Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=836998#post836998][b]Angelica Black Wing - 2021.09.16. 21:03[/b][/url]

A hetedik tanévem sikeres lezárása után a faluba terveztem menni, a hazautazás előtt még utoljára. Mivel pedig nemrég megkért egy navinés animágus tanuló, hogy adjak néhány tanácsot, már tudtam is, pontosan hova megyek. Megbeszéltem Júliával, hogy a pizzériánál találkozzunk, és összeírtam néhány dolgot, amit még meg tudok osztani vele.
 Mikor megérkezem, leadom a rendelést, és a mogyoróvajas-csokis sütemények átvétele után leülök a kiválasztott asztalhoz, és ezúttal figyelek, hogy a bábu ne kóricáljon el. Pár perc múlva meg is érkezik a lány, én pedig integetéssel jelzem, hogy hol vagyok. Szerencsére ez nem vonja fel minden egyes vendég figyelmét, éppen csak néhányan fordulnak felém egy pillanat erejéig, aminek igazán örülök.
 - Szia! - köszönök Júliának mosolyogva. - Rendeltem néhány sütit, ha gondolod kóstold meg. - Leülök, és közben azon gondolkodom, hogyan kezdjem el a beszélgetést. Veszek egyet, majd úgy döntök, jobb, ha megmagyarázom, miért ajánlom neki az édességet. - Mikor én rágtam levelet, ez segített elnyomni az ízét. Persze lehet, hogy nem működik mindenkinél, de egy próbát megérhet. - Remélem beválik nála is, de ha nem, akkor is tudok neki segíteni valamiben talán.
- Egyébként milyen kérdéseid vannak? - Lehet, hogy kicsit túl hamar vágok a közepébe, de nem vagyok benne biztos. Harapok egyet a sütiből, és várok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=837098#post837098][b]Bánki Barnabás - 2021.09.20. 13:31[/b][/url]

Belián

– Ugyan Belián, azért annyira nem nézel ki szarul, mint egy csótány - neveti el magát halkan. Persze érti ő, hogy nem erre célzott a másik, de azért meg kell ezt jegyeznie. – Mondjuk, azt sem mondanám, hogy életed legtökéletesebb formájában vagy – látta már jó és rossz passzban is, most valahol a kettő közé tudná tenni.
– Na, ne hízelegj itt nekem, mert a végén még azt fogom feltételezni, hogy valakinek hiányoztam – nevet ismét. Eddig eszébe sem jutott ilyesmi. Többnyire úgy érezte, hogy akármerre megy, inkább kívánják a pokolba, mint ide. – Nem is értem, hogy engedhetik, hogy ismét az én kezeim között legyen ez a hely – tárja szét a kezeit, miközben mélyről jövő, halk nevetés kezdi mozgatni testét. – Viszont, amint átléptem a küszöböt, tudtam, hogy megint kell ez a hely és mikor már az enyém volt, akkor éreztem teljesnek mindent – végletekig képes lett volna harcolni azért, hogy megkaparintsa a kulcsait a pizzázónak. Szerencséjére nem kellett mindenki előtt megalázkodnia.
– Egy ideig elvonultam, van egy kis falu, ahol többször is jártam, ott töltődtem fel és rázódtam helyre. Aztán jött az érzés, hogy valamit kezdeni kell magammal. Mikor még itt voltam, már tervezgettem egy menedékház megvalósítását, hát belevágtam – és erre nagyon büszke. Élete egyik legmeghatározóbb momentuma lesz, míg szemei nyitva vannak, hogy a menedék áll és lehetőséget ad elveszett fiataloknak. – Az elején eléggé gyökér voltam benne, mint amúgy minden másban is az életben, de most már tudom, hogyan és miként tudom megvalósítani azt, amit elképzeltem - és erre iszik is egyet. - És veled mi a helyzet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=837255#post837255][b]Vattai Júlia - 2021.09.25. 01:13[/b][/url]

Angel|
Sütizés|
______________________________________________________

Igyekeztem minél többet megtudni az animágiáról. A javasolt könyveket átnyálaztam, a tananyagokat átböngésztem, sőt, néhány diákot is felkerestem, akik sikeresen lettek animágusok. Mert sohasem tudja lefedni a száraz iromány az emberi tapasztalatokat. Mindenkinek kicsit eltérő, kicsit más, igaz a keret, nagyjából megegyezik. Akartam tudni, hogy mire kell számítani. Minden eshetőségre fel akartam készülni.
Angelica tök jó fej volt, annak ellenére, hogy mestertanonc, bevállalt egy kis harmadikost. Sőt, még a szünetben, hazautazás előtt hajlandó volt időt szánni rám. Pedig elég koránra tettem az elutazást. Anyám állapota romlott. Jót fog neki tenni, ha kicsit körülötte leszek, nyaggatom, hátha több kedve lesz élni. Tizenhét leszek nemsokára. Utána már csak egy évet kell kibírnia. Legyen ez az ajándéka születésnapomra.
Az, hogy étterembe beszéltük meg a találkozót, annyira nem tetszett. Az volt a probléma, hogy ennek a szarnak retek rossz íze volt. Így minden ételt is borzalmassá varázsolt. Néha azon kaptam magam, hogy a mosdókagyló felé indultam el, hogy kiköpjem. Nem jó na. Nem véletlenül nem fűszernövény.
Beérve intettem, s a nagy tálca süteményen kicsit meglepődtem. Jól nézett ki, csak nem biztos, hogy illett hozzá a mandragóra.
- Szia! - köszöntem édes mosolyt villantva. Egyet illendőségből meg kéne ennem, állapítottam meg. Ezért ki is választottam a hozzám legközelebb állót és hámozni kezdtem.
- Komolyan? - kerekedett ki szemem, s a kis lassú mozdulatokat felváltotta a rángatás, hogy minél előbb bele tudjak harapni. Az íz tényleg enyhült, ha elmúlni nem is múlt.
- Wow, ez így csak kicsit rossz - hüledeztem. A falatot még megrágtam aztán tekintetemet rá emeltem.
- Lényegében leginkább az állati alak érdekel. Te sejtetted mi leszel? Vagy benne volt a tippjeid között? - kérdeztem rá, újabb harapást ejtve a sütin. Nem rossz, egészen ehető.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=837402#post837402][b]Angelica Black Wing - 2021.09.27. 22:31[/b][/url]

Júlia

 A sütemény sikerének örömére befejezem a sajátomat, és a kérdés után veszek még egyet. A többit meghagyom Júliának, hátha szeretne még.
 - Nem sejtettem, csak reménykedtem benne, hogy nem valamilyen hal vagy egyéb víziállat leszek. Amikor kiderült mi az alakom, nagyon örültem neki. Igazából ha jobban belegondolok, eléggé illik is hozzám. - Talán kicsit eltértem a kérdésről, de a másik lehetőségem az lett volna, hogy nem mondok semmit. Így legalább szolgálhattam információval, aminek a hasznosságát majd Júlia eldönti.
 - Lehet, hogy hamarabb rájövök, ha jobban odafigyelek önismereten, de sajnos ez nem sikerült. - Elgondolkozom egy kicsit, hogy vajon tényleg segített volna-e, de inkább felhagyok vele. Talán jobb így, hogy nem tudtam előre. Hozzáadott a feladatok végrehajtásához szükséges kitartáshoz az, hogy egy nagy meglepetés várt a végén.
 - Neked vannak már tippjeid? - Tudom, most ő kérdez főleg, de mivel nem igazán tudtam az előbb válaszolni, ezzel igyekszem előremozdítani a beszélgetést.
 Közben a második süteménnyel is végzek. Mikor otthon leszek, mindenképpen keresek egy receptet, és Lily-vel megpróbáljuk elkészíteni, és ha ez sikerül, nem kell mindig lejönnöm a faluba sütiért. Bár egy kis séta nem árt, és nem hiszem, hogy az enyém fele ilyen jó lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=837506#post837506][b]Dévai Vince Áron - 2021.09.30. 13:21[/b][/url]

Annyira unom már a sulis kaját, muszáj lesz már valami mást ennem. Olyan mint amikor a gyereknek van egy kedvenc csokija, és addig eszi ameddig csak bírja. Egy idő után megunja, és változatosságra vágy. Ebben az állapotban vagyok én is, és mivel semmi dolgom nincsen és jelenleg a faluban sétálok a spanokkal, megkívánom a pizzát. Kis idő után elbúcsúzkodunk, mert néhányuknak kell valami házi dogát írnia a következő órára, így hát egyedül megyek be a kajáldába. Majdnem fellökök egy embert miután belépek, a sor szinte kígyózik. Az biztos hogy lesz egy tíz perc várakozás. Én cseppet sem bánom, mert ráérek és látok néhány ismerős arcot. Leállok beszélgetni egy töpörödött varázslóval, aki megdicsérte a Nike csukámat. Elég jó fej az öreg, de egy kicsit be van csiccsentve. Mikor rájön hogy nem jó helyen jár, int egyet és távozik. Szuper, már csak páran állnak előttem és pont én vagyok az utolsó. Kettő percen belül sorra kerülök, kérek egy csípős szalámis pizzát, meg egy kis dobozos kólát, és körbenézek. Sajnos nincs több hely, pedig én mindenképpen itt akarok kajálni. A túlsó sarokban egy srác ül egyedül, mellette három üres szék. Majd valahogy lebeszélem vele hogy engedjen oda, nem zavarom én csak tömöm a fejemet és nézelődök. Egyébként meg, most miért ne mennék oda? Meg miért zavarnám? Megfogom a tálcát, és nagy léptekkel hamar odaérek. Megállok előtte, és köhintek egy jó nagyot. Mikor úgy gondolom hogy már figyel rám, előadom a mondókámat. Remélem hogy nem ősbunkó, mert én könnyen tudok az lenni, és két bika nem fér meg egymás mellett.
- Hello, ne haragudj! Szabad lenne leülni? Nincs több hely ott – mondom és az ujjammal a megtelt helyek felé mutatok. A választ várva elkezdem vizsgálni a srácot. Mármint a szememmel, mert most az eszközöket a kastélyban hagytam. Bazi nagy szemek, jó nagy kezek. Biztos tudna kezeskedni értem, ha arra lenne szükségem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=837555#post837555][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.10.01. 18:55[/b][/url]

- Szóval lehet mexikói bajszom?
A válaszát meg se várva indulok a pult mögé, és nyilván a világ egyik leghülyébb eljárását alkalmazom: fekete alkoholos filccel rajzolok magamnak tökéletes bajuszt. Kicsit vastagabb forma, a vége ívesen szűkül középen egy leheletnyi sáv, a szám alatt egy enyhe kis pamacska. Nem figyelek a válaszára, mert úgyis tudom, hogy nemet mondott volna, de hát nyilván tudja, hogy kit választott, szóval, akár még sejtheti is, hogy valahogy lesz bajszom.
- Szerintem nem rossz, egy vékonyabb verziót akár növeszthetek is, mit gondolsz?
Lépek teljesen természetesen hozzá, mintha ne lenne igazán drasztikus a változás. Csak gondolj bele, az.
- Szóval akkor ez megint egy olyan, hogy mind a ketten lemondunk valamiről, amit szeretünk. Korrekt.
Nem érzek szomorúságot. Mármint, tudom, hogy Oroszország neki tökéletes lenne, szeretné, élvezné, nekem viszont Bogolyfalva lenne ugyanaz. Ami nekünk jó, az a másiknak nem, de igaza van abban, hogy egy sok lehetőséget tartogató, új hely, mind a kettőnk számára elhozhatná azokat a dolgokat, amiket vágyunk. Szeretem a terveinket, a határozottságunkat, és szeretem a csípőset is, bár valljuk be, hirtelen nagyon meleg lesz itt, mivel ezt a pizzát valóban Daryanak találták ki. De küzdök, hogy kellőképp férfinak hassak, ami nem könnyű. Nem is tudom, hogy mit keres mellettem, bár, olyan lehengerlő humorral, stílussal, mint ami nekem van... legyünk őszinték: kurva nagy mázlim van. Nincs erre jobb magyarázat, mert bárkit megkaphatna, de ő velem akar lenni. A szerelem vak, és beteg a humora, de ki vagyok én, hogy ezt szóvá teszem.  
- Belefér az első öt évbe, hogy én legyek a családod?
Teszem fel a kérdést teljesen nyugodtan, mert valljuk be, egy rossz falat, és belehalok ebbe a pokol tüzébe, de azért érezze, hogy szerettem volna, ha hozzám jön feleségül. Én terveztem, csak aztán a paprika végzett velem.
- Természetesen az évi két Oroszországgal és azzal, hogy a gyermekeink orosz keresztnevet kapnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=837558#post837558][b]Radetzky Bercel - 2021.10.01. 19:37[/b][/url]

Valószínűleg többen felénk fordulnak a megható jelenetre, és meg is értem őket, hiszen ez egyszerűen csodálatos pillanat. Itt van. ITT. Most és nagyon remélem, hogy mindörökké. A helyzet az, hogy a Radetzky-k ebben a faluban, illetve városban éltek és élnek, amióta csak léteznek. Szó volt arról régebben, hogy a Macskabagoly nyolc, tíz, tizennégy és tizenhat felvásárlásával az egész kanyar a miénk lenne, hogy külön házakba költözzünk a nagy házból, melybe jelenleg majdnem húsz ember lakik, de valahogy mégsem valósult meg, és senki se indult el, hogy akárcsak a szomszédba is, de átköltözzön. Hangosak és kapkodósak a reggelek, a vacsorák nyugodtak, csendesebbek. Egy asztalnál ülni a mágiaügyi miniszterrel, állítólag megtiszteltetés, nekem átlag kedd. Én, amióta csak az eszemet tudom, mint egyes nap, legalább egy étkezésen, ami a vacsora, így létezem. A lényeg viszont az, hogy most, ebben a csodálatos pillanatban, Barnabást ölelhetem.
- Most még visszafogom magam.
Felelem érzelgősen, mintha egy filmben lennénk, de elég egy pár pillanat, ahogy elválunk egymástól, máris kihúzom magam, hogy jobban szemügyre vehessen. Ilyen az, amikor a rokonok mustrálnak, és te állsz ott, a szemedbe persze kedvesek, majd elfordulnak, és attól függ, melyik oldalról jöttek, szidják anyádat vagy apádat. Mert hát, te, aki olyan tökéletes vagy, annak a gyenge baromnak köszönheted, hogy mégsem vagy olyan hű, de tökéletes. Bezzeg, ha anyád inkább a Lacikának mondott volna igen, ma belőled is lenne valami, vagy apád nem lett volna meggondolatlan, akkor egy tisztességes nőt vett volna el, mert az anyád, na az gyenge asszony, és olyan szótlan. De Barni más, Barni véleményt alkothat.
- Nincs, mert, ahogy elmentél, elmentem én is. Veled buli volt, de nélküled, áh. Valami furcsa nő jött, ilyen kis miszmádám, és próbált itt dirigálni. Több se kellett, léptem. Különben is, az iskola az első, és én bíró akarok lenni.
Húzom ki még jobban magam, ahogy italommal követem őt oda, ahova vezet, és leülve széles vigyorral nézek rá.
- Merre jártál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=837652#post837652][b]Vattai Júlia - 2021.10.03. 21:24[/b][/url]

Angel|
Sütizés|1
______________________________________________________

- Igen, az elég kellemetlen lenne - húztam el a számat, aztán benyomtam egy fél sütit. Különben elég fasza volt, végre nem csak egy ízt éreztem ami ráadásul pocsék is volt, hanem valami finomra emlékeztetőt is. Nem kellett már sokáig kibírnom, a végénél jártam, de ilyenkor volt a legnehezebb, mert az ember kezdett besokallni.
Különben elég para lenne a vízi állat, hiszen első átalakulás egy villámokkal tarkított szárazföldi részen lesz. Tudom is én, hol, de semmiképpen sem bokáig pocsolyákban, ezért ha bálnává változnék elég kellemetlen volna a szituáció. Szinte hal áli.
Az önismeretire csak bólintottam. Én fel se vettem. Ismertem önmagamat, meg amúgy se akartam túlságosan töltelékórákra járni. Akkor már inkább elütöttem az időt mással. Egy elhagyatott folyosón. Illuminált állapotban. Mármint mi?
- Hm hát van pár - tettetem gondolkodást. Szinte biztos voltam benne, hogy ragadozó állat lesz. Akármi, de éles fogú, hosszú karmú vagy kemény csőrű.
- A legnagyobb tippem a nyuszi, vagy valami hasonló apró, békés állat. Esetleg valami vicces, mint egy kócos kutyus, pocok, vagy kerek fülű kisegér - a faszt, de ezt Angelnek nem kellett tudnia. Mindenkinek a nyulat mondtam. Mert az illett legjobban ahhoz a Júliához akit előadtam.
- És mond, mennyire fájdalmas az első alkalom? Eléggé ijesztőek a körülmények, a  sok villám meg minden - kicsit elvörösödtem, mint aki adja a nagyon bátor csajt, hiába retteg. Igazából a villámlás nem volt túl szimpatikus dolog. Nem féltem vagy ilyesmi, csak épeszű ember nem sétál ki vihar közepén a villámok közé, hogy heló jöttem állattá lenni. Vagy nem tudom, úgy tűnik de.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=837716#post837716][b]Angelica Black Wing - 2021.10.04. 21:48[/b][/url]

Júlia

 Bólintok, és eszembe jut a levitában tett kirándulás. Akkor nagyon szépen kiveséztük Lilivel a hallét hátrányait. Most viszont nem untatom ezzel a lányt, inkább vetek egy pillantást az órámra. Még szeretnék elköszönni néhány háztársamtól, de elméletileg van időm még mielőtt elmennek.
 - Szuper, hogy ennyi elképzelésed van. - Megeresztek egy gyors mosolyt, és elfojtom magamban a kérdést, hogy miért gondolt a nyúlra. Nem tudom, milyen tulajdonságok és személyiség kell egy nyúlalakhoz, és talán nem is most kell ezt megtudnom. Ahhoz képest, hogy magam is animágus vagyok, a mágiának ennek a részéről sok mindent nem tudok. Gondolatban hozzáadom a bakancslistámhoz a részletesebb kutatást, és utána figyelmem újra teljesen a navinésé.
 - Nem nagyon fájdalmas, inkább furcsa érzés. Mintha egy örvény beszippantana. - Ezzel lehet, hogy rontottam a helyzeten, de már nem tudok mit csinálni. Nem emlékszem pontosan milyen volt, eltelt azóta pár tanév.
 Egy pillanatig elragad a pánik, hogy jövőre már az utolsó évemet fogom itt tölteni, de most hamar visszarázódom a jelenbe, és kiegészítők a válaszomat.
 - Az viszont lehet probléma, ha nem szórod ki a ruhára a szükséges varázslatot, mert akkor az átváltozás kor hátramarad. - Mostmár tényleg csendben maradok, mert még a végén kiköpi a levelet, és végleg feladja az animágia tanulását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=837720#post837720][b]Hayden M. Wilson - 2021.10.04. 21:55[/b][/url]

Bólint a bólintásra, egész széles vigyor ül ki ajkaira. Imádja azért, hogy ilyen jól megértik egymást, hiába, hogy valahogy ez a mélyebb ismerettség nem akar alakulni. Fura ez, mert Kende egy olyan személy, akihez valamiféle bizalmi szál köti – elvégre ha nem kötné, nem lennének most itt – anélkül, hogy ismerné. Olyan ez, mint Romhányinál. Vele kapcsolatban sem igazán tudja eldönteni, hogy miért szavazott neki bizalmat. Ez a két srác forgószélként robbant be az életébe, és még mindig nem igazán tudja pontosan hova tenni őket.
Lelkesen bólogat a gyümölcsös cuccli említésére, elvégre a gyümölcsöket szereti, ha meg nem jön be, hát már rögtön meg is van oldva a probléma, mert Kende az előtt ajánlkozik, hogy kideríthené, szereti-e. Így a legjobb, vesztenivalójuk nincs. Zöldjeiben olyan élénk csillogás támad, mint régen. Egyrészről, nagyra becsüli, hogy Kende emlékezett arra, hogy mit mondott egyszer régen, másrészről, hogy még bizonyos lépéseket is tett annak érdekében, hogy segítsen neki. Hát mennyire jó már! Tényleg meg kell tartania ezt a fiút.
- Még jó, hogy lenne hozzá kedvem! De persze nem egyedül, szóval pakold oda magad, hogy elengedjenek. – Tenni vagy pakolni, egyre megy. Lényegtelen apróság ez ahhoz képest, hogy mehet focizni! Ettől jobban már csak akkor örült, mikor születésnapjára hokibérletet kapott. – De még hogy el lehet tévedve. Bár szerintem itt nálatok tényleg nem valami érdeklődőek a lányok. – Eddig legalábbis csak olyanokkal találkozott, akik fele olyan kemények, mint a külhoniak. Persze, a muglikat nem ismeri, meg hát a varázslótársadalomnak is csak azt a szekcióját, aki megfordul a suliban vagy a városban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=837800#post837800][b]Helvey Belián Balázs - 2021.10.06. 21:52[/b][/url]

- A csótány nem a rondaságáról híres első sorban. Túléli az atomcsapást és két hétig elél a feje nélkül. Nos, a fejem még megvan, a többi sem kísért, de azért na, érted – vagy nem. Egy kicsit belekeveredett a végére, mégis a lényeg a túlélés. Vagy valami hasonló. Nem büszkélkedik, mert őszintén nincs mivel, annyira nincs és arra pedig nem fogja a mellkasát veregetni, hogy tessék szépen megdicsérni.
- Hát el is találtad. Messze van az még – vagy inkább el sem fogja sosem érni. A tökéletesség furcsa dolog, vagy elhiszi valaki, hogy az, vagy tényleg az. Nos, az ő történetében, ahol többen voltak, bőven nem ő volt a tökéletesség és továbbra sem az.
- És ha tényleg hiányoztál? Sosem tudhatod – mert tény és való, hogy nem írtak egymásnak kilométeres leveleket, azonban sokszor jutott eszébe, amikor éppen erre járt. És akkor még nem is ő állt hozzá közelebb, hanem akárki más, így aztán erre nem tud választ adni. Tény, amikor elment és ahogy, amiatt, bizonyára szerzett olyanokat, akik nem zárták, zárják a szívébe, azonban nem ezen múlik, hogy most itt marad vagy sem.
- Úgy, hogy te jól vitted és viszed. Az előző is biztosan, mégis, sok mindent pakoltál bele. A kezedre áll. Mi ez a negativitás? - bagoly mondja, ugyebár. De ebben most nem érti, hiszen ha nem kell lehúzni a rolót, akkor nyilván nem csinálja rosszul. Vannak vendégei, bevétele, mindene. Szóval mi akkor az, amit ennyire savaz? - Na, így máris szebben hangzik. Üdv újra itt, főnök – mert nem felejtette el azt sem, hogy meddig dolgozott itt, még ha nem is hosszú évek, évtizedek távlata az. Az is egy másik korszak, az egész kezdete. Talán azt jelenti, hogy vissza kellene néha járnia ide és akkor el tudná engedni a mindent, újra tudná kezdeni? Jó kérdés. Enni jön, ez biztos.
- Ó, egy falu. Már jól hangzik. Lehet tudni merre van? - sejti, hogy valami isten háta mögötti dologról van szó. Még a végén kedve támad megnézni magának. Amerikában is a világ egyik végén volt, az is egy menedék volt és szerette. - Menedékház? Mesélj erről – meglepi mégis, hogy belevágott, na de mibe az jó kérdés. Érdeklődve figyeli, majd csóválja meg ismét a fejét.
- Senki sem születik tudással, ezt az internet már megmondta. Az a lényeg, hogy most már megy – kortyol ő is, követve a mozdulatot, majd mikor leteszi a poharat, a vállán ránt egyet.
- Semmi jó és közben van mégis. Tanítok, most már egy jó ideje az Előkészítőben kaptam gyakorlati helyet. Aztán végeztem ugye és gyakorlótanárként a Mágustanodában. Igazából nekem most ez az, ami megy. A többi… örülök, hogy lefoglalja az időm a két iskola – nem is bontja ki, nem szükséges itt elrontani a hangulatot. Inkább iszik ismét, persze, ha közben kérdez, válaszol. Csak magától nem nyílik meg ilyen téren.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=837950#post837950][b]Vattai Júlia - 2021.10.10. 21:55[/b][/url]

Angel|
Sütizés|
______________________________________________________

Tömtem a fejemet, ha már valaminek volt íze is, ki kellett használni. A kijelentésére megvontam a vállam.
- Igazából inkább csak spekuláció az egész - vallottam be, hiszen tényleg az egész lutri volt. Egyedül abban voltam szinte teljesen biztos, hogy nem leszek nyuszi. Sőt, valószínűleg nem leszek növényevő ellát. Azok mindig csak a préda szerepet töltötték be.
Az átváltozásra csak elgondolkodva biccentettem. Mint egy örvény. Elméláztam azon, az vajon milyen érzés lenne. Nem tűnt ijesztőnek, maximum gyomorforgatónak a körkörös mozgás miatt, de talán ez is meg fogja állni a helyét. Vasgyomrom volt, kitaccsolni pia után is csak ritkán tudtam, bíztam benne, hogy átalakulás előtt se fogok rókázni.
- Hm milyen igaz, majd odafigylek - ígértem meg, ugyan nekem ez teljesen felesleges volt. A metamorf mágiám miatt a legtöbb ruhám tud igazodni a testemhez, legyen az akármilyen kicsi vagy nagy, sőt még olyan is van, ami úgy vált alakot, hogy a fazon, szabás sőt, bármi meg tud változni rajta. Ilyen téren totál fel voltam készülve.
- Te felejtetted el a ruhát? Volt valami vicces sztori? - kérdeztem rá, csak, mert az tuti mókás lett volna ha véletlen visszaváltozik az ember a ruha meg ki tudja merre.
- Anno miért döntöttél úgy, hogy belevágsz? - ezek már nem voltak annyira fontos kérdések, de kicsit meg szerettem volna ismerni a gondolkodásmódot ami a többi animágus mögött rejlett, hogy aztán elő tudjam adni a kamu jókislány dumámnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=838141#post838141][b]Angelica Black Wing - 2021.10.15. 22:25[/b][/url]

Júlia

 Iszok egy kis vizet, és figyelek arra amit a navinés mondd. Bár nem aggódtam nagyon, kicsit mégis megnyugszom, hogy nem vette el a kedvét az amit mondtam. Mondjuk igaz, ha már eljutott idáig a levélrágással, nem valószínű, hogy szívesen visszafordulna. Én legalábbis biztos nem szerettem volna, ha a rengeteg borzalmas perc amit a mandragóra leve adott kárba veszne.
 - Nem, szerencsére nem. A tanár mesélte, hogy egy vizsgán az egyik diák így járt. Részleteket nem mondott, de elérte vele, hogy erre odafigyeljünk. - Már nem emlékszem rá, kiről volt szó, talán nem is mondta el a professzor, de az biztos, hogy a visszaváltozás pillanatában elég kellemetlen lehetett. Utána viszont gondolom valóban nevetett rajta egyet.
 A következő kérdésre nem szerettem volna hirtelen válaszolni. Az oktatónak sem mondtam el a teljes igazságot, és nem tudom, Júliának mennyit mondjak el belőle. Egy kicsit talán feleslegesen is hosszúra nyúlt gondolkodás után végre döntök.
 - Az akkori példaképem is animágus volt és egyébként is szerettem mindig új dolgokat tanulni. - A kastély és az erdő könnyebb bejárását és néhány beszélgetés “véletlen” kihallgatását csak gondolatban teszem hozzá, bár ez utóbbit nem sokszor csináltam, ez is a tanulás indokai között szerepelt, a tanár úr viszont biztos, hogy visszautasított volna, ha ezt elmondom.
 - És te miért kezdted el? - Ha az előbb nem, legalább most utat engedek a kíváncsiságomnak, így legközelebb könnyebb lesz visszafogni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=838452#post838452][b]Reiner Kende - 2021.10.22. 21:25[/b][/url]

Szereti látni az embereket mosolyogni, és nevetni. Olyan kevésszer volt benne része a Bagolykő előtt, hogy most minden ilyen pillanat a csatjáig issza magát. Néha pár pillanatra, néha egészen emlékezetessé válva. Most palástolni sem tudná Róka széles vigyorától az ő arcára is automatikusan kiülő jókedvű vonásokat. Szürkéskék szeme és nevetős hangja is elárulja, ő pedig ezzel cseppet sem foglalkozik. Sőt, ideje lenne bedobni az infókat, amiket sikerült neki lezsírozni nem is olyan régen. Na igen, aki császár, az bizony császár. Észreveszi Róka tekintetét felcsillanni amiből tudja, nem nyúlt mellé a dolgokkal. Átfutja a szavakat, majd a mondat végén nevet fel jókedvűen. - A legtöbbször odapakolom magam, de ha már kéred, akkor most is erre fogok hajtani - bólint határozottan. Frankó, akkor nem is kérdés, hogy mennek. Elnézve Rókát már most vonatra pattanna és elrepesztene Békéscsabára. - Erőteljesen - bólogat, nevetős hangja kúszik közéjük, ahogy tekintete a füzetről Róka arcára kúszik. Alsó ajkát kibiggyesztve ráz a fején. - Nem nagyon. Veled még nem találkozott, szóval van rá esély, hogy megváltoztatod az elvakult búráját a pasinak - vigyorodik el. Kendének nincsenek ilyen előítéletei a lányokkal, főleg mivel ők is vannak az uszodákban. Mióta az eszét tudja megosztja velük a medencét. - Ki kell néznünk egy időpontot, aztán szólok a haveromnak róla - izgatottan dől előrébb ültében. Azt már korábban elmondta a lánynak, hogy szeret vele beszélgetni, edzeni meg smárolni is, és éppen ezért nem parázik attól, hogy egy ilyen közös szárnypróbálgatással más lesz majd a helyzet.
Megkapják az italokat, az üvegpoháron gurul le egy lecsapódott vízcsepp, ahogyan azt Kende arrébb tolja maga előtt az asztalon. Lassan jön a pizza is, ahogy ő csak beszél tovább. Közben Bob Marley csendül fel a rádióban, amire ritmusra mozogni is kezd a lábfeje az asztal alatt. - Fasza lenne megtanulni patrónust idézni még a VAV előtt, de baromira nem biztos, hogy sikerülne - mondja elgondolkodva. Ez még soha nem is jutott eszébe és… hát nem is halott sok olyan esetet, amikor Bözsi a közértbe menet pont a patrónus bűbájra szorult. - Milyen a gyümölcsös cuccos? - kérdez rá, majd lassan terelődik vissza a téma a sportra. Felkarján mutatja meg a csempe vágás okozta egy-két alig látható sérülést. Szerencsére az utóbbi időkben nem igen volt ilyen, meg… hát nagyon komoly sérülése sem. Szóóóval pislog a lányra, mert nála simán lehet más a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=838546#post838546][b]Weiss Arion Ruben - 2021.10.24. 11:06[/b][/url]

A telefon kijelzőjét nézi és hatalmasat sóhajt. Tudna mit írni, csak azt nemigen szeretné senki sem olvasni. Értékeli, hogy a technika erre is elért legalább ezen a szinten, hiszen a bagolyhadból kinek nincs elege, sokkal praktikusabb is, csak éppen pont olyan személytelen, mint egy levél. Nem tud odanyúlni, hogy elkapja a torkát és addig szorítsa, ameddig bele nem lilul a feje. Végül mégis nem létező megbocsátásáról ír, majd rövid váltásokkal új időpontot találnak és helyet. Ez is csak azért kellett, mert elviekben erre járt volna és akkor kellemes a hasznossal, azonban éppen nem kellemes. Nem szereti az olcsó tömeghelyeket, talán látni is, ahogy kitűnik a tömegből, ide túlöltözve. De a félig üzleti megbeszélésnek már csak ad valami küllemet, úgy néz ki, mindhiába. Így kénytelen lesz megenni, amit rendelt, bár még nem ért ide. A telefont az asztalra dobva dörgöli meg arcát, majd kortyol az italba. Maximum amikor ideér az étel, be is csomagoltatja és elviszi Kim-hez, neki vélhetően a nap bármely szakaszában kedveskedésnek számít egy pizza, ámbár az sem árt, ha magába táplál valamit, mert az üres gyomorra ivás otthon, majd itt, nem épp egészséges étrend. Egy szeletet kibír.
A hely hamar megtelik, meglepi őt is, mennyien tódulnak be és kapkodnak a helyek után. Az ő asztalához azonban senkinek nem volt bátorsága, így örömmel dől hátra. A tömeg egyenlő azzal, hogy nemigen sietik el a kiszolgálást sem, az órájára pillant, mintha türelmetlen lenne, de leginkább csak szabadulna. A tömeggel nő a zsivaj, a hangerő és az olyan témák száma, amik sehol sem érdeklik. Türelmetlen sóhajt fel, amikor észleli, hogy közeledik valaki felé.
- Na végre – dörmögi, végül azonban csak egy srác áll ott, tálcával és nem neki szánt étellel. Helyet keres. Íme az első és egyetlen bátor versenyző. Csendben méri végig, ahogy ott ácsorog, majd végül vállat ránt. Nem marad sokáig úgysem.
- Nem haragszom. Tedd le magad – mutat az üres hely felé. Úgy néz ki, elfelejtették, hogy itt ül, vár, vagy túl nagyot kért? Korántsem. Mindegy most már, elteszi a telefont és újra kortyol egyet, miközben figyeli, ahogy újdonsült asztaltársasága helyet foglal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=838676#post838676][b]Dévai Vince Áron - 2021.10.29. 17:57[/b][/url]

Tetszik az előttem ülő gyerek stílusa, eléggé megfogja az embert a maga módján. Lefogadom hogy kaméleon alkat, minden és mindenki jól áll neki avagy rajta. Ha nem itt találkoznék vele akkor még jó hogy divatgurunak nézném, és szerintem némi kurázsija is meglenne hozzá. Meghozza a döntést, aminek bár örülök azért meglepett. A modora hűvös, de még is tekintélyt parancsoló. Én sok vagyok mindenkinek, de kettőnk között megvan a vezető szerepnek az elnyerője. Szívesen át is adom, főleg úgy hogy nem ismerem még az illetőt aki egy kis ideig kénytelen az asztaltársam lenni. Szerintem megengedhetünk a másiknak pár szót, arra fogadást mernék tenni hogy ebből az akaratlan találkozásból nem fog nagy beszélgetés kibontakozni, de reméljük a legjobbakat. Pittyen egyet a telefonom, ami azt jelzi hogy az egyik haverom végre visszaírt az üzenethadakra, figyelmen kívül hagyom egy kicsit forrjon a levében, hadd egye a fene. Mikor a kajával kezdek mókolni, felborítom még a sótartót is. Tudom hogy szól a mondás, ezért a bal vállam felett átdobok belőle egy keveset, és remélem hogy beledobom egy éppen arra eltipegő valakinek az itókájába. Dobj a tequilába egy kis sót, felpörgetjük a mai showt.
- Köszkösz – mondom csámcsogva, cseppet sem törődve azzal ha zavarja, gyorsan végzek a kajával és lépek. Nem szeretek mindenkit megzavarni, a legtöbb embert igen de lehet mindjárt elkezd mesélni hogy hogyan tekeri ki a nyakamat azért mert le mertem ülni mellé. Az ő szeméből nem tudom kitudakolni azt amire épp gondol, de mivel diák vagyok és fiatalabb nála lehet nem bánna egy kis szórakoztatást. Mielőtt megkezdem a szórakoztatását, visszadobom a táskámba a kilógó fülhallgatót, majd az egészet a földre rakom le.
- Ööö.. talán elkérhetem a kecsapot? Kicsit feldobnám a pizza hangulatát – kérem el a csípős szószt, mivel éppen a tányérja mellett helyezkedik el, ami csak azt jelenti vagy már tett rá magának, vagy arra készül. Remélem az utóbbi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=838677#post838677][b]Vattai Júlia - 2021.10.29. 20:10[/b][/url]

Angel|
Sütizés|
______________________________________________________

Bizonyára maradandó látványt nyújtott a diák a tanárának. Edmund bá sem néz ki rosszul de olyan prűdnek néz ki aki. Biztos nagyon vicces fejet vágna egy meztelen Júlira. Lehet "véletlen " mégis kifelejtem majd azt a kis bűbájt.
- Jaj szegény kölyök - bólogattam csak, hogy kifelé is legyen reakcióm.
A következő kérdésem úgy tűnik kicsit elgondolkodtattam, így kihasználtam az időt, hogy az utolsó muffint is betömjem. Most egy darabig ide fogok járni és mire kivehetem a nyelvem alól a gazocskát már csak gurulok mint a hordó.
- Értem, a példaképek mindig nagy hatással vannak az emberre - bólogattam. Milyen unalmas indok volt. De kedvesen mosolyogtam a lányra és tettem a szépet. Ugyan mostanában már egyre kevésbé játszom meg magam, azért néhány ember még mindig jobb, ha elhiszi, hogy jó vagyok.
- Hm, azt hiszem mindig is bírtam mikor a boszorkányok állati alakot vettek fel. Régen is ismertem párat - a feketepiacról - és über menőnek találtam. Tökre bennem volt, hogy ha nagy leszek...most pedig az vagyok, ennél nagyobbra se igazán fogok nőni szóval - megvontam a vállamat és kihúztam magam, aztán még kicsit beszélgettünk az animágiáról, mielőtt elbúcsúztunk volna. Sok hasznos infót zsebeltem be, illetve néhány sütit is kértem elvitelre, így fülig érő vigyorral cammogtam vissza  a kastélyba, nem is volt olyan szar este ez a mai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=838738#post838738][b]Weiss Arion Ruben - 2021.11.01. 15:53[/b][/url]

Nyilvánvalóan diák, hiszen fiatal fizimiskája abba illik bele, hogy a kastély egy lakója. Érdekes arcok jönnek onnan, még ha nem is beszél velük, csak látja őket egy nyitott napon sétálni, létezni a faluban és néha igencsak felcsúszik a szemöldöke. Vannak arcok, amiket élből beverne, a másik fajtának mást verne be és akkor még a nővé cseperedő lánykákról nem is beszélt senki sem. Néha, egészen öt percig úgy érzi, szívesen szétnézne tüzetesebben, valami koravén diáknak vagy fiatal oktatónak kiadva magát, hogy aztán rájöjjön, csúnya vége lenne annak a napnak. Mert az érdekesek mellett sok a sallang, a senki, akiktől bizonyára hamar elszállna az agya és abból semmi jó nem származna. Így, végül hamar elveti, hogy neki ott bármit kéne tennie, akár a közelébe mennie és ezt azok is tudják, akik a feladatokat szórják ki. Mindig emlékezteti magát, hogy ott vannak gyerek gyerekek is, mint az Előkészítőben, amely a másik tabu hely, így könnyű távol maradni. Hiába van itt már régóta, ha egyszer nem szerette meg a kölköket, nem lett hozzá türelme, akkor már nem is fog. Közben szemöldöke szalad feljebb, ahogy a srác, miután bénázik egy sort, sót dobál maga mögé. Valahol rémlik neki a babonás dolog, ahol létra alatt átmenni meg hasonlók miatt rettegnek az emberek, hogy ebből baj lesz. Pedig tükröt tört már, nem is egyet és nincs balszerencsére, se hét év, se semmi. Totál felesleges.
- Ennyi erővel köpködhetnél is – jegyzi meg szárazon, hogy a másik kedvence az. Egy öregasszony látott eddig, aki az egyik vásárról hazatérve macskát látott, aztán köpködni kezdett. Mivel épp mellette haladt el, kerül a cipőjére is, így egy jót veszekedett a vénséggel, mire feladta, mert már nem volt ép az elméje. Ha a srác ezen felbuzdulva leköpködi az asztalt, lehet átrendezi a fogsorát.
- Ahhoz ez kevés. De tessék – tolja oda hozzá. Persze, az ő ízlésével van a gond, hiszen neki a pizza elég snassz étel, oda sem neki, nem ehhez van hozzászokva. Kortyol párat, mielőtt újra falatot tenne a szájába. Persze, késsel és villával, mert kézzel nem eszik, mint az itteniek nagy része, ehhez szokott hozzá. Hosszú lábait nyújtaná ki, mikor ütközik a srácéval, így kénytelen visszahúzni azt, száját elhúzva.
- Ne haragudj – megszokta egyedül, most jó lesz így is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=838956#post838956][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2021.11.07. 18:50[/b][/url]

- Nem - vágtam rá szinte azonnal, de ki hallgat rám? Ja igen, a barátom valahogy soha. Összevont szemöldökkel néztem a mókolását a filccel, és csak csóváltam a fejemet. - Még mindig nem. És remélem azt is tudod, hogy így még csak megcsókolni se foglak - fordult vissza a pizzám felé. Minek nekem párkapcsolat, ha ott van az a zseniális étel egy adag csípős paprikával a tetején? Jobb barátom lenne, mint ez a félnótás. Még csak vissza se szólna nekem.
- Pontosan. Az sose fair, ha csak az egyikünk mond le valami nagy dologról. Sok ilyen dolog rámehetne a kapcsolatunkra később. Nem kockáztatok - mosolyogtam a férfira. Tudhatta jól, hogy neki ennyi volt a szabad élet. Kifogtam magamnak, és nem engedtem többé. Mert szerettem. A szívem őt választotta, az övé pedig engem. Talán eleinte is csak rosszul kezeltük a másik iránti vonzalmunkat, és azért veszekedtünk olyan sokat. Na persze nem mintha most minden rózsás lenne, de lassan összecsiszolódtunk újra.
- Sajnálom, de a bajusszal a szád felett nem tudom komolyan venni a kérdésedet - nevettem el magamat, ahogy rápillantottam. - Olyan mintha valami állat oda mászott volna - mosolyogtam továbbra is. Kezemből még a pizza is kiesett. Egy pillanatra olyan normális volt minden. Mintha sose lett volna kórház, se szakítás, se nyomorúságos, önsanyargató hónapok. Ketten voltunk a világ ellen, és hirtelen már legyőzhetetlenekké is váltunk. Legalábbis ha mást nem is, legalább a csípős pizzát sikerült legyűrnöm. És ez, az első lépés volt a jövőnk felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=839035#post839035][b]Dévai Vince Áron - 2021.11.12. 14:07[/b][/url]

A velem szemben elhelyezkedő magas gyereket élvezetes bámulni evés közben. Mindig is fürkészni az embereket, magamban szeretem is véleményezni is őket. A lányokat és fiúkat is ugyanúgy. Ha rákérdeznek én elmondom mit gondolok, ha közelebbről is megismerkedünk egymással arról a dologról is szívesen beszélgetek, és ha kell pontozom a teljesítményt is, vagy hogy ki mennyire odaadó. Az evés témájához nem gondolom hogy illik az éppen elgondolt téma, így el is hessegetem. Az egy másik alkalommal majd. Kicsit zavaró, hogy tőlem is magasabb már-már szinte felém magasodik, fentről az égi bírák mellett tekint le rám zöld szemeivel. Azt mondják hogy ezek az emberek a legveszélyesebbek, de lehet csak közhiedelem. Ördög tudja. Elég nagy szelet pizzákat sütnek ki, ránézve a megkezdett szeletre olyan mint amikor egy egészen parányi egér, megkezd egy kilós sajtot. Amíg van mivel leöblítenem addig nincsen semmi probléma. Most egy újabb falat után úgy érzem hogy elférne rá egy kis só. Én nyilván olyan hülye voltam hogy eldobtam, viszont nem fogom megsózni mert akkor biztos hogy nagyon sós lesz, így hozzágondolom a sót. Szokásom hogy elsózom a kajákat.
- Szeretnéd? – kérdezem a köpésre utalva, majd pár korty vizet töltök a számba, és mutogatok hogy most akkor köpjek vagy ne. Úgy döntök hogy nem, ezért lefolyik a torkomon. Lehet hogy jót beszélgetek ma, vagy talán tudok egy kis zűrzavart csinálni az ő fejében is? Hát, nem lenne tanácsos mert lehet rám borítja az asztalt vagy letömi egyben a pizzát a torkomon. Őt megkíméljük. Ha tudná milyen nagy szó hogy valakivel nem szórakozok, szó szerint meghajolna előttem. Bár, nyilván azt hinné hogy ő kivételezett személy.
- Köszöntem. Nem tudod elég pikáns? – kérdezem, hátha már volt szerencséje a Félszemű kecsapjához. Eszembe jut, hogy még sosem próbáltam mustárral a pizzát, legközelebb biztos megcsinálom. Lehet hasmenés lesz a vége, ezért Dominikkal próbálom ki. Valami kisebb tolás éri a lábam, azt hiszem hogy a tulaj macskája szaladt el az asztal alatt.
- Nem gáz, ezért felesleges bocsánatot kérni – mondom neki, és szószt nyomok a szeletre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=839272#post839272][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.11.21. 21:39[/b][/url]

- Nem csókolnál meg? Ms. Kazanov, még a végén aggódnom kell, hogy esetleg egy bizonyos elvárt kinézettel kell szolgálnom? Már látom is magam előtt a házassági szerződésünket, te meghízhatsz, de nekem mindig úgy kell majd kinéznem mint egy latin lover.
Ezt a kifejezést az egyik ezer éves újságban láttam, ami érthetetlen módon, de lent van a tárolónkban. Mivel lassan, de biztosan haladunk afelé, hogy nekünk közös életünk és közös otthonunk legyen, ezért az egyik hétvégén, amikor hazamentem, lenéztem a tárolóba, hogy mit lehet ott találni, és akkor bukkantam rá a kincsekre, vagyis a múlt legfélelmetesebb emlékeire. Vannak meglepő dolgok, mit ne mondjak.
- Nem is akarok kockáztatni. Szerintem ez teljesen működőképes. Nem egyszer te, egyszer én. Csak arra kell majd figyelnünk, hogy egyforma nagyságú dolgok legyenek.
Mondjuk ezt kimondani is kár, eddig nagyon egyformán gondolkoztunk, nagyon ésszerű döntéseket hoztunk, még, ha ez nem is tűnhet úgy a mi esetünkben. De könnyű, igazából nem bánok semmit, mert érzem, hogy ahogy rá pillantok, a tökéletes társamat látom, a nőt, aki erős, aki küzd, aki okos, eszes, bosszantóan tudálékos, szörnyen magas, idegesítő, az, aki mellett nem tudok nyugalmat erőltetni magamra, és akiért ölni is képes lennék. Néha megfojtanám egy kiskanál vízben, máskor a széltől is óvom. Nekem teremtették, igazán nekem. És egy ilyen kincset, egy ilyen találkozást sosem szabad félvállról venni.
- Mondjuk jobb, hogy állat, mintha más, de amúgy, hogyan fogom én ezt leszedni?
Mert persze kell a csókja, és hát én, egyszerű lélek azt hittem, hogy ez dörzsöléssel lejön, de nem. Csak piros lesz a felülete a bőrömnek, ahogy dörzsölöm, de még csak el sem mosódik, úgy tűnik, így maradok egy ideig, de ez sem zavar, most minden jó, és titkon csak repes a szívem azért, mert eszik, de ennek semmi jelét nem adom, hiszen ez teljesen természetes. Ez itt a tökéletes este, a tökéletes élet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=840090#post840090][b]William Martin Krise - 2021.12.11. 15:39[/b][/url]

Szokatlanul morózus hangulatban mászik be az egyik ablak melletti box műbőr ülésére, egyik kezében a magas pohárba töltött áfonyalevet egyensúlyozva. Az ital az asztalra fröccsen, ahogy leteszi maga elé. Közvetlenül a párás üveg mellé, ül, az ablakra ragasztott karácsonyi matricák árnyékot vetnek rajta a bántóan éles decemberi napfényben.
   -  Ha megint lelépsz, kitépkedem a kis lábaidat.
A kukoricalényt figyelmezteti színtelen-rekedt hangon, akit időközben a kabátja zsebéből szintén az asztalra rakott; a mutatóujját is felmutatja felé figyelmeztetőn. Az motyorog valamit, csöpp puffanással ül le a szalvétatartó szélére, majd kezd karácsonyi dúdolgatásba.
   -  Ha még egyszer azt mondom, hogy a long island péntek jó ötlet, kérlek, üss meg. Sose éreztem magam ennyire betegnek.
Ezt már a lánynak intézi, arckifejezése pedig aláfestéséül szolgál halk szavainak. Sápadtabb, mint általában, a szeme alatt kialvatlan sötétség. A háttámla helyett az ablaknak dől, hogy kiszorítsa a rajta gúnyolódó szombat délelőtti fényt. A feje minden bizonytalan szívdobbanásával sajdul egyet, a szeme pár percenként könnyekkel gyűlik meg, gyakran vesz mély levegőt, hogy leküzdje hullámzó hányingerét.
Szénhidrát kell. Amikor ébredés után javaslatot tett a lánynak, minden annyival könnyebbnek tűnt. Hiszen soha semmi sem volt még jobb, mint a társadalom tevékeny tagjai közé merészkedni úgy, hogy látványosan fos másnapos. A legtöbb erejét össze kell szednie hozzá, hogy emberként viselkedjen. Behunyja a szemét, a halántékát dörzsölgeti.
Soha többé nem iszom semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=840114#post840114][b]Vattai Júlia - 2021.12.11. 22:57[/b][/url]

Will
______________________________________________________

Lustán becsúszok az ablak mellé szabad kezemmel egy istenes ásítást nyomva el. Úgy érzem, mintha legalábbis reggel hat volna vagy még annál is sokkal korábban. Az idő meg csak kontráz erre a verőfényes napsütéssel. Ritkán ennyire derült az ég. Talán csak azért bújt elő a nap bár órára, hogy minket gúnyoljon ki.
Velem szemben Will épp a kukoricaizével perel, ez halovány mosolyt csal arcomra. Édes. Mint egy ötéves.
A kijelentésére felnevetek. Teljesen megértem, az én fejem is totál tompa. A nevetésbe bele is sajdul így hát inkább abbahagyom. Valószínűleg épp ugyanolyan pocsékul néznék ki mint a férfi. Pár óra alvástól ott volnának a karikák a szemem alatt, a fáradt ráncok, az elszíneződött bőr itt-ott, de ehelyett úgy nézek ki, mint egy rendes ember normális alvási idővel a háta mögött. Mégiscsak emberek között vagyunk, nem lehetek trash.
- Megígértem, hogy többé nem ütlek meg - vonom meg a vállamat, aztán szélesedő vigyorral még hozzáteszem - de rúgásról még tárgyalhatunk - Iszok egy kortyot a narancslevemből, közben hátrébb dőlök, neki tehénkedve a háttámlának, az arcmimikám ma használhatatlan úgy tűnik, mert minden rándulásnál azonnal nyilall is a kobakom, mintha rendes muszáj volna neki. Talán jobban jártunk volna ha Willhez rendeljük a pizzát és az ágyban esszük meg. Legalább ez az ocsmány sárga színt nem kéne bámulnom a szemem sarkából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=840117#post840117][b]William Martin Krise - 2021.12.11. 23:22[/b][/url]

   -  Ja... jogos. Akkor csak rúgj meg, hogy megjöjjön az eszem.
A közelebb lévő könyökével az asztalra támaszkodik, a tarkóját az üvegnek dönti, fájó koppanással. Behunyja a szemét.
Borzalmas kedve van - ez eleve nem lenne meglepő, de már tegnap is olyan gondterhelt fejjel nyitott ajtót a lány előtt, mintha a behajtókat várná. Általában az estét valamiféle hétköznapi és semleges tevékenységgel kezdi, mintha csak barátok lennének, a hálószobába csak később csábítja át a lányt. Az előző nap azonban érezhetően más volt, a mozdulatai szétszórtak és sürgetők, a szokásosnál is türelmetlenebb. Most nem érdekelte a beszélgetés, feszült volt, a testét akarta, el is vette, ami neki jár. Nyomottsága azonban ettől sem csillapodott, így nyúlt a koktélkeveréshez, amiből először szétcsúszás, egy újabb szédelgős, bizonytalan együttlét, majd nyugtalan alvás született.
Most pedig itt ülnek. Szereti a kis visszavágásait, a cinkos vigyorát, amit lát, amikor felé hunyorít. Pontosabban: más napokon szereti. Most inkább tovább rontanak feszült hangulatán.
William, eljött ház az ideje, hogy törleszd a családod, közöttük pedig az én személyes és fáradhatatlan támogatásomat, amit az elmúlt években kifogásolható viselkedésed ellenére is biztosítottunk a számodra. A család rangidős tagjaival egyetértésben tehát a következő döntést hoztuk...
   -  Sose kérdeztem, milyen a családod. Anyád-apád is mágusok, vagy...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=840119#post840119][b]Vattai Júlia - 2021.12.11. 23:40[/b][/url]

Will
______________________________________________________

- Ezer örömmel, de haraphatok is. Olyan isteneset, az is igazán fel tudja ébreszteni az embert - somolygok és néhány pillanatra lehunyom szemeimet. Így picit jobb, de leginkább sehogy sem jó. Furcsa érzés, általában nem jutunk el eddig a pontig. Will sem, pedig ő gyakran részeg, mégis a tegnapi egészen más volt. Nagyon akart látni, aztán nagyon akart dugni, aztán nagyon akart inni.
A kérdésre kinyitom pilláim. Néhány pillanatig őt tanulmányozom, hogy tényleg komolyan érdekli-e a dolog, aztán halvány mosollyal felelek.
- Nekem nincs családom - nyilván nem ez volt a kérdés. Mégis úgy éreztem, hogy mindenek előtt ezt le szeretném szögezni, mert nem lenne fair velem szemben, hogy néhány faszfejről azt higgye Will, hogy a családom. A nagy büdös francokat. Én a saját családom vagyok, egyedül és ami azt illeti a tizenhét évem alatt így vagyok a legboldogabb és érzem magam a legnagyobb biztonságban.
- De amúgy nem vagyok benne biztos. Ez sose volt téma anno. Apám vagy kvibli volt vagy mugli, anyám varázsló lehetett mert rémlik, hogy eltörte a fater a pálcáját, rajta -  tényként közlöm őket, nem csuklik el a hangom és nem is vágok szomorú arcot. Ugyanúgy ejtem ki ezeket a szavakat is mint azt, hogy süt a nap vagy épp dörög az ég. Apám tagadásban kívánt élni, erre kényszerített minket is. Aztán jöttem én meg a metamorf mágiám. Hát enyhén szólva sem örült neki. Nem tud már meghatni. Az embernek egy hihetetlenül jó tulajdonsága, hogy könnyen alkalmazkodik, mindenféle szituációba. Sok időm volt megszokni a magamét.
- Feltételezem kékvérűéknél se valami boldog szó a család - pillantok rá, hiszen eddig sose találkoztam még kedves családdal aki aranyvérű is volt.  Valami baszogatás mindig volt, meg általában erőszak is. Nem lepnék meg ha Will felé is, azért ő is eléggé elbaszott szegény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=840126#post840126][b]William Martin Krise - 2021.12.12. 00:17[/b][/url]

Azóta, hogy tíz-tizenkét évesen kiemelték a Krise-közegből, nem foglalkozott vérminőséggel és származással. Tényszerűen látta a mikroszkóp alatt, hogy a gubancos családfa semmit sem jelent, mindenki vére épp egyformán vörös, a könnyeik pedig ugyanúgy sóvá száradnak a bőrükön, ha veszteség sújtja őket. Aztán visszakerült ide. Keselyűk. A vagyon és hírnév fölötti vita, rangidősek és vak oldalról elnyomott családtagok, ő, a fattyú.
Hazudna, ha azt mondaná, nem hajlamos rá, hogy elnyelje a téma. A lelke mélyén igenis akarja, hogy megkapja, ami születési jogon neki jár. Pénzt, akár hatalmat is - nem azért, mert kiérdemelte, hanem mert jó helyen és megfelelően csengő vezetéknévvel született. Amikor erre gondol, elfelejti, milyen sajátos árnyoldalai vannak a helyzetének.
Hadd emlékeztessünk rá, hogy a segítségnyújtás a családon belül sincs ingyen. Megértjük, hogy szeretett nagyapád - az Isten nyugosztalja a lelkét - nem vette kellő komolysággal a szabályokat. Most azonban...
Tapintatos odafigyeléssel hallgatja a lány szavait, a fejét felé döntve az üvegen. Sejtette, de nem lehetett egészen biztos benne. Ahhoz túlságosan magabiztos a világukban, hogy mugli születésű legyen - bennük évek múltán is felismerhetőegyfajta riadt viszolygás -, azonban dámákat megszégyenítő viselkedése látszik, hogy nem a véréből fakad. Talán abból, hogy egy túlélő ő is.
   -  Ha visszakapom a pálcámat, szívesen eltöröm az apádon különben.
A szája széle fájdalmas mosolyra rándul, az ő hangsúlya sem drámai, tényszerűen közli vele. Tudja már egy ideje, hogy a lányt bántalmazták gyerekként, ennek mértékére azonban nem kérdezett és nem is fog rákérdezni soha. Vallja, hogy bizonyos részleteire a múltnak jobb, ha az ember jótékonyan ráhajtja az ajtót és nem is nyitja fel többé.
   -  Nem. A kékvérűeknél sem egyszerű - az ujjait összekulcsolja maga előtt, azokra pillant le. Beszélni akar róla. De mégis hogyan? Júlia nem ebben a közegben nevelkedett, talán fogalma sincs az életét keretbe foglaló szabályokról. Végül aztán csak levegőt vesz, csöppet benn tartja, majd - Azt hiszem, hogy a családom hozzám akar adni valakit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=840131#post840131][b]Vattai Júlia - 2021.12.12. 00:48[/b][/url]

Will
______________________________________________________

A gesztusra elnevetem magam, aztán lassan mosolygás és fintor elegyévé csökken a fejfájás miatt. Baszki ez már kezd nagyon idegesítő lenni.
- Édes vagy, de ezer éve elnyelte a föld - legyintek, mert tényleg fingom sincs hol van, ha mákom van talán nem is él. Az volna a legjobb, akkor nem tudna egyszer csak visszatérni. Amitől minduntalan rettegek. Elnyomom magamban, de azt hiszem ez az egyik legnagyobb félelmem. Undorítóan kedves vigyorral beállít egy nap, kitárt karjaival ölelést kér és mézédes hangon fülembe súgja, hogy hazaértem. Mint egy horrorfilm kezdete.
Újra azt a feszültség érzem rajta mint tegnap este. Egyre biztosabb, hogy valami nem oké vele. Nem akarok nyíltan rákérdezni, semmi közöm hozzá. Aztán nem is kell, kinyögi maga is. Leolvad ajkamról a mosoly. Meg fog házasodni? Akkor ezek a kis kalandok véget érnek? Zavar, hogy zavarna ha véget érne, mégis enyhe csalódást érzek. Megfogom poharam és nagyot kortyolok belőle. A narancs savanyú utóíze jól jönne, csak elnyomja a taknyosan édes szirup amit belepumpáltak.
- Tudod már kit? - pillantok rá. Hangom most egészen más, együttérző? Maybe. Mármint az aranyvérűek közötti beltenyészes házasságnak tökre van értelme. Sőt ez ad értelmet az egész házasság dolognak, mert a szerelem az egy nagy lószar. Így Willnek lesz hatalma. Nagyobb mint eddig. Lesz egy nője akit akkor dughat meg amikor akar és valamennyivel több szava is a családon belül. Ő ezzel csakis nyerhet ha félreteszi az érzéseit. Mégsem tűnik annyira feldobottnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=840132#post840132][b]William Martin Krise - 2021.12.12. 01:15[/b][/url]

Tegnap este óta folyamatosan a fejében jár - percekre, ha képes volt elfelejteni, de végül mindig visszakanyarodott a terjedelmes levélhez, ami késő délután érkezett egy elegáns fülesbagoly kopogtatásával, a nagyanyja pecsétjével lezárva. Időbe telt, amíg értelmezte a fennhéjazó angolsággal és körülményesen fogalmazott sorokat és rájött, hogy azok valójában mit jelentenek. természetesen azt nem várhatja el, hogy Madlen Krise egyenesen megfogalmazza neki az akaratát.
Válaszra nyitja a száját - a kukoricalény azonban ekkor, dudorászását abbahagyva pattan fel, hogy hangosan fügyülni kezdjen. Egész testében megrázkódik a hangra, a kis dögöt a tenyerével kapja le az asztalról. Csak int Júlia felé, maradjon a helyén, fáradtan és mogorván kecmereg fel, sétál a pultig, hogy aztán két pizzával térjen vissza. A sajátját - félszemű kukorica - az korábbi helye mellé löki, úgy ül le ismét.
   -  Nem, fogalmam sincs, ki az.
Nem nyúl a reggelije után rögtön, étvágytalanul és némi undorral nézi a felszálló gőzt, egész hátradől ültében. A tekintete innen fordul át a lányra. Nem a barátnője - bár komolyan eljátszott a gondolattal, hogy felveti a lehetőségét, azonban az elképzelés is helytelennek tűnt. Valójában senkije sem Júlia; neki pedig nincs benne tapasztalata, az illem mit diktál ilyenkor. Ha együtt lennének, záros határidőn belül kénytelen lenne szakítani vele, na de kapcsolat híján?
Esze ágában sincs elengedni.
   -  Egy egy procedúra. Ha szerencsém van, több év még, amíg bármi kiderül - mintha csak semmiség lenne, vonja meg a vállát -, de minimum hónapok. Még az is lehet, hogy tévedek, a nagyanyám szereti a drámát, lehet, hogy csak rám akar ijeszteni. De jelezte, hogy ha én nem találok valakit, aki "hozzám illik" - itt az ujjait is a levegőbe emeli - akkor ő fog. Mert valakinek tovább kell vinni ezt az elbaszott vérvonalat. A legjobb lenne, ha az egész velem halna, ha engem kérdezel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=840135#post840135][b]Vattai Júlia - 2021.12.12. 01:39[/b][/url]

Will
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=840137#post840137][b]William Martin Krise - 2021.12.12. 01:56[/b][/url]

A feje fáj, furcsa mód pedig mintha a fogaiba sugározna ki; a nyaka, a válla, általánosságban véve az egész ember egy fájdalomgóc, ami szeretne elnyúlni a műbőr ülésen most és összegömbölyödve szenvedni. Tegnap az első gondolata ez volt, egyedül lenni és dagonyázni az önsajnálatban, azonban hiányozni kezdett neki ő. Vagy még inkább a társasága, az a kis könnyed illúzió, mintha csak az övé lenne. És persze a teste.
Ő is a saját pizzája után nyúl, bár étvágya egyáltalán nincs, tapasztalatból tudja, hogy a zsíros tészta segíteni fog kavargó gyomrán. A kintről beömlő napfény az arcába süt, fél szemét is behunyja - és akkor Júlia a beszélgetés asztalára ráborítja a maga atombombáját.
A szeme anélkül fordul rá, hogy ő maga megmozdulna, az arca bizarr gyorsasággal vesz fel egy olyan kifejezést, amivel Júlia még nemigen találkozott. Valamennyivel élénkebb, mint a pub mögött, talán épp ridegebb annál, mint amikor elküldte a lakásából.
   - Mondd, hogy most szórakozol velem.