött magára, az öltöny ide teljesen megfelelő, majd saját igazgatójával meg a többiekkel karöltve indultak el a Nagyterembe. Az út nem mondható hosszúnak, legalábbis ő így vélte, nem jelentett neki semminemű megerőltetést sem, viszont mások lehet, hogy másképp vélekednek, ezt ő nem tudhatja.
A vendégeknek szánt asztalnál foglalt helyet, majd csendben, fegyelmezetten figyelte a beszédeket, tapsolt a bejutottaknak, amikor pedig a nevét hallotta a meghívottak felsorolásánál felállt, és kicsit meghajolt egy féloldalas, de határozott mosoly keretein belül. A vacsora csak ezután kezdődött el, és mint jólnevelt fiúcskához illik, evett is rendesen, de nem túlozta el a dolgot. Éppen annyit, mint általában szokott, mert hát ha már bál, akkor a táncos rész érdekelte inkább. Végigtekintve a megjelenteken rögtön le tudta szűri, hogy a Bagolykőbe rengeteg csinos lány jár, azonban ezek zömének van párja, azonban van itt olyan is, aki egyedül szórakozik, már ha mondhatjuk így. Többek közt feltűnik neki egy fotós lány is, amin mintha először meglepődne, majd elnézést kérve távozott az asztaltól, és az irányt rögtön a hölgyemény felé vette.
- Elnézését kérem, hölgyem. Készítene fotót rólam? - teljesen lényegtelen kérdés ez részéről, de még azt a csábos mosolyát is bedobta azzal a nézéssel, ami általában leveszi a lányokat a lábukról. Ha végül mégis hajlandó a szőkeség készíteni róla egy képet, akkor ahhoz megpróbálja a legszebb arcát előhozni, azaz ahogyan szokta azt, mint a mindennapokba élve.
- Egyébként... szabad egy táncra? - nem bonyolítja túl a dolgot, nem is fogja túlmagyarázni, vagy tőle igazán szokatlanul illedelmesen megkérdezni, de mégis próbálta előszedni a legelegánsabb és tisztelettudóbb énjét, ha már ténylegesen táncolni szeretne, méghozzá az előtte álló hölgyeménnyel, aki ha beleegyezik a felkérésbe, akkor Josh nyújtja is fel balját a lány kezéért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Természetesen én sem hagynék ki egy ilyen fantasztikusan nagy szabású, hihetetlen csodálatos ünnepséget. Most kivételesen nem rendet bontani jövök, hiszen ez azért tényleg igen csak nagy ünnepség. A feléről lekéstem, kicsit sokáig cicomáztam magam. Egyszerűen imádom a bálakat, hiszen ott megmutathatom, hogy milyen dögös és gyönyörű is tudok lenni. Most is kitettem magamért, lágyan begöndörítettem a hajamat, így a csinos loknik lágyan omlanak a vállamra és a hátamra, füstös szemet csináltam magamnak, sötétté varázsolva a pillantásomat és egy gyönyörű, a tömegből kitűnő piros ruhát választottam. Nem hiába a piros a kedvenc színem, a feketével kombinálva, ezt mutatja a csinos boleró is, amit felvettem. Igazából sejtem, hogy nem lesz olyan hideg, leszünk elegen a bálon, de hogyha esetleg valaki kiinvitálna egy sétára, akkor nem árt. Bár ki tudja, a bálakba általában párosával szoktak menni az emberek. Engem is elhívtak, de egyik srác sem tetszett, így inkább egyedül jöttem, hogy itt szemezgessek a szingli - avagy nem, kit érdekel? - srácok tömkelegéből. Lábamon csinos, rózsás magassarkú, ami illik a szoknyámhoz, bár úgysem látszik. Nem is értem, minek húztam cipőt, simán ellennék anélkül is. Ezen a gondolatom szélesen elmosolyodom, majd végül lassan lesétálok a lépcsőn és bemegyek a Nagyterembe. Ahogy gondoltam, már tömve van és vélhetőleg a bajnokok bemutatása, és a beszéd is elhangzott már. Hál'isten, az unalmas részéről lemaradtam. A bajnokokra azért kíváncsi vagyok, így biztos, hogy meg fogom valakitől kérdezni. Egészen pontosan a saját évfolyamom bajnokai érdekelnek, hiszen a kisebbek nem érdekelnek, még talán a nagyobbak... Kíváncsian sétálok hát a tömegben, megfigyelem az embereket, és magányosan álldogáló pasikat nézegetek. Az egyik asztalhoz sétálok, felveszek egy pohár italt, és azt iszogatva ácsorgok a falnál és nézelődöm. Rengeteg vannak, és a diákság felét nem is ismerem. Lehet, hogy kinézek magamnak egy külföldi diákot is. Nincs is jobb, mint a cuki akcentusok...