Egy hét sem telt el azóta, hogy azt mondjam Cath-nek, én már nem olyan lány vagyok. Oké, ez lehet túl erős kezdés volt, elvégre itt semmi aggodalomra okot adó dolog nem történt (még, de ki vagyok én, hogy lássam a jövőt?), csak elszívtam egy cigit, aztán gondoltam, még egy kis szenny belefér mielőtt nekilátnék a kötelező diétámnak, meg különben is, csak én tudom, mennyit edzek ahhoz, hogy lenyomjam, így senkinek nincs semmi köze, aztán egy csomót nevettem, nevettem és nevettem, aztán egyszer csak itt találtam magam, mint valami idő-tér hurokban. Megtörtént. Igen, ezzel lehetne leginkább jellemezni, megtörtént.
Keresztben fekszem az ágy közepén, lábaim lelógnak, kezeim valamikor kinyújtottam a fejem felett, és jobbom ujjai most tanácstalanul lebegnek a levegőben, miközben lehunyva kipirosodott szemeim szívok bele a szálba, de még csak esélyem sincs rendesen letüdőzni, mert a következő pillanatban felhúzva jobb térdem, nevetve gömbölyödök össze az oldalamon, szorgosan köhögöm vissza a füstöt az ágyneműbe - ezen a ponton meg kell említeni a kitűnő képességeim, amikkel nem égetem ki ezt a kedves mentazöld árnyalatot, mert nézd, nem hiszem, hogy erre képes lenne bárki más ebben a koszos kis faluban -- vagy legalábbis nagyon kevesen.
- Te tényleg hülye vagy - visszafordulva hátamra csóválom meg fejem, még mindig vigyorogva, majd újra slukkolok, elvégre az előző nem is számított, ha egyszer elrontotta. Hosszan fújom ki, csak utána nyújtom vissza neki a spanglit.
- Ugye tudod, hogy akkor tökre összehasonlítanának Kylie Jennerrel? - rá emelem csillogó, kék szemeim, megnyalom a szám szélét, újra vigyorgok, újra az oldalamra fordulok, jobb kezemre hajtom az arcom. - Mert az ő gyereke tisztára Kendall testőre, és hát.. - vonok egyet vállamon, pontosan tudja, mi ennek a gondolatnak a befejezése, NEM MINTHA ÉN szándékoznék a közeljövőben gyereket szülni.
Felkönyökölve gördülök a hasamra - látod, mindig ez van, csak forgolódom és forgolódom, miközben meg túl lusta vagyok úgy rendesen megmozdulni magamtól, de bezzeg ha megvan a megfelelő motiváció, akkor! - ujjaimmal kiseprek pár tincset az arcomból, megvilágosodva szusszanok fel a szabadság érzetére, bokáim összefonva húzom fel újra lábaim.
- Neeeeeem, emiatt biztos nem tagadna ki - persze megrázhatnám a fejem, de mondtam már, hogy túl lusta vagyok hozzá - már kiskoromban benne voltam a szakmában - és akkor tessék, a saját szóhasználatomra újra kuncogni kezdek, lehajtva kobakom, enyhén hullámzó vállakkal.
- De elég para, hogy ismered apát. Stalker vagy? Meg akarsz ijeszteni? - ha legalább kicsit, egyetlen szót is képes lennék a kellő komolysággal kimondani, még lenne is értelme ennek a kérdésnek.

Megint csak kuncogva hajtom hátra fejem, úgy viselkedem, mint egy szűz iskolás kislány, aki már nagyon, nagyon be akarja dobni magát, az egyetlen bökkenő csupán annyi, hogy már rég nem vagyok szűz, és lassan iskolás kislánynak sem mondhatom magam, nem mintha mindez bármit is változtatna a tényen, hogy a fűtől egyszerűen megbolondulok, és már fogalmam sincs, mi tart vissza attól, hogy ne kezdjem dobálni meg csavargatni a hajam, ahogy azt a jó, tüzelő nőstényállatok teszik (mennyire lehet szánalmas, hogy az előbb épp egy valamilyen szukához hasonlítottam magam? Nagyon?? Remélem nem legilimentor????)
- Megmutathatnám - oldalasan pillantok fel rá, majd fejem is vállamra billentem, a fülem mögé tűrök egy tincset - LÁTOD, ERRŐL BESZÉLTEM, borzalmas - és alsó ajkamba harapva próbálom visszafojtani állandósulni készülő, szélesedő vigyorom - de attól félek, túlságosan lefoglalna a látvány - mer ha valakinek, akkor hát Kylie Jennernek van melle, és a tény, hogy szült egy kissrácot, csak dob a méreteken, ami valahol elkeserítő, mert nézd, lehet, hogy feszes a hasam és kitűnő a fenekem, de elől tény, hogy lehetnék nagyobb is.
- Miiii, dehogy - nevetve megrázom a fejem, nem, a modellkedésből bejövő pénz csak és kizárólag az enyém, más dolog, hogy tök sokat költök belőle az öcsém ilyen-olyan ajándékaira, a legtöbbször bármilyen különlegesebb esemény nélkül.
- Hmmmm - Vajda Eszter mélyenszántó gondolatait hallhattuk. Újra felgyorsuló szívveréssel emelem meg szemöldököm, miközben egy pillanatig töretlenül nézek vissza rá, majd kékes íriszeim lejjebb vándorolnak, és egy ponton már nem is a fű miatt lenne nehéz farkasszemet tartani velem, hanem, mert egyszerűen nem vagyok képes visszaemelni a sajátjaim.
Újra megnyalom kiszáradó ajkaim.
A kérdésre összeráncolom szemöldököm, a pillanat törtrészéig megütközve nézek rá még csak a feltételezés miatt is, majd, szinte azonnal kaján vigyor terül szét arcomon, ahogy felnyomom magam az ágyon.
- Nem tudom - négykézláb teszem meg a semmi távot közöttünk. - Szerinted - először a jobb térdem támasztom meg mellette a matracon, majd a balt is a másik oldalon, kérdés nélkül kerülök az ölébe, ó igen, mondd csak, ne fogd vissza magad, Vajda Eszti mégis akkora egy kurva! - az lennék? - vállam mögé dobom hosszú tincseim. - Leszbikus? - oldalra billentem fejem.