34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hannah Schwarz összes RPG hozzászólása (96 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. január 28. 23:59 Ugrás a poszthoz


- külcsín -


Sóvárgó tekintettel bámultam az órát, miközben a csapatnyi óvodás, akik pillanatnyilag az én és másodmagam gondjaira voltak bízva szétszedni készültek a termet. Néha úgy éreztem, bár nem töltök itt olyan sok időt, hogy nekik nem felügyelőkre, hanem nevelőkre lenne szükségük, rendre és fegyelemre emellett. Aztán mindig eszmélek, hogy csak eltúlzom. Évekig engem kezeltek és nevelgettek így, elvesztem a fényben, pompában és a pénz világában, ahol közel a legfiatalabb én voltam. Sokszor fordul meg a fejemben, hogy ezt jól átgondoltam-e, de visszakozni biztosan nem fogok, egyszerűen bele kell még ebbe szokni. Kezdetnek mondjuk végre a látványos várakozáson túl cselekedhetek is. Heves fejrázás és mutatóujjam felmutatása mellett próbáltam az egyik kisfiút rendre inteni, aki csak nevetve rohant el mellettem a kezében egy műanyag ollóval. Arcom a kezembe temettem, amikoris végre meghallottam a jelzőhangot, szünet jön. Szerencsére, avagy sem, ez nem rám várt már, hiszen eddig tartott számomra a mai nap papíron. Lelkesedésemnek igencsak híján voltam már, amikor sikerült az aprócska székeket visszatennem a helyükre, eltakarítani a papírmaszatokat és a szemetet. Egy grimasz kíséretében engedtem ki a tüdőmben ragadt levegőt, majd megigazítva a ruhámat sarkon fordultam, hogy elhagyjam a helyet a holmimmal együtt.
Egy modell mindig modell marad. Bármennyire is érezhető ezen a helyen, hogy az ember addig maradhat tiszta, higgadt és szép, még ajtón kívül van, én igyekszem sorozatosan rácáfolni, természetesen sikeresen. Széles mosollyal az arcomon tűrök el egy tincset, miközben a blúzomon ragadt papírdarabot próbálom eltávolítani ügyesen. Fel sem nézek pár pillanatig, csak a „néni” jelzőre, és még éppen időben állok meg, hogy ne történjen ütközés. Komoly arccal bámulok a férfire és a kislányra pár pillanatig, majd visszaintegetek kicsit egykedvűen a leányzónak. Aztán egy pillanatra elakad a nyelvem a német köszöntésbe, de gyorsan sikerült ezt korrigálnom.
- Szép napot nektek is. Ami azt illeti, éppen szünet van, így nem nagyon ér rá senki nálam okosabb, de talán valamennyit én is segíthetek. Tegeződhetnénk?
Oldalra billentem egy kicsit a fejem, ajkaim mosolyra húzódnak, még se tűnjek már olyan komolynak. Tulajdonképpen kételkedem abban, amit kijelentettem, igen kevés személlyel találkoztam itt, aki okosabb lenne, de az előkészítő ügyeit illetően többnyire fedi a valóságot. Ám ez maradjon az én titkom. Belenyúltam a táskámba, hogy kihúzzam a legfrissebb prospektus egyikét, és át is nyújtottam, amiben beiratkozási és konzultációs időpontok, valamint egyéb alkalmak dátumai szerepelnek.
- Ebben benne vannak a legalapvetőbb infók. Szeretnétek esetleg benézni milyen is a csoportszoba, a játékok?

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. január 30. 15:01 Ugrás a poszthoz


- külcsín -


Rövid időn belül sikerült túllépnem a tényen, hogy távozni készültem és még holmi mosoly is bujkált a szám szegletében, miközben érdeklődtem. Örömmel vettem, hogy a tegeződés nem lesz gond, hihetetlenül öregíti az embert, ha még a „néni” mellé kap pár magázó szót is. Rólam pedig sok dolog elmondható, de az, hogy ehhez korban lennék a legkevésbé. Flóra és Viktor – ismétlem meg magamban, hogy memorizálhassam a neveket, mióta itt dolgozom talán ez lett a legnagyobb feladat. Sok itt a gyerek, akiknek furcsábbnál is furcsább nevei vannak sokszor, a származásukról nem is beszélve. Nemzetközi a hely, az egyszer biztos.
- Hannah vagyok, én is örvendek. És semmi gond, a gyerekektől már igazán megszoktam.
Mondom felnevetve egy pillanatra, igazság szerint egyáltalán nincs így. Nehezen viseltem a helyzetet és a nyelvbe is bele-bele botlottam, de szerencsére annyi türelemmel engem és a munkatársaimat is megáldották, hogy ez ne okozzon nagyobb bajt. A gyerekek között amúgy is sok a nem magyar anyanyelvű, van olyan, akivel németül is remekül szót tudok érteni, élvezem is ezt.
Csak bólintok egy aprót, hogy igazán semmiség, mert ez is a helyzet. Nekem nem fáradtság ezeket átadni, vagy megmutatni. Igazság szerint azért volt nálam, mert kell az egyik gyakorlati beszámolóhoz, de most a legkevésbé sem zavar, majd hozok egy másikat. Körülnézek, és a felajánlásra azonnal arrébb is lépek, hogy mutassam merre megyünk, majd a bölcsisek szobájába vezetem őket, a kislányra közben többször is. Aranyosnak és lelkesnek tűnik nekem, annak ellenére is, hogy nem egyből gyerektömegeket, inkább egy üres és felfedezésre váró játékbarlangot talál. Általában azért nagy a zsibongás, most viszont viszonylag kiürültek a termek.
- A lehetőségek miatt, bár gondolom ezt a legtöbb intézmény elsüti, mint választ. Sok olyan felkészítőtanár foglalkozik már a nagyobb bölcsisekkel is, akik az iskolásokat oktatják. Nagy figyelmet kapnak, főleg most, mert elég sokan vagyunk segítők is akik gyakorlatot teljesítenek például.
Avatom be némi kulisszatitokba is, ahogy lassan válaszolgatni kezdek, azonban a figyelmem többnyire a kishölgyre irányul, akinek kinyitom a bezárt játékos szekrényt idő közben, mert mára már elpakoltunk, de oda se neki. - Egyébként kislétszámú csoport van, így mindenkire oda lehet figyelni, meg ők is könnyebben barátkoznak egymással. Nem tudom, Flóra hogy viseli a többi gyereket?
Mikor a mondatom befejezem, felegyenesedve a szekrénytől visszalépdelek a férfihez, hagyva, hogy a kislány maga kalandozzon, a legnagyobb baj úgy is csak az lehet, hogy elmerül a plüsstengerben. Mosolyogva hallgatom az okfejtés, bár igazság szerint fogalmam sincs a helyzetről a többi helyet illetően. A Shanes az egyetlen, amit az országban ismerek, bár megkockáztatom európai szinten se egészül ez ki kettő másiknál többel, nem a profilom, na.
- Érdemes lehet olyan környezetbe íratni akkor, ahol hasonló a helyzet, néha segíti is őket a hirtelen megmutatkozás feldolgozásában, ha hasonló gyerekek veszik őket körül. Mikor kezdene pontosan, a következő tanévvel?
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. február 9. 17:22 Ugrás a poszthoz


- külcsín -


Egy percre gondolkodóba estem, mennyire volt jó ötlet belefolynom ebbe, de szerencsém, hogy igen könnyen feltalálom magam, még az ilyen helyzetekben is. A legnagyobb meggyőződéssel bólogattam a tegeződős meglátásaihoz, mintha legalábbis magam is ilyen problémával küzdenék, pedig szó sem volt róla. Világ életemben nagy emberek között mozogtam, jóval idősebbek vettek körül, de természetesnek vettük ezt a bensőséges viszonyt, a magázódás tényleg erős tiszteletkifejezésnél merült fel, na meg speciális esetekben, mint szülők és köreik. Mindig illemtudó voltam, így ehhez hozzászoktam, a kisgyerekektől is inkább csak furcsán vette ki ez magát, hiszen hirtelen jött minden. Én akartam ide letelepedni, kicsit elülni a fénytől és pompától, mégis nehéz volt ettől még.
- Illetve, bár kinek és mi előny, talán az is lehet jó, hogy lévén nem egy nyüzsgő, városi környezet ez, a gyerekeknek is könnyebb, ki lehet velük mozdulni bátran az intézményen túl is, van egy nagyobb játszótér ugye a faluban is, meg azért itt tényleg elég családiasan fogják ezt föl, ahogy láttam.
Igen, őszintén meg kell vallanom, hogy inkább észlelem mindezeket, nem vagyok valami régi és nagy szakértő ennek ellenére én se szereznék túl sok jó pontot, ha azzal kezdtem volna, nem tudok segíteni. Inkább áttértem a kislányra, hátha valami fontos felett elsiklanék információ hiányában. Aranyosnak és lelkesnek tűnt, ami elég jó, vannak nagyon nehezen megnyíló és közösségtől irtózó gyerekek, akikkel valóban nehéz is. Reménykedve figyeltem, ahogy felfedez, hogy az utóbbiakból semmit nem fedezek fel benne, még bátorító mosolyt is küldtem felé, mikor éppen ránk nézett.
- Nicht… ez nem lehet gond. Legjobb tudomásom szerint volt már példa ilyenre, és az első pár hétben annyira a beszokás és összeszokás van terítéken, hogy észre sem venni. - Pillanatra természetes reflexként csúszott ki a német tagadás, de aztán mintha mi sem történne folytatom, bár érzékelhető sajnos, hogy vannak ilyen botlásaim.
A tények általában megnyugtatóan hatnak a szülőkre, akik jönnek és érdeklődnek, leginkább ezért is mondom, meg mert így tűnik az egész logikusnak. Másfelől most is vannak kisebbek és nagyobbak a csoportban, biztosan Flóra is hamar beilleszkedne, nem tűnik nekem így ránézésre nagy gonddal járónak. Aztán a kérdésekre csak ajkaim görbülnek felfelé majd leguggolok a törpikéhez és elveszem a plüssöt csak pár pillanatra figyelve arra a hölgyike helyett.
- Néha én is jövök majd, de egy nagyon kedves lány vezeti a jövőre induló csoportot, vele lesztek többet - mondom végig lágy hangon, részletezve kicsit, mi is várható, bár sejtem, hogy a többi kérdés jóval nagyobb prioritást élvez. - Vannak ilyen mesék sokszor, bábozás is akad mellé. Rajzolni, festeni, hajtogatni… vannak közös játékok, de lehet csak a legjobb barátoddal vagy barátnőddel is, arra is van mindig idő, meg mindig jön új nap, nemigaz?
Végigsimítok az arcocskán, aztán a mellettünk lévő szekrényig lépek párat így törpejárásban, kihúzva pedig kiveszek pár színezőt. Majd visszafordulva odaadom neki. Ezek különlegesek, mozgolódnak már most is a papíron, de kiszínezve még szebbek. - Addig is, míg eljön a nagy nap, ezekkel is jól lehet szórakozni.
Felegyenesedtem, majd nevetve legyintettem Viktor megjegyzésére. Igazából tényleg ő fog ide járni, kinek lehetnének fontosabb kérdései? Idő közben két kislány integetve futott be „Csókolom” és „Szia Hannah néni” kíséretében, majd Flórának is mosolyogva köszöntek. Ők most lesznek másodévesek a bölcsiben, de nem látszik meg ez a különbség.
- Réka és Janka is nagyon szeretnek rajzolni, szerintem ezért is jöttek be előbb a szünetről.
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. február 18. 18:05 Ugrás a poszthoz


- külcsín -


Hagytam, hogy az általam adott információkkal meggyőzze magát, vagy legalábbis dűlőre jusson, a szösszenet végére pedig elmosolyodtam. Hát igen, az édesanyák befolyása, az mindent felül tud írni, elég egy apróság, és hirtelen változik a sorrend, mit is tart jobbnak a gyermeke számára. Ismertem azt, mikor egy anya a maga szerint legjobbat döntve rángatja bele a lányát az életbe, iskolapéldája voltam ennek, viszont úgy gondoltam se ő, se más nem hozhat feltétlenül rossz döntést. Csak kinek jobb, kinek rosszabb út vezet onnan tovább. Én a magamrészéről megadtam a kellő segítséget, de nem voltam hívatott senki helyett dönteni, ezért is láttam jobbnak a kislányt figyelni, ahogy felfedezi a helyet kicsit. A kérdései pedig nagyon kedvesek és aranyosak voltak. Hamar el lehet nálam érni, hogy megkedveljek valakit, ez ennek a tündérkének is gyorsan ment.
- Még lehet, hogy aludni kell pár nagyobbat és kisebbet, de gyorsan el fog ám jönni. Viszont… - elgondolkodva egyenesedtem fel mondandóm közben, nem csak az érkező kislányok miatt. Rájuk mosolyogtam, miközben valami olyat próbáltam kipréselni magamból magyarul, ami hirtelen nem jött a számra. Problémás, ha ritkán folytatott idáig hasonló beszélgetést az ember. – Esetleg érdemes lenne személyesen, vagy levélben felkeresni az igazgatót, mindig igyekszik segíteni és jó megoldást találni, előfordulhat, hogy eseti jelleggel addig is beugorhatna néha Flóra.
Ezt már Viktornak mondom, míg magunk között maradtunk, mint egy javaslat. Ha tényleg ennyire szeretné a kislány, én megpróbálnám. Ráadásul így az intézmény is kiismerhetőbb lehet még előbb akár. Kész ötlettárnak érzem magam ettől hirtelen. Persze tekintetem csak ideiglenesen képes nem a kislányokon ragadni, a felelősségérzetem magasabb a csevegési kényszernél, érthető okokból. Az órámra néztem, aztán a falon lévő beosztásra, ki is érkezik hamarosan utánam felügyelni.
- Én nem látom akadályát, de úgy fél óra múlva váltás lesz, pont a jövő évi nevelő lesz egyébként, nekem ugyanis vissza kell mennem Pécsre, mert még van egy esti előadásom.
Míg elmondom a lehetőségeket teljes testemmel a leányzók felé fordulok, akikhez elkezdenek lassan a többiek is beszállingózni az udvarról. Közben a normál méretű oldalt lévő székekre mutatok, hogy Viktor nyugodtan üljön le, mert ahogy elnézem nem egy-két percet kell majd várnia.
- Egyébként, ha nem vagyok indiszkrét, csak felmerült ez a hely, vagy itteni vagy és ismerted már?
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. február 21. 03:53 Ugrás a poszthoz


- Milánó, Olaszország -
külcsín


Az elmúlt napjaim közel sem voltak pihentetőek, ám ha munka van, akkor az alól legkevésbé sem szeretek kibúvót keresni. Megint az ingázásé volt a főszerep, de legalább országon belül kellett mindezt végrehajtanom, amiért mérhetetlenül hálás voltam. Volt egy pesti rendezvény, amin meg kellett jelenni édesanyámék okán, de egy-két fotó után szerencsére utamra is voltam engedve, ezt követően pedig az előkészítőben is vártak. Az újabb problémákkal együtt, persze. Előkerült egy halom papír, amit ki mással, mint az újabb gyakorlókkal lehet intéztetni. Fel kellett vinnem a kastélyba, majd visszahozni, ha megnézték. Ott aztán idegesen és kissé türelmetlenül toporogtam, várva az ügyintézőt, mikor belefutottam egy alacsony, nagyon sárga és nagyon rosszul öltözött… lányba. Az arcomra minden rá volt írva, de nem kíméltem a megjegyzéseimtől sem. Nagyon nem kedveltem a típusát, sőt mi több, különösen felerősödtek az ellenérzéseim egy ideje, amit a divatöngyilkosságos navinés csak tetőzött. De mielőtt még a gondolataim messzebb szárnyaltak volna, konkrét személyekig elhagytam a helyszínt.
Ezek után őszintén meglepett, hogy később felkeresett és segítséget kért. Kissé nehezményeztem az ötletet, azonban amint a telefonom látványos nyomkodásával felhagytam és a hátteremre nézve felsóhajtottam, belementem. Apám pedig nyilván lassan kérné magának a kötelet, de ez egyelőre az én gondom, nem az övé. Megadtam neki egy címet és egy időpontot, ami pontosan a mai nap, én pedig egy jó tíz perces késésben sétálok át éppen a tömegen, néha üdvözölve egy-egy üzlettulajdonost, akik már ismernek itt. Nem siettem el ennek ellenére se a belépőmet, és keresnem se sokat kellett: a legszörnyűbb öltözék tulajdonosa talajszint közelében lesz az én emberem. Ahogy megláttam azt a pulcsit, meg azt a hajat. Minden létező arcizmom összerándult. Gyakran mondják ne idegeskedjünk, mert árt a vonásainknak, de ez, ez a látvány… katasztrófa.
- Édes Istenem. Ugye ez valami vicc? Nem volt valami… ruhád? Áh, hagyjuk. A fodrásznál kezdünk.
Adja ki az utasítást, majd a hárommal arrébb lévő üzlethelyiségre mutat és el is indul a lánykára pillantva. - Mi is a neved egyébként?
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. február 23. 00:47 Ugrás a poszthoz


- Milánó, Olaszország -
külcsín


Természetesen ahogy végigmértem kiszúrtam mennyire tanácstalan és kissé talán elveszett is. Mondhatnám magam kegyetlennek - igen, az is vagyok néha -, de ma nem pesztrálni jöttem, hanem segíteni. De úgy látszik, hogy nem nagyon vette a lapot legutóbb sem, ha képes volt így idejönni. Legszívesebben a fejem fognám és várnám, hogy csoda történjen, de ez nélkülem nem fog bekövetkezni. Meg sem vártam, hogy esetleg magához térjen elindultam és csak a legfontosabb kérdést tettem fel, ha már a napom további részét rá szánom. Jó tudni, hogy is hívják a pesztrált egyént.
- Ciao Bellezza - üti meg a fülem hamar az ismerős, koros hang, arcomra mosoly ül ki és már fordulok is hogy két puszival és egy öleléssel üdvözöljem az urat. A szalon tulajdonosa már az Isten tudja mióta, még pályám elején jártam, mikor először találkoztunk. Ő készítette a második szépségversenyemre a különdíjat nyert frizurám is, egy csoda a két keze, az biztos. Sokatmondóan pillogok az embereire, akik már kezelésbe is vették a velem érkezett lányt, míg engem egy közeli székre invitál. Miközben leülök ő még olaszul mesél pár dolgot, amit részben sikerül megértenem és válaszolnom is rá, ekkor viszont sóhajtva megrázom a fejem. Igen, ideje volna törődni a kishölggyel is.
- A világ egyik legjobb szalonjában vagy, a hajad most olyan, mintha a szomszéd hentes vágná, szerintem csak dőlj hátra és élvezd. Emberivé varázsolnak, már amennyire lehet.
Nem lettem kedvesebb az elmúlt percekben, de írja a többihez, bánom is én. Ezt a jótékonykodást a részemről különben is kezdem kicsit bánni, pontosan érzem, hogy haragból indultam neki és a legkevésbé se hasznos ez. De ha csajos délutánt akar, lássuk miből élünk.
- Inkább áruld el nekem, miért jöttél utánam. Ki van a dologban?
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. február 24. 21:35 Ugrás a poszthoz


- Milánó, Olaszország -
külcsín


Különösebb aggodalmat nem okozott nekem a tény, hogy vélhetően elveszettnek és elhanyagoltnak érzi magát Viktória. Nem voltam az a pátyolgatós, kedves és rendes lány minden esetben, pláne, ha nem csak a felszínes szőke nő bújt belőlem elő. Az a divatkatasztrófa pedig, amit ő behozott a látókörömbe megkövetelte, hogy az ügy mögé álljak. És a lelkem is már majdnem elhihette, hogy csupa jóindulatból mentem ebbe bele.
- Ne legyél ostoba kislány, egy nő két okból képes vérig sértődni a külsejét ért negatív kritikán. Vagy mert van elég önbizalma, hogy tudja, nem így van, vagy mert se önbizalma, se jó külseje. Esetedben gondolom ez még eldönthető - mutattam azzal végig rajta, nem hittem el, hogy nem szokott tükörbe nézve szörnyülködni. - ezzel egyidejűleg pedig az is igencsak nyilvánvaló, hogy ha eddig elviselted, nem magad miatt, vagy miattam jutottál oda, hogy csodás személyemhez fordulj.
Ugyan sosem volt okom rá, hogy gondom legyen a külsőmmel, képes voltam belátni, hogy nem mindenki ilyen szerencsés, és bizony akadhatnak az életben gondjaik. Nekem is persze, csak én ezeket igyekeztem véletleneknek venni, ebben jó voltam. Közelebb húzódtam, szerencsére a gurulós szék engedte is ezt, majd vele ellentétesen, a tükörnek háttal helyezkedve csúsztam félig szembe vele. Elmosolyodtam várakozóan, majd egy hatalmas sóhajjal emeltem égnek a tekintetem.
- Szavanként húzzam ki belőled? Ha rendes segítséget akarsz, könnyebben működik ha őszinte vagy.
Már az meglepő, hogy nem vihorászva simogattam a pofiját, hogy "jaj, majd választunk valami szép sminket, egy ruhát és minden rendben lesz", hanem komoly érdeklődést mutattam. Bár azt még magamban nem döntöttem el, mennyire fontos ez az infó nekem, de úgy tudtam tenni, mintha az lenne.
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. február 25. 01:19 Ugrás a poszthoz


- Amszterdam, Hollandia -
külcsín


Amszterdam amennyire csodás tud lenni, éppen annyira kaotikus is. Legyen szó szimpla kirándulásról a városban, egy látogatásról ismerősöknél vagy a jól megszokott munkáról. Nekem ez utóbbiban volt részem ismételten és egyáltalán nem mondhatnám, hogy nem szívott le teljesen a nap. Hat kivonulás, az azért annak is sok, aki napi szinten csinálja a kifutómunkát, nem még nekem és Kathrinnak, akik éppen a könnyedebb szakmabeliek most. Amennyire ki akartam szállni és felhagyni kicsit az állandó utazással és tanulni inkább, fix pontot keresni, ez annyira nem sikerült. Hazudnék, ha azt mondanám bánom, mert mindennél jobban szeretem csinálni, viszont a nap végére hisztéria közelébe tudnék kerülni pár ital és némi kikapcsolódás nélkül. Talán kicsit túlságosan feszült vagyok az utóbbi időben, de ezt aztán senki nem róhatná fel. Elrontották a ruhám, utána a cipővel volt gond, végül be kellett ugranom egy kezdő helyett, aki bepánikolva hányt a színfalak mögött. Kiadta magából a drágám elég rendesen az izgalmat. De természetesen így is ragyogtam, mosolyogtam és tettem a dolgom.
A bemutató után - amit a meghívottak jó része inkább üzleti kapcsolatok ápolására fordított - egy partira voltam én is hivatalos, természetesen szerény személyem nélkül nem is lett volna igazi. Visszatértem a szállodába, ahol rendbe szedtem magam, átöltöztem, aztán a csapatom a sminkem és a hajam kiigazította még utolsó napi cselekedetként és utakra engedtek. Vörös magassarkúm koppanása visszhangzott, ahol csak végiglépdeltem, egészen ki a hotel elé. Fogtam egy taxit, majd a megadott címre kértem magam.
Út közben, de még kiszállva és üdvözölve a fogadóimat is teljesen máshol jártam fejben. Elvettem a kínált pezsgőspoharat, vendéglátóim szemébe nézve mosolyogtam, majd koccintva lehúztam a tartalmát. Ezután célba vettem a bárpultot, ahol megrendelve az italom fordultam a tömeg felé pásztázva a teret ismerős után.
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. február 26. 00:05 Ugrás a poszthoz


- Amszterdam, Hollandia -
külcsín


Talán egy kicsit gondterheltebb arccal meredtem a pult mögött toporgó srácra, főleg az lehetett az oka, hog amilyen gyorsan csak tudta a kérésem teljesítésén volt. Vettem egy mély levegőt, majd a kristálypoharat forgattam ujjaim közt fogva néhány másodperc erejéig. Nem igazán engedhettem meg sem én, sem más, hogy bármi elnyomja egy ilyen partin a hangulatot, így a legjobb sminkesek is megirigyelték volna a mosolyt, amit magamra festve a tömeg irányába fordultam. A legtöbbször nem szoktam túlságosan elmélyedni abban, minek okán is adják ezeket, ma se tettem így, és nem is szándékoztam jobban belefolyni. Nekem és a lányoknak ez kikapcsolódás volt a munka után, a szervezőknek meg mindig könnyebb volt velünk megfelelő bulvárt csinálni bárminek, vagy éppen bárkinek. Ó, igen, vannak szintek amiken kifejezetten imádtam a műsort csinálni a firkászoknak. Éppen összeakadt a tekintetem a gondolat közben eg ismerős arcéval. Nem tudtam elsőre kiásni gondolataimból a nevét, de mire kimondta a nevem, ez is összeállt.
- Ó, Bálint. Milyen kellemes meglepetés - jegyeztem meg bájos mosollyal miközben felé fordultam testtel, hogy kényelmesebben pillanthassak fel rá. Nagyon hamar elő tudtam húzni a csinos és kissé buta szőke modell lányt a zsebemből, ha úgy éreztem ez a megfelelő, itt egyelőre még nem tudtam mennyire az eszemmel kellene működjünk együtt.
- Üzlet, szórakozás vagy esetleg valami botrány? Várj, tippelhetek? Három az egyben?
Apró nevetéssel léptem közelebb egy egészen kicsit, hogy a hozzá közelebb került gin tonicom magamhoz vehessem, de egyelőre csak a citromos dekorációval babráltam.
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. március 5. 01:39 Ugrás a poszthoz


- Amszterdam, Hollandia -
külcsín


Különösebben nem akartam figyelmet szentelni tovább a tömegnek azok után, hogy Bálint megjelent, ám pár pillanatra mégis inkább két idősebb urat figyeltem, akik látványosan fejezték ki tetszésüket felém. Egy félmosoly kíséretében végül újdonsült partneremre tekintettem. Felkúszott a jobb szemöldököm és arcom se simult ki rögtön a megjegyzésére. Bár igazat kellett volna neki adnom, nem szerettem, ha válogatnak körülöttem. Oka volt, hogy mindig éppen azt kapták az emberek, amit. Én sem veszem mindig komolyan az életet, lehet hiba.
- Azt mindig tudom, és nem tetszelgem, az is én vagyok.
Rákacsintottam, és valahol ez nem is hazugság, ugyan annyi voltam akkor is én belül, mint most. Egyszerűen jóval könnyebb dolgom volt úgy egy társaságban. Elkerülhettem azokat a beszélgetéseket, amiben a férfiak szoktak villogni, ezzel is csak oldaldísz maradva. Azt hiszem elfogadtam, hogy a szakmában így tekintenek rám, és ez az egész járjunk egyetemre a saját magamnak szánt pofonnak indul.
- Ó, Drága. Mókára születtem, már a kifutó után, szigorúan – Azzal végigsimítottam igen látványosan a zakóján, majd az italomért nyúltam, hogy belekortyoljak, mielőtt még bármi is kezdetét venné. Láttam a szemem sarkából, hogy a fotósok errefelé is kacsintgatnak, ez elsősorban nem miattam lehetett, én meg szoktam mostanság úszni ezt. Unalmas lettem számukra. Nem volt kapcsolat, amit kivesézzenek, nem mutatkozom random férfiakkal és a partik száma is csökkent. Szörnyű, már majdnem elszégyelltem magam. Egyre vonzóbb lett a műsorozás. Különben is, éppen mély válságban voltam, hiszen még a legjobb barátom se tudtam lebeszélni élete legrosszabb döntéséről. Kellett a kikapcsolódás.
- Ez a szerencsenapod. De aztán eredményes ötleteid legyenek. Mindeközben elmesélhetnéd mi újság veled, kihagytál pár partit. - Nem kívántam vájkálni az életében, pusztán a felszínes érdeklődés szintjén is kielégítőnek tartottam egy ilyen érdeklődést megejteni. Ha jobban érdekel, vagy fog a mondandója után, nem hagynám később úgy sem ennyiben.
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. március 5. 21:00 Ugrás a poszthoz


- Milánó, Olaszország -
külcsín


Valahogy nem igen sikerült visszavennem a stílusomból, és lassan már én is éreztem, hogy nem csak a lány felé élő ellenérzéseim akartak felbukkanni. Ekkor kicsit megköszörültem a torkom és a Carlo által felém nyújtott poharat elvéve kortyolok a narancslébe. A kishölgynek is nyújt egyet, velem ellentétben ő legalább rendesen közeledik szerencsétlenhez. Mondjuk sajnos nem tudom sajnálni, de ha már beletenyereltem és magamnak csinálom a fesztivált, akkor végig is csinálom. Nem tudom mit is akarok elérni. Komolyan előre le akarom tudni a bennem lévő feszültség kiszórását, vagy esetleg próbálom elfogadni? Az az igazság, hogy az utóbbira már túl sok okból lennék képtelen. Ezt én egyre jobban érzem, nem tudom, és ez a rosszabb. Mindig a szívem után megyek, ebből a sok baromság is.
- Hmmm. Mindjárt érdekesebb! Olyan hazaias a neve, talán német? Honnan ismered? - Egyből felcsillanó szemekkel meredek rá, és ez a tény egyszerre dobott fel és borzasztott el. Nem voltam oda jelen pillanatban a hasonló párosokért. Ennek ellenére próbáltam moderálva magam nézegetni, ahogy lassan készen állt az utolsó simításokra a hajával. Láttam, ahogy fésülgetik a homlokánál, majd oldalt. Az aranykezű úr pedig lelkesen mondta, hogy ez itt egy új műremek. A haj terén egyet kellett értsek vele, sajnos ami alatta volt nem cserélhettem könnyen. Kár. Sóhajtva tettem le az immáron kiürült poharat, hogy pár szót váltsak velük, majd a szükséges dolgokat elintézve a lánykára pillantottam, szabaduljon rá a tükörre, hogy aztán mehessenek tovább.
- Ha kiörömködted magad, induljunk, naaaagyon sok dolgunk van, ahogy látom. Kezdhetnénk a hulladékgyűjtőnél, de mégsem várnám el, hogy ruha nélkül menjünk. Szóval elsőre elmegyünk nézünk pár felsőt, ruhát és fehérneműt. az utca másik felére kell csak átmenni, szerencsére.
Azzal a feltolt napszemüveget a fejemről lehúztam, szemeim elfedve vele, majd kiléptem az üzletből, meg sem várva őt, úgy is utolér.
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. március 9. 19:45 Ugrás a poszthoz


- otthon, München, Németország -
külcsín


Ha létezik olyan, hogy egy alkalom egyszerre dob fel és lesz a kedvencem és tudna elszomorítani, akkor azt most megtaláltam magamnak. Ennek ellenére nagy mosollyal teszem le a telefont, amin éppen az időpont miatt hívtak, biztosan megjelenünk-e. A vállam felett a vőlegények gyöngyére pillantottam, majd határozottan felelve a kabátomért léptem, hogy felhúzva azt elhagyjuk a lakásom. Szerencsére édesapám éppen nem tartózkodik a városban sem, különben totálisan véget vetne ennek a napnak valami hülye ötlettel már. Több variáció is felrémlett bennem, hogyan vinni ezt véghez, el is húzom a szám alig láthatóan, ahogy végigsimítok a szoknyám fodrán, hogy tökéletesen álljon. Na nem mintha eddig gond lett volna vele.
- Különben elkezdhetnél a legfontosabb dolgokon gondolkodni, mint csokornyakkendő vagy nyakkendő? Milyen színben maradtatok, már ha van, vagy ez is szabad terep? Komolyan, esküvőszervezőnek kellett volna mennem, akkor legalább az normális és szép lenne aznap...
Igazából remekül elfecserészem általában magammal is, de itt most tényleg érdekeltek a dolgok. Ha már voltam ilyen iszonyatosan lelkes - se -, hogy tényleg ennyire a tanú szerepébe bújtam, és én magam érdeklődtem, hogy öltönyt néz-e velem, vagy más terve van-e. Kezdtem egyre jobban érezni, hogy napról napra kevésbé tetszik és tudok megbékélni, viszont hallgattam, mint soha nagyjából.
Szerencsére közel volt az üzlet, ahova igyekeztünk és már külön csak ránk várva elő is voltak készülve. Mosolygósan üdvözöltek minket, szerencsére minden félreértést mellőzve, itt már ismernek legalább. Nem zavartattam magam, a kabátom felakasztottam a fogasra, aztán egyből pár kirakott példányt tapogattam végig. Néztem a vonalát, a színeit és az anyagát. Túlzás lenne - engem ismerve mindenképpen -, hogy mindet rendben találtam, de szép darabok voltak legalább. Tekintetemmel persze lopva végig Sebbyt kerestem. Érdekelt nagyon, hogy vajon most látok-e rajta bármi lelkességet... Érdekelt csak? Maradjunk ennyiben.
- Szeeerintem kezdjünk egy alap öltönnyel, csokornyakkendővel, feketével. Hm?
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. március 9. 22:30 Ugrás a poszthoz


- otthon, München, Németország -
külcsín


Felvontam a szemöldököm, felé fordultam, hogy már a kérdés is sértő! Persze, hogy szeretném! Miket gondol rólam, hogy leadtam az igényeimből pár hónap alatt? Ugyan már, nem más bolygóra, csak pár országgal arrébb megültem a fenekemen. Ettől még Hannah vagyok, minden jóval és legfőképpen rosszal együtt. Miután az arcomról minden leolvashatóvá vált késznek ítéltem magam és el is indultam. De csak a fejem megingatva sétáltam el mellette. Persze egyáltalán nem érintett ilyen mélyen a téma, ezt ő is tudta, de szerettem legalább ezt eltúlozni, nagyon jól illet a szép arcomhoz és a szőke hajamhoz. Túlságosan is néha.
- Szép, ebben biztos vagyok, erről gondoskodom. De a normális részét azt hiszem nem véletlenül nem cáfoltad.
Megforgatva a szemeimet néztem rá, és gondolkodtam. Lépjek túl rajta... ahham, végül is, tényleg ennyit kéne csak tennem. Nem is foglalkozni az egésszel, elengedni rohanjon csak a vesztébe feltett kézzel, éljenző hangkiadással és vigyorogva. "Jövök már!". Nem. Csak nem, nem véletlen hogy itt vagyok mellette, ahogy a barátságunk sem csak egy hobbi. Szerencsére a megérkezésünk adott elég egyéb elfoglaltságot ahhoz, hogy ezt a témát ne akarjam jobban kivesézni.
- Ha szín nincs is, valami más fontos? Virágok, például? Vagy az sem érdekli a kedves arát? - Nyomatékosan használtam a kedves szót, egyáltalán nem mellőzve a gúnyolódást. És valahogy a suttogás sem erősségem, de azért ügyeltem, hogy más ne folyjon bele a beszélgetésünkbe. Nagyon szerettem vele vásárolni, nézelődni, vagy úgy bármit. Egyszerűen csak jó volt ez úgy, ahogy volt, talán ez segített, hogy nyugton elmerüljek a darabokban, amíg meg nem éreztem a közeledtét. Megadóan sóhajtottam fel, jelezve, hogy egyelőre befejeztem a szurkálódást.
- Ráérünk, akkor nézzünk meg többfélét. Én lecsücsülök oda, ma te leszel a kifutón. - Hatalmas vigyorral nyomtam egy csókot az arcára és már a kényelmes puffokra is vetettem magam. Kereszteztem a lábaimat, aztán vártam a műsort. Ritka, hogy nekem jut a nézői szerep, na.
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. március 10. 01:01 Ugrás a poszthoz


- otthon, München, Németország -
külcsín


Teátrálisan dobom hátra a hajam, majd ezzel túl is lépek az iménti megjegyzésem. Van, ami az életem része és nem kívánok alább adni, ha elfogadják, ha nem. Bár utóbbi eset nem hiszem, hogy valaha fennállt volna a környezetemben, ugyanis az olyat nem tűrtem meg rövidtávon sem. Apám külön műfaj, azt egy másik lapra sorolnám jelen helyzetben.
- Azért sírnak, mert elkenődött a sminkjük, láttad már mekkora fekete, szemfestékmaszat van rajtuk? - Természetesen tisztában voltam vele, hogy nem kikenték magukat a jegesmedvék, azonban ezt nem hagyhattam ki. Tulajdonképpen imádtam, hogy ilyen kis aranyos a felfogása és a néha belőle dőlő hülyeség mindig fel tudott vidítani. Meg a rutin és az évek kellően fejletté tette az érzékeim, hogy meg is értsem, mivel és mit szeretne érzékeltetni. A síró, elhagyott, magányos kisállatok sosem jelentettek túl sok jót. A virágokkal annál nagyobb barátságban voltam, előbb hitetlenül, majd kissé sértetten, persze túljátszva pillogtam rá.
- Kála, mi? Az pont nem neki való. Cseresznyézzen. Egy szőrös kiwi, vagy egy szottyadt banán kéne inkább a csokrába… illetve, csak hogy rendike legyek. Íriszt javasolnék, sokkal jobban… kiemeli a vonalait. Meg jelentésben is jobban passzol… Bár a kék ibolya ugrott be elsőre. Nem is értem!
Hogyne, elképzelésem sincs miért a remény és a halál szimbólumai az elsők, amik bekúsznak. Bár ezért legalább apa most adna egy nagy pacsit. Kezdem úgy érezni, hogy jobban hasonlítunk ennek hála, mint szeretném; és a legijesztőbb, hogy ez a közös hiszti még összébb is hozott minket, már ami a tervezgetéseket illeti. Átléptem egyébként a kála-dolgon, de simán jelentések és magyarázat nélkül hagytam egyelőre annyiban. Azt pedig, amit megkaptam csak egy vigyorral elengedtem a fülem mellett. Mintha ki sem mondta volna!
- Esetleg bemenjek felöltöztesselek? Szívesen.
Teszem hozzá visszafojtva a nevetést, miközben kissé oldalra dőlve támaszkodom meg a karomon, és az üzletet kémlelem. A néha rám tévedő eladói tekintettel pedig már nem is törődöm. Ő se érti, én se a helyzetet, legalább nincs egyedül senki. Közben előkerül a kiskutyuska is én pedig egyből talpra állok, hogy elé lépve rosszallóan rázzam a fejem. A felső gombot elrejtem a csokornyakkendő alá, azt pedig kiegyenesítem, mert ferde. A vállánál fogva irányítom, hogy forduljon a tükör felé én pedig félig mögötte állva simulok oda, hogy egyenesre igazítsam lefelé húzva a zakót.
- Hááát. Mondjuk. Mit gondolsz?
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. március 10. 22:09 Ugrás a poszthoz


- otthon, München, Németország -
külcsín


- Most, hogy mondod. Indítanom kéne egy saját tábort...
Látványosan gondolkodtam el pár pillanatra, miközben még meg is dörzsöltem a halántékom, bár szükségtelen volt. Az illusztrálásom viszont így is tökéletes volt. Bár a kimondott szavaim után igyekeztem magam moderálni és visszafojtani a nevetést, ami készült feltörni. Minden értelemben vannak hatalmas ötleteim néha, de nem szeretnék medvéket tanítani. Elég lesz nekem az a korosztály, amire éppen képeznek. Én is kiképzem majd őket... van mit beléjük nevelni.
- Ah, néha annyira elgondolkodom, hogy inkább vennem kéne egy ilyen visszabeszélős virágot, a kezedbe adni, és majd azzal beszélgetek, még te csak szépen mosolyogsz rám közben.
Érzékelhető volt, hogy ha akarnám, se menne a lecserélése, leginkább kiegészítőket aggatnék állandóan szerencsétlenre, mintha attól jobb lenne. Pedig nem az, sőt. Szeretem úgy, ahogy van, egyszerűen néha a falnak tudok menni, ha valami butaság kerül elő. Mint egy indokolatlan, átgondolatlan, tervezetlen, káros és öngyilkos esküvői ötlet. Ennyivel tudnám összefoglalni. Az agyam persze még pörgött a virágokon, de mivel a remény még élt bennem, hogy egyszer magához tér és nem csinál hülyeséget az én egyetlen legjobb barátom, elengedtem a témát. - Maradjunk annyiban, a kála én vagyok, ő egy kék ibolya vagy írisz.
Közben már kényelmesen ücsörögtem a puffon, természetesen az ajánlatom visszautasításra került, amit csak egy nagy sóhajjal és a legtöbb türelmem előhozásával honoráltam. Nézelődtem, még elkészült, nem mondhatnám, hogy különösebben megerőltető volt ez a szerepkör, de már úgy megszoktam, hogy általában én villogok valamiben, valaki előtt. Viszont határozottan kezd megtetszeni ez a másik oldal. Rá is vigyorgok, miközben felpattanva odamentem, hogy igazgassam a ruháit.
- Maximum oda. Ezzel egyetértek. Mellény, ez jó ötlet - és határozottan jól is fog neki állni. Pillantok oldalra az üzletvezetőre, aki azonnal indul is egy kitett együtteshez, ahol bizony mellény is van. Hagyom hogy végezze a dolgát, ekkor lépek csak el a tükörtől és mászom ki Sebby személyes teréből. De még egy mondatot azért elejtettem a drágának mielőtt visszaindultam volna leülni.
- Különben a nyakkendőd színe kifejezetten érdekelne, hát csak jobban mutatnánk, ha hozzád öltözöm...
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. március 11. 14:19 Ugrás a poszthoz


- otthon, München, Németország -
külcsín


Pár pillanatig eljátszottam a gondolatával a felmerült ötletemnek és már majdnem vállon is veregettem magam, de egyelőre nem kívántam előre örömtáncba bonyolódni. Személyiségemből fakadóan érdekes egy vállalkozás lett volna, de határozottan hasznos. Annyira sokoldalú vagyok néha, hogy az már majdnem egy gömböt tesz ki.
- Lehetséges, én azért szívesen hallgatlak téged is, csak néha napján vagy katasztrófa. De ennyi bőven elfér.
Legyintettem, mert valóban nem éreztem őt sosem tehernek, de nem volt azért egyszerű alkat ő sem, bár rólam is sok más jelző volt inkább csak elmondható. Néha nem is értem: hogy bírjuk mi még ki egymást? Én szúrok, ha kell, ha nem. Ő meg ezt hiába viseli szórakozottan, nem hiszem, hogy ez normális. Nem firtatom mindenesetre, sokkalta inkább infókat próbálok kihúzni, amikre egyből le is csapok, mint az éhező ragadozó a prédára. Éppen csak a szemeim nem forgatom lassan a legtöbb mondatrésznél. Már-már komikus lehet ez az egész, nem is értem miért vagyok ennyire szörnyű ma is, mostanában meg egyre többször. Azt hiszem kezdenem kéne magammal valamit, láthatóan túl sok a szabadidőm, amit arra fordíthatok, hogy kiemeljem milyen idiótaságra készül Sebby.
- Mért, kihez öltözzek? Lewyhez? Vagy hozzak magammal valakit? - Felvont szemöldökkel mértem őt végig, vigyorogva pedig ráztam a fejem. Mutatóujjammal intve próbáltam visszatessékelni, hogy öltözzön szépen, a továbbiakat csak ez után szegeztem szerencsétlennek.
- Az se jó, ha kedves vagyok, az se, ha nem. Komolyan, kíváncsivá tettél, mit is vársz tőlem pontosan?
Lehet, hogy nem ebben a formában és helyzetben akartam feltenni ezt a kérdést, de ildomos lett, hogy pontosan mitől is vagyunk ilyen harapósak. Bár ami engem illet még én sem tudom magamról, de igyekszem kideríteni. Ő nem szereti ha beszólok, én se szeretném, ettől még igazam van! Hát ki nem látja ezt? Aki vak, vagy aki esetleg mást is tud a tényeken kívül. Vagy tovább lát az orránál?
- A fekete jól hangzik, apunak is éppen ezt javasoltam hasonló helyzetre...
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. március 23. 21:50 Ugrás a poszthoz


- Milánó, Olaszország -
külcsín


Mély sóhajjal nyugtáztam, hogy ez a lány nem igazán vevő az érdeklődésre se, mindenesetre én mosom kezeim. Megpróbáltam csevegni. Persze ezzel fel nem adtam, de nyilván a további piszkálódásaim nem fognak finomodni. Egyelőre biztosan. Még vetettem rá én is egy utolsó pillantást, mielőtt felkeltem, egy halvány mosolyt is kapott, végül a kis monológom után elindultam. Nem is igazán figyeltem fel senkire és semmire innentől. Egészen addig, még utol nem ért és megszólított. Megtorpantam, majd felé fordultam még a bolt előtt.
- Eh. Hát rád fért, nem fosztanálak meg a lehetőségtől. - Igen, az a szívesen Hannah megfelelője, csak nem olyan egyszerű ezt számomra kimondani. Kezdtem magam határozottan kellemetlenül érezni, hogy szerencsétlen lányon élem ki a plusz feszültségem is. Az évek alatt megannyi más etnikumból szalajtott modellt viseltem el magam körül kisebb odaszúrásokkal, most mégis pontosan olyan vagyok, mint apám. Ez egyszerre tehetne büszkévé és elégedetté most, helyette elkeserít. Az ő akarata juttatta az enyémet ide.
- Menjünk be, a harmadikon kezdünk a fehérneműknél és az elegánsabb daraboknál. Szépen felépítünk, ne aggódj, bárki is ez a Nikolai, ezek után majd még te válogathatsz a pasik között.
És most megoszthatnék valami marha nagy bölcsességet is vele, de egyelőre erről hallgatok. Nem annyira idős, nem is túl fiatal. Még nem tudtam beazonosítani mi az, ami már illendő, mi nem még nála. Bár az öltözködését nézve nagyjából megállhatnánk ott, hogy milyen esti meséket szeret.
- Keresek neked pár megfelelő blúzt és szoknyát, rád bízom a fehérneműt, de kérlek, csak semmi hello kittys meg nagymamabugyi!
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 3. 01:14 Ugrás a poszthoz


- Milánó, Olaszország -
külcsín


Még mindig nehezen békéltem meg a gondolattal kivel is vagyok itt, mit is csinálok éppen és hogy mi fog ebből kisülni. Párszor csak lemondó sóhajjal ráztam volna a fejem, majd egy vagy két övön aluli beszólás után megvártam volna még elszalad sírva, mégsem tettem. Azt hiszem érthetetlen módon kezdtem ő utána magam is tolerálni. Legalább részben sikerült átlépnem azon az instant agyi görcsön, amit kaptam a legjobb barátom bejelentésétől. Nem bejelentésétől. Inkább a ruhadarabokra koncentráltam, igyekeztem olyan színeket találni, ami a típusának jó lesz. Szerencsés is vagyok, meg nem is, hogy dolgoztam hasonló kaliberű lánnyal már életem során, láttam miket aggatnak rájuk, hogy mutassanak is valahogy. Ebből építkezve kerestem egy-két szimpatikus darabot, majd mikor hirtelen megjelent mögöttem a kissé lecsúszott napszemüvegem felett néztem ki rá.
- Hát... nem vészes, megnézhetjük. Rosszabbra számítottam volna. Többivel is haladtál? Ezeket is visszük. A szoba ehhez ott van hátul és balra. Menjünk.
Rutinosan mutattam meg ujjammal az útvonalat, aztán noszogatva őt a vállainál fogva kezdtem kicsit tolni, hogy mozogjunk. Határozottan ahhoz a részéhez értünk a napnak, amit imádtam. Vásárlás, ruhák, próbák, válogatás, kritizálás. Mintha a Mennybe mentem volna azelőtt, hogy át kellett volna élnem valami szörnyű halált. Bár ha megkérdeznénk pár ismerősömet, bármennyire is angyali tudok lenni, és jól állnak a szárnyak, biztos hogy a pokolban fogok sörözni pár ismerőssel. Ilyen ez.
- Megleszel odabent, vagy segítsek összerakni is a szetteket?
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 3. 21:02 Ugrás a poszthoz


- otthon, München, Németország -
külcsín


Bele kellett gondolnom, hogy nem vagyok piskóta, és hiába vagyok tisztában vele, hogy nem vagyok a legjobb passzban, semmit sem tettem ennek ellenére. Heves, bár gúnyos bólogatással tudtam le az egészet, mert vérig akart a lelkecském sértődni a ténytől, hogy jótékonyságnak fogná fel azt, amit rá szánok. Nem így értettem, egyszerűen kényszeresen elcseszem az összes beszélgetésünk az elmúlt hetekben, vagy ha nem én teszem, neki sikerül olyan szemeket mereszteni, amitől a falnak megyek. Leginkább ha a téma az esküvő, a menyasszonya, az én magánéletem, vagy az, hogy nekünk mi bajunk is van éppen. Ezen kívül aztán semmi gondunk, tök normális, nem? Ha az egész életünk ignoráljuk, teljesen működik a dolog.
- Nem akarok, nem igazán hiszem, hogy szükségem van ott bárkire. – Illetőleg de, de a vendéglistán már szerepel mindenki, egyelőre ezt azonban jegeltem. Ha lehetne az egész akkori napra nyomnék egy továbbot és megvárnám, még kiheveri mindenki ezt a természeti csapást. Másnap amúgy is mehetek temetésre, ha nem így lesz. De ezen már csak akkor agyaltam, mikor ő visszavonult öltözni. Nem hagyott sok dolog nyugodni, ilyenkor meg nem vagyok rest beszélni, ami szüli az érdekes kérdéseket. Azonban egy percre csak elhallgattam, ahogy megjegyzést tett a modoromra. Tipikus hisztis nőként fontam össze a karjaim magam előtt, még grimaszoltam is mellé. Mintha visszamentem volna tíz évet az időben és a szüleim lecseszését hallgattam volna.
- Nem morgok, egyszerűen nem értek egyet sok dologgal. Ennyi a dolog nyitja.
Bár sajnos a nem egyetértésnek még csak kis szelete volt milyen is a kedves hölgyike, igaz én sem akarom inkább átgondolni, mi lehet még mögötte. Egy mély sóhajjal megint inkább odaléptem mellé, hogy a nyakkendő csomózására ingassam a fejem, majd helyre tegyem azt.
- Sok a változás, majd elmúlik. Ne foglalkozz vele. Sajnálom. - A végét már inkább csak halk suttogás formájában mondtam, nem volt kenyerem ilyeneket lépni, ha úgy éreztem igazam van, viszont nem bírtam volna nézni a megbántott kiskutyaszemeket, ha tovább folytatom. Közben még beszéltem hátrébb léptem, majd a mutatóujjammal jeleztem is a kérésem. Még vigyorogtam is rá, ami azért nem volt egyszerű, de vásárolni vagyunk az vidám elfoglaltság kéne legyen! - Fekete akkor, az kellőn elegáns. Te pedig nagyon jól festesz ebben… fordulj csak körbe!
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 5. 13:42 Ugrás a poszthoz


- otthon, München, Németország -
külcsín


Új élet, új én. Már majdnem puffogtathatnám a kliséket is, merthogy sorra hozom ezeket és döntögetem a saját határaimat azóta, hogy ez az egész egyetemi jelentkezés gondolata megfogant a fejemben. Már akkor megmondta apám is, hogy ennek nem lesz élettanilag túl sok jó hatása rám, ám mit csináltam én? Szokott módon ellent mondtam. Legútóbb akkor tért erre ki mikor magamtól kérdeztem rá egy közös programra, ahova hirtelen hatalmas kedvem lett elmenni. Hát most miért ne? Történelmi a téma, én meg ezt tanulom, érdeklődő lányka lettem arra a pár órára a barátaival.
- Atomkísérlet? Ühhüm, te mióta vagy ezekben a témákban járatos? - Megdöbbent érdeklődéssel pislogtam felé, hitetlen voltam, nem véletlenül. A többire egész egyszerűen maga az ember a magyarázat, de ez? Na, mindegy, nem kötekedem, tettem eleget ma már. Megpróbáltam a számra is ráülni, kevés sikerrel mondjuk. Sóhajok kíséretében emberelve meg magam. Nem az én műfajom ez, hogy jegeljük vagy felejtsük el a témát, meg a bocsánatkérés dolog is olyan idegennek tűnt magamnak. Egyszerűen én vagyok az, aki fölényes győzelmeket szeret és tud is alakítani a vitákban, itt meg. Nem tudom, egyszerűen nem ment, és nem is volt bennem rá vágy.
- Eléggé. De foglalkozzunk most veled, hopp-hopp.
Nem is kívántam mással, mielőtt megint kirobbantok egy világháború közeli helyzetet. Van, aki értékelne egy ilyen lépést tőlem, hiszen hite szerint eljön az idő… mindegy is. Közben pedig méregetni kezdtem őt, néha kipillantva a láthatóan nagyon rajtunk felejtett tekintet tulajdonosára. Erre a segítő visszavonulót fújva inkább rendezgetni kezdte a nyakkendőket. Helyes.
- Hm, nem hangzik rosszul - vágtam rá gondolkodás nélkül. Aztán pont az arcára ért a tekintetem, mikor kiszúrtam azt a bizonyos lelkességet a szemében, majd egy percig pislogtam rá, végül egy „Ó” kíséretében szélesen elmosolyodtam. - Sőt, kifejezetten támogatnálak egy ilyen díszes esemény fényének emelésében vele, szerintem még apu is erősen támogatna. Azt nem akarjuk felpróbálni?
Alsó ajkam beharapva billentettem oldalra a fejem és kislányosan pislogtam rá. Hát mennyire segítőkész lennék abban is!
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 5. 14:27 Ugrás a poszthoz


- Milánó, Olaszország -
külcsín


Nehezemre esett volna elismerni, ha valaki a segítségem nélkül egy hasonló helyzetben jó döntést hoz önállóan. Ez most sem volt másként a sajátos blúzzal és a fehérneműkkel. Még előbbihez kénytelen voltam elismeréssel, ha kicsivel is, de adózni, utóbbi esetben helyreállt hamar a lelki békém mert volt kettő vagy három olyan darab, ami a nagyon nem kategória. Még az ellenségemnek sem ajánlanám. Ez most nem a kényelemről szól, sőt, ezek sosem arról szóltak. Büszkén kell viselni és lenyelni minden kínját, ha van. Aki meg ebben él gyakorlatilag kifutón meg azon kívül is, mint én, az már fel sem veszi az esetleges negatívokat.
- Így rendben lesz, meg még láttam én is kettőt, azt már odaküldtem a szobához az egyik hölgyikével, fel fogod ismerni.
Széles vigyorral tessékeltem végül, miközben megérdeklődtem beleveti-e magát egyedül, legalább az önállóságával nagy gond nem volt. Kicsit soknak éreztem volna ezen a szinten belefolyni egy hozzá hasonló életébe. Vannak fenntartásaim, és édes jó Istenem, ha apa megkérdezi mit csináltam ezen a héten. Valószínűleg instant kapom a két hetes eltiltást a közös délutánoktól. Semmi gond, a majdnem fiát se tiltotta ki örökre, és még élhet is mindenki. Nem lehet nagy bajom, nem?
- Hm. - Szó nélkül fontam össze karjaim még végigmértem a lánykát. A cipőhöz érve elborzadtam és a fejem ráztam, majd az arcom a tenyereimbe temettem. Miért teszik ezt velem? El kellene ismernem, hogy a ruha választás már legalább fényévekkel afölött van, mint az indulás, és neki egészen jól is áll. De még mindig csiszolatlan… bár gyémántnak nem nevezném. - Fordulj körbe. Alakul. És szabadulj meg kérlek attól a cipőtől, szőnyeg van úgy is, próbáljuk ki mezítláb, ne rontsd tovább az összképet. Aztán lássunk egy másikat is.
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 5. 17:54 Ugrás a poszthoz


- otthon, München, Németország -
külcsín


Bólogattam kicsit miközben felnevettem. Hát, érhetnek még meglepetések engem is, milyen tudást fel nem szedett az évek alatt. Mindig tudtam, hogy vannak rejtett tartalékai, ha azok nem számok, de ezekkel sosem számolok. Lehet néha újra kéne gondolnom a kapcsolatunkat. Vagy mondjuk majd később. Most sokkalta jobban lefoglalta ő úgy egyben a tekintetem, a gondolataim és a figyelmem egészét is. De azzal még én sem számoltam, hogy ilyen csillogó szemeket és mosolyt csal elő belőlem a felvetése, pláne nem, hogy majd én lelkesedem az ő ruhaötletéért, és nem fordítva. Hiszen én jöttem segíteni, azt hiszem. Bár azt eddig a percig sem értem, hogy vagyok ehhez képes asszisztálni. De azt hiszem csak próbálkozom még.
- Hű, ez egy remek ötlet látod! Mindenképpen kerítenünk kell egy alkalmat rá, minél előbb, annál jobb. Hiszen akkor hamarabb túlestünk ezen is, nemde? - Pillarebegtetéssel kérdeztem kedvesen, miközben a tükörre pillantottam az arca helyett. Az énközpontú rendszerem villogtatta is előttem, hogy milyen jól mutatok még így is mellette, hát jól állunk egymásnak, de valahogy már előrébb volt pár körrel az elegáns és fekete szettjeinknél.
- Szerintem biztosan nagyon jól áll még mindig, de majd ellenőrzöm. Mit szólsz? És egyetértek, ez egy megfelelő lesz tartaléknak… jó lesz valami egyszerű vacsorához is, ha az esküvőre nem jut el. Már azért, mert más mellett döntesz persze…
Angyali javítás, pedig csak átfutott az agyamon elsőre, mi van, ha ez az egész tényleg csak elillan magától. Kompenzálni szokott az anyatermészet is. Ideje lenne ezen a nagy hibán is változtatnia, még időben. A kérdésre csak felszaladt a szemöldököm, aztán közelebb lépve egy csókot leheltem az arcára, kicsit tovább időzve ott, majd visszasétáltam leülni még összeszedi magát Sebby.
- Tudod jól, hogy ha ruhapróbáról van szó, le sem lehet lőni, pláne szép ruhák és helyes férfiak párosításánál.
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 6. 01:19 Ugrás a poszthoz


- otthon, München, Németország -
külcsín


Akik ismernek minket, most biztos viccnek, vagy még rosszabb, valami komikus színpadi jelenetnek bélyegezhetnék az imént történteket. Valami módon elestem az állandó, és már néha idegesítően mániákus irányítási kedvemtől és én voltam a javaslatra reagáló. Bár be kell vallanom ezt egy kicsit sem bántam, sőt. Valahogy a kedvem is visszaszökött belém, még a tények ellenére is, amik miatt itt vagyunk ma. Azért egy – vélhetően, de úgysem – utolsó megjegyzést még megejtettem, viszont láthatóan elengedtük. Nagy sóhaj kíséretében pillogott. Kár a tisztítóért.
- Mikorra lesz meg úúgy körülbelül? Elugrom érte én szívesen, aztán ruhástól megkereslek, biztos gyorsabb úgy.
Mintha valaki sietne, pedig talán csak egy hangyányit igaz ez most rám. Vagy picit jobban. Végül csak bólogattam, rá hagyva ezt a fontos dolgot. Különben is meggyőzhető vagyok én, csak a legtöbbször nincs miről, mert jól átlátom a dolgokat. Mostanság azonban egyre többet érzem én is, hogy valami nálam sem klappol fejben. El kell ismernem, hogy ki kéne űzzem a sok negatívot, mégsem megy.
A puszit követően mosolyogva és türelemmel várakoztam, éppen eszembe jutott, hogy jól esne egy jegeskávé, mikor kiért. Figyeltem, szemlátomást kicsit sem szégyenlősen ahogy öltözködik. Hát, volt mit nézni, ki hibáztathatna engem? Éppen ezért csak a kérdésére eszméltem igazán.
- Rá, persze, szabaddá tettem az egész napot, készültem. – Leginkább arra, ha valami beüt, még beleférjen két vagy három hely. De ha kincsek kerülnek elő, az emberek nem erőltetnek fölösleges dolgokat. Bár a vásárlás nem az, ezt elhiheti nekem mindenki!
- Innék egy jegeskávét, és utána jöhet az a film, menjünk. A másik utcában szerzünk, addig találd ki mit nézünk, legközelebb majd én választok.
Mondtam vigyorogva, miközben a szatyrot magunkhoz véve átadtam azt Sebbynek, majd belé karoltam és kiléptünk az üzletből. A kettőnkről szóló nap, amikért oda meg vissza voltam, pedig gyakorlatilag csak ott kezdődött.


//Danke Love Love Love Love Love Love //
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 18. 02:17 Ugrás a poszthoz


- Nálad, München -
külcsín


Otthon, édes otthon. Szeretek hazajárni, akkor is, ha sokak számára furcsa ez, hiszen jó, ha az elmúlt húszon valahány évemből öt vagy hat évet töltöttem egy helyen. Régebben se ültem meg a fenekemen, ez a mai napig nem igazán akart változni, pedig próbálkoztam. Indulásnak az ünnepek alatt, és most utána lakásokat nézegettem Pécsen. Kicsit kezdtem besokallni ettől a kollégium dologtól. Túl sok arra méltatlan ember vett körül, a szabályok rugalmatlanok voltak számomra, és képtelenség volt kihasználni a lehetőségeit. Szóval, elengedtem a dolgot. Bár nagyban hozzájárult a kritikán elüli libuska, aki indokolatlanul gyerekként császkált ott, mint aki megteheti. Bárkit beengednek oda már?
Fejemet ráztam magamban a gondolatra, még jó hogy a telefonom nyomkodása közepette voltam, simán betudhatta a járókelő annak. Páran rám köszöntek, valami rámenősebb hapsi próbált egy fényképet összehozni, de szerencsére feladta a látványos ignorálásomtól. rutinosan szeltem az utcát, a telefont a megfelelő házhoz érve zsebembe csúsztattam, aztán az ajtóig csak csendesen agyaltam, hogy fogom ezt úgy Sebbyre önteni, hogy azzal ne generáljak új feszültséget. Mert bizony úgy érzem van.
Bal kezemmel kopogtattam, lévén a másik éppen foglalt volt, mosolyogva pedig várakoztam. Jobb kezemben egy szatyor pihent, benne jégkrémmel, azokkal az állatos alakúakkal, van benne panda, gondoltam indulásnak jó lesz.
Utoljára módosította:Hannah Schwarz, 2017. április 18. 03:07
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 18. 02:58 Ugrás a poszthoz


- Nálad, München -
külcsín


Még számot vetettem magamban a kolesz elhagyása kapcsán kicsit elgondolkodtam azon is, amit Sebby hagyott meg üzenetben. Ha ő is a lányka miatt lépett meg, na meg esetlegesen a kis eseményünk okán, biztos hogy nem lennék boldog, sőt. Pedig ami azt illeti elég nagy esély van erre. Én is pontosan tudom, hogy súlya van a szavaknak, de egy hisztis és hormonzavaros tinié inkább dacos, mint sem valós mindig. Azt hiszem ezért is vagyok itt, talán pontot kéne tenni a végére, de az is lehet, hogy el kéne engedjem...
- Hozzád jöttem, bármilyen meglepő. Hoztam jégkrémet neked.
Gyorsan közöltem a legfontosabb infókat, az invitálásra pedig be is csusszantam mellette a lakásba. A szatyrot felé tartottam, nyugodtan kezdjen vele, amit csak szeretne. Nekem zöldségnapom van, ma nincs más étel, szóval csak kívülről szemlélem a dobozkát. Egy sóhajjal lépdelek beljebb, miközben tekintetem visszaemelem rá. Ideje volt ismét olyannak lennem, mint mindig. Közölni a tényeket, aztán várni, hogy mi alakul ki. Egyelőre elég azt, mit szeretnék. Talán.
- Beszélni szerettem volna veled valamiről, csak nehezen akadunk össze mostanában.
Még egyszer, utoljára át kellett gondolnom, hogyan is fussak neki ennek, talán legjobb lenne az elején. Bár kihagyva apróságokat, mint Lewyt, vagy hogy nagyon kis szép jelzőket aggattam arra a gyerekre.
- Találkoztam azzal a gyerekkel, tudod a kviddicses lánya a rellonos buliból, aki mondtad, hogy a barátod.
Utoljára módosította:Hannah Schwarz, 2017. április 18. 03:08
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 18. 10:52 Ugrás a poszthoz


- Nálad, München -
külcsín


Nem mondhatnám, hogy gyanútlannak tűnhet a jégkrém és a hirtelen felbukkanásom, de ennek ellenére sem árulok zsákbamacskát. Nem az én műfajom ezt sokáig cipelgetni a vállamon, szerintem tudnia kell és kész. Azt hiszem pár éve már nem gondolkodom el azon, mi az, amit finomabban is előhozhatnék, kellemetlen.
Hagytam, hogy elvegye a szatyrot, kétkedően figyeltem a megnyilvánulását majd követve őt ujjaim járattam az asztallapon. Megemelkedett a szemöldököm és enyhén  ki is billentem egy pillanatra, hiszen még rossz szavam se volt, de mintha arra készülnék, hogy én is bejelentsek egy esküvőt, mondjuk azzal az afrikai modellel.
- Nem értelek... mindegy is. - Rövidre zártnak éreztem, és a siettetésre csak felszisszentem. Hát, így is lehet, de nem most. Sóhajtva kerestem a pillantását, aztán minden formaság, odaszúrás vagy leszólás nélkül kezdtem bele.
- Igen, volt barátnő, tudom, felvilágosított erről is. Komolyan nem fogom fel, hogy viselted el ezt a buta kislányt. Még nálam is komolyabb énközpontúságban szenved, ami azért nagy szó, pláne, hogy neki nincs is mire! És akkora szája van mellé...
Őszinte csalódottsággal pillantottam magam elé, de ezzel minden plusz kört lezártam, felvázoltam mi is a helyzet, mert bármennyire szeretné a lényeget hallani, enélkül úgyis értelmetlen. Vártam egy kicsit, aztán egy kérdés közepette éppen annyira közelebb mentem, hogy a jégkrém papírját elvéve azzal foglaljam le magam. Csak fel-felpillantottam a gyűrögetés közben.
- Miért nem mondtad, hogy rád akaszkodott ez a csaj és hogy keseríti az életed?
Utoljára módosította:Hannah Schwarz, 2017. április 18. 16:42
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. május 3. 13:06 Ugrás a poszthoz


- Nálad, München -
külcsín


Sosem voltam az a fenekén megülős típus, éppen ezért vagyok most is itt, ha pedig már belekezdtem, nem rajtam fog múlni ez a beszélgetés. Ennek ellenére amit érzékelek a viselkedéséből nem enged sok jóra következtetni, ez pedig elkeserít. Nem akarom mutatni, de egy-két grimasz csak az arcomon díszeleg így vagy úgy. Végül egy sóhajjal elengedem, hogy olyanról kérdezzek, ami számomra is nyilvánvalóvá vált. Mint a kis libának a jelleme.
- És van képe azt mondani, hogy hát csak úgy volt, meg hibát mindenki követ el... te jó ég, ennyire vak szerencsétlen?
A kérdésem inkább költői, és igyekeztem visszafogni a felháborodásom is most már. Nem neki, a szőke lánykának szólt persze, ettől még gyanúsan sok volt bennem az aggodalom, még magam szerint is. Máskor is bármikor odaálltam ha róla volt szó, de ehhez hasonlóval nem szembesültem eddig. Azt sem nagyon tudtam a múltkoriak után, hogyan álljak bármihez, most meg jött az újabb kör. Komolyan kezdem úgy érezni, hogy amint kibontok egy csomót a kötélen, valaki addigra köt rá másik kettőt.
- Igen-igen, hallottam hírét, hogy gyűjtögeti a hírességeket, mint más a magazinokat. Rá is kérdeztem, hogy ki a következő, tudod, Lewy is éppen helyben van már, repülhet tovább rá a kislány...
Megforgattam a szemeimet, valószínűleg az ő ajánlgatásárért nem lenne a lengyel részéről megveregetve a vállam, de ha hallotta volna azt a párbeszéd kört, azért értené a felháborodásom legalább. Közben a gyűrögetett csomagolást az asztalra tettem, eltűrtem egy kósza tincsem, majd közelebb lépve előbb csak figyeltem rá egy halvány mosollyal, aztán elkomolyodva az ablakot bámulva kezdtem bele.
- Gyakorlatilag közölte, hogy miattam is volt ez. Hogy ő azt a sztárt szereti, te meg engem...
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. május 3. 14:26 Ugrás a poszthoz


- Nálad, München -
külcsín


Tekintetem az utolsó szóra emeltem csak fel a felsorolásból, még bólintottam is egyetértően. Annak ellenére, hogy ez a típus mennyire előttem van, most egy pillanatig se akartam elvenni ebből vagy hozzátenni. Nem volt jobb véleményem róla Sebbynél, sőt, ha teljesen őszinték akarunk lenni, egyenesen rosszabb volt. Nem csak a helyzet miatt, de számomra a szegénységi bizonyítványába újabb bejegyzést tett azzal, ahogy minderre reagált. Biztos lehetne a csaj okos is, de valahogy nem ezt tapasztaltam, sajnos ez a másik véglet, mikor kívül és belül is kiütközik valami. Megesik, a legjobb családokban is.
- Az sem mentség rá, hogy valaki ekkora buta p*csa legyen. Meg mindent összehordjon magyarázat gyanánt.
A szerelmességre csak felvontam a szemöldököm, már érett, hogy megemlítsem a továbbiakat is, csak nem igazán voltam készen arra, amit láthatok reakcióként. Végletesen számítottam dolgokra, miértek nélkül én is valahol, azonban ahogy elhagyták a szavaim a szám felé pillantottam. Végignéztem ahogy lassan totál elönti az ideg. A repedésekre és a csörömpölésre össze is rándultam párszor. A karjaim magam köré fonva merevedtem le. Nem léptem mögé, nem követtem. Kissé félrerakott bútordarabként próbáltam funkcionálni mielőtt olyat mondok, amivel csak tetézem ezt. Nyilván én sem lennék boldog, ha valaki bárkinek ilyeneket mondogat rólam a tudtom és talán a valóság ismerete nélkül - vagy annak ismeretében. Aggódva figyeltem, mit is művel és csak egy kis sóhaj után léptem párat előre.
- Hadd segítsek. - Még nem reagált valamit nem léptem közbe inkább, jobbnak láttam most nem bolygatni, nevezzük egy látványos megérzésnek, hogy jobb, ha kivételesen a számra ülök. Aztán próbáltam valami nyugtatóbb hangot megütve beszélni hozzá, mert a baj konkrét forrásába nem akartam belegondolni egyelőre. - Bár ezzel még nem volt vége, komolyan akkora hülyeségeket hordott össze, hogy vett magának családot is, miért lepődök meg, hogy ő ezt megteheti... Szóval, szerintem kattant a csaj, el kell engedni, bár pár pofon jót tett volna neki.
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. május 3. 15:41 Ugrás a poszthoz


- Nálad, München -
külcsín


Drámai sóhaj kíséretében haraptam a nyelvemre, és elfogadtam a kérést, leginkább annak vettem, tanácsként amúgy se működne ez, mindketten tudjuk. Persze ettől én még nem tudtam ezt olyan könnyen végesnek tekinteni, mint kellene. Élénken élt bennem, ahogy borogatja a kimagyarázását annak, hogy kvázi egy erkölcsileg nulla nő szintjén tapicskolva is mekkora királynak tartja magát. A hideg rázna más embereket már ettől, engem azonban kifejezetten egyetlen tette cseszett fel, ami miatt nem is voltam rest vitába szállni vele. Lehet nem volt okos ötlet, de nem én gyalogoltam ott, ahol semmi keresnivalóm nem lett volna.
Arra inkább rá sem kérdeztem ezek után, hiszen gondoltam, hogy ő is tisztában van állandó jelenlétével a kis szőkének. A legjobb az lett volna mindenkinek, ha megszünteti magát és a létezését is kitörli, ennek ellenére még van képe ott kavarni. Pluszban, ha jól értelmeztem még Sebbynek is a nyakára járt azok után is. Mondta, hogy ő mindent megtett. Mihez is? Hogy káoszt hozzon, átverjen embereket meg palira vegyen? Hát, remek tevékenység, díjat érdemelne. Meg minimum egy wellnesshétvégét. Apuval már elintéztük volna, ha nem lettem volna elfoglalt a napokban. De még semmi nincs veszve.
- Nem kételkedem, nagyon helyre kéne az eszét gondolom tenni, nekem az a pár tíz perc is sok volt belőle... - Nem azért beszélek, mert kell, mert meg akarom válaszolni, vagy mert értelme kell legyen, inkább próbálok átlépni a látottakon. Tisztában vagyok azzal, hogy annak a bagolyköves lánynak hála fordult megint ilyenbe a helyzet, de azzal nem, miért váltotta ki mindezt. Nem akartam belegondolni ez a szeret engem mit is takart. Mit jelent a lánynál, mit nála, mit jelent nekem.
- Hé, nyuszifül, minden rendben? - Nem voltam valami harsány, és inkább aggodalmas, mint kedves volt ez a kérdés, ahogy közelebb menve leültem mellé. Körbenéztem, de úgy voltam vele, hogy a szobában rajta kívül minden megoldható valahogy majd és huszadrangú.
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. május 3. 16:34 Ugrás a poszthoz


- Nálad, München -
külcsín


Más esetben vitatkoznék vele, de való igaz az a három perc tűnt a maximális idősávnak. Abba, hála az én nagy számnak, csak egy mondata fért volna bele, maximum másfél, és azzal még megbirkózik a szervezetem nagyobb fennakadás nélkül. Bár amilyen gyökérül jött ki az egész, még az is lehet, hogy abba belesűríti azt, amit. Ilyen ez, elég szemét szitu, de utólag és előre sem nagyon van ok, amivel el lehetett volna ezt kerülni. Amúgy is harapós voltam az újság óta, de ott ez erősen tetőzött is. Nehogy már egy kislány oktasson ki engem.
Aztán meg öntse a nyakamba azt, amihez mély egyetértésben Sebbyvel, szerintem sincs semmi köze, pláne azok után, amit tett. Mégis volt képe, engem önmagában az, ahogy ezt meg merte lépni és amilyen könnyedséggel állt hozzá cseszett fel, viszont látom, hogy a tartalommal, azzal, amik felvetődtek nagyobb por kavaródik. Fogalmam sincs, hogy ez kit és milyen útra visz. Utálom, ha valami nem elég kiszámítható.
- Nincs, nyilván nincs. De ez akkor sem maradhatott így. Nincsenek titkaim előtted, tudod jól. - Nem volt ebben semmi hatásgyakorlás, természetes reakció volt a részemről, nem akartam, hogy kötelességnek tekintse tőlem, hogy erről beszámoltam, ahogy azt se, hogy elvárást érezzen mögötte. Kicsit kivárta végül, és amennyire sikerült közelebb csúszva átkaroltam őt, közelebb húzva mindeközben magamhoz. Reméltem, hogy nem lesz ebből problémája.
- De nem akarok elmenni. - A fejemmel fordultam csak felé, egyelőre nem eresztettem el őt, de mikor láttam, hogy engedjem el a szemkontaktust és a figyelését végül én is a szobát fixíroztam. A földön heverő szilánkokat, vagy éppen a sima padlót. - Nem akarlak magadra hagyni, főleg nem így.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hannah Schwarz összes RPG hozzászólása (96 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel