Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Már eltelt egy kis idő, mióta előkészítős lettem, bár még sok minden újdonságként szolgált számomra. Főleg így, hogy idáig a mugli világban nevelkedtem, időbe tellett hozzászoknom bizonyos varázsvilágbeli dolgokhoz, de azért igyekeztem a lehető legjobbat kihozni magamból. Szerencsére egész könnyen beilleszkedtem a közösségbe, a tanáraim is nagyon jó fejek voltak, de még mindig nehéz volt megszoknom, hogy távol kell lennem a szüleimtől. Hiányoztak az együtt töltött idők a családdal, anya esti meséi, a társasozások, a közös tevékenységek. Emlékszem, hogy az első napomon, mikor ide kerültem, legszívesebben már aznap haza is utaztam volna, csak anya volt képes megnyugtatni, és bátorítani, hogy tartsak ki, sok hasznos dolgot fogok tanulni, apa részéről pedig magától értetődő volt, hogy gyorsan meg fogom szokni ezt az új környezetet. Ez végül így is történt, de a mai napig hiányoltam egy kis állatkát magam mellől, otthon ugyanis volt cicám, tengerimalacom meg teknősöm is. Időnként elfeledkeztem a takarításukról, amiért a szüleim húzták is a szájukat, mondván, hogy egy állat felelősséggel jár, és nem csak a játékról szól az egész meg a mókáról, hanem etetni-itatni meg gondozni kell őket. Utólag belegondolva igazuk volt, egy idő után már átvettem tőlük a takarítás meg a gondozás felelősségét is. Mostanában egyre jobban úgy éreztem, hogy ideje beszereznem magam mellé egy kis kedvencet, aki feldobja a napjaimat, és akit meg tudok dögönyözni, akivel tudok foglalkozni. Persze leleveleztem a szüleimmel a kívánságomat, akik jóvá is hagyták azt a legnagyobb örömömre. Szerencsére mindenben támogattak, amiben csak tudtak, kivéve azt, amiben nem egyezett a véleményünk, az elgondolásunk. Mivel nem mehettem el egyedül a faluba, ezért felkértem Belián bácsit, az egyik kedvenc tanáromat, hogy tartson velem amolyan felügyelőként. Nagyon bírtam őt, mert közvetlen volt és nem volt olyan szigorú, mint egyes tanárok, és úgy tudtam, hogy ő is nagy állatbarát hírében állt. Szerencsére bele is ment a dologba, úgyhogy a megbeszélt napon már jóval indulás előtt megjelentem a helyszínen, és izgatottan vártam, hogy ellátogassunk a falubeli állatkereskedésbe. Azt ugyan még nem tudtam, hogy milyen állatkát szeretnék, de úgy gondoltam, hogy majd szétnézek, és szimpátia alapján választok, ha meg nem tudok dönteni, Belián bácsi majd segít benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Megírtam a leckéimet, de semmi kedvem nem volt a szobámban ücsörögni, meg untam is már magam nagyon, úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy teszek egy kört az udvaron. Kissé hűvös volt, de legalább sütött a nap, szóval ez egy újabb ok volt arra, hogy kimozduljak. Egyébként is szerettem a szabadban lenni, a szüleimmel is sokat kirándultunk meg rengeteg időt töltöttem el játékkal az udvarunkon, mivel kertes házban éltünk. Miután felöltöztem viszonylag meleg ruházatba, neki is indultam az utamnak, amely egyenesen az udvarra vezetett. Közben azon filóztam, hogy írnom kéne a szüleimnek egy levelet, hogy mi újság van mostanság velem, mert már két hete írtak, és még mindig nem válaszoltam nekik. Olyannyira belemerültem ebbe az egészbe, hogy hirtelen meglepetésként ért, mikor megláttam, hogy egy könyv repül felém. Épp befordultam az említett helyszínre, amikor vállon mert találni egy könyv, és már későn próbáltam meg elfordulni a vészhelyzet elől, az bizony nekem ütközött. Közben egy lány kezdett el szaladni felém, akihez feltételezhetően az a bizonyos veszélyes könyv kapcsolódott, és akit már látásból ismertem, de még sosem beszéltem vele.
- Nincs gond, csak kicsit jött nekem - válaszoltam neki sebtiben, majd én is válaszoltam arra, hogy "honnan is származom":
- Anabella vagyok a III/B-ből.
A következő kérdése váratlanul ért, de teljes mértékben jogos volt, lehet, hogy más gyorsan lereagálta volna a támadásos akciót, de én egyszerűen nem voltam képes rá, mert nem itt járt az agyam.
- Hát, tulajdonképpen nagyon el voltam gondolkodva, szóval nem volt igazán időm kivédeni a támadást - mondtam Pannának, miközben a hajamat babráltam pironkodva.
- De amúgy mit csináltál itt? Megtanítasz rá? - kérdeztem tőle csillogó tekintettel. Mindig szerettem valami újat tanulni az emberektől, ez is közrejátszott a nagy érdeklődésemben. Igazából vevő voltam bármire, nem volt kedvem egyedül lenni, úgy tűnt, hogy a másik lány is hasonlóképp vélekedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Izgatottan vártam a találkozást a tanárommal, hogy aztán ellátogassunk a közeli állatkereskedésbe. Nagyon fontos volt számomra, hogy beszerezhessek egy kis állatkát, mert már megszoktam, hogy otthon is volt jó pár kis kedvenc körülöttem, és remek társaságot nyújtottak. Mikor megjelent Belián bácsi, bőszen integettem neki, majd illedelmesen köszöntem, és legszívesebben már húztam is volna magammal, hogy minél közelebb érjek a célomhoz. Nemrég mutatott egy képet a cicájáról, aki nagyon kis édes szőrgombóc volt... ezek a négylábú lények mindig is közel álltak hozzám.
- Hű, hát még nem találtam ki, de mindenképp egy olyan állatkát szeretnék, akivel jókat lehet játszani meg elviseli azt is, ha épp egyedül van. Anyáéknál van egy cicám, egy tengerimalacom, és egy teknősöm is. A szüleim megígérték, hogy gondjukat viselik, amíg távol vagyok, de már most hiányoznak - feleltem a tanáromnak kissé elhalt hangon. Ha az állatkáimról vagy a családomról beszéltem valakinek, akkor mindig elkapott a honvágy érzése. Miközben az állatkereskedés felé haladtunk, jól körbenéztem a faluban, szerettem megfigyelni minden épületet, embert, történést, úgyhogy nagyon élveztem az oda vezető utat, mert látvány az akadt bőven. Mikor odaértünk az üzlethez, elfogott az izgatottság és kíváncsiság, már nagyon vártam, hogy milyen állatkák közül választhatok.
- Igen! - válaszoltam Belián bácsinak, majd megvártam, hogy kinyissa nekem az ajtót. Közben végigfutott az agyamon, hogy mennyire nehéz lesz majd a választás, biztos egy csomó cuki állatkával fogom majd szembetalálni magam. Az viszont biztató volt, hogy itt volt mellettem a tanárom segítő kezet nyújtva számomra, ő bizonyára tudta, hogy mi lenne onnan nekem való, na és hogy melyik állatról mit érdemes tudni, amellyel esetleg idáig még nem találkoztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Igen, van egy pár állatkám otthon, szóval emiatt is szeretném azt, hogy itt is legyen legalább egy. Egyszerűen imádom őket! - ugribugriztam lelkesen a tanárom előtt, hiszen annyira izgi volt, hogy hamarosan kiválaszthatom a leendő kis kedvenckémet.
- Hárpia? Hű, ez de furi. Apa szokta anyát így hívni, amikor mérges rá. Persze anya nem hallja, mert általában akkor szokott morgolódni, amikor ő nincs jelen - meséltem az otthoni történéseket Belián bácsinak, közben pedig még mindig nem tudtam hova tenni magamban ezt a hárpia dolgot, amit mesélt.
- Tényleg, jut eszembe, hogy is hívják azokat a cuki kis pufók lényeket, akik hasonlítanak a macskákra? Jaj, azok olyan édesek! A bácsi szerint lesz olyan kis pufimufi cukimuki lény a kereskedésben? Ugye lesz? - kérdeztem lelkendezve, miközben a kísérőm kabátjának ujját húzogattam figyelmet kérve magamnak. Na, nem mintha nem figyelt volna rám oda eléggé, de ez valamelyest növelte azt a bizonyos drámai hatást... meg egyébként is túl izgatott voltam ahhoz, hogy képes legyek megmaradni egy helyben.
- Azért kicsit hiányoznak a szüleim, remélem, sok öribarim lesz majd itt... otthon sok barátom van, de ők nincsenek itt - osztottam meg az aggályaimat a tanárommal, miközben betértünk az üzletbe.
- Csókolom! - köszöntem oda nagy hangerővel az eladónak, akit meglepő módon nem láttam sehol... azért az illemet belém nevelték a szüleim, meg biztos, hogy hallotta a köszönésem, lehet, hogy állatokat etet vagy pakolászik valamit. Ki tudja?
- Tyűűűűű! Kezdjük az apróságokkal! - vetettem fel a tanáromnak, akit közben az akvárium közelében véltem felfedezni, ahogyan nagy lelkesedéssel a halakat kémleli. Amilyen gyorsan elillant mellőlem, olyan gyorsan vissza is tért. Elgondolkodtam magamban, hogy nem valami szuperhős-e... láttam a tévében azt a Flash nevű férfit, aki emberfeletti képességgel volt képes mozogni, mint a villám... őt juttatta eszembe Belián bácsi is. Hű, lehet, hogy titokban tényleg szuperhős és másodállásban emberi életeket ment? De izgi!!!
- Jaaajj, egy édes kis hörcsög! Tessék figyelni! Milyen cukin eszi a magot! Awwww, ott meg kerekezik az a kis egérszerűség. Ó, van nyuszi, tengerimalac meg csincsilla is! Annyira édesek! - tapadtam oda a ketrecek elé az állatkákat kémlelve.
- Ó, és ott egy patkány! Ugye nem tetszik félni tőlük? Azt hallottam róluk, hogy nagyon okos állatok! - mutogattam az állatra nagy bőszen, miközben még a látottak hatása alatt álltam. Annyi édes kis élőlény van itt, nehéz lesz a választás. Ráadásul ez még csak ízelítő volt a kínálatból, hiszen rengeteg állat várt még arra, hogy megnézzük őket. Nehéz lesz a választás!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Mindkét becenevet használom, vagyis valaki így hív, valaki úgy, szóval az Ana rendben van - hadartam a lánynak. Mivel ő Pannaként mutatkozott be, így arra gondoltam, hogy azon a néven fogom szólítani. Persze hívhatnám Panninak, Pannusnak is, de az szerintem nem nyerné el a tetszését. Túl vagánynak nézett ki ahhoz, hogy ne Pannának szólítsák... ha meg máshogy akarja hívatni magát, úgyis szólni fog, attól nem tartottam.
- Valamennyire igen, de nem annyira. Apa nagy foci rajongó, azt mondta, hogy majd egyszer kivisz magával egy meccsre. Lesz szotyi meg tökmag is, ezért már megéri kimenni. Remélem, sózott lesz - magyaráztam a lánynak, persze most is csak a hasamra tudtam gondolni, de azért valamennyire érdekelt a foci is. Amit meg most Panna csinált, az meg annál inkább, mert nagyon mencsinek tűnt a csajszi, úgyhogy tuti valami mencsi dolgot művelt a könyvével.
- Jajjj, apa nagyon boldog, amikor a kedvenc csapata berúgja a labdát a hálóba! Olyankor mindig felpattan a fotelból és röhögve ordibál... anya meg olyankor mindig hoz neki egy újabb sört, hogy lecsituljon - meséltem a lánynak a futballbeli tapasztalataimat, amiket egyelőre csak apám révén ismertem.
- Ez tök jól hangzik! - lelkendeztem, és már el is képzeltem magamban, ahogyan addig rugdosom a labdát felfelé, amíg le nem esik, azaz az örökkévalóságig... na jó, nem. Közben Panna máris elővarázsolt egy labdát, nem is tudom, hogy mennyire lepett meg a dolog, hiszen mégiscsak a varázsvilágban voltunk. Én tuti, hogy egy fél napon keresztül kerestem volna a lasztit, ahogyan magamat ismertem.
- Tyűűűű, ez egész jól ment! - néztem ámulva, ahogyan a másik a lasztival játszott. Hát, fel kell kötnöm a gatyát, ha fel akarok zárkózni hozzá, úgy voltam ezzel a dologgal. Nem kispályás a csaj! A mutatványa után átvettem tőle a labdát, majd belerúgtam egy nagyot felfelé ívelve, ám a kerek tárgy ahelyett, hogy a lábamhoz pattant volna vissza, a fejemet találta el, de azt rendesen.
- Aúúúúú! - szisszentem fel morcosan a fejemet fogva, majd átadtam a gonosz lasztit Pannának.
- Asszem ez nullának számít, te jössz! - szenteltem minden figyelmemet a másikra, és reménykedtem benne, hogy a következő körben jobban fogok szuperálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Haha, oké, nevezz ahogy akarsz, mármint Ana-nak vagy Bella-nak - nevettem vissza vígan, úgy tűnt, egyre jobban kezdett oldódni a köztünk lévő nem létező feszültség. Végül is egyáltalán nem bántam, hogy nekem csapódott az elején az a csodakönyv, így legalább Benji-n, a plüss pandámon kívül mással is tudtam beszélgetni. Még anyától kaptam, hogy vigyem magammal az új helyre, azt mondta, hogy Benji majd vigyáz rám, és ha ránézek, mindig ő meg apa jutnak az eszembe róla.
- Már nagyon várom, hogy apa elvigyen arra  meccsre! Tudod mit? Majd teszek félre neked tökmagot, apa úgyis egy valagnyit szokott venni - duruzsoltam a lánynak lelkesen. Közben azon filóztam, hogy vajon egy tökmag meddig tud elállni? Mikor romlik meg? A héja biztos sokáig védi, szóval sokáig jó kéne, hogy legyen...
- Egyszer belekóstoltam apa sörébe, amikor kiment a szobából... undorító íze van és nagyon büdi! Nem értem, mit szeret rajta apu, de érdekes, mert ha pár dobozzal megiszik belőle, tök jó kedve lesz meg néha csinál vicces dolgokat. Anya nem annyira örül neki, nem értem, hogy miért. Pedig szereti, ha apunak jó kedve van. Akkor meg miért veszi neki a bűzitalt? Áh, a felnőttek olyan furák! - legyintettem, miközben hangosan végigvezettem ezt a gondolatsort.
- A narancslevet én is imádom. Anya régen szerette, de mostanság nem issza, mert azt mondja, hogy sok a sava vagy mi... meg hogy cukros. Tényleg nem értem a felnőtteket - közöltem Pannával elgondolkodva. Nem is akartam tovább csűrni-csavarni a dolgot, mert tudtam, hogy úgyse fogom megérteni a "nagy emberek" gondolkodásmódját.
- Te jól kijössz a szüleiddel? - kérdeztem tőle a szemöldököm felvonva. Nem ismertem a lányt, így azt se tudtam, hogy mi a helyzet szülők terén. Szerencsére én jól kijöttem a sajátjaimmal, de azért időnként elég szigorúak tudtak lenni.
- Nem fáj a fejem - válaszoltam a lánynak, miután megtörtént az incidens. Lehet azt se éreztem volna meg, hogyha fájt volna kicsit, annyira lekötött ez az új játék, amit Panna kitalált.
- Ó, tényleg? De szupiiiii!!! Nem tudtam, hogy a fej is ér! Juhúúú! - tapsikoltam ugrálva a lány előtt. Ezek szerint mégsem voltam olyan béna első próbálkozásra, mint gondoltam. Nagyon feldobott az a tény, hogy fej-fej mellett haladtunk a pontozásban. Egy kis időre rá Panna újból szerzett egy kis előnyt, majd mikor a laszti elpattant, láttam rajta, hogy megcsapta a düh szele, és elég erőteljesen felém rúgta kerek tárgyat. Reakcióból arrébb ugrottam, a labda pedig tovább gurult. Miután felfogtam, mi történt, gyorsan utána is eredtem, majd megpróbálkoztam a következő körrel. Felfelé célozva megrúgtam a lasztit, ám olyan nagy hévvel sikerült belerúgnom, hogy az a magaslatba érve lefele menet elgurult valahova.
- Hú, ez nem sikerült túl jól... megkeresem. Lehet jobban jártunk volna, ha csúzlizunk - kiáltottam oda a lánynak, majd fel-alá rohangálva elkezdtem keresgélni a kerek céltárgyat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Pontosan! Efelől nem is volt semmiféle kétségem! - feleltem Belián bácsinak nagy vigyorral. Bírtam őt nagyon, hiszen ugyanolyan lelkes és pozitív életszemléletű volt, akárcsak én, pedig ez a nap nem is róla szólt. Mindenesetre tök rendes volt tőle, hogy ilyen lelkesen részt vett az új kis kedvencem kiválasztásában, le a kalap előtte!
- Ó... egy madár? Akkor apu anyut egy madárnak tekinti, amikor mérges rá? - néztem kerek szemekkel a férfira, közben pedig én is elmosolyodtam, mivel megütötte a fülemet a nevetése, amit olyan gyorsan befejezett, ahogyan elkezdte.
- Tyűűűűű. Tényleg? - tátottam el a számat, mikor meghallottam tőle, hogy nem kell ám se bácsiznom, se magáznom... de fura volt számomra ez az új szitu. Nagyon rendes volt tőle, hogy felajánlotta ezt a nemes gesztust, de még szoknom kellett ezt a helyzetet, amibe kissé magam is belekavarodtam.
- Igen! Szóval a szeme meg az orrocskája hasonlít a macskáéhoz, a kis füle meg a tengerimalackához - feleltem a tanáromnak hatalmas lelkesedéssel. Örültem, hogy meg tudtam vele osztani a véleményem ezzel a különleges lénnyel kapcsolatban. Közben eszembe jutott a kis gömböcös mese is, és ez kissé aggodalommal töltött el.
- Anya mesélt nekem egyszer a kis gömböcről, aki az útjába kerülő embereket simán bekapta. Ugye a golymók is hasonlít hozzá a leírás alapján... de ha mondjuk örökbe fogadnék vagy vennék egyet, akkor az engem is megenne? - kérdeztem kissé kétségbeesetten Belián-tól. Idáig egyáltalán nem agyaltam ezen, de most, hogy szóba került ez a dolog, máris működésbe hozta az agytekervényeimet.
- Ó, akkor lehet, hogy később találkozunk vele, amikor felfedezzük a többi állatkát. De csak akkor nézem meg, ha nem veszélyes - lestem a férfira nagy szemekkel, hogy nyomatékosítsam a kételyeimet, hiszen én csupán a jót láttam benne idáig, míg ő rávilágított, hogy nem minden fekete és fehér.
- Annyira cukik a hörcsögök! De amikor kerekeznének éjjel, akkor nem tudnék nyugodtan aludni - így le is tettem róluk, hiába voltak annyira ennivalóan imádnivalóak. Közben elképzeltem magamban, ahogyan a hörcsög megharapta a tanáromat, majd akaratlanul is egy kis kuncogás hagyta el a számat. Vajon mit csinálhatott vele? Az mindenesetre biztató volt, hogy nem félt a felsorolt állatoktól, köztük a patkányoktól sem. Közben tovább haladtunk a nem kicsinek mondható területen, majd a terráriumok közelébe kerültünk.
- Ó, kígyók, békák, kaméleonok, gyíkok! - milyen édesek. Mindegyikük tök cuki volt, egyedül az volt velük a bajom, hogy nem igazán mutattak érdeklődést irányomba, valamint nem voltak túl aktívak. Én pedig eléggé aktív voltam, szóval ez így nem volt túl kellemes érzés.
- Nagyon édesek, de túlságosan inaktívak! - néztem a tanáromra, majd miután végiglestem a terráriumokat, máris a következő helyiségbe vonultam.
- Kutyás vagy macskás tetszik inkább lenni? Ó jaj... vagyis kutyu vagy cicu? - kérdeztem a kísérőmtől, még mindig szoknom kellett, hogy nem kell magáznom, ami elsőre kissé fura volt, de úgy gondoltam, hogy majd idővel természetes lesz számomra a kérése. Nagyon édes kutyusok és cicusok voltak ebben a teremben, mind várva, hogy hamarosan gazdira lelnek, és még hátra volt két terem, amely felfedezésre várt... hát, egyáltalán nem volt könnyű dolgunk, az már biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Ugyan, semmiség! - válaszoltam mosolyogva a lánynak. Az már biztos, hogy remek humorérzékkel bírt, ezt pedig különösképp díjaztam.
- Ez így van. Én amúgy imádom a pizzát meg a bolognait... anya meg csak ritkán csinál ilyen kajákat, mert az mondta, hogy szerinte egészségtelenek ezek az ételek... nem mindegy amúgy? A lényeg, hogy finomak. Amikor apa a szivarját szívja, az nem számít egészségtelennek? És még büdös is. Anya bezzeg olyankor nem szól rá és nem veszi el tőle, pedig káros hatással van az állapotára. Na, mindegy, sosem fogom megérteni a felnőtteket - válaszoltam a lánynak, úgy tűnt, hogy ebben közös nevezőn voltunk.
- Igen, ebben van valami - bólogattam hevesen. Úgy tűnt, hogy a lány már nagyon tapasztalt volt ebben a témában, én pedig felnéztem rá, hiszen nekem még nem volt annyi élettapasztalatom a szülőket illetően, mint neki. És ez ügyben nyilván ő volt az okosabb.
- Hát persze, hogy van. Mindig magamnál hordom, amikor nincs felnőtt veszély. Azaz nincsenek felnőttek a környéken. Úgy vagyok vele, hogy sose lehet tudni, mikor mire kell használnom - magyaráztam a lánynak. Nem értettem igazán, hogy tőle miért vették el a tanárok, mondjuk én órák során sose vittem magammal az enyémet. Talán pont ez volt idáig a szerencsém.
- Keressünk üres üvegeket, biztos találunk itt párat. Aztán azokkal lehetne gyakorolni a lövést, egyszer te lősz a csúzlimmal, aztán utána én, szóval felváltva csináljuk. Otthon apa üres sörösüvegein tanultam meg a célzást a csúzlival - magyaráztam a lánynak a tapasztalataimat, meg hogy mit hogy kéne csinálni... az pedig már csak rajta múlott, hogy mit fogad meg és mit nem. Az álláspontom alapján, amennyiben kellő üveget sikerült összegyűjtenünk, akkor ugyanúgy gyakorolhattuk a célba találást, mint az otthoni környezetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Anya nagyon egészségtudatosnak vallja magát mostanság. Régebben főzött finomakat is, mostanság meg főleg zöldségen élünk. De persze azért néha kedvez az embernek, azért mégis hiányolom a finom kosztot - magyaráztam kissé kétségbeesetten a lánynak. Nem tudom, mi lenne velük, ha elvenném tőlük a szivart meg az itókát, hiszen akkor ennyi erővel egyik sem egészséges. Persze anya mindig azt mondta nekem, hogy csak a javamat szeretné, nem akarja, hogy ugyanazokat a hibákat kövessem el, amiket ők, meg ugyanazon a szemeten nőjek fel, mint ők... ebből mondjuk túl sokat nem értettem meg, és nem is érdekelt annyira a téma, de azt láttam, mindkettejük a szívén viseli a sorsom. Mondjuk apa engedékenyebb volt bizonyos témák terén, persze nem mindenben, volt amiben ő volt szigorúbb, de ez nem sokat számított, mivel anyával töltöttem el több időt. Apu főleg a munkájának élt, ebből kifolyólag pedig jóval ritkábban tartózkodott otthon, szóval anya nevelt leginkább.
- Ezt adom! - bólogattam bőszen a lánynak, úgy tűnt, hogy ő érti, mi a stájsz. Érdekes volt, hogy csak most találkoztunk, és mégis úgy éreztem, hogy ő át tudja élni a helyzetemet, és meg tudja érteni a lényegét, amikről meséltem neki.
- Ugye? - ült ki egy óriási vigyor az arcomra, amikor Panna felírta, hogy miket kell mondani a felnőtteknek, még akkor is, ha csupán hantáztunk.
- Ezek a felnőttek nagyon ravaszak, a kicsikkel csináltatják meg a piszkos munkát, ők meg élvezik a semmittevést - állapítottam meg felvont szemöldökkel a tényt, amit megtudtam a lánytól. Közben elsétáltunk a szelektíves hulladékszigetekhez, ahol sikerült begyűjtenünk jó pár műanyag flakont. Jómagam is felkaptam négyet, amit egy hosszasabb keresgélés előzött meg, de végül diadalittas mosollyal hagytam el a helyszínt, hogy bizony sikerrel jártam.
- Ahogy akarod - vontam meg a vállam, majd a kerítés tetejére helyeztem a flakonokat, aztán pár lépést hátrálva onnan visszatértem Panna mellé.
- Naná, hogy kezdhetsz! - adtam oda lelkesen a csúzlimat neki, majd a háttérből szurkolva, mosollyal bíztatva vártam, hogy célba vegye azokat az üres flakonokat. Abban totál biztos voltam, hogy jó mókának nézünk elébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bárcsak tudnák a felnőttek, hogy pontosan mire is vágynak a gyerekek meg minek nem örülnek. Persze, már hozzászoktam a sok zöldséghez, amiket mostanság anya belém tömött, de azért jobban díjaztam, amikor normális kaját kaptam. Mondjuk bolognait, lasagne-t, töltött káposztát vagy valami emberi kaját. Régebben zsírosabban étkeztek meg ennyire nem fektettek nagy hangsúlyt az egészséges életmódra, aztán mintha agymosáson mentek volna át, körömpörkölt helyett párolt répát meg egyebeket tett elém az asztalra. Apának szerencséje volt, ő csak esténként részesült a jóból, már ha épp haza tudott jönni, de amúgy ő a munkahelyi menzás kajákat ette, szóval válogathat kedvére.
- Neked mivel keresik a kenyerüket a szüleid? - kérdeztem kíváncsian a lánytól. Anya mindig mondta, hogy megy kenyeret keresni, de sose hozott haza egyet se. Amikor rákérdeztem a dologra, azt mondta, hogy a dolgozás, a munka jelenti azt, hogy valaki kenyeret keres. Hát, mindenesetre jó tudni.
- Jaj, ne is mondd, nekem is folyton takarítanom kellett otthon a szobámat, és persze csodapálca nélkül. Anya azt mondta, hogy így tanulom meg az élet dolgait, meg így leszek gyakorlatias, vagy milyen - vakartam meg a fejem értetlenkedve. Mondjuk azt láttam, hogy anyu nagyon pedáns volt, folyton a házimunkával foglalta le magát. Ha szomorú volt takarított, ha boldog volt takarított, ha sírt, akkor is takarított. Egyszer láttam egy filmben, hogy egy dühös nő odavágta a földhöz a tányérokat, amikor veszekedett a fiújával, aztán azok darabokra törtek. Na, nálunk ez sosem fordulna elő... anya előbb törté össze magát, mintsem a tányérjainkat bántsa. A nem túl szívderítő téma után végül boldogabb vizekre eveztünk a lánnyal, ugyanis mindketten megcsillogtathattuk a célbadobási tehetségünket csúzli segítségével.
- Ugye? Csúzlimudlinak neveztem el - mondtam vigyorogva Pannának, ugyanis jellemző volt rám, hogy bizonyos tárgyaknak, amelyek közel álltak hozzám, nevet adtam. Általában valami mókásat, hogy ne felejtsem el... Közben felvettem én is néhány követ a földről, majd minden figyelmemet a lányra irányítottam. Figyeltem, ahogyan beleilleszti a követ a kis gumirészbe, majd megcélozza a flakont. Látszott rajta, hogy gyakorlott a csúzli használatában, még annak ellenére is, hogy az első próbálkozása nem úgy sült el, ahogy gondolta. Ez még a legjobbakkal is megesik.
- Persze! - alighogy nem kimondtam ezt, a lány máris újratöltött, és célba vette a flakonokat.
- Ügyes! - ugrándoztam tapsikolva, széles szájjal vigyorogva.
- Szuper! Ezt figyeld! - vettem a kezembe a csúzlit, majd nagyon rákoncentrálva a dologra, célba vettem az első flakont. Kellett egy kis idő, mire bemértem a célt és elhelyezkedtem, és sikeresen el is találtam a célpontomat. A flakon nagy elánnal lerepült a kerítésről legnagyobb megelégedésemre. Egy nagy mosoly hagyta el a szám ennek következtében, majd újra célba vettem egy flakont. Nos, ez esetben már nem volt akkor szerencsém, mint az előzőnél, ugyanis szó szerint mellélőttem, de ennek ellenére nem csüggedtem, örültem, hogy legalább az első lövésem célba ért.
- Egy pontom már van - adtam át nagy lelkesedéssel a célzófegyvert Pannának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nagyon vártam már, hogy kimenjünk a játszótérre Catherine nénivel, akit nagyon csíptem, mert mindig kedves volt hozzám. Valamiféle példakép volt számomra, hogy hogyan kéne kinéznem, ha elérem a felnőtt kort, meg hogy miként kéne viselkednem. Persze ezt nem mondtam meg neki, de legbelül örültem volna, ha úgy néznék ki, mint ő. Meg ő értett a divathoz is, még anyánál is menőbb cuccokat hordott, ráadásul sokkal jobb fodrásza lehetett, mert mindig szép volt a haja, és klassz frizurái voltak. Anya is járt fodrászhoz, aztán, mikor hazajött, mindig jó kedve volt, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy apának fel sem tűnt, hogy a hajasnál járt. Anyu mindig azt mondta, hogy egy nő megújul, ha fodrászhoz megy, és azt is mondta, hogy a férfiak nem dicsérik őket eléggé. Hát, nem tudom, engem, ha anya elvitt fodrászhoz, akkor utána apa mindig mondta, hogy szépike vagyok, szóval nem értem, hogy anyát miért nem vette észre. Mikor eljött a nagy nap, hogy végre kimehettünk játszani a játszótérre, rettentő izgatott lettem, és már nagyon vártam, hogy odaérjünk. Magamban elhatároztam, hogy ki fogok próbálni minden hintát, és nagyon jól fogom magam érezni. Igaz, elég cudar idő volt odakinn, de mit foglalkoztam én vele... felvettem a ruházatomra a meleg kabátom meg csizmát húztam, és már kész is voltam. Mikor eljött az idő, akkor Catherine nénit követve a többiekkel megindultuk a játszótér irányába. Mikor odaértünk, rögtön birtokba vettem a csúszdát, és vagy hat alkalommal lecsúsztam rajta. Mikor megláttam a hintát, ami épp szabad volt, gyorsan belehuppantam, majd jeleztem az illetékesnek, hogy legyen szíves meglökni.
- Catherine néni! Tessék meglökni! - kiáltottam oda vigyorogva a nőnek, majd a hinta láncaiba kapaszkodva epekedve vártam, hogy nagyokat hintázhassak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Igen, jó magasra! - feleltem kacagva Catherine néni szemébe nézve, miközben megindult felém, hogy meglökjön. Közben a lábaimmal dobogtam a hintán ülve, a láncba kapaszkodva, majd körbeforogtam gyorsban, hogy aztán minél sebesebben foroghassak visszafele. Szerettem szórakoztatni magam az üres pillanatokban, nehezen tudtam megülni a fenekemen, legalábbis anya mindig azt mondta...
- Később felállhatok majd a hintára és úgy is meg tetszik lökni? - kérdeztem a nőt, majd miután jól körbefontam magam a láncokkal, vettem egy nagy lendületet, és nagy ujjongások közepette tértem vissza a kezdő pozíciómba. Volt egy lány, aki nálam jóval nagyobb erőfölénnyel bírt, vele nem igazán jöttem ki, mindig a nyomomban volt, és azt várta, mikor tolhat ki velem. Persze most is engem nézett gunyoros mosollyal az arcán, miközben felült az egyik mászóka tetejére. Nem tudom, miért pont engem spécizett ki magának, mert én aztán nem tettem ellene semmit, legalábbis pont ellene biztosan nem. Vajon ma mit talált ki számomra? Homokot fog etetni velem? Nem hagytam ám magam ellene, de mivel jóval erősebb alkat volt nálam, így általában elérte a tervét velem, nem sok beleszólásom volt a dolgokba. Mondjuk eleve nehéz esetnek számított szerintem, az ilyenekre mondták mindig a szüleim, hogy ennek bizony nem volt gyerekszobája.
- Tetszik majd figyelni Helgára is? Úgy látom, csúnyán néz engem, nem akarok vele játszani - próbáltam felhívni Catherine néni figyelmét arra, hogy a lányka bizony valami rosszban sántikál. Akikkel idáig összebarátkoztam, jó fejek voltak, de nálam félénkebbek. Bezzeg, ha Panna épp itt lenne, vagy egy csoportban lennénk, akkor nagy dolgokat hajthatnánk végre, és Helga se merne nekem beszólni. Azt hintázás közben elhatároztam, hogy én bizony még mászókázni is szeretnék még, reméltem, hogy addig az emlegetett szamár talál magának valami más elfoglaltságot. Mondjuk mindig talált valami áldozatot magának, de nyugodtabb időszakokban lefoglalta magát más érdekesnek nem mondható tevékenységekkel. Közben arra gondoltam, hogy még mindig nagyon hiányoznak a szüleim, anya sokszor kivitt a játszótérre és játszott velem, apával meg főleg sétálni mentünk, vagy állatkertbe, moziba, vurstliba meg egyéb hasonló helyekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ó, értem. Szóval apu anyu viselkedését nehezen bírja ezek szerint, és még veszélyt is jelent számára - próbáltam értelmezni a férfi szavait, nagy meglepettségek közepette. Hát mondjuk időnként megtapasztaltam ezt az állítást, hiszen anya képes volt átvenni az irányítást apa felett időnként. Olyankor csakis neki lehetett igaza, apának meg hiába volt komolyabb munkája, otthon sokszor átadta az irányítás jogát jóanyámnak. Időnként hallgattam, ahogy veszekedtek egymással, olyankor olyanok voltak, mint az óvodások, egyikük sem akart engedni az igazából. Amúgy jól kijöttek egymással, de ha veszekedtek, akkor általában anya mindig elérte, amit akart.
- Köszönöm! - vágtam rá arra, mikor a tanárom közölte velem, hogy nyugodtan tegezhetem iskolán kívül. Ez még nekem is újdonság volt, és beletellett egy kis időbe, mire megszoktam, hogy hogyan is szólítsam meg, amikor megengedte az adott helyzet.
- Akkor a golymók jó választás lehet? - kérdeztem érdeklődve a tanáromtól. Végül is nekem nagyon tetszettek ezek a lények, aztán, ki tudja, ha egy tapasztaltabb ember ajánlja nekem a tartását, akkor simán elképzelhető, hogy beruházok egyre.
- Az lehet, de vajon a hörcsögökkel mennyire lehet játszani? Meg mennyire értik meg a dolgokat? - kérdeztem Belián-tól kerek szemekkel ránézve. A hüllők és a békák terén egyet értettünk, így azokat ki is iktattam a tervemből, szóval nem igazán éreztem a késztetést feléjük nézve, hogy ilyen állatokat szeretnék tartani bármikor is.
- Jajj, nekem nagyon tetszik mindkét fajta állatka. Milyen a cicád? És mik a tapasztalataid a kistestű kutyákkal kapcsolatban? Végül is mindkét állatot el tudnám képzelni magam mellé - mondtam a férfinak célratörően. Egyelőre fogalmam sem volt róla, hogy milyen állatot kéne beszereznem, de bíztam benne, hogy a tapasztalatai alapján könnyebbé válik számomra ez a döntés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ígérem, jó erősen fogok kapaszkodni! Jujjj, de szupi! - örömködtem ezerrel, mikor meghallottam, hogy Catherine néni is benne van a mókában, és felállva a hintára is szórakozhatok majd. Azt semmiféleképp nem akartam, hogy leszidjon az igazgató bácsi, az meg pláne nem hiányzott, hogy ez anyuék fülébe jusson. Amúgy szimpi volt a bácsi, de azért nem akartam megtapasztalni azt, hogy milyen, amikor paprikás hangulatba kerül.
- Szerintem gyerekszoba nélkül nőtt fel - idéztem jóanyám szavait, majd folytattam a mondandómat:
- Nem veszekedtem vele, hozzá se szóltam. Valamiért az a kedvenc elfoglaltsága, hogy kinéz magának bizonyos embereket, akiket folyton szívat. A fiúkkal nem mer gonoszkodni, csak a lányokkal csinálja. Volt, hogy egyszer megpörgetett, aztán diszkoszvetőset játszott velem. Meg építettem várat a homokozóban, ami amúgy nem hasonlított semmire sem, de jó móka volt, aztán belerondított az egészbe. Próbáltam kiállni magamért, de kevés vagyok vele szemben, és amúgy is mindenki parázik tőle.
Csak úgy kapkodtam a levegőt, miközben magyaráztam nagy hévvel a nőnek, hát reméltem, hogy egyszer megszabadulok ettől a némbertől és áthelyezik máshova vagy valami büntetőintézetbe kerül. Anya szerint az ilyen emberek oda valók, ebben pedig apa is egyetértett vele.
- Úgy látom, most is figyel, tuti tervez valamit - osztottam meg a kételyeimet Catherine nénivel.
- Nem hiszem, hogy magára is mérges lenne, hacsak nem tetszett valamit tenni ellene. Ugye nem tetszik félni tőle? Anya azt mondta, hogy az ilyenek kerülnek később börtönbe meg ezekből lesznek felnőtt korukra rossz emberek - ecseteltem az otthon hallottakat, hogy Catherine néni is tisztában legyen a dolgokkal. Anya nagyon bölcs volt, ebben a témában teljesen egyetértettem vele.
- Hallottam, hogy összevesztek. Ráadásul Florina az egyik legjobb barátnője... állítólag nem adta kölcsön Helgának az új tigrises plüssét, amit az anyukájától kapott. Annyira szereti, hogy folyton magával cipeli mindenhova. Helga meg szemet vetett rá, állítólag egy óvatlan pillanatban elcsente tőle az állatkát, aztán eldugta valahova, és nem akarja neki visszaadni. Az egyik barátnőm mesélte ezt, én nem voltam ott, de ő pont a szemtanúja volt ennek, és elmondta nekem is - feleltem a nőnek bizalmasan, közel hajolva hozzá, hogy más ne hallja, amit mondok neki. Közben az emlegetett szamár a közelünkbe vonult, miután feltápászkodott a mászókáról, majd fel-alá sétált szúrós tekintettel. Olyan érzésem volt, mintha megérezte volna, hogy róla beszéltünk, pedig nagyon diszkrétek voltunk... vagy már beképzelek magamnak dolgokat.
- Remélem, hogy nem jön ide - emeltem a tekintetem a zabos lány irányába, nekem ugyanis egyáltalán nem hiányzott a társasága, illetve a gonoszkodása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Értem - bólogattam bőszen, hiszen ő mégiscsak okosabb volt nálam ebben a témában. Mondjuk amikor én voltam mérges, szintén mondtam, illetve tettem olyat, amit később megbántam, így már tiszta volt a kép.
- Ez nem hangzik jól. Csakis olyan állatkát szeretnék venni, amit ismersz, mert, ha bármi rossz vagy váratlan történik, akkor tudok tőled kérdezni - néztem aggodalmasan a tanáromra. Még mindig nagyon fura volt tegezni őt, időnként magamat is ki kellett javítanom, de végtére is úgy gondoltam, hogy majd hozzászokok a dologhoz. Mindenesetre rendes volt tőle, hogy felajánlotta a tegeződés lehetőségét.
- Az nem jó, ha nem lehet vele játszani. Mindenképp olyan állatkát szeretnék, amely játékos - válaszoltam elgondolkodva, majd el is vetettem annak az ötletét, hogy bármiféle rágcsálót tartsak.
- Jaj, de aranyos a cicád! - néztem olvadozva a mobilképet, majd miutá eltette, ezerrel kezdett el kattogni az agyam. Gyorsan odaléptem az egyik kennelhez, amelyben a cicákat tartották, majd bedugtam rajta az ujjam, hogy megérinthessem valamelyik szőrmókot.
- Aúúúú! - vettem el onnan az ujjam gyorsan, ugyanis az egyik cicus játékosan megkarmolt. Szerencsére nem okozott nagy gondot, nem is vérzett az ujjam, de azért megéreztem a karmolását. Kezdtem kételkedni benne, hogy vajon nekem valók-e a macskák. A kellemetlen incidens után a kutyákat vettem szemügyre, akik úgy tűnt, hogy nagyon boldogok voltak a látogatók láttán.
- Hűűű, ez a két kutyus vajon milyen fajta? Azt hiszem, hogy már olvastam róluk az egyik állatos könyvemben, ahol felsorolták a fő fajtákat. Talán csiiii.... öhm nem tudom, hogy hívják... a másikra kifejezetten emlékszem! Tacskó! Milyen gyönyörű kis fekete tacsi! Mit lehet róla tudni? Na, és az a csiiii akármi, az milyen? - faggattam a tanáromat érdeklődve. Ez a két kutyus nagyon felkeltette a figyelmemet, mindkettő kis méretű volt, és rendkívül aranyosak tűntek. Mikor közeledtem hozzájuk, mindketten barátságosan fogadtak, aztán a kisebbik, az a csiii elkezdett ugatni rám, pedig nem csináltam semmi rosszat. Kíváncsian vártam, hogy mit mond Belián bácsi, azaz mit kell tudnom ezekről a kutyákról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Reméltem, hogy Catherine néni nem fázott meg vagy nem volt allergiás. Legalábbis a tüsszentés hallatán ez a két dolog jutott eszembe vele kapcsolatban, de inkább nem kérdeztem rá a dologra tapintatosságból, hogy mi a baja. Anya mindig azt mondta, hogy az emberek szeretik megtartani maguknak a bajaikat, és nem érdemes firtatni semmit sem. Szerinte, ha nagy a baj, akkor azt úgyis közlik az emberrel, ebben pedig nagyon is igaza volt.
- Ó, értem. De akkor otthon máshogy viselkedik? A szülei miért olyan szigorúak? Miért nem büntetik meg, ha rosszat csinál másokkal? Biztos tetszik ismerni a szüleit, milyenek? - fakadt ki belőlem a sok-sok kérdés a nő irányába. Szerencsém volt, hogy az én szüleim nem fogtak rövid pórázon, mindig figyeltek rám, de azért teret is hagytak, ami kifejezetten a javamra vált. Anya szerint Helgának nem volt gyerekszobája, amiről nem tudtam, mit is jelent pontosan, de abban biztos voltam, hogy nagyon tapasztalt volt az élet minden területén, így fel sem merült bennem, hogy badarságot mondana.
- Az nagyon jó. Akkor meg tetszik küzdeni Helgával is? Ha sikerül lenyomnia, akkor talán végre békén fog hagyni - csillant fel a tekintetem. Úgy tűnt, hogy a nő nagyon biztos magában, és az erőviszonyokat tekintve bizonyára simán sikerülne neki lenyomnia Helgát. Ha a lány megtanulná a leckét, akkor valószínűleg befejezné mások szekálását, szóval rá férne egy kis tanítás.
- Szerintem a plüss Helga szobájában van, nem hiszem, hogy ő magával cipelné bárhova is. Ott pedig biztosan talált megfelelő rejtekhelyet, hogy eldughassa a tigrist. De aztán nem biztos, hogy igazam van, csak hirtelen ez jutott az eszembe - vontam meg a vállamat a hintában, majd jeleztem a tekintetemmel, hogy lökjön meg Catherine néni, ahogyan azt ígérte.
- Amíg itt tetszik lenni, lehet, hogy nem csinál semmi rosszat Helga, de amint elmegy máshova, biztosan akcióba lendül - néztem a nőre jelentőségteljesen. Sajnáltam szegény Florinát is, hiszen mégiscsak a legjobb barátnője volt, nem is értettem, hogy hogy tudott vele Helga ilyen gyalázatos módon viselkedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Az nem rossz, hallottam már róla, hogy az valami menő hely! - lelkendeztem Panna helyett is. Az valami hasonló lehetett, mint amit apum dolgozott, csak annyiban különböztek, hogy két külön világban végezték a munkát.
- Hűűű, ez nem is rossz ötlet. Lehet, hogy majd kipróbálom én is azt, hogy eldugdosom a dolgaimat. Végül is, akkor jóval gyorsabban végeznék a takarítással - mondtam a lánynak mosolygó arccal, végül is, ha követem a tanácsait, akkor könnyebben megúszom a kötelező mutatványokat.
- Bizony, csúzlimudli - feleltem büszkén az elnevezésre. Közben kipróbáltuk magunkat célzás terén, és összességében elég hasonló eredményre jutottunk.
- Na, és szoktál játszani számítógépes játékokkal? Melyik a kedvenced? - kérdeztem a lányt kíváncsian. Anya sokat használta a számítógépet munkára, de időnként nekem is megengedte, hogy játszhassam rajta. Erről a helyről ez hiányzott a legjobban, szívesen töltöttem el az időmet játékos szórakozással, de úgy tűnt, itt más elfoglaltságot kell magamnak keresnem.
- Na, hajrá! - veregettem meg játékosan Panna vállát, mikor ő jött a lövésben. Bíztam benne, hogy sikerülni fog neki az egész, és lesz valamiféle sikerélménye. Persze bennem is dolgozott a versenyszellem, de azért észrevettem, hogy az esetében nagyon fontos tényezőt töltött be a győzelem érzése. Legnagyobb sajnálatomra mindkét lövése félre ment...
- Ó, sajnálom - vettem át tőle a csúzlit, majd célba vettem a maradék flakonokat. Csalni a javára semmiféleképp nem akartam, mert az úgy nem lenne fair. Egyrészt szerintem kiszúrná, hogy az ő javára rendezem a dolgokat, másrészt nekem sem fért bele, hogy ne adjak bele a lövésembe apait-anyait. Célba vettem az egyik flakont, majd a lövésem sajnos mellé ment. A következő lövésemre még jobban összpontosítottam, mint eddig, végül sikerült betalálni a célba.
- Hát, kettőből egy sikerült - vontam meg a vállam, majd átadtam a csúzlit a másiknak. Igazából elsősorban nem a győzelem éltetett, hanem az, hogy nagyon jól elszórakoztunk, ez az élmény pedig számomra mindennél többet ért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Idáig úgy tűnt, hogy a tacskó kutyus lesz a nyerő számomra, hiszen annyira cukika volt! Ráadásul játékos is, plusz tanulékonynak nézett ki, szóval ott szerepelt a képzeletbeli listámon a potenciális kis kedvencek között.
- Ez a tacsi kutya rém édes! Szerintem fiú, olyan fiú feje van. Vele tök jókat lehetne játszani! - lelkendeztem a tanáromnak, miközben szeretetteljes pillantásokat vetettem az említett eb irányába.
- Nem tudom, nekem nagyon ismeretlen terület ez a varázslényes dolog. Köszönöm a felajánlást, még meggondolom, amíg itt vagyunk, milyen állatkát szeretnék magam mellé választani. De ez a kis tacskó idáig a nyerő! - folytattam a lelkendezést. Nem gondoltam volna, hogy így elsőre ennyire megtetszik egy állat, arra pedig végképp nem számítottam, hogy már most dűlőre jutok ebben a döntésben.
- Anya mindig mondja, hogy türelem kell mindenhez, időnként még apához is - osztottam meg Belián-nal, amit otthon hallottam. Anya mindig nagyon bölcs volt, biztos voltam benne, hogy ez a kijelentése az állatkák kapcsán is megállta a helyét. A tanárom is hasonló véleményen volt, már ami a türelmet illeti, szóval ez is azt igazolta, hogy anyának igaza volt.
- Nem vérzik, csak kicsit megkarcolt, de nem vészes - nyugtattam meg Belián-t mosolyogva. Számomra a cicák egyrészt nagyon cukik voltak, másrészt úgy gondoltam, hogy a vadállati énjünk előjött belőlük bizonyos időközönként, főleg, mikor játékos kedvükben voltak.
- Te vágod a cicád körmét? - kérdeztem tőle kíváncsian, miközben a hajamat igazgattam, ami elég dús volt, így sokszor meggyűlt vele a bajom.
- A csivavák is aranyosak, de nekem valahogy a tacskók jobban tetszenek, mármint az alapján, amit most láttam - feleltem neki vigyorogva.
- Persze! Nézzük meg a madárkákat is, ha már itt vagyunk! - ujjongtam, mert szerettem volna mindent megismerni, amit csak lehet, ez a világ pedig bőven tartogatott számomra újdonságokat. Közben pedig odaértünk a tollasok területére, ahol elsőre papagájokkal és díszpintyekkel találkoztam. Nagyon szép tollazatuk volt, de rendkívül zajosak voltak.
- Ezeket a madarakat ismerem, a szomszédságunkban is voltak papagájok! Vannak itt varázsvilágbeli madarak is? - kérdezgettem a tanáromat, mert még csak a helyiség elején tartottam, nem mentem tovább, mivel megvártam őt, hogy együtt haladhassunk tovább a madarak területén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Bizony. Látszik a fején, hogy fiú! És az is látszik rajta, hogy nagyon játékos fajta, igazi kis kópé. Szerinted mennyi idős lehet? Mondjuk még kicsi, gyerekkorban van bőven - néztem izgatottan a tanáromra, miközben figyelmemet időnként a tacskóra irányítottam. Látszott rajta, hogy nagyon unja magát ezen a helyen, és tök jól ellenne egy jó gazdival, akivel sokat játszhatna.
- Olyan kis aranyos. Tuti minden nap megsétáltatnám többször is, jó dolga lenne nálam - folytattam a lelkendezésemet kitörő örömmel.
- Tényleg lehet? Juhúúúúú! Akkor segítesz nekem majd választani egy jó könyvet? Lehet külön könyvet kölcsönözni tacskókról is sok-sok képpel? - kérdezgettem Beliánt, miközben olvadozva tekintettem a tacskóra. Odaléptem a ketrece elé, én is ugribugriztam vele egy picit, ahogyan ő is, aztán miután kiszórakoztam magam vele, visszamentem a kísérőmhöz.
- Szerintem is. Anya nagyon okos, mindig türelmes apával meg igyekszik úgy alakítani a dolgokat, hogy az mindenkinek jó legyen. Apa sokszor nem hagyja magát meggyőzni amúgy, ha vitáznak vagy anya el akar érni valamit nála, de valahogy a végén mindig anyácska nyer - vigyorodtam el huncut mosollyal az arcomon.
- Igenis, őrmester úr! - szalutáltam Beliánnak, ahogyan egy műsorban láttam a tévében valami katonás filmben. Tudtam, hogy mi a teendő, de hajlamos voltam hanyagolni a dolgokat, de azért a tanáromnak igaza volt abban, hogy nem árt majd bekenni a sebet, hiszen idegen állattól származott, nem tudhattam, van-e valami baja vagy sem, na meg nem is ismertem az előéletét.
- Az szupi, akkor nem a bútorokat kaparja. Anya nagyon mérges lenne, ha egy olyan állatunk lenne, amely kárt tesz a bútorokban. Arra nagyon harap meg háklis - meséltem nagy beleéléssel, miközben a hajamat igazgattam.
- Aranyos ez a csivava is, de valahogy a tacskó jobban tetszik, nem tudom miért - közöltem tanácstalanul Beliánnal,meg amúgy sem akartam magam mellé venni egy méregzsákot. A tacskó kedvesnek, játékosnak tűnt, és pont annyi energia volt benne, mint bennem, szóval jól kijönnénk...
- Nem baj, majd lefoglalom, aztán már nem lesz hangulata ásni - nevettem el magam. Mondjuk annak nem örültek volna sehol sem, ha ásásba kezdene, de nem is izgatott annyira a dolog. Ha ásni volt kedve, hát így jártak.
- Milyen szépek ezek a papagájok! De irtó hangosak is! A pintyek is cukik, de olyan kis félénkek - mentem oda a kalitkájukhoz nagy hévvel, mire ijedten arrébb repkedtek. Az egyik papagáj próbálkozott haverkodni, meg jópofa volt, de valahogy nem tudtam elképzelni magam mellé. Egy négylábú azért mégiscsak más volt, na meg nem olyan hangos, mint egy ilyesféle madár.
- Azt hiszem, hogy maradok a tacskónál, nála éreztem azt, hogy ő kell nekem, és jól ki is jönnénk - tekintettem a tanáromra nagy elégedettséggel. Idáig úgy tűnt, hogy neki is elnyerte a tetszését a kis tacskó, úgyhogy közös nevezőn voltunk.
- Mit kell most csinálni? Odamegyünk a kasszás nénihez és megmondjuk, hogy őt viszem magammal? - néztem tanácstalanul a férfira, mert még nem tudtam, hogy mi a szokás itt, mi hogy megy, meg egyebek. Örültem, hogy elkísért és segített, mert így mégiscsak könnyebb dolgom volt, és ő már egyébként is jóval tapasztaltabb volt nálam ebben a témában is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Eljött az újabb kis csoportos foglalkozás, pontosabban a szünidei kikapcsolódás ideje. A helyszín ezúttal is a játszótér volt, ahol utoljára Catherine nénivel voltam, és még Helga is ott volt, akit a fő ellenségemnek tartottam.  Most azonban úgy tűnt, csillapodtak a kedélyek, pedig ugyanazokkal az emberekkel voltam az említett helyszínen, akikkel már előzőleg is. Helga szerencsére el volt foglalva mások nyaggatásával. Legalábbis úgy láttam, hogy leköti őt, hogy épp egy másik lány plüss maciját akarja elvenni. Én nem akartam beleavatkozni a dologba, mert már megtapasztaltam a saját bőrömön, hogy jobb távol lenni a bajkeverőktől. Egyedül úgysem tudtam volna segíteni, azzal, pedig, ha szólok az egyik tanárnak, csupán még jobban magamra haragítottam volna a lányt. Egyszóval tehetetlen voltam ezen a téren, így inkább másra összpontosítottam a figyelmemet. Most magammal hoztam egy pöttyös labdát is, azt gurítottam magam előtt, egész jól elvoltam vele. Kicsit egyedül éreztem magam, mert a többiek mindannyian el voltak foglalva valami mással, illetve a saját társaságukkal. Annyira nem zavart a dolog, meg ellabdáztam egyedül is. Ám az egyik rúgásnál sikerült olyan messzire lőnöm a lasztit, hogy utána rohanva sem tudtam, merre lehet a gömbölyded tárgy. Miután észrevettem, hogy mindenki el van foglalva a saját dolgával, még a tanárok is, úgy határoztam, hogy majd egyedül megkeresem a labdámat. Neki is iramodtam a játszótért körülvevő helynek, a bokrokon át egészen az úttestig mindenhol kerestem a lasztit, de sehol sem találtam. Persze közben magamra is odafigyeltem, mert anyáék mindig kihangsúlyozták, hogy az úttesteken folyton körül kell nézni, nem jön-e valami. Itt mondjuk más volt a szitu, mint nálunk, hiszen a járművek sem voltak ugyanazok, és az autók sem veszélyeztették a testi épségemet, mint a mugli világban, mégis körültekintő voltam. Kezdtem úgy érezni, hogy sosem fogom megtalálni azt a bizonyos labdát, nem is értettem, hogy hogyan sikerült ilyen messzire elrúgnom szegény párát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nagy szerencsém volt, hogy nem kellett még messzebb elbóklásznom a többiektől, ugyanis egy nálam idősebb lány megtalálta az elveszettnek hitt lasztimat. Anya mindig mondta, hogy ne álljak szóba idegenekkel, de az illető nem tűnt se emberevőnek, se gonosznak. Mondjuk anya szerint a látszat sokszor csalt, így azért próbáltam óvatosan kezelni ezt a helyzetet is. Egy jármű robogott el épp mellettünk, amire kicsit összerezzentem, hátrébb is léptem picit.
- Ez az én lasztim - feleltem kissé bátortalanul a lánynak, aki egyébként nagyon csinos volt. Reméltem, hogyha felnövök, én is legalább ennyire szép leszek majd. De persze nem bíztam el magam, hiszen nem ismertem még a másikat, így egyelőre megtartottam a köztünk lévő biztos távolságot. Apa már csak a munkájából kifolyólag is mindig kiemelte, hogy vigyázni kell mindenkivel, akit nem ismerek, úgyhogy egyelőre óvatos maradtam a másik féllel szemben. Jobban végignézve őt egyáltalán nem tűnt veszélyesnek, de mégsem találkoztam még vele soha, úgyhogy a szüleim intő szavai folyamatosan ott csengtek a fülemben.
- Anabella vagyok. Sok emberrel vagyok itt. Egy egész csoporttal meg itt van a tanár néni is a játszótéren - mondtam végül remegő hanggal egy kis bátorságot merítve, közben pedig igyekeztem a lehető legmagabiztosabbnak látszani.
- Te ki vagy? Honnan jöttél? - kérdeztem végül vissza, hiszen kíváncsi voltam, hogy mégis kivel állok szemben.
- Talán te is modellkedsz? - folytattam a beszélgetést immár kicsit bátrabb hangnemben, mivel eszembe jutott, hogy anya szokott nézni egy műsort, ami modellekről szól, és a lány hasonlított az egyik szereplőre. Anya szerint a modellek nem túl okosak, de a jó kinézetükkel sok mindent el tudnak érni az életben. Nem tudtam, hogy mire gondolt ez alatt, de általában igaza volt a meglátásaival kapcsolatban, így hittem neki.
- Visszakaphatom a labdát? - kérdeztem a lánytól, majd arra gondoltam, hogyha nem emberevő, és nem veszélyes, akkor talán még játszhatunk is kicsit. De persze, amíg mindebben nem voltam biztos, addig csak óvatosan szemléltem a másik személyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A másik már nagyon gyakorlatiasnak tűnt a lasztizás terén, ráadásul még a labdám is tetszett neki. Ez külön piros pontnak számított nálam feléje.
- Köszi, anya is azt mondja mindig, hogy egy igazi hajasbaba vagyok. Otthon van sok babám meg van nekik egy nagy házuk is. Itt is volt egy babám, de van egy lány, aki mindenki orra alá borsot tör... Egyik barátnője maciját is kisajátította meg az én babámat is. Mondjuk vele nem érdemes packázni, mert rendesen ellátja az ember baját - meséltem a modell kinézetű lánynak panaszosan. Játék közben piszkos lett a kezem, de az új ismerősöm letörölte a koszt róla. Én nem ellenkeztem, mert anya is arra tanított, hogy a tisztaság az első. Úgy tűnt, hogy ebben a dologban mindketten megegyeztek. Aki pedig anyura hasonlít, az csak jó ember lehet.
- Köszönöm. Én is a Bagolykőre fogok majd járni. Örvendenek - nyújtottam oda viszonzásul a kezem a lánynak. Megállapítottam magamban, hogy nagyon barátságos és szimpatikus lány volt. Ezt persze nem közöltem vele, mert megtanultam otthon, hogy jobb, ha megtartom magamnak a véleményem, hiszen sokszor félreértés lehet a vége, ha megosztom azt másokkal.
- Szerintem az vagy. Hogy én modell? - kérdeztem vissza, és elvigyorodtam, miközben a lány megérintette a nózimat. Úgy gondoltam, hogy ő simán elmehetne modellkedni, bár nem tudtam, hogy mennek ezek a dolgok. Magamról már kevésbé
 tudtam elképzelni, hogy modell legyen belőlem. De azért jo lett volna...
- Köszönöm. Te hogy kerültél ide? Hol vannak a szüleid vagy a tanár nénid? - kérdezem meg a másiktól. Én egyedül tutira nem maradhattam volna kinn az utcán, mert mindig volt felügyeletem. Most sem voltam túl messze a többiektől.
- Van kedved labdázni kicsit? - néztem nagy szemekkel a lányra. Ügyesnek tűnt, úgyhogy szívesen játszottam volna vele. - kérdezem meg a másiktól. Én egyedül tutira nem maradhattam volna kinn az utcán, mert mindig volt felügyeletem. Most sem voltam túl messze a többiektől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

/Zárás/

- Ez nagyon jól hangzik. Ha nagyobb leszek, és kinövök a babázásból, akkor majd én is odaadom a babagyűjteményemet a rászorulóknak - mondtam a másiknak elgondolkodva. Akkor anya már biztosan engedni fogja ezt. Most még nem ajándékozom oda senkinek őket, mert még játszom velük, meg anya sem örülne neki, mert ahogy elmondta, megdolgozott értük rendesen.
- Igen, belevaló lány, csak sajnos másoknak szeret ártani. Már párszor lett szólva emiatt a tanároknak, de így sem akarja leállítani magát - válaszoltam kissé panaszosan Zayday-nek. Reméltem, hogy egyszer majd valaki úgy megregulázza, hogy nem lesz kedve többé ilyet gonosz tetteket elkövetni.
- Az nagyon szuper! Én is oda fogok járni, ha végeztem az előkészítőben. Már nagyon várom - feleltem neki lelkendezve. Kicsit azért tartottam tőle, hogy mennyire lesz nehéz a tanulás, de ha ő már végzős volt, ez azt jelentette, hogy nem volt lehetetlen kijárni a sulit. Legalábbis ő egy élő példa volt erre. Persze azért mindig is úgy voltam van vele, hogy hiányozni fog az előkészítő, mert szerettem ide járni, de izgatottan vártam azt is, hogy megkezdhessem a Bagolyköves éveimet.
- Gurítsunk! - mondtam rögvest, majd el is kezdtem feléje gurítani a lasztit. Egy ideig labdáztunk, majd az egyik tanár néni magához hívott, és elbúcsúztam az új ismerősömtől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nagyon nehezen viseltem az unalmas tanórákat az előkészítőben. Anya szerint minden órára nagyon oda kellett volna figyelnem, de ez valahogy nem sikerült most. A tanár bácsi nagyon unalmas dolgokról beszélt végig. Most épp arról volt szó, hogy szerinte milyen a helyes vizuális ábrázolás, majd megkért minket, hogy az utasításai alapján rajzoljuk le az elénk tett gyümölcsöket. Elkezdem megrajzolni őket a magam módján, azaz az almát kerek formában, a körtét pedig nehézkesen, de az elhangzottaknak megfelelően próbáltam ábrázolni. Nem sok időt töltöttem el a megrajzolással, úgyhogy kissé untam magam, mikor már elvégeztem a feladatot. Kínomban rajzoltam egy papír fecnire egy szomorú szmájlit, majd eldobtam találomra egy laza mozdulattal. A rajzom Vivinél landolt, akit nagyon bírtam, mert elég mencsinek tartottam.