Mágustusa Nyitóbál
Zoé drága  

Remek, végre úgy látszik "mi" is léptünk egyet a fejlődés felé - ha már egyszer itt rendezik azt a híres bizonyos Mágustusát, akkor csak nem lehet nemzetközi szinten olyan rossz a híre az itteni iskolának. Ez már jó hír, kinti ismerőseim biztosan büszkébben lesznek rám és az elismerésem is nő azzal, hogy egy ilyen rangos eseménynek ez az iskola fog az idei évben otthont adni. Már ekkor sem volt kérdés, hogy elmegyek a megnyitójára, több okból sem. A kezdetektől nyomon követtem a híreket, a legnaprakészebben tudtam meg minden új információt. Megvannak a kapcsolataim... Egyetlen, kedves iskolám, a Roxfort látogatás pedig még jobban felcsigázott. Talán megpillanthatok a tömegből néhány ismerős arcot vagy kísérőtanárt, nosztalgikus állapotba kerülve. A többi neves iskola, sőt, a Bagolykő felhozatalára is kíváncsi voltam. A francia - szép! - csajok, az északi kemény és edzett pasik és a mi büszkeségeink olyan izgalmas és rendhagyó pillanatot, környezetet teremt, hogy ihajj. Gondoltam, hogy mindenképp ott a helyem, ennyi már bőven elég, hogy felcsaljanak a faluból.
Szerencsére nem egyedül kellett elszegődnöm, egy kedves barátnőm, Zoé ajánlotta a lehetőséget, hogy a különleges eseményen együtt jelenjünk meg. Én boldogan igent mondtam, s már számoltam is a napokat. Egy elegáns órában, legújabb öltönyömben és fekete cipőmben gyorsan az iskola bejáratánál teremtem, ahol már nagy volt a sürgés forgás. Reynolds szokás, hogy vagy nagyon pontosan, vagy kicsivel késve érkezünk, amit mindig megbánok, de aztán marhára nem érdekel. Rájöttem, hogy csak az elején idegeskedem halálra magam emiatt, szóval most sem rezeltem be. A tömegben nehéz volt megtalálnom Zoét, de végül sikerült. Bizonyára már várt rám. Odalopakodtam és megböktem a vállánál.
- Na halika, remélem nem vársz sok ideje... - adtam neki pár puszit az arcára üdvözlésképpen - Igaz, jöhettem volna előbb, akkor legalább elkerültem volna a tömegnyomort. Sebaj, ma este heringeset játszunk. - húztam el a szám gúnyosan, de hangnemem alapján az jött le, hogy jó a kedvem.
- Ha neked oké, szerintem be is mehetünk valahová, ahonnét jól látjuk majd az eseményeket - kacsintottam mosolyogva.

Mágustusa Nyitóbál
Zoé

Számottevő hisztipókokhoz képest Zoé egy sokkal nyugodtabb jellemvilágot tudhat magáénak. Kettőnk személyisége sok - de nem minden! - esetben egyezik. Én a Hugrabugban végeztem el a saját iskolámat, ő pedig az itteni megfelelőjében. Örültem, hogy nem haragudott meg rám, a legtöbb lány hamar felkapja a vizet, a legapróbb dolgokon is. Ez az a helyzet, amikor úgy érzik, tökéletesnek kell lenniük. Na, persze... Attól még, hogy legújabb elegáns viseletüket és sminkkészletüket magukon viselhetik egy éjszaka erejéig, még nem változik semmi. Nem értem, miért tartják olyan meghatározónak az itt történt pillanatokat. Elvégre nem üzletet kötni jönnek, csupán szórakozni. Ahhoz pedig én tudom, hogy mire van szükség. Jó kedv, lazaság, baráti társaság. Ha valaki rosszul lép, elszúr valamit, csak nevetünk. Nem gáz és nem is szégyellni való dolog. Szegény lányok... Sajnálom, hogy nem veszik ezt észre.
De, mint mondtam, Zoé nem ilyen, így nem is kalandoznék tovább ezen szálon.
Szemeim már bele is fúrtam a vendégseregbe és a díszletek színes kavalkádjába. Csak egy cél érdekelt: Jó helyet találni, minél közelebb a színpadhoz. Valahol középtájon lenne ideális, de úgy látszott, mindenki arrafelé tobzódott. Miközben méltóságteljesen bevonultunk a nagyközönség elé, kószán és mérhetetlenül komolyan bólintottam a lánynak, válaszolva kérdésére.
- Nagyon is többet, kedves. Ó, ha te azt tudnád! A régi szép emlékek... Őszintén vallom, jó érzéssel tölt el újra látni szeretett iskolám címerét a többi nagyra becsült létesítményével együtt.
Egy pillanatra lehajtottam a fejem. Szomorú voltam, s csak egy gondolat cikázott az agyamban - eljárt az idő. Hatalmas bűntudat gyötör, hogy kiléptem az iskolapadból. Fel se fogtam, hogy milyen jó dolgom van nekem abban az iskolában. Szerettem ott lenni és jól is éreztem magam, de így visszatekintve többre is értékelhettem volna az ottani éveket. És miért nem nyújtottam a maximumot mindig? Hiszen hova jutottam... Sehová. A Roxfort egy jó lehetőség lett volna, melyből egyenes és szabad út bontakozódott volna ki akár a minisztériumi székig, de én nem éltem vele. Más utat választottam. Inkább hazamentem dadust játszani vagy világot járni és bulizni, majd most iderepültem és egy lakásban - lakásban! - nyomorgok, minthogy tovább tanulnék. Nem tudom, mi van velem. Egyszerre gyötör a bűntudat, a lehetőség utáni szomj, s egyszerre vagyok büszke, egyenes és elégedett eddigi munkámmal, eredményemmel. Hiszen a családom büszke, én nem szűkölködöm és boldog vagyok. Afféle kapuzárási pánikom lehet csak a kamaszkor végett. De ezt minek is magyaráznám meg Zoénak? Talán, ha van valami jóféle ital itt, megnyílik nyelvem. Addig egy szót se. Félre a rossz gondolatokkal, mulatni jöttem, az este táncolni akarok és szívből drukkolok ennek az iskolának is. Kívánom a résztvevőknek, hogy vegyék könnyen az akadályokat, legyen izgalmas és hasznos nekik, s élvezzék ki a lehetőséget, melyet most kaptak.
A nőknek mindig jobb szemük van ahhoz, hogy jó ülőhelyet találjanak. Többek között ezt a tulajdonságot is epekedve irigylem. Egy pillanatra kalandoztam csak el a saját lelkivilágomban és a díszletek csodálásában, de ő már szépen önállóan helyet foglalt. Néhány másodpercig - tényleg kevés - kétségbeesetten kerestem tekintetemmel, hogy hova a fészkesbe ugrott el hirtelen, mint egy bakkecske, de mivel nem történt más, csak az orrom előtt helyet foglalt, sóhajtottam és játszi könnyedséggel odatelepültem mellé.
- Látsz? - mosolyogtam rá - Jobb helyet aligha találtunk volna.
Megvont vállakkal hallgattam Zoé agymenését, ami nem igazán jellemző rá, de biztosan a varázslatos hangulat ragadta magával. Van barátja, lehet csak kéreti magát, mindenesetre poénnak vettem és egy jót nevettem rajta.
- Hogyne, nélküled nem lenne olyan bulis a dolog, hogy egy kicsit lazábban fogalmazzak - vakartam meg a szám - Elbűvölő személyiséged engem is zavarba hoz. De ahogy elnézem, te is jól érzed magad a társaságomban. Javíts ki, ha tévedek, de erősíts is meg, mert kell a dicséret.
Akárhogy is van, Zoéval másképp viselkedik az ember. Minden figurához másképp áll hozzá az egyén, mert mindenkinek saját kisugárzása és személyiségi varázsa van, amely képes másokat is befolyásolni. A ma este nem az üzletről szól, nem kell figyelnem túlzottan, hogy miket beszélek. Ez egy egyszerű megnyitó, ahol kevesen ismernek, itt ez mind megengedett. Ha pedig hülyéskedni akar, hát tegye.
- Szépen felöltöztél, méltó vagy egy Reynoldshoz - kacsintottam rá, bókomat azonban megszakította az igazgató úr bariton hangja. Mindig a legjobbkor szólnak, természetesen... -
Figyelmesen végighallgattam a beszédet, s bár én nem vagyok diák, se résztvevő, mégis sikerült átéreznem azt az izgalmat, melyet kitűzött célként el akartak érni. Szépen kitettek magukért, le a kalappal! Pedig engem nem olyan könnyű lenyűgözni. És való igaz, voltam már jobb parádén is, egy iskolához - magyar színvonalban - ez tökéletesen fölülmúlja az átlagot. Tapsikolás, látszólag csillogó szempárokkal izgatott tekintet és fegyelem, figyelem. A beválasztott résztvevők közül egy sem ismerős, maximum látásból, akikkel egy, a falubeli boltban futottam össze. Ja, nem...
- Azt a... Ott van Gergő is! Nézd már, de fura... Erről én miért nem tudok? - vigyorogtam, mint a fakutya, mivel abszolút nem számítottam rá, hogy ilyen fiatalon bekerül -
Lelkes tapsot nyomtam neki úgy, hogy még a tenyerem is vérvörös lett, tekintetemmel pedig buzgón elkezdtem unokatestvéremet, Janeyt, vagy rokonságom többi tagját keresni, hátha megtalálom a tömegben. Akkor aztán büszkén összemosolyognánk, s értené is, mire fel. De biztos lefoglalják egyéb teendői. Ha itt is van, én nem látom.
- Nem is tudom, pontosan milyen rokoni viszony fűz hozzá, de jó a kapcsolatunk. Már most izgulok érte és a szüleit is sajnálom. - jegyeztem meg elgondolkodva.
- Ennél vagy innál esetleg valamit? Mi újság egyébként? Mostanában keveset beszélünk... Hogy megy a bolt, a suli, meg úgy minden? És... mi a helyzet a barátoddal? - kezdtem el a kérdésbombákat hajigálni, tapintatosan. Sunyi Tomi!