Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Blanka

Az estém egy kicsit magányosan indult, főként azért, mert a rellonos társaim közül nem voltam sokakkal jóban, valami oknál fogva nem egy összetűzésem adódott némelyikükkel, másrészt kicsit magamnak való is voltam, harmadrészt pedig még mindig lekötöttek az otthoni problémák. Hiányzott a kishúgom, s csak azért nem utaztam haza, mert tudtam, hogy a nagybátyáméknál jó kezekben van Pécsett, míg az apám ki tudja, hogy hol dönti magába a pezsgőket az új nejével. Szánalmas.
Tettem egy kört odabent, de nem volt sok kedvem filmezni, valaki meg azt ajánlotta, hogy lessek ki az udvarra, mert jobbnál jobb kaják vannak odakint. Éhes az nem voltam, szomjas annál inkább, így végül csak meglátogattam azt a híres-neves megterített placcot. Az ismerősöm nem hazudott, tényleg rengeteg finomság volt az asztalokon, s ugyan tényleg nem voltam éhes, az egyik mini hamburgert mégis megkóstoltam. Finom volt, ízletes hússal, egy kis sajttal, a hagyma viszont hiányzott belőle. Szerettem, ha sok lilahagyma volt a hambiban, ebből azonban valamiért kimaradt. Pech. De legalább akadt némi puncsféle, így megkóstolhattam. Mondanom sem kell, hogy borzalmas volt, s mivel nem tudtam, hogy hol szerezhetnék normális alkoholt, melyik pultban kellene kérnem ezt, inkább elővettem a kis flaskámat, amit még az egyik cimborámtól kaptam a tizenhatodik születésnapomra. Abban még akadt némi whiskey, amit kifejezetten az ilyen ünnepi alkalmakra tartogattam, mert egyébként nem volt jellemző rám az, hogy igyak. Apám miatt kifejezetten elvetettem a túlzott alkohol fogyasztást, nem akartam hozzá hasonlóvá válni, de ritkán tényleg megengedtem magamnak néhány kortyot.
Ittam is az aranyló sárkányméregből, ami pillanatok alatt átmelegített, majd arrébb sétáltam a fénylő lelkek udvarára, hogy egy eldugott sarokban elszívjak egy szál cigit. Szívás, de azt meg a szobámban felejtettem, így némi kutakodás után, kissé csalódottan tértem vissza a bulizóktól zsúfolt társaságba. Sokan már táncoltak, ittak és jól érezték magukat, fiatal társaimtól zsongott az udvar, miközben ismerős arcok után kutakodtam. Ekkor éreztem meg, hogy valaki váratlanul hátulról átkarolta a nyakam. A selymes érintés, a csilingelő hang, és a parfümillat ismerősnek tűnt, nagyon is.
- Kötelezhetnek rá? - egy kis mosoly kúszott az arcomra, miközben megérintettem a karját, s ahogy végig húztam rajta az ujjaimat, aközben fordultam szembe a lánnyal.
- Blanka? - egy kicsit meglepődtem, mert tudtam arról, hogy itt kezdte meg a tanulmányait, de eddig valami oknál fogva nem futottunk még össze. Hol én hiányoztam egy óráról, hol ő, valahogy mindig elkerültük egymást.
- Wow...te...tök jól nézel ki - egy pillanat alatt végig futtattam rajta a tekintetem, miközben őszinte örömmel néztem kékjeibe.
- Hallottam rólad, hogy visszajöttél egy ideje, meg is akartalak keresni, csak még...- fölösleges lett volna magyarázkodnom, rég volt már, s talán nem haragudott a történtekért.
- Semmit sem változtál, többé kevésbé - nevettem el magam, ahogy újra szemügyre vettem a lányt.
- Mesélj, mi újság veled? - kíváncsian érdeklődtem hogy léte felől, mert ugyan nem kerestem őt az elmúlt években, most hogy láttam, tényleg érdekelt, hogy mi van vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Adél

Hiába mentem el az erőnlét termébe, hogy egy kicsit karban tartsam az izmaimat, és a sportolással levezessek némi feszültséget, ez nem egészen sikerült. A zuhanyt követően csak forgolódtam az ágyamban, hiába próbálkoztam olvasással, nem tudtam elaludni, mindvégig csak az otthoni gondok jártak a fejemben. Döntenem kellett volna minél előbb, mert a húgom napról napra több időt töltött az apámmal, s már előre féltem attól, hogy bántani fogja őt. Ha nem fizikálisan, akkor talán lelkileg. Eszembe jutottak azok az esték, amikor anyámat szidta, mindig veszekedett vele és soha nem volt jó neki semmi. Engem nem bántott, többnyire tudomást sem vett rólam. Egyszer akart csak megütni, akkor is azért, mert anya védelmére keltem. Ennek ellenére nem tudhattam azt, hogy mit hoz ki belőle az ital, s vajon nem-e fog kezet emelni a húgomra. Emiatt többször is volt rémálmom, most viszont az álmatlansággal küzdöttem.
Már harmadszor ültem fel az ágyamban, annak szélén támaszkodva egyik kezemmel, másikkal a szemeimet dörgöltem, s hosszan fújtam ki a levegőt, hogy így próbáljak megszabadulni a terhektől. A telefonom ekkor rezzent meg az éjjeliszekrényen, hunyorogva pillantottam a kijelző éles fényeibe, s először az órát akartam lecsekkolni. Hajnali három körül lehetett. Ki a f*** keres ilyenkor?
Először el sem tudtam képzelni azt, hogy ki lehet, de ahogy megnyitottam az üzenetet, megláttam Adél nevét, és a sorait, már azonnal tudtam, hogy baj van. Ő nem az a csaj, aki csak unalomból küldözget ilyen sms-eket. Vagány lány, tele tetkókkal, aki képes megvédeni magát a legtöbb helyzetben. Ez viszont sokkal komolyabb lehetett ennél. Nem is ültem tovább tétlenül, azonnal felpattantam, majd megbotlottam a szőnyeg szélében, amire egy szitokszó is kicsúszott a számon, majd sietve kaptam magamra a gatyát, zoknit, pólót, pulcsit, hogy végül bakancsomba ugorva, kezemben a kabátommal megiramodjak a csárda felé.
Hogy ne kelljen rám sokat várnia, hoppanálva érkeztem meg a csárda közelébe, onnan pedig csak néhány métert kellett megtennem sietős léptekkel, hogy aztán elérjem az ajtót. Közben már írtam neki egy sms-et hogy úton vagyok, így nagyjából az üzenetváltást követő negyed órán belül odaértem a vendéglátóegység elé, s azonnal bezörgettem annak az ajtaján.
- Adél, én vagyok az, Soma. Engedj be! - tovább kopogtattam, remélve, hogy nem értem ide túl későn, közben egyik kezembe vettem a pálcámat, és körbepillantottam, hogy minden rendben van-e a közelben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Újév-Blanka

- Hm, ez esetben akkor ki kell szemelnem valakit erre a nemes feladatra- egy szemtelen mosolyt elengedtem felé, mert benne volt a pakliban, hogy talán ő lesz pontban éjfélkor mellettem, de Blankánál azért ezt sosem lehetett tudni. Képes volt meglepetéseket okozni, ez egész biztos. Mindig volt benne egy kis játékosság, mint most is, amivel annak idején valahogy magába bolondított. Igaz, már rég volt, ennek ellenére szép emlékek fűztek hozzá, s így utólag már nem is emlékeztem, hogy mi okból is szakítottam vele. Egy biztos, ha ő valahol megjelent, akkor általában nem egy pillantás vette szemügyre.
- Tényleg káprázatosan nézel ki, dögös ez a ruci- elég bejövős volt a holmija, de úgy láttam, hogy nem csak nekem tetszett, mert feltűnt, hogy távolabbról figyeli őt egy srác. Ezzel azonban nem foglalkoztam, túl rég láttuk egymást ahhoz, hogy csak úgy elmenjünk egymás mellett. S bár egy kicsit váratlanul ért az, hogy épp itt és épp most futottunk össze, örültem annak, hogy újra láthatom.
- Oh, köszi. Lecseréltem a szemüveget lencsére, már csak néha veszem fel - meséltem mosolyogva, bár ezt valószínűleg észrevette. Annak idején, amikor együtt jártunk, pontosabban mielőtt összejöttünk, mindig levettem magamról, hogy ne nézzen nyominak, s már csak azután fedtem fel előtte, miután összejöttünk. Mondjuk nem emlékszem rá, hogy zavarta volna, bár ki tudja.
Egy pillanat erejéig megfordult a fejemben a gondolat, hogy utólag bocsánatot kellene kérnem, amiért olyan sietve, mindenféle magyarázat nélkül szakítottam, de aztán nem volt pofám előhozakodni ilyesmivel az év utolsó napján.
- Úgy emlékszel, hogy nekem megy a tánc? - nevetve csóváltam meg a fejemet, akkoriban eléggé botlábú voltam, aztán valamelyest sikerült kikupálódnom. Blanka meglehetősen közvetlen volt velem, sőt, talán egy csöppet túl közvetlen is, amiből szinte azonnal feltűnt, hogy ez nem egészen természetes. Nagyon úgy tűnt, hogy a hölgy már nem szomjas, erről árulkodott a testbeszéde, s a mozzanatai is.
- Csak nem nélkülem fogyasztottál pezsgőt? - finoman érdeklődtem hogyléte felől, amit akár annak is betudhatott, hogy engem is megkínáljon. Nem akartam atyáskodni felette, meg amúgy is jól állt neki ez a kis mosoly, így nem tettem ennél több megjegyzést az állapotára. Ehelyett inkább derekára csúsztattam a tenyereimet, s elkezdtem vele táncolni a zene ringató ritmusára.
- Miért kell vigyáznod Alinára? És akkor...jól értem, hogy kényszerből vagy itt? Mi van a saját terveiddel?- fura volt ezeket a dolgokat hallani a lánytól, és kicsit úgy éreztem, mintha ezek a gondok nyomnák a lelkét.
- Én úgy emlékszem, hogy te egyetemre akartál menni, legalábbis régen mindig erről meséltél - kérdően pillantottam rá, ha sikerült elkapnom a tekintetét, közben lassan andalogtunk tovább a zenére a táncparkett közepén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Adél

Adél erős egy csaj volt, jól ismertem ahhoz, hogy tudjam, csakis akkor küldene nekem vészjelzést, ha valami nagy zűr van körülötte és veszélyben van. S mivel jól ismertem már őt, mert nagyon sok mindent megosztottunk egymással, volt egy rossz megérzésem, hogy mi lehet az ok, amiért fél. Pontosabban két dolog is megfordult a fejemben, az egyik rosszabb volt, mint a másik. Idegesen ütöttem a csárda ajtaját, hogy minél előbb bejussak hozzá, mire az ajtó hirtelen kitárult, ő pedig azonnal berántott azon keresztül a helyiségbe.  
- Mi történt? - néztem rá aggódva, de a válaszra még várnom kellett, mert ijedten vetette magát a karjaimba. Reflexből öleltem magamhoz, hogy megnyugtassam a jelenlétemmel, majd csak akkor engedtem le a karjaimat, ha úgy éreztem, hogy Adél is megnyugodott.
- Nagyon rám hoztad a frászt, mond mi a baj? - sietve végig futtattam rajta a pillantásom, de külső jele nem volt annak, hogy valaki bántotta volna, ellenben elég idegesnek tűnt ahhoz, hogy nagy legyen a gond.
- Jaj ne, mond hogy nem Dimitri az. - elhúztam a számat, amikor megtudtam, hogy Adél exe a közelben van, és a lány után leselkedek. Kemény fazon volt, ráadásul orosz. Nem csíptem az ilyen alakokat, és volt egy olyan érzésem, hogy a fickó seftelt is az alvilági kutyákkal.
- Emlékszem, biztos a pénzét akarja. Hjajj Adél - sóhajtottam, aztán a vállaira helyeztem a kezeimet. - Dehogy haragszom, ne viccelj már. Jó, hogy szóltál, most már nem lesz semmi baj. Nem hagylak egyedül, holnap meg majd kitalálunk valamit, hogy visszaadd a pénzt nekik - azt inkább már nem kötöttem a lány orrára, hogy nekem is volt mások felé tartozásom, s hogy még azt a pénzt sem sikerült megszereznem. De az ő ügyét most fontosabbnak tartottam.
- Eh, mi ez, gin? - belekóstolva a pohárba, egy kicsit elhúztam a számat, annyira nem voltam oda a piáért mostanában, de azért amit kitöltött, azt legurítottam.
- Szerinted tudja azt, hogy hol laksz? Mert ha igen, akkor most nem kéne hazamenned. A suliba meg nem tudom, hogy be tudnálak-e csempészni...lehet, hogy itt kellene töltenünk az éjszakát - magyaráztam, miközben próbáltam kitalálni azt, hogy mi lenne a legjobb lehetőség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Dana

- De tényleg, szeretik szívni a véremet, ezen élvezkednek - jegyeztem meg nevetve, még ezzel visszautalva a barátaimra, hogy Dana is képben legyen. Tulajdonképp azért nem is meséltem róla a társaságnak, mert tartottam attól, hogy a hülyeségeikkel elüldöznék Danát, vagy túl sokat faggatóznának miatta. Most viszont már úgy gondoltam, hogy ideje lesz majd megismertetnem őt jobban a többiekkel. Ahogy erre gondoltam, Dana tett egy érdekes megjegyzést, s szinte rögtön tudtam, hogy Benedekre gondol. Emiatt kicsit mérges voltam a srácra, de mivel tudtam róla azt, hogy részeg, fölösleges lett volna ezzel kapcsolatban bármit is tennem, vagy mondanom.
- Áh igen, ő Benedek, a haverom. Jó fej, de ha iszik, akkor egy vadbarom. Régen volt egy-két érdekes szitunk lányokkal - erre nem akartam jobban kitérni, hisz nem akartam fölösleges, múltbéli sztorikkal untatni Danát, s azt sem akartam, hogy rosszat gondoljon rólam egy-két csibészség végett.
- Egyébként meg nem csodálom, hogy becipelt volna...túl dögös vagy - jegyeztem meg egy játékos mosoly kíséretében, miután megérkeztünk a ruhatárhoz, ahol már nem teketóriáztam tovább, s kimondtam, hogy mi az, amit akarok. Nem opció igazából nem is létezett, ahogy mélyen fúrtam pillantásom a tekintetébe, miközben hajszálait az ujjamra csavartam, éreztem, hogy ezúttal majd igent mond. Persze, még itt is elbizonytalanított egy kicsit, trükkösen kérdezett vissza, s húzta egy kicsit az agyam. Szép, minden elismerésem.
- Aha..- talán a hangom is elfúlt, a közelsége őrjítően hatott rám, s már nem is igazán tudtam terelni a gondolataimat, csak ő járt a fejemben jó ideje.
- Megdumáltuk - vigyorogtam rá szemtelenül, ahogy közelebb hajoltam, és hosszan kémleltem a tekintetét. Pillantásom az ajkaira tévedt, közelebb hajolva újra csókoltam ajkait, miközben csípőjénél fogva húztam közelebb magamhoz.
- Menjünk egy nyugisabb helyre - leheltem ajkunk közé, majd kézen fogtam őt, s ha a ruhatárból megkaptuk a kabátjainkat, akkor kézen fogva indultam meg vele az utcán, hogy a közeli csárdába térjünk be, ahol az egyik legkedvesebb barátom is dolgozott. S ugyan most nem volt bent, korábban kértem, hogy foglaljon nekünk néhány szobát a buli utánra, mert éreztem, hogy a szülinapi mókából nem fogunk józanul hazakeveredni a kastélyba. Az egyik szoba kulcsát fel is vettem, s Danával sétáltam fel a csöndes, kicsi kis szobába, ami nem volt túl világos, s éppen csak, hogy lehetett valamit látni a félhomályban.
- Jellemző, hogy világítás nincsen...- nevettem el magam, majd becsuktam magunk mögött az ajtót. A szobát tényleg csak néhány gyertya világította meg, de még ez is jobb volt a Hold fényénél. Pillantásom ismét Danára szökött, néhány másodpercig csak néztem őt és mosolyogtam, de nem tudtam megállni hogy távol legyek tőle, ezért tenyereim közé vontam az arcát, s közelebb lépve hozzá, újra megcsókoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Dana

- Az jó, mert én is - szemtelen mosollyal még mindig az arcát fürkésztem, mert még mindig nem akartam elhinni azt, hogy ez az egész megtörtént. Lehet, hogy csak álmodtam és az alkohol mámora játszott velem? Áh, kizárt, hisz ujjaim alatt éreztem selymes bőrét, láttam a mosolyát, és éppen hozzám beszélt. Mi több, kiérdemeltem egy csókot, mire viszonzásként csókoltam ajkait, s közben az egyik karommal magamhoz öleltem őt.
- Eddig csak sejtettem, de most már érzem - válaszoltam mosolyogva a kérdésére. - Én is kedvellek Dana, de tényleg - szavaim őszinték voltak, s komolyan is gondoltam mindazt, amit kimondtam. Sőt, ez talán több volt, mint kedvelés, valószínűleg beleestem, mint plussz tabi a pohár aljába, de nem voltam az a típus, aki hamar felvállalta volna az érzéseit. Nem is igazán tudtam efféle dolgokról beszélni, általában csak érezték, mert a tudtukra adtam. Bár, az is igaz, hogy jó ideje nem voltam ilyen helyzetben, s a legutóbbi néhány afférom inkább csak kaland volt. Danaval viszont egész máshogy éreztem magam.
- Hogy érted, most vagy úgy általánosságban? - egy pajzán vigyor kúszott az arcomra, mert volt néhány elképzelésem, hogy néhány perc pihenő után hogyan tudnánk folytatni, de igazából már eléggé kimerült voltam, s az elfogyasztott alkohol mennyiség is álmosítóan hatott rám.
- Engem? - a kérdését követő szavai megleptek, az egyik szemöldököm kicsit feljebb is szökött, de nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak.
- Én is...- folytatni akartam, de ekkor újabb, szenvedélyes csókban forrtunk össze, miközben tenyeremmel félresimítottam arcából a hajszálait.
- Még mindig járni akarok veled...ez nem csak az estére szólt - feleltem a csókot követően, teljes komolysággal.
- Csak...tudnom kell, hogy nem bántad-e meg. És hogy...biztos már túl vagy rajta? Nem csak azért jöttél velem, hogy felejts?- ezek a dolgok azért kicsit elbizonytalanítottak, fel is ültem az ágyon, miközben a takarót a derekam köré csavartam, s kíváncsian fúrtam pillantásom Danáéba, akinek értenie kellett a kérdést, hogy mire is vagyok kíváncsi annyira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Dana

Hallottam Dana hangjából azt, hogy megleptem őt a kérdésemmel, de mindenképp meg akartam tudni azt, hogy mégis mit gondol. Részemről már kiteregettem előtte a lapjaimat, vele kapcsolatban azonban volt bennem még némi bizonytalanság. Sajnos nem igazán láttam bele a korábbi kapcsolatába, s bár mesélt róla, nem igazán tudtam azt, hogy milyen érzelmek lehettek kettejük közt. Éppen ezért volt bennem némi félsz, hogy talán még mindig azért a srácért van oda, s hogy talán tényleg csak amiatt volt velem, hogy elfelejtse őt. Nem akartam ezen agyalni állandóan, így lehet, hogy rossz pillanatot választottam, de mégis feltettem a kérdést.
- Csak tudni szeretném- fűztem még hozzá a kérdésemhez, mire Dana válaszolt, s végre megtudtam, hogyan is gondolja a dolgokat. Szavai megnyugvással töltöttek el, s végre megkönnyebbülhettem, már nem kellett azon agyalnom, hogy mi van, ha...
- Ez nekem már bőven elég, amit most mondtál, nem kell bizonygatnod semmit - mondtam mosolyogva, majd újra megcsókoltam őt, s karomba vonva, még hosszasan beszélgettünk mindenféléről, míg el nem nyomott bennünket az álom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Adél

Valamiért legbelül éreztem azt, hogy Adél majd kiakad az ötletem hallatán, de nem volt könnyű helyzetben, s valamit ki kellett találnunk, hogy egyszer és mindenkorra lekopjon róla az exe.
- Hé nyugi! Totálisan megértem a kiakadásodat, és igazad van. Az a pénz téged illet, mert megdolgoztál érte. Majd kitalálunk valami mást- próbáltam nyugtatni őt, s mivel eléggé idegesnek tűnt, jobbnak láttam azt, ha most kihagyom a baráti ölelést, mert jól ismertem már Adélt. Ilyenkor hagyni kellett, hogy egy kicsit kidühöngje magát, mielőtt még hozzám vág valamit, mondjuk egy poharat.
- B*** meg az a szemét, hogy nem tud leszállni rólad - morogtam magam elé, s közben figyeltem, hogyan szív nagyokat a cigiből. Ismerős érzés volt ez, amikor ideges voltam, nekem is jól esett a nikotin, éppen ezért megértettem őt, ahogy azt is, hogy talán most egy legurított, erős pia is jól eshetett a szervezetének.
- Hogy te bekattanva? Nem, én láttalak már bekattanva, de az nem ilyen. És amennyire sikerült megismernem azt a pasit, kinézem belőle, hogy képes erre. Már akkor is megmondtam neked, hogy ne kezdj vele..- ez utóbbi mondatot talán nem kellett volna mondanom, hisz barátként nem az volt a tisztem, hogy elítéljem őt. Annak idején volt egy rossz megérzésem a sráccal kapcsolatban, s emlékszem, hogy ezt mondtam is Adélnak, őt azonban vitte magával a kalandvágy, vagy talán a szerelem, ki tudja. Mindenesetre ez már a múlt, s nekem sem kellett volna ezt az orra alá dörgölnöm. Utólag már meg is bántam ezt.
- Öhm, bocs, nem ezt akartam mondani - elnézést is kértem tőle, s közben közelebb léptem hozzá, láthatóan nagyon ki volt borulva szegény.
- Szerintem...- mondtam volna, hogy talán sok lesz a pia, de Adélról beszéltünk, akire talán ebben a percben ráfért ez a mennyiség. Igaz, nem hittem az alkohol efféle probléma megoldó készségében, sokszor elleneztem is ezt a módszert, de úgy voltam vele, hogy itt még nem lépek közbe, legfeljebb a következő pohárnál.
- Jó, akkor viszont kimegyünk a főajtón és hazakísérlek. Pálca az van nálam, szóval egy percig se félj, megvédelek - rá is kacsintottam, és még oldalba is böktem, hogy ezzel derítsem egy kicsit jobb kedvre, bár még mindig érződött rajta a feszültség.
- Pont két ilyen szorgos kézre lenne szükség a rellonban, már a manók sem a régiek - jegyeztem meg neki egy szemtelen mosollyal, ahogy vállammal a falnak dőlve figyeltem, amint elmosogat. Ha végzett, egy a kezem ügyébe akadó konyharuhát nyújtottam felé.
- Két opció van egyébként, nekem van egy kis félretett pénzem, szóval ha te attól jobban érzed magad, akkor kifizetem neki, csak húzzon a fenébe. Ha ezt végképp nem akarod, akkor viszont szólok néhány haveromnak, és egy kicsit elbeszélgethetünk vele. Bár...talán az lenne a legjobb, hogy nem is vennél róla tudomást, akkor talán lekopik. Mert még az is lehet, hogy nem is a pénz kell neki, hanem te. Erre még nem gondoltál? Végül is, úgy emlékszem, hogy te hagytad el őt, nem pedig fordítva - gondolkodóba estem, s próbáltam felvázolni a lánynak minden eshetőséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Adél

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Dana

- Hogy micsoda? De nem...Iván, nem hagyhatod ezt, hallod? Azonnal menj oda és ne engedd elutazni! - idegesen reagáltam a telefonban Iván nagybátyámnak, aki arról számolt be nekem, hogy az apám éppen arra készül, hogy a húgomat is magával vigye külföldre. Ettől nagyon bepánikoltam, mert Janka még kicsi volt, hogy csak úgy külföldre utazgasson, és amúgy is, rettentően féltem attól, hogy ekkora távolságból majd nem tudok neki segíteni, s bele sem mertem gondolni abba, hogy mégis mit fundált ki az apám, meg a nője. Pechemre azonban még a varázslat sem működött úgy a kastélyban, ahogy korábban, így a mobiltelefonom is felmondta a szolgálatot, s teljességgel hasztalan kütyüvé vált. Hiába működött Pécsett vagy Pesten, itt Bagolykőn és a faluban csak nagyon ritkán vettem a hasznát, s láthatóan most is vacakolt a dolog.
- A r*h*dt életbe - csattantam fel idegesen a mestertanonci szállásomon, s dühömben a készüléket is falnak vágtam. Nagyon ideges lettem, de tudtam jól, hogy ilyen távolságból nem segíthetek. Csak abban reménykedtem, hogy Iván megértett, és intézkedni fog. Jobban örültem volna annak, ha arra az időre Jankát magukhoz veszik, de persze ebbe azért apámnak is volt némi beleszólása. Hogy én mennyire utáltam azt az alakot.
Idegesen túrtam a hajamba, egy ideig fel-le járkáltam, de ez sem segített lecsillapítani a kedélyeimet. Nem tudtam, hogy mitévő legyek, csak úgy haza se tudtam volna innen keveredni, így csak várhattam azt, hogy a nagybátyám újra hívjon.
Sietve kaptam fel újra a telefonomat, de az még mindig nem működött. Tényleg nem tudtam, hogy mitévő lehetnék, emiatt úgy döntöttem, hogy írok egy levelet Ivánnak, ami talán bagollyal lassabban ér oda hozzá, de legalább választ kaphatok. A levelet meg is írtam, sietve küldtem tovább a madárral, majd hogy valahogy levezessem az idegességemet, úgy döntöttem, hogy míg a válaszra várok, elmegyek és edzek egyet. Az erőnlét termében úgy is voltak erre alkalmas eszközök, jó lett volna egyet bokszolni egy zsákon.
Sietve át is kaptam a ruháimat, ami egy szabadidőnadrágból, egy pólóból és egy tornacipőből állt, majd pálcámat a szobámban hagyva, megindultam a terembe.
Alig öt perces sétát követően értem a helyiséghez, de bár ne léptem volna át a küszöböt. Ha nem jövök, akkor nem kellett volna azt látnom, hogy egy gyökér fogdossa Danát. Egy pillanat alatt felment bennem a pumpa, amint megláttam, hogy a srác a derekát fogdossa, meg az oldalát, és együtt guggolnak föl-meg le. Mi ez, ha nem egyértelmű jele annak, hogy ez a bunkó ráment a csajomra?
Elpattant a cérna, így a terembe rongyolva azonnal célba vettem a kettősüket.
- Te meg mi a f*szt csinálsz?- dühödten villant meg a tekintetem, ami kifejezetten a srácra fókuszált, de nem is érdekelt a válasza. Irritált, hogy Danát fogdossa, így azonnal elkaptam a karját, majd kirántva a lány mellől, egy jobb horgot azonnal bevittem a szeme alá, s ha megtántorodott, adtam is neki a következőt, hacsak Dana nem próbált megállítani, a földre vittem a srácot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Dana

- Mi a fene bajod...áoooúúú van? - az eridonos srác csak nagy nehezen tudta kinyögni nekem a kérdését, mert amint megkapta az első ütést, úgy rögtön a földre vittem őt, s már egy újabb csapásra készültem, hogy beverjem az orrát ennek a gyökérnek. Annyira ideges voltam, s annyira felbőszített a látvány, hogy az agyamat ellepte valami borús felleg, s nem láttam tisztán. Nem tudtam gondolkodni sem, a vérnyomásom felszökött a magasba, éreztem, ahogy vér pulzál a füleimben, s elönti agyamat az őrület.
Tovább is ütöttem volna a srácot, ha a következő ütés előtt meg nem ragadja a kezemet Dana, akinek üvöltése tompán hatolt csak be hallójárataimba, s kellett pár másodperc, míg értelmeztem a felém áradó, dühös szavakat.
- Mi van? - kérdeztem vissza dühösen, s abba is hagytam a srác ütését, aki ekkor még mindig a földön hevert, s fájlalta az arcát. Eközben kirántottam kezemet Dana szorításából, s bosszúsan egyenesedtem fel, hogy a nálam alacsonyabb lány tekintetébe fúrjam dühös íriszeimet, melyek most a féltékenységtől, s a haragtól izzottak.  
- Hogy belém mi ütött? Belém?? Ez a gyökér itt taperolt téged, és te meg hagyod...áh, lesz*r*m. Kanalazd fel ezt a s***arcot, aztán nyugodtan szórakozz vele tovább , bánom is én - nagyon ideges voltam, dühösen vágtam a szavakat Danához, majd felkaptam a törölközőmet, s idegesen megindultam a kijárat felé. Friss levegőre volt szükségem, mert úgy éreztem, hogy felrobbanok.
- Ez meg ki volt?- Gergő csak eközben tornászta fel magát ülésbe, s még mindig az arcát fogdosta, miközben értetlenül pillantott a barátnőjére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Dana

Hallottam még, ahogy Dana utánam kiabál, de ahhoz túlságosan is feszült és ideges voltam, hogy abban a pillanatban megtorpanjak, és tisztázzam a helyzetet. Még mindig össze voltak zavarodva a gondolataim, hisz ahogy beléptem az edzőterembe, láttam kettősüket, és számomra elég félreérthető volt. Így utólag átgondolva talán tényleg csak edzhettek, de akkor is dühített ez a szituáció, nem beszélve az otthoni gondokról, melyek miatt továbbra sem tudtam lehiggadni teljesen.
Kifelé tartottam idegesen, távol akartam lenni tőlük, és mindenki mástól is, hogy egy kicsit lehiggadhassak. Arra már nem is számítottam, hogy Dana utánam jön majd, de mégis megtette, mert nem sokkal később előttem termett.
- Mit akarsz? - kérdeztem még mindig ingerülten a lánytól, mert továbbra sem tudtam uralni az érzéseimet. Pedig nem voltam egyáltalán egy féltékeny alkat, de most valamiért mégis eluralkodott rajtam ez az érzés.
- Csak egy haver, aki poénból letaperol edzés közben...hát persze - még mindig ömlött belőlem a baromság, mintha egy szemellenző lett volna rajtam, s ez a belső feszültség kavarta állapot egészen addig tartott,  amíg a lány az arcomba nem vágta a szavait. Kemény volt, egyúttal őszintének is tűnt, s azt hiszem ez kellett ahhoz, hogy észhez térítsen abban a pillanatban. Nem akartam, hogy így érjen véget mindaz, ami még alig csak, hogy elkezdődött köztünk, s rá kellett ébrednem arra, hogy ezt most elszúrtam, mert hagytam, hogy az érzelmeim vezéreljenek.
Dana ott hagyott engem, de nem hagyhattam, hogy tovább menjen, s így érjen véget ez az egész csak azért, mert én nem tudtam kezelni egy problémát normálisan.
- Várj...Dana - utána rohantam, s gyengéden megfogva a karját, megállásra késztettem, majd ha engedte, magam felé is fordítottam őt.
- Figyelj, ezt...sajnálom, oké? Nem szoktam így viselkedni, tényleg. Nem is szoktam féltékeny lenni...ennyire. Csak - nagyot sóhajtottam, mert nem éreztem jól magam, s nehéz volt erről a témáról beszélnem. - Apám el akarja vinni a húgomat külföldre, csak így egyszerűen, és azt sem tudjuk, hogy mennyi időre, és megijedtem. Ideges vagyok, mert a nagybátyámat próbáltam rávenni, hogy valahogy tartsa itthon Jankát, de megszakadt a r*h*dt vonal, mert persze hogy itt nem működik semmi mugli ketyere, és most nem tudom, hogy mi van, vagy mi lesz...és aztán majd szétrobbantam az idegtől, gondoltam lejövök edzeni, és akkor megláttalak téged azzal a csávóval és bámm. Mint akinél elszakadt valami cérna, érted? Csak azt láttam, ahogy hozzád ér...sajnálom - őszintén magyaráztam el a lánynak, hogy mi történt, legalábbis próbáltam neki elmondani mindent, bár jól tudtam, hogy ez még nem ok arra, hogy csak úgy nekiessek a haverjának. Nem is tudtam a szemébe nézni, csak lehajtottam a fejem, s vártam az ítéletet. Megérdemeltem volna, hogy ott hagyjon, hisz csúnyán viselkedtem vele is, meg a haverjával is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Dana

Tényleg ostobán viselkedtem, sőt, azt is mondhatnám, hogy bunkón és agresszíven kezeltem egy félreértést, de nem akartam azt, hogy Dana így könyveljen el magában, s hogy ezzel véget is érjen a kapcsolatunk. S ugyan nem szerettem leterhelni az embereket a saját ügyes-bajos dolgaimmal, de azt gondoltam, hogy jelen helyzetben ez az egyetlen lehetőségem arra, hogy megértessem Danával azt, miért is viselkedtem olyan idióta módon. Félő volt, hogy ha semmit sem mondok, akkor faképnél hagy, emiatt őszintén elmeséltem neki mindent, ami nyomasztotta a lelkemet.
- Igen, legalábbis egy időre, mert ő és az új nője most úgy döntöttek, hogy utazgatni akarnak. Félek, hogy ez nem tenne jót a húgomnak, és attól is rettegek, hogy ha úgy döntenek, hogy letelepednek valahol, akkor talán soha többé nem látom őt - sóhajtva fűztem hozzá még gondolaaimat a lány szavaihoz, aki úgy tűnt, hogy megért engem.
- Tudom, emiatt is cink, hogy rosszat gondoltam, tényleg sajnálom - sóhajtva mondtam a szavakat, miközben lehajtottam a fejemet, s amikor megölelt, én is átöleltem őt a karjaimmal. Jól esett a közelsége, a megértése, s hogy a történtek után nem hagyott csak úgy magamra, pedig megérdemeltem volna.
- Rendben Dana, annyira jó, hogy itt vagy most - súgtam az ölelésébe, jól esett a csókja, s a kedvessége. Közben a szemeibe is belenéztem, hogy ezzel is jelezzem felé, tényleg megbántam azt, amit a barátjával műveltem.
- Igen, igazad van...de tényleg totál nem láttam az idegtől - ez ugyan nem volt magyarázat a tetteimre, de ettől még így történt. A lánynak viszont igaza volt abban, hogy így nem viselkedhetek, s persze nem is állt szándékomban.
- Oké, persze. Menjünk is, de te se haragudj - visszacsókoltam Danat, hogy így engeszteljem őt ki, majd ha engedte, kézen fogtam, s úgy sétáltam vele vissza az erőnlét termébe, ahol szerencsétlen srác a padon ült, kezében egy törölközővel, amivel az arcát törölgette.
- Hé Gergő - eszembe jutott, hogy hívják a srácot, így megszólítottam, ő azonban felpattant a padról, s dühösen fúrta pillantását a tekintetembe.
- Mi van, mit akarsz?- homlokát ráncolva, támadóan reagált, de nem csoda, hisz korábban eszement módon estem neki. Gergő persze észrevette, hogy Dana kezét fogom, ettől függetlenül még mindig idegesnek tűnt.
- Ne haragudj az előbbiért, nagyon félreértettem, sajnálom. Remélem, hogy nem haragszol - hogy komolyan vegyen, még a tenyeremet is kézfogásra nyújtottam felé, rajta azonban látszott, hogy habozik, s még Danára is rápillantott, mintha tőle várna valamiféle pozitív visszajelzést. Végül aztán, csak kezet fogott velem a gyerek.
- Oké, elnézve. De tudd, hogy nem akartam Danától semmi olyat, amire gondolsz, mi csak barátok vagyunk - talán úgy érezte, hogy ezt még hozzá kell fűznie, s azt hiszem, nekem is erre volt szükségem, hogy ne agyaljak a továbbiakban kettőjükön. Szavaira biccentettem, mire a srác fogta a vizét, s visszahúzta mancsát az enyémből.
- Bocs Dana, de én most lépek, még át kell olvasnom egy vizsgaanyagot. Szevasztok - a lánytól barátian elköszönt, majd tovább is állt.
- Tök hülyének érzem magam - sóhajtottam fel Dana mellett, majd letelepedtem a padra, s a fejemet a falnak döntöttem, onnan kémleltem a lány íriszeit.
- Most totál hülyének néz a haverod, és tutira a baráti körödben mindenki utálni fog. Majd elterjed, hogy egy vadállat vagyok...- nagyon nem örültem annak, hogy így alakult ez a délután, s már bántam azt, hogy ilyen meggondolatlanságot követtem el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Dana

- Nem kell rájuk hatnom, a nagybátyám jófej, egy ideig náluk lakott anyám és a húgom. Itt leginkább az a baj, hogy amikor nyáron anyám távozott közülünk...-itt egy pillanatra elakadtam, mert még mindig nehéz volt erről beszélni, sóhajtottam egyet, majd folytattam -...szóval azután apám lett hivatalosan is a gyámja, így meg van kötve a kezünk, ezért olyan nehéz ez az egész - gondterhelten meséltem el a problémákat a lánynak, akivel furcsa mód már kezdetek óta meg tudtuk beszélni a gondjainkat, s aki mindig megértett, néha még csak félszavakból is.
- Komolyan lelépett? De miért? - Dana próbálta átérezni a helyzetem, s még egy történetet is elmesélt nekem a saját családjával kapcsolatban. Nagyon meglepett ez, mert úgy tudtam, hogy jóban van a testvérével, de azt nem gondoltam volna, hogy az idősebbik lány ott hagyta őket. - Mi volt az oka, hogy elment? - őszinte érdeklődéssel pillantottam kékjeibe, aztán, ha engedte, még magamhoz is öleltem, egyrészt hogy szomorúságát csillapítsam, másrészt azért is, hogy így kérjem bocsánatát a korábbi kirohanásomért. Szerencsére nagyon megértő volt velem, nem kellett hosszan magyarázkodnom, abban viszont igaza volt, hogy a barátjának minimum egy bocsánatkéréssel tartozom.
Ezt rendeztük is, ahogy visszatértünk a terembe, s bár látszott a srácon, hogy kissé bizalmatlan, Dana végett mégis csak hajlott arra, hogy kezet fogjon velem, s elnézze a korábbi baklövésemet. Ettől függetlenül volt bennem némi félsz, hogy majd rossz hírek terjengenek rólam a lány baráti körében, ami nem lett volna túl jó kezdést, tekintve, hogy még csak rövid ideje jártunk.
- Jó oké, szerintem sem tűnik olyannak, csak tudom, hogy hülyén indítottam, és azt is tudom, hogy az embernek milyen fontosak a barátai, mert számomra is fontosak a barátaim, és lehet ha azt mondanák, hogy hé te Soma, kétszer is gondold át, mert flúgos a csaj, akkor lehet hogy elgondolkodnék a dolgon. És ki tudja, lehet, hogy a te barátaid is duruzsolnának neked... - ebben persze nem lehettem biztos, de amennyire lehangolt voltam a húgom végett, ebben az állapotban elég negatív gondolatok törtek fel az elmémben.
Fejemet közben megemeltem, amikor láttam, hogy mellém telepszik, majd én is nyújtóztam felé, hogy magamhoz húzhassam őt, s fogadtam is apró csókját. Jól esett, hogy a történtek ellenére így mellettem állt, pedig megtehette volna azt, hogy elsétál a haverjával.
- Igen, emlékszem arra az estére - feleltem egy szemtelen mosollyal, de nem csak a lány dühe miatt voltak emlékeim, sokkal inkább azon emlékképek kúsztak elém, melyek a csárdában történtek. Erre óhatatlanul is egy szemtelen mosoly ült meg az arcomon.
- Igazán dögös voltál akkor este...és...- az utóbbi gondolatokat már csak a lány fülébe súgtam, hogy ő hallhassa, közben lábán is végig simítottam, s ha értette a célzást, akkor rávigyorogtam.
- Visszatérve egyébként Saci tényleg jó feje, nem veszi ezeket a dolgokat mellre, egész laza lány. Ő egyébként Gáborral kavar, legalábbis szerintem tuti, hogy van köztük valami, csak titkolják, de ne kérdezd hogy miért. Pedig szerintem összeillenének - meséltem a lánynak, immár sokkal jobb kedvem volt, mint mielőtt találkoztunk.
- Benedek viszont, szerintem ő tuti rád hajtott volna, mert emlékszem, még a buliban meg is jegyezte, hogy milyen jól nézel ki. Tényleg, neked tetszik Benedek? - kíváncsian tettem fel a kérdést, mert biztos ami biztos, fel akartam mérni Dana véleményét a barátaimról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Dana

Jó volt a problémákat megosztani egymással, én is elmondhattam Dananak a családommal kapcsolatos félelmeimet, s ő is el tudta nekem mondani azokat a sérelmeket, amik a nem is olyan távoli múltban érték őt. Ahogy mesélt, úgy egyre jobban megismertem a családját, köztük a nővérét is, akiről már nem először hallottam, s egyre inkább körvonalazódott előttem a leányzó.
- Tehát nagyjából olyan, mint te - mosolyodtam el haloványan, mert Dana is lázadónak tűnt a szememben, s ő sem volt éppen egy mintagyerek. Ezzel talán nem sértettem őt meg, s még az is lehet, hogy a megállapításomon együtt nevettünk. A hallottakat azonban nem tudtam szó nélkül hagyni, s kicsit komolyabb hangvétellel reagáltam.
- Én is megértem őt, ha egy szülő nem tudja megfelelően kezelni a gyerekét, ha rá akarja erőltetni a saját dolgait, az nem vezet jóra. Mondhatni elűzték őt, sajnálom, hogy ez történt nálatok. Csodálom, hogy te egyáltalán elviseled ezeket a megkötéseket...vagy téged nem érdekelnek a mugli dolgok?- kíváncsian tettem fel a kérdést, s belegondoltam abba, hogy vajon a szülei mit szólnának ahhoz, ha megtudnák, hogy egy félvérrel randizgat a lányuk, akinek az apja egy szimpla mugli. Se több, se kevesebb.
- Vajon engednék, hogy találkozgass velem? - kíváncsian pillantottam a lányra, tényleg érdekelt az, hogy mit gondolhatnak a szülei rólunk. Dana egyáltalán nem tűnt sznobnak, de ha a szülei az aranyvérűek felső rétegét képviselték, akkor el tudtam képzelni azt, hogy rám hogyan néznének.
Az ölelés, s a csók után a gondolataink egész más irányba kalandoztak el, visszaemlékeztünk az első együtt töltött éjszakánkra, ami talán mindkettőnk arcára játékos mosolyt csalt. Néhány másodperc erejéig nem is szólaltam meg, csak fürkésztem a pillantását, könnyedén eltudtam merülni a tekintetében. Aztán szóba jött, hogy hasonló a habitusunk, s hogy bizony Saci egész jól kezelte Dana indulatait.
- Majd szervezek közös programot, hogy jobban megismerjétek egymást - dobtam be az ötletet, s érdeklődve hallgattam a lány véleményét a barátaimról. Úgy tűnt, hogy hasonlóan látja Saci és Gábor helyzetét, de ennél egy fokkal jobban érdekelt az, hogy vajon mit gondolhat Benedekről. Ha bulizni jártunk, tíz lányból minimum ötnek Benedek jött be, s mivel a haveromnak is tetszett Dana, motoszkált bennem a kíváncsiság, hogy mi lett volna, ha előbb vele találkozik.
- Háát csak úgy kíváncsiságból - rámosolyogtam a lányra, a féltékenységgel kapcsolatos kérdésére csak megráztam a fejem.
- Nem vagyok az, tényleg. Csak érdekelne, hogy mi lett volna, ha mondjuk akkor látsz mindkettőnket először - tényleg nem hagyott nyugodni a gondolat, így kíváncsian fúrtam tekintetem a lány szemeibe. Aztán egy kicsit le is fagytam, s talán még azt is észrevehette a lány, ahogy értetlenségemben összeráncolom a homlokomat, ugyanis mondhatni teljes komolysággal kezdett áradozni Benedekről. Nem mondom, hogy ezt nem vettem egy kicsit legbelül zokon, de mindez csak addig a pillanatig tartott, míg a lány le nem leplezte magát előttem.
- Hogy mi??? Teeee - nevetve ráztam meg a fejem, ahogy kibökte, hogy mennyire nem volt neki szimpatikus Benedek. Ettől valamelyest megkönnyebbültem, bár azért annyira nem voltam megijedve, hisz azért volt annyi önbizalmam, hogy tudjam, bejövök Danának.
- Józanul egész normális, de tényleg. Áh, más az etalon? Olyan hm, magas, barna, szexi mosollyal? - vigyorogva próbáltam saját magamat körülírni némi pimaszsággal, majd hirtelen az ölembe kaptam őt, s elkezdtem össze-vissza csikizni, ott ahol csak értem, egészen addig, míg a terem végéből valaki be nem szólt nekünk, hogy kissé hangosak vagyunk és zavarjuk őket az edzésben.
- Áhhh hangulatromboló - jegyeztem meg Danának a srácra utalva, majd a füléhez hajolva belesúgtam egy kis pajzánságot, s szemtelenül rámosolyogtam. - Nem surransz be hozzám ma?   

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Dana

- Ó értelek, tehát a szüleid csak rájöttek arra, hogy mekkora hibát vétettek- hümmentettem egyet, kár hogy korábban nem gondolkodtak, mert emiatt elüldözték az egyik lányukat, de szerencsére azért még időben kapcsoltak, legalábbis Dana elmondása szerint. Nem voltam túl jó véleménnyel egyébként a szüleiről, még szerencse, hogy azért néhány pozitív dolgot is említett róluk, mert így legalább kiegyenlítődött bennem az a bizonyos mérleg.
- Ezt jó hallani, hogy nagy a szívük, azért talán még sem olyan vészes a helyzet - mosolyogtam rá, majd megterveztük, hogy mind a ketten rendezünk egy-egy közös baráti találkozót. Kicsit furcsa volt számomra ez a helyzet, mert elég rég nem volt már komolyabb kapcsolatom, s egyelőre nem tudtam azt sem, hogy a srácok hogyan is viselkednének Danával. Bár, a legutóbbi bulinál Saci kezet nyújtott felé, így talán még sem volt ez olyan veszett ügy.
- Ne is foglalkozz vele, biztosan csak irigy, amiért velem mókázol és nem vele - vágtam rá rögtön Dana megjegyzésére, majd a fejét inkább magam felé fordítottam, mint hogy a beszólogatót kémlelje, s hogy még inkább magamra vonjam a figyelmét, hosszan megcsókoltam, s csak ezután súgtam pajzán gondolataimat a fülébe.
- Ugye? Szerintem is az - mosolyogtam rá szemtelenül, majd kíváncsian vontam fel az egyik szemöldökömet, mert sejtelmem sem volt, hogy mégis mire gondolhat a lány.
- Igazán, és mégis mivel? - kérdeztem érdeklődve, miközben még mindig ölemben tartottam, s tenyereimet a combjára csúsztattam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Dana

- Ne, neee most már mond el, kíváncsivá tettél - nevetve fürkésztem pillantását, miközben tenyereimet a combjára csúsztattam, s közben próbáltam elképzelni, hogy vajon mi is lehet az a meglepetés, amiről beszél. Elképzeléseim persze voltak bőven, meg vágyálmaim is, de azért is érdekelt, hogy Dana vajon mivel készülhetett nekem.
Csókját kiélvezve néhány másodperc erejéig abba maradt köztünk a beszélgetés, közben tenyereimet átcsúsztattam a derekára, majd átfontam karjaimat mögötte, s úgy húztam kicsit még közelebb magamhoz. A teremben lévőket valószínűleg már zavarta a párosunk, egyesek talán irigykedve néztek minket, de olyanok is akadtak, akik szimplán csak nem bírták elviselni mások jókedvét.
- Akkor mutasd meg - szemtelenül szólaltam fel, s mielőtt még válaszolhatott volna, újra lecsaptam az ajkaira. Csak ezt követően jeleztem, hogy fel is állhatnánk, majd ezúttal már állva vontam magamhoz közelebb, miközben tenyereimet az arcára futtattam.
- Akkor jössz? - szemtelenül néztem rá, s ha bólintott, akkor becsempésztem őt a mestertanonci szállásomra, hogy megmutassam, hol is töltöm az estéimet nagy magányosan. Ha még sem volt kedve csatlakozni hozzám, akkor viszont visszakísértem őt a saját házáig, ahol hosszú csókkal búcsúztam tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Erősebb lökés érte a hátamat, s mintha tompán hangfoszlányok kúsztak volna a hallójáratomba. Kellett néhány másodperc, mire az ájultságból felocsúdva, érzékelni tudtam a női hangot, s értelmezni a hozzám intézett szavakat.
Ahogy felnyitottam a szemeimet, sötétség tárult elém, az orromat pedig bántotta az erőteljes madárürülék, a magvak, s a bomladozó patkánytetem egyvelege.
- Ó baszki - csúszott ki a számon, mert borzasztóan kellemetlen volt ez a bűz, ráadásul levegőtlen volt a helyiség, s valami rá volt húzva a fejemre, ami végett semmit sem láttam.
- Hol a viharban vagyok és..ajh..ne - ahogy rángatta a kezét, úgy mozdultak a csuklóim, így viszonylag hamar jöttem rá arra, hogy nem csupán nem láttam, de feltehetően hozzá voltam kötözve egy csajhoz. Igen, a hangjából ítélve lány volt.
- Ez aztán kurva vicces - dohogtam magam elé, miközben a nyakamat tekergetve próbáltam magam is megválni a fejemre húzott zsáktól. Az anyag amúgy is durva szálai birizgálták az arcomat, de nagy nehezen sikerült leerőltetnem fejemről a börtönt.
- Mi a ...- huhogás törte meg a csöndet, talán még szárnycsapást is hallottam, s ezt követően egy apró tollpihe szállott le a magasból, közvetlenül elszáguldva az orrom mellett.
- A jó éé hááháááápccci - tüsszentenem kellett. Nagyszerű, ennél jobb helyre nem is kerülhettünk volna, mint a Bagolyházba.
- Mit szólnál, ha valahogy egyszerre ficánkolnánk, akkor talán sikerülne kibújtatnunk a csuklónkat..hogy is hívnak? - a fejemet oldalra fordítva próbáltam rájönni, hogy ki a hölgyemény, közben serényen azon küzdöttem csuklóim munkájával, hogy lazuljon az a kötél.
- Egyébként meg mi történt? Arra még emlékszem, hogy ott voltunk mindannyian annál a teremnél, de azután, hogy megitatták velünk azt a löttyöt, se kép, se hang - érdekelt, hogy mire emlékszik a csaj, s hogy mit gondol, miért kerülhettünk ilyen szituációba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A nagybátyámék szomszédságában lakott Roland, akivel gyerekkorom nyarait töltöttem, s mondhatom, hogy az egyik legjobb barátom lett a muglik közül. Ő tényleg jó arc volt, de a varázsvilágról nem sokat tudott, s ez így volt szép és jó. Néha azért kicsit nehezemre esett az, hogy nem mesélhetek neki erről, hisz mégis csak jóban voltunk, és úgy időnként kibukott volna belőlem a dolog, de aztán mindig emlékeztettem magam arra, hogy mugliknak ilyenekről nem beszélünk, meg addig jó, amíg nem tud róla. Ki tudja, hogyan fogadná, ha rájönne, hogy varázsló vagyok. Valószínűleg kiakadna, vagy nem hinne nekem és lebolondozna. Emiatt inkább nem is meséltem soha Rolinak erről, akihez épp készülődtem erre a hétvégére, mert úgy döntöttünk, hogy beiktatunk egy jó kis bulit a szülinapjára.
Elvileg kilencre beszéltünk meg találkozót, a vonatom meg kicsit előbb futott be, így volt még egy kis időm, hogy bóklásszak a városban, megnézzek néhány kirakatot, s beverjek egy jó kis burritot az egyik mexikói kajáldában.
Budapestben ezt szerettem leginkább, az éttermek változatosságát, meg azt a nyüzsgést, ami például Bogolyfalváról hiányzott. Éppen komótos léptekkel közelítettem a TexMex nevű gyorsétterem felé, amikor a közeli lámpák fényében kiszúrtam egy női alakot, meg egy férfit. Ebben igazából nem volt semmi különös, az viszont már nem kerülte el a figyelmemet, hogy a csaj milyen hangerővel szólt rá a pasasra.
Valami zsigeri dolog volt ez nálam, általában megéreztem, ha a nők bajban vannak, s valamiért azt súgták az érzékeim, hogy ez a csaj is tuti egy fölös koloncot kapott a nyakába.
Sietve körbe is pillantottam, hogy nehogy elcsapjon egy sárga taxi, majd átloholva a piroson, feléjük szaporáztam a lépteimet.
- Áh szia drágám, bocs, hogy késtem - szóltam hozzá a csajhoz, miközben tekintetem a pillantásába fúrtam, s lopva kacsintottam felé, hátha veszi a lapot.
- Te meg mit akarsz a csajomtól, mi? - szúrós pillantással néztem az alakra, aki döbbenten nézett ránk, s látszott, hogy végig szánt a bosszúság az arcán. Valószínűleg arra gondolt, hogy ezt most jól beszívta, én meg arra számítottam, hogy talán bunyómentesen letudjuk ezt a dolgot. Verekedni nem akartam, mert a rendőrök elég hamar előállították az embert Pest utcáin, a pálcámat meg megint csak nem ránthattam elő, mert azzal teljes káoszt okoztam volna, s egy örök életre elvágom az auror tanulmányaim. Maradt hát a blöff, s a csaj felé felkínált karom. Mert ha elfogadta, akkor vele együtt kanyarodhattam tovább, hogy magunk mögött hagyjuk azt a nem túl bizalomgerjesztő csávót. Ha a csajszi - akinek a vonásai egyébként roppant ismerősnek tűntek -elfogadta a karomat, s velem tartott, halkan súgtam felé.
- Csak sétálj, és csinálj úgy, mintha a pasid lennék. Közben meg elmondhatod, hogy ki ez az alak, és miért zaklat. Ja igen, és hogy meddig kísérjelek, ahol már biztonságban éreznéd magad - nem sok választást hagytam a lánynak, persze, még mindig választhatta azt az alakot, aki még a távolból is őt kémlelte, ez szinte egész biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Merlinnek hála, a lány sem volt ostoba, így élt a kínálkozó lehetőséggel, s még időben kapcsolt ahhoz, hogy közös erővel lerázzuk a zaklatóját. Bevallom, az elején azért tartottam attól, hogy a végén még belefutok egy pofonba, s rendőrért kiált, de szerencsére ez nem történt meg, s úgy tűnt, hogy tetteim mögött látta a jó szándékot. Az az alak viszont úgy nézett ránk, mintha szíve szerint kettéhasítana bennünket. Feltehetően nem viselte jól az elutasítást, s azt hogy a csajt hidegen hagyta.
Sarkon fordulva hagytuk magunk mögött az alakot, közben sikerült elcsípnem a fiatal nő mosolyát, s ha belém karolt, egy kicsit még közelebb is vontam, csak a látszat kedvéért.
- Áh, értelek - egy kicsit azért feljebb szökött a szemöldököm, mert a közös fotó és aláírás kérés kicsit szokatlan udvarlási formának hatott, s nem is értettem, hogy miért is szállt rá ez a pasas ennyire erre a nőre. Aztán egy kicsit gondolkodóba estem, hisz miért is kérnének tőle aláírást meg fotót, hacsak nem híres? S ami azt illeti, a vonásai még nekem is ismerősnek tűntek, csak épp nem tudtam hova helyezni a hölgyeményt.
- Öh, tessék?- a gondolataimból a lány motyogása szakított ki, igaz nem hallottam, hogy mit mormolt, de talán addig jó, míg nem tudom.
- Ugyan, igazán nincs mit. Van egy kishúgom, és ha őt akarná valaki bántani, széttépném. Meg amúgy is...tisztán látszott az, hogy zaklat téged az a fickó, nem hagyhattam ezt csak úgy - jól esett ugyan, hogy megköszönte, annak ellenére, hogy úgy gondoltam, ez minden ember kötelessége lenne, ha ilyen helyzettel találkozna.
- Igen, tudod az ilyenekkel jobb vigyázni, némelyik nagyon rámenős - jegyeztem meg, hisz láttam ennél cifrább esetet is.
- Ami azt illeti, épp ide akartam beülni ebbe a mexikói kajáldába, mert már ezer éve nem ettem buritot, szóval, ha van kedved, ülj be velem - tettem javaslatot a közeli gyorsétteremre, s ha a lány beleegyezett, akkor arra vettem az irányt.
- Egyébként bocs, ha megkérdezem, de baromira ismerősnek tűnsz és egyszerűen nem jövök rá, hogy honnan. De talán...várj - kviddics. Áh, nem lehet, nem hiszem, hogy ő az a lány. De mégis hogy kérdezzek rá? Ha kiderül, hogy mugli, akkor elszólnám magam.
- Öhm, véletlenül nem sportolsz valamit? - ezzel talán még nem okozok galibát, de aztán ki tudja. Mindenesetre, kíváncsi voltam arra, hogy mégis honnan a fenéből lehet olyan ismerős ez a lány.