Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A munka nem, de előbb vagy utóbb egy szülő el fog minket temetni, ha ezek a tarthatatlan állapotok így uralkodnak tovább. Hála az Égnek mindenre van megoldás, így bár belekerült pár napba és munkaórába, de sikerült összeegyeztetnem egy jónak mondható ételalapanyag beszállítóval és egy konyhai stábbal, akiknek utána is néztem természetesen. A jelenlegi kosztra rengeteg panasz érkezett, sok érzékeny és allergiával küzdő gyermek maradt éhesen, így valamerre mozdulnunk kellett. Az egészséges a jó út egyébként is, és ehhez nem megoldás valami undorító, zöldséglevesnek eladott dolgot eléjük tolni, amire egy magvakra allergiás kisfiú befulladt. Nem is akarom tudni! Természetesen a tegnapi volt az utolsó napjuk a dolgozó hölgyeknek, akik arrogánsan távoztak és a felbontott szerződés a korábbi alapanyagosokkal is már előttem volt. Nem boldogok és nagyjából egy havi ködbér lesz, amit éppen próbáltam összetenni, de hosszútávon kedvezőbb az új ajánlat, és a legutóbbi igazgatói ülésen mindenkivel egyet is értettünk ebben. Ezrát el is küldtem pár dolgot lefénymásolni, majd megkértem ugorjon be az osztályomhoz, mert osztályfőnökit kellene tartanom, de van egy fontos találkozóm. Persze vállalta, hálás is vagyok.
- Szia. Nem is - nevettem el magam - a madarak csiripelték - böktem a fejemmel az asztal sarkában ülő kis figurára. A tanáriban is vannak, és amelyik asztalnál éppen ülnek szólnak ha az ajtóra koppintottak. Hasznos kis tárgyak, jobb, mint egy csengő.
Teljesen feldobódtam, hogy minden remekül megy, szóval még egy mosoly is dukált az üdvözlésem mellé, majd egyből a szék felé mutattam, hogy Erik nyugodtan üljön is le. Még aláírtam egy beszámolót majd félretolva dőltem a székem támlájának.
- Köszönöm először is, hogy megoldottad egyedül. Ez pedig remek hír. Átveszi Milan a kurátori pozíciót is vagy? - hagytam nyitva a kérdést, de elmosolyodtam a lelkességen, mert már folytatta is én pedig a teljes figyelmem szenteltem neki.
- Oh - lepődtem meg egy pillanatra, hiszen eddig is segítettem a kuratórium munkásságát, de azért a vezetőtestület fejévé válni egy egészen más pontja ennek. Egyszerre megtisztelő és éppen meglepő is. - És Milan mit mondott a család részéről? Arról is sikerült beszélni, hogy a jelenlegi helyzet milyen? az utolsó két gyűlés elmaradt a kérésükre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Azt hiszem ha az ember huzamos ideig nagyrészt csak üzleti leveleket kap, nagyon meg tudja lepni, ha jön bármilyen személyesebb hangvételű is, legalábbis engem határozottan. Maga a személy ugyan nem, Francesca volt az egyik olyan ismerősöm, akiről biztosan tudtam, hogy meg fogom itt találni, tehát a költözésem előtt értesítettem, hogy jövök. Most meg pár nap után már jön is a bagoly, hogy találkoznunk kellene, és még fontos megbeszélnivalónk is van.
Már önmagában a lány üzenete felkelti az érdeklődésemet, mivel nagyon hosszú ideje nem sikerült találkoznunk, hát még akkor ez..
De nem hagyhatom, hogy a kíváncsiság eluralkodjon rajtam, a találka előtt még rengeteg dolgom van, így neki is állok szépen, nem kis mennyiségű olvasnivaló vár rám mindig, én meg szokásos módon bele is merülök pár órára, és már csak azt veszem észre, hogy késésben vagyok.
A munkámhoz többek között szükségem van higgadtságra és logikára is, most viszont fejvesztve rohangálok fel-alá az épp legközelebbi táskáért, cipőért és kabátért, ami csak van, mert nincs idő éppen divatosnak lenni, ha egyszer már ott kellene lennem.
Mire minden megvan már tíz percre növelem a késésemet, ezért úgy döntök, hogy kocogó-sprintelő váltásban teszem meg az út egy részét, de erről is hamar lemondok. Azért mégis, amennyire lehet vállalhatóan kéne megjelenni, a legkevésbé ziláltan, na meg amíg sétára nem váltok addig esélyem sincs lecsekkolni, hogy mégis milyen outfitet sikerült összedobnom a nagy sietségben.
Végül is legalább összességében a kinézetemmel elégedetten viharzok be a cukrászdába, lázasan keresve a tekintetemmel az ismerős arcot, meg persze remélve, hogy nem unta még meg a várakozást, de első nekifutásra nem találom sehol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Igen, kérlek! - nyújtom neki a legkönnyebb tatyit. Körbenézek, egy kivételével az összes ágy üres. Csak ketten leszünk itt? Talán így jobb is lesz.
Már nem vagyok karácsonyfa, ideje volt, nincs már karácsony! Kicsit rég elmúlt, már lassan húsvét van! Jó, addig még van idő, meg idén később is lesz mint tavaly, de na.
Szóval a lányt, akivel osztozok a szobán, Zinának hívják. Oh wow, ilyen különleges nevet se hallottam még. Lehet hogy csak az én szemszögemből különleges, és itt pedig minden második lányt így hívnak, fogalmam nincsen! Még, de majd lesz. Egyszer, ha ráveszem magam valami ismerkedés szerű dologra más emberi lényekkel.
- Köszönöm. - pillantok le az említett ruhadarabra egy másodpercre, majd a lányra nézek, aki tovább beszél. Kicsit üres ez a szoba. Majd talán egyszer lesznek lakói. Az egyik táskámat fogom, és a szoba legelhagyatottabb ágyára rakom. - Lehet ez az ágyam? - na már nem azért, mert undorodnék Zinától, akinek az ágya pont a legtávolabbi pontban van, csak szeretek néha egyedül lenni. Remélem nem kell sötétben elaludni, úgy félek. Bruhh a hideg is kiráz tőle. De persze ha Zina csak sötétben tud, akkor sötétben alszunk, úgy is el tudok csak nehezebben. A fehér zaj pedig biztosan kizárva, azt talán csak az én fülem viseli el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Nem értem miért sírja el magát, de ahogy sír, rám is rám jön a sírhatnék. És hát nem tudom tartani, meg nem is akarom, elsírom magamat. Ha valaki meglát minket, mit gondolhat? Két lány a művészellátóban egymás előtt állnak és sírnak. Oké, én ilyet még nem láttam, de most át is élem, kihúzhatom ezt is a képzeletbeli bakancslistámról!
- N...nincs shemmi baj, n-nem t...htudhattad. - törölgetem a könnyeimet. Nem fogom ezért leszidni, vagy megütni, miért is tenném? Nem ismer, nincs rám írva hogy színvak vagyok. Jézus ereje, milyen lenne már ha rám lenne írva? Olyan, mint a nem úgy lett valakiből rabszolga, hogy egy nagy R betű volt a hátára festve mikor született. Az anyaméhben ki festené rá az R betűt? Lezsugorodnának az emberek, és valahogy bejutnának oda? De hogyan? Fúj fúj fúj nem, nem gondolok erre többet, bleh. Beleégett a Reginámba öhm... retinámba az hogy elképzeltem. Bleh. Ezt örök életemre megjegyeztem. De nem akartam! Még tíz év múlva is eszembe fog jutni, érzem. De továbbra se látok a jövőbe, és továbbra se akarok. Ahogy világvégét se. De most én miért is sírok? Nem azért sírok mert olyan rondán sírna a másik, hanem azért mert engem a sírás most... megfertőzött? Mi a jóságos ég van itt? Hát, csodálnám ha nem nézne hülyének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Lázadni fárasztó, de nem meló - ráztam meg a fejemet sietve. Attól még, hogy idő és energiaigényes, igen is jó szabadidős elfoglaltság, Dávidnál jókat derültem is rajta. Erik már kevésbé, de a nagyobb szarjait sikerrel elsikáltuk, nem kellett otthon mindenről tudniuk. A mai napig nem lennék benne biztos, hogy az anyja és a bátyám tudják, hogy Stella tavaly már lett letartóztatva. Jobb ez így.
- Akkor gondolom nagy a pezsgés, hogy milyen lesz majd az iskola, hm? - kérdeztem. Ez nagy sláger volt már a felsőbb éves osztályoknál, hogy ők kilépnek a nagybetűs életbe és a Bagolykőbe fognak járni, mint a nagyok. Szerintem lesz még olyan óra, ahol visszasírják majd az előkészítő nyugalmas és békés napjait.
- Legalább nyílt lapokkal játszol. Becsülendő. - Nem mindenki képes erre manapság, meg a szülők is katasztrofálisak tudnak néha lenni, az az elviselhetetlen kategória, mikor magadtól mész vissza az osztályodhoz, hogy inkább ők, mint a nevelőik. - Ugyan, nincs mit.
Így is éreztem, meséltem volna még, de megjött a kiskrapek, hogy elújságolja a nyűgét, miszerint ő még homokozni szeretne, én meg intettem az állammal, hogy hát akkor eredjen, én nem fogom ebben meggátolni. Milyen szadista nevelők lehetnek még itt, akik nem engednek egy gyereket játszani?
- És te? Te megvagy? Melletted nem ül senki. Talán neked sem ártana egy kis levegőváltozás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Nem? - néztem rá kicsit meglepve, de azért lankadatlan mosollyal. Sosem voltam az a keserű ember, aki nem képes erre. Tudtam akkor is, mikor visszaköltöztünk. akkor is, mikor hónapokkal ezelőtt csak ültem a konyhaasztalnál és féltettem az emlékeim, a hitem és a lányom. Nehéz, és ha az nem, ez mindenképpen munka. Bár igen tapasztalatinak hangzott a kijelentés, ami engem meglepett Ezrától. Úgy tudtam nincs saját topogósa.
- Igen, élvezik és rengeteget találgatnak. Szünetekben összeülnek és kineveztek egy faágat jósbotnak. Mindenki fogdosta, az aktuális narráló meg elmondja, hova is kerül - meséltem lelkesen el az egészet nevetve. Édesek voltak és imádtam a lelkesedésüket. Sokan biztos szeretni fogják a feljebb lépést, persze biztos lesz majd, ki vissza is vágyik, most még motiváltak azonban és ez jó dolog. Szerencsére ez az izgalom és várakozás a szintfelmérőknek nem ment a rovására.
- Szerintem nem hazudtam vagy kerültem semmit még meg életemben. Vagy nagyon béna vagyok benne és nem próbálgatom - néztem kissé kínosan magam elé, ahogy el is húztam a szám, de végül már a hintában találtam magam én is. Furcsa volt, ezer meg egy éve nem tettem ilyet. Persze kijövök velük, Liát is elvittem és mikor még pindurka volt vele az ölembe pár dolgot kipróbáltam, de nem sokszor voltunk klasszikus játszótéren. Azt hiszem az elmúlt pár évembe ezek nem fértek bele, valahogy elmúlt annak a varázsa, ami nem biztos, hogy kellett volna, hogy távozzon. - De, látom. Nem vagyok benne biztos, hogy más környezetben is ilyen jól meglenne, mégis csak veled van a legtöbbet.
Akarva vagy akaratlanul, de tényleg kicsivel több került Ezra vállára általam és Bence által, mint talán az normális lenne. Tudom, hogy már szólt, hogy inkább várja meg Liával őt, ha nem érek ide és hasonlók, bár elég feleslegesnek érzem ezt felfújni.
- Én? - kérdeztem megilletődve egészen a dologtól, ahogy lassan megállítottam a lassan hajtott hintát. Nem vagyok süket különben. - Megleszek, ahogy mindig. Még azért érzem, hogy friss és új itt lenni, de szeretem. Levegőváltozás?
Talán költői a kérdés, azt hiszem még eléggé minden, ami arról szól, hogy beszélgetek. Nem volt ez soha nehéz nekem, szerettem a barátaimmal, az ismerősökkel, szinte bárkivel, de most az a gombóc a torkomban, sőt, a gyomrom helyén nem mindig segít. Kicsit el is szomorodtam, ahogy a hintából végül felemelkedtem és el is léptem onnan.
- Köszönöm - bár hogy pontosan mit, azt nem tudnám behatárolni, de hálás vagyok ez egész biztos. Még elnéztem Lia felé, integettem is neki, végül még egyszer felhívtam Ezra figyelmét rá, hogy a felfázás nem játék, ezután visszamentem az épületbe, rám is várnak a dolgaim.

// //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Volt valami megfoghatatlan ebben a nőben. Egyszerre volt visszafogott és professzionális és közben vicces és komolytalan. Nem vagyok benne biztos, hogy egészséges az ilyen gyors váltás a kettő között, de nem én fogok pálcát törni más morális és pszichés dolgai fölött. Ahhoz előbb büszkén körbe kellene mutogassam a papírom, hogy újra szabadlábon. Inkább nem.
- Majd igyekszem észben tartani - vontam össze a szemöldökeim kicsit, mint aki tényleg agyal ezen, de közben meg már körülbelül kint is volt a másik fülemen a gondolat. A munkám nem teszi lehetővé, hogy mindent megjegyezzek, mert szétrobbanna tőle a memóriám. Kinek jó az?
- Öm... tudom? Neked meg nagyon kicsi. - Most ez mi volt? Kissé zavarodottan is néztem a nőre, mert nem értettem, ezt miért kellett megjegyezni, de ha már ő is, akkor én is? Mekkora kezem legyen? - Nagymama, mekkorák a füleid!
Ward, hallgass el. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, Lia mostanság túl sok időt töltött nálunk és amilyen rendesek Mitzingerék, ugye engem is bevontak a teadélutánba, így ültünk a nappaliban négyen, kínos csendben az asztal körül, míg Lia csacsogott és újabb csészével töltött inni. Nem tudom Gabe, Bence vagy Martina feje volt bizarabb.
- Remélem, csak kislányoktól. Máskülönben nem elég vagány, hogy kenterbe verje a sütiket. - A kijelentésén még el is nevettem magamat. Nem is tudom, hogy az enyémmel mit csinált Bence, de mivel megint a kormánynak dolgozom, gondolom valamit varázsolt. Az az ember bizarr. - Ne húzd már fel magad, nem áll jól. Inkább edd a sütit, mielőtt Aladdin megjön a repülő szőnyegen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Engem meggyőzött az érvelése.
Elismeréssel a hangomban adózom azért, amit mond. Valóban így is gondolom. Mindegy kit szeretünk, mindegy miért, az irodalom szeretete számomra létkérdés. Nem csak azért, mert a csalódom az élete munkásságának tekinti az irodalmat, hanem azért is, mert ez már sejtszinten bennem van, belém kódolták, és csak remélni tudom, hogy Olivér is felfedezi a szépségét. Művészlélek ő is, ahogy mind azok vagyunk, hiszen a szabadidős tevékenységeinkkel alkotunk, több, másabbá tesszük a világot. Tudom, kérdéses így, hogy akkor a sorozatgyilkosokkal mi a helyzet az én elmémben, de be kell vallanom, valahol mélyen számomra ők is művészetet követnek el, az is, egy alkotó folyamat. Persze remélem, hogy sosem kérdeznek meg ebben a témában, mert nem hiszem, hogy rám vagy a felmenőimre vagy a gyermekemre jó fényt vetne az, hogy én érvelek a tevékenység szépsége mellett.
- Ballay Bálint, örvendek.
A Sámuelt nem szoktam hozzátenni, meghosszabbítja csak a nevemet, és amúgy sem használatos, pusztán csak szokás a családunkban két keresztnévvel élni. Eddig csak Olivéren láttam a vágyat, hogy mást is használjon, ne csak az általam választott nevét, hanem azt is, amit az anyja adott neki. Ez szabad döntés, melyben partnernek kell lenni. Tiszteletben tartom az igényét a "Merse" név használatára, azonban már csak férfiúi hiúságomból és sértettségemből fakadóan sem támogathatom ebben a döntésében. Éppen ennek okán én magam most is és mindig is Olivérnek fogom hívni. Különben is, egy nemesi felmenőkkel rendelkező irodalmár család sarjaként, szinte lehetetlennek tartom, hogy Merseként tudjon azonosulni, azonban ez az ő életútja, ő határozza meg, mivé érik.
- A faluban lakik vagy csak itt dolgozik?
Kevés minden van nála, így arra tippelek, hogy csak kiugrott egy ebédre valahonnan a közelből. Még nem vagyok tisztában minden üzlethelyiséggel és intézménnyel, ami az iskolai éveim után jelent meg a kis faluban, nem tudhatom betippelni sem, hogy honnan érkezett ma ebédre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Borsóeső. Így fogják hívni a most zajló eseményt a történelemkönyvekben. Mármint Léda fejében létező törikönyvekben, amibe Pán is jócskán beleírja majd a saját nézeteit a zöld ételekkel kapcsolatban.
Szóval a borsók repültek meg gurultak és lényegében mindegyik csak menekült. Egy sem maradt Léda villáján, és bizony az elkóborolt étel nem számít, csak ha megeszi. A verseny meg nem fog a kedvéért megállni. Vagyishogy csak akkor, ha az ellenfele evés helyett elkezdi neki összeszedegetni a menekültjeit.
- Ez így nem ér! - Durcás arcot vágva fonta össze a karjait pont úgy, ahogyan otthon szokta, ha Zalán nem enged és nem hajlnadó eljönni vele játszani. - Nem ér csalni!
Hozzá sem nyúlt a feléje nyújtott borsókhoz, még a villáját is az asztalra rakta, nehogy véletlen jogtalan előnyhöz jusson.
- Ez így nem verseny! Hol marad a kihívás? Meg a játék?
Nem ismerte a lányt. Talán új volt még, ezért nem is értette, miért nincs benn a játékban. Itt mindenki játszott. Még a tanító nénik is. Persze néha azt mondták rá, hogy tanulás, de hát lényegében az is játék volt, nem? Mármint ki kellett találni a számokat. Vagy az országokat a térképen. Hisz itt aztán tényleg minden egy nagyon nagy játszótérnek számított. Hát nem érti ez a lány, hogy itt játszani kell?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Oh, szuper - hagyta le a számat egy nem tervezett, mélyről feltörő sóhaj. Szerintem ezzel az egy mondattal kevés embert lehetett volna ennyire boldoggá tenni. Legalábbis a legtöbb esetben szomorú, ha valaki ilyenfajta közlendővel jön hozzám, de jelen esetben ez megkönnyebbültséget váltott ki mindkettőnkben.
- Az biztos, hogy a vizsgák nehezek és kimerítőek - bólintottam mindentudóan, de én sosem tapasztaltam, csak láttam másokon. És még mennyivel nehezebb lesz az egyetemen. Az egyetem ilyen téren abszolút szívás. Rengeteg anyag és ha nem voltál szorgalmas, akkor napok alatt kell félévek tananyagát behoznod. Nekem is mindig kényszerítenem kellett magam arra, hogy normálisan tanuljak, mert közel sem voltam szorgalmas soha.
- Akkor gondolom nem csak az iskolai koszton élsz - vontam le az egészen evidens következtetést, főleg hogy a lánnyal épp egy étteremben álltunk.
- Mosd meg a kezed, meg öblögesd ki a szád, az segíteni fog - adtam ki az utasításokat, és elkerültem, hogy a fejemre csapjak, amiért bájcsevegtem vele ahelyett, hogy a legalapvetőbb dolgokat elmondanám neki. Nem terveztem egész végig a mosdóban állni, gondoltam neki is van asztala, úgyhogy álltam és vártam, hogy higiéniás szinten rendberakja magát.
- Először fordul elő, hogy elrontod a gyomrod vagy volt már rá példa? - tettem fel az egyik legfontosabb kérdést. Szakmai ártalom a folytonos kíváncsiság, ahogy az egyik oktatóm nevezte az egyetemen. Ha már annyit tanultam és dolgoztam, hogy gyógyító lehessek, akkor mindenképp segítek ott, ahol csak tudok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elmosolyodtam, nem különösebben hittem, hogy az emberek ilyen ígéretei valóban azok. Talán másnap nem is emlékszik rá a legtöbb, lehet már pár órával utána sem, de biztos akad, aki kipróbálja, aki megnézi, igazam van-e, vagy egyszerűen csak kíváncsi. Nem soroltam őt sehová, de kissé bizalmatlanul álltam az észben tartáshoz, ennyi és nem több.
Nevettem, mert vicces volt, az egész, ahogy kijött. Igen hülyén hangozhattam így belegondolva, de hirtelen volt és megdöbbentő. Pár évembe beletelt, még megszoktam, hogy itt más, mint mikor otthon vagyok, vagy a szüleim körében. A kézfogás, pláne férfivel elég illetlen volt mifelénk, a tegeződés megint egy külön kör és az, ahogy viselkedek, beszélek vagy öltözök még megérne pár imát, de nem fontos ez most. Meredtem a saját kezemre kicsit, aztán csak visszahúztam a tányérom mellé, ami eléggé megüresedett. Bár még volt pár falat.
- Tessék? - pislogtam nagyokat talán nem is teljesen tudatos reakcióval de igazítva egy kicsit a hajamon, hogy ne látszanak ki az én füleim. Azt hiszem tényleg csak vicces akart lenni, de nem tudhatom, sosem tudtam, ezzel mindig hadilábon álltam. Azért persze még töretlenül próbáltam mosolyogni. - Ezt a kislányod tanította?
A kérdés nyilván adta volna magát, nem nagyon láttam még családot, ahol nagyon picur lánynak ennyivel idősebb testvére legyen, simán kinéztem inkább utóbbit. Mert hát, valahonnan kellett vegye, nem?
- Nem igazán, még egyet sem sikerült eddig, se kicsitől, se nagytól. Majd talán egy másik életben jobban odateszem magam - igazítottam meg a tányérban az evőeszközt a szalvétát kezdve hajtogatni. Nem teljesen volt akarattal, elsőre csak kisebb négyzetszerűvé tűrtem össze, aztán kihajtva  a kisebb részeket formáltam ki fel-felpillantva rá.
- Nem áll jól? Mert mi áll jól? - kérdeztem fél kezem még az oldalamra is téve és elbillentve a fejem. Na most már kíváncsi voltam erre a szakértelemre. Az előbb még a füleim se álltak jól! Kicsit erősebben szúrtam a villám az utolsó két falat egyikébe. Aztán felé emeltem. - Még meggondolhatod magad. Aladdin.
Egyedül ő ült velem egy asztalhoz, nem hiszem, hogy több szőnyeg is jöhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

carolina

Válaszul csak morgok, halkan, csukódó szemekkel. Érintésére végigfut a hideg a gerincemen, érzem, hogy az egész testem reagál, a karomon, akár egy hadsereg hűséges katonái, égbe emelkedik minden egyes szőrszálam, mert megérkezett a királynőjük, akinek a közelsége tiszteletmegadásra kényszeríti őket.
Szavaira szélesen elmosolyodom és szemeim végleg lehunyva dőlök előrébb, hogy ajkaink összeérjenek, mielőtt még bármit mondhatna. Jobbom a hátára csúszik, egyetlen határozott mozdulattal vonom magamhoz, hogy a melle az enyémet taszítsa, és érezze, csak egy futó pillanatra, egy múló percre, hogy a rabom, az enyém, mert mindketten tudjuk, hogy ez nincs így, de most azt akarom, hogy az a két év értelmet nyerjen. Így.
Ajkaim finoman érnek az övéhez, a nyelvem utat tör magának, és csak egészen lassan válok követelőzővé. A szabad kezem arcához ér, hüvelykujjam az arcélén szánt végig, ujjaim a fülén keresztül szőke tincsei közé keverednek, s belekapaszkodva néhányukba, éppen akkor rántom hátra a fejét, mikor a leghevesebben csókolom.
Kinyitom a szemem, és kissé elnyílt szájjal, fölülről nézek le rá. Egy véget nem érő pillanatig csak nézem őt, tekintete a tekintetem rabja, fogva tartom őt, hogy csak nézzen, engem, rám nézzen, és jól nézze meg ezt a szempárt, az érte rajongástól csillogó, tűztől káprázó szemeket, melyek ide-oda rebbennek az övéi között, és amelyek még most is a világot látják azokban a világos íriszekben. Azt akarom, hogy nézzen rám, hogy engem nézzen, hogy vesszen el a szemeimben, abban a világban, amit én adhatnék neki, és addig vesztegeljen ott, amíg azt én akarom. Mert fölötte vagyok, uralom őt, és azt tehetek vele, amit csak akarok.
A gondolatra hosszan, kéjesen morranva mosolyodom el, és közel hajolva Carolinához, ajkaimat elhagyja egy kósza sóhaj. Az ereimben megérzem a tűz hívását. A szívem erősen pumpálja az adrenalinnal vegyülő vérem. Az eddig nyugvó sárkány most felébredt, és vennem kell egy mély levegőt, mielőtt bármit is teszek. Aztán legyőzöm azt az egyetlen centit, ami még közöttünk árválkodik, és fogaim közé véve Carolina alsó ajkát, újabb morgás kíséretében ismét megcsókolom. Közben tartom őt, a karjaim melegében, szinte elveszik bennük.
Végül elengedem; először a száját, azután engedek a világos fürtök szorításán is, és már csak a hátát tartom. A törékeny testét, amit oly könnyen roppanthatnék össze. Túl könnyen.
A pillantásom utolsót zizzen kékjei között, és arcomra visszatér a kisfiús játékosság, az élet színei, és eltűnik a ragadozó, a férfi, a kannibál, aki akar, egyszerre mindent, aki mindent most azonnal akar, hogy érezze, ő áll a hierarchia csúcsán. Tudod, én csak téged akartalak. Soha nem voltam még szerelmes, de azt hittem, Carolinába az tudtam volna lenni. Azt hiszem, Carolinába az tudnék lenni. Szerelmes és botor.
- Miért nem hiszek neked, Brown? - kérdezem, míg egyik kezem az asztalra teszem, és hosszú ujjaimmal egy ismerős dal lassú ütemét kezdem verni a falapon. A pillantásomban huncutság csillan, a szemeim már-már ragyognak, a hangom, az egész lényem derűs, mint akinek az élet tényleg nem jelent mást, csak a bizonyosságot, hogy minden rendben van. Bárhogy is alakuljon, bármit is hozzon az élet, döntsenek a körülöttem levők ahogy akarnak, én rendben leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x


- Ú, köszi. Annak nagyon örülnék - lelkendezem, hogy kaphatok majd esetleg az előhívott képekből. Már tudom is, hol lesznek: az asztalom fölötti táblámon van még hely. De oké, próbálom nem nagyon beleélni magam, hiszen ki tudja, Willnek lesz-e érkezése megcsinálni.
Szemöldökömet megemelve bólogatok, ahogy kiderül, akkor még tényleg nem tudott Denis arról, hogy a tesójával áll szemben a folyosón. Ez mennyire fura lehetett már? Mind a lánynak, mind utólag a rellonosnak, amikor összeállt a kép.
Amikor azt mondja, sosem lesz jól, belenyilal valami a mellkasomba. Mintha erősen megböknének ott. Torkom elszorul és csak hallgatom, ahogy folytatja. Kevés az esélye, hogy megélje a 20 éves kort? Kész, ennél a mondatnál elszakad nálam valami és szemeimet könnyek lepik el, ahogy nézem őt. Hogy lehet ez? Mégis miért vannak ilyen dolgok? Miért kell egy ilyen édes lánynak ilyen kevés időt kapnia? Miért kell bárkinek? Gyorsan nekiállok azt súlykolni magamba, hogy dehát azt mondták, már baba korában meghal, aztán tessék, itt van, szóval akármi megtörténhet. Lehet, túlél mindnyájunkat. Szipogok párat és megtörlöm a szemem. Látszik rajtam, hogy nem érzem magam kényelmetlenül, amiért úgymond sírtam kicsit előtte. Inkább azért igyekszem ezt abbahagyni, hogy ne bántsam vele. Ne emlékeztessem arra, hogy ez egy szomorú dolog. Lehet, majd elszontyolodom még párszor nagy magányomban, ha ez eszembe jut, de megtartom most akkorra.
- Mert az is vagy - jelentem ki, mikor közli, hogy most erősnek érzi magát. Nem csak annak érzi magát, az is. Akkor is az, amikor ispotályban kell feküdnie. Mindig az, különben nem üldögélne most itt velem forrócsokit iszogatva meg idétlen képeket készítve. Mások háromszor olyan egészségesek, mint ő és mégis szenvednek. Mindentől. Nem akarom lekicsinyelni a fájdalmukat ezzel persze, csak a lány bátorságát és szívósságát méltatom.
- És akkor hanyadikos lennél? Kezdhetnél elsőtől? Lehet egyáltalán ilyet? Mert gondolom, jó lenne onnan kezdeni. Vagy nem szeretnéd? - lépek túl az iméntieken, jobban Annie felé fordulva, ahogy kérdezgetem a terveiről, meg hogy hogyan képzelte mindezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mély levegő be, aztán ki, aztán be, majd ki. Erősen legyezem a kezeimmel az arcom, mert annyira szép az új ezüstcsillámos szemfestékem, hogy nem akarom lesírni, de kerülget. Órák óta, annyira görcsben van a pocim is.... hogy csak két szelet torta fért eddig le. És most csak bámulok a grillázsomra. Fáj a szívem, de már arrébb toltam. Azt írta nekem Ezra, hogy muszáj beszélnünk. Mikor mondanak ilyet? Tuti meghalt valaki. Vagy feltámadt. Egyik rosszabb, mint a másik. Vagy valaki terhes, aki nem ő, az tuti. De minden olyan zavaros mostanában. Talán kicsit jobban el vagyok foglalva magammal és nem láttam mást? Ez régen is így volt, és nem szoktam bamba lenne. Látom hogy néz a szünetekben Emmára, és viszont, mikor én is bent vagyok az Előkészítőben, azt is tudom, Lia mennyire kedveli. De nem hiszem hogy ott gyerek lesz. Akkor Dávidról akarhat beszélni. Jézusom! Ezt inkább végig se gondolom, ott túl sok ész jutott két emberre, hogy ilyen történjen. Ha meg megölt valakit és ki kell mosni, tuti nincs nyom. Ha valakinek ennyire eszes a barátnője, tuti tud olyan módot, ami teljesen megúszós. Ezt Gabenek igyekszem nem emlegetni, de egyszer jól jöhet, ha véletlen megint olyan lesz a helyzet, amiben majd valaki közölné velem, hogy ez nem Ding. Ez nem az a Ding. Sok buta.
Már remeg is a kezem, remek! Felemelem a fejem és körülnézek, szerencsére annyira nincsenek sokan így újabb sóhajjal dőlök a sarokban lévő kis asztalnál a támlának és nézek kifelé az ablakon. Egészen addig, még meg nem hallom azt az ismerős lejtést és meg nem érzem a megszokott illatot.
- Nem én voltam - szögezem le fordulva is a közeledő alak felé, csak ekkor emelve rá a tekintetem. Nem tudom mit tettem, mert bárhogy számolok, csak én maradtam listán, mint probléma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Rettenetesen hosszú percek teltek el, ahogy lassan, de biztosan magamba tuszkoltam a két szelet tortát. Máskor, mire odaérnek - mert ez az egyetlen hely, ahonnan nem tudok késni... meg a McDonalds -, én már túl vagyok két krémesen, pár házi pralinén és kétféle tortaszeletnek is nekikezdtem, meg rendeltem levezetőt. Most meg. Most. Rossz érzésem volt, azt mondta Maja meg Cel korábban, hogy vannak ilyen megérzéseink, nekik mindig, ha valakivel rossz történik, én azt hiszem most megtapasztaltam. Csak nem tudtam mi van.
- Tudod? Akkor ki halt meg? Terhes valaki? - kérdeztem teljesen elkerekedett szemekkel, ahogy a fejem nekinyomtam, mikor közelebb húzott. Sóhajtottam is egyet, hogy kicsit elbillenve nézzek rá oldalra. - Akkor Dávid? Ő? Mármint nem terhes, csak... beteg? Rosszat tett? Ugye nem csukták le?
Reméltem, ha így lenne, arról tudnék időben, bármelyikről, leginkább elsőre. Nyilván nem én vagyok a legnagyobb segítség, de Bence még jön nekünk egy szívességgel, szóval tudnék mit tenni én is szerintem. Ezt a Bubu is tudja. Teljesen belezavarodtam, ahogy a kezemre néztem, egész kicsit remegett is.
- Nem nézel ki túl jól. Mi baj van? Te vagy rosszul?
Azt hiszem, ha eddig féltem, most ijedt is voltam, szóval csak megsimogattam az arcát és elhallgattam, hogy amúgy beszélhessen is. Mert én a stresszben beszélek és eszek, de mivel utóbbi most kimaradt, így nagyon járt a szám.
- Csak kettőt ettem, nem annyira ment, de kértem hozzanak a kedvencünkből később.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lehet, ha ittam volna egyet indulás előtt, az segít, de mint igazgatóhelyettes és bk-s ügyeletes óvaintőbácsi, szerintem jobb, ha nem ezzel indítok. Ez most egy kicsit vicces, asszem, hogy én tanítom, hogy vigyázzanak magukra, erre... Mindegy is. Inkább csak leraktam a seggemet, mielőtt megint rosszul leszek, mert még egy zacskó, vagy vödör sincs nálam, hogy belehányjak.
- Mi? Nem. Jó ég, mindenki él, aki számít. - Intettem a pincérnek, majd mikor megjött, kértem egy mentes vizet, jéggel és citrommal, csak az után beszéltem tovább, addig inkább az asztalt néztem. - Tényleg, Erikről tudsz valamit? Duh, nem, Dávid éppen vizsgázik, ha jól tudom. De az is lehet, hogy Bognával lóg valahol, passzolom.
Azt hiszem, ez kicsit szarabbul jött ki, mint terveztem, de már kint volt. Nincs mit tenni, bocs Bro. Inkább a vizem után kaptam és le is öntöttem vagy a felét a torkomon, hogy egy kicsit lecsillapodjak és ne érezzem magam úgy, mint aki mindjárt homokot köp.
- Áh, kutya bajom, csak az idegeim... ismersz - horkantam fel egy pillanatra, mielőtt hátratúrtam az éppen előre arcátlankodó hajamat. Ennek is érne már az olló, de egyszerűen nem jutok el odáig, hogy ténylegesen levágassam. Puszta gondolati szinten ragad. Az ujjai az arcomhoz értek, én meg a kezem az övére csúsztattam, rásimítva a tenyeremet, végül az ajkaimhoz húzva a kezét, hogy nyomjak rá egy csókot.
- Jó. Kincsem, nem fogsz rám kiakadni, ugye? Én voltam - sóhajtottam el magam, az ujjaim az övéi közé fűzve kicsit, miközben a fejemet az övének billentettem kicsit, a kezeink figyelve. - Tudod, mennyit szoktunk viccelődni erről-arról, főleg a családi vacsikon. Hát... szar a humorunk. Ugyanolyan szar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megnyugtató, hogy a fontos embereknek semmi baja nem esett, sőt, úgy tűnik épen és egészségesen vannak valamerre. Mi itt, anya tudom hogy rendben van, mert tegnap délután találkoztunk is. Elég furcsa volt, de gondolom megint mindent is elvállalt és túl van terhelve, mindenesetre él, virul és nem is beteg. Ha jól tudom. Ezt mondjuk mindenkiről így gondoltam eddig.
- Erik? Nem hiszem, hogy terhes lenne - ingattam is meg a fejem nagyon tudálékosan. Amennyire én tudom Bubu és Bogna, most olyan dinamit dupla B-ben tolják, szóval ha vizsga is van, tuti mindketten ott vannak. Akkor is, ha annak a lánynak már nem kell. Vannak azért még fura dolgai, de Dávid boldog. Úgy látom tényleg, és ez fontos. Ellenben Ezrával aki olyan, mint aki tengeribeteg. - Ugye nem ittál ma bele egy csészébe se, amit 100 centi alatti kisgyerek hozott? Te is tudod mi az egyetlen hely, ahonnan vizet szereznek - pislogtam felé nagyokat. És nem, ezt nem az emlékeimből szedtem - biztos ott is van ilyen -, hanem láttam és tapasztaltam, mikor az oviban segítettem. Aggódtam kicsit, idegek ide vagy oda, úgy nézett ki, mint aki megevett egy több napos szendvicset és az beköszönne ide az asztalra. Szóval nem szépen.
- Kiakadni? Ne legyél buta, tudod, hogy imádlak. Mi történt? Most akkor mégis beteg vagy? Emma terhes? Meghalt valakid? - dobtam be újra a fő gondokat, de teljesen elvesztem hirtelen. Nem olyan volt az arca, mint ha ez nyomná a lelkét. Kicsit el is húzódtam, de csak azért, hogy miután az arcát cirógattam a kezemmel rá is tudjak nézni. - Igen, és mindig lehurrognak és ketten maradunk. De ha egyszer nincs humoruk? - nevetgéltem kicsit. - Persze, hát rokonok vagyunk, bár ehhez képest a többiek - forgattam meg a szemem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- JÉZUS. Remélem, hogy nem az, most képzeld el, hogy nézne ki! - Ha eddig nem is volt hányingerem, most már van, nem is kicsit. De eddig is volt. Haha. De jó neked, Ezra! Nyeltem is inkább egy nagyot, megingatva a fejemet, hogy inkább hanyagoljuk ezt a témát. - Tudom, múltkor végigasszisztáltam, ahogy Milo hozott egy nagy kancsóval, majd kitöltötte Domi poharába. Nem szóltam inkább semmit.
Mintaember vagyok, bárki büszke lenne most rám. Haha, biztosan. Nem ma kezdtem a szakmát, legalább négy napja benne vagyok, szóval iylenekkel már nem tudtak rászedni engem! Édes volt Stellától, hogy aggódott értem, talán kicsit önző is volt tőlem, hogy most ennyire pánikba estem. Mert nem a lelkivilága érdekelt annyira, még csak nem is a bátyám, csak a tény, hogy mi lesz, ha ez most megváltozik köztünk? Nem akartam, hogy igazam legyen, csak szerettem volna, ha minden így marad.
- Nem, mindenki él, legjobb tudomásom szerint Emma sem terhes, csak... tudod, milyen balf.sz tudok lenni - sóhajtottam kicsit, magamra erőltetve azt a mosolyt, pár pillanatig kerülve a pillantását, mielőtt eltoltam volna egy tincset az arcából. - Nincs hát, nem értik a viccet. Hát ö, igen. Emlékszel, mikor a nagyi bolond testvére közölte, hogy kiköpött apád vagy, meg mutogatott ránk? Aztán jól kiröhögtük?
Ismét a vizembe ittam, még meg is töröltem kicsit a kabátom ujjával a homlokomat, mielőtt elnevettem volna magam, röviden, szárazan.
- Kopp, kopp - kezdtem tipikus viccként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Rosszabbul mint négy éve karácsonykor? - meresztettem a szemeim Ezrára, hogy aztán kicsit békésebb pocival hajoljak az asztal fölé újra és visszahúzzam a grillázst magam elé. Most már pár - több - falat is leférne oda, csak ugye beszélni is meg enni is nem egyszerű művészet, én azért a hangos ropogtatás mellett a szám elé emelve valamennyire a kezem figyeltem és felelgettem.
- Helyes, én is ezt tettem volna - veregettem meg a vállát, majd még el is vigyorodtam. Nem szoktam bántani a gyerkőcöket, sőt, általában bejön Cel vagy Tánya, merthogy kell igazi tanár a fegyelmezéshez - ez hülyeség - és akkor nekem csak nézni kell, mi történik. Szerintem a szőke lány is beleivott múltkor valamibe, amit a gyerekek hoztak. Azért most vetnék egy keresztet, de nem tudom hogy meg merre van az arra vele.
- Akkor se új nem jön, se régi nem tűnt el, minden egészben van. Ez nagyon jó hír - helyeseltem mindaz mellé, amit mondott, de arra, hogy bénácska csak oldalra billentett fejjel figyeltem. Nagyon érdekelt, miért is vagyunk itt. Miért volt hirtelen és sürgős, miért sápadt és miért érzem még mindig, hogy valami akkor sincs rendben, ha azt mondja. - Mások vagyunk, de az én vicceimen néha te sem nevettél. Mindig milyen csöndet csinált, mikor a nagyi súgta kérdést feltettem - mert bizony sokszor volt. Én jót nevettem, ő is. Egy idő után Erik is csak leintett. Mert hát ki lenne az apám. De közben szusszantam egy nagyot. - De ugye nem mész el megint messze és csendben?
Talán ez volt az, ami okozta az aggodalmam. Ha megint így döntött, nem láttam, hogy rossz lenne bármi, de ki tudja.
- Ki kopog? - néztem rá, várva a vicc többi részét, mert szeretem a vicceit. A vicceinket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Sokkal. Bár akkor is vemhes hörcsög szerű volt. Ezt ne mondd el neki - grimaszoltam, talán kicsit jobban bele is gondolva, hogy ez most a részemről annyira nem volt egy fair és kedves megállapítás. De őszintén? Nem ez volt az első és nem is az utolsó eset, hogy bepofáztam gondolkodás nélkül.
- Tudom, hogy helyesen cselekedtem - bólintottam elégedetten, kicsit talán öntelten is, de annyira nem volt vészes a dolog. Végül is csak nem állítottam meg egy fürdőhatárátlépő törpét illegális budivíz csempészéséért. Ez nem akkora dicsőség.
Stella kicsit olyan volt, mint aki pánikol, de mivel az utóbbi napjaim ezzel teltek, valahogy nem lepett vagy hatott meg a dolog, pontosan tudtam, hogy milyen érzés.
- Nem, semmi izgalmas, létszámbeli változás nem történt. - Ezt a kiegészítést meg kell engedjem magamnak, mert az azért hazugság lenne, ha azt mondanám, semmi érdekes nem történt. Azt hiszem, elég éven keresztül dobálóztunk üres szavakkal, azokból nem kell több. - De a nagyi mindig megborította a citromlikőrt az ebéd előtt. Meg után. Meg közben. Főleg, ha van hozzá Cantucci.
Tény, hogy a családban fut a legjobb mandulás keksz recept, ezt senki meg sem próbálja elirigyelni tőlünk.  
- Nem megyek sehova. Miért mennék el? - kérdeztem kissé zavarodottan, mert jó, néha kiruccanok, meg volt az ámokfutásom, amikor bejártam a  világ négy sarkát azért, hogy az exmenyasszonyom ne nézzen rám minden arcból. Nem tudom, hogy még egyszer végigcsinálnám-e.
- Apa - válaszoltam, kis mosollyal az arcomon, de semmi nevetés nem jött ki a torkomon. Ilyen idiótán is csak én közölhetem. De így szeret, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szerintem csakis a Macarena lehetett - mondom mosolyogva a számomra teljesen idegen nőnek, aki leült velem szemben az asztalom mellé. Halvány lila gőzöm sincs, hogy ki ő, de hogy nem engem keres, arra mérget mernék venni. A véletlenek gyűjtőhelye ez a falu, annyi szent. Sok embert ismerek. Ez része a munkámnak és arra törekszem, hogy bárhol is járjak a világban, építsek kapcsolatokat. Többek közt információk szerzéséhez vagy akár legrosszabb esetben védőháló gyanánt. Nos azóta, hogy itt vagyok Bogolyfalván elég sok kontaktra tettem szert. És, ahogy a mellékelt ábra mutatja a sikersztori folytatódik. De hát kérem! Ha egy üzlet beindul! Szóval csak derűs arccal várom mikor esik le a hölgynek, hogy irtóra célt vétett. Azt mondjuk én is olvastam valahol, hogy minden embernek a világon van minimum, egy de maximum hat alteregója. Lévén a genetikai állományunk szekvenciáinak keveredése egyre nehezebb és így egyre több a hasonló karakter. Ennek ellenére, kétlem, hogy ne döbbenne rá a tévedésére. Előbb vagy utóbb. A hangom sem lehet olyan, mint a keresett nőé, aki miatt lehuppant ide a semmiből. Nem azt mondom, hogy bár hangom van. Bár ne hallaná. Hanem azt, hogy rám jellemző és némi akcentussal színezett. Nem sokkal, épp csak annyival amennyi egyedivé teszi a beszédemet. Amikor Shakespeare-t olvasok az ő angolját használom. Tehát megy nekem az is, csak ugye, ha nem kell valaminek tökéletesen szépnek lennie, akkor lehet kicsit csúnyácska és tökéletlen is néha. Ezalatt az én kis kukoricaszemem egészen jól elvan magával, a szalvétatartót használja hintaló gyanánt és kurjongatva lovagol rajta, mint egy cowboy. Itt minden és mindenki kicsit más, mint amit megszoktam a muglik között. Épp ezért érzem olyan jól magam, mert azt hiszem ez az, amire most szükségem van. Változásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ve-mhes hör-csög - tagolódott a szó a számban, ahogy elkezdtem nevetni, és nem tudtam enélkül megismételni. Eszembe jutott az a majdnem lufiszerű kisállat, ami terjeng a neten, most előttem volt a kép, és egyszerre volt nagyon bizarr és nagyon vicces. Engem sosem zavart, hogy bárkinek vannak megjegyzései családon belül, mert úgy gondoltam, mi így szeretjük egymást, majdnem mindenki és mindenkit. Persze vannak súrlódások mindig, másképpen a nagymaminak se lennének ennyi felé a fiai, nem igaz?
- Attól nem félek, hogy te valamikor ne így tennél. Én még sosem csalódtam benned - mondtam neki mosolyogva, ahogy azért kicsit kevésbé feszülten már a tányért mozgatgattam magam előtt. A süti néha elviszi a tekintetem, de ez a legjobbakkal is megesik Szerintem legalábbis. A megnyugtatásnak szánt szavaival azért már ki is engedtem a levegőt, ami a tüdőmben maradt és inkább figyeltem, mire is jutunk a nagyival. Én szerettem, tök menő sorozatokat mutatott, mondjuk mindkét mamámmal prímán eltoltam a Vad angyalt, ők már sokadjára, én elsőre, mikor ott nyaralgattam.
- Egyszer azt kaptam a cumisüvegembe is, csak valahogy nem jutott el hozzám - gondolkodtam el egy pillanatra, de emlékszem a családi videóra, meg egy kézre, ami benyúlt érte. Rajta kívül még csak észre se vette senki, de ez is olyan rejtély maradt, mint az egyedi humorunk.
- Nem tudom, csak szerettem volna tudni, hogy nem ezért vagyunk itt - vonogattam kicsit elszomorodva a vállam. Én nagyon örültem, mikor visszajött, sőt, talán jobban, mint bárki. Nem lenne jó megint egy ilyen, jobban szeretem, ha az ép családom része megvan magam körül.
Aztán csak bámultam, mint aki meg sem hallotta a választ, pedig igen. Elsőre bután néztem rá, aztán magam elé a sütire, aztán nevettem, de mikor ő csak mosolygott, ez lassan elhalt az arcomon. A tekintetét kerestem a tenyereimmel az asztallapot nyomva pillanatokig. Aztán letették rá a korábban kért dolgokat és csak utána sikerült megszólalnom.
- Milyen Apa? - mintha csak a viccet folytatnám, de úgy egészen más hangsúlya volt az egésznek. Annak, hogy miért hozta fel a családi viccelődést. A nagyit. A humorunk. aztán kint is volt az első könnycsepp, közben meg mosolyogtam. Fogalmam sem volt mi történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

#catwoman | February 12th

Ahogy a csipet-csapatra pillantottam, ahogy befutott az apjuk, egy kicsit muszáj volt elmosolyodnom. Iszonyatosan édesek voltak, meg látszott is az egység, ha mást nem, abban, hogy mindenki ugyanolyan gyászhuszárként festett a sötét cuccaiban. És még csak meg sem beszéltük, hogy összeöltözünk. Csapatmunka, szerelmem, csapatmunka.
- Nem hiszem, de majd utánaolvasok neked, ha szeretnéd - mosolyodtam el, mert a gyógyítói képzésen nem említették, hogy ennek lenne alsó korhatára. Persze, arról vannak adatok, kiknél alakul ki a legkönnyebben, de ez csak egy szám, semmi komolyat nem jelent. - Cliffhanger volt a könyvem végén és nincs még kint a folytatása. Felhúzott. De semmi megoldhatatlan.
Láttam az arcán, hogy úgysem hagyta volna ennyiben, egészen addig, míg nem kap rendes választ, szóval akár ki is bökhettem. Még a végén megint összekombinál valami lehetetlen megfejtést arról, mi is a gond és miért, aminek semmi köze a valósághoz.
- Óvatosan, össze ne törd magad, mert a gipszelés után még meg is verlek! - szóltam utánuk, bár még nekem sem volt teljesen egyértelmű, hogy ezt melyiküknek szántam. Annyi biztos, hogy kicsit feljebb toltam az orrnyergemen Kevu szemcsijét, amitől mindig olyan szép színben lehetett látni a világot.
Emberek nem értik, hogy honnan vannak abszurd képeim az instán, mint mikor a  fiaim ácsorognak a nappali közepén, mindkettő full-sleeve tetoválással, pózolva. A legszebb, hogy ezekben semmi megrendezett nincs. Most is csak elnevettem magam kicsit, a fejem megcsóválva, miközben figyeltem a kis denevérjeim, ahogy lógtak a mászókáról.
- Csinik vagytok így, de azért csak óvatosan, jó? - Persze, hogy aggódtam. Ki nem aggódik ilyenkor? Inkább csak a hasamra csúsztattam a kezem, akaratlanul kicsit meg is cirógatva azt. - Denevérék mit szeretnének kajálni este?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem konkrétan érdekelt a sérv kérdése, még csak meg se mozgatott a félelem, jaj nekem, mi lesz ha. Igazából nem hittem, hogy egyszer ilyen gondokat megélek. Több rokonom szerint örülhetek, ha van még tíz éve épen a szervezetemnek. Pedig nekem aztán semmi bajom, évente lát az üzemorvos, és néha kicsit megjegyzi, hogy érdekes az illatom, vagy van egy-két dolog a szervezetemben, aminek nincs jó helye, de ugye üsse kavics, nem látta mert rendes és ismerjük egymást.
- Ez előfordul, kezdhetsz addig egy újat - javasoltam, bár óvatosan, meg lehetőleg olyan irányba terelve ezzel, amiből nem lehet vita. Mert b-szik, az mindenből lehet, ezt már tudom, szóval megfogadtam én minden élő meg holt tanácsot a "hogyan bánj a terhes nővel" beszédekből a környezetemben, de ez nem ilyen egyszerű.
Nevettem, pedig éreztem, hogy ez nem feltétlen szólt a törpöknek, sőt. Leginkább tudtam. Mégsem vettem fel, nem estem kétségbe csak ballagtam tovább figyelve rá, Peggy éppen miről számol be, ma mi történt, és Mimire is, aki meg erősen szorongatta Adri kezét a mászókáig, aztán ő csak felcsoszogott a kisházba és ülve lógatta ki a lábait, hogy aztán minket figyeljen.
- Mindenki egészben hazamegy - reményeim szerint, de ezt nem üvöltöttem át, csak az elejét természetesen, majd oldalra pillantottam a kissrácokra, akik nevetve helyezkedtek. Aztán Miloval azon nevettünk, ahogy Adri arcába csúszott a komplett felső ruházata. - Szóltam, hogy tűrjétek be - sóhajtottam egyet, majd kisebb felhúzódzkodással előbb a pólóját tűrtem el, majd a pulóver gumis részét vissza a csípőjére, ami tartott, a kabát cipzárjának felhúzása - esetünkben lefelé - meg megoldotta a többit. Utána már csak hangin'.
- 'Pagetti - visította a lányom, már a kisebbik a házból a többiek túl elfoglaltak voltak ehhez.