Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Újra itt, nem az első, és egyelőre nem is az utolsó napon. Az elmúlt párban a kötések cserélése volt a legnagyobb élményem, szóval ennek a napnak se álltam egyelőre nagyobb reményekkel. Egy kicsit keserű sóhajjal hangot is adtam ennek, mikor megláttam, hogy a mai gyakorlatvezetőm is hasonlóan kedélyes az újakkal. Reméltem, hogy talán kicsit más lesz és részben igazam is volt. Egy valamivel idősebb lány mellé osztott be, akivel most találkoztam elsőre, így a vörös hajú mellé lépve a mappát áthúzva a másik kezembe nyújtottam kezet.
- Jasmine Jhaveri vagyok, ma melletted fogok dolgozni, ha minden igaz - kezdtem is bele egyből a nevem után, nem mindig voltam türelmes és ez nem csak az életemre, de a kezdődő munkatapasztalatomra is kihatott, mondhatni egészen kiütközött. Ellenőriztem még minden nálam van-e, amire szükségem lesz, majd az órára pillantottam, korán voltunk még, de szerintem ez egy sürgősségi ellátásban senkinek nem számító érv. Relatív, lehet így vagyunk időben valakinek ugyebár. Nem féltem a munkától, szeretem azt, és nem véletlen választottam ezt a pályát, viszont még furcsa volt. Na meg új! A leginkább friss, egész más volt pár dolgot megtapasztalni, mint órán hallani, vagy éppen könyvekből látni.
- Zavarna, ha lennének kérdéseim? - érdeklődtem meg, de már nyilván ez is fogja, ha igen a válasz. Volt olyan, pont a második napomon, aki rendesen rám is morgott, pedig a kommunikáció egy fontos alapja ennek a gyakorlatnak, nem születek a képességgel, hogy minden menjen csettintésre. Szerintem senki. - Régóta vagy ebben az ispotályban amúgy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szeszélyes, ennek mondhatnám leginkább az időjárást, amibe hol belekerültem, hol ki belőle. Sokat utaztam az országban az elmúlt napokban, leginkább azért, mert próbáltam elintézni minden utolsó simítást a gyakorlataimat illetően. Jelenésem volt a fővárosban, hogy letudjak egy hetet az ottani ispotályban, és ezután végleg a Bogolyfalva kicsiny csapatát erősíthessem. Ahogy elsétáltam a kis boltok mellett mosolygósan lestem keresztül egy-egy kirakati ablakon, majd a megfelelő után elfordultam, hogy célállomásom is meglegyen. Nem volt nagy a hely, szerencsére hamar kiismertem mit és merre találhatok meg.
- Jó napot - köszöntem előre egy idősebb hölgynek, aki a teázóban éppen szembe érkezett velem belépéskor, majd mosolyogva kívánt hasonló kedveseket és hagyott is tovább menni befelé. Kigomboltam a fehér szövetkabátom, ami a látszat ellenére nagyon meleg és kényelmes, majd kibújva belőle a fogasra lógattam. A sálam letekerve néztem körbe, hogy végül kiszúrjam a lányt és a kis kutyát, akiről egyelőre még csak hallottam, de vártam már a beszámolót, hogy is viselik egymást. Sosem voltak nagy barátságaim, de nagyon örültem neki, hogy azon a bizonyos anatómia gyakorlati órán a padtársam, majd a kísérletező csapatom tagja lett.
- Szia! - Blo rendes és szorgalmas lány volt, könnyű volt vele megtalálni a hangot és ez a mai napig sincs másként. Mosolyogva sétáltam oda és egyből meg is öleltem, mielőtt még leültem volna mellé az általa választott asztalhoz. - Mi újság veletek? Örülök neki, hogy a munka ellenére el tudtál szakadni kicsit - jegyeztem meg, hogy aztán a másik itallapot fellapozva hamar ki is szúrjam, amiért én hajlandó vagyok teázókba és kávézókba járni. Mikor a rendelést felvevő leányzó odasétált egyből határozottan el is mondtam a kívánságaim a chai latte-m iránt, majd a barnát figyeltem magam előtt, ő mit is iszik ma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Lelkes voltam, az első perctől, de nem mondhatnám, hogy a legfelemelőbb része a gyakorlatnak, mikor orvosírnoknak néznek, és az egyetlen, amit tehetsz, hogy a kisrendelőben ülsz és a betegek napi adatait szeded kartonba, mert más nincs rá. Nem hinném, hogy valaha ilyen akarok lenni. Biztos megvan a varázsa annak, mikor már annyi mögötted az év, a tudás, a munka és a tisztelet, hogy megteheted, más dolgozzon a nevedben, mégis ha én is most valamit véletlen rosszul könyvelnék el, nem az én karrierem bánná. Bátor, inkább botor. Nem értem sokszor, hogy miért képesek ilyen könnyedén, főleg azok, akik erre felesküdtek játszani egy engedéllyel. Azzal a bizonyos papírral, amiért megdolgoztak - jó esetben - és keményen küzdöttek a létéért. Nekem ugye még egy hónapig hivatalosan nem él. Akkor azonban túlesek azon a bizonyos utolsó vizsgán. sosem gondoltam volna, hogy majd a doktor megnevezés nem azt fogja nekem jelenteni, mint másnak. Én nem örülök hogy vége, kicsit ijesztő, mintsem dicső. Egyedül, felelősséggel.
- Tes... - nem, még csak nem is tessék! Időm sincs rá, hogy feleljek, mert mire megemelném a fejecském, az ajtó nyikorogva nyílt el, és megláttam egy fejet én meg már a nevem próbálgatásánál hangos sóhajjal csuktam össze a füzetet és támaszkodva az asztallapon felkeltem. - Dzshá-vör - szótagoltam kellően elnyújtva, de ez nem az első volt ma és már nem is különösen lepett meg. Az első nevem elég angolos, ha úgy tetszik, így a legtöbben viszonylag elboldogulnak vele.
- Sikerült rátörni. Miben segíthetek, kedves...? - Annak ellenére, hogy nem különösebben ragadtatott el a szabadelvű önbeengedése őszinte mosollyal érdeklődtem meg, mi is a sürgősség oka. Elsétáltam az asztal elé, hogy aztán kezet nyújtsak neki, bár egyelőre még nem tudtam, kivel van dolgom. - A kopogási illemtanhoz rossz épület, de hárommal arrébb van egy költőkör ülésezési központ, talán náluk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Micsoda ódivatú szokás, de még bennem van, hogy a tiszteletet megadni a másiknak nem ciki vagy káros, ezért is teszem meg, minden alkalommal a nyelvem éle ide vagy oda. A felé nyújtott kezem is ez, ahogy a tény, hogy inkább egyszerű megjegyzés volt a kopogás, mint bántás. Páran már ismerik ezt tőlem, ha még találkozunk ő is fogja, ha nem... nos, akkor sem veszett semmi, igaz?
- Mr. Payne, igen, veszélyes munkakör - mert ennyi rémlik a kis jegyzetből, amin az időpontra érkezőket jegyezzük. Megmosolyogtatott. Nem volt cinikus, sőt, még csak lenéző reakció se tőlem, valahol megértettem. Én sem használom a magamét, nincs helyzet, ami kiköveteli az aláíráson és a hivatalos okmányokon túl. Elfordulva toltam szét az irattornyot az asztalon és kihúztam alulról a harmadikat. Elő volt már készítve benne a kitöltendő lap és az eseti átiratkozás, valamint a nyilatkozat. Szeretek biztosra menni. A fejemmel az egyik szék felé intettem, mert ez bizony nem két perc lesz.
- Igyekszem, bár nem ezért alkalmaznak - az, hogy fizetnek túlzó lett volna, jelenleg örülhetek, hogy van, ahol tényleg dolgozhatom. Vannak dolgok, amiket továbbra sem egyszerűsítenek le az európai emberek. Ha már a neves verseny szóba került. - Egyből lenne két kitétel, aminek nem felek meg, így ez azt hiszem igen hamar alkalmát szalasztotta - biggyesztettem le a számat, nem mintha zavarna. 11 cm-re és egy kontinensre vagyok ettől, meg az akaratra is, ami hiányzik. Nem vágyom ilyen szerepekre, nem tartom sokra, hiába a jótékony és kedves köntös, amit a győztes kap bizonyos utazásokon, attól ez még a világ marketingpiacának egyik teteje. Ez meg sosem érdekelt, ha annyira megmozgatna, nem segíteni akarnék azokon, akiknek nem ez a világ jut.
- De ha már így hozta a sors, pár kérdés belefér? ígérem, nem leszek indiszkrét - közöltem széles mosollyal, majd a golyóstollat bepattintva gyorsan beírtam az általam kitöltendő részeket. - Dohányzik? Szed valamilyen gyógyszert rendszeresen? Aktuális súly és magassági adatot tud, vagy nézzük meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Már majdnem nevettem, de tényleg, de végül egy elfojtott hang és szélesebb vigyor volt a reakcióm, sőt, még a fejem is megingattam hitetlenül. Nem hiszem, hogy bárki kellő veszélyt jelentene akár rá, akár másra. anatómiai képtelenségnek látom, másrészről rá kell néznem. Ha már nem ülne, nem feltétlen a korábban hangsúlyozott tiszteletként csak, de durván fel kéne rá nézzek. Nem mintha ez panaszra való lenne, sőt. El is felejtkezem egy pillanatra, így lemaradok a mormogásról, de úgy vélem fontosat nem szalasztottam.
- Szívesen előszedek párat később, ha ezen múlik - mert első a beteg. Bár ő nyilván inkább elővigyázatos, márhogy ezt gondolom. Nem úgy néz ki, mint aki rendszeresen rám, vagy az itteni, esetleg a bogolyfalvi ellátásra szorulna, akkor sem, ha a munkája megkövetel fix dolgokat, mondjuk mint egy állandó kezelőorvos, aki ért hozzá, ha némileg megcsócsálja egy... sárkány? Igen, ekkor sikerült elérnem a munkaadataiig is, így kissé belehadartan de feltettem pár kezdő kérdést és a válaszai alapján pipálgattam a megfelelő kockát. Nyilván nem terhes - máig nem értem aki ezt csinálta miért nem bontotta nemekre a lapot - és nem is szoptatós kismama. Gyanús lenne ez mind, meg is mosolyogtam, hogy végül csak a mellkasomhoz szorítva a papírt összefűzzem a kezem magamon és nézzek rá kicsit oldalra billentve a fejem.
- Mérleggel, centivel, pálcával, szemmértékkel... - soroltam, a legvégsőre még pislogtam is pár szépet, mert ez szokott az a tipikus "nők" sztereotípiába csúszni. Nem, nem tudok látásra megmondani semmit, bármennyire gondolják ezt a férfiak. Viszont számos mugli és varázsmódszer van, ha arról van szó.
- Köszönöm szépen, Mr. Payne - mondtam végül még bevésve ezt is, hogy aztán átlessem mire van szükség.
- Ez egy nyilatkozat, nyugodtan olvassa el, de kap egy saját példányt is. Két helyen kell aláírni, és keltezni. Tartalmát tekintve csak bizonyítja, hogy valós adatokat adott meg nekem, beleegyezik a kartonjának tárolásába és abba, ha sürgős eset merül fel, az adott kezelője előtt feltárhatóak ezek - tájékoztattam végül, de a karácsony dolog felett nem tudtam elmenni.
- Akkor talán várjuk meg a farsangi időszak végét, a fánkok sem fognak segíteni. Van hozzátartozója, akit szeretne feltüntetni, mint értesítendőt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Ettől tartottam én is - forgattam meg a szemem, igyekezve nem hangosan tenni mindezt, de néha ugyebár nem úgy mennek a dolgok, ahogy mi azt elképzeljük. Rajtunk ragad egy fintor, majd kiesnek a szemeink úgy bámulunk, vagy csak megfogunk valakit, pedig csak képzeletben terveztük. Legjobb helyeken is megesik, szokták mondani. De ez a rendelő más, itt lehetőleg kerülném a bonyodalmakat. - Gond van az adatokkal? - kérdeztem mosolygósan, hogy én is közelebb hajoljak megnézve, éppen mit is láthatott, de nekem aztán semmi nem tűnt fel. Az imént töltöttem ki, és ahogy én látom, leginkább azzal, amit megbeszéltünk gyorsan. Amit meg nem, az eleve szerepelt, vagy kellően evidens. Nyilván nincs utolsó ciklusának időpontja. Bár nem ítélkezem, múltkor besétált ide egy véla, és nem tudtam eldönteni a nemét látásra. Pedig jó a szemem, de ez... bonyolult.
- Adott kezelő... tudja az a dolgom, hogy mindenről gondoskodjak, a betegem az első. Ha engem az esti futás alatt felzabál egy vérfarkas, mert benéztem a holdtöltét, magát akkor is el kell lássák hajnalban.
Persze nem vagyok hülye, és nem abban a tekintetben, hogy megetessem magam bárkivel, hanem abban sem, hogy ne legyen minden fix, ha bármi is lesz. Mondjuk így elnézve őt, és a kartont, amit kaptunk róla, ahogy eddig kezelte az egészet nem problémás és nem is olyan, aki ne várna még fél karral is. Ettől még azt én nem viselném jól, ami sürgős, az nekem is az.
- Kettőt is. De az egyik nem az én világom, a másikra meg időm nincs - részigazság. Valóban tudok kettőről, ellenben az egyik csak nem érdekel, a másik viszont nem idő kérdése, de ez már nem tartozott senkire, nemigaz? De. a kérdés milyensége ellenére meg sem rezzentem, nem szoktam különösebben rosszul kezelni ezt, elég sok személyes kérdést kaptam már az évek alatt, hogy egy ilyet valóban csevegésként éljek meg.
- Hm - néztem egyből meglepetten a számra, aztán csak elhagyta egy megvilágosodó hang a számat. Willt elég jól ismerem már, ez így teljesen rendben is lesz. Évfolyamtársak voltunk, előtte a Bagolykőben is találkoztunk már, most pedig kinéz, hogy a főnököm lesz.
- Azért van itt, hogy ne engedjem oda, ezen nem kell aggódni - közöltem vidáman és magabiztosan, ezt szerettem a munkámban, hogy tényleg mágia feletti csodának tudom tekinteni, amit néha véghezviszünk. - Merre dolgozott eddig? - Érdekelt, nem kellett tudnom, de akartam, ilyen ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Majdnem biztos voltam benne - és az a hajszál körülbelül annyira állt távol, mint én a pillanat töredékében, mikor a papír fölé lestem -, hogy az értelmetlennek ható, ám kötelező kis részek zavarhatták meg. De hiszek neki, ha rendben érzi, hát így van. Ha eltitkolt egy terhességet, nem én leszek az, aki számon kéri... bizonyára. Nyilván attól a cirka felelősségvállalástól, amit az aláírásom majd jelent másképpen kéne gondolnom. Én is tudom, de mindig volt bennem egy él annak irányába, hogy nem tartják eléggé jónak amit adhatok én vagy más orvos és leginkább dísznek veszik a javaslatainkat. Ő még nem tudtam hova tartozik, oda, aki hajlandó a saját épségéért együttműködően tartani ezt, vagy aki nem. Egyszer kiderül. Gondolom.
- Szaladgálni...milyen édes - megfogalmazás persze. Ennek ellenére a mosoly mellé csak vontam egyet a vállamon, még csak gyanúsnak sem véve ezt az egészet. Mert miért érdekelne ez bárkit egy csevegésen túl, pláne, hogy én hoztam elé. - Régebben itt a környéken, de úgy néz ki, hogy Bogolyfalvára kerülök állandó gyakorlatra. Így inkább ott lesz valószínű - osztottam meg könnyedén a dolgot, majd a magam részéről le is tudtam az iratok hitelesítését és végül felegyenesedve hátráltam el tőle a saját példányaimból párral, még az utolsó éppen várt az aláírására. Érdekes volt, hogy mennyire könnyen és vidáman kezeli ezt. Rengeteg ember bejön ide és stresszelnek, vagy meg sem szólalnak. Izzadnak, messziről látni, hogy a pulzusuk valahol 110-150 között jár és falfehérek. Vagy rengeteg orvost evett már meg - nem szó szerint persze, bár valahonnan csak megnőtt ilyen magasra!
- Elhivatott és bátor - mondtam a tények mellé, mert bár ez szinonimája lehetne az abnormális és eszetlen viselkedésnek, mégis inkább bók volt. Még magam is meglepem néha ezekkel. Tisztelem a munkát amit végez, ahogy minden emberét, mert a maguk nemében a nagy egész részei. - Nincs ez másként egy szakmában sem. Sokan félnek az elméletből kilépni, mások meg túl határozottak... nos, a semmire.
Sosem akartam ilyen lenni, de nekem is megvan a magam keresztje. Már csinálhattam volna a gyakorlataim rendesen korábban is, én azonban amíg nem voltam elég jó - a saját mércémnek -, nem vállaltam és vágtam bele, de most úgy is érzem jól tettem, nincs rám panasz és meg lehet bennem bízni.
- Örülök, hogy találkoztunk. Minden jót, Mr. Payne. Aztán csak óvatosan a nőstényekkel - szélesedett ki a mosolyom, ahogy megvártam, még elhátrál az ajtóig, majd a tekintetem rá függesztve figyeltem, ahogy távozik, azaz majdnem teljesen, mert még kellő figyelmet tudtam szentelni utána is, mikor visszalesett és még el is nevettem magam egész halkan a kezem a szám elé kapva. Összerendeztem a papírokat, aztán a tollat a kis zsebre függesztve pár pillanattal később én is kinyitottam az ajtót, hogy a recepció felé pillantva jelezzem, küldhetik be a következő pácienst.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Hétfő van, és szerintem ezt még soha korábban nem éreztem ennyire. Ma két gyerek vérzett össze, egy meg még mellé le is hányt. Persze, kicsi és beteg, ettől még minden volt, csak a napom fénypontja nem. Bár fix munkaidő... lenne... ennek ellenére leginkább az utolsó beteg távozásáig vagyunk, mi legalábbis a másik gyakorlatot végzővel. Ezért lehet, hogy fél kilenckor sikerült átszaladnom egy utcát és hazakeverednem, hogy egy tíz perces öltözés és sminkigazítás után ugyan ilyen sebességgel, a hatalmas sarkakon is, még időben lenyomjam a cukrászda kilincsét. Nem tudom megmondani mióta vágyom arra a szelet tripla sóskaramellás tortaszeletre, de most ölni tudnék.
Nem viccelek.
Az egyik idős néni rendesen meg is nézett, ahogy sebesen téptem fel az ajtót és lavíroztam el közte, meg a kedves unokája - gondolom, de sosem lehet tudni - között. Egy bocsánatkérő mosollyal azért utánuk pillantottam, még nem a pulthoz is estem, majdnem szó szerint, de egy HATALMAS hát volt előttem. De most komolyan, nincs erre valami szabály, hogy a kisebbek előre meg ilyenek? És ez még nem volt a teteje a pofátlanságnak, teljes ráncvonulat költözött a homlokomra, amikor megláttam, hogy a pultos kislány kiemeli AZ ÉN szelet tortám, majd kiteszi egy villával. Rántottam egyet az idő közben kicipzározott bőrdzsekimen, majd lendületesen átbújtam a fizetős kar alatt és elhúzva a sütit - és a villát is - megkerülve néztem rá.
- Nem nagyfiú, ez az enyém, nem kell az neked oda - néztem a hasára, bár addig még csak az arcára se, volt fontosabb! - Orvosi jó tanács!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elég jók a reflexeim, és ha eldöntök valamit, általában azt úgy meg is próbálom véghezvinni. Nem vagyok profi vagy megállíthatatlan, de mindig azt mondta a bátyám, mikor kicsik voltunk, hogy a meglepetés ereje minden tanult, vagy tanulatlan, de bennük rejlő tudáson felül tud kerekedni. Igaza volt, nem mintha sokszor használnám, de most még engem is meglepett, milyen könnyen maradt a pici tányér a kezemben, a másikban meg a villa, amit lelkesen lóbáltam beszéd közbe még mutogatva is vele, mielőtt a tortába szúrtam volna. Addig jó helyen van ott.
- Mindjárt zárnak, minden féláron van, majdnem ingyen volt - jegyeztem meg a kis ártáblákra pillantva, majd most először fel a férfire, akit amúgy még csak pillanatra se láttam eddig. Legalábbis nem emlékszem, az biztos, pedig szoktam, nagyon aprólékosan. - Az előbb csak annyit mondtam, hogy jót teszek a vonalainak - mosolyogtam szélesen kicsit oldalra is billentve a fejem, majd fogtam magam és a legközelebbi asztalnál a székre csúsztam letéve a sütit és a kabátomból kibújva a támlára csúsztatva azt. Persze egyből elkezdtem kotorászni a zsebemben, és pár knúttal ugyan több volt, de kitettem az árat. Nem tolvaj vagyok, csak éhes, és megkívántam, és szükségem van erre. Esküszöm jobban, mint a levegővételre, így mikor az első falatot levágom a villával és megkóstolom egyből elégedett sóhajjal, már majdnem nyögéssel vigyorodom el még a szemem is lehunyva, mielőtt a kezem a szám elé emelném. Nézek rá, látom, hogy nem lett boldog tőle, de azért na. - Ha gondol...ja, a másik feléből azért hagyok. Vagy adok... - nem volt tiszta milyen tiszteleti fokot preferál, de azért igyekeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem különösebben koordináltam az evőeszköz mozgását, ahogy mondtam neki ezt-azt, ezért is nézhetett furán a néni, aki éppen az elcsomagolt tálcájával indult kifelé. Egy pillanatra belém is szorult végül a szó, ahogy összeakadt a tekintetem a férfivel, de aztán csak billegtettem a fejem, hogy jó. Ha szerinte nem az áron múlik, nem értem, minek hozta elő, hogy ő már kifizette.
- Nem mondtam, hogy ebben kételkednék, ez olyan jövőbeni tanács - javítottam ki, mielőtt sértésnek veszi. Én próbáltam az előbb vicces lenni, ezek szerint nem vagyok jóban na, mert megbántani nem akartam, általában senkit, csak úgy kicsúsznak a számon a gondolataim. Azért megválogatva, de elég nyersen. Figyeltem még leülés és az apró kitevése közben, ahogy sikeresen szerez azért még valami sütit és kicsit nyugodtabban ettem meg az első falatokat. Amik elég nagyok voltak, ha akarom félben, kétszer befér, de ugye nő vagyok és tudok szépen is enni. Pedig éppen ölni tudnék, annyira éhes vagyok. Nem tesz jót ez az életvitel semmi diétának.
- Miii, én neeem - meredtem rá nagy szemekkel egészen elvékonyodó hangon, kicsit zavartan. Teljesen csak a süti volt a cél, igazából semmit nem tudtam hirtelen mondani, pedig olykor elég nagy a szám. - Biztos?
A tányért elfordítva, a még nem megtámadott felét az irányába tartva kicsit az asztal közepe felé toltam. Ott még éppen volt pár karamellakocka is, ilyen pici rajta. Azt hiszem azért lettem elviselhetőbb, mert a tortaszelet fele már a hasamban nyugodott.
- Minden este jövök, mióta itt vagyok, de még sosem maradt ebből - mondtam kicsit elszomorodva is. Azt hiszem durván labilis vagyok fáradtan és éhesen, így csak sóhajtva fogtam a szalvétát és igyekeztem nem a rúzsom leszedni, hanem csak a nagyobbik részét a tortának, ami elkenődhetett. - Reggeltől estig dolgozom, néha tovább is, mint kellene, és ilyenkorra érek ide. Szívesen jönnék máskor, de ez... nem igazán lehetőség még. De te is jöhetsz napközben is...nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mondhattam volna azt is, hogy egyél inkább több vitaminban gazdag zöldséget, fehérjeforrást... - vontam meg a vállam, ahogy a villámmal falatot szeltem a sütiből. Érdekes dolog efelett a cukortömeg fölött ilyeneket ajánlgatni, de nem is kifejezetten meglepő. A gyógyításban dolgozok jó fele gyorskaján él, nem étkezik rendesen és még csak nem is érdekli, aztán ők adnak tanácsot. Nem szeretnék képmutató lenni, én sem ehetek mindig ilyeneket. Pláne ilyen gyorsan, de ahogy néztek rám - ránk -, csak sejtettem, hogy nem, nincsenek még egy órán át nyitva, szóval vissza is kaptam a szemeim a sütemény eredeti tulajára. - Nem tudod mit hagysz ki. Nem, nem a közénk állásra gondolok, az ízre... - mosolyogtam a villát szorongató kezem a szám elé is húzva kicsit, de aztán csak megint visszatértem a sóskaramellás csodához, nagyon elégedetten hümmögve is mellé. - Miért iszol koffeint este? - kérdeztem nem igazán törődve ilyen illem - nem illem dologgal. Látszott, és így logikusan adta is magát, ha nem munka, akkor meg még inkább értelmetlen. De legalább megértette a gondom, ami lehet nem is létezett volna, ha nem éppen kívánósabb, kopogó szemű estén jövök elsőre és látok vele kisétálni egy kislányt. Majd az üres pultot. És ez nem ismétlődik meg még párszor, rendesen érthetővé válna mindenki számára, miért is siettem haza átöltözni, majd vissza.
- Ez lett a szerencse napom - vontam picit a vállamon, mielőtt ráfüggesztettem volna a tekintetem és még bólogattam is. Én tudom milyen rövid tud lenni az ebédszünet, és örülsz, ha közelebb, minden válogatás és távolba menés nélkül meg tudod oldani a szusszanást. Eleve ha jut ilyen. Édeskevés, de valahogy munka közben nem is szokott annyira zavarni, ilyenkor a végén érzem meg. Aztán mielőtt a sütim utolsó falatához értem volna - és sikerült letenni a villám önálló akarattal! - felé nyújtottam a jobb kezem.
- Jasmine vagyok. És egyébként még sosem csináltam ilyet... - márhogy a lopást, de gondolom ez nyilvánvaló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Őszintén? Mindkettő - billentettem oldalra a fejem még elgondolkodó arcot is vágva egy pillanatra, hogy aztán el is nevessem magam ezen az egészen. Néha belegondolok, hogy miket mondok és még én is megértem, miért néznek rám vissza úgy, ahogy. Sokat akarok, aztán meg nem eleget, meg vannak gondjaim a beszédem fékezésével, főleg azóta hogy megvan a készségem. Nem, itt most nem egy két éves kislányra kell gondolni, aki beleszeretett a saját hangjába és azóta le se lehet lőni, inkább a tényre, hogy mióta merek nyitni, túlságosan is megteszem. Ijesztően egyesek szerint, most is csak úgy mosolygok ide meg oda, holott eltulajdonítottam a sütijét, aminek a fele már el is tűnt a hasamba. Szerencsére nem látható bizonyítékot képezve. Ahhoz több süti kéne, hogy olyan legyek, mint aki felszedett öt kilót.
- Megéri, tényleg. A kávénál jobban is, a cukor nem jó, a legtöbb nagyon rossz, ha engem kérdezel, de a koffeinhez képest még mindig jobb - nem ugyan azt okozzák, nem is egyforma a rontási skálájuk, de ha van egy prioritási háromszögünk, közelebb áll a cukor a hasznosítható dolgokhoz, bizonyos mennyiségben, még a kávé az alkoholhoz. Nos, ezt nem kell magyarázni!
- De nagy a kezed - közöltem teljesen indokolatlanul és ide nem illően, de olyan furcsa volt megfogni, mindenesetre végül levettem a tekintetem onnan és visszanéztem rá ahogy elhúztam a sajátom még grimaszolva is kicsit. - Iiigen, ez a hobbim. Kifizetett sütemények lenyúlása. Szigorúan az utcai limonádék elvétele után - bólintottam párat kicsit talán mérges arckifejezéssel, mert bár vicceltünk, azért ezen illik megsértődnöm, nem? Nem tudom, igazából nem éreztem rosszul magam, kaptám már nem viccként, indokolatlanul jóval rosszabbat. - Nagyon megéri az erkölcsi bizonyítványba a pecsétet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Furcsa, hogy két ember, akik egy időben naponta találkoztak, majd mikor újra összehozná az élet nagy kihagyás után az isten háta mögött történik mindez. Nem volt bajom ezzel a községgel, mai azt illeti biztos voltam benne, hogy megvannak a maga szépségei, de ahhoz még nem volt elég szerencsém. Nem ma, hanem úgy egyébként, jártam már itt, de az iskolás éveim amúgy is sokszor szeretném elfelejteni. Az egyetem hozzám közelebb állt, könnyebb volt lelkileg és emberileg, bár nyilván mindenki máshogy éli ezt meg. Örültem azoknak, akiket megismertem és a sikereiknek is, velük tudtam értékelni őket.
- Ami azt illeti - kezdtem bele sejtelmesen, de az érdeklődésem és a pincér lány kicsit félbe szabta a gondolataim, így elsőre elmaradt a nagy és drámai indítás. Biztosan meg lett volna pedig az a nagyon visongós öröm, részemről legalábbis meg van mert én elég boldog vagyok tőle.
- Hát heló, Mona - hajoltam kicsit lejjebb, hogy közelebb kerüljek hozzá, a kezem pedig elé tartottam, hogy felmérhesse ki és mi vagyok, csak óvatosan. Aztán ha engedte, megsimogattam a szép kis fejecskéjét mielőtt nagy mosollyal továbbra is visszaegyenesedtem volna a helyemre. - Az a lényeg, hogy veled rendben legyen, a többi ember amúgy is fura - intettem is le hanyagul, majd ezután el is nevettem magam. Kicsit vicc, kicsit nem. Tényleg tudtam a gondolattal azonosulni, de ennyire rossz nem volt azért a helyzet.
- Ó! A rendelő - emeltem fel a mutatóujjam, hogy végre eszembe jutott, amit elkezdtem. - Jó is hogy mondtad, meséltem, hogy én még gyakorlat közben vagyok, nos, februártól itt lesz Will embereként én is a rendelőben - néztem rá széles vigyorral és büszkén. - Meglepetés? - kétkedő, kissé kérdő hangsúllyal ejtettem ki a szót végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egy ispotály élete sosem mondható lassúnak, így a várakozásom munkakezdés előtt eléggé kellemetlennek tűnt, azt éreztem, hogy sosem jön el a kezdés és hogy ilyen nincs. Aztán jött a gyógyítók vezetője és megmutatta ki és hova mehet, én persze egyből a sűrűbe kerültem, de nem mondhatnám, hogy bántam. Bár tény, a nagy lendületben, amivel megtaláltam a lányt levegőt nem sokat vettem a mondataim között.
- Bella - ismételtem meg még bólintva is két aprót magam elé, reméltem, hogy nem leszek feledékeny, így nem írtam fel sehova, csak figyeltem. Nem hangzott rosszul, hogy látott már más világot is, sőt. Szerintem nagyban hozzájárul ahhoz, hogy valaki a legjobb legyen, ha minél sokszínűbbek a tapasztalatai. Bár a betegek mindenhol betegek, biztos van eszközben, szabályokban, valamiben, ami jobb vagy rosszabb eltérés. Erről azt hiszem egy egész délutánt el tudnék vele csevegni, vagy csak úgy magamban és őt a hallgatásomra kényszeríteni, de nem teszem. Csak elmosolyodom a kapott válaszokon, majd követem is őt.
Kisfiú, rémült és még sírdogált is. A mappát szorongatva néztem egészen bátorítóan a vörös lány mögül, mert bizony ha rajtam is mást látna, akkor bizonyosan tovább törne az a mécses. A szakosodási lapomon a három megjelölésből az egyik a gyermekosztály volt, nem állnak tőlem messze az ekkora kis emberek, pont ezért kicsit próbáltam is úgy tenni, ahogy azt jónak láttam, azért is álltam félre az útból, de megkerülve az eszközöket és a lányt a fiú oldalához sétálva guggoltam le, így a fejem a térdei magasságában volt. Megvártam még elindul a kollégám majd a kisfiúra mosolyogtam.
- Nagyon régóta fáj már? - kérdeztem rá végül arra, ami érdekelt, mert bár jelen esetben nem lennének itt, ha nem lenne nagy szükség ránk, de mégsem mindegy hogy mennyire friss az eset. Amint válaszolt én is felálltam és Bella után sétáltam. - Szerencsés, egyszer volt egy kisfiú az orrában egy fémdarabbal, fogalmam sem volt akkora hogy fért oda bele - néztem a vörös lányra egészen halkan beszélve, hogy végül az üvegekre nézzek.
- Meggyorsítanám az anyagcseréjét... azaz, hashajtó, de valamelyik kíméletesebb, mert az is generálhat hasgörcsöt és így sem érzi jól magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nehéz volt a tekintetem még beszéd közben is Blo-n tartani, és nem untatott vagy hasonló, hanem tényleg édes kis rosszcsont volt vele. Olyan hamis volt, ahogy hol felém szagolt a levegőben hol apró nyüszítéssel visszavonulót fújt. Én szívesen ismerkedem, ezzel aztán nincs gond, valószínűleg ha nincs ekkora motivációm pályaválasztáskor, akkor még állatorvos is lehettem volna. Vagy egy sima kutyakozmetikus. Nem kell lenézni, nagyon szép szakma ám az is. Rengeteg ilyen van és tisztelem azokat, akik csak egy csavarhúzót is megemelnek életükben, nem csak az én kezem van élet meg halál fölött.
- Meg szokta érni. A volt koleszos szobatársamnak volt egy nyula, aztán vett mellé egy cicát és összeszoktatta őket, addig a nyuszi karmolt meg oda is kapott, azóta meg? - nevettem el magam legyintve is egyet, jelezve, mennyire eltűnt ez. Debora és az ő állatai elég maradandó élményt hagytak, mert rendesek voltak velem, szerettem a lányt és vele lakni, sajnáltam is, mikor az előző vizsgaidőszak végén elköszöntünk, mert ő befejezte az egyetemet. Elment kutatni valahova messze, most éppen fanatikusan vadássza a lehetőségeit a sellők tanulmányozásának. Blo után ő állt hozzám a legközelebb, furcsa módon olyan jó érzésem volt tőle, hogy jó emberek vesznek körül és tényleg a barátaimnak mondhatom őket.
- Az, kellett egy kis segítség, de elfogadták a jelentkezésem és már Willel is egyeztettem - bólintottam párat, mielőtt viszonoztam volna boldogan az ölelést. Ezt jól megtanultuk szerintem, a közös öröm az mindig jó, sajnos volt óra, amikor ellentéten is osztoztunk, de itt vagyunk, és miből lesz a cserebogár?
- Igen, egy helyen. Három helyet kellett megjelölnöm, a gyermekosztályt, a varázslények okozta sebesülések ellátását és a bájital – mérgezések specifikus csapatát jelöltem meg, még nem tudom hova kerülök, vagy több helyre-e - meséltem el neki végül a teljes történetet, ahogy lassan visszaültünk és a nénik is visszafordultak a teáik és kávéik fölé, sőt, a pincérlány a magunkét is kihúzta, én pedig megköszönve neki fordultam vissza a barátnőmhöz.
- Ha választhatnék a varázslények okozta balesetek elég nagy kihívás, de itt talán a gyerekekkel lenne elég munkám - mert ismer, ha én dolgozom, nem tudok megülni és a várakozás nem a barátom.