Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

A mosolyom szélesebbé válik, hogy nem korhol meg, és, hogy nem is kapok büntetést, amiért a tomporommal fényesítettem a korlátot, mert tudom, hogy azért ez nagyon illetlen viselkedés lenne. Magamban viszont kipipálom a bakanacslistámon a korláton lecsúszást, és otthon is meg kell majd ezt a műveletet tennem. Már elég sok pipa van azon a listán. Vettem például magamnak kesztyűt és sálat, még az első fizetésemből, és megtanultam hógolyózni, meg persze ott van az is, hogy láttam havat. És egy egész házat kifestettem egyedül. Igaz picike ház, nincs is még kész, és két hónapig spóroltam rá, de megcsináltam.
- Állok szolgálatára, ha vidámságra van szüksége, vagy, ha inna egy teát. Remek teakészítő hírében állok.
Mondjuk az ízesített forrócsokim sokkal jobb, de nem tűnik csokis típusnak egy kicsit sem. Viszont szeretek meglepődni, és ha meglepne, akkor még boldogabb lennék, mint most. Bár, azt nem biztos, hogy jó lenne, mert már most is olyan boldog vagyok, hogy ha még boldogabb lennék, akkor kiugrana a szívem, és az élettel összeegyeztethetetlen cselekedet volna. Engedelmesen megállok, és nem ficergek, amíg megszabadítja magát tőlem, sőt, mint egy jó kislány, kihúzom magam, és ujjaimat magam mögött összefonom, hogy ne akadályozzam a mozdulatsort. De nem lép el, megjegyeztem ám.
- És ha ön is hinne benne, akkor azt hitetnénk, hogy belecsöppentünk egy romantikus komédiába. Remélem én vagyok az első és egyetlen nő, aki szó szerint önbe repült.
Pillantok fel játékos érdeklődéssel, nem ellépve, de fejemet kicsit oldalra döntve. Tudom, aggódnom kellene, de valahogy mégsem féltem az állásomat, mert a másik olyan megnyugtató kisugárzású. Szeretem a kellemes alakokat, akik nem késztetnek arra, hogy életunt felnőtt legyek, én kalandor vagyok, mint Mulán vagy Merida. Kalandnak élek meg mindent, azt is, ha a függőágyba belecsavarodok pihenés közben.
- Igazából, másra is költenék. A tanács megengedte, hogy felújítsam azt a házat, amit bérelek, és megtaláltam a világ leggyönyörűbb kék színét az egyik boltban, de nagyon drága, viszont szeretném megvásárolni, és azt mondták, hogy csak a héten tudják nekem tartani. Egy egész galleont kérnek érte, és nekem kettő kellene belőle. Elképzelhetetlennek tartom, hogy az emeleti fal ne olyan kék legyen, így áldozatokat kell hoznom érte. Megmutatnám majd, mármint, ha készen lesz, furcsa lenne, ha elvinném magammal egy festékes boltba a főnökömet.
Még bólintok is hozzá egyet, mert tudom, hogy neki ez tényleg furcsa lenne. Nekem annyira nem, de én, hát, én vagyok.
- Igazából, azért jöttem erre a folyosóra, hogy igyak egy teát. Ön is kér?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szavaimban olyan megvetés csendült, amelyet még én sem éreztem igazán magaménak, szimplán csak el akartam üldözni. Nem akartam szembenézni az érzelmeimmel, azokkal amelyeket anya gondolata váltott ki belőlem. Sokáig gondolkodtam a veszekedésünk után, és habár eleinte csak a mélységes gyűlölet volt benne, később átvette annak helyét valami sötétebb: bűntudat.
Eltoltam Somogyi kezét, mielőtt akárcsak hozzám érhetett volna. Az előbbi gyengédségem irányába egy pillanat alatt tűnt el, mintha ott sem lett volna. - YA ne khotel, chtoby kto-nibud' umiral Én nem akartam, hogy bárki meghaljon - vallottam be az igazságot, mintha újra az a kislány lennék, aki akkor voltam. Szememből a könnyek némán hullni kezdtek. Valamilyen gát átszakadt bennem, és meg tudtam volna mondani, hogy pontosan ez volt az a pillanat, amikor a több éve gyűrűző bűntudatomnak végre hangot adtam. Egész eddig féltem kimondani a szavakat, mert ezzel elismertem, hogy az én hibám volt. Hogy egy átok vagyok mindenkinek.
Nem értettem a szót, amely elhagyta ajkait, de teste mindent elárult. Bevallottam neki a hibám, és ezért újra el akart hagyni. - Idti! Ubegay, kak vsegda Menj! Menekülj, ahogy mindig teszed. - suttogtam erőtlenül. Inkább csak magamnak, mint a jelenlévőknek.
Hirtelen egy pillanat alatt tűnt el mindenki a teremből. Csönd. Őrjítő csönd következett, amelyet csak a néma sírásom szaggatott levegővétele tört meg. Majd egy fehér köpenyes ember sétált be. Az orvos - gondoltam azonnal, és habár hozzám beszélt egy szavát se értettem. Csak nagy szemekkel néztem összezavarodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az állatok iránti rajongás jóformán minden kisgyerekre jellemző - a lány emlékei nem csalnak, arról azonban nem tud, hogy Damienben, sok más mellett, ez is kihúnyt. Maga sem emlékszik, mikor vagy hogyan, de a családi légkör megfojtott majdnem minden lelkesedést.
- T-tőlem. Legalább jó lesz v-valamire,-zongorázik egy rövidet ujjaival az asztalon, jobb híján. A ketyerét elővigyázatosságból több bűbájjal felszerelték, tekintve, hogy különösebb teketória nélkül vágja hozzá a plafonhoz, hogy a padlásszörnyet elhallgattassa. Az étlapból felpillantva figyeli, amint Médi pózol a kamerának, ránézésre remekül szórakozva. Huh.
- Nnnem a t-te szülinapod van?-*billen oldalra feje, mert ha valamit megutált az évek alatt, az a mások által előre eltervezett program. Viszonylag kevés alternatívát kínálhat fel, varázslat híján vonatozni túl macerás, hogy nagy világlátó körútra induljanak; szóval a kastély és a falu környéke a választék.*- Mmmármint, ha mmacskáznál, benézhetünk a mmenhelyre is,-*vakarja meg az állát.
Közben - végre valahára - feltűnik a kiszolgálás és lerakják eléjük a palacsintákat, a kávéval és Médi limonádéjával megtoldva. Míg a pincér tesz-vesz, Dami észrevétlen előpiszkál a mellényzsebéből egy vékonyka, olcsó kis gyertyát. Olyan cingár, hogy amikor a pasi távozik és ő beledöfi az összehajtott palacsintába, megáll. Nincs is más dolga, mint a megszokásból magával hurcolt zippoval meggyújtani.*
- Kívánhatsz!-*jelenti ki nevetve, majd az előző zsebet kifordítva a tenyerére szór még pár szem - de konkrétan pár darab - konfettit, amit aztán Médi hajába tapsol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Somolygok a bajszom alatt, de nem ellenkezek; két percnyi ismerettség után nem fogok leírni egy kis fekete jószágot. Ha a gazdája azt mondja problémás, hát ki vagyok én, hogy ne higgyek neki - bár a rossz nyelvek szerint valahol minden macskával gond van.
- Mert macska - vonok vállat beletörődve, elvégre kéne bármi ami jobban leírja a jellemét, mint ez az egy két szó? - Szerezz be ilyen nyomkövetőset, ami kis kütyübe küldi a jelet, és a pittyegő radaron láthatod, hogy merre van, és közeledsz-e már. Tudod, mint a repülős, meg a háborús filmekben. - Valahogy automatikusnak veszem, hogy Emma ismerni fogja a referenciámat, pedig aztán ki tudja.
Felkuncogok az éjszakában, hangom ide-oda pattan a csendes folyosó kihűlt kövei között. Én nem is tudom, hogy stresszes fajtának mondanám-e magam, inkább az vagyok, aki ráparázik, látszik rajta, hogy falfehéren magolja az utolsó percben is a könyveket, majd bejön, és kiszambázik a teremből széles vigyorral, hogy: "há' tök cuki volt a nénibácsi, sima liba". Aztán megpukok. - Tudom, hogy ez rosszul fog hangzani, de szeretem a vizsgaidőszakokat - harapom be a szám, hogy elkerüljem a vigyort. Alulról nézek fel, zsivány fejjel, s egy aprócska vállvonás kíséretében hozzáfűzöm - tiszta adrenalinhullámvasút az egész, ráadásul még nem sült el félévem kifejezetten rosszul.
Tudom, tudom, ne igyunk előre a maci bőrére, de valahogy nem érzem azt, hogy az elkövetkezendő vizsgaidőszakok döntenének majd le a lábamról. Annál is inkább kérdése, ami kissé hirtelen ér, s hirtelen nem is tudom mit válaszoljak. - Igen. Igen. - Nos. Bőbeszédű vagyok ma este. Pislogok, pislogok, hallom, ahogy a vámpírtücskök (a simák már alszanak ilyenkor) ciripelnek kint és bent is, de hm. Megvakarom a tarkóm, köhintek egy aprót, és ha nem hallanám meg a közeledő lépteket a folyosó végéről, még lehet, hogy ki is fejteném kicsit jobban, félredobva a hangyaantennányi tartásomat a másik lánnyal szemben. - Gyere gyere gyere - tátogom felé, és mint aki nindzskiképzést kapott iramodok meg a lehető leghalkabban a folyosón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom miért sikerülnek Daryaval a beszélgetéseink ennyire hevesre általában, amikor mind a ketten őszinték vagyunk a másikhoz. Talán mert túl sok sérülés van bennünk és egyedül akarjuk leistápolni ezeket. Vagy csak én akarom egyedül neki meg már elege van ebből. Hallom az utolsó, mormolt szavait. Belém hasít a fájdalom, de akkor is kimegyek az ajtón.
A folyosóra kilépve a nyakamba kötöm a nyakláncomat. A kapocs tropa lett a tépés miatt, de csomóra kötve fenn marad addig, amíg egy nyugodtabb helyen meg nem csinálom.
Legalább az megnyugtat, hogy feltehetőleg se Somogyi se Odett nem értették, amit beszéltünk, megérte ezért beáldozni a kis ékszert. Nem akartam, hogy még ők is hallják azokat, amiket egymáshoz vágunk.
Az, hogy valaki utánam jön meglep, pláne, hogy Viktor. Odettre előbb számítottam volna.
- Daryanak nyugalomra van szüksége és ha én a közelébe vagyok attól feszült lesz, láttad, hogy reagált az előbb is. Az ilyesmi nem tesz jót egy betegnek - ingatom meg a fejem meg sem állva.
- És egy rendes kórházra. Ezekben a magyar intézményekben szörnyű állapotok uralkodnak és tele van koronás beteggel. Így Dashenkát is el fogják hanyagolni, vagy gyorsan kiteszik az utcára. Intézek neki rendes helyet. - Én értem, hogy a mugli világba épp járvány van, de ez nem tartozik ránk, így ha Daryanak a következményeiből hátránya származik azt nem fogom szó nélkül hagyni.
- Amúgy meg a lánykérést előbb az apával szokás lebeszélni - most először nézek rá, tekintetemben túl sok kedvesség nincsen. - Ne legyetek hülyék. A házasság nagy falat, fiatalok vagytok, felesleges sietni. - szögezem le. Mind a ketten iskolások. Sohasem laktak még együtt. Nincs tapasztalatuk abban, milyen is az. Beleugrani valamibe a hév miatt meg nem biztos, hogy jó ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azt mondják a magányos lelkek egymásra találnak. Hogy ez mennyire igaz az élet kegyetlen törvényszerűségei közepette, talán Zé sem tudja igazán. Hogy volt-e már tapasztalata benne? Mondhatni, lehetett is akár. Nem volt Mó is ugyanolyan magányos, mint ő? Vagy nem volt az édesanyjával is ugyanígy? Ugyanannyira biztos ebben, mint amennyire bizonytalan. Annyi magányos lélek van a világon. Miért nem találnak hát mind egymásra? Talán a magányos lelkekkel is az van, mint ahogyan a szerelmet írják körül az emberek. Majd akkor találnak egymásra, ha "megvan az igazi". Csak hát ha a szerelemben nincs ilyen, lehet hinni azt, hogy másban van?
Nem is igazán tudja miért járnak ilyen gondolatok a fejében, miközben a besötétedett utcákat rója. Ismét. Első nap. Még mindig. A jobb keze pedig ugyanúgy bekötözve, még mindig. Ez is csak jelzi, hogy nem fordult teljesen jóra ez a nap a hátralévő részében sem, mint ahogyan erre számított volna. Igencsak jól jött volna egy gyógyító, de úgy tűnik az élet úgy döntött, hogy ez holnapra marad. Mára pedig az intézkedés, és a maradék papírmunka, amiről annak rendje s módja szerint kiderülhetett, hogy még mindig nem teljesen kóser. Miért is lett volna az? Túl egyszerűen mentek volna akkor a dolgok.
Nem volt túl sok gondja egyébként a fájdalommal, a bájital kellőképpen eltompította azt is. Csak hát most jelzés értékkel bírva egyre jobban sajog és ég. Ő mégis kint sétál. Ismét egy ostoba hibát elkövetve ezzel? Talán. Ez még egyelőre nem derül ki, viszont a nyugalmas, sötétbe burkolózó falusi utcák annyira békések, csöndesen, ember nélküliek... Ilyenkor hamis biztonságérzet lengi körül, pedig ez még csak a második éjszakája itt. De jól döntött. Alighanem jól döntött.
Szokásos ruhadarabjai vannak rajta. Egyszerű, sötét, talán még kissé kopottasnak is mondható farmer, nem a szándékosan így megművel fajtából. A cipője... akár még azt is mondhatnánk rá, hogy tornacipő, de nem egészen, és teljesen fekete is. Viszont ennyi van csupán a kamaszos lázadásból az öltözködésében. Fekete szövetkabátszerű, majdnem a bokájáig leérő galléros talár fedi mustársárga hosszú ujjúját, a pálcája, kulcsai, s a mai napon újonnan szerzett iratok pedig egy kék színű bájital társaságában lapulnak a zsebeiben. Az iratok összecsavarva, félig kilógva.
Komótos léptekben sétál az utcán, elrévedezve útközben ezen-azon, amikor kiért a Boglyas térre. Járt már erre az elmúlt napban, de nem volt alkalma még jobban megszemlélni. Részint, meg leginkább másfelé ment, részint, mert napközben pedig roppantul sietett, már csak a sok ember miatt is. De most már van. Ideje, mint a tenger. Úgy sem tud aludni, gyógyító meg ilyenkor már sehol sincs épeszű, aki dolgozna. Akkor hát? Hova siessen?
Elsétál egy vörös hajú, csinos nő mellett, de igyekszik nem vetni felé pillantást, nehogy valami rosszat gondoljon, majd megáll a baglyos szökőkútnál. Zsebre dugja kezeit, s hallgatva a víz csobogását, mélyeket lélegezve hunyja le szemeit, megpróbálván kizárni minden érzelmet, ami csak megjelenhet. Ki tudja még milyen sikerrel. Szeme sarkából érzékeli a nőt, de ha az épp enne is, nem látja. Aztán a következő pillanatban, mielőtt még bármit is tehetne ellene, valami ismeretlen erő az univerzumban arra készteti, hogy megszólaljon. De mégis miért?
- Baglyok - jelenti ki az általános tényt, amit még a vak is láthat. Majd halvány mosoly kezd el játszadozni a szája sarkában. - Értem én, hogy bogoly-bagoly... de akkor is. Vizet köpő baglyok?
Igazából a hányó találóbb lett volna... De kihez is beszélek tulajdonképpen?
Megzavarodik egy pillanatra. Furcsa. Sosem szokott ilyet csinálni, hogy csak úgy hozzászól egy idegenhez. Aki lehet azóta már itt sincs, vagy nem is hallja. Még csak felé sem nézett. Lehet, hogy tényleg nem ártana meginnia egy újabb bájitalt, mielőtt még zavartabbnak érzi magát, és a következő pillanatban elkezd arról beszélni, hogy milyen bagolyfajnak tudná beazonosítani az itt látott műmadarakat, mint egy eszelős.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szeretnék érveket felhozni, de egyelőre már annak is örülök, hogy megáll, és beszél hozzám. Egyetértek azzal, amit mond, tudom, hogy nem szabad itt maradnia, tudom, hogy a mi világunkban van a helye, hogy velünk kell lennie, a mi világunkban, hogy helyre kell hozniuk, mégsem tudok szólni egyetlen szót sem, várok, hogy elmondjon mindent, azonban, amikor rám néz, egyrészt frászt kapok, másrészt áldom az eszem, hogy tényleg nem tettem ki magam ennek a tekintetnek idén, és messzire elkerültem a könyvtárat. Amúgy az még szép csavar lett volna, ha egész évben a villogó szeme kereszttüzében tanulok, majd ugyanúgy megbukok, mintha nem tettem volna. Príma kis eset lett volna az is, de persze most sem jobb.
- Uram, én nem kívánok megházasodni addig, amíg el nem végeztem az egyetemet, vagy legalábbis, amíg stabil anyagi hátteret nem tudok biztosítani egy házassághoz.
Valamiért ösztönösen kihúzom magam, talán, hogy jobb színben tüntessem fel magam. Az elmúlt órákat rémálmok közepette, egy kórházi műanyagszéken fekve töltöttem, azt megelőzően ülve, könyörögve Darya-nak, hogy ébredjen fel, hogy jöjjön vissza közénk. Ja és, az utóbbi időben nem kevés tündérpor látogatta meg a szervezetemet, és a doboz cigi, semmi kaja, plusz kávé sem segít azon, hogy Mikhail Kazanov alkalmas férjjelöltet lásson bennem.
- Amennyiben a lányát kívánnám feleségül venni, úgy értesültem, hogy előtte a nagyszülők előtt is meg kell felelnem, és tekintve, hogy nem iszom alkoholt, jelen helyzetemben úgy vélem, ők sem tartanának erre alkalmasnak. Darya hónapokkal ezelőtt szakított velem, telefonon hívtam reggel, mert nem jött el a vizsgára, és akkor értesültem róla, hogy kórházban van. Tény, hogy szerelmes vagyok belé, de nem kényszerítem semmire, amit ő nem akar.
Sosem hittem volna, hogy ezt valaha is ki fogom neki mondani, vagy akár bármelyik mondatot, de tessék, itt van, elmondtam neki, és a szívemről rendesen kősziklák gördültek le. Az előbb ugyan tudom, érzem, hogy azt mondta, hogy szeret engem, de alig egy pillanattal később ellökött magától, úgyhogy az a pillanatnyi remény ahogy jött, úgy tűnt tova, és nem merem azzal áltatni magam, hogy jobb lesz.
- Egyetértek önnel abban, hogy itt nem maradhat, és minden tiszteltem az öné, és esküszöm, ha bárki megkérdezi, letagadom, de ha megfelelő ellátást akarunk Darya-nak, akkor hagynunk kellene, hogy a szőke intézkedjen. Az ő ismertségével a legjobb ellátást kapná, és a diszkréció is fontos.
Rendesen, mintha a fogamat húznák, úgy mondom ki ezeket a mondatokat, de lássuk be, Kazanov professzor egy feldúlt apa, én ugyan gyógyítást tanulok, de messze vagyok még attól, hogy jó kapcsolataim legyenek, Odett viszont, már csak a kórja miatt is, tudom, hogy beljebb van, de ha ez nem, hát tényleg a hírnév áldásosságát tudja élni.
- Uram, van viszont egy gond. Ez egy magyar kórház. Mi nem beszélünk oroszul, Darya pedig nem beszél magyarul, ön az egyetlen, aki segíteni tud, szükségünk van magára, így tisztelettel kérem, hogy maradjon. Segítsen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Későn végeztem ma az étteremben. Rengetegen voltak és csak úgy záporoztak a rendelések. Ki tudja, talán miattam jöttek ennyien. Beképzeltségnek érzem ezt, de néha tényleg az az érzésem, hogy mióta megneszelték, hogy a férjgyilkos a konyhán ténykedik többen térnek be hozzánk. Mit számít, miért érkeztek, ha jóllakottan és kellemes élményekkel gazdagabban távoznak! A séf kezd megbízni bennem és már pár komolyabb feladatot is rám szokott bízni. Az alapanyag beszerzéstől, ami igazából hajnali piacjárást jelent, az esti zárásig mindenből kiveszem mostanság a részemet. Így volt ez ma is, hiszen azért végeztem ilyem sokára, mert nekem kellett zárnom a konyhát. Előtte még összeütöttem magamnak egy kis éjszakai vacsorát, mert egész este egy falatot sem tudtam enni. Viszont nem volt kedvem a szobámban megenni, sem az étteremben, így kijöttem ide a térre. A séta rám fért, A hűvös koratavaszi levegő pedig jót tesz, mert igazság szerint zsong a fejem. A pörgés, a sok ember, hang, illat és ízkavalkád miatt sokszor megesik, hogy besokallok. Olyankor mindig sétálok egyet mielőtt aludni mennék.
Kezemben egy dobozzal ülök le az egyik padra és kezdek el falatozni. Vasi pecsenye és hozzá hasábkrumpli. Semmi ördöngösség. Holnap ez lesz az egyik menüben választható fő fogás. Egy szeletet készítettem el és dobtam mellé néhány szál burgonyát. Nekem jutott a feladat, hogy a sóval megtört fokhagymakrémet elkészítsem és bedörzsöljem vele a kiklopfolt tarja szeletek mindkét oldalát, amik előtte egy éjszakát fokhagymás tejben áztak. Ez ám a wellness. Holnap jöhet a paprikás lisztbe mártózás és a sülés. Újabb darabot szelek le a puha és kellemes ízű húsból majd villámra tűzöm a rósejbni néhány szálával, amikor megjelenik egy idegen. Ösztönösen rándulok össze és engedem le evőeszközeimet, hogy ugrásra készen várjam ki mi a szándéka. Azt hittem már nem félek az emberektől, de úgy látszik tévedtem. A gyomrom tótágast áll és végigfut tagjaimon a rettegés. Aztán az idegen tovább sétál és megáll a kútnál. Nézegeti, én pedig próbálom folytatni az evést, még ha az étvágyam hirtelen el is ment. Alig ér a számhoz a sült, a férfi megszólal. Nem tudom eldönteni, hogy hozzám beszél-e, vagy csak magának tesz megállapításokat. A kérdését viszont már valamiért úgy érzem illik megválaszolnom. - Jobb mint ha savat köpnének, vagy bagoly köpetet - jelentem ki egyszerűen. Nem vagyok finnyás. Míg bujkáltam egy ispotályban is takarítottam. Ott sokat láthat az ember és ebből a szempontból megedződik a gyomra. Felfekvéses betegek, az elmúlás édeskés illata, amit a szervek bomlása idéz elő...Ehhez hasonló dolgok között kellett rájönnöm, hogy nem az a legrosszabb, ha üldözik az embert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem szívesen hagyom ott, és nem szívesen hallgatok Viktorra, de mégis, most minden ellenérzésem vele kapcsolatban felülkerekedik, mert... hát, mert ő tanul orvosnak na. A magamfajta eljárhat ragálytanra, meg medimágiára, és elviekben lehet végzettsége, de köteles bevallani azt, hogy vérfarkas, illetve, ha nem is vallaná be, akkor is van egy szent könyv, amibe bele van vezetve, így ha lesz is papírod, akkor sem kellesz senkinek sem, mondván, hogy veszélyes vagy a társadalomra. Az mellékes, hogy egyetlen éjszakán, akkor is. Szóval én csak érdeklődésemből fakadóan ülök be ezekre az órákra, ahogy gyógymasszőri végzettségem is csak azért van, mert érdekel az emberi test, és az egyetlen, akin kiélem magam, az Damyan.
Szóval, visszakanyarodva a lényeghez, megcselekszem mindent, mert Viktor tudom, hogy tudja, hogy mit beszél, és tudom, hogy okkal nem fordítva intézkedünk, és ennek semmi köze ahhoz, hogy én hangosabban és erőszakosabban kommunikálok. Csak nem biztos, hogy a legjobb pillanatban akar családegyesítősdit játszani. Viszont nem állok neki ellent, gyorsan cselekszem, szerzek orvost, és az ő nyomában lépek vissza én is a kórterembe, elpillantva előtte a férfiak felé, de még mind a kettő életben van. Csak remélni tudom, hogy vissza tudja hozni, mert nem akarom felfedni a csodás képességeimet, hogy azért én értek kicsit a nyelvükön.
- Ha hiszi, ha nem, csak magához tért, továbbra sem tanult meg magyarul. Nézzen rá, fél.
Az orvos azonnal abba is hagyja a magyarázatot, hogy milyen baleset, és milyen sérülések vannak, és kérdőn pillant rám, miközben odalépek az ágyához, és kezemmel határozottan megfogom a kezét. Barátok vagyunk, és ezen semmi sem változtat.
- Az édesapja segít a fordításban, Viktor meg érti, hogy maga mit akar mondani, de nélkülük nem vagyunk beljebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ha Zé tudná miféle gondolatot járhatnak a közelében ücsörgő nő fejében a főzéssel kapcsolatban, biztosan lenne egy s más hozzászólni valója. Pont ez az egyik téma, amiről indokolatlanul sokat tudna beszélni, ha úgy adódik a helyzet. Meg persze alkotni ezt-azt a konyhában. Volt rá ideje, hogy kitanulja a dolgot és lefoglalja magát vele, és állítólag nem is rossz benne. Már amennyire megtudhatta azon kevés ismerősétől, aki evett valaha bármit is, amit csinált. Igazából nem sok van ilyenből. Sőt... semmilyen olyan ismerőse nincs jelenleg, akivel ennyire közeli kapcsolatot ápolna. Sokakkal még távolit sem. De mindegy is, hiszen nem gondolatolvasó, még ha vannak is különleges képességei, amelyeket nem igazán fogad el. Inkább betegség. És ez a betegség most is jelen van.
Nem tudja miért szólalt meg és miért kezdett el beszélni a nőhöz. Mert hát valakihez elkezdett, annyira még csak nem kattant, hogy magával társalogjon hangosan, nyilvánosan, a nő pedig itt volt a közelében, érzékelte, félig látta is. De miért csinált ilyet? Maga sem tudja. És talán még illetlenség is. Már mindegy.
Hirtelen tör rá az érzés. Mintha pánikba esne a dologtól. Ez azért igazán nem normális. Minden tagja megfeszül egy pillanatra, talán ezért kezdett el ostobaságokat művelni a fecsegést illetően. Hirtelen futni támad kedve, mégis földbe gyökerezik a lába. Ezt akarta talán oldani a baglyos megjegyzéssel? Semmi értelme, hogy így érezze magát. Hirtelen nyomasztani kezdi a sötétség is. És tényleg egyedül érzi magát, feszélyezve. Még a torka is kiszárad, meg kell köszörülnie hozzá, hogy megszólalhasson. Mert meg kell. Valami válasz érkezik a nőtől, pedig nem hitte volna. Savat? Miért pont ez jutott eszébe?
De ahogy rápillant, erre az éjszakai félhomályban törékenynek ható teremtésre, hiába nyílnak el ajkai, nem tud megszólalni. Rosszul érzi magát. Talán még hányingere is van. Csak elmosolyodik, de a szemei furcsán szomorúak maradnak. Ennyi telt csak tőle? Mégis miért?
Vagy csak... csak nem?
Be kellene vennie a bájitalát. De ehelyett csak visszapillant a szökőkútra, és lázasan pörögni kezd az agya. Ez az érzés egyre rosszabb. Egy pillanatra ökölbe szorítja kezeit a zsebében, de így beleváj jobb kezének ujjaival a sajgó, égett-vágott tenyerébe, és majdnem fel is szisszent. Ráncolja egy sort a homlokát, mintha csak művész szemmel kritizálná némán a baglyokat... aztán lassan, nagyon lassan és óvatosan fordul vissza a nő felé, teljes testével. De nem mozdul egy tapodtat sem onnan, ahol eddig megállt. Amikor pedig megszólal, már csöndes, és próbál nyugodt is maradni.
- Bocsásson meg... - kezdi óvatosan, minden szót láthatóan alaposan megfontolva. - Nem akartam... megrémiszteni.
Néhány pillanatig némán fürkészi a nő arcát, majd ismét megköszörüli a torkát.
Be kellene vennem a bájitalt.
- Ne haragudjon, hogy ezt kérdezem... de... minden rendben?
Egészen biztosan nincs, de meg kell adnia az embereknek a tagadás lehetőségét. Joguk van ahhoz, hogy hazudjanak az érzéseikről, főleg egy idegennek. De egy biztos. Ez, ami most hirtelen hatalmába kerítette, nem egy szokványos érzés. És bár kezd elillanni a bájitala hatása, azért még van benne valamennyi, mégis elég intenzív ahhoz, hogy átélje.
Igazából egyébként csak el kellett volna sétálnia. Úgy érzi nem szívesen beszélne vele a nő, habár ez nem is csoda, tekintve, hogy egy idegen pasas szólította le az utcán, éjnek évadján. De ez is olyan, mint a baglyok. Egyszerűen csak jön magától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Éreztem, hogy fontos dolgok forognak kockán jelen pillanatban is. Mégsem akartam felfogni. Nem akartam tudni, és semmiképpen sem akartam megérteni. Fájtak a mondatok, a tettek, másoké és magamé is egyaránt. Csak aludni akartam, és talán soha fel nem kelni.
A doktor kedves ábrázattal, ámbár szakszerűen kezdett el nekem magyarázni valamit, amit a legkevésbé sem értettem. Mindazonáltal aprót bólintottam, és egy félmosollyal barátnőmre néztem. Ő ott volt nekem, ha kellett, és ezt tudtam. Mert emlékeztem, hogy még a felkelésem előtt is ott volt. Mindig ott van, és én is mellette lennék. Szóval ha másért nem is, jelenleg miatta próbáltam ébren maradni.
- Értem hölgyem, de valahogy meg kell vizsgálnom, szóval ha csak nem tud valamilyen módszert amivel hirtelen megtanulok oroszul, vagy amivel a kislány magyarul, úgy azt kérem fogja vissza magát - reagált morcosan a doktor Odett szavaira, bár csak a hangvételét érzékeltem. Aztán a névtáblájára mutatott, majd rám. - Név? - kérdezte. Szerencsére elég filmet néztem már ahhoz, hogy tudjam mi a helyes válasz erre.
- Darya Mikhaila Kazanova - mondtam erőtlenül, de határozottan. - U menya net problem s mozgom, madam Nincs semmi problémája az agyamnak, asszonyom - tettem hozzá, csak azt akartam, hogy végre békén hagyjanak. Az elmúlt percek izgalmai még alap esetben is meggyötörtek volna, nem hogy most.
- Ország? - mutatott a falon függő képre, melyben egy kellemesen színes, ámbár igen furcsa szerkesztésű térkép feküdt.
- Vengriya - vágtam rá egyből. - Mmmagyar - tettem hozzá azt a kevés tudásomat, amim volt. Még ez is furcsán idegennek tűnt a számból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ismerős illatok és hangok csapták meg fülét már a belépés pillanatában. A falakon saját rajzai néztek vele farkasszemet, mintha csak újabb keringőre akarnák hívni az elméjét. Az ész csavaros körforgása, mert bármikor ha a folyosón kellett lépkednie újra zavarosnak érezte a fejét. Pedig papír szerint már több mint két éve nem volt tünete. Arról a pár alkalomról pedig nem beszélt, mikor elfogytak a gyógyszerei. Így is folyton tojáshéjon lépkedett, ha szüksége volt valamire.
Ahogy a nagytermen áthaladt, tekintete minduntalan hiába kereste az ismerős arcokat. Pontosabban egy bizonyosat. Már tavaly sem volt ott az öreg férfi, bár álmaiban még mindig megkísérti. Olyan volt mint egy öreg jó barát, akit nem bírt elengedni, és ezért a lelke egy darabja vele maradt. S habár a férfi életében valamilyen érthetetlen oknál fogva mindig Kolosnak vagy Kendének emlegette, Zsombor mindig készségesen meghallgatta történeteit.
Talán csak a távol töltött évek szépítették meg a helyet, de mostanra mintha színesebbek lettek volna még a falak is. Ahogy a váró fotelében ücsörgött, fejét hátravetette és a plafonról lelógó csillárt fixírozta. Olyan régóta visszatérő vendég, hogy azokra a furcsa berakásokra gyermekkora óta emlékezett, habár akkor többször volt Márton, mintsem Zsombor. Megint ez a megkülönböztetés. Hiába rakták össze, az elméje még mindig kettőként működik.
Sóhajtott egyet, és megbökte a mellette lévő karját. - Hey, bocs. Ide tudnál egyet passzolni? - kérdezte Zsombor a srác másik oldalán lévő üres lapokra mutatva. Közben farmerzsebébe nyúlva egy ceruzacsonkot húzott ki. Mindig volt egy bűvös kis eszköz nála az unalmasabb pillanatokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vissza tudom fogni magam. Darya miatti feldúltságomat nem vetítem rá teljesen a gyerekre, így nagyjából olyan hangélt hallhat tőlem, amit akkor is, ha ép lenne a lányom és nem lenne közöttünk vagy nyolcvan verszta hosszú, fene se tudja milyen mély szakadék.
- Na most akkor visszatáncolsz a házassági ajánlattól?! Akkor fenének kérted meg... - mordulok fel - Mondhatom szép... Mi a baj a lányommal? Nem elég szép? Láttad volna az anyját, ez a kis bogár még őt is lepipálja. Meg az összes foga is megvan. Az esze se rossz, csak vad egy kicsit, meg olyan szabad szellemű, hogy a fene vigye el, hogy ilyeneket bezzeg tudott örökölni tőlem. - mormogom a kis megjegyzéseket, de aztán csak összefoglalom.
- Szóval összeteheted a két kezed ha ilyen orosz megyecskét kapsz! - azt, hogy miért nem akar házasodni igazából meg se hallom, onnantól, hogy azokat kiejtette a számon már az érvek forogtak a fejembe, hogy megvédjem a lányom. Szegény lyány, egyik pillanatban még édes hét éves aztán a másikba meg már az oltárnál hagyják. Zártam volna toronyba? De kirúgta volna az ablakát.
- Nem iszol? - igen ez a reakció miután azt mondta a kölyök, hogy szereti a lányomat furcsa lehet, de muszáj kicsit ráhoznom a frászt, csak azért is. Egy lányom van, túl sok vőjelöltet nem terrorizálhatok. - Hát akkor igazán tényleg nincs miért aggódnom a büdös életbe nem kerülsz be a családba. - legyintek, aztán azért megkönyörülök rajta.
- Darya azt mondta amikor beléptem, hogy YA tebya lyublyu vagyis szeretlek. A fiatalok szívek még elég bizonytalanok. Gyakran jönnek össze és vállnak el, hogy rájöjjenek mit is akarnak igazából. Nem hiszem, hogy minden veszve volna, ha a lányom ilyeneket mond neked. De jól jegyezd meg, hiába vagyok a navine házvezetője ízig vérig rellonos személyiség vagyok. Ne akard látni a kígyó fogát - veregetem meg a hátát. Ez már amolyan fél áldás. Megfoghatja a lány kezét. Ezzel most elégedjen meg az elkövetkező öt-hat évre, utána gyötörjön további ötletekkel csak. Azt pedig, hogy melyik házba tartoznék, nos ki tudja, igazából hova osztana be a süveg.
Odettnek átadni az intézkedést nem jelent gondot, sőt teljes mértékben igazat adok ebben a gyereknek. Az a lány szervezés terén verhetetlen. A következő mondatra is csak bólintok.
- Igazad van. Kell egy fordító - újból letépem a nyakláncot a nyakamból, szegény újból nyekkenve szakad le. - Majd beszélek Odettel, ezt vedd fel, akkor érted majd Daryat. Sok sikert, úgy látom már be is ment az orvos - azzal átpasszolom neki, esélyt sem adva a válaszra. Úgyis csak de meg de meg deee... lenne.
- Sietni mert baj lesz - indítom meg őt egy jó nagy hátba veréssel, hogy biztos megmozduljon aztán tovább robogok a folyosón elfelé.
- Túl sok nem jövök - intek neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Más családokban nem néznék jó szemmel, ha a lány kutat udvarló után. A szüleim viszont bíznak a nővéremben. Tudják, hogy azzal a tűzzel, ami benne ég, bárkit megszerez magának. Nekem nem hagynák, hogy magamtól válasszak. Bennem nem bíznak, nem hiszik, hogy jó családból való férjet szerzek magamnak. Lídia tökéletes magatartása, kiváló eredményei feljebb tudják emelni őt a ranglétrán, mint ahogy a szüleink elindultak. Az én viselkedésem ellenben csak "szégyenbe hozza a családot". Tehát míg Lidi könnyedén talál magának férjet, tőlem sokkal jobban fognak tartózkodni a családok. Jelenleg azonban nem zavar a dolog. Ha rajtam múlik, nem szeretnék benne ragadni a társaságban. Nem szeretném az egész életemet a "felsőbbrendűek" körében tölteni.
- Igen, ez a jobbik eset. A szüleim tudják, hogy a nővérem eléri, amit akar, Meg azt is tudják, hogy azt akarja amit ők. Egy jó családba beházasodni. - Talán abban is szerencsések vagyunk, hogy nem házasítottak ki minket amint nagykorúak lettünk. Igaz, anyám majdnem 30 éves volt, mire férjhez ment. Nagy port is kavart, amikor visszatért Magyarországra, és kiderült, hogy még nincs férjnél. Nagy szerencsének, és a nagymamám rámenősségének köszönhető, hogy apám végül elvette.
- Azt sem tudom, akarok-e egyáltalán férjhez menni - vontam vállat. - Legrosszabb esetben is van még három évem, mielőtt férjhez adnak. A tudás a szüleim számára kincs, sosem vennének ki az iskolából, csak, hogy gyerekeket szüljek. A nevemet úgysem örökölnék a gyerekeim, a családi örökséget az unokatesómnak kell tovább vinnie, szóval... - nem fejeztem be a mondatot, csak beleittam a limonádémba. Nem is tudom, pontosan mivel is fejeztem volna be. - Na és te hogy állsz ehhez a házasság témához? Szülői nyomás akkor rajtad nincsen? - Zsófi sem úgy néz ki, mint aki a közeljövőben tervez férjhez menni. De minél idősebb, annál kevesebb esélye van aranyvérű körökben házasodni. Persze az ő esélyei eleve alacsonyabbak. Aztán lehet, hogy nem is számít neki annyit a vér. Ahogy nekem sem. Igazából egész házasság dolog a háttérbe szorul nálam.
Persze tudom, hogy a szüleim úgysem hagynák, hogy férj nélkül maragyjak. De amíg Lidi jövője van a középpontban, én kitalálhatom, hogy mihez kezdjek az egész témával. Bár az biztos, hogy a múltkor Emmával is a házasság témánál lyukadtunk ki. Talán ez azt mutatja, közelebb van ez a dolog, mint hiszem. Nagykorúnak minden értelemben mondható vagyok, így ez nem tudja megakadályozni a szüleimet. A mindennapjaimban azonban nem jut eszembe a házasság, így soha bele sem gondoltam, mennyire a nyakamon van az egész. Abba sem, hogy ha a szüleim végül hozzá adnak valakihez, az tönkreteszi minden jövőbeli tervemet.- Merlinre, dehogy! - hevesebben nem is reagálhattam volna a felvetésre. - Sok tervem van a következő éveimre, de a házasság egyáltalán nem szerepel köztük! - elég érthető voltam? Azt hiszem igen. - Talán majd egyszer - tettem hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem félhetek örökké, egy életen át valakitől, aki már meghalt. Valakitől, akinek én vettem el az életét és a karjaimban tartottam amikor a létezés tüzének szikrája kihunyt a szeméből. Károly már nem bánthat. Pribékjei, ha akartak volna, már bosszút álltak volna rajtam, de mindeddig nem tették. Ki tudja miként talált rám. Lehet senki sem keresi, mert mindvégig magánakció volt a keresésem. Mégis, ahogy most megjelent ez az idegen újra rám tört az a csontig hatoló félelem, hogy értem jött, hogy elégtételt vegyen főnökéért. Nem merek moccanni néhány pillanatig, ám mivel nem támad rám mégis tovább igyekszem falatozni. Ekkor szólal meg először és belőlem kikívánkozik valamiféle válasz a feltett kérdésére, melyet újabb adag csend követ. - Semmi baj - rázom meg a fejemet lassú szavú szabadkozására, de ennél többet nem tudok mondani. Lehet ez csel is részéről, hogy elhitesse nincs benne ártó szándék. Talán jobb lett volna kis sem jönnöm ide ma este. De annyira zsongott a fejem, hogy ki kellett szellőztetnem egy kicsit. Mióta kijöttem a szanatóriumból annyi minden történt. Nagyot fordult velem a világ. - Nem igazán - felelek  reflexből őszintén váratlan kérdésére - Nehéz napom volt, ennyi az egész - teszem hozzá és kékjeimet le sem veszem az idegenről, aki akár egy kíváncsi újságíró is lehet. Ma kifaggat és holnap már viszont is láthatom a szalagcímet: "A férjgyilkos éjjeli portyán". Még belegondolnom is szörnyű, hogy akár ez is megtörténhet. Lehet jobb lenne megelőznöm a dolgot. Az ételes dobozt, benne az evőeszközökkel félreteszem és felállok. Hosszú lángvörös fürtjeim fekete kabátomon terülnek szét. Bokacsizmámra rálóg a fekete, élére vasalt szövetnadrág, mely egyenruhám része. - Maga újságíró? - lépek olyan közel a férfihoz, hogy ahhoz elég messze legyek, hogy ne érjen el, de minden szavát értsem és arcát is lássam az utcai lámpák gyér fényében. Nem retteghetek mindig. Már nem kell menekülnöm és nem is fogok. Megfizetem a bűnöm árát nap mint nap, sőt szinte minden éjjel. Így lehetek elég bátor, hogy szembenézzek bármivel és bárkivel, ami vagy aki rám vár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Hírek és események → Karakterkereső

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valamiért az apja jut eszébe. Miért jut eszébe az apja, egy ilyen békésnek mondható, csöndes, nyugalmas tavaszi éjjelen, olyan messze a szülőháztól, amilyen messze csak el mert menni? "Szánalmas vagy! Egy nyomorékot szült az anyád, nem vagy jó semmire! Semmire!"
Aztán a pillanat, ahogyan látta kihunyni a fényt a szemeiben, és ő csak ott állt. Állt és nézte. Túl hosszú ideig nézte. Kiszárad a torka is, nem csoda hát, ha nem tud válaszolni. De egy mosolyt mégis kicsikar magából. Mintha csak a sok éves gyakorlás olyan ösztönösen jönne elő, mint a vadból a menekülés. Apropó menekülés. Szívesen megtenné most ő is, valahogy, valamiért. Mégis itt marad. Mert szép lassan ráébred mindarra, ami vele történik. Ennyi év után gyorsabban is rájöhetne már.
Ezért fordul végül lassan a nő felé, és nagyon óvatosan. Ezért pillant rá, és ezért nem mozdul arról a helyről, ahol megtorpant. Kezeit óvatosan húzza ki zsebeiből, és ereszti maga mellé, hogy látható legyen, nincs az ujjai között sem pálca, sem bármilyen fegyver. Bár így a fehér kötés is nyilvánosságra kerül jobbján, átfáslizva tenyerét, de mégis elernyeszti ujjait, hogy lazának, nyugodtan tűnjön, bármennyire is lüktet valami a mellkasában, ami nem ver egyformán a szíve ütemével. Lassan elhangzik a kérdés. Majd egy újabb is, és rájuk végül a válasz. Őszintének hatóan. És kendőzetlenül. Ez valamelyest oldja az eddigi érzelmeket. Vagy a félelmet felváltó gyanakvás teszi? Végül azonban, ahogyan a nőtől is elhangzik egy kérdés, miután hirtelenjében feláll, - talán védekezően, hogy gyorsabban elsiethessen, ha úgy adódik - közelebb lép. Zé viszont még mindig érzi, hogy jobb, ha ott marad ahol van. Mégis valami furcsa megkönnyebbülés is úrrá lesz rajta. Sokkal őszintébb lesz a mosolya egy pillanatra, és egy halk, rövid kis nevetést is kiprésel magából.
- Úgy nézek ki? - néz kedvesen, de még a mosolya ellenére is ugyanúgy szomorkás tekintettel a nőre. Majd lassan megrázza a fejét.
- Nem vagyok - mondja végül. Bár igazából szeret írogatni, de csak magának, és nem is kifejezetten cikkeket. Meghatározhatatlan erő önti el a testét, de azért eszénél marad. Nem moccan. Hagyja, hogy a nő jöjjön még közelebb, ha akarna. Nem hátrál, de előre sem lép.
- Csak... - sóhajt fel, és emeli a különösen tiszta tavaszi, éjszakai égbolt, és a néhány felvillanó csillag felé a tekintetét, és nézz kissé körül, ha valamelyest zavartan is. - Szeretem az esti sétákat - pillant végül vissza a nőre.
- És ritkán botlok ilyenkor bárkibe is. Tényleg nem akartam zavarni.
Igazából általánosságban is ritkán botlok, vagy mondjuk úgy, nem beszélek igazán senkivel sem. De ez most lényegtelen - teszi még hozzá gondolatban.
- Elnézést, néha furcsán viselkedem - von szerényen vállat, halvány mosollyal, majd úgy kezdi el szemlélgetni a cipője orrát, mintha az most roppantul érdekes lenne, és lassan összefonja maga előtt karjai. - Rá se rántson, nem tartom fel. Csak egy baglyos bolond vagyok a szökőkútnál.
Megint egy tökéletes pillanat, amikor idiótának érezheti magát, saját maga miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- De... én nem kértem meg...
Erőtlenül mondom kettőnk közé, mert komolyan mondom, hogy ez a házassági ajánlat ez olyan nagyon fel lett kapva, hogy lassan már bűntudatom van, amiért nem kértem meg. Egy nap, pár év múlva, ha akkor is együtt lennénk, vagyis, ha akkor egyáltalán együtt lennénk, teljesen természetesnek venném, hogy megkérem a kezét. Nem akkor, amikor már gyereket vár, hanem még előtte. Szeretném, ha szép jegyességet, majd esküvőt, nászutat, házasságot, családalapítást tudnék neki adni. Így, szépen sorban, nem most, nem akkor, amikor a zsebpénzemből és a derby nyereségemből tartom fenn magam. Most még hazajárok, otthon lakok, mit tudnék adni neki? Semmit. Magamat, és tudom, ez egy baromira romantikus kijelentés, de nem, én ennél sokkal földhözragadtabb vagyok. Meg akarok adni neki mindent, érzelmi és anyagi biztonság tekintetében is.
- Tökéletes. Darya tökéletes.
Én ennél már nem tudom jobban elmondani, és nem is hittem, hogy ennyi embernek el kell ismételnem, hogy én nála jobban senkit sem szerettem soha, de már elmondtam neki, az apjának, a barátnőinek, sőt, gyakorlatilag az egész iskolának. Lehet, hogy a talárom hátuljára ragasztok majd bűbájjal egy nagy hirdetőtáblát, hogy igen, még mindig úgy gondolom, hogy Darya Mikhaila Kazanova tökéletes, olyan tökéletes, hogy... és itt részletezném.
- Nem.
Erősítem meg a kérdést, hogy valóban nem fogyasztok alkoholt. Nem hittem volna, hogy ez így, ebben a formában fog előkerülni. Igen, meg fogom kóstolni, ha eljutunk oda, és igen, lehetek én a ciki magyar fiú, aki még csak rendesen inni sem tud. De érte még az elveimet is képes vagyok feladni. A következőkre nem szólok semmit, mert jól éreztem, amit mondott, és igazából szeretnék ott lenni vele, de nyilván ennek megvan a maga menete. Előbb az apja megtudja, hogy alkalmatlan vagyok a családba kerülésre, én elmondom még egyszer, hogy szeretem a lányát, ő elmondja, hogy a lánya is szeret engem, majd jön az, hogy megfenyeget, és nagyon örülök, hogy eddig nem volt barátnőm, mert Kazanov az első apósjelölt, aki megfenyeget engem, és én azt hiszem, ha semmi másra nem is, de erre örök életemben emlékezni fogok. Még bőszen bólogatok is, és valószínűleg ennek az oka az, hogy csak nézem, ahogy távolodik. Két Kazanov között őrlődöm, de tudom, hogy Dary mellett kell lennem, így hátat fordítva neki, besietek a kórterembe.
- Bocsánat.
Érzem a feszültséget, és tudom, hogy a szőke tette, így csak sóhajtva lépek az ágyhoz, és lehajolva, csókot nyomok a hajába, úgy takarva, hogy senki se vegye észre, ahogy a nyakláncot a nyakába kapcsolom. Tudom, hogy így érteni fogja, ami elhangzik, és tudom, hogy okos lány, oroszul kell válaszolnia, de mivel én visszahúzom a gyűrűmet, elvileg kettőnknek értenünk kell majd egymást.
- Sajnálom, az édesapja és én is úgy véljük, hogy jobb lenne, ha olyan intézményben lábadozhatna, ahol ismerősök veszik körül. A lakhelyünkhöz közel van egy kiváló magánklinika, egy ispotály, oda szeretnénk átszállítatni, remélem megérti, de mindent szeretnénk megadni neki. Odett orvosa beszél oroszul, úgy vélem, már az is segítene, ha az anyanyelvén beszélnek hozzá. Felhívnád Willt, kérlek?
Itt a szőkére pillantok, hogy lássam megértette-e, amit kérek tőle, és csak akkor, ha megbizonyosodtam róla, hogy értette, mit szeretnék kérni. Nem hagyhatjuk egy mugli kórházban. Ujjaim Darya ujján pihennek, kézfejét simogatom.
- Darya nem tud válaszolni, de én ismerem őt, valamennyire beszélek oroszul, el tudom magyarázni, amit mond, és a kérdésekre tud válaszolni általam.
Hazugság, percek óta folyékonyan hazudok. Mivel egyértelmű, hogy a nő nem beszél oroszul, nekem kell azt a hangszínt és hablaty szavakat mondanom. Ha nem jön be az orvosi, még lehetek színész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csodák Palotája és a Katasztrófák
Nem figyel, ezt a vak is megállapíthatná róla, és még végig se kéne tapogatnia hozzá, mint a Braille-feliratokat. Egyik szeme itt, a másik ott, és nem, nem azért mert bandzsít, csupán olyan gyorsan szemléli az őt körülvevő megannyi csodát - ahogy azt a muglik mondják -, hogy azt követni is fárasztó . Igazából kit akarok átverni? Nem is lehet.
A tanulmányi kirándulásként fémjelzett múzeumlátogatás egyelőre több bosszúsággal jár Ercsi számára, mint örömmel. Persze, otthon beszéltek róla, hogy milyen jó lesz, és tudja, hogy amíg ő itt szórakozik, addig Zsófi a hivatalban épp helyrerakja a szekrényt, amit véletlenül felborítottak, és rendszerezi a kiszóródott iratokat, tehát igazából neki van nehezebb dolga, mégis... Nagyot sóhajt, jobb lábával dobolni kezd, és úgy tekint fel a múzeum szabályait ismertető nénire.
Egy, nem vitték el őket fagyizni, mert csak délután nyit. Kettő, az ebéd rántottsajtos szendvics, amit nem szeret. Három, a mellé csomagolt müzliszelet cukormentes. Rá van írva. Képesek voltak, és Martai Erikának olyan ebédet csomagoltak, amiben CUKORMENTES MÜZLISZELET található. Hát Merlin feküdjön boncasztalra, ez nagyobb sértés, mintha a király palástjába tekerve cipelnék komposztra a lócitromot! A lány teljesen lenyűgözetlenül mered maga elé, kezei hátizsákjának pántjába akasztva pihennek, amitől még zárkózottabb testtartása egészen ijesztővé válik.
És akkor legalább ITT szórakozhatnának jól, de nem, éppen sorbaállnak, hogy megnézhessék az egyik - tutira tök unalmas - előadást, ahol a fizika törvényei segítségével fognak kipukkasztani lufikat, meg nem kipukkaszatni lufikat. Erika elhatározza magában, hogy ha egyszer nagy lesz, visszajön, és Merlin bizony véletlenül szabotálja az attrakciókat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Értem - bólogattam bőszen, hiszen ő mégiscsak okosabb volt nálam ebben a témában. Mondjuk amikor én voltam mérges, szintén mondtam, illetve tettem olyat, amit később megbántam, így már tiszta volt a kép.
- Ez nem hangzik jól. Csakis olyan állatkát szeretnék venni, amit ismersz, mert, ha bármi rossz vagy váratlan történik, akkor tudok tőled kérdezni - néztem aggodalmasan a tanáromra. Még mindig nagyon fura volt tegezni őt, időnként magamat is ki kellett javítanom, de végtére is úgy gondoltam, hogy majd hozzászokok a dologhoz. Mindenesetre rendes volt tőle, hogy felajánlotta a tegeződés lehetőségét.
- Az nem jó, ha nem lehet vele játszani. Mindenképp olyan állatkát szeretnék, amely játékos - válaszoltam elgondolkodva, majd el is vetettem annak az ötletét, hogy bármiféle rágcsálót tartsak.
- Jaj, de aranyos a cicád! - néztem olvadozva a mobilképet, majd miutá eltette, ezerrel kezdett el kattogni az agyam. Gyorsan odaléptem az egyik kennelhez, amelyben a cicákat tartották, majd bedugtam rajta az ujjam, hogy megérinthessem valamelyik szőrmókot.
- Aúúúú! - vettem el onnan az ujjam gyorsan, ugyanis az egyik cicus játékosan megkarmolt. Szerencsére nem okozott nagy gondot, nem is vérzett az ujjam, de azért megéreztem a karmolását. Kezdtem kételkedni benne, hogy vajon nekem valók-e a macskák. A kellemetlen incidens után a kutyákat vettem szemügyre, akik úgy tűnt, hogy nagyon boldogok voltak a látogatók láttán.
- Hűűű, ez a két kutyus vajon milyen fajta? Azt hiszem, hogy már olvastam róluk az egyik állatos könyvemben, ahol felsorolták a fő fajtákat. Talán csiiii.... öhm nem tudom, hogy hívják... a másikra kifejezetten emlékszem! Tacskó! Milyen gyönyörű kis fekete tacsi! Mit lehet róla tudni? Na, és az a csiiii akármi, az milyen? - faggattam a tanáromat érdeklődve. Ez a két kutyus nagyon felkeltette a figyelmemet, mindkettő kis méretű volt, és rendkívül aranyosak tűntek. Mikor közeledtem hozzájuk, mindketten barátságosan fogadtak, aztán a kisebbik, az a csiii elkezdett ugatni rám, pedig nem csináltam semmi rosszat. Kíváncsian vártam, hogy mit mond Belián bácsi, azaz mit kell tudnom ezekről a kutyákról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az órára pillantok, de még bőven van idő arra, hogy bármi is történjen. Nem tudom, hogy én vagy a lányka lesz izgatottabb attól, hogy ma megtartjuk az első órát, valahol gyanítom, hogy én leszek az, akinek jobban izzadni fog a tenyere, mert hiába lestem én el egy-két taktikát másoktól, ha amúgy dunsztom nincs, hogy mi lenne a jó; a szigor vagy a lazaság. Vélhetően, utóbbit fogom előnybe tolni, a szigort csak azért, mert nem akarom, hogy bármi baja essen itt bárkinek, azért, mert én lazán tartom a gyeplőt és azt tesznek, amit akarnak. Részben igen, de minden másra figyelni kell majd, itt most az én fejem fog igencsak a porba hullani, ha nem lesz rendben minden.
Még egyszer és utolsónak átrendezem a jegyzeteket, amiket írtam vagy épp csak kikerestem és lemásoltam. Egy részét odaadom majd neki – és a többieknek is, mindenkinek készült, legalább körmölni nem kell annyit, csak ha akarnak jegyzeteket, arra is van hely -, a többi marad nálam, bár nem felolvasóestet fogok én itt tartani, jobb lesz a kapaszkodó, ha nagyon eltévednék a sorok között, vagy épp a témákban. Szusszanok egyet, felállok a székről, teszek egy kört az asztalon, most még nem kell sok hely, semmi, de azért mégis elrendezgetem azt, ahova majd ülni fog. Oké, most már tényleg túlizgulom az egészet, jó hogy nem takarítom fényesre az asztal lapját, mielőtt azonban tényleg megcselekszem, egyszerűen lépek vissza az asztalhoz és támaszkodom neki. Ebben a pillanatban kopognak, mivel senkit se várok és remélem, nagyon nem ide akar valaki betörni smárolni, így remélem, ő lesz az, akit várok. Barátságos – már ami tőlem kitelik – képpel fordulok felé, amint megpillantom.
- Hello -  biccentek felé. – Dehogy késtél, még korai is vagy – őszintén, amíg nem órákig kell várnom valakire, addig senki sem késik. De elég is, itt vagyunk, az a lényeg. – És, izgulsz már? – nem kezdek bele, azért kell egy-két mondat, lazításnak, meg úgy, nagyon az elején nem is lesz még izgalmas. A papírok felé nyúlok gyors, mielőtt elfelejtem. – Ez a tiéd, majd fusd át, de így nem kell tollsercegést hallgatnom, neked meg kímélve lesz a csuklód – nyújtom felé a jegyzeteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Általában a reggelek lassan indulnak az őrsön. Az ügyeletesek nem tudnak általában sok bűnözőt elfogni éjszaka, hiszen ez Bogolyfalva, a nap indulásakor pedig a kutyának sincs kedve bármit elkövetni. Szóval Zalán teljesen nyugodtan ült le a - most már - állandó helyére, és kezdte el kitölteni magának a szükséges koffeinadagot, hogy az agya legalább elindulhasson még a meeting előtt.
Bodócs sétált oda hozzá bozontos kinézetével, ajkain kaján mosollyal. Zalán sose szívlelte a férfit, és a tündérporos eset óta ez visszafelé is igaz volt. Szóval amikor meglátta közelíteni, már biztos volt benne, hogy ez a reggel nem fog jól indulni.
- Az éjszaka az egyik új tanonc behozott egy nőt prostitúcióért - kezdte minden előzetes bevezető nélkül.
- Prostitúció? Bogolyfalván? - rántotta össze azonnal szemöldökét Zalán, de már látta hova fog kifutni ez a történet. Még csak nem rég lett hivatásos auror, de máris neki kell feltakarítani a tanoncok szarságait. Remek.
- Mindjárt megyek, kérlek vigyétek be az egyik meghallgatóba a nőt... személyt - javította ki magát azonnal a férfi. Hiszen ki tudja milyen nemű volt az ember, ő aztán nem ítélkezik. És nem von le következtetéseket sem.
Bodócs felnevetett rajta, és az asztalára dobta az igen vékony kis aktát. - Zlatan azt mondta nem kell jönnöd a reggeli eligazításra, csak intézd el - hagyta ott a férfi. Zalán elhúzta száját, és kávéja felett belenézett. Remek reggel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az ajkaim pengevékonyra húzódnak attól, amit a nő mond, mert tudok, akár több módszert is, csak az egyik nem működik a titokvédelmi alaptörvény miatt, és kell a bánatnak a mostanában trendi vérfarkas hisztérián túl még egy idézés a bíróságra is, a másikat meg én magam nem akarom felfedni, mert még nem tudom, hogy mit szeretnék kezdeni a pár perccel ezelőtt kimondott szavakkal. Szóval csak állok ott, és tőlem megszokottan nagyon csúnyán nézek rá. Nagyon csúnyán. Ez maradt nekem, egy csúnya nézés, remek.
- Láthatóan felismert minket, vagyis tudja, hogy hol van, hogy ki ő és kik vagyunk mi, viszont azt egyikünk sem tudja, hogy mi történt vele. Tegnap edzésre indult, de már nem jött haza, kerestük a környéken, aztán, amikor végre megkerült, jöttünk hozzá.
Mondjuk addig jó, amíg nem jut eszébe, hogy mi akkor mégis hogyan kommunikálunk vele. Csak had ne kelljen felfednem, mert nem akarok veszekedni vele. Most legalábbis nem. Sóhajtva nézek rá, és rendesen örülök neki, hogy Somogyi végre felbukkan, de tekintetemet az ajtón tartva, csalódnom kell, mert Darya apja nem követi. Nem hiszem, hogy Viktor cseszete el - legalább ezt az egyet nem tulajdonítom neki -, és szomorúan sóhajtva pillantok le a lányra, majd vissza a nőre, aztán Somogyira, gyanakodva, és végül vissza Darya-ra. Nem fog működni. A fordítónak pont az a lényege, hogy az adott közeg nyelvén hallatszik a másik fél beszéde, de ezt még csak közölni se tudom vele, mert hát muglik is jelen vannak. Na ezt viszont neki tulajdonítom, idióta.
- Telefonálok.
Bólintok egyet határozottan, ám mielőtt elindulnék, lehajolok, hogy csókot nyomjak Darya arcára.
- Ne beszélj, mert ez a hülye mindannyiunkat lebuktat.
Suttogom, és reményeim szerint meg is hallotta, amit mondok. El kell intéznem az átszállítást, megkérni Will-t, hogy segítsen, és vegye fel a kapcsolatot az itteniekkel. Nem ez az első eset, hogy magánklinika orvosának adja ki magát, így tudom, hogy tudni fogja, miről beszélek. Csak nem biztos, hogy két gyerek mellett, éjjel olyan boldog lesz. És vajon hova tűnt Mikhail?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem tudja, hogy melyik szürreális mese két főszereplőjébe botlott bele, de az Alice csodaországban egy-két jelenete beugrik neki. Persze, nem azért mert látta volna, csak mesélték neki, hogy mik vannak benne. Persze. Ő annál keményebb, hogy ilyen baromságokat nézzen, de most egy kicsit bántja, hogy olyan régen lát... mesélték neki, hogy nem emlékszik rá kristálytisztán.
- Minél jobban? - húzza össze a szemöldökét, nem érti, hogy miért kéne maradnia, hiszen annyi történt kétszer is velük, hogy kisegítette őt valamiért. Most nem is őt ráadásul, csak a barna is itt van, még jó, hogy nem kér közvetítői díjat. Talán tényleg hirdetnie kéne az ilyen technológiaguruknak jó pénzért, hogy  ő is vehessen ezt-azt, például egy jobb fejest. Mekkora menő lenne már, ha egy Sennheiserrel járkálna a kastélyba mondjuk. Tudja jól, hogy annyi pénze nemigen lesz, mint amilyen változatára vágyik, de talán érdemes lehet később ebbe az irányba mennie, mint a két világ szakértője.
- Persze, Marinát - hunya be a szemeit, mellé pedig fájdalmas képet vág. Nyilvánvaló, hogy nincs ki egyikőjüknek sem minden kereke, nem véletlenül lehetnek barátok. Azért a srác egy fokkal értelmesebbnek tűnik, de azért Marinának is akadnak erős oldalai... Végül mégis ott tartják őt a nyári koncertlehetőségekkel kapcsolatban. Abban viszont szívesen benne van, hiszen ott bármikor le tud pattanni a kettőről, miután kigyönyörködta magát a barna pogózásában.
- Miért akarsz te minden áron piát locsolgatni? - néz a lányra, és próbálja megfejteni, csak hát nem tudja, hogy ez nem olyan egyszerű, vagy túl egyszerű. Úgy gondolja elsőre, hogy szándékosan szivatja őket, hogy ennyire béna, vagy ilyesmi. Akkor viszont nagyon ravasz, hiszen valamiért mégiscsak a rellonba került a lány.
- Egy területre rengeteg habot lőnek be és az mindenkit beterít, mintha rádszakadt volna egy méter hó. Csak ez hab, vicces, színes és közben lehet hülyülni benne - gőze sincs, hogy józanulmit lehet benne csinálni, ő sosem volt az, amikor már odáig ment, hogy bele is menjen. De jó buli, főleg ha már nem vagy szomjas.
- Oké, mehetünk nyáron. A Balaton amúgy is jó hely, tele van jó csajjal - kacsint Kendére, majd Marinára is, nehogy a lány azt gondolja, hogy rá nem gondolt. Most szó serint nem arra célzott, hogy Marina milyen csinos, hanem akár neki is akad pár csajszi, ha akarja. Mit tudja ő, hogy a dán milyen beállítottságú, ő azért megnézné egy csajjal.
- Amúgy te hogyhogy rellonos vagy? - néz Marinára. - Vagy együtt mentetek be a házválasztó vizsgára és összecserélték a papírjaitok? - néz a másikra, mert Kende tűnik jobban rellonosnak. Igen, biztos ez lehetett az ok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Érdekesen beszél ez a csaj, biztos túl erősen fogják otthon. Hát, hogy lehet ilyeneket kérdezni, meg így? Meg amúgy miért érdekli, nem értem pontosan. Először egy kicsit össze is ráncolom a szemöldököm a kérdésére, és gyorsan elgondolkodok, hogy mit is kérdez. Biztos nem arra kíváncsi, hogy melyik boltból veszik, hanem, hogy miből. Pénzből, tehát, a kérdés arra irányul, hogy mit dolgoznak.
- Az aurorképzőben valami izék – vonok vállat és széttárom a kezem. Mit tudom én, hogy pontosan miket csinálnak. Polli tuti tudja, ő sokkal okosabb nálam, meg ő általában figyel is arra, amit anyuék mondanak. Biztos beszéltek már róla, de sosem érdekelt annyira, hogy meg is jegyezzem.
- Merlinre! Te aztán jól be vagy fogva. Nekem is mondják, de általában nem sikerül. Csak ha Polli nekiáll helyettem csinálni, na azt… azt nem szeretem, úgyhogy kénytelen vagyok csinálni. De azért sokat csalok benne, mindenféle helyekre eldugdosok cuccokat, hogy ne kelljen foglalkozni velük. Aztán amikor megnézik, akkor minden szupernek tűnik – vigyorgok, mert tényleg így szoktam csinálni. Rejtély amúgy, hogy másnap, hogy van minden a helyén, amikor elő akarom venni. Illetve most tűnik fel ez a rejtély, mert sosem gondoltam még utána. Remélem nem Polka teszi a helyére őket, azt nagyon bánnám.
- Csúzlimudli? – vigyorgok, végül is nem rossz név, szóval bólintok. – Na nézzük mennyire vagyunk jók a Csúzlimudlizásban – emelem fel magasra a „gyilkos” szerszámot, majd mire észbe kapok már lövöldözünk is. Kicsit sajnálom, hogy az első ennyire félrement, de legalább egy pontom már van.
- Köszi! – talán még kicsit bele is pirulok a lövésbe, hogy sikerült egyet eltalálni, még ha nem is a célpont volt az. Bezzeg Ana egyből talál, kicsit morcos leszek mögötte, ha hátranéz persze mutatom felfelé a hüvelykujjam.
- Ez igen, elsőre! – dicsérem meg kelletlenül, de igyekszem ezt a hangomban nem éreztetni. Persze már, hogy neki elsőre, ez nem ér! Aztán a második már nem talál, úgyhogy megnyugodok, hogy mégsem egy mesterlövésszel van dolgom.
- Igen, 1-1 – veszem át tőle Csúzlimudlit, majd újratöltök. Próbálok jól célozni, de mindkettő lövés mellé megy. – Á, nem igaz – a csüggedés kiül az arcomra és kelletlenül adom át a csúzlit a tulajdonosának. – Már csak három van, ha kettőt lelősz, te nyertél – mondom mégis, már mindegy. Kedvem már nem nagyon van hozzá, de azért diktál benne a versenyszellem és meg fogom próbálni, ha véletlenül elrontaná. Nem bánnám, ahhoz túlságosan magam felé hajlik a kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Annyira örülök, hogy itt van nekem Ő! Olyan volt nélküle, mintha leszakították volna a karomat, és fantomfájásaim lettek volna – igen, olvastam ilyet valamelyik újságban és majdnem hánytam is, ahogy elképzeltem – nélküle. Nagyon hiányzott az én kis Polkám, akit lassan beérek, vagy le is növök, de ez engem nála sosem érdekelt. Persze, ha majd egyszer pasizok, biztos nem lehet töpszli fiúm, de annyira nem érdekelnek a srácok még, mert rohadt idióták és semmi értelem nincs bennük. Szóval ezen még nem gondolkodom, viszont a ránk zuhanó mugli repcsik már érdekelnek. Mármint, hogy nem zuhannak ránk, ihihihi.
- Azt hiszem, hogy védve vannak az arénák az ilyenektől – látszik rajtam, hogy ebben nem vagyok biztos. Még sosem voltam kviddics meccsen, irigylem is érte Polkát, ő már tuti látott valamilyet a suliban. – Te voltál kint meccsen? Az Eridon nyert, mi? Ha már oda jársz, meg kéne, hogy tiszteljenek ezzel – vigyorodom el, miközben valami fira szót mond a tesókám.
- Teknológia? Azzal fűtenek a muglik? – húzogatom a számat jobbra-balra, ahogy elgondolkodom a szón. Gőzöm sincs, hogy miről beszél a nővérkém, de ha azzal tudnak fűteni a muglik, akkor az biztos menő lehet. Én nem vagyok mugliellenes, de azért kiráz a hideg, hogy egy olyan izére felüljek, ami elvisz olyan nagyon magasra. Közben leporolom róla a havat és ő pedig arról mesél, hogy milyen gyógybájitalt itattak vele. Nézem az újabb mutatványát, egyre szörnyűségesebb képet vágva hozzá.
- Fujj, hogy bírtad meginni? - még az orrom is befogom, annyira elképzelem, amit mondott. Biztosan rémesen szörnyű volt, de gyorsan bekukkantok a fülébe. – Már nem füstöl a füled, ha ez megnyugtat – nevetem el magam gyorsan, mert azt szeretném, ha a kellemetlen emléke egyikünkre se hasson, főleg rá, tudom mennyire érzékeny. Mint például a magasságára is, de szerintem tényleg nőtt picit. Biztos fog még, vagy én magam növesztem meg, ha lesz pálcám. ÓriásPolli, óriás szeretet!
- A zöld nem jó. Hát végül is nem vagy Trelionos, vagy milyen az egyik ház, ami zöld, persze, hogy még nem szereted. Mert már megnéztem ám hova jársz! – bólogatok, és megint átkarolom őt. Úgy szeretem nyunyurgatni, meg mindegy, csak érjek hozzá, mert ő Polka. Az én egyetlen és legszuperebb tesóóóóm! De hát muszáj őt elengedni és mindenféle őrültségen gondolkodni, mint a cicakunyhó. Még bólogatok is, hogy jó ötlet lenne kóbor macsekoknak.
- Aha, fiúk. Vagy lányok? – állok meg egy pillanatra ránézve Polkára, hiszen nem tudok arról, hogy nem a fiúk érdekelnék, már ha érdeklik. Gyorsan kiderül, hogy nem. – Nálunk is mind buta és okoskodó, meg nyápic. Egyik sem merne megcsókolni – mondom nagylányosan és hencegve, mintha Polka nem ismerne eléggé. Oké, hogy bátor vagyok, de tuti nem csókolnék meg senkit, mert az fúj! Meg láttam ám az utcán, hogy bekapják egymást, az mire jó? Tök undi!
- Dráma? Tök izgi a te sulid. Mondj valami pletyit – nézek rá, miközben újabb hótéglát gyártok a szuper kis kunyhónknak. – Hát… állítólag Viktor meg Bea járnak, de nem tudom. Én nem láttam még őket smárolni se – vonok vállat, meg amúgy Viktor pont nem a szívem csücske. Teszi a szépet minden csajnak, mert jól néz ki. Mondjuk ez igaz, tényleg jó pasi, de pfejjj, nyálas, mint a csiga.
- Jajj ne Polka, neeee, nem akarom – ugrok oda hozzá, és lefogom a kezeit, miközben ő a matekkal traktál. Mit tudom én, hogy miket nem tudom, azért nem tudom.
- Úúúúú! Simán megáll szerintem, gyere, vigyük oda. Vagy tudsz varázsolni valamit? Megnézném, a tudományod! – csillannak fel a szemeim, majd megint nem tudok megállni és körbeugrálom a tesómat. Milyen menő nővérem van már? Mindenkit szétmágiáz, vagy mi!
- De ha nincs rá mágiád, akkor segítek – mutatok úgy, mint a body builderek, befeszítek neki, biztps érdekes látványt nyújthatok, de nem akarom megrémiszteni őt. Simán benne vagyok bármiben, amit szeretne, akár kétszer is. Hiszen ő Polka, a legszupibb tesó a világon!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Éppen csak az első pár mondaton jutott túl, amikor meghallotta a kicsit sem visszafogott üvöltözést, amelyet a nő lezavart. Hát ez aztán zseniális lesz. Tiszta kabaré az egész. Odalépett az egyik tanonchoz, aki ettől szinte azonnal hadba vágta magát. Apró félmosollyal nézte a reakciót, amelyet néha még mindig sajátjának érzett.
- Kérlek nézz utána egy Nadia Rosales nőnek. Minél gyorsabban, és ha megvan kopogj az egyes tárgyaló ajtaján - adta ki az utasítást, és készített még egy kávét. Az aktát a hóna alá csapta, és a szoba felé indult. Az ajtó előtt megállt és egy nagy sóhajt engedett ki. Akkor, kezdődjön a showműsor.
- Üdvözlöm, Egervári Zalán vagyok - fordult a nőhöz komoly, professzionális arccal, és letette elé a másik bögrét. - Remélem szereti a kávét, ilyen korai órán mással nem tudok szolgálni - vallotta be, és az aktát letette az asztalra. Kihajtotta a borítót, és gépiesen beszélni kezdett.
- Az éjjel, pontosan tizenegy huszonnyolckor egy bejelentés érkezett, miszerint Ön a Boglyas tér kivezető útjának egy részén kószált, és idegen férfiakat szólított le. Igaz az állítás? - kérdezte, és először nézett fel az aktából, egyenesen a nő szemébe. Ha megkapta a választ azonnal folytatta is a sorolást akkor is, ha Nadia hozzá akart fűzni valamit.
- Igaz-e, hogy a megjelenése kifogásolható volt, főleg ha az esti órákat tekintjük? Egy szemtanú leírása szerint, idézem: rövid ruhát viselt, megborult volt, látszott rajta, hogy sokat ivott, talán még drogozott is. Pont úgy nézett ki, mint aki a vöröslámpás negyedből szabadult, még a sarka is repedt volt - olvasta érzelemmentesen Zalán, és végre helyet foglalt a széken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A szigorú nézést még Madame Laurant mellett sajátította el, aki szerető gondoskodással nevelte őt, ugyanakkor a szava törvény volt, és nem tűrt ellenszegülést. Pedig szó szerint semmivel se tudta volna Vivient bármire is kényszeríteni, hiszen még csak megérinteni sem volt képes őt. De valahogy olyan tiszteletet parancsoló volt az egész személyisége, hogy Vivinek esze ágában sem volt ellenkezni.
- Hűha, jobb lesz vigyázni a lufikra a közeledben! - nevette el magát Vivi, miután érdeklődve kollégájához fordult megnézni, hogy teljesít szúrós pillantásból. Igazából nagyon aranyos látvány volt, így nevetése hamar derűs mosolygásba csapott át.
- Egy forrócsoki, je comprends - nyugtázta bólintással a rendelést, és elsietett a tanári felé.
Nem sokkal később két gőzölgő bögrével a kezében tért vissza, mindkettőben egy-egy kanál kavargatta serényen a forró italokat, még azután is, hogy az igazán krémes, és rendkívül finom illatú csokoládésat Vivi átnyújtotta Niának.
Tekintetét közben a játszadozó gyerekek felé fordította.
- Hoztam vajas kekszet is, azt hiszem máris.. igen, ide is ért - fordult hátra.
Egy kis tányérkán lebegve beérte őt a rágcsálnivaló is. Nem volt ugyan különösebben éhes, de nem akarta, hogy a kávé meggyötörje a gyomrát.
- Úgy nézem, ha volt is katasztrófa, már elhárítottad - nézett körbe, miközben a rámosolygó Lillának is integetett.
Kellemes volt így. Csak ácsorogni egy jó meleg kávéval, és élvezni az egyre inkább tavasziasba forduló időt, miközben az egyetlen, amit zavaró tényezőként lehetett felfogni, a gyereknevetés volt. Lehetett, de Vivi egyáltalán nem bánta, sőt. A madarak énekével, fütyörészésével kiegészülve egészen fülsimogató volt.
- Az Ilvermorny-ba jártál, igaz? - kérdezte aztán, ahogy úgy tűnt, a gyerekek épp kiválóan elvannak nélkülük is, anélkül, hogy egymást piszkálnák.