31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3783
Írta: 2019. december 29. 22:40 | Link

ELIJAH
délelőtt a bagolyház bejáratában | #missionhastobeaccomplishedGIF

Napok óta hurcolom magammal ezt a bizonyos levelet és mindig elfelejtem feladni, viszont ez így mostmár tűrhetetlen. Nem halogathatom tovább egy perccel se. Mára tehát ezt szántam a nagybetűs Programnak. Hacsak nem történik valami életbevágó, ami megint letérít az utamról, ennek mindenképpen meg kell lennie. Megállíthatatlanul, a szokásos könnyed, vidám léptekkel ellentétben most szilárd határozottsággal nyomulok a kedves postásmadarak felé, a borítékot lengetve kezemben. Közben azon morfondírozok, hogyan tehettem meg, hogy idáig halasztottam ezt az igen fontos tennivalót; meg akkor már felsejlik előttem barátnőm, akinek megmutattam az étteremben irományomat, róla pedig eszembe jut a karácsonyi vásárban sétálgatás, aztán kutyusom, akinek a hiánya rögtön belém is nyillal, mint egy nap többször, dehát délután találkozunk. Szóval ezer és egy ilyen dologról elmélkedem, azonban rögvest felébredek a mindenfélén agyalásból, amint fordulok a bejárathoz és majdnem ráesek valakire, aki a lépcsőn ül. Oké, ez túlzás, csak nagyon későn kerül a látóterembe, így kicsin múlik, hogy nem lépek tovább, szinte rá. Megijedek, összerezzenek, aztán mellkasomra nyomott kézzel nevetek egyet magamon.
- Jó ég. Bocsánat - szabadkozom derűsen, megsimogatva a csupahaj fiú vállát és hátrébb húzódom. Ő Elijah, nem igaz? Petya fáraóm barátja.
- Minden... minden rendben? - kérdezem aztán kedvesen, ahogy észreveszem, tisztára úgy fest a srác, mint aki... hú, nem is tudom. Nem érzi jól magát? Aggódik valamiért? Vagy csak én hoztam rá a frászt a betoppanásommal. Ki tudja?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Színjátszós, Elsős mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 915
Írta: 2019. december 30. 18:05 | Link

Thomas
a bagolyház előtt toporogva



Megrekedtem. Eddig olyan simán ment, pedig még üzentem is vele embereknek, de azt hiszem, nem megy az nekem, hogy küzdjem le meg ilyenek. El kell egyelőre fogadni, hogy nem és ahogy itt ülök, már legalább tiszta. Nem, sosem akartam mindenben a legjobb lenni, mert amúgy sem tudok, de azért az kicsit talán sok, hogy a bénázó mágiám mellé még ez is becsúszik. Mindig van rosszabb, én tudom, de nagyot sóhajtva sem könnyebb. Nem sírok, szerencsére abból kinőttem, de eléggé megkezdtem már a csomag madzagját, amivel átkötöttem, még a végén tökre feleslegesen jöttem ide, mert tönkreteszem és fel se lehet adni. Így inkább a farmerom térdén pihenő kis szakadásból kiálló cérnát vadászok le és nyúzom, tökéletes időhúzás megint a semmire, legalább kicsit lemegy bennem ez a sok furcsa dolog és hátha még ma sikerül befejeznem azt, amit elterveztem. Azt hiszem, a vérnyomásom már egész jó, minden más a véletlenre bízva, lesz ez még így sem. Nagyon „férfias” dolog, nagyon. Ó, kicsit el kéne süllyedni.
Főleg, mert nem terveztem, hogy ide mások is jönnek, amíg itt vagyok. Basszus. Újratervezés? De mire felpattanhatnék, betör két térd meg a többi tartozéka a látómezőben, vagy én vagyok nagyon útban, vagy ő nem figyelt, nem is hibáztatom. Felfele nézek immáron rá, realizálom, kicsoda ő és tudom is, mert azért totál süket és vak se voltam eddig.
- Szia Thomas! - kicsit talán erőtlen a hangom, gyors nyelek egyet, köhintek és erőt csalok bele. - Semmi gond, én ülök rossz helyen – állok is fel gyorsan, fogom a kis motyóm, leporolom a hátsó felem, mert még mindig a lépcsőn és nem szőnyegen ültem és úgy fordulok immáron felé. Szuper, ha most rá figyelek, egész jó.
- Aha, csak kicsit ööö... leesett a vércukrom meg ilyenek. De már tök faja, ettem egy kis nasit, minden szuper – mert még a fiúk se vallanak be egymás között olyanokat, hogy frászt kapok a gondolattól, mi van az ajtó mögött.
- És veled amúgy mi újság? Minden szuper?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3783
Írta: 2020. január 10. 21:07 | Link

ELIJAH
délelőtt a bagolyház bejáratában | #everythingisawesomedGIF

Ha attól tartott, hogy valaki olyan talál rá ebben a törékeny állapotában, aki ezt kihasználja arra, hogy megszégyenítse vele, vagy akár csak furán nézzen rá miatta - a legjobb esetben -, akkor megnyugtathatom, nálam ilyesmi szóba se jöhet. Noha ezt ő így nyilván nem tudhatja. Nem lehet biztos.
- Szia Eli - pótolom a köszönést, hisz az elmaradt meglepetésemben. Viszont észre sem veszem, hogy becéztem. Mi nem ismerjük egymást igazán, szóval ez merész egy lépés. Még jó, hogy nem vagyok tudatában, akkor azért megszeppennék kicsit, vajon nem gond-e. Dehát Petya mindig így emlegeti a szintén böngyöri barátját. Csak megrázom a fejem. Ugyan, szerintem tök nem ül rossz helyen. Oké, a lépcsőt nem feltétlen erre találták fel, de az mindegy. Attól még tökéletes rá.
Megértőn bólogatok. Örülök, ha már jobban van. Azért még elég fürkészőn pislogok rá, nehogy itt rosszul legyen nekem ismét. Különös, mindig megtalálom azokat, akik így vagy úgy segítségre szorulnak. Vagy ők engem. Vagy csak mindig annyira érdekel minden és annyira figyelek, hogy észreveszem. Nem tudom. Pedig elvileg nem veszek észre könnyen dolgokat. Azt pontosan nem, mi van, csak hogy van valami.
- Minden, igen - vigyorodom el, ahogy kérdése nyomán bevillannak csodálatos decemberi hétköznapjaim. - Jöttem feladni végre a levelem a Mikulásnak - lobogtatom meg a lepecsételt borítékot hatalmas mosollyal, aztán leengedem kezem, miközben boldogságom elhalványodik és feszültség költözik fiatal vonásaimba. Túlságosan megörültem neki, kibe botlottam bele - majdnem szó szerint -, ilyen izgatottságban meg aztán végképp nem gondolom át, mit mondok. Mindig őszinte vagyok, ám általában igyekszem azért megfontolni, ami elhagyja a számat. A családommal, barátaimmal nem, ám iskolatársakkal és kevésbé közeli ismeretségekkel igen, hiszen... tessék, most is, rögtön közöltem vele valamit, amit egy magam korú srác nem hirdet. Hiszen a többiek jó része már nem hisz és általában kínos reakciók születnek. Szóval nem szégyellem, nem erről van szó, csak hát pont ezzel nyitni...
- És... és te? Minden klassz? Már... mármint azon kívül, hogy most nem vagy túl jól - ráncolom meg kínlódva a homlokom. Hát ez aztán egyre pompásabb. Zavartan nevetek egy kicsit és a fejemet rázom, bocsánatkérően mosolyogva az eridonosra. Beszélek össze-vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Harmadikos diák


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 249
Írta: 2020. január 16. 18:10 | Link

Harmat Betti

*A bagolyház zajos, túlzottan is lakott és valljuk be, az illata sem vetekedik egy liliommezőével. Viszont bizonyos időszakokban kellően elhagyatott is, már ami az emberi jelenlétet illeti. Éppen ezért tökéletesen alkalmas egy kis próbálkozásra, némi gyakorlásra, persze csak, ha az embert nem zavarja, hogy esetlegesen bagolypotyadékos lesz a ruhája. Vagy a haja. Csenge pedig választott sportja érdekében ilyesféle áldozatot könnyen képes meghozni. Így hát pár órával takarodó előtt a lenyugvó nap a baglyok között találja.
Belépve az ajtón gyorsan körbeles, és mivel nem lát senkit, megnyugodva húzza elő talárja alól a seprűt. Elég furcsa látványt nyújt, mikor a földig érő ruha alatt rejtegeti a testéhez szorítva, és lépni sem könnyű tőle, de ezt és a lebukás kockázatát eddig még mindig vállalta és szerencséjére meg is úszta.
Vízszintesbe hozza a sporteszközt, majd hagyja, hogy az lebegni kezdjen. Ekkor leveszi talárját, majd összehajtogatva egy reményei szerint bagolybiztos helyre teszi. Az iskolai köpeny alatt egyik fellépőruháját bujtatta, mely melegítőbűbájának hála könnyen megtartja testhőjét, még az olyan szellős helyen is, mint a bagolyház.
A ruha halványkék, a derekánál kezdődő lefelé sötétülő színű fodor jobb oldalon combközépig, balján térdig ér le. Felül az anyag ráterjed a karjaira is, dekoltázsától hasáig sötétkék hímzett tollminták díszítik, míg hátát valódi hegyi kékmadár tollak fedik némi ezüstözéssel kiegészítve. Ugyanezen állatfaj egyedeinek mágiával hosszított tollai alkotják seprűjének farokrészét is. A rózsafa nyélre ezüsttel festett szavak mutatják típusát.
A lány boldogan néz végig rajta mielőtt felkapaszkodna rá. Mielőtt elindult késői túrájára, alaposan bemelegített, így most egyből neki is állhat a gyakorlásnak. Fél méternél magasabbra egyelőre nem emelkedik, mert a hátraszaltót szeretné gyakorolni, és ha netán esik, jobb nem túl magasról.
Előbbre lép a nyélen, a kviddicshez használtakkal ellentétben, ez nem dől meg, szilárdan tartja a lányt és kettejük egyensúlyát. Mély levegőt vesz, majd lábait térdben behajlítva lendületet is. Elrugaszkodás után pár pillanat csak míg a levegőben van és a világ tótágast áll, neki mégis olyan, mintha leperegne közben egy egész élet. Aztán lábai alatt újra a fát érzi. Egyensúlya kissé megbillen, kezeit széttárva nyeri vissza. Nem tökéletes, még nem. De kezdésnek jó és ez boldoggá teszi.
Vigyor ömlik el ajkain. Lehajol, kezeivel megkapaszkodik a nyélben, majd lábait megemelve kézállást mutat be, hogy aztán a seprűt irányítva lassan függőlegesbe emelje azt, s ő megfeszülő testtel, mintegy zászlóként maradjon rajta. Talajhoz közelebbi karját behajlítva engedi törzsét a nyél mellé, hogy aztán combjaival körbeölelje a rózsafát. Homlokát nekidöntve forog. Előbb lassan, majd gyorsulva, s közben elképzeli, ahogy ruhája fodra körülötte lebeg. Nevetni lenne kedve, de csak némán leáll a forgással, s közben ráülve a seprűre újra vízszintesbe helyezi azt.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 414
Írta: 2020. január 23. 23:03 | Link

Ritual Posvyashcheniya | ¤


Büdös szag. Ez volt az első dolog, amire emlékszem. Az orromba kúszott, és maró hatására elernyedt testem és elmém végre újra magához tért. A többi dolog ezután hirtelen tolult az elmémbe. A sötétség, amit még szemem kinyitása után is ugyanúgy észleltem, a csuklómat szorító kötés, és a levegő hiánya. Agyam azonnal veszélyt érzékelt, és lábammal kaparni kezdtem a padlót, amitől elkezdtem hátrafelé csúszni. Vagyis csak csúsztam volna, ha nem ütközök bele egy másik testbe.
- Palacsinta - "káromkodtam" el magam. - Hello! Minden okés odaát? - kérdeztem az ismeretlentől, és kezemet kezdtem el mozgatni, hogy érezzem mennyit enged magából a kötél, amellyel összefűzték a kezeinket.
- Nem tudom ki vagy, de jó lenne, ha felébrednél, mert elég nagy pácban vagyunk, és kéne a segítséged - jegyeztem meg szűrt hangon, ugyanis ahogy meg tudtam állapítani valamiféle zsákot is húztak a fejükre.
Előre dőltem, és rángatódzni kezdtem, közben fejemet is össze-vissza ráztam, hogy leessen róla az akármicsoda. Addig csináltam ezt, amíg már úgy éreztem az összes agyamat is vele együtt veszítem el, de csak sikerrel jártam.
A bagolyház. Pontosan tudtam, hol vagyunk, és azt is, hogy minél gyorsabban szeretnék innen eltűnni.
- Hey Csipkerózsika! - szólaltam meg immáron sokkal hangosabban, felkeltve pár bagoly érdeklődését is. Hátammal kicsit meg is löktem a másik bajba jutottat, miközben szugeráltam az egyik kis tollast magammal szemben, ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy hamarosan felénk akarja venni az irányt. Én pedig, lévén hogy még mindig a pizsimben buliztam ki magamnak ezt a meglepit, valahogy nem éreztem volna felemelőnek, ha még egy bagoly is a fejemre száll. Vagy rosszabbik esetben szar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. január 28. 19:27 | Link

Darya


Erősebb lökés érte a hátamat, s mintha tompán hangfoszlányok kúsztak volna a hallójáratomba. Kellett néhány másodperc, mire az ájultságból felocsúdva, érzékelni tudtam a női hangot, s értelmezni a hozzám intézett szavakat.
Ahogy felnyitottam a szemeimet, sötétség tárult elém, az orromat pedig bántotta az erőteljes madárürülék, a magvak, s a bomladozó patkánytetem egyvelege.
- Ó baszki - csúszott ki a számon, mert borzasztóan kellemetlen volt ez a bűz, ráadásul levegőtlen volt a helyiség, s valami rá volt húzva a fejemre, ami végett semmit sem láttam.
- Hol a viharban vagyok és..ajh..ne - ahogy rángatta a kezét, úgy mozdultak a csuklóim, így viszonylag hamar jöttem rá arra, hogy nem csupán nem láttam, de feltehetően hozzá voltam kötözve egy csajhoz. Igen, a hangjából ítélve lány volt.
- Ez aztán kurva vicces - dohogtam magam elé, miközben a nyakamat tekergetve próbáltam magam is megválni a fejemre húzott zsáktól. Az anyag amúgy is durva szálai birizgálták az arcomat, de nagy nehezen sikerült leerőltetnem fejemről a börtönt.
- Mi a ...- huhogás törte meg a csöndet, talán még szárnycsapást is hallottam, s ezt követően egy apró tollpihe szállott le a magasból, közvetlenül elszáguldva az orrom mellett.
- A jó éé hááháááápccci - tüsszentenem kellett. Nagyszerű, ennél jobb helyre nem is kerülhettünk volna, mint a Bagolyházba.
- Mit szólnál, ha valahogy egyszerre ficánkolnánk, akkor talán sikerülne kibújtatnunk a csuklónkat..hogy is hívnak? - a fejemet oldalra fordítva próbáltam rájönni, hogy ki a hölgyemény, közben serényen azon küzdöttem csuklóim munkájával, hogy lazuljon az a kötél.
- Egyébként meg mi történt? Arra még emlékszem, hogy ott voltunk mindannyian annál a teremnél, de azután, hogy megitatták velünk azt a löttyöt, se kép, se hang - érdekelt, hogy mire emlékszik a csaj, s hogy mit gondol, miért kerülhettünk ilyen szituációba.
Utoljára módosította:Závodi Soma, 2020. január 28. 19:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Színjátszós, Elsős mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 915
Írta: 2020. február 2. 19:35 | Link

Thomas
a bagolyház előtt toporogva



Nekem nem gond, ahogy hív, nem gond, hogy itt van, semmi sem gond, hanem csak a hely, de hát, ez nincs rám írva, de fel sem szólalok, hogy a teljes nevem, mert úristen. Amúgy is megszoktam, hogy rövidítik, a magyarban jobban ki lehet mondani, nem kell agyalni rajta, hogy így van írva de nem úgy ejtik, megszoktam már, hogy sokan néha küzdenek vele, ahogy én is küzdöttem anno a „dzs”-vel mondjuk, meg hát, úgy sok mindennel is, hogy ne legyen érthetetlen, mit is akarok kimondani, mit kellene. Szerencsére. Legalább ezzel nem kellett annyi küzdeni, mint mondjuk a tananyaggal, meg ezekkel, de azt már mondjuk azelőtt megtanultam, hogy idejöttem. Persze, akkor még nem tudtam, hogy a sok furcsaság azért van, mert tudok varázsolni, érdekes időszak volt, annyi szent, most pedig ugyanúgy történnek dolgok, csak már tudom, hogy miért. Ez igen nagy haladás, ha egyszer tudom irányítani, akkor minden rendben lesz.
- Az szuper, igazából szerintem ritka erre a rossz, a sok tanuláson kívül – vagy én nem találkozom vele, vagy ilyenek. Persze, mindenki másképp fogja fel az életet és a dolgokat is, mind a kastély, mind a diákok körében is, nekem meg biztos nem dolgom az, hogy bárkire ráerőltessem a véleményem vagy nézőpontom, szóval remélem, nem hiszi, hogy ilyenre kényszerítem, de az se jó, ha ő rosszul érzi magát. Nem ismerek mindenkit annyira, de ha valakinek lóg az orra, az nem kellemes látvány.  
- Óóóó! De azt már lehet e-mailben is, nem? - nem, nem nevetem ki, látványos, hogy úgy fogom fel, mintha az anyukájának írna. No, látom én rajta, hogy kicsit zavarja a dolog, mármint az, hogy hangosan kimondta. Meg tudom érteni, engem is szokott zavarni a dolog, ha csak mondom és mondom, nem gondolkodok hogy na, ennek fura a hangzata, nem úgy mint a fejemben.
- Nyugi, nem szólok senkinek róla, meg ilyenek – biztatom, hogy ne tűnjön el a mosolya, meg amúgy is, annak és akkor ír, amikor akar. Ha ő ebben hisz, akkor ebben. Ugyan az, mint az Istenhit, vagyis nem teljesen de hasonló, mindenki eldöntheti, akarja-e. A kérdésére kicsit piszkálom a magam dolgát, és sóhajtok. Ha már ő őszinte volt, ugye...
- Igazából minden tök klassz, az iskola is pedig első évben nem szerettem – és ez még könnyű kimondani, múlt idő, nem kell ragozni, mert sejteni, hogy azóta már másképp vélekedek. Még mindig nem az igazi, de nem is kell teljesen annak lennie. Aztán megint nagyot sóhajtok.
- Csupán az a nagy baj, mármint nem, a vércukromnak sincs semmi baja, hanem hogy... hogy.. - kicsit elakadok, nehéz erről beszélni, mert ciki. Fiú vagyok, meg ilyenek. - Hogy nem merek oda bemenni. Nagyon nem bírom a... baglyokat. Sőt, semmiféle... madarat nem – és valahogy mégis könnyebb, egy fokkal, hogy kimondtam. - És nekem ehhez mindig erőt kell... gyűjtenem. Anyáéknak minden nap írnék, de így nem megy... - sütöm le a tekintetem, mert hát, tényleg, írtam nekik az elején, hogy mi van és megértik, de... sok mindent leírnék nekik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 357
Írta: 2020. február 15. 20:50 | Link

      Pataki-Molnár Csenge

   A bagolyház felé tartva a tenyeremet vizsgálgatom. A tinta jól megfogta, ahogy ujjaimat is. Régen írtam haza, így minél hamarabb el akarok küldeni egy baglyot. Nagyon érdekel, mi folyik otthon, hogy Eliana néni és a testvéreim jól vannak-e. Néha nagyon rosszul viselem, hogy távol vagyok tőlük, hogy nem tudom, minden rendben megy-e.
   A bagolyházba érve pásztázni kezdem a tollasokat, ám a szemem megakad egy szokatlanul élénk, kék színű madáron. A fehér-barna tollak között szembetűnő az elütő kék, ám ahogy jobban megnézem, rá kell jönnöm, hogy egy lányt néztem az előbb madárnak. Igaz, ruháját kék tollak díszítik, ám ez még nem teszi madárrá.
   Mikor belépek, éppen pördül egyet seprűjével, majd ismét vízszintes helyzetben ráül. Elképesztő kecsességgel mozog, seprűje pedig éppoly színes és gyönyörű mint ruhája.
   - Ezt nagyon szépen csináltad! - szólítom meg, amint látom, hogy befejezte mutatványát - Remélem nem zavartalak meg nagyon - miközben a lány tehetségén ámulok, el is felejtem jövetelem valódi célját, s a baglyok keresgélése helyett minden figyelmemet rá fordítom. Csak megszólítása után jövök rá, hogy ismerem őt, hiszen szintén levitás diák. Nem sokat beszéltünk eddig, de talán éppen itt az alkalom.
   - Mindig is csodáltam azokat, akik így tudnak mozogni a levegőben. Nekem sosem mentek az ilyen dolgok.
   Hirtelen lehajtom a fejem, nehogy a mellettem elsuhanó bagoly nekem jöjjön. Eszembe jut a levelem, így kezemre nézek, miben a kissé már összegyűrt borítékot tartom. Az egyik ablakhoz lépek, s az ott ücsörgő szárnyas lábához erősítem a levet. A madár azonnal meg is suhogtatja szárnyait, s a rábízott feladattól büszkén röppen fel az égre. Az otthon várakozó családomra gondolok, kik nemsokára kezükben tarthatják majd a levelem.
   - Mióta gyakorolsz már? - fordulok ismét a lányhoz. Még mindig lenyűgöz Csenge ügyessége, sőt, még az is látszik rajta, mennyire elszánt, és mennyire élvezi azt, amit csinál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 414
Írta: 2020. február 16. 18:54 | Link

Ritual Posvyashcheniya | ¤


Ha nem néztem volna farkasszemet egy bagollyal, talán el is nevetem magam. Hallottam, ahogy a mögöttem levő is hasonló véleménnyel osztja a kialakult helyzetet, de legalább megtudtam, hogy az illető férfi.
- Egészségedre! Remélem nem vagy allergiás - húztam el a számat, mert az elég kellemetlen is tud lenni. Pláne, ha nem tudunk gyorsan elhúzni innen. És bármennyire is szerettünk volna, nem úgy tűnt, hogy sikerül.
- Darya, és ez nem fog menni. Túl szoros ahhoz, hogy magunktól ki tudjunk belőle bújni. Az kéne, hogy egyszerre nyomjuk egymás hátát és próbálunk felállni - jegyeztem meg. - Szóval..öhmm... fiú... legyen háromra - osztottam meg vele a véleményemet. Tesiórán régen sokat gyakoroltatták ezt velünk, még anno általánosban. Mielőtt ez az egész varázsos dolog elkezdődött.
- Nálad sincs pálca mi? - kérdeztem közben, mert az azért nem lett volna hátrány egy ilyen helyen.
- Semmi különösebb nem rémlik. Állunk, nevetünk, a felét nem értem a szóvicceknek a hülye fordítóm miatt, iszunk, és ez
- tartottam nagy összegzést, miközben újra felmértem a helyet. - Látok valami hegyesebbet - igaz, hogy csak fa volt, de talán segíthetett. - Próbáljunk meg odajutni, hátha az elvágja majd. - adtam újabb ötletet. Teljesen ráfókuszáltam a feladatra, nem szerettem ismeretlen emberekkel ennyire "együtt" lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Harmadikos diák


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 249
Írta: 2020. február 26. 08:08 | Link

Harmat Betti

*A mosoly egy pillanat alatt ráfagy az arcára, hogy aztán örömét felváltsa az ijedtség. Tekintete a hozzá szólóra rebben, és bár fejében rengeteg mentő gondolat felmerül, rá kell jönnie, hogy ez pont az a helyzet, amiből nem tudja kimagyarázni magát. Mint mikor a gyilkost a hulla mellett találják, véres késsel a kezében. A kérdések igazából már csak formaságok, a büntetés elkerülhetetlen.
Csenge nyel egy nagyot, és várja a képzeletben feje felett lebegő lesújtó kardot, de évfolyam- és háztársának láthatóan - és hallhatóan - eszébe sem jut semmi negatívat hozzátenni mutatványához. Sőt érdeklődőnek tűnik, így hát Csenge megrázva fejét jelzi neki, hogy cseppet sem zavarja, majd kissé előredőlve karjaival megszorítja a nyelet, hogy aztán egy feszes, de egybefolyó mozdulattal átemelje egyik lábát a másik mellé, és leengedje testét a seprű mellett.
Mikor lábujjai újra talajt érnek, elfogja az ilyenkor mindig rátörő, kissé kesernyés érzés: a pillanat, amikor a repülni képes ember rájön, hogy valójában nincsenek szárnyai, s a könnyedség, ami addig sajátja volt, hirtelen súlyként jelenik meg.*
 - Még csak most érkeztem *válaszolja halkan a kérdésre, majd rájön, hogy azt másként is lehetett volna érteni.* - Illetve, hát... izé... gyerekkorom óta seprűakrobata vagyok.
*Kissé bele is pirul a beszédbe. A seprűn komoly, magabiztos fiatal nő benyomását kelti, de arról leszállva, félénksége megmutatkozik, hogy aztán lerombolja a látvány által felmerülő csalóka előfeltevéseket.*
 - De amúgy nem olyan nehéz, amilyennek tűnik *próbálja fenntartani a csevegést, melyre egyébként alkalmatlannak tartja magát.* - Könnyebb kezelni, mint egy kviddics seprűt. Megpróbálsz ráülni? *kérdezi, és közben kicsit arrébb is lép, hogy ha a lány úgy dönt, megkísérli, odaférjen az eszközhöz.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. március 16. 21:37 | Link

Darya

- Eddig nem tudtam róla, mondjuk nem vagyok oda érte, hogy baglyok hullajtják az arcomba a tollaikat, meg egyéb dolgaikat - jegyeztem meg némi fintorral, s bele se akartam gondolni abba, hogy mikor trónol majd egyik a fejünkre, vagy mikor érkezik majd a következő égi áldás. A srácok azért jobb helyre is vihettek volna, de ez van, ezt kellett szeretni, s ahhoz, hogy az egész kis játék hiteles legyen, nekem is be kellett vállalnom ezt a szituációt.
A helyzetünk nem volt túl rózsás, egymásnak háttal ülve, összekötözve nem sok esélyünk volt arra, hogy innen kijussunk.
- Áh igen...rohadt szoros - tényleg nem egy lányos masni volt, bárki is kötötte ezt ránk, jó erősen meghúzta a kötelet, nehogy könnyebb legyen a helyzetünk. A csaj ötlete - akiről közben kiderült, hogy Daryanak hívják - egész jól hangzott, magam se tudtam volna kitalálni ennél használhatóbb kiutat.
- Oké, ez jó ötlet, és amúgy Soma - magam is bemutatkoztam neki, aztán ahogy visszaszámolt, összeszedtem magam, s a háromhoz érve erősen toltam magam a hátához.
- Toljad - nyögtem erőlködés közben, ami lehet hogy kissé bizarrnak hangozhatott, de kellett egy kis plusz ahhoz, hogy mindketten összekapjuk magunkat. S ha az első próbálkozásra nem is sikerült, talán a második, vagy a harmadik erőlködésre összejött a dolog, s nagy nehezen sikerült talpra állnunk a koszfészek kellős közepén, éppen akkor, amikor az egyik bagoly úgy döntött, megszenteli kettősünket égi ajándékával. Plötty.
Nekem a vállamra jutott belőle, Daryanak ha szerencséje volt, még az is lehet, hogy sikeresen elkerülte a tollas áldását.
- Baszki...pedig én csípem a madarakat, miért csináljátok? - kissé morcosan emeltem a tekintetem a velem szemben ücsörgő huhogóra, bár őt talán pont annyira nem érdekelte ez az egész, ahogy a társait. Amúgy is, mi sértettük meg a felségterületüket, s ez talán bosszúért kiáltott.
- Nem, nincsen, elvették - mondtam a lánynak, majd próbáltunk visszaemlékezni arra, hogy egész pontosan mi is történhetett, s hogyan kerülhettünk ide.
- Az ivás része azért jó volt - jegyeztem meg egy mosollyal, mert azért akadt ott finom itóka is.
- Hol? - pillantásommal magam is keresni kezdtem az élesebb tárgyat, ez továbbra is használható ötletnek tűnt, egész okos volt ez a csaj, azt kell mondanom.
- Menjünk - ha megindult, követtem őt, majd az éles tárgyhoz érve úgy próbáltam irányítani a kezemet, hogy ezzel az övét is odavezessem.
- Kezdjünk el mozgatni a kezünket egyszerre fel és le, remélem hogy bejön és elreszeli - tényleg jó ötlet volt, más lehetőségünk meg amúgy sem akadt a pálcák nélkül, így ha Darya készen állt, ez nem rajtam múlt.
- Egyébként honnan jöttél? Olyan furán beszélsz - nem volt semmi gond a szavajárásával, de ha tippelnem kellett volna, akkor azt mondom, hogy orosz.
A kötél közben gyötrő lassúsággal ugyan, de úgy tűnt, hogy a munkának hála elszakadt, így néhány perccel később sikerült kiszabadulnunk egymás fogságából.
A csuklóim baromira fájtak, de legalább már nem voltak hátul, s tudtam őket mozgatni. Némi tekergetés után a nyakamat is megropogtattam, s csak ezután fordultam meg, hogy szemügyre vegyem a zárkatársam.
- Nahát, szóval te vagy, örvendek így is - ezúttal már a kezemet nyújtottam kézfogásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 414
Írta: 2020. március 18. 19:48 | Link

Ritual Posvyashcheniya | ¤


Soma. Ezt jó lesz megjegyezni, pláne ha nem akarok faragatlan tuskónak tűnni. Elmondom fejben ötször, hogy tutira berögzüljön, aztán már kezdhetjük is a szabadulást. Vagyis kezdhetnénk, de ahogy meghallom a srác biztatását, kitör belőlem a nevetés.
- Ez azt hittem más szituban a te feladatod lenne
- próbáltam visszatartani a nevetést azzal, hogy beharaptam az alsó ajkamat. - Na jó, koncentrálok, sajnálom - mentegetődzöm, és ezúttal komoly képpel döntöm a hátam a másikénak. Már épp úgy tűnt megint vissza fogunk zuhanni, amikor átestünk a legrosszabb részen és megcsináltuk.
- Huhu! Igazi jó csapat vagyunk - örömködtem, mire az egyik madár leszart minket. Mármint szó szerint. Végigcsurgatta Soma és az én vállamat is. - Ha egyszer kiszabadulunk, elkaplak... - mondtam mérgesen a kis szárnyasnak, aki mint aki jól végezte - és hát tudjuk, hogy elvégezte - dolgát leült a kis priccsére és huhogott nekünk, mint aki nevet.
- A társaság jó volt - mosolyogtam, ahogy eszembe jutott. - Viszont a vodkátok.... - csóváltam a fejem rosszallóan. De mielőtt egyebet mondhattam volna, feltűnt a kiutunk kulcsa.
Odamentünk oldalazva, mert azt se akartuk, hogy bármelyikünk elessen. Ebben most együtt voltunk, bármennyire is nem akartuk. Hagytam, hogy a kötelünk elnyesését nagyrészt ő végezze, és csak mozgattam a kezem, ahogy az ő üteme diktálta.
- Oroszországból. Miért, mi baj a beszédemmel?
- vontam össze a szemöldököm, persze ő ezt még nem láthatta. Éreztem, ahogy egyre enged a kötés, gyengül, míg a hely a kettőnk tenyere között növekszik. Még egy utolsó le, és szabadok is voltunk. Kicsit távolabb léptem, csak hogy élvezzem a kötetlenség adta szabadságot, közben kezemmel a csuklómat simítottam, mintha ezzel meg tudnám szüntetni a fájdalmat. Erős, piros csík húzódott ott, ahol előtte a drót volt, de ez nem különleges eset. Az én fehér bőrömön aztán minden meglátszott, nem is beszélve arról, mint mikor a cirkuszban voltam.
- Számomra a megtiszteltetés, hogy végre arcot is társíthatok a hanghoz - ráztam meg vigyorogva a kezét Somának. - Nem akarok hálátlannak tűnni, vagy bármi, de nem akarjuk ezt az ismerkedést valahol máshol folytatni? - váltottam gyorsan komolyabb tárgyra. - Csak mert bűzlök a madárürüléktől - grimaszoltam, és el is indultam az ajtó felé. Csakhogy azt zárva találtam. Rángathattam akárhogy a kilincset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. április 2. 19:02 | Link

Darya


- Öhhh, ja tényleg, igen - igaza volt a csajszinak, valóban hülyén hangzott ez a mondat így a számból, s általában más helyzetben ez máshogy zajlik. Nevettem is ezen, majd igyekeztem továbbra is együttműködni a lánnyal, hogy minél előbb szabaduljunk ebből a lehetetlen helyzetből. Sikerült is végre talpra állnunk, a jókedv és öröm részemről azonban máris alább hagyott, mikor az a tollas konkrétan telibe áldott az ürülékével.
- Ha te nem kapnád el, akkor majd megfogom én, és apró tollakra szedem az egész madarat - morogtam én is vele együtt, mert azért nem volt kellemes ez a bűzölgő trutyi a vállamon, s talán még a fülemre is jutott belőle. Na de, hogy ne idegeskedjünk tovább, inkább témát váltottam.
- Haha, az nem vodka, pálinkának hívják - jegyeztem meg nevetve, sejtettem, hogy arra az átlátszó italra gondolt, amivel megkínáltak minket este. - Nem ízlett? Pedig van, amelyik jobb a vodkátoknál, amiből igazán kiérződik a gyümölcsíz - jegyeztem meg, s közben el is kezdtük kiszabadítani a kezeinket. A műveletnél elég sok energiára volt szükség, fel-le kellett mozgatnunk a kezeinket, bár úgy tűnt, hogy a csaj rám hagyta az ütem diktálását. - Jaj nincs semmi baj a beszédeddel, tök jól értek mindent, csak érződik kicsit, hogy külföldről vagy - nem akartam megsérteni, de azért az már lejött, hogy nem magyar.
- Nah jó, azért ez fárasztó - tényleg annyit húzgáltuk föl-le a kezünket, hogy ettől már izomlázunk is keletkezhetett. A kötél végül csak megadta magát, s néhány perccel később fájó csuklókkal ugyan, de megszabadultunk az akadályozó tényezőtől.
- Jó erősen ránk kötötték - magam is a csuklómat masszírozgattam, de feltűnt, hogy a lányé egy fokkal jobban sérült, vagy talán a bőre lehetett érzékenyebb.
- Nem fáj? - léptem közelebb, hogy szemügyre vegyem, majd ha nem volt gond, már tisztességesen is bemutatkoztam neki, s kezet ráztam vele.
- Á, téged már láttalak a nagyteremben - rámosolyogtam, aztán visszahúztam a kezem, s pillantásom körbevezettem a bagolyházban. Még mindig nem tűnt bizalomgerjesztőnek a hely, továbbra is érződött az a nehéz, kellemetlen szag, s az egészben az volt a legrosszabb, hogy nem járt a levegő.
- Ja, dehogy nem. Csak nem akartam taplónak tűnni - vigyorogtam rá, igaza volt, én is minél előbb szabadulni akartam ebből a koszfészekből.
- Nem megy? - hiába rángatta a kilincset Darya, neki nem nyílt az ajtó, így beálltam a sorba, s ha engedte, magam is megpróbáltam, hátha hatékonyabb a férfi erő.
- Baszki, ez meg se mozdul - pech, de nekem sem sikerült kinyitni az ajtót, hiába toltam vállal, s lábbal is. Olyan volt, mintha súlyokat helyeztek volna elé, hogy még csak véletlenül se tudjunk onnan kimászni.
- Oké, mi okból rakhattak minket ide pálca nélkül, egy zárt helyre úgy, hogy ne tudjunk kijutni, hm? Gondolkodjunk - államat dörgölve újra körbepillantottam, amikor az egyik ürülékhalom közepén észrevettem egy borítékot.
- Te, azt te veszítetted el vagy...? - na igen, elképzelhető, hogy a boríték rejtette a kiutat ebből a fészekből. Le is hajoltam érte, s két ujjal csíptem ki a trutyiból, majd megpróbáltam kihalászni belőle az irományt.
- Blehh..most komolyan, ki szórakozik ilyennel?- fintorodtam el, hisz még a papír is bűzlött, viszont szerepelt rajta néhány sor.
- Ha a kiutat nem leled, megoldást a horgonyból nyered.- felolvasás közben értetlenül ráncoltam össze a homlokom, majd érdeklődve emeltem tekintetem a lányra. - Te ezt érted? Mert én rohadtul nem.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 34
Írta: 2020. április 15. 20:19 | Link

Karola


- Ez egyszerűen förtelmes - állapítja meg alkarjával súrolva meg a homlokát. Néhány rövidke hajszála éppen a homlokába lóg és nagyon is csiklandozza, ez pedig meglehetősen zavarja, mivel nem tudja rendesen hátraigazítani. Ahhoz le kellene vennie a kesztyűt, amit bagolypostával kapott a kertésztől. Vili bácsi akkor használ ilyet, ha a rózsákat nyesi, de ehhez a nagy takarítási akcióhoz is éppen tökéletes viselet. Még a komiszabb baglyok sem tudják összekarmolni így a kezét. Meglehetősen komikusan fest, ami azt illeti, de hát az eredményért áldozatokat kell hozni. Orrát ráncolva pillant körbe, amint befejezte iménti mozdulatsorát, és nem ismétli meg, amit az imént már megállapított. Az egész bagolyház szörnyen néz ki. Sőt, ezt már három nappal ezelőtt is megállapította, csak időbe telt, amíg aztán a bagoly elvitte a levelét, Vili bácsi pedig beszerezte és elküldte a listán szereplő tételeket. A kesztyű mellé kapott egy esőköpenyhez hasonlatos talárt is, mely ugyan nem műanyag, de foltmentesen lepereg róla minden folyadék vagy folyékonyabb állagú akármi, például ugye a madárkaki. Még jó, hogy van csuklyája is ennek a köpenynek, ami alá hosszú haját szépen befonva elrejtette, ugyanis ebben a pillanatban egy aprócska bagolynak sikerül a fejére pottyantania.
- Fúúúj... - állapítja meg fintorogva, amikor a placcsanást követően a bagolykaki lassan elkezd lecsúszni az anyagon. Még sikerül belenyúlnia, hogy megállapítsa, mi is az, aztán az egész ajándék landol a földön. Kesztyűjét is kezelték szerencsére ugyanazzal a bűbájjal, mint a köpenyt, bármilyen bűbáj is az, mert szépen lecsúszik arról is a trutyi, de azért nézi még egy fél pillanatig undorral az arcán. - Azt mondják, hogy szerencsét hoz, de ez hihetetlenül undorító. Még szerencse, hogy akármi is ez a bűbáj, jól működik - jegyzi meg. A térdig érő sötétkék gumicsizmája már bűbájmentes, csak a gumi érdeme, hogy nem ázik be, viszont máris rétegekben ragad rá az egész trutymó. - Nem hiszem el, hogy ez senki másnak nem jelent gondot, hogy szegény madarak úgy élnek itt, mint valami szemétdombon - jelenti ki egyre fokozódó lelkesedéssel háztársának, akit valami oknál fogva sikerült meggyőznie az önkéntes takarítási akcióról. - Azt hallottam, hogy időnként büntetésből ezt takaríttatják diákokkal, de fúj. Biztos volna más lehetőség büntetésre és valami olyan bűbáj, amitől ez a hely többé-kevésbé tiszta marad vagy önmagát tisztítja vagy nem is tudom... majd utánaolvasok a könyvtárban. Van ötleted, melyik részlegen lenne érdemes kezdeni? Háztartási varázslatok esetleg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 414
Írta: 2020. április 19. 18:09 | Link

Ritual Posvyashcheniya | ¤


Kinevetett, én meg hirtelen nem tudtam ezt hova tenni. Aztán kiderült. Hogy nem is vodka volt?
- Páljin-ká - próbáltam elismételni a szót. Ha eddig nem tűnt volna fel neki az orosz akcentusom, akkor ebből biztos. A nyaklánc eléggé érthetővé varázsolta a magyar szavakat, de ha nem volt mit lefordítania, akkor csak hagyta a dolgokat, ahogy voltak. Ez esetben általam ruszkisítva.
- Végül is, ha nem vodkaként tekintünk rá, akkor nem volt vészes. Tudod ez nem csúszott úgy. Kiérződött a... tömör alkohol - próbáltam legjobban elmagyarázni. Az igazi orosz vodka nem csíp, nem fáj, csak csorog lefelé, mintha víz lenne. Ezt saját tapasztalatból tudtam.
- Oh, akkor jó. Csak tudod, van ez a láncom, és igazából ő beszél helyettem. Egy mukkot sem tudok magyarul, és az első hetekben nem akart rendesen működni. Azt hittem megint elromlott - magyarázkodtam, és én is minden erőmet bevetve segítettem a srácnak, hogy végre szabadok lehessünk.
- Biztosra mentek, hogy ne tudjunk egy könnyen kiszabadulni... - sóhajtottam fel. Igazából el nem tudtam képzelni milyen lett volna, ha nem találjuk itt ezt az éles dolgot. Órákig ülünk a padlón, amíg már be nem terít minket a bagolyürülék?
- Áhh, nem olyan vészes - legyintettem, nincs olyan amit babushka csodakréme ne tudna meggyógyítani. Elég volt egy kicsi belőle, és pár órán már hűlt helye volt csak a sérülésnek.
Látott a nagyteremben. Nem pontosan tudtam, hogy egy pozitív vagy nem, de egyenlőre úgy tűnt, hogy nincs negatív véleménnyel rólam. Ezek szerint vagy olyan fiú volt, akit nem érdekelt, vagy nem figyelte, hogy mennyit is eszem ilyenkor, ugyanis egy srác meg tudta volna irigyelni.
Egy ideig még ráncigáltam az öreg faajtót, de az enyhe kilengésén, melyet az idő tett rajta nem akart mozdulni. Így átengedtem a helyet a férfi erőnek. De csalódnom kellett. - Keressünk egy feszítő vasat - adtam az ötletet, de úgy tűnt, Soma egészen más - sokkal logikusabb - úton indult el. Állítólag én vagyok a levitás és ő a rellonos, most azonban mintha épp fordítva működtünk volna.
Gondolj, gondolj, gondolj. Összeráncoltam a homlokom, és szúrós szemmel pörgettem le magamban az este eseményeit. Lehet elmulasztottunk valamit. Valakinek beszóltunk, nyertünk valami játékban és megbosszulták, vagy bármi. Persze ez nagyon gyerekes lett volna, de fene tudta mi van ezeknek a fejében.
- Tudtam nem - néztem abba az irányba, amit Soma mutatott. Be kellett vallanom, hogy most nagyon örültem, hogy nem én pillantottam meg előbb. Nem szívesen fogtam volna meg azt a levelet. Habár amúgy is bagolykakis volt a vállunk...
- Horgony? Van valami másodlagos jelentése a nyelvetekben? Vagy... közmondás? - találgattam, mert ennyi nem tűnt nagyon elégnek. Közben újra körbehordoztam a tekintetem a szobán. - Mi van, ha igazából tényleg azt kell keresnünk? Egy jelet, tárgyat, rajzot.... - gondolkodtam tovább hangosan. Szokásomhoz híven elsőre rögtön a nehéz úton közelítettem meg a dolgot, és csak utána jutottak eszembe a sokkal egyértelműbb lehetőségek. Lehet ez a végzetem. Hogy mindent túlgondoljak.
- Nézd, ott - mutattam fel az egyik gerendára, amin egy kisebb vasmacska lógott lefelé. Az egyetlen baj az volt, hogy az majdnem a Bagolyház tetején volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 462
Összes hsz: 846
Írta: 2020. április 22. 18:57 | Link

Izidóra

Itt állva ebben a bagolytrutyival megtelt, büdös helyiségbenn ácsorogva felmerült a gondolataimban a kérdés, hogy miért is voltam annyira ostoba, hogy ezt az önkéntes takarítási akciót olyan zseniálisnak tartottam. Amikor Izidóra felvetette, s felvázolta előttem, hogy ezzel milyen jót tennénk, akkor még lelkesen és helyeslően bólogattam, s tényleg elhivatottan álltam neki ennek az egésznek. De aztán, amikor beléptem ebbe a cseppet sem bizalomgerjesztő, tollaktól hemzsegő, fülledt és bűzölgő helyiségbe, a mosoly is eltűnt az arcomról, s már inkább csak gondnak éreztem ezt az önkéntességet, mint sem hejj de jó délutáni időtöltésnek.
Izi megjegyzéseiből is úgy tűnt, hogy azért ő sem teljesen erre számított, de mégis mit hittünk erről a helyről? Hogy majd egy kis söprés és szemétszedés ragyogóvá varázsolja ezt a bagolybarlangot? Brrr, még a hideg is kirázott, amikor láttam, hogy egy csepp madárürülék pottyant valahogy levitás háztársamra, de neki legalább olyan köpenye volt, ami mintha taszította volna ezt az anyagot. Rajtam csak egy hagyományos esőköpeny volt, normál gumicsizma  szimpla gumikesztyű, s persze egyik sem volt mágiával megbűvölve, hogy nehogy már ne jusson nekem ebből a jóból.
- Miért fújolsz? Neked legalább véd a ruhád, de nézzél rám - jegyeztem meg nevetve, az én esőkabátomon nem egy világos folt futott végig, hanem a sötétszürke alapon már nagyjából annyi csík lehetett, hogy úgy nézhettem ki, mint egy zebra.
- Szerintem nem nagyon gondoltak erre mások, nem sűrűn jönnek ide fel, meg aztán sokan a saját kis kalitkájukban tartják a baglyokat. De ez tényleg elég gusztustalan, időnként nem ártana rendet rakni...mert ez fúh, büdös - elfintorodtam, nem volt bizalomgerjesztő a hely, s tényleg igaza volt Izidórának abban, hogy ilyen körülmények közt még sem élhetnek az állatok.
- Áh, ezt inkább csak azok csináltatják büntetésből, akik nagyon ki akarnak szúrni a diákkal. Prefektusként soha nem küldenék ide senkit, meg amúgy sem volt még eddig példa arra, hogy valakit meg kellett volna büntetnem - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, kicsit talán elkanyarodva a témától, de nem feledkeztem meg a lány kérdéséről.
- Tudod, biztos lenne rá megoldás, de szerintem ezt a problémakört még senki sem vetette fel az igazgatóságnak. Hm, nem is tudom, esetleg írhatnál az igazgató úrnak egy levelet ezzel kapcsolatban, vagy akár személyesen is felkereshetnéd őt, mert az ötlet tényleg jó. Én is sajnálom a baglyokat, de azért az, hogy ilyen trágyahalmot takarítsunk, kissé kellemetlen - sóhajtottam, nem igazán tudtam megszokni ezt a környezetet, s már előre féltem attól, hogy ezután a takarítóakció után még egy hétig fogok bűzleni.
- A háztartási varázslatok közt találhatunk valamit erre, jó az ötlet. Még eszembe jutott az, hogy az állattartással kapcsolatos könyveket is át lehetne nézni, hátha van a baglyok kapcsán valami részletes leírás. Vagy még az jutott az eszembe, hogy felkereshetnénk a vadőrt, hátha van neki erre valami praktikus ötlete. Nem is tudom, ha be lehetne tanítani a baglyokat, hogy mondjuk egy adott részen piszkítsanak, akkor lehetne felhelyezni ilyen kis...tudod, vályúkat. Vagy nem is tudom. Hm, lehet hogy mégis beszélni kellene az igazgatóval erről. Tényleg írhatnál neki egy levelet ezzel kapcsolatban. - jegyeztem meg mosolyogva, majd egy kis lapát segítségével igyekeztem összeszedni némi trutymót a földről.
- Tényleg ciki, hogy itt nem segít a varázslat. Oké, hogy utána, mikor már felvakartuk a nagyrészét, egy pálcaintéssel eltüntethetjük a koszt, de azért ennyi trutyit még azzal se lehetne. Egyébként, mi a véleményed az új tanárokról? Melyikükkel szimpatizálsz? - érdeklődtem, miközben folytattam a trutyi összetakarítását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. május 5. 17:19 | Link

Darya


A buli előtt röviden beszámoltak az új mestertanoncokról, s említették, hogy van köztük egy orosz is, de így most már számomra is világossá vált, hogy én fogtam ki magamnak őt. Ezzel persze nem volt baj, hisz szerencsére ott volt nála az a lánc, aminek köszönhetően sikerült egymást megértenünk.
- Nem gáz, hogy nem tudsz magyarul, én sem oroszul, de megoldjuk. Ha nem lenne a láncod, valahogy elmutogatnánk a dolgokat - fűztem hozzá azért nevetve, miután már sikerült megszabadulnunk azoktól a nyavalyás kötelektől. Jó volt végre fellélegezni, hogy a bőrömet nem nyúzta tovább az a durva anyag, bár továbbra sem volt kellemes a Bagolyházban tartózkodni.
Továbbra is küzdöttünk, ám a fizikális erővel mit sem értünk jelen helyzetben. Igaz, nem is az én feladatom volt az, hogy kijussunk innen, de erről a lány nem tudhatott. Nekem úgy kellett tennem, mintha magam is játékos lennék, s nem pedig beavató. Ez korábban még persze jó mókának tűnt, amikor kiagyaltuk a srácokkal, ám ebben a helyzetben, amikor még egy bagoly is rám tojt, már inkább frusztrált, s lettem volna inkább a fővezér szerepében.
- Aha, horgony. Másodlagos jelentése? Nem hiszem, horgonyt használnak a hajók kikötéséhez, leengedik a mélybe. Közmondást sem tudok. - még jó, hogy a megfejtést sem tudtam, hisz úgy nem lett volna buli a beavatás, ha tudom a megoldásokat. Minden csak Daryan múlt, s az ő leleményességén. Vakartam is a tarkómat, ahogy magam is tehetetlenül fordultam jobbra-balra, keresve a kiutat. A lány ekkor tett egy megjegyzést, ami nem is volt olyan rossz gondolat.
- Te, ez jó ötlet! Lehet, hogy egy horgony jelet kell megtalálnunk valahol itt, talán valamelyik kupac bagolyürülék alatt lesz - Amikor felmutatott a magasba, pillantásommal követtem a mozdulatot, s magam is megláttam a vasmacskát.
- Jó, ez tök jó, tehát megvan a horgonyunk. A szöveg szerint pedig, ha a kiutat nem leled, a megoldást a horgonyból nyered? Tehát lehet, hogy a horgonyt kell lehúznunk, és az nyitná az ajtót? Vagy talán a kulcs van ott elrejtve? - a kérdéseket a lánynak szegeztem, s némi hümmentés után lett egy ötletem.
- Valamelyikünknek fel kell oda másznia, de ahhoz viszont a másiknak bakot kell tartania. Kétlem, hogy te elbírnál, szóval....gyere, tartok én bakot, te meg mászol. Már, ha nincs tériszonyod. Ugye nincs? És öhm...örülnék, ha a cipődet lerúgnád, mielőtt bagolytrutyi kerül a tenyerembe - utóbbit már mosolyogva mondtam, s bakot tartva a lánynak vártam, hogy elszánja magát, és meginduljon fel a vasmacska felé.
Utoljára módosította:Závodi Soma, 2020. május 5. 17:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 357
Írta: 2020. május 25. 01:02 | Link

     Pataki-Molnár Csenge

Őszintén lenyűgöz a tudása. Sosem voltam egy igazán mozgékony ember, egy seprűn meg még annyira se.
 - Jó lehet valamit ennyire elszántan csinálni - jegyzem meg. - Versenyzel is? - érdeklődöm tovább. Csenge láthatóan nagyon ügyes abban amit csinál, így - bár nem értek hozzá - el tudnám képzelni egy komoly versenyen.
Én mindig írtóztam  a versenyektől. Ahol annyi ember néz, és mindenki elvárja tőled, hogy te legyél a nyertes… Sosem kedveltem az ilyen feszült helyzeteket. A gondolkodásból egy bagoly zökkent ki, aki elsuhan mellettem. Ez a hely nem tartozik a kedvenceim közé. A madarakkal ugyan nincs bajom, csak úgy érzem, hogy útban vagyok számukra.
 - Hogy én a seprűn? - hangom egészen elvékonyodik, a szemem pedig ijedten kerekedik ki. - Én… Nem is tudom. - motyogok a fejemet lehajtva. Most belőlem lett a szégyenlősebb. - Szerinted rajta tudnék maradni? - kérdezem nem kevés kétellyel a hangomban, és a magabiztosság teljes hiányában.
Megpróbálom magamat elképzelni a levegőben seprűnyélen, ám nem megy könnyen.
 - Talán megpróbálom… - próbálom összeszedni a bátorságom, de látszólag hiányában vagyok. Teszek egy lépést a seprű felé, ám picit vissza is lépek. -
 - Segítesz? - fordulok most Csengéhez félénken. Mégiscsak ő a profi, én meg hát… A reptan órákon sem brillíroztam eddig.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 23. 10:00 | Link

𝐹𝒶𝓇𝓀𝒶𝓈 𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁

Igazán nem értem, kinek állhat érdekében, hogy a cuccaimat szanaszéjjel szórja, rejtse, dobálja a kastélyban. A pöttyös zoknim, és a zöld garbós fölsőm most találtam meg az elhagyatott mosdóban, és az alagsori folyosón az egyik festményen. Szó szerint, mert szerencsétlen le volt vele takarva. Mikor levettem, Sir...Sir izé, vagy kicsoda, még engem cseszett le,hogy nem kéne szanaszét hagynom a dolgaim. Mikor próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez nem egészen így történt, semmi közöm a dologhoz, és én is nagyon szeretném tudni, ki volt az, azt mondta nem illik hazudni. Megkérdeztem, ki volt az, aki letakarta, de erre csak annyit felelt, nem tudja, mert még aludt, mikor rá került. Elrebegtem egy remeket, és tovább eredtem. Ma hajnalban arra keltem ugyanis, hogy a ruhás fiókom háromnegyedének nyoma veszett. Valaki láthatóan felforgatta, és a java részét elrejtette, úgy tűnik a kastély különböző helyein. Azért remélem a fehérneműimet nem találja meg senki, azokból is vitt az az átkozott. Bárhol lehetnek, bárhol lóghatnak. Folyosón, könyvtárban, konyhában a fiókban, festményeken, tantermekben. El sem tudom képzelni, mi lenne, ha az egyik órán látnám meg, amin épp fel van lógatva egy melltartó, egy nadrág...megrázom a fejem, hiszen, ááá, oda azért biztos nem került. Szomorúan, lassú léptekkel szedem felfelé a lépcsőfokokat. Ez az évem ugyanis eddig nem a legjobb. Zsóka az ispotályban, eddig még nem kaptam anyától választ, hogyan is került Zsóka kocsiba, aztán meg itt van ez a ruha mizéria. Fancsali képemmel lassan felérek a bagolyházba. A gerendákat kémlelem, hátha ott rejtőzik egy ruha, póló, bármi, ami az enyém. Óvatosan, lassan teszek egy kört, és ki is szúrok egy sálat. Egy bökkenő van. Túl magasan van. Pálcámért nyúlok, hogy leszedhessem. Elrebegekek egy gyors Vingardium Leviosat. A sál rögtön meg is emelkedik, de..de...
-Aj, ezt nem hiszem el.
Ez a bűbáj ugyanis oldalirányba nem mozgatja a lebegtetett dolgot, így a sálam megakad a gerendába újra, és újra. Remek. Pompás. Sőt egyenesen fantasztikus.
-Nos, melyik bűbájos bagoly lesz az, aki segít nekem lehozni a sálam?
Odamegyek az egyik szimpatikus bagolyhoz, és megvakargatom a fülét. Ha kicsit gügyögök neki, talán segít nyomoronc kis helyzetemen....de semmi.
-Figyi, ha lehozod, kapsz tőlem valami finomságot. De csak akkor, ha most felrepülsz szépen, és lehozod a sálam. Semmi. Kérdőn nézek a többi bagolyra, valamelyikük csak megszán engem.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 23. 20:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Marcell
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 23. 15:27 | Link

Szávai Eliza


Ahogy a legutóbbi sétája során megfogadta, ma már ült is szorgosan az asztalához Marci, hogy egy jól megfogalmazott levelet alkosson édesanyja számára. A célja az volt, hogy megnyugtassa őt, de közben szerette volna átadni azt is, amint az elmúlt pár napban megélt itt Bagolykőben. Nem volt könnyű dolga, hiszen még ő maga sem volt teljesen biztos benne, hogy mi is történik ebben az iskolában, és szeretett volna először tisztába kerülni a helyzetekkel, ezért erről inkább csak vázlatszerűen számolt be.
Nagyjából másfél órát töltött a papír fölé görnyedve, mire úgy érezte, hogy elégedett az eredménnyel. Nem volt könnyű az elválás az anyukájával, sokat vitáztak Marci konoksága miatt, de a fiú bízott benne, hogy hinni fog neki, és talán érdeklődik is majd felőle.
A félbehajtott levelet berakta egy borítékba, majd elindult a Bagolyház felé. Tegnap már megtudta az egyik háztársától, hogy csak fel kell menjen a Torony legtetetéje, és onnan könnyen meg fogja találni.
A sérülései miatt még mindig kicsit bizonytalan volt a járása, de érezte, hogy szüksége van a mozgásra. Kényelmes tempóban baktatott fel a hosszú lépcsősoron, míg fel nem ért a legtetetjére, ahol csodálatos látványban volt része. Még soha életében nem látott ennyi baglyot egy helyen.
Marci tátott szájjal nézett körbe a helyiségben, majd megpillantott egy nagyjából vele egykorú lányt, aki épp a gerendákat pásztázta, és valamit magyarázott a baglyoknak.
- Szia! Bocsánat, ha megzavarlak... Farkas Marcell vagyok! - Marci kezet nyújtott a lánynak. Ő maga is meglepődött, hogy milyen udvarias lett hirtelen, de ezen a helyen már annyi meglepetésben volt része, hogy lassan már semmin sem csodálkozik.
-Igazság szerint... Még új vagyok itt, és nem nagyon tudom, hogyan működik ez a levelezősdi. El tudnád mondani, hogy mit kell csinálnom ezzel?- mutatta a levelet a lány felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 24. 15:31 | Link

𝐹𝒶𝓇𝓀𝒶𝓈 𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁

Nyilván egyik bagoly sem reagál rám, mondhatni azt is, teljesen ignorálnak. Csalódottan sóhajtok egyet, mikor belép valaki az ajtón. Biztos új, mert tátott szájjal bámulja a helyiséget. Egy szúrós pillantás vetek a mellettem lévő bagolyra, aki persze semmi veszi pillantásom, és odébb is repül. Köszi, tényleg köszi a semmit.
- Szia, á, nem zavarsz, csak a ruháim....Szóval én meg Szávai Eliza. De inkább csak Liza.
Kezet rázok vele, aztán rájövök, hogy eeddig tényleg, még senkivel nem is ráztam itt kezet. Bénán tartom az ölemben a zoknim meg a zöld kis fölsőm, igyekszem minél kisebbre gyúrni őket, de teljesn láthatatlanná nem tudom tenni. Ekkor a szemtelen bagoly újra feszáll, a vállamon megtepeledik, és a fülembe csíp egyet, mintha most venne revansot, amiért csesztetem. Vagyis ő csesztetésnek veszi gondolom, pedig csak egy kis segítséget kértem.
-Au , most már hagyj békén! Dühösen hessegetem el, és a fülemet masszírozom. -Bocsi, épp az őrületbe kergetenek. Kicsi a doxy, de harap. Kedvesnek tűnik, és pontosan tudom milyen kicsit elveszettnek lenni, én kábé folyton az vagyok, de azt hiszem, ez a személyiségemből is fakad, a körülmények csak picit rásegítenek. Már jobb a helyzet, mint modjuk pár éve, de azért a baj az szeret engem.
- Ó, persze. Szóval a levelezés. Ne aggódj, nem bonyolult. Ha kész a levél, meg van címezve, akkor rákötöd eg bagoly lábára, és ő elviszi. Én kicsit paranoiás vagyok, és a levére is ráírom a pontos címet, és a bagolynak is elmondom, hogy véletlenül se tévedjen el. De elvileg elég az egyik, a bagoly tudja a dolgát.   Ja, már ha nem egy kis rohadék, de ezt már csak magamnak mondom, némán. Ahogy befejezem a mondani valóm, a bagoly felszáll a gerendára, éppen a sálam mellé. Szépen lassan bólogatok neki, igen azt kéne onnan lehozni. Kezemmel inet a bagolynak és próbálok kedves képet vágni hozzá, hátha hátha. Várok. Semmi. Csak néz a nagy szemeivel, ide oda forgatja a fejét.
- Most tényleg, szerintem direkt provokál. Csak tudnám mit vétettem ellene. De mindegy. Szóóóval őt szerintem ne válaszd, ma nincs segítő kedvében, a levelet biztosan Loch Nessbe vinné, vagy beleejtené egy mocsárba. Körbe nézek, valami kedvesebb bagoly felé. Teszek egy két lépést egy hóbagoly felé. - Hát, mondjuk ő. Mutatok  kis fehérkére, aki csak pislog ide oda.- És mikor érkeztél? Talárt nem látok rajta, a házának színét sem, így tovább kérdezgetem. -Melyik házban vagy? Én kivételesen talárban vagyok, és egy navine sál is lóg a nyakamban, amit mondjuk szeretek, mert a sárga jól áll, és a sál is olyan jó meleg. Leülök az egyik kisebb gerendára, addig úgyse megyek innen, amíg a fönti sálat valahogy le nem varázsolom. Hosszú nap lesz ez, nem rövidebb a tegnapinál. Az  is  lehet, hogy valaki megsajnált nagy sóhajtozásaim miatt. Egy kisebb huzat keletkezik, és a csinos kis sálam a szél hatására mit csinál? Na mit? Igen, igen. Leesik. Pontosan a fejemre. Igen, ezt tulajdonképpen pont így akartam.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 24. 22:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Marcell
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 26. 11:14 | Link

Liza


Amióta megérkezett Bagolykőbe, Marcinak minden nap felér egy csodálatos álommal. Újabb és újabb varázslatos dolgokat fedez fel, és egyelőre fürdik a felfedezés örömében.
- Helló Liza! Örvendek! -
A lány kedvesnek tűnik, bár kicsit érdekes, ahogy különféle ruhadarabokat szorongat a kezében, és közben egy szemtelen bagollyal vitatkozik, de ez a legkisebb gond.
- És... Miért is csinálják ezt veled? Valamivel felbosszantottad őket? -
Marci nem nagyon találkozott még bagollyal, pláne nem olyannal, aki leveleket is szállít, úgyhogy nem igazán tudta, hogy mire számítson a madaraktól. Szerencsére Liza gyorsan felvilágosította őt, és nem kellett egyedül megoldania ezt a problémát.
-Értem! Köszönöm, akkor megpróbálkozom vele. - Óvatosan közelebb lép a hófehér bagolyhoz. Próbál kedves arcot vágni, de azt elég nehéz eltitkolnia, hogy kicsit tart az állattól. Lizának igaza lett, és a bagoly rezzenés nélkül tűri, hogy Marci felkötözze a lábára a levelet.
- Kérlek ezt vidd el az anyukámhoz! Próbáld meg nem a frászt hozni rá... Biztos nem fogja érteni, hogy miért te viszed a levelem. -
A madár indulás előtt visszapillant a fiúra, mint aki megértette az üzenetet, és szélsebesen kirelpül a toronyból. Marci még néhány pillanatig ámulattal bámul utána, majd gyorsan visszafordul iskolatársához.
- Csak most érkeztem a héten. Egy kicsit nehézkes volt az indulásom otthonról, ezért nem tudtam időben kezdeni a tenévet. Te mióta vagy itt?-
Liza nem tűnik sokkal idősebbnek nála, de szinte biztos, hogy nem első éves. Annál azért magabiztosabbnak látszik.
- Rellonos vagyok... Te gondolom a Navinében vagy, vagy tévedek?- Marci nagyon büszke magára, hogy már ismeri a házak nevét, ugyanis erre a tudásra épp az előző napon tett szert. Ha már kicsit jobban belekérdeznének, akkor valószínűleg meg lenne lőve, de egyelőre nem kellett szégyenben maradnia a lány előtt.
A következő pillanatban egy kissebb széllökés hatására egyszer csak lepottyan egy sál Eliza fejére, aminek a lány láthatóan nagyon örül.
- Áá, szóval ezt kerested? De hogy került oda?- Marci szája sarkában bújkál egy mosoly, egy kicsit mulatságosnak tartja a helyzetet. Nem akar ő gonosz lenni, pláne nem ezzel a lánnyal, de azért a kisördög még mindig ott van a vérében, és ezt talán soha nem is fogja tudni levetkőzni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 28. 10:49 | Link

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁


A baglyok olyan...szeszélyesek. Szeszélyesek, igen. Egyszer mint a jó kisgyerek, szó nékül teszik a dolgukat, olyankor mindig megjutalmazom, a következő nap meg mintha valami kisördög bújt volna beléjük, folton ellent mondanak nekem. Most sem én voltam a ludas, hiszen még a kis füle tövét is aranyosan megvakargattam neki.
- Nem, épp az ellenkezője történt. Ők bosszantottak fel kicsit.
 Legyintek. Szűkszavan és kissé hadartan válaszolok, mert eszembe jut, hogy akár az egyik alsóneműmet is szorongathatnám. Már épp kezdett arcom vörösleni, de a fiú könnyített a helyzetemen a baglyos dologgal, amit én titokban magamban meg is köszöntem neki. A bagoly bevált, amint a fiú elmondta az utasítást, fogta magát, és útnak is eredt. Rámosolygok Marcellra. - Na úgy látom, ez már megy is. Közben azt a következtetést is levontam, hogy eddig mugli környezetben nevelkedett. Az elején, amikor ide kerültem, kicsit szokatlan volt, hogy akikkel találkoztam, azt se tudták eszik e vagy isszák a varázsvilágpt. Na jó a könyvekből, fantasykból persze, de még tapasztalatlanok voltak. Most már egészen jól megszoktam, és én sem ujjongok tapsikolva, hogy fúúú, mugli világ, de érdekes, mesélj már. Ha valamiről még nem hallottam, nyilván kerek szemekkel érdeklődök felőle, de csendesebben, nyugodtabban. El is meséli, hogy a héten érkezett, és rellonos. Nocsak. Az órákon kívül eddig nem igazán csevegtem rellonosokkal, csak egy lánnyal a kávézóban, aki kimondottan emlékeztet Anett kuzinomra. Még a mimikája, meg ahogyan beszél, csak Anett kuzin kicsit magasabb. Na de mindegy is. Mosolygok kedvesen, hogy felismerte a házam logóját, színét. Lepillantok a taláromon lévő jelvényre.
-Igen, Navine. Az előző tanévben jöttem. Pontosabban a tanév vége felé, előtte otthon tanultam....családi okok miatt.
Nem hiszem, hogy bele kéne kezdenem anya és Zsóka betegségébe. Az, hogy Hunornak elmondtam, jól esett, mert akkor mondtam ki először. És ki is kellett mondanom. Nem is Hunronak, inkább magamnak. De azóta még csak nem is gondoltam erre. Kimondani pedig megint nem akarom egy ideig. Még mindig megvisel ez az egész. Néha éjszakánként a takaróba burkolózva gondolkodom. Sok mindenen, többek között ezen az időszakon. Az immár az ölemben fekvő sál végeit csavargatom ujjaim között.
-Hát ö.. Körbenézek,közben nem e jött még valaki, majd miután látom, hogy csak ketten vagyunk, veszek egy mély levegőt, és beavatom.
-Szóval az van, hogy valaki nagyon viccesnek gondolta, hogy elveszi az összes ruhám az éjszaka közepén, és a kastély különböző pontjában szórja szét. Gyakorlatilag bárhol lóghat egy egy ruha, sapka, zokni,és...és egyéb ruhadarabom. Igyekszem a mondnandóba nem belepirulni, és azt hiszem sikerül is. Egyébként ha én mástol hallanám ezt a sztorit, lehet a képébe röhögnék, mert annyira...abszird. De tényleg. Ez az egész egy teljesen hülye, abszurd helyzet. Nyilván nem mással történik ilyen, hanem Szávai Elizával. Velem. Vicces nem? Mentő kérdés, mentő kérdés...
-Na és eddig hogy érzed itt magad? Vannak itt ismerőseid?
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 28. 14:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Marcell
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 31. 10:26 | Link

Liza


A fiú egyre jobban élvezi, hogy itt lehet. Folyamatosan oldódnak a gátlásai, és ahogy kezd embereket megismerni úgy válik egyre könnyebbé, hogy feldolgozza a változást. Az emberek igazából mindenhol egészen hasonlóak. Mindegy, hogy mugli vagy varázsló, az alapvető működés ugyanaz, és ezt a működést Marci mindig is előszeretettel tanulményozta.
- Ajjaj.. És mivel sikerült ezt elérniük?- Marci felsandít a madarakra, akik ártatlan pillantást vetnek rá, mint akik mit sem vétettek, sőt igazából ők a legártatlanabb teremtések a földön. A fiú fejcsóválva néz rájuk, majd visszafordítja tekintetét Lizára.
A levélfeladás könnyebben ment, mint gondolta. Ez egy sokkal praktikusabb rendszer, mint a posta, nincs annyi várakozás, és Marcinak szimpatikusabb is egy bagollyal megtárgyalni, hogy mit is szeretne, mint a morcos kézbesítő hölgyekkel az ablakban.
- Köszönöm a segítséged, Liza! Nagyon fontos volt ezt most elküldenem. Hogyan hálálhatnám meg?-
Marci komolyan gondolta a felajánlást. Nem igazán szokása szívességet tenni másoknak, de most valami megváltozott. Sokkal jobban rászorul a segítségre, mint valaha, és elkezdte megérezni, hogy milyen jó is az, ha van aki támogat, és kihúz a bajból.
- Gond volt? Persze nem akarok a magánéletedben vájkálni, de ha szívesen beszélsz róla, akkor nyitott vagyok. Az nagyon nehéz volt, hogy otthonról kellett tanulnod? Meg... akkor igazából te sem vagy itt olyan régóta, igaz?-
A fiú őszintén kíváncsi, hogy mi történhetett Lizával, de azért próbált óvatos lenni, nem akar valami nagy családi drámába beletúrkálni, ha az a lánynak még nagyon megterhelő. Neki is elég nehéz lenne a saját családjáról beszélnie, főleg az apa kérdést illetően. Hiába élte úgy egész eddigi életét, hogy fogalma sem volt az apja kilétéről, azért ez a téma továbbra is érzékenyen érinti, pláne most, hogy talán közelebb került hozzá, mint eddig valaha.
- Hát ez hatalmas genyóság! Van ötleted, hogy ki tehette, és miért? Mennyi cuccod hiányzik még?- Marci kezdi felhúzni magát a történtek hallatán. Azt sosem tudta elviselni, ha valaki olyat bántanak, akit ő kedvel, Lizát pedig kezdi megkedvelni. Egy pillanat alatt a fejébe veszi, hogy segíteni fog neki megkeresni a ruhákat, és ha sikerül megtalálniuk a tettest, akkor hozzá is lesz egy-két szava.
- Ő... Eddig egészen jól, volt egy kisebb balesetem az érkezésemkor - mutat a kötésre a fején.- De ezen kívül egyelőre minden sínen van. Ismerősöm még nem igazán van, de rajta vagyok az ügyön!-
Marci a lányra kacsint, de gondolatban már a mondatokat formálja a fejében, amit a Lizát "megtréfáló" diáktársuknak mondana.  
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 31. 10:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 1. 13:02 | Link

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁


Mivel is mivel is...ja igen, azzal, hogy egy tetves kérést nem teljesítenek, mikor én a lelkem is kiteszem! Mondanám, ugye, de inkább finomítok a reakciómon.
- Egy egyszerű kis szívességet szerettem volna kérni tőlük. Vagyis kértem is, de inkább úgy tűnik rajtam mulatnak. Megrándítom a vállam, aztán valahogy, ahogy így belegondolok, kissé valóban mulatságos az egész. Hadd mulassanak hát ők is. Genyó dolog, de néha tényleg kicsit vicces más nyomora. Nem is nyomora, inkább csak a bénázása. Ahogy így ülök a ruháimmal, és mesélem a sztorit Marcellnak, a dühöm valahogy alább is hagy. Lehet, el is engedem ezt a harag részét, és a ruhadrabjaim megkeresésére koncentrálok. Amikor nagyon dühös vagyok, vagy szomorú, azt veszem éstre magamon, hogy olyan nagyon gyorsan el is fáradok benne. Az érzelmi túltelítődés lefáraszt. Jobban mondva a negatív érzelimi túltelítődés. Kicsit meglepődöm, amikor Marcell megköszöni, szememim kicsit talán ki is kerekednek, de a meglepődöttségtől egyben persze vidáman el is mosolyodom. - Ó, hát igazán semmiség. Örülök, hogy segíthettem! Remélem csupa jó hír repült most ki az ablakon. Meghálálni? Nohát...kerek kékjeimmel csak némán pislogok. Elég szokatlan ez a felajánlás egy zöldtől. Tetszik, hogy ilyen barátságos és nyit felém, de a meghökkenéstől hirtelen csak némán tátogok pár másodpercig, mielőtt sikerül megszólalnom.
-Ugyan, nem kell meghálálni, nem volt nagy dolog. Nem adtam érte a vérem vagy ilyesmi. De ha van kedved, meg időd, tarts velem egy séta körre a kastélyban. Futok még egy kört a keleti szárnyban, hátha. Ha szívesen beszélsz róla. Nem, nem szívesen. De gorombának sem szeretnék tűnni. Az ajkamba harapok. Belül kényelmetlenül érzem magam, ez a gombócnak nevezett valami itt van, és szorít. Nem fogom ilyenekkel terhelni szegényt, talán majd máskor. A múltam nem fog elfutni, megvár, bármennyire is rimánkodom érte, nincs akkora szerencsém. Az egyetlen ami megvédhetne, az egy elejtő bűbáj. Magamnak kell feldolgoznom, és csak idő kérdése, és sikerül is.
- Kedves tőled. Semmi nagy dolog, csak volt a családunkban egy betegség, így otthon segítettem a mindennapokban. De már semmi gond, itt vagyok, minden okés.
Igyekszem magam is elhinni, hogy csupán ennyi az egész, mert jól hangzik. Olyan megyőzőre sikerült hangosan kimondanom, hogy félig valóban el is hittem, hogy semmi gond. És ami azt illeti, már tényleg nins semmi gond, így igazat mondtam. Azt, hogy nem egy betegség, hanem kettő, és nem egy kis dolog, az egész család kissé belerokkant, nem kell tudnia. Egyelőre legalábbis. Nem tudok róla beszélni, sajnálom. Idővel.
- Nem, az előző év vége előtt jöttem. Aztán jött a szünet, és most újra itt vagyok. Ruháimat bepakolom a táskámba, hogy ne szorongasam tovább, mint egy félőrült csaj..- Genyóság, persze, de ötletem sincs ki volt. A navineben nem ismerek senkit, aki ilyenre képes lenne. Nem is vagyok biztos benne, hogy diák volt. De talán nem is számít. Hiányzik még pár...alsóneműm, meg harisnyám, pulóverek. De ha nem is lesz meg az összes, nem baj. Legyintek, felejtsük el, van ilyen. Nem túráztatom már többet ezen magam. Át is vezek inkább Marcellre, hadd ismerjem meg jobban. Idejön, és szegény rögtön egy balesettel kezdi. - Akkor még az a szerencse, hogy nem lett nagyobb bajod. Eddig fel sem tűnt a fején lévő kötés, amitől kicsit magamban el is szégyellem magam, hogy ennyire nem figyeltem a másikra. Összecsapom a két kezem. -Na, hát akkor hozzá tehetsz még egyet szerény személyemben. Eliza. Nehogy úgy maradjak meg benned, hogy a bolind ruhás baglyos csaj. Mosolygok rá bátorítóan. - Egyébként meg nekem sincs nagy baráti köröm. Nem vagyok egy kezdeményező típus. Sose voltam. Pedig nem zavarnak az emberek körülöttem. Bár igaz ami igaz, egyedül is nagyon szeretek lenni. Megnyugtató, olyankor töltődök fel igazán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Marcell
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 1. 15:28 | Link

Liza


A lány elég dühösnek tűnik a bagolykérdéssel kapcsolatban, bár a válaszából egyáltalán nem ez tükröződik. Marcinak az az érzése, hogy nem teljesen akarja kiadni magát, bár ez talán nem is akkora baj, hiszen totál ismeretlenek egymás számára.
- Ahha, értem! Hát sajnálom, hogy nem akartak segíteni rajtad, talán majd legközelebb. -
Marci is visszavesz egy kicsit a nyitottságából, próbál odafigyelni a másikra, bár ez eddig sosem volt szokása. Kicsit furcsa is most megélnie, hogy ő kérdezget valakit, és még ráadásul türelmesen végig is hallgatja, de nem volt rossz érzés...Meg tudná szokni!
- Hát.. fogjuk rá! Nem ez volt a legkellemesebb levél, amit életemben írtam.- A fiú diplomatikusan válaszol, de abba azért mégis beavatja Lizát, hogy nincs túl egyszerű dolga az anyukáját illetően.
- Oké, szívesen segítek. Vacsoráig ráérek, utána muszáj kicsit összeszednem magam és képbe kerülni az itteni dolgokkal. Eléggé el vagyok maradva.-
Liza egy pillanatra elhallgat, amikor Marci a családi dolgairól kérdez, de a válaszában már higgadt, határozott hangon nyugtatja meg őt, hogy minden rendben. Marci nem nagyon akar faggatózni, ha a lánynak ez kellemetlen, úgyhogy megelégszik a válasszal és megértően bólint felé. A témát lezártnak érzi, így nem is nagyon agyal rajta, hogy hogyan reagálhatna a válaszra.
- Értem! És szeretsz itt lenni? Mi a legjobb neked Bagolykőben?-
A kérdés mögött rejtett önös érdekek is húzódnak. Marcell érkezése óta szívja magába az információkat, és nem is nagyon akarja ezt abbahagyni, amíg nem érzi úgy, hogy már eleget tud ahhoz, hogy ő is igazán megmutathassa magát. Egész életében tartott a csalódástól, és ennek elkerülése érdekében erős páncéllal védte magát. Most páncél híján csak az információ maradt neki, amiben nem lehet csalódni, nem kell tőle tartani, sőt még fel is lehet használni.
- Igen, szerencsére gyorsan kiért értem a varázsmentő, és a gyógyítóm is nagyon segítőkész volt, így nem lett komolyabb gond az ügyből -
Marci örült, hogy megismerte Lizát, mert máris kevésbé érzi magát elveszettnek, és jól esett neki a saját korosztályával is kapcsolatot építeni.
- Mindenképp! Igyekszem... de azért ezt nehéz lesz elfelejtenem! - Marci arcán széles vigyor húzódik. Nem gondolja egyáltalán szerencsétlennek a másikat, de azért jól esik kicsit mosolyogni a helyzeten.
- Akkor megkeressük a többi cuccodat?-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 2. 22:54 | Link

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁

Talán majd legközelebb. Bólintok, hiszen ki tudja, lehet leszek én még jóban a baglyokkal. Ha nem is az összessel. Marci válaszából egy kis aggodalom hallatszik ki. Nem a legkellemesebb.- Hát, sajnálom. A legközelebbibe beleírhatnád, hogy képzeljétek, találkoztam egy bolondos fruskával, akinek az alsóneműi lógtak mindenhol, és baglyokkal veszekedett. Huh, képzelhetitek! Ha valami vidámat szeretnél belecsempészni, itt vagyok!  
Igazából van, amikor szeretek magamból kis bohócot csinálni. Mások kedvéért. Nem szeretem, ha valaki szomorú. Akkor, ha netán én is szonorú vagyok, inkább megpróbálom átfordítani jóra, viccesre. Tudom, hogy a szomorúsűgnak meg van a maga helye, feladata, de sosem árt mellé egy kis nevetés, hogy amikor egyedül vagy, önmagaddal a némasággal, akkor is fel tudj nevetni, vagy mosolyogni. Az elűzi a démonokat. Marci pedig olyasvalakinek tűnik, aki megérdemli ezeket a kósza ajándék kacajokat. - Szüleidnek írtál?
Tudom, hogy lehet, most én is belenyúltam valami kellemetlenbe. Eszembe jutott Rózi, akinek nem volt egyszerű köre szüleivel a varázsló dologban. Mugli világból hirtelen belecsöppenni nem kis dolog lehet. Nem kisebb a szülőknek sem. De bízom benne, hogy idővel minden mugli szülő megbékél a dologgal. A család az család. Tartson össze. Kusza világunkban egy kellemes otthon bázis. Ha ez a talaj meginog, onnantól minden nehezebb. - Ó, vacsoráig simán végzünk. Főleg mert éhes vagyok, és nem szeretem megvárokzatni a hasam. Közben pedig ha eszembe jut valami, kérdezz bátran. Nem mondom, hogy mindenre tudok is válaszolni, de igyekszem.   Az első napom első percei azzal teltek, hogy megtaláljam a hálókörletem. Egy festmény nagyon szívélyesen eligazított, csak épp az ellenkező irányba. Persze egy kis téblábolás után gyorsan megtalálam. Marci kérdése kicsit elgondolkkodtat. Igazából még nem gondolkoztam el ezen úgy igazán. - Hát..Szeretem az atmoszféráját, a környezetet. A faluban bóklászni ősszel, vagy csak a kasély előtti réten leülni egy padra. Néha kilopózni és édességet falni. Szeretem, hogy találtam barátokat. Azt is szeretem, hogy kicsit elkülönültem a családomtól. Én vagyok a nagytestvér, és otthon néha sok minden hárul rám. De itt... Egy pillanatra elhallgatok. Marcira nézek, aztán folytatom. - Szóval itt most csak Liza vagyok. Nem a nagytesó. Nem tudom érthető e, amit mondok. Neked vannak testvéreid? Tudom, hogy egy egyke élete más. Vagy ha nagyobb testvére van...milyen jó is lehet az! - Igen, igen, a cuccaim. Elnézünk a déli szárnyra?
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. november 18. 19:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Marcell
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 3. 13:31 | Link

Liza


- Jó ötlet! Feltétlenül beleírom! Hátha akkor minden bűnöm megbocsáttatik, és már csak szimplán őrültnek fognak gondolni.- Marci a lánnyal nevet. Tetszik neki, hogy ilyen vidám a diáktársa, és valahogy sikerül rá is átragasztania a mosolygást. Alapvetően ő sem egy morcos ember, de azért nem szokott mindig önfeledten nevetgélni. Sokszor úgy érezte, hogy az anyukája miatt ő kell legyen a férfi a háznál, és az mindenképp egy tiszteletet parancsoló szerep, még akkor is ha valaki 14 évesen igyekszik ezt betölteni.
-Mondhatni. Az anyukámnak, de igazából nekem ő a "szüleim".-
Mondott is valamit, meg nem is. Nem akarta itt hirtelen kiborítani a bilit, de szimpatikus volt neki Liza, ezért valamit mégis szeretett volna elárulni neki magából. Marci azt is jól tudta, hogy csak akkor működik egy beszélgetés, ha mind a két fél bele rak valamit, és ő még sok mindenre kíváncsi volt a lánnyal kapcsolatban, ezért igyekezett kicsit beljebb lökdösni a határaikat.
- Ó, köszönöm a felajánlást! Valójában elég sok minden érdekel, és ezzel szemben baromi keveset tudok.- féloldalas mosollyal néz a navinésre, aki kíváncsi szemekkel várja a kérdéseit. - Szóóval... te mit gondolsz a rellonosokról? De őszintén!-
Eredetileg egyáltalán nem ilyen jellegű kérdést akart feltenni Lizának, de valahogy úgy érezte, hogy az általános infókat majd úgyis összegyűjti valahonnan, sokkal érdekesebb témák is vannak annál.
- Ez tökre jól hangzik, és igen, megértelek! Nekem nincsenek testvéreim, de baráti körben sokszor kerültem olyan szerepbe, ahol nekem kellett felelősséget vállalni, és adott esetben a többiekért is kiállni. Neked hány tesód van? Nehéz velük, vagy hogyhogy megkönnyebbültél a szerepváltás miatt?-
Úgy tűnik a lány egy igazi Bagolykő rajongó. Ezt jól esik hallania, hiszen pont ezeket a visszacsatolásokat keresi, ezek adank erőt neki.
- Aha, mehetünk!-
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. november 3. 13:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Másodikos diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 14. 14:52 | Link

Hanyagul támaszkodik egy madárszutykos oszlopnak, mely megadóan recseg-ropog, de még tartja magát, mint egy reményvesztett hajóárbóc a tájfun közepén. A keresztgerendán ülő uhuk riadtan pislognak lefelé, hogy ugyan összedől-e a kóceráj most, hogy a Ricsi betette ide a lábát. De hát ha itt a legjobb a térerő a suliban, akkor ide kell jönni Among Usozni, nem kívánságműsor. Sárvérű suhanc, meg is makkanna mobiltelefon nélkül. Az elején voltak ugyan gondok, mert mi az, hogy nincs wi-fi, és "fel kell rúnázni" a kütyüket? Tiszta középkor.
Mindegy, megoldódott. Azóta fullba tolja megint.
Felpillant a kijelzőről, sehol senki. Csak néhány pihetoll kavarog a madárszagú levegőben. Pedig a csaj láttamozta az üzenetét Inasgrammon, úgyhogy elvileg...
- Óh-shet! - szisszen fel szemrehányóan. Épp akkor töri ki Pink a nyakát a Medbay szkennél. Annyira nyilvánvaló volt, hogy ő az imposztor. - Vakuljá' te meg akkor!
Szellemként lusta feladatokat csinálni, de ahhoz meg nem elég nagy tirpák, hogy kilépjen a játékból, úgyhogy leengedi a mobilt, és cigi után kezd kotorászni zsebében a befáslizott kezével. (Fun fact: ezúttal a bal karja van bepólyálva, a jobb már éppen sárgáslilába fordult.)
Nincs?... NINCS? Mi az, hogy nincs cigije?!
Halványan dereng neki, hogy az utolsót elszívta reggel, miután két és fél percig ordítozott a telefonban. Akkor nagyobb szükségét érezte, mint most. Ezúttal csak pótcselekvésnek szánta a bagózást a várakozás mellé.
- Szilárd, te gyökérpásztor.
Úgy ejti ki a nevet, mintha rohadt íze lenne, amit ki akar köpni, mielőtt kihányja, merthogy pontosan így is érti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 14. 15:15 | Link

- Üh... Ah... Eh... Meh... - fájdalmas nyögések tanúskodnak élni-nem-akarásomról. A hálóban tespedek, kisírt szemekkel, a fene se tudja miért, bal lábbal ébredtem. Van ilyen. Néha magányosnak érzem magam.
Két szobatársam van jelen, mindkettő a könyvét bújja, s minden elkapott hangadásomnál ijedten összerezzennek, mintha időzített bomba lennék. Az ágyam pontosan úgy néz ki, ahogy azt a gyanútlan szemlélő elképzelné: bevetetlen, szanaszét szórt drazsék, csokibéka papírok, öngyújtók és egy, a fejtámlámra ragasztott aprócska portré a félmeztelen Mads Mikkelsenről. És Miley Cyrusról. Gyönyörű.
Komikus depressziómat egy halk rezgés ostromolja meg, valahonnan a fenekem tájékáról, amit nem tudok mire vélni, de tetszik. Szép lassan persze eljut a tudatomig, hogy az okostelefonom az, amit az ősidőkben használtam utoljára, pedig egyébként nagyon értek hozzá. Kelletlenül kikotrom a kütyüt a farpofáim szorításából, háromszor elrontom a képernyőjelszavam, majd lám: "@AzARicsi üzenetet szeretne küldeni neked"
He? AzARicsi? Ki az a Ricsi...? Jaaa, hogy AZ a Ricsi!
Klikk az engedélyezésre. Elolvasom. Oké-oké, majd válaszolok, csak jött egy lájkom.
Miután csekkoltam melyik posztomra - természetesen arra, amelyikben levideóztam hogy egy galamb megtámad egy öreg bácsit a moszkvai főtéren - végignézem az összes többit, beletelik fél óra, s csak aztán jut eszembe, hogy válaszolni kéne.

"k"

Talár fel, cipő minek, irány a bagolyház. Egy zoknit azért felvettem, abban repesztek át a kastélyon.
- HÍÍÍÍ-JÁ! - színpadiasan berúgom a kecó ajtaját, pedig egyébként nyitva volt. És lám-lám, ott a Ricsike. Instant vigyorogni kezdek. - Csőzi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony