Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Vannak olyan szentségek, melyeket akkor sem szeghetek meg, ha nagyon akarok. Ilyen a napi ötszöri, kiegyensúlyozott étkezés is. Holnap kezdem meg a munkámat az új helyen, ami igazából a régi is, hiszen visszatértem a korábbi tanulmányaimat biztosító intézmény kötelékébe.
A környék sokat változott legutóbbi itt járásom óta, de vannak pontok, mint egy-egy fa vagy a szökőkút, melyek kedves emlékeket ébresztenek bennem. Azt sajnálom, hogy a kedvenc tölgyfám, ami alatt az első verseim születtek, már nincsenek meg. Igazán szomorú. De veszélyeztette a lakosságot, így megértem.
A helyiségen akkurátus léptekkel haladok keresztül, keresem azt az asztalt, mely ma ebédpartnerem lehet. Korábban érkeztem, mert szeretem pontban délben megkezdeni a fogyasztást. Vagyis, ha fél tizenkettőkor helyet találok, legkésőbb negyvenkor megrendelem, így frissen elkészítve, egészkor megkezdhetem az étkezést. Tökéletes. Nagyon szeretem a szabályozottságot, és úgy vélem, a megfelelő étkezés az első lépés ehhez. Egyek megfelelően, és minden mást sokkal jobban össze tudok hangolni. A tökéletes asztal kiválasztásánál sok mindent számításba kell vennem, például, hogy mekkora az esélye, hogy olyan társaságom lesz, akit nem szívlelek. Egy kis sarokban lévő, eldugott, de azért látvány gazdag asztalt keresek hát, és éppen időben meg is lelem. A sarokban van, kétszemélyes, mellette szintén egy kétszemélyes. Igaz, fennáll az esélye annak, hogy egy egymásba gabalyodó pár lesz az, aki elfoglalja, de nem zavarnak. Inkább a nagyobb asztaltársaságokhoz nincs ma kedvem.
A kabátomat pontosan eligazgatva leteszem a székem támlájára, majd az étlap után nyúlva, elkezdem az ajánlatokat böngészni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Olyan kényelmesen, mint mikor az ember a fejfáját választja ki, kutatom mai étkem alappilléreit. Fogalmam sincs, hogy mire vágyom igazán, és nem szeretek sem megszokásból, sem hirtelen felindulásból fogyasztani. Azt akarom, hogy legyen meg a harmónia, én vagyok az ételért, s az étel van értem. Mozdulataim visszafogottak, természetemből adódóan könnyedek. Kivéve, ha valaki tévesen ítéli meg a Mangdelin műveket. Mindenki azt hiszi, romantikus dráma, de igazából thriller. Sokan nem képesek túllátni az első rétegen. Eszembe jut, egy eset ezzel kapcsolatban, és lefelé görbülő szájjal sóhajtok egyet. Ma biztos nem kívánom a rákot sem.
Továbblapozok, ahogy érzékelem, mellettem valaki helyet foglal. Egy szék mozdult csak. Talán a másik fél még kiszaladt a mosdóba. A lap felett oldalra sandítok, és megnyugszom. Ez a nő nem tűnik olyannak, mint aki a következő pillanatban a másik torkán dugja le a nyelvét. Nekem ennyi pedig bőven elég ahhoz, hogy már most kellemesnek ítéljem meg az ebédet.
- Azt hiszem, ma csak simán az A menüt kérem.
Többnyire, mikor itt fogyasztok, összeválogatom a vágyott ízeket, ám most úgy vélem az A menü tökéletesen kielégítő a számomra. Fokhagymakrémleves, sajtos pirítóssal, majd rántott sajt és sült krumpli. Egyszerű, mégis nagyszerű. Illik egy ilyen hasonlóan egyszerű naphoz. Amíg várakozom, nézelődök, kedvelem a minimalista, de hangulatos díszítést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kedvelem a változásokat, amik a faluban történtek, bár be kell vallanom, gyermekfejjel éppen elég volt az, amit kaptam. Az akkori önmagam, kiszabadulva az otthoni szabályrendszerből, igen gyorsan talált rá a maga "útjára", és követte el az ostobaságait. Emlékszem, hogy Annamarival először a tónál találkoztunk, aztán fokozatosan ment tovább az életünk, míg végül az első tanévem végén rá nem kényszerültem, hogy hazavigyem. Nem tudom, ez az emlék honnan tört elő, hirtelen csak megérkezett, majd tovaszállt. Vége lett. Ahogy az ebédem megérkezett, már más gondolatok jártak a fejemben.
Elelmélkedve a délután hátralevő részéről, nekiálltam a levesnek, igazán ízletes, kiváló érzékkel készített étek, mely olyan szinten esik jól, mint szomjazónak a víz, egy kimerítő sivatagi túra végén. Nem mintha különösebben éheztetném magam. Nem jellemző. Éppen csak imádom megélni az ízeket. Nagy valószínűség szerint, ha nem kötelezően az irodalom felé tendálok, akkor szakács vagy éttermi kritikus lesz belőlem. Jellememből kiindulva, esélyesebb az utóbbi.
Épp merítem a kanalam, amikor egy papírlap téved az asztalra. Kényelmesen megtörlöm a szám, miközben elolvasok pár sort belőle. A másik asztalnál ülő pedig szabadkozik. Felemelem a lapot, és
- Ő, Kit bíbor palást takar, s bolygókat irányít szépen, megszánt egy elesett szolgát, ki elszunnyadt a széken.
Hiányzik az oldalról az utolsó versszak, így ezzel együtt adom vissza a papírlapot, és tekintetem a viharverte kötetre esik.
- Első kiadás?
Biztos vagyok benne, hogy igen, mert ott vétettek olyan hibákat, hogy egy-egy vers egyetlen szakasza egy új oldal nyitányaként jelenik meg. A későbbi kötetekben már nem, ott anyám ékesen magas, rikácsoló hangja meghozta gyümölcsét, és újraszerkesztették.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nem, nem kifejezetten.
Felelem teljes nyugalommal a hangomban. Nem állítok valótlant, csak mert fejből idézem, nem kedvelem, fejből idézem, mert a családom egy tagjának fontos Yeats és az ő munkássága, én pedig tiszteletben tartom őt, és tisztelem azt, hogy földi ideje jelentős részében erre fordította a figyelmét, kitartóan.
- A dédnagyanyám, Mikóczváry Esztella fordította.
Ha megnézi az első oldalt, valóban ott lesz a neve, tudom, nem állítanék olyat, ami nem valóságos. Rengeteg verset tudok még időzni, tőle is, másoktól is. A magam kedvence William Blake, de ezt még nem fedtem fel a saját családom előtt sem. Várják, hogy meghatározzam, ki jellemez engem, pedig ha tudnák, hogy korai éveimben eldöntöttem már.
Fel-felpillantok én is a növekvő embertömegre, csodálkozva nézem a korai megindulást. Mindennek oka van. Talán ma valahol egy késő délutáni összejövetel lesz, és ott várják őket, ezért esznek korán. Megesik, hogy néha megváltozik a világ normális rendje.
- Csak nyugodtan.
Mutatok a velem szembeni asztalrészre, elvégre valóban udvarias cselekedet tőlünk, hogy átengedünk egy asztalt két másik várakozó számára, illetve mérlegelve a lehetőségeket, hogy egy idegen vagy egy idegen, akivel már beszéltem két mondatot üljön-e velem szembe, nos, nyilván az utóbbi. Arrébb húzom kissé a poharamat, hogy kényelmesen elférjen. És amikor megtörténik, felpillantok rá.
- Miért éppen Yeats?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Engem meggyőzött az érvelése.
Elismeréssel a hangomban adózom azért, amit mond. Valóban így is gondolom. Mindegy kit szeretünk, mindegy miért, az irodalom szeretete számomra létkérdés. Nem csak azért, mert a csalódom az élete munkásságának tekinti az irodalmat, hanem azért is, mert ez már sejtszinten bennem van, belém kódolták, és csak remélni tudom, hogy Olivér is felfedezi a szépségét. Művészlélek ő is, ahogy mind azok vagyunk, hiszen a szabadidős tevékenységeinkkel alkotunk, több, másabbá tesszük a világot. Tudom, kérdéses így, hogy akkor a sorozatgyilkosokkal mi a helyzet az én elmémben, de be kell vallanom, valahol mélyen számomra ők is művészetet követnek el, az is, egy alkotó folyamat. Persze remélem, hogy sosem kérdeznek meg ebben a témában, mert nem hiszem, hogy rám vagy a felmenőimre vagy a gyermekemre jó fényt vetne az, hogy én érvelek a tevékenység szépsége mellett.
- Ballay Bálint, örvendek.
A Sámuelt nem szoktam hozzátenni, meghosszabbítja csak a nevemet, és amúgy sem használatos, pusztán csak szokás a családunkban két keresztnévvel élni. Eddig csak Olivéren láttam a vágyat, hogy mást is használjon, ne csak az általam választott nevét, hanem azt is, amit az anyja adott neki. Ez szabad döntés, melyben partnernek kell lenni. Tiszteletben tartom az igényét a "Merse" név használatára, azonban már csak férfiúi hiúságomból és sértettségemből fakadóan sem támogathatom ebben a döntésében. Éppen ennek okán én magam most is és mindig is Olivérnek fogom hívni. Különben is, egy nemesi felmenőkkel rendelkező irodalmár család sarjaként, szinte lehetetlennek tartom, hogy Merseként tudjon azonosulni, azonban ez az ő életútja, ő határozza meg, mivé érik.
- A faluban lakik vagy csak itt dolgozik?
Kevés minden van nála, így arra tippelek, hogy csak kiugrott egy ebédre valahonnan a közelből. Még nem vagyok tisztában minden üzlethelyiséggel és intézménnyel, ami az iskolai éveim után jelent meg a kis faluban, nem tudhatom betippelni sem, hogy honnan érkezett ma ebédre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egy halvány mosollyal nyugtázom azt, hogy örömmel töltöttem el. Nos, azt hiszem, ma már megérte felkelni. Van egy kedves barátnőm, az egyik jó barátom felesége, aki folyamatosan ilyeneket mondd: "Változtass egy aprót a világon, és a színek élénkebbé válnak!" valamint, "Mi felelünk azért, hogy a körülöttünk élők élete tökéletesebb legyen.". Megvallom őszintén, fogalmam sincs, hogyan képesek ők harmonikus házasságban élni, pedig végig jelen voltam, ahogy ez a kapcsolat eszkalálódott.
Figyelmemet az ebédem felé fordítom, hiszen nincs sok időm, lassan indulnom kell nekem is vissza. Már nem a próbanapjaimat töltöm, teljesen átláttam a feladatokat, a rendszerezést, egyedül azt a rózsaszín színt nem tudom levakarni, ami körülvesz, és amely miatt a legtöbben úgy vélik, hogy bizony a saját nemem vonz. Ilyenkor nem segít a tény, hogy egy már majdnem nagykorú gyerekkel rendelkezem. Végül is, amikor az eset megesett - igen, ma is sziporkázom -, akkor még nagyon azt se tudhattam, hogy mi fán terem a szexualitás, vagy, hogy amit érzek az egyes nemek iránt az micsoda is. Különben is, egy olyan férfi mint én, ekkora szemekkel és ilyen dús pillával, roppant mód gyanús. Ráadásul most még az iroda is rátesz egy lapáttal erre a feltételezésre, pedig nem, ha valami történetesen nem vagyok, az meleg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy kifejezettem élvezem azokat a perceket, amikor Eleonore vagy Ágota térnek be az irodámba.
- Szabadság? Szerencsés.
Hiába ér véget lassan a tanév, nekem és két kollégámnak csak most kezdődik majd igazán. Lezárni az elmúlt tanévet, következtetéseket levonni, új tanévet indítani. A ballagók személyes anyagát kiküldeni, aztán az új növendékeket felrögzíteni, az ösztöndíjak megállapítása után értesíteni őket. Tele vagyunk feladatokkal.
- Kellemes helyek nyíltak itt azóta, hogy utoljára itt jártam. Akkor még nagyon minimális lehetőségek voltak. A vegyesbolt meg talán a kocsma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Látom, hogy néz, de nem zavar, ha valami nem zavar, akkor az emberek tekintete. Születésem pillanatától néznek. A családom, az ismerősök, a rokonok, azok, akik azt várják, hogy bebizonyítsam, mennyire vagyok alkalmas a Ballay név büszke viselésére. Többen néztek a szemem mérete és színe miatt, mások a göndör hajam okán, megint mások azért, mert diákéveim elején teherbe ejtettem egy lányt. Eléggé sok minden miatt lehet engem nézni, és éppen ezért elég könnyedén kizárom a tényt, hogy néznek, és tudok koncentrálni arra, amit éppen csinálok, jelenleg arra, hogy eszem.
- Ki is kell, ki tudja, mikor jut legközelebb.
Én legalábbis azt vallom, hogy ne halogassunk semmit, sőt, kifejezetten kedvelem azt is, hogy előre dolgozok, és mindent megcsinálok, amit csak meg tudok csinálni, még jó időben. Sokkal jobban érzem magam, ha valaki kér tőlem valamit, és én már nyújtani tudom, nem akkor kezdem el összevadászni. Szeretem a megdöbbent és elismerő arcokat, amiket ki tudok váltani ez által az emberekből. Ha már egy rózsaszín irodában ülök, akkor legyen ennyi plusz. A múltkor Bogna javasolt egy lehetséges megoldást, egy új megközelítést, ami sokkal szimpatikusabb, mint azok, amiket eddig próbáltunk, és valahogy közelebb is áll hozzám. Ha egyetlen pont elmozdítása megoldaná a dolgokat, sokkal jobb lenne.
- Sajnos még nem sok helyen sikerült járnom, az iskolában év vége van, ilyenkor csoda, hogy tudunk szusszanni. Talán majd a két tanév között valamikor akad egy hét.
Nálunk másabb a munka, mint a többieknél. Az évet jóval a tanévzáró után zárjuk le, és jóval a tanévkezdés előtt kezdjük meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Igyekszem illemtudóan enni, pontosabban, nem annyira körültekintő műgonddal, ahogy gyermekkoromban megtanítottak. A tökéletes méretű adagokkal, melyek nem feltűnőek, ha az ember a szájukba vesz őket, sosem fogy el az étel. Csoda talán, hogy órákon át tart egy vacsora felénk? Egyáltalán nem. Szóval valahogy az indokolatlanul apró és a férfiasan nagy közé belőve egy-egy vágást a sajtba, igyekszem normál, emberi tempóban elfogyasztani az ételeket.
- Majdnem. Tanulmányi ügyintéző.
Az ügyintéző és a tanár azért messze vannak egymástól. Szalvétámmal lopva megtörlöm a számat, majd újra a nőre pillantok, mielőtt megmagyaráznám.
- Van pedagógiai végzettségem, mágikus irodalommal foglalkozom, de nem oktatok. Az irodalom inkább csak hobbi nekem, csak a családomnak ne mondja.
Kacsintok egyet cinkosan, mert pontosan tudom, hogy ha otthon mondom azt, hogy nekem az irodalom csak hobbi, akkor kitérnek a hitükből, frászt kapnak, összeomlanak és kiátkoznak, lehetőleg egyszerre. Elég nekem, hogy van egy tizennyolc éves fiam, nem kell nagyon felspannolni őket még ilyen extra információkkal.
- Ha nincs tele, akkor is nyugodtan, élvezem a társaságát.
Mindenkinek jól esik, ha kedves ismerősökre bukkan egy-egy szünetben, így én is teljes nyugalommal és örömmel ajánlom fel, hogy bármikor csatlakozhat hozzám, ha éppen összefutunk. Leteszem a késem és a villám, majd a maradékot is kiiszom a poharamból, és szomorú kutyaként nézek rá.
- Sajnos most el kell indulnom, mert hamarosan lejár az ebédszünetem. Örvendtem a találkozásnak.
Ha felém nyújtja a kezét, apró csókot lehelek a kézfejére, majd felkelve a pulthoz lépek, gyorsan rendezem a számlát, és kifelé indulok. Biccentek még egyet, majd kilépve visszaindulok.