40. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ava Sophia Volkov összes hozzászólása (23 darab)

Oldalak: [1] Le
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. január 4. 10:27 Ugrás a poszthoz

A két megajándékozott szerelmes

Végül a cukrászda mellett döntöttem, mint diákmunka. Nem a legjobb anyagi forrás, de nem kocsma, nem pub. Mondjuk ezekre a helyekre amúgy sem vettek volna fel, mert még fiatal vagyok hozzájuk. A cukrászdában viszont mindenki nagyon kedves volt, és szívesen fogadtak, így aztán hamar beilleszkedtem a heti háromszor négy órás műszakommal, amit vállalni tudtam. Emellett néha vasárnap is kisegítek, ha úgy van.
A mai műszakban pedig egy igazán aranyos kérés is befutott, amit örömmel vállaltam. Olyan szép dolog, ha az emberek így támogatják a barátaikat. A világ nagyon jó irányba halad, és én maximálisan azok mellett vagyok, akik ennyire szépen tudják támogatni a szerelmet megélő barátaikat. A legszebb szív alakú sütit választottam, még egy kicsit nagyobb is volt a társainál, köré az extra díszítést választottam, amit már megtanultam. A valóságosnak ható vörös rózsaszirmokat, melyek nagyon finomak, hiszen cukorból és csokoládéból készültek, és szürok rájuk egy kevés fehér és rózsaszín ehető csillámot is. Semmi giccs, ez még a szépérzéken belül van, a túldíszítést hagyjuk meg a Valentin napnak, főleg, mivel remélem, hogy azt is itt ünneplik majd. Milyen aranyosak! A művészetem készítése közben felpillantok rájuk, mert az egyik fiút már korábban is észrevettem, és valljuk egy, egy picit azért előjön ilyenkor az is, hogy kár érte, de sosem kár azért, aki szerelmes, szóval ezt le is nyelem, és a legszebb mosolyomat felöltve - ezért a mosolyért az anyukám több díjat is bezsebelt, csak mondom - indulok el a tortácskával, a bele helyezett romantikus dallamot játszó gyertyával és az üdvözlőlappal feléjük. Utóbbit a korábban kiszúrt, rendezettebb hajú fiú kezébe nyomom mosolyogva, ezzel lezárva az el se kezdődő romantikus kalandunkat.
- Ajándék nektek. Hallottuk, hogy ma van az egy éves évfordulótok. Ez gyönyörű időszak, és még száz ilyet kívánunk. - Jó, közelről is kicsit kár a borostás fiúért. De jó rájuk nézni, szóval igen, éljen a szerelem. - Óóó igen, és a szirmok is ehetőek. Gratulálok! - kacsintok rájuk, aztán mosolyogva visszaindulok a pult mögé.  
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. január 6. 22:52 Ugrás a poszthoz

A két megajándékozott szerelmes

Tudod milyen érzés az, amikor van egy pillanatnyi remény, aztán kétszeresen rúg gyomorszájon? Nagyon rossz. Mert, amikor azt mondja, hogy nem a kócos fiúval van kapcsolata, akkor egy pillanatra valami megmozdul bennem, mert nyilván elsőre azt hallom ki, hogy "nincs kapcsolatom", holott ezt sosem mondta, én meg állok ott, mint egy bamba bambi, és lassan értelmezem azt, amit mond.
- Kár, pedig kedves fiúnak tűnt, de akkor sajnos inkább bántalmazó. Ha nem éltek nyitott kapcsolatban, akkor eléggé rossz. Nem is kellene vele lenned, hiszen csal, ráadásul egy lánnyal, ami elég nagy különbség, szóval szerintem azzal a fiúval kéne lenned, akivel itt bent ülsz. - nem mintha kérdezte volna a véleményemet, de természetesen van véleményem, és állítólag genetikailag vagyok őszinte, szarkasztikus és fájóan nyílt. Remélem az apukám büszke rám, hogy egy ekkora csodát hozott össze. Közben nézem, ahogy lerogy, és eldönti, hogy többet vele egykorúakkal nem kezd. Hát jó. - Sok sikert hozzá, hogy találj egy rendes fiút, olyat, aki megérdemli a szerelmedet. - mondom őszintén a jókívánságomat, csak azzal nem számolok, hogy pont akkor, haladnak el mellettünk, és persze mindenki felénk fordul, majd két néni összesúgva halad tovább, én meg kicsit elhúzom a számat. - Ne aggódjatok, a világ jó irányba halad, és idővel már nem fognak így nézni. Én hiszek ebben. És sajnálom, hogy azt mondták, hogy a pasija vagy, mindenki magából indul ki, de nyugi, idővel mindenki megleli a párját, akkor is, ha azonos a neme, szóval rád is vár valahol egy kedves fiú. - kacsintok bíztatóan a kócosabbik fiúra, mert biztos, hogy neki is jól esik a támogatás. - A torta tényleg nagyobb finom, az egyik legjobb itt. - ahogy visszafelé sétálok, azon morfondírozok, hogy milyen helyre hozott az apukám engem, és azon is, hogy milyen sok mindenről lemaradtam volna, ha Kadosa örömére a kávézóba vesznek fel. A cukrászda azért sokkal érdekesebb.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. január 20. 07:23 Ugrás a poszthoz

Kadosa


- Igen, na és szóval, tök tetszett, aztán kiderült, hogy meleg, pedig sejthettem volna abból, hogy a másik fiúval bújkál egy boxban. - extra fontos életeseményem volt, méghozzá az első "tetszik" fiú felbukkanása, és pillanatokkal későbbi meleggé válása. Mármint meleg volt ő előtte is, de a számomra akkor lett hivatalos, hogy az. Nem állhatok meg, mert bent van a főnök, és néha random előbukkan megnézni, hogy dolgozunk-e, ami persze normális, de nem akkor, amikor ennyire fontos híreket kell közölnöm. Leteszem Kadosa elé a süteményt és az italt, ami a cég ajándéka azért, hogy benézett hozzám. A többiek már tudják, hogy ez így megy nálunk, és mivel nekik is vannak barátaik, akik ingyenélnek, semmi baj, hogy nekem is van. - És ez még nem minden. Azt hittem, hogy a srác, aki a kis tortát küldte nekik a jó barátjuk, aki mellettük áll, erre kiderült, hogy nem. Hogy a fiú megcsalja őt egy lánnyal. Szóval most vagy hárman vannak ebben a kapcsoltban, ha még kapcsolat, vagy négyen. Idősebbek, mint mi, szerintem mesteresek már. A festmények azt mondják, hogy ott elég durva dolgok szoktak lenni. Szerinted mi is ilyenek leszünk? - az a nagy helyzet, hogy nem tudom elképzelni most, de ha mégis ez ilyen életkori dolog, akkor szeretném, hogy úgy menjünk át rajta, hogy fel legyünk készülve, és ne legyen offos a barátságunk.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. január 21. 14:03 Ugrás a poszthoz

Kadosa


Bólogatok, vállalak vonogatok, megint bólogatok, és az egész vége az, hogy totális katyvasz a sztori, amibe belecsöppentem. Kellett nekem észrevenni, hogy az a fiú helyes! Tök cikis helyzetbe kerültem, mert levágós volt, hogy bejön nekem a fiú, csak én nem akartam levágni, hogy neki meg egy másik fiú jön be, vagyis nem csak egy, kettő is. Tök égő.
- Szerintem nem nyílt, mert azt mondta, hogy a srác, aki a tortát küldte, az a lánnyal csalja, és, hogy eredetileg ő a pasija. De ha meg egy éve a másikkal van, akkor lehet, hogy most buktak le? Én meg még azt hittem, hogy a számlák miatt gáz dolog felnőttnek lenni. - de ezek szerint nem, felnőttnek lenni azért gáz dolog, mert gázos arc leszel felnőttként. Előre félek tőle, hogy én mennyire égő leszek. Muszáj lesz Kadosának tényleg odafigyelnie rám.
- Muszáj lesz, mert még most is ég a fejem, ha rá gondolok, és ez a piros nem az én színem. - nyomom a kezem az arcomhoz, érzem így is, hogy melegebb, de tudom, hogy el is pirultam. Kadosa lesz az én védőangyalom, tutiszáz. - Mesélj te is valamit, most éppen senki se figyel, kicsit pihenhetek. - le is dobom magam vele szembe, és a kötényembe rejtegetett villát előkapva, lopok a sütijéből. - Mmmmmmh. Ez sokkal finomabb, mint a múltkori.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. január 21. 15:14 Ugrás a poszthoz

Kadosa


Megforgatom a szemeimet arra, hogy tudnom kéne, de ez egyáltalán nem sértődött szemforgatás, hanem a lehető legőszintébb emberi reakció arra, ha az ember lebecsüli a másikat. Én kérem, meg leszek sértődve.
- Kérlek, én mindent tudok. - jó, ez nem igaz, de már nézelődök az iránt, hogy kivel barátkozhatnék még, mondjuk főleg olyanokkal, akiket nem ijeszt meg a Volkov név, apa valószínűleg eléggé beleteheti az ideget a diákokba. Télen az iskola meg a tanfelügyelet, vagy mi, nem igazán engedi, hogy repkedjünk, de már mindent tudok a helyi csapatokról és a bajnokság állásáról. - Színész lány. Hangos, vidám, aranyos. Olyan hippis. Nem ápolatlan hippi, hanem olyan, akit utálsz, mert jól áll neki a háremnadrág, de nem tudod utálni, mert egy tündérke. - mondja még valaki, hogy nem vagyok jó megfigyelő. Ő tényleg ilyen, rajta is van a listámon, akikkel talán barátkozhatnék. - Áldásomat adnám rá, ha szeretnéd a barátnődnek. De csak azzal a feltétellel, hogy nem fog drámázni a fiú-lány barátságunkon. - ez egy komoly kikötés, mert az ember nem szereti, ha ilyet csinálnak, létezik barátság fiú és lány között, a miénk működik, mindenféle szexuális kémiás magyarázat nélkül is. Még a hideg is kiráz picit, ha ilyen eszembe jut, és nem azért, mert Kadosa csúnya lenne, de ő Kadosa, nem egy srác, hanem Kadosa és kész. - Randira hívnád, vagy meglepnéd?
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. január 24. 21:12 Ugrás a poszthoz

Kadosa



Figyelmesen hallgatom és bólogatok olykor, hogy értem, amit mond, mosolygok a jó részeknél, de összességében a végén elhúzom a számat. A fura vibe az sosem jó, az mindig valami, amit nem szeretsz. Ez nem hangzik túl jól, sőt. Viszont, én egy Volkov vagyok, nem azért teremtettem egy elvileg terméketlen apától, hogy ne tudjam a legjobb barim helyzetét orvosolni. Szóval elégedetten dőlök hátra, ahogy összefonom magam előtt a karjaimat, és kissé egoista mosolyt villantok.
- Minden vibe csak addig fura, amíg nem jön Ava. - jó, ez full gáz volt kimondva, a fejemben überzseniális volt, és azt hittem, hogy jól fog majd hangozni. Legyintek egyet, és visszahajolok hozzá. - Egy bölcs nő egyszer azt mondta, hogy butaság lenne nem megragadni azokat a lehetőségeket, amiket az élet az utunkba sodor. És neked ezt pont nekem kellett elmondanod és pont most. Szóval bejött neki a süti meg a tánc, ugye? - kérdezem hunci mosollyal az ajkaimon, mert hát lássuk be, pont ilyen dologra készülök. - Csütörtök este, jó, tudom, hogy nem a legfancybb napon, de csütörtök este korán zárunk, öt után, mert mindenki elmegy valami gyűlésre, és egyedül nem maradhatok, de diákmunkás vagyok, nem meheteket. De össze kell takarítanom és én zárok. A megmaradt sütiket meg elvihetem. Mi lenne, hogy ha ezt a helyzetet átfordítanánk? Bezárok, aztán jöttök, és csak a tiétek lenne a hely. Lenne süti meg lágy zene, táncolhattok és én lennénk a pincérnőtök. Egy igazi privát randi. Simán feldobom a helyet nektek.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. február 4. 14:40 Ugrás a poszthoz

Kadosa


Vidáman elnevetem magam a kritikájára, tényleg nagyon rosszul hangzott kimondva, de fejben azért eléggé tetszett. Muszáj előbb eljutnom egy szintre, hogy a kimondott gondolataim menők maradjanak és ne legyenek ennyire gázosak.
- Dehogy! Kim a bölcs nő, én csak a próféta vagyok, aki terjeszti az igét.- Teszem a szívemre a kezem, és pillogok párat az irányába. Méghogy én a bölcs nő, eszembe se jutna Kim szavaival ékeskedni. Ő tudja a Kardashian, de legfőképp Kim mániámat, neki el mertem mondani, hogy mennyire nagyon szeretem, és, hogy ő az én példaképem. Sosem lesz olyan szép alakom, mint neki, de egyelőre még tartok attól, hogy mondjuk plasztikáztassam a fenekemet, már annak is örülök, hogy az apukám révén a főbb színeim megegyeznek Kim színeivel. A szemem és a hajam tökéletes lenne a családba. Jobban beleillenék, mint például Khloe. - És, ha én hívom el? Megkérem, hogy segítsen nekem, mert az ő zsenije kell, és örökké hálás leszek neki, ő eljön, és te meg már itt leszel? Vagy, csinálhatjuk mondjuk ezt a kívánságos teremben is. A konyhán összekészítek nektek egy jó kis randi alapot, és akkor nem kell kimozdulni a kastélyból sem. Láttam egy csomó ilyen műsort, profi szervező lennék. - ez a téma mondjuk tényleg érdekel is, szervezhetnénk mindenféle eseményeket, szerintem bejönne az embereknek. Ne vessük ezt el, ha egyszer jövőt terveznék. - Nem csinálhatod mindig alkohollal, mert akkor, hát alkoholista leszel. És az rossz. - bölcs intelem, mint mindig.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. május 16. 21:53 Ugrás a poszthoz

Elemis gyűlés

Egyedül szerettem volna idejönni, még akkor is, ha nem voltam egyedül sem akkor, amikor történt, sem a kezdőfolyamat során. Főleg apa volt velem, ő hallgatta végig az egészet, ami rám vár. Sok kérdést tettem fel, de egyik felnőttet sem zavarta, csak arra figyelmeztettek, főleg Zsófia, hogy lesznek olyanok, akik nem úgy kapták meg az elemüket, ahogy én, hanem sokkal szomorúbb körülmények között. Figyelmesen hallgattam, jegyzeteltem is, mert mindent tudni és érteni szerettem volna akkor és ott. Meg persze most is. Azt tudom, hogy két nálam idősebb fiúval kezdem meg a tanulást, de lesznek mások is, akik előrébb járnak már. Ez mindenkinek máshogy alakul ki, más életkorban is akár, ezért is lehet, hogy ők idősebbek, mint én.
Lassan kifújom a levegőt, ahogy itt állok, centikre a helytől, majd összeszedve több mérettel nagyobb, kötöttpulcsis mindenemet, megteszem az utolsó lépéseket, nesztelenül, megtorpanva, amikor megérzem az illatokat, amik körüllengik. Arcomon féloldalas mosoly jelenik meg, az a híres volkovi csábítónak nevezett stílus, azonban ahelyett, hogy ezzel indítanék nála, a kiválasztott körtés és diós süteményre koncentrálok, és megpróbálom kilebegtetni a többi közül, hogy egyenesen hozzám érkezzen. Az eleje egész jól megy, de mivel az út elején járok, ezért természetesen éppen, hogy csak elhagyja a fiú válla mögötti részt, amikor zuhanásba kezd. Engem azonban nem olyan fából faragtag, hogy a süteményt veszni hagyjam, így egy pillanattal később már térden csúszva érkezem meg mellé, kezeim között a süteménnyel. - Kviddicses gének, ezek szerint nem lesz belőlem jedi. Ava vagyok, ha te sütötted, kedvellek. - közlöm a tényeket ügyelve arra, hogy két falat között legyek és ne telibe csámcsogjam szegényt.
Utoljára módosította:Ava Sophia Volkov, 2024. május 16. 21:54
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. május 18. 21:33 Ugrás a poszthoz

Elemis gyűlés


- Inkább a kviddics, apai ágon egész jó géneket kaptam. - anyai ágon a színészi kvalitásaim vannak jelen állítólag, de azt még annyira nem próbáltam, nem igazán játszom meg magam, nem szeretem az alakoskodást. Amikor a második süti is útnek indul a fiú, én is követem a pillantásommal, mert úgy gondolom, hogy még egy levegő érkezett, de a pálca miatt ez gyorsan átalakul. - Ezek szerint mi vagyunk a három új. Az újoncok mindig korábban érkeznek, nehogy elkéssenek. - állapítom meg bölcsen, ahogy a két fiú között járatom a pillantásomat. - Az én elemem a levegő. - Mutatom fel a bal kezem, aminek a középső ujján, kívül, az alsó részén található az anyajegynek gondolt elemista jel. Nem is kell szerintem hozzátennem, hogy rellonos vagyok, pedig alapból nem hiszem magam odavalónak. - És ti?
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. május 25. 06:26 Ugrás a poszthoz

Elemis gyűlés

- Lehet, hogy híresebb lennék, mint az anyukám. - válaszolok mosolyogva, és azon kapom magam, hogy hónapok óta most először beszéltem róla. Amióta itt vagyok, még csak nem is keresett, nem mintha a nagyszülői házban sűrűn megfordult volna, amióta befutott színésznő lett.
Bólogatok a szőke fiú szavaira, mert tényleg nagyon finom a sütemény, sőt, ha itt és most lenne nála egy gyűrű, nem kérdés, hogy igent mondanék, és boldog kétszáz kilós asszonyságként élném a hátralévő életemet. - Én néha segítettem a nagymamámnak, de inkább csak apróbb munkákat csináltam, mint nagyokat. Almát tökéletesen tudok hámozni. - ami egy nagyon fontos skill. Egy csomó alma odavész, ha nincs megfelelően hámozva a gyümölcs, ám én alig szoktam veszteséget termelni. Egy almamentő bajnokságon biztos, hogy aranyérmes lennék. A felém nyújtott kézre elmosolyodom, és a saját jegyemet az övéhez érintem, mint valami titkos társasági köszönés. - A tiéd hol van? - fordulok érdeklődve Stephen felé, mert ő nem reagált azonnal, hogy neki is ott lenne. Felpattanok, amikor a hátam mögül megszólal egy hang, és a legkedvesebb mosollyal az arcomon pillantok rá.
- Szia, egyáltalán nem zavarsz. - felelem őszinte, csilingelő hangon, odalépve hozzá a kezem nyújtom neki. - Ava vagyok, levegő elemű, örülök, hogy megismerhetlek. Hármunknak jött ki az eleme, de én úgy tudom, hogy vannak még páran, öt-hat ember, akinek szintén van eleme és még tanul, ő az egyik, és mivel lány vagy, ezért vagy föld vagy, vagy tűz. - most először használtam ki az "Én apám Damyan Volkov" kártyát, és bár akkor kicsit bűntudatom volt, most mégis nagyon élvezem, hogy tudtam valami hasznosat is mondani, amit talán a többiek nem tudtak eddig.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. május 28. 21:29 Ugrás a poszthoz

Elemis gyűlés

-Madison Greene, ő egy színésznő, de a varázstalanok között ismert. - sőt, igazán népszerű, szóval abban biztos vagyok, hogy az anyukámnál sosem leszek népszerűbb. A múltkor küldött nekem egy nagy csomagot, tele PR cuccokkal, amik neki nem kellenek, mert letudta a köröket, amiket le kellett tudnia velük, és onnantól az enyémek, hatalmas kincs egy kiváló korrektor vagy egy olyan parfüm, ami csillagászati összegbe kerül. Tudom, hogy nem mindenki értékelné ezt, vagy nem gondolna jót, de tudom, hogy az anyukám így mutatja ki a szeretetét.
Arra, ahogy letolja a nadrágját kicsit megszeppenek, mert minden volkovi vérem ellenére még csak tizenéves vagyok, aki eddig a nagyszüleivel lakott, most meg még minden új, de azért nem mondom, hogy nem időzik el ott a tekintetem, szigorúan szakmai szemmel persze. Csupa meglepetés a nap, mint a lány is, aki csatlakozik hozzánk, és a válaszából érzékelhető, hogy az én lelkesedésem nem igaz rá, talán senki másra, de én megkérdeztem és megkaptam a választ, mert érdekelt, hogy hány elemi mágus van még. Ez csak egy kis önszórakoztatás, neveket nem tudok, csak a szünetekben, ha többen vannak kint a szabadban, akkor próbálom kitalálni, hogy ki lehet még elemista. Az biztos, hogy másként képzeltem el, hogy milyen lesz itt lenni, mint ami végül kialakulni látszik, hiszen én egy kellemes légkört képzeltem ide, ahol egymást támogatjuk, de úgy tűnik, hogy ez egy csúnya tévedés volt. Ösztönösen kicsit Aurél irányába húzódok, még csak az kellene, hogy itt nekem támadjon, mert lelkesen örültem neki. - Igazad van, nem volt szép. - ezzel én le is zárom a témát, és inkább meg sem mukkanok, amikor felmerül az, hogy hányan jöhetnek még, pedig nyilván tudom, mert mindent is megkérdeztem. Helyette inkább csak figyelem a beszélgetést, magamban mantrázva azt, hogy attól még nem leszek rossz ember, ha nem kedveli a stílusomat mindenki. Itt most az a lényeg, hogy megtanuljak együtt lélegezni az elememmel és nem az, amit korábban gondoltam, hogy majd egy titkos kis társaság tagja leszek.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. június 3. 22:00 Ugrás a poszthoz

Elemis gyűlés

- Igen, de én inkább az apukámra hasonlítok. A barna gének erősebbek voltak.- vonom meg a vállam, mert lássuk be, az anyukám természetesen vörösesszőke hajú nagy, zöld szemekkel és nagyon jó alakkal megáldott nő. Tehetséges színésznő, csak borzalmas pénzbeosztó. De minden helyzetből kivágja magát, szóval nem kell félteni, és ezt nagyon irigyeltem tőle mindig is.
- Nem örültél neki, hogy birtokolsz egy elemet? - kérdezem csodálkozva, nem szeretnék nagyon butának tűnni, főleg úgy nem, hogy egy idősebb és morcosabb lány is csatlakozott, akinek ezek szerint hasonló érzései vannak, megspékelve azzal, hogy a legkevésbé se vagyok neki szimpatikus. Alapból nem érdekelne, de jelen pillanatban egy komoly elképzelés omlik bennem össze, hogy mi, az a pár diák, akik ilyen képességekkel bírnak, majd összefogunk és együtt erősítjük egymást. Nagyon úgy néz ki, hogy ez nem más, mint egy túlromantizált álomkép.
- Azt hiszem, totális csőd vagyok. - suttogom Aurélnak, ahogy elveszem a felajánlott sütit, és a vállának döntve a fejem, elkezdem majszolni, miközben hallgatom őket, és sokáig megállom, hogy ne szólaljak meg, de aztán mégis úgy érzem, hogy egyetlen javaslat még akár jó is lehet, így a falat lenyelése után szólalok meg újra:  
- Meg vannak irodalmi pályázatok is, állítólag azokon még véleményt is írnak, hogy mi jó meg mi nem, de ha minden jó, akkor kiadják, akár álnéven is. Lehet, hogy a suliban is vannak olyanok, akik jót mosolyognak, amikor meglátják, hogy valaki a könyvüket olvassa. Az olvasó meg azt gondolja, hogy egy pocakos apuka írta a könyvet, nem egy tinédzser. - vetem fel, hátha kellemesebb mederbe tudom terelni az érzéseimet, meg azt, ahogyan indultunk. Én, ha lenne tehetségem, biztos, hogy elindulnék ilyeneken és pénzszerzés céljából nem sütiket szolgálnék fel szabadidőmben, abban a reményben, hogy össze tudok gyűjteni egy skims kollekcióra.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. június 16. 06:24 Ugrás a poszthoz

Elemis gyűlés

- Olykor furcsa. Sokáig nem volt úgy velem, a nagyszüleimmel laktam, aztán, amikor elindult a pereskedés, mert az apukám megtudta, hogy létezem, akkor hirtelen mindenhova elvitt magával. Voltam filmpremiereken, afterparty-kon, fotózásokon, és végül ide kerültem. - az életem elmúlt egy éve igazi hullámvasút volt, és amikor úgy nézett ki, hogy eljött a tökéletes béke, megérkezett az elemem is, de ahelyett, hogy bánnám, lelkesedéssel tölt el. Alig várom, hogy gyakorolni kezdjem, hogy végre megismerjem, a részemmé legyen. Látva a felnőtteket, akik már magabiztosan dolgoznak együtt az elemükkel, engem is elfog a vágy, hogy odajussak. Elmosolyodok a megállapításra, hogy apura hasonlítok, jól esik ezt hallani. Az itteni hónapok alatt sok beszélgetést kezdeményeztem vele, hogy jobban megismerjem, és, hogy egy kicsit könnyebb legyen neki, mert azt hiszem, összességében sokkos állapota még nem múlt el teljesen. Nem is hibáztatom, ha kiderülne, hogy van egy kamasz lányom, miközben egészen biztos vagyok benne, hogy nem lehet gyerekem, én is sokkos lennék.
- Sajnálom, de nagyon örülök neki, hogy megmentette az életedet, kár lenne, ha nem ismerhettelek volna meg. - hozzá képest az én megjelenésem semmi volt, és ezt már megbeszéltük korábban Zsófival, hogy egy pozitív megjelenés sokkal kevésbé aggályos, mint a negatívak, máshogy állunk hozzá, mást érzünk és van, hogy az elemekről máshogy gondolkozunk. Csak a lelkesedés, azt nehéz kiverni az ember fejéből. Aurélhoz húzódva próbálok segíteni én is Annának, mert rossz az, amikor az embernek van egy toporgós helyzete. Anya így hívja azt, amikor nem tudja átadni azt, amit szeretne a vásznon látni, amikor úgy érzi, hogy egy kis plusz hiányzik neki. Remélem, hogy Annának sikerül, menő lenne egy nap ott állni a könyvesboltba és azt látni, hogy több mű is hozzá kötődik. Azt sajnálom, hogy elmegy, jó lett volna meghallgatni valakit, aki ebben már régebb óta benne van, mint mi, és remélem, hogy a későbbiekben lesz majd alkalmunk ilyesmire. - Igen, nálam is eléggé szigorúan mondta, hogy egyedül ne, majd ha már csináljuk egy ideje. - a hangjára megpördülök a tengelyem körül és elmosolyodva pillantok rá, ahogy besétál a helyiségbe, és engedelmesen le is ülök, ahogy kéri. Azokra, amiket mond, bólintok, és már kezdem érteni, hogy miért förmedt rám Anna, teljesen jogosan, hiszen valóban az ő lényének a része az eleme, és neki kell tudnia, hogy ha fel kívánja fedni, akkor mekkora részét szeretné megosztani velünk. Mindenképpen bocsánatot kell majd kérnem tőle, amiért helytelenül viselkedtem. Egyelőre még kavarognak a fejemben a gondolatok, ezért a fiúkra pillantok, hogy ők kérdeznek-e.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. augusztus 5. 08:12 Ugrás a poszthoz

Elemis gyűlés

Érzem, ahogy picit görcsberándul a gyomrom, sőt kétszer is. Első körben azért, mert Aurél elmenne. Még csak most ismertem meg, de olyan szimpatikus, biztonságban éreztem magam vele és már el is döntöttem, hogy megkérdezem, gyakorolna-e velem, de ha elmegy, akkor nem fog tudni. Még nem mozgok túl jól az elemisták körében, ezt az előbb is láthattuk, szóval nagyon kellene nekem egy biztos pont, mint Aurél. Ez gáz.
A másik pedig az, amit Stephen mond, a korlátozó. Én nem szeretném, hogy korlátozzanak. Eddig lazán tartottam a kezem, de most ökölbe rándul, hogy ösztönösen elrejtsem a jelemet mindenki elől. Nem mintha ne tudnák, hogy hol van, vagy, hogy mi vagyok, mert azok, akik itt ülnek, mint tudják. Ez hármunk szövetsége lesz a továbbiakban.
- Én inkább még gondolkoznék a kérdéseimen. - valójában én és apu rengeteg kérdést feltettünk már az elemem felbukkanásakor neki is és Ezrának is, de nem szeretnék csókosnak vagy másabbnak tűnni, és Zsófi szemében sem butábbnak, hogy újra megkérdezek valamit, főleg, ha az olyan, ami mondjuk másoknak evidens. Túlszorongom ezt az egészet. - Um... egy kérdésem mégis van. Mi történik akkor, hogy ha lassabban haladunk, mint mások. Ha mondjuk Stephen nagyon könnyen válik eggyé a vízzel, vagy éppen Aurél a földdel. Én viszont nem találom a hangot a saját elememmel. Akkor, ha nem megy, elvehetik tőlem? - tudom, hogy ez butuskának hat így, de nagyon félek tőle, hogy esetleg elveszik, és azt nagyon nem szeretném. Most úgy érzem, hogy minden kerek, és furcsa lenne úgy ébredni, hogy már nincs meg valami, ami kellett ahhoz, hogy teljes legyek.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. szeptember 1. 09:22 Ugrás a poszthoz

Elemista gyűlés

Egy kicsit ijesztő az, hogy elaludhat az elemünk. Nem szeretnék annyira szélsőséges érzéseket, hogy ezek bekövetkezzenek. Aurélra pillantok, aztán Stephenre. Nekem tudom, hogy nem volt olyan intenzív élményem az elemem felbukkanásával, mint akik, de azért nem szeretném azt sem, hogy annyira nagyon erős érzelmi hullámvasútam legyen, hogy a végén elveszítem a levegőt. Zavartan megsimítom a jelet, mely azt jelzi, hogy hozzám tartozik és, hogy én is hozzá. Egy szent szövetség, amit még meg kell tanulnom kezelni.
A nevemet hallva bólintok, én mondtam Zsófinak, hogy nyugodtan elmondhatja, hogy az én elemi kitörésem pozitív, mert úgy tűnik, az utóbbi időben ez a ritkább. Eddig nem értettem, de hallva a fiúkat és látva a lányt, aki az előbb itt volt, már értem, hogy mire utalt, amikor apával ott ültünk nála.
- Én nagyon szívesen gyakorlok bárkivel bármennyit. - szólalok meg végül mosolyogva, mert hiszek abban, hogy ha ehhez az egészhez pozitívan állok, akkor talán a többiekbe is tudok csempészni valamit ebből, és a végén jó kis csapat leszünk. Szeretnék egy jó kis csapat része lenni, ezért is jelentkeztem kviddicsre, ami most lehet, hogy problémás lesz az elemem miatt, és próbálok találni magamnak olyan szakkört, amit élvezek. Nem szeretném a következő tanévet is úgy tölteni, mint az új, kicsit elveszett lány, aki technikailag nem is létezhetne. A következő tanévben normális diák leszek, aki levegő elemet birtokol és, akinek az apja tanár. Menni fog ez.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2024. december 30. 08:57 Ugrás a poszthoz

Lissi

- Szóval, hoztam többféle sütit, sósat és édeset. Nagyon finomak, főleg, mert Aurél sütötte őket. Arra gondoltam, hogy melegen finomabbak, szóval te felmelegíthetnéd őket, én pedig a tányérokra lebegtetném. Bemelegítésnek jó lenne. - később pedig fokozhatjuk. Például én táplálhatnám az ő tüzét, vagy valami ilyesmi. De először inkább biztonsági játékot játszanék, hogy az eleme érezhesse, hogy biztonságban van mellettem és nem fogom őt bántani.
- Képzeld, Auréllal lett egy közös kecskénk, vagyis egy umpo-nk, ami szereti a levegő - és a földmágusokat is. Te gondolkozol elemi állatban? - én azonnal lecsaptam a lehetőségre, amint azt mondták, hogy lehet. És Zsófi tökéleteset talált nekem. Kipattintgatom a dobozokat, hogy feltáruljon a süti hadsereg, amit Aurél bekészített nekünk. Aztán kellő távolságra teszem a tányérokat, hogy legyen lehetőségem a lebegtetésre oda és tányérostól vissza is.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2025. január 2. 07:14 Ugrás a poszthoz

Lissi

- Én is néha irigykedek saját magamra, mert nehéz elhinni, hogy ilyen szerencsés vagyok. - nem tudom, hogy mit tettem, amiért olyan nagy jutalmat kaptam, mint Aurél, de nagyon hálás vagyok annak, hogy ő az enyém lett. És hálás vagyok annak, hogy volt egy közös elemi óra, ahol találkozhattunk és barátok lehettünk. Tökéletes és ez azért valahol ijesztő is, mert az ember olyan lény, aki akaratlanul is várja a csapást. - De, párszor igen. Nehéz megállni, hogy ne egyek mindenfélét össze, amit csinál. - lehet, hogy nem csak a könyvet kellene megcsinálnia, de nyithatna egy kis éttermet is. Jó ez nagyon sok pénz, de szerintem valamit ki tudnánk találni rá, hogy működjön a dolog. Persze ez az ő döntése, ő tudja, hogy mire vágyik, meg amúgy is, sok évünk van még ezt kitalálni szerencsére.
- Füge és nagyon cuki, mert hosszú szőre van, fekete és fehér, de mégis kecske. Jól kijön Auréllal, most is vele van, igényli mind a kettőnk mágiáját, ezért tudunk vele is gyakorolni. Meg imádja a mohát, Aurél, ha kint van az erdőben, mindig hoz neki, és ha jól viselkedik, kaphat belőle. - számunkra nagyon jó volt, hogy megkaptuk őt, tényleg jól illik hozzánk és elég hamar rájött, hogy imádjuk elkényeztetni.- Ezt megértem. Nem szeretted volna őt elhozni ide? - kérdezem érdeklődve, hiszen a macska nagyon kompatibilis állat a kastéllyal, simán lakhatott volna ő is itt. Nekem korábban nem volt háziállatom, de már értem, hogy milyen nagyon szoros kötelék tud kialakulni egyetlen pillanat alatt.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2025. január 12. 07:56 Ugrás a poszthoz

Lissi

Elnevetem magam a kérdésre, mert tényleg történt már ilyen. Szegény füge olyan lelkes volt, hogy egyszer csak eldőlt oldalra, és mi, nem tudtunk nem nevetni az eseten. Komolyan mondom, a kiskecske bearanyozza az unalmas perceinket. - Aurél ügyesen tud frissen tartani. Ez lehet, hogy hülyén hangzik így, de tényleg. Szóval ilyen frissen tartó. De most még úgy vagyunk vele, hogy gyerek kecske, szóval valószínűleg nagyon, de nagyon el fogjuk rontani. - csak abban reménykedem, hogy ennyitől nem veszik el tőlünk. Mi lenne a bűn, súlyosan elkényeztettük? Látva egy csomó gyereket, akkor őket is el kellene venni a szüleiktől.
- Óóó igen, így már értem. Szegény, nem lett volna szívem nekem sem elhozni, ha lenne kishúgom. - nagyon rossz lehet neki, hogy egyedül maradt. Jó, nem egyedül, de egy olyan testvér nélkül, akivel közös a cicájuk. A cserediákság egyik oldalon se egyszerű, és Lissinek most még az elemi is itt van, lehet, hogy az oktatás miatt célszerű lenne neki a végéig itt maradni, de az meg jó sok idő ugye. Figyelem, ahogy dolgozik, és amint egy süti készen van, magunkhoz hívom őket. Könnyű sütik, már csináltam ilyet, viszont eléggé össze-vissza vannak az íveim, és arra szeretnék törekedni ezzel a kis bemelegítő feladattal, hogy ezt korrigáljam. Szép és normális íveket szeretnék leírni a sütikkel. A túlmelegítettet magamhoz teszem, és gyorsan bele is harapok ellenőrzés céljából. - Ügyes vagy, nagyon jó lett! - dicsérem meg, mert amúgy tényleg, éppen a határon mozog a túl meleg és a kellemesen meleg között. Tökéletes.- Szerintem ez simán megy neked. Gyűjtogassunk? - kérdezem könnyedén egy széles mosoly kíséretében.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2025. január 18. 08:02 Ugrás a poszthoz

Lissi

- Neked kell lennie a gyerekünk keresztanyjának, mert te legalább józanul gondolkozol. - szerintem Aurél is, de én biztos, hogy nem, mert sok meggondolatlanságot csinálok. Persze, próbálok felnőni a feladathoz, meg ahhoz, hogy Aurél méltó társa legyek, de a szeleburdiság az úgy jön, ez olyan elemi dolog nálam. Tudom, hogy Aurél így szeret, ez inkább a saját magammal való megküzdés része. Tudom, hülyeségnek hangzik, néha én is szenvedek attól, hogy miket ki nem találok fejben.
- Oké, látom lelkes vagy! - nevetem el magam az első döbbenet után, mert váratlanul ért, hogy a dicsérettől felgyulladt, de nagyon át tudom érezni. Szerintem a kettőnk elemében ez a közös határozottan. Mind a ketten olyan hirtelen kapunk lángra, csak ő ténylegesen is, én meg inkább meggondolatlanul. Azért felkapok egy sütit, mielőtt felkelünk, és azt majszolva indulok el felfedezni a környéket. Még nem jártam a tüzes részen. - Akkor legyen az, hogy te csinálsz egy alap tüzet, én meg megpróbálom táplálni és eloltani? Aztán meg megpróbálod te táplálni, miközben én eloltani próbálom? - szerintem az oxigénnel való játék jó kis extra gyakorlás lehetne, hiszen nekem is át kell éreznem és formálnom a környezetemben található dolgokat és neki is. Ez akár, működhet is. - Vagy mit szeretnél? Igazából most nálad vagyunk otthon. - mondom én, előreszaladok mindig meggondolatlanul.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2025. január 26. 17:01 Ugrás a poszthoz

Lissi

- Én is csak tapogatózom sokszor, mert, hogy magunknak kell rálelnünk a kapcsolatra. Ami igaz is, csak néha nem egyszerű. - olykor olyan, mintha a lényem egy része tiltakozna minden más ellen, közben meg a minden más is én vagyok. Meg az a rész is, ami erősen tiltakozik.
- Csak vicceltem! - nyugtatom meg gyorsan, mert nem szeretném, ha rosszul értené, amit mondok. Én tényleg csak viccnek szántam, így hagyom is, hogy inkább vezessen, elvégre ez tényleg az ő része, és amikor döntést hoz, bólintok. - Hajrá, én bízom benned! - bíztatom őszintén, remélve, hogy segít neki. Én tényleg nagyon hiszek benne, és remélem, hogy segíteni fogja őt abban, hogy magabiztosabban idézzen meg lángokat. Lelkesen és halkan egy kis "vííí" hangot hallatok, amikor sikerül neki, de nem szeretném, hogy kiessen a koncentrációból, így csak felemelem a kezem és eltátogok egy bocsit. Ő folytatja, és hamarosan több láng is előkerül. - Azta, ez nagyon látványos volt!- nézek rá lelkesen. - Oké, akkor mit szeretnél, tápláljam vagy oltsam el? Melyiket gyakorolnád előbb a csökkentést vagy a megmentést? - akkor, amikor először jött elő az eleme, nem terveztük így, de mostanra már jobban viselkednek egymással.  
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2025. február 1. 07:46 Ugrás a poszthoz

Lissi

- Oksi. - dörzsölöm össze a tenyereimet, mert ilyet még nem nagyon csináltam, de szeretnék ebben is fejlődni. Veszek egy mély levegőt, kicsit átmozgatom a testem, hogy aztán lassan érezni kezdjem a környezetemet. Muszáj teljesen ellazulnom, hogy mindent fel tudjak mérni, megismerhessem a lehetőségeimet, hogy a végén ráfókuszáljak a tűzre. Amint ez megvan, lassan elkezdem magamhoz hívni az oxigént, mely táplálja a tüzet, és közben egy olyan légbuborékot képezni köré, mely meggátolja azt, hogy tovább tudjon növekedni. Nem biztos, hogy a jó irány ennek a kettőnek az együttes használata, de sokat akar ugyebár a szarka. Én viszont kellőképp makacs vagyok egy pontig, amikor is nem bírok ezzel, és végül az oxigén elnyerését elengedem, ezzel azonban felcsapnak a lángok, én meg mélyet sóhajtok.
- Újra megpróbálom. - jobb ha most még csak az egyiknél maradok, és az inkább a légbuborék. Újra lehunyom a szemem, és elkezdem elképzelni, ahogy a földtől indulva kialakul, mint egy kupola a tűz köré. Kérdés, hogy sikerül-e vagy Lissi megakadályozza?
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2025. február 15. 18:03 Ugrás a poszthoz

Lissi

- Már csak az a kérdés, hogy ha én ezt most abbahagyom, akkor füstmérgezést kapunk-e? - kérdezem, miközben érzem, hogy nem csak egy, de inkább kéttucat apró izzadtságcsepp kezd el vándorolni a homlokomról a szemem irányába. Érzem, ahogy nyirkossá válik az arcom és hozzá tapad a hajam. Meg kellett volna állni tényleg, amikor Lissi mondta, de az az átkozott makacsság sokkal erősebb bennem, mint, hogy ez valóban megvalósuljon. Helyette újra nekiálltam, és bár sikerült, valószínűleg túl sokat kivett belőlem. Végül egy határozott mozdulattal ellököm a buborékot tőlünk, de így is olyan füstös szagunk lesz, mint több órányi tábortüzezés után. A kezeimet a csípőmre teszem, és sóhajtva nézek rá.
- Viszont te jobban bírod fizikailag, mint én. - érzem, hogy benne nagy erő van, és tényleg sokkal jobb az ellenállása, mint nekem, ha az eleme porondon van. Nem rossz, nekem viszont fel kell írnom, hogy határozottan fejlesztenem kell ezt a területet. - Oké, akkor most fordítva. Ne aggódj miattam, muszáj megterhelnem magam, hogy jobb legyen a kitartásom. De ha elájulnék, akkor pofozz fel. - nem tudom, hogy milyen hatással lesz rám a dolog, de az biztos, hogy nagyon leszívott az előbbi. Ez nem lesz így jó. Viszont nem szeretnék megállni, ezért, ha készen van, és újra fellobban a tűz, azonnal, nekiállok még inkább táplálni a lángokat, ami egy pontig mintha valóban növekednének is. A célom az, hogy minél gyorsabb legyek, és ne tudjon azonnal reagálni, így megnehezíthetem a dolgát talán.
Ava Sophia Volkov
INAKTÍV


MiniVolki
RPG hsz: 124
Összes hsz: 131
Írta: 2025. március 15. 10:03 Ugrás a poszthoz

Lissi

- Ez mondjuk igaz. - ahogy ő is, úgy én is körbenézek, de nem látok semmit, aztán kis idő múlva elnevetem magam. - Mágia! - olyan sok mindent tudunk szépen elrejteni, beleolvasztani a környezetünkbe, erre tessék, mind a ketten itt bambulásunk egy mágiával megalkotott helyen és elszívókat keresünk.
- De, ez igaz. Csak mondjuk jó lenne, ha ez eszembe is jutna. - nem elég csak ellenállóbbnak lenni, ahhoz az is kell, hogy az ember szépen odakoncentráljon a dologra és ne felejtse el, hogy amúgy alkalmas arra, hogy a saját kis szerencsétlen életét mentse. Csak most valahogy az agyam kezd zokni lenni, és nem tudom, hogy miért. - Igen, azt hiszem pihenek egy kicsit. - érzem, hogy megütött a dolog, valószínűleg a két nappal ezelőtti sejtésem, hogy bújkál bennem valami nyavalya egyre inkább bizonyosságot nyer. Teljesen jól voltam, azt hittem, hogy csak kicsit túltoltam ezt a hetet, de most már érzem, hogy ez más lesz.
- Máskor folytatjuk? Szerintem elnézek a gyengélkedőre, de nem szeretnélek megfertőzni. Szerintem elkaptam valami takonykórt. - amiből szerencsére gyorsan ki tudnak gyógyítani, és talán át is vészeltem volna, ha nem állok neki arcoskodni az elemem használatával. De talán jobb is ez így, mert ki tudja meddig játszottuk volna a kis kellemetlen közérzetek időnkénti rámtörését. Persze ettől függetlenül Lissi eljön velem, tudom, hiszen jó barátnő és imádom őt ezért is.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ava Sophia Volkov összes hozzászólása (23 darab)

Oldalak: [1] Fel