Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Keve totális izgatottsággal vágott neki a falunak a mai napon az órái után. Nem ismeri a kudarc szót, így a már három napja fűzött szőke évfolyamtársát remélte meggyőzte kitartása és el fog jönni a megbeszélt találkozóra. Nem vitte túlzásba a készülődés, de azért arra vette a fáradtságot, hogy a haját belője, azért mégis csak ki kéne valahogy nézni. Időben elindult, sőt még egy virágot is lopott az egyik bolt elől. Persze a legnagyobb óvatossággal és sajnálattal. Vigyorogva viharzott be a cukrászda ajtaján, ahogy odaért, majd egy szimpatikus asztalt foglalt le. Ahogy üldögélt, a szál virággal az asztalon maga előtt kicsit azért izgult. Valahogy rossz előérzete volt, mondjuk a bátyjától mindig azt tanulta, hogy csak magabiztosan szabad, semmi kétely. Azonban, ahogy ült magában és teltek a hosszú percek zavartan vakarta meg a tarkóját és nézett körbe.
Sehol nem volt a szép szőke, de még csak kitekintve az ablakon közeledni se vélte őt. A vigyor lassan fogyott arcáról még nem egészen semmitmondó és komoly tekintettel sóhajtott fel. Megtámaszkodott az asztallapon, majd felállt és a pulthoz sétált, ahol egy ismeretlen barna hajú lánnyal találta szembe magát.
- Ne haragudj, nem láttál egy nagyjából ilyen magas, szőke, csinos lányt bejönni esetleg?
Kézfejét vízszintesben vállához tartotta szemléltetve a magasságot, bár ő is tudta, hogy igazából tökre fölöslegesen. Utolsó próba volt, de kezdte felfogni, hogy igazából felültették. Fintorgott egy sort, végül a kínálatot kezdte nézegetni. Ha már ennyire szerencsétlenül sikerült eszik valamit mielőtt visszacsámpázik.
- Mindegy is... Mit ajánlanál? Mi a legfinomabb?
Érdeklődött végül,tekintetét a lány és a látott sütemények között jártatva. Egyedül nehezen tud dönteni, de ha muszáj megteszi. Bár most minden kedvét elvette, hogy hiába ücsörgött itt. Majd legközelebb, talán félreértették egymást, szóval van ez így...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A kezdeti jó hangulat és kedv lassan kezdett fogyni belőle, ahogy egyébként igen türelmesen várakozott. Nem az a fajta gyerek ő, aki ilyen esetekben izgága és türelmetlenkedő, de lehet nem ártott volna. akkor talán előbb döbben rá a tényre, hogy hiába jönnek és mennek az emberek a cukrászdában, akire ő vár már bizonyosan nem fog ideérkezni. Lehet dolga van, vagy csak szimplán jobb társasága. Nagyon nem eshet nyilván jól férfiúi hiúságának ez a kis pofon, azonban nem nagyon tud mit tenni. Inkább úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna. Ezzel a tudattal ballag a pulthoz végül.
- Kár. Köszi azért.
Nem bunkó ő, szóval szépen megköszönminden választ, bármilyen is legyen az. Különösebben észre sem veszi a gúnyolódást, eléggé másra koncentrál. Bár jól megnézi magának a barna hajú lánykát is  apult mögött, miközben sütivadászatot rendez. Egyik jobban néz ki, mint a másik, azonban nem nagyon jut egyről a kettőre.
- Vulkán? Robban? Kiönt? Éget? Vagy mitől...?
Csattan fel érdeklődően hangja, miközben különösen mozgatja szemöldökét is, ahogy próbálja elképzelni. Valahogy most egy kisebb vulkán képe jelent meg előtte, amiből folyik a krém, a forró és tejes csoki. Igazából nem is hangzik valami rosszul belegondolva, de a másikról se tudja az mi.
- Plimpy? az valami hal lehet, nem köszi ilyenekkel nem élek. A sushit se szeretem.
Nem mintha kérdezték volna, de ő jól elszórakoztatja így legalább önmagát is. Végül aztán rámutat a pultban egy linzerszerű édességre, hogy ő bizony azt szeretné vélhetően, megvárja még a lány válaszolgat persze, mielőtt nagy dolgokba bocsátkozna. Az édesség majd segít, azért nem omlott össze, lássuk be, de szomorú, hogy egyedül ücsörög itt. Legalább egy havert előkeríthetett volna vésztartaléknak, aztán elbaromkodtak volna a sarokban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Miben is reménykedett? Hogy majd a barna lány esetleg felvilágosítja, hogy csak benézte, a másik sarokban ücsörög egy szőke és biztos rá vár. Aztán a következő pillanatban mint a filmek tipikus lassított jeleneteiben fordul hátra, szemei kikerekednek majd leesett állal figyel egy rá váró bombázót. Hát nem, Keve, ez nem az Imax vászna.
- Micsoda sütemény, wow. ezeket ti találjátok ki?
Meglepettsége arcára is ki van írva, miközben azért már eljátszott a gondolattal milyen is lehet ez az édesség. De ez se győzte meg az amúgy döntésképtelen mindenségét. Inkább ujjaival a pultot zongorázta végig, amíg el nem ért a linzerekig. Természetesen száját nem csukta össze. szeret villogni mindenfélével az ellenkező nem előtt. Kényszerét érzi szórakoztatónak és beszédesnek lenni. Egyszer talán kinövi.
- Mondjuk a neved, ha már ilyen gyorsan és kedvesen kiszolgáltál.
Villantotta felé fehér fogait egy vigyor formájában, míg zsebéből előhúzta  a pénztárcát és fizetett. Egy percre megtorpant a fizetséget nyújtó keze, tekintete pedig a pulton pillantott végig. Aztán megint a lányra.
- Tudod mit, legyen kettő, az egyik a tiéd. Legyen szép napod!
Mondja a lánynak, miközben kifizeti végül mindkettőt, majd megvárja még elveheti a magáét. Hát eléggé furcsa módszerekkel ismerkedik, meg kell hagyni, de le merné fogadni, hogy az első aki ilyet ajánl a lánynak. Valahogy az idejárókból nem nézi ki, hogy egyedül toporognának előtte és segítségre lenne szükségük, amit aztán meg akarnak hálálni. azonban még a nevét meg nem tudja nem tágít a pulttól. A kezében lévő édességbe harap, majd elégedetten hümmögni kezd.
- Ehmz nahmgyohmn fihnomhm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Valami úton módon a saját kedve kompenzálása ként leginkább úgy lép fel, hogy szájmenést kap, amit másokra erőltet. Ha tudná eredendően, hogy közel sem erre vevő hölggyel van dolga és hogy az illem tartja már csak a barnát a társaságában, biztos kínos csend és vigyor mellett távozna. Így azonban egyre jobban felbátorodik és kérdezget. Minden érdekli jelenleg, csak ne kelljen a szőkére gondolnia.
- Milyen különleges név. Régóta dolgozol itt, Állia?
Kérdez még, ha már mást nem szórakoztat lelkes személye, hiszen felültették. De tényleg nem húzza azért a végtelenségig, előszed valami döntési képességet egy kis csavarral magából. Mindezzel vezeti tovább magukat. Fizetéskor pedig a köszönömre felcsillannak barna szemei, megvillantja hófehér fogsorát, csak eztán kezd a süteménynek neki.
- Nem tesz semmit, neked is.
Nem a háláért vannak ezek az apró megmozdulásai, mégis jól esik a szívének, ami nagyon is a helyén van, ha kedves gesztusra kedvessel reagálnak, nem csak lesöprik az útról. Elteszi a pénzt, majd neki is kezd a süteménynek. Kifejezi még tetszését is igen hamar, aztán látva, hogy mintha más is igénybe venne némi segítséget, nem is tartja fel tovább a lányt. Kihátrál a pulttól, kulturáltan igyekszik lenyelni minél gyorsabban a falatot, hogy elköszönhessen tőle, csak aztán távozna. Tekintetét közben sem veszi le Álliáról, a fintort is kiszúrta, de igyekezett azt ignorálni, és úgy tenni, mint aki nem vette észre se magára.
- Még egyszer köszi, remélem még látlak itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mostanság annyi időt vagyok megint a volt iskolám környékén és a faluban, mint utoljára akkor, amikor még itt is tanultam. Az meg nem tegnap volt. Persze, most sem totál céltalanul jöttem, a délelőttöm nagyrészt Renéenél töltöttem és a két kiskrapekkel voltam, akik már egész nagyok. Megnőtt úgy a fejük meg minden alkatrészük. Sőt, Milán már megy! Rendesen, feláll és fut. Sétálni nem tud, minek az, igaza van, az én fiam! De ezen kívül egészen jól állnak szavakkal is, szóval egyre több időt érdemes rájuk szánni, legalábbis éppen így érzem. A gondolatra grimasz is csúszott az arcomra, ahogy megvakartam a tarkóm a fejemre húzható maszkot tartó kezemmel. Hagyjuk is inkább ezt a család dolgot, amúgy is elég labilis az életem, nem hiányzik, hogy az övükét is azzá tegyem, ha sűrűbben megyek, aztán megint nem. Kinek kell ez? Azt hiszem jobb, ha semmit nem erőltetek túl, abból csak a szar van.
Már pár napja egy kolis buliban belefutottam Dimitribe, még talán második félévben tanultam nála, de szerencsére nem a karót nyelt profjaink egyike, így mikor meséltem neki, hova is tartok a hétvégén - az alkohol! Mindig a pletyka! -, akkor valahogy arra jutottunk, hogy nem megyek, hanem jövünk. Szóval én itt voltam, valahol gondolom ő is, éppen körülnéztem, ahogy egy bódéban áruló nőre kacsintottam éppen. Szép darab volt a vörös hajával, úgy elbambultam, hogy észre se vettem, hova is visz a lábam. Csak akkor néztem fel, mikor valaki a lábamra lépett.
- Hééé... én is azon járok, csak a másik felén…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Valószínűleg, ha éppen nem lett volna okom a faluban lenni, akkor is kikötök itt, ráadásul szerintem a kutyát nem érdekelte volna, hogy senki nem vagyok az eseményhez. Én meg úgysem számoltam volna be erről. Jöhettem volna görényként egy köpennyel a pórázra erősítve, és így belegondolva, kifejezetten díjnyertes ötletnek tűnik. Ezt elraktározom, jó lesz későbbre, biztos lesz még valakinek esküvője vagy temetése. Fő, hogy élném az alkalmat, mindennek is lehet örülni valahol. A téma érdekességének is be lehet tudni az ittlétem, de azért ne legyünk sztereotipikusak. Nem csak a szuperhősök hoztak. Van kaja is.
Az öltözékemmel azon a ponton éreztem meg, mennyire elégedett vagyok, mikor a harmadik Supermanbe futottam, és a negyedik Hulkba. Én még mindig csodálatos vagyok ellenben. Megnyugtató. Nehéz döntés volt, de a frissen beszerzett halálmedencés szerkómhoz még nem volt passzent az övem és a készletem, így pedig bizony nem indulnék vele útnak, maradt a hálószövés. Amihez éppen ki is szúrtam az MJ-em, amikor valaki szándékosan rám gyalogolt, mert én ugye figyeltem!
- Ezt se mondták mé… jé, Dimitri - vigyorodom el a felismerés közepette, nem is számít éppen miről akartam bárkit felvilágosítani. Elégedetten dörzsöltem meg az állam a lányról a profra pillantva. A szerelése minden volt, de leginkább egyedi, egy pillanatra meghökkenhettem volna, de azt hiszem ez is több volt, mint amire sokan hajlandóak egy farsang jegyében.
- Ők tudták az utat, most mondd meg - tártam el a karjaim, hogy aztán nevetve forduljak vissza egy pillanatra a bódé felé. - Csak a kínálatot… megiszunk valamit erre a nagy lábegymásratalálásra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A figyelmem nem az, ami híressé tett, és nem azért, mert teljesen hiányozna, inkább csak kifejezetten költözékeny. Akkor van meg, mikor éppen olyan hangulata van, engem meg aztán igazán nem hibáztathat senki, ha olyan elvonó elemek lépnek elő, mint a vörös csaj. Vagy a barna. Az is elég szép darab, de meglepően keveset időzött rajta a szemem. Valahogy nem volt az igazi, valami nem volt olyan rajta, amit kerestem.
- Ez a szuperképességük - bólintottam két nagyobbat, miközben le is néztem magunk közé meg is mozgatva a magamét. Megesik, a legjobbakkal is. Az mondjuk elég érdekes, hogy még meg se szültem a gondolatot fejben, de már meg is volt, akit keresni kellett volna. Univerzum, te csodás.
- Mertem remélni - vigyorodtam el, aztán el is indultam a prof mellett a kinézett hely irányába. Azt hiszem már jól jött volna bármi toroköblítésre, mert mióta a faluba jöttem sok dolog volt, de ilyesmire lehetőség nem. Eleve a hely se szórakozásra várt most már több, mint egy éve, viszont a mai nap méltó kivétel úgy érzem. Éltem az alkalommal, közben pedig a mellettem lévőre pillantottam igyekezve rájönni, mit is akart a jelmezzel elérni, de csak a visszafojtott vigyor jött, kérdés tőlem nem.
- Helló kislány - köszöntem be én is feltámaszkodva a bódé vevői pultrészére, aztán rá is hagytam a rendelést Dimitrire. Amíg a lányka összekapta magát én a vásárhoz vagy vurstlihoz hasonló egészet nézelődtem. - Hogy a fenébe tettek oda egy kastélyt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Volt pár érdekes, kisiskolás tekintet, de én csak jót vigyorogtam rajtuk, aztán elégedetten vakartam meg az állam, miközben Dimitrire pillantottam, mutassa az utunk merre tartson. Bár elég nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a legközelebbi szomjoltó pont jó lesz. Minden célra is, hiszen ez a hely amúgy sem olyan nagy, hogy ne legyen tőle öt lépésre más izgalom is. Bár egyelőre az egyetlen, amire vágytam, az a kiszáradás leküzdése volt. Hőst szomjaztatnak itt, kérem!
A figyelmem valahogy az elsős, viháncoló kislányoknál jobban lekötötte a megmentőnk, így nem annyira sikerült mindent elsőre felmérni, de ki hibáztatna? Dimitri nem tette, meg normális embert miért is zavarna? Sosem értettem ezen prűdségi szinteket. Közben a kastélyt is sikerült perifériából betáplálni, majd a lányt hagyva dolgozni a bódénak dőlve figyeltem a várat.
- Hát de akkor is - még mindig vannak nekem hihetetlen dolgok. Bár - grimaszoltam is a gondolatom közben - errefelé annyi mindent tudó van, lehet valakinek ez a képessége. Bárhova rak egy kastélyt, akkorát, amekkorát csak akar. A gondolatra csak felvontam a szemöldököm, majd már az italaink érkeztek, amit széles vigyorral nyugtáztam, majd Dimitri felé emeltem azt.
- Levele - teszem hozzá gyorsan, de kivárom, és éppen érkezik is a megszólalása mire felnevettem, csak aztán ittam bele. - Különben nem értem felénk miért nem szerveznek semmit. El kell jönni az isten háta mögé kettővel… ezért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ahogy vészesen fogy el a tanév, úgy közeledik a vizsgaidőszak, én azonban egész más miatt szoktam rá a napok kihúzogatásának a tanáriban. Még rendesen Lewy is megbámult, bár szerintem mostanra már leesett neki, főleg, mert utána ő is számolgatott ott valamit. Nem kérdeztem, ő sem, mi nem a nőink vagyunk, nem kell ez hozzá. Mindenesetre könnyes búcsú nélkül hagytam a tanodát a hátam mögött és a munkát is, ahogy egy szál mentolos cigarettát húztam ki a tartóból és gyújtottam rá. Időben voltam, nagyon is időben. Úgy fél órával hamarabb eljöttem, így a laza séta és a térig a nikotin is belefért, ott elnyomva a csikket egy kukába pöccintettem, majd egy erősebb köhögésáradat közepette le is kanyarodtam a Játszótér irányába. Ma nem én mentem a törpékért, pontosan tudtam viszont mi a program.
- Szia kicsicsibe - guggoltam le a megrohamozó Peggyhez, akit már a bátyja is követett, de ő egyből nyúlt volna a kezemért, mert ő most olyat mutat, hogy lehidalok. Nyilván nem így fejezi ki magát, de azt hiszem erre gondolt a csúcshipermegaszuperkirály kifejezéssel, amit nem is értem hol tanult összerakni. Mintha Sebbyt hallanám gyere... oh. Nincs több kérdésem. - Megyek - tisztelegtem egy sort a nejem felé, és az eredeti tervezetemet felülírva kerültem egyet és leemeltem a fent ragadt kölyköt, még fel is dobtam a levegőbe mielőtt egy csókot nyomtam volna a fejére, mint a többieknek, majd hagytam, hogy menjenek tovább játszani én pedig a feleségemhez indultam.
- És akkor te is kérsz egy hasonlót? - nevettem el magam, mielőtt az ajkaim az övére nyomtam volna és végigmértem mi is a szorult helyzet. - Minden rendben van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem lehetett nem észrevenni, a családi összehangolt viseletet, főleg, mikor a felém rohant törpéken is pufi vagy éppen szövet kabát volt, de az is sötét. Nem, a családunk sosem gyászol, bár a mai világban lenne mit, inkább vegyük úgy, ez egy megfelelő inkognitó. A jólöltözöttség és nem hivalkodás a szuperhősök rejtett és mindenkiben meglévő képessége. Ennyit erről.
Gyorsan letudtam az apás köröket, amit senki nem foghat rám, hogy ne élveznék mindig. Nem változott semmi, az elmúlt egy évben, hiába tudtam már azt, amit. Én ezt éreztem mind a négy kölyökkel, amit most is és valahogy tudom előre, hog ez nem lesz később sem másként. Talán csak az volt ilyen dermesztő, mikor már Adri szájából is többször hallottam, hogy apa.
- Ahhoz nem kell megütni valami korhatárt? - néztem gyanakvóan, bár fogalmam nem volt, nem véletlen nem tanultam soha gyógyítónak, de úgy képzeltem, mikor majd mindenem fáj és protézisre szorulok, az akkor lesz, mikor Maxival az lesz a sikerélményünk, ha emlékszünk rá bingó közben, mit reggeliztünk és ki tudjuk még mondani a kedvenc sörfajtánk. - Ennyi? Biztos?
Ezt a kört minden nap lefutjuk mostanság és általában a huszadik kérdésemnél azért kifakad a dolog, hogy ja, elfogyott a fagyi, látott valami hülye reklámot, ami katasztrófa volt, tényleg fáj valami, aminek nem kéne - ekkor üt be a pánik és nem nála. Pont ezért elég mérlegelően és határozottan meredtem rá, ahogy felegyenesedtem. Ekkor rohant nekem az egyik kölyök. - Na, hé, kisbuldózer, kapsz tíz másodperc előnyt, vagy felteszlek a kisház tetejére és egyedül jöhetsz le - néztem hátra, aztán ő meg nevetve kezdett rohanni, én meg még visszafordultam egy rövid csókra mielőtt a kabátom levéve a hintavas tetejére dobtam. A kesztyűm megigazgatva biggyesztettem a szemüveget a nejem fejére, majd indultam rohanva a gyerek után.
... és akkor a következő kép tárul eléd. A legkisebb Mikola fiú lóg a mászókán fél karral a szélét fogva és éppen akasztja be a lábait, mint egy denevér; az eggyel nagyobb összefont karokkal ejtette magát már függőlegesbe... és jöttem én, aki lazán még a telefont nyomkodta oldalra lesve, Milu mikorra rakja össze a teljes képet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem konkrétan érdekelt a sérv kérdése, még csak meg se mozgatott a félelem, jaj nekem, mi lesz ha. Igazából nem hittem, hogy egyszer ilyen gondokat megélek. Több rokonom szerint örülhetek, ha van még tíz éve épen a szervezetemnek. Pedig nekem aztán semmi bajom, évente lát az üzemorvos, és néha kicsit megjegyzi, hogy érdekes az illatom, vagy van egy-két dolog a szervezetemben, aminek nincs jó helye, de ugye üsse kavics, nem látta mert rendes és ismerjük egymást.
- Ez előfordul, kezdhetsz addig egy újat - javasoltam, bár óvatosan, meg lehetőleg olyan irányba terelve ezzel, amiből nem lehet vita. Mert b-szik, az mindenből lehet, ezt már tudom, szóval megfogadtam én minden élő meg holt tanácsot a "hogyan bánj a terhes nővel" beszédekből a környezetemben, de ez nem ilyen egyszerű.
Nevettem, pedig éreztem, hogy ez nem feltétlen szólt a törpöknek, sőt. Leginkább tudtam. Mégsem vettem fel, nem estem kétségbe csak ballagtam tovább figyelve rá, Peggy éppen miről számol be, ma mi történt, és Mimire is, aki meg erősen szorongatta Adri kezét a mászókáig, aztán ő csak felcsoszogott a kisházba és ülve lógatta ki a lábait, hogy aztán minket figyeljen.
- Mindenki egészben hazamegy - reményeim szerint, de ezt nem üvöltöttem át, csak az elejét természetesen, majd oldalra pillantottam a kissrácokra, akik nevetve helyezkedtek. Aztán Miloval azon nevettünk, ahogy Adri arcába csúszott a komplett felső ruházata. - Szóltam, hogy tűrjétek be - sóhajtottam egyet, majd kisebb felhúzódzkodással előbb a pólóját tűrtem el, majd a pulóver gumis részét vissza a csípőjére, ami tartott, a kabát cipzárjának felhúzása - esetünkben lefelé - meg megoldotta a többit. Utána már csak hangin'.
- 'Pagetti - visította a lányom, már a kisebbik a házból a többiek túl elfoglaltak voltak ehhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ki vagyok én, hogy a feleségem meg a könyve közé álljak? És akkor jött az alvás. Nem akartam én lenni a rossz zsaru, szóval szavam se volt rá, hogy szerintem nem a könyv teszi, hiszen leginkább emberfeletti erőre és életenergiára lenne szüksége mellettünk és a munkája mellett, ami azért valljuk be terhesen nem több, mint egy teknősé. Akit a páncéljára fordítottak. A sivatagban. Nem egyszerű.
- Vagy nézhetünk helyette filmet is valamikor - dobtam még be egy win-win ötletet, mert ha az előzőből nem is mosnám ki magam visszakérdés esetén, ezt pont ugyan annyira éljük, így mondjuk lifehacknek. Ha még lenne túlélési alapismeretek oktatás a bagolykőben, biztos felvetetném a családos létben, a terhes nők mellett és az 5 év alattiak mellett a túlélés több lépésű kifejtését. Kérném a trükköket és praktikákat, részletesen. Vannak napok, mikor azt érzem életképtelennek tűnök mellettük.
- Hö? - hangzott az értelmes kérdés, ahogy Adritól visszalógva néztem felfelé, ahogy kivillant a csípőm és a fekete szív is. - Fogalmam sincs miért kérdezed - szögeztem le lazán visszatűrve a pólómat és mint akivel semmi nem történt nevetve a kölykökkel. De persze a jóból is megárt a sok, meg ez a fejjel lefelé lógás már olyan színű fejet csinált a fiaimnak, mint egy érett paradicsom, így befújtam a visszavonulót és leugrottam, aztán leszedtem őket is.
- Problémamentes, többnyire - engedtem meg egy féloldalas mosolyt magamnak a dologra, bár igazából sosem rázott meg se negatív, se pozitív értelemben semmi a tanításban, ha más munkámba csúszott gond, ott nagyobb volt a bukási lehetőség. - Aki utoljára ér a csúszdához, az mossa ki Harleyék tányérját - jelentettem ki és gyakorlatilag egy múló csók erejéig torpantam csak meg a nő mellett, majd a gyerekeket prímán lesétálva, másodikként álltam a létrához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Nem mindig a film tehet róla - bár ezt inkább motyogtam, halkan, szinte szótlanul, ahogy el is indultam. Távol. Nem akartam én világháborút, elég volt PS-en. Aztán csak távolabbról toltam a likeokat, meg a vigyort. Nekem tökéletes, minden is. Úgyis én nézem meg, meg Milán, a többiek rendre alszanak, majd Peggy meg Mimi azt hazudják másnap, hogy végig emlékeznek rá. Persze, mert látták korábban. Nem vagyok madár.
A denevéres móka azért mindenkinek bejött, és többé meg kevésbé, de el lett minden nézve. Senki nem villantott elég nagyot, még nincs látható tüdőgyulladás, és aki elsőre köhög, azt egyedül küldöm csatába az anyjukkal. Szóval... a fairplay és mentsük meg Kevét híve vagyok.
- Mindig van okoskodó meg kellemetlenkedő, ismered a diákokat, de egyik sem az én gondom, maximum megbuktatom, nagy kaland - neki, mert nem nekem, én valahogy olyan szinten hidegen hagyom ezt, hogy az már fájna valakinek. De cserébe nagyon következetes vagyok. Aki kicsit is tudással él, azt nem szoktam vizsgán sem buzerálni. - Nyilván, életem - intettem még hátra, ahogy leelőztem a fiam, majd laza futólépéssel beérve kivártam kire és mi marad. Meg ugye azt is, ahogy hamar eljutottunk a pagettiig.
- Teljesen, de ha megint valami undorító zöld tésztát kapunk hozzá, beadom a sztrájkot - közöltem, mire Peggy is mellém állva ismételte ezt el, bár ő inkább mosléknak hívta. Írül. Amire elkezdtem majdnem röhögni, de éreztem, hogy ez nem segít, így csak köhögtem párat és inkább megfogtam az egyik kezét, hogy indulásra bírjam őket. Innen nem tudunk, és nem is célszerű hazautaznunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Én az a rendes apuka vagyok, aki fogja, és befejezi a cigit, mielőtt megközelítené a játszóteret. Nem különösebben félek közterületesektől meg valami csekktől, ha kell itt kifizetem neki, ettől még a gyerekek nem ártottak senkinek. Viszont több, mint két óra, mire kivihetem a kölyköket, szóval megjártam pár helyet a faluban, meg végül beiktattam egy találkozót is.
A zsebembe csúsztatott kezemmel lépdeltem át a parkos területen, hogy az árnyékban lévő hintákhoz menjek, aztán az egyikbe beletegyem magam, mint aki odadöglött és szenvedjek. Ilyen időjárást nem kívánok senkinek, nem ehhez vagyok én szokva! Közben kivettem a zsebemből egy kulcstartó méretű edényt majd a pálcám és két koppintással visszanyerte a méretét a sütis tároló. Felnyitva két szalvétát, meg közte a magamét csúsztattam bele majd az ölembe téve néztem körbe és az órámra látványosan. Egyszer vagyok pontos!
Ez persze nem igaz, a munkám megköveteli én meg teszek róla, hogy ott tartsak abban, ahol, így nem szoktam általában elidőzni, ahogy haza is képes vagyok időben érni, máshova is. Egyszerűen néha akadnak olyan tényezők, amit gyorsan semlegesíteni kell. Nem mellesleg ma azért is vagyok itt, hogy egy ilyen akadály elhárulását megünnepeljük.
Volt egy közös nászajándékunk egy kedves barátom részére, ami után némi prémiumot igencsak megérdemelne Rio barátom. Bár ahogy megláttam kirajzolódni az ismerős alakot csak vigyorogva csóváltam meg a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Majdnem pontosan. Ezért kell nő a házhoz, palacsinta reggelire és kutyák - néztem felé egész tudálékosan, mire csak elröhögtem magam kicsit rámarkolva a láncra és hajtva magamon párat jobban megnéztem a rögzítést. Ennyire csak nem romhalmaz ennek a világvégi helynek a játszója. Az azért még a gyerekekre is veszélyes lenne, pedig szoktak itt aztán egymás hegyén meg hátán szórakozni. - Nem hiszem, hogy ma patkolunk el, minden más részlet kérdés. Milyen a hely? - érdeklődtem közben, ahogy fél kézzel még mindig az idő közben felnagyított dobozt szorongattam, ami még a louisiana-i melóhoz kapcsolódott, jöttem egy plusz vallomással, mert eddig csak összekötőként tündököltem. Azt hinné az ember, de ideje volt tisztázni pár dolgot. Elégedett voltam, mert mások is azok. - A nejem küldi a kölyöknek, az enyémek is szeretik. A szalvétát neked hajtogattam, úgy hallottam Amerikában csípted - kacsintottam is mellé, tudtam, hogy nem kell többet mondanom, mi is van ott, így csak áttoltam a dobozt, hogy aztán még lökjek párat. Arra nem is figyeltem különösebben, hogy bár tudta, hogy nálam is van kölyök a háznál a többesszám, meg a tény, hogy megnősültem nincs a homlokomra írva.
- Gondoltam megnézem élsz-e még, vagy a helyi térfigyelőkamerák már befogtak unokához és az esküvőd tervezik. Én mondom, vigyázz, kegyetlenek - ingattam is a fejemet, de igazából tényleg érdekelt, én már csak ilyen emberbarát vagyok, nem hinnék kiket tartok fontosnak a munkában vagy az életben, de őket tényleg rendesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Lehet ideje beújítani - nevettem el magam, de nem voltam ebben a tanácsadós fajta. Kéretlenül sokszor teszem, de a család dolgot nem vettem soha viccalapnak, így megvolt a magam hozzáállása ahhoz, miként kezelek ilyen vicceket. Én se kértem tanácsot hogy neveljek gyereket, hogy ne. Hogy alapítsak családot, vagy se. Ha érdekelne, valószínűleg anyámmal is beszélnék.
- Rengeteg bizarr nő van, ismerek is párat, ettől még nem mind ijesztő - jegyeztem meg olyan tudálékosan, mert azt hiszem vannak, akiket ha bemutatnék is így látná, de rá kell jönnie, hogy akkor veszélyesek, amikor mi nem vagyunk célkeresztben. De azok helyében nem lennék, akik igen. RIP rajongók, titkárnők, kutyaörökbefogadók, művészetrajongók és tárlatvezetők, tetoválásra várók... ilyesmi.
A dobozt végül átadtam a magam jótanácsával, aztán csak vigyorogva kezdtem hintázni, ahogy már felszabadultak a kezeim, ő pedig a süteménynek futott. Jól tette, az asszony keze aranyat ér a konyhában. Is.
- Semmi nincs benne amitől pöttyös lesz vagy rosszul. A kisebb kölykeim nem esznek ilyeneket, a nagyok meg maximum a bolti cuccokban - vontam vállat, majd hitetlenkedést véltem felfedezni. - Már az esküvő előtt is volt családom, csak nem vertem nagy dobra. Ebben a munkában nem minden előny.
Könnyedén beszéltem róla, de mindketten tudjuk, hogy nem a melóhely dísze az, ha neked van valamid vagy jól megy. Bármikor beüthet a szar és akkor borul, nagyban.
- Meg mintha mondta volna, hogy a vérnyomására is szed valamit - mutogattam a kezemmel a mellkasom előtt mintha átérezném a dolgot, pedig nem. De hasonlóban volt már részem. De nem voltak a kislányok az eseteim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Tégy szájkosarat a nőre és hagyd a kölyköt is nevelni a kutyát, esetleg.... vagy az új nőt - gondolkodtam el látványosan, igazság szerint egyik sem lepne meg különösebben, sőt, ha komoly akarnék lenni egyenesen közölném, hogy én vagyok az élő példa rá, hogy vannak helyzetek, mikor hagyni kell, hogy a kölykök találjanak anyára valakiben. Mármint az egy dolog, hogy én fix ponton voltam és reméltem, hogy ez az a hely, de mikor Mimi meg Milán elsőre voltak velem Grace házában nem voltak kérdések. Se tőlem, se felém. Mindenesetre jót röhögtem a szájkosaras nőn, sokakkal kevesebb gondom lett volna a múltban is. Én azért szurkoltam mindenkinek az élethez.
- Ez nem ilyen egyszerű, ez mind az, velem az élen, és a többségük még házas is - tártam el a kezeim. Biztos van, aki még nem, vagy csak úgy megjelenik velük, de őket meg nem annyira ismerem. Egyébként sem asztalom ez a kerítés dolog, ha látok valamit, ami instant működik, akkor hozom az óriástáblát hogy GYERÜNK EMBER VIDD MÁR HAZA. Egyébként kuss a nevem, ha kell, ha nem. Nem akarok különben Max szintjére jutni, mikor eltoltam az orrát irányba, mert ő nem állt jóban a nőm kertjében.
Átpasszoltam a süteményesdobozt, ami kivételesen meg is volt töltve szalvétán túl is és meg sem ettem felét idáig jövet. Ajándék volt, ebbe meg azért még nekem is van némi illemtudatom. Meg az én kölykeim se élnék ha üresen menne haza, és ők azok, akiknek mindent is megadnék.
- Tud az lenni, kell a háttér. Ha nincs, ami motiváljon még a túlélésre meg arra, hogy van jobb és szebb, szerintem kurvára értelmetlen. Lássuk be - és ezt mertem kijelenteni Grace előtt is, nem csak mióta a nejem. Ha nem lett volna kiben keressem az emberem még mikor a sűrűben voltam és minden nap katasztrofális nagy szopás volt, idáig sem jutok.
- Még kém is lehet, nem figyelünk, azt lejelent minket - röhögtem el magam - hogy a fűre létünk, hiába volt kint a tilos tábla - folytattam még hasonlóan jó kedvvel, majd bele is fulladtam ebbe, mély, hörgő köhögéssel. A tüdőm amúgy köszi jól van, még bennem is. - Én tudom, egészségetekre. Valamikor ugorjatok be, vagy csak dobd át a kölyköt ha gondolod, Adriánnal meg Peggyvel, a kölykeimmel úgyis osztálytársak lesznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- NA NEM - néztem rá, mert pontosan értette remélem a problémám. Nekem nem hiányzik, két lány is hozzám tartozik az előkészítőből. Az én lányom csak ne hordja haza, azért van egy határ. Bence is megmondaná a keresztlányával (meg Ezra) és Lewy is a lányaival akik "nem is járnak ide". Ja, csak minden másnap, csak Majának még nem vázolta fel ez mit is jelent. - Márhogy persze, ez is megoldás, de tanítsd ésszel.
Aztán kész, fogtam és eltörtem az embert a picsába. Mint egy ropi úgy roppant meg, szinte ide hallottam azt az idegszálat.
- Nyugi már, a házasság nem fertőző - forgattam meg a szemeim. Jó, nyilván a pszichopatának lazán bélyegzett női közeget értette alatta. Pedig szerintem elég lenne neki is egy nap velük. A kis délutánjaikon. Én ilyet korábban nem láttam, és akkor engem még csípnek meg adnak is. Mi lehet azokkal, akiket nem? Nem beszélve róla, hogy Maxin meg rajtam kívül amúgy is mindenki ki van tiltva a nagy partizából.
- Nekem is csak két gyerekem volt - egy biszexuális nőtől, akinek van egy demiszexuális nője, surprise. Nem engem nem lepett meg. - Aztán kiderült még kettő, lett egy nőm, most meg még kettő, kutyákkal, macskával és ha rajtam múlik hazajön még egy nagyobb hüllő is. Varánusz? Gekkó? Kaméleon? Még kérdéses.
Lehet javasolhatnám a sütemény mellé, hogy ő is vigyen haza valamit a gyereknek. Sokkal kezelhetőbbek nálunk is, mióta van mivel levezetniük a feszkót Adri kicsit rám ütött, már gondolkodtam hogy elhordom valahova. Boxolni, kungfuzni. Valahova, ahol legálisan is kiverhet fogakat.
- Nem eszik süteményt? - néztem rá tökre lelombozva, aztán csak kikeltem a hintából és kivettem a cigarettatárcámból egy szálat, még felé is tartottam, aztán így vagy úgy de eltettem és tüzet is kotortam elő.
- Legyen kettő, szólsz ha nincs melód és kerítünk egy napot, úgyis meg kell valakinek mutatnia neked mit lehet ebben a fészekben kezdeni - tártam el a kezem.