Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem szeretnék itt lenni. Egyáltalán nem. Miért kellett megszólítanom? Nem tudok kiigazodni magamon.
 Kérdését figyelmen kívül hagyom, jóformán meg sem hallom. Egyrészt nem tudnék rá mit mondani azon kívül, hogy Odüsszeusz kíváncsiságával vagyok megáldva, csak épp az említett férfiúnak az elővigyázatosságából nincs bennem egy csepp sem, másrészt pedig a nő megint megszólal.
 Csak bólintok egyet, de a megnyugvás, hogy 'jaj de jó, nem vagyok púp a hátán' aminek ilyenkor jönnie kéne, csak nem jön. Helyette elgondolkozom azon, hogy hol lenne most jobb; itt, egy idegen animágussal, akit szemmel láthatóan zavarok, vagy az erdő mélyén, ahol összefuthatnék egy mumussal, meg egy újabb elátkozott forrással. Nem nehéz a választás.
 Töprengésem közben nem teljesen gondolom át a padon ülő kérését. Hogyha így tennék, bizonyára most nem szárítanám a ruháját a pálcámmal, miközben a feje fölé meredek, kifejezéstelen tekintettel.
 Még akkor is az előző gondolatmenetem hatása alatt vagyok, amikor kérdez valamit. Az első dolgot válaszolom, ami az eszembe jut.
- Természetesen az erdő! - Amikor az ember azt hinné, ennél már nem lehet rosszabb: igenis lehet!
- Bocsánat, elkalandoztak a gondolataim. - Köszörülök egyet a torkomon, hogy levezessem a feszültséget, utána kissé megrázom a fejemet, és megpróbálok visszaemlékezni a kérdésre. Mikor eszembe jut, megpróbálok egy értelmes mondatot összerakni, hogy ne tűnjek teljesen bolondnak.
 - Szerettem volna megnézni a falut madártávlatból. Végül sikerült is… - de nem egészen úgy, ahogy terveztem. Fejezem be gondolatban.
 Mély levegő Geli! Megtörtént, megtörtént. Belerángattad magad egy olyan beszélgetésbe, amihez semmi kedved nem volt. Mássz ki belőle, vagy tereld egy kellemesebb irányba!
 - Egyébként itt laksz a faluban? - Jobb nem jut az eszembe. Sosem voltam az a bőbeszédű, és valami érthetetlen okból nem most szeretne kibontakozni a bennem jól elrejtőzött szónok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Lassan kezdek lenyugodni, és nem csak arra koncentrálok, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Így, hidegebb fejjel már nem is tűnik olyan vészesnek a helyzet, így sokkal összeszedettebben, és barátságosabban szólalok meg.
 - Köszönöm. - A dicséret jólesik, és segít abban, hogy teljesen eltűnjön a feszültségem.
Nem magyarázkodom az erdőről, felesleges lenne. Végülis nem nagy baj, hogy így értette, hiszen a rengeteg szintén egy az úticéljaim közül, még hogyha nem is mostanában szeretném meglátogatni.
 - Igen, mondhatjuk úgy is. - Megpróbálok visszaemlékezni a tó előtt látott tájra, és mikor sikerül, bólintok egyet, majd válaszolok a nőnek.
 - Szépnek, bár talán kicsit gyorsan repültem ahhoz, hogy jobban megnézzem. - Majd visszafelé jobban odafigyelek. Gondolom magamban. Idefelé jövet is volt lehetőségem megcsodálni a települést, de talán ha nem sietek annyira, még többet láthatok.
 - Az jó lehet. Néha én is elgondolkozok, hogy jó lenne itt tölteni egy hétvégét. - Még nem néztem körül errefelé annyira alaposan, így az alatt a hétvége alatt gondolom sok rejtett, és kevésbé rejtett helyre bukkannék. Az is lehet, hogy nem, de akkor sem telne unalmasan a két nap, ha “csak” a lakosokkal és az üzletekkel ismerkednék.
 - Pillanatnyilag az iskolában, szünetekben pedig Veszprémben. - Bár ez sem a leghosszabb válasz amit adhatnék, még mindig hosszabb, mintha csak egy szót mondtam volna. Kezdek belemelegedni a beszélgetésbe, amit egyáltalán nem bánok. Ophelia kezd egyre kevésbé ijesztő lenni. Talán a megváltozott hangneme, talán pusztán a kérdései teszik, de egy biztos: egyre kevésbé bánom, hogy megszólítottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A hetedik tanévem sikeres lezárása után a faluba terveztem menni, a hazautazás előtt még utoljára. Mivel pedig nemrég megkért egy navinés animágus tanuló, hogy adjak néhány tanácsot, már tudtam is, pontosan hova megyek. Megbeszéltem Júliával, hogy a pizzériánál találkozzunk, és összeírtam néhány dolgot, amit még meg tudok osztani vele.
 Mikor megérkezem, leadom a rendelést, és a mogyoróvajas-csokis sütemények átvétele után leülök a kiválasztott asztalhoz, és ezúttal figyelek, hogy a bábu ne kóricáljon el. Pár perc múlva meg is érkezik a lány, én pedig integetéssel jelzem, hogy hol vagyok. Szerencsére ez nem vonja fel minden egyes vendég figyelmét, éppen csak néhányan fordulnak felém egy pillanat erejéig, aminek igazán örülök.
 - Szia! - köszönök Júliának mosolyogva. - Rendeltem néhány sütit, ha gondolod kóstold meg. - Leülök, és közben azon gondolkodom, hogyan kezdjem el a beszélgetést. Veszek egyet, majd úgy döntök, jobb, ha megmagyarázom, miért ajánlom neki az édességet. - Mikor én rágtam levelet, ez segített elnyomni az ízét. Persze lehet, hogy nem működik mindenkinél, de egy próbát megérhet. - Remélem beválik nála is, de ha nem, akkor is tudok neki segíteni valamiben talán.
- Egyébként milyen kérdéseid vannak? - Lehet, hogy kicsit túl hamar vágok a közepébe, de nem vagyok benne biztos. Harapok egyet a sütiből, és várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Júlia

 A sütemény sikerének örömére befejezem a sajátomat, és a kérdés után veszek még egyet. A többit meghagyom Júliának, hátha szeretne még.
 - Nem sejtettem, csak reménykedtem benne, hogy nem valamilyen hal vagy egyéb víziállat leszek. Amikor kiderült mi az alakom, nagyon örültem neki. Igazából ha jobban belegondolok, eléggé illik is hozzám. - Talán kicsit eltértem a kérdésről, de a másik lehetőségem az lett volna, hogy nem mondok semmit. Így legalább szolgálhattam információval, aminek a hasznosságát majd Júlia eldönti.
 - Lehet, hogy hamarabb rájövök, ha jobban odafigyelek önismereten, de sajnos ez nem sikerült. - Elgondolkozom egy kicsit, hogy vajon tényleg segített volna-e, de inkább felhagyok vele. Talán jobb így, hogy nem tudtam előre. Hozzáadott a feladatok végrehajtásához szükséges kitartáshoz az, hogy egy nagy meglepetés várt a végén.
 - Neked vannak már tippjeid? - Tudom, most ő kérdez főleg, de mivel nem igazán tudtam az előbb válaszolni, ezzel igyekszem előremozdítani a beszélgetést.
 Közben a második süteménnyel is végzek. Mikor otthon leszek, mindenképpen keresek egy receptet, és Lily-vel megpróbáljuk elkészíteni, és ha ez sikerül, nem kell mindig lejönnöm a faluba sütiért. Bár egy kis séta nem árt, és nem hiszem, hogy az enyém fele ilyen jó lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Júlia

 Bólintok, és eszembe jut a levitában tett kirándulás. Akkor nagyon szépen kiveséztük Lilivel a hallét hátrányait. Most viszont nem untatom ezzel a lányt, inkább vetek egy pillantást az órámra. Még szeretnék elköszönni néhány háztársamtól, de elméletileg van időm még mielőtt elmennek.
 - Szuper, hogy ennyi elképzelésed van. - Megeresztek egy gyors mosolyt, és elfojtom magamban a kérdést, hogy miért gondolt a nyúlra. Nem tudom, milyen tulajdonságok és személyiség kell egy nyúlalakhoz, és talán nem is most kell ezt megtudnom. Ahhoz képest, hogy magam is animágus vagyok, a mágiának ennek a részéről sok mindent nem tudok. Gondolatban hozzáadom a bakancslistámhoz a részletesebb kutatást, és utána figyelmem újra teljesen a navinésé.
 - Nem nagyon fájdalmas, inkább furcsa érzés. Mintha egy örvény beszippantana. - Ezzel lehet, hogy rontottam a helyzeten, de már nem tudok mit csinálni. Nem emlékszem pontosan milyen volt, eltelt azóta pár tanév.
 Egy pillanatig elragad a pánik, hogy jövőre már az utolsó évemet fogom itt tölteni, de most hamar visszarázódom a jelenbe, és kiegészítők a válaszomat.
 - Az viszont lehet probléma, ha nem szórod ki a ruhára a szükséges varázslatot, mert akkor az átváltozás kor hátramarad. - Mostmár tényleg csendben maradok, mert még a végén kiköpi a levelet, és végleg feladja az animágia tanulását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Júlia

 Iszok egy kis vizet, és figyelek arra amit a navinés mondd. Bár nem aggódtam nagyon, kicsit mégis megnyugszom, hogy nem vette el a kedvét az amit mondtam. Mondjuk igaz, ha már eljutott idáig a levélrágással, nem valószínű, hogy szívesen visszafordulna. Én legalábbis biztos nem szerettem volna, ha a rengeteg borzalmas perc amit a mandragóra leve adott kárba veszne.
 - Nem, szerencsére nem. A tanár mesélte, hogy egy vizsgán az egyik diák így járt. Részleteket nem mondott, de elérte vele, hogy erre odafigyeljünk. - Már nem emlékszem rá, kiről volt szó, talán nem is mondta el a professzor, de az biztos, hogy a visszaváltozás pillanatában elég kellemetlen lehetett. Utána viszont gondolom valóban nevetett rajta egyet.
 A következő kérdésre nem szerettem volna hirtelen válaszolni. Az oktatónak sem mondtam el a teljes igazságot, és nem tudom, Júliának mennyit mondjak el belőle. Egy kicsit talán feleslegesen is hosszúra nyúlt gondolkodás után végre döntök.
 - Az akkori példaképem is animágus volt és egyébként is szerettem mindig új dolgokat tanulni. - A kastély és az erdő könnyebb bejárását és néhány beszélgetés “véletlen” kihallgatását csak gondolatban teszem hozzá, bár ez utóbbit nem sokszor csináltam, ez is a tanulás indokai között szerepelt, a tanár úr viszont biztos, hogy visszautasított volna, ha ezt elmondom.
 - És te miért kezdted el? - Ha az előbb nem, legalább most utat engedek a kíváncsiságomnak, így legközelebb könnyebb lesz visszafogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nonó

Kissé megkönnyebbültem, amikor Nonó megkért, hogy találkozzunk, így ugyanis volt lehetőségem kicsit kipihenni az elmúlt stresszes heteket. Egy fél zacskó madáreledelt vittem csupán, és újonnan megtalált sálamat, így könnyű léptekkel mentem a stég felé.
 Annyira belemerültem, hogy kissé túl is mentem a lányon, de végül odaértem mellé és amennyire tőlem telt vidáman köszöntem. Az ölelés meglepett, de azért viszonoztam, és már a tó felé fordultam a zacskót bontogatva mikor válaszoltam első kérdésére, kissé talán kitérően.
- Tulajdonképpen nem sok említésre méltó. Sokat sétáltam, és kirándultam. - Talán túl sokat is, bár soha nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom. Miért nem tudtam legalább egy kicsit többet tanulni harmadévben? Második kérdése nem hagyja, hogy kellemetlen gondolataimtól teljesen megszabaduljak, így kénytelen vagyok olyan tömören felelni, ahogy csak tudok. - Nem valami jól. - Keserű mosollyal teszem hozzá magamban, hogy így jár az, aki elbízza magát, és egy kis eledelt szórok a vízre remélve, hogy ahogy megjelennek a kacsák, a gondjaimnak is vége. Egyelőre.
 Egy pillanatig elhallgatok, öltözetére tett kérdésére pedig majdnem válaszolok, mikor meglátom, hogy nem hozzám intézte. Meglepetten hallom a tükör válaszát, de egyelőre nem kérdezek rá. Bólintok a naplementére tett megjegyzésre, és ahogy a vizet nézem, meglátok egy későn fekvő kacsapárt, mögöttük néhány idei fiókával.
- Most vagy ötödéves, ugye? - vágok elébe a következő kellemetlen kérdéseknek - Van már elképzelésed, milyen mesterképzésre mész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem meglepő módon esélyem sincs azonnal válaszolni mondataira, mert máris folytatja, így a "ne aggódj, ötödévben én sem tudtam mi lennék"-ből csak egy legyintés maradt, és a sóhajtás idejében ezt szóban is kiegészíthettem. - Ugyan, még ráérsz. - Barátságosan rámosolygok, és megint a hápogó tollasok felé fordulok, akik egymás elől kapkodják az eledelt. Egy újabb marékkal szórok be nekik, és közben visszaemlékezem, hogy nekem mennyire nehéz volt a döntés évekkel ezelőtt.
 A lány szavaira először csak egyetértőn bólogatok. Bizony az idő gyorsan elrepül. - Amikor harmadéves mestertanonc voltam, engem is meglepett, hogy már eltelt nyolc év. - És megbuktam, de legalább itt tölthettem még egy évet.
 Lassan pánikszerű beszédére már odafordulok, és mikor látom a padon, leülök mellé. Legutóbb Moont vigasztaltam, az ember azt hinné, hogy azóta jobban bánok mások érzéseivel, de sajnos tévedne. Kissé tétován átkarolom a lány vállát, és amilyen nyugtatóan tőlem telik, megszólalok.
- Ezzel még nem kell foglalkoznod legalább három évig. - Biztató szavakon töröm a fejemet ami kissé nehéz, hisz jómagam hasonló dolgokon aggódtam valamikor. Szerencsér azonban nincs szükség biztatásomra, Nonó ugyanis hirtelen lenyugszik. Ez a változás meglep, így kicsit bizonytalanul nézem a mellettem ülőt, kezemet levéve válláról. - Merre mennél? - Szinte teljesen besötétedett, úgyhogy mikor felállok, visszamutatok a falu felé. - Megnézhetjük, hogy van-e még nyitva valami, ha szeretnéd. Meghívlak egy forrócsokira. - Nem győzött meg a lány "jól vagyok"-ja ezért remélem, hogy elfogadja az ajánlatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

.Zárás.

 Megnyugodva fogadom beleegyezését, és bár furcsállom kézfogását, boldogan indulunk meg a falu felé. Kérdése visszaröppent egy pillanatra gondjaimhoz, de a tollasok látványa és a futó beszélgetés elterelte annyira figyelmemet, hogy már nem érint olyan rosszul. Kissé bizonytalanul ugyan, de tiszta hangon válaszolok neki.
 - Még nem tudom, de lehet, hogy továbbmegyek egyetemre. - Az ötlet nem is olyan rossz, sőt mi több volt mintha terveztem volna már ilyesmit, csak közbeszólt az évismétlés.
 - A cukrászda még biztos, hogy nyitva van. - Ránézek órámra, aminek nagymutatója alig ért túl a hatoson. Nem voltam egyik említett helyen sem és most inkább mennék egy ismerős helyre. Amíg Nonó válaszára várok, tovább folytatjuk beszélgetésünket, egyre jobban elmerülve a jövőnk bizonytalan témájában.