Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
|
Tábortűz Elhátrált egy lépést, mert kezdte végtelenül kényelmetlenül érezni magát. Épp csak elkezdett versenyeket nyerni, sosem gondolta volna, hogy egyszer amiatt kell magyarázkodnia, miért nem csinálja már többet. Egy kínkeserves, vontatott ő-zés szakadt fel belőle, mikor Marina hozzáért.
- Nem, a Kométával nincs semmi baj. És a fejemmel sem - tette hozzá hirtelen gyorsasággal. Eleve meglepődött, hogy Márk inkább gondolt valami mentális gebaszra, mint mondjuk...
- Sportsérülés! - az alkohol jószerével kiabálva adta szájába a választ. - Igen, az van, hogy... a lábam - fűzte tovább gyorsan a történetet. - Szóval van valami az izmokkal. Odalent.
Képes volt egy egészen használható sztorit kifundálnia. Bárcsak ne húzta volna ki magát olyan büszkén miatta...
|
|
|
|
|
Rasztovich Márk
INAKTÍV
pécsi gyerek | Gusztustalan és éretlen by Amélia
RPG hsz: 59
Összes hsz: 62
|
Jegyzetégetés- Tudod, hogy élvezem szóvá tenni. - válaszolok vigyorogva arra, hogy neki nem mennek a magyar nevek. Őszintén szólva, ha sokat iszom, akkor nekem sem megy a saját nevem, odáig még megvan, hogy "rasz" esetleg "raszto", amit ittasan kifejezetten viccesnek találok, és továbbviszem úgy, hogy "raszto, raszto, paraszt ó", nem, szerintem sem vicces. Másnap meg, amikor egyedül vagyok, saját magam részeg énjétől van szégyenem és szekunder szégyenem egyszerre.
- Remélem nem gondolkozol gyógyítói pályán. - húzom össze a szemem arra, hogy a lábában van valami, ami izom, ami odalent van. Lehet, hogy nem kellene már többet innia, én ellenben felhajtom az italt, amit Marina prezentált, csak, hogy jobban végigmar, mint hittem, és muszáj köhögnöm kicsit tőle. - Már értem, hogy miért jártunk, Darik. Nem csak a pasik terén van kurva szar ízlésed. Ez mi volt? - bármi is, nem tetszik, és rohadtul nem kell belőle még egy. - A következőt én választom. Egy perc. - most rajtam a sor, és én biztonságibb játékos vagyok, a rendelkezésre álló vodkához nyúlok, és abból töltök egy-egy tisztességes mennyiséget, Hozzá citromos üdítőt keverek, ami a doboza alapján azt ígéri, hogy kár egy percig is versben felelhetünk. Persze csak akkor, ha megfelelő fényszögben van a Nap. Hát ez a veszély most nem fenyeget minket, de az biztos, hogy nem egészséges egy nagy pohárral inni. És, hogy ne legyek bunkó, egy jóval alacsonyabb alkoholtartalmú italt Zalánnak is viszek, de őt nem biztos, hogy itatni kéne. - Szóval, akkor nem találkozunk a pályán, azt mondod?
|
|
|
|
|
Gróf-Vinkó Rómeó
KARANTÉN
Labrador puppy
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
|
Tankönyvégetés
...Zalán fejrázására már teljes kétségbeesés uralkodik el a fiún, aztán ahogy a rellonos legényke megerősíti szavakkal is, hogy innen bizony semmi sem fog úgy visszajönni, mint ahogy beleesett, onnantól totálisan megsemmisül. Marina szavai már nem is igen jutnak el hozzá, csak Márk szavai visszhangoznak a fejében. " Hát haver, nem, ez nem varázstűz. Amit bedobtál, annak annyi.", " Amit bedobtál, annak annyi." "Annak annyi " " Annyi" ANNYI". De hiszen ez nem lehetséges. Hogyan fogja ő ezt kimagyarázni? Hogy fogja ő ezt rendbe hozni? Kell erre is, hogy legyen valami varázslat nem? Nem lehet az, hogy ő az első aki véletlen felégetett pár könyvet. Biztos van erre valami protokoll. Könyvjavítás varázslat, igen ez az. Ha odaviszi a könyvtároshoz a könyveket, talán helyre fogja tudni hozni. De ahhoz, kellenek a könyvek, akármilyen állapotban is vannak. Még egyik se éget teljesen hamuvá. Még az elsőnek, a bájitaltankönyvnek a fedelén is el tud olvasni valamennyit a szövegből, még van remény!
Áthúzza a pulóvert a fején, hogy megszabaduljon tőle. Nagyon szereti ezt a barackos, rózsaszín ruhadarabot, nem akarja, hogy esetleg megperzselődjön. Beletúr a hajába, nagy levegőt véve és azzal a feltett szándékkal, hogy ő most bemegy azokért a könyvekért és kimenti mind egy szálig elindul a vörösen izzó mágiarakás felé.
|
|
|
|
|
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 122
Összes hsz: 159
|
Jegyzetégetés
Tanévzárás stílusosan - Halálba, mi... ez meg itt a szellemed, látom - szólok be a bátyámnak, aki ma úgy nyafog itt, hogy az Pankától is számot tenne. Még jó, hogy ő valami koncertre ment inkább a sziámi ikrével, mert a végén még itt kórusban tolnák ezek ketten. - Szerintem volt a táskámban amúgy egy fél sajtos szendvics, de Zsé mindenestől lenyúlta, amikor megkérdeztem, kéri-e a maradék vajsört - válaszolom széttárva a kezem. Ez se lesz egyelőre megoldás arra, hogy Gréta éhes, de sajnos a táskámat előbb vissza kellene vadászni. Ha meglesz egyáltalán, mert nem vetették a tűzre vagy süllyed el a tóban. Jó, hogy a fontos dolgok, mint a pálca például, nálam van amúgy is. - De ha szépen nézel, a végén még levadászom neked - ajánlom fel neki abszolút lovagiasan, ahogy az csak tőlem kitelik. Minden hátsószándéktól mentesen. Csakis. Egy mézsörre mégiscsak ráteszem a kezem közben, amint túlesünk a testvéri kézfogás rituáléján, és Dávid felé emelem a levegőben, mielőtt belekortyolnék. Mégiscsak az ő érdeme, hogy van most ez itt nekünk, és még Grétának is jut. Akármilyen mufurc is tud lenni, azért még mindig számíthatok rá bármiben, mégiscsak a bátyám. Összefoglalom aztán neki, hogy mi történt, egyelőre még némi aggodalmat tanúsítva a számomra már túlságosan is jól ismert mumus, Jolika néni iránt is, mivel még nem ittam eleget, hogy ne érdekeljen. Egyébként tényleg ő a mumusom, csak ezt nem szoktam híresztelni. Kakasi hozzá képest a tipikus aranyos nagymama lehetne, mert végtére is még soha nem büntetett meg, ha nem adtam rá ténylegesen okot. Gréta viszont hamarosan már azt rója fel némi panaszos felhanggal, hogy nem meséltem, hogy elmegyek. - Azért nem meséltem, mert nem megyek Bogolyfalváról sehova. Az egyetemre akarok jelentkezni, de nem tervezek odaköltözni, szóval nem is fogsz tudni hiányolni. Különben meg... te tényleg engem akarsz hiányolni? - kérdezem meg vigyorogva, közben megint vészesen közel hajolva hozzá, mint nem is olyan régen azon a szombat estén. Talán még ennél is közelebb hajolnék, ha nem ülne ott a közvetlen közelünkben a bátyám is. Inkább a mézsörhöz térek vissza, hagyva lógni a levegőben a már érzékelhető feszültséget, csak az egyik ujjam ér kicsit tétován a kezéhez, mielőtt még döbbenettel vegyes csodálattal nézném végig, hogyan dobálja be Rómeó a könyveit a tűzbe velünk átellenben. - Az igen... - dünnyögöm félhangosan, elismerésem valamiféle jeleként, a következő pillanatban viszont elkezd kétségbe esni. Eddig azt hitte, hogy a tűz mágikus? Szentséges szalamandra... a folytatás meg még kevésbé tűnik jónak, ahogy megszabadul a felsőjétől és a tábortűz felé indul. Hol a pálcám? A sört a földre téve kezdem keresni, hova is tettem, azzal a lendülettel borítva fel az üveget is, amitől a drága nedű részben a nadrágomra löttyen, részben a földre. - Francba... basszus, basszus, basszus... ááállj - háborodok fel hangosan, majd végre megtalálva a nemrégiben rendberakott pálcámat, amivel egyébként kissé nehezemre esik még egyik-másik bűbáj, tekintve, hogy az új maggal némileg olyan, mintha új volna, csuklóból zúdítok vízsugarat a tábortűzre, mielőtt belesétálna. A vízből rá is jut, sőt, a közelében állókra is, ami azt illeti, úgyhogy máris lesz néhány elázott bulizó meg egy füstölgő, sistergő farakás, rajta a könyvek elázott maradványaival. - Vizespólóverseeeeny - próbálok bedobni valamit, bár érzem, hogy ez most nem ment semmit ebből a jelenetből, még ha a tüzet is újra tudjuk gyújtani, és az emberek is gyorsan megszáradhatnak a megfelelő varázslat hatására. - Mézsört valaki?
|
|
|
|
|
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
|
Frida L. BergsteinElismeréssel adózik a rengeteg hangszer hallatán a nő vitathatatlan tehetségének. Nincs benne egy szikrányi irigység sem. Őszintén tudja értékelni az embereket. Úgy nevelték, hogy mindenkinek meg kell adnia a tiszteletet, ha arra érdemes. - Alapíthatna egy zenekart és még a tagokon sem kellene gondolkodnia - próbál tréfálkozni egy kicsit, de nyíltszívűek szavai - Ha szeretne hangszigetelést a próbák helyszínére, csak szóljon. Kifejlesztettem pár speciális bűbájt ilyen célokra - teszi még hozzá mosolyogva. Talán ki sem néznék belőle sokan az ilyesmit, de több bútor és nyílászáróval kapcsolatos varázs-szabadalma van, amiket évek alatt kísérletezett ki aktuális műhelyei mélyén. A kedvence a tenyérből kiolvasott egyedi manamintázatra nyíló biztonsági ajtó és a barátot felismerő léckerítéses kertkapu. Mindkettőt kedvenc rokona Elektra házán tesztelték először, de azóta már több helyre is telepített hasonlókat. - Köszönöm. Ezt saját örömömre készítettem, de olyan jól sikerült, hogy kitettem ide mintának. Persze két ugyanolyan bútort én sosem csinálok. Ez az üzletpolitikám . meséli lelkesen. Legalább annyira rajing ő a saját munkája irányt, mint a vele szemben álló a hangok varázsáért és a hangszerekért. Elhivatottságukban mindenképp hasonlítanak a nővel, akiből olyan kifinomult kedvesség és választékosság árad, amit Tamás kevesek felől tapasztalt. Művész ebben egészen bizonyos. Abban már kevésbé, hogy ebből mi szól valóban a komódnak és mi esetleg neki. Erre rá szeretne jönni, de egyelőre az is elég lesz, ha meg sikerül javítania a Frida zenedobozát.
|
|
|
|
|
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Másodikos diák
Hél
RPG hsz: 35
Összes hsz: 45
|
Laca Persze, nyilván ez lesz minden napom célja. Követni fogom, a sarkában leszek, és minden lépésemről beszámolok, hogy lássa, milyen fantasztikum áll előtte. Hiába villant mosoly, az én szám nem kezd felfelé görbülni. Fa arccal bámulok rá, és várom, mit is akart ezzel a mondattal.
- Te ilyen vicces fiú vagy? Nem ismerem, nem tudom, ő ilyen népszerűbb csávók közé tartozik e, mert nem járok gyakran társaságba. És nem is mindig tudom értelmezni egy két ember közlendőjét. De tény, hogy kedves volt velem, szóval talán nem kéne nagyon elhéleskednem a dolgot.
- Öhm, úgy értem, a lételemem a bizonyítás, de az idén már asszem kicsit elfáradtam. Mosolyodom el aztán mégis, mert persze beúszik a kép, hogy amúgy basszus valóban egész évben mindenkinek bizonyítani akartam, és ez a szó egyszerűen csak...triggerel már, ennyi az egész. A szétkenődött pizzámra pillantok, aztán a srácra. Nanana..mi ez a hamiskés mosoly ott? Igen, ott, az a fura kunkorodás a szája szélén? Tud a srác valamit, amit én nem? Vaaagy, ez a nyomós bizonyít arra, hogy valóban begolyóztam, és el kéne látogatnom a pszichológushoz. Már éppen újra hinni kezdenék neki, mikor újra megszólal, de nem a saját hangján ám, neeeeem, hanem a kicseszett Diaboli hangján! A pizzásdobozt döbbenetemben újra leejtem, és a kezem továbbra is tartja a...hát a semmit. A nagy semmit.
- Mi a....szar...- Kerek szemekkel mozdulatlanul bámulom a srácot, miközben ő újra visszavált a saját hangjára, és újból elnézést kér. Mondanám, hogy hát van mit kisapám, de a döbbenettől semmi hang nem jön ki hirtelen a számon, csak kisvártatva sikerül magahoz térnem.
- Woow. Elég menőő...és elég para vagy. - Bukik ki belőlem őszintén, pedig nem szoktam bókokat osztigatni, de ilyet sem láttam még nagyon gyakran. Egyszer. Azt hiszem a 15 évem alatt. Vagyis a lassan 15 évem alatt.
- Kárpótolni? Az a baj, hogy túlságosan lenyűgözött, hogy kárpótlást kérjek, pedig kifezettethetném vele a pizzám, vagy ilyesmi, de ezek után...bassszus...mi volt ez...a hangja...
- Inkább meséld el, ki vagy. Nem szoktam barátkozni, de te nem egyszerűen csak utánoztad a hangját, hanem olyan lett a hangod. Ki a franc vagy?
Arcom zavaros vigyor és döbbenet keverékévé változott, mint aki valami egészen más rendezvényen kötött ki, mint amire készült, de aztn végül rájön, hogy nem is olyan rossz.
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
|
DettiBambinak meggyőződése, hogy a magyar törvények csak azért térnek el szó szerint minden más nemzetétől, hogy újabb hungaricumot kiálthassanak és jóban legyenek a mugli hivatalokkal. Sült baromság, hogy majd pont az az egy év jelent szignifikáns különbséget és vizválasztót...
- Tisztában vagyok a jogaimmal,- húzza össze a szemöldökét, mert a szélhámosok száma mágus körökben sem elhanyagolható (elég magára néznie, ugyebár, de a hozzá hasonló ártalmatlan füllentőket félretéve), sosem biztonságos egy ismeretlennek engedni, hogy túl közel kerüljön valaki pálcájához. Most is szán időt arra, hogy megnézze a prezentált igazolványt és memorizálja a számát, mert végszükség esetén még hasznos információnak bizonyulhat. Remélhetőleg sose lesz rá szüksége... de ne ez legyen a biztositása. Személyleirás, név, azonositószám. óvári Bernadett. Óvári? Nem volt valami új tanár, hasonló névvel?
- Az akkor leszek, ha hagy végre békében inni,- jegyzi meg, kelletlenül odanyújtva az egyik ötödévestől "kölcsönzött" pálcát. Direkt ügyelt rá, hogy lánytól csenje el, hogy ha rákérdeznek a nevére, egy létező embert és a pálca gazdáját tudják hozzá kötni. Hamis név és hazugságok helyett csupán egy estére valaki más, akit meg lehet találni a jegyzékekben és valóban nagykorú. Ettől mondjuk még a torkában dobog a szive, mert azért ő sem biztos száz százalékig benne, hogy nincs valami plusz árulkodó részlet, ami lebuktathatja.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 110
Összes hsz: 302
|
HélNem is tudom, hogy mit kéne erre mondani, nem szeretem magam sem dicsérni, sem pedig lehúzni. Főleg úgy, hogy eddig mindig a közelemben volt két csaj, amolyan pajzsnak is. Sokan irigyeltek ezért, mint megtudtam, de nyilván utáltak is érte, vagy Zozóék csicskásának hittek. Nem is tévedhettek volna nagyobbat, de ez a háló
a két csajszi távozásával lehullott. Szóval most már nekem kell simán magamnak lennem.
- Majd eldöntöd te - vonok vállat, és gyorsan átmegyek inkább rá, hogy neki is van mit bizonyítani, nem csak nekem. A lényeg, hogy amúgy nem akartam, hogy szétessen a pizzája, még akkor sem, ha nagyon vicces volt az egész. Végül nem akarom, hogy ennyit parázzon egész nap Diaboli miatt, inkább meglepem még egyszer, sokkal nem lesz rosszabb a pizza sem, ha még egyszer leesik. Leesik. A hamiskás mosolyom is nagyobb lesz, immár normálisan nagy, mert imádom a döbbenetet az arcokon. Főleg, hogy más is odanéz, aki eddig esetleg nem tudta, vagy nem hallotta és hallom, hogy keresik a srácot, mert hiába néznek nincs ott.
- Kösz - na igen, elhiszem, hogy para, ezért is akarom valahogy kárpótolni, meg egyébként is egy kedves csajszi és jobb ha több ilyet ismerek, mint kevesebbet. Most látom magam előtt, ahogy Zsanna forgatja a szemeit, hogy "megint" csajozok, pedig egyáltalán nem.
- Ilyen kedvesen még sosem kértek meg, hogy meséljek erről - horkanok fel vigyorogva, az utolsó kérdése milyen kis támadó lett már! De azért jót röhögök az egészen. - Gyere üljünk le, meghívlak egy pizzára - mutatok egy asztal felé, ahonnan éppen távozik egy páros. Én mindenképpen odaugrok lefoglalni, mert a nagy jövésmenésben nem lehet tudni, hogy ki vadászik még asztalra.
- Nem tudom, hogy hallottál-e már a Mágikus Ikrekről - kezdek bele. - Apám cége és mivel metamorfok vagyunk, e köré épül a szolgáltatásunk. Dublőrök vagyunk gazdagoknak, röviden. Ebbe beletartozik a hangutánzás is, hogy minél tökéletesebb legyen a szolgáltatás. Persze én még csak gyakorolom, mert nekem szánják majd a céget később, ha akarom, ha nem. Néha irigylem is a húgaimat - sóhajtok egyet és forgolódok, hogy hátha odajön valaki, akinek le lehetne adni a rendelést. - Te gondolom BK-s vagy, nem? Nevet, házat, évfolyamot - most Kori - Agárdi Kornélia - szigorúbbik hangján szólalok meg röhögve utána, hát ha ennyire szereti ez a csajszi ezt a vonalat, maradjunk rajta.
|
|
|
|
|
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák
RPG hsz: 218
Összes hsz: 324
|
ÖcskösFuhh, meglegyinti egy intenziv érzés a múltból, mint amikor az ember nedves bőrén huzatot érez, s végigszalad gerincén a borsózás. Megszámolni se lenne képes, hányszor kellett kimondhatatlanná szakadozott szavakat valami másra cserélnie, csak hogy kinyöghessen egy mondatot - szabad keze ökölbe szorul, amint legyűri a rátörni akaró rosszullétet.
- Elnézést, az ő képességeiben kételkedtem,- igazitja meg az előbbit, hogy Armand alkoholban tapicskoló lelki egyensúlya helyrebillenjen. Ezen a bulin kétli, hogy sok teljesen józan ember maradt volna, szóval egy Saint-Venant készségeit megkérdőjelezni még csak nem is elrugaszkodott.
Egy kicsit elbeszélnek egymás mellett, de csak könnyed szusszanással megáll, hogy kivárja az ellenvetések végét. Ne sietnek - a levegő kellemesen meleg a napközbeni hőség után, neki csak arra kell ügyelnie, hogy Armand ne smárjon le lendületből egy falat, fát vagy adoniszi lámpaoszlopot - magyarán, hogy épségben jusson el az ágyáig. Aztán vonásai elkomolyodnak.
- Hé! Sosem kételkedtem benned,- minden ridegsége ellenére ez olyasmi, ami belévésődött, nagyapja soha-meg-nem-elégedett pillantása és apja éppcsak palástolt lemondása között. - Eszembe se jutott, hogy feladd. De levelezőn tanulsz,- mutat rá, a lehető legegyszerűbben, mire is gondolt valójában. Közben igazit egyet a fogáson, hogy Armand a következő rántásnál nehogy kicsusszanjon és eltanyáljon, már nagyon közel járnak a tóhoz. - Bármikor itthagyhatnád ezt a koszfészek kastélyt egy kicsit. Ha bárki pofázik, kifizetem én a cserediákságot,- valamint pro bono szájbaver bárkit, aki megkisérli hangosan kiejteni rajta a kételyeit vagy lenéző véleményét.
|
|
|
|
|
Oshiro Noa
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos
astro boy 2.0
RPG hsz: 82
Összes hsz: 105
|
Stephen  - Ez pontosan így van - erősítem meg őt. E tekintetben reálisan látja a világot. De egyikünk sem azért ül itt, hogy belemenjünk ilyen általános jellegű filozofálásokba. Próbáltam rávilágítani arra, hogy nem kell szentté avatnia azért, mert tettem, ami számomra természetes. Függetlenül attól, hogy tanár vagyok-e, vagy sem. Oktató vagyok, és elég sok ideje már, hogy elsősorban ez határoz meg engem. Hagytam, hogy így legyen, szándékosan rejtettem a tanulás-tanítás kettőse mögé minden mást, ami engem meghatároz, de ez a minden más igenis valami, több vagyok, hiába láthatatlan az emberek zömének. Szeretném, ha nem ez határozna meg mások előtt, ami éles irányváltásnak tűnhet, de az idővel változunk mi is, ahogy nagyjából a latin mondást fordíthatnánk.
Felsóhajtok, majd egy nagy és hosszúra nyúló hümmögéssel nyugtázom szavait. Szóval valami ilyesmiről lehet szó. Szégyen, elégedetlenség, el nem fogadás. Akár valaki bánthatta is, de fél a következményektől, feltételezett utálóitól, szembenézni a valósággal. Tipikus, de nem mondhatom neki, mert magára venné. Félreértene. Ezzel nem a problémáját kicsinyítem le, hanem inkább rávilágít arra, hogy mennyiszer járunk ugyanabban a cipőben, és mégis annyiszor elbeszélünk egymás mellett. Ahogy besötétedik körülöttünk, egyre hidegebb is lesz a levegő. Én még bírom. Feszült csendben hallgatom minden rezdülését. Nem érdekel, ha megfázom. Összehúzom magam, és ülök mellette, talán féltem is, hogy ha egy centit távolabb megyek, újra a tóban köt ki. Amit persze kétlek, de a félelem még bennem van, izmaim feszültek. Steph mocorog, talán a sötétben már úgy érzi, kevésbé látom őt. Szavai is nyitottabbak felém.
- Érthető, ha félsz - reagálok szinte azonnal, mielőtt bármivel folytathatná. Visszanézek rá, és hagyom, hogy hosszasan a szemembe nézzen. Halvány, biztató mosoly jelenik meg az arcomon. A szemeimből izgatottság olvasható ki, aggodalom és a saját múltbéli problémáim elegyével, de igyekszem nyugalmat sugározni magamból. - Segítséget kérni nem szégyen. Ha van mellettünk valaki, aki támogat minket, és figyel ránk, attól még a szembenézés egyedül történik. Mindig - klisésen hangzik, de igaz. Tapasztalatból beszélek, ezt viszont már nem teszem hozzá. Bárki bármit segít, fejben dől el, hogy megoldottnak érzünk-e valamit. Mert sokszor, ha már rég nem létezik a probléma külsőleg, és úgy tűnik, megoldottuk, a fejünk makacsul ragaszkodik a saját igazságához, és még sokáig kísért minket a következményekkel.
Lélegzetvisszafojtva figyelek válaszaira. Próbálok egyenes lenni, de nem túl tolakodó a kérdéseimmel. Látom rajta, hogy mennyire nehéz megnyílnia, ezért támogatóan a vállára teszem a kezem, majd gyengén megszorítom. Hagyok időt, amennyit szeretne, hogy összeszedje magát. Körülnézek, de senki nem jár erre. Csak mi vagyunk, a túlparton sétál el olykor egy-egy alak.
Hallgatok. Mondandójával elakad, de még nem kérdezek vissza, mert nem akarom megszakítani a gondolatmenetét. Várok, hogy befejezze, hogy mit akar mondani, és addig gondolkodom. Kérésére bólintva feltápászkodom a földről. A lábaim már kissé zsibbadni is kezdtek, jólesik tehát, hogy kimozgathatom a végtagjaimat. Elsétálok a cuccaiért, a magam komótos tempójában, fél szememet a fiún tartva. Magam is jobban összehúzom a ruhám. Tüzet kéne gyújtani.
Odanyújtom neki, amiket kért, majd állva maradok.
- Én úgy látom, haladtál valamerre. És nincs határidő, vagy tévedek? - ártatlanul kérdezek vissza, nem számonkérően. - Lehet, hogy nem ott tartasz, ahol tartani akarsz, sokszor túl szigorúak vagyunk magunkhoz. De... vannak céljaid. Ez már önmagában nagyon jó dolog. Másrészt, tenni próbálsz érte. Nem könnyű, persze, de miből gondolod, hogy felesleges a többi? Pláne, ha van valaki, akit féltesz... - utalok vissza arra, amit félbehagyott, de nem firtatom, hogy miről beszéljen, ha van amiről még nem szívesen akar.
|
|
|
|
|
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Másodikos diák
Hél
RPG hsz: 35
Összes hsz: 45
|
Sadie
Hoppá bizony, hoppá. Gyorsan leporolom a két sajgó tenyerem, és összeszedem a cuccost, vissza a szatyorba, majd csak azután nézem meg, ki is robbant ki az ajtón. Ahogy elnézem, egy futár lehet a csaj. Morognék valamit, hogy talán figyelni kéne a környezedre is, különben a kiszállítandó kaja is repül mindenfelé, de aztán hagyom a francba, biztos késésben van.
- Megmaradok, a fogaim még a helyén vannak, és a reflexeim kíválóak, így nem az arcommal fogtam fel az esést.
Nem vett észre. Még jó, hogy nem, mert ha észrevett volna, és úgy jön nekem, az már netto parasztság.
- Szép ívben repültem, jó nagy volt lendület.
Jegyzem meg kicsit a bajszom alatt némi sértettséggel, amit nem tudtam teljesen elrejteni.
- Csak nem elmaraddásban vagy a rendelésekkel? Legalább jól fizetnek?
Nem illik más zsebében turkálni, de ha anya még sokáig megvonja a kis pénze, muszáj lesz máshol megkeresnem. Tavaly még milyen jó volt, jött a kis ellátmány, én meg össze-vissza vásároltam mindent. Most meg meg kel számolnom, a hétvégén mire mennyit áldozok. Bosszant a pénztelenség, de inkább apa és a vélhetően eltitkolt betegsége miatt aggódom. Azért is, mert ha nem lenne nagy baj, elmondanák, de így...HUnor is érzi, hogy valami nincs rendben, hiába csak 9 éves. Anya elharapja a mmondatai végét, mint mikor fél az ember, hogy most valait elszólt, vagy nem tudja mit mondhat, mit nem, miből jövünk rá a titokra. Idegesen járkál, apa meg sokat "dolgozik" a szobájában, amit bezár. Reggelente nem látszik rajta semmi, nem venné észre az ember, hogy baj van, de a szobájába nem mehetünk be. Szünetben sem láttuk soha, pedig előtte mindig csináltunk valamit közösen. MOst meg..."dolgozik" Nem vagyunk teljesen hülyék, bevonhatnának legalább engem a dologba. Nagy vagyok már, nem csináénék jelenetet, nem hisztiznék, de próbálnk segíteni.
|
|
|
|
|
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató
RPG hsz: 235
Összes hsz: 254
|
Jegyzetégetés - Még sem hoztál? Ne már, sajtos hambit akartam - lebiggyesztettem ajkaimat nagy szomorúságomban, amiért kiderült az, hogy az imádott Dávid tatyója nem rejtett semmi finomságot. - Most szomorú vagyok, nagyon - közöltem az idősebbik Jankovits-al, akinek ekkor már biztos feltűnt, hogy kicsit sokat ittam, hisz már utalást is tett rá. Erre persze csak rámosolyogtam, nem vettem zokon a célzást, viszont közben már át is telepedtem Doriánhoz, mert történt valami az est során, ami nem hagyott nyugodni, meg aztán, úgy hallottam, hogy neki is volt sajtos szendvicse. - ÚÚú, igen-igen, nagyon szépen tudok nézni - és a lehető legszebben próbáltam ránézni, még a pilláimat is megrebegtettem egy mosollyal karöltve, közben egy üveg vajsört azért levadásztam, mert ha egyelőre nem volt mit ennem, legalább inni adjanak. A sör egyébként finom volt, gondoltam rá, hogy Julcsinak is meg kéne kóstolnia, de ahogy körbe néztem, láttam, hogy a szöszke épp egy sráccal táncolgat.
- Julcsiiii, kaptunk sört! - integettem oda nevetve, s ezután fejeztem ki imádatom Dávid irányába, aki annyira cuki volt, hogy még ezen is meglepődött.
- Hát mert annyira cuki vagy, hoztál nekünk sört. Hambit azt nem….de, nem baj, cuki vagy és kész - nevetve picit megcsipkedtem az arcát, tényleg nagyon rendes srác volt és mindig lehetett rá számítani, legalábbis eddig ezt tapasztaltam a részéről. Ezután huppantam csak Dorián közelébe, hogy végre kifaggassam őt a korábban történtekről.
Meg is lepett az, hogy kiderült, miért is volt az a nagy búcsúzkodás, nagy szemekkel hallgattam, hogy arról mesél, elhagyja az iskolát.
- De ne mááár - csalódottan nyögtem ki a szavakat, miközben egyik karommal a nyakába karolva fürkésztem a szép kék szemeit. Ő persze most is kihasználta a pillanatot, közel is hajolt hozzám és még a kérdése is túl zavarba ejtő volt. - Nem, csak…- dehogynem. Csak nem akartam kimondani, mert már amúgy is ott játszott az az önelégült vigyor az arcán és túl közel volt. Már megint vészesen közel voltak az ajkai, egy pillanatra meg is feledkeztem a környezetünkről. Közelebb hajoltam hozzá, de épp, hogy csak megéreztem ujjának karistolását a kézfejemen, hirtelen felkiáltott, s már ugrott is fel a padról mellőlem. Csalódottan, s némi értetlenséggel figyeltem, hogy mégis mi történik, amikor megláttam a kis Rómeót, aki Júlia hiányában a lángra vetné magát, szegénykém. - Merlinreee, ilyen buliban még nem voltam - döbbenten adtam hangot a történteknek, megijedtem, hogy a srác tényleg a tűzbe sétál, de Dorián szerencsére időben reagált. Mondjuk az, hogy eláztatott mindent és sokakat, vegyes érzelmeket váltott ki a többségből, úgy láttam, többen felhördültek, amiért vizesek lettek, mások pedig hangosan nevettek.
Éreztem némi megkönnyebbülést, hogy a kissrácnak nem lett baja, de a bulihangulatom már odavolt, ami részben Doriánnak volt köszönhető.
- Te tudtad, hogy el akar menni? Mert nekem nem mesélte, igaz nem is sokat beszélgettünk múltkor, de azért mondhatta volna - kérdeztem fürkészve Dávid barna szemeit, majd tekintetem visszaszökött a vizes társaságra, meg Doriánra, aki próbálta menteni a helyzetet, nem túl sok sikerrel.
- Megyek, pisilek - jelentettem be a srácoknak, aztán lerakva a már kiürült üveget, nem túl egyenesen, kissé ingatag mozdulatokkal megindultam a tó felé, hogy távol a tömegtől, keressek egy félreeső, bokros kis helyet és áldozzak a természet lágy ölén.
|
|
|
|
|
Markovits Boglárka
Diák Eridon (H), DÖK elnök, Ötödikes diák
Markovits 2.2
RPG hsz: 214
Összes hsz: 340
|
Dávid
nyár végeKezd esteledni, már észrevehető, hogy lassan vége a nyárnak és nyakukon az ősz. Még van idejük akár pancsolni is, de Bogi inkább úgy dönt, kihúzódik a partra és hagyja, hogy a melegben megszáradjon a fürdőruhája. Vizes hátsóját leteszi a törölközőjére, kicsavarja haját és közben barátja felé hunyorog. - Hoztál amúgy a burgeredből? Megéheztem - reméli, hogy legalább egyikük nem feledkezett el a kaja csomagolásáról. Legalább két üveg vízről gondoskodott, ebből egyet le is rak maga mellé, ha Dávid úgy gondolná, a tó vize nem volt elég szomjúságra. Még tavaly nyáron szoktak ide, esetenként kikölcsönzik Levivel az egyik csónakot, de általában csak a házikó teraszán ülnek. Beszélgetnek, kártyáznak, kibeszélik a csajokat. Attól függ, éppen kivel veszik birtokba a területet. - Sikerült egyébként normális futárt találnod? Hallottam volt valami incidens, bukta az összes megrendelést? - kíváncsiskodik Dávid munkássága és szépen dédelgetett álma felől.
|
|
|
|
|
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc
a báty
RPG hsz: 93
Összes hsz: 95
|
Boginyár végeImádom ezt a tavat. Egyeseknek csak egy nagyobb pocsolya, de engem megannyi emlék köt hozzá, gyakorlatilag a gyerekkoromtól kezdve. Amikor Bogiék hosszabb időt töltenek itt, akkor mindig csapunk egy nagy nyári összejövetelt, elvagyunk, bandázunk, de persze hivatalosan nekem kell szemmel tartanom őket, hogy a szülők is nyugodtak legyenek, van velük egy idősebb, érettebb fiú is, aki vigyáz, ha baj van. Ez a valóságban érdekesen néz ki, de még senki nem törte ki a nyakát, és remélem ezúttal se fogja, ráadásul most csak ketten vagyunk. Az úszástól elfárad a karom, bár még tudnám élvezni a vizet. Tökéletes a vízhőmérséklet, ennek ellenére hamarabb kezd hűlni a kinti levegő, lévén a nyár végével egyre korábban sötétedik. Követem Bogit a partig, beletúrok a hajamba, és magam köré csavarom az agyonhasznált törölközőmet.
- Nem lehet mindig burgert enni, már rosszul vagyok tőle - fakadok ki. - De van a táskámban hot dog. Az majdnem olyan. Jó lesz? - elveszem a másik vizet, és iszok néhány kortyot. Aztán a kezébe nyomom az egyik hot dogot, és előszedem a ketchupot és mustárt is hozzá, hogy ízlés szerint tegyen rá belőle. Ami még mindig akad, az egy-egy adag krumpli, majd szagtalanítani is kell a táskámat.
- Van egy ígéretesnek tűnő lány. De ő egy kicsit barátságtalan a vendégekkel. És velünk is zárkózott. Majd beszélek vele. Te még mindig nem akarsz nálunk dolgozni? Keresnél pénzt. Nem olyan rossz ám a fizu - leülök mellé, és enni kezdek. Nem terveztem beszervezni, de ha már így felhozta...
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
|
Ramóna(...) - Részlegesen? - rántotta vissza őt Rami hangja hirtelen a valóságba. - Hohó, ácsi - nevetgélt halkan az orra alatt. Egy lépéssel megelőzte a lányt, de amúgyis le kellett már fékezniük a cukrászda előtt. Ujjait óvatosan tartotta a lány arca elé, egyfajta keretet formázva belőlük. - Mi lenne abban ijesztő? Pár szemfog? - Mutatóujjaival felfele bökött, mintha fogvillantós mosolyra akarná ösztönözni a másikat. - Vagy pár őzikefül? - kezeit megemelte, hogy most füleket imitáljon vele. - Esetleg tollpihék. Nyuszitappancs? - vonta meg játékosan egyik szemöldökét. - Nem kell félni, ha már ott tartasz. Tudom, hogy ügyes leszel.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Villámkezű
RPG hsz: 278
Összes hsz: 346
|
Jegyzetégetés- A faluban? Na remek, akkor még közel is vagy – A második felét elmormogta, nem értettem jól, de érdekelt a teljes mondandója – Tessék? A végét túl halkan mondtad, nem értettelek.Ezután megszántam egy golyóstollal szerencsétlen művészlelket, mivel némileg átéreztem a helyzetét. Kár lett volna, ha frissen született ötletét megeszi az enyészet, legalábbis úgy elrévedt, hogy másra nem tudtam gondolni. - Nagyon szívesen – mosolyogtam és érdeklődve hallgattam magyarázatát, amin aztán kacagnom kellett. Együtt éreztem vele. Próbáltam a pillanatnyi kínos mosolyát oldani azzal, hogy belefolytam elkalandozásának okának fejtegetésébe. - Könnyen megragadja az embert, de nem mindenki értékeli már. Örömömre szolgál, hogy valakit még el tud varázsolni a lobogó tűz és az ég kékjének látványa Hát én meg… Nem vagyok nagy természetrajongó, viszont szeretek időről-időre kijárni sétálgatni, zenélgetni.Amit nem említettem, hogy új hangszerre egyelőre nem tellett, ezért kölcsön gitárokon éltem, cserébe apró szívességeket teljesítettem. Nem nagy ár, ha már lazulni akarok egy kicsit és ilyen egyszerűen kivitelezhető. - Szuper! – eddigi, visszafogott mosolyom széles vigyorrá fejlődött – Jövő hét vasárnap lesz, várunk szeretettel.Köszönetnyilvánítására csak biccentettem, majd felemeltem lángnyelv whiskeys üvegem és egyben lehúztam a másik felét. Utána megmutattam Lilinek a vokalistánkat, aki valószínűleg már másik bolygón járt, aztán csak új társaságomra próbáltam ráfókuszálni a közeledő, másik sötéthajú Eridonos helyett, aki nem más, mint Fekete Nonó. Kínos szituáció ez, egyszer akart jófej lenni vele az ember, gúnyosan vagdalkozott, mint gyerek a papír szívószállal, aztán végül is vette a lapot és idejött. Fölöslegesen tartottam vele ellenséges viszonyt, erre viszont kicsit későn jöttem rá, mert kezdett ennek kifelé sugárzó jele is lenni, az én arcom például mindig nyugodt volt, amikor Lilivel társalogtam, s amikor átsandítottam a másikra, akkor elbizonytalanodtam, hogy mit is mondhatnék neki. Itt ült mellettünk, szóval az mondjuk egy jó kezdet, azt hiszem. Mindeközben elégettem nagyjából az utolsó jegyzetcsomagomat is, a fehér nejlont két kézzel összegyűrtem és kabátom zsebébe tömtem. Elkomorodott ábrázatom egészen addig úgy maradt, míg meg nem csapta fülemet varázsszóként a barna hajú kijelentése, hogy ő bizony egy melodimágus. - Hogy mi?! – rikoltottam fel, majd rájöttem, kontrollálni kéne magamat, ezért zavartan körbenéztem, reménykedve, hogy nem hívtam fel magunkra túlzottan a figyelmet. Visszább vettem hangomból – Melodimágus vagy? Jézusom! De hisz… ez egy csodálatos hír. Hogyan derült ki?Átragadt rám a lány lelkesedése, s felébresztette lappangó lelkesedésemet. Körülöttünk eközben zajlottak az események rendesen. Immáron beálltam az italtól és úgy éreztem, mintha fejemben a maximumra tekerték volna a hangerőszabályzót. Minden beszélgetést egyszerre hallottam kb., összefolytak és szófoszlányokat vettem ki. Gréta épp partnert váltott, Zalán most egy lánnyal és egy fiúval volt együtt, tőlünk távolabb- Én nem tudom mi folyt ott, a lány kiakadása azonban egészen a tűzig hallatszódott, ahol ültünk Lilivel. Jobb szemöldököm az égig szökött, úgy fordultam hátra csekkolni háztársamat. Miként elnéztem, elég szerencsétlenül festett, mint egy kis fiú, akit éppen leszidott az anyja. Kissé szánalmas látványt nyújtott. Nem tudtam vele sokat foglalkozni, ugyanis valaki az összegyűlt bagázsból ordított attól a ténytől, hogy előttünk bizony nem valami kamu láng ég, ami majd mágikus módon visszacsinál mindent nap végén, hanem olyan tűz, mely éget. Az idiótája ott bámulta, majd levetette a pulóverét és nekilódult, na ekkor volt az, hogy felegyenesedtem, s míg Dorián tűzoltással bajlódott, pálcát fogtam a futóbolondra. - Planta Lubricus!Csak hogy elessen, és addig se szaladgáljon. Pár percre elvileg kicsúszott lába alól a talaj, felállni és járni nem tudott hatása alatt egy darabig. Pár perc csupán. Meg is üthette magát mondjuk, amilyen lendülettel ment. Fejcsóválva, egy nagy sóhajt megeresztve megkíséreltem odamenni és ránézni jól van -e. Szerintem először találkoztunk. - Tankönyvet máskor is tudsz venni – léptem oda hozzá, karba tett kézzel – Életet nem.Szigorú tekintetet elővéve leguggoltam a könyveiért rinyálót csekkolni. A lightos sérülés még rendben lehet, inkább ez, mint hogy itt mindenki előtt rohanjon a halálába. Közben persze a tűz eloltásra került, szóval immáron elhíresülhettem méltán szar időzítésemről. - Javaslom, hogy lehetőleg ne fuss egy égő rakás felé. Elmondom neked, hogy a mágikus tűz is éget.Nyugodt hangom, tényszerűen közöltem vele, hogy röviden tömören minimum a karja odakozmál, ha ő neki sikerült volna a produkciója, és akkor még mázlistának vallhatta magát. Dorián viszont gyorsan reagált, kicsit vizes és nyomott lett tőle a hangulat, viszont így tudtam konzultálni a tőlem fiatalabbnak látszóval. - Könyvek vannak nekem is, amit szinte ki sem nyitottam. Ha gondolod, szedd össze később, hogy mi ment a tűzre pontosan.
|
|
|
|
|
Illés Luca Izabella
KARANTÉN
az árva | csöves
RPG hsz: 34
Összes hsz: 40
|
BenedekMit meg nem tesz az ember lánya, ha unatkozik. És megint minden azzal kezdődött, hogy nem mered. Most meg állhatok a tér közepén, hogy kajtassak valaki után, aki jó eséllyel nem töröl képen. Nehéz. Itt úgy fogják egymás kezét az emberek, mintha attól félnének, elhagyják a másikat.
Egy ponton viszont felcsillan a szemem, mikor egyedül látok egy fiút, aki akár még kompatibilis is lehet. Alig észrevehetően mutatok rá, miközben a fagyit majszoló négy fős közönség felé fordulok. Emberek... hát fiatal vagyok, és kell a pénz, ez van.
Magabiztosan, és főleg céltudatosan sétálok, egészen addig, míg a fiú elé nem érek, akkor viszont úgy állok meg, hogy kellően közel legyek, és ne tudjon kikerülni. A lehető legszikrázóbb mosolyom veszem el, csak hogy egy kicsit vonzóbbnak tűnjek, bár.. fogalmam sincs, olyat hogy kell. Ja, és még a kezem is nyújtom.
- Szia, Luca vagyok - és ha a fiú kezet fog velem, ki is használom az alkalmat, és villámgyorsan adok egy puszit a szájára. A mosolyom már kínosabb, mikor a padon a nézőtér hangos huhogásba kezd, de én csak ártatlanul pislogok, mint akinek fogalma sincs arról, mi történt itt az előbb.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 210
Összes hsz: 245
|
"A tanítás azt jelenti,
hogy segítjük a
másikat a felfedezésben" Zalán
innenŐ már Zalán előtt toppan meg, ahogy a cukrászdához érnek. A visszakérdezésre ismét csak bólint, ám közben fejét finoman oldalra is dönti, ahogy a fiú nevetgélését meghallja. Nem érti, hogy mi szórakoztatja ezen. Szemöldökeit ráncolja össze, ahogy barátja sorolni kezdi a különböző állati jellemzőket. A kézmozdulatok pedig pláne nem érnek el a lányhoz igazán. Zavartan néz a fiúra, s vonásai csak akkor enyhülnek meg, mikor a levitás bíztatóan szavait mondja ki. Ekkor viszont még egy halvány, hálás mosoly is megjelenik Rami arcán.
Nem szól semmit, csak elfordul, és kinyitja maguk előtt az ajtót, hogy beléphessenek a cukrászdába. Nem sokat járt eddig itt, de már az elmúlt alkalmakkor is megjegyezte magának, hogy milyen kellemes, fimon színei vannak a helynek.
Rögtön a pulthoz lép, hogy a kínálatot kezdje vizsgálni. Inna egy teát, ebben biztos, de valami süteményt is szeretne választani magának, ha már egy cukrászda mellett döntöttek. Egy darabig nézegeti a különbféle édességeket. Óvatosan néz Zalánra, vajon ő maradt-e eredeti, karamellás választásánál, és ha igen, rendel-e már.
|
|
|
|
|
Armand Cedric Felagund
Mestertanonc Rellon (H), Elsős mestertanonc
RPG hsz: 75
Összes hsz: 83
|
Bátyusa jegyzetégetés utánProps to Damien. Mármint Armand se nem nagydarab, se nem túlzottan nehéz, de azért mégiscsak egy koordinálatlan fiatalfelnőtt. Az idősebbnek néha komolyan meg kell vetnie a lábát, mikor Armand lába megbicsaklik - vagy amikor egy dekoncentrált, neveletlen juhászkutya módjára elkalandozva fordulna le egy képzelt kanyarban.
A megnyugtató és megerősítő szavakra az illumináltak leplezetlen meghatottságával öleli meg Damient.
- Aaaaahhahwhh. Te vagy a legjobb tesó. Nagyon jól mehet a legilimencia, mindig tudod, mit akarok hallani.
Időközben tényleg megérkeznek a stéghez, és a nagy ölelgetések után elengedi annyira Damient, hogy lezuttyanjon a stég deszkáira. Itt a víz mellett a levegő is jobban jár.
- Tartsd meg a pénzed magadnak, költsd másra, ne rám. - Veregeti meg hát hirtelen jobb híján a mellette/felette álló Damien vádliját kedélyesen.
Egy ideig elgondolkodva nézi a tó vizét, a felületen visszatükröződő holdfényt. Egészen a gondolataiba merül, lélekben mintha teljesen máshol járna. Mintha messzi tájakon kalandozna. Néhány, ebben a filozofikus csendben eltelt perc után szólal meg végre, ennyi gondolkodás után várhatóan nagyon mély és tanulságos, igazán velős tartalommal bíró szavakkal.
- Szerintem mozog a stég.
Vagy nem.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
|
Ramóna Látta, hogy nem arat kirobbanó sikert a viccével, de már lassan kezdte megszokni. Még mindig jobb, amikor nem értik, mintha félreértenék. Megadón leeresztette kezeit és tekintetével követte a lányt, ahogy benyit a cukrászdába. Habozott is kicsit, mielőtt elindult volna utána, előtte még egy lassú sóhajjal próbálta kitisztítani a fejét.
Csak a sós-karamellás csodán akadt meg a szeme, mást nem is kért, aztán hagyta, hogy Rami válasszon helyet maguknak.
- Szóval - folytatta, ahogy elkényelmesedett és lehámozta a válltáskáját. Kicsatolta, hogy kotorásszon kicsit benne. Annak ellenére, hogy szombat volt, a táska telinek tűnt. - Gondolkodtál már rajta, milyen lesz majd az animágusformád? - kérdezte elmélyülten.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 210
Összes hsz: 245
|
"A tanítás azt jelenti,
hogy segítjük a
másikat a felfedezésben" ZalánMegvárja, míg barátja kikéri magának a sütit, ő csak azután fordul az eladó felé, hogy megrendelje a maga citromtortáját egy bögre fekete teával. A pult mögött álló varázsló ugyan kétszer is visszakérdez, mikor nem hallja a pontos rendelést, ám Rami végül egy mély, szaggatott sóhaj kíséretében foglal helyet az egyik boxban, elrendezve maga körül a holmiját.
- Igen. - Hosszú másodpercekig nem folytatja, mintha arra várna, hogy Zalán rákérdezzen, mikre is gondolt. Pedig csupán azt latolgatja, melyik tippjét is mesélje el a fiúnak. Közben kibújik kötött pulcsijából, s gondosan összehajtva teszi le azt maga mellé. - Valaki azt mondta, hogy őz lennék - kezdi aztán. - De lehet valamilyen madár - von vállat. - Eszembe jutott az egér vagy a patkány is. Nehéz megtippelni. - Közben kíváncsian figyeli, Zalán mi után is kutat a táskájában.
|
|
|
|
|
Lasch Drávecz Lotti
INAKTÍV
B, mint bűbájos =^.^=
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
|
Izabella - Tanulószoba, büntetésben, megint - Nem is lett akkora a kár.
Húzom el a számat, miközben suttogva mondom a korábbi mondatot Izának is. Nem lett akkora, na meg aztán, ez a varázsvilág. Jó, mondták, hogy ne labdázzunk bent, és nem is lett volna semmi baj, ha Esther néni nem akkor fordul be a sarkon. Lehet amúgy néninek hívni valakit, aki még a tanodába jár, de közben meg itt dolgozik? Végül is felnőtt, de akkor már rögtön néni is?
- Meg aztán meg is javították mind a három tablót, ami leesett. Jó, az egyiken lett egy kis hiba, de olyan, mintha csak egy menő hege lenne.
Még a szemeimet is megforgatom, tényleg nem akkora tragédia, különben is, azok, akik a képeken vannak, már tök felnőttek, és talán már a gyerekeik is olyan idősek, hogy a Bagolykőbe járnak, és ha lesznek majd unokáik, ők meg majd azt nézik, hogy a nagyi vagány volt, mert volt sebe. De persze teljesen meg lettünk büntetve, mert nem fogadtunk szót, és most írhatjuk le ötszázszor, hogy “Nem labdázom az iskolában, ha arra nem adtak engedélyt.” Még csak hétnél tartok, lesz ennek még böjtje.
- Apa azt mondta, hogy a Bagolykőben undi büntetéseket adnak. Takarítani kell a manók helyett, meg ágytálakat mosni.
Mondjuk még mindig nem értem, hogy miért is kell valakinek egy tál az ágyba, és, hogy mit tart benne. Egyszer eltettem kísérleti szempontból egy sajtburgert, egy hónapig érleltem, aztán kitettem az asztalomra, és úgy csináltam, mint aki nem veszi észre, hogy Panna megeszi. De nem is hányt tőle, így kudarc volt a kísérlet.
|
|
|
|
|
Bakonyi Benedek
KARANTÉN
RPG hsz: 19
Összes hsz: 21
|
Luca A zűrös évnyitó után Beni legszívesebben elmenekült volna valahova jó messzire és egy-két hétig vissza se jött volna. Borzalmasan érezte magát, és tudta, hogy ezzel megalapozta az ittlétét és a róla alkotott véleményt. Persze sokan mondták neki, hogy Zsannát fogják felelősségre vonni az egész miatt, de azt meg egyáltalán nem érezte volna fair-nek, hiszen ő sem gondolkozott és simán, kérdés nélkül benne volt a hülyeségben. Muszáj volt kicsit kiűrítenie a fejét és nagyon vágyott a friss levegőre, ezért úgy döntött, hogy suli után lemegy pár órára a faluba körbenézni. Talán még Zsannának is visz valami édességet a Czukorvarázsból, hátha sikerült őt jobb kedvre derítenie. Amint leért a főtérre elgondolkozott, hogy vajon miért történik vele mindig ez. Talán meg van átkozva?! Biztos a nagyanyja volt, vele valahogy sose találták a közös hangot. Épp a nagyijával való zűrös kapcsolatán agyalt, amikor hirtelen elészökkent valaki és váratlanul szájon puszilta. - Hóó.. Mi volt ez? - Beni döbbenten bámul a nála egy fejjel alacsonyabb, pár évvel fiatalabb leányzóra és próbálja lehűteni indulatait. Hiszen ő csak egy kislány, tuti valami hülye vicc.- Luca, igaz? Szia. Én Benedek vagyok. Minden idegent így szoktál üdvözölni? Mert ha igen, akkor légyszi mutass be a szüleidnek, kicsit dumálnék velük. -
|
|
|
|
|
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Másodikos diák
Hél
RPG hsz: 35
Összes hsz: 45
|
Laca Majd eldöntöm én. Ezt nem vitatom, megalkotom a saját kis véleményem, de a talán kissé karcos kérdésemnek amúgy is az volt a bujtatott jelentése, hogy te ilyen vicces fiúnak képzeled magad? Csak az túl nyers lett volna. Mondhattam bolna hogy viccesnek gondolod magad, de az sem segített volna, így ez tűnt a legszelídebbnnek. Mr már mekzd unszimpivé válni, vagy csak túl morcos vagyok az éhségtől, mikor kiderül csessze meg, hogy ő volt a hang! Persze ettől elszáll az éhes harag, egye fene a pizzát, meg a vcceskedést, ezek után meg is engedem neki. Az első reakcióm nyilván a döbbenet. Aztán a második is. Ésa harmadik... hogy le lettem nyúgözve. És végül a negyedik egy cseppnyi kis féltékenység. Basszus, ez túl jó móka lehet, nyilván rögtön érdekelni is kezd, kicsoda micsoda ő. És hát igen, jó, belátom nem a legkedvesebben kértem meg, hogy meséljen magáról, de olyan hirtelen jött, hogy elfelejtettem udvariaskodni. Egyébként meg őszintén érdekel, hogy ki ő, csak hát....éhes lánnyal ne kezdj ki, mert nem lesz kedves. Főleg, ha előtte a pizzája miattad ment kárba. Ez üzenet lehet minden férfinak. Etesd meg a lányt. Köszi. Egy kissé zavart félrehúzott mosoly jelenik meg az arcomon, és hozzá egy még zavartabb hümmögés.
- Pedig maga vagyok a kedvesség és a báj.-
Oké, néha Wednesday módon. Amint meghallom a szavakat, hogy "Gyere üljünk le, meghívlak egy pizzára", megenyhülök. Hát jó, egye kukac, megetethetsz, persze közben azt gondolom, igen te tökfej, ez a minimum azért, hogy miattad kisebb fajta szívrohamot kaptam, és oda lett a finom pizzám. Kedvesen, némán bólintok egyet, ahogy a jó kislányok szokták. Kaja. Jóóóó. Szépen helyet foglalok, aztán hallgatom Laca sztoriját.
- Persze, hogy ismerem. ...Mármint nem úgy, de sokat hallottam már róluk.- Nem úgy, nem ügyfélként, nyilván. És egyébként is fixa ideám, hogy engem nem lehet csak úgy utánozni, akármilyen jól is figyel meg az ember. Szóval hogy ő...húú..ööö..klassz. Mármint tényleg, nem iróniából.
- Hú, ez..ez tök jó. És így már persze értem az előbbi kis...játékot. Tök ciki meg minden, de irtózom attól a sráctól, de gondolom ez már leesett neked is. NYilván rájött, hogy bejön nekem a hangutánzós vonal, és azt akkor meg kell lovagolni. Most már engedékenyebbé válik a mosolyom, kevésbé érzem magam egy szúrós sünnek.
- Igen. Másodév, Levita.
Bár prefektusokkal eddig még nem gyűlt meg a bajom, de ha jól rémlik valami eridonos felsőbbéves prefi hanja lehetett. És igen, ez azért továbbra is baromi ijesztő.
- Hélia vagyok, de a Hélt jobban szeretem. Gondolom, akkor te pedig Gergelyfi...
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
|
Ramóna - Akkor tudnál repülni - nézett fel hirtelen a táskájából, mikor a madarat említette. Elhallgatott és a lány arcát fürkészte, figyelve, hogy mi lehet a reakciója a felvetésre. Tudta, hogy vélekedik Rami a repülésről, de Zalán képzelete meglepően... realisztikusan dolgozott. - Szerintem sárgarigó. Az azt hiszem, illene hozzád.
Azóta már a kezébe került egy kisebb kartondoboz, de jobban lekötötte a téma, minthogy azzal foglalkozzon most. Így csak a ragasztószalagot kezdte piszkálni úgy, hogy még mindig nem nézett le. Közben Rami teájával is megérkeztek.
|
|
|
|
|
Gróf-Vinkó Rómeó
KARANTÉN
Labrador puppy
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
|
Tankönyvégetés
...Nem nagyon lát más választást ebben a pillanatban. A könyvei égnek, Rómeó pedig már hallja fülében a sok sok őt szidó tanárt, ahogy elhordják mindennek. Senki sem fog hinni neki. Egyik tanerőnek sem fogja tudni elmesélni megszakítás nélkül, hogy mindent véletlen vetett a tűzre, ha meg épp valamelyik végig is hallgatná, hát biztosan utána jól kikacagná, hogy micsoda kreatív hazugságokra képes ez a Gróf-Vinkó gyerek.
Szóval ezt a szituációt el kell kerülni. Erre az egyetlen megoldás is teljesen evidens, bele kell ugrania a tűzbe vagy legalábbis a szélét jól megközelítenie és kidobálni onnan az égő könyveket. A haditerv megvan, az elhatározás is, pulcsi biztonságban, meg az az egy épen maradt hoppanálás könyv is. Utolsó nagy levegők, kis bátorság gyűjtés, azután nekiindul. Azonban elérni soha a büdös életbe nem sikerült neki a tüzet.
Érzi a meleget arcában, látja az egyre villogóbb narancsos fényeket, amikor meghallja az amúgy nagyon jól ismert átkot. Számtalanszor szórták rá Rómeóra poénból és nézték végig ahogy esik kel. Most sem tud megmaradni a talpán, érzi azt a bizonyos zsibbadó, furcsa érzést amit gúzsba kötik a lábait. A fiú nagy lendülettel landol a földön és csúszik egy jó húsz-harminc centit. Az alkarjára érkezik így a pofája nem lesz olyan, csak a könyöke környékén vegyül néhány csepp vér a sárral. Mert bizony sáros és csurom vizes is. Ugyanis idő közbe Dorián varázslata is megérkezik, valahol az esésbe elegyedve, s szerencse is, hogy a másik rászórja az átkot a tűzre, mert máskülönben bizony az eltaknyolt eridonos orra már ropogósra sült volna olyan közel landolt a pár pillanata még lobogó máglyához.
Nyöszörög a fiú, tápászkodik, hogy legalább csak ülésre fel tudja tornázni magát, közben meg fújkodja nedves haját, hogy lásson valamit.
Alig tudja valahogy felfogni mi történik, vagy csak kapizsgálni, hogy most már ázott kutya is, meg sáros is, amikor meghall mellette egy megrovó hangot. Nagy, kerek szemekkel pillant Zimmermannra, pislog párat, majd lebiggyesztett ajkakkal csak annyit kérdez.
- De a könyvek jól vannak? - meg se próbál felállni, tudja, hogy a varázslat miatt nem menne neki, így csak a másikban reménykedhet. Azt mondjuk teljesen elengedi a füle mellett, hogy ez veszélyes volt, meg nem szabad tárgyakat az élet elé helyezni, mert túlságosan aggódik a könyvek miatt ahhoz, hogy erre úgy jobban odafigyeljen.
- Hát miinden, jaaj, tényleg minden, az összes, kivéve a hoppanálás. - remegnek az ajkai.
- Engem nagyon meg fognak verni a tanárok jövőre - kétségbe van esve, ahogy próbál közelebb kúszni kezeivel az égett-elázott könyvek felé. Egyet megfog, az szépen ketté is mális a kezében.
- Hallod...ha ezt odaviszem a könyvtárosnak megjavítja szerinted? - kérdezi meredten a mállott félre pillantva a földön. Nagy puffanással, sárosan hever a félig égett fakupacon. Azt sem lehet tudni melyik könyv volt egykor. A gyógynövénytan vagy esetleg a bájitaltan? Talán ha beszélni elnyöszörögné a tárgy de így örökös talány marad.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 210
Összes hsz: 245
|
"A tanítás azt jelenti,
hogy segítjük a
másikat a felfedezésben" ZalánEgy pillanat erejéig farkasszemet néz barátjával, mielőtt az asztal lapja felé kapja a tekintetét. Finoman bólint. Valóban képes lenne repülni. Eddig bele sem gondolt, hogy ez probléma lehet. Egy madár repülése sokkal természetesebbnek él benne, mint a Zalán által annyira kedvelt seprűs mutatványok.
A fiú tippjére néz újra fel, szemei a másik táskája felé fordulnak. Kékjei követik a levitás kezét és a kis dobozt benne. Finoman vállat von az ötletre.
- Nehéz megmondani. Patrónust sem tudok idézni, hogy abból lehessen következtetni. - Talán sosem fog tudni. No meg, amúgy sincs biztosíték rá, hogy ugyan azon állat lenne.
Egy suta bólintással köszöni meg az elé rakott teát, és már kortyolt is bele. Nyugtatóan hatott rá a meleg ital. Egy pillanatra még le is hunyta a szemét, élvezve az ital illatát és ízét.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 110
Összes hsz: 302
|
DominikNahát, magamban tökre mosolygok, nem gondoltam, hogy Dominik elhív bárhová is, mivel ő is össze van már mosva Markovits lányával, Bogival. Azaz, szinte csak csajokkal mosnak össze, pedig tényleg lógok a srácokkal is, de valahogy nem ez marad meg a fejekbe. Egyébként a csajszi ígért nekem egy aláírásos kviddicskártyát... csak úgy mondom.
- Te figyelj már, Boglárka mikor szerzi már be az ígért kviddicskártyát a faterjától aláírva. Nem akarja azt megszerezni nekem tegnapra már? - pillantok a srácra, miközben lassan kicsomagolok vele együtt a pecázáshoz. - Kérdezz már rá légyszi - dünnyögöm, mert a székek kiszedése némi problémát okoz. Egy kicsit gondolkodni kell, hogy hogyan férjen ki rajta, de végül a mágia megoldja - a hátizsák mágiája -, simán kicsusszan egy idő után a pecaszék, mikor megunja a rángatást. Egyre jobban kezd kicsúszni a projekt a kezeim közül, ugyanis a horgászatról annyit tudok, amiket láttam a tévében otthon, azaz, hogy szeretem a hekket, meg, hogy többféle módszerrel szedik ki a halakat a vízből. A kedvencem a grizzly, aki kicsapja a lazacot a folyóból. Azért az elég menő!
- Na, szóval, hogy is kell ebbe belekezdeni? - kinyitom az egyik széket és hagyom, hogy Dominik kibontakozzon a horgászatban. Remélem, hogy hozott csalit, meg ilyeneket, és azt is, hogy nem egy sellőt, vagy valami varázsszart húzunk ki elsőre, vagy akár ötödikre se. Amúgy tök király az egész nap, még van napsütés is, meg minden, remélem élvezni fogom az egészet. A táj nem új, de legalább szép, és én kezdem élvezni az egészet.
- Piát hoztál, meg kaját? Mármint nekem, nem a halaknak - nevetgélek, majd most már tényleg várom, hogy mi lesz. Kezd érdekelni ez a heverészés, remélem nem vár sokat tőlem. Majd lefényképezem a hallal, amikor kifog egyet.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
|
Ramóna - Hát az nekem sem megy. - sóhajtotta lemondón. - De a nagyapám sokat mondja, hogy néha hasznosabb a sötétben tapogatózni kicsit, mintha puszta tényeket boncolgatnál. A képzelőerő értékes tulajdonság. És talán magadat is jobban megismered tőle.
Észrevette, hogy a keze tartalmát bámulják, ami magyarázatra sarkallta.
- Voltam a bagolyházban. Anya elküldte, amiket költözéskor véletlen otthon hagytam. - Úgy emelte meg a dobozt, mintha jelentéktelen dolog volna. - De úgy emlékeztem, hogy minden nálam van. Szóval... kicsit kíváncsi vagyok, mitől van ilyen súlya. - Engedélykérőn sandított Ramira, megengedi-e, hogy kibontsa az asztalnál.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 110
Összes hsz: 302
|
Hél- Kedvesség és báj, feljegyzem - mondom talán kissé ironikusan. Nem szánom annak, de valahogy mégsem sikerül teljesen elvenni az élét a csajszinak szánt szavaimból. Na mindegy, ezt még gyakorolni kell, még én sem lehetek mindenben tökéletes, de szerencsére még távol is áll tőlem a mintaszerűség. Nagyon. Mivel tényleg megsajnálom felajánlok neki egy ingyen pizzát, a bólintásából arra következtetek, hogy nem utasítja vissza a felkínált lehetőséget. Amúgy is bírom a szőkéket, megjegyzés. Adok még némi magyarázatot arról, hogy miért tudom Diaboli hangját utánozni, és meglepetésemre ismeri a Mágikus Ikreket! De jó, még senki sem mondta, hogy ismerné, igaz, olyan sok embertől nem is szoktam megkérdezni, sőt, egyáltalán nem. Pankáék nyilván már rég tudták, de ilyen szempontból ők nem számítanak be a statisztikába.
- Örülök, hogy nem ismeretlen számodra apám cége - még egy kedves vigyor is elszáll a lány felé, ha már ilyen remek meglepetést okozott. Nem vagyok nagy igényű, mi?
- Szerintem nincs nagy rajongótábora, megnyugodhatsz. Megértem, hogy megijedtél, ha ennyire irritál - hozzátenném, hogy engem is, de mivel itt nemcsak a falnak, hanem a festményeknek, a bokroknak, meg ki tudja minek is füle van, inkább csak gondolom. Az sincs mondjuk teljes biztonságban, aki gondolkodik, mert simán lehet a közelben egy legilimentor és épp rajtad gyakorol. Nem egy öröm, ha túlságosan végiggondolod a varázsvilágot.
- Háhá, micsoda készséges vagy Hél. Igen jól tippeltél, Gergelyfi László vagyok, de szólíts csak Lacának, úgyis mindenki így hív. Meg hülyén hangzik a László, és általában akkor hangzik el, ha valami rosszat teszek. De hát az meg ugye elég ritka - vigyorgok, miközben odajön Eszti a pincérnő, és kedvesen mosolyogva érdeklődik, hogy mit szeretnénk. - Én egy félszeműt, meg valami narancslét, Hél pedig... mindjárt mondja - adom át a szót, és megvárom, amíg végeznek. Amúgy sem mentem volna el, úgy gondoltam itt esszük meg kivételesen. Talán az asztalról nem esik majd le a szöszi pizzája. - Na és hogy tetszik a suli? Találtál már valamilyen barátot, vagy ilyesmit? Amúgy is... mit csinálnak a csajok elsőben? - kérdezek rá, mintha nem tudnám. Azért nekem volt egy Zórám és egy Pankám is, akik, ha nem akartam is elmondták, hogy mit csinálnak. Ez most is így lenne, ha el nem ette volna őket innen a fene. Kicsit felhős is lesz az ábrázatom, ha rájuk gondolok, de azért érdeklődve hallgatom Hél mondanivalóját.
|
|
|
|
|
