Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Igen, bevallom, most fáradt lennék a baráti körhöz, tudod, mikor mindenki egyszerre elkezd csevegni és azt sem tudod, hogy hová kapd a fejed - nevetve meséltem Dávidnak, de biztosan tudta, hogy mire is gondolok. Na igen, néha jó volt nyugalmasan beszélgetni is, a sok hülyeségtől és a barátnőim hangos viháncolásától mentesen. Ez az este épp olyan nyugis volt, már rám is fért, és most hogy végre jól laktunk a finom vacsorával, eszembe jutott, hogy készültem ám valamivel Dávidnak. Lelkesnek tűnt, ennek pedig örültem, el is mosolyodtam.
- Persze, séf úr - viccelődtem vele, miközben felkeltem az asztaltól és összeszedtem a hozzávalókat, amíg Dávid előkészíti a terepet.  
- Cukrot elfelejtettem hozni, ugye van? - kiáltottam felé, közben már szedtem is a lábaimat, hogy odaérjek a konyhába. - Na itt van minden, ami kellhet - pakoltam le a pultra. - Aha, az érdekelt, hogy melyik egyetemre mennél, ha mész, mert mostanában sokat gondolkodom ezen, hogy talán át kéne mennem egyetemre - jegyeztem meg Dávidnak.  - Mostanában egyre többen hagyják el a sulit és azóta agyalok ezen - vallottam be neki.  - Kéne egy kés - nem akartam kutatni nagyon, így csak a pultot támasztottam, míg a séf úr kiszolgál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Idegesít ez a nő. Miért akar mindenbe belevonni, mikor már lelki szemei előtt ott van minden? Ennél jobban nem tudom mutatni, mennyire érdekel engem a saját jövőm, hát csináljanak amit akarnak. Attól, hogy aranyba borítják, az még ugyanúgy kalitka marad. Persze mosolygok, de úgy, hogy valószínűleg már úgy is marad az arcom, meg bólogatok is, sőt.... kacagok. Komolyan.
Egy ponton viszont sikerül lemaradnom, mert ez az apróság is felcsesz. Nem nehéz, ez is tény, főleg hogy kellően megalapozták a hangulatom.
Nyitom a szám, kérdezek, de választ egyiktől sem kapok, hanem egy teljesen más irányból, viszont túl ismerős hangon. Oldalra fordulva hirtelen azt se tudom, mi tévő legyek. Ha most a nyakába ugrok anyós pajti előtt, megnézhetem magam, ha meg kitekerem a nyakát... az meg túl gyors és kegyes lenne. Mert elsőre a harag fog el. Engem nem érdekel, hogy szakítottunk, de már ott sem volt... Nem, nem volt rá szükségem, nekem sosincs másra szükségem, de akkor is kapja be.
- Oké. Hívják az aurorokat. Zárassák be. Ez elmebeteg - szinte kiabálok, és Álmosra mutogatok, csak hogy érezze a törődést, de mikor értetlen pillantásokat kapok, csak megrázom a fejem, és megvárom, míg anyós újra az ingatlanossal kezd diskurálni.
- Te mi a francot keresel itt? Ótvarabb helyet nem találtál?  Hol a hajad? Remélem, valaki kitépte... szálanként... és fájt - egy pillanat alatt elfelejtem, hogy nem a Durmstrang udvarán állok, és hiába szórok szikrázó szemeket, már senki nem jön megkérdezni, seggbe kell-e rúgni. Itt egyedül vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Legalább tíz éve nem beszéltek, sőt, még annál is több, de azért még emlékszik. Zoyára egyébként is nehéz nem emlékezni szerinte, mégiscsak figyelemre méltó jelenség, és ha valaki nem is figyelne rá, kiköveteli magának. Meglehetősen kicsinek tűnik arra az esély, hogy éppen itt találkozzanak ugyan, de mégis itt vannak, s részéről tulajdonképpen olyan ez a beszélgetés, mintha soha ki se maradt volna annyi év. Elneveti magát, amikor a lány kiabálni kezd, és megvonva a vállát tesz inkább egy lépést a ház irányába, amely előtt a már említett nyolcast továbbra sem igazították helyre a házszámnál. Ez itt a Holdfény utca, végtelen. Zoya aztán pont olyan hirtelen hagyja abba a jelenetet, mint ahogy elkezdte, így a következő lépés helyett inkább felé fordul újra, most már annyival távolabb, és megrántja a vállát.
- Emlékszel a nővéremre? Budanekeresdre költözött, amikor anya meghalt, aztán onnan ide tavaly, szóval most itt lakunk - válaszolja ignorálva teljes mértékben a haját illető kommentet egyelőre. A temetés után nem olyan sokkal nyírta le először, aztán valahogy azóta is kényelmes így, kivéve, ha valami oknál fogva több hétig lusta ezzel foglalkozni. Ugyanezt a kommentet akkor is megkapta, sok évvel ezelőtt,
- A Durmstrangban hagytam, kihullt a bátyádtól - közli végül, bal kezét végig húzva rövid haján, majd zsebre dugja a kezét. - És te hogy kerülsz ide, a világnak pont nem a közepére, kismadár?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- El lehet őt felejteni? - teszem fel a költői kérdést, mert mély nyomot hagyott bennem az a nő. Sose találkoztam még fura szerzettel előtte, de rá határozottan ráaggattam az "ez nem komplett" kifejezést. Nem értettem, mi a baja, miért viselkedik úgy, mint aki mindjárt elkatapultál mindenhonnan, meg úgy az egész nőt se nagyon, de persze ezt a lehető legkedvesebben adtam az előttem álló tudtára, lévén tudtam, mennyire fontos neki.
- Hát ez csodálatos... és sajnálom az anyukádat... meg az egészet.. jó, tizenöt év után könnyebb - épp csak annyira mesterkéltnek hangzik. Pedig esküszöm, nagyon szívesen úszkálnék itt a nosztalgiában, ha pár centire mögöttem, nem az anyós tervezgetné a közös jövőm az ő csepp angyalkájával. Csak törne el a szárnya.. vagy valami. Zuhanna le a mennyből, tudom is én.
- És annyira elkoptál, hogy egy rohadt házszámot nem tudsz helyre pofozni? Régen még a pelyheid is mágiával nyírtad - a megjegyzésem igenis jogos, és az a számonkérés is. Kevés Álmosnál okosabb embert ismerek még most is, szóval ha eltékozolta, a saját kertjében fogom elásni...
- Gyenge voltál - talán most először én is elvigyorodom. Amúgy nem, nem tartottam sose gyengének, Frednek megvolt a maga bája, amivel ki tudta idegelni az embert.
- Egy hétig fel sem bírt kelni..... utána - halkan jegyzem meg, és hirtelen rohadt érdekesnek találom a járdát, de azon is csak a repedéseket látom. A hülye  becézésére emelem csak rá a tekintetem, amivel szeretném megfojtani. Semmi személyes, régen hallottam és elszoktam tőle, más meg nem is mer a rendes nevemen kívül máshogy hívni.
- Férjhez megyek - ki is húzom magam, csak az arcomra van írva, mennyire várom már a jeles napot.
- Ne, el ne kezdj szánakozni, mindketten tudtuk, hogy egyszer nekem reszelnek. Ha lesz egy kis szerencsém, laza fél év alatt kicsinálom azt a páva Bánffyt - sziszegem a lehető leghalkabban, hogy anyóspajti meg ne hallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

x Előzmény x

Fejét ingatva hagyja helyben a tervet, bevárva a férfit, akinek a szívéhez a látottak alapján kétségtelenül a gyomrán keresztül vezet az út. Ki gondolta volna. Elmosolyodik a gondolaton valamiért, és talárjába burkolódzva már megy is ki az épületből, át a téren, és közben csendben átkozza magát a hülye magassarkúért a ruhával együtt, amiben valahogy sehogyan sem érzi az igazinak önmagát. Szinte már irigykedve pillant Balázs felé, aki még ide is farmerban és pólóban érkezett, véletlen sem dísztalárban. Néhányszor megbicsaklik a bokája, az évszakra való tekintettel azonban mégse lenne ideális mezítláb szaladgálnia, főleg, amíg el nem érik a falu határát. Az erdő széle helyett először a csónakház felé veszi az irányt, közben a feltett kérdésre adható válaszon törve a fejét. Ő sem tudja pontosan. Neki bizonyára a nővére nyerte volna az első helyet azon a bizonyos listán, de inkább nem szeretne Hédiről beszélgetni. Most semmiképpen sem. Kissé ingerülten caplat be a mindig nyitva lévő csónakházba, hogy aztán megszabaduljon a cipőjétől végre, s elégedett sóhajtással nyugtázza talpa alatt a padlót. Jó lenne most lenni jó átváltoztatásból, de ha ebből is úgy lesz mamusz, hogy vígan csóválja a farkát, el fogja dobni az agyát. Inkább nem próbálkozik. Leül az egyik székre, lábait úgy nyújtva el két irányba, hogy térdig érő ruhája combközépig csúszik szétnyílt talárja alatt, ami egyébként egy cseppet sem zavarja mellékesen, főként, hogy ezt többnyire nadrágban szokta művelni. Mindig meg is kapja, hogy úrinő nem ül így, de hát ő sosem állította magáról azt.
- Lehetne, hogy nem beszélünk ma este valahogy már semmiről, ami Hédihez kötődik bárhogyan is? - kérdezi meg, miután végre eszébe jut a valamivel korábban feltett kérdésre a válasz, hogy a lista élén bizony drága nővére állt, miután néhányszor neki köszönhetően kaptak büntetést az iskolai évek alatt. - Inkább csak igyuk meg azt a pezsgőt, és nem is tudom... szép a csillagtalan, felhős égbol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Honnan tudod, hogy az akarok-e lenni? - pislogok én rá szépen, mert még nekem sincs lövésem se arról, mi akarok lenni. A jövőbeni tervem egyedül az, hogy nem bukok meg év végén, és lehetőleg jobban nem is rontok, mert már így is rám vannak szállva.
- Ha tíz év múlva röhögsz rajtam, ki fog esni a mű fogsorod - sose hagyok ki egyetlen alkalmat sem arra, hogy beszóljak. Ez teljesen független a kedvemtől, meg az az önelégült vigyor is, ami időközben az arcomra kúszik. Persze nem tart ám sokáig, mert amint el kell mondanom, mi bajom, megint pocsékul kezdem érezni magam, és elkap a rombolhatnék. Miért kell nekem erről beszélni? Miért nem lehet békén hagyni? Úgyse érti. Senki se érti.
- Hát persze... ha meg megoldom önállóan, büntibe küldtök - most aztán tényleg idegembe tárom szét a karom, hisz akkor is az volt a cél. Tök ügyesen megoldottam, aztán meg mégis bünti. Komolyan, szóljon az, aki már megértette a felnőtteket. Hát bolond az összes, Merlinre mondom. És ezek azt várják, hogy ilyenek legyenek? Kösz, de kösz nem.
Szava viszont nem lehet, csak kinyögtem én mi a bajom, de mondhatni semmi új a nap alatt, és semmi olyan, ami az idő előrehaladtával változna. De legalább a nyamvadt gömböket elkezdtem leszedni, örülhet.
- Nem az van, hogy tök mindegy, mert valami bot majd eldönti? - vonom meg közömbösen a vállam.
- Amúgy se fogok odamenni. Lotti szerint tök lelombozó, meg sötét, meg komor... nem vagyok így is elég depis? - megforgatom a szemem, mert én már eldöntöttem, hogy nem megyek fel oda. Azt nem tudom, hogy mit fogok csinálni, majd addig még kitalálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Biztosan, ha nagyon akarja az ember - mondja már majdhogynem bölcsen, de a tekintete olyan pimaszságról árulkodik, amit Zoya mostanra egészen kevesek egyikeként még régről ismerhet. Nem olyan már, mint tizenöt éve, de még foszlányokban csak visszatér belőle itt-ott egy kevés.
- Nem az - közli kissé talán élesen a saját meglátását, hogy azóta sem lett könnyebb az anyja hiánya, főleg nem úgy, hogy közben végképp széthullott a családja, Zenkő halottnak tekinti az apját is, aki alkoholba és munkába fojtja még mindig a bánatát. Nem lett könnyebb. Mindezt azonban inkább nem osztja meg már a lánnyal, mert minek is panaszkodna? Felvonja aztán a szemöldökét a házszám kapcsán, majd megrántja a vállát.
- Nem akartam. Ez itt a végtelen - feleli. Ha akarná, rég helyreállíthatta volna, de tényleg soha nem akart ehhez hozzányúlni sem ő, sem a nővére. Jónak látták úgy hagyni, ahogy eldőlt, örökre. Akit meg zavar, az ne nézze. Ezt már azért Zoya is tudhatná.
- És ezért rúgatott ki apád a Durmstrangból? Azt hittem, még mindig folyik a nyála azóta is meg ilyenek, legalább - jegyzi meg elvigyorodva. Utólag mondjuk cseppet sem bánja, hogy végül a Bagolykőben kötött ki, noha akkoriban, amikor előbb a Herzbergbe került, majd ide, roppant mód utálta. Aztán mégis valahogy más irányt vett az élete, és már jól van ez így. Talán most sem találkoztak volna, ha nem így alakul. Ki tudja azt.
- Igazán? És ki a szerencsés? Vagy inkább szerencsétlen? Bánffy? - kérdezi érdeklődve, bár neki mindez nem sokat mond, mert nem különösebben érdeklik sem a nevek, sem az ilyesféle szerződések. Azt már akkor is tudta, amikor még volt valami gyermeki fellángolás köztük sok évvel ezelőtt, hogy bármit is érezne, Zoya apja soha nem adná az áldását semmire, mert nem aranyvérű. Ez viszont akkoriban kevéssé hatotta meg, most pedig már nem érinti. - És Bogolyfalvára költöztök? Valamikor talán sörözhetnénk egyet akár. Már ha nem lépsz be a jólnevelt pávák sorába, vagy hogy megy ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem vett meg azonnal, de jó pont, hogy van mugli kütyüje és nem csak simán felimerte a színészt, akiről macskáimat elneveztem, hanem ismeri is a nagyapja révén. Rámosolygok. Bizony, tudok ám azt is és nem csak Franco és Nero láttán. - Neki is, már Franco Neronak, öt testvére van, tudta ezt? - említem meg ezt a fura párhuzamot magammal. Nem mintha ez olyan eget rengető lenne, de témának is vehető. Elbeszélgetünk még egy kicsit a lánnyal, miközben mindkettőnk étele és itala fogyatkozik. A hasunk tele, a kedvünk jó. Ennél többet én erre a találkozásra nem is kívántam. - Ne vegye ígéretnek, de egyszer lehet megnézem magukat - mondom a zenéléssel kapcsolatban. Ritkán megyek koncertre. Még ritkábban fekszem le tíz után. Szóval majd meglátjuk. Ha jól teljesít és kíváncsi leszek rá mint magánemberre, még az is megeshet, hogy tényleg elmegyek majd préseltetni magam a sok rajongójuk közé. Eszünk ezután megint és el is pusztítunk mindent. Jól esett megint itt ebédelni. - Szó sem lehet róla! Én hívtam meg. Én is fizetek. Magának meg legyen ez az első olyan helyzet, amikor engedelmeskednie kell, mint a mentoráltam - figyelmeztetem és húzom is elő megint a tárcámat. Közben a pincér, akit ő intett ide megérkezett. Elém teszi le a számlát én meg átnyújtom neki a némi borravalóval megnövelt összeget és megköszönöm a finom ételt meg a remek kiszolgálást. Mosolyog. Én szintén. Azt mondja visszavárnak. Én meg azt, hogy biztosan jövünk még. Lehet, hogy egy taplónak tűnök, de jómodor az mindenképp szorult belém. Meg jóllakottan kedvesebb vagyok. - Lesz cicaszitterem hamarosan. Addig elvannak egyedül, de az is kedveli őket, akivel egy házat bérelek. Szóval nem aggódom miattuk - felelek még szedelődzködés közben. Mielőtt a magaméba belebújnék még felsegítem a lányra a kabátját. Együtt távozunk és azzal köszönök el, hogy hétfőn, reggel hatkor várom az ispotályban és ne késsen. Aztán ahogy összerezzen elmosolyodom és azzal bíztatom, hogy ne aggódjon, tíz előtt nem eszem embert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Életem során sokféle emberrel akadt már dolgom, kedvessel, ellenségessel, és olyannal is, aki valamelyiknek beállította magát, de az ellenkezője volt. És már nagyon kevés dolog tudott meglepni, zavarba hozni, vagy akár felzaklatni.
Nem gondoltam, hogy a nő bármelyikre is készülne, de mint mondottam, nem lepne meg semmi sem. Még az is csak pár értetlen pislogást vált ki belőlem, amikor ajándékot húz elő.
- Igazán semmi szükség nem volt rá - szabadkozom mosolyogva, és finoman megrázom a fejem, de persze, ha kicsit is ragaszkodik hozzá, nem sértem meg azzal, hogy nem fogadom el az édességet. Azt viszont egyik esetben sem teszem hozzá, hogy nem nagyon fogyasztok tejterméket. De tény, bort se sűrűn, szóval nincs nagyon más, mint értékelni a valóban szükségtelen gesztust. Hisz nem várok cserébe semmit, hogy leülök vele társalogni.
Rá is tér hamar a tárgyra, ami már most arra enged következtetni, hogy céltudatos, pragmatikus nő, kedvessége, és megilletődöttsége - amit szintén nem értek, hiszen nem vagyok én akkora szám, de ugyanakkor ezzel a reakcióval sem először találkozom - ellenére is fókuszált marad.
- És pontosan mit remél ettől a terepmunkától? - teszem fel a kérdést, miközben összeillesztem ujjaim és fölöttük elnézve figyelem a nő arcát.
Talán unatkozik, ez az első gondolatom, hiszen engem is a kalandvágy vitt arra az útra, ami aztán összetörve hagyott az út szélén. Nem feltétlenül ez a sorsa mindenkinek, aki képtelen megülni egy asztal mögött, vagy a katedrára állni, de tudom, milyen választ kell várnom, hogy azt hihessem, ő nem jut erre a sorsra.
És persze isten ments, hogy megpróbáljam bármiről is le- vagy bármire is rábeszélni. Még ha ő ilyesmit is remél tőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Komolyan? Nem, ezt nem tudtam, de akkor szép nagy család. Nekem csak egy tesóm van, szóval nem tudom, hogy milyen lehet az, ha van több is - ez is egy olyan téma volt, amiről sokat lehetett volna elmélkedni, és szívesen beszélgettem volna még, ha nem sürgetett volna úgy az idő. Tanulóként is sok kötelességem volt, és mellette még diákmunkákat is vállaltam, ezért elég sűrűek voltak a napjaim. A Dokit még nem ismertem annyira, de biztos voltam benne, hogy ő is elfoglalt ember lehet.
- Örülnék, ha eljönne - rámosolyogtam, értékeltem azt, hogy van benne érdeklődés, emiatt úgy éreztem, hogy tényleg szeretne egy kicsit jobban megismerni. Fura, mert a tanáraink nem barátkoztak velünk így (egy-két kivétellel), de azt hiszem, hogy erre szükségünk is volt ahhoz, hogy jól tudjunk együtt dolgozni.
Az ételt ki szerettem volna fizetni, a férfi azonban erről hallani sem akart, sőt, még viccelődött is. - Hát jó, akkor majd legközelebb - feleltem mosolyogva, biztos lesz még alkalom, hogy meghívjam mondjuk egy kávéra.
Amíg a doktor úr kifizette a számlát, addig belebújtam a kabátomba, nyakam köré tekertem a sálam és összeszedtem a holmimat is. A cicaszitter hallatán elmosolyodtam, ez egy remek elfoglaltság lehetett, kár hogy nem láttam meg előbb a hirdetést. Mondjuk, tekintve hogy azt mondta, nem lesz szabadidőm, így valószínűleg nem fért volna bele, hogy vigyázzak a macskákra.
- Akkor köszönöm szépen az ebédet doktor úr, és örülök, hogy megismerkedtünk! Hétfőn reggel - még mosolyogva intettem neki, aztán a másik irányba indultam el, mert még volt egy kis dolgom a városban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tényleg egyszerűen csak kedveskedni szeretne a csokoládéval. Minden sajnos nem forog közszájon a férfival kapcsolatban, így nem tudhatja, hogy eszik-e egyáltalán ilyesmit. Az aktáját ki nem kérte és nem végzett feltáró nyomozást ezügyben. Lehet kellett volna. Minden esetre úgy van vele, ezt könnyebben tovább ajándékozhatja, ha esetleg mégsem szereti. A bor ilyen szempontból mégiscsak nehezebb ügy lett volna. Összességében úgy érzi jól döntött. - Szerintem a legtöbben erre azt vágnák rá csípőből, hogy izgalmat meg kihívást - morfondírozik aztán elmosolyodik - Én azért szeretnék terepre menni, hogy érdemben tudjak szolgálni és védeni. A kódnyelvek csodásak! Tényleg. Nem véletlenül vettem fel anno ezt a szakot. Megmentettek már pár kollégát is, de valahogy mégis az indirektségük elkezdett nyomasztani - meséli azzal a lelket átmelegítő lelkesedéssel, ami árad belőle mostanában. Mióta elhagyta Angliát ez egyre többször történik meg vele. Nagyon jó hatással van rá Bogolyfalva légköre. Ez a hely tényleg olyan, mint egy kicsi szelet Spanyolország, csak a sok idegesítő szieszta meg fiszeta nélkül. - Ön mit szeretett benne? - kérdezi ezután, s közben le is teszik elé a kért innivalóját. Lepillant a hosszú pohárban felszolgált finomságra és még fel is sóhajt, ahogy orrát megüti annak kellemes, jellegzetes illata. Az otthon aromája nosztalgiára hívja. Belekortyol míg a választ várja a vele szemben ülő férfitól. A mandula és a tej édes íze azonnal Sardana-ra kel nyelve hegyén. Csodásan van elkészítve. Ez meglepi és örömmel tölti el egyszerre. Megfogadja azonnal, hogy ha haza vágyik, betér ide és mindig meg fog inni egy pohárral. - Bocsánat, csak ez az ital eszembe jutatta az otthonomat -exkuzálja gyorsan magát és figyelmét megint teljes egészében a férfira fordítja. Ritkán engedi meg ezt a fajta viselkedést magának. Munka közben sosem, de most még akkor is, ha egy volt kollégával van, mégsincs szolgálatban. Ezért nem szégyenli el magát és zavarba sem jön csak egy pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem csak talpraesett ez a lány, de még okos is, nem követi birka módon a sok más korabeli által favorizált trendet, hogy bizony csak annyit egyen, hogy éhen ne haljon. Jómagam is mestere voltam az önsanyargatásnak, de én nem azért nem ettem, nehogy kockahasam lássa kárát, hanem mert egész egyszerűen nem hagytam időt rá magamnak.
De ez ostobaság, hiszen ha a testünk szól, hogy szüksége van valamire, azt jó okkal teszi, és hallgatni kell rá. És ha épp pitét kér, akkor adjunk neki pitét!
Nem esik nehezemre fenntartanom mosolyom, hiába tölt el némi rossz érzéssel, hogy hol is sikerült lakáshoz jutnia. Ő örül neki, és ezt olyannyira teszi, hogy rám is átragasztja jó hangulatát.
Talán nincs is mit aggódnom, hiszem, ha olyan életrevaló, amilyennek látom, akkor megbirkózik a nehézségekkel is, amikkel minden bizonnyal szembesülni fog. És nincs egyedül, számíthat a nagyszüleire, de bizonyára a barátaira is. Semmi szüksége a kéretlen bölcseleteimre, amikkel a szüleinek kellene bombázniuk, de sajnos nem teszik.
- Ez igazán nagy veszteség - sóhajtok aprót, mikor végre az is kiderül, miért alakult így. - De én őket sajnálom jobban. Hisz nekik sokkal nagyobb, és még csak nem is tudnak róla.
Egy pillanatra finoman megérintem a kézfejét, illetve csak majdnem - néhány milliméterre megközelítem kezemmel, aztán visszahúzom. De szememben meleg mosolyom tükröződik, ahogy folytatom:
- Tudod, a cserebogarak igazán tökéletes teremtések, ha jobban megnézed őket. Minden a hozzáértő tekinteten múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nagyon rövid és lényegre törő volt Michelle mondandója a vonal túlvégén: szorítkozzon a tényekre és válaszoljon a lehető legrövidebben, ne komplikálja túl és ne hagyjon támadási felületet egyik aurornak sem, teljesen mindegy, ki akarja kihallgatni... vagy elbeszélgetni, akármi. Már attól vágott egy kellemetlen szaltót a gyomra, hogy behívatták, mert sejtette, a nagynénje mindent megtett, hogy elnapolja ezt a roppant kellemetlen beszélgetést, ameddig csak lehetséges. Most, hogy az apja átkerült Olaszországba, többé már nem lehet nyújtani a rétest.
Csendben ücsörög az egyébként igazán egyszerű, de kellemes berendezésű kis szobában, egymagában. Megkérdezték ugyan, kér-e bármit, de udvariasan elhárította. Nincs oka élni a gyanúperrel, hogy bármit beletennének az italába... ugye?
Akárhogyan is, azt mondták, várjon kicsit, a kirendelt auror nemsokára megérkezik, csak kicsit csúszásba került egyéb elfoglaltság okán. Rajta aztán ne múljon, a telefonját is csak azért nem veszi elő, hogy ne mondhassák, valami gyanúsat csinál. Hetek óta borzalmas, hogy a megbélyegzés családi méreteket kezd ölteni; az iskola egy dolog, de amikor már lehívnak az aurori kirendeltségre, az egy teljesen új szint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nálam sosincs megállás, szeretek emberek között lenni. De átérzem, hogy néha jó egyedül - vonok vállat a megjegyzésére. Azt mondjuk megértem, hogy az ünnepi időszak a rohanásról szól, és ilyenkor tényleg kiég az ember, mert még nekünk a tanulás is közrejátszik, de sodródom az árral, beszippant a vásárok hangulata, a karácsonyi illatok, s miegymás. A burgerezőben egyre több szerelmespár tűnik fel, vagy a szünet előtt még baráti ebédre-vacsorára ülnek össze a vonatindulás előtt. Aki meg itt marad, nos... Válogathat ünnepi akcióink közül.
- Jövőre talán felveszem az itallapra a forralt bort szezonálisan - vetem fel hangosan az ötletet. - Cukrot? Jaj, micsoda szétszórtság... Én nem ilyennek ismerlek. Hát hogy lenne itt cukor, nézz csak szét, ez egy étterem konyhája - fordulok körbe csipkelődő, elváltoztatott hangon, drámai stílust színlelve. Csatlakoznom kéne a színjátszósokhoz. Amúgy aztán már vigyorgok is, lábasokat veszek elő, egy zsák cukrot, mert itt minden alapanyag rendelkezésre áll, begyújtok és rárakom az egyik szabad főzőlapra a vizet. - A mértéket tudod? - úgy nézek rá, mintha teljesen tanácstalan lennék, de azért nem kell engem félteni. Nem először csinálok, voltam már összejöveteleken, anya is elmutogatta a konyhában pont azért, hogy ha gyűlik a rokonság, házi készítésű finomsággal várjuk. Meg hát, a szakirányom is megköveteli, hogy értsek ehhez-ahhoz a konyhában, hát még hogy vállalkozó is vagyok. De nem tudom, miből milyen arányban issza szívesen.
- Hm, ez egy nehéz téma - vakargatom meg a fejem. - Gyógyítástudományi Karra mennél? Vagy teljesen máshoz lenne kedved? Elvégre nemsokára végzünk... Vagy elment olyan, aki hiányzik? - nem teljesen értem, mire céloz. Aztán éles témaváltás a kés. Pont, amennyire a valóságban. - Na, remélem nem akarsz megtámadni - nevetek, majd odaadom a gyümölcsvágáshoz ideálisat a közelből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Menet közben feltűnt neki a nő le-lemaradása, ilyenkor mindig lelassított és hátra pillantva csekkolta, hogy minden rendben van-e. Még egy mosoly is húzódott az arcára, látva, hogy itt bizony a cipő lesz a ludas. Na igen, jól ismerte ő már Dettit ahhoz, hogy tudja, ezek a flancos cipők nem illettek hozzá. Oké, hogy csinos volt és kiemelte a lábait, de mégis, Dettitől ez a stílus távol állt, ez inkább Hédihez passzolt jobban. Bazsi viszont ezt most szóba nem hozta, nehogy a nő még félreértse és zokon vegyen valamit. Erre azért figyelt Balázs, tudta jól, hogy ez a versengés pöppet túllép egy határt a két nővér közt.
- Ne nézz így, felejtsd el - csóválta meg a fejét menet közben. - Az fix, hogy nem cserélünk cipőt, ne is álmodj arról, hogy én felveszem azokat a tipegőket - nevetve lépdelt a nő mellett, még a karját is felajánlotta Dettinek, csak hogy biztosabban lépkedjen az ingoványos talajon.
Még a nosztalgia is magával ragadta, de úgy tűnt, hogy ebben már nem lelt társra Detti személyében, aki mintha kissé feszültnek tűnt volna. Ajjaj.
- Nem, nem lehetne. Te figyelj már, muszáj mindig felhúznod az orrodat, ha Hédiről van szó? Lazulj már el, mi bajod van? Sokkal jobb nő vagy, mint ő valaha is lesz - ezt így is gondolta, közben ledobta magát az egyik székre, amit előzőleg Detti közelébe húzott. Onnan pont jó a rálátása mindenre is, tekintetét nem kerüli el a feljebb csúszó ruhadarab sem. Arról pillantása visszasiklik Dettire, majd a pezsgőt felbontja, de éppen csak pukkan, szerencsére nem rázódott fel. Szemöldökei feljebb szökkennek, elneveti magát, ezt azért Detti sem gondolhatta komolyan. - Most az eget akarod nézni? - kérdi, majd kortyol az üvegből és átnyújtja Dettinek. - Ennél még Hédi is jobb téma, bocs - röhögve böki ki. Jó, most tutira eldurran majd Detti agya, de na, Balázs azért szereti őt cukkolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Cseppet kényelmetlenül érzem magam. Csakúgy, mint máskor is, mikor hivalkodóbb, feltűnőbb öltözéket választok, olyat, ami kiemeli, hogy bizony nőből vagyok.
Nem szeretem, ha megbámulnak, ha mindenféle ismeretlen alakok képzelegnek rólam, márpedig tudom jól, mi jár a legtöbb ember fejében, mert az én fantáziám sem patyolat tiszta, milyen lehet akkor azoké, akik a legyet is röptében?
Azt mondjuk nem tudom, főnököm, akit csupán a vak szerencse helyezett fölém ebben a szánalmas kis országban, milyen gondolatokat szokott kergetni kócos üstöke alatt, de úgy voltam vele, talán nem volna teljesen hülyeség bepróbálkozni némi plusz hozam reményében.
Úgyhogy vastag kabátom alatt, melytől hamar meg is válok, amint belépek a felfűtött, kellemes illatokkal elárasztott helyiségbe, egy hosszú ujjú, ugyanakkor testhezálló, fényes flitterekkel vagy franc tudja mikkel pettyezett ruha van csupán, ami egy roppant rövidszárú nadrágban végződik. Derekamat öv öleli körül, de csak dísznek van, mert úgyis csak egyben lehetne az egész ruhából kibújni, szóval már most igyekszem magam sűrűn emlékeztetni, hogy ne nagyon igyak, amíg itt vagyok. Lábaimon harisnya, és magassarkú, amitől végre nem érzem magam töpszlinek, na de milyen áron! Alig hiszem el, hogy eljutottam idáig bennük.
Jankovits ott vár a bejáratban, és amint felém fordul tekintete, megpróbálkozom egy mosollyal.
Full úgy néz ki, mintha randizni jöttünk volna. Ami egyébként nem áll távol a szándékomtól, elvégre a férfiakat a legkönnyebben a botkormánnyal lehet irányítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Elnyomom a parázsló csikket a hivatal amúgy is mocskos falán, mjd egy kényelmes pálcaintéssel eltűntetem, a vele járó piszokkal és bűzzel együtt. A felgyűlt késésembe belefért még egy gyors cigiszünet, az, hogy dohány szagúan jelenjek meg, nem fér bele.
Nem mintha egyébként szándékosan csináltam volna. Ugyan bevett technika megváratni a kihallgatott felet, elvégre ha bűnös, növeli a feszültséget, a szorongást, és kevesebb erőfeszítéssel többet lehet kiszipolyozni belőle - őszintén szólva kicsit sajnálom őt. Én is jártam ide iskolába, tudom, mennyi ízléstelen piócát találni, én is voltam húsz éves, szent meggyőződésem, hogy ebben a korban inkább vagy a körülmének áldozata.
Mindezek ellenére viszont ne felejtsük el, kinek a fiáról van szó. Soha, soha nem szabad alámúlni a veled szemben ülőt, ez az első számú aranyszabály.
- Igazán sajnálom a kellemetlenséget, amit a találkozó okoz önnek - zárom be magam mögött az ajtót, majd foglalok helyet vele szemben. Kész megkönnyebbülés az asztalra helyezni édesapja vaskos mappáját. - Vajda Eszter, szövetségi nyomozó - apró bólintás kíséri bemutatkozásom, miközben fellapozok pár oldalt. Persze nem mindegyiken szerepel az édesapjához kötődő információ, de könnyebben ered meg a nyelvük, ha úgy hiszik, már tudunk mindent.
We will get there.
- Biztosítom arról, hogy minden ami itt elhangzik, szövetségi titok - elvégre folyamatban lévő nyomozásról beszélünk - senki nem fog tudni arról, amit elmondasz - ujjaim öszefűzve halványan előre dőlök, éppen annyira, hogy ne másszak bele az aurájába, de ő érezze a sajátom.
- Ugyanakkor szeretném, ha tudná, hogy nem mint tettes jelenik most meg itt. Amennyiben ártatlan, nincs mitől félnie - finom, bátorító mosolyra görbülnek ajkaim. Na, nem vagyok én rossz zsaru, aki megfélemlítésre alapoz.
- Kezdjük az elején. Milyen a kapcsolata az édesapjával?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Összeszámolt eddig összesen három foltot a vele szemben levő falon (szerinte bogárlenyomatok), egy kis kopást a mellette levő ablakkereten, de ezen túl egészen takaros szoba. Teázni biztos nem fog ide visszajönni just for fun. Azért szaltózik egyet a gyomra, mikor benyit a nagynénjével nagyjából egykorúnak ítélt auror, mert most érzi igazán, hogy a dolgok valósak. Eddig az egész cirkusz meglehetősen távol állt tőle, Michelle ügyelt rá, hogy senki ne tudja, ide jár a Bagolykőre, és az iskolai személyes információi egyébként sem riporter-szemeknek valók, szóval eddig csend volt. Önkénytelenül is kihúzza magát öltében az összefosott rapper stílus helyett, miközben elengedi a füle mellett az üres sajnálkozást. Protokoll.
- Lafayette Saint-Venant. - Próbál nagyon semlegesen biccenteni, de kicsit merevre sikerül a bemutatkozás. Kellemetlen a helyzet, na de ... MI?
Felfogja a kérdést, de úgy bámul mégis a nőre, mintha annak két feje nőtt volna. Ezek valamit naaaagyon-nagyon benéztek, de ha most elkezdi kioktatni az aurorcsajt, hótziher, hogy valahogy addig fogják csűrni-csavarni a dolgot, mí] ő jön ki belőle rosszul. Inkább csak megrázza a fejét.
- Jelenleg nem létező. Tudja, átvitték az olaszokhoz. - Kiereszt egy kisebbfajta fáradt sóhajt, de megembereli magát, komolyan kell vegye a kérdést. - Felületes volt és most is az. Ritkán találkoztunk. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Ránéztem a fejedre, és ha nem házisárkány lesz belőled, akkor hajtani fogod őket. Tíz sarlót teszek rá, tíz év múlva behajthatod, ha nem lesz igazam. - Sok minden egyebet is kinéz a lányból, nem csak a sárkánykutatást. Ennyi energiával lehetne kviddicses is belőle, ha jól repül, vagy auror (az ironikus váltás lenne figyelembe véve a heves természetét, de láttak már falon pókot), vagy bármi, amire rááll az esze.
- Hogyne. Nálad fogadjunk, már fél lábbal koporsóban van a tanári gárda és az önkéntesek. Azt hiszed, te nem leszel húszéves, padlócirkálókám? El vagy te tévedve. - Olyan remekül tetteti a műfelháborodást, hogy még csípőre is vágja a kezét, mint valami paprikás kedvű vénség. Hát micsoda világot élnek már, borzalom!
- Mert mindig elfelejted, hogy a megoldásnak okosnak kell lennie, nem lebuktatósnak. - Luca odavágta a díszt, de bezzeg, ha csak felemelte volna valamelyik kábelt, és kigáncsol valakit, akkor elkönyvelhették volna az egészet "véletlennek". Különbség a lebukás és nem lebukás között.
Szeretné felvidítani valahogy és lelket önteni a gyerekbe, de ebben a szituációban szinte semmi tapasztalata nincs. Abban a nagyon szerencsés helyzetben volt, hogy ő többé-kevésbé, ha nem is a szüleivel, de családban nevelkedett, az árvaházat hírből elkerülte. Nehéz okosat mondani konkrét tapasztalás híján, így marad a tématerelés.
- Annyira nem, mert a bot valamennyire hallgat rád. Ha nagyon nem akarsz valahová bekerülni, szerintem figyelembe veszi. - Ahh, a tízévesek kezdődő depressziója. Még emlékszik, mennyire világmegváltó problémáik voltak a lányoknak az osztályukban, ők meg... elhúztak focizni, meg PS4ezni. Tíz-tizenkét évesen magasról szart az élet nagy gondjaira, de rég is volt.
- Jobban tetszene a Beauxbatons, Durmstrang, Roxfort? A Durmstrang tényleg jó sötét, de jófejek az emberek, odajártam két éven át. Menő a kviddics képzésük. - Amikor örült, mint majom a farkának, hogy kviddicsezhetett egy évet, és nem kiszedte Michelle a suliból és hazahozta harmadévre? Jó mérges is volt miatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Bakancsot kellett volna húznom, de egy szóval se mondtam, hogy kérném a tied. Csónakázhatnék is benne... - válaszolja kissé ingerülten. Nem mondott ő semmit, csak tudomásul vette, hogy nem lát egyelőre semmilyen értelmes megoldást. Leül inkább az egyik székre, félig-meddig elfolyva ültében amolyan számára kényelmes módon, tudatában annak is, hogy ha az anyja látná, most tagadná le sürgősen, hogy közük vagy egymáshoz. A gondolat meg is mosolyogtatja, s hogy rá tegyen még kicsit saját elégedettségére, bal lábát átveti a jobbon végül. A drága mama is megpukkadhatna ezen a ponton felőle. A beszédtémát viszont kicsit sem értékeli, amit hangosan is szóvá tesz pillanatokon belül.
- Muszáj mindig szó legyen Hédiről? Stockholmban kellett volna maradnom, csak én is elég hülye voltam. Nem is érdekel, hogy a tatának mi baja - fakad ki, de hamar abba is hagyja. Még szeretné azt hinni, és hajlamos is rá, hogy nem szokása panaszkodni, ezért inkább lenyelni igyekszik mindazt, ami még eszébe jut hirtelen. Úgy érzi, egész életében Hédi árnyékában élt, mintha csak akkor lenne bármi értéke, ha a nővére másolata, nem önmaga, s bárhogy igyekezett az elvárásokhoz alkalmazkodni, vagy éppen azokkal szembe szegülni, valahogy mindig minden Hédi köré épül. Olyan, mintha valami csillag lenne, minden egyéb meg előbb-utóbb bekerül a vonzáskörzetébe. Még az égről is ő jut eszébe valahogy, a francba már.
- Óóó, kapd be, Jávor... tövig és keresztben - közli aztán arra az utolsó mondatra, és egy hirtelen ötlettől vezérelve felkapja a szék mellett heverő cipőket, hogy előbb a bal, majd a jobb példányt vágja Balázshoz. - Hol van inkább az a pezsgő? Tényleg megbántam már, hogy jókislány módjára az asztalomon hagytam a laposüveget - jelenti ki, közben pedig felkászálódik a székről, hogy rátehesse a kezét arra a bizonyos üvegre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igen, na és szóval, tök tetszett, aztán kiderült, hogy meleg, pedig sejthettem volna abból, hogy a másik fiúval bújkál egy boxban. - extra fontos életeseményem volt, méghozzá az első "tetszik" fiú felbukkanása, és pillanatokkal későbbi meleggé válása. Mármint meleg volt ő előtte is, de a számomra akkor lett hivatalos, hogy az. Nem állhatok meg, mert bent van a főnök, és néha random előbukkan megnézni, hogy dolgozunk-e, ami persze normális, de nem akkor, amikor ennyire fontos híreket kell közölnöm. Leteszem Kadosa elé a süteményt és az italt, ami a cég ajándéka azért, hogy benézett hozzám. A többiek már tudják, hogy ez így megy nálunk, és mivel nekik is vannak barátaik, akik ingyenélnek, semmi baj, hogy nekem is van. - És ez még nem minden. Azt hittem, hogy a srác, aki a kis tortát küldte nekik a jó barátjuk, aki mellettük áll, erre kiderült, hogy nem. Hogy a fiú megcsalja őt egy lánnyal. Szóval most vagy hárman vannak ebben a kapcsoltban, ha még kapcsolat, vagy négyen. Idősebbek, mint mi, szerintem mesteresek már. A festmények azt mondják, hogy ott elég durva dolgok szoktak lenni. Szerinted mi is ilyenek leszünk? - az a nagy helyzet, hogy nem tudom elképzelni most, de ha mégis ez ilyen életkori dolog, akkor szeretném, hogy úgy menjünk át rajta, hogy fel legyünk készülve, és ne legyen offos a barátságunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az eredeti terveimmel ellentétben, miszerint egy napot töltök tanítással, két napot a hivatalban, és a többivel szabadon garázdálkodom, az év eleji eseményeknek "hála" most minden nap vagyok itt is és ott is. Egyrészt ez nem feltétlenül rossz, másrészt két gyerekkel kicsit nehezebben teljesíthető. Viszont biztos, hogy megmarad majd az, hogy minden nap pár órát itt vagyok, mert ez a lakosoknak is könnyebb. Lencsit befogadták a bölcsibe, ki tudja, hogy még meddig lesz nálam, Erika a tanodát veszi be éppen a kis maffia üzelmeivel, szóval így az első év végére kezd kialakulni a dolog, de megfojtom Rudolfot, ha nem jön vissza.
Ezzel a gondolattal mélázok a teám felett, lepillantva a napi feladatokra, amikből mára már mindent kihúztam, így csak élvezem a csendet. Kellemes és jó, olyan, amit ritkán tapasztalok meg mostanság. Lehunyt szemmel gondolok arra, hogy mindjárt itt a vizsgaidőszak, hogy Ezrával úgy tervezzük meg a vizsgáinkat, hogy el tudjunk mennyi túrázni. Az apámat már felkészítettem, és Annát is megkértem, hogy segítsen. Szóval ez az izgatott várakozás az, ami motivál és közben ki is készít. Imádok túrázni, az elememnek kell az izgalom. És ha már róla van szó, mintha éreznék valami kis halvány érzést. Elemistaként megérzed, ha egy elemista van a közeledben. De ez az érzés most halovány, ami talán Ezra miatt jött, és azért futott végig a gerincemen halványan.
- Tessék!
Szólok ki inkább a kopogónak, és úgy helyezek mindent, hogy ne gátoljon a munkámban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Hoztam sütit - kukucskálok be, csak hogy megbizonyosodjak róla, tényleg tiszta a terep. Persze megint túllőttem a célon, sose tudom, mennyit kell venni. Főleg attól függ, milyen kedvem van, és látva a nagy papír tálcát... nem túl rózsás.
Szegény lányt igazán sajnálom. Mióta Berci bemutatta, valami furcsa dolog miatt, sokszor megyek oda hozzá. Jó hallgatóság. Talán ezért is volt, hogy az év első napján, írtam neki, hogy pakoljon, és találkozzunk a téren.
Akkor jól jött az pár napnyi eltűnés, most viszont megint rajtam a kényszer. Nekem tényleg nem való ez az iskola. Magamon is észreveszem a változásokat, és az a legszomorúbb, nem tudok velük kezdeni semmit. Mert megtörténnek.
Óvatosan lépkedek be, nehogy véletlenül valaki mégis legyen itt, nem szeretnék társaságot.
- Ohh, a könyveket majd holnap - mert azok csúnyán kimentek a fejemből, de ez szerintem teljesen érthető, miközben azon kell gondolkodnom, hogy üljek végig egy egész órát úgy, mintha semmi nem történt volna. Ráadásul ma lesz is egy. Erős a késztetés, hogy lebetegedjek, vagy... bármi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy kupac mögül kukkantok ki oldalasan, amikor meghallom a hangját. Szélesen mosolyodom el. Mutatóujjamat emelem fel, hogy várjon kicsit: gyorsan pecsételek le pár könyvet, amiket nemrég kaptunk ajándékba, teszem a másik kupacra és gurulok a székkel a megszokott asztalunkhoz két villával.
Ott van a pult mellett. Eddig sem volt baj abból, ha Zsolna meglátogatott. Szerencsére ilyen szempontból eléggé multifunkci vagyok, így a munkám is tökéletesen van elvégezve az ilyen alkalmakkor.
- Ráérsz velük - ingatom meg fejemet. - Viszont, ahogy elnézem, ami baj van, az nem ér rá. Mi történt? - megtanultam, hogy a levitással felesleges kerülgetni a forró kását, a legjobb, ha rákérdezek. Lehet kicsit kelletlenül, de el fogja mondani mi történt. És ha ez minél előbb megtörténik, annál előbb találhatunk rá megoldást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Annyira jól áll neki a szőke. Nem az a cicababás, mint Bella, hanem csak úgy... szerintem ez ő. De ismerem annyira, hogy tudjam, pár nap és már teljesen más hajszíne lesz. Hiába mondom én.
Azt is tudtam, hogy hamar a tárgyra kell térni, de most mégis megtorpanok, talán még le is fehéredek, mint annyiszor, mikor elér a felismerés, mit is csináltam. Leteszem szépen a sütiket, és szó szerint lezuhanok a másik székbe, még ha most épp nem is egy gazella kecsességével teszem. Hát hol számít az most?
- Én nem is tudom - kicsomagolom az édességet, és már fogom is a villát, hogy egy jókora darabot magamba tömjek. És ami a legszebb benne, ő nem fog megszólni emiatt.
- Lehet - széttrancsírozom a sütit, mert nem akarom kimondani. Ha kimondom, az azt jelenti, beismerem, márpedig nekem azt nem lehet. Sőt... maga a dolog se történhetett meg, ami miatt most itt vagyok.
- Nem vagyok biztos benne, de lehet szerelmet vallottam valakinek, akinek az óráján kell ülnöm... - ezen a ponton a csuklómra nézek. Nem hadarok, épp csak zaklatottabb vagyok a kelleténél.
- Két óra harminchat perc múlva - teljesen pánikba esve nézek rá, mert én tőle várom az égi jelet. Az égiektől hiába vártam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Hiába a köztünk lévő különbségek, nagyon hamar megtaláltuk a levitással a közös hangot. Annak ellenére, hogy aranyvérű és a családja ki tudja milyen dolgokat vár el tőle, Zsolna kedves és megértő. Szeretek vele beszélgetni, mert miközben van egy őszinte barátnőm, nem csak pletykálni tudnunk, hanem minden másról is beszélni.
Bólogatok. Lehet hevesebben is, mint az indokolt lenne, így mire felnézek, már csak a szétpasszírozott süti néz velem szembe. Az óráján kellene ülnie hamarosan. Az óráján...
- Te szerelmet vallottál egy tanárnak?! - fakadok ki kicsit hangosabban, mint kellene. Annyi a mázlink, a könyvtár üres. Ma is. - Mégis hogyan? Mikor? De a legfontosabb kérdés: melyiknek? - nem mindennapi dolog ez. Főleg nem az előttem ülőtől kellene, hogy az legyen, amikor néha már szó esett arról, hogy előbb vagy utóbb férjhez adják, és nem ő választhatja a vőlegényét.
Előre billentve fejemet teszem tenyeremet homlokomra, hajamat simítom hátrébb így egy kicsit, amitől megemelkedik. Jó hülyén nézhetek ki, de cseppet sem érdekel - ezt most meg kellene oldani valahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Megkapva a bebocsátást kezét a kilincsre teszi, majd határozott mozdulattal benyit. A helyiségbe lépve, s meglátva a hölgyet, egyfajta kellemes, ajkat kedves mosolyra húzó derű járja át, amiről valahol tudja, hogy gyakorlatilag indokolatlan. Nem ismerik egymást, mégis ez a barátságos hangulat csak nem akar szűnni. Arcára mégis egy kicsit komolyabb kifejezét varázsol a protokoll erejéig. - Jó napot kívánok! - köszön ahogy a nő asztalához érkezik - A nevem - torpan meg egy pillanatra mielőtt folytatná, mert ilyenkor mindig ott van benne az a feszültség itt Bogolyfalván és szülővárosában is, hogy mi lesz, ha akaratlanul is "vele" azonosítják. - Artemisia Damiana Rubya - mutatkozik be ezért most a teljes, anyakönyvezett nevén. Nem trükközik azzal, hogy csak a Damianát mondja, hiszen a Rubya is épp elég jellegzetes. Mondhatná monjuk az egyik nagyon de nagyon távoli rokonukét is, a Rubeust, de tényleg, ugyan minek? Nem szégyelli a családját, csupán nem akar az "Ő" árnyékában élni. Helyette meg szeretné ismerni, igen, ám ezt is csak azért, hogy megérthesse. Úgy gondolja, ha ismeri a druszája múltját, az talán segíthet önazonosabban élni a saját jelenét és még akár a jövőjére is kihatással lehet. Önismereti útja tehát azzal veszi itt és most igazán kezdetét, hogy amit csak lehet megtudjon rokona itt töltött éveiről. Ehhez pedig, megérzése alapján úgy véli, a legjobb helyre jött segítséget kérni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Merlinre, dehogy! - rávágom én csípőből, még a szemem is elkerekedik, mert azért teljesen nem ment el az eszem.
- Valami olyasmit mondtam, hogy ha nem lenne a tanárom, szerelmet vallanék - elhúzom a szám, mert nem sokkal jobb ez sem. Tudom én, de mit tehetnék, ha egyszer kicsúszott? Csak a szüleim fülébe ne jusson. Vagy Berciébe. Berci engem ki fog nyírni.
- Fuh várj... a karácsonyi bál. Felpofoztam Domit. Elkísért haza... megölelt - tényleg ő ölelt meg.
- May. Megölelt - felcsillan a szemem, ahogy elér a felismerés, de az eufória tart egészen egy fél pillanatig, mert az is eszembe jut, mennyire szét voltam akkor este.
- Jó, lehet csak szánalomból - ismerem is el nagy bátran. Dr. Laines helyében akkor valószínűleg én is ugyanígy cselekedtem volna.
- Nálam maradt a zakója... elvittem neki. Erre meg elhívott kávézni, én... meg...annyira hülye vagyok - még a fejem is hátravetem.
- De elhívott kávézni. Láttál te már tanárt, aki kávézni hívja a diákját? Összezavart... és kicsúszott. És ezt igazából neki akarom elmondani, mert tudom, hogy majd mond valami okosat, amitől nem érzem azt, hogy egy diplomás idióta lennék. Ő a legjobb barátom, tényleg mindent elmondhatok neki, de ezek után.... hogy mondok neki bármit is? Hogy nézek a szemébe? - a hangom folyamatosan halkul el, ahogy elér a felismerés, sokkal többet vesztettem én a büszkeségemnél.
- Dr. Laines... sikeres ügyvédet így katapultálni te még nem láttál - fanyar a mosoly, és halvány, de azért kiül az arcomra. És megtámadom én a második sütit is, majd... leedzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Úgy nézek rá, hogy teljesen jól látható, mennyire nem hiszem el egyetlen szavát sem.
- Tehát szerelmet vallottál. Az, hogy megtennéd, HA nem lenne a tanárod, ugyanaz - ingatom meg fejemet. Képtelen vagyok elhinni, hogy éppen Zsolna az, aki ilyenre vetemedik. Kettőnk közül én vagyok az, aki később gondolkodik, én vagyok az, aki bevállal meredek helyzeteket, erre ő... lekörözött. Minden szempontból.
És az, hogy megölelte - már reagálnék, de megteszi helyettem barátnőm, így csak egyetértően bólintok. Lehet tényleg szánalomból tette. Zsolna azon az estén nagyon ki volt készülve, nem lepne meg, ha a tanár csak komfortot akart volna teremteni.
- Nem, nem láttam, de ha jobban belegondolsz, ha már elmentél hozzá visszavinni a zakóját, annyira nem életidegen tett ez - nézek oldalasan összeszűkült szemekkel elgondolkodva. Hiszen Zsolna ment oda először, majd a tanár reakciója. - Várj, a lakásába hívott be? Mert akkor mindent visszaszívok, amit az előbb mondtam - kerekednek ki kékjeim, fürkészem az arcát, hátha kiolvashatok belőle valamit. Amennyire próbálkoznék, annyira gyorsan hagyom is abba. Sokkol.
- Te Laines professzornak vallottál szerelmet? Nem mondom, jól néz ki. Okos, plusz láttad azt a feneket? - nézek rá kíváncsian. - De a tanárod. És jogásznak készülsz, Zsolna! Esélytelen, hogy ne legyen a tanárod bárhol is! - kezdem el összerakni a dolgokat elég hamar.
- Le kell vele ülnöd beszélni. De úgy, hogy vagy bevallod, ami ténylegesen benned van, vagy elnyomod magadban - jelentem ki határozott hangon és kemény tekintettel. Nincs más megoldás, különben az életét teszi tönkre a levitás, azt pedig nem hagyhatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Ne mondd ezt... légyszi. Hazudj, jó? - mert ha még szerinte is megtettem. Az rossz. Az nagyon-nagyon rossz.
- És fent sem akadnék, ha nem lenne ez... - túrok bele a hajamba. Tényleg, Kakasi igazgatóhelyettes asszonnyal is elmennék teázni, vagy Belián professzorral, vagy bárki mással, utána biztos, hogy nem ülnék itt teljesen kétségbeesve.
- Úristen, nem. Egyszer... egyszer szó volt róla, hogy átmehetünk Bercivel, mert... na mindegy, csodakarácsonyom volt - forgatom meg a szemem, pedig az ember azt hinné, puccoséknál ilyen nincs.
- De eszembe se jutna... főleg ezek után. Azt se tudom, egy teremben hogy maradok meg vele - teljes mértékben ki vagyok akadva, és az a röhej, nem is olyan rég, még egy hasonló beszélgetés zajlott le Dominik kapcsán.
- Komolyan hallgatnom kellett volna rád, és ki se békülni Domival... akkor most nem tűnnék egy ribinek - most egyébként annak is érzem magam. Ráfoghatnám arra is, hogy igazából csak bosszút akartam állni Domin, de... az a baj, hogy ezt még én sem hiszem el.
- Na az meg a másik. Nem akarok. Én nem tudok jogász lenni. Elém áll valaki, elsírja magát, és ott nekem végem. De ezt mond meg egy családnak, akinek a nagy része kyborg - elhúzom a szám. Persze teljesen jó, hogy eldöntötték helyettem.. és próbálok még most is megfelelni és jogásznak lenni. De ha lenne hozzá bármi ambícióm, nem vallottam volna szerelmet a tanáromnak például.
- Igazából... az Uagadou egész szimpi helynek tűnik... sok a fa, kevés az ismerős - kapok be még egy nagyobb falatot, ahogy felvázolom neki, nekem milyen terveim vannak. Elvoltam két évet... lehet újabb kettő szintén csodát tenne velem.