Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az hogy mennyire van kedvem férjhez menni, egy dolog. Az hogy mennyire van kedvem Bánffyhoz férjhez menni, egy másik dolog. Ami a közös bennük, az az, hogy egyik sem érdekli a családom.
Nem értem magam, hisz nem újdonság, nem hidegvízként zúdították rám, hisz mióta tudom, mi az, hogy házasság, tudom azt is, hogy marhára nincs beleszólásom abba, ki lesz a férjem. Valahol azért sejtem, ha lenne sem lenne más a felállás, rábíznám a családomra. Jó, talán akkor nem egy srác mellett kötnék ki, aki úgy fűt, mint a kandalló a nappali közepén. Követem viszont a nagynéném tanácsát, és próbálok a pozitív oldalára gondolni, ami meglehetősen nehéz tekintve, hogy amint kinyitom az ajtót, máris a nyivákolását hallom, ami felérne egy áriával is. Újra elfog a késztetés, és most már engedek is neki. Odabillegek a fésülködőasztalomhoz, és elveszem a pálcám, hogy a ruhámba rejtsem. Ha nem fejezi be, én esküszöm elkussoltatom. Azt sem értem, hogy engedheti meg ezt magának, és miért nem törlik érte képen? Nekem egy szemforgatást is rendesen meg kell fontolnom, mennyire éri meg, ez meg mint egy csecsemő, óbégat.
Erőt veszek magamon, és fohászkodok egy sort Merlinhez, hogy legyen elég türelmem, majd meg is indulok.
A nő kijön a helyről, és szabadkozni kezd, mire én legmegértőbb mosolyom varázsolom elő a kalapból, eltüntetve az arcomról mindennemű ellenérzést, ami belül ordít egyébként.
Kétszer is a kilincsre teszem a kezem, mielőtt benyitnék. Persze, hogy legszívesebben most tűnnék el, de apám arcát túl élénken fel tudom idézni ahhoz, hogy meggátoljon a katapultálásban.
Belépek, becsukom magam mögött az ajtót, és összefonom a kezem a mellkasom előtt, arcomról minden érzelmet eltüntetve, meredek a leendő férjemre. Páva. Nehéz megállni, hogy fintorogjak egyet, de nem hiába neveltek úgy, ahogy. Megy ez.
- Befejezted a nyivákolást? - a kérdés kicsit erélyesre sikeredik, mert végtére is nem tartom magam olyan szörnyű nőnek, hogy rinyálni kelljen miattam. A nagyapja találhatott volna nálam sokkal rosszabbat is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Pedig én tényleg igyekszem, de nehéz valakit komolyan venni, aki úgy hisztizik, mint valami kis gyerek, aki nem akar ebéd után lefeküdni. Arról nem is beszélve, eleve nem értem, hogy engedheti meg ezt magának. Az én apám ennél kevesebbért is megmutatta volna már, hogy hol a helyem, nem hogy még szabadkozzon, mint ahogy azt Albert anyja teszi.
Nem is sikerül a legbarátságosabban bemutatkoznom, holott azt mondják, az első benyomás fontos. Ha ez valóban így van, akkor nem kell jósnak lennem ahhoz, hogy teljes vállszélességgel állítsam, valamelyikünk hamar meg fog özvegyülni.
- Teljes életnagyságban - határozottan, már-már katonásan nyújtom a kezem. Arcomon semmi érzelem nem árulkodik arról, legalább annyira élvezem ezt, mint leendő férjem. Ellentétben az övével.
- Az előbbi kis előadásról. Őszintén remélem, hogy csak egy szerep miatt kérte az anyja segítségét, különben nem lesznek egyszerű napjaink, kedvesem - ahogy az ő tónusai, úgy változnak az enyéim is, már-már jó kedélyű csacsogásba megy át, bár csak a vak nem látja, az idegein készülök táncolni.
- Csak ha száraz - biccentek aprót, hisz az édes borral nincs jóban a gyomrom, olyan savat csinál, hogy az valami eszméletlen.
- Csodálatos a birtok - kezdek fecsegni, s ha kapok poharat, azzal együtt sétálok az ablakhoz.
- Tarthatnánk az esküvőnk ott az udvaron, a tó mellett... Áprilisra gondoltam - igazából rá se nézek, tényeket közlök vele, és biztos lehet abban, hogy ugyanezt már a nagyszüleivel, és szüleivel is átrágtuk. Meglepő módon nagyon kompromisszum készek voltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Életem legszebb napjait élem éppen. Ja. Nem ide. Háznéző, ruhanéző... olyan anyós, aki bár határozott, ki nem hagyna egyetlen pillanatot sem, hogy jobb színben tüntesse fel a fiát. Nem is tudom, hányadszorra biztosítom mosolyogva, hogy semmi gond nem lesz köztünk, az idő majd mindent elrendez. Épp csak magamban teszem hozzá, azért olyan házat keressünk, ahol elég nagy a ház udvara, vagy kertje, ha az állításom idő közben mégis megdőlne.
Azt látom, hogy nekik ez fontos. Azt is látom, hogy viszonylag hamar özvegy leszek, vagy épp Albert, de legalább mindenhogyan víg özvegyek leszünk. Az anyját azért mégsem akarom ezekkel a csodálatos jövőképekkel traktálni, olyan csodálatos menye vagyok, amit még álmaiban sem kívánhatna. Egyébként nincs is vele semmi bajom, azt azért beismerem, én is járhattam volna rosszabbul. Mondjuk Ákos feleségével, akinek egy vacsora során, véletlenül beleszúródott a villám a kézfejébe. De ha csak arra gondolok, hogy az a öreg ribanc, szájára veszi a családom, bánom, hogy nem filéztem ki, és tálaltattam fel őt. Na, mindegy, jobb a nyugalom. Én már nem tudom, melyik utca ez, csak azt tudom, hogy oldalra kapva a fejem, magasba ível a szemöldököm.
A ház tulaja most vagy nagyon béna, vagy szentimentális, és ha engem kérdeznek, egyik sem jobb a másiknál. Hogy lehet elcseszni egy nyolcast? Annyira bántja a szemem, hogy már szinte indulok meg, hogy helyre igazítsam, míg anyós pajti az ingatlanossal fecseg.
- Egy tízes skálán mennyire flúgos az, aki itt lakik? Nem akarok dilis szomszédokat - én szentül meg vagyok győződve arról, hogy az ingatlanos jött ide mellém, vagy az anyósom, így köntörfalazás nélkül teszem fel a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egy ideális világban, egy nőnek maximum el kell stagnálnia a férje mellett, nem nevelni, vagy épp a sarokba küldeni, ha nekiáll hisztizni. Szar világba születettem, ezt így meg tudom állapítani.
Ezzel az a probléma, hogy tőlem a gyereknevelés a legtávolabb áll. Nem feltétlenül akarnám a gyereket olyan markokkal nevelni, mint ahogy engem neveltek, de más módszert aligha ismerek, így bölcsebb, ha nem aggatok a nyakamba még egyet. Mert egyet hirtelen kaptam, ha kértem, ha nem.
Hamar szóvá is teszem, hogy a nyafogása nekem baromira nem imponál, és nem mondhatnám, hogy meglepődöm a reakción. Pontosan mint egy sértett kamasz, épp csak azt csodálom, nem szaladt nyomban anyja után, de... türelmes vagyok, kivárom én itt az ablak mellett állva.
Csak akkor fordítom felé a fejem, mikor megbizonyosodok róla, hogy ő most feltett pár értelmes kérdést, a gúnyos mosolyom ennek köszönhető, nem is maguknak a kérdéseknek.
- Megszülettem - aprót vonok a vállamon, mást aligha tudnék felhozni, és voltaképp... ez tényleg így van.
- Ahhoz bátor vagy, hogy a nagyapád idegein táncolj, de ahhoz nem vagy elég bátor, hogy kimond meleg vagy? - teszem fel a kérdést pislogás nélkül, szerintem jogosan, és ezen ponton teljes testemmel felé is fordulok, és összefonom kezeim a mellkasom előtt.
- Nézd, nem azért megyek hozzád, mert egész életemben a szőke hercegre vártam. Azért megyek hozzád, mert apám idedobott nektek. Szóval engem baromira hidegen hagy, hogy mit hová dugsz. Csak játssz okosan, és ha lehet, még egyszer ne kerüljünk ennyire szem elé. Gyomorforgató a családod - úgy érzem, ezen a ponton már én is nyugodtan lehetek őszinte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Idegesít ez a nő. Miért akar mindenbe belevonni, mikor már lelki szemei előtt ott van minden? Ennél jobban nem tudom mutatni, mennyire érdekel engem a saját jövőm, hát csináljanak amit akarnak. Attól, hogy aranyba borítják, az még ugyanúgy kalitka marad. Persze mosolygok, de úgy, hogy valószínűleg már úgy is marad az arcom, meg bólogatok is, sőt.... kacagok. Komolyan.
Egy ponton viszont sikerül lemaradnom, mert ez az apróság is felcsesz. Nem nehéz, ez is tény, főleg hogy kellően megalapozták a hangulatom.
Nyitom a szám, kérdezek, de választ egyiktől sem kapok, hanem egy teljesen más irányból, viszont túl ismerős hangon. Oldalra fordulva hirtelen azt se tudom, mi tévő legyek. Ha most a nyakába ugrok anyós pajti előtt, megnézhetem magam, ha meg kitekerem a nyakát... az meg túl gyors és kegyes lenne. Mert elsőre a harag fog el. Engem nem érdekel, hogy szakítottunk, de már ott sem volt... Nem, nem volt rá szükségem, nekem sosincs másra szükségem, de akkor is kapja be.
- Oké. Hívják az aurorokat. Zárassák be. Ez elmebeteg - szinte kiabálok, és Álmosra mutogatok, csak hogy érezze a törődést, de mikor értetlen pillantásokat kapok, csak megrázom a fejem, és megvárom, míg anyós újra az ingatlanossal kezd diskurálni.
- Te mi a francot keresel itt? Ótvarabb helyet nem találtál?  Hol a hajad? Remélem, valaki kitépte... szálanként... és fájt - egy pillanat alatt elfelejtem, hogy nem a Durmstrang udvarán állok, és hiába szórok szikrázó szemeket, már senki nem jön megkérdezni, seggbe kell-e rúgni. Itt egyedül vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- El lehet őt felejteni? - teszem fel a költői kérdést, mert mély nyomot hagyott bennem az a nő. Sose találkoztam még fura szerzettel előtte, de rá határozottan ráaggattam az "ez nem komplett" kifejezést. Nem értettem, mi a baja, miért viselkedik úgy, mint aki mindjárt elkatapultál mindenhonnan, meg úgy az egész nőt se nagyon, de persze ezt a lehető legkedvesebben adtam az előttem álló tudtára, lévén tudtam, mennyire fontos neki.
- Hát ez csodálatos... és sajnálom az anyukádat... meg az egészet.. jó, tizenöt év után könnyebb - épp csak annyira mesterkéltnek hangzik. Pedig esküszöm, nagyon szívesen úszkálnék itt a nosztalgiában, ha pár centire mögöttem, nem az anyós tervezgetné a közös jövőm az ő csepp angyalkájával. Csak törne el a szárnya.. vagy valami. Zuhanna le a mennyből, tudom is én.
- És annyira elkoptál, hogy egy rohadt házszámot nem tudsz helyre pofozni? Régen még a pelyheid is mágiával nyírtad - a megjegyzésem igenis jogos, és az a számonkérés is. Kevés Álmosnál okosabb embert ismerek még most is, szóval ha eltékozolta, a saját kertjében fogom elásni...
- Gyenge voltál - talán most először én is elvigyorodom. Amúgy nem, nem tartottam sose gyengének, Frednek megvolt a maga bája, amivel ki tudta idegelni az embert.
- Egy hétig fel sem bírt kelni..... utána - halkan jegyzem meg, és hirtelen rohadt érdekesnek találom a járdát, de azon is csak a repedéseket látom. A hülye  becézésére emelem csak rá a tekintetem, amivel szeretném megfojtani. Semmi személyes, régen hallottam és elszoktam tőle, más meg nem is mer a rendes nevemen kívül máshogy hívni.
- Férjhez megyek - ki is húzom magam, csak az arcomra van írva, mennyire várom már a jeles napot.
- Ne, el ne kezdj szánakozni, mindketten tudtuk, hogy egyszer nekem reszelnek. Ha lesz egy kis szerencsém, laza fél év alatt kicsinálom azt a páva Bánffyt - sziszegem a lehető leghalkabban, hogy anyóspajti meg ne hallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Dragomirova - biccentek, kivételesen nem hibáztatva, mert én is belátom, furcsák a névadási szokásaink.
- És nem gondolnám, hogy nagyobb bűn, mint Bánffynak - épp csak egy fél pillanatra rándul meg az arcom. Mintha elmosolyodnék. Nem látok sok különbséget a két család között, főleg mert a leendő férjemmel beszélgetek épp.
És mivel jelen van, könnyen meg lehet állapítani, hogy annyira dönthet ő, mint én. Szerintem az egyetlen különbség, hogy más a két ország, és hogy én nem összecsinálom magam a nagyapjától, hanem megnyitottam a kettőnk játszámáját. Nem kellett a beszélgetés az öreggel, tudtam én anélkül is, honnan fúj a szél, de az óvatossága velem szemben nem mondom, hogy nem legyezte meg kicsit az amúgy is egészséges önbizalmam.
- A te dolgod - kecsesen vonok vállat, ez a része engem nem érdekel, és nem is érint, főleg mert nem sokára rá is világítom arra, hogy én magam se őt kértem karácsonyra.
- Sose vonzottak a szőke hercegek. Te is olyan vagy. Adod itt a magabiztos nagyfiút, de az első adandó alkalommal, már rohansz is anyád szoknyája mögé - erősek a szavak, és lehet fájnak is neki, főleg hogy tényleg nagyon csevegősen adom elő, mintha nem is megbántani szerettem volna.
- Nézz végig rajtuk - felsóhajtok, kicsit engedve a merevségemen, és megmutatom a gúnyos mosolyom, azt a valódit.
- Anyád azt sem tudja, hogy járjon a kedvemben, lesik minden lépésem... ki se kell nyitnom a szám, ha valamit akarok... ez idegesítő, ha figyelembe vesszük azt, hogy eladtak minket. Az én családom se szent, de legalább nem képmutatóak - még az állam is felszegem. Az apám olyan amilyen, de abban Albert is biztos lehet, hogy nem fog tőle ilyen bánásmódot kapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Medvém van. Szása. És hiányzik - teljesen komolyan beszélek. Amit sajnálok, hogy nem hozhattam magammal a húgomon kívül, az tényleg csak ő. Jobbnak látták nem terhelni vele a Bánffykat.
- Mit számít, ha csak egy Albert jutott? - villantom meg a gúnyos mosolyom. Neeeem, ebbe a körbe én nem megyek bele, a múltamról sem fogok fecsegni. Főleg, mert múlt és a jelen helyzetben teljesen lényegtelen is, mert az előttem lévő pávával fogom leélni az életem. Ami remélhetőleg jó rövidre sikerül. Vagy neki.
- Ugyaaaan, nem vagy te olyan ostoba, hogy átlépd az orosz határt. Az ottani légkörtől meg amúgy is felzokognának a pólusaid - belerúgok? Lehet. Ennyire becsülöm? Ennyire. Gúnyos a hangom? Csöpög tőle. Emellett abszolút nem értek az ilyen-olyan rutinokhoz, azért vannak rá embereim. Meg mert anyám rögeszméje, én meg adhatok hálát, hogy lett Vanya, és már háttérbe szorultam. Ki nem bírnék még egy mani-pedi vagy mi a franc napot.
- Azt tudod, hogy házat néztünk Bogolyfalván? Anyuddal. Nekünk. Nem fogok ott lakni - teljesen határozottan közlöm ezt vele, most már le is ülve vele szembe.
- Nem akarok szomszédokat, se százéves térfigyelő kamerákat.... se embereket. Azt se tudom, téged hogy foglak elviselni, és nem áltatom magam, sem téged... ha megöllek, nem szeretnék kéretlen szemtanúkat - ó, most már nem is mosolygok. A tekintetem villan csak, ami kellően mutatja, hogy mennyire élvezem, hogy itt most főleg én diktálok.
- Vagy neked más terveid vannak? - azért az illendőség kedvéért csak megkérdezem. Nem mintha érdekelne. Nem mintha.... lenne választása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Óhatatlanul felvonódik a szemöldököm. Láthatóan próbálom keresni a poént, és esküszöm, még nagyobb erőfeszítéseket is tennék, ha nem a leendő férjem próbálná kikezdeni az idegeim. Közben meg tudom, akárhányszor ülnénk ennél az asztalnál se nagyon változna a véleményem. Bánffy Albert rohadt idegesítő.
- Pedig. Elnyelhetne egy fekete lyuk - ezen a ponton már negédesen mosolyodok el, meg se próbálva elrejteni azt, jelenleg mennyire is irritál.
- Ugyaaaaan, biztos sokan eljátszottak már a gondolattal rajtam kívül is - mélázok kicsit, mert nem tudom elképzelni, hogy ezt az embert kedveljék. Ami egyébként közös vonás. Én sem vagyok az oroszok szíve csücske, mégis nyugodtan aludtam, amíg ide nem száműztek.
Budanekeresd viszont több mint jól hangzik, szóval nem is ágálok ellene. Csak legyen kellően távol a családjától, meg attól a... falutól.
- Egyáltalán nem akarok gyereket. Nem csak tőled. Senkitől. Ha apai örömök elé szeretnél nézni, javaslom akassz le egyet valahonnan - azzal elegánsan fel is állok, mert már így is több időt töltöttem vele, mint amennyit szerettem volna. Lassan indulok el az ajtó felé, és ráteszem a kilincsre a kezem, de mielőtt kilépnék még visszafordulok, egy bájos mosollyal az arcomon.
- Viszlát az esküvőn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Gyere - nem kérem. Azt én nem szoktam. Mikor elhoztuk világosan közöltem vele, hogy ha jót akar magának, csendben marad és bólogat. Szeretem, nem arról van szó, de az én felelősségem, és semmi kedvem kamaszos hisztik okozta károkat hárítani. Lehet, nem mondom hogy nem fogja visszasírni az USA-t.
Noha Albert segített, nem lett a kapcsolatunk annyival jobb, hogy ne lépnék le Vanyaval az első adandó alkalommal. Bármit, csak abból a ravatalból kiszabaduljak.
Apámmal való találkozásnak már nyoma sincs rajtam, hála a mágiának persze. Senki nem lepődött meg azon, hogy rivalló várt itthon, igazán elismerendő a férfi reakcióideje, és nem mondom, hogy nem voltak jogosak a lépései. Ellenkeztem, és szembe mentem a döntésével, életemben először. Bánom? Cseppet sem.
Üstösdön már jártam, ezért tudom, hogy itt még jó eséllyel meg is tudjuk venni, ami kell. Nem sokat teketóriázok, hamar a bevásárló utcára hopponálok a kis Hercegnővel.
- Apu már intézi, hogy idejárj, szóval... - vállat vonok, mintegy szabaddá eresztve a vadat. Nem hiába anyám lánya, és nem hiába olyan az én fejem, mint akinek a fogát készülnek húzni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mondhat nekem bárki bármit, nincs hatásosabb fogamzásgátló annál, ha van egy tinédzser húgod. Merthogy eszembe sincs kihordani egy lényt, aki ugyanígy az idegeimen fog táncolni. Pedig én annyira akartam hinni, hogy a szőke padlócirkálónak már van annyi esze, hogy kettő darab kérést felfogjon. Viselkedjen, ha a Bánffyk a közelünkben vannak, és szóljon, ha lelép. Egyik sem teljesíthetetlen, a szőkének olybá tűnik mégis meghaladja az értelmi szintjét.
Valahol hibáztatni se tudom érte, anyám nevelése, és ez jócskán ki is ütközik, de a hála... az a kurva hála nem kellene, hogy kivesszen belőle. Bár semmi kedvem, mégis úgy érzem, ideje a csepp agyába vésnem, hogy lehet itt határokat feszegetni, meg a türelmem próbára tenni, csak nem érdemes.
Onnan tudom, hogy hol van, hogy természetesen ő sincs soha egyedül. Nem is az aggodalom lep el, hogy akár egy haja szála is görbülne, pusztán a tudat basz fel, hogy annak ellenére csinálja megint a faszságait, hogy közöltem vele, ne tegye. Természetesen az elsőről is tudtam, tudok én mindenről, de adtam neki esélyt arra, hogy aránylag felelősségteljesen legalább utólag beközölje, de nem... megy a saját feje után. Ha így folytatja a feje a föld másik felére fogja vinni...
- Ha ennyire utálsz itt is, nem kell az agyad tenni, csak egy szavadba kerül, és máris mehetsz Pennsylvaniába a csuhások közé - az egyik oszlopnak dőlve, szakítom meg a romantikájukat. Amennyire egymás szájában vannak, gyanítom fel sem tűnt nekik, hogy társaságot kaptak. A húgomat nézem. A mellette álló Marok Jancsit jelenleg leszarom, mert nem nekem kell vele foglalkoznom. Azt megteszi a köztünk cikázó galamb, aki amint felrepül, még Vanya is biztos lehet benne, hogy mire hazaérünk, már a lovagja alsógatya méretével is képben leszek. Oroszul beszélek természetesen, az arcom is kifürkészhetetlen. Nincs rajta a nagy öröm - az sosincs -, de a düh sem vehető észre, ezért is teszi jobban, ha most fülét farkát behúzza, és megindul, anélkül, hogy nekem azt kérnem kelljen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Állj fel! Ezt meg tartogasd annak, aki nem ismer - az égnek emelem a tekintetem, és elrugaszkodok az oszloptól, de nem megyek hozzájuk közelebb. Az égadta világon semmi nem indokolja, hogy Vanya ilyen drámával járuljon elénk... még. Mert ha a kisasszony így folytatja, megmutatom én neki, apánk hogy törte le az én szarvam, úgyis nehezményezte, hogy ki van hagyva. Hálálkodnia kellene, vagy legalább minden este elmormolni egy imát, amiért anya szeme fénye - meg természetesen az enyém is, annak ellenére, hogy most fel tudnám lógatni -, és nem azt a nevelést kapta, amit mi.
- Nyilván azt is te mondtad neki, hogy szökjön meg. Nyilván meg tudnád védeni, ha baj lenne, és nyilván rohannál Szalamantonra közölni velem, hogy melyik ispotályban találom, ha mégse - most már a gyerekre is rávillannak a szemeim és hamar átváltok angolba. Nem kell neki mindent tudni, és baromira ajánlom Vanyanak is, hogy ne fecsegjen feleslegesen.
- Leszarom, mit csinál. Leszarom, ha nem bírsz magaddal, felpakolod az egyik sörpadra, és helyben dugod meg, igyon meg egy fekete gólyát, és szóljon - mert úgy tűnik, még most sem érti meg a kisasszony, mi az én problémám. Nem fogok felette erkölcs csőszködni, nem az anyja vagyok, és nem én nevelem. Tudni akarom, hol van ennyi. Nem olyan kurva nagy kérés ez.