Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

  Az idő tél derekához képest elég jó volt. A nap már lebukóban volt, de a fénye még csempészett egy kis meleget a földre. Még a sálamat se kellett megkötnöm, illetve a kabátomat becipzároznom. Csak ott vártam, helyezgettem testsúlyom egyik lábamról a másikra. Megint korán jöttem. De nem is baj, legalább nem keltek rossz benyomást. Elvégre együtt kell dolgozzunk a DÖK-ben. Márk cool srácnak tűnt, jó ötletekkel. És ennyi. Többet nem tudok róla. Most, hogy megint benne vagyok a közösségben, meg minden, rájöttem, hogy meg kell ismernem az embereket körülöttem. Vagy legalább is megpróbálhatom. Éppen ezért hívtam el kajálni a srácot, hátha összehaverkodhatok vele.
  Ha már Márknál tartunk, lassan ide kell érnie. Hacsak nem ő is olyan, hogy a megbeszélt időpont előtt öt perccel lép ki a házból. Mondjuk bemehettem és rendelhettem volna valamit, ahogy az amcsi filmekben szokták, de ez pizza. Jómagam szeretem az ananásszal a tetején fogyasztani, szóval ha bárki, én tudom, hogy igazi háborúk alakulnak ki egy feltétként szereplő hozzávalók miatt. Szóval inkább kint várok. Elvégre ráérek. Amúgy még sosem ettem itt, vajon milyen pizzát adnak? Mondjuk ez az az étel, amit nem lehet elrontani.  Kíváncsi vagyok, miről fogunk beszélni. Remélem, lesz közös téma. Esetleg lehet van valami érdekes pletykája, vagy mi? Mármint nem szoktam ezeket tovább adni, de azért jó csámcsogni rajta. Ja Márk, hol vagy?
  A távolban, mintha egy rá hasonlító alak közeledne a Pizzéria felé. Remélem, ő az. Azért akármennyire is jó idő van, mégis elkezd az ember fázni egy idő után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

  Mindig is az a fajta voltam, aki könnyen feltalálta magát egyedül. Nem estem pánikba, ha senki se volt körülöttem, csak kerestem magamnak valami kis mütyürt, amit aztán elkezdtem pattogtatni, kattogtatni, illetve az is egy módja volt az idő eltöltésének, hogy lehajolok az említett kis mütyürért, amit a nagy játszadozásban kiejtettem a kezemből. Elég büszke voltam erre a tulajdonságomra. Mondjuk félig-meddig rákényszerítettem magam, hogy beletanuljak, hisz minden találkozóra minimum harminc perccel előbb érkezek. Mondjuk még ez az akármivel való babrálás sem tudja elterelni a figyelmemet arról a pánikról, amit a várakozás periódusában érzek. Igen, tudom, hogy előbb vagyok ott, de akkor is. Ilyenkor van az, hogy hatszor is lecsekkolom, hogy tuti a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben vagyok ott. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy szorongás. Legalább nincs hideg. Sóhajtozva nézelődök, tekintetem az utcán elhaladó embereken ugrál, belemerül a kék égbe, végigkúszik a macskaköves utcán, aztán felfut a kirakatok ablakáig, ott elidőzik egy sort, majd tovább vágtat a tetőkre, s a kéményekre.
  Hirtelen a távolban mintha ismerős arcot pillantanék meg. Felém közelít. Minden egyes irányomba tett lépésével biztosabb leszek benne, hogy ez Márk. A végső meggyőződést a felém intézett intés jelenti, amit egyébként egy mosollyal viszonozok is. Szépen egy helyben megvárom, amíg ideér és csak utána ejtem meg a köszönést is.
- Hey. Ugyan, no problem, én se régóta vagyok itt. - füllentettem, amelyet egy fejcsóválással és egy laza legyintéssel próbáltam eladni. Látom, hogy a kezét nyújtja, mire én lendületesen elkapom a mancsát, magamhoz húzom és lágyan belepaskolok a hátába, amíg megölelem. Csak olyan bro-san, tudod.
- Ezen én is gondolkodtam, de mondom nem, mert mi van, ha addig kikérik a rendelést, én meg nem akartam neked rendelni, mert nem tudtam, mit szeretsz, meg nem is tudom, mi van... szóval ja. - magyaráztam, kis fektetett nyolcasokat leírva a bal csuklómmal. Kinyitja nekem az ajtót, mire én megtorpanok és egy kicsi fejrázás után egy laza kézmozdulattal magam előtt terelem befelé.
- Jaj, menj csak nyugodtan! - erősítem meg szavakkal is az imént tett gesztusokat. Nem tudom, valahogy mindig okozott egy ilyen fura, perverz örömöt, hogy másokat előre engedhetek. Ennél már csak az a pár másodperces vita jobb, amikor oda-vissza győzködjük egymást, hogy a másik lépjen be előbb az adott helyiségbe. Kíváncsi vagyok, hogy ő is ilyen előzékeny-e?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

  Eddig jók vagyunk, minden szuperül halad. Mondjuk még öt perce sem találkoztunk, de voltak már olyan meetingjeim, amik már katasztrófával (pontosabban mondva én, amint épp szerencsétlenkedek) kezdődtek.Mondjuk szerintem ebben a megmagyarázhatatlan, tiszta szerencsén kívül az is közre játszik, hogy ismerem Márkot. Legalább is elmondhatom, hogy beszéltem már vele, az alap infók legtöbbjét tudom róla, de ellentétben a mugli szupersztár-dalszövegíróval, Taylor Swift-el, nem tudom, mi a kedvenc színe, hogy szeret-e vitatkozni (eddig elég chillnek tűnik), hogy tizenhetedikén született-e, hogy szép-e a nővére, hogy van-e egyáltalán nővére, vagy hogy az apja szemét örökölte-e. De ellentétben az említett művésznővel, nekem semmi romantikus háttérszándékom nincs, csak egyszerűen szeretek ismerni embereket. Nem feltétlen a titkaikat, de jól esik, ha az emberek méltónak tartanak arra, hogy a birtokomba adjanak ilyen-olyan információkat magukról. Reméljük ez ma is be fog következni.
  Eleinte egy rövid kis kínos megfagyással fogadom a -teljesen okos és ésszerű- lehetőséget, hogy bemehettem volna. Na mindegy, ennyit erről, majd legközelebb eszembe fog jutni. Nem, valószínűleg nem.
- Na ja, az is egy megoldás, amire nem gondoltam. - szólalok meg végre pár másodperc fagyás után, elismerően bólogatva. De hát valljuk be, az túl egyszerű és hétköznapi megoldás lett volna, én pedig túl cool vagyok ehhez (szarkazmus).
  Általában készen állok lejátszani pár oda-vissza "ne, menj te előre" típusú történetet, de Márk meglepő módon olyan ellentmondást nem tűrően szólít fel, hogy egy gyors bólintás és egy "oké" elartikulálása után besurranok az általa kitámasztott ajtón. Bent kellemes, jó idő és isteni pizzaillat csap arcon, ami szinte felrobbantja az eddig bennem lappangó éhségérzetet. Mikor megkapom a kérdést a letelepedésünkről, vállat vonok.
- Nekem igazából édes mindegy. Legyen az! - egyezek bele, miközben lekapom a hanyagul a tarkómra dobott sálat és a szőkített fejembe nyomott, kötött sapkát. Jó is, hogy ablak mellett ülünk, csak attól félek, hogy gyakran veszek majd el a kinti tájban, így le fogok maradni pár mondat-morzsáról. De sebaj. Elindulok a Márk által kijelölt asztal felé, s lépegetés közben felborzolom a hajamat, amit biztos lelapított a fejfedőm.
  Kérdésére felszalad a szemöldököm és felszisszenek. Na, most jön a feketeleves. Előbb elegánsan ledobom magam mellé a hátizsákom, amit a sapkámba gyömöszölt sálam követ.
- Nos, remélem ettől nem akarsz majd vasvillára tűzni, de imádom az ananászt, főleg kukoricával. - gondolok bele andalgó fejjel, miközben lefejtem magamról a kabátom és a többi cuccom mellé hajítom, majd magam is lehuppanok - Mondjuk az a gáz, hogy ehhez a kombinációhoz általában sonkát is adnak, amit meg nem ehetek, szóval általában szerencsésebb, ha magam készítem a pizzát. - magyarázom. Jézus, mit gondolhat szegény srác? Szereti az ananászt a pizzán és még vega is! Remélem nem pattan fel és hagy itt. Nem ilyen embernek tűnik, habár ki tudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

  A pizzériába beérkezve a kellemes meleg végigszántotta a gerincemet, s kis jóleső megborzongásra késztetett. A hűvös idő által vörösre csipkedett arcomat pedig simogatta a kellemes szobahőmérséklet. Az eddig hűvös által már rózsásra csipkedett arcomat most ismét fehérre simította az étterem hője. Békésen megegyezünk, hogy mindegyikőnknek édes-mindegy, hova ülünk. Magamban örülök, hogy nem akadunk fent ilyenen, de az a kis, döntés miatti általános szorongás is bennem van, de szerencsémre Márk kezébe veszi a döntés meghozásának súlyát.
  Legnagyobb örömömre kiderül, hogy ő is osztja a nézeteimet az ananász pizzán való tolerálásáról, amit a vállba veregetésemmel pecsétel le. A sok kukoricára széles vigyorral bólogatok, még szemeimet is behunyom. Az étrendemre vonatkozó kijelentésemre már felszalad a szemöldöke. Egy hullám söpör át villámgyorsan a lelkemen, talán félelem és unalom szerelemgyereke, hiszem úgy éreztem, hogy megint végig kell hallgatnom a szokásos monológot.
- Hát, ha sonka is lesz rajta, akkor sajnos az lesz... - mosolyogtam kínosan, s hagytam egy kis hatásszünetet - Tudod vega vagyok és... abba a sonka nem fér bele. - vakartam meg húzott szájjal a halántékomat. Nah, kész, ez az Philips, dobd le a bombát! Már szinte hallom is a hangját!Ja, ez csak Márk hasa, azt kívánva jelezni, hogy nem lenne ellenére egy kis táplálék-bevitelnek.
  Felsorolja az eddigi feltét-ötleteket, mire én egyetértően bólogatok.
- És no sonka... ha nincs ellenedre, lehet olyan, hogy az egyik fele ilyen, a másik olyan! Lehet? Ja, biztos lehet. - beszéltem meg magammal tökéletesen a szabályokat, közben tekintetemmel -enyhe nyakfordulatokkal segítve magam- egy felszolgálót keresve.
 - És... egyébként mizu? - szegeződött rá ismét a tekintetem, mellé egy biztató, kíváncsi mosolyt ajándékoztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

  Hogy lehetek ekkora idióta? De komolyan, az agyam a sok kávéhoz csatlakozva csak egyszerűen folyékony állapotúra váltva elhagyta a szervezetemet, vagy mi? Nem is tudom, mit gondoltam, amikor feliratkoztam arra a retkes "aukcióra". Lehet, hogy akkor még nem állt minden ennyire feje tetején az életemben. Igen, ekkor még az az eldörrentett este sem történt azzal a Theon gyerekkel, illetve az a zavaros, fura, zavarba ejtő, de valahogy mégis izgalmas eset Mihail-lal az erdőben, amiről még azt se tudom, hogy egyáltalán megtörtént-e. Vagy csak álmodtam volna? De miért álmodnék akár azokhoz közelítő dolgokat is, mint amik történtek? Vagy ez tényleg megtörtént? Nem is tudom, melyiket kívánom inkább. De már legalább Fanni nem jut annyit az eszembe. Akadt más emocionális krízisem is, amivel foglalkoznom kell.
  A randira való készülődésem úgy nézett ki, hogy az esedékes nap kora délutánját a szobámban töltöttem, egy szál alsóban fel-alá körözve, pánikolva. Lemondani nem mondhatom, hisz mégiscsak fizetett értem. Eh, beletörődvén sorsomba, lerogytam az ágyra és pár perc chill után magamra kaptam pár göncöt, a hátamra csaptam a hátizsákom és megindultam a Máguscsárda felé. Út közben próbáltam kicsit nyugtatni magam. Lehet nem is lesz olyan rossz. Lehet, hogy épp ez lesz az egyik legfontosabb találkozás az életemben. Ah, megint túlzásba viszem önmagam hitegetését. Nah, nagy idegességemben csak 10 perccel előbb fogok odaérni. Ez nemigen rám vall, de legalább ez egy pozitívum. Már messziről meglátom, ám kicsit közelebb érek hozzá, mielőtt köszönnék.
- Hát, ahm... hello. - állok meg előtte, kínosan intve párat. Hangomon enyhén szólva érződött a félénkség és a szorongás. Amíg válaszra várok, végigmérem partneremet. Eddig még nem vizsgáltam át részletekig menően arcát, illetve küllemét. Szép kerek arc, barna szemek, fekete loknik. Olyan tipikus szép lány, kis természetes. Még nem kommunikáltunk sokat, kíváncsi vagyok, hogy a belsője is ezt rejti-e magában.
- Szóval... itt vagyunk. - bököm ki végül, miközben gyorsan, karba tetté kézzel szemügyre veszem a közvetlen környezetem, s mielőtt válaszolhatna, tekintetem vissza is ér az arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

  Valamiért az emberek, ha meghallják a vegetáriánus szót, egyből mellé emelik a vegánt is. Ez a kettő kéz a kézben jár, pedig nem ugyan az. Mindig olyan aranyosnak találom, amikor a rákérdeznek a biztonság kedvéért, hogy "ugye más?" meg "ugye az a különbség, hogy...?" és egyébként kiderül, hogy jól tudják. Na igen, mindig elfelejtem, hogy első, mélyebbre ható beszélgetést ne kaja fölé szervezzek. Mondjuk ezen a részén előbb-utóbb mindig átesek, szóval annyira nem változtatna semmin. Végül is sokan is mondják, hogy jobb előbb, mint később.
- Igen, csak vega. - vakarom meg a fülem tövét, ráncolt szemöldökkel, majd sóhajtok - Ahm, én személy szerint direktben nagyon nem szeretem a tojást, de amúgy fogyasztok ebben, meg abban. Tejet is iszok, sajtot is eszek. De semmi hal, vagy gumicukor. Már a klasszikus típus. De vannak alternatívák. - kacsintok rá. Igen, a gumicukor találása pl. nehezebb, de az étkezés egyéb faktorait megoldottam, egész könnyen. Mondjuk a rántott hús picit hiányzik. De a kedvenc kajáimhoz nem szükséges hús, szóval nem halál. Ha az lenne, nem csinálnám. Miután megegyezünk abban, hogy mi díszítse az... ebédünket? Ja, mondjuk, hogy ez az ebédünk. Szóval megegyezünk az ebédünk díszítésén, Márk megismétli az ötletem, fogy feltét szempontjából felezzük el a pizzát, mire én csak lágyan mosolyogva bólintok.
  Érdeklődve hallgatom a hangulatáról, életéről adott helyzetjelentést. Mondatában a karácsonyra való utalás felkelti a kíváncsiságom. Még a gondolatbéli szemöldököm is felszalad. Nem nagyon emlékszem, volt-e valami akkor.
- Mert mi volt karácsonykor? - adok hangot a tudatlanságomnak az asztalon könyökölve. Nagyon remélem, hogy méltónak talál arra, hogy megosszon velem valami esetlegesen kellemetlent. De lehet meg is menekül, mert amint egy pincér feltűnik a láthatáron, a fiú eléggé erősen próbálkozik rendelni. Sikerrel is jár. Kicsit elkerekedik a szemem annál a felső fokba helyezett "óriás" jelzőn, de utána eszembe jut, hogy Márknak nyilván
 kopog a szeme. Mivel társam a rendelés nagy részét letudta, én csak kedvesen bólogatok. Majd megkoronázom kérésünket egy kóla igénylésével, megköszönni viszont csak tátogva voltam képes. Jupi, szorongás! Kérdésére csak pillanatokkal később figyelek fel. Pánikolva elkerekednek szemeim. Fogalmam sincs, mit mondhatnék? Egy hosszas "ööö" és egy terjedelmes sóhaj után felemelem tekintetem az asztalról a srácra
- Hát, hmm... vagyok... létezek. Szokásos, élegetek, meg minden... - adok neki egy akaratomon kívüli, tökéletesen semmilyen választ. Lazán hátradőlve azon agyalok, hogy a picsába tudnék ebbe valahogy értelmet és/vagy konkrétumot szuszakolni. És akkor fejbe vág az ötlet.
- Meg a licit-bigyó, ja, én se nagyon akarom. - mondom, majd kicsit előrébb dőlök, az asztalra könyökölvén, jelezve, hogy ez egy kicsit sejtetve egy belsőségesebb kérdés elhangzását - És... szeretnéd, hogy specifikusan valaki "nyerjen meg?" - teszem ki mindkét mutató- és középső ujjammal az idéző jelet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

  Eddig minden szép, minden jó, időben megérkeztem, nem estem orra a lány előtt és a köszönés is lezajlott, elég simán. Uh, miért csinálok úgy, minthogyha minden egyes lépésemet mikroszkóp alatt vizsgálnák és a viselkedésem, tetteim alapján dőlne el az emberiség sorsa. De azért hadd védjem kicsit meg magam! Eléggé nagy kavarc van a fejemben mostanában az érzelmi részlegen. A talán-álom, Mihail-al az erdőben való találkozásom óta elég furán érzem magam, furcsa gondolatok felé húz az eszem és az érzéseim is fura tónusban találnak el. Az olaj a tűzre pedig Theon kurva látogatása volt. Mondjuk ezt a jelzőt magára a srácra is használhatnám. De akármennyire is szeretnék haragudni rá (legalább egy egészséges minimál-mértékkel), azon túl, hogy kilopott az alsóimból, sok büntethetőt nemigen csinált. Illetve na, nem törvénykönyvileg büntethetőre gondolok. A lényeg, hogy még az is eléggé összekavart, szóval ez a licit dolog nem jött jól. Nem kellett volna belemennem, de már mindegy, itt vagyok ezt nem lehet visszavonni. Megpróbálom legalább Brigi kedvéért letolni ezt. Reméljük nem kell megszakadnom a távolságtartásért. Az (egyébként jogos) visszabámulását elég szépen tűröm.
  Javaslatára, hogy bemenjünk, illetve az ideális ülőhely nélkül maradásunktól való félelmeire csak egy egyszerű igennel felelek, majd az ajtóhoz lépve megragadom a kilincset, s az állok kinyitott ajzó mellé állva egy legyintéssel invitálom befelé. Remélem enged és belép.
  Az épületbe érve a nem érződik különösebben számottevőnek a hőmérséklet-különbség. Feltehetőleg a kissé tavaszias idő miatt. Mondjuk délután derekán azért már sötétedik. Még nemigen voltam itt, szóval kissé elragadja a figyelmem a hely csodálata, egy röpke pillanatra el is felejtkezek társaságomról. Aki egy kérdéssel vissza is ráz a valóságba, ami kicsit talán meg is mutatkozik rajtam egy apró fejrázás formájában, azután tekintetem Brigi arcán ragad. Nem is teljesen hallottam, mit mondott. Valami "Mi inspirál a mozdulásra?" lehetett. Ja, persze, legyen ez!
- Hát, mostanában semmi, de régebben sok olyasmit csináltam, de mostanában csak a szobámban vagyok és ott végzek ujjgyakorlatokat... gitár and stuff. - vakarom meg a tarkóm, kissé elnézve a válla felett. Semmi személyes, valahogy szokásom más irányokba nézni, mikor másokkal beszélek. Remélem nem veszi zokon.