28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 80 81 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 31. 19:12 | Link

Bünti Rolleyes


Nem, nem és nem. Nem akarom ezt tenni. Leroy Lasch Gergely vagyok, a falu bikája, a tökéletes és gazdag Leroy házaspár gyermeke. Ezt nem érdemlem, nem szabad megtennem. Hogy fognak így rám nézni a diáktársaim?! De muszáj megtennem, a francba már! Így is miattam vontak le 10 pontot a háztól, mert kétszer nem csináltam büntit. De nem akarooooom.
Hát ilyen ideges is régen voltam már. Fel kell sétálnom a nagyterembe és dicsőítenem kell a rellont meg a Loveguard tesókat. Ez az egyik olyan dolog, amit soha, de soha, de soha nem fogok megtenni. Ám sajnos muszáj, ha nem akarom az egész navinét magamra haragítani. Nem lesz jó, de muszáj megtennem. Ordítani akarok!
Egy fehér pólóban lépek ki a szobámból, amelynek az elejére egy I love Rellon a hátuljára pedig egy I love Amira és Max felirat villog nagy zöld betűkkel. A kezeimet ökölbe szorítom, mert most legszívesebben leátkoznék mindenkit, aki lát engem. Az összes nevet. De majd meglátjuk, hogy mi lesz a végén, csak érjen véget az a két óra.
Sajnos nem sok idő kell, hogy megérkezzek a nagyterembe. Nenenene.... Ahhj... Kinyitom az ajtót és belépek rajta. Egy mosolyt erőltetek az arcomra és elsétálok a középső asztal közepéig. Először rálépek a székre, majd az asztalra. Ránézek a diákokra, majd kezdem a beszédem.
 - Nos, mit is mondhatnék... A rellon egy csodálatos ház, ahová csodás emberek járnak. Az összes egy nagy troll... akarom mondani imádni való, aranyos és csudijók. Ám az összes zöld közül kiemelkedik két diák, akik testvérek is. Az elbűvölő démon, Amira Loveguard, aki nagyon gyönyörű. Testvére pedig Maximilan Loveguard egy görög félisten. - azt hiszem egyelőre jól csinálom...
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 606
Összes hsz: 1005
Írta: 2013. június 1. 20:00 | Link

bal


Nagy nap érkezett el az iskolánk életében azzal, hogy a Mágiaügyi Minisztérium a DÖK közreműködésével megszervezte a Mágustusát. Az esemény nyitányának és a hivatalosan is induló versenyzők fényének emelésére öltött díszt a terem. Az iskola színeit hordozza magán minden színében a dekoráció, bár mindennek ünnepi hangulata van, mégis érződik a résztvevőkre nehezedő súly, hiszen az igazgatói emelvény felett, a Bagolykő Mágustanodáé mellett kiemelkedik a Beauxbatons Mágusakadémia, a Durmstrang és a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola címere is. Eddig ebben a három iskolában rendezték meg a Tusát, a győzteseik pedig meghívást kaptak a miénkre.
Díszfény, közel báli hangulat uralkodik, az esemény komolyságára helyeződik a hangsúly. Lampionok világítják meg a termet a magasból, a házak asztalai a maguk színeivel dekorálva tetszelegnek az ott ülőknek.
A tanári asztal két szélénél szemben egymással két rövidebb asztal is helyet kapott. Itt ülnek a DÖK szervezők, szemben pedig a három iskola nyertesei és kísérőik, azaz a vendégek.
Mikor tekintetét mindenki az igazgatóra szegezi, ahogy az a jelentkezési lapot megszerzők neveit sorolja, a feje felett szép sorjában meg is jelennek a diákok arcképei, ezzel is már egy dicsőséget adva nekik. Mikor a hivatalos lista is napvilágot látott ünnepi lakoma veszi kezdetét, mindenki talál a maga szája ízéhez megfelelő ételt, mennyiségben és minőségben is bővelkedőt. A lakomát követően a résztvevők egy kisebb bál keretében elbúcsúznak, eztán költöznek be a Tusa ideje alatti lakhelyükre.

/Kérünk mindenkit, hogy alkalomhoz illő ruhában jelenjen meg!/

Megkérek mindenkit, hogy az egész játékot egy szálba fűzzük össze, melynek ez a post a kezdőhsze!
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2013. június 1. 20:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. június 1. 20:33 | Link

Mágustusa nyitóbál
Egyedül, egyelőre


 Mióta megszerezte a jelentkezési lapot, és Amira kezébe adta, kíváncsian várta, hogy a Tusa elkezdődjön. Tudta jól, hogy a nyitóesten még nem kell megmérettetniük magukat semmiben sem – kivéve, ha piteevő versenyt nem rendeznek a desszert alatt -, arra viszont nagyon is kíváncsi volt, kik azok a személyek, akik hozzá hasonlóan, megkaparintották a lapot. Nem tetszett neki ez a titokzatosság, a susmus, túl türelmetlen, és ez esetben túl kíváncsi is volt a nevekre. Viszont azt is tudta, hogy ha még fejre is áll, akkor sem ismeri meg idő előtt a tagokat. Na de majd minden elválik egykettőre, hisz a nyitóest is pillanatok alatt eljött.
Nem szereti, sőt, kifejezetten utálja, ha ünnepélyesen, alkalmi öltözékben kell megjelennie valahol. Sosem tartozott viselkedéséhez az ilyen, az iskolai ünnepségekből pedig javarészt kimaradt, vagy csak a vacsora miatt tisztelte meg. Mégis, most megemberelve magát, zakót húzott fel, egy fehér inggel, de már a nyakkendőt lehagyta. Nem akarta megfojtani magát. Sötét nadrágjához tornacipőt húzott, elegánsabb híján, haját szokásosan laza, kócos copfba rendezte tarkóján, arcán pedig kaján vigyorral indult meg a nagyterem felé. Se kísérő, se senki, akitől elbúcsúzhatna. Amolyan magányos farkasként vonul a terem felé, és körülbelül így is fog távozni a lakrész felé, ahol a tusa ideje alatt fog élni. Nem érzelgős típus, rideg, mint mindig, jelenleg is csak magához kötődik. Ő már csak ilyen. Odaérve lép be, szinte elsőként, időben, hiszen nemigen szeret késni, csak épp, ha megesik, az is azt bizonyítja, mennyire szabad lelkületűnek érzi magát. A díszletet fapofával nézi végig, semmi „hű” meg „ha”, majd zsebre dugott kezekkel lépked az asztala felé. Nem ül le azonnal, a bejára felé fordul,ácsorogva bámészkodik kicsit, nézi, kik jönnek be az ajtón, kik tűnnek ismerősnek neki, de ezen látvány híján leül, úgy szemlélődik tovább. Unott képpel fordul végül a másik vég felé, szegezi tekintetét a tanárok a vendégek felé, nem figyelve már azokra, akik épp most közelednek felé. Elbambulva, majd fojtottan ásítva dől hátrébb végül, órájára tekintve, majd ismét a bejárat felé. Túl korai volt, de ezt már csak egy sóhajjal és a kezében forgatott pálcával ellensúlyozza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 1. 21:17 | Link

Bálnyitó

Hát eljött ez a nap is. Kezdődik a verseny, ami végülis jó, mert nagyon vártam már, de közben meg nem annyira, mert el leszünk szigetelve. Vagyis nem is annyira, de akkor is furcsa lesz távol lenni a kh-tól, meg a többiektől.
Ennek ellenére izgatottan álltam neki készülni a bálra, ami nyitás és búcsúzás is egyben, méghozzá a kedvenc ruhámban. Egy gyönyörű kék hosszú darabban jelenek meg, hozzá illő cipellővel, és karkötővel, a hajam meg úgy néz ki, mintha most léptem volna ki a híres emberek öltözőjéből.
Enyhén hullámos, de kontyba kötve, így éppen eléggé tart, hogy majd tudjak enni, de ahhoz meg elég laza, hogy ne érezzem, ahogy húzza a fejbőröm.
Elkészülve a klubhelyiségben várom meg Alexet, hogy együtt tudjunk lemenni a megnyitóra, ahogy megbeszéltük már korábban, egészen pontosan három órával korábban, amikor én elvonultam készülni, mint minden rendes, jóravaló leány.
Az aljába leérve nem is kell sokat várnom, így egy rövid üdvözlés után lesétálunk a nagyterembe, ahol még nincsenek túl sokan, és leülünk a még szokásos helyünkre. Ezután kisebb csevej közben várom izgatottan a megnyitót, és nem kis csevej közben fordulok sokszor oda Alex-hez is, akivel jelenleg beszélgetni tudok.
- Már alig várom, de közben félek. Leszel velem?
Na jó, ez hülye kérdés volt, úgy kérdeztem, mint annak idején az oviban, vagyis a félében, de jelenleg ez tűnt a legértelmesebb mondatnak tőlem. De mire észbe kapok, már késő, így csak vörösen lehajtom a fejem, és várom a hülyeségemre kapott ítéletet.
Utoljára módosította:László Dalma, 2013. június 10. 10:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 1. 21:25 | Link

Mágustusa nyitóbál
Eric-el


  Elkezdődött a tusa, amit már hetek óta vártam. A Nagyterem kapuja előtt, Eric-el indultam befelé. Kék nagyestélyi ruhában jelentem meg. Szerintem gyönyörű volt.
  A kapu kinyílt, és én beléptem. El is állt a lélegzetem, a gyönyörűségtől több szempontból is. Először is a látvány, másodszor meg, hogy találkozhatok, egy Roxfortos diáklánnyal. Már nagyon vártam a talákozást. Meg persze, egy csodálatos estét tölthetek a barátaimmal.
  Szép lassan odasétáltam az asztalunkhoz, és szememmel a tömeget fürkésztem. Reméltem, hogy sokan lesznek, hisz ez egy csodálatos ünnepség. Biztos sokan fognak jönni. Persz nem volt kötelező. Csak a bajnokoknak volt az.
  Nagyon vártam, hogy részt vehessek a Tusán. Kicsit izgultam a nyitó ünnepség előtt, de utána sikerült megnyugodnom.
  Oda léptem az asztalhoz, és leültem. Vettem egy csészét, és óvatosan töltöttem magamnak a teából. Dalmi már ott ült az asztalnál. Niki is hamarosan érkezik, aztán majd valahogy elleszünk. Oda-oda néztem a kapura, ki érkezik, és kivel, de a végén feladtam, mert megfájdult a fejem.Az asztalhoz fordultam, és néztem, ki jött meg.
Utoljára módosította:Vanília Perwinkle, 2013. június 1. 22:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. június 1. 21:33 | Link

Mágustusa Nyitóbál
Reynolds



Nem hiszem el, hogy tényleg képes voltam erre. Kedvem támad emberek közé menni, és mivel ez egy évezredben csak egyszer fordul elő, úgy döntöttem nem fojtom el a társasági életben való részvétel után a vágyamat.
A tusára persze nem volt merszem jelentkezni, az apró termetemmel és vékony alkatommal hamar kiütöttek volna, hacsak nem én csinálok ki valakit a képességemmel. Na ettől még jobban rettegtem, mint attól, hogy engem fognak bántani. Inkább néző leszek, mint versenyző, de ez a történet szempontjából teljesen lényegtelen.
Viszont több dolog is visszatartott a bálozósditól. Egyrészt, nem ismeretem nagyon a kastély diákjait és nem vagyok az ismerkedős fajta. Másrészt pedig semmi kedvem nem volt egy esetleges üres fecsegéshez. Amikor megkérdeztem Zorát, hogy lenne-e esetleg kedve eljönni, csak a száját húzogatta és a vállát vonogatta. Egyenesen soha nem mondott volna nekem nemet, de megkíméltem attól, hogy igen kelljen mondani, különben egész este bámulhattam volna a fancsali képét. Abban pedig biztos voltam, hogy ha megkérném Benjit, hogy kísérjen el, nemet mond, mert ő még annyira sem szereti az embereket mint Zora. Jobb ötlet híján eszembe jutott egy vésztartalék, Thomas. Tudtam, hogy a faluban lakik, mindig is értékeltem a társaságát, így hát, amikor lent voltam cukorboltban egy gyengébb pillanatomban elmentem hozzá és megkérdeztem, nincs-e kedve esetleg elkísérni. Mivel igen mondott, így nem volt más hátra, míg megvárni, amíg elérkezik az este, elkészülni és...várni rá.
Na jó, ez nem volt tervben, direkt késve jöttem le, azt gondoltam így sokkal stílusosabb lesz, de nem jött össze a dolog. Ugyanis nem várt lent senki. Mivel nem vagyok egy türelmetlen ember, így ráérősen sétálgattam fel s alá a bejártai csarnok előtt és a táskámat dobáltam. Nem foglalkozva a bámész tekintettel, soha nem érdekelt mások véleménye, nem most fogom elkezdni azt latolgatni, hogy miért néznek rám sandán az emberek.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. június 2. 00:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 1. 21:50 | Link

Tusabál Benji- tudod, hogy szeretlek *-*

Igazából.... szeretem én Benjit, jó barát, de...de én ezt nem hagyhatom ki. Tudom, hogy ezt a kapcsolatunk is megsínyli, vagyis... lehet, de úgy érzem, kellőképp el kell búcsúznom tőle, és nem elég annyi, hogy csáó, enyém a szobád. Mellesleg tanárok jelenlétében ezt nem is verhetem nagydobra.Tehát marad a második eshetőség. Le küzdve a kényszert, hogy egy szmokingban jelenjek meg, előkotrom a piros ruhámat, és száj húzogatva bár, de  felkapom. Úgy gondoltam, ha már az összes hülye göncömet szanálom ,legalább pár maradjon meg, pont az ilyen eseményekre. Na, azok vannak a bőröndömben, jó mélyen, hogy alapjáraton még csak véletlenül se bukkanjak rá.
A nagyterem felé masírozok, kellő szenvedő képet vágva, hisz kell ez a tökéletes alakításomhoz. Veszek egy mély levegőt, mert ha idő előtt elröhögöm magam, oda mindennek, azt pedig nem szeretném. A nagyterem ajtajában megállok, és előbb szemeimmel a háztársam keresem, majd mikor meg is találom:
- Neeeeee! Benji, ezt nem teheted velem.... nem hagyhatsz itt, pont most, pont így- kiáltom el magam hisztérikusan gondosan ügyelve arra, hogy mindenki jól halljon, lásson, de én senkire ne nézzek rá. Egyenesen a sráchoz futok, és jó erősen átölelem a derekát. Majd felnézve rá, újabb hisztérikus kiáltásba kezdek.
- Még csak alkalmam se volt elmondani, hogy szeretlek... pedig így van. És erre most elmész arra az izére, nem teheted...- hüppögök is, és a mellkasába fúrom a fejem. Remélem nem látszik túlzottan, hogy rázkódok a röhögéstől, abban viszont biztos vagyok, hogy ő érzi, így elkerülendő a sokk, amit a kis kirohanásom kiváltana belőle. A visszafojtott röhögéstől még a könnyeim is kibuggyannak, egyre jobb.
- Mondd, hogy nem mész el, mondd, hogy nem hagysz itt.... kérlek- csuklik el a hangom... sose mondtam, hogy nem lennék jó színésznő.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 1. 22:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. június 1. 22:28 | Link

Mágustusa Nyitóbál
Vani Dalmi, Alex


Szokás szerint késve indultam el, bár magamhoz képest korán. Csak annyi történt, hogy a Vanival megbeszélt találkozási helyhez futottam. Menet közben a nyakkendőmet nem tudtam megkötni, így azt csak hanyagul a nyakam köré dobtam, egy 'majd megcsinálom' mondat keretében. A lányhoz már sétálva léptem oda, mert mielőtt befordultam volna, visszavettem a sietségből. Eközben megigazítottam az ingem, és a nyakkendőt is megkötöttem. Végül az eddig kezemben hozott mellényt magamra véve teljesen elkészültem. Mosolyogva intettem Vaninak, amikor kicsit közelebb értem, majd amikor már teljesen mellette voltam köszöntem is.
- Bonjour, mademoiselle! Izgulsz? -Kérdeztem mosolyogva. Nekem nem nehezedett nagy súly a vállamra, mivel nem indultam a tusán. Lusta vagyok, meg adok lehetőséget a többieknek. Majd legközelebb megnyerem.
A terembe lépve rögtön a három másik iskolából érkezetteket vettem szemügyre. És magamban elkönyveltem, hogy majd beszélek velük. Erre nem tudom mennyi az esély, mert gondolom első sorban a résztvevőkkel fognak társalogni, de majd kiderül.
Követtem Vanit, aki az asztalunkhoz ment. Már itt voltak ketten, és sejtettem, hogy pár percen belül jönnek a többiek is. Ha jól tudom Dalmi és Alex is résztvevők, így széles mosollyal néztem rájuk.
- Izgultok? - Bár Dalmi arcán láttam valamit, ami akár még félelem is lehet, nem biztos, hogy jól láttam. Ezért inkább rákérdeztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. június 1. 22:32 | Link

Bál ~ Ophelia

 Újabb ásítás. Lassan gyűlik a tömeg, de túl lassan ahhoz, hogy az idő normál ütemben teljen. Ezek szerint csak ő jött egyedül, és ő fordított a készülődésre kemény öt percet. Jellemző rá, hogy nem törődik sokat az ilyen dolgokkal. Minek? Majd a lányok aggódnak a ruhájuk miatt helyette is. Így, zakóját kigombolva könyököl az asztalra, unott arca még mindig nem változik, annak ellenére sem, hogy emberek száma gyűlik lassan köré. Igen, fejben már a vacsoránál jár.
Elnyom ismét egy ásítást, azért még sem akar szamárbőgést produkálni, mikor véletlen kiszúrja a felé igyekvő alakot. Felvont szemöldökkel fordul az igencsak felé siető Ophelia felé. Meglepetten tekint az alkalmi ruhába bújt lányra, hiszen ezen ruha látványa rajta neki furcsa momentum - de nem feltétlenül rossz, sőt -, majd arra a tényre, ahogy viselkedik. A szavai hallatán kikerekednek szemeit, körbetekint, mintha azt keresné, van-e még valaki, aki Benji névre hallgathat-e, vagy, hogy tényleg neki szánja-e a mondandóját, és mikor ez véglegesen tudatosul benne, lengyel anyanyelvén ad hangot a látványnak.
- Ehh..? - tekint le végül a lányra, aki hozzáfutva öleli át a derekát, és tovább folytatja, a tőle szokatlan megnyilvánulást. hogy mit mondott?
- Fejbe vertek, szivi? Vagy valamit bekaptál? - szólal meg végül, hihetetlen udvariassággal és érzelmességgel, majd, mikor a lány a mellkasába fúrja a fejét, leesnek neki a dolgok. Elvigyorodik, de csak haloványan, majd, hihetetlen komoly arcot vágva nyúl be finoman a lány álla alá, emeli meg fejét, hogy tekintetük összeérjen, mintha valami hihetetlenül romantikus jelenetbe csöppentek volna.
- Muszáj mennem.. már nem léphetek vissza. Itt kell hagyjalak, a nevem a cél. Ha visszalépek, megszégyenülök, és örökké rám ragad, hogy gyáva vagyok. Így is tudnál szeretni? Egy gyáva nyulat? - kérdez vissza, de már nagyon ott tart, hogy kirobban belőle a röhögőgörcs. Idegen szavak ezek a szájából, de ha már a lány jelenetet rendez, beszáll maga is. Nem röhögés tárgya akar ő lenni. Finoman öleli át a lány derekát maga is, és vonja magához közelebb ezzel, mintha magához készülne szorítani őt, és csak ez után folytatja ál-romantikus monológját.
- Elmegyek, muszáj. De visszajövök, meg kell értened.. nem maradhatok itt, veled.. - néz mélyen a lány szemeibe, közelít arcával övéhez, mintha pillanatokon belül forró csókban akarná részesíteni, de még mielőtt ez megtörténne, ajkai vigyorra húzódnak, komiszra, olyanra, amely jellemzi őt, amely nem olyan idegen, mint az eddigi, szenvedélyes pillantása.
- ...másrészt meg, szét kell rúgnom pár hátsót, hogy nyerhessek. Rég szórakoztam, és a végén ünnepelni fogunk, kegyetlenül. - nyom egy csókot végül a lány homlokára, és jót röhögve huppan vissza a székére, megveregetve a maga melletti széket.
- Csüccs. - lép túl a ki színjátékon ennyivel, azzal meg végképp nem törődve, hányan nézhették végig. Show-time.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 1. 22:33 | Link

Mágustusa Nyitóbál

 Eljött hát a nagy este is. Tiffany bármennyire is utálta a ruhákat, ma kénytelen volt valami szebbe bújnia, a nyitóbál alkalmából. Amióta csak benyújtotta a jelentkezési lapot Amirának hihetetlenül magabiztosnak mutatta magát - pedig távolról sem volt az. Csekély reményeket fűzött hozzá, hogy bejusson, talán mert ha tetszett neki ha nem gyengébnek érezte magát, mint a felsőbb évesek. Főleg fizikailag érezte magát lúzerebnek, hisz sosem volt valami sportos figura. Próbálta kirázni a fejéből az ilyen gondolatokat. Mosolyt öltött magában, még egyszer belenézett a tükörbe, és megindult a nagyterem felé. Vörös haja elegáns hullámos fürtökbe omlott fehér bőrére, s ajkai szinte izzottak. Szemét kihúzta fekete szemceruzával, és egy egyszerű, fekete ruhát választott, mely egyenesen vonta be a lány testét, a földet súrolva. Felerőszakolt magára egy fekete, nem túl magas tűsarkút, hogy ne hogy sokkal magasabbnak tűnjön, mert így is eléggé kitűnt a tömegből. Besétált a díszekkel teli terembe, és egy pillanatra elámult a fények láttán. Lassan sétált a terem közepébe, még nem ült le, csak nézelődött körbe, hátha lát valaki ismerőst. Teljesen kiment a fejéből, hogy talán párt is kéne keresnie magának, úgy hogy egyedül jött, reménykedve, hogy csak tud majd társulni valaki társaságához.

RUHA
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. június 11. 19:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. június 1. 22:47 | Link

Mágustusa
Amira Loveguard társaságában


Még időben visszaértünk Amirával, a családlátogatásból, de a bál kezdetéig, nem fogunk már találkozni. Neki is készülnie kell, és nekem is, így nincs időnk beszélgetni. Meg el kell búcsúznom a többiektől, de az legyen a legkevesebb.
Berontottam a szobába, és mivel senki nem volt ott, így el is foglaltam a fürdőt. Gyorsan letusoltam, megfésülködtem, meg minden egyéb dolog, hogy szuperül nézzek ki az estére. Nem nagyon törődnék az ilyesmivel, de mivel Amirával megyek, így adnom kell a külsőmre. Meg, amúgy is ez egy rendezvény, lesznek híres vendégek, és a diáktársaimnak is példát kell mutatnom. Nem nézhetek ki úgy, mint akit egy kutya szájából húztak elő. Felöltöztem és kiléptem a szobámból. Még időben vagyok, ezért is szép kényelmesen fogok lesétálni a Nagyteremhez. Egyébként, még mindig hihetetlen, hogy eljött ez a nap is. A bokám már meggyógyult, így egészségesen tudok majd részt venni a versenyen. Meg aztán, végre láthattam a húgomat is, igaz anyuék nagyon nem örültek annak, hogy eljöttem a suliból, de megmagyaráztam, és nagyjából el is hitték. Amiről nem tudnak itt a suliban, az nem fog fájni senkinek sem. Ami meg a legjobb, hogy Amirával mehettem. Kedvelem a lányt, annak ellenére, hogy sokat morcoskodik, meg mások nem nagyon kedvelik. Én nem így vagyok vele, és kedves tőle, hogy hazavitt, meg eljön velem a bálra. Először azt hittem, hogy nemet fog mondani, de meglepődtem, amikor igennel válaszolt.
Közben, megérkezek a helyhez, ahol lesz a bál, de még nem megyek be. Nem látom Mirát, bár szerintem, bent kellene keresnem, de jobbnak látom, ha előbb még várakozok egy kicsit, és szemeimmel, már a terepet vizsgálom, hogy kik is fognak megjelenni ezen a bálon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 1. 22:58 | Link

Mágustusa Nyitóbál
Zoé drága  Rolleyes


Remek, végre úgy látszik "mi" is léptünk egyet a fejlődés felé - ha már egyszer itt rendezik azt a híres bizonyos Mágustusát, akkor csak nem lehet nemzetközi szinten olyan rossz a híre az itteni iskolának. Ez már jó hír, kinti ismerőseim biztosan büszkébben lesznek rám és az elismerésem is nő azzal, hogy egy ilyen rangos eseménynek ez az iskola fog az idei évben otthont adni. Már ekkor sem volt kérdés, hogy elmegyek a megnyitójára, több okból sem. A kezdetektől nyomon követtem a híreket, a legnaprakészebben tudtam meg minden új információt. Megvannak a kapcsolataim... Egyetlen, kedves iskolám, a Roxfort látogatás pedig még jobban felcsigázott. Talán megpillanthatok a tömegből néhány ismerős arcot vagy kísérőtanárt, nosztalgikus állapotba kerülve. A többi neves iskola, sőt, a Bagolykő felhozatalára is kíváncsi voltam. A francia - szép! - csajok, az északi kemény és edzett pasik és a mi büszkeségeink olyan izgalmas és rendhagyó pillanatot, környezetet teremt, hogy ihajj. Gondoltam, hogy mindenképp ott a helyem, ennyi már bőven elég, hogy felcsaljanak a faluból.
Szerencsére nem egyedül kellett elszegődnöm, egy kedves barátnőm, Zoé ajánlotta a lehetőséget, hogy a különleges eseményen együtt jelenjünk meg. Én boldogan igent mondtam, s már számoltam is a napokat. Egy elegáns órában, legújabb öltönyömben és fekete cipőmben gyorsan az iskola bejáratánál teremtem, ahol már nagy volt a sürgés forgás. Reynolds szokás, hogy vagy nagyon pontosan, vagy kicsivel késve érkezünk, amit mindig megbánok, de aztán marhára nem érdekel. Rájöttem, hogy csak az elején idegeskedem halálra magam emiatt, szóval most sem rezeltem be. A tömegben nehéz volt megtalálnom Zoét, de végül sikerült. Bizonyára már várt rám. Odalopakodtam és megböktem a vállánál.
- Na halika, remélem nem vársz sok ideje... - adtam neki pár puszit az arcára üdvözlésképpen - Igaz, jöhettem volna előbb, akkor legalább elkerültem volna a tömegnyomort. Sebaj, ma este heringeset játszunk. - húztam el a szám gúnyosan, de hangnemem alapján az jött le, hogy jó a kedvem.
- Ha neked oké, szerintem be is mehetünk valahová, ahonnét jól látjuk majd az eseményeket - kacsintottam mosolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 1. 23:10 | Link

Mágustusa, Bál Vani, Dalmi, Alex, Eric

Nem is értem, hogy mit keresek én egy bálon?! Utálom a protokoll dolgokat, elég sok ilyen van a mugliknál is. Apám aztán meg ebben a világban él még most is, és mi is sokszor mentünk vele, persze a bálokra nem mehettünk be vele, de azért kukucskáltunk mindig, és azzal ütöttük el az időt, hogy kitaláljuk, mivel bosszantsuk a nagyérdemű vendégsereget. Egyszer fagyi lövedékekkel bombáztuk, biztos fedezékből a nyanyákat. Persze most már nem csinálok ilyet, finomodtak a módszereim. Felvettem a dísztaláromat, mégis csak ez illik az alkalomhoz, és a talár alá is a legünnepibb ruhámat öltöttem magamra, így lépek a Nagyterembe. Végigfuttatom a tekintetem a bent ülőkön, Vaníliát, Dalmit, Alexet és a többieket keresem. Vani megkért, hogy legyek a mentora, és ezért is vagyok most itt, különben nem jöttem volna. Lehetőségem lett volna a faluban lovagolni egyet, amit már régen szerettem volna, mert otthon azt is sokat műveltem, és imádom a lovakat most is. Vettem egy mély levegőt, aztán természetesen igent mondtam, és most itt vagyok a fényesen kivilágított, és feldíszített teremben. Elindulok arra, ahol az imént felfedeztem Vaniékat. Kicsit szorít ez a cipó, de sebaj, csak üljek le, majd az asztal alatt kibújok belőle.
Elérem végre az ígéret földjét, azé az ígéretét, hogy megválhatok a cipőmtől.
- Sziasztok! - Mosolyom elsősorban Vaníliának szól, de a többieket sem hanyagolom el. Mindenkinek nagy pillanat ez, hiszen nem mindennap van ilyen nagyszabású esemény.
- Leülhetek valahová? - kérdezem, bár alig Eric után érkeztem valamivel, és még ő sem rendezkedett be magának az asztalnál, de nekem sietős volt, a cipő miatt. Gyorsan leülök a legközelebbi helyre, ahol takarásban van a lábam is, és biztosan egy elégedett mosoly terül szét az arcomon, mikor végre leveszem a cipőmet.
- Ah! Milyen szép itt minden. Ti is nagyon szépek vagytok. Jobban izgulok, mint ti. - Töltök egy teát magamnak, közben elégedetten bólintok, és egy széles vigyorral nyugtázom, hogy Vani is teázik. Helyes. Csak ne essen túlzásokba! Felelősséggel tartozom most már érte.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. június 1. 23:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 1. 23:14 | Link

Bál - Benji

Oké, nem mindig játszom ilyet, és főként nem akárkivel. Alapból abszurd az tőlem, hogy saját magam megjelenek valahol, ahol amúgy nem muszáj, hát még az, amire készülök. Őszintén,... ezzel szerintem búcsúzhatok az imidzsemtől, de megéri. Meg hát, nem is érdekel különösebben, akik ismernek, és akik véleménye fontos, azok le fogják szűrni, hogy ilyet magamtól, még akkor se mondanék senkinek, ha az illető megfenyegetne, vagy csonkítana közben.
Szegény Benji...már maga az arca megér egy misét. Annyira megsajnálom, hogy egy pillanatra megfogalmazódik bennem, hogy felhagyok az egésszel, a vállába bokszolok, és bevallom, hogy csak szívattam, de aztán... aztán mégse.
- Csak... csak most tudatosult bennem, hogy ki tudja meddig kell nélkülöznöm a látványod- hajtom le a fejem, mintha zavarban lennék, de ez nincs így, csak félő, tényleg szemközt röhögöm szegényt idő előtt, és az nem lenne jó. Egy megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőlem, mikor érzem, elvigyorodik. nem tudom hogy, az emberek ezt megszokták érezni, de hurrá, így megúszom az estét anélkül, hogy a Gyengélkedőre cibálna.
Mikor felemeli a fejem, próbálok eszméletlen esetlen képet vágni, mint akinek fogalma sincs arról, mihez fog kezdeni ezek után. Persze tudom, hogy ezt először is meg kéne tanulnom, mert olyan messze áll tőlem, mint az, hogy ilyen giccses ruhát aggassak magamra. Azért remélem, meg leszek dicsérve, igazán kitettem magamért.
- Téged csak szeretni lehet, nem számít a neved, nem számít, ha gyávának titulálnak mások, az én szememben mindig egy hős leszel- szemeim körül már összefutnak a nevető ráncok, ahogy az arcát fixírozom. Tény, hogy eltudom képzelni, egyszer valaki tényleg így fog vélekedni Benjiről, végtére is, nem rossz pasi ő, csak... véleményem szerint a mi kapcsolatunk azért ilyen csodás, mert, ha bármelyikünk száját elhagyja valami ilyesmi, akkor vagy beszívtunk, vagy poén, elvégre mindkettőnktől messze áll az ilyesmi.
- Ígérd meg, hogy visszajössz, és én várni foglak- simítok végig az arcán, hogy nagyobb legyen a hatás. Na, de mikor ő hajol közelebb, az én szemeim is elkerekednek, mázli, hogy mivel vele szemben állok, némileg takar, így másoknak nem nagyon tűnik fel. Lemerevedek, és egyszerűen csak arra tudok gondolni, hogy még egy centi és... De szerencsére, ő se gondolta komolyan, ezzel egy szikla esett le a szívemről. Rosszul éreztem volna magam, ha pont benne tettem volna kárt, csak mert ilyen téren elfuserált vagyok.
- Szavadon foglak, de a hátsókkal csak óvatosan. Tudod, csak a fejét, hogy meg ne sántuljon- én is elnevetem magam, de az enyémben megkönnyebbültség érzése is jelen van. Aztán le is ülök, ha már egyszer itt vagyok.
- Ugye tudod, ha tényleg lekaptál volna, szemet hunyok a nőiességem felett, és gyomorszájon váglak?- fordulok felé hatalmas vigyorral a képemen, ignorálva az esetleges minket méregető tekinteteket. Mert amúgy velünk minden oké ám.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 1. 23:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. június 1. 23:33 | Link

Mágustusa Nyitóbál
Reynolds


Nem kell sokat várnom, szerencsémre. Thomas a szokásos módon érkezik és hívja fel magára a figyelmet. A vállkopogtatásra megfordulok, széles mosoly jelenik meg arcomon és még megölelni sem felejtem el. Általában nem vagyok híve az ilyesfajta testi kontaktusnak, több okból sem, de jelen esetben kivételt teszek. Örülök, hogy nem ejtette át a fejemet, hanem itt van, eljött. Ezt ugyan a világért sem mondanám el neki, hogy voltak kételyeim vele kapcsolatban.
 -  Szia, nem dehogy. Örülök, hogy eljöttél.
Lassan elengedem, de nem távolodok el tőle, inkább belekarolok, a szabad kezemmel pedig a táskámat markolom és lassú léptekkel indulok el mellette, felvéve az ő tempóját, hiszen mégiscsak ő a férfiember, nekem kell hozzá igazodnom. Kisebb koromban, amikor odavoltam a mugli filmekért gyakran láttam ilyen jeleneteket, amikor a nő besétál egy férfi oldalán, tündököl és tűzijáték és a többi, de ez azért mégsem olyan. Ugyanakkor lehet még ez az este roppant szórakoztató és vicces, mivel Reynolds remek társaság, ezt kár lenne vitatni.
 -  Téged jobban érdekel ez a Tusa, mint engem, jól gondolom igaz?
Vigyorogva pillantok fel rá és próbálok rájönni, hogy mi jár a fejében. Nem ismerem annyira jól, mint ismerhetném, de tudom, hogy Roxfortos volt és ott gyakoribbak voltak az ilyen események, mint itt. Viszont tény, hogy az egész iskolát megmozgatta a dolog, egész szép kis tömeg gyűlt össze. Amint beérünk, és találunk egy alkalmas helyet, helyet foglalok és körbenézek. Csodálatos lett a nagyterem, a szervezők igazán kitettek magukért.
 -  De azért remélem, nem csak ezért jöttél el. Bizonyára sokat nyomott a latba az elbűvölő személyiségem is.
Remegtetem a pilláimat, majd felnevetek. Egyáltalán nem jellemző rám ez a viselkedés, de a változatosság gyönyörködtet, szokták mondani. Néha annyira könnyű klisés szerepet játszani és bár nem szeretném ha a dolog tartóssá válna, mégis egy ugratás erejéig azért belefért. Komoly feleletet ugyan nem várok rá, csupán költői kérdés volt, de ki tudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2013. június 1. 23:47 | Link

Mágustusa nyitóbál

A mai nap egésze a Tusáról szól; a manók már reggel elkezdték főzni a finomabbnál finomabb fogásokat, mintha nem is egy pár száz fős iskolának, hanem egy hatalmas hadseregnek főznének, francia, angol, svéd és magyar ételeket egyaránt, melyek az összefogást és az esemény nemzetköziségét próbálják hangsúlyozni. A díszítés ebéd után kezdődött el, egy diák se léphetett be a Nagyterembe; elvarázsolt lampionok, óriási falikárpitok, zászlók, virágok, fényesre suvickolt páncélok, és egy apró, gyönyörűen feldíszített színpad a nagyterem végében, ami a bálon játszó zenekarnak lett felállítva. A vendégek tiszteletére maga a kastély is kicsinosodott, a prefektusok ma fokozott figyelemmel ügyeltek a rendre, a manók pedig az utolsó percig a bejárati csarnok márványpadlóját csinosították, amit a diákok folyamatosan összesaraztak a kint tomboló vihar miatt.
Az igazgató, Wickler György már órák óta az érkezett delegációkkal múlatta az időt; körbevezette őket a kastélyban, bemutatta őket a tanároknak, Mclaughlin úrnak és a DÖK elnökének, Loveguard kisasszonynak, mesélt a Tusáról, és a svéd igazgató lehengerlő győzködésére, a vihar ellenére még a birtokon is tettek egy rövid sétát. Aztán ki-ki visszahúzódott kicsiny fészkébe, hogy mindnyájan felkészülhessenek az esti Nyitóbálra. Wickler a többi iskola bajnokával és az igazgatókkal egyszerre lép be a Nagyterembe, ahol boldog szakáll-simogatással nyugtázza, hogy a manóik ismét csodás munkát végeztek. A diákjaiban sem csalódott, tudta, hogy elképesztő tehetségük van a késéshez, épp ezért fesztelen csevegéssel, és az előre kikészített nasival tölti az időt, míg fel nem töltődnek az asztalok, hogy kiállhasson a pódiumra elmondani a beszédét.

- Tisztelt vendégeink, kedves diákok, nagyra becsült professzorok! - Kezdi bűbájjal felerősített aranyos baritonján, mire, jó szokáshoz híven, az egész Nagyterem elcsöndesedik. Érezni a levegőben az izgalmat, és látni az arcokon a várakozást, különösen azokon a diákokon, akiket beválasztottak a versenybe.
- Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Mágustusa nyitóbálján! Ma kezdetét veszi valami, ami sokatok életét megváltoztathatja. Néhány diák számára a következő két hónap az újdonságé, az izgalmaké, a megpróbáltatásoké! Örömmel tölt el a tudat, hogy idén a Bagolykő is csatlakozik azokhoz a neves európai iskolákhoz, ahol már évszázadok óta fennáll a Mágustusa hagyománya. Hadd mutassam be számotokra a delegációkat, az iskolák igazgatóit és azokat a kiemelkedő fiatalokat, akik már elérték mindazt, amiért most Ti is nekivágtok ennek a hatalmas kalandnak! - Mosolyogva a vendégasztal felé pislog, ahol a diákok és az igazgatók egyenként felállnak, amint Wickler az ő nevükhöz ér - természetesen mindenkit hatalmas taps köszönt.
- A Beauxbatons Mágusakadémiából érkezett hozzánk Madame Aurore Mion, bajnokával, a bájos Mademoiselle Brigitte Bonneville-el!
- A messzi Durmstrang-ból Herr Alec Persiwald Harald-t, és Herr Joseph Beck-t köszönthetjük!
- Végül pedig a méltán híres Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából üdövölhetjük Mr. Roderic W. Portington-t és a bajnokát, Miss Celeste Barlow-t!
- Miután elült a taps, és minden vendég visszaült a székére, Wickler újra a diákság felé fordul.
- Rajtuk kívül szeretném bemutatni nektek azt az úriembert, aki a következő két hónapot a bajnokok felkészítésével fogja tölteni, és aki nélkül nem jöhetett volna létre ez a nagyszabású rendezvény! Mr. Maurice Mclaughlin!
- Taps, taps, az angol auror nem húzza sokáig az időt, éppen csak körbeinteget, és már ül is vissza a székére. Nyilván nem ez az első nyitóbál, amin részt kell vennie.
- Persze a főszereplők ott ülnek köztetek...16 bátor diák, akiknek ez a bál nem csak egy könnyed táncot jelent, hanem az utolsó estét, amit veletek töltenek, mielőtt beköltöznek a bajnokoknak kialakított szárnyba. Mielőtt Loveguard kisasszony, a DÖK elnöke bővebben mesélne a Mágustusa menetéről, a feladatokról, a mentorokról és a szállásól, szeretném felsorolni a diákokat, akiknek sikerült megszerezniük a jelentkezési lapot. Kérem, aki a nevét hallja, jöjjön ki, hogy Loveguard kisasszony átadhassa neki a jelvényt!


1.évfolyam:
Bianca Charlotte Shanes
Leroy Lasch Gergely
Nagy Bátor Đominic
Tiffany Elswood

2. évfolyam:
Mary Glotter
Vanília Perwinkle

3.évfolyam:
Aileen Aurora
Dolánszky Alex

Fülöp Farkas

4. évfolyam:
Benjamin Lawrence Krise
Ginnie Marrywather
László Dalma
Sofia Francesca Denaro
Turnman Katalin
Várffy-Zoller Róbert
Yarista Palarn


- Gratulálok mindenkinek, csodás teljesítményt nyújtottatok! Taps, mindenkinek! - Bár a diákok egyenként is nagy tapsot kaptak, különösképpen a házukról, Wickler nem rest újra megtapsolni őket, miután mindenki visszatért az asztalához. Szeretné, ha éreznék a Tusa dicsőségét most, még mielőtt kénytelenek lesznek megtapasztalni a verseny nehézségeit.
- Mielőtt átadnám a szót Loveguard kisasszonynak, szeretnék sok sikert és kitartást kívánni minden versenyzőnek! Szeretnék biztosítani mindenkit, hogy biztonságos keretek között fogjátok összemérni a tudásotokat, még akkor is, ha ez sokszor nem lesz érezhető a számotokra. A következő időszakban sok mindent fogtok tanulni és látni, ehhez töretlen lelkesedést és bátorságot kívánok. Nemsokára meglátjátok, hogy nem lesztek annyira egyedül, mint ahogy most sokan gondoljátok! Legyetek mindig nyitottak és nyugodtak, és ne feledjétek el, habár Ti versenytársak vagytok, a következő időszakban együtt fogtok élni, így valamilyen szinten egymásra lesztek utalva. Engedjétek, hogy a Tusa új barátságokat alakítson ki köztetek, a bajnokok között, és örüljetek majd egymás sikereinek! Köztetek van az a diák, aki bajnokként rengeteg külföldi rendezvényen képviselhet majd minket, és aki örökre beleírja majd a nevét az iskola történelmébe, mint a Bagolykő első Mágustusájának a győztese! Még egyszer sok sikert kívánok, és érezzétek felhőtlenül magatokat ma éjszaka! - Mosolyogva nagyot bólint, majd megsimogatva a szakállát -külön erre a napra növesztette- Loveguard kisasszony felé néz, udvariasan átadva neki a pódiumot.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2013. június 2. 00:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. június 2. 00:08 | Link

Bál^^

Negyedik éve vagyok már az iskola tanulója, és még soha semmilyen naaaagy iskolai rendezvény, bál vagy tudom is én, milyen elnevezésű esemény sem mozgatott meg különösebben. A navinés álarcos bált leszámítva legalábbis nem emlékszem ilyenre. Egyszerűen nem rajongok az ilyen programokért, meg a kiöltözésért. Persze vannak csinosabb ruhácskáim, de egyik sem olyan, amit hivatalos eseményre illő lenne felvennem, amelyiket meg illene, azt senki nem tudja rám imádkozni. De elérkezett a pillanat, hogy meg kell jelennem egy ilyen összejövetelen és mi több, már azóta készültem rá, hogy sikerült megszereznem a jelentkezési lapot. A készülésem tulajdonképpen abból állt, hogy bagolyban elújságoltam a családomnak, hogy egyáltalán jelentkeztem a Tusára, és tudattam, hogy szükségem van valami ruhára. A nagyim pedig azonnal ráharapott a témára és elvitt dísztalárt venni. Jó volt kicsit kimozdulni a suliból, bár a családom jobban izgul értem, mint én magam. Persze nagyon szeretnék bekerülni, elvégre nem csak viccből jelentkeztem, de igyekszem nem beleélni magam a dolgokba.
Elégedetten nézegetem magam a tükörben, mielőtt még Ákossal együtt elhagynánk a hálótermet. A ruha, ami ilyen nagy elégedettséget okoz, egy egyszerű szabású, karcsúsított derekú okkersárga dísztalár, amely szegélyeit sötétzöld indák futják be.
Végre aztán befejezem a tollászkodást, cipő, smink, frizura, minden megvan. Leballagunk a nagyterembe, ahol a mi érkezésünkig már egész sokan összegyűltek. Köszönök minden ismerősnek, aztán leülünk az asztalhoz.
Miután megtelt a terem, az igazgató kezd beszélni, úgyhogy én is abbahagyom a környezetemmel folytatott csevegést, figyelek az idős úr szavaira és megtapsolom a megnevezetteket. A nevemet hallva széles vigyor terül szét az arcomon és az este folyamán már szinte le sem tudom vakarni. Kilibegek a tanári asztalhoz a jelvényért, majd vissza Ákoshoz. Eddig nem izgultam az egész miatt, de most kicsit megrémít az egész. Pedig tudom, mire vállalkoztam és végig akarom csinálni, csak épp sosem engedtem még magamnak, hogy belegondoljak, mi lesz, ha már bejutottam.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. június 2. 00:34 | Link

Bál - Domi - beszéd

Amira maga sem tudta, hogyan gondolta, hogy megtudja oldani Domi visszahozását és aznap a mágustusa szervezését, lebonyolításának egy részét. Aztán végül tökéletesen megoldotta, bár egy kis izgalom volt benne, ez olt az első, hogy nem csak az iskolatársai előtt kellett megmutatnia, hogy mennyire jó vezető tud lenni.
Csak úgy jött az ötlet, hogy elviszi a kificamodott lábú barátocskáját haza, hogy megnézhesse az újszülött kishúgát. Vonattal utaztak, az iskolában persze erről senki nem tudott, és ha Mirán múlik, így is marad. Igazából nem akart ő bemenni, csak rájött, hogy ha másnap normálisan akar kinézni, és nem akar rosszullétet, akkor bizony nem mászkál el sehova, hanem szépen csendben elnézegette, hogy milyen aranyos a két testvér.
Ezen a napon reggel ültek vonatra, és jöttek vissza az iskolába. A lánynak éppen annyi ideje volt, hogy felérjen, és elkészüljön mire megérkezik a hét vendég. Izgatottan várta a nagy találkozást. Régen volt, hogy olyan igazi külföldiekkel beszélhetett volna.
Már erre a kis eseményre is csinosan öltözött fel, bordó ruhában kísérgette a vendégeket az Igazgató úrral. Egészen jól elszórakozott, és el is repült rendesen az idő. A Nagyterem szépült, a manók dolgoztak ezerrel, csak egy gond volt, méghozzá a vihar. Kissé félelmetesek voltak a dörrenések és az eső is csúnyán szakadt, csakhogy nem volt ideje a feketeségnek azzal foglalkozni, hogy mi zajlik odakint. A hálójába a körbevezetés után visszatart, a rejtett ágy alatti édességéből evett egy kicsit, majd ismét a fürdő felé vette az irányt. Kivételes módon haját tökéletes kontyba tűzte, sminkje egyszerű de szép, és a ruhája alkalomhoz illő, mégis Mirás volt. Kifelé menet belebújt a fekete magassarkújába, de még visszafutott az ékszerekért, amit direkt erre az alkalomra kért otthonról.
Teljes pompában, egy kis táskával indult meg a Nagyteremhez, ahol már talán várta a párja, aki jelen esetben nem Kristóf, hanem Đominic volt.
Odaértekor széles mosollyal, és egy puszival üdvözölte a fiút, akivel a fele napját töltötte. Nem értette miért, de megkedvelte. Belekarolt, és bementek a csodálatos pompában úszó terembe. Nem sokáig voltak együtt, ugyanis Mirának mennie kellett a saját, szervezői asztalukhoz. Innen nézte a köszöntőt, amit Wickler úr elmondott, és hamar rákerült a sor. Közelebb ment hozzá, és miközben hallgatta a versenyzők neveit, fel-fel pillantott az Igazgató feje fölé, ahol sorra jelentek meg az arcképeik. Mosolyogva tűzte egyesével a versenyzők ruhájára a kitűzőt, egy-egy puszi kíséretében.
Bólogatott párat míg folytatódott a szöveg, teljesen egyetértett a szavakkal. Ezután pedig minden időhúzás nélkül egy 'köszönöm' kíséretében átvette a helyet, hogy ő is köszöntse az összegyűlteket.
-Jó estét mindenkinek! Nem szeretném húzni az időt, ezért most csak köszönetet mondok első sorban a főszervezőknek, amiért bíztak bennünk, és a három szervezőtársamnak, Sharlotte-nak, Amandának és Adriának, amiért minden helyzetet sikerült közösen megoldanunk, és nem is tudnék jobb csapatot elképzelni náluk -mosolyogva a lányokra pillantott, és a többiekkel együtt megtapsolta őket.
-Az én feladatom pedig az estén, hogy elmondjak pár információt a tusáról, ami nektek versenyzőknek nagyon fontosak lesznek -pár másodpercnyi szünet erejéig körbenézett a diákokon, majd folytatta. -Ti, akiknek a jelvény fel lett tűzve, el lesztek különítve társaitoktól, hogy nyugodt körülmények között készüljetek az akadályokra. A lakóhelyetek az északi szárnyban lesz. A bál folyamán választanotok kell magatoknak egy mentort, aki bejárhat hozzátok, ő lesz a lelki támaszotok a tusa ideje alatt. Az est végén a mentorotokkal együtt kell odajönnötök hozzánk, az adminisztráció végett -elmosolyodott, és átgondolta, van-e még valami, amit ehhez hozzá kéne fűznie.
-És akkor most pedig jó étvágyat mindenkinek, utána pedig jó mulatást! Gratulálok a versenyzőknek!
Ezzel vissza is sétált az asztalukhoz, hogy nyugodtan elfogyaszthassa a vacsoráját.

Nem tudott sokat enni, épphogy csipegetett az ételekből. Egy pohár narancslevet próbált meginni, de már nem nagyon tudott megülni a fenekén. Örült is, amikor végre megszólalt a lágy zene, és felállhatott az asztaltól. Elnézést kért, és ott hagyta a lányokat, a levita asztala felé sétált, hogy megkeresse Domit.

Ruha, Ékszerek, jelvények
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 2. 00:34 | Link

Nyitóbál

 A vöröske még mindig a terem közepén lábatlankodik, s mikor az igazgató megszólal letelepedik a leg közelebb álló szabad székre. Türelmetlenük matat az ujjaival az ölében, és alig tud egy helyben ülni. Egyre csak nyújtózkodik, hogy jobban lásson, mintha ettől gyorsabban is telne az idő. Mikor kihírdetik az első bajnokot, már talpra ugrik, úgy figyel. Mikor meghallja a nevét először elsápad, majd hangosat sikolt. Ujjongva rohan fel a színpadra miután mind a 16 versenyző nevét felsorolták, s büszkén vigyorogva sorakozik Amira elé.
 Rég nem volt ilyen boldog, és igazából alig tudta magába tartani az ugrálást. Szinte repülve megy vissza helyére, és próbálja eltűntetni -sikeretlenül- széles vigyorát. Mikor meghallja, hogy Mira most beszélni fog, kicsit csüggetten nyugszik le. Körbe néz a terembe, és megállapítja, hogy elég sok versenyző Rellonos. A Levitások asztalánál van egy kicsit nagyobb hangzavar, mint a saját házánál, mivel onnan hat embernek is sikerült bejutnia. Beletúr a hajába, keresztbe teszi a lábát, és próbálja az összes figyelmét a DÖK elnökre összpontosítani. Sokkal türelmetlenebb, és egyik lábával ritmusosan veri a padlót, karba teszi a kezét, és Mirát bámulja, de teljesen nincs ott. Az jár az fejébe, hogy most, hogy sikerült bejutnia, még is mi lesz. Rengeteget kell majd készülnie -ő pedig sokkal inkább a lustaságáról mint a tanulsági termékenységéről volt híres. Egyre csak azon jár az esze, hogy vajon milyen a tudása a többiekhez képes, és vajon elég jó e ahhoz, hogy bajnok legyen belőle.
 Neki hosszú időnek tűnik, Mira viszont elég hamar befejezi a beszédét. A vöröske türelmetlenül fel áll, s a termen keresztül sétál, Amira után nézelődve. Azonnal beszélni akart vele-úgy érezte csak így tudná levezetni feszültségét.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. június 2. 00:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Szertelen Szfinxek csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1858
Írta: 2013. június 2. 01:18 | Link

Mágustusa - köszöntőest

- Brigitte Bonneville

A jelentkezési lapom beadása után már tűkön ültem, hogy végre megtudhassam, bekerültem-e a résztvevők közé. Persze ezt is addig húzták, amíg lehetett, egy nagyszabású köszöntőest során szándékoztak kihirdetni a sikeresen kvalifikálókat. Külön erre az alkalomra új, méregdrága dísztalárt varrattam magamnak, fodrászhoz is elmentem, a megjelenésemnek kifogástalannak kellett lennie. Nem tudtam, hogy a kihirdetést mikorra tervezik az este folyamán, de mivel biztos voltam benne, hogy bekerülök a versenyzők közé, eldöntöttem, hogy már a kezdetektől törekedni fogok rá, hogy minél több információt begyűjthessek a versenyről. Partnert nem is hívtam magammal, csak hátráltató tényező lett volna a terveimben. Az alapos felkészülést mindenesetre fontosnak tartottam, ennek jegyében a köszöntőest folyamán a külföldi iskolák bajnokait kívántam megkörnyékezni, legalább az egyiküket. Biztos voltam benne, hogy tőlük még én is tanulhatok, mert a tapasztalatot nem helyettesítheti semmi, márpedig ebből én hiányt szenvedtem, első mágustusámra készültem.
A Nagyterembe a szokásos magabiztos stílusomba léptem be, elegáns megjelenésem egyszerűen kiemelt a szürke tömegből. Helyet foglaltam a Rellon asztalánál és higgadtan vártam a fejleményeket. Fürkésztem az arcokat, általános izgatottság uralkodott mindenkin. Itt se rendeztek még ilyen nagy, nemzetközi eseményt, talán ezután már nekem se kell szégyenkeznem, hogy egy isten háta mögötti porfészekben tanulok.
Az igazgató beszédjében köszöntötte a külföldi iskolák delegációit, kiváltképp a bajnokokat. A Beauxbatons szőkeségét szúrtam ki magamnak, ő lesz az én emberem. A résztvevők bejelentésénél eszembe se jutott, hogy nem kerülhetek be, izgulás helyett azzal foglaltam le magam, hogy igyekeztem megfigyelni a szólítottak gesztusait. Amikor sorra kerültem, szolid kézfeltartással ünnepeltettem egy kicsit magam a kivonulásnál, de nem vittem túlzásba. A DÖK elnökétől megkaptam a kiválasztottaknak dukáló jelvényt, Amirának egy puszit is adtam, így tartottam illendőnek.  
Immáron ismertté vált a versenyzők névsora, senki se képviselt komolynak ígérkező konkurenciát a szememben, úgy véltem, kizárólag rajtam múlik minden, a képességeim végső győzelemre predesztinálnak. A vacsora közben azon tűnődtem, hogy vajon kit választhatnék mentornak, mert bizony erről még fogalmam se volt. Tulajdonképpen mindegy is, reméltem, hogy valakit össze tudok itt a bálon szedni az adminisztráció végett, nekem tökéletesen megfelelt volna az is, ha csak papíron van mentorom. Sokkal inkább foglalkoztatott a Beauxbatons bajnoka, így amikor kezdetét vette a tánc, rögtön megkerestem, hogy felkérjem.
- Várffy-Zoller Róbert. - mutatkoztam be meghajolva.
- Felkérhetem egy táncra kisasszony? - tettem fel a kérdést. Nem szoktam meg az elutasítást, pláne ilyenkor, ha elővettem a nyájas énemet.  
    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. június 2. 09:15 | Link

Mágustusa nyitóbál

Eljött hát ez a nap is. Amióta beadta a lapját naponta többször is eszébe jutott a tusa, főleg az, hogy vajon azokat is kihirdetik-e, akiknek nem sikerült. Félt, hogy esetleg nem került be, ezért is nem mondta senkinek, hogy megpróbálkozott, nem akart leégni. Azonban nincs visszaút. Itt van. Jöhetett érdeklődőként, persze, vagy búcsúzkodó félként, bár nem nagyon tudja, hogy kitől búcsúzhatna el. Maximum Gergő jut az eszébe, de tőle biztos, hogy más is, amennyi lány szaladgál a kisbika körül.
A lényeg, hogy itt van. Illedelmesen megtapsol mindenkit, felméri a három másik iskola bajnokát is, végül pedig a felkészítőt, akin látszik, hogy tényleg auror, olyan biztonságérzet lengi körül.
Amikor az igazgató színre lép vesz egy mély levegőt, melyet csak akkor fúj ki lassan, amikor kimondják a nevét, méghozzá elsőre. Oké, hogy abc sorrend, meg még csak elsőéves, de akkor is, kimondták és pont, ott van a versenyzők között. Igyekszik nem ugrálni, nem kapkodni, mert nem szeretne ebben a ruhában orra esni. Ahogy az emelvényre lép, ruháját kicsit felhúzza, hogy ne lépjen rá. Imádja a cipőjét. Ezt nem kölcsön kapta, hanem ajándékba. Még sosem volt magassarkú cipője és ilyen szép ruhája, és most nagyon örül ennek. Egyedül a szülőanyukájának mesélte el, hogy benevezett, aki először nem örült, de aztán vett neki egy szép cipőt, választhatott anyagot, amiből a ruhája készült, mert kézzel készült, méghozzá az unokatestvére, Yvonne jóvoltából.
A haját hátraigazítva engedi, hogy feltűzzék a kitűzőjét, szélesen elmosolyodik a tapsra, és a többieket is megtapsolja. Az ellenfeleket felmérve próbálja eltárolni, hogy milyenek most és kik is ők.
~Hat Levitás, öt Rellonos, négy Navinés, közöttük Gergő, és egy Eridonos. Izgis lesz. ~
Visszatérve a helyére már nem érzi úgy, hogy bármi problémája lenne, már csak mentort kell választania. Azonnal két ember jut az eszébe, így elkezdi keresni őket, hátha itt vannak.


Ruci
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 2. 09:58 | Link

Bál - Eric és a többiek

  A többi barátom, már ott volt, persze nem mindenki. Reméltem, hogy majd ők is eljönnek. Eddig minden tökéletes volt. A kapu szinte másodpercenként nyílt ki, és zárult be. Bimm-bumm. Bimm-bumm.
  - Elegéns vagy eléggé. Igen kicsit izgulok, de nem vészes - válaszolok Eric-nek nevetve.
  Sok ismert és ismeretlen ember érkezett. Szinte az egész iskola itt volt. Néhányan biztos fent vannak és alszanak, de mi jó sokáig maradunk. Remélem, de ahogy Nikit ismerem, hamar ágyba tessékel.
  - Sziasztok! De jó, hogy itt vagytok! - mondtam és átöleltem mindenkit külön külön. - Örülök, hogy itt vagytok! Szuper! - elvettem egy kis tálat és szedtem bele salátát. Gondoltam a Niki nem nagyon engedne zsíros ételeket enni. - Gyere ide Nikus a másik oldalamra. Itt legalább szemmel tudsz tartani - nevettem el magam, hisz tudom, hogy Niki nagyon felelős lány és nagyon résen is van. Nagyon szeretem Nikit akkor is ha néha valamit túlzásba is visz. Ezért választottam mentornak. Meg persze gondoskodó. Ez pedig nagyon fontos. Meg bízom benne, ezért neki mindent nyugodtan elmondhatok, mert ez nála  biztonságban lesz. Örültem, hogy van egy ilyen barátom.
  - Eric remélem nem akarsz egész este itt ülni. Remélem, hogy azért táncolni is fogunk - mosolygok a fiúra. Nagyon szeretek táncolni és ezt az alkalmat sem fogom kihagyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 2. 10:25 | Link

Mágustusa - bál; Vani és a többiek

Úr isten! Már ennyi az idő? El fogok késni a bálról! Hogy tudtam délután elaludni? Mindegy, ez most nem lényeg, inkább minél hamarabb kész legyek. Gyorsan Felveszem azt a piros, virágmintás kimonót, amit meg anyámtól kaptam,bár meg sose vettem fel, de ez egy jó alkalom rá, majd hajamat most csak egy nagy kontyba tűztem fel, és az elmaradhatatlan virágot is beletűztem. Az igaz hogy ebben mozogni alig bírok, de táncolni valószínűleg úgy sem fogok, szóval az nem gond. A ruhát, ami eddig rajtam volt, csak az ágyra dobom, mondván majd a bál után a helyére rakom, úgyse jön ide senki. Szinte futók végig a folyosókon, már amennyire a ruha engedi, és amennyire lehet szaladni ebben a cipőben, remélve hogy nem kések sokat. A kapu előtt kicsit megtorpanok, de nem sokat idő zök ott, hamar belépek. Vissza is fordulhatnék,  még nem lenne túl késő, hisz nekem nem kötelező itt lennem. De Vani megkért, hogy menjek el, és nem okozhatok neki csalódást. Így beljebb merészkedek, azonban újból megtorpanok,mikor látom mennyien vannak már itt, körülnézek, és észreveszem, hogy az iskolaigazgató épp beszédet mond. Mi van akkor, ha alépteimmel megzavarom, vagy esetleg kínos helyzetbe hozom magam az egész iskola előtt. Áááá, de nem,nem most kell ilyeneken gondolkodni, ahhoz már túl késő. Veszek egy nagy mély levegőt, és összegyűjtöm a bátorságom, s elindulok az asztalunk felé. Mikor odaérek, meglátom Vanit, és Alexet is, meg még néhány másik levitást, akiket csak látásból ismerek.
- Sz-sziasztok! - köszönök kicsit bátortalanul. - Leülhetek? - kérdezem, és ha megengedik, akkor helyet foglalok és töltök magamnak teát.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. június 2. 12:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. június 2. 11:12 | Link

Mágustusa – Bál
Amira Loveguard társaságában


Nem kellett sokat várnom, Amira hamarosan meg is érkezett, és valami csodálatosan nézett ki. Bőven magasabb, így lábujjhegyre kellett állnom, hogy puszit tudjak neki adni. A többiek nem igazán érdekeltek, már mint nem zavartattam magam azon, hogy vele megyek a bálra. Akinek nem tetszik, az nem fog ránk nézni, és kész. Úgy is meg fognak bámulni, és ez csak örömmel fog eltölteni.
Nyújtottam a karomat, és már mentünk is be a terembe. Elkísértem egy darabig, utána mennie kellett, amit én megértettem, hogy miért. Tudtam, hogy nem lesz velem mindig, hiszen szervező, de én vállaltam így a bált, és nem is bánom. Amikor elváltunk, én is leültem az asztalunkhoz, ha megtaláltam Botit, vagy Yancsit, akkor melléjük, ha nem találtam meg, akkor pedig egyedül. Nézegettem, hogy milyen ételek is vannak, és már kapásból találtam olyat, amihez nem nyúlhatok. Valószínű, hogy nem sokat fogok enni, de ez van. A manóknak fontosabb dolguk is volt annál, hogy a mogyoró vagy epermentes dolgokat készítsenek. Nem haragszom rájuk, mert lényegében a vendégek az elsők.
Az igazgató beszédjét figyelmesen hallgattam, és megtapsoltam mindenkit, akinek a nevét hallottam. Mikor megpillantottam a képemet, és meghallottam a nevemet, ledöbbentem. Nem hittem a szememnek, sem a fülemnek. Bejutottam a Tusára, és kb arra eszméltem fel, hogy valaki meglök, hogy menjek a kitűzőért, vagy micsodáért. Felkeltem, és boldog, de ugyan meglepett arccal indultam oda Amirához, és feltegye nekem a jelvényt. Onnan már mosolyogva sétáltam vissza a helyemre, és láttam neki a vacsorának.
Szereztem magamnak narancslevet, meg olyan étel, amiben tuti nem lehet allergiás hozzávaló. A vacsora közben beszélgettem a háztársaimmal, már amelyik szóba állt velem. Lassan elfogyasztottam az ételt, és meg is szólalt a zene. Felkeltem, és máris indultam megkeresni Amirát, hogy felkérjem egy táncra. Kb félúton találkozhattam vele, és mosolyogva sétáltam oda elé.
– Gyönyörű vagy. –dicsértem meg, mert erre nem volt még időm. – Szabad egy táncra? –mosolyogva nyújtottam felé a kezemet, és vártam a válaszát. Remélem igent fog mondani, és ha meg is kaptam a megfelelő választ, akkor megfogtam a kezét, és vezetni kezdtem oda, ahol kényelmesen tudunk táncolni. – Szuper beszéd volt. Nem hittem volna, hogy bekerülök. –jegyeztem meg boldogan, és ha odaértünk a tánctérre, átkaroltam a derekát, megfogtam a kezét, és elkezdtem a lépéseket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 2. 11:28 | Link

Mágustusa Nyitóbál
Zoé


Számottevő hisztipókokhoz képest Zoé egy sokkal nyugodtabb jellemvilágot tudhat magáénak. Kettőnk személyisége sok - de nem minden! - esetben egyezik. Én a Hugrabugban végeztem el a saját iskolámat, ő pedig az itteni megfelelőjében. Örültem, hogy nem haragudott meg rám, a legtöbb lány hamar felkapja a vizet, a legapróbb dolgokon is. Ez az a helyzet, amikor úgy érzik, tökéletesnek kell lenniük. Na, persze... Attól még, hogy legújabb elegáns viseletüket és sminkkészletüket magukon viselhetik egy éjszaka erejéig, még nem változik semmi. Nem értem, miért tartják olyan meghatározónak az itt történt pillanatokat. Elvégre nem üzletet kötni jönnek, csupán szórakozni. Ahhoz pedig én tudom, hogy mire van szükség. Jó kedv, lazaság, baráti társaság. Ha valaki rosszul lép, elszúr valamit, csak nevetünk. Nem gáz és nem is szégyellni való dolog. Szegény lányok... Sajnálom, hogy nem veszik ezt észre.
De, mint mondtam, Zoé nem ilyen, így nem is kalandoznék tovább ezen szálon.
Szemeim már bele is fúrtam a vendégseregbe és a díszletek színes kavalkádjába. Csak egy cél érdekelt: Jó helyet találni, minél közelebb a színpadhoz. Valahol középtájon lenne ideális, de úgy látszott, mindenki arrafelé tobzódott. Miközben méltóságteljesen bevonultunk a nagyközönség elé, kószán és mérhetetlenül komolyan bólintottam a lánynak, válaszolva kérdésére.
- Nagyon is többet, kedves. Ó, ha te azt tudnád! A régi szép emlékek... Őszintén vallom, jó érzéssel tölt el újra látni szeretett iskolám címerét a többi nagyra becsült létesítményével együtt.
Egy pillanatra lehajtottam a fejem. Szomorú voltam, s csak egy gondolat cikázott az agyamban - eljárt az idő. Hatalmas bűntudat gyötör, hogy kiléptem az iskolapadból. Fel se fogtam, hogy milyen jó dolgom van nekem abban az iskolában. Szerettem ott lenni és jól is éreztem magam, de így visszatekintve többre is értékelhettem volna az ottani éveket. És miért nem nyújtottam a maximumot mindig? Hiszen hova jutottam... Sehová. A Roxfort egy jó lehetőség lett volna, melyből egyenes és szabad út bontakozódott volna ki akár a minisztériumi székig, de én nem éltem vele. Más utat választottam. Inkább hazamentem dadust játszani vagy világot járni és bulizni, majd most iderepültem és egy lakásban - lakásban! - nyomorgok, minthogy tovább tanulnék. Nem tudom, mi van velem. Egyszerre gyötör a bűntudat, a lehetőség utáni szomj, s egyszerre vagyok büszke, egyenes és elégedett eddigi munkámmal, eredményemmel. Hiszen a családom büszke, én nem szűkölködöm és boldog vagyok. Afféle kapuzárási pánikom lehet csak a kamaszkor végett. De ezt minek is magyaráznám meg Zoénak? Talán, ha van valami jóféle ital itt, megnyílik nyelvem. Addig egy szót se. Félre a rossz gondolatokkal, mulatni jöttem, az este táncolni akarok és szívből drukkolok ennek az iskolának is. Kívánom a résztvevőknek, hogy vegyék könnyen az akadályokat, legyen izgalmas és hasznos nekik, s élvezzék ki a lehetőséget, melyet most kaptak.
A nőknek mindig jobb szemük van ahhoz, hogy jó ülőhelyet találjanak. Többek között ezt a tulajdonságot is epekedve irigylem. Egy pillanatra kalandoztam csak el a saját lelkivilágomban és a díszletek csodálásában, de ő már szépen önállóan helyet foglalt. Néhány másodpercig - tényleg kevés - kétségbeesetten kerestem tekintetemmel, hogy hova a fészkesbe ugrott el hirtelen, mint egy bakkecske, de mivel nem történt más, csak az orrom előtt helyet foglalt, sóhajtottam és játszi könnyedséggel odatelepültem mellé.
- Látsz? - mosolyogtam rá - Jobb helyet aligha találtunk volna.
Megvont vállakkal hallgattam Zoé agymenését, ami nem igazán jellemző rá, de biztosan a varázslatos hangulat ragadta magával. Van barátja, lehet csak kéreti magát, mindenesetre poénnak vettem és egy jót nevettem rajta.
- Hogyne, nélküled nem lenne olyan bulis a dolog, hogy egy kicsit lazábban fogalmazzak - vakartam meg a szám - Elbűvölő személyiséged engem is zavarba hoz. De ahogy elnézem, te is jól érzed magad a társaságomban. Javíts ki, ha tévedek, de erősíts is meg, mert kell a dicséret.
Akárhogy is van, Zoéval másképp viselkedik az ember. Minden figurához másképp áll hozzá az egyén, mert mindenkinek saját kisugárzása és személyiségi varázsa van, amely képes másokat is befolyásolni. A ma este nem az üzletről szól, nem kell figyelnem túlzottan, hogy miket beszélek. Ez egy egyszerű megnyitó, ahol kevesen ismernek, itt ez mind megengedett. Ha pedig hülyéskedni akar, hát tegye.
- Szépen felöltöztél, méltó vagy egy Reynoldshoz - kacsintottam rá, bókomat azonban megszakította az igazgató úr bariton hangja. Mindig a legjobbkor szólnak, természetesen... -
Figyelmesen végighallgattam a beszédet, s bár én nem vagyok diák, se résztvevő, mégis sikerült átéreznem azt az izgalmat, melyet kitűzött célként el akartak érni. Szépen kitettek magukért, le a kalappal! Pedig engem nem olyan könnyű lenyűgözni. És való igaz, voltam már jobb parádén is, egy iskolához - magyar színvonalban - ez tökéletesen fölülmúlja az átlagot. Tapsikolás, látszólag csillogó szempárokkal izgatott tekintet és fegyelem, figyelem. A beválasztott résztvevők közül egy sem ismerős, maximum látásból, akikkel egy, a falubeli boltban futottam össze. Ja, nem...
- Azt a... Ott van Gergő is! Nézd már, de fura... Erről én miért nem tudok? - vigyorogtam, mint a fakutya, mivel abszolút nem számítottam rá, hogy ilyen fiatalon bekerül -
Lelkes tapsot nyomtam neki úgy, hogy még a tenyerem is vérvörös lett, tekintetemmel pedig buzgón elkezdtem unokatestvéremet, Janeyt, vagy rokonságom többi tagját keresni, hátha megtalálom a tömegben. Akkor aztán büszkén összemosolyognánk, s értené is, mire fel. De biztos lefoglalják egyéb teendői. Ha itt is van, én nem látom.
- Nem is tudom, pontosan milyen rokoni viszony fűz hozzá, de jó a kapcsolatunk. Már most izgulok érte és a szüleit is sajnálom. - jegyeztem meg elgondolkodva.
- Ennél vagy innál esetleg valamit? Mi újság egyébként? Mostanában keveset beszélünk... Hogy megy a bolt, a suli, meg úgy minden? És... mi a helyzet a barátoddal? - kezdtem el a kérdésbombákat hajigálni, tapintatosan. Sunyi Tomi!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. június 2. 11:34 | Link

Mágustusa Nyitóbál


Mikor látszólag szándékosan kissé kócosra sikerült frizurával, és az alkalomra valamely dobozomból jó mélyről előkotort ezüstös ruhámban felbukkanok a bejárati csarnokon átkacsázva a nagyterem ajtajában, felnyögök. A tusa nyitóbeszédét Loveguard kisasszony éppen letudja, mert már csak azt látom, amint jó étvágyat kívánva és gratulációját kifejezve a versenyzők felé elindul, hogy ő is a tányérja fölé hajoljon.
Persze az est lényege igazán csak ezután fog kezdődni, elvégre bálról van szó, de minthogy engem kimondottan érdekelnek a szép, díszes beszédek, és egyébként is egyedül érkeztem, számomra valószínűleg az est báli része kevésbé lesz fontos. Hát mindegy, most már biztosan nem fordulok vissza, elvégre egy-két ember már kiszúrt a tekintetével. Még jó, hogy nem vagyok lufiból, most jól leeresztenék. Ehelyett azonban elindulok a nagyterem fala mentén, a lehető legkisebb feltűnést keltve a tanári asztal felé, a helyemre.
Habár éhes nem különösebben vagyok, mindenképp el akartam jönni ma este. Az utóbbi időben a pesten történt eset után nagyon nem szívesen töltöm az időt magamban. Habár magamnak való vagyok általában, és társaságban is képes vagyok leállni olvasni inkább, mint beszélgetni, most kicsit szégyellve, de be kell valljam magamnak, hogy félek, és a legjobb, ha sok ember vesz körül, amikor csak lehetséges.
Ugyanakkor most a legerősebb érzés, ami kísért, az a lámpaláz. Furán érzem magam ilyen ruhában, és azt képzelem, hogy mindenki azt lesi, mikor esek el benne. Nyilván a magassarkú sem könnyíti meg a dolgot, habár magamat is meglepve még egyszer sem próbált kifordulni a bokám benne.
Tekintetem közben végighordozom a lampionok által bevilágított csodálatosan feldíszített termen, és a diákok színes forgatagán. Általában csak a sötét talárjukban látni őket, vagy egyszerűbb mugli ruhákban, de egy bál más. Itt a csillogásról, a színek kavalkádjáról szól az est, és persze arról, hogy előtte órákig próbálják az illetők a hajukat olyanra belőni, amit aztán soha többé nem kísérelnek meg viselni.
Mielőtt a tanári asztalhoz érnék, azért látok pár ismerős arcot. Sokakat láttam már a könyvtárban, van olyan köztük aki most jelvényt visel, másokat a folyosón szúrtam ki már korábban, épp csak a nevüket nem tudtam. De akadtak akiket személyesen is ismertem. Meglepetésemre például a nemrég a szobámba botló mestertanonc lányt, Zoét a pesti látogatásomkor megismert sráccal beszélgetve pillantom meg. Bizonytalanul integetek nekik, hátha észrevesznek, de túl messzi megyek el mellettük, hogy szavakkal is tudjam köszönteni őket. Végül a tanári asztalhoz érve elfoglalom a helyem, amit az évnyitón is melengettem. Most azonban (még) meglehetősen kevesen vannak jelen a tanári karból. Védát sem látom sehol sem, pedig vele jó lett volna egy kicsit diskurálni. Nincs más, a figyelmem kénytelen leszek a hasamnak szentelni.

|Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. június 2. 12:40 | Link

A bál - Domival

Igazság szerint Amira örömmel nézte a feléje közeledők arcát, ahogy izgatottak, de mégis boldogak voltak. Most tényleg foglalkozott velük, persze leginkább azokkal, akiket jól ismer.
A beszéde után nem volt más hátra, mint hogy végre jól érezzék magukat egytől egyig. Mivel Domival érkezett, az alkalmat kihasználva keresni kezdte. Ez mondjuk nem tartott túl sokáig, hamar összetalálkoztak. Mosolyogva fogadta, azzal meg nem foglalkozott, hogy közben hányan nézték meg, és hányan kezdtek el suttogni róluk.
-Köszönöm szépen -kedvesen elmosolyodott, habár biztos volt benne, hogy sikerült kihoznia magából a lehető legtöbbet. -Te is jól nézel ki -odanyúlt a zakójához, egy kicsit megigazította, aztán várakozva összefűzte maga előtt az ujjait.
-Persze -bólintott, és elfogadva a felkérést a fiú oldalán a táncparkettre sétált. Kicsit furcsán érezte magát a magasság miatt, ugyanis alapból is magasabb, magassarkúban pedig főleg. Na de mindegy is, csak ne kezdjenek el szuper pletykák szárnyalni róluk.
-Szerintem megérdemelted. Ügyes leszel -mondta biztatóan. Habár Mira nincs tisztában vele, hogy mennyire fog helyt állni, inkább pozitívan állt hozzá. Bunkóság lett volna már a nyitóesten lelombozni szegényt, pedig aztán lehet, hogy ő lesz a bajnok.
Közben lassan, a zene dallamára lépkedtek, Mira kicsit belefeledkezett a körülöttük zajló világba. A terem csodálatosan nézett ki, és megpillantotta a vendégeket, akik szintén elhagyták az asztalukat, hogy ünnepeljenek.
-Aranyos a kishúgod -jegyezte meg mikor visszatért a jelenbe, de persze csak halkan, nem kell, hogy valaki bármit is sejtsen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. június 2. 13:03 | Link

-Mágustusa Nyitóbál-
smink, haj, ruha


Jelentőségteljes nap elé nézett, vagyis inkább este, ha már a nyitóbál részét nézzük. Ezzel veszi kezdetét a Mágustusa, amire már nagyon hosszú ideje készülnek, teljes erőbedobással, a lehető legtöbb odafigyeléssel, precízen, hogy minden részlet a helyére kerüljön, és sikerült is, itt vannak, eljutottak idáig, hogy ez a dolog kezdetét veszi, pontban este nyolckor.
Őszintén nem tartott sokáig a készülődés, mivel ár régen eltervezett és elővett mindent, amire szüksége lehetett, azaz a ruhája, a kinézetére összpontosítva, aztán fel kellett aggatnia magára a dolgokat, és már indult is fel a kastélyba. Nem tartozott éppen a legjobbak és a rekorddöntően meleg napok közé az időjárás, de már sokszor megkísérelte báli ruhában felszökni az iskolába, még akkor is, mikor repkedtek a mínuszok.
Beérve sem bonyolította túl a dolgot, egyedül volt, de ez nem érdekelte különösebben, csak szépen odasétált a többiekhez, vagyis a szervezőkhöz tömören, Adriához, Amandához meg Amirához, ott pedig csendben maradt, lecsüccsent a helyére és hallgatta az igazgató úr beszédét is, de persze csak miután észrevette barátját egy másik levitás oldalán. Körülbelül mintha nem történt volna semmi fordult vissza DÖK-ös társaihoz, és utána ténylegesen Wickler beszédére figyelt. A bejutottaknak tapsolt, még ha ez számára nem volt újdonság, ettől függetlenül viszont örült a sikerüknek, és megérdemelték teljes mértékben. Amira következett ezután, elsőként a szervezőknek megköszönve a munkát, melybe ugyan ő is beletartozott, de a tapssal nem állt le, mivel társainak ugyanúgy kijár ez az egész. Kezdetét vette a vacsora is persze már, nem húzták túlságosan az időt, mondjuk kivételesen most alig evett valamit, viszont amit a tányérjára kitett, az mind eltűnt - még ha nem is volt sok, sőt.
Mivel ez egy bál, természetes, hogy van egy táncos rész, rendszerint az evés után, mint most, de ő csak ült szépen csendben figyelve ott az asztalnál, nem ment sehova. Mivel egyedül jött igazából csak várt, hogy valami ismerős vagy bárki felbukkanjon, és legalább beszélgetni tudjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. június 2. 13:22 | Link

Nyitóbál
Barbi

Hatalmas sikernek tartottam, hogy az iskolánk komoly nemzetközi érdeklődésre számot tartó versenyt rendezhetett, ez tovább emelhette intézményünk hírnevét. A remek tanári gárdának köszönhetően kiváló szakmai munka folyt a Baglykő Mágustanodában, úgy véltem, hogy a mágustusa idehozatalával a külföld is elismeri ezt. Teljesen feldobódtam, a nyitóbált semmi pénzért se hagytam volna ki. Nem volt kérdéses, hogy kit szeretnék partneremnek, Barbival az oldalamon kívántam megjelenni. Számítottam rá, hogy ez okozhat némi meglepetést, hiszen mindig csámcsogásra adott okot egy tanár-diák párosítás, de azért a többség tudhatta, hogy mi már régről ismerjük egymást, felesleges lett volna otromba pletykákat gyártani.    
Bár az utóbbi időben nem úgy alakultak a dolgaink, mint ahogy elképzeltem, a múltkori házibulin kifejezetten kellemtelenül éreztem magam, szabályosan féltékeny lettem, amiért Barbi Caiussal enyelgett. De végtére is ez győzött meg arról, hogy többet szeretnék Barbitól, mint barátság. A meghívásom elfogadása esetén a bál alkalmat kínálhatott kavargó érzéseim rendezésére. Persze ehhez minden bátorságomat össze kellett szednem, szokatlan volt számomra a szituáció, hogy valami komolyat, tartósat szeretnék egy nőtől. Természetesen simán előfordulhatott, hogy kikosarazással szembesülhetek, de a mostani bizonytalanságnál még azt is jobbnak láttam, legalább tudomásomra jutott volna, hogy rossz ajtón kopogtatok.
Barbinak bagolyban küldtem el a meghívást, reméltem nem veszi zokon, hogy nem személyesen tettem meg. Üzenetemben leírtam, hogy a nagyterem előtt fogom várni. Az esemény fényéhez méltóan, elegánsan kiöltöztem, az általam kikötött időpont előtt tíz perccel már a nagyterem előtt várakoztam. Néha jött egy-egy ismerős, köszöntöttem őket, de szokatlanul idegesnek tűnhettem. Mégse volt ez olyan jó ötlet, előre meg kellett volna beszélnünk, hogy jövünk-e együtt, ha meg igen, akkor is illett volna már a faluból felkísérnem a lányt.  
    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Maurice Mclaughlin
INAKTÍV


A mágustusa főszervezője
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 36
Írta: 2013. június 2. 13:30 | Link

Mágustusa nyitóest
Kinézet

Az időjárás és az esti program nem nagyon játszottak össze. A Mágustusa egy fontos esemény, az időjárás viszont mintha teljesen ellene lett volna. Vészjóslóan villámlott és dörgött egész nap.
A férfi hoppanálva érkezett a faluba, de mire onnan felért a kastélyba, bőrkabátja teljesen elázott, a hajából is csöpögött a víz. Utazóládája már a rejtett lakrészben várta, így első dolga azután, hogy Wickler igazgatóval találkozott az volt, hogy a zsupszkulcs segítségével bement átöltözni, ezzel egyetemben pedig felmérte a terepet, amit még így teljes valójában, bebútorozva nem látott.
Nem sokkal utána érkezett meg a Durmstrang, a Beauxbatons és a Roxfort meghívott emberei, az igazgatók, és a nyertesek. Jó ismerősként köszöntötték egymást a fiatalokkal, hiszen mindhárom nyertessel ő volt ott a tusájuk alatt, mint ahogy idén ezt a Bagolykőben teszi.
Az igazgatóval, a szervező DÖK elnökkel, és persze a vendégekkel együtt bejárták a kastélyt, közben izgatott csevejt folytatva. Maurice igazából leginkább csak hallgatta őket, és megfigyelőként szúrt be pár választ és észrevételt, amit jónak látott. A séta végezetével a többi vendéggel együtt elvonultak a lakrészükbe, hogy nyugodtan felkészülhessenek az esti bálra.

Szürke, fekete csíkokkal kiegészített inget, egy sötét farmerszerű nadrágot, és az ünnepiesség kedvéért fekete bársonyzakót öltött magára. Ezzel a megjelenéssel nem mutatott sok újat a régi ismerőseinek, minden ünnepségre ezt az összeállítást választja. Nyakkendőt még véletlenül sem kötött, főleg mivel nincs is neki. A bálon nem tervezett nagyobb szerepet, tehát minek úgy kiöltözni ha nem kényelmes?
Teljesen időben érkezett, ennek ellenére leginkább kihagyta volna az egészet. Már korgott a gyomra, és csak arra tudott koncentrálni, hogy mit válasszon: csirkét, vagy halat. Míg ő ezen agyalt, az Igazgató elmondta a beszédét. Mikor rá került a sor, egy-két másodpercre felállt, de ennyivel le is tudta az ő részét. A versenyzőket egyesével megtapsolta, kifejezéstelen arccal nézte végig, ahogy lassan levonulnak, és még kibírta Amira beszédét is.
Végül a halat választotta, egy pohár gyömbérrel. A vacsora végezetével kezdtek mellőle fogyni az emberek, sokan táncra adták a fejüket. Hát ő nem az a típus, ezért inkább előredőlve nézte a diáksereget.
Utoljára módosította:Maurice Mclaughlin, 2013. június 2. 13:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 80 81 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet