37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bogolyfalva - Angelica Black Wing összes RPG hozzászólása (39 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 2. 17:11 Ugrás a poszthoz

King Jr David

Mivel a mugli torták és édes sütemények megnyerték a tetszésemet, ezért úgy gondolta, hogy leugrok egy kicsit a Kastélyból a Cukrászdába. Sok idegent láttam, de ez most a legkevésbé se zavart. Talán csak azért, mert már egy hónapja nem ettem édességet, a kastélybelieket leszámítva. Megláttam egy szép kis malmot ami forgott, és a felirat szerint valamilyen hűsítő bűbájjal volt kezelve. Odamentem a pulthoz, és egy olyan két-három perc múlva le is ültem egy üres asztalhoz. Ekkor felbukkant egy elég ismerős alak, de mivel a fény felől jött, ezért nem láttam egész jól.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 3. 19:16
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 3. 19:06 Ugrás a poszthoz

King Jr David


Közeledett az alak, és felismertem benne azt a navinés fiút, aki nem szokott beszélgetni. Szóval ezért olyan ismerős! Közelebb jön, és megkérdezi, hogy szabad e a hely az asztalomnál.
-Persze, természetesen. Nem vártam vendégeket, de örülök neki, hogy beszélgethetek valakivel. Hogy tetszik az iskola? Milyen tantárgyaid vannak eddig?-megsoroztam a kérdéseimmel. Remélem nem voltam túl tolakodó, hiszen eddig még csak a házam beliekkel beszélgettem.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 3. 19:36
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 3. 19:30 Ugrás a poszthoz

King Jr David

-Szervusz David! Az én nevem Angelica Black Wing. Levitás. De szólíts csak Angelicának. Az a helyzet, hogy nem ismerek szinte senkit a háztársaimon kívül, és még őket se igazán. Veled mi a helyzet?- hogy úgy mondjam, elég ritkán botlik az ember elsőéves Navinésekbe. Tulajdonképpen semmilyen Navinéssel nem futottam össze. És róla sütött hogy elsőéves: az a bizonytalan arc, amivel a gólyák néznek, nem tagadom, én is valahogy így nézhettem amikor beléptem. A talárja szegélye pedig sárga. Ezzel bizonyított, hogy egy Navinés gólya ült le beszélgetni és elfogyasztani a süteményét velem szemben.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 3. 19:36
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 3. 19:49 Ugrás a poszthoz

Slivovics Lili (ha nem baj Cheesy)


Láttam ahogy Lili, az egyik Levitás évfolyamtársam elviharzik. Már próbátam vele találkozni, hiszen a medencénél nem talált gazdára az LLG tankönyv. Forogtak bennem a gondolatok, hiszen nem voltam benne biztos, hogy ilyenkor érdemes-e oda menni hozzá. Majd úgy döntöttem, hogy próba szerencse, és elindultam felé.
-Szervusz! Angelica vagyok. Nem baj, hogy idejöttem?-szerintem eddig ez volt a legjobb köszönésem. De majd meglátjuk.

Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 3. 19:54
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 3. 20:09 Ugrás a poszthoz

King Jr David

Én is örülök neki! Egyébként hány éves is vagy?-Egy kicsit idősebb, de legfeljebb egy évvel. Na majd meglátjuk. Addig is megeszem a szélmalmom utolsó morzsáit, és rendelek egy hűtő hóvirág levet, ami természetesen nem hóvirágból, hanem fehér levendulából készült. Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem Davidot-Te nem kérsz valamit?
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 3. 20:30 Ugrás a poszthoz

-Ha te mondod...-nem is annyira meglepő. Inkább nem erőltetem.-Én 14. Hogyhogy egy évvel később jöttél ide?-telitalálat. Sherlock Holmes mindig is nagy kedvencem. Lassan összedolgozhatnánk emberismeret terén.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. november 11. 18:37
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 3. 20:46 Ugrás a poszthoz

King Jr David

Egy kicsit feszélyezett. Remélem nem idegesítem.
-De! Éppenséggel az. Bár nem állítom, hogy olyan jól ismerném, de láttam a játszótéren, és párszor a könyvtárban. A játszótéren oda is mentem hozzá kérdezni valamit. Elég furcsa, de kedves lány. Miért kérded?-ez tényleg érdekel, aztán ha el akar menni, hát menjen. Az asztronómia órám még úgyis ráér.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 3. 20:50
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 3. 21:08 Ugrás a poszthoz

King Jr David

Egy kicsit meglepett a reakciója. Most már értem, miért szaladt el Lili. Egy kicsit nehéz lesz magyarázkodni, hiszen nem az erősségem. De legalább lány vagyok, és ezt nézhetjük erősségnek.
-Figyelj. Ő egyedi. Vannak lányok, akik nem szeretik azt, ha gyengének nézik őket. Szerintem valami ilyesmi történhetett. Nem sértés, hisz ez pont az a kor, amikor a legkisebb dolgon felhúzzuk magunkat. De az is lehet, hogy csak meglepődött, és azért volt furcsa. Mindenesetre ajánlom figyelmedbe a Bűvös Boszi lexikont. Hogyha jól tudom, nem tiltott, és elég hasznos információk vannak benne.-ez az ajánlat remélem megteszi a hatását, ugyanis az asztal már kezdett felé dőlni.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 3. 21:23 Ugrás a poszthoz

King Jr David

-Nem is úgy értem. Hanem lehet, hogy félre értette a gesztusodat.-előkotortam a könyvet, ami tudtam, hogy valamikor hasznos lesz.-Tessék. A cég ajándéka!
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 3. 21:29 Ugrás a poszthoz

Slivovics Lili

Jól kezdődik! Még szerencse.
-Nem a tiéd ez  a könyv véletlenül?-kérdeztem az LLG tankönyvre mutatva-A könyvtárban volt, és a borító alapján Levitás volt az illető. Azért gondolom hogy elveszett, mert egy szekrény alatt volt.-természetesen szívesen beszélgetek vele, de csak ha nem zavarom.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 3. 21:40
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 3. 21:43 Ugrás a poszthoz

King Jr David

Pontosan az ígért lexikon.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 4. 16:08
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 4. 17:04 Ugrás a poszthoz

King Jr David

Hallottuk a mágikus csengőt, ami az óra kezdetét jelzi. A diákok meghallják, amikor a faluban tartózkodnak. -Nekem lyukas órám van, de fel kell ugranom a könyvtárba. Elkísérsz?-persze rossz kérdés, hisz valószínűleg órája van. De azért egy próbát megér.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 4. 18:51 Ugrás a poszthoz

Slivovics Lili

Ezek szerint nem az övé. Akkor mehetek tovább. Várjunk csak! Van itt még valami.
-Értem. Akkor nem is zavarlak tovább. Várj egy pillanatot! Most jutott eszembe, hogy mugli és mágus ismeretből van egy házi dolgozatom. Beszélgetnem kell valakivel, és megnézni, hogy milyen válaszok tükrözik a személyiségét. Persze nem csak ilyen kérdezz-felelek, hanem rendes beszélgetés. Benne vagy? -Nem igazán irigylem a társaságomért. De sajnos ez a helyzet. Egy kicsit idegesítő ez a folytonos önmarcangolás a részemről. De sajnos ez már belém ivódott.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 4. 19:14 Ugrás a poszthoz

Slivovics Lili

Ez eddig rendben van. Akkor szerintem túl sablonos a suliról beszélni. Kezdeményezek, és mondjuk a varázstitokvédelmi dolgokkal kezdem.
-Rendben. Ennek igazán örülök. Akkor kezdem. Igazából nekem nagyobb bajom nincs a muglikkal. Hogyha viszont a mágiáról van szó, akkor némelyik elviselhetetlen-a hangom nyugodt, tárgyaló hangnemű. Ahogy kezdem beleélni magam, úgy lesz beszélgetésesebb.-Bár ez valószínűleg betudható a varázsvédelmi alaptörvénynek. Viszont azt nem értem, hogy J.K.Rowling hogyhogy megírhatta a Harry Pottert. Miért nem szóltak neki? Miért engedte át a cenzúra?-annyi kérdésem volt, amit egyébként is feltettem volna előbb utóbb. A végén egy ilyen "vita" is kialakulhat akár. persze csak amolyan szolidabb.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 4. 19:21
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. október 29. 08:01 Ugrás a poszthoz

Lovászi Lara
Mesélő

Reggel kaptam egy levelet, amit a Tintafolt&Pergamen küldött. Attól szól, hogy a verseimet szeretnék felhasználni a naptárjukba idén.
 Mit ne mondjak, nagyon izgultam. Rögtön előkapartam az írásokat, amiket találtam, és leraktam a szekrényemre. Utána felvettem egy hivatalosnak tűnő ruhát.
 Én is írtam egy levelet Lovászi Larának, hogy szeretnék beszélni a részletekről, és megvártam a beleegyező választ. Hamar megérkezett, helyszínnek a Boglyas teret választotta.

Most sietős léptekkel, papírlapokkal a kezemben tartok a Térre. Elrendeztem őket, amilyen sorrendben elképzeltem, de persze ezen még biztos változtatunk.
 Mikor megérkezek a nyílt helyre, körbe nézek, és meglátok egy padon ülő alakot, valószínűleg a levél írója. Közelebb megyek hozzá, és kicsit remegő hangon megszólítom. Hangomból alig kivehető az izgalom.
- Jó napot! Maga Lovászi Lara? Angelica Black Wing vagyok. A verseket hoztam.
Gyenge köszönés, de talán nem haragszik meg miatta. Elvégre nem egy felnőtt vagyok.
 Persze ez nem kifogás arra, hogyha udvariatlan vagyok, de ez azért még nem volt udvariatlanság. Hiszen bemutatkoztam, és köszöntem. Az egyetlen kivetnivaló talán az, hogy túl hamar a tárgyra térek, ez viszont már tényleg betudható az izgalomnak.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2019. március 10. 19:53
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. február 27. 21:39 Ugrás a poszthoz

Jeanette Bergstörm

Túl vagyok az utolsó vizsgámon is, már csak a kiérdemelt pihenés van hátra. Úgyhogy le is sétáltam jó fáradtan a cukrászdába.
 Első évem elején is jártam itt, és úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap történt volna. Összefutottam Daviddel, aki idén valahogy eltűnt. Tavaly egészen jól elvoltunk...
 Miközben ábrándozok, nekimegyek majdnem egy felnőttnek, aki éppen valami papírokat szedeget. Nem én löktem ki őket a kezéből, de azért lehajolok segíteni.
- Szép napot! - Unom a folytonos "jónapotozást", és bár a felnőttnek nem indulhatott valami jól ez a délután, azért csak nem haragszik meg a kívánságért.
- Nem baj, ha segítek? - Kérdezem, de már szedegetem is a papirokat. Egészen hamar össze is gyűjtöm őket, és átnyújtom.
- Angelica Black Wing vagyok. Örülök a találkozásnak. - Huh. Ez azért érdekes... az ember nem áll le beszélgetni minden vadidegennel, akinek segít. Igaz, velem ez már megtörtént.
 Egy piszkos üstöt nem tudtam kitakarítani, végül odajött egy nálam kicsit idősebb boszi, elintézte a koszt, és utána jókat beszélgettünk. De ő gyerek volt, most pedig egy felnőtt áll előttem.
 Egy "kicsit" késve ugyan, de kinyújtom a kezemet, és fáradtan elmosolyodok. Három vizsgát tudhatok magam mögött. Legalábbis ma. Tegnap négyet tettem le, úgyhogy igazán nem várhatja el tőlem senki, hogy táncot járjak és énekeljek. Beszélgetni és barátkozni viszont szerintem még van energiám.
 Aropó energia... régen ruccantunk össze Moonékkal. Újra kéne egy kis összejövetel, persze csak ha ők is benne vannak.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. március 10. 20:30 Ugrás a poszthoz

Lovászi Lara
Mesélő

Jelzésére leülök, és izgalomtól csillogó szemeimet rászegezem Miss Larára. Figyelmesen hallgatom. A pénzes részbe jócskán belekavarodok, de úgy gondolom, ez majd elrendeződik. A szerkesztőségben biztosan tudják, mit csinálnak, szóval ezzel nem foglalkozom.
 Elgondolkozom a hallottakon, majd lassan bólintok.
- Szerintem mindent értek, köszönöm. - Halványan elmosolyodok. Majd eszembe jut, hogy hoztam én papírokat is! A felsőt már el is kezdtem gyűrögetni. Azon éppen egy, a jóslást elemző vers volt sietősen lekörmölve.
- Öhm... hoztam néhány verset, itt vannak. - Átnyújtom a négy pergamenlapot.
 Az egyik egy jóslatról szólt, kicsit összegyűrt példánya volt, egy másikon egy magyar népdal átírt változata, továbbá a köteg tartalmazta a tekergő indulót, és a magyar népmesék egy, általam átköltött szöveges változatát. Ez utóbbi eszembe jutott, hogy nem igazán illene ide, de talán az utolsó előtti előtti sem... most viszont már mindegy, átadtam a papírokat, és most, ha lehet, még az előzőnél is nagyobb izgalommal figyeltem a nőt, amikor elvette a lapokat. Remélem tetszeni fognak neki a verseim. Elábrándozok. Vajon miért tetszenek annyira a verseim? Miss Tatiana volt az a tanár, aki beajánlott engem, neki köszönhetően ülök most itt, és beszélgetek Miss Larával.
 Jézus! Azt a verset, amit Mugliismeretre adtam be, nem adtam oda... pedig a tanárnőnek valószínűleg az tetszett a legjobban. Sietve belekotrok a zsebeimbe, de sajnos nincs benne egyikben sem a gumikacsás versem. Lassan belenyugszom, hogy azt nem mutathatom meg, amikor eszembe jut, hogy a tekergő indulót írtam a másik oldalára... tehát öt vers, négy lapon.
 Hihetetlenül megnyugodtam. Ott volt a vers, amiért beajánlottak, tehát egy versem biztosan bekerül. Remélem legalábbis.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. szeptember 8. 11:00 Ugrás a poszthoz

Zayday Hudson
Kutyakaland

Így, vizsgaidőszak vége felé jólesik egy kis üdítő séta. Az időjárás tökéletes és a nap sem viselkedik hatalmas kazán módjára.
 A stégen leülök, és nézem a kis hullámokat
. Olyan nyugodt itt minden! De ezt már mondtam.
 Ahogy így nézem a vizet, egyszercsak ésészreveszem, hogy a túlpart felől köközeledik egy fekete folt, széles V alakú csíkot húzva maga után. Megfordul a fejemben, hogy egy kígyó, de aztán rájövök, itt nem élnek ekkorák. Akkor mi?
 A választ fél perc múlva megtudtam, amikor is a fekete valami odaért a parthoz, és kimászott rá, majd a négy lába szépen cserben hagyta, és a kutya lefeküdt.
 Abból, amit az ülőhelyemről láttam megállapítottam, hogy valószínűleg egy labradort sodort ide a szél. Vagyis a víz.
 Mielőtt elgondolkodtam volna, hogy miért kezdett bele az úszásba, felállt, körbeszimatolt, majd elindult felém. Mit ne mondjak, a szemeim nagyra kerekedtek.
 Nem feltétlenül jó, hogyha egy esélyesen kóbor eb, aki lehet, hogy veszélyben érzi magát, feléd indul. Főleg akkor nem, hogyha egy stégen vagy, vízzel körülvéve, és a potenciális támadó egy labrador. Bár nem tudom, mennyire maradt ereje vízi harcra, de nem szeretném megtudni.
 Kétszóval esélyem sem lenne, ha nekem esne. Ez viszont nem történt meg. Helyette valami olyat csinált a csapzott állat, amire nem tudtam magyarázatot adni.
 Ahogy mellém ért, rám nézett, bele a szemembe, felnyüszített egy rövidet, majd fejével a könyökömet bökdöste, jelezve, hogy simogassam meg.
 Remegő kézzel eleget is tettem a kérésére, mire ő leült mellém. Nagyon úgy nézett ki, nem olyan régen vesztette el otthonát.
 Töprengésemből ezúttal emberi léptek zaja zökkentett ki. Mikor hátranéztem, a közeledő lányban felismertem Zayday Hudson-t, akiről Lily mesélt nekem.
 A kutyáról nem vettem le a szememet, lassan felálltam, és csak mikor láttam, hogy négylábú pajtásom csak érdeklődve csavarja fejét felénk, néztem a navinésre.
- Szia! Angelica vagyok, levitás. Tudod, az én manóm Lily. - mondtam, hátra-hátra pillantva.
- Nem tudod, kié ez a kutya? Ideúszott, és úgy tűnik, nem régen árvult el.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. szeptember 18. 15:42 Ugrás a poszthoz

Zayday Hudson
Kutyakaland

Előbb a kutya, utána én. Nem haragszom, csak kicsikét meglep. Mikor végül köszön, kissé megtántorodok. Nem tudom, honnan tudja a nevemet, lehet, hogy Lily beszélt rólam, fogalmam sincs.
 Halkan sóhajtok, mikor mondja, hogy nem tud a kutyáról. Kicsit meghökkenek, amikor bátran odamegy a blökihez, és megsimogatja. Lehet, hogy én vagyok túl óvatos?
 Megjegyzésére bólogatok, és hümmögök. Persze, szerencse. Bár hiába tud úszni, nem feltétlenül szeret. Ismertem egy golden-retrivert, aki fajtájából adódóan profi úszó volt, de ahogy meglátott egy tavat, fülét farkát behúzva fordult az ellentétes irányba.
 Ez a labi viszont láthatóan imádta a vizet. Mikor látta, hogy barátságosak vagyunk, visszafordult a víztükör felé, lefeküdt, és orrát megpróbálta beletenni.
- Nem tudom, mi legyen vele... Talán először valami nevet kellene adni neki. - Gondolataimba merülök, és közben észre sem veszem, hogy pajtásunk odamegy Zay-hoz, és elkezd nyüsszögni.
 Csak a hangjára kapom fel a fejemet.
 - Nincs nálad bármilyen ennivaló? Szerintem azt érzi.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. október 4. 22:10 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna

Még másodévben kért meg Lovászi Lara, hogy vigyek verset a naptárjukhoz. Igen, azóta két év eltelt, de a versek csak szaporodtak, és úgy gondolták a szerkesztőségnél, hogy tesznek mégegy próbát, vagyis kérnek még pár verset.

Mostmár sokkal nyugodtabb vagyok, mint az első ilyennél. Ez nem jelenti azt, hogy nem töltöttem órákat a vers kikeresésével, és azt sem, hogy nem aggódok amiatt, hogy megsértem valahogy a munkatársat, akit Lovászi Lara küldött a versekért. Egyszerűen azt jelenti, hogy nem félek annyira a beszédtől, hiszen akkor talán még kevésbé voltam oda az emberi társaságért. Vagy fordítva? Nemtudom most eldönteni.
 Közben lassan lépkedek, kezemben a versekkel, és oda is érek ahhoz a padhoz, amin pár éve nyújtottam át remegő kézzel költeményeimet.
- Szép napot! - köszönök udvariasan a padon ülőre, és kezet nyújtok.
- Angelica vagyok a versekkel. - mondom, és elmosolyodok.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2019. október 17. 19:48
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. december 5. 17:21 Ugrás a poszthoz

Korinna

Jelzésére leülök és kíváncsian, kicsit izgulva várom, mit mond a versekre. Egy kicsit lehet, hogy túloztam amikor azt mondtam, nem izgulok.
 Mikor megszólal, azt hiszem először, a lapokról fog beszélni, de rájövök, hogy nem.
- Majd megpróbálom betartani. - mondom, miközben kicsit nevetek. Én még néha a felsőbb évesekkel is magázódok, de most tényleg megpróbálok odafigyelni.
 Szemeim elkerekednek, és egy kis büszkeség is elönti a szívemet a dicséret hallatán. Vajon tetszene másoknak is?
 - Még nem gondolkoztam rajta, de igazán köszönöm az ötletet. - Vagy minek is nevezzem ezt? Nem tudom. Talán ajánlat, vagy valami hasonló. Minden esetre vidáman kezdem tervezni magamban a kicsi könyv borítóját, és a versek sorrendjét.
 Egy rövid elkalandozás után felnéztem Korinnára. Hiába vagyok ennyire boldog, azért tartok attól, hogy nem tetszenek majd a verseim az embereknek.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. január 19. 14:13 Ugrás a poszthoz

Ian

Egy gyümölcstea és egy mogyoróvajas sütemény társaságában ücsörgök, és boldogan gondolok arra, hogy már a felén túlvagyok a levélrágásnak. Igyekszem nem lenyelni hát az eddig olyan hűen őrizgetett kincset, miközben kiélvezem a mogyoró erőteljes ízét. Végre megvan, amit kerestem! Ez az íz le tudja küzdeni a mandragórát. Ezentúl mindig lesz nálam egy kis mogyoróvajas valami.
 Úgy belemerülök az új ízbe, hogy észre sem veszem amikor a kis bábu elkószál. Rövid ideig nézelődök, hátha megtalálom, de eredménytelenül. Mivel azonban nem szándékozom újabb dolgot rendelni, nem foglalkoztat tovább a dolog.
 Figyelmemet a tea köti le, és az első korty után elhatározom, hogy többször is jövök majd ide. Például amint vége a mandragórázásnak. Úgy döntöttem még az elején, hogy a bájitalt abban a díszes fiolában tárolom, amit karácsonyra kaptam, és a Bájital labor egy rejtett zugába helyezem el.
 Elmélkedésemből az zökkent ki, hogy meglátok az asztalhoz közeledni egy elsősforma fiút. Egészen jó kedvvel fogadom, ami engem is meglep. Bizonyára a mogyoróvaj az oka.
 Mikor a fiú leül, köszönök neki.
 - Szervusz! Angelica vagyok, levitás. Te? - Még mindig kicsit furcsán érzem magamat amikor egy idegent szólítok meg, de már közel sem annyira, mint elsőévemben. Nosztalgikusan gondolok vissza arra, amikor az első hetemben egy LLG tankönyv gazdáját kutattam. Azóta sem tudom, kié volt, és most ott van a ládám aljában. Talán egyszer odaadom valakinek, akinek szüksége van rá.
 Kezemet köszönés közben a gólya felé nyújtom, és várok a bemutatkozásra. Persze amennyiben nem ijesztettem meg. Ne kérdezd, mivel.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 2. 08:45 Ugrás a poszthoz

Ian

Egy kisebb kő esett le a szívemről amikor barátságos bemutatkozást hallok a fiú szájából, és el is mosolyodok, amikor a tőlem oly' megszokott mondatot hallom. Legalább tudom, hogy nem vagyok egyedül a nehézkes köszönéssel. Természetesen lehet, hogy őt nem is zavarja az, hogy idegen vagyok, és csak udvarias, ez már nem derülhet ki soha.
- Nem, nem zavarsz. Ülj csak le. - mondom, bár lehet, hogy már elkések vele. Iszok egy korty teát, és kíváncsian fürkészem új ismerősöm arcát. Meg van szeppenve, ahogy bizonyára én is meg voltam annak idején. Érdekes. Az első elsős, akivel ebben az évben találkoztam, Theon volt. Nem a legkellemesebb emlék, bevallom.
 Elmosolyodok, és megiszom a tea utolsó cseppjét. Mandragóralé íz is megy le, kicsit köhögök, és újra rávetem magamat a sütire.
 - Te mit eszel? - más kérdés nem jut eszembe, így hagyom, hogy a mogyoróvaj erőteljes íze megnyugtassa a gyomromat.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 8. 22:23 Ugrás a poszthoz

Ian

Egy kicsit bólintok, hogy jelezzem: figyeltem, és értettem a választ. Lenyelem a falatot, ügyelve rá, hogy a levél a helyén maradjon.
- Mogyoróvajas csokis sütit, és teát. Nagyon finom, ez lett a kedvencem. - Még egy falat után hátradőlök a székben, és úgy hallgatom a fiút. Nagyon szépen, választékosan beszél. Nem lepődnék meg rajta, hogyha írói szakmára lépne majd felnőttként.
 Fejemet kicsit oldalra döntöm miközben válaszolni készülök. Tétovázok egy picit, majd kicsit talán vontatottan válaszolok. Hiába, hosszú volt ez a nap, kicsit már fáradt vagyok.
 - Négy éve járok ide, lassan öt. Nagyon szeretem a kastélyt, és az erdőt is. Mármint azt a részét, ahova be lehet menni. - Javítok gyorsan, mielőtt még azt hinné, mászkáltam egyedül az erdőben. Pedig nem voltam egyedül! Ott volt az a mumus, és Bence is. Az első alkalomnál pedig a házvezetőm. Az teljesen szabályos volt, kikérem magamnak!
- Bizony, hatalmas épület. Én is kószáltam benne néhány barátommal. - Kis mosollyal gondolok vissza a tekergőlétre. Igaz, nem alapíthattuk volta meg a tekergők 2.0-át, hogyha nem omlik le a torony, de minden rosszban van valami jó. Vajon mi lenne, ha megint történne valami?
 Visszarángatom magamat a jelenbe, és a sütemény maradékát is eltüntetem. Utána az újonnan nekem szegezett kérdésre válaszolok. Vagyis kijelentésre. Jaj nekem, hogyan lehet egy kijelentő mondatból kérdőt csinálni? Vajon erre más nyelvek is képesek?
 - Valóban, én azért jöttem ide, mert valamilyen domináns ízű ételt kerestem, ami nem csípős. Itt kezdtem a kutatást, és meg is találtam a mogyoróvajas sütemény képében. - Egy szemlehunyással emlékezem meg erről a csodáról, ami megmentett a mandragóra ízétől, mégha csak ideiglenesen is.
 - A faluban nincsen igazán kedvenc helyem. - gondolkozok el - Talán a stégnél és a cukrászdánál vagyok szívesen. És mostantól itt is. - Bólintok, nyomatékosítva a kijelentést. - A kastélyban nehezebb választani. Az erdő mindenképpen, és talán... Igen, az egész Levita torony. - Mind a két említett hely szorosan kapcsolódik hozzám, és nagyon szeretem őket. Talán egy újabb, nem annyira veszélyes erdei kirándulást megint meg kellene ejteni, ezúttal egy tanár kíséretében.
- Tudtad, hogy mikor elsőéves voltam, összedőlt a tornyunk? Azóta új van, de nagyon át lett rendezve. - Csak érdekességnek mondom, nem tudom mennyire érdekli a navinést a levitások lakhelye.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. február 8. 22:27
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 16. 11:00 Ugrás a poszthoz

Ian

 - Nem, valóban nem unatkoztam. Tartalmas négy évem volt, és nagyon élveztem. -
Megértően hümmögök, és babrálok a bögrémmel. Emlékszem, én sem siettem el a barátkozást. Az első diákkal a cukrászdában ismerkedtem meg, ő viszont már elment az iskolából. Navinés volt, akárcsak Ian. Szeretnék mondani néhány biztató szót, de nem igen jut eszem be semmi használható, úgyhogy csak mondok valami olyasmit, hogy "biztos találsz valakit", és azon töprengek, hogy kellene még egy teát rendelnem.
- Télen is nagyon szép. Néha be is fagy, és olyankor nagyon hangulatos, ahogy olyan, mintha egy nagy fehér rét lenne. - A párokra tett megjegyzésére kicsit felvonom a szemöldökömet. Nem gyanítok hátsószándékot, csak msglep, hogy egy stégről rögtön a szerelmesek jutnak eszébe. Lehet, hogy azért, mert van valaki, aki tetszik neki. Persze ez puszta feltételezés.
 Közben döntést hozok, és egy "mindjárt jövök" után elmegyek leadni a rendelésemet egy újabb teára. Mikor visszatérek, felteszem az első kérdést, ami eszembe jut.
 - Mondd, érdekel téged az írás? -
Leülök, és figyelek, hogy mikor jön a teám. Mikor kihozzák, a figurám megint elszökik. Megcsóválom a fejemet, és egy korty tea után érdeklődve várom Ian válaszát.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 17. 18:04 Ugrás a poszthoz

Ian

 - Az attól függ, mennyire van befagyva. Nem láttam tiltótáblát, úgyhogy amennyiben biztonságos, szerintem szabad. Persze erről egy tanár jobb információkkal szolgálhat. - mondom koncentrálva arra, hogy egy értelmes mondat legyen belőle. Kettőt kortyolok a teából, ami nem kellemes, hiszen a mogyoró ízét kezdi átvenni a mandragóra, de most már túlélem.
 - Nem, még nem voltam a korcsolyapályán. Majd jövőre kipróbálom talán. - Annyi mindent kihagytam ebben az évben, hogy azt már megszámolni sem tudom. Igaz, ezeket a hiányosságokat nagyobbnál nagyobb kalandokkal ellensúlyoztam, úgyhogy nem panaszkodhatom.
 Elismerően bólintok, és hümmögök a bloggerkedés hallatán. Én is részt veszek a házam blogjának írásában, bár közel sem annyira mint kéne. Egy kis bűntudat fog el, így gyorsan visszaterelem figyelmemet a fiúra, nehogy túlságosan magamba szálljak, és elveszítsem a fonalat.
 Elkapom, ahogy a tervbeli cikkjéről beszél, és mikor azt mondja, titok a tartalma, őszinte izgalommal a hangomban szólalok meg egy rövid megjegyzés erejéig.
 - Kíváncsian várom. - Elmosolyodok, és várom, hogy folytassa.
 Mikor ecseteli a kedvenc olvasnivalóit, csak néhányat bólintok. Túl sokra nem telik most tőlem, a fáradtság kezdi átjárni a tagjaimat. Iszok egy kicsit a teából, és válaszolok a kérdésére egy kis gondolkodás után.
 - Amennyire visszatudok emlékezni, tizenkét éves korom óta. Másodéves voltam ha jól emlékszem, amikor csatlakoztam az edictumhoz. Vagyis... - elakadok, és összeráncolom a homlokomat. Összekuszálódott az első két év, talán a kóma miatt. Végül csak kisilabizálom, hogy hogyan volt, és folytatom. - Vagyis írtam nekik egy cikket első végén a trollvándorlásról, másodévben pedig beálltam cikkírónak. Így történt, ha jól emlékszem. - Megerősítésként biccentek egyet, és végzek a teával. Sajnos egy nagyobb mennyiségű levéllé hatására egy elég riasztó fintort vágok pont akkor, amikor a körkérdésre adott válaszáról van szó. Szuper, most azt hiszi majd, hogy rosszat írt. Merlin szerelmére, tehetek én a mandragóra levél ízéről? Na mindegy, mentegetőzhetek megint.
 - Bocsáss meg, nem volt  cukor a teámban. - Geli. Tisztázzunk valamit. Amikor arra gondolsz: mentegetőzés, ne, ismétlem NE keverd össze a füllentéssel! Szuper, most önmagamat szidtam le a fejemben.
- Egyébként köszönöm a válaszaidat. Valóban, jók lettek, elképzelhető, hogy még felkereslek ilyennel, hogyha benne vagy. - Egy biztató mosolyt eresztek felé, és arra gondolok, hogy lassan menni kéne.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 24. 21:55 Ugrás a poszthoz

Ian

A korcsolyás meghívásra bólintok egyet majd egy apróásítást elnyomva meg is szólalok.
- Nagyon szívesen, majd írj egy baglyot, ha úgy gondolod. - Jól hangzik, alig várom már. Persze, egy kiadós alvás után, és lehet, hogy akkor is csak jövőre lesz rá lehetőség, de akkor is. Az új dolgok új dolgok, ez tagadhatatlan.
 A cikkírásra tett megjegyzés jólesik, bár kicsit kételkedve hallgatom. Nem vagyok benne biztos, hogy olyan tapasztalt lennék, de ezt betudom a minimális önbizalomhiánynak, amit első óta próbálok kinőni, egészen sok sikerrel.
 - Örömmel segítek neked. - Halkítom le önkéntelenül a hangomat, elvégre titkos dologról van szó. Szemem felcsillan ahogy az izgalmasnak és szórakoztatónak ígérkező lehetőség feltűnik a láthatáron.
 Egy nagyobb ásítás elnyomása után viszont fontolóra veszem, hogy elköszönök az új ismerőstől.
 - A részleteket megbeszéljük a kastélyban vagy bagolyban, rendben? Bocsánat, de nagyon elfáradtam. - küldök felé egy bágyadt mosolyt, és felállok, majd megindulok a kijárat felé.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 11. 15:16 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan

Kivételesen szép időnk van ma, ahhoz képest, hogy novembert írunk. Szerencsére már semmilyen feladatom sincs, úgyhogy nyugodtan kimehetek a faluba. Vagyis inkább repülhetek.
 Már egy jó ideje tervezem ezt az utat, de eddig eléggé el voltam foglalva. Most viszont minden megfelel egy jó repülésre. Kinyitom a hálóterem egyik ablakát, átváltozok, majd miután megráztam a tollaimat, elrugaszkodtam a padlóról, rá az ablakpárkányra, onnan pedig a szabadba.
 Teljesen más, mint seprűn repülni, de pillanatnyilag nem tudom megmondani, melyik a jobb. Pár másodpercig zuhanok, utána néhány szárnycsapással vízszintesen repülök tovább Bogolyfalva felé.
 Pontosan nem tudom, hova szeretnék menni, csak nézem az utcákat és épületeket, ahogy elsiklanak alattam. Megérte az az egy hónapnyi szenvedés a mandragórával!
Egyszerre azt veszem észre, hogy elfogyott alólam a szárazföld, és már víz felett repülök. Visszakanyarodok, hisz ennyire nem terveztem eltávolodni, és megkeresem a stéget, majd ráülök az egyik pillérjére.
 Most a tavat nézem elmélyedve, kicsit felborzolva a tollaimat a feltámadó szél miatt. Egyszer csak észreveszek egy fekete hattyút, ahogy elúszik a stég előtt. Egyelőre úgy tűnik, nem vesz észre, úgyhogy amikor hirtelen felkapja a fejét, amit addig a bögyén nyugtatott, egy ijedt csörrenés kíséretében felugrok, és csak a két, reflexszerű szárnycsapásnak köszönhetően nem estem le.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 12. 18:38 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan

Megdöbbenve nézem, ahogy a hattyú próbál feljutni a stégre. A szerencsétlenkedése nem tudom eldönteni, hogy vicces, vagy inkább sajnálatra méltó. Egyáltalán miért nem megy neki? Megsérült talán? Esetleg beteg? Nem merek közel menni hozzá, csak a cölöp tetejéről nézem, készen arra, hogy arrébb repüljek, ha közben megtalálná az utat felfelé, és úgy gondolná, betolakodó vagyok, akit el kell üldözni. Egyelőre azonban nem úgy néz ki, mint aki bármit észrevett volna a cölöpökön kívül.
 Amikor a szárnya alá dugja a fejét, megemberelem magamat, és leugrok a stégre. Így, hogy közelebbről nézem, nem látok semmilyen sérülést rajta, de ez nem jelent semmit természetesen. Egyre jobban érdekel a furcsa viselkedésű madár, úgyhogy közelebb megyek a deszkák széléhez. Ha emberi alakomban lennék, biztosan megszólalnék, de most nem teszem, csak egy halk csörrenést hallatok, ami betudható egy “Veled meg mi történt?” kérdésnek.
 Még lépek néhányat előre, ezzel el is érem az utolsó fa legszélét. Így sem látok semmi különöset a madáron, azon kívül, hogy fényes nappal alszik, miután többször nekiment egy stég cölöpjének.
 Lassan arrébb lebeg, de én nem szeretném szem elől téveszteni, ugyanakkor megijeszteni sem azzal, hogy odarepülök hozzá, úgyhogy óvatosan előrehajolok. Karmaimat belevájom a deszkába, izmaimat megfeszítem, és a szárnyaimat kicsit kitárom. Épp annyira, hogy amennyiben valamiért elveszteném az egyensúlyomat, még el tudjam kerülni a vízbeesést.
 Természetesen megtörténik, amitől tartottam. Ahogy nyújtózkodom, és bámulom a fekete tolltömeget, hirtelen előrebillenek.
 Elszámoltam magamat. Mikor elkezdek a szárnyaimmal csapkodni, már késő. Először a nyakamon, majd a hasamon érzem a jeges vizet. A tollaim lassan megszívják magukat, én pedig ijedten csörgök, utána pedig visszaváltozok. Nem várom meg, amíg kiderül, milyen mély a víz, két karcsapással megfordulok, lökök egyet a lábammal, és azzal a lendülettel kapok is a stég felé. Felhúzom magamat, miközben próbálok nem visszaesni. Mikor fent vagyok, leülök, és néhány mély lélegzetvétellel próbálom lenyugtatni a szívemet, ami úgy ver, mint egy ijedt madáré.
 Háromszor kell próbálkoznom, mire sikerül kimondanom a "tergeo" varázsigét, és megszárítanom a ruhámat. Csak miután megszáradtam, és már nem fázok annyira, akkor nézek körbe, hogy ki látta eme a gyönyörű mutatványomat. Szerencsére senkit nem látok a parton. Megnyugodva fordulok a víz felé, hátha nem ijesztettem el az egyetlen szemtanút.

Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 12. 20:52
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 13. 20:14 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan
 

Megnyugodva látom, hogy nem ijesztettem el a madarat. Ez a nyugalom viszont olyan gyorsan eltűnik, mint ahogy az imént beleestem a tóba. A hattyú ugyanis közeledik felém, és ez egy kicsit rám hozza a frászt. Semmi kedvem egy dühös, két méteres jószág elől menekülni, még akkor sem, ha tudok repülni.
 Ahogy kiér a partra, már kezdenék megindulni elfelé, amikor olyat látok, ami miatt meghűl az ereimben a vér, az arcom pedig holtsápadt lesz. A hattyú átalakul egy nővé. Ezek szerint mindvégig egy animágust néztem, ahogy… nem is tudom mit csinál. A lényeg, hogy elég kellemetlenül érzem magam, és ezt még tetézi az is, hogy az animágus megszólít. Pontosabban rámordít, de az eredmény ugyanaz: arcom lángvörösre gyúl, és örülök neki, hogy a stég deszkái erős fából készültek, különben biztos megnyíltam volna alattam.
 Pár percembe beletelik, mire túlteszem magamat a történteken. Nem elég, hogy beleborultam a vízbe, miközben bámultam egy madarat, kiderül, hogy az a madár egy ember volt, és látta a bénázásomat, és nem érti, miért néztem annyira.
 Mikor feltekintek a pulóverem ujjáról, amit eddig gyűrögettem, a nő már a padon ül. Nem tudom, mennyire haragudna, ha odamennék hozzá, de azért megpróbálom. Megköszörülöm a torkom, és határozott léptekkel odamegyek a padhoz. Az arcomról és a hangomból bizonyára süt az aggodalom, amikor megszólalok.  
 - Sajnálom, hogy felzavartalak nem ez volt a célom. - Ezt valószínűleg sejtette. Na mindegy, biztos ami biztos, nem szeretném, hogy rosszindulatúnak tartson.
 Egy pillanatig megint lefagyok, és keresem a szavakat, hogy mit mondhatnék még, de mivel más nem jut eszembe, így pusztán bemutatkozok, kicsit már bátrabban ejtve a szavakat.
  - Zavarok? - A visszatérő aggodalmam mondatta ezt velem, hisz ahogy az ülő alakra néztem, nem az jutott legelőször eszembe, hogy csevegni jött a tóhoz.
 Amíg a válaszára várok, hátrapillantok a hattyúlábnyomokra. Mi hozhatta ide őt?
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 13. 20:19
Bogolyfalva - Angelica Black Wing összes RPG hozzászólása (39 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel