Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem tudok kiigazodni a fiún. Nem mintha kéne. De reméltem, hogy azért megértem. Van ez a kis hang, ami azt súgja, hogy a bevállalós, nagyképű maszk mögött egy érzékeny kisfiú bujkál. Aztán lehet, hogy óriásit tévedek... de végül is van időm kideríteni. Addig meg, szórakozunk. Mert... mert megtehetem, és feltételezem ő is élvezi, különben nem próbálkozna ennyire azzal, hogy felhúzzon, vagy nem is tudom mire megy ki a játék. De kevés ahhoz, amit szeretne. Vagy csak én vagyok sokkal tapasztaltabb? Mindegy. Maradok az eddigi taktikánál, és szépen belemegyek a kis játékba.
- Bármit fel tudnék ajánlani. De nem biztos, hogy akarom... Szóval mesélj, és meglátom, hogy jó üzlet-e az nekem - farkasszemet nézek vele, és nagyon halkan válaszolok, hogy csak ő halhassa. A szempárbajnak aztán az érkező pincér vet véget, ahogy elénk rakja a pizzákat.
- Végre! - pillantok le boldogan a pizzáimra, és rögtön el is veszek egy szeletet az előttem heverő gombás-zöldséges finomságból. - Hmm... - emelem tekintetem a srácra, ahogy kérdez, aztán lenyelem a falatot, amit eddig majszoltam és megnyalom a számat is. - Mi a jó a húsban? - dobom vissza a kérdést, mert hát nem értem. Nyilván más az ízlésünk. Én nem szeretem a húst, ő nem szereti a zöldségeket. Na bumm.
- Te meg nyilván azért vagy barom, mert túl sokat ettél már - forgatom meg a szeme, ahogy fűnyírónak titulál. Aztán átnyúlok az asztalon és elveszek egy szeletet a kolbászos pizzájából, megszagolom aztán bólogatok párat - oké. Ez lehet jó - vallom meg őszintén, mert az illata alapján nem olyan émelyítő, aztán bele is harapok. Hosszasan rágom, elemzem magamban az ízét. Aztán leteszem a szeletet vissza oda ahonnan elvettem - Tévedtem. A friss vér jobb - azzal megvonom a vállam és folytatom a saját zöldséges finomságom fogyasztását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ha valami ennyire könnyen megy, bármikor sodor össze az élet minket, akkor van okom feltételezni, hogy valami mégsem stimmel. Igen, van rá okom, legalábbis lenne, de eszembe sem jut az opció, hogy talán valami különös és furcsa van a háttérben, ami idáig juttatott minket. Ami odáig juttatott minket már a téren, hogy úgy simuljak hozzá, mint egy doromboló macska, aki még több cirógatást vár, ha már neki kezdett, és ez csak folytatódik, fokozódik, ahogy belépünk a félhomályba burkolózott szobába, ahogy megcsókol, ahogy az ágyra húz. Bújok hozzá, fejemet a nyakához préselem. Fogadom a csókokat, amiket nekem szán, kezdeményezek, de azt a bizonyos határt nem lépjük túl, ami látatlanban, de meg van húzva. Nem csak az ő részéről, de az enyémről is, mert bármennyire nem figyelek az intő jelekre, valami belső és mély ösztön azt súgja, hogy azt nem léphetem át én sem, bármennyire is szeretném. Az élet apró örömei ezek, amiket ki kell használni, de egy ilyen lépéssel talán az egész odavész, és mint egy elbaltázott élményre emlékszem majd rá vissza, nem úgy, ahogy valójában van. Mert most minden tökéletes.
Mutatóujjammal rajzolok mintákat pólóján keresztül, fel sem tűnik, hogy az idő repül. Az óra kattogása töri meg a csendet, de annyi eszem nincs, hogy felpillantsak és megnézzem mióta is fekszünk így. A csendben, a békességben, egymás karjai között, de így, hogy Quinn végül mozdul és világosság gyúl a szobában, meg sem kell erőltetnem magam. Kissé szaggatottan emelem fel fejemet mellkasáról, hogy az órára pillantsak és rögtön fel is ébredjek. Az alkohol már kiment, Quinn szavai pedig az eddigi mámort szertefoszlatják.
- Rendben - kezemmel cirógatom meg arcélét, belemosolyogva a csókba, miközben viszonzom azt. - Nekem is illene már - sóhajtok egy mélyet, miután elváltunk egymástól. Pár pillanatig fürkészem csak mosolyogva őt, mielőtt felkelnék és nyújtózkodni kezdenék, végül szusszanva egyet pillantok rá.
- Köszönök mindent - apró csókot lehelek arcára, majd könnyed léptekkel, kabátomat út közben kapva magamra lépek ki a szobából és hagyom el a csárdát. Nem kapkodok, nem sietek, teljes természetességgel sétálok végig az utcákon, hogy végül hazaérjek. Mosolyogva. Folyamatosan mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Valahogy teljesen tipikus és jellemző elgondolás volt Dante részéről, hogy míg a saját céljaira és szándékaira koncentrált, teljesen elment amellett a tény mellett, hogy a parti másik tagja tényleg randiként fog tekinteni a találkozóra. Mondaná, hogy ezt belekalkulálta, de... nem. Ahogy felpillant az itallap listájáról, mikor meghallja a tűsarkak koppanását a közelben, úgy egy pillanatra meg is kell állnia. Szerencséjére-vagy-sem, sosem volt az a fajta, aki látványosan mutatta volna ki a reakcióit, már ha az erőszakra való hajlamát nem számítsuk, ami tulajdonképpen önmagában is látványos. Ha más nem is, de az eredmény az szokott lenni. Ilyenről most azonban szó sincs. Ösztönösen siklik végig a tekintete az előtte állón tetőtől talpig, nem véletlen, a sötét ruhaanyag és a lány bőrének kontrasztja, illetve az a néhány ügyesen elhelyezett neonszín tökéletesen irányítja a percepcióját.
Nos, nem erre számított. Mármint nem voltak olyan hervasztó elvárásai sem, minthogy Odett majd szakadt farmerben és tegnapi gyűrött pólóban fog beállítani, de azért ez sem szerepelt az elképzelései közt. Egy-két másodperc erejéig meg kell állnia, míg feldolgozza a látványt - és sikerül összeszedett és átlagosnak mondható attitűdöt felvenni magára.
A vele szemben lévő üres hely felé int, az itallap egyelőre elfeledettek fekszik vissza az asztalra, míg Dante Odettel van elfoglalva. A lány leül vele szemben, az asztal alatti érintés kifejezetten váratlanul érkezik, a bátor manőver nem olyasmi, ami bevett szokás lenne, főleg nem első találkozásnál. Dehát, amire Dante készül, az sem kifejezetten az. Egy hangsúlyos "i know what you did there" pillantást érdemel a mozdulat a fiú részéről Odett felé. Nincs kifejezetten ellenére a reakciói alapján, nem fintorog és nem húzódik el, ugyanakkor ezzel ellentétes, egyértelműen lelkes jeleket sem ad, látszólag sikerült összeszedettnek maradnia, mégha az érdektelenség teljes lazasága hiányzik is belőle. Mert őszintén, meglehetősen nehéz érdektelennek maradni.
- Akármit is, látom, te felkészülten érkeztél. Lehet, hogy alulöltöztem ehhez a ma estéhez. - Bár a mondat tartalma feltételez valamicske kétkedést vagy bizonytalanságot, ezt a hangszíne egyáltalán nem tükrözi, inkább csak retorikai eszköznek használhatja, puszta szófordulatként, nem valódi aggodalom kifejezésére.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Kifejezetten rendhagyó módon sikerült megszervezni, de .. - megvonja a vállát és nem túl széles mozdulattal széttárja a kezeit.
- A lényeg, hogy itt vagyunk. Milyen italt kérsz? Megvártalak a rendeléssel.. - Azért az a helyzet, hogy Dante nem valami tizenötéves kamasz már, hogy cselekvésképtelen nyáltócsát csináljon belőle a látvány, a szavai és mozdulatai összeszedettek, még ha a néha feltűnésmentesen (és még az is lehet, hogy öntudatlanul) elkalandozik is a tekintete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ajkaimon pihenő mosolyom szélesebbre húzódik, ahogy nézem, ahogy néz, és látom, ahogy lát. Máshogy néz, mint mások, és nem tudom még, hogy ez mit is jelent, de izgat. Izgat a tudatlanság. Izgat, hogy tudjam, vajon mi jár a fejében. Ő nem olyan, mint mások, és ezt nagyon élvezem. Szeretném tudni, hogy mit lát, amikor rám néz, és valahol mélyen, a bőröm alatt bizseregve tudom, hogy ma még megtudom, minek köszönhető ez a különleges alkalom.
- Lehet, hogy szándékosan túlöltöztem.
Vetem fel az opciót, mint egy mellékesen megemlítendő a lehetőséget, hogy minden centi, amit lát, egy gondosan megtervezett összeállítást rejt. Megvallom, erről van szó, minden centiméter tudatossan néz ki úgy, ahogy. Nem, ez nem feltétlen a szex, ez játék. Imádok játszani, és szeretem, ha a másik fél is. Weiler Dante pénzért hozott el ma magával, ezek szerint ő a fehér bábuk ura, míg én a feketéket mozgatom a táblán. Vajon melyikünk szerzi meg a királynőt?
- Hogy elvárd, a vetkőzést.
Széles mosolyom mögött egy pillanatra megvillannak a fogaim, de aztán újra visszarendeződik könnyed mosollyá, szemeim reménytől csillognak, és csak remélni tudom tényleg, hogy valóban ez több, mint a legtöbb esetben. A szerelemféltést kizárhatjuk, hisz ő és én sosem voltunk egy pár, és nem tartom valószínűnek, hogy opcionális párkapcsolatként tekintene rám, szomorú lenne, ha azt hinnő, és pár sarló elég ahhoz, hogy az oldalán lépkedjek büszkén, mint egy nő, aki csodálja a férfit. Dante nem ilyen. Dante jászik, és remélem, hogy én is vele játszahatok.
- Meztelenül az emberek kényesen egy szintre kerülnek, sebezhetővé válnak. Leegyszerűsödnek. Csak vér, csont és hús. Semmi cicoma.
Arra, hogy nem rendhagyó módon találkoztunk, kuncogni kezdek, mert ez fájdalmasan igaz, valóban nem így szoktak az emberek indítani a másik felé, de én jelentkeztem erre az egészre, és nekem ezzel az égvilágon nincs semmi bajom sem.
- Megvásároltál magadnak három órára. Vodakszódát, ha van. Ha nincs, akkor hagyományos limonádét.
Nem kell megnéznem az itallapot, jártam itt párszor, csak azt nem tudom, hogy erre az alkalomra van-e valami extra, amivel szolgálni tudnak, de az biztos, hogy semmi szerelmi puncsot nem szeretnék inni. Nem fogok magamból hülyét csinálni. Viszont játsszunk!
- Hol végződik a mai este?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Legalább nyílt kártyákkal játszik, úgy tűnik, Odett meg sem próbálja elleplezni a szándékait. Ez annyiból megkönnyíti a mai estét és úgy egyáltalán a vele való beszélgetést, hogy ezek szerint nem kell felesleges körökre, tettesékre, kéretésre számítania. Meglepően jól képes kezelni az embereket, ha nem idegesítik fel vagy nem próbálgatják a türelmét nyilvánvalóan őszintétlen, erőltetett játszmákkal. "Mondok valami önérzeteset, de közben odatolom magam" vagy épp "a könnyen haphatót adom, de az utolsó pillanatban mégis erkölcsös vagyok" - nem, ezek a következetlen viselkedésformák csak a legrosszabbat hozzák ki belőle, és őszintén elveszik a kedvét bármilyen interakciótól.
Szerencsére ezek szerint ma nem kell erre számítania, ami kimondatlanul is egyfajta megkönnyebbülést jelent.
- Gondolom, nem mondok újat, hogy ezek az erőfeszítések egyáltalán nem mentek kárba. - Eszébe sem jutott, hogy ő ma Angyal Odettre megpróbáljon az alapvető meggyőzési formán túl másként hatni. Túlzottan elmerült az eredeti szándékban, de a lány viselkedése és ahogy ott ül előtte abban a feszes ruhában, kétség kívül nagyon is megsokszorozták az esetleges opciókat.
Furcsa lány. - dünnyögi a gondolataiban szórakozottan az Alkimista, őt szórakoztatja egyrészt a különös párbeszéd, másrészt tökéletesen érzékeli Dante pillanatnyi megingását. A káröröm mindig is kellemetlen mozgatórugója volt a kis kapcsolatuknak.
A lány első kérését, vodkaszódát kér ki, illetve akkor mág magának is, ez a legegyszerűbb - egyébként sem akar sem fancyzni sem üzenetet közölni a maga italválasztásával, ez a legsemlegesebb lehetőség.
- Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben is csak az válik sebezhetővé, aki az akar lenni. Már ha nem a fizikai részét nézzük. - A fizikai sebezhetőségről elég egzakt véleménye van, de azt inkább nem fejti most ki. Még ő maga is tudja, mennyire nyersen hangzik, hogy ha valaki lecsupaszítva gyenge a másik fél erejével szemben, azon nem feltétlen segít néhány plusz réteg. Tökéletesen ismeri az érzést, mikor lefog valakit, aki kényszerűen és reménytelenül vergődik a szorításában, tudja milyen elemi és letaglózó lehet a fizikai erőfölény. Még akkor is, ha ő általában nem az elszenvedő oldalon volt.
- Ne vegyük úgy, hogy megvettelek, az az árverés egyébként is bugyuta ostobaság, ahogy van, még ha a cél nem is értelmetlen. Mondjuk inkább úgy, hogy apropónak és indoknak pont megfelelt a mához.
Azért ugyanmár, a legolcsóbb prostituált is magasan efelett az összeg felett van, ez csak valami jelképes gyerekjáték volt, semmi több.
- Rád bízom, hol végződjön, ugyanis elsősorban én akartam találkozni veled egy konkrét kéréssel. - Nem nagyon akarja feleslegesen húzni az időt, már csak azért sem, nehogy úgy csapódjon le Odettben, hogy a kérésének felvezetéseként szolgál az esetleges flört, először a lényegre tér, minden más pedig tulajdonképp Odett szándékai szerint mehet tovább. Az is benne van, hogy fel fog háborodni annyira, hogy feláll az asztaltól és itthagyja.
Nos, legalább a vodkaszóda még nem jött ki, azzal nem tudja leönteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Meglehetősen aggodalmas fejet vágott Beni, Lili nem csak a hirtelen közeledését, de ezt se tudta nagyon hová tenni, látszott is zavarodottságán, és az is látszott, hogy a másik is látja rajta.
- Ne aggódj, a nyelv a leggyorsabban gyógyuló részünk, hipp-hopp rendbejön - próbálta nyugtatni őt a lány.
A sütijéről kicsit meg is feledkezett, olyan finom volt a forró csoki, de látva, hogy Beni ahhoz fordul, ő is a villájára tűzött egy falatot a főnixesből. Annak piros volt a krémje, a piskótát pedig aranysárgára sütötték.
- Mmhhümm müh - kommentálta az édességet, és bólogatott, hogy igen, látja, milyen szép kék a cupcake-je Beninek. Bizonyára volt másik három színben is, de a srác természetesen a kékből kapott.
Legszívesebben már most mondta volna neki, hogy holnap jöhet is megnézni őket gyakorlás közben Csengével, de sajnos még nem volt eltervezve semmi. Legalábbis semmi konkrét nem volt napirenden a seprűakrobatikát tekintve, csak az volt biztos, hogy Lili akarja. És hogy oltári nagy hisztit fog csapni, ha nem engedik meg neki.
Lilkó jót nevetett a kapálózó fiún, valami ilyesmi reakciót várt tőle, bár végülis nyomban belement a szabálytalankodásba, szóval annyira talán mégsem eminens diák ő, mint a jegyei mutatják. Egy kis móka belefér, és ez Lilinek nagyon szimpatikus volt.
- Rendicsek, akkor mancsot rá! - nyújtotta ki sütikrémes-morzsás pracliját Beni felé, hogy eképp pecsételjék meg titkos kis szövetségüket. Persze nem a maszatosságon volt a hangsúly, azt észre se vette a lány, hogy kissé malackásan evett.
Közben kiitta maradék forrócsokiját is, ami már csak langyoscsoki volt a végére, és kicsit sűrűbb és cukrosabb is, mint az elején, szóval némi fintorgás is kiült arcára, de pár falat sütemény, és úgy érezte, minden a legnagyobb rendben lesz. Örült ennek a kis kiruccanásnak a Czukorvarázsba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Emlékszem, a sarokban ültem, egy félreeső asztalnál. Tudom, hisz akárhányszor betévedtem, mindig ott foglaltam helyet. Már-már fel tudtam idézni magamban az asztal erezetének kusza, egymásba fonódó, majd szétváló vonalait, a sebhelyként éktelenkedő karcolásokat a tetején. A rikító sárga szék halk nyögéseit, mikor mocorogni kezdtem ültömben. Egyszer olyan erővel hasított panasza a levegőbe, hogy zavaromban inkább a kissé csálén sorakozó szalvétákat kezdtem számolni magam előtt, nehogy véletlenül tudomást vegyek a felém forduló tekintetekről. Tizenkettő volt ott.
Mégis szerettem azt a helyet. Ott nem figyeltek engem, de én figyelhettem a betévedő embereket, a szájuk szegletében feltűnő kis mosolygödröcskéket, az apró, de jelentős gesztusokat. Szerettem színeket rendelni hozzájuk, kitalálni az érzések és érzelmek gordiuszi csomóként tekeredő fonalát, hogy később ecsetet ragadva örökítsem meg a kigobozott megfejtést.
Akkor is ezt tettem, s közben próbáltam szemmel tartani a csicsergő kukoricaszememet is. Figyeltem, a pennám végét az ajkaim között tartva, jobbommal a vázlatfüzetem oldalát morzsolgatva. Figyeltem, majd gyors mozdulatokkal elevenítettem meg a lapon az elkapott apróságokat és óvatosan hessegettem odébb a szemecskét, mikor a pennám útjába került. Ha rám tévedt egy szempár pillantása, pirulva bámultam az asztal túlsó csücskén árválkodó poharat. A teám addigra már félig kihűlt, oldalán kiütköztek a pára cseppjei és úgy gördültek alá, mintha csak könnyezett volna. Kényszeredetten kortyoltam bele, ujjaimmal eldörzsölve az oldalára tapadt nedvességet.
Egy meghitt kis szertartás volt ez számomra, egy kellemes körforgás, amibe könnyű belesüppedni. Talán ezért sem vettem észre, hogy a motyorgó, tébláboló szemecske továbbállt és azt sem, hogy a pohár nyirkos alja újabb foltot ejtett az asztal lakkján. Sóhajtva hajoltam le, tekintetem végigpásztázta a padlót. A laza kontyom szétcsúszott, ahogy én leszálltam a székről és guggolva a másik asztalhoz araszoltam, ahol épp láttam még elbújni a kis szemtelent. Nem mertem felnézni, biztos voltam benne, hogy a szeplőim mögött lángvörössé vált az orcám. Végül mégis erőt vettem magamon.
- Ne-ne haragudj... - hangom alig volt hallható. Épp csak az arcom egy része bukkant elő az asztal mögül. Nem láthatott mást, mint a kissé zabolátlan tincseim, a nagyra tárt kékjeimet és az arcom bal oldalán maradt pirosas-lilás festékfoltot, amiről akkor még nem tudtam, hogy ott tündököl. - A... kukoricám leugrott és... ott van a lábad között. Visz-visszakaphatom? - Zavaromban az ajkamba haraptam és mutattam a kis rakoncátlanra, amit a férfi amúgy sem láthatott. Tekintetem elszakítottam az arcáról, inkább a szalvétatartót bámultam meredten. Tizenkettő volt benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Az evés fontos, és mivel már másodjára kapom azon, hogy kihagyna egy étkezést, inkább elrángatom magammal. Vagyis rángatnám, ha kéne, de a korábbi nincs kedve helyet most már egész készségesen belemegy. Most először pedig tényleg úgy mosolyog, ahogy másokra is szokott. Rám ritkán nézett még így a nevetését meg szinte sosem hallottam. Max a teázáskor, meg ha a klubhelyiségben valaki más nevetette, de az nem ugyanaz.
A zavaromat meg nem akarom túl magyarázni, majd egyszer megérti, most még nem hiszem, hogy jó ötlet. Persze érzem, hogy zavarja, de akkor sem fogok belemenni ilyesmibe. Majd egy év múlva... vagy kettő. Már ha... Merlinre! Mi most akkor járunk? Vagy ez hogy működik? Még meg kell majd őt kérdeznem, mert még ebben sem vagyok biztos. Mindenesetre ráadom a kabátját és kézen fogva indulunk meg a pizzériába.
- Nem tudom miért csinálta. Kicsit húzta az agyam, de nem volt vészes - gondolok vissza arra, ahogy odajött az asztalunkhoz és Marissal kezdett szórakozni, meg végül is velem is. Nem nagyon tudtam hova tenni, de a végén odaadta ezt a kupont vagy mit, én pedig megköszöntem, a többi pedig nem érdekel. - Számít ez? - nézek Karolára, mert nem hiszem, hogy fontos. Én most csak kiszeretném használni ezt az alkalmat, és nem gondolni másokra. Mert bár én vagyok az aki ódzkodik, hogy kettesben legyünk, azért nem másokról akarok beszélgetni.
- Miért mi lett volna ha más visz el? - amúgy kizárt. Egész biztos hogy a többség túl strébernek tart. Nem mintha érdekelne. Én is örültem a húgomnak - Amúgy rendes volt tőle. Nem hiszem, hogy jól éreztem volna magam mással - vallom be Karolának, mert nyilván el tudok beszélgetni bárkivel, de egész biztos, hogy kellemetlen lett volna a dolog - Bár szerintem Bencével kellett volna lennie. Remélem... Oh a francba! - jövök rá, hogy nem szóltam Marisnak, hogy megtaláltam Karolát. Így kénytelen vagyok elengedni a lány kezét, amíg előkapom a telefonom és küldök Marisnak egy üzit, hogy ne keresse, megtaláltam.
- Mosolyogj! - húzom közelebb a lányt, hogy egy selfie-t is küldjek a húgomnak, hogy tudja minden oké. - Maris segített keresni... csak elfelejtettem szólni neki, hogy már megvagy - túrok zavartan a hajamba, aztán elrakom a telefont és egy rövid habozás után megfogom újra a kezét. Fura vagyok, mert gondolkodás nélkül húztam közelebb a fénykép kedvéért, még a vállát is átkaroltam, most meg megint úgy érzem, hogy túl gyors ez az egész. Na mindegy.
- Amúgy milyen pizzát szeretnél? - kérdezem, mikor már kiérünk a kastélyból és Bogolyfalva felé közelítünk. Mert hát, még azt sem tudom mit szeret. De remélhetőleg valami olyat, amit én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Átlagos nap. Már ha lehet neki olyanja, ebben már nem olyan biztos, mint általában. És mégis, egyelőre nem kell órára sietnie, így csak a munka terheli, nem siet, nem pörög az agya. Átlagos. Egy kicsit a maga fejébe költözni, miközben korzózik az asztalok között és lesi, kinek mi a kívánsága. Itt mindig könnyű volt mozogni és hallgatni a többet, beszélni és kérdezni, pedig, nem is tudná megmondani igazán miért. Elhivatottság? Annyira nem, talán inkább az, hogy a sivár egyformaságból először ez húzta ki és zökkentette egy másik állásba. Mert igazából ami rémhíreket hallott, hogy sose fogják szívesen látni, nem alkalmazzák nagy örömmel, az itt totál bedőlt, mert tolerálva van minden és türelmesek. Hogy akkor igazak-e a hírek, vagy sem, nem tudja, de működik, elég régóta, az ő idejét tekintve és elég könnyedén fogadja a tényt, hogy az idő múlik. Pedig ha belegondol, sokat pazarol és már túl van, szívesen visszavenne párat. De már mindegy. A vele szemben hagyott mindenségért cserébe pedig azt és úgy teszi, amennyire a legjobban tudja.
Átlagos nap, és nem is vette észre, hogy már nyugodtan tarthatna szünetet. Épp bement leadni a rendelést, amit a hármas asztalnál adtak le, amikor a bentiek szóltak, hogy tegye le magát valahova, mielőtt azt veszi észre, hogy vége a napnak és mehet haza. Nem is figyelte, de amikor ebéd gyanánt – vagy reggeli? olyan rég volt – pakol magának pár szeletet a tányérra, már igencsak korgó gyomra jelzi, hogy jó, hogy hallgatott a többiekre. Ez ő, aki nem figyel, aki néha elkalandozik és néha szólni kell, hogy figyeljen másra is, legalább az órára. Itt máshogy telik az idő, sosem volt sztahanovista, de az se, aki bezárva egy pici kartonba, billentyűket nyomkodjon és monitort bámuljon. Nem tudja mi lenne a tökéletes, csak sejti, de egyelőre megbékél ezzel is.
Épp emeli a második szeletet, közben magához híven olvas valami a telefon képernyőjén, amikor mozgásra lesz figyelmes. Mivel szüneten van, így nem figyel, ujjával pöccintve lapoz és rágcsál, bár eredetileg ki akart ülni a levegőre, mégis ideáig ért el csak. Lábát valamiért épp ösztönösen behúzza a szék alá, aztán halk, de mégis hallható hangot hall. Fejét felemelve néz körbe, de senki nem áll mellette, mögötte sem, homlokár ráncolva fordul épp vissza és emeli az asztallapra a tekintetét, amikor megleli. Épphogy látni, az asztal alól és ennek hirtelenségére ugrik aprót ültében. Baszki.
- Én nem haragszom, csak kicsit a szívem gyenge – teszi le a szeletet és megtörli az ujját a szalvétában. Közben a foltos arc felé figyel, azonban mire szólhatna róla, úgy meglepi, hogy elsőre csak pillog nagyokat. Kukorica. Menten lefele pillant.
- A... a micsodád? Ha kaja, akkor hagyd, felsöpröm majd – legyint, mert tényleg, ha ilyen történik, megoldják ők, de mást nem tud elképzelni jelenleg. Lejjebb csusszan a széken, lábait felhúzza és keres, végül, ahogy előrehajol és nem jól számol, feje koppan az asztalba. Sziszegve fog oda, és keresi meg a nő arcát.
- Én nem látok semmit. Mit kell keresnem? Akkor visszaadom, persze – a kis sajgó pont mellé azonban enged egy mosolyt is, nem morcos ő, kezét leeresztve kémlel le megint, de lehet inkább le kéne másznia a székről és úgy okosabb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Márk egy igazi gavallér volt, figyelmesen segítette fel rám a kabátot, ezt követően pedig útnak indultunk a pizzázó felé, hogy ha már elnyerte azt a kártyát, akkor együnk egy jót. Igazából megjött a kedvem, egy kicsit éhes is voltam, a pizzát meg szerettem, így már egyre jobban vártam azt, hogy odaérjünk. Bár, ha a szobámban maradtunk volna, akkor is lett volna ötletem, az ágyam alatt lapult egy doboz keksz, de a teakonyhába is beosonhattunk volna, hogy együnk egy szendvicset.
- Nem számít, csak nem értem, mindegy - vállat vontam, nem is értem, hogy ő miért nem furcsállta ezt a dolgot. Engem érdekelt, hogy miért licitált éppen rám a rellonos, de mivel Márknak sem volt erről sejtése, meg úgy tűnt, hogy nem is szeretne erről beszélgetni, nem firtattam tovább.
- Ha más vitt volna el, akkor most mással ülnél a pizzázóban, és nem velem tartanál oda - feleltem mosolyogva a kérdésére. Azért megnyugtató volt a válasza, hogy mással talán nem érezte volna jól magát, de ettől függetlenül nem létezett lehetetlen, s valamiért azt gondoltam, hogy Márk könnyen el tudott volna társalogni bárkivel.
- Tényleg, ez kicsit furcsa, nem? Hogy nem Bencével akart lenni - kíváncsian pillantottam a fiúra, aztán egyszer csak Márk megtorpanásra késztetett, s mire kettőt pislogtam, máris magához húzott.
- Fotó? Oké, Csííz - mosolyogtam mellette, és egyik kezemmel át is karoltam eközben.
- Akkor mindenképp írj neki, nehogy aggódjon miattad - mosolyogva böktem picit oldalba, majd hagytam, hogy kényelmesen elküldhesse az üzit. Újra elindultunk, s ismét tenyeremben éreztem az övét, ami megint csak furcsa volt, és szokatlan.
- Hm, sokfélét. Imádom a négysajtosat, a hawait, de szeretem a magyaros pizzát is. A csirkéset és a tengergyümölcsöset viszont nem kedvelem. Na és, neked melyik a kedvenced? - bíztam abban, hogy talán megegyezik az ízlésünk, mert annyira nem voltam éhes, hogy egy egész pizzát megegyek, így jobb lett volna felezni.
- Amúgy tényleg szép verseket írtál, nem is tudtam, hogy szoktál írni. Régóta űzöd már ezt a hobbit? Ki a kedvenc költőd?- kíváncsiskodtam, miközben elértük a pizzériát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Megforgatom a szemeimet. Mondhatna valami újat, valamit, amire nem jöttem rá még a vízesésnél. De nem.
- Unalmas vagy -  közlöm vele a tényt, és egy pillanatnyi hatás szünet után hozzáteszem - ezt mindenki tudja. Még a falak is.- S bár farkas szemet akartam vele nézni a pillantásom az ujjára téved, amivel a haját böngyörgeti - Ezt pedig fejezd be. Nem áll jól - kérem, mert ha látná magát kívülről ő is kiábrándulna, nem csak én. Jó persze nem vagyok szerelmes, de nem hiszem, hogy lenne kedvem bármihez is egy sráccal, aki ezt csinálja. Még ha hosszú lenne a haja... de nem az - Szóval mesélj inkább, hogy akarod. Mire vágysz? - faggatom tovább, hátha hajlandó kifejteni. Amúgy is érdekes, hogy mi jár most a kamaszok fejében. Újat mondjuk nem hiszem, hogy tud mondani, de hátha meglep.
Amíg pedig a válaszra várok, eszem pizzát. Megkóstolom az övét is, de nem bejövős. Mert bár érzem rajta, hogy akár jobb is lehetne... nem véreshurka. De azt sem veszek, mert nem. Tiltja a vallásom.
- Leginkább a törvény - felelem a kérdésére, mert hát az hiányzik nekem, hogy a minisztérium elkezdjen a nyakamra járni, hogy megharaptam valakit. Mondjuk amúgy sem tenném - meg a világnézetem - toldom még hozzá, mert igazából ha nem lenne ilyen szabályozás, akkor sem tudom elképzelni, hogy megharapjak valakit, még akkor sem, ha... Oh Merlin.
- Fejezd be - nézek rá komolyan, amikor ajánlgatni kezdi magát, mert bár hívogató az ajánlat, elég nagy az önfegyelmem. Pedig... - Tudod, ha ilyeneket kérsz még a végén bezárnak a diliházba. Mármint téged - közlöm vele a legfontosabbat, mert van tapasztalatom. Azt pedig nem akarja. Azt senki nem akarja. A legrosszabb amikor tudod, hogy nincs agybajod, csak a kíváncsiság hajt, vagy egy hülye vágy, és mert egyszer engedsz a kísértésnek elmebetegnek titulálnak. Nem buli. Inkább eszem pizzát.
- A zöldségekben van mindenféle vitamin, meg hasonló amire szüksége van a szervezetednek - bizony. Meg biztos a vérre is kihat valahogy. De nem vagyok biológus. Csak azt tudom, hogy a különböző vércsoportok is más-más ízűek és hogy még azok között is van, ami jobb... Zöldséges pizza. Nyami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bár határozottan szándékomban állt hanyagolni a munkát egy ideig, most mégis a Kóbor Grimbusz magazin megbízásának eleget téve, talpig felfegyverkezve érkezem elkészíteni a bogolyfalvi Mátra csárdáról szóló anyaghoz a képeket. Igazából már azelőtt elvállaltam a feladatot, hogy felötlött volna bennem a visszaköltözés. Sőt, még az is lehet, hogy ennek a felkérésnek köszönhető az, hogy Bogolyfalva egyáltalán visszakerült a térképemre, ezt már megmondom őszintén nem is tudom pontosan... Aznap este túl sok ribancvodka csúszott le a torkomon.
Mindenesetre, most itt volnék. Az enteriőr fotózás nem tartozik a kedvenc témáim közé, próbára teszi a kreativitásomat, de elfogadom a kihívást alapon hébe-hóba becsúszik néhány projekt.
Megigazítom a nehéz táska pántját a vállamon, tekintetem ide-oda cikázik, felmérve a terepet és a fényeket, hogy legyen egy kiindulási alapom, mielőtt elárasztana a tulaj - vagy aki épp ráér velem foglalkozni - az esetleges kérdéseivel. Mert kérdések azok mindig vannak... Szép így? Jó lesz? Hogy képzeled el? Rakjam arrébb? Tegyünk oda virágot? Túl sok?
Túl sok, igen. Nagyot sóhajtok és a rövid, futtában tartott fél-terepszemle után közelebb lépek a pulthoz. Felteszem rá a táskát, és ki is cipzározom, hogy elkezdhessem összerakni a gépet, e mozdulat közben emelem pillantásom a kiszolgálóra.
- Helló. Megmondom őszintén, elfelejtettem, kit kell keresnem, de a magazintól jöttem képeket készíteni. Tudnál nekem szerezni valamilyen, a témában illetékes személyt? - Kérdésem közben egyik szemöldökömet enyhén felhúzom, és oda sem figyelve, rutinszerűen pattintom fel az objektívet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem kell mindig mindent érteni - vonok vállat, bár tudom, ez furán hangozhat tőlem. De egyre jobban hajlok rá. Például én hiába próbálom sokszor Karolát is érteni, nem értem, és már annyit rágódtam rajta, hogy rájöttem, hogy csak engem emészt fel. Jobb, ha elengedem. Még ha nehezemre is esik néha. Mihailt könnyebb elengedni, nyilván mert tökre nem érdekel.
- Ez nem igaz. Marissal voltam és eljöttem érted. Akárki visz el, ugyanúgy megkerestelek volna - és ezt komolyan is gondolom, hiszen már egy ideje terveztem, hogy a mai nap elhívom és elmondom, hogy mit érzek, még ha nem is úgy képzeltem, ahogy végül sikerült. A lényeg, aminek örülök, hogy most itt van mellettem és... ekkor eszembe jut, hogy nem szóltam Marisnak, szóval gyorsan pótlom és egy képet is küldök, hogy tudja, minden oké.
- A képet küldöm el, abból tudni fogja, hogy minden oké - pillantok Karolára és egy pillanatnyi habozás után adok egy puszit az arcára. - Szép vagy - közlöm pirulva, aztán megköszörülöm a torkom és visszatérek a korábbi témára.
- Igen, fura. Vagy nem tudom. Végül is csak két óra. A nap többi részét együtt tölthetik - megvonom a vállam. Nekem igazán nem gond. Elvégre én eddig se nagyon támogattam a kapcsolatukat. De most azt hiszem, már nem lenne szép beleszólnom. Vajon mi most járunk Karolával? - fut át a fejemen, de egyelőre nem kérdezek rá. Inkább a pizzákról faggatom.
- A sajtos meg a hawaii az jöhet. Extra kukoricával -  mondom vidáman, mert így hogy ebben egyetértünk nem lesz gond. Kérhetünk óriás pizzát. - A tengergyülömölcsöset én sem szeretem - toldom még hozzá, csak mert azt hiszem jó, hogy van bennünk valami közös. Nyilván van más is, de sok mindent még nem is tudok róla, viszont most örülök, hogy ezt kiderült.
A verseimre tereli a témát, és bár próbálom nem mutatni, nagyon jól esik, hogy szépnek minősíti őket.
- Amióta írni tudok - felelem nevetve - bár szerintem előtte is, csak nem tudtam, hogy megörökíteni - magyarázom, aztán el is gondolkodom, hogy ki a kedvencem - Poe. Edgar Allan Poe ééés Dana.
A második név kapcsán vigyorogni kezdek. Nem tudom, hogy tudja-e, hogy Dana is ír, de nekem Dana nagyon sokat segített a verseim kapcsán, ha mást nem avval, hogy megmutatta a sajátjait és ezáltal ráébresztett, hogy tudnék sokkal érzelmesebb költeményeket kreálni. Olyanokat, amiket Karolának is írtam.
- Amúgy, a könyv... - egy pillanatig habozok, mert meg akartam mutatni, de most már mindegy. - a könyv mágikus. Ha... ha írok még valamit... akkor majd... khm látni fogod...
A pizzériához érve aztán kinyitom az ajtót és előre megyek, hogy odabent a kuponnal egy asztalt kérjek magunknak. Aztán ha megmutatják hova ülhetünk, akkor lesegítem Karoláról a kabátot és a széket is kihúzom neki. Ennek a randinak tökéletesnek kell lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nocsak, talán gyógyítónak készülsz? Esetleg mondhatnál rá valami bűbájt, hogy azonnal helyrejöjjön. Mert én nem tudok... - tárom szét karjaimat. Ezt nem is tudtam eddig, amit mond, de jelentősen megkönnyebbülök. Tudom, hogy nem értek mindenhez, de létezhet, hogy ő esetleg jobb nálam? Veszélyen az iskolaelső címért folytatott kemény harcom. Kétségbeesett fejem helyett azonban nyugalomra csitítom magam, ha már ő is ezt próbálja nálam elérni. Végtére is azért vagyunk itt, hogy kieresszük a gőzt, és jót beszélgessünk.
Önfeledt falatozásom folytatom a kommentár után a sütiből, ami csakugyan meghozza a szomjamat az időközben kihűlő forrócsokiból. Nem hideg, csak langyos már, valósággal itatja magát. Az is tény, hogy tömény, eltelíti a pocakom, de remélem nem fogja megülni ez a sok cukormennyiség. Tudom ám, hogy a Bagolykő cupcake tulajdonsága a jelképállat megjelenése a csuklóm környékén, ezért ujjongva, már-már a székemből felpattanva mutatom meg neki, hogy mostantól mi fogja boldogítani a testrészem. Mert hát, hallottam erről, de nem hittem, hogy létezik. Most élem át először.
- Azt biza! - ragadom meg mancsos pracliját egy furcsa fintorral, mikor kitapintom a morzsát. Na nem mintha a fogam közé szoruló sütidarab jobb látvány lenne, mikor elvigyorodom. Elsős vagyok, na. Mikor elhúzom a kezem, azért az asztal alatt alig észrevehetően letörlöm a rám ragadt dzsuvát, az egészből ő pedig talán csak annyit érzékelhet, hogy egy idő után kínosan felnevetek.
Illedelmesen megvárom, hogy ő is befejezze a falatozást, aztán visszaviszem a tányéromat, hogy intézzem a piszkos anyagiakat. Összességében jó, hogy eljöttünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem fér bele - rázom meg a fejem halálosan komolyan. - Bűnöző tervezek lenni, így sajnos nélkülöznöd kell a szolgáltatásaimat - vonom meg vállaimat még mindig tartva a komoly ábrázatot. Azért az már nem semmi, hogy egy kislány ajánlja fel nekem, hogyha auror lesz, akkor besegíthetek neki. Mik vannak itt, de tényleg! Ha nagyon kétségbeesek a jövőmet illetően, akkor lehet elgondolkodom rajta, de egyelőre szerencsére ez a veszély nem fenyeget, így egyszerűen továbblépek a dolgon, és csak megrázom a fejemet. Végül elmosolyodom, hogy nehogy komolyan vegye az előbbi szavaimat. Eszem ágában sincs olyat megcselekedni, amely magam után vonzaná az aurorokat, nekem sem ment még el az eszem, hiába jut néha eszembe egy-egy alkalommal, hogy mennyire megfojtanám az akkor éppen előttem állót. Hát na! Engem is idegesíthetnek emberek, és én sem vagyok annyira szent, mint amilyennek tűnök. Pedig hiperaranyosnak tűnök amúgy, nem mehetünk el ez mellett sem azért.
Szemöldököm rándul, ahogy felém nyújtja a pizzaszeletet. Tényleg olyan, mint egy randin, bár az egymást etetés nem volt benne a tervben, de ha már ennyire kis édes, akkor elfogadom. A tészta már-már elolvad a számban, rágok rajta párat, majd elégedettet hümmögve fejtem ki a véleményemet. Nem kerüli el a figyelmem Médi felcsillanó tekintete, ahogy elfogadom a felém nyújtott ételt, kezemet el is húzom az övéről, amint észbe kapok, hogy még mindig rá van csúsztatva. Kissé oldalra biccentett fejjel figyelem, ahogy körbepillant az étteremben, mintha keresne valakit, de végül tekintete visszatér hozzám. Egy kedves mosolyt villantok rá.
- Egyáltalán nem - a mosoly lankadatlan, és talán most már el is fogja hinni nekem. - Viszont az érdekelne, hogy miért rám tettél licitet - amilyen szkeptikusan álltam az egészhez, annyira jól alakul. Bár a tényen aligha változtat, hogy még mindig csak tizenöt éves, de legalább nem olyan, mint az ennyi idős lányok legtöbbje. Nem visítozik, vagy nevet hangosan és feltűnően, nem teszi magát. Ez már piros pont.
- Fogalmam sincs - fogom poharamat a kezembe, hogy aprót kortyoljak. - Be lett dobva, mint ötlet, én meg áldásomat adtam rá, de kissé tartottam tőle, szóval kértem a DÖK tagokat is, hogy írják fel magukat a listára, hátha nem lesz jelentkező. Na, ahhoz képest sokan is voltak, és szép összeg is jött össze - ugyanolyan értetlenül állok a helyzet előtt, ahogy Médi. Fene sem gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz ennek az egésznek, ráadásul olyan összegekkel dobálóztak néhányan, hogy leesett az állam. Szóval ja, érthetetlen számomra is az egész, de én csak örülhetek neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Meglepett, hogy Márk megint ilyen határozottan nyilatkozott, hisz sokszor nem tudtam dűlőre jutni vele kapcsolatban. Néha olyan érzésem támadt vele kapcsolatban, mintha bizonytalan lenne, máskor viszont ez nem tűnt fel. Egy mosolyt is az arcomra csalt, jó érzés volt azt hallani, hogy bárhogy is történt volna, ő megkeres. Ez azért már csak jelentett valamit, nem?
Közben kíváncsian fürkésztem, ahogy babrál a mobillal és elküldi a fotót Masanak, még mindig lenyűgözött az okostelefon, s eszembe jutott, hogy eddig még soha senkinek nem küldtem egyetlen fotót sem. Talán megkérhetném Márkot, hogy tanítsa meg, ez az opció hogyan működik.   Gondolataimból egy váratlan puszival ragadott ki, nagyon meglepődtem, s amikor bókolt, sikerült zavarba hoznia, egész biztos, hogy elpirultam közben. Ilyenkor mit kellene válaszolni?Hogy te is? Vagy hogy, köszönöm? Soha nem voltam korábban ilyen helyzetben, ezért inkább csak zavartan mosolyogtam, s nem sikerült kipréselnem magamból válaszreakciót. Még szerencse, hogy feltűnt előttünk a pizzéria, legalább volt valami, ami elterelte a témát erről.
- A kukoricát is imádom! - felcsillant a szemem, talán most másodszor éreztem úgy, hogy van bennünk még közös a könyvek szeretetén, meg a furcsa dolgainkon kívül. S ha az ételek terén megegyezett az ízlésünk, akkor valószínűleg más dolgokban is, csak még nem ismertük egymást eléggé.
- Jaj most megnyugtattál, egy kicsit féltem attól, hogy majd nem tudok csipegetni a te pizzádból - egy huncut mosolyt küldtem felé, majd a versekre tereltem a témát, hisz tényleg szép gesztus volt Márktól, hogy ilyen személyes ajándékkal lepett meg. Még mindig ledöbbentett, hogy adhatott nekem ilyesmit.
- Tényleg? Na ne mond - elnevettem magam, értettem én a humort, de azért jó volt látni azt, hogy milyen lelkesen mesél erről a témáról. - De most már tudod, és ez nagyon jó dolog. Hogy mi?? Dana? - Edgar versei közül nekem is tetszett egy-kettő, de azon nagyon meglepődtem, hogy Dana is ír verseket. Sokszor beszélgettünk már a barátnőmmel, de soha korábban nem merültek fel a versek. - Áhá, most már értem, hogy miért szoktatok ti ketten kupaktanácsot tartani. Nagyon jó dolog, hogy van ilyen közös hobbitok - itt aztán egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon nekem van-e valami közös hobbim Márkkal, bár egyelőre nem tudtam ilyesmiről, ő meg nem igazán kérdezett.
- Hű, tényleg? Még soha nem volt mágikus könyvem - ez is meglepett, s máris mosoly húzódott a számra.- Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő vers Miszter - nevetve böktem őt oldalba, miközben beértünk a pizzériába, ahol Márk továbbra is lovagiasan viselkedett, lesegítette rólam a kabátot, s még a széket is kihúzta előttem.
- Te igazán jól nevelt vagy - mondtam őszintén, akár bóknak is vehette. Helyet is foglaltam az asztalnál, nem mondom, hogy nem voltam egy kicsit ideges, hisz még soha nem voltam randizni, s ez valahogy egy kicsit furcsa volt. Végre talán úgy fogunk beszélgetni, hogy nem öljük meg egymást?
- Azt hiszem, én egy négysajtosat ennék, de ha óriáspizzát rendelünk, és te másik feltéttel kéred, akkor osztozhatunk rajta - javasoltam, miközben ki is érkezett mellénk a pincérnő.
- Szép napot, mit hozhatok? - érdeklődött kedvesen, én pedig úgy döntöttem, hagyom hogy Márk adja le a rendelést, s csak azután szólaltam meg, hogy a hölgy elsétált az asztalunktól.
- Klassz ez a hely amúgy, egyszer talán lehet, hogy én is nyitok egy éttermet, bár még nem biztos, még nem döntöttem el, hogy mi leszek. Neked milyen terveid vannak? Lassan már végzel, nem? - kíváncsian tettem fel kérdéseimet, hisz ilyen téren sem tudtam sok mindent a fiúról, pedig igazán érdekeltek az elképzelései.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Tisztában vagyok az adottságaimmal.
Reflektálok az erőfeszítéseimmel kapcsolatos észrevételére, és örömmel konstatálom, hogy ha úgy van, képes vagyok meghódítani őt. Nem hódító szándékkal érkeztem, de valljuk be, az este partnerétől is függ a szett, és amikor megláttam, hogy Dante az, aki lecsapott rám, megmozgatta a fantáziámat a miért. Valljuk be, a szex és a randi a vérfarkassal előkelőbb helyet kapott, mint a sztárkodás, és ez már önmagában is örömmel töltött el, mert legyen akár szex, akár vérfarkasság, azok mögött inkább ott van az ember, mint a díjak mögött. Vannak számaim, amiket én írtam, és vannak számaim, amiket a számba adtak. Nyertem már ezzel is, azzal is. Viszont összességében a dalok azok, amik mögött a legkevésbé ott vagyok én. Amióta a kór a testemben van, inkább a farkast és a belőle fakadó hullámzó érzelemvilágot tekintem sajátomnak, nem azt, aki korábban voltam. Hogy miért is érzékeny egy hívő katolikus lány kapcsolata Istennel, hát ezért.
- Tény, de vegyük figyelembe az átlag ember szenvedés-faktorát. A rejtett igényt a kiszolgáltatottság érzésének átélésére. A társadalmunk, ha tetszik, ha nem, a negatív érzésekből táplálkozik. Kutatások bizonyítják, hogy a szenvedést sokkal inkább át tudjuk érezni, sőt, magunkévá tudjuk tenni, mint az örömet. Ez valahol egy elborzasztó tény.
Nem az olyan embereknél, mint én, és talán nem is olyanoknál, mint ő. Az én érzelemvilágom eléggé gazdag, a túlzott hisztériától elindulva, a nagyfokú leszaráson át, egészen a fékezhetetlen örömig. Néha olyan, mintha egy kibaszott hullámvasúton ragadtál volna egy váratlan zombiapokalipszis idején, és az a gyökér kezelő elfelejtette volna kikapcsolni, mielőtt megették. Te meg csak mész és mész a már ismert pályán, de, hogy ne hagyd, hogy szétund az agyad, meglepődsz még a váratlan kanyaroknál. Mindezekkel együtt azonban, nagyon szeretek önmagam lenni, és a világ minden kincséért sem cserélnék senkivel.
- A licit szexista, de nem biztos, hogy rossz. Én imádtam a marakodó férfiak látványát, és örültem, hogy nem én voltam az alanya. És értem a jó célt, de kiröhögtelek volna, ha ennél többet áldozol rám.
Valljuk be, tényleg így lett volna, mert én olyan lány vagyok, aki elé, ha odaáll, akkor is megiszok vele egy vodkaszódát, viszont tény, hogy a körítés magáért beszél, és olyan emlékké válik, amin majd jó lesz egyszer-egyszer megállva mosolyogni. A pult felé pillantok, és látom, hogy most mindenki pörög, visszafordulva pedig, őszinte érdeklődés fut át az arcomon, és állapodik meg felcsillanó tekintetemben.
- Kéréssel. Mit tudok én nyújtani neked, amit más nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Farkaska

Elnevetem magam, ahogy mentegetőzni próbál, őszinte, vidám kacajjal. Megvallom, nekem eszembe se jutott, hogy olyan hajlamai lennének, amiket éppen felsorolt, és ez vagy azt mutatja, hogy de, olyan hajlamai vannak, csak fél maga előtt is, vagy azt, hogy nagyon sok dolgot kinéz belőlem. Hogy melyik a rosszabb, azt mindenki döntse el maga.
- Értettem, hogy érted, nyugi.
Ő mindenképpen a rendes srácok besorolást kapja, nem tudom miért, olyan a kisugárzása, de ez a legjobb besorolás, még ha nem is tűnik úgy. Mert a rendes fickókból bármi lehet, elmozdulhat a dolog testi irányba, lelki irányba, lehetünk pajtik egy vagy több fronton. De most még csak abban vagyok egészen biztos, hogy rendes fickó. Lassan kitapasztalom ezt a "férfi faj" témát. Eddig nem sokkal volt dolgom hosszú távon, és a legbizalmasabb viszonyom a saját átváltoztatómmal van, de erről ugye nem beszélünk.
- Mesélj erről a sorozatról.
Kérem csendesen, miközben hozzásimulok, nem ellenkezem, hogy átkaroljon, megnyugtatónak érzem, ahogy a közelemben van. Mintha a kisugárzása rám is hatna, kicsit megnyugszom, a vérem pezsgése alábbhagy, és nem azt mondom, hogy emiatt nem lesz semmi, talán pont, hogy emiatt lesz. Azért a pillanatért, ahogy ott állva, a fényeket nézve, csak vagyunk. Néha csak ennyi kell, semmi több, csak lenni. Egy pillanatnyi megállás. Én mostanában csak állok, nem leltem benne örömet, de így, egy másik emberrel állni, teljesen más érzés. A táviránytót a párkányra teszem, jobbommal a karjára simítok, míg a ballal arcát simítom. Rendes fickó. A fejem mozdul, arcélére csókolok, majd kicsit magam felé fordítva a fejét, ajkaimmal ajkaira találok, először csak finoman, érdeklődően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

  Valamiért az emberek, ha meghallják a vegetáriánus szót, egyből mellé emelik a vegánt is. Ez a kettő kéz a kézben jár, pedig nem ugyan az. Mindig olyan aranyosnak találom, amikor a rákérdeznek a biztonság kedvéért, hogy "ugye más?" meg "ugye az a különbség, hogy...?" és egyébként kiderül, hogy jól tudják. Na igen, mindig elfelejtem, hogy első, mélyebbre ható beszélgetést ne kaja fölé szervezzek. Mondjuk ezen a részén előbb-utóbb mindig átesek, szóval annyira nem változtatna semmin. Végül is sokan is mondják, hogy jobb előbb, mint később.
- Igen, csak vega. - vakarom meg a fülem tövét, ráncolt szemöldökkel, majd sóhajtok - Ahm, én személy szerint direktben nagyon nem szeretem a tojást, de amúgy fogyasztok ebben, meg abban. Tejet is iszok, sajtot is eszek. De semmi hal, vagy gumicukor. Már a klasszikus típus. De vannak alternatívák. - kacsintok rá. Igen, a gumicukor találása pl. nehezebb, de az étkezés egyéb faktorait megoldottam, egész könnyen. Mondjuk a rántott hús picit hiányzik. De a kedvenc kajáimhoz nem szükséges hús, szóval nem halál. Ha az lenne, nem csinálnám. Miután megegyezünk abban, hogy mi díszítse az... ebédünket? Ja, mondjuk, hogy ez az ebédünk. Szóval megegyezünk az ebédünk díszítésén, Márk megismétli az ötletem, fogy feltét szempontjából felezzük el a pizzát, mire én csak lágyan mosolyogva bólintok.
  Érdeklődve hallgatom a hangulatáról, életéről adott helyzetjelentést. Mondatában a karácsonyra való utalás felkelti a kíváncsiságom. Még a gondolatbéli szemöldököm is felszalad. Nem nagyon emlékszem, volt-e valami akkor.
- Mert mi volt karácsonykor? - adok hangot a tudatlanságomnak az asztalon könyökölve. Nagyon remélem, hogy méltónak talál arra, hogy megosszon velem valami esetlegesen kellemetlent. De lehet meg is menekül, mert amint egy pincér feltűnik a láthatáron, a fiú eléggé erősen próbálkozik rendelni. Sikerrel is jár. Kicsit elkerekedik a szemem annál a felső fokba helyezett "óriás" jelzőn, de utána eszembe jut, hogy Márknak nyilván
 kopog a szeme. Mivel társam a rendelés nagy részét letudta, én csak kedvesen bólogatok. Majd megkoronázom kérésünket egy kóla igénylésével, megköszönni viszont csak tátogva voltam képes. Jupi, szorongás! Kérdésére csak pillanatokkal később figyelek fel. Pánikolva elkerekednek szemeim. Fogalmam sincs, mit mondhatnék? Egy hosszas "ööö" és egy terjedelmes sóhaj után felemelem tekintetem az asztalról a srácra
- Hát, hmm... vagyok... létezek. Szokásos, élegetek, meg minden... - adok neki egy akaratomon kívüli, tökéletesen semmilyen választ. Lazán hátradőlve azon agyalok, hogy a picsába tudnék ebbe valahogy értelmet és/vagy konkrétumot szuszakolni. És akkor fejbe vág az ötlet.
- Meg a licit-bigyó, ja, én se nagyon akarom. - mondom, majd kicsit előrébb dőlök, az asztalra könyökölvén, jelezve, hogy ez egy kicsit sejtetve egy belsőségesebb kérdés elhangzását - És... szeretnéd, hogy specifikusan valaki "nyerjen meg?" - teszem ki mindkét mutató- és középső ujjammal az idéző jelet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem megy a legjobban ez a bókolás dolog, de azt hamar megállapítom, hogy abszolút megéri, mert mosolyogni kezd, és így még jobban tetszik. Na meg valahogy azt az érzést kelti bennem, hogy rendben lesz minden. Lehet tévedek, de egyelőre el akarom hinni, hogy ez egy jó randi lesz. Akkor is, ha fogalmam sincs, mit szokás egy randin csinálni...
A kaja viszont elsőre nagyon jó téma, és még abban is segít, hogy valóban összefolyjon a nyál a számban, így biztos nem lesz gond, a pizza. Főleg, hogy kiderül, hogy pizzában egyezik az ízlésünk.
- Az enyémből? - nézek rá meglepetten, és még pislogok is, mert nem értem. Ha külön pizzát akarunk, akkor miért... aztán rájövök, lehet úgy gondolta, hogy két különbözőt és akkor cserélgetünk. Az mondjuk egész jó opció. Én egy óriásban gondolkodtam. De végül is, mindegy - Akkor különbözőt kérünk? - kérdezem azért a biztonság kedvéért, hogy jól gondolom-e.
A verseimmel persze egy kicsit zavarba hoz, de arról szívesen beszélek, hogy mit gondolok más költőkről, írókról, és így szerencsére vagy sem azt is összerakja, hogy Danával miért lógunk annyit együtt. Bólintok és megállok, mert azt hiszem, most már elmondhatom. Őt is megállítom, és megfogom a másik kezét is, hogy egymással szemben fordulva, a szemébe nézve mondhassam el.
- Karola... - kezdem és egy picit még gondolkodom, hogyan is kéne ezt, de aztán csak nyelek egyet és belevágok - Tudod aznap... épp az egyik neked írt versről kértem ki a véleményét és... nem mondhattam el, mert meglepetésnek szántam. - Bűnbánóan lehajtom a fejem, aztán veszek egy nagy levegőt és ismét ránézek - Nem akartam neked hazudni. Nem is tudok - toldom még hozzá és remélem, hogy most már megbocsát nekem és nem fog emiatt haragudni. Talán felhozni sem kellett volna már, de szükségem van rá, hogy tudja, miért nem mondtam el a korábban, hogy mi történt. Így pedig remélem megérti.
Ha pedig ez sikerül akkor végre a pizzériába is betérhetünk.
- Az tőled is függ - nézek rá mosolyogva, elkapva a kezét, amivel megbökött, mert ugye ő a róla szóló versek múzsája, és a verseim is attól függnek, hogy hogy alakul a... kapcsolatunk. Ez a szó, a fejemben épp teljesen más jelentést kap és csak remélem, hogy nem túl korán.
Odabent aztán lesegítem a kabátját és kihúzom a széket, nekem ez teljesen normális dolognak tűnik, meg sem fordul a fejemben, hogy máshogy is lehetne, amíg nem teszi szóvá. De igazából akkor is csak pislogok, hogy miért kell ezt megjegyezni.
- Így természetes, nem? - kérdezem kissé talán bizonytalanul, de valóban nem értem. Talán ő randizott már mással, aki nem viselkedett így? Mert akkor azt hiszem, most féltékeny leszek, de közben boldog is, mert hát nyilván ebben már jobb vagyok, mint bárki. De aztán csak leveszem a saját kabátom és leülök vele szemben.
- Hmm... nekem jó a sajtos is... legyen akkor abból egy nagy - hagyom rá, mert igazából mindegy. Én meg igazából ettem már, szóval nem fogok éhen halni. Közben meg is érkezik egy pincér lány, hogy felvegye a rendelésünket. Odaadom neki a randizós kupont, hogy tudja nem kell fizetnünk a móka végén, aztán Karolára pillantok, és egy négy sajtos óriás pizzát kérek, meg mellé magamnak egy pohár frissen facsart narancslevet.
- Te mit iszol? - Kérdezem a velem szemben ülő lányt, mert eddig csak az ételekről beszéltünk, de fogalmam sincs, mit szeret inni. Vagyis, azt tudom, hogy alkoholt még véletlenül sem fogok neki rendelni soha, de amúgy se tehetném, hiszen még kiskorú.
A rendelésünk után a pincérnő elsiet én pedig újra Karola felé fordulok. Már épp kérdeznék valamit, de beelőz és egy picit meglepődöm, de aztán elmosolyodom.
- Éttermet? - kérdezek vissza, mert ez tulajdonképpen érdekes - Szeretsz főzni? - faggatom tovább, mert magamról meg a saját nem létező terveimről nem szívesen beszélek. Eddig azt hittem, hogy jól jön a plusz egy év, mert lesz időm kitalálni, hogy mit szeretnék, de még mindig nem tudom. S őszintén szólva, ez elég kellemetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A tegnapi nap nem talán nem a legfényesebben ért véget. Túl sok negatív élmény jutott eszembe és ezek rányomták a bélyegüket a kialakulni készülő hangulatra. Mégis azzal köszönt el, hogy várni fog, így egész éjjel azon rágódtam, hogyan zárjam majd ki az esetleges rossz gondolatokat, ha olyan témára terelődne a szó. Mert bár kismillió dologról beszélgethetünk majd, mégis az a sejtésem, hogy fel-felfog bukkanni egy-egy negatívabb - nekem legalábbis - téma. Nem felejtettem el, hogy alapvetően azért keresett meg, mert félvámpírt akart látni, s valószínűleg még most is ez érdekli. Bár bíztam benne, hogy túl tudunk lépni ezen, hogy miattam akar majd barátkozni és nem egy gyerekkori baki miatt.
Későn nyomott el az álom, de ez nem újdonság. Szent meggyőződésem, hogy a damfírsággal az éjszakai élet is együtt jár, mégis a világ nappal működik én pedig túlságosan is ragaszkodom a világhoz, így kialvatlanul, kávét tömve magamba vészelem át a reggeli órákat a könyvtárban, kerülve az embereket - igen, a szocializálós elgondolás után, ez vicces, tudom -, mert tartok tőle, hogy morcos lennék. Aztán ahogy a nap halad, úgy éledek fel én is. Délutánra már pörgök, s amikor lejár a munkaidőm, a lehető leggyorsabban sietek haza, hogy rendbe tegyem magam a randinkra. Találkozó. Emlékeztetem magam. Baráti beszélgetés. Mégis lezuhanyozok, kicsípem magam. Jól akarok kinézni, egy bizonyos benyomást kelteni. Ahogy felveszem a zakómat megcsörren az emlékeztető is a telefonomon jelezve, hogy tizenöt percem van odaérni. Felveszem hát a baseball sapkát meg a napszemüveget is, meg egy kabátot és sálat, mert nekem még hideg van odakint, és a nap is jobban süt, mint szeretném. Szecskára bízom a házat, hogy őrizze, de azért ráfordítom a kulcsot a lakásom ajtajára, aztán lehajtott fejjel végigszelve az utcát sietek a Pillangóba. Belépve leadom a ruhatárba a kabátot, sálat, meg a baseball sapkát. A ruhatáros kissé furcsán néz rám, én meg elmosolyodom, ahogy megszólítom.
- Nem illik az összképhez a sapka, mi? - nevetem el magam, aztán az ujjammal végigszántok a hajamon, - Jó a hajam? - kérdezem a fiatal srácot, aki miután bólint elviszi a kabátom én meg megkapom a bilétámat, amit a zsebembe vágok.
- Köszi - nézek rá hálásan és a kezébe nyomok még egy galleont is, hálám jeléül. Aztán a teázó rész felé indulok meg. Belépve kissé lehúzom a szemüvegem, de aztán úgy döntök egyelőre marad, mert még besüt a nap. A szemeimmel Martint keresem és meg is akad rajta a szemem, ahogy az egyik hátraesőbb, kétszemélyes asztalnál ücsörög. Megörülök neki, különös izgatottság lesz úrrá rajtam, így vidám mosollyal sietek oda az asztalhoz.
- Szia! - köszönök, s kezet nyújtok, hogy aztán a vele szemben levő ülő alkalmatosságra helyezkedjem. A napnak háttal, s így már a napszemüveget is le merem venni. Szépen össze is csukom, és a zsebemből előveszem a tokot meg a telefonom. Utóbbi azt is mutatja, hogy nem késtem, még van három perc ötig, így nyugodtan helyezem a szemüveget a tokba - Korán érkeztél - pillantok rá még mindig vidáman, bár most igazán nem tudom, hogy mivel kéne beszélgetést kezdeményezni. A helyhez illő, sablonos kérdést teszem fel:
- Tudod már milyen teát kérsz? - A szemüvegtokot visszadobom a zsebembe, majd lenémítom a telefont és azt is eltüntetem, közben pedig várakozóan nézek Martinra. Mindegy mit mond. Csak a hangját akarom hallani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Természetesen már háromnegyedkor ott toporogtam a bejárattól nagyjából húsz méteres távolságban, hogy megfelelő rálátásom legyen a keresztforgalomra, egyúttal kivonjam magam a tetves dohányosok füstfelhőitől. Így még véletlenül sem tudtak azok közé sorolni, akiknek, hogy úgy mondjam, dolguk akadt a teaházban. Nagyon szerettem ezt a helyet, szép emlékek fűztek hozzá a diákéveimből. Ezért sem értettem, hogy mi a francnak kellett a közel évtizedes állandóságot kínáló, már-már hagyományossá vált, így számomra szent hellyé avanzsált helyet egy jöttment tulajdonosnak kóros és hirtelen vállalkozási szellemétől átfűtve tönkrebasznia, de megszoktam már ebben az országban, hogy szeretik elereszteni magukat a hitelből orrukat fennhordó, különféle sznob rétegek, akik nem tehetik meg, hogy Budanekeresd előkelő utcáiban vásároljanak ingatlant, helyette várost faragnak ebből a valaha csendesnek vélt településből. Amint egy kicsit lejjebb ment a vérnyomásom, bemehettem végre helyet foglalni. Sikerült elintéznem, hogy egy eldugott asztalt kapjunk két főre, hiszen más is tudta, mikor van teaidő. Mégsem éreztem úgy, hogy tömve volt a hely. Fintorral az arcomon, de igénybe vettem az ingyenes ruhatárt, s még a kedvessége ellenére sem részesítettem borravalóban a ficsúrt. Megköszönve hát a szolgáltatást, bevédtem a tökéletesnek vélt helyet, s bőszen az itallapot bújva próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy kivel is készültem egy asztalhoz ülni. Izgalmamban durván elhessegettem egy körülöttem repkedő pillangót, mire egy távoli asztaltól igencsak megbámult az egyik kedves vendég. Gúnyosan elmosolyodtam, majd az itallapot feljebb tartva, arcom teljes takarásával élvezhettem tovább a választék böngészését, amiről tudtam, hogy ha még fél órát várat Min Jong, akkor sem sikerül döntenem. Vagyis persze már akkor tudtam, hogy gyümölcs teát fogok kérni, amikor átléptem a küszöböt. Elegánsan, hajamat alaposan megigazítva ültem, zakómat a széktámlára húzva. Hamar szemet szúrt a boltos, előbb a szemüvegére, majd a karórámra pillantva megállapítottam, hogy pontosan érkezett. Vonásaim kisimultak, arcomra széles mosoly ült, mikor megláttam. Persze nagyon zavarban voltam, mert a falnak is füle van, s noha nem kellett, hogy a falu népe egyből rosszra gondoljon, azért...
- Azt fogják hinni, hogy egy maffiózóval találkozom, ha nem veszed le azt a szemü... - emelkedtem meg a székemből, hogy az eljöveteléből adódóan hálás arckifejezéssel fogjak vele kezet, de nem fejeztem be a mondatot, mert a pozicionálásának hála nem volt több szüksége rá, holott többnyire én szoktam a bejárattal szemben ülni. Így végre viszontláthattam azokat az élénk szemeket. Tenyereink puhán csúsztak össze, az enyém kissé megizzadt az itallap markolásában, s eszembe is jutott, hogy eddig még sosem érintkeztünk ténylegesen. - Senkit nem szeretek megváratni - adtam tudtára sejtelmesen, s közben azon járt a fejem, hogy ezt meg miért mondta. Talán zavarta, hogy pontos vagyok? Végigmértem az öltözékét, szerencsére nem égtem be a megjelenésemmel, jól mutatott.
- Úgy látom, ez már nem az a szokásos festő hacuka - bókoltam neki, már ha ezt annak lehetett nevezni. Mindenesetre élveztem, hogy kimondhattam a hacuka szót, mert nem olyan rég hallottam először, vagy ha hallottam is korábban, elfelejtettem a jelentését. - Hm, talán, de segíthetsz dönteni. Gyümölcstea, zöld tea, esetleg earl grey? Persze tejjel. Aztán van itt a ház specialitása, ahhoz legalább sütemény is jár - újságoltam neki, miközben az ujjammal a megfelelő sorra bökve elé toltam a saját itallapomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Felhúzom a szemöldököm, az üdvözlésén, de nem bírom ki, hogy ne játsszak rá egy pillanatig. Körbe is nézek, szúrós pillantást küldve mindenki felé, aki rám néz. Aztán persze leveszem a szemüveget és kezet rázok Martinnal.
- Nem tévednek nagyot - vonok vállat, aztán elmosolyodom. Közben a kézfogás véget ér, az én pedig hidegnek érzem a levegőt, az érintése után. De igyekszem nem ezzel foglalkozni és a lehető legtermészetesebben elrakni a szemüveget, majd a telefont is.
- Ez egy igen kellemes tulajdonság - válaszolom neki mosolyogva, mert valóban fontosnak tartom. Én magam is szeretek pontos lenni, bár sokkal előbb érkezni nem szeretek, mert várakozni viszont utálok. De így már azt is tudom, hogy Martinnál nem kell emiatt aggódnom. Sőt, legközelebb talán én is tíz-tizenöt perccel korábban érkezem. Már ha lesz legközelebb. De miért ne lenne?
Figyelem, ahogy végig mér, és én is magamra nézek, hogy rájöjjek, mit néz, aztán amikor megszólal, akkor megértem, hogy most lát először rendesen felöltözve.
- Valóban nem. Bár én inkább ezt vallanám szokásosnak - s magam sem értem miért, de kissé zavarba jövök, ami persze azzal jár, hogy kitolom a kis golyót a számból, de aztán rendezem magam, és hozzá toldom - De nem szeretem, ha koszos a zakóm. Tisztíttatni is macerás. - Nekem legalábbis, mert már nem tudom egy pálca intéssel eltüntetni a foltokat. Na, meg nem is lehet minden foltot csak úgy elvarázsolni. - Ez jobb? - érdeklődöm, mert ha mondjuk a festős cuccaim tetszenek neki jobban, akkor abban mutatkozom majd többet. De valahogy ő nem olyan embernek tűnik. Szerintem őt kifejezetten érdekli, hogy mit vesz fel valaki. Én csak szimplán jól érzem magam így. Na jó... jó benyomást is akartam kelteni, remélem sikerrel.
A tealapra nézek, és követem a szememmel, mikre bökdös rá. Aztán egy pillanatnyi gondolkozás és komoly hümmögés után válaszolok neki.
- Szerintem gyümölcs vagy zöld. Én szerintem zöldet iszom. Vagy jázminosat, vagy Lung Chinget. Süteményt szerintem külön is rendelhetsz...
Ami engem illet, nekem nem vágyam a süti, de persze ha kapok nem utasítom el. Egyszerűen csak nem vonzanak annyira az édes dolgok, amióta vérre is szomjazom.
- Szereted az édes dolgokat? - kérdezem ha már süteményt említett, na meg a ház specialitása is valami édes dolognak néz ki. Nekem elég lesz a zöld teám. Jól megnyugszom majd tőle és talán ma este még aludni is tudok majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bólint a lány szavaira - nos, azt látja, hogy tisztában van velük. Azt is, hogy él is velük, elég aktívan. Azért a viselkedésével ettől függetlenül Dante azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a beismert tény nem sokat változtat a lánnyal való kommunikációján. Nem fogalmaz óvatosabban a szokásosnál, nem kerülgeti a témát, csak azért, hogy flörtöljön vele. Odett nyilvánvalóan és egyértelműen gyönyörű, ebben a ruhában pedig kár is lenne tagadni, lennének ötletei a beszélgetés helyett, ám ez mégsem veszi át az irányítást a döntései - és úgy az egész jelenet felett. Lehet, hogy hirtelen haragú és nem a legszofisztikáltabb ember az iskolában Dante, ugyanakkor nem is valami ész nélküli kisfiú, akit teljesen ledönt a lábáról a tény, hogy egy nő bejön neki.
- Nem hittem volna, hogy esztétikaelméletről fogunk beszélgetni, de végülis érdekes felvetés. Elhiszem, hogy bizonyos ösztönök és indíttatások végett erősebb hatással vannak az emberekre a negatív ingerek. Részemről azért a kiszolgáltatottságot inkább meghagynám másnak.
Ennyi, egyszerűen neki a sebezhetőség, mint olyan.. nem, túlzás lenne azt mondani, hogy lenézendő, bár tény, hogy a számára kiszolgáltatott emberekre hajlamos a pillanatnak megfelelően nem egyenrangúként tekinteni. Semmi magasztos, semmi igazán elvont tartalom nincs mögötte, lehet, hogy fél óra múlva már ismét ugyanúgy fogja kezelni és úgy gondol majd róla, mint valaki egyenlő. De amíg a markában tartja, amíg egy mozdulattal bánthatná, rászoríthatna, eltörhetné, amíg ki van szolgáltatva az erejének vagy neki, addig, abban az adott pillanatban, ott és akkor a szerepek nem egyelőek. Ez persze az ő régivágású véleménye csak.
- Egy ürügy megért három sarlót. - Igen, ez így igazabb, mint arról beszélni, hogyan vette meg Odettet. Dante sem így tekintett rá az elejétől kezdve, a fiú legfeljebb ürügyet vásárolt. Annak pedig ez az árfolyam, reálisnak tűnt. Azért meglepő, hogy nem licitált rá más, lehet, hogy 1-2 visszafogottabb emelés után hagyta volna inkább. Viszont nem tette senki, és ez most így jó is. Legalábbis neki.
Miután látja, hogy elnyerte Odett kifejezetten célzott érdeklődését a felvezetésével, nem is nagyon húzza tovább az időt.
- Nos, hallottam már dalaidat, amelyek alapján nem igazán titkoltad, hogy vérfarkas vagy. - Egy egész rövid szünetet tart, meghagyja Odettnek a felkészülést, mert nem tudja, miként áll a témához a lány, mennyire szereti vagy nem szereti, ha más felhozza. Ez a várakozás azonban csak a szükséges illem, az a muszáj-szünet, ami kell Danténak is ahhoz, hogy effektíven folytathassa.
-  Én aktívan foglalkozom bájitalokkal és bájitalkomponensekkel, a likantróp szőr és nyál pedig elég ritka és elég drága alapanyag, főleg, ha az átváltozás után 24 órán belül gyűjtik össze. Arra szeretnélek kérni, hogy engedd, hogy elkísérjelek legközelebb teliholdkor, így könnyen időben be tudok gyűjteni komponenseket.
Ez volt a lényeg, ami miatt idehívta a lányt. Most kiderül, mennyire veszi sértésnek vagy mennyire veszi magára, hogy egy ennyire anyagi és ennyire nyilvánvalóan más jellegű indokok vezérelték Dantét, mint a randi vagy a rajongás.
- Mivel az ebből készülő italok is drágák, nem ingyen kérném, az elkészült adagokból adok néhányat cserébe. Van olyan főzet, ami biztos vagyok benne, neked is hasznodra válna. - Hűvös, ésszerű és megfontolt ajánlat, nem egyszerűen csak könyörögni vagy "adományt" kuporgatni jött ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Mivel nem járhattam iskolába, sokat olvastam, de sosem volt senki, akivel megvitathassam az észrevételeimet, viszont bármikor fel tudom sorolni azokat a színeket és anyagokat, melyek tökéletesen bőrtónus-kompatibilisek velem.
Mit is lát az átlag ember, ha rám néz? Ha ismer, nem élőben, hanem, hogy tudja, hogy ki vagyok, akkor az elkényeztetett picsát, aki pár lemezt végigkornyikált, miközben a lemezkiadóban dugták, és most nagyra van magával, mert valami csoda folytán külföldön is meg bírták hallgatni, de amúgy semmi más, csak egy lány, szokatlanul nagy arccal. Aki meg nem ismer még annyira se, hogy el tudjon helyezni a térképen, az egy túlsminkelt, fehéresszőke hajú, buta libát lát, akinek biztos, hogy a kedvenc színe a rózsaszín, és nem eszik többet egy salátánál, mert vigyáz a vonalaira. Az olyan lányok észre sem veszik, ha kihasználják őket szexuálisan, és ha a falu szajhájává válnak. Nem sokan ismernek, ez valahol az én hibám, valahol nem, de jelen pillanatban élvezem, hogy Dante reflektál az elhangzottakra.
- Valóban nem.
Bár ha hiszi, ha nem, meglepően kevés ember jött rá erre a számokból, mert valahogy ha valaki nem a vidám szerelemről énekel, akkor biztos, hogy a szomorú szerelemről teszi, pedig ez nem igaz. Számos más téma is van a világon, amiről érdemes dal írni, és tagadhatatlan, hogy az én számaim a vérfarkaskórról szólnak, és arról, hogy én is változtam általa, hogy bár fáj, de erősít is, hogy sosem fogom elfelejteni, hogyan kaptam meg. Oké, végül is, szólhat az igaz szerelem elvesztéséről is, gondolom az is ennyire fájdalmas. A mosolyom lankadatlan, a szememben érdekelődés csillan, mert ötletem sincs, hogy ezért miért érte meg még mindig kiadni pár sarlót. Simán meg is kérdezhetett volna valamelyik órán, vagy szünetben, amíg a tanárra várakozunk.
- Begyűjtöd és belehalsz, mert felfallak. Ilyenkor eléggé megnő a gyilkolási vágyunk, és szeretünk embereket fogyasztani.
Nem mintha megettem volna már bárkit is, de valljuk be, a világ legnagyobb baromsága erre igent mondani. Nincs az a pajzsbűbáj, ami védi őt, miközben arra hajt, hogy egy üvegcsébe köpjek. A jelenet nagyon megmosolyogtat, de valljuk be, erre nem sok esély van. Értem én, hogy rellonos meg bátor, de na, azért mindennek van egy ésszerű határa, és Kazanov akkor tényleg nagyon csúnyán nézne rám, és nagyon csúnyán szólítana meg, ha engednék neki. Holy shit, minek gondolkozok ezen? A válaszom totális és egyértelmű nem. Eszemben sincs egy embert ennek kitenni.
- Különben is, én gyantáztatok, tök pucér farkas vagyok.
Jó, ez meg nem igaz, de valamivel oldanom kell a feszültséget, ami hirtelen keletkezett bennem arra, hogy eljönne velem a következő teliholdkor, és játszaná a Helyszínelők legújabb részét. Farkaskoma, farkaskoma, nagyra tátsa, ott a nyála. Nem vicces, nagyon nem vicces, én nem öletek meg senkit saját szórakozására.
- Gyakorlatilag tesztelnéd, hogy mi milyen hatással van rám. A kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad. Okos. És mi van, ha nekem van ezen kívül is egy kérésem?