Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Alexecske  ~Nem, ez nem randi.~ Nyugatom magam. ~Csak megiszunk egy teát, meg beszélgetünk. Ki kell végre mozdulnom, mert előbb-utóbb megőrülök bezárva. Nem mehetsz ide, nem mehetsz oda...most viszont ott kell lenned, de ne késs...!! Hogy utálom ezt. Aztán, ha mégis késel, akkor félhetsz a büntetéstől.~ Csak nem rég múltak el a vizsgák, máris a tanulás veszi el az összes időmet. Az sem ártana, ha egyszer kialudhatnám magam végre. Jenna sincs sehol a Jóslástan beszippantotta, mint valami vákuum, még vele sem tudok szórakozni kicsit. Egyedül meg csak óraszám ülök a szobámban és magolok. Csak a tantárgyak változnak. Hol Bűbájtan, hol Mugliismeret. Kész katasztrófa. Tanácstalanul állok a szekrény előtt, mit is vegyek fel? ~Alex vajon miben lesz? Ez végül is nem egy estély, még csak nem is egy puccos hely. Ah! Jó lenne egy olyan bűbáj, ami nem engedné, hogy a nem megfelelő ruhadarabot vegyem ki a szekrényből. Vagy egyenesen kiugrana, amit aznap viselnem kell!~ Aztán egy fehér blúz mellett döntök, azt bármikor, bárhová fel lehet venni, na, meg az örök darab, a feszülős farmer, nem túl kihívó, de mutat valamit. Kis kabátka, mert azért nincs már olyan meleg, egy utolsó ellenőrzés a tükörben. ~Hát ez van.~ Indulhatok. ~Miért nem mentünk le egyszerűen a konyhába? Ott is megihattunk volna egy bögre teát.Mitől vagyok ennyire feszült?~ Régen voltam már ebben a helyzetben, de pont most, pont így, azok után, amik történtek. Nem kellett volna. ~Persze ott van Yar. de az, azért más. Yar mindig is Yar marad, se több, se kevesebb. A legjobb...izé. Kész, megőrültem.~ Zaklatottan loholok a folyosón, remélem, hogy nem ütközöm Alex-ba. Azt hiszem, akkor sírva fakadnék és bezárkóznék a szobámba. Egy hétre legalább. Szerencsére nem,hogy Alex-el, de még senki más emberfiával sem találkozom. Elérve az iskola kapujáig, kilököm a vasajtót, de zárva. ~Ez intő jel. Nem szabad elmennem.~ Rángatom még azért a biztonság kedvéért, aztán mégis enged...~Ja fordítva nyílik. Tiszta hülye vagyok.~ Majdnem futva teszem meg a hátralévő utat a teázóig, magam sem tudom az okát és nem értem, hátha elhagyhatom a feszültséget, ami dolgozik bennem. Torkomban dobogó szívvel és lihegve nyitok be az üzletbe, intek, hogy nem válok meg még a kabátkámtól, kicsit alul öltöztem. A függöny előtt megállva, mély lélegzetet veszek és belépek a félhomályos, tömény füstölő illatú helyiségbe. Először nem is látom a fiút,lehet, hogy nem ért még ide, aztán felfedezem a földön, akarom mondani egy párnán ülve. Hálát adok a józan eszemnek, hogy nem miniszoknyában jöttem. -Szia Alex!- Mondom tettetett lazasággal, aztán lezuppanok mellé a másik párnára. -Mi újság- teszem fel az általam is hőn utált kérdést, amire nincs helyes válasz.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
CsakEgyTeaAlexTalán a füstölő illata vagy a teák keveredő gőze megnyugtat. Még pár mély levegő és visszanyerem régi önmagam. Hogy ez jó-e valakinek vagy éppen rossz, az már más kérdés. Viszont most annyira el vagyok foglalva magammal,hogy még ha ordítana is a srácról, akkor sem tűnne fel nekem, hogy zavarban van vagy épp el is pirult. Ha észre is venném, betudnám a melegnek vagy hogy most jött be a hidegről és megcsípte az arcát. Elhelyezkedek mellette az alacsony párnán, aztán szórakozottan nézek rá, mikor előkap egy fehér rózsát. Szóhoz sem jutok a döbbenettől és újra erőt vesz rajtam a para. -Mi ez? Ne már! Ez komoly? De én nem számítottam erre... nem kellet volna, igazán...Alex...Úristen! -Dadogok össze-vissza. - Csak egy teáról volt szó! ...Hát köszönöm! Aranyos vagy. Hol voltál te tavaly?- Kérdezem és a bíbor színből kezd egy kicsit visszatérni az eredeti arcszínem. Két éve ismerem, de még csak most került rá sor, hogy egyáltalán hosszabban elbeszélgessünk, meg hogy sulin kívül is találkozzunk. Jórészt én vagyok a hibás, mert nem vagyok egy társasági ember, bármennyire is annak látszom...vagy még se? Szeretek bolondozni, meg húzni az emberek agyát, de az igazán jó társaság magamnak, én vagyok. A kis egoista. Elveszem a virágot és remegő kézzel leteszem a másik oldalamra. Az SVK-s mondatára viszont ránézek és elkerekedik a szemem. -Nem mondod? Tényleg? Te csupa meglepetés vagy nekem. Én nem is tudtam a 30 centis dolgozatról, lehet, hogy épp máshova figyeltem.- Húzom meg a vállam. Nem gyakran, de előfordul, hogy lemaradok a házi feladatról, meg sok esetben az óráról is, de akinek 12 tantárgya van, az örül, ha észben tartja, hogy mikor melyik terembe kell mennie. Hát még, hogy házi feladat... -Nem tartozik a kedvenc tárgyaim közé, de felvettem, mert fontos. Weaver tanár úr, meg már csak ilyen. Nincs tekintettel a szegény güriző diákokra, hogy vannak más tantárgyak is. És mi volt a téma? Ha már szóba hoztad, meg kéne írnom.- Közben megjelenik a felszolgáló lány az itallappal és Alex várakozóan rám néz. -Mit is, mit is? Egy pillangóvarázs teát kérek, finom mézes sütivel.-Mondom mosolyogva és miután Alex is rendelt, szigorú arccal nyomatékosítom. -Én hívtalak meg, ezt ne felejtsd el! Ne merj fizetni a végén! - fenyegetem meg viccesen az ujjammal. - És melyik a kedvenc tárgyad, amúgy?- Próbálom beindítani a társalgást egy semlegesebb témával.
|
|
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2012. november 13. 18:46
|
|
|
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Alexisz -Miii! Lázadoztál?- Fokozom a hangulatot egy újabb szóviccel, ha neki lehet, akkor tán nekem is. Elmondja, hogy balesete volt, de miért nem tudok én erről semmit? Nem mintha kéne, de elég nagy híre lehetett, csak valamiért biztosan nem figyeltem. Én meg a humánum, meg az empátia? Na, jó, ha megemberelem magam, azért nem vagyok tapló. Nem akarom a balesetről faggatni, ha elmondja, elmondja, ha nem, akkor nem. Hátha a rossz emlékek még nem múltak el benne. Bár ki szokta mondani, hogy kell a szembesítés, mert megerősít? ...Ezt most mégis kihagyom. -Jól tudom, hogy kviddicseztél?- Szegezem neki a kérdést. Még nem múlt el teljesen a játék iránti lázam, de hatásos szert szedtem ellene és most már tudok úgy beszélni róla, hogy ne indítson be nagy érzelmeket bennem, de még én is lábadozom, mint Alex, csak a nyavalyámat kviddicsnek hívják. -Csak SVK-n nem figyelek, de ezt ne kösd Weaver professzor orrára, meg aztán A tanársegédségem Felagund prof mellett, nem múlt el nyomtalanul. Ha jó leszel, beavatlak néhány trükkbe.- Kacsintok rá és rejtélyesen mosolygok, lehajtva aztán a fejem. Nem egészen legális, amit csinálok, de hatásos és talán a prof sejti, de biztosat nem tud. Remélem, hogy titok is marad. Az energiavarázslásokról írandó esszé teljesen ledöbbent, talán nem is voltam órán, hogy ennyire nem rémlik belőle semmi?! Vagy megártott valami bájital kutyulék, amiket iszom mostanában. Kezdek aggódni emiatt. -Alapból nem szeretem a sötét varázslatokat, csinálni sem, meg kivédeni sem. Az, hogy nincs fekete mágia, csak a szándék teszi azzá, szerintem nem fedi teljesen a valóságot. Te el tudod képzelni a Crutiatus átok jó szándékú használatát? Mert én nem, még akkor sem, ha védekezem. Jó, mondjuk az eleve tiltott átok, de akkor is...-Alex egy "Bátrak szerencséje" teáját rendel. ~Nem tudom, ha lesz benne Felix Felicis, akkor mit fog kifecsegni? Vagy velem akarja megkóstoltatni? Jó kérdés. És, hogy én mit fecsegnék ki tőle, abba jobb nem belegondolni...Hogy én ekkora sügér vagyok,már keverem a bájitalokat. Tényleg van valami komoly baj velem.~ -Melyik a kedvenc tárgyam?- Kérdezek vissza, miután a felszolgáló hölgy elment a teákért. Késve reagáltam a kíváncsiskodására, mert eléggé megijedtem, hogy rejtélyes tünetek kezdenek kiütközni rajtam. ~Remélem, hogy ez csak az utóbbi napok feszültsége és a vizsgák, meg a stressz hatása. Ha tényleg komolyabb a baj, akkor elég kemény pácban vagyok.~ -Szerettem a Jóslástant, meg a MitVallást is, de most mindkettőből kiábrándultam. Az elsőből a tanárnő miatt, a másikból, mert már nem Felagund tanítja. Nincs gondom a másik tanerővel sem, de elfogult vagyok, na. Neked mi a véleményed Fédra néniről?- Teszem fel a kérdést, mert őszintén érdekel a válasza. Azok után, ami órán történt, meg különösen, és sokat megadtam volna érte, ha a Felx Felicis helyett, igazság szérum kerülne Alex teájába valahogy.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Alexisz a görög Élénk egyetértéssel bólogatok Alex fejtegetésére a kviddiccsel kapcsolatban, de van pár dolog, amiben nem értek egyet vele. Nem baj, nem kell, hogy mindenki ossza a véleményem ezen a téren, attól én még nem fogom megváltoztatni azt. - Nem hiszem, hogy bárki a folyosón megátkozott volna, mert lőttél egy gólt, ha egyáltalán hajtó voltál.- Elképesztő, hogy milyen keveset tudok róla, még azt sem, hogy melyik poszton játszott. Nem mintha ez lenne a legfontosabb, amit tudnom, kéne róla, de ha már kviddics, akkor itt az ideje, hogy elmondja. -Én sem kaptam soha támadást emiatt.- Az „emiatt” szócskát kicsit megnyomva, figyeltem a hatást a srác arcán. A következő kérdésére kicsit jobban kezdtem fészkelődni a széken és legszívesebben máshol lettem volna vagy magara kaptam volna a láthatatlanná tévő köpenyem, ha lett volna olyanom. De, mint hogy a szembesülést nem kerülhetem el sem most, sem a későbbiekben, be kellett vallanom az igazat. Ha emiatt leszek kevésbé szimpatikus a számára, derüljön ki most. A számba tömtem az időközben megérkezett mézes sütim nagyobbik felét. Hátha segít bátorságot önteni belém, aztán belefogtam. -Az igazából én voltam. Most már nem vagyok biztos benne, hogy jól tettem, amit tettem, de ha nem teszem meg, akkor sem lett volna jobb a helyzet. Örülök, hogy abbahagytam, talán tényleg nem nekem való sport ez. Egyelőre még várat magára, hogy a Tanár úrral teljesen rendezzem a kérdést és beszéljek vele erről, de érthető okból még csak keveset haladtak előre a béke tárgyalások. Akkor ezt éreztem és, ami a szívemen, az a számon, ezt ő is tudja. Sokszor kellemetlen, sokszor hasznos. -Aztán szerencsére más köti le a figyelméét, enyhe kis csalásom, amit a tanulás során használok. Ártalmatlan bájital, legalábbis eddig az volt, de ha a túlfogyasztás, mértéktelenség miatt, most káros mellékhatásai ütköznek ki rajtam, akkor nem is annyira ártalmatlan. Valakit meg kéne kérdeznem erről. Talán Felagund professzort, de akkor be kell vallanom neki mindent és annak ő sem fog örülni, meg én sem, annak, amit utána fogok kapni tőle. Kicsit szorongva gondolok a jövőre, ami nem is sokáig várat magára, ha nem javulnak a tüneteim, mindenesetre a szedését abba kell hagynom egy időre. Alex azonban, velem ellentétben nem ragadt le ennél a pontnál, hanem tovább viszi a beszélgetés szálát és már a fekete és fehér mágia közti különbséget feszegeti, megjegyzésem nyomán. -Valóban, én sem értem ezt. A gonosz embernek ugyanúgy fáj, az, amit teszel vele és nem hiszem, hogy ez felment téged a vádak alól, hogy csak védekezésből okozol fájdalmat. Ha a gonoszság eszközeivel élsz, te is gonosz leszel. -Ez brutális így hallani, de ezt gondolom a dologról és, ami a szívemen, az a számon, mint tudjuk és csak később foglalkozom a következményekkel. -Nem hiszek abban, hogy bárki komolyan megtámadhatna, de ha lesz ilyen, akkor csak neked fogok szólni megígérem. - Visszakacsintok és remélem, hogy ezzel lezárjuk a témát, mert már nincs tovább, még a bűbájok csoportosítását veti fel beszélgető társam. De ezzel nem tudok mit kezdeni. -Van ráció abban, amit mondasz és tényleg meg kellett volna kérdezni a prof-ot, biztosan adott volna rá magyarázatot. Nekem látod ez eszembe se jutott. Ebből is látszik, hogy néha, de csak néha okosabb vagy, mint én.- Húzom kicsit az agyát a levitásnak és elnevetem magam. Kezd számomra sokkal több lenni, mint egy ismerős vagy háztárs, és ha még dumálunk párszor, ki tudja mi is kialakulhat, de ne menjünk ennyire a dolgok elébe. Nagyon megfontolom, hogy kezdjek-e kapcsolatot. Az érzelmi dolgok mindig bonyolultak és heves természetemet ismerve, nem látok garanciát, hogy ezt bármelyik fiú is hosszú távon kibírja és annak csak az én szenvedésem lesz a vége. Töprengésemből egy fulladásos roham lendít ki, amit Alex produkál mellettem, majdnem rám köpve a teáját. Először nem is értettem, hogy mi a nyelési nehézség oka, míg el nem mondta két fuldoklás között. -ÁÁÁ! Felagund tényleg nagyon szigorú. Nyugodtan elhiheted, hogy időnként félek tőle, de azért mindig igazságos. És sokat lehet tőle tanulni, ha ügyes vagy. Ki kell érdemelni a bizalmát, aztán pedig megfelelni az elvárásainak. Tudni kell, hogy mit tolerál és mit nem. Nem egyszerű eset, de azt, ha valaki rendesen tanul és aztán a vizsgákon bizonyít, azt a legnagyobb mértékben honorálja is. És egy tanár legyen szigorú! -Zárom le a Felagundról szóló esszémet. Nem szeretném a srácot téves elképzelésekbe ringatni a profról semmilyen téren. Nem árt, ha tisztában van a tényekkel. Sok pletyka kering az öreg körül, és van közte igazság is, de ferdítés is, nem kevés. -Szerintem egyáltalán nem dili volt. Csak ilyen vagyok. Lehet, hogy igazad van és tényleg jó fej, nekem más volt akkor, ott a tapasztalatom és mással is szoktam dilizni. -Vigyorgok rá
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Csak egyszerűen Alex -És lőttél volna tíz gólt zsinórban? Már ne is haragudj, ezt nem hiszem el, pláne, ha nem is hajtó voltál- Húzom tovább az agyát. Kezdek belemelegedni a beszélgetésbe és a srácba is. Mintha ezer éve dumcsiznánk már itt, de közben, alighogy egy órája. Kaján mosolyomat egy furcsa érzés fagyasztja az arcomra. Kicsit émelygős, szédülős és mintha megmozdult volna a padló. Földrengés van, vagy mi a fene? Riadtan próbálok az asztal lábába kapaszkodni, és vigyázni, hogy Alex ne vegyen észre semmit. -Ha egy rellonost leütsz, még imába is foglalják a neved a többi ház lakói, csak Yarral kéne vigyáznod, mert akkor még az is lehet, hogy én is megátkoználak. – Vigyorgok kicsit vigyázva, az előbb is akkor kezdődött a baj, amikor nevettem rajta. ~Ez valami büntetés a gunyorosságom miatt?~ Ám amilyen hamar jött a baj, olyan hamar el is múlik, de nem lenne jó, ha újra megismétlődne a röpke rosszullét. Alex figyelmét nem kerüli a nyomatékosításom, gondoltam, nem ma jött le a falvédőről, de annyira nem akarok belemenni a témába, elég amit elmondtam. Úgyis hamarosan fülébe jut a pletyka, vagy így, vagy úgy és akkor remélem, hogy újra rákérdez, mielőtt bármit elhinne. -Nem azért dicsérgetlek, olyannak ismersz? Tudod, hogy megmondom azt is, ha mást gondolok, mint amit hallani szeretnél, akár te vagy bárki. Legyen az tanár vagy diák. Bebizonyítottam a Mugliismeret órán, de nem azért, hogy most tudjál hinni nekem. -Mosolygok és lehajtom a fejem. Kicsit talán el is pirulok, nem szeretném, ha ezt észrevenné. Mert bár, ami a szívemen, a számon, de érzelmi ügyekben szemérmes vagyok. -Tudod, nem nagyon találkoztam még olyan sráccal, aki akkora hatással volt rám, mint te, és nem mondom meg, hogy ez pozitív vagy negatív.- Mondom és kinyújtom rá a nyelvem. Aztán megint elkap a szédülés. Ezúttal talán látványosabb a műsor. Igyekszem palástolni a kétségbeesést az arcomon. ~Biztosan csak fáradt vagyok, túl hajszoltam magam vagy valami ilyesmi. Lefekszem és holnapra el is múlik.~ Nyugtatom magam, gondolatban. -Figyeled a pasast? Mi vagy te? FBI?- Kacagok óvatosan, már a fejem se a régi, mintha ezer darázs költözött volna bele. Kezd melegem is lenni, ezért kibújok a kis kabátkámból. ~Jól befűtöttek ide.~ Alexre nézek. -Neked nincs meleged? Úgy fűtenek itt, hogy mindjárt leizzadok teljesen.- Kortyolok párat a teámból, a folyadék jól esik, bár biztosan szerencsésebb lett volna valami jegeces ital. -Azért Felagund messze van Kékessytől. Egy lapon nem lehet őket említeni. Nincs bajon a tanárnővel, de azért az öreg jóval tapasztaltabb. És legalább nem volt unalmas a Bájitaltan óra..- Ezúttal már a saját viccemen se tudok nevetni, annyira rosszul érzem magam. Alex kérdése is csak mintha valami zárt ajtón keresztül jutna el hozzám. Az arca is olyan furcsa. Hol eltűnik, hol megjelenik. ~Ez valami új bűbáj, de hol tanulta?~ Ez az utolsó értelmes gondolat, ami megjelenik a tudatomban, aztán elsötétül minden és elájulok. Ha van egy kis szerencsém, a fiú lesz olyan ügyes, hogy elkap.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Alex Majdnem csak szótlanul ül mellettem már a vége felé. Látszik rajta, hogy valami bántja Alexet vagy rosszat mondtam volna? A hullámokban rám törő rosszullétek sem könnyítik meg a kommunikációt, könnyen lehet, hogy nem válogattam meg a szavaimat. De ebben a helyzetben senki ne csodálkozzon azon, ha nem repkedek cicerói magasságokban az eszmecserénél, amikor örülök, ha egy értelmes betűt ki tudok préselni az ajkaim közül úgy, hogy ne látszódjék rajtam semmi. Gondolom meg is oldom valahogy, mert eddig nincs semmi gond, de legbelül érzem mégis rajta, hogy nem stimmel valami. Talán többet várt ettől az első találkozástól, mint amit adni akartam és tudtam, vagy nem tudom, hogy mi lehet a baj. Van velem elég, ehhez kétség sem fér, de hogy a sok közül épp most melyik, az kérdés. Mivel a rosszullétek nem múlnak, csak sűrűsödnek, ki kell találnom valamit. Hivatkozom a melegre és Alex segít előzékenyen levenni rólam a kabátot, de nem felejti el megjegyezni, hogy már rég le kellett volna vennem, akkor nem érezném, hogy túl meleg van. Magamban hozzáteszem, hogy rajtam valószínűleg nem segített volna. A pár korty tea se használ és egyre ijedtebben jövök rá a keserű tényre, hogy visszavonhatatlanul el fogok ájulni. Ekkora blamázst, itt a teázó majdnem közepén. Jó kis látványosság leszek. Egyszer már rám fogták, hogy szenzáció hajhász vagyok, hát most az Isten se mossa le rólam. Még jó, hogy a humoromat nem veszítem el még ilyen hatványozottan válságos pillanatban sem. Agyő Világ! Szép volt veled! Agyő Alex! Ne haragudj! Baromi kellemetlen lehet ez neked. De már nem látom az arcát sem, csak elmosódott foltokat, a hangokat sem hallom, aztán már a sötétet se érzékelem, mert ahhoz is tudatomnál kéne, hogy legyek. Azt se látom, hogy pillanatok alatt, hogy bolydul fel a teázó, nem látom az ijedt és elégedett arcokat. Akik örülnek belül, hogy a jó időben voltak jó helyen. Egy kis extra élmény, felár nélkül. Lefektetnek, felpolcolják a lábamat. Most, ha ébren lennék, lenne ezzel kapcsolatban is pár gunyoros megjegyzésem, de most ez is szünetel. Ám egy ilyen állandóan pörgő agy nem pihenhet sokáig. A legyezés nem sokat használ, inkább a vízszintbe helyezés. Lassan oszlik a sötét köd és fölém hajoló arcok jelennek meg előttem. Alex-é is köztük, akkor ez még nem a mennyország. Nem vagyok csalódott, jobb itt most és kicsit megnyugszom, bár a teremben én vagyok a legnyugodtabb, mégis nekem lenne jogom a legidegesebbnek lenni. Érthetetlen ez az egész. Pont fordítva működik minden. Iszom egy kis vizet a felém nyújtott pohárból és feltápászkodom. Kicsit még kába vagyok, de ez érthető. Mikor elül körülöttem a feltűnés vihara, félve pislantok Alexre. -Ne haragudj, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak! Én sem tudom, hogy mi történt. Illetve ….talán. Elmesélem, csak menjünk innen valami nyugisabb helyre!- Fizetek, míg Alex összeszedi magát és ha ő is akarja, távozunk a teázóból. Köszönöm a játékot!
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Mikulásnapi kívánságdoboz
Talán mondtam már, hogy kíváncsi típus vagyok és mindig megtudom végül, amit nagyon tudni vágyom. Azonban most, élvezem a csendes magányt, mindenfajta kíváncsiság nélkül, amikor beszélgetés, izgatott sugdolózás és nevetgélés üti meg a fülemet. Nem bírok tovább tovább megülni a fenekemen, mindenáron meg kell néznem, hogy mi történik. A hangok a Klubhelyiség felől érkeznek, el is indulok abba az irányba. Az ajtórésen bekukucskálok, hogy a bent lévők ne vegyenek észre és fülelek, ahogy csak tudok. Alex és Ágo nevetgélnek és egy-egy elkapott szó foszlányból összerakom, hogy a Mikulásról folyik a csevej. Igen, én is hallottam, ahogy a Kishölgy kihirdette, miszerint a Nagyteremben készül a meglepetés. Mindenki beledobhatja egy dobozba a kívánságát, hogy az öreg majd teljesíthesse. Ebből mi lesz?! Ágo és Alex valószínűleg a vágyaikat írják össze, hogy mit kérjenek a fehér szakállú apótól. Nekem is lenne egy. Csak egyetlen egy. Az elhatározás meg is születik bennem, én is írni fogok a Miki bá'-nak. Visszalopózok a hálókörletembe, a szobámba. Az Alkot-Lak rózsaszínben pompázik és virágillat terjeng, meg valami szerelmes dal szól a falakból, de most nem érdekel a szoba produkciója, cselekedni jöttem ide. Előveszem a papírt és a tollat és sebesen írni kezdem a levelet. " Kedves Mikulás! Szeretném, ha újra szeretne, akit ugyanúgy szeretek, azóta is! Köszönöm!" Ennyi a levél. Az öreg, ennyiből is megérti, hogy mi a szitu. Dobogó szívvel szaporázom a lépteimet a Nagyterem felé, de mikor meglátom a két levitást kijönni, elbújok egy páncél mögé. Nem akarom, hogy meglássanak! Aztán, mikor tiszta a levegő, én is belépek a terembe és a szépen feldíszített piros dobozba dobom a levelet, gyorsan és diszkréten, aztán, mint, aki ott sem volt, eltűnök. Visszaosonok a szobámba. A cipőimet nem kell kitennem az ablakba, ha azt kapom, amit szeretnék, azt a Télapó, nem a cipőmbe fogja rakni. Húzódik mosolyra a szám.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Nikola Nem gondoltam volna, hogy van Bagolykőnek olyan része, ahol még nem fordultam meg a három év alatt, de be kell lássam, most, hogy tévedtem. A déli szárny valahogy fehér folt maradt a külön bejáratú térképemen. Számomra semmi fontos nem volt ott, amiért érdemes lett volna felkeresnem ezt a részt. A keleti szárny ebből a szempontból egyértelmű, magyarázatra sem szorul, az északit nem kívánom taglalni, nem éri meg, hogy szót vesztegessek rá, a nyugatin pedig a két ismert tanterem miatt vagyok járatos. Most is csak azért császkálok erre, mert Hófehérkét keresem. Na, nem a hét törpével. Az a mesében van, de remélem, hogy az én baglyom, Hófehérke, nem csak ott. Illetve ... na, mindegy. Valahol eltévedt, nem csodálom szegényt, itt én is eltévednék. Egy fehér bagoly a szürke folyosón igencsak feltűnő látvány, ráadásul süket szegényke, hiába is kiabálnék neki, viszont a látása, éles, mint egy sasnak, de ezek szerint a tájékozódó képessége a nullával egyenlő. Tekergetem a nyakam, rajta a fejemmel jobbra-balra, hogy megleljem a kis kóborlót. Miközben felfelé nézek, mert hol is lehetne máshol egy bagoly alap esetben, nem tudok a lábam alá is nézni, mert ahhoz kéne még egy szem legalábbis a fenekemen. ~Hol lehetsz, te kis bujdosó? Ne komédiázz velem, mert egy hétig nem kapsz egeret uzsonnára. ~ Jeges riadalomként mar a szívembe a felismerés, hogy mi van, ha nem csak egyszerűen elcsatangolt, hanem valami baja esett vagy elrabolták. Az utóbbinak kicsi volt az esélye, de az előbbit nem lehet kizárni. Most már szorongva bolyongok tovább az ismeretlenben és szemeimmel a sarkokat és a magaslatokat kutatom, de nem látok semmit. - Nem látok semmit. Mi történt? Hirtelen az összes fáklya kialszik és csak a falak adnak támpontot a további tájékozódásra, amíg elő nem kapom a pálcámat. - Lumos Maxima!- Előre világítok, amennyire csak engedi a fénycsóva, de inkább hallok valamit, mint látnék. Emberi hang, ez megnyugtató. Ezeken a régi folyosókon bármi előfordulhat. A szellemekhez már hozzászoktam, de azok nem szoktak így viselkedni. Általában csak átlibegnek a falakon és nem ücsörögnek a földön, mint az az alak, akit meglátok a pálcám pulzáló fényében. - Ki vagy te és mit csinálsz ott?- Teszem fel a lehető legésszerűbb kérdést, ami abban a percben eszembe jut. Nem vagyok éppen a legnyugodtabb, ki tudja, miféle szerzet lehet, ezért tisztes távolból hallgatom a választ.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Nikola Nem hiába mondja a közmondás, igen megint a hülye mugli közmondásokkal jövök...szóval nem hiába mondja, hogy aki keres, az talál. Mondjuk az ember soha sem tudhatja, mit hoz eléje a sors. Amikor elindultam az Alkot-lakból, megjárva bagolyházat is, hogy az elveszett jószágot megleljem, nem gondoltam volna az ártatlan szárnyas helyett egy jómadarat találok, vagy palimadarat?! Nos, de még itt nem tartunk, hogy ez kiderüljön, csak egyelőre nézem a fura alakot, ő meg engem, miközben meglepően változatos és fordulatokban gazdag beszédét igyekszem kikódolni. Szerintem A NASA-nál is összedugnák a fejüket a legprofibb kódfejtők, hogy az idegen bolygóról ideszalajtott figura beszédét kisilabizálják. - Remek, eddig értettem.- Biztatom cinikus vigyorral, hátha a pozitív megerősítés meghatványozza a teljesítményét a szavak használata terén. Nem látszik veszélyesnek, ezért közelebb lépek, hogy az arcát jobban szemügyre vegyem. Nem járok túl nagy sikerrel, mert közben felállna, ha menne neki és csak újabb betűhalmazok hagyják el a fiú száját, mert gyanús, hogy az illető srác. Neeem, nem jut eszembe, hogy segítsek neki, pedig szemlátomást nehezen megy még a két lábon járás, talán egy olyan bolygóról jött, ahol nincs gravitáció, vagy a legegyszerűbb válasz, hogy most esett le a falvédőről, akarom mondani valamelyik festményről. Ez megmagyarázná az emberi beszéd készség teljes hiányát és egy varázsló suliban ez teljesen hétköznapi lenne. - Aha! Szóval Nikola. És elsős, na, meg Levitás?! - Jó alaposan megnézem magamnak a szó legszorosabb értelmében ideszakadt alakot. - Nem valamelyik festményről másztál le, mondd? Nagyon gyanús vagy te nekem. Egy levitás nem lehet ennyire sötét, hogy még a fáklyák is elalszanak, ha megjelenik?! - Egyre nagyobb kétkedéssel méregetem ezt a Nikolát és hallgatom a mondatatit, amit végül is valahogy összetudott illeszteni, a már ismert szavakból, de azon sem csodálkoztam volna, ha ennyiből állna az egész szókincse. Próba cseresznye. - Huhogni tudsz, mert akkor lehetnél te a Hófehérke?!
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Nikola -Na, látod, megy ez. Egy kis gyakorlás és a járás is menni fog. - Most már kifejezetten élvezem a fura alak botladozásait és Hófehérke is úgy kimegy a fejemből, mint a mesében. Biztos vagyok benne, hogy Nikola egy festmény alak, csak valahogy kiszakadt a közegéből. Minden jel erre vall, csak miért állítja, hogy levitás, azt nem tudom. Vizsga kell ide, mielőtt bizonyítást nyerne az ellenkezője...a minek is?! Miközben a kérdésen agyalok ecseteli, hogy még sohasem fogott ecsetet a kezében és festéket sem tapizott még soha. - Ez nem mentség a létedre, ugye belátod?- Vicces helyzet. Itt vitázok egy festményből ideszakadt alakkal a sötét folyosón, aki bizonygatja, hogy nem képregény, közben meg fogalma sincs a négy dimenziós világról. - Én vagyok rajzolat???!!- Hüledezek jókorát. -Neked elmentek otthonról. Itt minden apró porszem tudja, hogy ki vagyok, rólad ez nem mondható el.- Kezd dühíteni ez az alak. Vagy csak szívózik. Ha viszont az utóbbi, akkor folytatom a játékot. Nem kell a szomszédba mennem egy kis frocliért. Nézett is volna Juliska néni a szomszédunk, ha átmegyek hozzá ezzel az indokkal: Csókolom! Van egy kis froclija?! Már teljesen hülye vagyok. De eszembe jut a mentő ötlet. - Figyelj! Megtapogatlak, és te is megteheted, de csak óvatosan!- Emelem fel intőül a mutató ujjamat. Közelebb lépek és kezemmel megérintem a srác karját. - Élő vagy, legalábbis nagyon jól álcázod.- Nevetem el magam.- Na, akkor gyere! Megmutatom a szobádat. Ja! És Hófehérke igenis huhog.- Bővítem ki mesés ismerete hiányosságait.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Nikola Összegzem a probléma mibenlétét. Elindultam megkeresni Hófehérkét, aztán találtam egy papírcsávót, aki teszi itt az agyát, hogy levitás, aztán meg engem gyanúsít meg azzal, hogy én is vászonról szabadultam. Ha ezt gondolja, akkor őt meg egyenesen a diliházból hozta a hathuszas. - Igen, ritkán tisztogatják a keretemet, de te meg túlléped mindjárt a beszólásaiddal! - Vágok vissza. Hiába cudar érzés, ha akasztják a hóhért. - A legnagyobb szemetet a látszat szerint itt hagyták, egy papír galacsin, akit még összegyűrni is elfelejtettek. - Én is elfelejtkezem kicsit magamról, úgy elkap a harctéri ideg, mint háborús kancát a repesz, de földbe nem fog döngölni egy festett vászon. - Majd a por helyett én leplek be mindjárt. Hogy kinyílt a csipád, az előbb még kettőig se tudtál számolni, most meg meglepsz itt mindenfélével.- Indulatom fortyog és ha én egyszer felhúzom magam, akkor el kell ütnöm a delet és hogy azt hol találom, arra nincs szabályzat.Aztán a fizikai érzékszerv próbálja jó ötletnek bizonyul, tapintásom meleg bőrt érzékel, vagyis nem papír. Nem a szerencse gyermeke Nikola, az már biztos. Eltévelyedik itt a déli szárnyon, holott a keletibe kellett volna megérkeznie. Lehet, hogy csak eltévesztette az érkezési oldalt az indulásival? A csomagjai a kastély másik felében landoltak, ő meg itt egyedül, fejelgeti sorban a festményeket, addig-addig, hogy már nem csak az eget nézi nagybőgőnek, hanem engem is képregénynek. Igaz, regényesebb vagyok, mint a Háború és Béke, több háborúval és kevesebb békével és vadabb is, mint az Öreg néne őzikéje, de ez is Fortuna asszony számlájára írandó, majd nála reklamáljon. Minden esetre én megmentem és ebbe többen belebetegedtek már. Elhalálozás még nem volt, de ideje azt is elkezdeni. Lehiggadva belekarolok, nehogy megint eltévedjen, és elindulok vele a Levita ház irányába. - Egyébként az igaz, hogy az erdőben lakunk, azért nem találtad a szobádat. A gólyák egyenes a fa tetején alszanak. Mohát majd gyűjts magadnak lefekvés előtt.- Adom az utasításokat és várom a hatást. Igyekszem én komoly arcot arcot vágni, de egy idő után nem biztos, hogy sikerül. Ekkora baromságot kitalálni! - Niki vagyok. Hegyi Nikoletta. Sok szépet és jót hallhatsz rólam, ha nyitva tartod a kicsi füled.-Kart-karba öltve botorkálunk a hideg folyosón, a festmények meg pusmogjanak, amit akarnak. Majd benne lesz az Edictumban ez is. -Igen, levitás vagyok, úgyhogy a legjobb emberbe botlottál bele. Most már nem halsz éhen. És téged hogy hívnak? Mi a teljes neved? És honnan jöttél? -
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Nikola A hős megmentő szerepköre még új nekem, de tetszik. A bátor és rettenthetetlen Hegyi Troll...izé, Nikoletta kisasszony belovagol fényes szőrű fekete lován a festmények világába, kiragadja onnan az ott raboskodó legfiatalabb királyfit, kit bizonyosan a gonosz festőecsetek legsörétebb kényura elrabolt és bezárta őt a két kiterjedésbe. Én pedig mit sem sejtve a fiú magas származásáról, kiemelem abból a tértelen világból és megajándékozom egy egész dimenzióval. Hol találhatni az enyémnél nemesebb szívet és lelket, aki csak úgy osztogatja ezt a határtalan kegyet, hogy szó szerint a határait tágítom ki a srácnak. De ő még a hála legkisebb jelét sem mutatja. Hiába hol van manapság az önzetlenség és a szeretet? Valószínűleg mind nálam, hogy senki másnak már nem maradt. Ám a dimenziók úrnője, mármint én, kegyes vagyok és megbocsátok a tudatlanoknak és kegyesen nyújtom feléjük megmentő kezem, miután meggyőződtek ezek a kezek arról, hogy a varázslat megtört és ismét élvezhetjük mindketten, mindhárom kiterjedést. - Szóra sem érdemes a bocsánatkérés, mármint részemről. Neked van még mit teperned a kegyeimért. Már az is épp elég, hogy megmentettelek a fejetlenségtől, cserébe majd valami másodat kérem el.- Kacagok gonoszul, egy kicsit kiesve a hős szerepből, hiába, mondom,hogy új nekem még, na. Afelől meg ötletem sincs, hogy mit kérhetnék cserébe, mert ugye a kezét nem lehet, felcserélődnének ezáltal a szerepek. Szíven ütnek az élcelődései, miáltal azt csak nekem szabad és a hős én vagyok. Mit képzel ez?! - Úgy értem, ahogy értem. Ne gondold, hogy mindjárt itt és most örök hűséget fogadok neked, arra várj még néhány percet vagy évet. - Eresztek meg egy újabb ördögi kacajt és felkarolom a szerencsétlen királyfit, hogy hálószobájába vezessem, még jóéjtpuszit is nyomok az orrára, aztán ott hagyom abban a sivár tömlöcszerű gólyalakban. Ha jobban belegondolok, kellemesebb lenne itt a folyosó kövén, mint ott. Vannak élményeim arról a helyről, számoltam a perceket, hogy mikor szabadulok. Nem embernek való hely az. Hallgatom, ahogy a fán alvás alternatíváját kibontogatja, miközben nem is sejti, hogy azzal is jobban járna, mint a gólyák szobájával, de ráér még megtudni. Én minden esetre, elvonulok extrán berendezett hajlékomba és puha nyoszolyámon álomba merülök, egy pillanatig sem gondolva azzal, hogy ő mennyit forgolódik majd vaságyán, minden mozdulatára ügyelve, nehogy a rugós matrac nyikorgása megzavarja többieket, akik hasonlóan sínylődnek a másik öt ágyon és szintén, lélegzet visszafojtva számolják a plafonon szétmázolt vérszívó szúnyogok nyárról ott maradt nyomait. Áhh, ha sejtenéd, akkor most inkább a fát választanád. Nevetésem elárul, rájön, hogy szívatom, pedig nem állunk túl messze az igazságtól, mint ahogy a hálókörlettől sem. A teljes nevére is fény derül, és a folyosóra is. Kiérünk végre egy világosabb részbe. -Addig örülj, míg nem látsz.- Mondom kedvetlenül. Hamarosan véget ér az izgalmas kaland. Nem találkoztunk sárkányokkal, sem veszélyes démonokkal, hacsak magamat nem számolom. - Végül is mindentől megvédtelek, magamtól nem tudtalak. Ott arra, az a fiú gólyák lakhelye, remélem nem tévedtem nagyot, mármint ami a nemed illeti.- Szúrok még egy utolsót, mert hát ki tudja, mikor hoz össze vele a sors, addig is legyen mit beosztania magának belőlem. - Aztán, ha az egyhangúság és a monotónia nagyon rád telepedne, ne kiabálj nagyon, nincs remény a menekvésre. Visszaimádkozod te még azt a folyosót. Ám, ha szépen megkérsz, akkor máskor is megmentlek, ha bajba jutsz.- Megcsillogtatom előtte a reményt és a velem való találkozás szappanbuborékos netovábbját és szívem szerint lelépnék, és ha nem tart vissza meg is teszem. Magamról mesélni nem szeretek, ezért ezt a kérését el is engedem a fülem mellett. Rajta áll, hogy hogy dönt. Megy vagy marasztal.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Mister Tökéletlenség <3 Hamar rám esteledett a parkban, akarom mondani a réten üldögélve. Olyan mélyen süllyedtem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, rég eljárt az idő felettem, ahogy szokták mondani, bár lehet, hogy az másra vonatkozik?! Mindenesetre az a lényeg, hogy késő van és a takarodó is elmúlhatott, hiszen egy lélek sincs az épületben. Kihalt az egész. Elfelejtettem már, hogy milyen érzés lopakodni, kerülni a világos helyeket a folyosón, összerezzenni minden nesztől, mert ki tudja ki ugrik eléd a következő sarkon, amit egyelőre a sötétség leple takar, sajnos előlem is. Mielőbb vissza kéne jutnom a Levita toronyba legalább, több esélyem lenne a túlélésre ott, a saját prefik között, mint itt. Bizonytalan voltam, és a torkomban dobogott a szívem. Tényleg öregszem, ha a stressz már ennyire kikészít, és az eset bizonyítja, hogy nem nekem való már éjszaka csatangolni a folyosón. Óvatosan osontam a hűvös falhoz lapulva, mikor azt hittem, hogy menten kiugrok a ruhámból. - Na de kérem! Ne tapadjon rám ennyire, teljesen elnyomja az arcomat! Elkenődik az arcfestékem. - Hallatszott egy méltatlankodó hang a hátam mögül. Meghűlt bennem a vér, és sebesen agyalni kezdtem, ha az illető hang tulaja egy prefi, hogyan vágom ki magam a büntetés alól. ~De várjunk csak! A hátam a falnak lapul, nem lehet mögöttem senki, hacsak...hacsak nem egy...igen, nem lehet más. ~ Megkönnyebbülve fordultam fejemmel a hátam mögé, de fikarcnyit sem láttam. Megtapogattam az orrom előtti felületet, erre a hang még erélyesebben rám rivallt. - Már megkértem kisasszony, hogy ne macerálja az arcomat!- Halkan elvigyorodtam, mert az jutott eszembe, hogyha a hang egy erőteljes bariton lett volna, akár Révay professzort is sejthetném benne, de női hang volt, és a felület teljesen lapos volt, sőt, tovább tapogatva a kezem keretbe ütközött. ~Szóval csak egy festmény. ~ - Ó, elnézést kérek, de semmit nem látok ebben a sötétben. - Mentegetőztem, de hatástalan volt. - Mert nem kéne itt sétálgatni ilyen késő este, még a ruhám fodrát is meggyűri. Remélem, hogy nem ússza meg ezt a kalandot!- Hangzott válaszul a jókívánság, mire elhúztam a számat egy rosszalló fintorra és sietősebbre vettem a lépteimet, de a fal közelségét is igyekeztem kerülni. Egy ideig viszonylag nyugalomban közeledtem a cél felé, mikor egyértelmű szuszogás ütötte meg a fülemet. Éreztem, tudtam, hogy ez már nem a fecsegő dámák egyike lesz, hanem hús-vér emberi lény. Legjobb védekezés a támadás, ez volt az egyetlen esélyem a megúszásra. Bátran belerivalltam a sötétbe. - Hé! Te! Mit keresel takarodó után a folyosón?! Nevet, házat, évfolyamot! - Reméltem, hogy beválik a csel és a renitens elszalad, ha meg egy prefi, ő sem ismer fel a sötétben. Utólag beismerem, nem volt egy elmés ötlet, de csak erre telt.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
KishercegFelszólításomra, némi csönd után, választ is kaptam, és akkor hatalmas kő esett le a szívemről, aztán mikor megláttam a hang gazdáját is, újra elememben voltam. Nem hagytam abba a megkezdett játékot, látni akartam, mi fog kisülni ebből. - Szabályt szegni éppen te készülsz, sőt, már meg is tetted. Nem kegyelmezhetek neked sem, hiába vagy levitás és hiába is kedvellek. Mindenkire egyformán vonatkoznak a rendelkezések, rád is. Triplán súlyos lesz a büntetés, mert másokat is rosszra csábítasz - fejeztem be az erkölcsi, fennkölt dumát, aztán kissé hátrébb léptem. Nem öleltem vissza, nem egyezett volna kimért és határozott fellépésemmel, ha nekiállok ölelgetni. Szerencsémre eléggé sötét volt ahhoz, hogy ne lássa, ha mosolyra húzódna a szám. Tartottam magam, de nem tudhattam, mikor pattan el rajtam a komolyság álarca. - Igen, prefi lettem, és teljesen kezdő, de épp ezért lelkes, így nem engedhetlek el. Most azonnal kiszabom a büntetésed. Varázsolnod kell. Nálad van a pálcád? - Figyeltem a reakcióját, nehogy fordítva süljön el a tervem, és a biztonság kedvéért én is elővettem a sajátomat, miközben remélhetőleg ő is. Nem akartam párbajozni vele, de ha mégis abban törné a fejét, hogy megtámad, nem állhatok ott védtelenül. Rászegeztem a varázseszközt, biztos, ami tuti és kiadtam az utasítást. - Varázsolj ide egy jégpályát, aztán hívj néhány manót, és lejtsetek el egy jégtáncot, Ravel, Bolerójára! - Nem bíztam a sikerében, direkt negyedikes varázslatot csináltattam vele, gonosz vagyok, mert élvezni akartam a nyomorát, ha egyáltalán nekifog. Ám ez csak egy random ötlet volt, de lehet neki sokkal jobb meglepetése lesz, ahogy ismerem.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
LaggerKipirosodott arccal, lihegve érkeztem meg a szobámba, megmarkoltam a seprűmet, és már fordultam is volna ki az ajtón, amikor megpihent a szemem egy pillanatra, régen nem használt kviddicsmezemen, és a baj nem jár egyedül, még hirtelen ötletem is támadt. Magamban kacarásztam egy sort, miközben gyorsan, illetve a lehető leggyorsabban, magamra kapkodtam a sportöltözetet, majd lélekszakadva rohantam végig a folyosókon, de a Nagyteremnél nem álltam meg. Futottam tovább, seprűvel a kezemben, a talárom csapkodta a combomat a menetszélben, miközben kiviharzottam a nagykapun, az aréna felé véve az irányt. Lihegve lefékeztem a szertár ajtaja előtt, és egy labdatároló ládát magamhoz véve, szuszogva húzkodtam végig a pálya füvén, egy csíkban felásva és gyökestól kiforgatva a füvet. Aztán észbe kaptam, meg a pálcámat a kezembe, és lebegtetni kezdtem magam előtt, a fickándozó csomagot. Nagy nehezen érkeztem meg a megbeszélt randira, ráadásul, mivel elég sok dolgom akadt, míg elértem idáig, alaposan el is késtem. Lagger, mint ahogy megtudtam a lány nevét, már javában repkedett, szaltózva a levegőben. Mikor egyenesbe került, felintegettem neki. - Helló! Megjöttem! Bocsi a késésért, de azt hiszem értékelni fogod- mutattam a már földet ért dobozra. - Hoztam magunknak egy kis szórakozni valót is. Unalmas csak úgy, szárazon repkedni. - Ezekkel a szavakkal kipattintottam a tároló zárját, kinyitottam, és szabadon engedtem a két gurkót. Azok azon nyomban el is indultak célpontot keresni maguknak. Seprűre pattantam, hónom alatt két ütővel, amit szintén a szertárból menekítettem meg, és felrepültem Lagger közelébe, aztán az egyik terelőütőt átdobtam neki. - Kezdődhet a móka, Tiéd az elsőbbség - ajánlottam fel a kezdő ütést.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
LaggerMeg voltam elégedve magammal, mint általában, remek ötletnek bizonyult a gurkóval való tenisz, ám Lagger arcán tükröződött némi aggodalom, de a móka hevében ez el is sikkadt. Első ütése kicsit szerencsétlen lett, féltettem is, hogy baja esett. - Jól vagy? - kiáltottam feléje, miközben menekülésre fogtam a dolgot, mert a hülye bagoly rám ragasztotta a másik gurkót. Laggeré pedig, ahogy láttam, pont egy szobor feje felé tartott, ami, ha nem hajol félre, akkor csatlakozhat a fejetlenek csapatához. Végig siklottam az egyik hosszú asztal fölött, aztán tettem egy nagy kört, és fordultam volna vissza, remélve, hogy leráztam a vaslasztit, de az nem tágított. Ott volt az ütő a hónom alatt, de nem akartam bántani, helyette élveztem a fogócskát. Felemelkedtem jó magasra, szinte függőlegesre véve az irányt, olyan magasra szálltam, hogy már kezdtem félni, de ez a félsz, meg az adrenalin hiányzott az életemből. Mióta kiszálltam a kviddicsből, nincs annyi lehetőségem az izgalmak átélésére, így ez a kis veszély, most kifejezetten doppingolt. Amikor már túl magasan voltam ahhoz, hogy élvezzem, és az ijedtség nagyobb volt az élmény okozta élvezetnél, akkor hirtelen zuhanó repülésbe kezdtem. Estem, mint egy darab kő, és elég rendesen begyorsultam, a föld is rohamosan közeledett. Talán el is vesztettem a rémülettől az eszméletemet egy kis időre, mert már csak azt láttam, hogy nem zuhanok, de a falnak fogok csapódni, ha nem teszek valamit sürgősen. Félkómásan biztosan felrántottam a seprűm nyelét, ezért nem zuhantam még le, de nem emlékeztem semmire. Sebesen közeledett a fal, és csak annyira telt, hogy megpróbáltam az ajtó felé irányítani magam, szerencsére nyitva volt, úgyhogy voltak esélyeim a túlélésre. Alig bírtam tartani magam, a lábaim remegtek, aztán egyszer csak valahogy azt vettem észre, hogy nincs alattam a repülő alkalmatosság, és én a földön heverek. Sajgott minden porcikám, néhány pillanatig mozdulni sem tudtam, csak feküdtem a padlón. Aztán óvatosan megmozgattam a végtagjaimat, a fájdalom nem fokozódott, ezért tudtam, hogy nem tört el semmim, csak elég rendesen megütöttem magam. Zúzódások, és horzsolások borítottak, de nagyobb bajom nem esett. Laggert és a gurkót kerestem a tekintetemmel.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Lagger (Bocsi, hogy csak most) "A landolás lehetett volna tökéletesebb is," hallottam a fülemben Markovits tanár úr "méltató" szavait. - Igen, tanár úr! Kicsit elszúrtam valamit. Talán túl magasra sikerült szállnom, vagy nagyon gyors voltam? - intéztem hozzá a kérdést. Még a földön feküdtem elterülve, felettem a kék ég, alattam a pálya füve. ~ Azt hiszem, most megbuktam.~ Ilyen még úgysem volt, most legalább ezt is megtapasztaltam, fájdalmas. Kívül is, meg ott bent is. - Kedves Nikoletta, csak szimplán ügyetlen volt. Erre a repülésre kap egy Trollt. - hangzott a tanerő válasza. Látaom fölém tornyosuló alakját, és valamiféle kárörvendést is a szemében, de lehet, csak a fájdalom tette. Aztán lassan átalakult az arca. Eltűnt róla az előbb említett kifejezés, és aggodalommá alakult. Kisvártatva, már nem is ő állt ott, hanem Lagger guggolt mellettem. Az eddigi tompa moraj helyett, kiélesedett a zsivaj, a köd is eloszlott a szemeim elől. Sehol a füves pálya, sehol Markovits tanár úr, ezek szerint a vizsgát is csak képzeltem. - De jó, hogy itt vagy! - mondtam a lánynak. - Most meg kell keresnem a seprűmet, vissza kell ülnöm azonnal. Csak elsős koromban estem le egyszer, meg a lóval is van ilyesmi, hogy vissza kell ülni. - hadartam kicsit zagyvalékosan, de elindultam megkeresni a járművemet. Nem kell sokat kutatni utána, megvan az. Fel is pattantam rá, aztán intettem Laggernek is, hogy jöjjön velem. - Gyere, nem árt egy kis óvatosság. Megtesszük az óvintézkedéseket. - Szememmel vizslatva a gurkót, észre is vettem, ahogy épp egy eridonos feneke felé tartott. Ráirányítottam a pálcámat a fém golyóra és ... - Reducio! - kiáltottam. Sajnos nem a gurkó ment össze, ahogy szándékoztam, hanem a pad, amire le akart ülni a fónixlány. Szépen seggre is csücsült, a vasgolyó meg elhúzott felette. Másodszor is próbálkoztam, akkor már sikerült olyan méretűre kicsinyíteni, hogy bennünk ne okozzon kárt. - A másik a tiéd!- biztattam bűntársamat, de előbb a labdacsot kéne megtalálni.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Maid Cafe- Volt három narancslé, két tálca habos-babos, két csuklás, meg három csuklyás, az összesen két dupla tár a fenekébe. Parancsoljon gazdám a számla! - köszöntem el, és lespicceltem a vendéget, egy bazi nagy tűzoltó slaggal. Ahelyett, hogy menekültek volna, egy Leperex-el oldották meg a dolgot. - Ez így nem lesz jó. - ingattam meg a fejem. A víz, benne van az árban, el kell ázni a sárga földig! - közöltem a nedvesnek a legkevésbé sem mondható vendéggel, aztán hirtelen Aileen termett ott előttem. - Niki! deficites a kassza! Akassz a nyakukba egy kis felárt!- súgta oda, én pedig erre, egy: - Oké Főnök-el - válaszoltam. Halk dallamok lengték be a teret, lassan olvadozni kezdett a vendégsereg, majd felébredtem. Meredten az órámra néztem. - Atyaég! Elaludtam! - tudatosult bennem a dolog. Felugrottam az ágyról, és a tegnap kikészített uniformisomat kezdtem magamra hányni. Igaz, tegnap már kikészített ez a cucc, nem szoktam harisnyakötőt viselni, meg ilyen hasonló parádét, de most ez a legújabb divat, mindenki felveszi. Az összes pincér. Örülök azért, hogy én csak kasszás leszek, és mindenkit alaposan megkaszálok majd, kell a Levita torony újjáépítésére a pénz, meg persze a kirándulásra sem lenne rossz, összegyűjteni egy kis pénzmagot. Majd megkérdezem, hogy a borravalót elteheti-e a személyzet, mert apám megvonta az apanázsomat, így megcsappant a készletem. Tudomást szerzett a viselt dolgaimról. Na, nem én mondtam el neki, de valahonnan megtudta. Mindegy. Sikerült valahogy felöltöznöm, és már szedtem is kettesével a lépcsőfokokat, hogy ne sokat késsek. Amikor azonban átugrottam egy elém vágó bukszust, a kötényem kötője beleakadt az ágakba. Nem történt nagy baj, csak kioldódott a masni, ezért aztán jó hátszéllel, utánam lobogó fehér kötényvitorlával, befutottam a kikötőbe, akarom mondani a sátorba, és bekötöttem a kiakadt masnit. Remélem Runa nincs kiakadva, a késésem miatt, őt nem tudom visszakötni. Lihegve, ziláltan köszöntöttem a népet. - Sziasztok mindenki. Pánikra semmi ok, csak elaludtam egy kicsit. De a muníció betöltve, arra vigyáztam, de ezután vigyázzon más! - emeltem fel fenyegetően a pisztolyomat. Magamhoz vettem az aprópénzes bukszát, reméltem nem kell majd használnom, mert senki nem fog visszakérni, erről egyébként kezeskedem, és Aileen utolsó szavait még elcsípve a legfontosabb kérdést tettem fel, ami létezik. - A borravalót megtarthatja a személyzet, mármint én? - vigyorogtam a lányra. Nemet ő sem mondhat, pisztoly van nálam, és nem félek használni. A válaszát már biztosan meghallom, de a köszönési kívánalmakról lemaradtam sajnos. Fogalmam sincs semmiről, de jól van ez így. Pisztoly van nálam, és nem félek használni. Hehehe.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Maid Cafe, Leonie, Lagger Fő a konyhában az étel, a bárban a pia a fő, nálam meg fő a kötelesség, ezért megigazítottam a tölténytárnak álcázott, tartalék vizes palackot az oldalamon, megtapogattam a pisztolyomat, mi kell még? Minden megvan, indulhat a mandula. Nem voltunk még elárasztva vendégekkel, de csak most nyitottunk, nem is lehet elvárni, hogy az emberek hanyatt-homlok rohanjanak, amint meghallják a hírt. Neeem. Előtte öltözzenek fel például és hasonlók, de aztán uzsgyi, irány a Rét! Leonie is abszolút így gondolhatta, mert már messziről láttam, ahogy rohant, hogy jó helyet kapjon. Tényleg helyes, ha iparkodik, mert pillanatok alatt elfogynak a jó helyek. Reméltem, hogy idejében meg tud állni, és nem lepkehálóval kell összefogdosnom a szétszéledt részeit. Igen, Leonie nagyon szétszórt. Volt már egy fél vendég a vörös ciklon előtt is, de aztán inába szállt a bátorsága, amit egy percig sem csodáltam, elvégre eléggé rémisztően néztünk ki, pláne én, a pisztolyommal a két oldalamon. Ami ugyan vízi, de megtévesztésig igazinak látszik. Ott tartottam, hogy Leonie befutott, aztán meg kifutott, mint a tavalyi modellek, végül mégis talált egy stabil asztalt, előzőleg néhányat kipróbálva, majd lehuppant egy strapabíró székbe, akarom mondani lehet, hogy a földre, ha Laggernek sikerült kirántania alóla. Remek ez a lány, alkalmazni kéne! Gondolom, a szolgálati öltözékéből, hogy már megtörtént. Úgy éreztem, hogy eljött az én időm, meg itt az ideje, hogy lefoglaljam magam, mert kicsit unalmas itt a préri közepén, ezért elindultam én is az eridonos asztala felé. Fürgén kerülgettem az asztalokat, hogy lecsapjak az első vendégre, aki még nem törzsvendég, mivel van keze és lába is. Mikor odaértem, udvariasan az asztalra helyeztem a számlát, a kezem ügyébe meg a pisztolyt, és kedvesen rámosolyogtam Leonie-ra. - Íme a számlája Úrnőm. 389 galleon lesz. Visszaadni sajnos nem áll módunkban, mert a múlt héten, erre a hétre a Mágus Minisztérium, egyöntetűleg betiltotta. Kezemet jól láthatóan a pisztolyon nyugtattam, meg magamat is, hogy ne kelljen használni és Leonie fizessen. Ja, hogy még nem is rendelt?! Hát azt nem mondta senki, hogy csak utána kell kivinni a számlát.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Maid Cafe Leonie, Keith és Várffy gazdaMiután Keith azt gondolta, hogy elegánsan lerázott, azzal, hogy majd együtt fizetnek, már szóra nyílt volna a szám, hogy megmagyarázzam neki, miszerint, ha ennyi mindent rendelnek, előre kell rendezni a számlát. Elvégre kikérem magamnak, hogy kikérnek mindent maguknak, aztán ebek harmincadjára jut a sok finomság. Némának kellett mégis, hogy maradjak, mert Runa magával rántott, szinte, és még ara sem maradt időm, hogy lelocsoljam őket egy kis vízzel, előétel gyanánt, meg elősegítendő a jó emésztést, nehogy megfeküdje a gyenge gyomrukat a krumplis lángos. Visszatértem inkább őrhelyemre a kasszához, annál is inkább, mert Yarista várakozott már, hogy lerója adósságát. - Türelem, fizető pincért terem. - vigyorogtam rá, kiesve abból a szerepből, amiben benne sem voltam soha. Nem nekem találták ki ezt az egészet, de már elvállaltam, meg fogom tudni csinálni, a magam módján. Rendesen visszaadtam az aprót Yaristának, és illendően elköszöntem, kicsit még ki is kísérve a vendéget, aki megúszta szárazon. - Legyen máskor is szerencsénk, gazdám! - mondtam negédesen, közben azt gondoltam magamban, hogy csak egy nap a szolga világ, és a szerencse forgandó. Visszafelé mentem a sátorba, megtapogattam az oldalamon fityegő pisztolyokat, és máris éreztem a belém áramló bátorságot, és vitézséget, nincs akadály, és úr legyen a talpán, aki engem lealáz. Még el is mosolyodtam egy kicsit erre a gondolatra, mikor megláttam Leonie-t kúszni az asztalok alatt. ~ Mire készül? ~ fordult meg az agyamban a kérdés. Aztán rájöttem. A csengőkre fáj a foga, de abból nem eszik. Rendeltek elég kaját, a csengő úgysem ehető. Előrántottam a pálcámat, és előbb Keith-re küldtem egy ujjcsomózó átkot, majd teljes figyelmemet a vörösre helyeztem. - Pofix! - kapta a lány a nyelvragasztó átkot, és a csengettyűre szegezett pálcámat, pedig egy Fixample hagyta el. Csak össze ne keverjem, hogy a csengettyű kapja a Pofixet, de nem, sikerült helyesen, mindent célba juttatni, de a megfelelő hatást, csak remélhettem. Ha minden jól alakul, akkor a csengettyűk a helyükön maradnak, legalábbis azon a pár asztalon, ahol Leonie ügyködött, az ő pofiját fixáltam, Keithnek, pedig keze nincs, amivel segíthetne neki. ~ Niki! Ez remek ötlet volt! ~ veregettem vállon magam gondolatban, ha már más nem teszi meg. A dicséret megilleti a dolgozót, a nehéz munkában, no nem? Teljesen elégedett voltam és a jó érzés hullámain ringatózva, szinte lebegtem. Lábaim nem is érintették a földet, miközben átjárt a mennyei boldogság....aztán nagyot koppantam, mikor újra landoltam a talajon, mert megláttam a sátorba lépni Várffy-t. ~ Nem, ez nem lehet igaz. Erről nem volt szó. Ezt nem csinálom. Senki nem kényszeríthet. ~ Körülnéztem a ponyván belül és kívül is, de mindenki el volt foglalva valakivel, a konyhában is folyt a munka, Leonie-ék rendelése okán, fullon működött a kajagyár. Aztán már nem néztem fel, csak a pénztárgép billentyűit stíröltem, közben éreztem, hogy a közelemben ült le, sőt velem szemben. ~ Mi legyen most? Jöjjön valaki! Ugye jönni fog valaki?! ~ Bementem mégis a konyhába, hogy kiküldjem azt a valakit, mert Várffy nagyon rázta már a csengőt. ~ Hogy mitől képzeltem azt, hogy csak nézelődni jött, és nem akar semmi mást?! Tiszta hülye vagyok. Találnom kell egy megfelelő embert, aki kiszolgálja, mert én nem fogom, az fix. ~ Hirtelen nagyon melegem lett, a sátor alatt, meg a főzéstől is, sokkal nagyobb volt a hőség, mint kint. Szomjas is lettem, de sehol egy pohár víz. Viszont találtam valami löttyöt, amit egy hajtásra megittam. Néhány manó ijedten nézett rám, de megnyugtattam őket: - Semmi gond, azt az egy italt, seperc alatt pótoljátok, nem igaz? - Furcsa érzések áradtak szét bennem. Ez, és a manók ijedelme, no meg a hablatyolásuk valami bájitalról, erős gyanút ébresztettek bennem. De mit nekem bájital, ittam már olyat. - fogalmazódott meg bennem. Egyre furábban éreztem azonban magam, és csodálkozva néztem az oldalamon fityegő pisztolyokat, undorodva le is vettem mindkettőt. Aztán lábaim Várffy asztalához vittek, sőt meg is szólítottam: - Üdvözlöm itthon Gazdám! Remélem, hogy nem hajszolta túl magát ma?! Én örömmel gondoskodom majd a pihenéséről, ha szeretné! Azért vagyok, hogy szórakoztassam, meg persze, hogy felvegyem a rendelését, és teljesítsem a kívánságait. Mit parancsol Gazdám? - ~ Úristen, ez én vagyok? ~ Még harcolt a két énem egymással odabent, de már nem sokáig. Az egyik, teljesen átvette a hatalmat. Könnyű kitalálni, hogy melyik.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Maid Cafe Várffy gazdaA normális énemmel, nem értettem volna, hogy mit keresek Robika asztalánál, ebben a szerelésben, és kikértem volna magamnak, hogy megalázkodjak előtte, ám a bájital, megtette a hatását. Érdekes fordulatokat produkál az élet, és ez a szitu, több lett volna mint nevetséges, most még sem találtam benne kivetnivalót. Mikor az asztalához értem, mindjárt a nyakamba zúdította a panasz áradatát a késedelmes kiszolgálásról, és ne lepjen meg senkit, de teljes mértékben igazat adtam neki. - Nagyon sajnálom gazdám. Minden az én hibám, bocsásson meg! A továbbiakban igyekezni fogok, hogy ne legyen panasza rám. - Megbánásom őszinte volt, eszembe sem jutott, hogy másképpen gondoljam, mint a gazda. Hogyan jönnék én ahhoz, hogy felülbíráljam egyetlen szavát is. Biztosan el is sápadtam, meg kicsit forgott velem az egész sátor, és Várffy gazda arca is sűrűn változtatta az alakját. Hol megnyúlt, hol kerekebb volt, de most ezen sem csodálkoztam. Ha ilyen, hát ilyen. Étlapot kért, mire gyorsan felkaptam az asztalról, ami mindegyikre oda volt készítve, és kinyitva a megfelelő oldalon a keze ügyébe helyeztem, várva, hogy érte nyúljon, és elvegye. Meg is tette, de nyomban el is dobta, mondván, hogy meggondolta magát, és tőlem várt javaslatokat. Meggondolta magát?! Semmi gond ezzel, talán jobban bízik az én ajánlásomban, mivel jobban tudom, hogy mi a legfrissebb, a legjobb, a leglegleg, mert neki csak az lehet a megfelelő, és büszke is voltam rá, hogy ennyire megbízik bennem. - Köszönöm. Megtiszteltetés, hogy ajánlhatok. Ha éhes, az omlette rice-ot javasolnám, japán specialitás, frissen készül. Desszertnek pedig a brownie-t, néhány gombóc fagyival, az ön által rendelt ízben. A süti a fagyival, remek kombináció, ha még nem ízlelte, mindenképpen ajánlom. Ha nem haragszik, én gyümölcsöset választanék, mert annak a kellemes savanyúsága, kiválóan ellensúlyozza a csokis brownie erőteljes édes csokisságát, de persze ön választ, ebben is. Italnak egy limonádé hűsítené megfelelően a nagy melegben, esetleg néhány levél mentával megbolondítva. Természetesen gondoskodom róla, hogy minden a legfrissebb, és a legjobb minőségű legyen, ahogyan az önnek kijár, gazdám. - A hosszú szónoklat végén még mosolyogtam is, persze csak halványan, nehogy azt higgye kinevetem, vagy valami hasonló, no meg a túlzott öröm kinyilvánítása nem illett volna szolgalétemhez, és a közérzetem sem indokolta volna. Kínosan ügyeltem rá, hogy ő ebből semmit ne vegyen észre, hiszen nem azért van itt, hogy az én nyavalyáimat hallgassa. Neki csak jót és szépet szabad és kell kapnia, amíg igényli a szolgálatomat. A következő kívánsága ledöbbentett egy kicsit, de csak a másodperc törtrészéig tartott, aztán elgondolkodtam a kérésen, és kérdések tömege merült fel bennem. Szerettem volna, ha mindennel elégedett lenne, ezért bátorkodtam a vers formai részletei iránt érdeklődni. - Ne haragudjon gazdám, de milyen versformában adjam elő a kívánt művet, milyen rímképlet és szótagszám lenne a fülének kedves, valamint a terjedelmét, ha lenne kegyes meghatározni! Nem akarok csalódást okozni, csak azért merészeltem rákérdezni ezekre. Óhajt-e gitár kíséretet, vagy csak simán énekeljem el Önnek? - Bár nem mutatott túl nagy hitet irányomban, hogy bármit is képes vagyok megtenni érte, én nem hibáztattam, a bájital kikapcsolt bennem minden oda nem való érzést és gondolatot, ezért nem okozott nagyobb gondot, hogy más programokat, lehetőségeket is javasoljak. - Van-e még más kívánsága, gazdám? Hozhatok ide önnek egy plusz napernyőt, ha bántja a fény, vagy segítek megszabadulni a cipőjétől, ha óhajtja. Meglátja, kellemesebb mezítláb. Sőt egy jakuzzit is beállíttatok önnek, ha parancsolja.- Fogalmam sem volt, hogy ha tényleg rendelne egy jakuzzit, honnan akasztanék le egyet, de a logikus gondolkodásom teljes csődöt jelentett, és csak egy gondolat fért meg az elmémben, mit tehetnék még, hogy kellemesebben érezze magát? A vendégnek minden óhaja szent, így azt is teljesen helyénvalónak találtam, mikor Runát akarta közelebbről is megismerni. - Sajnálom gazdám, ha nem nyerte el a tetszését, ahogyan kiszolgáltam, jogában áll mást választani. Óhajtja, hogy kihozzam a rendelését (ha volt)? Szólok Runának, hogy álljon szolgálatára, ha megengedi. Távozhatok, gazdám? -
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Maid Cafe Várffy gazda- Két kehely, egy puncs, citrom, és egy csoki, pisztácia. - jegyzeteltem, nehogy valamit összekeverjek. Már így sem nézett jó szemmel rám a gazdám, nem akartam még jobban magamra haragítani. Úgy látszik nincs jó kedve, fáradt lehet, vagy csak ő is rosszul van, mint én. A világ, közepén a sátorral, egyre sebesebben pörgött, és én igyekeztem állva maradni, és megtartani az egyensúlyomat. Rohamszerűen jött a felforgató érzés, néha jobb volt kicsit, néha pedig nagyon kellett vigyáznom, hogy a gazdám nehogy valamit észrevegyen. - Értem, gazdám, nem kérdezek, csak csinálom a dolgom. - mondtam kissé bizonytalanul. Esküszöm, hogy jót akartam, de el kell fogadnom, hogy ő a gazda, és én pedig szolga. Nincs is ezzel gond, majd jobban ügyelek, hogy tartsam a számat. Mindent megértettem a gazda által mondott instrukciókból, meghajoltam illendően, és eltűntem a konyha irányába. Leadtam a rendelést a két fagyi kehelyről, majd Runát kerestem a tekintetemmel. Meg is találtam hamarosan, egy rakás szendvics közül kukucskált ki. Odaszóltam neki. - Runa! Várffy gazda téged vár, kiviszem majd a rendelését, meg énekelek neki, aztán gyere oda! Meg akar ismerni. - Míg készült a fagyi, és a díszítés, a lehető leggyorsabban visszasiettem gazdámhoz, aki már várt, útközben intve Eric-nek, hogy jöjjön velem! Ha jött, akkor menet közben mondtam el neki mit szeretnék, vagyis hát nem én, hanem a gazdám. - Játssz valami nagyon szépet, én meg majd megpróbálok improvizálni rá. - mosolyogtam a srácra magabiztosan. Halvány szolga fogalmam sem volt, hogy mit fogok énekelni neki, csak azt tudtam, hogy muszáj sikerülnie. Izgatottan érkeztem meg gazdám elé, beálltam, ahova mutatta, ha mutatta, megvártam az engedélyét, én pedig rákezdtem. A lehető legszebb hangomat igyekeztem elővenni, és hittel, és átéléssel énekelni, teljék minél nagyobb öröme a gazdának a dalban, mert benne volt minden odaadásom. A dal: Varázsos személye vonzó, mint a mágnes Ámul-bámul láttán Katalin és Ágnes. Rajta sok, szép lány legelteti szemét, Fess alakja gyűjti, sok tagú háremét. Fut, liheg nyomában ezeregy cemende, Ybl Miklós az, ki az Ő arcát tervezte. Zajos siker övezte évzárón a lényét, Orcáján mosolya adta az est fényét. Legendás szorgalma tavaly gyümölcsözött, Laza hajrában többeket legyőzött. Első lett Ő, az egész iskolában, Ráismersz? Nincs párja, széles e határban. Remek góllövő, ő a kviddics gyöngye, Ó! Szegény Nikit, párbajon legyőzte. Bedobja a kvaffot, de a türcsit soha, Erkölcsös jellem ő, a szerénység szobra. Rájössz-e ki ő, kiről versem írom? Tizennyolc sorkezdet elárulja titkom. Nem is mertem felpillantani a zenés vers végén, csak elrobogtam a konyhába a fagyikért. Visszaúton, két kezemben egy-egy kehellyel, kicsit botladoztam a fűcsomók között, lábaim nem voltak olyan biztosak magukban, de én sem. A gyomrom, mint egy háborgó tengeren hánykolódó hajó, olyan volt, már régóta próbáltam féken tartani, de már éreztem, hogy baj lesz. Odaértem az asztalhoz, leraktam gazdám elé a két fagyi kelyhet, de ekkor már kitörőben volt a vulkán. Hiába nyeltem nagyokat, és a hajolgatás sem tett jót neki, nem beszélve a sok átélt izgalomról. Nem bírtam tovább tartani, és egy csendes öklendezéssel, a gazdám öle felé hánytam, mielőtt a szalvétát elhelyezhettem volna oda. Nem akarattal csináltam, véletlen volt. Hogyan is merészkednék arra, hogy direkt csináljak ilyet?! Ha nem jött közbe semmi, feltehetőleg, pont oda hullhatott a bájital maradéka, ahol eléggé kellemetlen látványt nyújthatna, ha az embernek elindulna a fantáziája. Ha nem történt valami csoda, vagy maga Isten nem nyúlt le jobbjával, hogy eltérítse a küldeményt, vagy egyéb hétköznapi dolog, mondjuk, hogy gazdám megérezve a veszélyt, félre ugrott, akkor célba is érhetett a csomag. Megrettenve, földbegyökerezett lábbal álltam ott. Az arcszínem gondolom a cékla és a halotti lepel között váltakozott, majd egyre inkább az utóbbi dominált, míg végül meg kellett kapaszkodnom a szék háttámlájában, majd végül leülnöm az asztalhoz, hogy ne essek el. - Szörnyen sajnálom. - hebegtem, és más nem is jött ki a torkomon.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Várffy gazda, alias Robika kiskakas, majd RunaAz arcomba csapódó valami hideg, édes cucc, egy kicsit magamhoz térített, de nem annyira, hogy észleljem a körülöttem tomboló Várffy-t. Nem tudott védekezni a gusztusos kis csomag ellen, amit a rendelésen felül, meglepetésnek szánt a természet. Jó humora van, jobb, mint a rellonosnak. Tönkretett bútorok, felfogatott székek, kitépett fűcsomók maradtak utána, mikor lehányt nadrágban elviharzott, ki tudja, hogy hova. Ahova ment, ott biztosan jobban fognak örülni neki, mint itt. A bájital, aminek egy részét sikerült kiadnom magamból, hatása kezdett gyengülni, és már tiszta gondolataim is akadtak, mire Runa megjelent aggódó arccal. Az érzékelésem is visszatért, ennek következtében nyilalló fájdalmat éreztem a lábamon. Lenéztem, megtapogattam a fájdalom helyét, és kezem csupa vér lett. A széttört székek darabjai, valahogy megsebeztek, de csak most tudatosult a fájdalom. A szék helyett a földön ültem, vagyis lerepültem róla, talán Várffy feldöntött, a szétrepülő faszilánkok közül néhány eltalált. A karom is vérzett egy helyen. Most a fájdalom foglalta el az agyam nagy részét, úgyhogy a gondolkozás ismét problémás volt. Hálásan pillantottam a pohár vízzel megjelenő manóra, és ittam egy kortyot is belőle. Runa aggódó kérdésére meg csak ennyit szóltam: - Azt hiszem, elég komolyan megsérült a lábam. De foglalkozz a vendégekkel, én majd a kedves kis manóval elmegyek a gyengélkedőre! - Nem akartam, hogy ellenkezzen, nem hagyhat itt mindent, hogy engem ápolgasson, meg kísérgessen, ezért máris intettem a vizet hozó manónak, hogy segítsen felállni. A lábam sokkal jobban fájt, mint látszott rajtam. Összeszorítottam a fogam, ahogy felálltam a manó vállára támaszkodva, és elindultunk ketten a gyengélkedő irányába, közben színes karikák táncoltak a szemem előtt, és zúgott a fülem, akkora fájdalmaim voltak, hogy miután Runa nem látott már, engedtem néhány könnycseppnek, és hagytam, hogy végigfolyjon az arcomon.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Büntetés Amira Lovaguard kedvesemnek  Mindig, ha Yaristával párbajozunk, nem ússzuk meg büntetés nélkül, ráadásul ő meg általában kihúzza magát alóla. Nem tudom, hogy hogy csinálja, de valószínű, hogy most sem lesz itt, aztán majd miatta vonnak le pontot a Levitától. A párbaj is az ő ötlete volt, mert soha nem tud megülni a fenekén nyugodtan. Mindig jártatnia kell a száját, persze én meg rendszeresen felkapom a vizet, és ennek párbaj a vége, annak meg a szokásos büntetés. Most is éppen a helyszínre igyekszem, hogy teljesítsem a sokrétű feladat újabb kívánalmait. Meddig lehet még ezt fokozni? Büntetés, büntetés hátán, ki sem látszom belőle, tanulni sem marad időm, hát még egyebekre. Ha ezt a soron következőt lerovom, még mindig marad egy, aztán ki tudja, hogy Kőszegi még mit talál ki. Nem mintha ezzel bármitől is elriasztana. Kölcsönkértem Eric gitárját, bár játszani nem tudok, de legalább pöntyörögjek valami dallamfélét, ha már hangom sincs. Illetve annyira szép hangom van, hogy gyorsan betölti a termet, de ugyanolyan gyorsan ki is üríti. Valami eszement nótát kell elkántálnom Amirának. Ez volt a büntetési tétel. Hááát nem tudom, fog-e ez neki tetszeni. Csak a dal címét adták meg, kerestem is eleget, mert nem vagyok járatos a divatos nótákban, de szerencsém volt, elsőre ráakadtam. Szóval...nem tudom. Ha nekik ez kell, én eldalolom. Yarista meg vagy jön, vagy nem, nem az én ügyem, majd elénekli egyedül, ha volt olyan bátor, hogy késik, mivel nincs itt. Nyomát sem látom, pedig messziről megismerném már a lépteiről is. Mikor legyőzött, a pólóján a következő felirat rajzolódott ki: "Szeretlek Te marha!" Nem tudtam, hogy ezen sírjak-e vagy nevessek. Még megvárom Amírát, ha már neki kell daloljak, aztán ha megjött, belecsapok a húrokba a Bejárati csarnok kellős közepén, és a lány felé fordulva adom elő a kicsit fura dalt. Ízlések és pofonok, mint tudjuk, de ez kell most, hát tessék. Kezdetleges dallamok törnek elő, mind a gitárból, mind a torkomból, nem tudnám eldönteni, hogy melyik a szörnyűbb, a hangom, a gitár játékom, vagy maga a nóta. Pedig mostanában gyakoroltam eleget, Robikának is énekelnem kellett. Mindenki mennyire muzikális lett hirtelen. Próbáltam a zene és a hangom között összhangot teremteni valamelyest, és belekezdtem: "Az én kedvesem egy olyan lány, Aki kannást iszik, bástyát hány, És táncra perdül minden este, Hullarészeg lesz reggelre, rendesen. Ő az én kedvesem. Az én kedvesem egy olyan lány, Aki nem fél holmi mérgezéstől, Vodkát iszik éjjel-nappal, Stabilabb, mint egy faasztal, rendesen. Ő az én kedvesem. Mert nekem nincs most más, csak az ezresem, az én ezresem, Az bárhol jó, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem, De soha nem talál az én ezresem, az én ezresem, Úgy elinnám, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem, az a bor. Az én kedvesem egy olyan lány, Akit cefrefőző lányok tépnek, Kócos haját reggelente, Megtépi a Nagy Levente (Kristóf) rendesen. Ő az én kedvesem. Az én kedvesem az ételekkel, Dobálózik minden reggel, Sörnyitóval ír a falra, dugóhúzóval vakarja, rendesen. Ó az én kedvesem. Mert nekem nincs most más, csak az ezresem, az én ezresem, Én várok rá, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem, Keres és nem talál az én ezresem, az én ezresem, Úgy innék már ez nem jó nekem, ez nem jó nekem. Ez az ürülék. Nincs most más, csak az ezresem, az én ezresem, Mert várom már, de emésztési végtermék így nekem, de emésztési végtermék így nekem, Mert soha nem talál az én ezresem, az én ezresem, Kiszáradt már az én végbelem, az én végbelem. Ez az ürülék." Elhalnak a dallamok a nóta végén, én pedig egy szó nélkül megfordulok, és sietek vissza a Levita toronyba, meg sem várva a viharos tapsot. Felhasznált forrás: http://www.youtube.com/watch?v=V_sOXjnh6rg
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Mágustusa, Bál Vani, Dalmi, Alex, EricNem is értem, hogy mit keresek én egy bálon?! Utálom a protokoll dolgokat, elég sok ilyen van a mugliknál is. Apám aztán meg ebben a világban él még most is, és mi is sokszor mentünk vele, persze a bálokra nem mehettünk be vele, de azért kukucskáltunk mindig, és azzal ütöttük el az időt, hogy kitaláljuk, mivel bosszantsuk a nagyérdemű vendégsereget. Egyszer fagyi lövedékekkel bombáztuk, biztos fedezékből a nyanyákat. Persze most már nem csinálok ilyet, finomodtak a módszereim. Felvettem a dísztaláromat, mégis csak ez illik az alkalomhoz, és a talár alá is a legünnepibb ruhámat öltöttem magamra, így lépek a Nagyterembe. Végigfuttatom a tekintetem a bent ülőkön, Vaníliát, Dalmit, Alexet és a többieket keresem. Vani megkért, hogy legyek a mentora, és ezért is vagyok most itt, különben nem jöttem volna. Lehetőségem lett volna a faluban lovagolni egyet, amit már régen szerettem volna, mert otthon azt is sokat műveltem, és imádom a lovakat most is. Vettem egy mély levegőt, aztán természetesen igent mondtam, és most itt vagyok a fényesen kivilágított, és feldíszített teremben. Elindulok arra, ahol az imént felfedeztem Vaniékat. Kicsit szorít ez a cipó, de sebaj, csak üljek le, majd az asztal alatt kibújok belőle. Elérem végre az ígéret földjét, azé az ígéretét, hogy megválhatok a cipőmtől. - Sziasztok! - Mosolyom elsősorban Vaníliának szól, de a többieket sem hanyagolom el. Mindenkinek nagy pillanat ez, hiszen nem mindennap van ilyen nagyszabású esemény. - Leülhetek valahová? - kérdezem, bár alig Eric után érkeztem valamivel, és még ő sem rendezkedett be magának az asztalnál, de nekem sietős volt, a cipő miatt. Gyorsan leülök a legközelebbi helyre, ahol takarásban van a lábam is, és biztosan egy elégedett mosoly terül szét az arcomon, mikor végre leveszem a cipőmet. - Ah! Milyen szép itt minden. Ti is nagyon szépek vagytok. Jobban izgulok, mint ti. - Töltök egy teát magamnak, közben elégedetten bólintok, és egy széles vigyorral nyugtázom, hogy Vani is teázik. Helyes. Csak ne essen túlzásokba! Felelősséggel tartozom most már érte.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Mágustusa, Bál Vani, Dalmi, Eric, Keiko, RunaA levitások asztalánál fokozódik a hangulat, az izgalom nem különben, lezuttyanok Vani mellé, ezúttal a kezemben hozva már a cipőmet. - Ne haragudj, de biztosan összeszáradt vagy megnőtt a lábam, ki tudja, mert piszkosul szorít, úgyhogy, ha táncolok is, biztosan mezítláb teszem, elég hosszú a ruhám, nem fog alatta látszani. - súgom a fülébe, aztán nézem, ahogy rám pillantva, csak salátát szed magának. Fogom a villát, és egy nagyobb szelet natúr husit kiszúrva, meg leszúrva, a tányérjára teszem. - Egyél fehérjét is, jót tesz az agysejteknek, és arra most szükség van! - kacsintok rá, aztán magamnak is salit szedek, meg egy kevés husit. Szolidarítok vele ebben is. Egyre sokasodik, nem csak a Levita nép, hanem más házak diákjai is feltűnnek. vannak köztük kedvelt, és kevésbé kedvelt fazonok is, mint Robika. Nem érdekel különösebben, de a pálcám megremeg a zsebemben. Nyugalomra intem magam, nem vagyok elvégre párbajhoz öltözve. Majd eljön m9ndennek az ideje. Az igazgató bejelenti a nyerteseket, akik bejutottak a Tusa versenyzői közé. Mindenki itt van már majdnem közöttünk, csak Yar hiányzik. Odafordulok Keiko-hoz - Mit tudsz Yarról? Aggódom egy kicsit. - Összeszorul a gyomrom a gondolatra, hogy hol lehet. Nagyon feszült volt mostanában, nem is csodálom, a Tusa izgalmai mindenkire hatással vannak, kire így, kire úgy, de most már örülnie kéne, mert baromi ügyes. Csak itt lenne már! Igyekszem palástolni az idegességemet, és mosolyogva gratulálok a nyerteseknek. Majd előhúzok egy csinos csomagot. - Vanília! Ez a Tiéd, e nemes alkalomra. Forgasd haszonnal! Az egyik egy "Bűbájok és átkok, különleges esetekre, különleges varázslóknak" című könyv, egy kiváló nagymestertől, a másik pedig szintén egy könyv: "Elmetréning" . Ebben nagyon ravasz fejtörőket találsz. Itt hátul benne van a megoldás is. Szükség lesz az eszedre, ezért kapod, na meg, mert győzni fogsz, tudom. - Átadom a könyveket, aztán újra lesem az ajtót, mert Zsolti is ígérte, hogy jön, de helyette Runa jelenik meg, halványan mosolyogva lehet, mindjárt sírva is fakad, amilyen könnyen megy ez nála. - Szia Ru! nagyon csini a ruhád! Gyere ülj ide!-
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Mágustusa, Bál Vani, Alex, Zsolti, Emma Vanit egyelőre jobban izgatja a tánc lehetősége Eric-kel, mondjuk bizonyos körülmények között engem is jobban izgatna, két uncsi könyvnél, és mondjuk nem konkrétan Eric... Elhessegetem a zavaró gondolatokat, és a táncolók közé perdülő lánynak még utána szólok. - Persze, majd mindent szépen megbeszélünk, csak táncikálj, érezd jól magad, most még lehet! - Ezt az utolsó félmondatot, már csak nagyon halkan, magam elé mormolva ejtem ki. Kezdeti lelkesedésem az egész tusa miatt, leapadóban van, és egyre inkább az ijedtség veszi át az irányítást. Belelapozok a könyvbe, mintha most látnám először, bár alaposan átnéztem, mielőtt megvásároltam, de már nem vagyok annyira biztos benne, hogy volt értelme. Gondolataim sötét árkából Alex kérdése robbant ki. Tényleg Palarn! Hol lehet? Legszívesebben elrohannék, ha tudnám, hogy hol van, remélem, hogy nem Leennel. Mi ez az érzés bennem, és Alexben? Neki is elsötétül a tekintete. Értetlenül nézek rá. - Honnan tudjam? Nem a párom. Lehet, hogy Amandával tölti az idejét, a lányok lassan készülődnek, és ahogy nézem, még ő sincs itt, vagy csak nem tűnt fel eddig a jelenléte. - Azonban, ahogy körbenézek, meglátom a lányt, ettől persze még feszültebb leszek. Akkor hol van Yar? Nem vagyok nyugodt és ez látszik is rajtam, Keiko is hiába nyugtatott meg az imént, nem segít. Fédra tanárnőt is látom közeledni, aztán eltűnni, bár mintha egy pillantást kaptunk volna, de amúgy kerüli a díszes társaságot. Felőlem jól is teszi. Dalmival szemezgetnek, mi van itt készülőben? Aztán végre, valahára befut Zsolti is, és már lelkesen köszönteném, amikor csak dúlva-fúlva leül és gyilkos pillantásokat lövell mindenki felé. Nem is akarom zargatni, ám mikor Emma jön az asztalunkhoz, hogy vigasztalgassa, felébred bennem a magántulajdon védelmének ösztöne. - Köszi Emma, majd megoldjuk mi ezt házon belül. De kösz, hogy jöttél, és milyen kár, hogy úgy sietsz. - Ezzel felnyalábolom Zsoltit, ha hagyja, és egy csendes sarokban leguggolok mellé, amennyire ez a szűk ruha engedi. - Mi a baj kispajtás? Mindjárt szemmel verésért elvisz a mágus rendőség. Mesélsz? -
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Mágustusa, Bál Zsolti Nézem a csendben szenvedő Zsoltit, és a föléje hajoló Emmát, aki kérdésekkel bombázza. Nem gondolom, hogy ez ilyenkor a legjobb módszer. valaki szemére hányni, hogy mit csinál rosszul, csak még jobban beletiporja az önsajnálatba, mert rájön a szerencsétlen, hogy tényleg az. Nincs menekvés. Az sem jó taktika, ha elkenjük a dolgokat, de a nyers valóságot az orra alá dörgölni felér egy szemtelenséggel. Nem tudom még pillanatnyilag, hogy milyen vigasztalót mondhatnék neki, de sokáig nem állhattam ott szótlanul. Emmát mindenesetre finoman távozásra kértem, vagy nem is olyan finoman, hogy megteszi-e az egy más kérdés, viszont én el akarok távozni Zsolttal, ám ő lefogja a kezemet, és maga mellé húz a padra. Felőlem itt is maradhatunk, ha ez jobb neki, csak én mégis abból indultam ki, hogy jobb lenne a meghitt kettes, de hátha nem, akkor nem. Kérdő tekintettel nézek rá, és várom a magyarázatot, erre a sok könnyre, ami patakként zúdul a szeméből. Az okát sejtem, de hátha mégis más van a háttérben. Lehet, Emma rátapintott a lényegre, de én nem merek konkrétan rákérdezni még. Remélem nem az a baj, mert arra nincs gyógymód. Csak az idő segíthet, vagy egy másik lány, aki újra elcsavarja Zsoltika fejét, ám tovább fog tartani a kapcsolat, és komolyabb, főleg pedig viszonzott lesz. És ekkor a kérdésemre furcsa választ ad. - Szerinted honnan? Hát onnan, hogy sírsz. Senki nem sír ok nélkül. Belement a szemedbe valami? Néhány könnycsepp, és most ki akar jönni? Igaz? Ne etess! Úgy bömbölsz, mint egy oroszlán. - Ha azt gondolja, hogy megvezethet ezzel a nincs semmi bajom mesével, akkor téved. Én nem most jöttem le a falvédőről. Most már tuti, hogy Emma beletrafált a problémába. - Nagyon fáj? - Úgy teszek, mintha elhinném a meséjét, és közelebb hajolok a lábához. - Lehúzom a cipődet. Gyere! Meg kell nézni, nincs-e eltörve, ha kisebb a gond, talán én is segíthetek, ha nagyobb, akkor elbicegünk a Gyengélkedőre.- mondom ellentmondást nem tűrő hangon, és lehajolok, hogy lehúzzam a cipőjét. Vajon mit lép erre. ~ Játszani akarsz? Hát játsszunk! ~
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Mágustusa, Bál Runa, Yarista, Katniss, AdriaLassan-lassan befutnak a többiek, akiket eddig kénytelenek voltunk nélkülözni, kevés kivétellel, és itt Alex és Yar viszonyára utalok. Nem éppen azért kereste Alex a szőkét, mintha hiányzott volna neki, Leen, annál inkább, de most már végre lenyugszanak a kedélyek, mindenki jelen van, aki számít. Miután az exrellonos rutinszerűen körbeudvarolta a lányokat, ahogy jött, úgy el is tűnt, hűlt helye sem maradt, meg aztán az asztalnál sem fért volna már el. Vanília Erikkel táncol, jól elvannak. Kell neki a szórakozás, hiszen innentől csak kemény munka vár rá, és a tusa résztvevőire. Remélem ő fogja elnyerni a Máguskupát, vagy mit. - Tényleg, mi is a főnyeremény? - kérdezem szinte magamtól, úgy sem nagyon figyel senki, mert közben megérkezik Katniss, hófehér ruhában, még az én szám is tátva marad a látványtól. - Katniss! Ha Kelan így látna! Már vinne is az oltár elé. - mondom, és ebben semmi túlzást nem érzek. Valóban gyönyörű a lány így. Az utolsó mohikánok közt fut be Zsolt, és miközben Runa mellém huppan, én már vigasztalom is srácot a magam módján, de valami furcsa történik az asztal alatt, ami kicsit jobban megzavar, mint Emma jóságos szamaritánus szolgálata. Benézek a terítő alá és azt látom, Hogy Runa is ledobja a cipellőjét, példámon felbuzdulva. Lehet, hogy közben picit meg is rúgott, de legalább megnyugtat a tudat, hogy nem vagyok egyedül, mint a Levitában általában soha. Kellemetlen, hogy Zsolti a nagy vigalom közepette, ilyen búskomor, sőt patakokban hullik a könnye, ám még erre rátesz egy lapáttal Adria közeledése, akin már látszik, hogy nem jó szándékkal jön. Be is igazolódik a balsejtelmem. A cipő hiánya keltette fel a figyelmét. Gyorsan cselekszem, megkeresem a lábammal az asztal alatt Runa topánkáját, és felveszem. - Ja, erre gondolsz? - mutatok a mellettem heverő tűsarkúra. - Csak váltócipőnek hoztam. Itt van a másik rajtam. - Ezzel kinyújtom az asztal alól a tappancsaimat, amin ott virít Runa elegáns, ezüst strasszos szandálja, még a szoknyát is feljebb húzom kicsit, hogy jól lássa a lány. Mily szerencse, hogy a ruhánk hasonló színű, nem üt el nagyon a cipő, az öltözékemtől, még a lábunk is azonos méretű. Nem állok meg azonban félúton, egy fricskával még megtoldom a lebőgését, persze csak óvatosan, ahogy szoktam. - Megértem, hogy figyelned kell a rendbontókra, és nagyon megterhelő lehet ez még egy ilyen fiatal szervezetnek, mint a Tiéd. Nincs semmi baj, én nem zavargok hidd el, de az előbb láttam azt a fotós csajt, ahogy lökdöste Robikát. Úgy hallottam elég agresszív az a lány, még lehet ebből gond sőt, az is kérdés, hogy van-e igazgatói engedélye, hogy fotózzon a bálon, lekapva a külhoni delegációt. Csodálnám, ha nem tennének panaszt rá. Csak a jó szándék vezérel, de én a helyedben az ő körmére néznék inkább, az enyém helyett. - lódítok egy jókorát a hatás fokozása kedvéért, valamint felkészülök minden eshetőségre. Ha a lány tovább vizsgálja a lábbeli kérdést, és esetleg eszébe jutna Runa lábait is szemrevételezni, akkor visszacsempészném a cipellőket, hogy szobatársnőm is pompázhasson benne. Lehet egyforma cipőnk, miért ne lehetne?!
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
ApuMég ha a mágusok között élek is, sőt magam is annak vallom magam, akkor is megdöbbentő, hogy az élet miket produkál, még nevelő apám ép elméjében is kételkedtem, mikor legutóbbi levelét elolvastam. Megírtam neki, hogy miket tanulok, hogyan haladok és okosodom, szerintem, erre semmi reakció a részéről, sőt olyat írt, hogy egy darabig csak bámultam magam elé, az ágyamon ülve. Szokás szerint, szerencsére egedül voltam, ezért nem akart senki egy stimulával feléleszteni, bár lehet, hogy kellett volna. Azt írta apám, hogy felbukkant a homályból az igazi apám, a nemző apám, nevezzük csak így, és látni szeretne. Mindenesetre nem akar ajtóstól rontani a házba, vagyis a lelkembe, szeretné tudni, hogy akarom-e én is látni őt. Várja a válaszomat. A bagoly valóban még ott ült a párkányom, elzavarni sem tudtam volna, de a gondolkozás, most akadályokba ütközött.~ Eltelt 17 év, a legszebb 17 évem, és eddig hol a fenében volt? Látni akar? Mi vagyok én? Múzeumi tárgy? ~ Feldúltan kezdtem járkálni a szobában, de aztán, mikor kissé lenyugodtam, feltört belőlem a kíváncsiság, no meg más is. Dühös voltam rá, hogy nem érdekeltem idáig, most pedig itt van, döngeti a mellkasát, hogy megjöttem, én vagyok az apád.~ Remek. Lásson csak meg! majd megmondom neki, hogy mit gondolok róla. Nem lesz kedve többé errefelé dugni a orcáját. ~ Levelet fogalmaztam az igenlő válasszal, és a napok a találkáig gyorsan teltek, ám haragom semmivel sem csökkent, sőt talán nőtt is. A "nagy" napon, "kicsinosítottam" magamat, felvettem a legszakadtabb cuccomat, a legócskább cipőmet, egy óriási pólót, ami úgy lógott rajtam, mint tehénen a gatya, összeborzoltam a hajamat, és a tükörbe nézve, elégedett voltam a látvánnyal. Még egy-két kosz foltot mázoltam az arcomra, és utamat a Játszótér felé vettem, idehívtam ugyanis családnézőbe az öreget. ~ Remélem, hogy ha meglát ilyen slamposan, és koszosan, kimenekül a világból. ~ Fokozandó a hangulatomat, még néhány arra szaladgáló kiskölyköt is elijesztettem, aztán beleültem az egyik hintába, és vártam. ~ Ajánlom neki, hogy ne késsen egy percet sem, mert nem várok rá, az fix. Vártam eleget. ~
|
|
|
|
|