Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV
Cat | Cicatárs
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
|
Laura#NapiCatA mai napot tanulással akartam tölteni, de amint kinyitottam az egyik tankönyvet, rájöttem hogy ez nem ez a nap. De csak azért is tanulni akartam. Ebből az lett, hogy céltalanul bámulva a sorokat. Aztán meg az ablakot.
Kint süt a nap, csicseregnek a madarak, és mintha csak egy jel lenne Istentől, apa küld egy kacsát Messengeren. Jó, Isten miért küldene jelet, ha Buddhista vagyok? És apa nem Isten, ő egy szuperhős. Talán csak ennek a képnek köszönhető hogy eszembe jutott, mit csináljak ma inkább: etessek kacsát! Gyorsan lepötyögöm apának hogy "Meg van a mai program! Köszi apci!" és elpakolom a könyveimet.
Fénysebességnél is gyorsabban öltözök át az undi zöld egyedül tanulós ruhámból egy kék ingbe, farmerbe és sportcipőbe, meg egy véletlen előkerült nyakláncot is felveszek, óvatosan berakok egy kicsit hosszú fülbevalót a fülembe, egy kis kenyérkét rakok zacsiba, és mintha valami zenés filmben lennék, dúdolgatva ugrálok le a faluba.
Addig tartott az egész csodás filmbeillő kezdés, amíg el nem taknyoltam úgy kb a semmiben. Esés, nem vetted el a kedvemet, akkor is kacsát akarok etetni! Most fájó térddel ugrálok tovább, és itt vagyok a stégen úristen. Oké, nem tévedtem el, még nem felejtettem teljesen el hogy hogyan kell idáig eljutni.
Leülök egy random helyen a stég legszélére, és előveszem a kenyérkét. Sok sok kacsácska gyűlik körém, én meg vigyorogva dobálok neki kenyeret. Olyan cukik hogy belehalok hát úristen!
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Catszombat délelőtt | o Jobb híján elkezdem kipakolni a zsebeim tartalmát magam mellé a deszkákra. Több különféle ásványos karkötő elő, gyűrött pergamen rajta egy ezer éves óra levelezéssel, egy kő. Kő? Mikor raktam én követ a zsebembe és ugyan miért is? Na mindegy is. Végül a hátsó zsebeimet kezdem el áttapogatni. Ha nem találok semmit az se baj, akkor elszaladok venni valamit a hápiknak. Ha már ilyen aranyosan körém gyűlnek, akkor még szép, hogy csak miattuk végigszáguldok a falun.
Aztán meghallom a trappolást, valaki közeledik. Ennyit a magányos ücsörgésről. Felkészülök arra, hogy viszonozzam a köszönést, de csak a léptek dobogása hallatszik. Aztán csend, majd vidám hápogás, és a körém gyűlt állatok zajongva odébb úsznak. Összeráncolt homlokkal oldalra fordulok, hogy megnézzem a jövevényt.
Aki nem köszön, és – ami a legfelháborítóbb – aki lenyúlja a kacsáimat. Az árulók boldog hápogással vetődnek rá a finom falatokra. Ekkor megtalálom, amit kerestem. Egy kis zacsi kekszet. Még a klubhelyiségben vágtam zsebre, öhm, talán 2 napja? Azt hiszem akkor. Csak felmarkoltam és rohantam, hogy ne késsek el óráról. Aztán azóta se volt rajtam ez a farmer. Egy torzonborz kis fickó reménykedve néz rám, ő nem ment a többi kacsa után. Biztos folyton elűzik a többiek.
- Helló, lenyúltad a kacsáimat. – köszönök rá a vigyorgó fiúra a stég túloldalán. Alaposan megnézem magamnak, egy vigyort el is fojtok gyorsan, mert szinte összeöltöztünk. Az biztos, hogy eddig még nem volt szerencsém hozzá az iskolában. Elmosolyodok, hiszen nem vagyok egy kötekedő típus, nem vagyok én rellonos. Meg amúgy is, van egy hűséges kiskacsám, aki itt maradt nekem. Jó kis kacsa! Bedobok neki egy kis adag kekszet a tóba, ő pedig vadul csapkodva és a farktollait rázogatva összeszedegeti a darabokat.
- Awwh, te vagy a legcukibb az egész bagázsból. Ne félj, én majd csak téged etetlek. – még az is lehet, hogy rendszeresen ki fogok jönni ehhez a kis fickóhoz. Ha már nem vihetem magammal.
|
|
|
|
|
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV
Cat | Cicatárs
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
|
Laura#NapiCatA szívemhez kapom a kezemet, kicsit túljátszva a megijedést még hangosan veszek levegőt, már ha ilyen lehetséges. Ez inkább valami levegővételnek indult "haaa" volt. A kézmozdulatomra kiesik a kenyérgombóc a kezemből, és a lábamra, majd a vízbe gurul. Aha, ha hivatásos kacsaetető leszek magamra borítok kenyérgombóckákat és úgy majd a vízbe gurulnak.
- Szia, ne haragudj nagyon rá voltam koncentrálva a kacsákra! - mutatok a sok cuki kis hápira. Egyem meg őket! Jó, azt azért ne, szegény kacsák! Mondjuk... finomak, de akkor is olyan cukiiik!
Pár kacsa átúszik a lányhoz, én meg elkezdek a kacsáknak integetni, meg a szememet törölgetni. Na meg hangosan nevetni, és közben azért etetem az itt maradt kacsákat. Az egyik kacsa nagyon sokat eszik, meg van olyan, aki alig evett. Jó, lehet azért mert már tele van a pocikája, vagy nem tudom, de na.
- Hé, hé, hagyj másnak is! - nézek a kacsára szigorúan, de nem hiszem hogy értette. Mármint most komolyan, egy kacsa hogy érthetné amit mondok neki? Mondjuk... mi van ha a kacsák sokkal fejlettebbek az embereknél, és ők irányítják a világot, de nem beszélnek velünk? Mondjuk akkor miért ne beszélnének az emberekkel? Mondjuk... mert túl buták lennénk hozzájuk képest? Jó, a multiverzum - más néven buborék - elméletnek nagyobb a valószínűsége. Meg annak is hogy valójában gyíkemberek uralkodnak. De ki tudja?
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Catszombat délelőtt | oNa remek, sikerült megijesztenem a vadidegent, aminek a kacsák isszák meg a levét. Legalábbis abbamarad egy kis időre az etetésük. De úgy néz ki a szerencséjük nem fogy el, hiszen potyog le nekik még pár falat.
- Érthető. – bólintok egyet és így is gondolom. Kacsák, vízpart, hullámzás, csend, béke, nyugalom. Hát, én se vettem volna észre magamat. Vagy mást. A tollasok persze észreveszik ám az összes erre járó embert, alaposan megfigyelve őket, hogy honnan várhatnak kaját. Most, hogy már a srác nem eteti őket pár éhesebb állat már el is indul felém. Nem várom meg, míg az enyém mellé érnek, dobok nekik is kekszet.
- Amúgy Laura vagyok. – mutatkozok be mosolyogva, ha már így összeakadtunk. – A suliba jársz? Még nem láttalak
Most már azért kíváncsi vagyok, hogy kivel is etetek kacsákat. Ha nem a suliba jár akkor nyilván, hogy még nem láttam. Oké, ha a suliba jár már évek óta, na akkor se biztos, hogy láttam már. Képes vagyok nézni, de nem látni. Mindenesetre nem tűnik túl veszélyes alaknak, de ki tudja, lehet hogy csak fel akarja hízlalni szegényeket, aztán kivadássza őket onnan és már viszi is megsütni őket egy kis narancslével lelocsolva. Ú, úgy isteniek. De a kis torzonborz kacsámat nem adom, jó, a többit se.
- Nem fog, ő a főnök. Elveri az összes többit. Az enyém az omega, látod? – mutatok rá a kicsire, felcsillanó szemmel, hiszen már el is neveztem..Omega. Tökéletes. Eszembe is jut egy mese, ami farkasokról szól, ott is van azt hiszem kacsa, de ezek cukibbak. Hogy ki irányítja a világot azt nem tudom, de ha tippelnem kéne akkor a delfinekre voksolnék. Bár én a helyükben már rég elhagytam volna a Földet. A kacsák pedig igenis, hogy beszélnek hozzánk, csak épp nem értjük meg őket. Mert túl buták vagyunk, igen.
|
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
|
Pöttöm kis ebÉnSzerintem sosem voltam még ennyire szomorú eperfagyival a kezemben. A jobb szemem alatt egy kis izom minden nyalintásnál megrándul, ahogy megérzem a mandragóralevél fujfujfuj ízét. Bleh. Tüsszentek egy aprót, ahogy a kis szellő az arcomba sodorja a hajszálaimat, amik megcsikizik az orromat. Próbálom a karjaim segítségével hátrafogni a hajamat, de sokat nem segít a helyzeten, és továbbra is hülyén nézek ki. Van ugyan hajgumim a jobb csuklómon, de ahhoz legalább két kéz kellene, a fagyimat pedig mégsem rakhatom le csak úgy nem? Még ha nem is igazán érzem az epret.
- Remélem hamarosan mérséklődik ez az íz - szöknek könnyek a szemembe, ahogy világmegrendülve lerogyok egy padra a járda szélén. Már nem foglalkozom a tincseim féken tartásával, hagyom hogy lengedezzenek körülöttem, takarásukban pedig a pár szomorú könycsepp az ölembe cseppenjen. A fagyit leeresztem, egész az lábamig, a tölcsért két kézzel fogva. Amikor megérzem, hogy az olvadó fagyi a farmeromra cseppen, lenyalom a szélét, de csak fokozódik a rossz kedvem. Mikor telik már le az az egy hónap?!
|
|
|
|
|
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV
Cat | Cicatárs
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
|
Laura#NapiCat- Én Cat vagyok. - dobok jó messzire egy picike gombócot. Hupszi, szándékos volt. - Igen, most vagyok elsős mestertanonc. Alapképzéssel meg négy tanévvel ezelőtt végeztem. - mondom csak úgy random, de nem hiszem hogy érdekli. - Tee pedig kitalálom... másodikos vagy? - nézek rá normálisan, aztán kicsit hunyorítva, aztán megint normálisan. Hogy lehet normálisan nézni? Nem létezik normális. Azaz nálam nem, de másoknál biztosan létezik. Vagy nem tudom.
- Miii a kacsák tudnak verekedni? - vágok meglepett képet, de aztán meg nevetni kezdek. - Kis cukik. - dobok megint annyira messzire amennyire csak tudok egy gombócot, és a főnök kacsa már úszik is érte. Akik meg itt maradtak, azoknak gyorsan dobálok jó sok falatot. De a főnök aki nekem mostantól gonosz főnök visszajön, és a maradékot gyorsan elkezdi enni. - Gonosz főnök. - morgom kicsit hangosabban a gondolatnál. - De ha eleszi az összes kaját, akkor a többiekkel mi lesz? - dobok megint távolabbra egy kenyérdarabot, és próbálom etetni a többit, de nem hiszem hogy egyszer összejön. Mármint az, hogy amit adok kenyeret a kacsáknak, annak a nagy része ne a gonosz főnök pocijába végezze.
|
|
|
|
|
Egervári Zalán
INAKTÍV
Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
|
Ariana
- Biztos vagyok benne, hogy te jobban tudod irányítani a királyságot, mint én bármikor is. Nekem nem is az kell, hanem te - jelentette ki a férfi a lehető legkomolyabban. Sose gondolta volna magáról, hogy ilyen romantikus lélek tud lenni, de Ariana kihozta ezt belőle. Csak azzal, hogy tökéletes volt. Legalábbis neki mindenféleképpen.
A lány rántására azonnal megprördült, de félve, hogy beleesnek a tóba, megkapaszkodott a ladik két felében, miközben lehajolt Arianahoz. Élvezte a csókot, mindent el is felejtett maga körül. Kezei elengedték a biztonságot jelentő széleket, és míg egyik a lány derekára siklott, addig a másikkal a lány hajába túrt. Belefeledkezett abba a tökéletes érzésbe, amely akkor tör rá, mikor együtt vannak. Mintha a világ teljesen mindegy lenne, amíg ők együtt vannak.
- Hát, nem vagyok benne teljesen biztos - húzta el a száját, mikor a lány megszakította a csókot. - Jobb lenne, ha adnál még egy kis ösztönzést - kacérkodott tovább. Nem volt elég. Soha.
Leült a helyére, és kezébe vette az evezőket. Időközben besodródtak a partról, és már csaknem a víz közepén voltak. - Na jó, nem lehet ez olyan nehéz, láttam már ilyet a filmekben - vezette be a cselekvéseket, mintha nagyon profin állna a helyzethez. Majd lassan, egyik oldalt elkezdett evezni. És a csónak elindult. - Na tessék! - lepődött meg még saját maga is azon, hogy sikerült valamerre elindítania a ladikot. De csakhamar kiderült, hogy inkább ment egy irányba. Balra.
|
|
|
|
|
Edler Bonnie
INAKTÍV
Miss Coelho
RPG hsz: 146
Összes hsz: 349
|
My Paw-rtner #firstpraline #thenhazelnut
Nem hittem volna, hogy egyszer komolyan be fognak mutatni majd egy babának, de aztán megtörtént! Ténylegesen elhangzott a kis bemutatkozás, én meg némi pozitivitást erőltettem az arcomra és kicsit integettem is a babókának. Aranyos kisfiú volt, bár nem tudtam elképzelni, ahogyan kutyaként szeli az utcákat. Vagy de.
- Kutyajó sorod lesz, hidd el, rendes egy anyukád van - mosolyogtam a kisfiúra, ha mást nem, a saját kis viccemen elheherésztem, mert igen, ha valakinek az anyja egy kutya, számítson rá, hogy legalábbis úgy is lesz viszonyulva a dolgokhoz.
Ők is vörösek voltak mind a ketten, nagyon szépek is, kicsit hiányzott a képből nekem az apuka, de nem tettem szóvá, mert Lucus biztosan nem vette volna jó néven. Gondolom, hogy nem rajta múlt a tény, hogy ő most éppen nincsen itt.
- Úh, hát, nekem van ilyen nyakörvem is, olyan, amit le se lehet venni, még ha ember vagyok se, néha nagyon tud viszketni - dörgöltem meg a bőrszíjat a nyakamon. Nem olyan volt, mint a legtöbb lány féle, divatból hordott darab. Nem, ezen látszott, hogy kutyáé, még ha abból luxus és előkelő darab is. Már nem volt rajtam a garbó, hogy takarjam a világ elől. Még a lány felé is nyújtottam a pórázt, hogy megfoghassa kicsit, ha akarja, de aztán csak beakasztottam az egyik felét a babakocsi egyik részébe, a szíjat áthúzva saját magán, majd a másikat meg a másikba, jó óvatosan, ellenőrizve, nehogy nekem elengedje a babácskát.
- És természetesen medvében sem. Kár lenne értük. A hámot majd csak csatold össze, meg a kis szürke karikákba akaszd be azokat a szürke csatokat - bólintottam még nagyot, kötelességtudóan, mielőtt egy elegáns dőléssel előrefelé dudlivá nem vedlettem, bele is lépve a hámba, már csak fel kellett emelni és összecsattintani a sárga műanyagot a hátrésznél. Kicsit meg is ráztam magam.
|
|
|
|
|
Bornemissza Luca
INAKTÍV
Kutyamama
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
|
DaliahA pózokat egymás után váltja, nagyjából úgy ötpercenként, inkább fotómodellt játszva így, mint festőmúzsát, de hát a lány védelmére legyen szólva, hogy ugyan ki a nyenyere tudna ott állni egy helyben mondjuk tizenöt vagy ne adja ég húsz percig is, meg se moccanva, meg se rezdülve, csupán bambán meredve állni és hagyni, hogy az egyedüli mozgás a testen csak a szél fútta szőrszálak legyenek. Nem, nem, ezt Luca elképzelni sem bírta, így pózai rövidek voltak, azonban nem mozdult annyira drasztikusan sokat, így ha Daliah ügyes lesz, akár össze is tud rakni egy ügyesebb végeredményt az izgő-mozgó ebről.
Amikor úgy a hatodik pózt is megunta Luca önkéntes módon véget vetett a modellkedésnek. Aprócska, kunkori lábacskáin attól függetlenül, hogy a kislány befejezte-e a művét vagy sem, odatipegett hozzá. Néhányat vakkantott, majd hurkatestével mókás-ügyetlen módon feltornázta valahogy magát a padra. Egy-két szín nyilván a földre esett, mert hát, mégiscsak egy mini dombérről volt szó, de azért már sokkal ügyesebben ült le a lány mellé, mint az előbb.
Aztán szépen elkezdte szemlélni a filmet jobbról is, meg balról is. Azonban kicsit sántított neki a dolog. Igaz, kutya módban úgy látott, mint egy kutya, de még így sem stimmelt minden, szóval hamar átalakult, mit sem törődve azzal, hogy esetleg megrémítette ezzel a kislányt.
- Cleo vörös nem rózsaszín - pislogott le Daliahra.
|
|
|
|
|
Bornemissza Luca
INAKTÍV
Kutyamama
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
|
Lili Nem volt olyan szép az idő, mint a napokban, most inkább amolyan lóg a lába idő volt, legalábbis a dada szerint. Mégis ketten Bence és Luca csak tudtak hatni a nőre és elintézni, hogy kicsit kijöjjenek. Bence a játszótérig jutott, a dadus pedig a legközelebbi padig, amiről tökéletes rálátása volt a mászókákra és csúszdákra. Luca egy picit játszott a fiával, aztán a kis rosszcsont talált valami korabelit, akivel leült homokozni. Ez már ulta unalmas volt a lány számára, úgyhogy úgy döntött inkább kicsit elmegy sétálni. A séták nála általában kutya formában zajlottak, mert úgy lehetett érezni olyan dolgokat, amiket ember formában nem. Ilyen volt például az, ahogy a pocakját csiklandozta a sok, magasra nőtt fűszál, vagy, az, ahogy az emberek ráköszöntek, rámosolyogtak, játszottak vele. Nem egészen értette az okát, de az állatokkal mindenki nyitottabb, mint egy lánnyal aki random odaszökken hozzájuk, hogy " Hello Luca vagyok! ".
A nagy sétában aztán egyszer csak egy hangocska jutott el füléig. Síp. Síp. Megint síp volt. Ez valahogy annyira izgatta a kutyarecesszorait, egyszerűen csak lázba tudta hozni. Azonnal elindult a kis tappmacsaival a hang irányba, aztán meglátta a forrást. Néhány játék egy takarón, sok kölyökkutya között. Nos ez volt az a szituáció, amit az emberek úgy jellemeztek volna, hogy olyan könnyű, mint cukrot lopni egy újszülöttől.
Valamilyen módon az is volt, tehát a kis corgi, aki még így is nagyobb volt, mint a kutyakölykök ( bár nem sokkal, de az előny az előny ha bolha ha elefánt, az már nem számít) berobogott és amennyi játékot csak el tudott kapni és a szájába tömni azt megtette. S aztán sípoló pofival elkezdett rohanni az első pad felé, ami amolyan piknik asztal és pad volt egyben, amire a családok szoktak kiülni.
A kölyökkutyák rögtön utána, azonban Luca fifikásan kihasználva a magasságát felkapaszkodott a padra, onnan pedig az asztalra és ott elégedetten kipakolta a zsákmányát s, hogy az összes kicsi, akik a pad körül hömpölyögtek, mint a tenger még jobban lázba jöjjön elkezdte csipogtatni az egyik gumijátékot.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Catszombat délelőtt | oCat? Mint macska? Tyűha, oké. Legalább könnyű megjegyezni, meg kimondani. Bólintok egyet, jelezve, hogy felfogtam, megjegyeztem a nevét. Néha ez eléggé nagy dolognak számít nálam. Aztán picit összeráncolom a homlokomat, ahogy számokkal jön. Na azok nem az erősségeim.
- Szóval ha jól értem, akkor nem rögtön utána tanultál tovább. Hogyhogy? – feladom, hogy kiszámoljam hány éves lehet. Matek. Miért kell a varázsvilágban is használni? Persze ha kényelmetlenül érinti a kérdésem, vagy ilyesmi akkor nem haragszom ám meg, ha nem válaszol. Hirtelen elvigyorodom, amikor találgatni kezd velem kapcsolatban. Nem nyert.
- Majdnem, harmadikos vagyok. Itt nőttél fel, vagy külföldön? – teszek fel egy újabb kérdést. Nem akarok tippelgetni, hogy pontosan milyen nemzetiségű, valószínűleg nem találnám el, megsérteni meg nem akarom. Mindenesetre figyelmesen végignézem a ruházatát és a kiegészítőit, hátha felfedezek valamit, ami arra utalna, hogy fordítóbűbájos dolgot használ-e vagy ténylegesen magyarul beszélne. Régen bezzeg feltételeztem volna, hogy tud magyarul, de már sokat tanultam azóta. Kafa, mi?
- Persze, belecsípnek a másikba, kitépkedik a tollakat, csapkodják a másikat a szárnyaikkal, meg ilyenek. Ha sokat figyeled őket, akkor majd te is meglátod – világosítom fel Catet a kacsák vad természetéről. Az etetési módszere mellesleg kíváló. Pontosan így lehet jól elkerülni a bunyót. Úgyis az éhenkórász főnök-kacsa fog elsprintelni először, a többi meg se mer moccani.
- Egy idő után tele lesz, és akkor jön a második fontos dolog. Elkezd a csajokkal foglalkozni, meghódítani az összeset, meg ilyenek. A többiek akkor nyugodtan ehetnek. Kivéve a lánykacsák, akiket kerget. Nem lennék a helyükben. – magamat is meglepem, hogy mennyire járatos vagyok a hápik viselkedésében. Mindenesetre, amikor legközelebb a srác eldob egy nagyobb kenyérke darabot a gonosz főnöknek, akkor én is elkezdek a kekszből dobálni az itt maradtaknak. Az omegámnak is jut természetesen, és nem úgy néz ki, mintha zavarná, hogy a többieknek is jut belőle. Jó kis kacsa.
- Szerinted fog jönni hattyú is? Még csak képről láttam olyat, de nagyon szépnek nézett ki.
|
|
|
|
|
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV
Cat | Cicatárs
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
|
Laura#NapiCat- Eltaláltad. Nem tudtam mit akarok kezdeni az életemmel. De aztán rájöttem! - vigyorgok, és dobok még jó sok kenyeret a kacsuszoknak. És végre nem csak a gonosz főnök zabál, király!
- Oh, majdnem eltaláltam. Nyolc éves koromig Thaiföldön, utána meg Magyarországon, nem mondom egyik országra se hogy ott nőttem volna fel. Te hol? - mert ugye nem mindig él az ember a szülőhazájában. Én se ott élek!
- Naaa kacsuk, ez nem megoldás. - már majdnem büntetésből nem adok nekik több kenyeret, de olyan cukiiiik hogy muszáj.
- Szegény lány kacsák, nem lennék a helyükben. - nézek részvétem fejjel a nőstényekre. De a gonosz főnök kacsának is miért jó ez? Á, nem értem. De mondjuk azokban a filmekben meg olvastam pár könyvet is amiben a vezérnek, mondjuk valami bandavezérnek volt vagy húsz... hát nem barátnője, hanem valami olyasmi.
- Uuu az milyen király lenne! Még sose láttam élőben hattyút én se! - és egyből látótávolságon belül minden élőlényt, vagy bármit ami mozog rendesen megnézek, hátha látok hattyút.
De nem, csak a kacsák falják itt a kenyeret. Pontosabban a gonosz főnök eszik, a többiek meg csak próbálnak. De szegények elől mindig feleszi az a mocsok. A többi kacsa meg miért nem állítja kivégzőosztag elé, vagy nem tudom? Haha, most elképzeltem egy csapat egyenruhás kacsa pisztollyal a... szárnyukban? Na de pisztollyal állnak a gonosz főnök előtt és lövik.
|
|
|
|
|
Ward Weaver
INAKTÍV
#freedomformen #teamcsövesbánat
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
|
JaJ - Az epreimet csak a testemen keresztül, a-a. Mit mondok otthon a gyerekeknek? - kérdeztem teljesen felháborodva, mert hát, hogy magyaráznám én meg a bevásárlás hiányát Bencééknek? Jó vagyok az álcázásban, a lopakodásban, meg egy rakás más dologban, de van, amit nem tudtam volna kimagyarázni nekik és asszem, hogy ez is abba tartozik.
Kicsit furcsa volt ez az egész, mármint, persze, emlékezett arra, hogy mit mondtam, de a kínos eloldalgás helyett inkább megpróbált beszélgetni velem. Mint említettem, furcsa.
- Kicsit. De annyira összességében nem is fontos, lesz még olyan, ami érdekel - vontam meg a vállam, mert az az isten még nem született, hogy én bemenjek egy rajzfilmre, egyedül. Voltam már és nagyon rossz ötlet volt. Legalább a helyi szinglianyuknak tetszett. Meg a mese is. - Persze, ez egyértelmű. Különben honnan tudnám, hogy varázslatos?
Mármint, hogy repül. Vagy ilyesmi. Jaj, de rossz vagyok ebben, nem is értem, miért nem ütöttem még el magamat... Párszor.
Inkább megkérdeztem, hogy megvan-e mindene, a válasz pedig nemleges volt, ami azért pozitívum, mert nekem sem volt még karfiolom és az isten se tudja, mit tett volna velem Dorothy, ha nem viszek haza fehér brokkolit, mikor külön megkért rá. Nem lett volna élő ember, aki kimos ebből.
- Pár standdal odébb póréhagyma tutira van. Azzal találkoztam. - Fizettem ki időközben én is az epreimet, majd a kosaramba pakoltam, óvatosan, nehogy valami baja legyen, megnyomódjon, vagy ilyesmi. Kicsit mutogattam aztán abba az irányba, amerre a társaslakás volt.
- Hja, annyira én sem. És... amúgy mi újság veled? Hogy vagy? - kérdeztem, miközben elindultam a póréhagymás stand felé.
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
- Sosem bántanék piciket - ingattam is meg a fejem szinte egyből. Igazából másokat sem, éppen ezzel ellentétes az életutam és a hivatásom is, egyszerűen csak nehéz néha megfelelően cselekednem. Persze bántam utólag a sütis dolgot, furának és nagyon nem kedvesnek hathattam, de reméltem, hogy el lehet felejteni, picit sóhajtottam is a kosaram rendezgetve, pedig nem volt már benne mit.
- Ebben biztos vagy, most sok aranyos lesz, láttam - közöltem kicsit vidámabban, mint az előző incidens hozta volna. Kezdtem érteni, hogy inkább talán heccel, mint bántani akar vele, ettől még nem lesz kellemesebb a tény. A mozi viszont. Én is láttam, hogy érkezik a Dumbó, az Aladdin, lesz az a mugli mesés feldolgozás, a Pokémonos. Meg jön majd a Toy Story 4 is. Képben vagyok, annak ellenére, hogy mivel sosem volt kivel, nem beszélgettem ezekről. Én annak ellenére, mait mondott, ha arról volt szó, elmentem egyedül megnézni, másképpen lehet el sem jutok. - Ez igaz, és működtek, vagy volt ami csak olyan... hétköznapi perzsaszőnyeg maradt?
Nem bírtam ki, hogy ne nevessek a végére, de leszegtem a fejem, így annyira nem volt feltűnő, meg a nénivel is végeztem és el is mehettem volna innen, de annyira nem vittek a lábaim, csak billegtem rajtuk fogva a kosarat még láttam, hogy ő is végez lassan.
- Akkor az már meg is van - bólintottam nagyot elnézve a belátható standokra, valamelyiknél egy-egy szebb paprika után, nem kell sok, nem túl gazdaságos az nekem. - Az majdnem a szomszédban van, én a Macskabagoly utczában lakom éppen - tettem hozzá, nem mintha ezt megkérdezte volna, de ha már kedves volt meg tényleg segíteni akart ez a legkevesebb. De örülnék, ha elkísérnél, esetleg visszaadhatnám azt a lenyúlt sütit... már nem pont azt, csak sütöttem nemrég -vonogattam a vállam, hogy végül el is induljak, amerre mutatta.
- Jól vagyok, köszönöm szépen. Bár vannak betegek, akik szeretnek engem diagnosztizálni és szerintük nem, de ez előfordul - vicceltem el a dolgot, de valós gond volt. Sok itt a furcsa néni meg bácsi.
|
|
|
|
|
Ombozi Zlatan
INAKTÍV
A hibád
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
|
Blossom Miles x randomrandi
Gyorsan kilépek a nő fejéből, mert akármilyen hihetetlen még nekem sincs mindig kedvem visszaélni a képességemmel. Nagyon jól jön, nem fogom tagadni, ám néha komolyan az őrületbe kerget. Folyamatosan látni az emberek gondolatait, nem könnyű feladat, de már eljutottam arra a szintre – így nem is tudom, négy-öt év után? -, hogy megerőltetés nélkül figyelmen kívül tudom hagyni. Amikor kezdtem besokalni, akkor kerestem fel Sárközit, hogy azonnal csináljon valamit, mert esküszöm, megőrülök, ha még több gondolatot kell elviselnem a minisztériumban dolgozó titkárnőktől. Manikűrös, fodrász, műkörmös, ilyen pasi, meg egy amolyan, de azzal is lefeküdt, a másikkal már nem akar, pedig milyen formás segge van. Istenem, ha csak ilyen gondolataim lennének, valószínűleg egy amőba lennék, de valahogy ők is túlélnek. Kell ilyen is, ezt mondta Sárki, majd közölte a módszert, ami azóta már annyira jól működik, hogy néha teljesmértékben ki tudom zárni a körülöttem lévőket, vagy csak egy adott emberre koncentrélni. Thanks, Sárki. Na, az előttem ülő nő, nem ezen emberek közé tartozik. Viccesnek tartom a gondolatait, ahogy ennyire elítéli, hogy az apja újra nősül. Nem mintha köze lenne hozzá, de nekem meg ehhez nincs közöm, így megtartom most – kivételesen – magamnak a véleményemet, és nem vágom a nő arcába, hogy a világ nem vattacukor és póni, hanem fájó és szar. - Akkor is az apád, nem? – emelem fel csészémet ajkaimhoz, de még nem kortyolok belőle. Ráérősen kezdem el fújni, miközben csészém fölül keresem a nő pillantását. Hála Merlinnek a hely most elég csendes, így még hangomat sem kell megemelnem, hogy a nő meghalljon. Pár ember lézeng a cukrászdában, és ennek most nagyon örülök. Nem a társaság miatt, ilyen hamar és annyira mély benyomást még nem tett rám a forró csokit rendelő nő, de egy kis nyugalom most jól jön. És legalább nem is kell annyira koncentrálnom a hangok kizárására. Igen, néha olyan, mintha elmebeteg lennék. Esküszöm, hogy a hangok a fejemben nem akarnak rávenni arra, hogy embert öljek. Megtenném. Sokszor. De nem ezt mondják. Néha… Somolyogva emelem tekintetemet a nőre, miközben egy kisebbet kortyolok italomból. A tea íze hamar hazarepít gondolatban. Nem olyan jó, mint anyámé, de azért nem mondom rossznak, legyen mondjuk 10/8, és nem viccelek. Tényleg ennyire hasonlít az otthonira. Nem adja vissza anyám természetesen teájának ízét, de eddig ez hasonlít rá a legjobbra. Pár másodpercre lehunyom a szemeimet, ahogy lenyelem az első kortyot, majd teljes figyelmemet a nőnek szentelem. Még székemmel is felé fordulok, azért ez már nem semmi.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Catszombat délelőtt | oMegerősítést kapok, hogy jól gondoltam és rámosolygok a srácra. Hát persze, hogy rájött, ha még mindig nem tudná akkor most nem lenne itt. Érdekesnek találom ezt a dolgot, hiszen én egész eddig tudtam, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, hogy merrefelé mennék tovább. De már korántsem vagyok benne olyan biztos. Már látom a buktatóit a dolognak, és azóta van, ami jobban érdekel, ami jobban tetszik. Szóval, megváltoztam na.
- És mi lenne az? Mi leszel ha nagy leszel? – tipikus kérdés, mennyiszer hallja ezt egy ember, de maga a kifejezésmód tetszik, főleg mert Cat tulajdonképpen már nagynak számít. Hozzám képest legalábbis, aki még nagykorú sincs.
- Thaiföldön? Milyen ott? Mik a legnagyobb eltérések ehhez képest? – felcsillan a szemem, a kekszes zacskót az ölembe teszem – mielőtt beleejtem az egészet a vízbe - és minden figyelmemet a srácra fordítom. Mindig is érdekeltek a különféle kultúrák, a hiedelmek, a szokások, az ételek. Minden. És mivel egyelőre lehetőségem nincs világ körüli útra menni, így megelégszem azzal, hogy másoktól szerzem be az információimat.
- Áh, én Magyarországon. Egy icipici faluban. Soha nem jártam külföldön, sőt igazából a falum közvetlen környezetén kívül máshol se. Amíg ide nem kerültem. Szigorúan fogtak a muglik – eresztek meg egy vigyort ellensúlyozva ezzel a szavaim szomorkás felhangját. A kérdést, hogy kik vagy mik a szüleim is profi módon megelőztem, így legalább majd nem kell belemennem a témába.
- Hát szegények, ilyen a sorsuk. Elviselik, mert ezáltal jutnak a legnagyobb örömhöz, ami csak létezik számukra. Az életük értelméhez: a kicsinyeikhez. A főnök kacsa meg teljesíti a küldetését és a genetikai állományának terjesztését. – na, legalább biológiából odafigyeltem anno. Látszólag tényleg nem bánik túl jól a nőstényekkel, viszont odaadóan gondoskodik róla és a kicsikről, vagyis megvédi őket inkább. Az is valami.
- Akkor hátha szerencsénk lesz és láthatunk egyet! Mondjuk a kacsák is királyak, sőt! Állítólag finom a hattyú, bár van aki szerint száraz a húsa. A kacsa tuti, hogy finom. De ezeket nem enném meg! – nevetem el magam a fecsegésem után, mielőtt Cat azt hinné, hogy gonosz szándékkal etetem itt ezeket a jószágokat.
|
|
|
|
|
Bornemissza Luca
INAKTÍV
Kutyamama
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
|
A sírósan fagyizó lánykaKicsi corgi popó az a dolog, ami soha nem lehet elég kicsi. Hiába apró a kutya és hiába nagy a lyuk, a popó mindig mindenhová túl nagynak bizonyul és beszorul. Nem ez az első eset, hogy valami ilyen mód ejtette csapdába a lányt, s feltehetőleg nem is ez volt az utolsó eset. Azonban ilyenkor mindig annyira el tud szontyolodni Luca, mert mindig rémületében azt képzeli, hogy örökké itt ragadt.
Most éppen a kerítés két lyuka között sikerült csak félig átjutnia, feje komoran lapult a fűbe, lába és hátsója pedig a másik oldalt az ég felé állt, mert nem volt elég nagy ahhoz, hogy le tudja őket tenni, tehát csak kalimpáltak, össze-meg vissza, gyúrva a levegőt.
Egy ideig így próbálkozott, aztán, hogy látta nem jut se előrébb, se hátrább, inkább úgy döntött segítséget kér, s ezt hangos vonyítással és csaholással próbálta a világ tudtára adni.
Közben tartott azért szüneteket is, mert a kornyikálást is megunhatja könnyen az ember lánya, pláne ha a koncentrációs ideje kevesebb, mint két perc. Tehát az ilyen kis pihenőkben megpróbálta megharapni a kerítést. Aztán az előtte lévő pitypangot, hogy majd azt húzva kihúzza magát, amiből nem lett semmi, csak esetleg, hogy csupa sárga szirmos lett a feje teteje, s végül már a füvet rágta kínjában, hogy ha esetleg úgy táplálkozik mint egy tehén, akkor hátha testileg is olyanná lesz mint egy tehén, s akkor majd kitör börtönélből.
|
|
|
|
|
Ms Cookie
INAKTÍV
A sejtelmes írónő
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
|
CicasétaKellemes, májusi este volt. Johanna, akit csak mindenki Sütikének ismer, cicájával sétált kifele a faluból, a stégek irányába. Imádta azt a helyet. Ahogy a szellő átsüvített lenge, barna haján, keresztül a stég nyikorgó pallóján. Ahogy a brilliáns naplemente narancssárga vízfestékké változtatta a vizet. Ahogy a nyüzsgő varázslók sokasága meg-megjelent vagy gyalog, vagy hopponálva, esetleg seprűkön száguldva. Olyan... megnyugató volt és kellemes. Kikapcsolta a lányt a sűrű hétköznapokból. Elérve a fapallókhoz, melyek benyúltak a finoman hullámzó víztükör felé, Kobalt, a boszorkány éjfekete kandúrja megpillantott valamit. Őrült tempóban szedni kezdte apró mancsait egy másik lány és annak macskája felé. A macska nem volt rest rávetni magát a másik cicusra. Johanna bosszúsan szólt macska után. – Kobalt, rossz cica! Hagyd szegény macsekot!Odasietett a másik személyhez sűrű bocsánatkérések közepette. – Rettentően sajnálom macskámat, nem tudom, mi ütött belé... Katie?
|
|
|
|
|
Katie Rogers
INAKTÍV
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
|
Estére Katie végre kiszabadult a káoszból, ami az évvégi vizsgák közeledtével a Bagolykő Mágustanodában uralkodik. Jó volt egyet kikapcsolódnia, hiszen hetek óta csak tanul és gyakorol. Blue-val, a macskájával éppen kedvenc helyükről, a stégről nézték a vizet, amikor a lány egyszer csak valami mozgást láttott a szeme sarkából. Egy másik macska vette üldözőbe Blue-t. Ezután már csak összemosódott fekete-vörös foltokat lehetett látni, ahogy a két macska játszott egymással és szaladgált fel-alá. Az állat mögött lassan felbukkant gazdája is. - Szia Johanna! Miújság? Te is jöttél kiszellőztetni a fejed?- kérdezte a lánytól.
|
|
|
|
|
Ms Cookie
INAKTÍV
A sejtelmes írónő
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
|
Cicaséta– Igen igen, valahogy úgy – helyeselt a lány mosolyogva. Rég nem látta a navinés lányt, egészen pontosan, mióta bekerültek a Bagolykő Mágustanodába. Johanna levitás lett, így csak akkor találkoznak, ha közös órájuk van az iskolában. Pedig igen régóta ismerik egymást. Miközben válaszolt, letessékelte egy lebegtető bűbájjal Kobaltot Katie cicájáról, Blue-ról. – Mi újság veled? Hogy mennek az év végi vizsgák?
|
|
|
|
|
Katie Rogers
INAKTÍV
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
|
- Egész jól. Szerencsére a szünetben bőven volt időnk készülni- mondta Katie. A lány ezután elgondolkodott, hogy milyen érdekes, hogy Johannával a mugli világban egy óvodába, majd a varázslóiskolába való felvétel előtt egy általános iskolába is jártak, azonban mégsem ismerték egymást annyira. Valahogy mindig más körökben mozogtak. Pedig Katie tudta, hogy a lány is szeret olvasni, hiszen gyakran lát nála könyveket. Katie minden évben megfogadta, hogy megpróbál barátokat szerezni, és nem lesz többé olyan félénk. Ez nem mindig jött össze, azonban most úgy érezte, hogy lehetősége nyílik rá, és ha minden jól megy, talán egy új barátra lelhet Johanna személyében. - Nincs kedved valamikor eljönni könyvtárb..- kezdte a lány, azonban kérdését egy nagy csobbanás félbeszakította.
|
|
|
|
|
Ms Cookie
INAKTÍV
A sejtelmes írónő
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
|
CicasétaJohanna nagyon felvidult, hogy régi barátnője egyik kedvenc helyére, a könyvtárba akarja invitálni. Már a nyelve hegyén volt a válasz, hogy mi se természetesebb egy jó kis olvasgatásnál, mikor is hangos csobbanás rázta meg a nyugodalmas beszélgetést. Johanna riadtan ugrott hátra, csakúgy, mint Katie és a két cicus. A lány máris rántotta elő magnólia pálcáját, fenyegetően tartva a gyűrűszerűen hullámzó víztükör felé – akkor is, ha nem igazán ismert olyan sok féle védekező bűbájt. Keze remegett az idegességtől. A habok közül egy hatalmasra nőtt, már-már a magyar mennydörgőket megközelítő, robusztus tengeri kígyó emelkedett ki. Johanna nem tudta, hogy segítségért kiáltson, vagy megvédje magát, mint egy vérbeli boszorkány. Végül a második mellett döntött. Ő nem lesz egy félős kislány. Pálcája vége fenyegetően izzott fel, ahogy a bestia kiemelkedett a habok közül, kíváncsian fürkészve a lányokat. – Vigyázz, Katie! Az ilyenek kiszámíthatatlanok!
|
|
|
|
|
Blossom Miles
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
|
ZlatanMár nem akarom becsapni magamat, pontosan tudom, hogy ha közel engedem apámat magamhoz, akkor megint el fog taszítani egy idő után. Kicsiként nehéz volt, mert ugyan hogyan magyarázod meg egy kislánynak, hogy az apukája egyszerűen nem áll készen olyan elköteleződésre, amit egy gyerek jelent neki? Anyu is tudta ezt, amikor kiderült, hogy terhes, de sosem gondolta volna, hogy egyszer annyira meg fogja elégelni a helyzetet, hogy inkább otthagy csapot-papot és visszaköltözik a világ másik felére. Na, igen a távolság sem tett jót nekünk, de néha úgy gondolom, ő csak időszakokra vállalja apai mivoltát. Régen minden nyáron megígérte nekem, hogy eljön és meglátogat. Tudom, milyen három hónapot várni egy emberre, aki augusztus végén közli, hogy, oh sorry, sok volt a munka. És minden egyes évben elhittem, hogy akkor majd most, végül mégis csak akkor láttam, amikor én voltam Londonban. Azóta nem várok el tőle semmit, így nem is csalódhatok. Most pedig koszorúslányt akar belőlem, én viszont nem tudom, hogy megérdemli-e, hogy betartsam az ígéreteimet. Itt már nem számít, hogy az apám vagy nem, szerintem nem tartozok neki ennyivel, főleg miután ő sem tett semmit azért, hogy nekem talán egy kicsivel is jobb legyen lelkileg, sőt. Mindig a pénzzel akarta kompenzálni, és teljesen elhitte, hogy engem meg lehet venni. De azért mégiscsak magamat minősíteném, ha nem mennék el, hiszen akkor az ő szintjére süllyednék. - Erről jó lett volna, ha valaki felvilágosítja őt is, úgy tíz éve. Vagyis inkább arról, hogy ez mivel jár - ezzel nemigen volt tisztában sose. Olyan volt, mintha fogalma sem lenne arról, hogy egy apának mit kell tennie. Amikor veszekédesekben megemlítettem ezt neki, csak annyit válaszolt, hogy reméli, anyámnak is ilyeneket mondok, mert ő sem mintaanya. Annyi a különbség, hogy neki nem csak akkor kellettem, amikor neki kedve volt hozzá, daddy. Közben elém rakják a forrócsokimat, és bár kedvesen megköszönöm, nem vetem rá magam rögtön. Jól esik egy kis csend, szinte egész nap ordibálás megy a rendelőben, amit igazából semmiért nem cserélnék el, de ezek után hazározottan felszabadít, amikor nem kell kiabálnom, hogy meghalljanak.
|
|
|
|
|
Wittner Dávid
INAKTÍV
Sudden | Tattoo-boy
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
|
Mitzinger.- Ja, t'om, mondták má mások is egy párszor, szerintem túl rendes is vagyok, ha engem kérdezel - vonogattam meg a vállamat lazán, de aztán csak elővettem egy sajtburit és el is kezdtem beburkolni, mielőtt tényleg kihűl és száraz lesz, meg ehetetlen, kinek hiányzik az? Undorító. Bence odébb tolta a zacsit, pedig szerintem az nem ártott senkinek. Utána mutatta fel az irataimat, ismertem már a saját munkám, nem kellett hozzá több pár pillanatnál, hogy tudjam, azokról van szó. - De ismersz. Juhu. Szóval, minek kell ez az egész hercehurca? Szerintem ezekről eddig is tudtál, Stella nem arról híres, hogy mindig és mindenre vigyázni tud.
Itt talált hamis személyi, ott talált eredeti lakcímkártya, vannak gondok, de ettől még nem vagyok előrébb, hogy miért s kellett bejönnöm ide. Inkább galacsinba gyűrtem a papírt és a tasiba dobtam, hátradőlve, a lábam félig magam alá húzva.
- Nem, egyértelműen felsoroltad a prioritásaim. Most zsarolsz vagy fenyegetsz? Nem mintha bármelyikre rábólintanál, túl ügyvéd vagy te ahhoz - szűkítettem össze kicsit a szemeimet, miközben a gatyámba töröltem a kezem, majd összefontam az ujjaim az ölemben. Miről is van szó?
Elég hamar kint is volt a szög a zsákból, én meg oldalra billentettem a fejemet kicsit, mielőtt még szöget ütött volna a fejembe a dolog. Mármint... már nem kellett a szemkontaktus, a pálcaintés, vagy a varázsige hangos kiejtése, így elég hamar be is adtam a derekam. Erősen az asztal másik felén fontoskodó hivatali elméjére koncentráltam, elszeparálva a saját gondolataimat, lecsendesítve őket.
- Miért is?
|
|
|
|
|
Katie Rogers
INAKTÍV
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
|
Hamarosan a két lány meglátta a csobbanás okozóját. A hullámok közül egy tengeri kígyó bukkant fel. A lányok azonnal támadóállásba helyezkedtek pálcáikkal védve magukat. Katie nagyon rémült volt, mert éles helyzetekben még sosem használta az iskolában tanultakat. Azonban, mint kiderült, nem is volt rá szükség. A szörnyeteg mögött ismét hullámok keletkeztek, majd mégegy alak bukkant ki. Egy sellő. Katie nem tudta mit tegyen, hiszen a sellőkről még nem tanultak, ezért csak annyit tudott róluk, amit mesékben olvasott. Az adott helyzetben viszont az nem tűnt valósnak. Ezt bizonyította a sellő nyálkás bőre, és összetapadt, hínáros haja. Ami meglepő volt viszont, hogy a lény arcán barátságos tekintet volt látható. A sellő közelebb jött, és egy apró dobozkát helyezett el a lányok elé a földre. Majd őt is, és a kígyót is elnyelték a habok.
|
|
|
|
|
Johanna Hettlinger
INAKTÍV
A sejtelmes írónő
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
|
CicasétaJohanna sokkosan, pálcáját előrenyújtva nézte végig a szeme előtt folyó jelenetet. Magnólia pálcáját először a tengeri kígyóra irányította, végül pedig a furcsa kinézetű sellő mozdulatait követte vele végig – egészen, amíg az le nem tett elé és Katie elé egy apró dobozkát és a két lény el nem tűnt a fodrozódó hullámok közt. Johanna értetlenül, enyhén remegő kézzel mutatott rá ezúttal a dobozra. Kézzel semmiképp sem akart hozzáérni, mert félt, hátha valami körmönfont csapda rejtőzik benne. Helyette használta a talán legalapabb bűbájt, amit eddig elsajátítottak. – Wingardium Leviosa!A dobozka lassan, követve a lány pálcájának mozgását, közelebb lebegett hozzájuk. Johanna letette tőlük két méterre és a nyitóvarázst felhasználva felpattintotta annak tetejét. – Alohomora!Az aprócska, rejtélyes doboz engedelmesen felnyílt, felfedve kettőjük szeme előtt a tartalmát. Míg Kobalt sziszegve, felborzolt szőrrel ugrott hátra, addig Johanna hevesen verő szíve még gyorsabb ütemre váltott. Egy gondosan összehajtott, türkizkék pecséttel lezárt levél feküdt a gondosan kipárnázott felületen. Még a pecsétnyomó mintája is finoman kirajzolódott rajta: buborékok tömkelege, mely körbevett egy háromágú szigonyt. Nem lehetett mástól a levél, mint a Poszeidón néven futó, helyi sellőkirálytól.
|
|
|
|
|
Katie Rogers
INAKTÍV
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
|
Ahogy a lények eltűntek, Johanna nyomban munkához látott. Katie meglepődve figyelte ahogy iskolatársa kinyitja a dobozt. Mégjobban meglepődött, amikor meglátta a tartalmát. A dobozban ugyanis egy levél volt pecséttel lezárva. A megsárgult papír hívogatóan lebegett a szemük előtt. - Ezt vajon nekünk szánták? Felnyissuk, vagy vigyük be az iskolába? Mit gondolsz Johanna?
|
|
|
|
|
Johanna Hettlinger
INAKTÍV
A sejtelmes írónő
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
|
Cicaséta– Nem tudom, hogy nekünk szánták-e, de én azt mondom, hogy nyissuk fel – felelte nemes egyszerűséggel Johanna. Tudta, hogy nem helyénvaló a választása, azonban a benne eluralkodó kíváncsiság épp erre ösztökélte. Azt viszont ő is tudta, hogy ha nem akarják, hogy kiderüljön mindez, a legnagyobb titokban, a kíváncsi szemektől elrejtve kell feltörniük a pecsétet. Épp ezért kapta fel a levelet dobozostul, vágta zsebre és fordult Katie felé. Barna szemei kihívóan csillantak meg. – De ahhoz előbb rejtőzzünk el! Mondjuk a közeli tölgyerdőbe, ott senki se keresne minket. Mit szólsz hozzá?
|
|
|
|
|
Katie Rogers
INAKTÍV
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
|
- Jó ötlet. Arra úgysem jár senki -felelte Katie, majd a két lány, nyomukban macskáikkal elindult az erdőbe. Az erdő széléhez értek, és elindultak befelé. Ahogy haladtak a fák sűrűjébe, a tölgyfák levelei között egyre kevesebb fény szűrődött át. -Lumos- szóltak a lányok kórusban, majd pálcáik végén apró fénypontok jelentek meg, amik segítségével már tisztán láttak. Néhány perc gyaloglás után elértek egy tisztáshoz. - Itt jó lesz- szólt Katie, majd a két lány megállt, és Johanna előhúzta zsebéből a dobozkát. Kivette a levelet, majd Katie feltörte a pecsétjét. - Készen állsz?- kérdezte a lány, majd a papapír fölé hajolva olvasni kezdték.
|
|
|
|
|
Johanna Hettlinger
INAKTÍV
A sejtelmes írónő
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
|
CicasétaA levél a következőt írta. „Drága Johanna és Katie,
Valószínűleg nem tudhatjátok, ki is lehetek valójában. Elsős boszorkányként amúgy sem mehettek nagyon a víz közelébe.
Poszeidón vagyok, a helyi sellőkolónia királya. Édesapkátok jó gyerekkori barátaim voltak, ismerjük egymást, mint a tenyerünket. Én leendő uralkodó voltam, a népem hercege, míg apuitok bagolykői diákok voltak. Megfogadtuk, hogy felnőttként is meglátogatjuk egymást olykor-olykor, illetve segítünk egymásnak a bajban.
Sajnos az utóbbi történt meg velem. Csakhogy nem tudtam eljuttatni a levelem édesapáitokhoz, nem ismerem a mostani címeiteket. Arról ellenben tudomást szereztem, hogy ti ketten itt tanultok. Ezért hozzátok fordulok a segítségemme: egy csapat, vicces kedvében lévő animágus ellopott tőlem egy igen fontos tárgyat, amely egyensúlyban tartja vízi királyságom és az iskola közti kapcsolatokat, vagyis a Tengerszép Gyöngyöt. Ez egy hófehér gyöngy, benne kékes beütéssel. Összesen annyit tudok mondani, hogy valahova kifele a faluból vitték.
Vissza tudnátok nekem hozni? Számítok rátok.
Poszidón”Johanna nem hitt a szemének: az apja mindvégig titkolt egy ilyen szintű ismerettséget előtte? Hiszen ez még kedvező is lehet a számomra, vagyis így Katie és a lány számára. A másik dolog, ami aggasztotta az az volt, hogy megemlítette benne az animágusokat. Senki se tudta rajta és a szülein kívül, hogy a nagyapjától örökölte az animágus-képességet. Senki se tudta, hogy ha szenvedésekkel is, de a tüzes madárrá, egy főnixxé tud átváltozni, így egyben akár szárnyalni is. Remélte, hogy idegessége nem tűnik fel Katie-nek.
|
|
|
|
|
