Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egész lényem tiltakozik az ellen, hogy ismét itt legyek, azok után, ami tegnap történt, mégis azt hiszem, most ez a legtöbb, amit tehetek. Hogy itt vagyok. Ettől függetlenül idén próbálkozom kicsit kevesebb gondot okozni Kazanovnak, ezt már eldöntöttem. Nem akarok neki szart, rendes fickó, a szeméből is sugárzik a megértés, és talán a sajnálat is, bár remélem, hogy ezt az utóbbit csúnyán félreértelmezem minden alkalommal, mert ha ez tényleg sajnálat az, akkor mégsem leszünk annyira jóban.
A lényeg a lényeg, hogy nem korlátozhatnak le, olyan Isten nincs, így hát a kipakolás után léptem is, olyan természetességgel sétáltam ki a kapun, mintha ez egy normális dolog lenne egy rabnál, mert, hogy gyakorlatilag úgy kezel mindenki, mintha kezelhetetlen ön-és közveszélyes lennék. Mondjuk valljuk be, van benne valami, de ez nem hiszem hogy abban akadályozhatna meg, hogy egyek valami normális ételt is, annyit, amennyit akarok. Hét óra van, éhes vagyok és fiatal vagyok, hát nem gondolhatták, hogy én komolyan, mint egy jó kislány ülök majd az ágyacskámban, és olvasgatom a vadiúj tankönyveimet. Ennyire nem lehetnek naivak.
Többen is utánam fordulnak, miközben haladok a vendéglátó negyed felé, és ez több okból is megeshet, mert tételezzük fel, hogy a nagyon idős nénik, akik megvetően néznek, nem ismernek fel, vagyis maradt a ruházatom, a hófehér, begöndörített hajam, az erős sminkem, vagy az, hogy úgy vágom oda a sarkaimat a macskakőhöz, hogy az visszhangot ver a házak falán, sőt, talán mind együtt, de nem érdekel, és ha mondanak is valamit, nem hallom, mert éppen egy Nirvana szám zúgatja az agyam. Az élet tökéletesebb nem is lehetne. De, ha huszonhárom évesen nem hiszik azt, hogy nekem erre a kastélyfogságra van szükségem.
Megállva mélyeket szippantok a levegőből, majd végül a pizzériára esik a választásom, így hát szó szerint berobbanva oda, nézek körbe, és sötétbordó, szinte fekete ajkaim széles mosolyra húzódnak, ahogy meglátom a húgomat. Azt hiszem az égiek szerették volna, ha megtudja, hogy itt vagyok, mert bár azt kértem, hogy ne leselkedjen Barni után, mégis megteszi. Édes Istenem, hát miért? Csodás esténk lesz. De először a kaja.
- Helló szépségem!
Fordulok oda a pultban álló sráchoz olyan szépen pillogva a kamupilláimmal, mintha fizetnének érte, és hát tényleg fizetnek is, szóval ez egy jó kör volt. Gyorsan átfutom az étlapot, és már nézés közben mondom, hogy mit szeretnék.
- Lesz egy pásztorpite, extra cheddarral, egy lángnyelv pizza, de ne legyen nagyon furcsa ez az extra íz, mondjuk a mentolos csoki belefér. Aztán a sütikből a karamellásból, a mogyoróvajasból és a sajttortából is jöhet két-két szelet. A gyömbéres kekszből elvinnék egy kilót, meg úúú, négy csokibékát. Meg elvitelre kérhetek karamellás popcornt? Na meg kéne inni is, lehetne egy málnás meg egy mentás limonádé? Kávét lehet majd később. Most fizessek vagy majd a végén?
Pillogok megint fel a szépfiúra, hogy vajon tudta-e követni, hogy mit akarok, vagy annyira ledöbbent, hogy egyelőre még csak bámul. Kár lenne érte, egészen cuki. Közben hosszan nézem Brigit, aki olyan ügyesen leselkedik, hogy azt hiszem, egy olcsó komédiában vagyunk. Nem akarok beleszólni, csak figyelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Azért, ha kocsmázni megy az ember, akkor azért ad az inkognitójára, mert hát mégiscsak azért bárhol történhet bármi. A szokásos útvonalon távozok hát az iskolából, és nyilván, a becsület azt diktálná, hogy szóljak, mondjuk Kazinak, hogy difi van a bűbájokban, de ha szólok neki, akkor megszűnik, és nem csak a társaim, de én se tudok kiosonni a faluba. Ez meg azért annyira nem vicces, szóval mindenképpen áldozatokat kell hoznom a jó úgy érdekében, és csak szépen elsomfordálni, aztán parókásól, kalapostól távozni.
Nem tudom, hogy milyen ez a kocsma dolog, jártam már olyan helyes kis művészkocsmákban, ahol nagyon hipster arcok adták az italomat, de úgy vélem, hogy akkor a Grosserlieb-ben kellene raboskodnom, és nem a Bagolykőben, hogy ilyeneket lássak. Ide viszont jobb lenne, ha nem mennék be, ezért, természetesen besétálok.
Hogy is mondjam? A büdösségbe. Mert azért itt nagyon sok izzadt férfi, alkohol és tömény füst elegye keveredik, melyet olykor megmozgat egy érkező vagy távozó szele. Ez úgy kavar egyet a dolgon, de az új fuvallat is hamar beáll az állott füstbe. Hát így vagyunk. A pulthoz lépve felteszem magam az egyik ottani székre, és a pultos lánnyal egyezkedve kezdem el szépen kikérni a vodkatonikomat. Persze jön a személyi mutogatási mizéria, vagyis, az a pont, amikor én lefordítva átnyújtom, ő meglátja, elkerekedik a szeme, az én ujjam már a számon van, hogy ne visítson, és amikor az agya újra működésbe lép, kacsintok. Remek, szép kört zártunk le. Majd nyilván meg kell vásárolnom a hallgatását, de egyelőre ad inni, én meg a vörös parókát simogatva nézem az embereket. Érdekes egy hely.
A harmadikig nincs is semmi gebasz, a problem akkor mutatkozik meg, amikor már harmadik vagy negyedik alkalommal nézek el egy csóka felé, akit amúgy pont nem is látok, de szerintem meg én őt bámulom, és kezdődik is a haddeldad, hogy akkor most mégis ki nézett és kit, és az egész egy ilyen káoszba torkollik, én meg azon gondolkozom, hogy ha megüt, akkor mit mondok Kazinak, mi történt? Esélyes, hogy simán megüt, pedig kivételesen még ártatlan is voltam, na így legyen az ember rendes. Érzem, ahogy a pult a hátamba vágódik, és veszettül keresem a rést, ahol ki lehetne jutni, mielőtt baj lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Tudtam én, hogy ha nem is jön be annyira, mert túl nyugis, akkor is inkább a pub lett volna a jó választás, mert most mi fog történni? Kinyírnak a francba, és akkor még szerencsésebb vagyok, ha csak ennyi történik. Ah, kell nekem itt a lazát adni. Mondjuk feltétlenül nem is kéne az ártatlan nőcit sem, hát az még inkább előhozza a ki a janit ezekből az emberekből. Helyette inkább megköszörülöm a torkom, és…
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy én téged néztelek?
A hangomban az őszinte megrökönyödés és az enyhe felháborodás szépen elegyítve jelenik meg a hitetlenkedéssel. Jó, amúgy de, néztem őt is, de nem úgy, Jézus, hát azért van ízlésem nekem is. Csak valami kis ihletforrást kerestem, meg ismerkedtem a helyiekkel, de, hogy ilyen messzemenően nevetséges és téves következtetést vonjon le valaki, hát eszem megáll. Kicsit közelebb hajol, megcsap az alkohol bőrébe ivódott mélysége, és fintorogva húzódom el, megpillantva a pultnál ülő másikat.
- Na, nézd csak haver, nekem nincs semmi aberrációm, az ilyen típusokra bukom. Korombeli, ápolt.
Mondjuk ezzel csak valószínűleg még inkább magamra haragítom a fószert, de ahelyett, hogy bármit csinálna, a haverjaival inkább elindul vissza a helyére, így a kocsmai verekedés történetem még mindig egyenlő a nullával. Mondjuk ezt nem bánom, csak kicsit megdöbbent.
- Ennyi?
Ah, az izgalom sem a régi már, nem mintha ne örülnék, hogy leléptek, csak nem értem, hogy miért, egészen addig, amíg meg nem látom a pultoslányt, aki extra kört vitt ki nekik. Azt hiszem, ez megdobja a ma esti fogyasztásomat, de annyi baj legyen, legalább Kazinak nem kell magyarázkodnom a szétvert fejem miatt, hiszen én most szépen a kis ágyamban szunyókálok. Aham, meg a pacinak a… Na inkább előkabarom a pénztárcámat, és letéve magam mellé várom, hogy a lány visszajöjjön, gondosan nem nézve a másik figurár, hát még a végén elbízza magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ajkaimat akaratlan is megnedvesítem nyelvem hegyével, miközben a lány beszél hozzám. Eszemben sincs a fiúra nézni, de udvariasan kuncogok, lehetőleg annyira hangosan, hogy meghallja, hogy a gondolat kiváltott belőlem valamit. Egyelőre egy sejtelmes kis hangocskát. Ez bármi lehet, negatív és pozitív egyaránt, és bár nagyon kedves, eszemben sincs azonnal rohanni, hogy lelkesen bemutatkozzak neki, ó nem, nem vagyok én őrült. A parókámat simogatva gondolkozom azon, amit a lány mond, és amikor ellép tőlem, tovább mosolygok, álhajam takarásában. Éppen csak annyi ideig, hogy már lemondjon rólam, hiszen nem mozdultam, és választ sem küldtem, a hallgatás pedig nem mindig beleegyezés.
Végül aztán, mikor már hiszem, hogy nem számít rám, megjelenek, kicsit oldalasan, de szorosan hozzá simulva, közel hajolva hozzá, hogy értse, amit a fülébe suttogok, hogy a meleg levegő, mely ajkaim közül tör elő csiklandozza kicsit a fülét.
- Nem félsz, hogy olyat találsz a maszk alatt, ami megriaszt?
Kérdésem közben egy pohár whiskey landol előtte, én pedig gondolkodás és kérdés nélkül ülök fel a mellette lévő székre. Hát ezt szerette volna, itt vagyok, és szóltam, hogy nem biztos, hogy ez egy annyira egyszerű történet, mint amennyire ő hiszi. De egy próbát megér, végül is, a pincérlánnyal még sosem üzentek nekem, értékelem, hogy nem mászott egyből az aurámba. Az olyanokkal mindig fenntartásaim vannak.
- Még van egy kis időm, de éjfélre vissza kell érnem, különben a mostohám felfedezi a hányom és tökké változtat.
Volt valami ilyen Disney mese a normális gyerekkoromban. Persze ennek is el tudom mondani a bibliai tanulságát, de próbálok nem így gondolkozni, ha már nem otthon vagyok.
- Szóval, azt hallottam, hogy te egy Farkas vagy. Én lennék Piroska?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Én meg nem vagyok vörös.
Árultam el a magam kis kulisszatitkát, ha már ő bedobta, hogy nem félős. Ah, szeretem a teljesen ember embereket, olyan kis ártatlanok és cukik, nem is sejtik, hogy mit jelent számukra a telihold, vagy az, ha közel kerülnek hozzánk, vérfarkasokhoz. Ez nem olyan, hogy “ugyan, majd elmúlik”, a vágy az vágy, valami olyan, ami miatt később emészt a bűntudat, és jöhetsz a nagy szavakkal, hogy neked nincs lelked, meg téged nem visel meg. Mert de, megvisel, még azt is, aki azt mondja, hogy élvezi a vérfarkas létet. Azért a magamfajtában is benne van az, hogy miért támadnak bennem ilyen gondolatok. De ez természetes velejárója egy tragédiának, ha azt vesszük.
- Uh, ne. Az apám elásna a kertbe mielőtt még szórakoznánk egy jót.
El is képzelem, ahogy beosonunk a Navinébe, már jönne a lényeg, és akkor kirobban az ajtó, Kazi mester elkapja, kiráncigálja, végig a folyosókon, ásóval a másik kezében, és megásatja a sráccal a saját sírját. Azt hiszem, ez lenne az a pont, amikor az a bizonyos “Angyalom” nagyon fenyegetően tud szólni. Szóval nem, köszönöm, de nem szeretném ezt megtapasztalni. A srác fentről jött, szóval tutira itt lakik, és díjaznám, ha hajnalig nyújtana nekem némi szállást, természetesen ellenszolgáltatás fejében.
- Fontos, hogy ne csak a férfi udvaroljon, ha már annyira feminizmus van, akkor én is dobjam be magam ugyanannyira.
Elnevetem magam az udvarlására, de nem vagyok rest lereagálni a dolgot, csak egy kicsit közelebb hajolva, áll alatt megfogva a fejét fordítom kicsit az egészet, finoman, hogy ne engem, hanem a pultos lányt nézze.
- Na, most a jó. Most tényleg a legszebb csajt nézed.
Azért nem vagyok vak, láttam, hogy ezek ketten izzogatnak békésen, pontosan ezért is tudom, hogy semmi sem volt közöttük, és ha a fiú okos, addig nem is lesz, amíg ki nem költözik innen. Az utolsó estéjét viszont zárhatja egy fergeteges dugással, az senkinek sem tilos, sőt, építő jellegű. Addig viszont szabad terep, ezt mind a ketten tudják.
- Piroska. Szerintem ez egy teljesen hozzám illő név. De Odettre kereszteltek a szüleim.
Csak azt inkább most nem hoznám fel, viszont ha tényleg felmegyünk, úgyis felfedem a kinézetemet, szóval nincs mit tenni.
- A kíváncsiság. A pub már megvolt, gondoltam megnézem ezt a helyet is. Na és te? Hiszen életvitelszerűen vagy itt, ha jól tippelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Nem veheted észre.
Kuncogva közlöm, hogy igazándiból kár néznie a dolgot, nyilván elég jól el tudok rejtőzködni, hiszen ez a képesség jól megvan a magamfajtánál, meg aztán az ember sosem tudhatja, hogy mikor van szüksége egy álcára, ha éppen nem akar annyira feltűnő lenni, mégis igyekszik élhető életet élni. Mondjuk én egyelőre nagyon messze vagyok attól, amit az emberek élhető életnek neveznek.
- Kedves ember, de van az a hangsúly, amiben a hideg is kiráz, ha azt mondja: Angyalom.
Csak idézek a mestertől, mert bár Kazinak még nem adtam alkalmat arra, hogy vérfagyasztóan mondja ki a nevemet, és egyelőre nem is szeretnék eljutni oda, ő azt mondta, képes ilyesmire, én pedig hiszek neki. Egy pillanatig sem kérdőjelezem meg, hogy a jólelkű szemében tényleg képes haragos láng is gyúlni. Viszont van valami ösztönös ragaszkodásom és megfelelési kényszerem felé, ezért is van, hogy próbálok mindig hajnalban visszalopózni a kastélyba, amikor már amúgy is vannak fent járó diákok. Nem akarok én rosszat meg haragot, csak a természetem olyan, hogy általában együtt jár velem a rossz és a harag.
- Na és hány pont kell, hogy enyém legyen a plüssmaci?
Nyilván mindenki arra hajt, a céllövölde legnagyobb értéke, az óriás plüssmackó, ami nem is olyan óriás, mert különben lehúzná a hurkapálcikákat. De azért a lányok csípik, ha a fiú megszerzi nekik, vagy legalább lő egy koronát. Nézem én is Esztit, majd vigyorogva fordulok a srác felé, és kicsit érdeklődve hajolok közelebb.
- Vetélytársa vagy játszótársa?
Kékjeimben látható érdeklődés csillan a válasza iránt, hiszen egy fiút eléggé zavarba lehet hozni azzal, ha feltételezel egy olyan opciót, hogy nem csak egy lányt kaphat meg az éjszakára, hanem többet is. Noha nem nagyon szeretnék belebonyolódni egy édeshármasba, főleg, mivel hajnali kettőig, mire a lány felszabadul már kockásra ülöm a popóm, és minden hancurtól elmegy a kedvem. Nem mondom, ha addig mi mókázunk, és ő zárás után dobja fel a bulit, az úgy teljesen rendben van.
- Szülők. Kényes téma. De ha bosszantod őket, akkor a következő kört az egészségedre isszuk.
Mert, hogy én sem álok túl jól a szüleimmel, a család kicsit komplexebb és bonyolultabb lett, mint eddig bármikor, ennek pedig meg is van a következménye, mégpedig az, hogy én itt dekkolok, és úgy figyeltetnek, mintha szökött fegyenc lennék.
- Menjünk. Ezer éve nem láttam nem büdös, de tévés szobát.
Csapom össze a tenyereimet, és ha Farkaska elindul, akkor engedelmesen követem ebbe a bűvös szobába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ösztönösen elmosolyodom, amikor megismétli a becézést, mert ez egy nagyon különleges szó, és nagyon tetszett, amikor Kazanov professzor felajánlotta, mint opciót. Senki másnak nem engedném, hogy így hívjon, szóval ez csak az övé, de mivel most én kottyantottam el, elnézem a srácnak, hogy a szájából kijött ez a szó. De ez tényleg egy kis titkos dolog, az én kis privát dolgom a mesterrel, így hát nem véletlenül hivatkozom rá úgy, mint az apám. Egyrészt nem akarom elárulni, hogy diák vagyok, majdnem a legvénebb - hah jó popó Devereux idősebb, mint én -, másrészt pedig minden házvezető szülő.
- Ah, oké. Ha lősz nekem egy macit, talán adok egy puszit.
Talán. Több kell ahhoz, hogy engem meggyőzzenek a dologról. Ami meglepő ezen a helyen, hogy tele van szexuális feszültséggel. Lehet, hogy ilyen a világ, csak én kimaradtam belőle, ezért ér most szinte sokként, hogy mennyire mindenki tolja a macsót, meg van mindenkinek szexelhetnékje, vagy lehet, hogy tényleg velem van a baj, és a farkasvér magában hordozza a szexuális vágykeltést. Ha most nem lenne vérciki, összedörzsölném a két kezem, hogy mekkora egy Istennő bírok lenni itt. De azt hiszem, hogy a vérfarkaskór nem kelti fel így a vágyat. Szóval marad az, hogy a világ ennyire furcsa. Mondjuk én meg valószínűleg akkor tök frigid vagyok, mert nem vagyok én se méhecske, se pillangó, hogy csak szálldogáljak virágról virágra.
- Lehet, hogy rokonok vagyunk. Az én rokonaim is azt hiszik, hogy a megvonás a kulcs a magukhoz láncolásban.
Állapítom meg elgondolkozva, és na, hát senki se mondta, hogy nem tudok én lohasztó lenni, és persze, amikor egy srác fel akar vinni magához, én akkor dobom be a rokon kártyát. Jelen pillanatban pedig nem kizárt, hogy a rokonom, ha harminc éves elmúlt, erre minden esély megvan. De olyan kis hamvas babapopsi feje van, hogy a franc se tudja eldönteni, mégis, hány éves. Elnevetem magam, amikor leszexizik, de nem szaladok el a másik irányba, csak még odasúgok valamit Eszternek, aki kuncog egy sort, én pedig nyugodtan lépkedek fel a lépcsőn utána. Hát lássuk, hogy miből élünk.
- Hm.
Igen, a tisztaság egyből fel is tűnik, ahogy belépünk, könnyű szerrel hagyom el a cipőmet, először cicalépésben sétálok tovább, és csak fokozatosan ereszkedek rá a teljes talpamra. A járásom átlagos, emberi. Nem vagyok se dromedár, se balerina. Próbálok valami kecsességet belevinni a történetbe, de nem vagyok az a magát megerőltető típus. Lassan sétálok körbe, szépen megnézve mindent, húzva az időt. Végül kipillantok az ablakokon, és tudom, hogy be nem nagyon látnak az emberek.
- Tévézzünk. Ez izgin hangzik, mit ajánlanál egy magam fajta lánynak?
Tényleg érdekel, hogy vajon mit gondol, mi az, ami megfog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elképzelem, ahogy tényleg megtenné, és valljuk be, azért minden lánynak, legyen bármilyen is, meg játsszon bármilyen elérhetetlen frigid libát is, jól esik, ha ilyen kijelentéseket tesznek a férfi népség példányai. Nem is csúnya példányai, ha már itt tartunk. Jaj még a végén csúnyán bajba kerülök, komolyan eddig olyan tudatosan kerültem a hímeket – fun fact, hogy a szüleim azért zárattak ide, mert szerintük mást sem csináltam, csak orgiáztam –, itt meg a nagy unalomban nem tudom, hogy miért is nem éltem eddig is az általuk kínált lehetőségekkel. Bajban leszek még a végén azt hiszem. De egyelőre szimplán csak élvezem az életet, élvezem, hogy ilyen kegyesek hozzám az égiek, meg azt is, hogy nem lányneveldébe küldtek. Azért kifejezetten.
- Hű, eddig bele sem gondoltam abba, hogy valaki a bőrömbe bújna. Furcsa lenne máson látni a testem.
Nem mintha annyira irigykednék, de nárcisztikus személyiségjegyeimnek köszönhetően eléggé szeretem magam. Szeretem a testem, a kerek fenekem, a melleimet, azt, hogy annak ellenére, hogy masszívabb testfelépítéssel rendelkezem, az izom a ruha alatt, hogy bárhol és bármikor bármelyik testrészem megmutathatom, mert nem kellemetlen egyik porcikám sem. Oké, valljuk be, ez már cseszett mód önimádás, és igen, annyira szeretem magam, hogy nem tudom, milyen lesz majd az, amikor valaki más is szeretni akar engem, úgy, ahogy én. Meg ez olyan oda-vissza dolog, azt mondják, szóval jó lenne, ha magamon kívül mást is tudnék ilyen erősen szeretni. És ez szexualitás, szóval vonatkoztassunk el attól, hogy van egy húgom és egy bátyám, akiket szeretek, mert igen, mind a kettejüket szeretem.
- Szóval, azt mondod, hogy te nem vagy egy nézhető program?
Pillantok oldalra, mert érzem én, hogy nyomul, és elég visszafogottan, de cukin csinálja, hát meg kell zabálni. Kicsit aggódom is, hogy túl nagy falat leszek neki. Nem vagyok én olyan nagyon könnyű eset, de szeretnék néha az lenni, csak elengedni magam, és hagyni, hogy az élet sodorjon. Csakhogy van egy kis bibi ezzel kapcsolatban. Kibaszottul merev vagyok, odabent. Olyan szinten, mint akit sóbálvány átokkal szórtak, és talán ezért is van olyan minimális érzelmi szintem, ezért nem tudom jól megfogalmazni, hogy mit is szeretnék.
- Mi a kedvenc sorozatod?
Teszem fel a kissé talán váratlan kérdést, nem mozdulva mellőle, mert kíváncsi vagyok, hogy ő ellép-e, vagy elindul-e az úton, hogy minél több felületen érintkezzünk egymással. Egyelőre ötletem sincs, hogy melyiket választja majd, de ez a kis játék izgalommal tölt el.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Soha életemben nem mentem el senkivel, aki fizetett érte. Sőt, tovább megyek, soha életemben nem randiztam még. Ahhoz képest, hogy a szüleim szerint egy orgiázó ribanc vagyok, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor kerültem szexhelyzetbe. Igen, egyszer. Aztán bumm, meg is haraptak. Nem nagyon van nagy karrierem ezen a téren, és őszintén meglepett, hogy Dante tette rám akár csak egy knútot is.
Cuki srácó, csípem a göndör fürtjeit, szóval meglátjuk, hogy pontosan mit is szeretne. De ez egy randi, még ha fizettek is érte, szóval egy kicsit megadom a módját, hogy zavarba hozzam, és belepréselem a melleimet abba a hihetetlenül szexi ruhába, amit egyszer titokban vettem meg, miután végigültem egy maradoni hosszúságú misét. Sosem volt rajtam, mármint a próbáláson kívül, és inkább tűnik egy rossz lány mindennapi viseletének, mint egy katolikus vérfarkasénak, de hát ilyen ez. A hosszú fehéresszőke fürtöket begöndörítettem, felugrott hajam így csak a könyökömig ér, a hosszú pilláthoz egy kis fekete festéket, némi csillámot és egy szép cicaszemet produkáltam, míg a számat olyan sötét vérbordóra kentem, hogy a vámpírok sírva könyörögnek a receptért.
Hát így indulok neki annak, hogy életem első randevúján arassak. Először késni tervezek, de alkatilag alkalmatlan vagyok a női öt percekre, mert az öt sosem öt, én meg annál kíváncsibb vagyok, mint, hogy öt percig még húzzam az agyát, így hát nagyjából egy perccel utána lépek be a helyre, és amint a pincérfiú álla a helyére bandukol, illően ringatva a csípőm lépek oda az asztalhoz, a tízcentis kis sarkaimon magabiztosan suhanva a sráchoz.
- Weiler úr, micsoda megtiszteltetés, hogy engem választott.
Ajkaim játékos, ravasz mosolyba ívelnek, ahogy végignézek rajta. Jól állunk egymásnak, mi tagadás, és remélem, hogy megfelelően elkápráztatom már most is.
- Szóval, mit játszunk?
Ülök le vele szembe, úgy, hogy a keresztbe pakolt lábaim egész véletlenül végigsimítsanak a vádliján. Hoppá.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ajkaimon pihenő mosolyom szélesebbre húzódik, ahogy nézem, ahogy néz, és látom, ahogy lát. Máshogy néz, mint mások, és nem tudom még, hogy ez mit is jelent, de izgat. Izgat a tudatlanság. Izgat, hogy tudjam, vajon mi jár a fejében. Ő nem olyan, mint mások, és ezt nagyon élvezem. Szeretném tudni, hogy mit lát, amikor rám néz, és valahol mélyen, a bőröm alatt bizseregve tudom, hogy ma még megtudom, minek köszönhető ez a különleges alkalom.
- Lehet, hogy szándékosan túlöltöztem.
Vetem fel az opciót, mint egy mellékesen megemlítendő a lehetőséget, hogy minden centi, amit lát, egy gondosan megtervezett összeállítást rejt. Megvallom, erről van szó, minden centiméter tudatossan néz ki úgy, ahogy. Nem, ez nem feltétlen a szex, ez játék. Imádok játszani, és szeretem, ha a másik fél is. Weiler Dante pénzért hozott el ma magával, ezek szerint ő a fehér bábuk ura, míg én a feketéket mozgatom a táblán. Vajon melyikünk szerzi meg a királynőt?
- Hogy elvárd, a vetkőzést.
Széles mosolyom mögött egy pillanatra megvillannak a fogaim, de aztán újra visszarendeződik könnyed mosollyá, szemeim reménytől csillognak, és csak remélni tudom tényleg, hogy valóban ez több, mint a legtöbb esetben. A szerelemféltést kizárhatjuk, hisz ő és én sosem voltunk egy pár, és nem tartom valószínűnek, hogy opcionális párkapcsolatként tekintene rám, szomorú lenne, ha azt hinnő, és pár sarló elég ahhoz, hogy az oldalán lépkedjek büszkén, mint egy nő, aki csodálja a férfit. Dante nem ilyen. Dante jászik, és remélem, hogy én is vele játszahatok.
- Meztelenül az emberek kényesen egy szintre kerülnek, sebezhetővé válnak. Leegyszerűsödnek. Csak vér, csont és hús. Semmi cicoma.
Arra, hogy nem rendhagyó módon találkoztunk, kuncogni kezdek, mert ez fájdalmasan igaz, valóban nem így szoktak az emberek indítani a másik felé, de én jelentkeztem erre az egészre, és nekem ezzel az égvilágon nincs semmi bajom sem.
- Megvásároltál magadnak három órára. Vodakszódát, ha van. Ha nincs, akkor hagyományos limonádét.
Nem kell megnéznem az itallapot, jártam itt párszor, csak azt nem tudom, hogy erre az alkalomra van-e valami extra, amivel szolgálni tudnak, de az biztos, hogy semmi szerelmi puncsot nem szeretnék inni. Nem fogok magamból hülyét csinálni. Viszont játsszunk!
- Hol végződik a mai este?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Tisztában vagyok az adottságaimmal.
Reflektálok az erőfeszítéseimmel kapcsolatos észrevételére, és örömmel konstatálom, hogy ha úgy van, képes vagyok meghódítani őt. Nem hódító szándékkal érkeztem, de valljuk be, az este partnerétől is függ a szett, és amikor megláttam, hogy Dante az, aki lecsapott rám, megmozgatta a fantáziámat a miért. Valljuk be, a szex és a randi a vérfarkassal előkelőbb helyet kapott, mint a sztárkodás, és ez már önmagában is örömmel töltött el, mert legyen akár szex, akár vérfarkasság, azok mögött inkább ott van az ember, mint a díjak mögött. Vannak számaim, amiket én írtam, és vannak számaim, amiket a számba adtak. Nyertem már ezzel is, azzal is. Viszont összességében a dalok azok, amik mögött a legkevésbé ott vagyok én. Amióta a kór a testemben van, inkább a farkast és a belőle fakadó hullámzó érzelemvilágot tekintem sajátomnak, nem azt, aki korábban voltam. Hogy miért is érzékeny egy hívő katolikus lány kapcsolata Istennel, hát ezért.
- Tény, de vegyük figyelembe az átlag ember szenvedés-faktorát. A rejtett igényt a kiszolgáltatottság érzésének átélésére. A társadalmunk, ha tetszik, ha nem, a negatív érzésekből táplálkozik. Kutatások bizonyítják, hogy a szenvedést sokkal inkább át tudjuk érezni, sőt, magunkévá tudjuk tenni, mint az örömet. Ez valahol egy elborzasztó tény.
Nem az olyan embereknél, mint én, és talán nem is olyanoknál, mint ő. Az én érzelemvilágom eléggé gazdag, a túlzott hisztériától elindulva, a nagyfokú leszaráson át, egészen a fékezhetetlen örömig. Néha olyan, mintha egy kibaszott hullámvasúton ragadtál volna egy váratlan zombiapokalipszis idején, és az a gyökér kezelő elfelejtette volna kikapcsolni, mielőtt megették. Te meg csak mész és mész a már ismert pályán, de, hogy ne hagyd, hogy szétund az agyad, meglepődsz még a váratlan kanyaroknál. Mindezekkel együtt azonban, nagyon szeretek önmagam lenni, és a világ minden kincséért sem cserélnék senkivel.
- A licit szexista, de nem biztos, hogy rossz. Én imádtam a marakodó férfiak látványát, és örültem, hogy nem én voltam az alanya. És értem a jó célt, de kiröhögtelek volna, ha ennél többet áldozol rám.
Valljuk be, tényleg így lett volna, mert én olyan lány vagyok, aki elé, ha odaáll, akkor is megiszok vele egy vodkaszódát, viszont tény, hogy a körítés magáért beszél, és olyan emlékké válik, amin majd jó lesz egyszer-egyszer megállva mosolyogni. A pult felé pillantok, és látom, hogy most mindenki pörög, visszafordulva pedig, őszinte érdeklődés fut át az arcomon, és állapodik meg felcsillanó tekintetemben.
- Kéréssel. Mit tudok én nyújtani neked, amit más nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Farkaska

Elnevetem magam, ahogy mentegetőzni próbál, őszinte, vidám kacajjal. Megvallom, nekem eszembe se jutott, hogy olyan hajlamai lennének, amiket éppen felsorolt, és ez vagy azt mutatja, hogy de, olyan hajlamai vannak, csak fél maga előtt is, vagy azt, hogy nagyon sok dolgot kinéz belőlem. Hogy melyik a rosszabb, azt mindenki döntse el maga.
- Értettem, hogy érted, nyugi.
Ő mindenképpen a rendes srácok besorolást kapja, nem tudom miért, olyan a kisugárzása, de ez a legjobb besorolás, még ha nem is tűnik úgy. Mert a rendes fickókból bármi lehet, elmozdulhat a dolog testi irányba, lelki irányba, lehetünk pajtik egy vagy több fronton. De most még csak abban vagyok egészen biztos, hogy rendes fickó. Lassan kitapasztalom ezt a "férfi faj" témát. Eddig nem sokkal volt dolgom hosszú távon, és a legbizalmasabb viszonyom a saját átváltoztatómmal van, de erről ugye nem beszélünk.
- Mesélj erről a sorozatról.
Kérem csendesen, miközben hozzásimulok, nem ellenkezem, hogy átkaroljon, megnyugtatónak érzem, ahogy a közelemben van. Mintha a kisugárzása rám is hatna, kicsit megnyugszom, a vérem pezsgése alábbhagy, és nem azt mondom, hogy emiatt nem lesz semmi, talán pont, hogy emiatt lesz. Azért a pillanatért, ahogy ott állva, a fényeket nézve, csak vagyunk. Néha csak ennyi kell, semmi több, csak lenni. Egy pillanatnyi megállás. Én mostanában csak állok, nem leltem benne örömet, de így, egy másik emberrel állni, teljesen más érzés. A táviránytót a párkányra teszem, jobbommal a karjára simítok, míg a ballal arcát simítom. Rendes fickó. A fejem mozdul, arcélére csókolok, majd kicsit magam felé fordítva a fejét, ajkaimmal ajkaira találok, először csak finoman, érdeklődően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Mivel nem járhattam iskolába, sokat olvastam, de sosem volt senki, akivel megvitathassam az észrevételeimet, viszont bármikor fel tudom sorolni azokat a színeket és anyagokat, melyek tökéletesen bőrtónus-kompatibilisek velem.
Mit is lát az átlag ember, ha rám néz? Ha ismer, nem élőben, hanem, hogy tudja, hogy ki vagyok, akkor az elkényeztetett picsát, aki pár lemezt végigkornyikált, miközben a lemezkiadóban dugták, és most nagyra van magával, mert valami csoda folytán külföldön is meg bírták hallgatni, de amúgy semmi más, csak egy lány, szokatlanul nagy arccal. Aki meg nem ismer még annyira se, hogy el tudjon helyezni a térképen, az egy túlsminkelt, fehéresszőke hajú, buta libát lát, akinek biztos, hogy a kedvenc színe a rózsaszín, és nem eszik többet egy salátánál, mert vigyáz a vonalaira. Az olyan lányok észre sem veszik, ha kihasználják őket szexuálisan, és ha a falu szajhájává válnak. Nem sokan ismernek, ez valahol az én hibám, valahol nem, de jelen pillanatban élvezem, hogy Dante reflektál az elhangzottakra.
- Valóban nem.
Bár ha hiszi, ha nem, meglepően kevés ember jött rá erre a számokból, mert valahogy ha valaki nem a vidám szerelemről énekel, akkor biztos, hogy a szomorú szerelemről teszi, pedig ez nem igaz. Számos más téma is van a világon, amiről érdemes dal írni, és tagadhatatlan, hogy az én számaim a vérfarkaskórról szólnak, és arról, hogy én is változtam általa, hogy bár fáj, de erősít is, hogy sosem fogom elfelejteni, hogyan kaptam meg. Oké, végül is, szólhat az igaz szerelem elvesztéséről is, gondolom az is ennyire fájdalmas. A mosolyom lankadatlan, a szememben érdekelődés csillan, mert ötletem sincs, hogy ezért miért érte meg még mindig kiadni pár sarlót. Simán meg is kérdezhetett volna valamelyik órán, vagy szünetben, amíg a tanárra várakozunk.
- Begyűjtöd és belehalsz, mert felfallak. Ilyenkor eléggé megnő a gyilkolási vágyunk, és szeretünk embereket fogyasztani.
Nem mintha megettem volna már bárkit is, de valljuk be, a világ legnagyobb baromsága erre igent mondani. Nincs az a pajzsbűbáj, ami védi őt, miközben arra hajt, hogy egy üvegcsébe köpjek. A jelenet nagyon megmosolyogtat, de valljuk be, erre nem sok esély van. Értem én, hogy rellonos meg bátor, de na, azért mindennek van egy ésszerű határa, és Kazanov akkor tényleg nagyon csúnyán nézne rám, és nagyon csúnyán szólítana meg, ha engednék neki. Holy shit, minek gondolkozok ezen? A válaszom totális és egyértelmű nem. Eszemben sincs egy embert ennek kitenni.
- Különben is, én gyantáztatok, tök pucér farkas vagyok.
Jó, ez meg nem igaz, de valamivel oldanom kell a feszültséget, ami hirtelen keletkezett bennem arra, hogy eljönne velem a következő teliholdkor, és játszaná a Helyszínelők legújabb részét. Farkaskoma, farkaskoma, nagyra tátsa, ott a nyála. Nem vicces, nagyon nem vicces, én nem öletek meg senkit saját szórakozására.
- Gyakorlatilag tesztelnéd, hogy mi milyen hatással van rám. A kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad. Okos. És mi van, ha nekem van ezen kívül is egy kérésem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elgondolkodtató a vámpír-ember-likantróp kérdéskör, egy pillanatnyi csendbe is burkolózom, aztán, végiggondolom az opciókat és a miérteket, pillantok fel rá ismét.
- Véleményem szerint, igen. Noha úgy vélem, még nem találkoztam eggyel sem átváltozásaim során, a vámpírok szíve nem dobog, ereikben nem buzog a vér, a szaguk nem emberi. Mi igazából erre gerjedünk, a forró vérre, a meleg emberi testre, a szívre. Ha ember van a közelemben, a fülemben kezd lüktetni a vágy, hogy végezzek vele. Szerintem a vámpírokra ugyanúgy lényként tekintünk, mint egymásra.
Persze ez csak feltételezés, rendesen akkor nyilatkozhatnék az érzésről, amikor már megtapasztaltam, de nem tudom, hogy mászkál-e a környéken vámpír, velük is annyira elfogadóak, mint velünk, holott esetünkben menetrendszerű a történet, hiszen amint jön a telihold, átváltozunk. Másfél nap hiszti előtt meg utána, a többi napon viszonylag normálisak vagyunk.
- Animágus?
Végignézve rajta, próbálom kitalálni, hogy mi is lehet Dante, milyen állat az, ami tökéletesen beleilleszkedik a környezetbe, és mégis képes útra indulni egy vérfarkassal. Talán hiéna vagy róka, esetleg szürke farkas. Elképzelésem sincs, hogy mennyire rossz úton járok, hiszen már a környezetbe illeszkedéssel csúnyán mellélőttem. De elismerően bólintok, Dante tényleg a végsőkig elmegy ezek szerint, jobb lesz erre odafigyelnem a későbbiekben.
- Legyen. De ha valami idegesítő állattá válsz, akkor ugyanúgy megeszlek. Mint egy gyenge akaratú vega, amikor beszabadul a mekibe.  
Csak, hogy értse, ha kell, én is tudok kivételt tenni. Amikor a húgom után indultam, mielőtt ide kerültem volna, megöltem egy őzikét, és erre nem vagyok büszke, de amíg az állat foglalt le, a gyilkolás, addig az emberek arrébb mentek. Nem akartam börtönbe kerülni, és most nagyobb börtönben vagyok, mint hittem.
- Baromira sokat elvettek tőlem azzal, hogy bezártak ide, és unatkozom, szóval miért is ne.
Én nem mozdulok, teljesen nyugodtan mondom ki, hogy kísérleti nyúl lennék, már ha rögtön nem ölöm meg az elején, akkor oda a közös biznisz, amúgy is érdekel minden, ami ritka, ami új, ami veszélyes, és ahogy a jelenlegi szénám áll, teljes mértékben ráérek. Tényleg nagyon unatkozom. A kérésem szörnyen egyszerű, kellemetlen, hogy ilyet kell tennem, mert ezzel hivatalosan is a lúzerek közé sorolom magam, de muszáj megtennem, mert ha nem, akkor rendesen elszomorodok egy olyan tanévtől, mint a mostani volt. Ujjaimat összeérintem, majd elengedem, majd újra, miközben leküzdöm a kínomat, és ki tudom mondani a kérésemet.
- A következő két tanévben legyél a padtársam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Én ezt tapasztaltam. Igazából, csak azt tudom elmondani, ami benne, van, de azt nagyon szívesen.
Engem nem zavar a téma, sem az, hogy vérfarkas vagyok, szóval simán kérdezhet, megválaszolom, teljesen rendben van ez így. Mi sem kaptunk oktatóvideót meg könyvet anno, amikor belém mászott a kór, hogy akkor majd milyen lesz az átváltozás, mit érzek majd, milyen lesz az, amikor a bőröm fájdalmasan nyúlni kezd, a csontjaim ropognak, hogy milyen korán kezdődnek el az időskori fájdalmak. Olykor már megérzem, ha egy-egy átváltozás után vagyok, mert másra se vágyom, mint forró vízben aszottá áztatni a testem, hogy a zsibbadás kimenjen belőle.
- Szóval kajmán.
Bólogatok nagy bölcsen, mert hát a kajmán az annyira az ember lelki szemei előtt van, mint a zebra meg a zsiráf, bár én magam néha még ezt a kettőt is keverem. Nem, nem ostoba vagyok, csak a zsiráfra gondolok és zebrának hívom, mert arra áll rá a szám, szóval ez a kajmán ez most valami olyan dolog, amit meg kell mondanom, életemben nem hallottam még, és nem tudom, hogy erre jó-e bölcsen bólogatni, miközben totál hülyét csinálok magamból, vagy jó inkább őszintének lenni, és megmondani, hogy nem vágom, hogy miről beszél. Hajaj, most egész biztos, hogy lerombolom a rólam kialakított képet, bármilyen legyen is az.
- Nem tudom, hogy milyen állat, de elhiszem, ha azt mondod, nem lesz gáz.
Én miatta nem megyek börtönbe. Mármint ennél börtönebbe, szóval, ha véletlenül mégis megölöm, akkor az utolsó porcikájáig megeszem. Vagy így, vagy úgy ér véget, nekem mindegy. Viszont már készítem is magam arra, hogy elképzelhető, hogy meg kell ennem Dantét. És még kérdezik, hogy miért nincsenek barátaim. Simán bezabálnám a srácot. Bűntudat nélkül, hogy a saját bőrömet mentsem. Hát rendes vagyok ám én is.
- Rendben. Teljesen logikus, mert így egy esetleges balesetet követően sem lesz joga a családomnak sem elperelni tőled semmit, sem börtönbe juttatni téged. Korrekt gondolat.
Nekem mondjuk most nem jutott eszembe, de idővel majd nyilván felmerült volna, hogy nem árt bebiztosítanunk magunkat. De ezért van Dante, sokkal élesebb logikával gondolkozik, mint én. Szerencsére, mert én inkább forrófejű vagyok, nem biztos, hogy addig eljutottam volna, hogy védekezzünk, de így, ahogy ő mondja, logikus az egész.
- Valahogy én is azt hittem, hogy ez lesz, de azt hiszem félnek tőlem. Vagy nem tudom, de elég széles körben kikerülnek, és felém pillognak, de közeledni nem mernek. Pedig nem terjesztem, hogy vérfarkas vagyok, szóval nem nagyon tudom, hogy miért félnek. Hacsak egy jóakaróm nem kezdte el terjeszteni, mert akkor esélyes, hogy ez lehet az oka.
Vagy tényleg a celebség, de az nagyon gázos lenne, én is csak egy ember vagyok, aki jelen pillanatban jól érzi magát a vodkaszódájával.
- Köszönöm.
Pillantok fel csendesen Dantéra, aztán vissza az italomra.
- Éhes vagy vagy inkább italra költsük el a számunkra kiosztott vacsorapénzt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Bulizni? Ezt simán egyedül fogom megenni.
Felelem döbbenten, és nem is túlzok. Mert szar kedvem van, és mert sokat szoktam enni. Amióta van ez a farkas dolog annyi energiát elégetek, hogy egy hónapnyi zabálással pótolom. Vagy mindig is zabáltam, csak most már van mire fogni. Szóval igen. Ezt a rendelést magamnak szánom, és nem is merül fel bennem a gondolat, hogy bárkivel is meg kellene osztanom, de ha annyira szeretné, talán adok neki.
- Édestestvér. Mostoha akkor lennénk, ha anyád meg apám összekavarnak, és akkor mi is kavarhatnánk, de mivel ugyanazok a szüleink, így édestestvérek vagyunk. Sad but true.
Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom, de ha már felhozta, hogy rokonok vagyunk, akkor az megkövetel némi pontosságot. Például, ha lehetne gyerekem, akkor egészen biztosan bolond lenne, mert az apja egyszerre lenne a nagybátyja is. Brr... ebbe rossz belegondolni is.
- Kisimult vagy muci, mint akivel nagyon jól bánik egy különleges személy.
Legalább neki legyen jó, ha én éppen szar alak vagyok, és nem jól kommunikálok. Egyelőre még inkább sértett vagyok, mint elismerten hibás, de még túl friss az élmény. Még csak tegnap történt. Elpillantok abba az irányba, ahova Barnabás is, és sóhajtok egyet.
- Istenem, de béna.
Nem hiszem el, hogy nem tud semleges lenni. Rólam fullba senki se mondaná meg, hogy a testvére vagyok, ő meg olyan, mint egy béna stalker, hát az eszem megáll.
- Elképzelhető, hogy tud róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elnevetem magam az elém táruló képre, ahogy együtt kocogunk az erdőben éjnek évadján, és mindenki azt hiszi, hogy a holdat vonyítom, holott én csak így röhögök farkas alakban, miközben Dante mozgó farkán ugrálok át. Igen, főleg a mozgó farka van meg.
- Ez egy csodálatos barátság kezdete lesz, Dante.
A szalvétát a szememhez emelve, egy kicsorduló boldogságkönnyet itatok fel. Baszki, annyit vicc suhant végig az agyamon, hogy most szeretnék kérni egy percet, mert ha faarccal elkezdem darálni őket, akkor az lesz, ami Beliánnál: felsülök. Pedig igenis jó vicc volt a farkasszem. Jaj mennyire elememben bírok lenni.
- Szóval kajmán. Elképzelem, ahogy ülök el lavór felett, vihogok, mint a hiénák, és közben folyik a nyálam kifelé. Ha ez megtörténik, és valakinek elmondod, halott ember vagy.
Amúgy is lehet, hogy az lesz, mert elég csak rosszul reagálnom az egyik bájitalra, aztán átkattan valami, rájövök, hogy még sosem ettem kajmán húst, és megeszem. Nem is tudom, hogy ez szigorúan véve kannibalizmus lenne-e, hiszen egy embert ennék meg, csak éppen akkor nem lenne ember, és bár én is ember vagyok, éppen akkor nem lennék ember. Az embernek amúgy állítólag csirke íze van, és nem, nem azért nyaltam meg lopva ajkaimat, mert megkóstolnám Dantét jól átsütve. Ez csak ilyen, véletlen.
- Nem én vagyok az egyetlen vérfarkas itt.
Vonom meg végül a vállaimat, de, ezzel nem lebeszélni akarom magamról, mert ha bevállalós vérfarkast akar, akkor én vagyok az igazi. Belián nem olyan, aki lelkesedne azért, hogy talán kicsinálja érzelmileg egy kísérleti bájital. Ez az én reszortom. Szóval mielőtt még elgondolkozna, szememmel jelzem, hogy ne, és csettintek egyet. Mindegy, Barnabás már tudja, hogy egy bunkó vagyok, a kiérkező kiskölyök meg, akit szerintem úgy lökött ide, jó lesz áldozati báránynak.
- Szeretnénk sokat inni és sültkrumplit enni. Sok sültkrumplit. Ünnepelünk.
Ennyi elég is, mert az a lényeg, hogy enni és inni legyen. Én sosem mondok le a kajáról, soha. Ha valahol lehet enni, akkor eszem, és ha nem, akkor is. De most próbálom adni a cukit, és egyszerre csak egy fallikus ételt fogyasztani.
- Honnan jöttek a bájitalok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Helyes.
Nem, nem fogom firtatni, csak mert nekem elveim vannak a kapcsolatban levés és a megállapodás ellen, az nem jelenti azt, hogy a testvéreimnek, barátaimnak, a szomszéd Juliskának ne kívánjak csupa szépet és jót, házasságot, gyerekeket, meg boldog öregkort. Viszont, bár azt hihetné az ember, hogy olyan vagyok, mégsem nyomulok bele az aurájába, mert érzem a változást, de ezzel együtt azt is, hogy még távolságot tart. Még nem akarja nagydobra verni, és tudom, hogy ezek a dolgok pont az elején kényesek. Nekem nem kell bemutatni ezt, a világ legnehezebb embere vagyok, ha bizalomról van szó.
- Valami ilyesmi történt.
Mennyivel egyszerűbb lenne, nem? Ha odaugrált volna a papír. Vagy véletlenül mondjuk valaki odateszi az ágyára, de nem, nekem még ezt is meg kellett bonyolítanom.
- Csak meguntam, hogy már megint én vagyok a szar, és mindenki rám haragszik.
Van egy pont, amin túl az ember már nem tűr, és amikor imádság közben, kopogás nélkül betrappolt, akkor volt egy olyan pont, hogy simán csak elegem lett. Megesik az ilyesmi, én kérek elnézést, de tényleg. Elpillantok megint Brigi felé, de a nő annyira szerencsétlenül kémkedik, hogy már értem, nekem miért megy ennyire jól a dolog. Édes Merlin, segíts meg.
- Megoldom. Csak vigyázz a kajámra.
Felelem teljes nyugalommal, megtörölve a szám, teljes nyugalommal elővéve a rúzsom, megigazítva a kinézetem, mert azért nem fogok toplisan odamenni a másik asztalhoz. Amint minden tökéletes, még dobok egyet a hajamon, majd felkelve, látványosan ringatva a csípőmet, odalibbenek az én kis cukromhoz.
- Annácska, csini a hajad, jót tett a váltás.
Nem tudom, hogy változott-e, szerintem az is szép, hogy a nevét megjegyeztem, mert azt hiszem, Annának hívják. Negédes hangon dicsérem, bájgombóc mosollyal, majd a húgom felé fordulok.
- Hihetetlen bazd meg, hogy mennyire tapintatosan kezeled a helyzetet, ilyenkor elég nehéz elhinni, hogy a testvérem vagy. Ennyi erővel egész nyugodtan oda is jöhet, és bámulhatod onnan is. Kevésbé lenne gáz.
Még egy kedves mosoly Anna felé, mint aki a legújabb lemezét akarja rásózni, aztán visszafordulva az asztalomhoz megyek. Édes faszom, hát nem hiszem el, hogy nem lehet nyugodtan vacsorázni sem.
- Nem ülsz le, Barni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elmosolyodom, amikor észreveszem, hogy mosolyog, de eszemben sincs szóvá tenni, csak éppen kiélvezem a pillanatot, hogy megtisztelt vele. Bármikor is láttam Dantét, ő egy túlontúl komoly fiú volt, akiről az ember azt feltételezné, hogy nem is képes ilyen egyszerű, halandó lépésekre. Az embert mindig aggodalommal tölti el, ha egy tinédzser korú társa érzelemmentes, mert abból sok minden kialakulhat. Elfojtott agresszió, amit nem fojt el egy ponton túl, öngyilkosság, pszichopatává válás, van miből válogatni. Az elején, amikor farkas lettem, én se mosolyogtam túl sűrűn, de az élet nem erről szól, nem a búskomorságról, én az a fajta vagyok, akinek ha az élet citromot kínál, iszik hozzá tequilát. Egy nap mind meghalunk, én meghalhattam volna aznap is, de az Isten azt mondta, hogy még nem, szóval inkább csak megbüntetett. Mondjuk továbbra is eléggé drasztikusnak tartom a dolgot.
- Holdfogyatkozáskor, akár. Nem veszélytelen, annyi a lényeg, hogy amikor visszaváltozom, te is emberré változz, begyűjtesz mindent, majd mire visszaváltozom, te már újra kajmán vagy.
Csak ne ilyen ilyen utolsó pillanatos mániája, mint a filmekben. Órái lesznek mindent megszerezni, viszont azt tényleg nem szeretném, hogy amikor megkezdődik a visszaváltozás, akkor ő még emberként próbáljon megfigyeléseket végezni és jegyzetelni. Nem is biztos, hogy helyes lenne, ha még mindig ott lenne, de ezt majd a helyzet hozza. Kicsit aggódom, mert a két egymást követő hónapban is holdfogyatkozás lesz, és egy is kimerít, mire kipihenjük, jön a következő. Senki se mondta, hogy a farkasoknak olyan könnyű az életük.
- Elég sok minden megvan farkasként. Mármint sok minden felrémlik, hogy mit csinálok, merre járok, merre nem jártam még, de nem minden, csak sok, ezért is nem kockáztatnék, ha ne lennél animágus. Viszont ki kell találnunk valamit, hogy baj esetén legyen megállás, mert én, nem nagyon tudok fékezni.
Na igen. Egy farkasnál nem mondhatod azt, hogy "ül" vagy "fekszik", mert maximum nyerítve vihog egyet. Az én vidám farkasom például olyan, mint egy csokor hiéna részeg dalolása két fuldoklóval. Egy kicsit talán aggódom, mert erről is ellentétesek a feljegyzések. Van, aki azt írja, hogy az áldozat bizonyos részeit eszi meg a farkas, mások azt írják, hogy a teljes testet eltüntetik. Igazából ők sem tudják, csak megpróbálták kettesre kihozni a történetet.
- Velem ritkán jár rosszul az ember.
Vagyis, hát attól függ, hogy kit kérdezel, mert az, hogy szerintem én egy főnyeremény vagyok, az egy dolog. Ha a szüleimet vagy a húgomat kérdezed, ők teljesen mást mondanának erről a helyzetről. Szerintük Isten csapása vagyok, és lássuk be, ez sem áll távol a valóságtól, bár mentségemre szóljon, hogy ők generálták maguknak a szart, amikor Barnit örökbeadták. Szóval ez ilyen.
- Mint például?
Emelem meg érdeklődve kicsit magam, hogy felkönyökölve az asztalra, érdeklődve hallgassam. Dante érdekes, az ember azt hinné, hogy amint megkapta, amit akar, próbálja rövidre zárni az estét, ám a tény, hogy új hely is vonzaná, igencsak ígéretesnek tűnik. Imádom, ha egy férfi tele van meglepetéssel, és még a végén ebből az egészből nem csak egy munkakapcsolat lesz, hanem valami más is.
- Szóval vannak mestereid. Ez bizakodásra ad okot, hogy kisebb az esélye a véletlen mérgezésnek.
Na nem mintha egy kísérleti bájitalánál olyan kicsi lenne az esélye a mérgezésnek, de imádom már most, hogy alany leszek, hogy segíthetem a megfigyeléseket, fejlesztéseket. Tudom, hogy vannak olyanok, akik érzékenyek vagy allergiásak a bájitalra, amit fogyasztunk, és ha lennének alternatívák, akkor mindenki a maga számára megfelelőt fogyaszthatná. Jó lenne, ha élményt jelentene másnak is a farkas lét. Én most élvezem, de jöhetnek nem várt tényezők, szóval szeretném nem csak a többiek, de a magam létét is bebiztosítani. Nézem Dantét, és látom őt, iszom a szavait, érdekel, mert imádom, ha valaki tényleg élvezetet lel az élete egy fontos szegmensében. Ha nem csak csinálja, mert muszáj, hanem csinálja, mert élvezi, hogy csinálhatja, mert többet, jobbat, bővebbet akar, mint ami van. Imádom a lelkes és szenvedélyes emberek, foglalkozzanak bármivel, akár olyannal is, amihez én nem értek.
- A fellépések ellehetetlenítenék, de átléptem jó pár határt, felégettem jó pár hidat, ellene mentem a szüleimnek, az elveknek, amikben nevelkedtem, elhittem, hogy én irányítok, és mire észbe kaptam, itt voltam, láthatatlan béklyók fogságában, egy férfi felügyelte alatt, aki túl rendes ahhoz, hogy kicsesszek vele. Szóval megpróbálom kihozni a maximálisat, úgy, hogy ne bolonduljak meg a ténytől, hogy bezártak. Hivatalosan pihenek és visszavonultam alkotni a túl nagy nyomás miatt. Néha fellépek, de már nem úgy, mint eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Vakukioltó bűbáj?
Először mosolyra húzódnak ajkaim, majd elnevetem magam, mert ez egy igazi nyelvtörővel is felérne, Még ilyet! Nem is értem, hogy miért nem ismertem eddig ezt a sorozatot, de mindenképpen bele fogok nézni. Nem ma éjjel, mert ma, nem is tudom, hogy mit csinálok. Merész leszek? Nem leszek? Belevetem magam vagy megfutamodok?
Ami biztos, hogy az eleje biztató, az ahogy nem követel, hagy engem irányítani, már-már meghitten ízlelgetjük egymás ajkait. Nem kapkodunk, kiélvezzük a pillanatot. Most először nem akarok túl sokat elárulni magamról, és nem tudom, hogy miért, talán az elmúlt hónapok miatt, talán, mert az előző csillagnézős pillanat túlságosan meghitt volt? Talán, talán. Nem is tudom. Nekem kell a bizalom, kell az, hogy valakihez úgy forduljak, hogy tudom, ismer, ismeri a korlátaimat, ismer engem. Most azonban, nem merem elmondani, hogy ki is vagyok én. Ez nem ellene szól, hanem saját magam ellen. Most máshogy akarom csinálni, mint legutóbb, és megtapasztalni, hogy mit vált ki belőlem. Engedek neki, hagyom, hogy elkezdjen felfedezni. Nem félek, mert a paróka csak akkor esik le, ha én azt akarom, és én nem akarom, hogy ez megtörténjen.
- Számít?
Ne számítson, mert hazudni nem fogok, az igazat pedig nem mondom meg. Nem akarom, hogy számítson, hogy ki vagyok ma éjjel. Csak egy nő, aki betévedt a kocsmába, és felment egy férfihoz. Csak kérlek, legyen elég ennyi. Testemmel a testének feszülők, a követelőző csókot követelőzéssel viszonozom, ahogy elkezdem kibontani a ruhájából. Nem akarok beszélgetni, csak megtapasztalni, hogy milyen, amikor nem tudja a másik, hogy ki vagyok, csak senki szeretnék lenni, és élvezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mindent IS rendeltem a menüről, és ennek leginkább kettő oka van, egyrészt, hogy a nőiségem csodás ténye kopogtat az ajtón, másrészt, hogy a telihold is közeleg. Gyakorlatilag kijövök az egyikből, lesz pár jó napom, és beleesek a másikba. Csoda, hogy ma olyan nagyon bújtam az én farkasomhoz? Innen jegyezném meg, hogy a fenséges vacsorám fő szponzora is ő, ami valószínűleg azért eshetett meg, mert már az agyára mentem. De hát ha egyszer ilyenkor nem tudom nem kifejezni, hogy mennyire szexi minden egyes őszbe hajló hajszála, amiket én okoztam neki, akkor nem pénzt akarok, hanem csak a túlcsorduló érzelmeimet kiengedni. De hát az apukám mindig azt mondta, hogy amit adnak az el kell fogadni. Kivéve persze a vérfarkas harapást, de az élet nem lehet tökéletes.
- Elvileg Zina is jön, de szerintem beszippantották a könyvek.
Pillantok rá Beliánra, és magamban vállon veregetem magam, mert már vagy negyed órája együtt vagyunk, és még nem jegyeztem meg, hogy nem éppen tetszetős a kinézete. Egyelőre lefoglalom magam néhány anaászdarabbal, de minek is áltatom magam? Én vagyok Angyal Odett, aki velem barátkozik, tudja, hogy mire számíthat.
- Megjegyzem a nyilvánvalót, hogy elkerüljük a felesleges udvariaskodást. Ritka szarul nézel ki.
Pillogok is hármat, hogy érezze, nem érzek bűntudatot a megjegyzés miatt. Fun fact, hogy szoktam érezni ilyet, ritkán, de szoktam. Mondjuk, amikor látom Somogyit, hogy mennyire pocsékul fest, de hát nem gondolhatja senki, hogy majd én a lelkét ápolom annak a gyökérnek. Mert nem.
- Mit csinált tudjukki?
Mert tudom, hogy ilyenkor nem mondjuk ki a nevét, mert ha kimondjuk, azzal sebeket képünk fel, és azt nem nagyon akarom. Komolyan, ha itt nyíltan elsírja magát, akkor én leszek az érzéketlen, mert csak sután veregetem a vállát, miközben azon agyalok, hogy elhívom Mihailt sétálni a holdfénybe. Szóval legyen noname emberke. A gyömbéremet magamhoz véve, nagyon szívok belőle a szívószállal, miután törökülésbe húzva magam, hogy ne legyek illetlen, a bőrkabimmal betakarom magam. Mondjuk, ha ennyit megeszek, és már pedig megeszek, akkor olyan leszek, mint, aki lenyelt egy lufit, pletykára fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Höh.
Pillantok fel a gondolatra két falat között, és önző módon, látványosabban közelebb húzom a felém legközelebbi tálakat. Csomagolni, amikor a kastélyban bőségesen van étel, csak én már unom azt, meg amúgy is, ilyenkor sokkal több ételt kell bevinnem a szervezetembe, és ha esetleg Jules kiszámlázza a túlfogyasztásomat, akkor komolyan mondom, hogy addig járok az igazgató nyakára, amíg fel nem vesz, hogy aztán egész nap a jelenlétemmel bosszantsam.
- Ha nem jön, akkor majd eszi a manók főztjét.
Úgyis viszek neki valamit, de hát nem gondolja, hogy ebből, ami itt előttünk van, bármit is elcsomagoltatok, tök kedves vagyok már így is, hogy megosztom velük az ételt, mert amúgy nem szokásom. Damyan kaphat belőle, leginkább azért, mert ő főzi, de más, ehh, nem. Szóval örülhetnek, hogy velük már vagyok annyira kedves, hogy felkínáljam a lehetőséget. A gondolatra viszont óhatatlanul is elmosolyodok, nem azzal a fogkivillantós vicsorral, hanem olyan felnőttesen-kedvesen, ami szintén csodaszámba megy tőlem. Ez az a fajta mosoly, amire azt mondják, hogy megszépül tőle az ember.
- Nyakigláb kamasz lett. Milyen pici és vézna volt. Tudod, gyűlölöm azt, ami vele van, de imádom, hogy van nekem. Olyan jó, ha csak ilyen kicsit is, de kiélni az anyai ösztönöket.
Nem hiszem, hogy amúgy jó anya lettem volna. Szerettem volna gyerekeket, ha lett volna olyan ember, de mire az ember meglett, addigra már nem lehetett gyerekem, és összességében úgy vélem, hogy nekünk pont ez a jó, ez a felállás. Damyan a rellonosokért felel, én Zináért érzem magam felelősnek, szóval ha azt vesszük, van egy közös kis kölykünk, akit babusgathatunk.
- Bizony, és én ezt is fogom tenni, hamarosan. Bár, mondjuk és így is szép vagyok. Meg farkasként is, de hát sosem lehet elég szép az ember.
Tudom, hogy ő nem csinálja, látszik is rajta, és szörnyen kedvem lenne beszólni neki, ám visszafogom magam, vagy, nem is tudom, hét másodpercig? Mert ebben benne van a sóhajtása, a mondata, meg az, hogy én lenyeltem a falatot és még az a megvető tekintetem is előkerült, ami ilyenkor elő szokott.
- Tényleg idióta vagy. Mi a bánatos élet miatt csinálsz te ilyet? Dobott. Eleve egy kegyetlen köcsög volt azzal, hogy úgy búcsúzott, hogy szeretlek. Ne szeressen, mert ha ezt váltja ki a szeretete, amit most produkálsz, akkor ne szeressen.
Felvéve egy rántottsajtot, beleharapok, és kicsit kiélvezem, hogy mint a nyuszink, tolom magamba a lelógó sajtot addig, amíg el nem szakad. Igen, szoktam étterembe járni, és igen, még soha senkit sem égettem le, amikor étteremben voltunk. Tudok összezárt lábakkal meg egyenes háttal ülni, de jelen pillanatban nem fogok. Belián annak is örülhet, hogy kiöltöztem neki, eléggé elgondolkoztam a kedvenc terhes nacimban is, mert az úgy tágul, ahogy az én hasam nő.
- Ha Damyan ilyet csinálna, soha többet nem hallana rólam.
Jelentem ki olyan komolyan, hogy az már szinte riasztó. Mióta is vagyunk együtt? Kilenc éve már. Ha kilenc év után szakítana, azt még megemészteném, de ha azzal szakítana, hogy "szeretlek", akkor bármennyire is fontos az életemben, soha többet nem engedném, hogy a közelembe jöjjön, nem, hogy még csókolgassam. Pedig tudom, hogy ha a farkaskór nem végez velem, azonban a Kedves örök álomra hunyja a szemeit, akkor az én időm is lejárna. Egyszer álmodtam róla, hogy elment, és éreztem, ahogy mellé fekve meghasad a szívem, és én is távozom. Nyugodt álom volt, de örültem neki, hogy reggel felkelve találkozott a tekintetünk.
- Szarul csinálja.
Teszem hozzá morogva, mert ez a nagy helyzet, tényleg nem nagyon néz ki úgy ez a szerencsétlen, mint akire vigyázva van, és ez riasztó. Sokkal jobban tetszett néhány hónapja. Kellene neki egy normális ember, olyan, aki elfeledteti vele a másikat.
- Valóban nem.
Kicsit megtörlöm a kezem, iszok egy kortyot, és csak utána pillantok fel rá, most először nem véve másik féle ételt a kezembe.
- Mondanám, hogy örüljünk neki, hogy nem lesz holdfogyatkozás, de jelen állapotodban a sima teliholdat sem éled túl. Félhold van.
Pillantok le a karomon egyértelműen erősebb holdállásra, mely megmutatja, hogy hol járunk. Persze emellett szoktam naptárat is nézni, de a tetoválásom még sosem hagyott cserben.
- Jó eséllyel van hét nap az életedből. Én a helyedben elkezdenék kurvázni. Legalább valami jó élményt vigyél magaddal. Ha gondolod, tudok minőségi lányokat szerezni. Emellett nem is tudom mit szoktak ilyenkor, hm, bakancslistát írni. Tudod, hely, ahova eljutnál, étel, amit kipróbálnál, meginni a világ legdrágább alkoholját, közös fotó a kedvenc hírességeddel. Nem tudom, neked kell tudnod, hogy mit akarsz csinálni.
Bunkó vagyok? Tudom. De azzal, ha hagyom, hogy az önsajnálatba süllyedve babusgassa magát, és nagyon, nagyon szenvedjen attól, hogy neki mennyire rossz, tényleg azt fogom elérni, hogy belehal a teliholdba. A nagy helyzet az, hogy jelenleg ez a törődés az, amire szüksége van.
- Ha tudnám, hogy túl gyenge vagyok, én hazamennék. Nincs jó kapcsolatom a családommal, de azt hiszem, velük tölteném az utolsó napjaimat. Szóval, ha feltett szándékot meghalni szombaton, akkor menj haza, búcsúzz el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Fogalmam sincs, hogy mit kezdek az életemmel. Mármint, rendben, ott vannak a fellépések, és a zene, meg Damyan, de olyan teljes volt így az életem, hogy iskolába jártam, pedig a gondolatát is utáltam. Most meg, fogalmam sincs, hogy mégis mit fogok csinálni, milyen rutinjaim lesznek.
Munkát vállalni? Furcsa gondolat. Mindig dolgoztam, de mégsem úgy, mint mások. Hat éves korom óta vagyok a kamerák kereszttüzében, már annyira megszoktam őket, hogy elképzelni se tudom, hogy ne legyenek. Itt valamennyire biztonságban vagyok, de nem teljesen, nem minden tekintetben. Olykor itt is megtalálnak, készülnek képet, mondanak nem létező dolgokat, de már fel sem veszem őket. Olyan sokszor voltam az elmúlt húsz évben terhes, menyasszony, barátnő, megcsalt vagy éppen megcsaló, hogy annak a számát sem tudom megmondani. De nem tudom, hogy egy ilyen ember, mint én, hol vállalhatna teljeskörű munkát. Ráadásul nő a nyomás minden, a családomban kötött házassággal. Itt egy Ballay örökös, ott egy Daróczy, aki polgármester, vagyis nyilván nekem is ügyesen kell választanom, már, ha egyáltalán választok.
- Senki se udvaroljon neki, szerintem. Még gyerek.
Ez a kis mocsok olyan gyorsan nő, hogy az ember csak kettőt pislog, és bejelenti, hogy akkor ő most férjhez megy. Bárki, aki azt hinné, hogy ezt a gondolatot megmosolygom, vagy magamban örülök neki, azt ki kell ábrándítsam, mert nem.
- Minden helyzetben.
Kontrázok rá, mert tudom, hogy nem igaz, meg azt is, hogy ő nem ilyenről beszélt, de, mint korábban kifejtettem, eléggé alkalmatlan vagyok arra, hogy embereket babusgassak, vagy legalábbis még sosem esett meg igazán. Darwint szeretem cirógatni, ölelgetni, amit viszont mások nehezményeznek, főleg Zina. Ösztönösen megérintem a nyakam, eszembe jut a decemberi incidens, amikor le akarta rángatni rólam, pedig csak ölelt, és ahogy erősen belém kapaszkodott, megvágott a leveleivel. Érdekes esemény volt, mit ne mondjak. Csak egy pillanatnyi mozdulat volt, de emlékezetes. A gyerek féltékeny alkat, már ezt is tudom.
- Biztos vagy benne, hogy szereted, és nem csak a gyászidőszakot éled meg? Mert azt mondják, hogy nagyon könnyű összekeverni a kettőt. Én nem tudom, nekem csak Damy volt eddig.
Ez egy furcsa időszak, mindenkinek szar, és én nem tudok segíteni. Darya is szenved, Belián is, látom Somogyin is, ami ugye elképzelhető, hogy talán az én hibám is. De azért szóltak érvek mellette is, ellene is. Egyszerűen, mint egy rossz musical, mindenki szenved, csak én vagyok helikopter. De lehet, hogy ezek után hazamegyek, és megkérdezem az uramat, hogy igényt tart-e még rám, vagy amúgy mi is fasírtban vagyunk. Délután még nem úgy tűnt, de ki tudja.
- Miért, mit tennél, ha bemennél? Könyörögnél neki? Kérlek. Ő egy férfi, nem az egyetlen a világon. Vannak más dögös fiúk is ott, tanárok, iskolai dolgozók. A faluban is akadnak szexik.
Jó, hogy amúgy nem sorolok fel mindenkit, tudom, de az a rossz, hogy én tényleg nem tudom, milyen is ez. Nekem szerencsém van, tudom, hogy így van, és tudom, hogy irigylésre méltó és gyönyörű, és ha nem lennék benne, akkor én magam is utálnám magam, amiért ilyen jó dolga van. De próbálkozom, azt is értékelni kell. Szusszanva pillantok rá, és hasonlóan cselekszem én is, csak én tököket pakolok magam elé, és azokat kezdem el enni.
- Tudom, hogy nem én vagyok ebben a témában a legjobb tanácsadó, és hogy utáltok azért, ami Damyannel van, ami teljesen érthető, én is így tennék, ha nem lennék benne. És bárcsak neked is lenne ilyen, és Zinának is, és mindenkinek, akit szeretek, de tudom, hogy ez nem így működik. Nekem farkassá kellett válnom azért, hogy találkozhassak vele. Talán, csak még nem jött el a te időd, hogy megleld az utolsót.
Nem szeretem, ha valamiről nem tudok határozott véleményt formálni, és a szakításról, meg a szenvedésről a szerelem miatt nem tudok. Feltételezhetően elcsesztem az egyik legjobb barátnőm életét is, és most azt sem tudom, hogy hogyan közelítsem meg nála a témát. Számos ötletem volt már, mint bezárni őket egy sötét helyre, hogy annyira kiakadjanak, hogy összejöjjenek, de egy kicsit morbid talán. Sok mindent kellene helyrehoznom, és elég szűkös az időm, még is, helyette rántott tököt eszek. Remek. Meg hallgatom őt, és egyszerre forró a tök és mond olyan, hogy hangosan felszisszenek. Ez úgy mind a kettőnek szólt.
- Rendesen megjött a kedvem hozzá, hogy szexeljek veled. Mármint eléggé furcsa lenne, mintha a bátyámmal csinálnám, de ha ez kell ahhoz, hogy összekapd magad, akkor kész vagyok megtenni.
Azt hiszem, legalábbis. Nem, ez tényleg túl furcsa lenne. Azt se tudom, hogy állnánk neki. Mármint, láttuk már egymást meztelenül, én megjegyzést is tettem a férfiasságára, de sosem éreztem ellenállhatatlan vágyat, hogy a lanka zöld füvén essünk egymásnak. Szóval nyilván ennek az egésznek van egy kétségbeesett éle is, és sosem kellett még olyat kijelentenem, hogy úgy érzem, készen állok rá, de tényleg, készen állok rá.
- Szuper, lett volna egy drámai picsogásod meg egy gyomormosásod. Jól álltunk volna. Arra, hogy mit csinálj, nos... egyél úgy, mint egy férfi és egy farkas szerelemgyereke. Zárd ki, teljesen, mindent és mindenkit. És mivel tudtam, hogy össze vagy omolva, kértem Rudolftól erősítőt. Azt mondtam, hogy nekem kell, szóval nem kell megköszönnöd. Amikor gyengébb voltam, ezt itatta velem, és láss csodát, élek.
Miközben beszélek hozzá, a táskámból kihalászok hét dundi fiolát, amiket az asztalra állítok. Ez a cucc nagyon sokszor megmentette már az életemet, szóval tudtam, hogy neki is használni fog. Persze Rudolf sem hülye, rákérdezett, hogy hány kiló is vagyok, és én nyilván nem a saját súlyomat mondtam meg, és tudom, hogy ő okkal kérdezett rá, hogy tudja, melyikünknek kell kimérnie belőle. De ezeket a részleteket nem kell tudnia.
- Utazz el, nem hülyeség az, csak tudjuk, hogy merre jársz, nehogy szem elől tévesszünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger