Biush
zene<3

Mostanában nem vagyok jó passzban. Endrével összevesztem, már vagy két hete ki se dugtam az orrom a hálóból és Biussal is rég találkoztam már, pedig ő biztos megértene. Már gondoltam arra, hogy küldök neki egy üzit, de Bianca ma felkeresett és arra kért, hogy találkozzunk. Arcán sem dühöt, sem kedvességet nem láttam. Olyan rideg volt, akár egy igazi rellonos. Pedig pár hónappal ezelőtt még csakúgy mosolygott a mászókán. Most meg...? Nem értem, de majd biztos elmagyarázza nekem. Talán ezért szeretne velem beszélni. Nos, pár perc múlva erre megkapom a választ, ugyanis hamarosan tíz óra. Berontok a fürdőszobába és megfésülködöm. Ha Biancával találkozom, akkor mindig szép rendbe szedem magam. Nem szeretek "szakadtan" elé állni. Miután a hajam normálisan áll, megmosom a fogam. Még egyszer végig nézek a ruházatomon. Farmer, egy egyszerű póló, arra pedig egy kötött pulcsi. Tökéletes. Még felhúzom a cipőmet és készen is vagyok. Kilépek a szobából és gyors léptekkel végig haladok a folyosókon. Alig várom, hogy láthassam Biancát, jó lesz vele. Igaz, tíz óra után nem szabadna kinn járnom, mert akkor már takarodó van, de Bianca miatt még egy büntetőmunkát is elvállalok. Tehát egy kicsit csendesebben megyek, hogy azért ne szúrjon ki egy prefi.
Nem kell sok idő, hogy megérkezzek. Nagy a csend és alig van fény. Már elő venném a pálcám, hogy fényt teremtsek, de meglátom Biát. Elmosolyodom és rögtön odamegyek hozzá.
 - Szia! - köszönök kedvesen. Már épp puszit adnék az arcára, mikor meglátom, hogy mi van a pólójára írva. Kérdőn nézek Biusra.
 - Ez mégis mit jelentsen?

Csúnya zöldek.

Nos nem pont erre számítottam. Mármint azt hittem, hogy Bianca azért akar velem találkozni, hogy egy jót beszélgessünk, meg hülyüljünk. De mikor kitért a puszim elől és elolvastam, hogy milyen felirat áll a pólóján. Kérdőn nézek a barátnőmre. Nem értem ezt az egészet. Mikor megkérdezem, hogy ez mégis mit jelentsen, egy idősebb lány lép be a csarnokba, de Bius még válaszol a kérdésemre.
 - Mit értesz ez alatt? - még mindig kérdőn nézek rá. Azt sem tudom, hogy mit pletykálnak rólam. Ekkor a tekintetem arra a lányra vándorol, aki az előbb lépett be. Azt hiszem ő Amira. Endre mesélte róla, azt mondta, hogy ez a lány már az összes fiúval kavart, akik idejárnak. Én nem ismerem, szóval nem tudom, hogy tényleg ilyen-e valójában, de be kell vallanom. Elég csinos, de Biusnál nem. Tehát Mira  megkérdezi a lánytól, hogy miért hagyta el a szobáját takarodó után.
 - Miatta jött ki, én hívtam ide, hogy beszélgessünk. - eztán nyelek egyet. Úgy hallottam, hogy Bianca mostanában elég sok büntetőmunkát kapott, úgyhogy inkább magamra vállalom. Még a végén az apukája, vagy az anyukája mérges lenne rá.  Eközben a Mira elmormol valami varázsigét. Ez összeköt bennünket Biával, de a barátnőm hamar feloldja a varázslatot, pedig ezt az igét még nem is kéne ismernie, szerintem. De lehet, hogy neki otthon megtanították. De ez most lényegtelen. Bianca a prefi felé tartja a pálcáját, hogyha szükséges, akkor letudja átkozni. Ilyennek még sohasem láttam Biust. Olyan... rellonos. Ekkor Bianca elkezdi magyarázni, hogy miért is hívott ide.
 - És te hiszel nekik? Ugyan már... Miért kezdenék más lányokkal találkozgatni, mikor nálad szebbet és okosabbat úgysem találok? - kérdezem mosolyogva. - Azért tűntem el, mert Endrével nagyon összekaptunk valamin és a barátságunk teljesen tönkre ment. Mégis kitől hallottál ilyeneket?
Ekkor befut újabb két rellonos. Chö. Ezek összebeszéltek? Azt hiszem Lyra és Noel, ők az új prefik. Csodálatos. Lyráról sok "szép" dolgot hallottam már, de Noelről még semmit. Az mestertanonc rögtön rászól Biusra meg Mirára, hogy tegyék le a pálcát, eközben Noel megszerzi Mira és Bianca pálcáját. Én csak csendben, nagy szemekkel követem az eseményeket. Minden olyan gyors. De azt észreveszem, hogy Noel felém szegezi Bianca pálcáját. Gyorsan előkapom a sajátomat és ki mondom a Protego-t még épp időben. Szerencsére a csalánártás nem hat rám. Elégedett fejjel nézek a legkisebb prefire, ám ekkor a magasba emelkedem, aztán nekicsapódok a korlátnak. Beverem a hátam és a fejem, aztán elterülök a padlón. Áááá... ez nagyon fáj. Felszisszenek. Minden erőmet összeszedem és feltápászkodok.
A nagy hajam a szemembe lóg és azon gondolkodom, hogyan tudnék visszavágni. A fejemben azokat az átkokat keresgélem amiket még régebben olvastam Janey egyik könyvében. Áh, meg van. Gyorsan Mirára szegezem a pálcám és kimondom:
 - Digitus Arcus!


Ha nem lennék mérges, ezt csinálnám

Bünti

Nem, nem és nem. Nem akarom ezt tenni. Leroy Lasch Gergely vagyok, a falu bikája, a tökéletes és gazdag Leroy házaspár gyermeke. Ezt nem érdemlem, nem szabad megtennem. Hogy fognak így rám nézni a diáktársaim?! De muszáj megtennem, a francba már! Így is miattam vontak le 10 pontot a háztól, mert kétszer nem csináltam büntit. De nem akarooooom.
Hát ilyen ideges is régen voltam már. Fel kell sétálnom a nagyterembe és dicsőítenem kell a rellont meg a Loveguard tesókat. Ez az egyik olyan dolog, amit soha, de soha, de soha nem fogok megtenni. Ám sajnos muszáj, ha nem akarom az egész navinét magamra haragítani. Nem lesz jó, de muszáj megtennem. Ordítani akarok!
Egy fehér pólóban lépek ki a szobámból, amelynek az elejére egy I love Rellon a hátuljára pedig egy I love Amira és Max felirat villog nagy zöld betűkkel. A kezeimet ökölbe szorítom, mert most legszívesebben leátkoznék mindenkit, aki lát engem. Az összes nevet. De majd meglátjuk, hogy mi lesz a végén, csak érjen véget az a két óra.
Sajnos nem sok idő kell, hogy megérkezzek a nagyterembe. Nenenene.... Ahhj... Kinyitom az ajtót és belépek rajta. Egy mosolyt erőltetek az arcomra és elsétálok a középső asztal közepéig. Először rálépek a székre, majd az asztalra. Ránézek a diákokra, majd kezdem a beszédem.
 - Nos, mit is mondhatnék... A rellon egy csodálatos ház, ahová csodás emberek járnak. Az összes egy nagy troll... akarom mondani imádni való, aranyos és csudijók. Ám az összes zöld közül kiemelkedik két diák, akik testvérek is. Az elbűvölő démon, Amira Loveguard, aki nagyon gyönyörű. Testvére pedig Maximilan Loveguard egy görög félisten. - azt hiszem egyelőre jól csinálom...

Bál - Celeste

A kastélyban sokszor volt már rendezvény, amiken általában jól éreztem magam. Ám most egy teljesen más ünnepségnek nézünk elébe, a mai este a Mágustusa nyitóbálja lesz. Természetesen izgatott vagyok, mert itt hirdetik ki, hogy ki jut be a tusára. Nagyon remélem, hogy köztük lesz, hiszen sok mindent megtettem, azért, hogy bekerüljek a bajnokok közé. Azt a napot nem sorolnám életem legjobb napjai közé. Ha pedig bejutok, kíváncsi lennék, hogy kik lennének az ellenfeleim, biztosan sok rellonos jelentkezett, ők tuti nem hagynák ki, hogy megnyerjenek valamit. Ú, tényleg, milyen jó érzés lehet ott állni győztesként. Beleírnám magam a történelembe, bár, ha így folytatom, akkor a csínytevéseimmel is sikerülni fog. Bár ha valóban bekerülök, akkor bírni fogom? Igen, most itt van a nagy vagány Gergő - legalábbis én ezt gondolom magamról - de ez csak kívül látszódik. Belül még ugyanaz a kisgyerek vagyok, csak éppen most nem azt az arcomat szeretném mutatni. Lehet az első fordulóban kiesnék. Ám lenne az egésznek egy jó oldala: nem kellene a katonai táborba járnom. Mondjuk Janey-től az is kitelik, hogy ugyanúgy el fog engem vinni oda. Gyűlölöm azt a helyet, de megpróbálom ezt nem tudtára adni Janey-nek. Bár, szerintem látszik az arcomon, mikor hazaérünk, hogy majd meghalok. Leszívja az a 12 óra az összes energiámat. A legrosszabb az egészben, hogy egy normális ember sincs ott akivel beszélgetni lehetne. Mondjuk ha ott megszólalok, akkor végem. Annyi fekvőtámaszt kell csinálnom öklön - és rendesen -, hogy csak na. Majd ki köpöm a belem, de muszáj elvégeznem.
Szóval visszatérve a nyitóestre. Nem tököltem sokáig azzal, hogy mit vegyek fel. Egy fekete csőnadrágot, egy ugyanilyen színű inget és egy szürke öltöny mellényt öltöttem magamra. A mostani stílusomat igen tükrözi ez az összeállítás. Nem találtam az estére partnert, de talán jobb is így. Majd felkérek valakit táncolni és már meg is van, hogy ki lesz az. Hát Bianca, amúgy is beszélnem kell majd vele, remélem eljön. Még egyszer beállok a tükör elé, aztán elindulok. Igaz, hogy ez egy nagy esemény, de a hajamat most sem fésültem meg. Ugyanolyan kócos, mint szokott lenni mindennap. Halk léptekkel sétálok a folyosókon. Sok diákkal összefutok, akik biztosan az ünnepségre igyekeznek, mert gyönyörű ruhában vannak. Ekkor meg is érkezem, belépek a nagyterembe. Ilyen szépnek még soha sem láttam, talán a szilveszteri bálon volt ilyen csodálatos. Rögtön odamegyek a Navinés asztalhoz és várom, hogy történjen valami. Mindenki beszélget mindenkivel, így én is beszállok a csevegésbe. Ám ez nem tart sokáig, ugyanis a kedves igazgató úr megszólal. Mindenki elnémul és minden szem Wickler-re mered. Cöh... Először köszönti a megjelent diákokat és tanárokat, aztán mond pár dolgot és bemutatja a vendégeket. Két lány és egy pasi jött hozzánk. Hm... a roxfortból érkező lány nagyon helyes, azt hiszem fel fogom kérni táncolni. És végül egy férfi áll fel, aki nem más mint Mr. Maurice Mclaughlin. Laughlin? Lehet Nate bácsi egyik rokona, majd megkérdezem tőlük. Nem tudok sokáig morfondírozni, hogy ez a férfi Nateék családjához tartozik, vagy sem, ugyanis kihirdetik azt, hogy ki jutott be a tusára. Elkezdik sorolni a neveket: Bianca Sharlotte Shanes, Leroy Lasch Gergely, Nagy B. Do... Hey! Ott vagyok, ott vagyok, ott vagyooook! Nem hiszem el! Ez az! Nem kell járnom katonai táborba jeeee! Kimegyek és Amira átadja nekem a jelvényt, no meg a többieknek. Ha jól számolom akkooor... olyan 17-en leszek. Jézus! És a legtöbb nagyon durva, a többség rellonos. Hát.. nem lesz egy könnyű menet. Visszaülünk a helyünkre, miközben Mira elmondja, hogy mi lesz a teendőnk. Oké, el leszünk különítve és... kell egy mentor? Mi? Muszáj lesz választanom valaki olyat, aki ért is ehhez. Janey! Nem, őt most utálom, valaki más kell, mondjuuk... Nicol néni! Igen! Ő tökéletes lesz! Majdnem olyan mint Janey, csak kedvesebb. Jól van, Mira is befejezi a beszédet. Felkelek és a szemeimmel a roxfortos lány után kutatok. Valahol itt kell lenniee... Meg van! Szépen odasétálok hozzá, majd megszólítom.
 - Jó estét, kedves hölgyem, szabad egy táncra? - kérdem és felé nyújtom a kezem. - A nevem Gergely, Leroy Lasch Gergely. És kegyedet hogy hívják? - kérdezem kedvesen, tisztelettudóan. Az első benyomás a fontos, nem? Eközben szemeim megakadnak Biancán. Most is gyönyörű, legszívesebben veletáncolnék, dehát...