31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 18 19 20 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 857
Írta: 2020. március 7. 22:30 | Link

Zippzhar Mária Stella & Márk Stefan
02.14. / gift for u

Igazából tényleg csak oda kellene adnom a kártyát és eltakarodni a francba, de milyen haver lennék, ha csak úgy lelépnék egy helyről, amikor megláttam egy ismerőst? Nem úgy diktálja az illem, hogyha meglátsz valakit, akit ismersz, akkor köszönsz neki? Még akkor is, ha lerí róla, hogy egyáltalán nem akar látni, vagy ha te is elférsz, inkább azt szeretné, hogy leüljön az asztalhoz, akinek velem kellene lennie, de nincs. Karolának ehhez nincs köze, nem kell tudnia róla, hogy a tökéletes randi, amit nyújtani tudtam volna neki, miért nem lett megtartva. Mert a jóravalóságom és kedvességem itt ütközik ám ki; hát hogyan lenne szívem elmenni egy olyan lánnyal randevúra, akinek szíve választottja itt ül mellettem, és aki viszonozza is, csak egyelőre még megy a huzavona, mert fiatalok, de hát, nem sietünk sehova, van idejük rájönni, nemde? Olyan aranyosak ezek a kamasz szerelmek. Szinte majdnem tenyerembe támasztom az államat, miközben Márkot figyelem, pilláimat megrebegtetve állnék neki sóhajtozni, mint egy szerelmes tinifiú, de ugye, nem teszem. Nem vagyok fogyatékos, és Márk húga jelenleg jobban leköti a figyelmem, mivel testvérével ellentétben ő sokkalta cukibb. Meg kell zabálni mindjárt, ahogy nevetgél, és pillantgat felénk, leginkább felém, de mint egy jó kislány marad csendben végül. És a beszélgetésbe tökéletesen beleillik a hódítós mosolyom, amely mellett könnyedén közlöm a titkot Márkkal, miszerint ő a kedvenc DÖK-ösöm. Hazudhatna egy vezető a keze alá dolgozóknak? Kötve hiszem, már csak azért sem, mert inkább vagyok jelen egyszerű tagként a DÖK-ben, mintsem elnökként, csak ezt elég elmagyarázni egy olyannak, vagy megértetni egy olyannal, aki zsigerből utál valamiért. Jaj, mindjárt kettétörik a szívem.
- Megfogtad a lényeget - csettintek nyelvemmel, miközben ujjaimat összekulcsolva támasztom azokat a szék támlájára, hogy végül rátámasszam államat, így pillantva Márkra, elkapva és nem is eresztve pillantását. - Számít ez valamit? Mert ha igen, természetesen válaszolok szívesen - mosolyom szélesebb lesz, a vélamágia erősebben jön ki belőlem a mosollyal, amit megengedek magamnak. Óvatosan fordulok a húga felé, aki vagy elbambult, vagy agyilag teljesen máshol jár, vagy ennyire belemerült a beszélgetésbe.
- De engem jobban leköt, hogy Mosolyka - bökök fejemmel a lány felé nem túl diszkréten. - hogyan lehet a testvéred? Olyan zabálnivaló - kicsit talán túlzás, de pár gyorsabbat pislogva pillantok ugyanakkora vélamágiával, mint legutoljára Márk felé, a lány irányába is, és ha eddig megérezte a kislány, akkor mostantól vége lesz. Merlin, gyere le, mekkora bunkó vagyok, tudom, de ígérem, hogy nem húzom már sokáig ezt az egészet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1490
Írta: 2020. március 7. 22:54 | Link

Maris és Mihail

Maris válasza nem nyugtat meg, és az sem, hogy nem tudom kifaggatni. De majd később. Remélem tudja, hogy nem felejtem ám el. Most viszont leköt a drága elnök. Nem értem miért, nem akarok vele foglalkozni. Maris pedig még nevetgél is vele, ami még sokkal rosszabb. Hát nem érti, hogy ez egy randi a húgommal? Vagy ha már idepofátlankodik, legalább hozta volna Karolát is. Bár lehet, hogy jobb, hogy nem. Nem hiszem, hogy el tudnám mondani, amit akartam, plusz két emberrel magunk mellett.
A kérdéseimre nem kapok választ vagy inkább mást mond, és egyik jobban megijeszt mint a másik. A szemeit nézem, amik az enyémhez hasonlóan kékek, de valahogy az övé kékebbnek tűnik. Nyelek egyet. Vajon miért tűnik ilyen szépnek? Mármint a kék. Nem Mihail. Határozottan nem ő.
- Miért, nem ez volt a lényeg? - fogalmam sincs mi volt a lényeg, és rettentően bosszantó, hogy nem értem. Nem minta eddig értettem volna bármit is, amit mondott. Leginkább értelmetlennek tűnt minden megnyilvánulása, ahogy a mostani is az, ahogy rám néz, meg minden.
- Nem - rázom meg a fejem, mert valóban azt hiszem, nem akarom tudni a választ, s jobb is, ha nem felel. Tudom, hogy hazudik. Csak nem értem miért, és hogy hogy csinálja ilyen jól. Bár nekem is így menne.
Ahogy Marisra pillant, követem a tekintetét, aztán a szavaira eltátom a számat egy picit, de gyorsan kapcsolok.
- Mi? - miért köti le jobban? Most mondta hogy a kedvence vagyok. Hazudott. Emlékeztetem magam, de közben rettentően meglep, hogy kivételesen nem az jut eszembe, hogy a húgomra akar rászállni, hanem mintha féltékeny lennék, hogy hirtelen nem velem foglalkozik. Nem értem magam. Eddig sem értettem, de ez most kezd a tetőfokra hágni.
- Egyáltalán nem az - vágom rá, gondolkozás nélkül, teljesen őszintén. Nyilván, mert a húgom. Sosem gondoltam rá úgy mint más lányokra. - Egyébként foglalt - toldom hozzá, csakhogy tudja Marisnak van barátja, ne akarjon vele kikezdeni. Bence nem lesz boldog. És én sem. Ha már választani kell... inkább Bence.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Médi
Diák Rellon (H), Világalkotó, Negyedikes diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 216
Írta: 2020. március 10. 20:24 | Link

Mihail | pofi

Mihail sokkal aranyosabb, mint hittem, meg ahogy azt elmondták. Érthető, miért, hát elég ránézni és megmondja az ember, hogy ő egy igazi jégcsap. Milyen szemei vannak már! Ugye, hogy csak egy fagyos, igazi jégszívű embernek lehet ilyen? Na, tévedtünk mind. Legalábbis addig így gondolom, míg el nem csitít. Általában azok, akik velem lógnak, nem kényszerből teszik azt és tudják, mire vállalkoznak. Arra, hogy rengeteget jártatom a szám akár feleslegesen is. Én legalább tudom, hogy így van. De hát ő nem önszántából ül itt velem, legalább egy kicsit jó benyomást kellene keltenem.
- Ez mondjuk igaz. Nekem is figyelnem kell majd a kihallgatásokon - bólintok rá, elterelve a saját figyelmem arról, milyen vörös az arcom. Talán egy kicsit jobbá teszi az, hogy meglátom és megérzem az illatát a kért pizzának. Beleszagolok a levegőbe, aztán a gyomrom is megkordul. Miközben az első szeletért nyúlok, megakadok a mozdulatban és fél szemöldökömet felvonom. Mihailt nézem.
- De mennyire. Ismerek valakit, aki sárkányostort is tud kölcsönadni hozzá - én nem is igazán érzem ennek a mögöttes tartalmát, egészen komoly fenyegetésnek szánom. Lehet, ha Berci itt lenne, már mondaná, hogy ennél jobban ne égessem be magam, már ha lehetséges.
- Jó étvágyat - nagy vigyorral nézek a fiúról a pizzámra és harapok bele egy nagyot. - Merlin szakállára, kóstold meg, ez csodálatos! - hümmögök és a szemem is becsukom, még anya főztje sem olyan finom, mint ez itt. Mikor kiélvezkedem magam, a szeletet, amibe beleharaptam odatolom Mihail szája elé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
KARANTÉN


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2020. március 14. 00:19 | Link

Zippzhar Márk Stefan
Soundtrack / 3:30 pm


  A pizzériába beérkezve a kellemes meleg végigszántotta a gerincemet, s kis jóleső megborzongásra késztetett. A hűvös idő által vörösre csipkedett arcomat pedig simogatta a kellemes szobahőmérséklet. Az eddig hűvös által már rózsásra csipkedett arcomat most ismét fehérre simította az étterem hője. Békésen megegyezünk, hogy mindegyikőnknek édes-mindegy, hova ülünk. Magamban örülök, hogy nem akadunk fent ilyenen, de az a kis, döntés miatti általános szorongás is bennem van, de szerencsémre Márk kezébe veszi a döntés meghozásának súlyát.
  Legnagyobb örömömre kiderül, hogy ő is osztja a nézeteimet az ananász pizzán való tolerálásáról, amit a vállba veregetésemmel pecsétel le. A sok kukoricára széles vigyorral bólogatok, még szemeimet is behunyom. Az étrendemre vonatkozó kijelentésemre már felszalad a szemöldöke. Egy hullám söpör át villámgyorsan a lelkemen, talán félelem és unalom szerelemgyereke, hiszem úgy éreztem, hogy megint végig kell hallgatnom a szokásos monológot.
- Hát, ha sonka is lesz rajta, akkor sajnos az lesz... - mosolyogtam kínosan, s hagytam egy kis hatásszünetet - Tudod vega vagyok és... abba a sonka nem fér bele. - vakartam meg húzott szájjal a halántékomat. Nah, kész, ez az Philips, dobd le a bombát! Már szinte hallom is a hangját!Ja, ez csak Márk hasa, azt kívánva jelezni, hogy nem lenne ellenére egy kis táplálék-bevitelnek.
  Felsorolja az eddigi feltét-ötleteket, mire én egyetértően bólogatok.
- És no sonka... ha nincs ellenedre, lehet olyan, hogy az egyik fele ilyen, a másik olyan! Lehet? Ja, biztos lehet. - beszéltem meg magammal tökéletesen a szabályokat, közben tekintetemmel -enyhe nyakfordulatokkal segítve magam- egy felszolgálót keresve.
 - És... egyébként mizu? - szegeződött rá ismét a tekintetem, mellé egy biztató, kíváncsi mosolyt ajándékoztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. március 14. 20:06 | Link

Dana

A Valentin nap cink. Világ életemben utáltam az ilyen kötelező jelleggel megtartott cukifaktoros rendezvényeket, amik arról szóltak, hogy ezen a napon hajj de nagyon szeretjük egymást, az év többi részében meg nem hogy virág, de még csak egy kóró se jut az eszembe, hogy kikapjam a virágágyásból és azzal kedveskedjek. Ez persze túlzás, de a lényeg az, hogy nem voltam egy romantikus alkat, ellenben kedveskedni szerettem alkalmaktól függetlenül.
Most viszont, hogy Dana úgy döntött, licitre bocsátja magát,valami óhatatlanul is megmoccant bennem, s arra késztetett, hogy ne engedjem már, hogy a csajomat elvigye akár csak egy vacsora erejéig is valaki más. S bár megbíztam benne, benne volt a pakliban, hogy ha ilyen lehetősége adódik, akkor talán szembe ül vele valami szőke, kék szemű herceg és levarázsolja a talpáról. Ezt nem hagyhattam. Sokat is agyaltam azon, hogy mivel is kéne meglepnem őt, de aztán lett is ötletem, s úgy döntöttem, hogy jár nekünk jobb is, mint egy szelet pizza a félszeműben.
Mindent jól elterveztem, így Danának fogalma sem lehetett arról, hogy mi lesz majd a licitet követően. A motorbiciklit még korábban szereztem, hála egy muglibolond gyűjtőnek, s a Kins&Kens munkatársainak, így felrúnázva sikerült beizzítani a kicsikét az egyik Bogolyfalvi garázsban. Ez persze közel sem volt olyan menő, mint az otthoni Simpsonom, de a célnak tökéletesen megfelelt.
Az átadás-átvétel persze elvett egy kis időt az estéből, így a megbeszélt randiról elkésve értem az étterem elé, némi berregéssel felzavarva az arra érkezőket. S hogy elég menő legyek, a farmer-póló kombóhoz még egy bőrdzsekit is beszereztem, s már csak a napszemcsi hiányzott.
Gondoltam rá, hogy lepattanok a motorról, s bemegyek Danáért, de szerencsére a lány is felfigyelt a zajra, s ki is jött az ajtóba.
- Igen, meglepi! Boldog valentint vagy mi - vigyorogtam rá, majd derekánál fogva húztam magamhoz, s fogadva lágy csókját, viszonoztam azt.
- Ezt azért vedd fel - a sisakot felé nyújtottam, magam is felvettem egyet, majd ha felszállt mögém, kezeit a derekam közé vezettem.
- Kapaszkodj, és le ne szédülj! - nevetve adtam egy kis gázt, majd kikanyarodtam Danával a motoron Bogolyfalva utcáira, s alapos körbenézést követően gázt adtam, s megindultam vele az éjszakába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Elsős mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 579
Összes hsz: 1238
Írta: 2020. március 14. 23:00 | Link




Szerencsém volt, hogy nem kisestélyibe öltöztem fel, hanem részben kényelmesen nyomtam, mert nem lett volna túl szerencsés a motorozáshoz az előbbi viselet. Már maga az nagy meglepi volt, hogy Soma licitált rám, hiszen, mikor utoljára beszélgettem vele a témáról, úgy tűnt, hogy nem igazán izgatja, hogy kivel fogom eltölteni a jótékonysági vacsorát. Ez részben imponált is nekem, hogy nem volt ok nélkül féltékeny, részben pedig kétségek gyötörtek afelől, hogy valóban jelentek-e még valamit a számára, ha ilyen könnyen veszi a dolgot. Végül kiderült az igazság, az pedig egy külön plusz pont volt számára részemről, hogy elvitt motorozni. Ez valóban egy rendhagyó Valentin-napnak ígérkezett, a párom mindig tisztában volt vele, hogy mivel dobja fel a napomat, igazán figyelmes volt ez részéről.
- Boldog Valentint, drága - viszonoztam a csókját szenvedélyesen, miközben kezemmel átkulcsoltam a nyakát. Sose Valentin-napoztam még idáig senkivel, ez volt az első alkalom, viszont úgy véltem, hogy nem csupán ezen a napon kell szeretnünk a másikat, és figyelni rá, hanem az év többi napján is, ha valóban fontos számunkra. A fiú figyelmessége azonban most rendkívül jól esett, már nagyon vártam, hogy együtt tölthessünk egy kis időt, hiányzott a társasága. Mostanság ritkán találkoztunk, mivel mindkettőnket lefoglalt a tanulás.
- Imádom ezt a meglepit! Annyira izgi lesz! - tapsikoltam, mint egy gyerek, aki most kapta meg a szülinapi ajándékát. Körülbelül úgy is éreztem magam, hiszen nagy újdonság volt számomra a motorozás. Ráadásul nagyon szimpi volt az egész a partnerem elmondása szerint, hiszen nagy adrenalint tudott felszabadítani. Miután ideadta a sisakot, rögtön fel is vettem, majd miután ő is felvette a sajátját, mögé ültem, majd hagytam, hogy kezei az enyéimet a dereka közé vezessék.
- Ne félts engem, édes! - feleltem vigyorogva, jó kedvűen, majd miután megindultunk, egyenesen élveztem a száguldást. Még sosem volt ilyenben részem, de már most imádtam az egészet, egyre inkább a hatalmába kerített az adrenalin varázsa. Egyelőre nem is törődtem vele, hogy merrefelé tartunk, élveztem a gyors tempót, és azt, hogy végre a szerelmemmel lehetek.


//Folytatás: Kis tavacska//
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. március 16. 19:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1137
Írta: 2020. március 15. 12:07 | Link

Barnabás(talan) Zlatanos

- De hát puccos! És mégis, hogyan járok az utcán?
Pillantok végig magamon, mert komolyan mondom, nem értem, hogy mi baja van. Van rajtam ruha, nem is néz ki rosszul az összeállítás, és nincs benne semmi olyan, amiért be kéne szólni. Ha most itt komolyan nekiáll lekövérezni, akkor meg még fel is háborodom, mert azért na, mindennek van egy egészséges határa, és különben is, amíg Niconak jó ez így, addig pont nem érdekel az ő véleménye. Még csak nem is Barni, bár ettől a ténytől olyan rohadt nehéz elvonatkoztatni, mert ránézek és őt látom, és egyszerűen a hideg futkos a hátamon a ténytől, hogy nem ő van a testében. Nem értem, hogy ez hogyan történhetett, de nagyon szeretném visszakapni Barnabást, mert nekem ő a barátom, nekem rá van szükségem, én vele szeretek időt tölteni, és nem ezzel a másik emberrel. Nem tudom, hogy hogyan képesek barátok lenni, annyira másabbak.
- Remélem nem terveztél lekurvázni.
Emelkedik meg egy kicsit a szemöldököm, és nem szokásom káromkodni, de azért a felháborodásom jelen esetben teljesen jogos, mert megtette volna, és szerintem vannak lányok, akikkel simán meg is teszi, mert tiszteletlen. Még mindig nem értem, hogy hogyan képes vele barátkozni, és remélem, hogy Maci nem tagja ennek az összeállításnak. Ő nem lenne képes így gondolni senkire, és szerintem Barnabás sem. Bár nekem is vannak furcsa barátaim, biztos.
- Egy piros ruha volt. Mindenki akkora ügyet csinál belőle jézusom! Barni szeretett volna nem felsülni a randin egy nagyon szép és nagyon dögös nővel, ha mackóban megyek egy álrandira, ahol én alakítom a nőt, az hiteltelen lett volna, mert az lett volna a lényeg, hogy ne kapjon frászt már attól, hogy egy légtérben vannak. Ezért felhúztam egy szexibb ruhát, de ennyi.
Még a szemem is megforgatom, hogy leplezzem, mennyire rosszul esik ez a téma még mindig. Nem azért, mert furcsának gondolják az emberek, hanem, mert Nico kinézte volna belőlem, hogy képes lennék megcsalni őt. Sosem szerettem embert annyira, mint őt, sosem éreztem ennyire mélyen, ilyen választékosan és impulzívan ember iránt, mint iránta. És nevezhet bárki csöpögősen gusztustalannak, az sem érdekel, egyszerűen csodálatos érzéseket élek meg vele kapcsolatban. Motivál, előrelendít, nevel, és felelősségteljessé tesz. Változom, mert van egy ember, akiért érdemes változnom, és ez az igazi csoda. Hogy van kiért változnom, mert hozzá akarok tartozni.
- Barnabásról beszélünk.
És itt nem a test a lényeg, hanem a személyiség. Zlatan láthatóan röptében a legyet is képes lenne elkapni, de Barni nem ilyen. Ő kedves, szelíd, kicsit béna és esetlen ezen a téren. Olyan, mintha a férfi megfelelőm lenne. Neki a tökéletes nő okoz hatalmas fejtörést, nekem a tökéletes férfi, és ahogy az lenni szokott, mind a ketten elszúrjuk, állandóan.
- Kérlek, ne bántsd azzal, hogy furcsa pletykákba kevered. Túl jó a lelke, nagyon nehezen heverné ki.
Tudom, mert én se nagyon tudtam még kiheverni ezt az egész Barnabás meg én dolgot, pedig csak segíteni akartam, és minden összeomlott. Szeretem Barnit, mintha a testvérem lenne, és nem szeretném, hogy ő is olyan gondolatokkal találja szembe magát, mint én tettem, amikor összeomlott a világom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1490
Írta: 2020. március 15. 14:43 | Link

Isaac

Mivel az ananászban egyetértünk és a kukorica is a kedvenceim között van, én egy percig sem aggódom, hogy hogyan oldjuk meg a pizzázást. Mondjuk a sonka, amit ő nem eszik talán gond, de ha úgy alakul én tényleg szívesen megeszem az ő részét is, nem vagyok finnyás, sokkal inkább éhes.
Aztán azt mondja, hogy vega. Na igen erre tippeltem volna, vagy arra, hogy valami fura étel allergiája van és azért, de nem különösebben érdekel. Amíg nem akar engem rávenni, hogy felejtsem el a sonkát egy életre.
- Abba tényleg nehezen. És csak vega? Szóval mondjuk a tojás még oké? - kérdezem, mert van ugye a vegán is, azok meg asszem semmi állatit nem fogyasztanak, nem csak kajában, alapból sem. Tök érdekes amúgy. A hangomból is kicseng, hogy komolyan érdekel.
- Biztos lehet, ha meg nem, akkor kérhetünk külön-külön pizzát is - felelem, miután megegyezünk az extrákban, amit mindketten szeretnék, és abban, amit ő nem. Én rugalmas vagyok, amíg hamar jön a kaja.
- Semmi. Kicsit izgulok a Valentin-napi rendezvény miatt. Nem akartam jelentkezni erre a licitesre dologra, de ugye a karácsonyi után úgy éreztem, hogy kell - felelem a kérdésére, hogy mizu. Bár abban sem vagyok biztos, hogy tudja, mi lett a karácsonyi bárpultoskodásom vége. Na meg ha nem tudja, akkor az most új kérdéseket szül. Nem kellett volna ebbe belemenni. Na mindegy. Már megtettem. Legfeljebb majd elterelem a témát ha túl kínossá válik.
Szerencsére kiszúr minket egy pincér és én rögtön rá is vetem magam, na nem szó szerint, csak jelezve, hogy rendelnénk, s amikor megérkezik, akkor bele is kezdek.
- A legóriásibb hawaii pizzát szeretnénk, extra kukoricával, de csak az egyik felén sonkával, a másikon csak ananásszal. Megoldható? - nézek rá szép szemekkel, erősen szuggerálva, hogy igent mondjon. Amikor bólint, hogy igen, kiszélesedik a mosolyom és vidáman megköszönöm, aztán kérek még egy narancslevet is, és megvárom, hogy a velem szemben ülő is rendeljen ha szeretne inni, majd visszadobom a kérdést, addig se rólam van szó.
- Na és veled mizu?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 857
Írta: 2020. március 15. 15:15 | Link

Radetzky Médi
licites randi / mert megnyertél

Az első dolog, amivel szembesültem, amikor idekerültem, hogy a Rellon nem örvend éppen jó hírnek az iskola berkein belül. Az oka számomra ismeretlen, és amikor megkérdezték, melyik házat szeretném erősíteni, közöltem, hogy nekem teljesen mindegy, pakoljanak be valahova, nem azért jövök ide, hogy bárkit is erősítsek, csak saját magamat. És amikor az arcomba került, hogy csak azért, mert rellonos talár van rajtam, az emberek nagy része furán néz rám, minden világos lett. A Rellon a Bagolykő rossz arcait rántja össze. És így a megvilágosodás fényében már az is sokkal világosabb, hogy végül miért ide kerültem. Bár nem tudom mi ez a sztereotipikus hozzáállás, én bírom a rellonosokat, még akkor is, ha némelyiknek én verném be a képét, pedig az erőszak soha nem volt kenyerem. Mindegy, a Rellonba kerültem, sokakat megleptem, hogy amúgy nem vagyok ám egy tajparaszt azért, mert rellonos vagyok, és mennyire imádom ezeket a meglepett arcokat. Minden pénzt megérnek.
- Igen, neked is figyelned kellene, csak ne hagyd, hogy eltereljék azt - a pincér viszonylag hamar pakolja le elénk a kikért kaját és innivalókat, majd el is lépked, amiért komolyan őszinte hálát érzek. Halkan ugyan, de az én fülemet is megüti, ahogy Médi hasa megkordul. Halkan nevetek fel erre, majd poharamat ajkaimhoz emelve kortyolok egy aprót, ami majdnem megakad a torkomon, és szerintem nem is meglepő, ha figyelünk arra, amit mondd. Párat krehácsolok, mielőtt engedném, hogy a nevetés kitörjön belőlem. Hogyne, mindjárt ostor, kár, hogy a mögöttes tartalom neki annyira nem jön át, de engem nagyon is szórakoztat. Ha ezt így folytatjuk, tuti megfulladok a végére.
- Értem - köszörülöm meg torkomat diszkréten, miközben próbálom összeszedni magam és nem a mögöttes jelentésre koncentrálni. Aprót kortyolok ismét, majd nagyot szusszanva emelem kékjeim vissza a lányra. - Ez nagyon komoly fenyegetésnek hangzik, remélem nem találkozunk, ha auror leszel - és akkor itt könyvelhetjük el véglegesen, hogy valóban kurva fiatal. Aki az ilyen egyértelmű dolgokba nem látja bele azt, ami mögötte rejtőzik, az még olyan ártatlan és naiv, hogy szinte nem is létezhet. De Médi létezik, és itt ül velem szemben, nekem pedig moderálnom kell magam.
- Neked is - mosolyodom el halványan felé, ahogy neki áll enni. Én türelmesen, kissé talán szkeptikusan pillantok le az elém letett pizzára, mert annyira nem rajongok érte, de a legtöbb diák meg él hal a pizzáért, így az, hogy a tulajdonossal lemeccseltük a dolgot, szinte evidensnek tűnt. Mindenki szereti a pizzát. Kivéve, akinek a keze alatt mentek a dolgok. Érdekes. Lustán emelem kékjeim a lányra, majd a felém tartott pizzára, miközben szemöldököm tökéletes ívben emelkedik meg, végül fejemet kissé megrázva csúsztatom kezemet a lányéra, majd harapok bele a pizzába, amit felém tart.
- Igen, valóban nagyon finom - nyelem le a falatot, majd visszahelyezkedem. - Örülök, hogy ízlik, már megérte eljönni - mintha az én érdemem lenne bármi is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
KARANTÉN


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 867
Írta: 2020. március 17. 10:30 | Link



What the fck am I doing?

Hanyagul dobom fel lábaimat az asztallapra, kezeim pedig tarkómnál keresztezem. Huncut mosoly bújik meg ajkaimon, miközben szemeimben kíváncsiság csillan fel. Nem ismerem a férfit, egyedül a nevével valamint a foglalkozásával vagyok tisztában. Az pedig, hogy tudom róla, hogy damfír, csak nagyon nagy szerencsémre vall. Na meg arra, hogy prefektusként, főképp pedig rellonosként megvannak a saját kapcsolataim, amiket ilyen alkalmakkor igen nagy szeretettel használok fel. Elég néhány szép szó, pár kedves érintés és azok a kis titkok igencsak gyorsan a kezem alá kerülnek. Persze csak azokra bukom, amik engem is érdekelnek, MJ pedig akárhogy is nézzük, igenis izgalmas egy alany. Szóval, amikor kedvenc pártfogoltam, Anna arról kezdett el nekem hablatyolni, hogy egy bizonyos koreai srác könyvtáros lett a suliban, még nem jöttem lázba. Volt már dolgom ázsiaival, és mit ne mondjak, nem sokat tudnak nyújtani. Igen ám, de mikor a lány felhozta, hogy a csávó régen a suli diákja volt, s azóta nemigen öregedett sokat, már nagyobb érdeklődéssel fordultam hozzá. A lányok szerint damfír lehet a csávesz – zengnek még mindig Anna szavai a fejemben, ahogy az étlapról lassan pilláimat MJ-re emelem. Lábaim lekerülnek az asztalról, miközben előrehajolok, hogy partnerem tányérján maradt szív alakú bonbont, valamint a szintén csak ebben a formában ékeskedő nyalókát eltulajdonítva visszahuppanjak a helyemre.
- Jah, én meg az új bűbájtan professzor – vetem oda cinikusan megjegyzésére, miközben az édességet nyelvemmel megkóstolom, majd miután kellően körbeszopogattam, beveszem a számba. Direkt erotikusan teszem amit, hátha ezzel feltüzelhetem a srácot, és nem lesz már egyikünknek sem szüksége B vagy C tervre. Jóllehet kapcsolatot nem akarok a másiktól, ám néhány menetben még benne lennék. Csak a móka kedvéért.
- Mindent, amin van valami húsos – csapok le egy egész zsáknyi galleont az asztalra, ezzel egész meglepett mimikát varázsolva a pincér arcára. Bizonyára életében nem látott még ilyen nagy mennyiségű varázspénzt, nemhogy ő maga kapta volna meg. Bátorítóan rámosolygok, hogy vegye csak el, miközben legyintek egyet a kezemmel, hogy ennek függvényében amilyen gyorsan csak tud, tűnjön is el, majd hozza a megrendelt ételeinket.
- Megvannak a kapcsolataim. Az emberek pedig beszélnek, Min Jong. Mi lehetne izgalmasabb egy fel vámpírnál, aki valamilyen oknál fogva könyvtárosdit játszik? Ha szerencséd van, akkor még nem zeng a titkodtól az egész kastély – gonosz mosolyba fordulnak ajkaim, ahogy a férfi arckifejezését fürkészem. Míg ő hátrébb húzódik, addig én közelebb hajolok, az asztalon megtámasztom fejem összefűzött kezeimen. – Persze a hallgatásunknak megvan az ára – azzal rámosolygok a pincérre, aki egyelőre igaz még nem hozta a rendelésünket, de frissítőkkel tud szolgálni. Elveszek egy pohár vizet a tálcáról, majd míg MJ saját démonjaival küzd, lassan, komótosan lehörpintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2020. március 17. 21:50 | Link

Theon, My Valentine Love
this is strictly a joke


Felhúzott szemöldökkel figyelem, ahogy feldobja a lábait az asztalra. Ezek szerint illemet sem tanítottak szegénynek. Vagy csak azt hiszi, hogy ez menő? Ha utóbbi eléggé félre van informálva. De végül csak mosolyogva megcsóválom a fejem és nem törődöm vele. Engem speciel nem zavar, amíg nem büdös a lába, de egyelőre nem lépett kutyaszarba, szóval nincs gond.
Ahogy beszélgetni kezdünk, lekerülnek a lábai, valószínűleg annyira mégsem kényelmes, aztán még az édességeimet is elveszi. Na szép. De ráhagyom. Az az egy szerencséje, hogy amióta félvámpír vagyok, jobban ízlenek a sós dolgok.
- Álmodban - nevetek fel ahogy magát bűbáj professzornak kiáltja ki. Nem ő az egyetlen, aki hall ezt azt. Egy könyvtárban elég sokan megfordulnak és bizony mondanak is sok mindent, amikor azt hiszik nincs ott senki. Így speciel pont tudom, hogy Theon nem jeleskedik annyira a mágiában, mint azt nyilván szeretné. Bár nem tudom szeretné-e. Nem hiszem, hogy ezt kompenzálja az extrém dolgaival.
Közben rendelünk és ismételten csak megcsóválom a fejem, hogy a vega pizzám mellé ő az összes húsost kéri. Az aranyon, amit meg lecsap mellé, csak pislogok. Én azt hittem ingyen kajálunk. Ez jött le a licites dologból. Na mindegy. Ha Theon fizetni akar, élvezze. Én nem szólok bele.
- Nem, mintha titok lenne - vonom meg a vállam, mert nem szeretem, ha zsarolni próbálnak, már pedig határozottan úgy tűnik, hogy ő szeretne valamit, a hallgatásáért cserébe. De ez nem így működik - Nem hirdetem, de ha valaki rákérdezne, nem tagadnám le - pontosítok a dolgon. Igaz eleinte mondtam olyasmiket, hogy nap allergia és hasonlók, de igyekszem nem hazudni, mert az nem kelt jó benyomást, és később több galibát okoz. - Kár, hogy a többség úgy gondolja a hátam mögött kell ezt megvitatni - Mert tényleg az. Még ha nem is szeretném nagy dobra verni, ha már beszélnek róla, tehetnék nyíltan. Így az esetleges félreértéseket is tisztázhatnám. Na de, jó tudni, hogy beszélnek erről. A kövi tanévet, majd ennek fényében kezdem. - De mesélj, mivel szeretnéd, hogy elhallgattassalak? - hajolok én is közelebb, miután elveszem a narancslevem a felszolgálótól. Nem iszom bele egyelőre, megvárom míg megérkezik a pizza is, addig pedig várom a választ Theontól. Aztán meglátjuk, hogy megkapja-e, amit szeretne. Mondjuk az, hogy zsarolni próbál, továbbra sem tetszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 823
Írta: 2020. március 18. 19:46 | Link

Odett
-megjelenés-

Nos, mondhatni ennyire "olcsó" mondhatni randija sem volt még soha, de már az induló kanyarból nem stimmel ez az egész mondat. Egyrészt, valószínűleg, ha mar előhozakodik Odettnek a szándékával, máris kevésbé lesz pénztárcát kímélő ez a kis ülés. Csak pozitívan a jövőbe, ugye. Másrészt pont ezért, mert konkrét célja van, nem igazán tekint erre úgy, mint egy.. randi. Hogy ez megváltozik-e és képes lesz-e tárgyilagos maradni majd akkor is, mikor a 'híresség' vele szemben ül majd, jó kérdés, de az a helyzet, már jó ideje nagyobb problémái vannak annál, minthogy a gyönyörű megjelenés elvegye az eszét. Na persze, ha nincsenek a képben véla gének, azokkal inkább nem szívesen keresztezné az útját mostanában.
Egészen más génekre "hajt" pillanatnyilag, hangozzon ez bármilyen szörnyen vagy kellemetlenül. Pontosan és időben érkezik, nem előbb és nem később, mint ahogy megbeszélték. Korábban küldött egy baglyot Odettnek, hogy hol és milyen névre foglalt asztalt maguknak. Remélhetőleg az lány nem veszi magára, hogy nem gördül be a háza elé egy mugli járművel, amivel aztán megtesznek három utcát a pizzériáig. Sok értelme nem lenne. Míg Odett fel nem bukkan, maga elé húzza az itteni étlapot és azt kezdi egykedvűen böngészni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. március 18. 20:31 | Link

Dante
Csak a ruha, jobb oldalon combközépig felsliccelve

Soha életemben nem mentem el senkivel, aki fizetett érte. Sőt, tovább megyek, soha életemben nem randiztam még. Ahhoz képest, hogy a szüleim szerint egy orgiázó ribanc vagyok, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor kerültem szexhelyzetbe. Igen, egyszer. Aztán bumm, meg is haraptak. Nem nagyon van nagy karrierem ezen a téren, és őszintén meglepett, hogy Dante tette rám akár csak egy knútot is.
Cuki srácó, csípem a göndör fürtjeit, szóval meglátjuk, hogy pontosan mit is szeretne. De ez egy randi, még ha fizettek is érte, szóval egy kicsit megadom a módját, hogy zavarba hozzam, és belepréselem a melleimet abba a hihetetlenül szexi ruhába, amit egyszer titokban vettem meg, miután végigültem egy maradoni hosszúságú misét. Sosem volt rajtam, mármint a próbáláson kívül, és inkább tűnik egy rossz lány mindennapi viseletének, mint egy katolikus vérfarkasénak, de hát ilyen ez. A hosszú fehéresszőke fürtöket begöndörítettem, felugrott hajam így csak a könyökömig ér, a hosszú pilláthoz egy kis fekete festéket, némi csillámot és egy szép cicaszemet produkáltam, míg a számat olyan sötét vérbordóra kentem, hogy a vámpírok sírva könyörögnek a receptért.
Hát így indulok neki annak, hogy életem első randevúján arassak. Először késni tervezek, de alkatilag alkalmatlan vagyok a női öt percekre, mert az öt sosem öt, én meg annál kíváncsibb vagyok, mint, hogy öt percig még húzzam az agyát, így hát nagyjából egy perccel utána lépek be a helyre, és amint a pincérfiú álla a helyére bandukol, illően ringatva a csípőm lépek oda az asztalhoz, a tízcentis kis sarkaimon magabiztosan suhanva a sráchoz.
- Weiler úr, micsoda megtiszteltetés, hogy engem választott.
Ajkaim játékos, ravasz mosolyba ívelnek, ahogy végignézek rajta. Jól állunk egymásnak, mi tagadás, és remélem, hogy megfelelően elkápráztatom már most is.
- Szóval, mit játszunk?
Ülök le vele szembe, úgy, hogy a keresztbe pakolt lábaim egész véletlenül végigsimítsanak a vádliján. Hoppá.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
KARANTÉN


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 867
Írta: 2020. március 19. 16:24 | Link



What the fck am I doing?

Jah, hogy ez a rendezvény ingyenes és nincs szükség galleonok költésére? Nos, akkor fogjuk fel a kezemből kikerülő persejt amolyan borravalónak. Bizonyára egy normális ember nem adna ennyi jutalékot egy egyszerű pincérnek, de ki vagyok én, hogy átlagosnak tituláljanak? Ha úgy tartja kedvem, megveszem ezt a kócerájt, az összes benne lévő szerencsétlen lélekkel együtt, aztán mindenkit az uralmam alá hajtok. Kezdve a férfivel. Megpróbálom zsarolni, hátha azzal belemegy a játékba és megadja nekem azt, amit akarok, de úgy látszik, ő jobban fel van fegyverkezve, mint én. Állításaim kicsit sem rengetik meg nyugalmában, arca ugyanolyan gondmentes, mint akkor, amikor besétáltuk az épületbe. Hogy ez zavar e? Hmm… nos egy cseppet talán. Mármint nem az, hogy lehet ebből nem lesz kamaty, hanem az, hogy nem én vagyok a helyzet magaslatán. Mostanság túlságosan is sokszor előfordul velem ez, s még sajnos egy olyan erős személyiséget, mint amilyen én is vagyok, képes elbizonytalanítani. Na, nem mintha ettől anyukájáért síró kisfiúvá változnék de… kifejezetten bántja a rólam alkotott képet.
- Az attól függ, te mit tudsz ajánlani – hajolok én is közelebb és közelebb, mígnem az asztal lapja gyomromba fúródik. Nem akarom megcsókolni, annak sosem voltam híve. Meghagyom a romantikus, szerelmemmel teljes kis párocskáknak. Persze szex közben igencsak izgató tud lenni, de mivel most a szék nyomja a hátsóm és nem az ő férfiassága, így eltekintek emellett.
Kis csevegésünk félbeszakítja a pincér a megrendelt pizzákkal, így mire kettőt pislogok, már egy halom húsos szörnyeteg terpeszkedik az én asztalrészemen. Sonkás, kolbászos, szalámis, van itt minden, mint a jó boltban. Míg én egy darab disznót tömök a számba, kicsit sem elegánsan, addig valószínűleg MJ élvezi a vega kosztját.
- Mi jó a zöldségekben? – Kérdem ugyan csak teli szájjal, kis híján akadályozva meg, hogy egy falatnyi húsos borzalom a számból az asztalra essen. – Technikailag füvet eszel. Azt a kertben is csinálhatod, aztán nem kell a nyíró felrúnázásával küszködnie varázslóéknak.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2020. március 19. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2020. március 21. 14:09 | Link

Theon, My Valentine Love
this is strictly a joke


Nem tudok kiigazodni a fiún. Nem mintha kéne. De reméltem, hogy azért megértem. Van ez a kis hang, ami azt súgja, hogy a bevállalós, nagyképű maszk mögött egy érzékeny kisfiú bujkál. Aztán lehet, hogy óriásit tévedek... de végül is van időm kideríteni. Addig meg, szórakozunk. Mert... mert megtehetem, és feltételezem ő is élvezi, különben nem próbálkozna ennyire azzal, hogy felhúzzon, vagy nem is tudom mire megy ki a játék. De kevés ahhoz, amit szeretne. Vagy csak én vagyok sokkal tapasztaltabb? Mindegy. Maradok az eddigi taktikánál, és szépen belemegyek a kis játékba.
- Bármit fel tudnék ajánlani. De nem biztos, hogy akarom... Szóval mesélj, és meglátom, hogy jó üzlet-e az nekem - farkasszemet nézek vele, és nagyon halkan válaszolok, hogy csak ő halhassa. A szempárbajnak aztán az érkező pincér vet véget, ahogy elénk rakja a pizzákat.
- Végre! - pillantok le boldogan a pizzáimra, és rögtön el is veszek egy szeletet az előttem heverő gombás-zöldséges finomságból. - Hmm... - emelem tekintetem a srácra, ahogy kérdez, aztán lenyelem a falatot, amit eddig majszoltam és megnyalom a számat is. - Mi a jó a húsban? - dobom vissza a kérdést, mert hát nem értem. Nyilván más az ízlésünk. Én nem szeretem a húst, ő nem szereti a zöldségeket. Na bumm.
- Te meg nyilván azért vagy barom, mert túl sokat ettél már - forgatom meg a szeme, ahogy fűnyírónak titulál. Aztán átnyúlok az asztalon és elveszek egy szeletet a kolbászos pizzájából, megszagolom aztán bólogatok párat - oké. Ez lehet jó - vallom meg őszintén, mert az illata alapján nem olyan émelyítő, aztán bele is harapok. Hosszasan rágom, elemzem magamban az ízét. Aztán leteszem a szeletet vissza oda ahonnan elvettem - Tévedtem. A friss vér jobb - azzal megvonom a vállam és folytatom a saját zöldséges finomságom fogyasztását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 823
Írta: 2020. március 21. 17:48 | Link

Odett
-megjelenés-

Valahogy teljesen tipikus és jellemző elgondolás volt Dante részéről, hogy míg a saját céljaira és szándékaira koncentrált, teljesen elment amellett a tény mellett, hogy a parti másik tagja tényleg randiként fog tekinteni a találkozóra. Mondaná, hogy ezt belekalkulálta, de... nem. Ahogy felpillant az itallap listájáról, mikor meghallja a tűsarkak koppanását a közelben, úgy egy pillanatra meg is kell állnia. Szerencséjére-vagy-sem, sosem volt az a fajta, aki látványosan mutatta volna ki a reakcióit, már ha az erőszakra való hajlamát nem számítsuk, ami tulajdonképpen önmagában is látványos. Ha más nem is, de az eredmény az szokott lenni. Ilyenről most azonban szó sincs. Ösztönösen siklik végig a tekintete az előtte állón tetőtől talpig, nem véletlen, a sötét ruhaanyag és a lány bőrének kontrasztja, illetve az a néhány ügyesen elhelyezett neonszín tökéletesen irányítja a percepcióját.
Nos, nem erre számított. Mármint nem voltak olyan hervasztó elvárásai sem, minthogy Odett majd szakadt farmerben és tegnapi gyűrött pólóban fog beállítani, de azért ez sem szerepelt az elképzelései közt. Egy-két másodperc erejéig meg kell állnia, míg feldolgozza a látványt - és sikerül összeszedett és átlagosnak mondható attitűdöt felvenni magára.
A vele szemben lévő üres hely felé int, az itallap egyelőre elfeledettek fekszik vissza az asztalra, míg Dante Odettel van elfoglalva. A lány leül vele szemben, az asztal alatti érintés kifejezetten váratlanul érkezik, a bátor manőver nem olyasmi, ami bevett szokás lenne, főleg nem első találkozásnál. Dehát, amire Dante készül, az sem kifejezetten az. Egy hangsúlyos "i know what you did there" pillantást érdemel a mozdulat a fiú részéről Odett felé. Nincs kifejezetten ellenére a reakciói alapján, nem fintorog és nem húzódik el, ugyanakkor ezzel ellentétes, egyértelműen lelkes jeleket sem ad, látszólag sikerült összeszedettnek maradnia, mégha az érdektelenség teljes lazasága hiányzik is belőle. Mert őszintén, meglehetősen nehéz érdektelennek maradni.
- Akármit is, látom, te felkészülten érkeztél. Lehet, hogy alulöltöztem ehhez a ma estéhez. - Bár a mondat tartalma feltételez valamicske kétkedést vagy bizonytalanságot, ezt a hangszíne egyáltalán nem tükrözi, inkább csak retorikai eszköznek használhatja, puszta szófordulatként, nem valódi aggodalom kifejezésére.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Kifejezetten rendhagyó módon sikerült megszervezni, de .. - megvonja a vállát és nem túl széles mozdulattal széttárja a kezeit.
- A lényeg, hogy itt vagyunk. Milyen italt kérsz? Megvártalak a rendeléssel.. - Azért az a helyzet, hogy Dante nem valami tizenötéves kamasz már, hogy cselekvésképtelen nyáltócsát csináljon belőle a látvány, a szavai és mozdulatai összeszedettek, még ha a néha feltűnésmentesen (és még az is lehet, hogy öntudatlanul) elkalandozik is a tekintete.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. március 21. 18:15 | Link

Dante

Ajkaimon pihenő mosolyom szélesebbre húzódik, ahogy nézem, ahogy néz, és látom, ahogy lát. Máshogy néz, mint mások, és nem tudom még, hogy ez mit is jelent, de izgat. Izgat a tudatlanság. Izgat, hogy tudjam, vajon mi jár a fejében. Ő nem olyan, mint mások, és ezt nagyon élvezem. Szeretném tudni, hogy mit lát, amikor rám néz, és valahol mélyen, a bőröm alatt bizseregve tudom, hogy ma még megtudom, minek köszönhető ez a különleges alkalom.
- Lehet, hogy szándékosan túlöltöztem.
Vetem fel az opciót, mint egy mellékesen megemlítendő a lehetőséget, hogy minden centi, amit lát, egy gondosan megtervezett összeállítást rejt. Megvallom, erről van szó, minden centiméter tudatossan néz ki úgy, ahogy. Nem, ez nem feltétlen a szex, ez játék. Imádok játszani, és szeretem, ha a másik fél is. Weiler Dante pénzért hozott el ma magával, ezek szerint ő a fehér bábuk ura, míg én a feketéket mozgatom a táblán. Vajon melyikünk szerzi meg a királynőt?
- Hogy elvárd, a vetkőzést.
Széles mosolyom mögött egy pillanatra megvillannak a fogaim, de aztán újra visszarendeződik könnyed mosollyá, szemeim reménytől csillognak, és csak remélni tudom tényleg, hogy valóban ez több, mint a legtöbb esetben. A szerelemféltést kizárhatjuk, hisz ő és én sosem voltunk egy pár, és nem tartom valószínűnek, hogy opcionális párkapcsolatként tekintene rám, szomorú lenne, ha azt hinnő, és pár sarló elég ahhoz, hogy az oldalán lépkedjek büszkén, mint egy nő, aki csodálja a férfit. Dante nem ilyen. Dante jászik, és remélem, hogy én is vele játszahatok.
- Meztelenül az emberek kényesen egy szintre kerülnek, sebezhetővé válnak. Leegyszerűsödnek. Csak vér, csont és hús. Semmi cicoma.
Arra, hogy nem rendhagyó módon találkoztunk, kuncogni kezdek, mert ez fájdalmasan igaz, valóban nem így szoktak az emberek indítani a másik felé, de én jelentkeztem erre az egészre, és nekem ezzel az égvilágon nincs semmi bajom sem.
- Megvásároltál magadnak három órára. Vodakszódát, ha van. Ha nincs, akkor hagyományos limonádét.
Nem kell megnéznem az itallapot, jártam itt párszor, csak azt nem tudom, hogy erre az alkalomra van-e valami extra, amivel szolgálni tudnak, de az biztos, hogy semmi szerelmi puncsot nem szeretnék inni. Nem fogok magamból hülyét csinálni. Viszont játsszunk!
- Hol végződik a mai este?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 823
Írta: 2020. március 21. 18:55 | Link

Odett
-megjelenés-

Legalább nyílt kártyákkal játszik, úgy tűnik, Odett meg sem próbálja elleplezni a szándékait. Ez annyiból megkönnyíti a mai estét és úgy egyáltalán a vele való beszélgetést, hogy ezek szerint nem kell felesleges körökre, tettesékre, kéretésre számítania. Meglepően jól képes kezelni az embereket, ha nem idegesítik fel vagy nem próbálgatják a türelmét nyilvánvalóan őszintétlen, erőltetett játszmákkal. "Mondok valami önérzeteset, de közben odatolom magam" vagy épp "a könnyen haphatót adom, de az utolsó pillanatban mégis erkölcsös vagyok" - nem, ezek a következetlen viselkedésformák csak a legrosszabbat hozzák ki belőle, és őszintén elveszik a kedvét bármilyen interakciótól.
Szerencsére ezek szerint ma nem kell erre számítania, ami kimondatlanul is egyfajta megkönnyebbülést jelent.
- Gondolom, nem mondok újat, hogy ezek az erőfeszítések egyáltalán nem mentek kárba. - Eszébe sem jutott, hogy ő ma Angyal Odettre megpróbáljon az alapvető meggyőzési formán túl másként hatni. Túlzottan elmerült az eredeti szándékban, de a lány viselkedése és ahogy ott ül előtte abban a feszes ruhában, kétség kívül nagyon is megsokszorozták az esetleges opciókat.
Furcsa lány. - dünnyögi a gondolataiban szórakozottan az Alkimista, őt szórakoztatja egyrészt a különös párbeszéd, másrészt tökéletesen érzékeli Dante pillanatnyi megingását. A káröröm mindig is kellemetlen mozgatórugója volt a kis kapcsolatuknak.
A lány első kérését, vodkaszódát kér ki, illetve akkor mág magának is, ez a legegyszerűbb - egyébként sem akar sem fancyzni sem üzenetet közölni a maga italválasztásával, ez a legsemlegesebb lehetőség.
- Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben is csak az válik sebezhetővé, aki az akar lenni. Már ha nem a fizikai részét nézzük. - A fizikai sebezhetőségről elég egzakt véleménye van, de azt inkább nem fejti most ki. Még ő maga is tudja, mennyire nyersen hangzik, hogy ha valaki lecsupaszítva gyenge a másik fél erejével szemben, azon nem feltétlen segít néhány plusz réteg. Tökéletesen ismeri az érzést, mikor lefog valakit, aki kényszerűen és reménytelenül vergődik a szorításában, tudja milyen elemi és letaglózó lehet a fizikai erőfölény. Még akkor is, ha ő általában nem az elszenvedő oldalon volt.
- Ne vegyük úgy, hogy megvettelek, az az árverés egyébként is bugyuta ostobaság, ahogy van, még ha a cél nem is értelmetlen. Mondjuk inkább úgy, hogy apropónak és indoknak pont megfelelt a mához.
Azért ugyanmár, a legolcsóbb prostituált is magasan efelett az összeg felett van, ez csak valami jelképes gyerekjáték volt, semmi több.
- Rád bízom, hol végződjön, ugyanis elsősorban én akartam találkozni veled egy konkrét kéréssel. - Nem nagyon akarja feleslegesen húzni az időt, már csak azért sem, nehogy úgy csapódjon le Odettben, hogy a kérésének felvezetéseként szolgál az esetleges flört, először a lényegre tér, minden más pedig tulajdonképp Odett szándékai szerint mehet tovább. Az is benne van, hogy fel fog háborodni annyira, hogy feláll az asztaltól és itthagyja.
Nos, legalább a vodkaszóda még nem jött ki, azzal nem tudja leönteni.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2020. március 21. 19:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma Renae Weißling
INAKTÍV


Kismadár 2.0
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 865
Írta: 2020. március 22. 18:21 | Link



Emlékszem, a sarokban ültem, egy félreeső asztalnál. Tudom, hisz akárhányszor betévedtem, mindig ott foglaltam helyet. Már-már fel tudtam idézni magamban az asztal erezetének kusza, egymásba fonódó, majd szétváló vonalait, a sebhelyként éktelenkedő karcolásokat a tetején. A rikító sárga szék halk nyögéseit, mikor mocorogni kezdtem ültömben. Egyszer olyan erővel hasított panasza a levegőbe, hogy zavaromban inkább a kissé csálén sorakozó szalvétákat kezdtem számolni magam előtt, nehogy véletlenül tudomást vegyek a felém forduló tekintetekről. Tizenkettő volt ott.
Mégis szerettem azt a helyet. Ott nem figyeltek engem, de én figyelhettem a betévedő embereket, a szájuk szegletében feltűnő kis mosolygödröcskéket, az apró, de jelentős gesztusokat. Szerettem színeket rendelni hozzájuk, kitalálni az érzések és érzelmek gordiuszi csomóként tekeredő fonalát, hogy később ecsetet ragadva örökítsem meg a kigobozott megfejtést.
Akkor is ezt tettem, s közben próbáltam szemmel tartani a csicsergő kukoricaszememet is. Figyeltem, a pennám végét az ajkaim között tartva, jobbommal a vázlatfüzetem oldalát morzsolgatva. Figyeltem, majd gyors mozdulatokkal elevenítettem meg a lapon az elkapott apróságokat és óvatosan hessegettem odébb a szemecskét, mikor a pennám útjába került. Ha rám tévedt egy szempár pillantása, pirulva bámultam az asztal túlsó csücskén árválkodó poharat. A teám addigra már félig kihűlt, oldalán kiütköztek a pára cseppjei és úgy gördültek alá, mintha csak könnyezett volna. Kényszeredetten kortyoltam bele, ujjaimmal eldörzsölve az oldalára tapadt nedvességet.
Egy meghitt kis szertartás volt ez számomra, egy kellemes körforgás, amibe könnyű belesüppedni. Talán ezért sem vettem észre, hogy a motyorgó, tébláboló szemecske továbbállt és azt sem, hogy a pohár nyirkos alja újabb foltot ejtett az asztal lakkján. Sóhajtva hajoltam le, tekintetem végigpásztázta a padlót. A laza kontyom szétcsúszott, ahogy én leszálltam a székről és guggolva a másik asztalhoz araszoltam, ahol épp láttam még elbújni a kis szemtelent. Nem mertem felnézni, biztos voltam benne, hogy a szeplőim mögött lángvörössé vált az orcám. Végül mégis erőt vettem magamon.
- Ne-ne haragudj... - hangom alig volt hallható. Épp csak az arcom egy része bukkant elő az asztal mögül. Nem láthatott mást, mint a kissé zabolátlan tincseim, a nagyra tárt kékjeimet és az arcom bal oldalán maradt pirosas-lilás festékfoltot, amiről akkor még nem tudtam, hogy ott tündököl. - A... kukoricám leugrott és... ott van a lábad között. Visz-visszakaphatom? - Zavaromban az ajkamba haraptam és mutattam a kis rakoncátlanra, amit a férfi amúgy sem láthatott. Tekintetem elszakítottam az arcáról, inkább a szalvétatartót bámultam meredten. Tizenkettő volt benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1490
Írta: 2020. március 22. 21:42 | Link

Karola
február 14.
előző rész


Az evés fontos, és mivel már másodjára kapom azon, hogy kihagyna egy étkezést, inkább elrángatom magammal. Vagyis rángatnám, ha kéne, de a korábbi nincs kedve helyet most már egész készségesen belemegy. Most először pedig tényleg úgy mosolyog, ahogy másokra is szokott. Rám ritkán nézett még így a nevetését meg szinte sosem hallottam. Max a teázáskor, meg ha a klubhelyiségben valaki más nevetette, de az nem ugyanaz.
A zavaromat meg nem akarom túl magyarázni, majd egyszer megérti, most még nem hiszem, hogy jó ötlet. Persze érzem, hogy zavarja, de akkor sem fogok belemenni ilyesmibe. Majd egy év múlva... vagy kettő. Már ha... Merlinre! Mi most akkor járunk? Vagy ez hogy működik? Még meg kell majd őt kérdeznem, mert még ebben sem vagyok biztos. Mindenesetre ráadom a kabátját és kézen fogva indulunk meg a pizzériába.
- Nem tudom miért csinálta. Kicsit húzta az agyam, de nem volt vészes - gondolok vissza arra, ahogy odajött az asztalunkhoz és Marissal kezdett szórakozni, meg végül is velem is. Nem nagyon tudtam hova tenni, de a végén odaadta ezt a kupont vagy mit, én pedig megköszöntem, a többi pedig nem érdekel. - Számít ez? - nézek Karolára, mert nem hiszem, hogy fontos. Én most csak kiszeretném használni ezt az alkalmat, és nem gondolni másokra. Mert bár én vagyok az aki ódzkodik, hogy kettesben legyünk, azért nem másokról akarok beszélgetni.
- Miért mi lett volna ha más visz el? - amúgy kizárt. Egész biztos hogy a többség túl strébernek tart. Nem mintha érdekelne. Én is örültem a húgomnak - Amúgy rendes volt tőle. Nem hiszem, hogy jól éreztem volna magam mással - vallom be Karolának, mert nyilván el tudok beszélgetni bárkivel, de egész biztos, hogy kellemetlen lett volna a dolog - Bár szerintem Bencével kellett volna lennie. Remélem... Oh a francba! - jövök rá, hogy nem szóltam Marisnak, hogy megtaláltam Karolát. Így kénytelen vagyok elengedni a lány kezét, amíg előkapom a telefonom és küldök Marisnak egy üzit, hogy ne keresse, megtaláltam.
- Mosolyogj! - húzom közelebb a lányt, hogy egy selfie-t is küldjek a húgomnak, hogy tudja minden oké. - Maris segített keresni... csak elfelejtettem szólni neki, hogy már megvagy - túrok zavartan a hajamba, aztán elrakom a telefont és egy rövid habozás után megfogom újra a kezét. Fura vagyok, mert gondolkodás nélkül húztam közelebb a fénykép kedvéért, még a vállát is átkaroltam, most meg megint úgy érzem, hogy túl gyors ez az egész. Na mindegy.
- Amúgy milyen pizzát szeretnél? - kérdezem, mikor már kiérünk a kastélyból és Bogolyfalva felé közelítünk. Mert hát, még azt sem tudom mit szeret. De remélhetőleg valami olyat, amit én is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
KARANTÉN


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 867
Írta: 2020. március 22. 22:12 | Link



What the fck am I doing?

Nehéz este vagyok, jól tudom, de pont ezét izgis. Az agyam egy olyan hely, ahova az ember nem szívesen tenné be a lábát, pláne azért, mert jól tudja, milyen mocskos és erkölcstelen odabenn minden. Nem sokat kell azon gondolkodnia az embernek, hogy leessen; mi az, amit egy ilyen szituációban a másiktól akarok.
- Szexet – mondom ki azt a bűvös szót végül, íriszeimet szigorúan a férfin tartva, ezzel mintegy elfogadva a farkasszemezésre adott utalását. Kacér fény csillan meg a felhős időre emlékeztető kék szemeimben, ahogy szabad mancsommal megtámasztom buksim, míg a másikkal rövidke hajam göndörgetem. Sokkal szexisebb volt ez a mutatvány, míg hosszú loknikkal rendelkeztem, most inkább tűnök így egy baleknak, mintsem valami Adonisznak. Persze régi hagyomány nehezen hal, ezért sem szoktam még le róla. Majd ahogy a sminkelést, előbb vagy utóbb, ezt is elengedem.
Megérkezik a rendelt menü, elém a húsos csodák, míg MJ asztalfelére a botanikus kert kerül. Undorodva húzom el a szám már a látványtól is, ahogy a kis brokkolik vagy mi a rákok ott csücsülnek a szósz tetején. Vizuálisan képtelen vagyok befogadni ennyi borzalmat, amikor pedig a szaga is megcsap… nos akkor mintha a gyomrom vetne egy háromszázhatvan fokos fordulatot, visszaböfögtetve velem a ma bekajált szendókat. Elfordulok, hogy ha kell, akkor ne a csávóra hányjak, amikor pedig fejem visszafordítom az irányába, annak leszek szemtanúja, hogy szentnemesénsosemeszekhústmertaztabu uraság elvesz egy szeletet a kolbászos finomságomból, majd miután kellően kinyammogta magát, undorodva visszateszi azt a jogos helyére.
- És mi akadályoz meg benne, hogy megszerezd azt a friss vért? – Teszem fel a kacér kérdést, talán még meg is húzogatva kissé nyakamat előtte. Kábé olyan mostanság a viselkedésem, mint egy tüzelő szukának, főleg, ha olyanról van szó, amit sosem tapasztaltam még. A vámpírok pedig egy ilyen kategóriába tartoznak.  Abban talán hazudtam, hogy sok-sok pletyka kering MJ félvérségéről, ám ahhoz kétség sem fér, hogy a kisdiákok fantáziáját kellően beindítja, ha az ilyen veszélyes lényeket a tankönyv lapjain kívül is láthatnak. Mármint kinek hogy. Valaki csak beszélni akar velük, ismerkedni, míg én arra vagyok a legkíváncsibb, hogy tényleg mindennél jobb érzés e, ha egy ilyen bestia megharap.
- Egy szavadba kerül Drágám, és a tiéd lehet – veszek el én is egy darabka zöldséges borzalmat a tányérjáról, majd miután megszagoltam – ez mostanság nagyon is fontos érzékelés lett számomra – és megbizonyosodtam, hogy talán nem halok meg tőle, beleharapok, majd azzal a lendülettel teszem is vissza oda, ahonnan elvettem. Pfúj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Gyakorlótanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


lone wolf
offline
RPG hsz: 651
Összes hsz: 4078
Írta: 2020. március 22. 22:19 | Link

.értetlenkedve. kajaszünetben.


Átlagos nap. Már ha lehet neki olyanja, ebben már nem olyan biztos, mint általában. És mégis, egyelőre nem kell órára sietnie, így csak a munka terheli, nem siet, nem pörög az agya. Átlagos. Egy kicsit a maga fejébe költözni, miközben korzózik az asztalok között és lesi, kinek mi a kívánsága. Itt mindig könnyű volt mozogni és hallgatni a többet, beszélni és kérdezni, pedig, nem is tudná megmondani igazán miért. Elhivatottság? Annyira nem, talán inkább az, hogy a sivár egyformaságból először ez húzta ki és zökkentette egy másik állásba. Mert igazából ami rémhíreket hallott, hogy sose fogják szívesen látni, nem alkalmazzák nagy örömmel, az itt totál bedőlt, mert tolerálva van minden és türelmesek. Hogy akkor igazak-e a hírek, vagy sem, nem tudja, de működik, elég régóta, az ő idejét tekintve és elég könnyedén fogadja a tényt, hogy az idő múlik. Pedig ha belegondol, sokat pazarol és már túl van, szívesen visszavenne párat. De már mindegy. A vele szemben hagyott mindenségért cserébe pedig azt és úgy teszi, amennyire a legjobban tudja.
Átlagos nap, és nem is vette észre, hogy már nyugodtan tarthatna szünetet. Épp bement leadni a rendelést, amit a hármas asztalnál adtak le, amikor a bentiek szóltak, hogy tegye le magát valahova, mielőtt azt veszi észre, hogy vége a napnak és mehet haza. Nem is figyelte, de amikor ebéd gyanánt – vagy reggeli? olyan rég volt – pakol magának pár szeletet a tányérra, már igencsak korgó gyomra jelzi, hogy jó, hogy hallgatott a többiekre. Ez ő, aki nem figyel, aki néha elkalandozik és néha szólni kell, hogy figyeljen másra is, legalább az órára. Itt máshogy telik az idő, sosem volt sztahanovista, de az se, aki bezárva egy pici kartonba, billentyűket nyomkodjon és monitort bámuljon. Nem tudja mi lenne a tökéletes, csak sejti, de egyelőre megbékél ezzel is.
Épp emeli a második szeletet, közben magához híven olvas valami a telefon képernyőjén, amikor mozgásra lesz figyelmes. Mivel szüneten van, így nem figyel, ujjával pöccintve lapoz és rágcsál, bár eredetileg ki akart ülni a levegőre, mégis ideáig ért el csak. Lábát valamiért épp ösztönösen behúzza a szék alá, aztán halk, de mégis hallható hangot hall. Fejét felemelve néz körbe, de senki nem áll mellette, mögötte sem, homlokár ráncolva fordul épp vissza és emeli az asztallapra a tekintetét, amikor megleli. Épphogy látni, az asztal alól és ennek hirtelenségére ugrik aprót ültében. Baszki.
- Én nem haragszom, csak kicsit a szívem gyenge – teszi le a szeletet és megtörli az ujját a szalvétában. Közben a foltos arc felé figyel, azonban mire szólhatna róla, úgy meglepi, hogy elsőre csak pillog nagyokat. Kukorica. Menten lefele pillant.
- A... a micsodád? Ha kaja, akkor hagyd, felsöpröm majd – legyint, mert tényleg, ha ilyen történik, megoldják ők, de mást nem tud elképzelni jelenleg. Lejjebb csusszan a széken, lábait felhúzza és keres, végül, ahogy előrehajol és nem jól számol, feje koppan az asztalba. Sziszegve fog oda, és keresi meg a nő arcát.
- Én nem látok semmit. Mit kell keresnem? Akkor visszaadom, persze – a kis sajgó pont mellé azonban enged egy mosolyt is, nem morcos ő, kezét leeresztve kémlel le megint, de lehet inkább le kéne másznia a székről és úgy okosabb lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 451
Összes hsz: 834
Írta: 2020. március 23. 19:39 | Link

Márk

Márk egy igazi gavallér volt, figyelmesen segítette fel rám a kabátot, ezt követően pedig útnak indultunk a pizzázó felé, hogy ha már elnyerte azt a kártyát, akkor együnk egy jót. Igazából megjött a kedvem, egy kicsit éhes is voltam, a pizzát meg szerettem, így már egyre jobban vártam azt, hogy odaérjünk. Bár, ha a szobámban maradtunk volna, akkor is lett volna ötletem, az ágyam alatt lapult egy doboz keksz, de a teakonyhába is beosonhattunk volna, hogy együnk egy szendvicset.
- Nem számít, csak nem értem, mindegy - vállat vontam, nem is értem, hogy ő miért nem furcsállta ezt a dolgot. Engem érdekelt, hogy miért licitált éppen rám a rellonos, de mivel Márknak sem volt erről sejtése, meg úgy tűnt, hogy nem is szeretne erről beszélgetni, nem firtattam tovább.
- Ha más vitt volna el, akkor most mással ülnél a pizzázóban, és nem velem tartanál oda - feleltem mosolyogva a kérdésére. Azért megnyugtató volt a válasza, hogy mással talán nem érezte volna jól magát, de ettől függetlenül nem létezett lehetetlen, s valamiért azt gondoltam, hogy Márk könnyen el tudott volna társalogni bárkivel.
- Tényleg, ez kicsit furcsa, nem? Hogy nem Bencével akart lenni - kíváncsian pillantottam a fiúra, aztán egyszer csak Márk megtorpanásra késztetett, s mire kettőt pislogtam, máris magához húzott.
- Fotó? Oké, Csííz - mosolyogtam mellette, és egyik kezemmel át is karoltam eközben.
- Akkor mindenképp írj neki, nehogy aggódjon miattad - mosolyogva böktem picit oldalba, majd hagytam, hogy kényelmesen elküldhesse az üzit. Újra elindultunk, s ismét tenyeremben éreztem az övét, ami megint csak furcsa volt, és szokatlan.
- Hm, sokfélét. Imádom a négysajtosat, a hawait, de szeretem a magyaros pizzát is. A csirkéset és a tengergyümölcsöset viszont nem kedvelem. Na és, neked melyik a kedvenced? - bíztam abban, hogy talán megegyezik az ízlésünk, mert annyira nem voltam éhes, hogy egy egész pizzát megegyek, így jobb lett volna felezni.
- Amúgy tényleg szép verseket írtál, nem is tudtam, hogy szoktál írni. Régóta űzöd már ezt a hobbit? Ki a kedvenc költőd?- kíváncsiskodtam, miközben elértük a pizzériát.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. március 23. 19:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2020. március 23. 21:41 | Link

Theon, My Valentine Love
this is strictly a joke


Megforgatom a szemeimet. Mondhatna valami újat, valamit, amire nem jöttem rá még a vízesésnél. De nem.
- Unalmas vagy -  közlöm vele a tényt, és egy pillanatnyi hatás szünet után hozzáteszem - ezt mindenki tudja. Még a falak is.- S bár farkas szemet akartam vele nézni a pillantásom az ujjára téved, amivel a haját böngyörgeti - Ezt pedig fejezd be. Nem áll jól - kérem, mert ha látná magát kívülről ő is kiábrándulna, nem csak én. Jó persze nem vagyok szerelmes, de nem hiszem, hogy lenne kedvem bármihez is egy sráccal, aki ezt csinálja. Még ha hosszú lenne a haja... de nem az - Szóval mesélj inkább, hogy akarod. Mire vágysz? - faggatom tovább, hátha hajlandó kifejteni. Amúgy is érdekes, hogy mi jár most a kamaszok fejében. Újat mondjuk nem hiszem, hogy tud mondani, de hátha meglep.
Amíg pedig a válaszra várok, eszem pizzát. Megkóstolom az övét is, de nem bejövős. Mert bár érzem rajta, hogy akár jobb is lehetne... nem véreshurka. De azt sem veszek, mert nem. Tiltja a vallásom.
- Leginkább a törvény - felelem a kérdésére, mert hát az hiányzik nekem, hogy a minisztérium elkezdjen a nyakamra járni, hogy megharaptam valakit. Mondjuk amúgy sem tenném - meg a világnézetem - toldom még hozzá, mert igazából ha nem lenne ilyen szabályozás, akkor sem tudom elképzelni, hogy megharapjak valakit, még akkor sem, ha... Oh Merlin.
- Fejezd be - nézek rá komolyan, amikor ajánlgatni kezdi magát, mert bár hívogató az ajánlat, elég nagy az önfegyelmem. Pedig... - Tudod, ha ilyeneket kérsz még a végén bezárnak a diliházba. Mármint téged - közlöm vele a legfontosabbat, mert van tapasztalatom. Azt pedig nem akarja. Azt senki nem akarja. A legrosszabb amikor tudod, hogy nincs agybajod, csak a kíváncsiság hajt, vagy egy hülye vágy, és mert egyszer engedsz a kísértésnek elmebetegnek titulálnak. Nem buli. Inkább eszem pizzát.
- A zöldségekben van mindenféle vitamin, meg hasonló amire szüksége van a szervezetednek - bizony. Meg biztos a vérre is kihat valahogy. De nem vagyok biológus. Csak azt tudom, hogy a különböző vércsoportok is más-más ízűek és hogy még azok között is van, ami jobb... Zöldséges pizza. Nyami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Radetzky Médi
Diák Rellon (H), Világalkotó, Negyedikes diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 216
Írta: 2020. március 25. 14:42 | Link

Mihail | pofi

- Ha nem leszel bűnöző, lehetnél a társam, vagy segédem. Auror-utánfutó, vagy mi a szösz - vigyorogva vetem fel az ötletet, mit sem törődve azzal az aprócska ténnyel, hogy Mihail pár évvel felettem jár és mire én eljutok addig, hogy elkezdjem egyáltalán kitanulni az aurorságot, ő már rég messze lesz és talán nem is fog emlékezni a fenyegetésemre. - Majd te rám szólsz, ha elterelnék a figyelmem - teszem hozzá, kibővítve ezzel, mire is gondoltam a társ alatt.
Nem tűnik fel, és nem is izgat, hogy neki esetleg máshol járnak a gondolatai. Berci és az idősebbek szoktak olyan témákról beszélni, amik illetlenek és tudom, hogy sokszor egy ártalmatlan mondat mögött is sok ilyet lehet látni, na de én aztán nem gondolok ilyesmire. A felvilágosító óra megvolt, anyu persze nem részletezte, mit lehetne bilincsekkel csinálni a törvényen kívüliek elkapásán kívül. Szóval mi másra gondolnék, mint erre?
Imádom a pizzát, pont mint a jövőmet elképzelni. Ugyanolyan lelkesedéssel kóstolom meg az elém rakott forró tésztát, és mivel jó rellonosként szeretek osztozni, Mihailt is megkóstoltatom vele. Felcsillan a szemem, mikor elfogadja, bár egy pillanatra beugrik, hogy ezt csak Bercivel szoktuk csinálni. Nem kínos? Oldalra pislogok, hogy ki látta, na nem a saját lelkivilágom érdekében, hanem az övében. Gondolom így is elég ciki neki, hogy egy tizenöt évessel randizik.
- Akkor nem bánod, hogy velem kell itt lenned? - teszem fel a kérdést két harapás között. Ha azt mondja, rosszul érinti, akkor sem fogok megharagudni, tökre megérteném. Én sem szeretem az unokatesóimat vinni a játszótérre... - Miért adták el magukat az emberek Valentin napon? Nem értem, ki akarná ezt önszántából vállalni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1490
Írta: 2020. március 25. 23:06 | Link

Karola
február 14.
előző rész


- Nem kell mindig mindent érteni - vonok vállat, bár tudom, ez furán hangozhat tőlem. De egyre jobban hajlok rá. Például én hiába próbálom sokszor Karolát is érteni, nem értem, és már annyit rágódtam rajta, hogy rájöttem, hogy csak engem emészt fel. Jobb, ha elengedem. Még ha nehezemre is esik néha. Mihailt könnyebb elengedni, nyilván mert tökre nem érdekel.
- Ez nem igaz. Marissal voltam és eljöttem érted. Akárki visz el, ugyanúgy megkerestelek volna - és ezt komolyan is gondolom, hiszen már egy ideje terveztem, hogy a mai nap elhívom és elmondom, hogy mit érzek, még ha nem is úgy képzeltem, ahogy végül sikerült. A lényeg, aminek örülök, hogy most itt van mellettem és... ekkor eszembe jut, hogy nem szóltam Marisnak, szóval gyorsan pótlom és egy képet is küldök, hogy tudja, minden oké.
- A képet küldöm el, abból tudni fogja, hogy minden oké - pillantok Karolára és egy pillanatnyi habozás után adok egy puszit az arcára. - Szép vagy - közlöm pirulva, aztán megköszörülöm a torkom és visszatérek a korábbi témára.
- Igen, fura. Vagy nem tudom. Végül is csak két óra. A nap többi részét együtt tölthetik - megvonom a vállam. Nekem igazán nem gond. Elvégre én eddig se nagyon támogattam a kapcsolatukat. De most azt hiszem, már nem lenne szép beleszólnom. Vajon mi most járunk Karolával? - fut át a fejemen, de egyelőre nem kérdezek rá. Inkább a pizzákról faggatom.
- A sajtos meg a hawaii az jöhet. Extra kukoricával -  mondom vidáman, mert így hogy ebben egyetértünk nem lesz gond. Kérhetünk óriás pizzát. - A tengergyülömölcsöset én sem szeretem - toldom még hozzá, csak mert azt hiszem jó, hogy van bennünk valami közös. Nyilván van más is, de sok mindent még nem is tudok róla, viszont most örülök, hogy ezt kiderült.
A verseimre tereli a témát, és bár próbálom nem mutatni, nagyon jól esik, hogy szépnek minősíti őket.
- Amióta írni tudok - felelem nevetve - bár szerintem előtte is, csak nem tudtam, hogy megörökíteni - magyarázom, aztán el is gondolkodom, hogy ki a kedvencem - Poe. Edgar Allan Poe ééés Dana.
A második név kapcsán vigyorogni kezdek. Nem tudom, hogy tudja-e, hogy Dana is ír, de nekem Dana nagyon sokat segített a verseim kapcsán, ha mást nem avval, hogy megmutatta a sajátjait és ezáltal ráébresztett, hogy tudnék sokkal érzelmesebb költeményeket kreálni. Olyanokat, amiket Karolának is írtam.
- Amúgy, a könyv... - egy pillanatig habozok, mert meg akartam mutatni, de most már mindegy. - a könyv mágikus. Ha... ha írok még valamit... akkor majd... khm látni fogod...
A pizzériához érve aztán kinyitom az ajtót és előre megyek, hogy odabent a kuponnal egy asztalt kérjek magunknak. Aztán ha megmutatják hova ülhetünk, akkor lesegítem Karoláról a kabátot és a széket is kihúzom neki. Ennek a randinak tökéletesnek kell lennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 857
Írta: 2020. március 26. 20:12 | Link

Radetzky Médi
licites randi / mert megnyertél

- Nem fér bele - rázom meg a fejem halálosan komolyan. - Bűnöző tervezek lenni, így sajnos nélkülöznöd kell a szolgáltatásaimat - vonom meg vállaimat még mindig tartva a komoly ábrázatot. Azért az már nem semmi, hogy egy kislány ajánlja fel nekem, hogyha auror lesz, akkor besegíthetek neki. Mik vannak itt, de tényleg! Ha nagyon kétségbeesek a jövőmet illetően, akkor lehet elgondolkodom rajta, de egyelőre szerencsére ez a veszély nem fenyeget, így egyszerűen továbblépek a dolgon, és csak megrázom a fejemet. Végül elmosolyodom, hogy nehogy komolyan vegye az előbbi szavaimat. Eszem ágában sincs olyat megcselekedni, amely magam után vonzaná az aurorokat, nekem sem ment még el az eszem, hiába jut néha eszembe egy-egy alkalommal, hogy mennyire megfojtanám az akkor éppen előttem állót. Hát na! Engem is idegesíthetnek emberek, és én sem vagyok annyira szent, mint amilyennek tűnök. Pedig hiperaranyosnak tűnök amúgy, nem mehetünk el ez mellett sem azért.
Szemöldököm rándul, ahogy felém nyújtja a pizzaszeletet. Tényleg olyan, mint egy randin, bár az egymást etetés nem volt benne a tervben, de ha már ennyire kis édes, akkor elfogadom. A tészta már-már elolvad a számban, rágok rajta párat, majd elégedettet hümmögve fejtem ki a véleményemet. Nem kerüli el a figyelmem Médi felcsillanó tekintete, ahogy elfogadom a felém nyújtott ételt, kezemet el is húzom az övéről, amint észbe kapok, hogy még mindig rá van csúsztatva. Kissé oldalra biccentett fejjel figyelem, ahogy körbepillant az étteremben, mintha keresne valakit, de végül tekintete visszatér hozzám. Egy kedves mosolyt villantok rá.
- Egyáltalán nem - a mosoly lankadatlan, és talán most már el is fogja hinni nekem. - Viszont az érdekelne, hogy miért rám tettél licitet - amilyen szkeptikusan álltam az egészhez, annyira jól alakul. Bár a tényen aligha változtat, hogy még mindig csak tizenöt éves, de legalább nem olyan, mint az ennyi idős lányok legtöbbje. Nem visítozik, vagy nevet hangosan és feltűnően, nem teszi magát. Ez már piros pont.
- Fogalmam sincs - fogom poharamat a kezembe, hogy aprót kortyoljak. - Be lett dobva, mint ötlet, én meg áldásomat adtam rá, de kissé tartottam tőle, szóval kértem a DÖK tagokat is, hogy írják fel magukat a listára, hátha nem lesz jelentkező. Na, ahhoz képest sokan is voltak, és szép összeg is jött össze - ugyanolyan értetlenül állok a helyzet előtt, ahogy Médi. Fene sem gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz ennek az egésznek, ráadásul olyan összegekkel dobálóztak néhányan, hogy leesett az állam. Szóval ja, érthetetlen számomra is az egész, de én csak örülhetek neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 451
Összes hsz: 834
Írta: 2020. március 26. 20:57 | Link

Márk

Meglepett, hogy Márk megint ilyen határozottan nyilatkozott, hisz sokszor nem tudtam dűlőre jutni vele kapcsolatban. Néha olyan érzésem támadt vele kapcsolatban, mintha bizonytalan lenne, máskor viszont ez nem tűnt fel. Egy mosolyt is az arcomra csalt, jó érzés volt azt hallani, hogy bárhogy is történt volna, ő megkeres. Ez azért már csak jelentett valamit, nem?
Közben kíváncsian fürkésztem, ahogy babrál a mobillal és elküldi a fotót Masanak, még mindig lenyűgözött az okostelefon, s eszembe jutott, hogy eddig még soha senkinek nem küldtem egyetlen fotót sem. Talán megkérhetném Márkot, hogy tanítsa meg, ez az opció hogyan működik.   Gondolataimból egy váratlan puszival ragadott ki, nagyon meglepődtem, s amikor bókolt, sikerült zavarba hoznia, egész biztos, hogy elpirultam közben. Ilyenkor mit kellene válaszolni?Hogy te is? Vagy hogy, köszönöm? Soha nem voltam korábban ilyen helyzetben, ezért inkább csak zavartan mosolyogtam, s nem sikerült kipréselnem magamból válaszreakciót. Még szerencse, hogy feltűnt előttünk a pizzéria, legalább volt valami, ami elterelte a témát erről.
- A kukoricát is imádom! - felcsillant a szemem, talán most másodszor éreztem úgy, hogy van bennünk még közös a könyvek szeretetén, meg a furcsa dolgainkon kívül. S ha az ételek terén megegyezett az ízlésünk, akkor valószínűleg más dolgokban is, csak még nem ismertük egymást eléggé.
- Jaj most megnyugtattál, egy kicsit féltem attól, hogy majd nem tudok csipegetni a te pizzádból - egy huncut mosolyt küldtem felé, majd a versekre tereltem a témát, hisz tényleg szép gesztus volt Márktól, hogy ilyen személyes ajándékkal lepett meg. Még mindig ledöbbentett, hogy adhatott nekem ilyesmit.
- Tényleg? Na ne mond - elnevettem magam, értettem én a humort, de azért jó volt látni azt, hogy milyen lelkesen mesél erről a témáról. - De most már tudod, és ez nagyon jó dolog. Hogy mi?? Dana? - Edgar versei közül nekem is tetszett egy-kettő, de azon nagyon meglepődtem, hogy Dana is ír verseket. Sokszor beszélgettünk már a barátnőmmel, de soha korábban nem merültek fel a versek. - Áhá, most már értem, hogy miért szoktatok ti ketten kupaktanácsot tartani. Nagyon jó dolog, hogy van ilyen közös hobbitok - itt aztán egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon nekem van-e valami közös hobbim Márkkal, bár egyelőre nem tudtam ilyesmiről, ő meg nem igazán kérdezett.
- Hű, tényleg? Még soha nem volt mágikus könyvem - ez is meglepett, s máris mosoly húzódott a számra.- Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő vers Miszter - nevetve böktem őt oldalba, miközben beértünk a pizzériába, ahol Márk továbbra is lovagiasan viselkedett, lesegítette rólam a kabátot, s még a széket is kihúzta előttem.
- Te igazán jól nevelt vagy - mondtam őszintén, akár bóknak is vehette. Helyet is foglaltam az asztalnál, nem mondom, hogy nem voltam egy kicsit ideges, hisz még soha nem voltam randizni, s ez valahogy egy kicsit furcsa volt. Végre talán úgy fogunk beszélgetni, hogy nem öljük meg egymást?
- Azt hiszem, én egy négysajtosat ennék, de ha óriáspizzát rendelünk, és te másik feltéttel kéred, akkor osztozhatunk rajta - javasoltam, miközben ki is érkezett mellénk a pincérnő.
- Szép napot, mit hozhatok? - érdeklődött kedvesen, én pedig úgy döntöttem, hagyom hogy Márk adja le a rendelést, s csak azután szólaltam meg, hogy a hölgy elsétált az asztalunktól.
- Klassz ez a hely amúgy, egyszer talán lehet, hogy én is nyitok egy éttermet, bár még nem biztos, még nem döntöttem el, hogy mi leszek. Neked milyen terveid vannak? Lassan már végzel, nem? - kíváncsian tettem fel kérdéseimet, hisz ilyen téren sem tudtam sok mindent a fiúról, pedig igazán érdekeltek az elképzelései.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. március 26. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. március 26. 23:26 | Link

Dante

- Tisztában vagyok az adottságaimmal.
Reflektálok az erőfeszítéseimmel kapcsolatos észrevételére, és örömmel konstatálom, hogy ha úgy van, képes vagyok meghódítani őt. Nem hódító szándékkal érkeztem, de valljuk be, az este partnerétől is függ a szett, és amikor megláttam, hogy Dante az, aki lecsapott rám, megmozgatta a fantáziámat a miért. Valljuk be, a szex és a randi a vérfarkassal előkelőbb helyet kapott, mint a sztárkodás, és ez már önmagában is örömmel töltött el, mert legyen akár szex, akár vérfarkasság, azok mögött inkább ott van az ember, mint a díjak mögött. Vannak számaim, amiket én írtam, és vannak számaim, amiket a számba adtak. Nyertem már ezzel is, azzal is. Viszont összességében a dalok azok, amik mögött a legkevésbé ott vagyok én. Amióta a kór a testemben van, inkább a farkast és a belőle fakadó hullámzó érzelemvilágot tekintem sajátomnak, nem azt, aki korábban voltam. Hogy miért is érzékeny egy hívő katolikus lány kapcsolata Istennel, hát ezért.
- Tény, de vegyük figyelembe az átlag ember szenvedés-faktorát. A rejtett igényt a kiszolgáltatottság érzésének átélésére. A társadalmunk, ha tetszik, ha nem, a negatív érzésekből táplálkozik. Kutatások bizonyítják, hogy a szenvedést sokkal inkább át tudjuk érezni, sőt, magunkévá tudjuk tenni, mint az örömet. Ez valahol egy elborzasztó tény.
Nem az olyan embereknél, mint én, és talán nem is olyanoknál, mint ő. Az én érzelemvilágom eléggé gazdag, a túlzott hisztériától elindulva, a nagyfokú leszaráson át, egészen a fékezhetetlen örömig. Néha olyan, mintha egy kibaszott hullámvasúton ragadtál volna egy váratlan zombiapokalipszis idején, és az a gyökér kezelő elfelejtette volna kikapcsolni, mielőtt megették. Te meg csak mész és mész a már ismert pályán, de, hogy ne hagyd, hogy szétund az agyad, meglepődsz még a váratlan kanyaroknál. Mindezekkel együtt azonban, nagyon szeretek önmagam lenni, és a világ minden kincséért sem cserélnék senkivel.
- A licit szexista, de nem biztos, hogy rossz. Én imádtam a marakodó férfiak látványát, és örültem, hogy nem én voltam az alanya. És értem a jó célt, de kiröhögtelek volna, ha ennél többet áldozol rám.
Valljuk be, tényleg így lett volna, mert én olyan lány vagyok, aki elé, ha odaáll, akkor is megiszok vele egy vodkaszódát, viszont tény, hogy a körítés magáért beszél, és olyan emlékké válik, amin majd jó lesz egyszer-egyszer megállva mosolyogni. A pult felé pillantok, és látom, hogy most mindenki pörög, visszafordulva pedig, őszinte érdeklődés fut át az arcomon, és állapodik meg felcsillanó tekintetemben.
- Kéréssel. Mit tudok én nyújtani neked, amit más nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
KARANTÉN


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 867
Írta: 2020. március 27. 11:16 | Link



What the fck am I doing?

x x x
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 18 19 20 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed