Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 210
Összes hsz: 245
|
"A tanítás azt jelenti,
hogy segítjük a
másikat a felfedezésben" ZalánNem szól semmit a bölcsességre, helyette villájával szel egy darabot az éppen elé rakott citromos tortából. Egészen különleges íze van, de már ismerős Ramóna számára, éppen ezért választotta. Ráadásul még a tea is passzol hozzá.
Tekintete aztán ismét Zalán dobozára siklik, mikor a fiú magyarázni kezdi, mi is az. A navinés már akkor furcsállta a költözés gondolatát, mikor először hallott róla. Neki elég változás volt az is, hogy mestertanoncként új szobába kellett költöznie. Azt is nagyon nehezen szokta meg, hogy a kastélyban lakik, és nem otthon, a debreceni házukban tölti a mindennapokat. Pedig a mostohaapja mondogatja neki néha, hogy 19 évesen illene lassan elköltöznie otthonról. Néha még azt is hozzáteszi, hogy ebben a korában Rami anyjának már gyereke volt.
- Mi van benne? - érdeklődik a dobozra bökve.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1495
Összes hsz: 1811
|
Ramóna - Mindjárt megtudjuk - szusszantotta, ahogy a pálcája után nyúlt. Elmotyogott egy Diffindót, melynek nyomán a csomagolás szabályos vonalban hasadt fel. Az egész tetején egy papírdarab pihent, rajta az anyja kézírásával. Azt egyelőre letette maguk elé az asztalra és egyenként emelte ki belőle a kacatokat. Egy téli kesztyű, szerszám a gördeszkájához. Még egy zacskónyi kekszet is bele tudtak neki tuszkolni, amit röpke gondolkodás után Rami kezébe nyomott, majd kikotort alulról egy újabb dobozt.
- Mi a fene - motyogta értetlenül a fekete csomagolást forgatva ujjai közt. Ez biztos nem az ő cucca volt. Nagy nehezen nemlétező körmeivel fogást talált rajta, és felnyitotta. Csak mégjobban összezavarodott, amikor kiemelte a téglalap alakú ketyerét. Hogy legyen némi fogalma, az anyja levele után nyúlt és elmélyülten olvasni kezdte, míg másik kezében még mindig ott pihent a szerkentyű.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 210
Összes hsz: 245
|
"A tanítás azt jelenti,
hogy segítjük a
másikat a felfedezésben" ZalánVilláját a tányérja szélére támasztja, karjait pedig az asztalra, s úgy figyeli, ahogy Zalán elkezdi kibontani a csomagot. Változatos dolgok kerülnek elő belőle. Szeme ösztönösen az asztalra rakott papírra siklik, de hamar realizálja, hogy nem lenne illendő elolvasnia. Helyette inkább tovább figyeli barátja kezét. Meglepetten szorít rá a kezébe adott zacskóra, s csak néhány pillanat után jut eszébe megnézni, hogy mi is van benne. Nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, s egyébként is jobban felkelti figyelmét a dobozból előkerülő doboz. Picit elemelkedve a padról, előre dőlve nézi meg, mit is tart a levitás a kezében. Érdeklődve vizsgálja meg a telefont Zalán kezében, s kíváncsian várja, mit olvas ki a levélből. Visszahuppan az ülésre, s a kekszet lerakva szel még egy darabot magának a sütiből.
|
|
|
|
|
Dr. Kedves Antal Nimród
KARANTÉN
KAN | mindig "kedves"
RPG hsz: 179
Összes hsz: 422
|
 - Nem vagyok már fiatal, az tény - válaszolja végül, bár első reakcióként kicsit a szemöldöke szalad fel. Mintha kicsit pimasz lenne a leányzó, de végülis gyerek, úgy dönt, elengedi. Talán csak ő lát sokat az egészbe, mert Ellának is hasonló megjegyzései vannak utóbb. Különben is, elmúlt már ötven, tényleg nem mászkál már fára ebben a korban, hacsak nem animágus alakjában teszi. - Nem csoda, ha folyton cirkusz van - állapítja meg aztán, miután sikerül tisztázni, hogy kiről is van szó. Naívan azt hitte ő is, hogy legalább itt rend van, ha már az iskolában gyakran csinál valaki valami eszement ökörséget, gyakran éppen az eridonosok, amitől alkalmanként megfordul a fejében a felmondás gondolata. Ezek szerint azonban itt sem jobb a helyzet. Sóhajt is egyet, tudomásul véve, hogy erről a helyről túlságosan is optimistán gondolkodott eddig. Megadóan bólint arra, miszerint sok az energiája a gyerekeknek. A végén meggondolja még, hogy szeretne-e több gyereket, pedig már megbeszélték, hogy azért még legalább kettő, de inkább három jöhet majd, ha végre Ella is lenyugodott és összeházasodtak Anával. - Antal - mutatkozik be ő is, ha már a leányzó elárulja, hogy ő Margitka. Noha némi kétkedéssel fogadja a nevet, mert nem kifejezetten tűnik gyakorinak ebben a generációban, de ám legyen. Ha nem is Margitka valójában, az nem oszt, nem szoroz. - Még nem is mondtam, kit keresek - jegyzi meg, amint a leányzó lemászva elindul előtte, hogy utat mutasson. Éppen ezért is áll meg még az ajtó előtt, végigmérve Margitkát, ahogy az eridonosokat is szokta. Kár, hogy ez ennek a gyereknek még semmit nem mond, ezért nem is biztos, hogy hatásos. - Lehet, hogy mégis inkább csak az igazgatóval vagy a helyettesével kellene beszélnem előbb, hogy mi is történt.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1495
Összes hsz: 1811
|
Ramóna Szórakozottan nevette el magát, pedig akkor még csak pár sornál járt. Aztán hamar hitetlen grimasz uralkodott el arcán, úgy bámult újra az eszközre. A hátoldalát rúnajelek tarkították, a kijelzője pedig sötét volt.
- Nem hiszem el, hogy rá tudta beszélni apát egy ilyenre... - Nem lehetett kiolvasni a hangjából, hogy ennek most örül, vagy inkább elborzasztja a gondolat, hogy neki mugli telefonja legyen. Fél oktávval magasabb hangon folytatta a kifakadást az anyja következő mondataitól, ami már sokkal többről árulkodott Zalán véleményét illetően - ...hogy a bagoly neki lassú és megbízhatatlan? Mi az, hogy megbízhatatlan, ez az izé nem úgy néz ki, mint amire egy kicsit is rá akarnám bízni az üzeneteimet! - motyogta letéve a levelet, aztán homlokráncolva próbált babrálni új szerzeményével. Megkocogtatta az elejét bizonytalanul, de az sötét maradt.
|
|
|
|
|
Frida L. Bergstein
Tanár, Melodimágus, Egyetemi hallgató, Előkészítős tanár
RPG hsz: 69
Összes hsz: 74
|
Halk nevetéssel adóztam a tréfának, finoman lehajtott fejjel. Megszoktam már, hogy meglepődnek a sokféle különböző hangszeren, pedig nekem természetes és élvezettel teli volt, hogy mindig egy újabb fajtát próbáltam ki. Aztán rajtam volt a sor, hogy elismerően pillantsak fel a férfira. Sosem mentek rosszul a bűbájok, de mindig tisztelni tudtam azokat, akik új, eddig még sosem használt varázslatokat fejlesztettek ki. Én erre a szintre sosem fogok eljutni.
- Milyen bűbájokat fejlesztett még? - Borzasztóan érdekelt, mivel foglalkozik. Talán mivel annyira mással telnek a mindennapjai, mint az enyémek. Mégis, mindketten művészek vagyunk, és a magunk módján az emberek segítői. - Ha jól emlékszem, volt egy nagybátyám, sőt, édesanyám nagybátyja, aki szintén kísérleti bűbájokkal foglalkozott.
- Megrendelésre dolgozik leginkább? - érdeklődtem tovább. Közben kezdtem egészen el is feledkezni arról, mi is volt jövetelem eredeti célja. Igen kellemes hangulata volt a műhelynek, s úgyszintén kellemes volt társalogni a férfival.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 210
Összes hsz: 245
|
"A tanítás azt jelenti,
hogy segítjük a
másikat a felfedezésben" ZalánA sütire teájából kortyol, s bögréje fölött nézi Zalánt, ahogy ő a levelet olvassa. Összeráncolt szemöldökkel, finoman megdöntött fejjel figyeli a grimaszba forduló arcot. Egyelőre nem érti, mire az arcvonások változása, s a fiú szavaiból sem derült ki, hogyan is kéne reagálnia.
Ismét előre dől, hogy jobban megvizsgálja a Zalán kezében csücsülő tárgyat. Kezdi megérteni a levitás reakcióit.
- Miért? - kérdezi őszinte meglepettséggel. A Bagolykőben töltött első féléve pokol volt számára a telefonja nélkül, míg nem sikerült elég pénzt összespórolniuk, hogy fel tudja rúnáztatni. Szereti, hogy azon el tudja érni az édesanyját, esetenként a nagymamáját, nem kell a baglyokra várni. Ráadásul Ramóna a telefonján hallgat zenét, mely életének elengedhetetlen része, és egy-egy dalszövegét is azon írja.
Egy darabig figyeli, hogy barátja mit babrál a készülékkel, mígnem elege lesz a lánynak. Ismét áthajol az asztal fölött, hogy finoman Zalán kezéhez érve kihámozhassa abból a telefont. Finom sóhajjal huppan vissza a padra, s már meg is nyomja a telefon oldalán a bekapcsoló gombot, egészen addig rajta tartva a kezét, míg a képernyőn fel nem villan a márka neve. Ekkor teszi csak vissza az asztalra, kettejük közé.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1495
Összes hsz: 1811
|
Ramóna Ugyanolyan döbbenettel nézett Ramira, mint ahogy a kék szemek visszabámultak rá. Száját tátotta, de csak nyökögött, mert azt hitte, a válasz egyértelmű kéne, hogy legyen: mert muglik készítették. Miért kéne olyasmiben bíznia, amit egyáltalán nem ismer?
- Hát mert egysz... - beléfúlt a szó is, amikor Rami hozzáért. Menten kihúzta magát ültében, de hamar rákönyökölt inkább az asztalra, hogy figyelje, mit művelnek a telefonnal, mert a kíváncsiság erősebb volt abban a pillanatban, mint a zavar. A fény láttán fellelkesült kissé és mutatóujjával közelebb tolta a készüléket Raminak, noszogatva, hogy csinálja, amit csinálni kell vele... bármi legyen is az.
|
|
|
|
|
Hegedüsh Marcell
KARANTÉN
Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
|
Rudolf¤ egy kis update ¤ GIF ¤ Mivel az utóbbi időben elsajátítottam a jobban kommunikálás művészetét, ezért valamivel mégis kellemesebb kimondani magamból ezeket a szavakat. Mert már lassan elkezdtek bennem érni, és sajnos csak a pálinkánál jó, hogyha elindul ez a folyamat. Most csak várakozó, fancsali képpel meredek barátomra, és remélem, hogy lesz a ma estének folytatása. Szeretném megtudni, hogy mi van vele mostanában, hogyan érzi magát, merre lesz az „arra”. Nekem végre a magánéletem egyenesbe kerül, már csak a munkát kellene mihamarabb fixálni. Mert ezekből a mellékes melókból nem fogok tudni eltartani egy egész családot. Nem mintha nem tudnánk Elektrával mindent megbeszélni már, de azért kerüljük el a pénz-okozta feszültséget, hogy maradjon még a férfiasságomból valami apró morzsa. De aztán megszólal. Megbocsátó hangnemet hallok. Halvány, köszönetnyilvánító mosoly terül szét idősödő vonásaim között.
– Köszönöm, Barátom – zárom össze szemhéjaimat lágyan, majd ugyanolyan kedvességgel tekintek rá vissza, mint azelőtt. – Nem volt egyszerű újra visszakerülnöm a valóságba – nyúlok újfent a korsóért, hogy ajkaimhoz emeljem és két, három kortyot legurítsak a gigámon.
– Veled mi újság manapság? – kérdezem, majd figyelem, ahogyan egy lány – aki már többször elsétált az asztalunk mellett – elhalad mellettünk, és kedvesen Rudolfra mosolyog. Vigyorogva nyalom meg ijesztően egységes fogsoromat, majd ajkaimat érem nyelvemmel, és kissé előre dőlök. – Szerintem bejössz neki – bökök fejemmel a barnahajú leány után, aki éppen vissza is néz, és szemérmes kihívósággal tekint vissza barátomra. Élvezem most ezt a helyzetet.
|
|
|
|
|
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos
Pertner a könytösben
RPG hsz: 200
Összes hsz: 679
|
Hege- Nem.
Mosolyodom el szelíden, és kicsit megingatom a fejem, ahogy a lányt felhozza. Én is észrevettem, hogy itt köröz, de nem tudok neki olyan válasszal szolgálni, amit remél.
- Ő az egyik tanítványom. Versenyre készítettem fel, tavaly csak az ezüstöt tudtuk elhozni, megígértem, hogy idén az arany lesz a cél, csak történt pár dolog, és most egy kicsit szüneteltetjük a viszonyunkat, a Bagolykő meg én.
Nem így terveztem, de az év eleje tett róla, hogy végül így alakuljon, és bár furcsa ennyit otthon lenni, azért megvan a maga szépsége is. Elkezdtem például a könyvemet írni, ideje volt, ha a minősítés egy újabb fokát a lehető legkorábbi időpontban el szeretném érni.
- A diákok már nem olyanok, mint régen, nem ismerik a határaikat, nem tisztelik azt, amit kaptak, az hiszik, a prefektusi jelvény arra teszi őket kiváltságossá, hogy szórakozzanak. Sajnos én is elragadtattam magam. Tettek és áldozatok. De nem aggódom, az elmúlt napok eseményei miatt Anti Zsófit kérte fel, hogy segítsen neki az Eridont vinni, mint józan gondolkodású embert, aki jártas a jogi esetekben, és ő pedig hozzám fordul segítségért. Láthatatlanul vezetem tovább a házat.
Nem vagyok benne biztos, hogy teljesen belegondolt ebbe bárki is, vagy, hogy bárkinek feltűnt-e, hogy a mi ismeretségünk kívül esik a Bagolykő falain, de nem is baj, így teljes a nyugalmam.
- Azóta többet időt tudok Nellivel lenni, és ő az egyetlen nő, akit szeretni is képes vagyok, így nem érdekelne a legkevésbé sem, hogyha tetszenék bárkinek is. Mi a helyzet veled?
|
|
|
|
|
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
|
FridaBájos mosolyt kap a téfáért cserébe. Már megérte. Reggel, amikor felkelt, erre nem számított. A betévedő vevők és megrendelők általában nem ilyen szépek és kedvesek. Lassan az udvariasság is megy kifelé a divatból. Tamást ez mindig felbosszantja. Pedig már megszokhatta volna, de túl nagy az önérzete. Rothstein vonás. Ennyi jutott neki a rokonság azon ágából. - Hűha, nos... - vakarja meg tarkóját és látványos gondolkozásba kezd. Összeszedi fejben minden bűbáját. - Olyat, ami felismeri a rokont-barátot-díjbeszedőt és csak azt engedi be a kertkapun, de mindenki más előtt zárva marad. Aztán van egy önpolírozó fabútor bűbájom. Egy ajtókra és ablakokra vethető mágia és mugli behatolást gátló, ami még a gurkót is kivédi. Nincs többé betört ablak-megrongált ajtó. Persze vannak másmilyenek is még. Például az amelyikkel bármilyen intarziából élő, kivetülő mesét tudok varázsolni. Ezt a lányos anyukák szeretik. Főleg zenedobozokon használom. Meg ha tervrajzot készítek - ered meg a szokásostól eltérően halgatag hősünk nyelve. Szereti a munkáját és ez minden szavából kicseng. Érti is a dolgát. Egyre több megrendelője akad mostanában. Hála a városba költöző egyre több gazdag megrendelőnek. - Mugli születésűként nekem nincsen ilyen rokonom, de az harmad unokahúgom erre csak legyintene, hogy nem az számít. Sőt legyek magamra büszke - mosolyodik el szerényen. Neki nem kenyere az öndicséret, sem a kérkedés. Amit tud azt tudja és megdilgozott a tudásáért. Nem rest kamatoztatni sem, hiszen ezért tanulta. - Igen. Általában. Ön csak a Bagolykőben vagy az Előkészítőben is tanít? - érdeklődik mert ha jól emlékszik Imola mesélt pár kedves tanárnőről, akiknek a leírása illik a vele szemben állóra.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Villámkezű
RPG hsz: 278
Összes hsz: 346
|
Oshiro Noa professzorMegerősítette meglátásomat az érzelmek nyílt vagy kevésbé nyílt kimutatása kapcsán és ezzel mai nap először Noanak sikerült megmosolyogtatnia. Halvány volt, mint apró gyertyaláng az írónak asztalán, de biztató, hogy nincs minden veszve és talán csak idő kérdése, amíg kifújom itt neki magam mindenről, aztán majd felocsúdom. Érdeklődve vizslattam a mellettem ülőt. Elég nyurgának tűnt, lenne mit dolgozni azokon a bicepszeken, egyébként meg mivel ténylegesen nem először beszéltünk már így volt róla egy némileg kialakult képem. Erősnek tűnt és pozitívnak egy furcsa, melankolikus kisugárzással, amit nem tudtam semmivel sem magyarázni. Noa hümmögése megijesztett, szemeimmel tetőtől-talpig mérve figyeltem rezdülését, hátha abból kiolvashattam valamit, aztán hamar visszajutottam abba a mederbe, hogy jobb ráhagyni, mit is gondolt rólam vagy az elmondottakról. Szerettem volna azért még hozzátenni a magamét, magyarázni a végtelenségig, ő viszont engem megelőzve belém fojtotta a szót. Szemeimben meglepettség fénye villant, majd helyét az öröm és elégedettség vette át. A tudat, hogy megértett, ennyire gyorsan reagált szövegelésemre, azt bizonyította nekem, hogy Noa tényleg igyekezett megbeszélni a helyzetet és a maga esetlenségével tanácsot adni. Idővel sikerült felfedeznem benne az izgatottságot, melyből lassan rám is átragadt; éreztem aggodalmát, meg egy számomra rejtett, tompa-fájdalomhegy csúcsát. Csak most esett le, hogy el sem mozdult mellőlem, mintha örökre megdermesztettem volna kísérletemmel és tanárom attól rettegne, hogy egyszer csak visszakúszok a tó aljára, ténylegesen örök némaságba burkolózva. Éreztem izmainak feszülését, mégis velem maradt. Nehezemre esett megtalálni a megfelelő szavakat, kifejezni miért is vállaltam be ezt az őrültséget, aztán apránként megnyíltam neki. Sokat segített, hogy egy ponton vállamért nyúlt, gyengéden megszorította. Ez egy módja az energiaátadásnak, apró mozzanat, megfűszerezve sok támogatással. Mosolyogva lenéztem a földre, nem mertem szemeibe nézni. Kicsit megkönnyebbültem és csak most észleltem, hogy körülölelt az estével ránk ereszkedő hideg lepel; ha tovább kellett itt ülnünk a földön, biztos voltam benne, hogy rövid úton mindketten megfázunk és jó, ha megússzuk annyival. Észrevettem a tőlünk odébb fekvő, vizes kabátot is, akadt egy terv trükkös tarsolyomban, amivel könnyen megoldhattuk a problémát, viszont ahhoz kiváltképpen szükséges eszköz a kabátom. Míg eloldalgott a cuccaimért, addig ügyetlenül kinyúltam balra, remegő ujjaim közé csíptem az anyagot és húztam. Ügyetlenül mozogtam még, tompa puffanással oldalra dőltem, könyökömmel tartva magam, míg nem végre megszereztem az áhított dolgot, ami Noa kabátja volt. - Köszönöm - nyúltam a felém nyújtott ruhadarabért, de még nem vettem fel azonnal. Kissé leporoltam a koszt és így máris helyre került a komfortérzetem. Bakancsomba nagy nehezen beledugtam lábaimat, majd kabátom belső zsebéből előhúztam pálcámat, s masnira kötöttem a cipőfűzőket, illetve közelebbről is megnéztem azt a másik kabátot. Csöpögött belőle a víz. Amennyire tudtam, remegő kézzel kinyomkodtam belőle, majd az egyikkel eltartottam az enyémtől vékonyabbnak tűnő darabot, másikkal pedig rámutattam pálcástul. Halkan mormogva orrom alatt ugyanazt a varázslatot alkalmaztam rajta, amit Noa rajtam, mikor még feküdtem és a ruhámat szárította. Csak nekem nem ment kéz nélkül, mostanra esett le, mennyi erő meg tudás lehetett a férfi háta mögött. Dolgom végeztével picit leporoltam, aztán mosolyogva felé nyújtottam kabátját. - Valami azt súgja, hogy ez a tiéd! – vigyorogtam, kicsit megcsillantva a „régi Steph” jellemét, a humorizáló fiút, akinek bemutatkoztam Noának és amilyen vagyok is eredendően. Nehéz volt, de akartam, hogy kicsit a vidámabb énemből is kijusson neki mára. Megfordult a fejemben, hogy fogom magam és felállok, de az előzőek tudatában inkább alárendeltem magam a helyzetnek. Nem akartam még több nyomást gyakorolni rá azzal, hogy puszta meggondolatlanságból esetleg tényleg megfulladjak. - Ha segítséget kérni tényleg nem szégyen, megtennéd kérlek, hogy segítesz felállni? – tekintetemet levettem róla, majd a közeli padok egyike felé biccentettem. Visszapillantottam Noára – Úgy tudom, hogy meg vannak bűvölve a padok, télen biztosan meleget sugároznak, de tippemre talán most is így van. Nem szeretnék egy tüdőgyulladást másnap.Segítségkérőn kezemet nyújtottam felé. Mondandóm trükkös volt, saját nevemben fogalmaztam, de egyformán gondoltam mindkettőnkre. - Hát, jó kérdés – tudom, fő a költőiség, talán erre választ se várt beszélgetőpartnerem, aztán könnyen meglehet, nem költői kérdésnek szánta. Bár nem volt tényleges határideje fejlődésemnek, valójában sokkal árnyaltabb a helyzet, mint azt először mutattam neki. Szavait figyelmesen végighallgattam, végig bólintottam. - Ja persze, vannak. Értem mit mondasz és köszönöm. Ha csak ennyivel reagáltam volna le azt, hogy próbált lelket önteni belém, bőven elég lett volna, de folytatni akartam. - Akit féltek - félve megnyaltam ajkaimat. Hatásszünetet tartottam ahogy ismételten emlékeimbe burkolóztam - , arról nemrég tudtam meg, hogy... meg vannak... számlálva a napjai.Hangomban és szavaimban gyengédség lapult. Kissé suttogtam, mintha csak az ujjamra szállt volna egy kismadár, akit nem akartam elijeszteni. Nem mutattam ki lappangó szomorúságomat, helyette hosszú csönd következett részemről. Nem vártam semmi reakcióra, csak még nekem is fel kellett fogni saját szavaim sárkány nehézségű súlyát.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 210
Összes hsz: 245
|
"A tanítás azt jelenti,
hogy segítjük a
másikat a felfedezésben" ZalánTalán jobb is, hogy Zalán nem mondta ki az indokát, mert sok esély van ár, hogy a navinés sértésnek tekintette volna. Az ő családja mégiscsak muglikból tevődik össze. Így azonban akkor sem reagál semmit, mikor a fiú elkezdi mondatát. Nem tulajdonít nagy jelentőséget annak, hogy nem fejezte be, csupán felpillant barátjára, mert agyát nagyon is piszkálja a mondat végének hiánya.
A telefon most mégis jobban leköti figyelmét, főleg, mikor a levitás egyértelműen rábízza a készüléket. Rami egy mozdulattal be is kapcsolja azt, majd ismét barátjára néz, mikor a kijelzőn megjelennek a számok.
- Mi a PIN-kódod? - érdeklődik, a lehető legtermészetesebb hangnemben. Számára mindig jelen volt a telefon és a mugli technológia, végig sem gondolja igazán, hogy Zalán esetleg nem értheti, amiről beszél.
|
|
|
|
|
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc
a báty
RPG hsz: 92
Összes hsz: 94
|
Jegyzetégetés
tábortűz a tavacskánálGréti zavarba hoz, basszus. Lehet, hogy a nap végére lettem ilyen érzékeny és ingerült, de érzem, ahogy elönt a kétségbeesés és a düh, amiért egy ennyire evidens dolgot elfelejtek, mint a gyorskaja. Mégis, talán pont azért, mert minden nap ekörül mozgok, már természetesnek veszem, hogy van nálam, még bizony olyankor is, amikor nincs. Szomorú így látnom őt, és az alkohol hatására rá is játszik egy kicsit, hogy ennek én vagyok az oka. Elpirulok, lesütöm szemeim, és úgy lépek oda közelebb.
- Jaj, te... ha tudtam volna, hogy ekkora csalódást okozok. Majd valahogy kárpótollak - veregetem meg a vállát, aztán adok neki egy nagy ölelést, hogy egy kicsit jobban érezze magát. Ez minden, amit mondhatok. Utána úgy látom, a sör legalább jó kedvre deríti, mert siet is a többiekhez, hogy örömködjön egy sort. Hát, nem vagyok benne biztos, hogy holnap nem lesz fejfájása a másnaposságtól. Nekem dolgom van, meg hát megszoktam, hogy kevésbé ütöm magam ki a többieknél, valakinek ugye józannak is kell lennie, vagy hát amolyan csősz-szerep. Tudom, hogy nem szabadna, mert nem a tesóim, és már ők is nagyok ahhoz, hogy tudják, mi a jó, de mégis.
Dorián beszólására csak forgatom a szemem, megkapja még ő a kis bosszúm, amikor eljön az ideje. A többiek előtt jobb, ha nem égetem, pláne hogy ő a szervező. Teszek pár lépést a többiek felé, de nem hallom tisztán, miről beszélgetnek. Rómeó tűnik fel, aki az ártatlan bajkeverő hírében áll. Szegény gyerek elég szerencsétlen, mindig belekeveredik valamibe. Nagyon meglepődök, amikor a könyveit kezdi el hajigálni a tűzbe, és felsóhajtok, amint megmentik őt attól, hogy utánuk ugorjon. Ilyen hülyét... Szerencse, hogy nem kellett rákiabálnom, hogy fejezze be ezt a viselkedést, mert csak minket éget. Aztán persze Gréta sem tétlenkedik. Szegény megérdemelné, hogy rátaláljon a szerelem, de úgy tűnik, többszörösen szokott rossz ajtókon kopogtatni. Ezt persze nem mondhatom neki, lehet, hogy most is azért jut eszembe, mert már kivégzem az első üveget. Nyúlok is a másodikért, hiszen van bőven, s annyi még nem árt. Tök gyorsan lehúztam, azt hiszem megszomjaztam a nap végére.
- Sajnálom, hogy így alakult. Szerettem volna, ha ő mondja el neked... Remélem, megérted - tör ki belőlem, ahogy bűntudattól és zavartságtól vegyes arcommal újra Grétára nézek. Meglep a kérdése, kellemetlenül jön ki, hogy pont itt kérdez rá, amikor beindul a buli, de valószínűleg az alkohol hozza ki belőle. Teljesen megértem, jogos a felháborodása. Barátként nekem is szarul esne, ha nem szólnának időben valamiről. De... Nem akarok ebbe belefolyni, ezt nekik kell megbeszélniük. - Erre nem biztos, hogy kíváncsi voltam - nevetem el magam, amint oldódik a szorongásom. Fél szemmel őt nézem, vajon tényleg a dolgára megy-e, vagy csak poénkodott, mert nagyon durva, hogy ennyire kivetkőzik magából.
|
|
|
|
|
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos
osztályvezető úr
RPG hsz: 232
Összes hsz: 633
|
ÁlmosEgy dolgot talán nem vett figyelembe. Mégpedig azt, hogy mit mondtam neki, amikor először munkán kívül találkoztunk ott a tavacskánál, a - sikeres - vizsgája után. Elfelejtette, elengedte a füle mellett, hogy én azt ígértem, felelni fogok az aláírtan tolakodónak tűnő puhatolózásom okára. De nem így lett. Nem az első alkalommal, és nem a többediken. Lehet, hogy emlékezett rá, és ő is csak a megfelelő pillanatra várt, mert egyébként pont olyan ember, akiből ezt nézném ki. Mégsem került szóba. A csárdába viszont - mert a bagolyban folytatódó levelezésünk során amellett tettük le a voksunkat - onnantól kezdve rendszeresen megfordultunk. Nem éppen a legbájosabb hely, ahol minisztériumi dolgozókat felfedezhet az ember, de a vajsör kétségtelenül finom. Hát még, hogy egy svájci aranyvérű ott görnyedjen a falubeliekkel. De én más vagyok, más lettem az évek során, és ennek ellenére nem érzem úgy, hogy megtagadtam volna a Romberg örökséget. Nem ebben a formában.
Amikor ismét elhívtam, korábban érkeztem. Leültem a sarokban. Foglalnom se kellett. Az asztal itt kicsit billeg, óvatosan kell ülni, a korsót mindig jobban tesszük, ha szorongatjuk közben. Péntek volt, a hétvége kapuja, másnap sokáig alhattam. Vártam, hogy felbukkanjon, de nem voltam türelmetlen. Éppenséggel a bejáratot sem tartottam különösebben szem előtt. Rendelni se voltam még, mert langyos lett volna már a végén, ha sokáig megvárat. Ilyen egyébként még nem fordult elő. És hogy miért jártam vele össze bizonyos időközönként? Magam sem tudom. Talán jó hallgatóság. Kellően rejtélyes. Vagy kellett valaki, akinek úgy beszélhettem a munkáról, hogy nem voltam bent, és mégis értette, miről volt szó, legalább egy kicsit. Hálátlan szerep. Főleg, amióta osztályvezető lettem. Vigyáznom kell, kinek mit mondok. De ő... Nem tartottam tőle. Fene tudja, miért.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1495
Összes hsz: 1811
|
Ramóna Érezte, ahogy a füle valósággal lángolni kezd a navinés tekintetének kereszttüzében.
- A micsodám? - kérdezett vissza bizonytalanul, miközben még mindig az asztalon tehénkedett. Majdnem bele is könyökölt a sütijébe, ahogy a kijelző fölé hajolt, fejét pedig enyhén bedöntötte, míg némán artikulálta az ominózus "PIN-kód" kifejezést. Mégis honnan a szagos griffganéból kéne tudnia, hogy mi az?
Maga elé húzta ismételten az anyja levelét. Egy perc után fordított a papíron, ahol újabb információk láttak napvilágot. Köztük az említett kód is. Alatta néhány számsor terpeszkedett, mellettük különböző nevekkel: anya, nagyiék(vezetékes), nagyi(mobil), Ábel bácsi, mugli mentők...
- Nekem ez olyan, mintha sellőnyelven lenne - vallotta be szégyenkezve és odacsúsztatta a levelet is Raminak. Szemét sütötte le és megadóan húzódott vissza a székére, hogy turkálni kezdje villájával a sós-karamellás desszertet.
|
|
|
|
|
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák
RPG hsz: 218
Összes hsz: 324
|
Öcsémmeg a ringispíljeDamiennek sajnos hiányzanak a megfelelő élettapasztalatai ahhoz, hogy hibás kerekű Tescos bevásárlókocsihoz hasonlíthassa Armandot; mindazonáltal volt már szerencséje seprűhibához és meglehetősen emlékezteti arra, hogyan kell szinte folyamatosan ellent tartania, korrigálnia az irányt. Hiányzott neki a repülés... de ettől még nem mondott le arról, hogy fusson vagy kézilabdázzon, miután megbűvölt egy régi kvaffot.
- Mindent a kedvenc öcsémnek,- adja elő épp csak annyi teátrálissággal, hogy elmenjen viccelődésnek és ne ríjon le, mennyire jólesik ez a ritka, ragaszkodó ölelés. Szavai ellenére belesimul, akár egy nagytestű kutya, s bátorítóan megdörgöli az ázott srác hátát-karját. A zuttyanásnál pillanatnyi aggodalommal figyel, nehogy utána kelljen kapnia öccsének, ha az túlontúl a víz felé dőlne meg - Armand azonban sikeresen leteszi magát.
- Majd visszaadod, ha te is menő ügyvéd leszel,-von vállat, amit aligha lát a másik, aztán lassan mellé ereszkedik. Idáig már csak foszlányok hallatszanak bármiből, kellemes hely az ejtőzéshez, bár a tó meg a csillogó víz helyett javarészt a testvérét nézi. Enyhén imbolyog ugyanis ültében, ami nem a legjobb jel, főleg a réveteg tekintettel kombózva. Köhint, nevetését leplezve, mert sajnos a gond nem a stéggel van, hanem a stégen ül.
- Van nálam keksz és víz, ha kérsz,-* veti aztán fel, mert amikor meglátta az üzenetet, ezekből is felmart egy keveset, megbűvölt zsebébe tuszkolva.*- kölcsönadod a telefonod?-*kérdezi aztán, ugyanis... részegen az ember csinál hülyeségeket.
Például Mael nevezetű, ex-hülyeségeket. Inkább elejét venné a másnap megbánt üziknek és hívásoknak.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 269
Összes hsz: 323
|
 Amint megérkezik, első dolga a pult felé venni az irányt, hogy szert tegyen egy vajsörre. Ráérősen várja meg, amíg kiszolgálják, majd ugyancsak nem sietve semerre kémlel körbe, hol is találja Romberget. Átfurakszik néhány, már enyhén illumináltabb állapotban lévő egyén között, akik félúton a pult felé azon tanakodnak hangosan, hogy kinek is kellene a következő kört fizetni, majd szabad kezét intésre emeli már pár lépésnyire az asztaltól. Köszönés letudva. Mindjárt negyedik éve dolgozik a minisztériumnál, ennek pedig nyolcvan százalékában Romberg valamelyik projektjén ügyködött éppen, illetve ügyködik most is. Már megszokhatta mindenki, hogy nem kifejezetten társasági lény, és általában nem is túl beszédes. Minden évben szóvá is teszik neki a mindenféle halálunalmas kiértékeléseken, hogy lehetne közvetlenebb, ám szerencséjére minőségi munkát végez és mindig lehet rá számítani, amivel ellensúlyozza a kommunikáció milyenségét. Nem szokta ezeket szívre venni. Nem látja értelmét a szükségesnél több beszédnek, és annak sem, hogy azért magyarázkodjon, ahogyan az életét éli. Mindenki azt gondol, amit akar, az már nem az ő problémája. Kissé furának is tartotta eleinte, hogy a projekt vezetője éppen vele óhajt sörözgetni meg úgy munkán kívül beszélgetni, de elkönyvelte az egészet, mint valami fura törekvést arra, hogy mégiscsak megpróbálja jobban integrálni a csapatába. Nem lenne első eset, éppen csak nem lát esélyt arra, hogy ezzel változásra vegyék rá. Nem érzi úgy, hogy szüksége lenne bárki többre, mint a nővére és Adelina. Ha beszélni szeretne, velük tud is. Még Zsannával sem közvetlen, pedig az apai nagyanyjuk testvérének unokája, vagy mi, Zenkő megpróbálta elmagyarázni, amikor átmenetileg hozzájuk költözött. Romberget is kissé ferdén méregeti még mindig, nem látva át, mit szeretne tőle, csak azért nem rázza le, mert egyébként nem érzi, hogy túlságosan is erőltetne bármit. Valamit mégis akar, abban biztos. Talán tőle remél a képességeket nyilvántartó akárki további infókat? Kihúzza az egyik széket, nem véve a fáradtságot, hogy megemelje, ebben a háttérzajban úgysem csikorog fülsértően a bútor a padlón, majd leül. - Egs - emeli felé a korsót, közben lazán döntve hátát a szék támlájának, kissé előre csúszva, bal lábát elnyújtva az asztal alatt, mintha csak otthon érezné magát. Csak az első korty után mozdul mégis, hogy elmaradhatatlan bőrkabátját levéve a szék támlájára dobja azt, majd ismét visszadőljön, kérdő pillantást vetve Martinra a vajsörös korsó fölött.
|
|
|
|
|
Markovits Boglárka
Diák Eridon (H), DÖK elnök, Ötödikes diák
Markovits 2.2
RPG hsz: 211
Összes hsz: 335
|
Dávid
- Még jobb - felcsillan a szeme és a levegőbe szagol vadászkutya módjára. - Kösz, imádlak - még egy puszit is dob a levegőben Dávidnak hálája jeléül. Nagy mázli, amikor az ember barátja saját éttermet vezet, ahonnan van némi lapattanó. Rá is önti a ketchupot és mustárt is. - Még burit is hoztál! Vegyél feleségül - ha van valami, amivel Bogit le lehet venni a lábáról, az az étel. Ő pont az a lány, akit ha randira visznek, nem salátát, hanem a fél menüt fogja kérni.
Enni kezd, míg hallgatja a fiú válaszát. Nem valami elegáns módon, közben a lábára is csöppen a szószból, amit nemes egyszerűséggel letöröl az ujjával és lenyalja.
- Én? Az a baj, hogy van három éhenkórász testvérem meg én is azért csak-csak belekóstolnék... Minőségellenőrzés... Nem járnál velem jól - ingatja a fejét. Fő az őszinteség. Bogi hamar felszedne tíz kilót, Dávid pénztárcája meg annyival lenne kevesebb. Műszakonként. - Körbekérdezzek? Igazából ki is rakhatnád a faliújságra a hirdetést. A mai világban mindenki tök csóró. Tudod mennyit fizettem két új pennáért? Meg sem mondom inkább - felháborodásában a fejét ingatja és inkább a szájába töm néhány szál sültkrumplit. - Barátnőd akadt már, hm? Buknak a vállalkozókra a lányok - vonogatja a szemöldökét teljes témaváltást követően.
|
|
|
|
|
Oshiro Noa
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos
astro boy 2.0
RPG hsz: 81
Összes hsz: 104
|
Stephen  A kabátja a legkevesebb, mondhatni alap, hogy idehozom neki. Annyira elmerültem a segítségnyújtásban, hogy a sajátomról már teljesen elfeledkeztem. Ahogy sötétedni kezd körülöttünk, és a levegő is egyre hűl, hiába húzom magamon össze a felsőm, mégiscsak hiányozni kezd a földön hagyott ruhadarab. Még vizes, rongyos, sötét pacának látszik a fűben, de Steph rövidesen gondoskodik arról, hogy megszáradjon. Ügyesen varázsol. Mestertanonc már, ha a tanár szólal meg belőlem, akkor el is várom, hogy hozza ezt a szintet. Pálcával ugyan, de ezt ezen a kontinensen senkinem nem róhatom fel. Aláírom, hogy nem véletlenül alakult ki a használata, ahogyan az akadémikusok vallják, a varázserőt általánosságban hatékonyabban tudja egy adott pontra fókuszálni. Megvan az előnye és a hátránya, mint minden másnak. Az sem véletlen, hogy nyögvenyelősen, de megtanultam bánni vele, csak éppen reflexszerűen nem az jut eszembe.
- Ránézésből látod, hogy pont a méretem, mi? - folytatom a viccelődést. Örülök, hogy jobban van. A varázslását még azért kicsit aggódva figyelem. Nem akarom, hogy megerőltesse magát. Ilyenkor nehéz sikeresen végrehajtani egy bűbájt. - Pihenjünk még. Máris felsegítelek - nyújtom ki a kezem, hogy belekapaszkodjon, s amint ő is így tesz, óvatosan felhúzom magam mellé. Innentől kezdve már fel kell, hogy nézzek rá. Olyan nagyra nőtt... Lehet, ha anyai ágról öröklöm a géneket, égig érővé növök, de bezavart a japán szál, így itt nem számít nagynak a testalkatom, ott picit az átlag fölé emelkedik. Belebújok a kabátomba, amitől rögtön jobban érzem magam. Nem bánom, ha a padoknál foglalunk helyet, mégiscsak kényelmesebb a támlájuknak dőlve beszélgetni ezekről a komoly dolgokról. Rövid sétatávolságra helyezkednek el, meg is indulok, intve, hogy kövessen.
- Úgy érezted, el kell érj valamit egy bizonyos korig? Vagy valaki más mondta, hogy igyekezz? - direkt kerülöm a sürgetés szó használatát. Mást jelenthet, félreértheti, mindenesetre nem költői kérdés. Elgondolkodtatónak szánom, de a válaszokat nem kell, sőt nem is lehet rögtön megadnia. Ezek olyan döntések, megvilágosodások, amiknek idő kell. Egyelőre ülepedjenek le benne a frissen történtek. Szemmel kell majd tartanom.
Leülök a padon, a tavacska vizét kémlelve. Hányszor látott már itt a part mentén sétálni, kiülve sörözni, lazán mondva chillelni egymagamban, vagy társasággal... Megannyi emlék. Jön hozzá egy újabb. A fiúra pillantok, ujjammal magam mellé mutatva, hogy foglaljon helyet jobbomon. Amit mond, az teljesen lesokkol. Kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit átéltem a menyasszonyommal. Amikor megtudtuk, hogy beteg... És a terveink egy szempillantás alatt foszlottak semmivé. Nem tudtam, hogyan reagáljak. Megértem, ha ő is így érez. Tehetetlenség, dühítő kényszerállapot. Zavart tekintetem árulkodik csak arról, hogy valami olyat kavart fel bennem akaratlanul, amiről még ő sem tudhat, mert csak nagyon keveseknek beszéltem valaha is a múltam ezen részéről. Sok éve már, és még mindig tud fájni.
- Néha azt kívánjuk, bárcsak nagyobb hatalmunk lenne az élet felett - nézek mélyen a fiú szemébe. - Mégis, amit meg tudunk tenni, meg is kell tennünk. Lehet, hogy az csak egy őszinte beszélgetés, jó tett, vallomás. De az idő mindenkinek nagy ellensége. Ne hagyd, hogy elkéss valami olyannal, amit már szíved szerint rég megtettél volna - hallgatok el a sötétben.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Villámkezű
RPG hsz: 278
Összes hsz: 346
|
JegyzetégetésElég szomorú látványt nyújthatott az elhasaló gyerek jelenete. A fizika törvényei érvényesültek és a megmaradt lendülete vitte tovább, egyenest a tűzhöz. Szerencsére Dorián húzása a vízsugárral tényleg eszes gondolatnak bizonyult, akárhogy néztem, minimum a kissrác orra meggyulladt volna, onnan meg tovább se mertem vinni a történéssorozatot fejben. Végigmérve a fiú nyakig sáros lett és amikor feltérdelt, akkor láttam, hogy néhol felszakadt a bőre és kiserkent a vér. Apró sérülések lehettek, de néhol apró patakokban folyt a vér, ebből tudtam, hogy valószínű nem úszta meg teljesen a srác. Kifújtam magam. Még jó, hogy csak ennyi. Nagy szemeket meresztett rám, továbbra is könyvei után érdeklődve. Különös fixációnak tartottam, de ha már megkérdezte, a gusztustalan fekete-barna kupacra néztem a földön. - Hááát - feleltem kurtán - az imént grillezted meg őket, így nem.Felvontam szemöldökömet, aztán próbáltam átgondolni, hogy lett -e volna jobb válasz erre a kérdésre? Élesebben fogalmaztam, mint az helyénvaló lett volna, de másként nem tudtam reagálni. Maga a hangnem tárgyilagos volt. Ennyire naiv lenne az előttem magát térdelőpózba tornázó fiú? Ellenőriztem, hogy háztársról van -e szó, hátha a ruházatából kiderült, hova jár, mert rendesen úgy aggódott ez a könyveiért, mint egy tősgyökeres Levitás. Aztán a naivitása miatt simán elmehetett volna a Navinébe is, ők szerintem pixie poron tolják a klubhelységükben, de nem akarnék valótlant állítani. Franc tudja. - Húúú, öcsém! - ráncoltam homlokomat. Ennyire én sem álltam jól a tankönyveket illetően, de ami már úgy se kellett, azt bátran felajánlottam neki. Ha figyelmeztetésemet nem fogta fel a tábortűznek futásról, legalább a felajánlás talán célba ért. Minden is van, kivéve a Hoppanálás meg Bűbájtan könyvek, mert azok nekem is kellenek; ezeket hozzátettem megjegyzésként a mondandómhoz, majd tekintetem bírálóra váltott. - Kötve hiszem - fejcsóválva próbáltam elűzni a bizarr gondolatot. Ha kellett, akkor mellé álltam a tanárok előtt, mert én szerintem unfair, hogyha ők ezért tényleg megvernek valakit. De általánosságban nem erről híresült el az iskolánk. Egy biztos, jó lesz, ha minél előbb beszerzi a tűzre tett könyveket valahonnan, mert saját magának tett keresztbe azzal, amit csinált. - Milyen irracionális kérdés ez?! Elnézve az égett, vizes cafatokat, előbb csinál neked papírmasé figurát. Az ott – mutattam a kezében tartott elemre, majd a lemállott darabra – a bizonyíték, hogy a könyveidnek lőttek. Az arcába hajolva, szemeit kutatva mondtam ki, hogy a könyveinek. Vége. Természetesen a tényt neki kellett elfogadnia, aztán ráhagytam a döntést. Míg a szétmállott könyvvel foglalatoskodott, addig is lehetőségem nyílt megszüntetni a magam által okozta kis átkot, illetve rászórni egy gyógyító bűbájt, így először lábaira, majd nagyjából a karjaira meg térdeire szegeztem pálcámat, mert azok se néztek ki túl jól. Finite. Valetudo.- Maradt még valahol sebed esetleg? - biccentettem fejemmel koszos, véres karjaira példának - ott láttam, hogy véres, meg kicsit a térdeidnél, ha látsz vagy érzel még valamit, szólj.Nadrágzsebembe tettem pálcámat és fél szemmel a fiút méricskéltem. Vártam mikor esik le neki, hogy most már tud járni, illetve ennek egyértelműsítésére segítő jobbomat is nyújtottam neki, ha elfogadta, örömmel felsegítettem a földről és még le is poroltam. Aztán elgondolkodtam, hogy lassan talán ideje lelépni.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 411
Összes hsz: 494
|
HerlaiNem mintha Jankovits olyan szigorú főnök lenne, és attól kéne tartanom, hogy páros lábbal rúg ki az első vétségemre, de számolok vele, hogy bizony fog érkezni rám panasz egyébként is, semmi szükség direktbe tovább tetézni a dolgot.
Arra azért persze nem vetemedek, hogy még segítsek is a csajnak, nem vagyok én jótékonysági intézmény. Ha magától nem tud feltápászkodni, inkább maradjon is ott.
- Ja, simán van jövőd a kviddicsben, oda pont ezek kellenek, jó reflexek meg hogy tudj ügyesen taknyolni.
Fogalmam sincs, érdeklődik-e a sport iránt, de nagyjából ez az egyetlen, ahol hasznát veheti képességeinek. Ja, hogy gunyoros volt..! Az más, én se gondoltam komolyan.
Kérdésére picit felvonom a szemöldököm, és már a nyelvem hegyén ül pár szó, amivel melegebb tájakra küldhetem, amiért a zsebemben turkál, de aztán a csomagomra pillantok, amit vinnem kellene, és amibe került egy plusz burger is, nekem. Természetesen eszem ágában nincs ezt a szemetet fogyasztani, de nem utasíthattam el minden alkalommal, mert még gyanúsnak tűnnék, hogy nem hiszek a cégben, vagy abban, amit árul.
Visszanézek a kezeit tisztogató szőkére, és egy hirtelen ötlettől vezérelve előhalászom a feles hambit.
- Kárpótlás gyanánt, meg a Bogoly Burger elnézését tolmácsolva az előbbi, szerencsétlen incidens miatt, felajánlhatok egy ingyen hamburgert? - kérdezem olyan hangon, mintha egy papírlapról olvasnám fel.
|
|
|
|
|
Armand Cedric Felagund
Mestertanonc Rellon (H), Elsős mestertanonc
RPG hsz: 75
Összes hsz: 83
|
BátyusA menő ügyvédes megjegyzésre a korlátozott mentális kapacitás végett csak hümmögni tud. Aki most ránéz, biztos nem tudná megállapítani, milyen pályára is készül a srác. Legfeljebb olimpiai fedettpályát távolbanézésben tudna kiemelkedőt produkálni.
Nem, határozottan a stéggel van valami. Biztos nem jól építették meg - vagy már túl korhadt és rossz az egyik tartógerenda. Ez még akár balesetveszélyes is lehet - állapítja meg magában komoly belső monológ és emergency meetinget követően építészmérnök alteregójával. Kissé kábán les Damira és a felkínált kekszre, de olyan jól hangzik így rámondásra. Jó. Tényleg megkívánta a kekszet.
- Óh, jöhet, amúgy is éhes vagyok. Vagy valami gyros. Jól esne egy gyros, de csak csípős nélkül. - Ezzel a fejtegetéssel vesz magához némi felkínált kekszet és lusta, elkent mozdulatokkal majszolni kezdi. Jellegzetesen abban a részeg-stádiumban van, amikor már éhes és enni akar az ember, de már teljesen tompa az érzékelése. Csak gépiesen nyammog, nem is igazán érzi az ízeket meg textúrákat, meg az ujjbegyeit sem, a száját sem, mindenre mintha egy plusz szűrőt pakoltak volna. Nem nehéz megszerezni tőle a telefonját sem.
Nagyjából a második vagy harmadik keksz után történik meg a baj.
- Bazmeg. - Nem valami nagy beleéléssel mondja, inkább tűnik beletörődő kijelentésnek az, amit mások indulattal szoktak mondani. Egy-két másodperces csend követi a szavait, néz maga elé, mint aki nagyon befelé figyel. Tulajdonképpen ez is történik.
- Ja. - Mint aki egy matematikai képletet oldott meg, hozzáértő magabiztossággal ejti ki a szót.
- Hányni fogok.
Ezzel a tényközléssel dől előre, hogy feltérdeljen.. aztán négykézláb kezdjen mászni a stéget jelentő deszkákon, egészen az építmény széléig. Abban a pillanatban, hogy lenézve meglátja maga alatt a vizet, a szervezete megadja a zöld lámpát az összes torokégetőnek, pálinkának, nasinak és mostmár keksznek, ami ki akart jönni.
Szegény halak.
Szegény stég.
Olyan romantikus pillanatokat töltöttek itt emberek, annyi diáknak jelent sokat ez a stég. Egy szerelem kezdete meg ilyesmi. Erre itt van Armand, döglődő kóbormacskaként öklendezve fel a gyomra tartalmát, bele a tó vizébe.
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1644
Összes hsz: 1665
|
Will Másfél éve talán, hogy utoljára itt jártak? Vagy egy, ő maga sem tudja, de Willel összesen kétszer látogatták meg a sírt: egyszer a temetéskor, és még egyszer jóval azután egy délelőtt erejéig. Az, hogy ezúttal a férjének nem kellett könyörögni, vagy neki katatón gyászban fuldokolnia, hogy Will megvesztegetésként felajánlja a közös megemlékezés lehetőségét, egészen sokat változtat a perspektíván.
Jó volna azt mondani, hogy már feldolgozta a történteket, de ezt képtelenség valaha is teljesen elengedni. Az igazat megvallva úgy kapaszkodik Will karjába, mintha mindjárt összecsuklana, valójában azonban nagyobb hassal már hamarabb fárad, és amúgy is mindene sajog, ha akarja, ha nem. A komfortérzete jelentősen elkezdett csökkenni egyenes arányban a baba növekedésével, és egy ilyen röpke egyórás sétára már nem szívesen indul el egymagában- Will vagy Jázmin, esetleg mások, akikkel épp programot tervez, mindig elkísérik a hosszabb kiruccanásokra.
- Már kétéves lenne. - Régebben hisztérikusan vagy üresen beszélt a halott gyerekükről, mert nem tudta másként kezelni, megélni a veszteségüket. A gödör alján vergődve kézenfekvő volt kapaszkodni Noah minden apró kis vélt vagy valós vonásába. Azóta már beszéltek róla párszor, futólag szóba jött, hogy nem volt olyan minden, ahogy arra ő emlékszik, de Will talán tapintatból, talán saját maga megkíméléséből ebbe sosem ment bele mélyebben.
- Késő megkérdeznem és pont itt... olyan feleslegesen drámainak tűnhet, de biztos jól tettük, hogy belevágtunk ebbe? - Nem mintha visszacsinálhatná már? Lassan teljesen kikerekedik és innen már csak a visszaszámlálás marad hátra. Hetek múlva már nem odabent, hanem idekint lesz a gyerekük. Most inkább arra gondol, hogy itt állva a kis halom előtt egyáltalán nincs meggyőződve róla, hogy készen állnak a szülői feladatokra, életben tartani és felnevelni egy hús-vér csecsemőt. Egyre többször bukkan fel a gondolataiban az az idealizált, emlékként kezelt foszlány, amit Noahval kapcsolatban őriz, s ugyan hangosan nem mondta még ki, de mi van, ha Noah-t fogja keresni ebben a gyerekben, és nem önmagáért fogja látni, szeretni? Tagadhatatlanul egyre több kétség és bizonytalanság kergetőzik az agyában az ingatag hangulata és a babavárással kapcsolatos teendői mellett.
|
|
|
|
|
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc
Tűzes Főnix
RPG hsz: 142
Összes hsz: 762
|
Stephen és Lili
JegyzetégetésMeglepődöm a reakción. Lehet már késő van neki ezért nem olyan mint szokott lenni. Kíváncsi leszek mennyire lesz más holnap. Elmosolyodom. Meghökkenek a válaszán.
– Oké… Látom már nem vagy mérges. – Kis mosoly húzódik a számon. És a szívemről egy kis teher lekerül. Kicsit megmozgatom a tagjaimat és közelebb lépek a tűzhöz. A tűz melege átjárja a testemet.
– Oké… – Most ez az egy szó az amit ki tudok nyögni. Valahogy nem értem Stephen lazaságát. Mi az, hogy bármikor újra írhatod. Újra tudod igen, de az nem lesz ugyanolyan. Meg amit egyszer leírtál az másodszorra nem lesz ugyanolyan.
– Amúgy ha megbuksz akkor hasznosak a jegyzetek. Például idén nagyon hasznos volt nekem. – Elmosolyodom. Na erre mit lép.
– Ezekben az időkben nagyon jó esik nekem is a meleg. Amúgy én inkább a társaság miatt jöttem ki. És amúgy én is ezért. – Elmosolyodom. Végre egy közös pont. Eddig csak az ellentéteket találtuk meg egymásban, de most nem.
– Igen. Te merre mész tovább? – Érdeklődöm.
– Igen. Azért nagyon jók ezek a sulin kívüli események, mert itt lehet ismerkedni. És a sok tanulás közben kicsit lehet lazulni. Mulatni. – Adok igazat a barátnak.
– Ha, ha. – Mondom gúnyolódva. Talán örülök is neki, hogy jövőre elmegy. Mert akkor végre megszabadulok tőle. Én még nem tudom mit akarok a mesterképzés után. De szerintem amikor végzek tudni fogom. Vagyis remélem. Vajon hány óra lehet? Mindegy most nem ez a lényeg. Lilihez fordulok.
– És neked vannak terveid a továbbiakban? – Veszek egy nagy levegőt. – És milyen Melodimágusnak lenni? – Érdeklődöm. Mert tudom, hogy vannak az ilyen varázslók, de nem tudom pontosan milyen, de örülök annak, hogy egynek a barátja lehetek. Pontosan emlékszem milyen volt Lilivel először találkozni.
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1919
Összes hsz: 1970
|
Adél
Nem akart idejönni. Sem a nagyapját, sem pedig a szüleit nem látogatta meg sosem, személyesen pedig nem hiszi, hogy bármi pozitív származna abból, ha zaklatja a halottakat. Ezt a véleményét azonban most először visszanyelte és megtartotta magának. Csak a viselkedése vált valamelyest komorabbá az idefelé úton, most pedig, ahogy megáll és lenéz a ki tudja kicsoda által gondozott, gyeppel benőtt sírhalomra, előzékenységből hagyja, hogy a felesége szólaljon meg hamarabb.
Részéről semmit sem érez. Mármint - itt nem. Tudja, hogy a maradványok helyén talán már semmi sincs a föld alatt, a gyereke pedig valójában soha nem is élt, ugyanúgy, mint az előző majdnem másfél évtizeddel korábban. Ha gyászolt is valamit, az a család lehetsége volt, nem pedig a fia.
Azonban megérti Adélt, hogy másképp érez. Így hát, amikor a lány csöndben megszólal mellette, hagy neki pár pillanatnyi csendet, mielőtt válaszolna.
- Nem tudom. Nem hiszem. Sőt, szinte biztos, hogy elhamarkodott döntés volt és az is lehet, hogy meg fogod bánni. Számít? Szerintem nem.
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1644
Összes hsz: 1665
|
Will Már nem sír őrjöngve Noah gondolatára, de mióta az új babát várja, többször, csendben itatta az egereket az egykori fia maciját ölelve, mintha újból kezdene bezárkózni és visszasüppedni a kétségbeesésbe. Az, hogy továbbra is terápiára jár heti egyszer és képes volt hétről hétre valahogyan visszarángatni magát segítséggel egy optimális szintre, biztos, hogy sokat számított, és megakadályozta az újabb depresszióhullámát.
A sír előtt álldogálva magától jön, hogy belekaroljon Willbe, ha másért nem, hogy biztosabban álljon a két, fáradt lábán. A teste már el-elkezdett tiltakozni a növekvő plusz tömeg ellen.
- Elhagytál volna, ha nem teszem meg... - Anélkül bukik fel belőle a vallomás, hogy alaposabban átgondolná a dolgot, aztán viszont szinte rögtön vesz egy mély levegőt, hogy megelőzze az esetleges vádat, hogy szemrehányást tartana.
- Nem most, de benne volt a pakliban, így értem. És persze én is kellettem hozzá. - Olyan megbocsáthatóan szentimentális kedvességgel beszél a gyerekükről. Jót tett, hogy neveket pörgettek együtt Willel, hogy végre mert róla beszélni a férjével, és nem teljes tagadásban fogja a szülés napja érni.
- Remélem, ott leszel velem... mert, ha megint történik valami, nem akarom, hogy bárki más lásson magamba zuhanni. Rendben? - Érthető, hogy míg a legtöbb ember már várja, hogy túlessen az egészen, mert a végcél boldog és kecsegtető annak ellenére, mennyi energiát felemészt egy újszülött gondozása, ő sokkal inkább iszonyodik a gondolattól, nehogy megismétlődjenek a két évvel ez előtt történtek. Nem bírná ki ép ésszel, és akkor tényleg a válás várna rájuk pár év múlva, mert Adél használhatatlan roncshalmazzá válna, és nem lehet kötelezni vagy arra ítélni Willt, hogy egy tönkrement emberhez láncolva élje az életét, akivel nem is szerelemből és elkötelezettségből házasodott. Ha minden jól megy, ez nem fog bekövetkezni.
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1919
Összes hsz: 1970
|
Adél
A napjaik mostanában álmos egyetértéssel telnek. Bár naponta összeakaszkodnak valamin, az ordibálásaik rövidebbé váltak, hónapok óta pedig a nézeteltéréseiket ajtócsapkodáson ás tányérdobáláson túl nem követi fizikai erőszak. Egy átlagos házasságban a közhangulatot még mindig volatilisnek neveznék. Számukra azonban szinte már unalmas.
A hónapok ürességét a hetekkel korábban elkezdett és a saját nagyanyja által vezetett készülődés szakította meg végül. Adél többször járt Angliában azóta, hogy előkészítse a szobát és a néhány hetesre tervezett tartózkodásuk részleteit, ő azonban egyelőre szinte teljesen kimarad a projektből. Ez utóbbi nem zavarja különösebben, valójában pedig egész helyesnek tartja, ahogy a felesége és az ő összes nőrokona ilyen lelkesedéssel készülődik. Lélekben már felkészült rá, hogy hetekig valószínűleg nem is látja majd a fiát, de az legalább szinte biztos, hogy a kezébe nem veheti majd.
Adél belékarol, ő pedig szórakozottan teszi a másik kezét is a lányéra.
Igen. Elhagyta volna. Ez nem volt kérdés vagy titok, hiszen megmondta, hogy ez a házasságuk feltétele. Nem örült volna neki, de idővel kénytelen lett volna meglépni. Azonban ahogy oldalra pillant, az ő csökött empátiája is felfogja, hogy ez azon alkalmak egyike, amikor vagy hazudnia kell, vagy csöndben maradni.
Az utóbbit választja. Adél azonban szerencsére hamar továbbtereli a témát.
- Veled? Mármint bent? Hát figyelj... ez nem olyasmi, amit én döntök el, hanem az anyád, a nagyanyám, a nagynéném, a te nagynénéd, meg mindenki más, aki ott lesz veled. De ha igazán könyörgök, biztos megtűrnek a sarokban valahol. - Könnyebbre veszi a hangsúlyt, hogy oldja a kettejükre telepedő, súlyos hangulatot. Mondjuk, ezen a napon és pont itt teljesen rendben van ez is. - De persze. Legutóbb is ott voltam, nem?
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1644
Összes hsz: 1665
|
Will És ez így van jól egyelőre. Ha kimondanák a rideg valóság, ha akkor és ott Will újból megerősítette volna benne, hogy a gyerek sokkal magasabb szintű igény, mint ő valaha lesz a férje szemében, akkor sosem vállalja az újabb várandósságot. Ez garantált.
- Ugyan, kérlek... - Szabályosan cinikusan forgatja meg a szemeit, mint aki röhejesnek találja a puszta feltételezést, hogy mindenki másnak hamarabb volna beleszólása, mi történjen a szülőszobában, mint neki és a gyógyítóinak. - Ha nem akarok ott látni senki mást, csak téged és a gyógyítókat, akkor csak te és ők lesznek bent közönségnek. Úgyis addig megyek, amíg ki nem pakolják az összes beleszóló, tudálékos embert onnan. - Cseppet sem azért gondolja ezt működőképes tervnek, mert olyan nagy beleszólása lenne bármibe, hanem mert, ha elég hangosan hisztizik, megteszik, amit kér, csak hogy befogja a száját.
- Te kellesz oda. A többiek elhanyagolhatóak. Nem ők az apja. - Mintha semmiség lenne, úgy rántja meg a vállát, de titkon az is eszébe jutott, amit egyszer Will kirohanásában mondott Noah kapcsán, hogy mennyire nincs a férfiaknak beleszólása az események menetébe, a nők döntéseibe a gyerek kapcsán. Ha Willnek ez nem is nagy esemény tekintve, hogy sokáig a nagyapja mellett dolgozott, és látott elég születést és halált, neki igenis számít, hogy a férje van mellette és nem egy sornyi ember, aki csak a gyerek iránt érdeklődik. Will esetében van benne egy szemernyi remény, hogy nem csak az inkubátort látja benne már.
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1919
Összes hsz: 1970
|
Adél
Érzi, mintha Adél hangulata kissé feloldódna. Helyes, helyes. Ő nem szörnyeteg: hiába szereti a felesége vérét szívni is kitölteni rajta az akaratát, mégsem akkor akarja ezeket tenni, amikor kvázi iszonyatosan terhes.
A lány arcáról ismét visszapillant a sírra. Adél feszültsége teljesen érthető, hiszen kettőt vesztett el eddig és ki tudja, hogy a labilis mentális állapota elviselne-e egy következőt. Ő maga pár héttel ezelőttig nem gondolt bele az eshetőségbe, hogy a fiával történik valami, vagy netalán nem egészségesen jön a világra. Az is igaz, hogy eddig szinte egyáltalán nem gondolt rá, ahogy Adél sem. Mennyivel egyszerűbb volt úgy.
Alig érezhetően, de megborzong.
Hiába látott már szülőszobákat - ha pusztán csak a hófehér ágyra gondol, hányingere támad. Hogy pedig ezt leplezze, felhorkant.
- Hát azt remélem is. A nagyanym ragaszkodni fog a teszthez különben, csak szólok, hogy ne érjen váratlanul.
A szabad kezét, amibe nem karol Adél, a zsebébe csúsztatja.
- Különben... és ne borulj ezen most ki, rendben? Beszéltem a nagyanyámmal és a nagyapámmal. Ha gondolod, átvitetheted őket innen a családi kriptába. Mármint... mindenki ott van úgyis.
|
|
|
|
|
