Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ahogy vége van az órának, minden erőmmel arra összpontosítok, hogy mielőbb eltűnjek, elkerülve a nagy tömeget. Ma valahogy semmi kedvem csacsogásokat hallgatni, úgy érzem magam, mint akit ép elméjének ellenére bezártak a diliházba - ezzel csak az a gond, hogy javarészt ilyen a hangulatom tanítás közben. Lépteimet megszaporázom, ahogy szlalomozok az emberek között, egy percig sem figyelve, ki próbálna meg feltartani, vagy ki keresi a szemkontaktust, hogy azután lecsaphasson mint valami dögkeselyű. Ilyen ez a popszakma.
Igyekezetem ellenére a nevemet hallom a hátam mögül, és szinte érzem magamon az ismerős hang gazdájának tekintetét is. Nem fordulok hátra, még csak nem is lassítok, nem mintha nem lennék tisztában azzal, hogy Noel a hátráltató diákhad ellenére is könnyedén be fog érni. Csak sóhajtok egyet, és ujjaim szorosabban zárnak össze a jobb kezemben lazán tartott füzet gerincén.
- Mit akarsz, Ombozi? - szakad ki belőlem a kérdés, mikor mellém ér, és felpillantok az arcára, de látszólag az egyelőre nem akarja elárulni, mi a fenéért kell együtt elhagynunk a terepet. Vagyis az, hogy jókedvűen dudorászik a kérdésem ellenére, nem árulkodik közlési kényszerről, így csak sokatmondóan forgatom szemeimet, és újfent arra koncentrálok, hogy mielőbb elérjek a lépcsőházba.
Ám a válaszra ezek szerint csak eddig kell várnom. Egyáltalán nem hat meg, hogy Noel lelassítja a lépteit, sőt, egy pillanatig még a megkönnyebbülést is érzek amiért lemorzsolódni látszik, de nem ez történik. Pimasz hangja és mondókája megtorpanásra késztet, hogy aztán rávillantsam semmit nem értő "Miiiiivan?" tekintetemet. De most komolyan, tényleg? Ismét csak egy szemforgatást tudok produkálni - mivel gondolom nem az érdekli, hogyan sakkozom, és csak azután pislogok rá újfent, bár annyira nem kellene szugerálnom azt a mosolyt az arcán.
- Mondanám, hogy meghat a kis vallomásod, de nem. - még egy gúnyos félmosolyt is kap bónuszba, bár próbálom hangomon éreztetni a szomorúságot, amit elvileg az eset miatt érzek.
- Bár ha jobban meggondolom... - a hatás kedvéért tartom vele a szemkontaktust, tűnődésem alatt.- ... nem, mégsem. - határozottan megrázom a fejem, és el is fordulok, hogy folytassam az utamat.
- Ha kanos vagy, keresd fel a háremhölgyeidet. Vagy már mindenki rád unt? - ártatlanul bököm oda a vállam felett a kérdést, amit nyilván nem puszta baráti érdeklődésnek szánok. Remélem azért nem rontottam el a jókedvét ezzel a kis rámutatással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vannak olyan békák, amiket az ember lánya nehezen nyel le - ilyenkor választhatunk, hogy a belénk nevelt társadalmi szerepnek megfelelve uralkodunk magunkon, és túllendülünk a problémán, mert egy nő hát az mindent kibír; vagy azt a bizonyos békát jól irányzottan visszaköpjük arcba. Hát, azt is elmondhatjuk, hogy vannak olyan békák, amik nem hagynak választási lehetőséget.
Még egy-két szépen kicicomázott jelzőt eldohogok magamban, miközben visszacsúsztatom a mobilomat a táskámba, és a bárpulthoz lépek. Attól függetlenül, hogy a jelek szerint Gerda és így társaság nélkül nézek szembe az estével, még ihatok egyet a stresszgócom valódi okára: a vizsgákra. Fulladna meg az összes, akinek köze van a szenvedésemhez és a VAV-hoz. Bánatomra a csinos kis pultos lány minden kapálózásom és szuggerálásom ellenére sem képes velem foglalkozni – bezzeg ha pasi lenne… - így úgy néz ki, még a bár is felültet.
Kissé indulatosan egy mélyet sóhajtok és leülök az időközben már a csípőmbe fúródott bárszékre, hogy utána a világ gondjairól gondolkodva várjam a soromat, mikor pillantásom a mellettem helyet foglaló férfira vetődik. A kósza pislogás végül vissza-visszavándorló tekintetté válik, hogy jobban szemügyre vehessem, bár inkább az itala  érdekel, mint ő maga. Az csak bónusz, hogy jól is néz ki, legalább őt előbb észreveszi az a dög a pultban, mint engem. Mondjuk minek arra várni?
A pislogásokat megelégelve kicsit közelebb hajolva próbálom magamra felhívni a figyelmet, hogy szemkontaktust teremtsek, ha eddig nem sikerült volna - bár meg kell valljam, önmagamba vetett hitem meginogna, ha nem érzékelte volna már eddig a jelenlétemet, és szám sarkában megbúvó játékos mosollyal vékony ujjaimmal a kezében tartott pohár felé osonok, hogy átvegyem azt. A meglepetés erejét használva és a következményekkel nem törődve elveszem a whiskyt, és a pohár pereme felett még mindig a férfit figyelve aprót kortyolok belőle.
Hát igen, a türelem nem kimondottan az én erősségem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bár határozottan szándékomban állt hanyagolni a munkát egy ideig, most mégis a Kóbor Grimbusz magazin megbízásának eleget téve, talpig felfegyverkezve érkezem elkészíteni a bogolyfalvi Mátra csárdáról szóló anyaghoz a képeket. Igazából már azelőtt elvállaltam a feladatot, hogy felötlött volna bennem a visszaköltözés. Sőt, még az is lehet, hogy ennek a felkérésnek köszönhető az, hogy Bogolyfalva egyáltalán visszakerült a térképemre, ezt már megmondom őszintén nem is tudom pontosan... Aznap este túl sok ribancvodka csúszott le a torkomon.
Mindenesetre, most itt volnék. Az enteriőr fotózás nem tartozik a kedvenc témáim közé, próbára teszi a kreativitásomat, de elfogadom a kihívást alapon hébe-hóba becsúszik néhány projekt.
Megigazítom a nehéz táska pántját a vállamon, tekintetem ide-oda cikázik, felmérve a terepet és a fényeket, hogy legyen egy kiindulási alapom, mielőtt elárasztana a tulaj - vagy aki épp ráér velem foglalkozni - az esetleges kérdéseivel. Mert kérdések azok mindig vannak... Szép így? Jó lesz? Hogy képzeled el? Rakjam arrébb? Tegyünk oda virágot? Túl sok?
Túl sok, igen. Nagyot sóhajtok és a rövid, futtában tartott fél-terepszemle után közelebb lépek a pulthoz. Felteszem rá a táskát, és ki is cipzározom, hogy elkezdhessem összerakni a gépet, e mozdulat közben emelem pillantásom a kiszolgálóra.
- Helló. Megmondom őszintén, elfelejtettem, kit kell keresnem, de a magazintól jöttem képeket készíteni. Tudnál nekem szerezni valamilyen, a témában illetékes személyt? - Kérdésem közben egyik szemöldökömet enyhén felhúzom, és oda sem figyelve, rutinszerűen pattintom fel az objektívet.