Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Azzal nem feltétlenül hiszem. Szerintem ő úgy van vele, hogy idővel majd úgyis jön valaki, aki majd annyira levesz a lábamról. De támogat, és tudom, hogy szeretni fogja Ririt.
Mondjuk érdekes, hogy pont az apám gondolkozik így, hogy ő vágyik erre, amikor nekem a vezetéknevét se adta, nem házasodott össze anyával, mert, hogy nem tudott volna hűséges lenni hozzá. Ha legalább az egyik teljesül, pontosabban, ha összeházasodnak, akkor egy törvényes házasságba születek, és akkor nem kérdéses, hogy ki vagy, de ha ez megtörtént volna, akkor legalább nem kerültem volna a peremvidékre, mint fattyú, akit el kell ismerni, hiszen aranyvérű, de a saját apjának se kell annyira, hogy elismerje. Szóval ez egy picit visszás, de nem erőlteti már a dolgokat, szerintem megértette, hogy mit jelent az, hogy a gyerekkorom merőben más volt, mint a kortársaimé, akik többsége mostanra házasságban él a neki választottal. Nem bánom, de nem feltétlenül hiszem, hogy a lányomat akárcsak próba szintjén is kiteszem majd ennek. Öntörvényű gyerek, majd, ha ő akarja, akkor úgyis férjül vesz valakit.
- Azt mondják, az egyetem nyújtotta cserediák programok kiválóak, akár két évig is tarthat.
Kacsintok rá, miközben lassan szedelőzködni kezdek, fizetek, és felkelve egy kicsit eligazítom a ruhám. Szeretem, ha tökéletesen áll, és minden a helyén van. A rendre való magas fokú igény már csak ilyen. Engem nem zavar, sőt, azt mondják, kifejezetten hasznos, ha valaki szeret takarítani, és szereti a tisztaságot. Nem vagyok őrült szinten, nem mániám a takarítás, én inkább kikapcsolódásként tekintek rá. Kellemes tevékenységnek, ami levezeti a nem kívánt stresszt és feszültséget.
- Lassan indulnom kell, de küldj egy baglyot, és akkor összehozunk egy találkát a házak ügyében, rendben?
Gyors búcsúval köszönök el tőle, mielőtt kisétálnék. Kint már a hozzám megszokott gyors tempóban haladok hazáig. Az a fajta ember vagyok, aki magabiztosabban sétál, ha vannak sarkai, sőt, a futás is kiválóan megy bennük. Talán színésznőnek kellett volna állnom? Nem, dehogy. De néha megmosolyogtat a gondolat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Először csak suttogtak róla, hogy itt van, csak egy-egy kósza szóbeszéd volt, hogy látták felbukkanni, de sosem volt egy darab megerősített forrás sem, ami arról számolt volna be, hogy a hír igaz. De aztán... aztán az asszony hazajött, és azt mondta, tényleg itt van. Én pedig, mint egy hős szerelmes, csapot, papot, pizzát, feleséget hátrahagyva rohantam és szaladtam, hogy lássam őt, hogy tényleg lássam. Hiszen olyan váratlan volt a búcsú, olyan üresség maradt utána. Ha már hozzászoktál ahhoz, hogy büntetésben vagy, nagyon furcsa az a pillanat, amikor egyszer csak azt mondják, hogy már nem vagy ott. És ők azt mondták. Nem kell jönnöd, mert elment. Hogy mi? Nem értettem, és napiokig nem is fogadtam el. Elment? Miért? Sosem derült ki.
De most itt van, és én futva érkezem, még arra se vesztegettem az időt, hogy a seprűmet magamhoz vegyem, és csak hasítottam át az utcákon, hogy végül itt legyek. Itt vagyok. Vigyorogva emelkedik, majd süllyed le a mellkasom, ahogy kicsit rendezem a vonásaimat. Mostanában elszoktam a kemény megerőltetéstől, ráadásul a bokám miatt nem igazán szerencsés, hogy csak úgy futkorászom, amikor megkértek, többször is, nyomatékosan is, hogy ha lehet, akkor ne erőltessem. Ennyit a fényes karrierről. Szertefoszlott. De a remény nem, így hát sietve szedem rendbe magam, ami nem igazán segít a festékfoltos, szürke mackóval és mélykék felsővel, amin kivételesen nincs semmi. Lehet nem is az én pólóm? De, csak valahogy mellényúltam, nyugi, semmi nőieskedés. Belépve az ajtón, ahogy megpillantom, széles vigyor jelenik meg az arcomon.
- Hát itt vagy... visszajöttél.
Bravó Sherlock, ezt a megállapítást ennél jobban már nem is lehetett volna kifejteni. Mégis, mintha lassított jelenetben tenném meg az ajtó és a pult közötti utat, hogy aztán oldalról átkaroljam Barnit. Bájos jelenet.
- Soha többet ne menj el.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bercel fiam

Kezdi érezni a ritmust, már nem a pizzázóét, mert azt valószínűleg még hosszú ideig nem fogja újra felvenni, hanem a zenéét, ami szól a rádióban. Most jól van, kezd megbékélni az új alkalmazottakkal, aki mondjuk messze nem olyanok, mint annak idején, de megteszik. A hely is kezdi elfogadni, vakolat még nem esett a fejére, az ajtók se záródtak be előtte, tényleg úgy érzi, hogy sínre kerül. Már csak az kellene, hogy néhány régebbi ismerőssel összefuthasson és érezhesse az otthont, amit körülöttük mindig is ott volt.
Gondolataiba kissé elcikázik, felidéz néhány jó és rossz pillanatot, s ebből az állapotból egy oldalról neki csapódó ember téríti el, akinek érkezését, mintha csak az égiek írták volna éppen erre az időpontra. – Te jó ég, kölyök – meglepődve, mégis boldogan öleli magához, akármennyire is nézhetnek ki nevetségesen ebben a pillanatban. – Igyekszem, de azért ennyire nem rázhatott meg a dolog, ne szórakozz – ereszti el a másikat nevetve, hogy aztán jól megnézze magának, mint egy gondos nagybácsi vagy mi. – Jó megnőttél ennyi idő alatt és már wc szagod sincs, ezt nevezem – még mindig nevetve mégis elismerően paskolja meg Berci vállát. – Gyere, igyunk valamit – invitálja meg régi higiéniai menedzserét a pulthoz.
– Mi a helyzet kölyök? Csak nem megint bajban vagy, hogy itt kötöttél ki? – vesz elő két poharat, majd egy-egy üveget felmutatva érdeklődik a másiktól, hogy mit inna és amelyiknél bólint, azt kiönti mindkettejüknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem, nincs ilyen hagyományunk - mondtam egy mosollyal, miközben tekintetébe fúrtam a pillantásom, mert tényleg nem volt ilyen. Igaz, az szokás volt, hogy csókot adjanak egymásnak szilveszterkor, de ez leginkább a párokra volt jellemző, mi meg nem voltunk egy pár. Nekem Olíviával kellett volna lennem, de őt mindig lefoglalta az újság, meg a kviddics, s azt hiszem, hogy még akkor is a szerkesztői tevékenységei után futott. S bár hiba volt ott ez a kis csók, az estém végül remek volt. S hogy ne csak arról beszéljünk, ami kapcsán akaratlanul is felmerülhet a volt barátnőm neve, inkább Lilit magáról kérdeztem. Amúgy is érdekelt, szerettem volna jobban megismerni, kértem is, hogy mondjon valamit. De mikor elkezdte sorolni a színeket, nevetve ráztam meg a fejem, mert nem egészen erre voltam kíváncsi. Azt hittem, hogy majd jobban megnyílik, s olyan dolgokat is elmond, amiket korábban nem. Végül azért csak belekezdett, mert szóba hozta a családját, ami már egy jó jel. Érdeklődve hallgattam, s egy kicsit meg is lepett, hogy a Víta nevű nővérén kívül még egy bátyja és egy öccse is van, őt eddig valamiért elhallgatta. - Nahát, szép kis család. Persze, mutass majd, kíváncsi vagyok rájuk - bólintottam mosolyogva, miközben kortyoltam az italomból egyet. Jött a kérdés, éreztem, hogy én is sorra kerülök, de igazából már felkészültem rá, s talán nem is esett most úgy nehezemre ez, mint régen. - Nem, egyke vagyok. Másfél éve vett magához a nagynéném. Apám börtönben van azt hiszem, anyám meg… jobb helyen - röviden mondtam csak, nem is akartam ezt kifejteni, Lili ebből pontosan tudhatta, hogy nem épp jó körülmények közül jöttem. - A nagynéném amúgy jó arc, néha beugrik a faluba , majd egyszer bemutatlak neki - meséltem egy mosollyal, s újra haraptam a pizzámból, aminek lassan a végére is értem.
- Huhh, fullon vagyok - mondtam, ahogy kieresztettem a pocakomat és meg is paskoltam. - Érdekes volt így pörkölt utóízzel, nem volt rossz, de máskor szerintem a hagyományost választom - mondtam nevetve. - Neked hogy ízlett? Akarsz még desszertet? Vagy elmenjünk sétálni? - kíváncsian pillantottam rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Túl finom volt minden. Nem csak az, amit elébe tettek le, de sajnos Alexanderé is, és bár csak egy falatért hajolt közelebb, legszívesebben húzta volna magával utána az egész tányért. Szerencsére volt annyi önuralma, hogy ne tegye, de ami a keze ügyében volt, az gyorsan fogyatkozott. Anélkül, hogy igazán realizálta volna. Lekötötte figyelmét közben a társalgás. Még úgy is, hogy nem látta a srác művészetének értelmét, vagy hasznát a világban, sőt, még azt is megkérdőjelezte, hogy megélhet-e majd belőle. De talán pont ezért érdeklődött, mert ez olyasmi volt, amit egész egyszerűen nem tudott megérteni.
Pedig belegondolva, mitől volt különb ettől a zongorázás? Lilla imádta, még versenyekre is járt fiatalabb korában. De, talán az lehetett a dolog nyitja, hogy ő sosem gondolt erre megélhetésként. Komolyan vette, de akkor is csak kikapcsolódásnak, egy hobbinak, aminek élhetett, de ami leginkább az ő boldogságát szolgálta, semmint mások szórakoztatását.
- Már pont akartam kérdezni, hogy milyen alternatív terved van - mondta aztán egy bólintás közben. Tehát annyira nem volt Alex elrugaszkodva a földtől, hogy ne legyen tisztában vele, a hivatás amit választott, közel nem biztos, hogy jövedelmező lesz. Nem egy konkrét tudást szerzett meg, amivel bizonyos, létfontosságú feladatot láthat el.
- Megpróbálkozhatnál a restaurálással, és közben lobbizhatsz a saját portfólióddal is - merengett el, de aztán megrázta a fejét, mielőtt jobban belemerült volna. - Bocs, nem az én dolgon kitalálni, mit kezdj magaddal, csak ilyen probléma-megoldó a gondolkodásom.
Nem volt véletlen az ő szakiránya sem, elvégre ha valahol igen komoly problémák voltak, az a társadalomban keresendő. A politikában pedig ott lehet, ahol a döntések születnek. Ahol ezrek sorsát és életét befolyásolják.
- Politikus leszek. Képviselő, miniszter, aztán ki tudja. Hosszú távú terveim egészen a csúcsig mutatnak. - Nem volt B terve. Illetve volt, persze, de nem gondolt úgy rá, hogy valaha szüksége lenne rá.
Valami egész másra viszont határozottan szüksége volt, mert ahogy a tányérjára pillantott, elsápadt kissé. Teljesen üres volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szavaira Lilla felpillantott Zsófira. Látta rajta a haragot, talán megvetést is, olyasmiket, amiket maga is érzett önmaga felé. Jól esett volna a feloldozás, egy-két megnyugtató szó, de rá kellett ébrednie, hogy a lehető legrosszabb embertől várja ezt. Már ha egyáltalán várta.
- Igen - mondta elszorult torokkal. Igen, sikerült megbántania a húgát, sikerült talán végérvényesen maga ellen fordítania azt, akit a legjobban szeretett. Ezen nem volt mit szépíteni. És bár fájt Zsófia őszintesége, egyúttal hálás is volt érte. Afféle ébresztő volt, hogy sírhat, kesereghet, sajnálhatja önmagát, attól még nem változik semmi.
Csak elfogadni volt számára ez kvázi lehetetlen, mert Lilla meg akart oldani minden problémát, amivel szembekerült. Igaz, épp ez a tulajdonsága sodorta ilyen helyzetbe, mert úgy gondolta, Sárinak szüksége van arra, hogy ő beleszóljon az életébe, mégis nehezére esett egyszerűen csak feladni, nem erőlködni tovább, hanem hagyni, hogy az idő gyógyítsa be a sebeket.
Zsófia már ránézni sem akart a másikra. Talán - visszhangzott Lilla fejében, és ő bólintott. Csak úgy magának. Megdörgölte szemeit ismét, majd letette a kiürült bögrét, és pár knútot is előkotort a zsebéből. Többet, mint kellett volna, de nem számolgatta.
- Köszönöm... a kávét - mondta halkan, finoman megnyomva az utolsó szót. Annál több mindenért volt hálás, de nem voltak egyszeriben öribarik, és különben is, elégedjen meg annyival, hogy ilyen állapotban látta őt Zsófi.
Felállt, kissé bizonytalanul, és egy bólintással elköszönt, majd távozott. Még mindig várt rá a sok munka a toronyban, de most ha lehet, még kevésbé érezte azt, hogy képes lesz megcsinálni azokat. De talán...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Mivel (nagyjából) jól nevelt volt, teliszájjal nem mondott semmit, egy ahát se, de határozottan bólogatni kezdett a "vallomást" hallva. Tudta ő! Persze, hogy nincs semmiféle hagyomány, de hát akkor nem sejthette. Azóta se lett kevésbé rászedhető, és Lucasnak egyébként is nehezen mondott nemet, mint azt az eddig történtek bizonyítják.
Neki nagy családja volt, Dom a Halálos Iramból bizonyára helyeslően bólogatott volna, de ahogy hallgatta aztán Lucas beszámolóját, Lilinek kissé összefutottak szemöldökei, szemében a sajnálat tükröződött.
Szegény srác, se testvérei, se szülei.. legalábbis akikre számíthatna. Nem is gondolta volna, és csak méginkább bántotta, hogy nem volt alkalmuk jobban megismerkedni, mielőtt közel kerültek volna egymáshoz. Nem azért, mert emiatt a szőke elutasította volna őt, csak jobb lett volna...
- Szívesen megismerkednék a nénikeddel. Nekem is van kettő. Ők együtt laknak, és az egyik unokatesóm is a nyakukon él, szóval tök jó fejek, mert elviselik őt.
Miközben rágta az utolsó falatokat, azon tűnődött, mondania kéne-e valamit arra, hogy a vele szemben ülő nem ülhet le ugyanígy a szüleivel vacsorázni, de végül úgy találta, nem szívesen beszélgetne erről a navinés. Talán később, máskor. Talán ha kettesben maradnak.. és a társalgás lesz csak terítéken.
- Én is jóllaktam - simogatta meg hasát Lilkó is, és arcán boldog kis mosoly jelent meg. Olyan elégedett feje volt, amilyet kisbabák vágnak, mikor sikeresen végigmásznak az asztal alatt anélkül, hogy megállnának pihenni. - Finom volt minden.
Elmélázva rápillantott a szomszédos asztalnál fogyasztott lángoló fagylaltra, de mielőtt még egy nyálcsepp jelent volna meg szája sarkában, elfordult és megrázta a fejét.
- Nem, mehetünk. Sétáljuk le a vacsit - mosolygott rá Lucasra, és megpaskolta kézfejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szerintem a nénikém is szívesen megismerkedne veled - feleltem egy sokat sejtető mosollyal, amiből sok mindenre is következtethetett. A nagynéném igazán jó arc volt, és szerintem kedvelte volna Lilit is. - Akkor a nénikéid tényleg jófejek, de ez már csak ilyen, nem? - mondtam nevetve, utalva arra, hogy általában az ilyen rokonokra mindig lehet számítani. Nekem is a nagynéném volt a mentsváram, még ha nem is fejeztem ki felé, azért hálás voltam neki, amiért nem hagyott magamra ott Bostonban, és magához vett. Sokkal jobb volt így, mint hogy nevelőszülőkhöz kerüljek, ezt viszont nem fejtettem ki Lilinek, mert nem volt kellemes téma, nekem pedig nem az volt a célom, hogy lelombozzam őt. - Örülök, hogy már nem vagy éhes, az éhes Lili félelmetes - mondtam nevetve, ezzel cukkolva őt, majd kiittam az üdítőm utolsó negyedét is, így már a pohár is ott árválkodott az üres, nyomokban pizzamorzsát tartalmazó tányér mellett. - Tuti? Látom, hogy bejön az a fagyi, biztos nem kérsz? - kérdeztem nevetve, de mivel nem kért, felálltam én is. Gondolkodtam azon, hogy illik ilyenkor, aztán egyszer csak a kezemet nyújtottam Lilinek, ha megfogta, én is rátekertem ujjaimat a kézfejére, majd megindultam vele ki a pizzériából egy kis sétára, hogy ledolgozzuk a finom falatokat. - Szép időnk van, lassan megy le a nap - jegyeztem meg, ahogy a sétány felé indultunk, ilyenkor szép volt, nyugodt rész. Egy kicsit mégis frusztráltnak éreztem magam, mert nem voltam egy randiguru, nem tudtam, hogy most mit kéne mondanom, engem az ilyen szabályok megkötöttek. - Öhm…- rámosolyogtam, mert tényleg fura volt így randizni. - Bocs, hogy csak most hoztalak el randizni, általában nem szokásom randizni - vallottam be, egy kis zavart mosoly is felütötte fejét az arcomon. - De kedvellek amúgy és megcsókolnálak, de ha szeretnéd, ezentúl lehet, hogy csak sétálgatunk és nem érek hozzád, ígérem - emeltem fel a jobbomat esküként, hogy biztosítsam, nem lesz több faház, ha nem szeretné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen, azt hiszem. A nénikékbe bele van kódolva a jófejség. Bezzeg a saját gyerekeikkel nem azok, de a testvérük gyerekei az tök más - nevetett Lilkó is.
Kicsit furcsálkodott ugyan azon, hogy Lucas miért tartja az éhesebbik felét félelmetesnek, de mivel az volt most a lényeg, hogy teli a bendő, nem is állt le ezen morfondírozni. Talán úgy csillog a szeme, mint a rajzfilmekben, mikor annyira éhesek már, hogy mindenféle finomságnak halluzzák a másikat. Pedig erre tök nem került sor, és még mikor már kifelé tartottak, se találta úgy, hogy Lucas emlékezteti őt egy jó magasan megpakolt fagyikehelyre.
Miután fizettek - mert persze furcsa lett volna anélkül elmenni -, Lili pillantása a felé nyúló kézre siklott. Beharapta ajkát egy pillanatra, de jóformán azonnal érte nyúlt, és összefűzte ujjait a navinésével. Ezt követően pedig szinte szökellve lépkedett mellette, csak azért nem emelkedett el, mert tele volt a hasa pizzával.
- Köszönöm, hogy elhoztál! - duruzsolta, a lemenő Nap felé pillantva. Szép idő volt, valóban. Kellemes, nem túl meleg, a levegő is mozgott kicsit.
- Nekem meg ez volt az első, szóval nekem sem szokásom.. de vele.. szóval Olíviával biztos voltatok. Nem? - Kissé félve hozta fel a témát, de egyúttal kíváncsian is, hogy vajon mit vált ki vele Lucasból. Ha zavarja, talán még nincs túl rajta. És akkor hiába ez laktak jól, csak ettek egy jót.
Kicsit elpirult a következő szavakra, majd elnevette magát. Ez a Lucas! Akkora hülye majom! De ezúttal nem haragosan gondolta mindezt.
- Megcsókolhatsz, ha szeretnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lehetne hivatalos, ahogy egy tisztességes, becsületes tanárhoz illik, de olyan régóta viselkedik már rendesen... Papi azt mondta, ne feküdjön le senkivel, de ha meg is teszi, legalább ne a diákság egy tagjával, és Mihailt leszámítva igazából eleget tett ennek a kérésnek. Most sem azért van ám itt, hogy bármi olyasmi történjen közte és prefektusa között, ami... Hogy is fogalmazzak. Némiképp illetlen, nem mellesleg törvénytelen. A fiú kiskorú és, bár az attitűdjéből arra következtet, volt már dolga nővel, valószínűleg a bíróságon ez nem nagyon fogja felmenteni. Annyi józan esze még neki is van, hogy csak játszadozzon. Ugye?
- Te ajándékot hoztál Nekem? - ettől most őszintén meglepődik és kíváncsian nyúl a könyvért, hogy ajka finom ívben felfelé görbüljön. Ez nem is akármilyen iromány, nem valami ócska lektűr, vagy valami tömeggyártott könyv olyan mérgekről, amiknek a receptjét elolvasni sem érdemes. Ez egy igazi, hamisítatlan első kiadású Régi korok mérgei, amiből másolatot is csak komoly nehézségek árán lehet szerezni. - Köszönöm - azzal (Móric számára) váratlanul odahajol, hogy egy finom puszit nyomjon az arcára és ezúttal sokkal szélesebben mosolyogjon. Oh my god. Mondom oh_my_god.
- Lássuk a kínálatot - biccent egyet az ajtónyitásra, amikor pedig belépve körbepillant, gyorsan észre is veszi az egyik hátsóbbi sarokban lévő asztalt. Ott aztán háborítatlanul nem randi randizhatnak. Az sem kerüli el figyelmét mindeközben, hogy a hely tele van a diákság többi tagjával, így különösképp elővigyázatosnak kell lennie. - Gyere - íriszei Móricra rebbennek, hogy jelezze, megtalálta a helyüket, majd el is indul felé. Lehuppanva baseball sapkáját könnyedén dobja le maga mellé, ezután ujjai fekete hajába mélyednek, hogy megborzolhassa és némi tartást adhasson neki. Nem mintha erre bármiféle szükség lenne, hiszen így is túlontúl szexi. - Mit szólnál hozzá, ha tegeződnénk? Szólíts nyugodtan Norának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mint minden rendes kamasz fiú, rengetegszer elképzeltem a Nora nénivel való randit, majd az utána következendő eseményeket, de tudtam, hogy ezek csupán álomképek. Illúziókban ringattam magam, mer’ ki az a gyökér, aki elhiszi, hogy egy olyan kaliberű nőnél van esélye, mint amilyen Nora? Nos, csirák, nagyon úgy tűnik, hogy az első számú Móric igenis olyan gyökér, akinek van esélye, mert kettecskén állunk a cuki előtt, én meg parázva adom oda az ajándékot a nőnek, akinek kérdésére zavart mosollyal bólintok egyet. Fejem billen félre a meglepettségére, hogy a következő pillanatban csere történjen és én szeppenjek meg, ahogy ajkai érintik arcomat. Automatikusan húzom ki magam, akaratlan nyúlok a bőrhöz, majd észbe kapva kapom össze magam. Félig. - Igen, nincs mit - fordulok el totálisan zavarba, majd indulok el inkább a cuki felé.
Belépve pillantok körbe, halvány mosoly, de a legnagyobb elégedettséggel telítve, pihen ajkaimon. Kékjeim rebbennek Norára, szó nélkül követem és huppanok le vele szemben, hogy kissé elnyílt ajkakkal kövessem végig a hajával való mozdulatot. Semmit nem csinált a nő, én meg már a székre olvadok. Ha ezt így folytatjuk, a randi folyamán bármikor elájulhatok, és az nemhogy kellemetlen, de kurvára kellemetlen lenne. Gondolkodás nélkül könyökölök fel az asztalra, tenyerembe támasztom arcomat, ahogy a nő ajkainak mozgását figyelem.
- Remekül hangzik - szólalok meg kicsit bárgyún, amikor a szavai eljutnak a tudatomig. Szemöldökömet ráncolom. - Micsoda? Komolyan mondja? - rázom meg fejemet értetlen. - Gondolom ez csak az iskolán kívülre érvényes - vigyorodom el szemtelenül, ujjaimat tincseim közé fúrva borzolom össze azokat, ahogy lesütöm a tekintetem egy pillanatra. - Tényleg jól hangzik. Te is nyugodtan hívhatsz engem Móricnak - folytatom a szemtelenséget, csak immár egy féloldalas mosollyal, kékjeimet a nőre emelem, amikben a játékosság csillan meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egy cseppnyi bűntudatot sem érez, amiért zavarba hozza diákját, talán még egy kicsit mulattatja is ez a tény. Nem mintha egy kósza, ártatlan arcra adott pusziban lenne bármi helytelen vagy túlfűtött, de ha az embernek ekkora... szíve és ilyen teste van, hát nem meglepő, ha a másik már attól elalél, ha hozzá szólnak. Az elmúlt évtizedek alatt - amikor egyébként lassabban és szexibben öregedett, mint a topmodell a Modern Boszorkány címlapján - hozzászokott már ehhez a reakcióhoz, ám megunni még napjainkban is képtelen. Noha korántsem nárcisztikus, szereti érezni, hogy kívánatos, hogy beindítja az ellenkező nemet, netán a sajátját. Sokat látott, sokat megélt nő, aki nem kevés izgalmat lát egy fiatalabb csődörben.
Az asztalhoz ülve ösztönösen teszi, amit tesz, egészen konkrétan a létezést. Látja, hogy Móric álla leesik, de úgy tesz, mint aki ezt nem veszi észre. - Miért is ne? Furcsa lenne ez a... - megáll, habozik, szinte ízlelgeti a jelenlegi összejövetel definícióját, míg a hallgatóság és olvasóközönség szinte visszafojtott lélegzettel várja, mi sül ki ebből. - ...találkozó, ha magázódnál. Ha az Elena jobban tetszik, úgy is szólíthatsz, azt is nagyon szeretem - hátraveti néhány fekete tincsét, miközben magában mosolyog a randevú szó kikerülésén. Biztos benne, hogy szerencsétlen Móric így is lassan kettőt lát mindenből, pedig bele sem merültek semmibe. Még.
- Na és mondd csak Móric - hangja mintha sokkal mélyebbnek, erotikusabbnak hangzana, ahogy a névhez ér és finoman formálja minden betűjét -, mit nyaljunk? - felvonja fél szemöldökét és hagy némi hatásszünetet, csak azután biccent az asztalon heverő étlap felé, amiben természetesen a fagylaltok is fel vannak sorolva. Kérhetnék tálban is, de most mindenki álljon meg és gondolkozzon el egy pillanatra: Nora kihagyná valaha is, hogy szexuális túlfűtöttséggel vegyen a szájába egy tölcsér fagyit és nyalja körbe? Főleg akkor, ha ezzel mélységesen zavarba hozhat másokat, akik pocsolyává olvadnak ezek láttán? Ugyan, akkor nem ismeritek eléggé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Folytassuk az előző gondolatmenetet, miszerint az első számú Móric a gyökér, aki Norával ül. Igen. Csak azt senki nem kalkulálta bele, hogy Nora olyan nő, amilyen, és minden pasi egy pillantásától elfolyik - nem úgy, te hunci -, és soha többet nem lesz olyan, mint amilyen volt. Főleg nem akkor, ha az a pasi én vagyok, aki éppenséggel minden mozdulatát úgy lesi a nőnek, mintha csak lemaradhatnék valamiről, pedig jól mondta: mindössze létezik. Merlinre, nagyon hosszú lesz ez a három óra.
Fél szemöldököm rebben meg, ahogy várom a mondat befejezését. Hívhatja bárminek egyébként, amikor az én fejemben igenis randinak van titulálva, és ha meghalok ma este, akkor sem fog ez változni, bár lábam akaratlan ráng meg az asztal alatt, ahogy várok. Szinte már a csodára, ami végre meg is érkezik. Féloldalas mosoly terül el arcomon, hátradőlök a széken, a plafon felé pillantva nyammogok kicsit, mert brutális gondolkodásokban vagyok. - És mit szólnál, ha Annának hívnálak? - biccentem előre fejemet, majd kicsit oldalra is. Lássuk be, abban semmi különleges nincs, ha úgy hívom, ahogy eddig mindenki megtette előttem. Ha máshogy nem is, legalább így hagyjak valami nyomot a nőben. Mosolyom nem lankad, kékjeimet fúrom Nora tekintetébe, és igyekszem palástolni, hogy nekem mégis mennyi dolog jutott eszembe, amit én szeretnék. Leginkább a nővel. Merlin a megmondója skacok, hogy igyekszem moderálni magam, de nem könnyíti meg. Ezzel a hangtónussal meg főleg nem, amitől akaratlan fut végig rajtam egy jóleső borzongás.
- Khm… erre nagyon sok minden eszembe jutott, mint esetleges válasz, de… - nyúlok az étlap felé, amit felcsapva csúsztatok elé. - Akkor gondolom maradunk a meg nem húzott határokon belül - veszem kezembe a másik étlapot is és kezdem el fürkészni a lehetőségeimet. Bár mi a bánatnak, azt senki nem tudja, amikor pontosan nem érdekel mi a felhozatal, mikor végre sikerült eldöntenem: ha ő lehet gátlástalan, akkor én is megengedhetem ezt magamnak, még ha meg is buktat mindenből a szemtelenségem miatt. Ember, figyelj már, simán megéri! - Pöpi, nekem megvan. Te mit nyalsz? - csúsztatom félre az étlapot, majd emelem rá kékjeimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A felvetésre elgondolkodik, elvégre nem sok ember használja második nevét - mely nem más, mint Savannah -, ámbár imádja. Édesapja ragaszkodott hozzá, hogy megkapja, ő azonban sohasem élt a használat lehetőségével. A tény, hogy Móric valami egyedire törekszik, megerősíti azon feltételezését, hogy ez prefektusa részéről bizony igenis randi, s ettől csak még szélesebbre ível mosolya. - Tetszik. Egyedi. És csak a Tiéd - fokozhatná, mondhatna olyan félreérthetetlen mondatokat, mint a "csak úgy, mint én", de ez igazán korai. Inkább megpróbálja másképp zavarba hozni, például a megfelelő hangsúllyal ejtett megszólítás, a sűrű, hosszú pillák alóli felnézés, minden olyan női praktika, amiknek híján is levehetné a lábáról Móricot, de mennyivel izgalmasabb ugyebár, ha él a lehetőségeivel?
- Meg nem húzott határok? Nem értem, mire gondolsz - ártatlanul kapja el a fiú tekintetét, azonban íriszei csillanása elárulja, mennyire ördögi nőszemély is. Azért mondott igent legfőképp, hogy valami tanulságossal gazdagodhasson a rellonos, ám azt valóban nem vésték kőbe, hogy egészen pontosan mi is legyen a tanulság. Így hát a határok is szép lassan délibábnak tűnnek, s ahogy a vele szemben ülő úgy dönt, riposztol, Nora sem hagyhatja annyiban.
Tekintete végigsiklik a kínálaton, ajkaival enyhén csücsörít, miközben tökéletesen manikűrözött, karamellszín körme a sorokat követi. A feldobott labdát persze lecsapja, mert az kell. - Nos, mivel Te nem vagy az étlapon... így kénytelen leszek valami mást választani. Szóval édestölcsér, vanília és citrom - felpillant, jobb kezével felkönyököl és fejét kecsesen támasztja meg kézfején. Az sem kizárt, hogy egy hangyányit előrébb hajolt ezzel, így a pólójának nyakában függő napszemüveg hangsúlyosabban nehezedik az anyagra, ezzel valamivel többet enged láttatni a dekoltázsából. Bajban vagy fiam, nagy bajban vagy, pedig a vélamágia még elő sem került. - Te mit választottál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem mondom, hogy a szívem ki akar ugrani a helyéről, de a szívem ki akar ugrani a helyéről. Külső szemlélőként valószínűleg úgy tűnik, hogy mennyire brutálisan - istenem, dehogyis - kézben tartom a dolgokat, de ez cseppet sincs így. A közelében nem vagyok, és ezen az előttem ülő viselkedése sem segít, főleg nem szavai. Huncut félmosolyra szaladnak ajkaim. - Szeretem, ha valami az enyém - nem lennék igazi rellonos, hogyha nem így lenne, ugye? Ez nem önzőség, egyszerűen, ha valami az enyémnek van titulálva, akkor kedvelem, ha ahhoz tartják magukat, és ez alól a nő neve sem kivétel innentől. Maradjunk annyiban, hogy territoriális vagyok inkább, mintsem önző. Tudod, hogyha megnyaltam, akkor az az enyém, így csak idő kérdése. Khm.
- Valószínűleg addig jó - bólintok egy aprót, és meglepő lehet, de tökéletesen tudom, hogy Anna egyáltalán nem olyan ártatlan, mint amilyennek most mutatja magát, és pontosan tudja, hogy mégis mire célozgatok itt, mint egy rakás szerencsétlenség. A határok addig kellemetlenek, amíg át nem lépjük őket, de ha meg sincsenek húzva, akkor nincs is mit átlépni, és ezzel mindketten tisztában vagyunk. Olyannyira, hogy le sem veszem tekintetem a tökéletes arcról, amíg az étlapot fürkészi, kékjeim így automatikusan zizzennek csücsörített ajkaira. Aha. Most haltam meg. Torkomat köszörülöm meg enyhén, hogy a feltörni kívánó nevetést palástoljam valahogy, lazán ökölbe szorított kezemet emelem szám elé.
- Én mondjuk jobban megnézném az utolsó oldalt - körözök kicsit mutatóujjammal a levegőben. Ha minden jól megy, és Anna hajlandó odalapozni, akkor szemben találhatja magát a kézírásommal, ami a nevemet firkantja fel átlósan, igencsak nagy betűkkel a lapra. Az illúzió csodája, hogy az ilyen apróságokat, amikhez nem kellenek hangok és érzetek, már tökéletesen űzzük testvéremmel. Az étlapról vezetem tekintetem a nőre szemtelen mosollyal, aki előrébb dőlt a cselekvésem közben. Fagyott mosollyal ádámcsutkám mozdul, ahogy aprót nyelek az elém táruló látványtól.
- Citrom és mentáscsoki. Bronszkikovszki szerint brutálisan jó, úgyhogy adok neki egy esélyt - mosolyodom el ártatlanul a nőre, mintha véletlen sem lenne utalás a mondatban. És mintha nekem kéne bárminek is esélyt adnom. Jó reggelt, fiam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Akárki akármit mond, hogy apró és nem hatalmas karriert ígérő munka ez, neki nagyon sokat segített és adott. Segített beilleszkednie, nyugodtan mozognia emberek között, miközben legalább az irodán tudták, micsoda ő. A törzsvendégek nyilván több alkalom után össze tudták tenni, mégsem fintorgott senki, amikor eléjük tette az ételt, vagy éppen csak beszélt velük pár szót, amikor reggel a kávét szervírozta és olyankor jól esik pár szó. Azóta sok minden történt és sok minden változott, libikókázott, fent, majd lent, megint lent és így tovább, most fogalma sincs hogy hol billeg, annyi biztos, letette a fenekét és kivárja a pillanatot. Odalépnek hozzá, így rendel: kávét kér, feketén és egy sonkás-szalámis pizzát, sok kukoricával. Bár nyilván nem miatta fognak többet rátenni, de jól esett kimondania most neki, hogy mi a speciális. Kapott néha ő is olyan megrendeléseket, amiket nem értett, aztán rájött, hogy a glutén nem valami szósz és a paleo az, amikor ki kéne mennie mammutot vadászni, és azt tenni a tányérra. Lehet maradi, de ő annak idején csak a kenyér héját nem akarta megenni, hálás a sorsnak és a kórságnak közben, hogy nem szenved ételallergiában, mert akkor lehet minden kajálás előtt sírva fakadna.
A pincérnő eltűnik, ő pedig a kitett szalvétával kezd origamizni. Csak hajót tud, meg repülőt, de azok kiválóak, viszont a szalvéta repülésre nem, így hajó készül. Érzékeli, hogy érkeznek felé, úgy hiszi, a pincérlány, hiszen kávé is kerül elébe, végül azonban más hang üti meg a fülét, amelyre felemeli a fejét.
- Barnabás! Szia! - széles mosoly kerül arcára és eltolja maga elől a félkész művét. - Dehogy is, olyan vagyok, mint a csótány. Egy atomvillanás sem tudna – persze, ez nem igaz. Ha csak a közelmúltat nézi, a csontsovány önmagára gondol, arra, aki a sötét szobában várta a halált. Igenis kitudna, de nem akar, már nem. Ezt azonban illedelmesen ki fogja hagyni a beszélgetésből, mint mindenki másnál. Még az sem tud kísérleteiről, akinek kellene. De nem fog soha beszélni erről Neki, eldöntötte. Ezt a titkát, és érzéseit magával viszi majd messzire.
- Ó, nagyon is a nosztalgia. Illetve, hallottam, hogy visszajöttél és látni szerettelek volna – bólint, ahogy jelzi, leülne, a hely szabad, meg úgymond, rá is várt. Akadálya nincs. Elhelyezkedik a férfi és ő is, majd kényelembe helyezi magát. Saját lábait húzza a szék alá, hogy ne egymás bokáját rugdossák véletlen. Hallotta mi történt anno, azonban neki abba semmi beleszólása, így ítélete sincs. Tiszta lap? Valahogy úgy.
- Mesélj, merre jártál? - érdeklődik első körben. Mert mindig jobb másokat hallgatni, mint mesélnie magáról, ugye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Miután jól kiveséztük a családtémát, meg a nénikéink funkcióját és jó szokásaikat, elfogyott a pizza is, s immár jóllakottan indulhattunk tovább. Belém már semmi sem fért volna, de biztos, ami biztos, rákérdeztem Lilinél, hogy nem akar-e fagyit, s csak aztán hagytuk magunk mögött a fagyizót. Kifelé menet a kezét is megfogtam, bár nem tudom, hogy miért, inkább csak ösztönszerűen nyújtottam, mert a romantika az nagyon nem volt a világom.
- Nincs mit, örülök, hogy mégis eljöttél - még egy mosolyt is megengedtem felé, már bátrabban, mert bizony idefele jövet még az is kérdés volt, hogy vajon eljön-e. Bizonyára haragudott rám a történtek miatt, én meg nem akartam magyarázatot keresni a tetteimre, hogy miért történtek úgy a dolgok, ahogy. Ha meg is bántottam, azt biztos, hogy nem szánt szándékkal tettem.
Közben, ahogy a sétány felé vettük az utunkat, s épp nem tudtam, hogy mit is mondjak, elárultam, hogy tőlem távol áll ez a randevúsdi, s úgy tűnt, hogy Lilinek is újdonság volt ez. -  Hááát, a mi megismerkedésünk egész máshogy ment, szerintem sosem vittem el randizni, nem emlékszem rá. Az lehet, hogy beültünk kajálni, de akkor már egy pár voltunk - meséltem Lili kérdésére, majd elmosolyodtam, mert eszembe jutott valami, csak azért nem mertem megtenni, mert azt gondoltam, hogy akkor megint leszidna, veszekedne velem és faképnél hagyna. Ezért inkább csak közöltem vele, hogy mihez is lenne kedvem, hagyva, hogy dönthessen. S talán nem kellett volna meglepődnöm a válaszán, azért mégis rámosolyogtam, majd meg is csókoltam, s végül hazakísértem, miközben tök sok mindenről beszélgettünk még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bevillan valamennyi lány képe a suliból, akit úgy ahogy szépnek találok. Nem mondanám, hogy megdobogtatnák a szívem. Talán egy kicsit. De azt hiszem túlzás, hogy odáig lennék értük. Lehet, hogy azért, mert annyira nem nagy szám, vagy csak hiányzik belőlük az a plusz, vagy csak simán túl sok csalódás ért és bezárkóztam magamba, nem tudom. Az biztos, hogy nem egyszerű. Ez sosem az. A többi ház jellemvonásai annyira erős sztereotípiát adnak, hogy biztat Karola a próbálkozásra, valamit elindít bennem, de átütő sikert nem ér el szavaival. Inkább csak tovább emésztem magam a dolgon. Lehet, hogy ha néhányat alszom rá, akkor másképp fogom látni a dolgokat. Addig még hagyom, hogy ülepedjen ez a dolog bennem. Ha nagyon akarom, akkor egy navinés lány ugyanúgy aranyos lehet, de a pirosak például túlságosan energikusak, pörgősek úgy általában, ami ijesztő. A rellonosoknál pedig maximum azért lennék szerencsés, mert le tudná állítani a srácokat, ha zaklatni akarnak. De az meg hogy nézne már ki? Egy zöld pajzs, a gyengébbik nemből. Magamnak kell megtanulnom megvédeni önmagam a zaklatóim ellen.
Aztán amiben végső soron hiszek, az a spontán kialakulása az érzelmeknek. Nem szabad erőltetnem, jönni fog magától, csak türelem kell hozzá. Abban sem vagyok biztos, hogy mire van szükségem, mit és hogyan akarok csinálni az életben. Túl sokat tépelődöm, ami lassan már az álmaim rovására megy.
- Igen. Okosat. Szépet. De ne legyen okosabb. Egyenlő, vagy olyasmi - mormogom el egymás után, lomha lassúsággal a tőmondataimat, mintha egy gép lennék, s közben minden egyes pont után aprót biccentek felé, hogy lássa, megértettem a leckét.
- Eddig nem volt baj. De kezdem úgy érezni, hogy ha nem sietek, elkések - tudom, hogy nagyon rossz gondolkodás, de azok után, hogy már többször voltam karnyújtásnyira a boldogságtól, csak még inkább felzaklat annak hiánya. Úgyhogy a tettek mezejére kell lépjek. Kihörpintem a maradék italomat, s ezzel mondhatni kivégeztem a rendelésem. Egy darabig még hülyéskedek Karolával, és természetesen a fiúügyeit is megpróbálom orvosolni, amennyire tőlem telik. De sajnos nem mindenbe avatott be eléggé, vagy csak nem akarok túlságosan erőszakos lenni, mert magamból kiindulva, engem zavarba hozna a túl direkt tanács, ugyanúgy megijedek, ha ő mond nekem valami erőset. Úgyhogy igencsak haszontalan pszichológus vagyok a találkozásunk alatt, de összességében jól sikerült a beszélgetés, témáink után pedig elégedetten indulok vele vissza a kastélyba. Hálás vagyok, amiért tanácsokkal látott el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Minden kis porcikám vágyott már rá, hogy fizikálisan is olyan közel kerüljünk újra egymáshoz, mint ahogy lelkileg. Ebben egyáltalán nem segített az a kis erotikus moment, és az utalgatások se. Tudtam, hogy félt, és én ezért nem is nyomtam annyira a dolgot, de nehéz volt az ellenállás. Kicsit lehunytam a szemeimet is, csak hogy az elhatározásom megint nyerjen a szexuális vágyaim felett. Beszélnünk kellett a jövőről. Kellett valami megfogható, amit várhattam, amiért küzdhettem. Balett nélkül túlságosan is üresnek éreztem az életemet. Hiszen mire vagyok még jó, ha nem cirkuszi artistának vagy balettosnak?
- Végülis a magyar zászló színei hasonlítanak a mexikóira - vontam meg a vállaimat. Tetszett ez a név, olyan, amit mindenki ki tud mondani. Mondjuk szerencsére a Viktor is elég gyakori név Oroszországban. Legalább ezzel nem fog kitűnni a férfi.
Előre nyúltam, hogy kivegyek egy szeletet a körből, mikor elkapott Viktor. Meglepődve kaptam rá a fejem, de pillantásom egy szemhunyásnyi idő alatt lágyult el teljesen. - Igen? És pontosan min? - kérdeztem, és hozzá hasonlóan én is kiszedtem egy szeletet - természetesen a csípősből. Orosz gyomrom van, bírnia kellett, nem is volt kérdés. Szemeim közben folyamatosan vissza-visszakaptam Viktor felé. Figyeltem minden egyes mondatát, és még egy kicsit nem kellett legalább ennem. Néha elmosolyodtam, mikor láttam, hogy engem néz, aztán visszakomorodtam.
- Én… lemondok Oroszországról. Minimum évi kétszer vissza kell járnunk a nagyiékhoz, de… nem akarlak elszakítani a családodtól. Sokkal jobb neked itt, és majd én is megtalálom itt az utamat. Nem éri meg kimennünk - jelentettem ki magabiztosan, és még bólogattam is. Már régen eldöntöttem a kérdést, sajnos az ispotályban elég sok unalmas órám maradt rá, amikor nem tudtam mást tenni, csak pihenni és mindent is túlkomplikálni az agyamban. - Viszont akkor főváros. Bogolyfalvához túl sok emlék köt - húztam el a számat. Szép és csúnya egyaránt. De az utóbbi időből több volt a másikból. - És Pesten amúgy is több a lehetőség - érveltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Valahogy a szöszke mellett elfogja egyfajta spontaneitás, és hajlamos olyan dolgokat is megtenni, amiket amúgy nem igazán kellene – vegyük példának azt a csókot a folyosó közepén. Ha csak visszagondol rá, már elfogja a vörösödés, mert alig képes felfogni, hogy tényleg megtette, méghozzá nem sokkal azután, hogy az iskolába érkezett. De egyébként is, rettentő furcsa, hogy mikre rá nem tudja beszélni Reiner.
- Rendezz csak bulit. Csak engem ne hívj meg – válaszol azonnal. Őt nem zavarják ezek az események, amíg neki nem kell neki is megjelennie. Valamivel azért persze biztosan meglepné, valami hasznos sportkiegészítőt venne neki, de hogy elmenjen egy ilyen nagy társasági eseményre az közel kizárt. Kezd helyre jönni, nem kívánja kockáztatni mentális épségét.
Halkan nevet, ahogy a másik azt mondja, az étlap felét megkóstolná. Ő is érzi, hogy egy lovat is képes lenne megenni egészben, de ott a kisangyal a vállán, aki figyelmeztetni, hogyha nem akar gurulni, akkor jobb lesz, ha visszafogja magát, még időben, és nem rendel semmi többet a szükségesnél.
Bólogat, hogy van halas is, bizony, ő mondjuk olyat nem kér, a hallal annyira nincs jóban, mint kellene. Megeszi, persze, mert jót tesz meg egészséges, de ha lehet választani, akkor a csirkét jobban szereti. Ingatja is a fejét a kérdésre, hogy szereti is, meg nem is, de látszik rajta, hogy most azért ha nem muszáj nem kajálna be valami vizi állatból.
- Én szerintem uncsi leszek és megmaradok a borsósnál. Megteszed, hogy rendelsz nekem is? – Legszebb nézését veszi elő a kéréshez, mintha nem lenne magától is egyértelmű, hogy egyedül nem igazán képes boldogulni az ilyen szituációkban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A vizsgaidőszak közepén mindig nagyon nehezen kapcsolódom ki. Általában alig lehet kihúzni a könyvek közül. S bár már jócskán a vizsgaidőszak végén vagyunk, még mindig van három tárgyam, amiből vár rám az idei zárás. Persze a jövőév lesz csak kihívás, a VAV, ami miatt már előre is nagyon izgulok. Sokaktól megkaptam viszont mostanában, hogy ki kell kapcsolódnom, tartsak egy kis szünetet, és higgyek magamban, mert úgy is jól fogok teljesíteni, ha álmomban nem is magolok. Mikor pedig belealudtam a reggelimbe, el jutottam arra a pontra, hogy kénytelen voltam igazat adni az értem aggódóknak.
Améliát kértem meg, hogy jöjjön el velem valamerre, mert mindketten belefeledkeztünk a tankönyvekbe, így pedig alig beszélgettünk az elmúlt időszakban. A szülinapom hétvégéje tökéletesnek tűnt, és tűnik még mindig a kikapcsolódásra. Mert Eliana hazahívott a hétvégére, mondván, a 18. szülinapomat ünnepeljen velük. Én pedig hívom majd Elit, mert szeretnék vele ünnepelni. Az otthoniaknak sem volt kifogása, így ha a barátom elfogadja majd a meghívást, Dominikkel együtt holnap haza is megyünk.
Most azonban a beszélgetős délutánon van a hangsúly, Améliával. A cukrászdát választottuk helyszinül, mert egy finom süti fölött még jobban lehet csevegni. Nem konkrét témával indulok a délutánnak, nem történt mostanában semmi, amit mindenképpen meg akarnék osztani a lánnyal.
- Csak egyetlen kikötésem volna - szólok, miközben elhelyezkedünk az egyik asztalnál. - Nem beszélhetünk a tanulásról és a vizsgákról. Bármennyire is jó téma tud lenni - fejezem be fájdalmas arccal. Azt hiszem, most arra van szükségem, hogy teljesen kiverjem a fejemből a tankönyveket, bármilyen nehéz is legyen azt megtenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Általában könnyen barátkozik, talán mert nem szokott elvárásokkal az emberek elé állítani, nem ítélkezik és nem kíváncsiskodik, mégis hozza a kattant önmagát és egészen hamar érzi, ha valaki nem kér belőle többet. Ami tökre jól is van úgy. Érted, nem mindenki szereti a ropit nutellával, meg persze bele is törhet és akkor nem pont úgy alakul, ahogy tervezi. Kajánál maradva, a mai pizzázást sem tervezte, de szürkéskékje automatikusan esik Róka füzetére és futja át a szavakat, hogy a végére érve vigyorogjon el egy halk nevetéssel megspékelve. - Vettem, Róka - bólint is mellé. Na, a lánynak akármennyire megvan a maga stílusa, a navinés prefektus szétadja és az alakuló barátságukat elnézve mondhatni kezelni is tudja. Viszonylag. Ha nem, akkor majd maximum Róka bemancsol neki. Jó, ezzel is nyilván csak viccel. Ha az első találkozásuk alkalmával, mikor megcsókolta nem kapott taslit, csak nem most kezdik el.
Figyel, hogy a túloldalon eldőlt-e a választás, majd mosolyogva bólogat, hogy még szép, hogy megteszi! - Jaja, persze. A borsós frankó választás, inni meg olyat kapsz... A dude itt dolgozik, Móric - teszi hozzá még. - Ő mondta, hogy kevernek ilyen gyümölcsös szmötyit, ami nagyon finom. Állítólag. Ha nem, megiszom a tiedet is - legyint, hogy amiatt igazán ne aggódjon. Majd rendelnek neki mást akkor... esetleg, amit szeretne, nem lenne hátrány. Miután leadta a rendelést dől hátra és fürkészi a vörös arcát.
- Beszéltem az ismerősömmel, aki Csabán amerikaifocizik a muglikkal - mosolyog egyre szélesebben, majd kérdővé vált tekintete csillan. - Azt mondta, hogyha van kedved nyáron valamelyik edzésre elnézhetsz. Mondjuk akkor gondolom mennék veled, szóval az úszással kell alakítani. Persze, ha van kedved - tart egy kis szünetet, hogy megvárja Róka reakcióját. Közben a málnás innivaló is megérkezik. Biccentve megköszöni és fordul vissza a vöröshöz. - Meglepődött, hogy lányt érdekli a sport, mondom, ha tudná... - nevet jókedvűen. - Már csak azért is bírnám, ha odamennénk és megmutatnánk neki, hogy el volt tévedve - előrehajol és kortyol az innivalóból. Ez az alkalom arra is jó lenne, hogy levezetse a családja miatti feszültséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ez a kis intermezzo olyan életszerű, amilyen csak lehet, sosem gondoltam volna, hogy megélek errefelé ilyet. Mindig úgy néztem, hogy ez a hely igencsak nyugalmas és minden elkerüli, mintha a világnak egy olyan szeglete lenne, ahová nem ér el a valós világ, csak egy vászonra festett fantázia, ahol minden úgy megy, ahogy annak mennie kell. Nem mintha bánnám, hogy a valódi világ, a rossz, a kellemetlen be-betörne, mert az én alkotásaimba is belemásznak, ha akarom, ha nem. Sötét színek, sötét mozdulatok, vagy éppen bármi más, ami csak ott lehet. Ahogy elnézem az alakokat, úgy képzelem őket a vászonra, csak nem éppen úgy, ahogy azt az ember gondolná: színekben, formákban, vagy épp csak ecsetvonásokban. De hamar kiszaggatom magam ebből az egészből, azzal, hogy ütközöm és tekintetem végül egy sokkal kellemesebb alak felé fordítom. Nem mondom, hogy minden szempontból ismerem és tudom, mi jellemzi őt, viszont tekintetem nem tudja nem meglátni, hogy valami mégis akad, valami ott lebeg és ül mellette, mint egy rossz árnyék amellett, amely minden nap kíséri. Nem ezzel kezdem viszont, senkinek sem hiányzik az, hogy azzal rontsanak rá, hogy látni a gondot. Arcom vidám, mint ahogy már megszokhatta ő is, bárki is, tekintetem érdeklődően csillan, mégsem tolakodó, hogy mindenképp ott és mellette kell lennem. Vagy épp akarok. Mégsem mozdulok és megyek távolabb, mégsem hagyom csak úgy magam mögött. Megragad a dolog és nem enged, az pedig talán a véletlen műve, már ha létezik, hogy itt vagyok és ma.
- Kivételes? Más a törzshelyed? - játszom a szavakkal, mert nem tudhatom, merre jár szívesen. Úgy néz ki, most mind a kettőnknek erre kellett, ebben a pillanatban. Különös. De nem lehetetlen, olyan talán számomra nem létezik. - Ó, köszönöm. Igen, egyedül vagyok és szerencsémre te is. Mármint, ne haragudj – javítom ki magam, mert hát, nemigen illik olyat mondani, hogy valaki legyen azért egyedül egy ilyen helyen, mert nekem az kedvez. Mégis kicsúszott. Ahogy a szék is, amire le is ülve foglalok helyet. Egyelőre nem foglalkoztat az étel, csak a kérdés, amelyre feljebb csusszan a szemöldököm.
- Ne fogd vissza magad. Bizonyára hallottam már csúnyább szavakat is – mosolyodom el, bár ez jobban igazolja a megérzésem, mint bármi. Nem kellemes. - Velem nincs semmi újdonság, vagy épp bármi. Létezem és alkotok, kiderül, mi célból – mert a művészetet nem lehet irányítani, ahogy néha a kezem, az ujjaim sem. Nem is bánom. A pohárra pillantok.
- Megengeded, hogy meghívjalak egy italra, az ebédre és közben, ha lehetséges, könnyíts a lelkeden? - nem kell beszélnie, néha elég egy társaság is, akinek minden eszébe jutó dologról beszélhet. Hátha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szép ráérősen fogyasztom a kacsámat a tányérról, én nem sietek, ámbár nyitva van a lehetőség a másik számára, hogy ha szeretne, akkor menjen. Azonban ő is jóízűen választott, így aztán a be-beálló csend nem kínos, hiszen teli szájjal mégsem olyan kényelmes beszélni, no meg, elviekben nem illik. Gyakorlatilag hallom, miközben Lilla épp rág és nyel, nem beszél, hogy a körülöttünk lévő asztalok közül nem mindenhol él a „szabály”, a tipikusan formált szavak mellé csámcsognak is pár sort, amitől csak kiráz a hideg, de alapvetően nem zavar. Az sem, hogy két világot képviselve diskurálunk róla mégis, amit neki lehetetlen, nekem nagyon is valós, mégsem nyálfröcsögős vita az. Sőt. Így vitázni már szeretek, máshogy meg nincs is értelme, ezzel lehet haladni. Az, hogy minek néz és mit gondol, már az ő dolga, nem zavar, hiszen nem arra kell adnom, mit gondolnak az emberek, hanem, hogy mit akarok, szeretek csinálni. Lenyelem a falatot, a szalvétát felvéve törlöm meg a szám szélét és ingatom meg a fejem.
- So-so, hogy van alternatív. Inkább csak ötlet, vagy akarat rá, hogy legyen – nem örülnék neki, azonban lehet engem is csak halálom után fognak értékelni, amikor valami garázsvásáron, antikvitásban meglelik a képeim és értelmezik. Addig viszont ki kellene húznom valahogy, szerencsére nem vagyok köteles a mugli foglalkozások közül válogatni, így aztán, kicsivel jobb a helyzet.
- Nagyon jó ez a gondolkodás – vágom rá, amikor szabadkozik. Egyáltalán nem bolondság az, amit mond, sőt, mi több, egészen jól cseng. Bár nem éppen szeretek mások műveit másolni, vagy épp alkotni, de a restaurálás nem is épp ezt takarja, így az, ha megmentek valamit, szebben hangzik. - Eddig az én ötleteim mellett is ez a legjobb megoldás. Megnézem mit tudok kihozni belőle. Köszönöm – engedek meg egy mosolyt, hogy tényleg hálás vagyok, nekem ott volt ez a lehetőség a szemem előtt és tessék, nem is láttam. Persze, nem csak rólam van szó, a lehető legtávolabbi dolog ugyan a politika, de van, akinek ez nyerő. Mint neki. És ahogy nézem, a kiállását, egy sötét blézerrel, a kép tiszta. Látom magam előtt.
- Nos, női miniszter is kell a világnak, meg ne állj a csúcsig! De értelek. Bár a politika nekem az, mint neked az én festészetem, bár szerintem ezzel nincs is baj. És mit képviselnél? - több van, annyit még én is tudok. Vagyis remélem. Eszek addig én is, nekem még van némi a tányér egyik oldalán és nem is szándékozom meghagyni. Felpillantva kapom el a lány arcát, amit nem nekem címez, de meglepő.
- Minden oké? - mert lehet hirtelen evett, lehet bármi, de attól még akad. A szemeim nehéz becsapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ez az időszak számomra eddig a legnehezebb, és ez meglátszik a vizsgákon is. Készülök rájuk, az elutazásra, a szüleimmel lefolyó beszélgetésekre és nem beszélgetésekre. Meg arra, hogy barátokkal kellene közöli a távozást. Minden egybefolyik. Bettinek már meséltem Franciaországról, tudta miért tünedezek el méginkább, de a mai nap nem rólam fog szólni, hanem róla. Elhívott, én pedig már rég felírtam, hogy születésnapja lesz szeptemberben, ami kapóra jön mert legalább az elutazás előtt is tudunk tölteni egy kis időt együtt.
Belépdelek Betti mellett, azzal akaratlan jut eszembe, hogy utoljára Móriccal voltam itt fagyizni. Az ominózus alkalom, amikor megint sikerült összevesznünk. Ettől pedig nagy lendülettel igyekszem most elvonatkoztatni, leülök az asztalhoz.
és kíváncsian emelem Bettire a szemöldököm. - Mi lenne az? - visszafogottan mosolyodom el, majd meredek rá pislogás nélkül. - Atyavilág, rendben - könnyebbülök meg, ahogy átgondolom. Szétmegy tőle a fejem az utóbbi hetekben. - Most az egyszer ezt támogatom - teszem hozzá, mert azért ebből nem lesz rendszer. Szülinapja is van, ezt az egy kérést be tudom a kedvéért tartani - főleg, hogy én is így szeretném. Megforgatom a pergamenre írt menüt, Betti felé fordítom én pedig fejjel lefelé nézem ki magamnak a pisztáciás mousse-t. Rá is bökök pár aprót. - Én őt fogom kérni. Te? - dőlök hátra, a táskám pántját átemelem fejemen és magam mellé helyezem a székre.
Ha Betti is kiválasztotta és leadtuk a rendelést mosolyodom el szélesen. - Hoztam neked egy apróságot - veszem ki a táskából a papírcsomagolásba fordított kötetet. - Boldog születésnapot - két kézzel nyújtom át neki az asztal felett. Andersen meséit kapja, mivel emlékszem mit mondott a faházban az édesanyjáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A hetedik tanévem sikeres lezárása után a faluba terveztem menni, a hazautazás előtt még utoljára. Mivel pedig nemrég megkért egy navinés animágus tanuló, hogy adjak néhány tanácsot, már tudtam is, pontosan hova megyek. Megbeszéltem Júliával, hogy a pizzériánál találkozzunk, és összeírtam néhány dolgot, amit még meg tudok osztani vele.
 Mikor megérkezem, leadom a rendelést, és a mogyoróvajas-csokis sütemények átvétele után leülök a kiválasztott asztalhoz, és ezúttal figyelek, hogy a bábu ne kóricáljon el. Pár perc múlva meg is érkezik a lány, én pedig integetéssel jelzem, hogy hol vagyok. Szerencsére ez nem vonja fel minden egyes vendég figyelmét, éppen csak néhányan fordulnak felém egy pillanat erejéig, aminek igazán örülök.
 - Szia! - köszönök Júliának mosolyogva. - Rendeltem néhány sütit, ha gondolod kóstold meg. - Leülök, és közben azon gondolkodom, hogyan kezdjem el a beszélgetést. Veszek egyet, majd úgy döntök, jobb, ha megmagyarázom, miért ajánlom neki az édességet. - Mikor én rágtam levelet, ez segített elnyomni az ízét. Persze lehet, hogy nem működik mindenkinél, de egy próbát megérhet. - Remélem beválik nála is, de ha nem, akkor is tudok neki segíteni valamiben talán.
- Egyébként milyen kérdéseid vannak? - Lehet, hogy kicsit túl hamar vágok a közepébe, de nem vagyok benne biztos. Harapok egyet a sütiből, és várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Belián

– Ugyan Belián, azért annyira nem nézel ki szarul, mint egy csótány - neveti el magát halkan. Persze érti ő, hogy nem erre célzott a másik, de azért meg kell ezt jegyeznie. – Mondjuk, azt sem mondanám, hogy életed legtökéletesebb formájában vagy – látta már jó és rossz passzban is, most valahol a kettő közé tudná tenni.
– Na, ne hízelegj itt nekem, mert a végén még azt fogom feltételezni, hogy valakinek hiányoztam – nevet ismét. Eddig eszébe sem jutott ilyesmi. Többnyire úgy érezte, hogy akármerre megy, inkább kívánják a pokolba, mint ide. – Nem is értem, hogy engedhetik, hogy ismét az én kezeim között legyen ez a hely – tárja szét a kezeit, miközben mélyről jövő, halk nevetés kezdi mozgatni testét. – Viszont, amint átléptem a küszöböt, tudtam, hogy megint kell ez a hely és mikor már az enyém volt, akkor éreztem teljesnek mindent – végletekig képes lett volna harcolni azért, hogy megkaparintsa a kulcsait a pizzázónak. Szerencséjére nem kellett mindenki előtt megalázkodnia.
– Egy ideig elvonultam, van egy kis falu, ahol többször is jártam, ott töltődtem fel és rázódtam helyre. Aztán jött az érzés, hogy valamit kezdeni kell magammal. Mikor még itt voltam, már tervezgettem egy menedékház megvalósítását, hát belevágtam – és erre nagyon büszke. Élete egyik legmeghatározóbb momentuma lesz, míg szemei nyitva vannak, hogy a menedék áll és lehetőséget ad elveszett fiataloknak. – Az elején eléggé gyökér voltam benne, mint amúgy minden másban is az életben, de most már tudom, hogyan és miként tudom megvalósítani azt, amit elképzeltem - és erre iszik is egyet. - És veled mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szíves örömest javítaná ki, hogy bizony mindig lesznek olyan dolgok, amiken osztoznia kell – s ebbe Eleanora is beletartozik -, ám nem szeretné már idejekorán lelombozni, elvégre épp csak kezdi feltüzelni. Korai.
- Ha mindenképp határokat szeretnél, megbeszélhetjük őket egy kevésbé nyilvános helyen – úgy is fogalmazhatna, hogy segítene neki meghúzni fizikai síkon. Mármint a határt. Remélem senki sem gondol bármi egyébre, hiszen a nő soha, még csak gondolatban sem rontaná meg egy diákját. Bár ki beszél itt rontásról? Biztosan nagyon élveznék mindketten az együtt töltött időt, amíg Nora megtanítja egyre-másra. Az efelé való sodródásban újabban merészebb vizekre evezik, s nem teszi hiába, hisz Móric zavara rögvest kiül arcára. Nem tehet mást, minthogy elmosolyodik, majd érdeklődve lapoz az utolsó oldalra, ahol…
- Ügyes. Egyre kíváncsibbá teszel, mi mindenre vagy képes – ajkával enyhén csücsörít, s eszébe jut, hogy illúziót tanul a fiú. Igaz, ami igaz, Nora is nagyon szívesen tanulna Alek-től, s abban is biztos, hogy tudna olyat mutatni, amit a férfi még nem látott. Egyszer beszéltek, de kollégája egy szempillantás alatt illant el a helyszínről – gondolom megérezte, amit egy préda szokott, ha ragadozó van a közelben. Nora sohasem érezte kellemetlennek, hogy szexuális kíváncsisága megannyi férfi karjai közé hajtja, úgy is mondhatnánk: nem szívbajos.
- Úgy tűnik, van bennünk valami közös – jelentőségteljesen pillant prefektusára, szemeiben különös csillanás jelenik meg, s hagyja, hogy a fiú mindent IS beleképzeljen ebbe az egyetlen ártatlannak tűnő mondatba. – Mindketten szeretjük a citromot – azzal lassan hátradől, megszabadítva Móricot az eddigi látványtól, s persze szemtelen, pimasz mosolyt villantva. Addig-meddig húzogatja a cica bajszát, mígnem a desszertet se várják meg, csak eltűnnek. Ha bárki kérdezné, miért ilyen rossz, akkor tájékoztatásul közlöm, hogy fogalmam sincs, de én is lennék ilyen, ha ez lenne a garancia arra, hogy mindig élvezem az életet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Angel|
Sütizés|
______________________________________________________

Igyekeztem minél többet megtudni az animágiáról. A javasolt könyveket átnyálaztam, a tananyagokat átböngésztem, sőt, néhány diákot is felkerestem, akik sikeresen lettek animágusok. Mert sohasem tudja lefedni a száraz iromány az emberi tapasztalatokat. Mindenkinek kicsit eltérő, kicsit más, igaz a keret, nagyjából megegyezik. Akartam tudni, hogy mire kell számítani. Minden eshetőségre fel akartam készülni.
Angelica tök jó fej volt, annak ellenére, hogy mestertanonc, bevállalt egy kis harmadikost. Sőt, még a szünetben, hazautazás előtt hajlandó volt időt szánni rám. Pedig elég koránra tettem az elutazást. Anyám állapota romlott. Jót fog neki tenni, ha kicsit körülötte leszek, nyaggatom, hátha több kedve lesz élni. Tizenhét leszek nemsokára. Utána már csak egy évet kell kibírnia. Legyen ez az ajándéka születésnapomra.
Az, hogy étterembe beszéltük meg a találkozót, annyira nem tetszett. Az volt a probléma, hogy ennek a szarnak retek rossz íze volt. Így minden ételt is borzalmassá varázsolt. Néha azon kaptam magam, hogy a mosdókagyló felé indultam el, hogy kiköpjem. Nem jó na. Nem véletlenül nem fűszernövény.
Beérve intettem, s a nagy tálca süteményen kicsit meglepődtem. Jól nézett ki, csak nem biztos, hogy illett hozzá a mandragóra.
- Szia! - köszöntem édes mosolyt villantva. Egyet illendőségből meg kéne ennem, állapítottam meg. Ezért ki is választottam a hozzám legközelebb állót és hámozni kezdtem.
- Komolyan? - kerekedett ki szemem, s a kis lassú mozdulatokat felváltotta a rángatás, hogy minél előbb bele tudjak harapni. Az íz tényleg enyhült, ha elmúlni nem is múlt.
- Wow, ez így csak kicsit rossz - hüledeztem. A falatot még megrágtam aztán tekintetemet rá emeltem.
- Lényegében leginkább az állati alak érdekel. Te sejtetted mi leszel? Vagy benne volt a tippjeid között? - kérdeztem rá, újabb harapást ejtve a sütin. Nem rossz, egészen ehető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kérdésére csak megráztam a fejem. Ha törzshelyet kellett volna mondanom, valószínűleg a bárka volna az, ott fordultam meg a legtöbbet, már csak munkából adódóan is.
- Legtöbbet a Noé Bárkájában vagyok. - Halvány mosollyal fordultam felé, ám talán ő is észrevette, hogy a mosoly inkább csak udvariasság, mint valódi öröm jele. Egészen addig, míg el nem ejtette udvariatlannak nevezhető mondatát.
Őszinte volt, ahogy kimondta, én pedig sokkal jobban örültem neki, mintha udvariaskodott volna. Természetesnek éreztem, nekem pedig kellett a természetesség, miután az egész napomat bájcsevegéssel töltöttem. Tetszett Alex őszintesége és természetessége, még annak ellenére is, hogy vidámsága igencsak elütött az én hangulatomtól. Körülöttem a levegő szinte vibrált, míg neki őszintén jó kedve volt. Nem akartam volna lelombozni, rápakolni a terhemet, a beszéd gondolata azonban nagyon csábító volt. Feszített belülről az egész, a mindennapi események, az, amivé az életem vált az elmúlt pár hónapban.
- Rendben. És köszönöm - mosolyodtam el, most már őszintén. Egy ebédmeghívásra nem tudtam nemet mondani, ahogy még egy pohár borra sem. A beszédbe viszont nem sikerült belekezdenem, bármennyire is szerettem volna. - Nem is tudom, mivel kezdjem - sóhajtottam, miközben még egy pohár bort töltöttem magamnak. Kérdőn pillantottam aztán Alexre, kér-e ő is, hiszen nem egyedül kéne elfogyasztanom az italt.
- A lényeg annyi, hogy a családom úgy döntött, ideje romba dönteni az életemet - nevettem fel kényszeresen. Azt nem terveztem kifejteni neki, miért is döntöttek így. A Verénához való kapcsolatomat inkább fedje homály a nagyvilág számára, Bogolyfalván azonban nincsenek titkok.