36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony
Bagolyház - Szávai Eliza hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 23. 10:00 | Link

𝐹𝒶𝓇𝓀𝒶𝓈 𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁

Igazán nem értem, kinek állhat érdekében, hogy a cuccaimat szanaszéjjel szórja, rejtse, dobálja a kastélyban. A pöttyös zoknim, és a zöld garbós fölsőm most találtam meg az elhagyatott mosdóban, és az alagsori folyosón az egyik festményen. Szó szerint, mert szerencsétlen le volt vele takarva. Mikor levettem, Sir...Sir izé, vagy kicsoda, még engem cseszett le,hogy nem kéne szanaszét hagynom a dolgaim. Mikor próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez nem egészen így történt, semmi közöm a dologhoz, és én is nagyon szeretném tudni, ki volt az, azt mondta nem illik hazudni. Megkérdeztem, ki volt az, aki letakarta, de erre csak annyit felelt, nem tudja, mert még aludt, mikor rá került. Elrebegtem egy remeket, és tovább eredtem. Ma hajnalban arra keltem ugyanis, hogy a ruhás fiókom háromnegyedének nyoma veszett. Valaki láthatóan felforgatta, és a java részét elrejtette, úgy tűnik a kastély különböző helyein. Azért remélem a fehérneműimet nem találja meg senki, azokból is vitt az az átkozott. Bárhol lehetnek, bárhol lóghatnak. Folyosón, könyvtárban, konyhában a fiókban, festményeken, tantermekben. El sem tudom képzelni, mi lenne, ha az egyik órán látnám meg, amin épp fel van lógatva egy melltartó, egy nadrág...megrázom a fejem, hiszen, ááá, oda azért biztos nem került. Szomorúan, lassú léptekkel szedem felfelé a lépcsőfokokat. Ez az évem ugyanis eddig nem a legjobb. Zsóka az ispotályban, eddig még nem kaptam anyától választ, hogyan is került Zsóka kocsiba, aztán meg itt van ez a ruha mizéria. Fancsali képemmel lassan felérek a bagolyházba. A gerendákat kémlelem, hátha ott rejtőzik egy ruha, póló, bármi, ami az enyém. Óvatosan, lassan teszek egy kört, és ki is szúrok egy sálat. Egy bökkenő van. Túl magasan van. Pálcámért nyúlok, hogy leszedhessem. Elrebegekek egy gyors Vingardium Leviosat. A sál rögtön meg is emelkedik, de..de...
-Aj, ezt nem hiszem el.
Ez a bűbáj ugyanis oldalirányba nem mozgatja a lebegtetett dolgot, így a sálam megakad a gerendába újra, és újra. Remek. Pompás. Sőt egyenesen fantasztikus.
-Nos, melyik bűbájos bagoly lesz az, aki segít nekem lehozni a sálam?
Odamegyek az egyik szimpatikus bagolyhoz, és megvakargatom a fülét. Ha kicsit gügyögök neki, talán segít nyomoronc kis helyzetemen....de semmi.
-Figyi, ha lehozod, kapsz tőlem valami finomságot. De csak akkor, ha most felrepülsz szépen, és lehozod a sálam. Semmi. Kérdőn nézek a többi bagolyra, valamelyikük csak megszán engem.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 23. 20:57 Szál megtekintése

Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 24. 15:31 | Link

𝐹𝒶𝓇𝓀𝒶𝓈 𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁

Nyilván egyik bagoly sem reagál rám, mondhatni azt is, teljesen ignorálnak. Csalódottan sóhajtok egyet, mikor belép valaki az ajtón. Biztos új, mert tátott szájjal bámulja a helyiséget. Egy szúrós pillantás vetek a mellettem lévő bagolyra, aki persze semmi veszi pillantásom, és odébb is repül. Köszi, tényleg köszi a semmit.
- Szia, á, nem zavarsz, csak a ruháim....Szóval én meg Szávai Eliza. De inkább csak Liza.
Kezet rázok vele, aztán rájövök, hogy eeddig tényleg, még senkivel nem is ráztam itt kezet. Bénán tartom az ölemben a zoknim meg a zöld kis fölsőm, igyekszem minél kisebbre gyúrni őket, de teljesn láthatatlanná nem tudom tenni. Ekkor a szemtelen bagoly újra feszáll, a vállamon megtepeledik, és a fülembe csíp egyet, mintha most venne revansot, amiért csesztetem. Vagyis ő csesztetésnek veszi gondolom, pedig csak egy kis segítséget kértem.
-Au , most már hagyj békén! Dühösen hessegetem el, és a fülemet masszírozom. -Bocsi, épp az őrületbe kergetenek. Kicsi a doxy, de harap. Kedvesnek tűnik, és pontosan tudom milyen kicsit elveszettnek lenni, én kábé folyton az vagyok, de azt hiszem, ez a személyiségemből is fakad, a körülmények csak picit rásegítenek. Már jobb a helyzet, mint modjuk pár éve, de azért a baj az szeret engem.
- Ó, persze. Szóval a levelezés. Ne aggódj, nem bonyolult. Ha kész a levél, meg van címezve, akkor rákötöd eg bagoly lábára, és ő elviszi. Én kicsit paranoiás vagyok, és a levére is ráírom a pontos címet, és a bagolynak is elmondom, hogy véletlenül se tévedjen el. De elvileg elég az egyik, a bagoly tudja a dolgát.   Ja, már ha nem egy kis rohadék, de ezt már csak magamnak mondom, némán. Ahogy befejezem a mondani valóm, a bagoly felszáll a gerendára, éppen a sálam mellé. Szépen lassan bólogatok neki, igen azt kéne onnan lehozni. Kezemmel inet a bagolynak és próbálok kedves képet vágni hozzá, hátha hátha. Várok. Semmi. Csak néz a nagy szemeivel, ide oda forgatja a fejét.
- Most tényleg, szerintem direkt provokál. Csak tudnám mit vétettem ellene. De mindegy. Szóóóval őt szerintem ne válaszd, ma nincs segítő kedvében, a levelet biztosan Loch Nessbe vinné, vagy beleejtené egy mocsárba. Körbe nézek, valami kedvesebb bagoly felé. Teszek egy két lépést egy hóbagoly felé. - Hát, mondjuk ő. Mutatok  kis fehérkére, aki csak pislog ide oda.- És mikor érkeztél? Talárt nem látok rajta, a házának színét sem, így tovább kérdezgetem. -Melyik házban vagy? Én kivételesen talárban vagyok, és egy navine sál is lóg a nyakamban, amit mondjuk szeretek, mert a sárga jól áll, és a sál is olyan jó meleg. Leülök az egyik kisebb gerendára, addig úgyse megyek innen, amíg a fönti sálat valahogy le nem varázsolom. Hosszú nap lesz ez, nem rövidebb a tegnapinál. Az  is  lehet, hogy valaki megsajnált nagy sóhajtozásaim miatt. Egy kisebb huzat keletkezik, és a csinos kis sálam a szél hatására mit csinál? Na mit? Igen, igen. Leesik. Pontosan a fejemre. Igen, ezt tulajdonképpen pont így akartam.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 24. 22:57 Szál megtekintése

Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 28. 10:49 | Link

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁


A baglyok olyan...szeszélyesek. Szeszélyesek, igen. Egyszer mint a jó kisgyerek, szó nékül teszik a dolgukat, olyankor mindig megjutalmazom, a következő nap meg mintha valami kisördög bújt volna beléjük, folton ellent mondanak nekem. Most sem én voltam a ludas, hiszen még a kis füle tövét is aranyosan megvakargattam neki.
- Nem, épp az ellenkezője történt. Ők bosszantottak fel kicsit.
 Legyintek. Szűkszavan és kissé hadartan válaszolok, mert eszembe jut, hogy akár az egyik alsóneműmet is szorongathatnám. Már épp kezdett arcom vörösleni, de a fiú könnyített a helyzetemen a baglyos dologgal, amit én titokban magamban meg is köszöntem neki. A bagoly bevált, amint a fiú elmondta az utasítást, fogta magát, és útnak is eredt. Rámosolygok Marcellra. - Na úgy látom, ez már megy is. Közben azt a következtetést is levontam, hogy eddig mugli környezetben nevelkedett. Az elején, amikor ide kerültem, kicsit szokatlan volt, hogy akikkel találkoztam, azt se tudták eszik e vagy isszák a varázsvilágpt. Na jó a könyvekből, fantasykból persze, de még tapasztalatlanok voltak. Most már egészen jól megszoktam, és én sem ujjongok tapsikolva, hogy fúúú, mugli világ, de érdekes, mesélj már. Ha valamiről még nem hallottam, nyilván kerek szemekkel érdeklődök felőle, de csendesebben, nyugodtabban. El is meséli, hogy a héten érkezett, és rellonos. Nocsak. Az órákon kívül eddig nem igazán csevegtem rellonosokkal, csak egy lánnyal a kávézóban, aki kimondottan emlékeztet Anett kuzinomra. Még a mimikája, meg ahogyan beszél, csak Anett kuzin kicsit magasabb. Na de mindegy is. Mosolygok kedvesen, hogy felismerte a házam logóját, színét. Lepillantok a taláromon lévő jelvényre.
-Igen, Navine. Az előző tanévben jöttem. Pontosabban a tanév vége felé, előtte otthon tanultam....családi okok miatt.
Nem hiszem, hogy bele kéne kezdenem anya és Zsóka betegségébe. Az, hogy Hunornak elmondtam, jól esett, mert akkor mondtam ki először. És ki is kellett mondanom. Nem is Hunronak, inkább magamnak. De azóta még csak nem is gondoltam erre. Kimondani pedig megint nem akarom egy ideig. Még mindig megvisel ez az egész. Néha éjszakánként a takaróba burkolózva gondolkodom. Sok mindenen, többek között ezen az időszakon. Az immár az ölemben fekvő sál végeit csavargatom ujjaim között.
-Hát ö.. Körbenézek,közben nem e jött még valaki, majd miután látom, hogy csak ketten vagyunk, veszek egy mély levegőt, és beavatom.
-Szóval az van, hogy valaki nagyon viccesnek gondolta, hogy elveszi az összes ruhám az éjszaka közepén, és a kastély különböző pontjában szórja szét. Gyakorlatilag bárhol lóghat egy egy ruha, sapka, zokni,és...és egyéb ruhadarabom. Igyekszem a mondnandóba nem belepirulni, és azt hiszem sikerül is. Egyébként ha én mástol hallanám ezt a sztorit, lehet a képébe röhögnék, mert annyira...abszird. De tényleg. Ez az egész egy teljesen hülye, abszurd helyzet. Nyilván nem mással történik ilyen, hanem Szávai Elizával. Velem. Vicces nem? Mentő kérdés, mentő kérdés...
-Na és eddig hogy érzed itt magad? Vannak itt ismerőseid?
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 28. 14:57 Szál megtekintése

Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 1. 13:02 | Link

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁


Mivel is mivel is...ja igen, azzal, hogy egy tetves kérést nem teljesítenek, mikor én a lelkem is kiteszem! Mondanám, ugye, de inkább finomítok a reakciómon.
- Egy egyszerű kis szívességet szerettem volna kérni tőlük. Vagyis kértem is, de inkább úgy tűnik rajtam mulatnak. Megrándítom a vállam, aztán valahogy, ahogy így belegondolok, kissé valóban mulatságos az egész. Hadd mulassanak hát ők is. Genyó dolog, de néha tényleg kicsit vicces más nyomora. Nem is nyomora, inkább csak a bénázása. Ahogy így ülök a ruháimmal, és mesélem a sztorit Marcellnak, a dühöm valahogy alább is hagy. Lehet, el is engedem ezt a harag részét, és a ruhadrabjaim megkeresésére koncentrálok. Amikor nagyon dühös vagyok, vagy szomorú, azt veszem éstre magamon, hogy olyan nagyon gyorsan el is fáradok benne. Az érzelmi túltelítődés lefáraszt. Jobban mondva a negatív érzelimi túltelítődés. Kicsit meglepődöm, amikor Marcell megköszöni, szememim kicsit talán ki is kerekednek, de a meglepődöttségtől egyben persze vidáman el is mosolyodom. - Ó, hát igazán semmiség. Örülök, hogy segíthettem! Remélem csupa jó hír repült most ki az ablakon. Meghálálni? Nohát...kerek kékjeimmel csak némán pislogok. Elég szokatlan ez a felajánlás egy zöldtől. Tetszik, hogy ilyen barátságos és nyit felém, de a meghökkenéstől hirtelen csak némán tátogok pár másodpercig, mielőtt sikerül megszólalnom.
-Ugyan, nem kell meghálálni, nem volt nagy dolog. Nem adtam érte a vérem vagy ilyesmi. De ha van kedved, meg időd, tarts velem egy séta körre a kastélyban. Futok még egy kört a keleti szárnyban, hátha. Ha szívesen beszélsz róla. Nem, nem szívesen. De gorombának sem szeretnék tűnni. Az ajkamba harapok. Belül kényelmetlenül érzem magam, ez a gombócnak nevezett valami itt van, és szorít. Nem fogom ilyenekkel terhelni szegényt, talán majd máskor. A múltam nem fog elfutni, megvár, bármennyire is rimánkodom érte, nincs akkora szerencsém. Az egyetlen ami megvédhetne, az egy elejtő bűbáj. Magamnak kell feldolgoznom, és csak idő kérdése, és sikerül is.
- Kedves tőled. Semmi nagy dolog, csak volt a családunkban egy betegség, így otthon segítettem a mindennapokban. De már semmi gond, itt vagyok, minden okés.
Igyekszem magam is elhinni, hogy csupán ennyi az egész, mert jól hangzik. Olyan megyőzőre sikerült hangosan kimondanom, hogy félig valóban el is hittem, hogy semmi gond. És ami azt illeti, már tényleg nins semmi gond, így igazat mondtam. Azt, hogy nem egy betegség, hanem kettő, és nem egy kis dolog, az egész család kissé belerokkant, nem kell tudnia. Egyelőre legalábbis. Nem tudok róla beszélni, sajnálom. Idővel.
- Nem, az előző év vége előtt jöttem. Aztán jött a szünet, és most újra itt vagyok. Ruháimat bepakolom a táskámba, hogy ne szorongasam tovább, mint egy félőrült csaj..- Genyóság, persze, de ötletem sincs ki volt. A navineben nem ismerek senkit, aki ilyenre képes lenne. Nem is vagyok biztos benne, hogy diák volt. De talán nem is számít. Hiányzik még pár...alsóneműm, meg harisnyám, pulóverek. De ha nem is lesz meg az összes, nem baj. Legyintek, felejtsük el, van ilyen. Nem túráztatom már többet ezen magam. Át is vezek inkább Marcellre, hadd ismerjem meg jobban. Idejön, és szegény rögtön egy balesettel kezdi. - Akkor még az a szerencse, hogy nem lett nagyobb bajod. Eddig fel sem tűnt a fején lévő kötés, amitől kicsit magamban el is szégyellem magam, hogy ennyire nem figyeltem a másikra. Összecsapom a két kezem. -Na, hát akkor hozzá tehetsz még egyet szerény személyemben. Eliza. Nehogy úgy maradjak meg benned, hogy a bolind ruhás baglyos csaj. Mosolygok rá bátorítóan. - Egyébként meg nekem sincs nagy baráti köröm. Nem vagyok egy kezdeményező típus. Sose voltam. Pedig nem zavarnak az emberek körülöttem. Bár igaz ami igaz, egyedül is nagyon szeretek lenni. Megnyugtató, olyankor töltődök fel igazán.
Szál megtekintése

Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 2. 22:54 | Link

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁

Talán majd legközelebb. Bólintok, hiszen ki tudja, lehet leszek én még jóban a baglyokkal. Ha nem is az összessel. Marci válaszából egy kis aggodalom hallatszik ki. Nem a legkellemesebb.- Hát, sajnálom. A legközelebbibe beleírhatnád, hogy képzeljétek, találkoztam egy bolondos fruskával, akinek az alsóneműi lógtak mindenhol, és baglyokkal veszekedett. Huh, képzelhetitek! Ha valami vidámat szeretnél belecsempészni, itt vagyok!  
Igazából van, amikor szeretek magamból kis bohócot csinálni. Mások kedvéért. Nem szeretem, ha valaki szomorú. Akkor, ha netán én is szonorú vagyok, inkább megpróbálom átfordítani jóra, viccesre. Tudom, hogy a szomorúsűgnak meg van a maga helye, feladata, de sosem árt mellé egy kis nevetés, hogy amikor egyedül vagy, önmagaddal a némasággal, akkor is fel tudj nevetni, vagy mosolyogni. Az elűzi a démonokat. Marci pedig olyasvalakinek tűnik, aki megérdemli ezeket a kósza ajándék kacajokat. - Szüleidnek írtál?
Tudom, hogy lehet, most én is belenyúltam valami kellemetlenbe. Eszembe jutott Rózi, akinek nem volt egyszerű köre szüleivel a varázsló dologban. Mugli világból hirtelen belecsöppenni nem kis dolog lehet. Nem kisebb a szülőknek sem. De bízom benne, hogy idővel minden mugli szülő megbékél a dologgal. A család az család. Tartson össze. Kusza világunkban egy kellemes otthon bázis. Ha ez a talaj meginog, onnantól minden nehezebb. - Ó, vacsoráig simán végzünk. Főleg mert éhes vagyok, és nem szeretem megvárokzatni a hasam. Közben pedig ha eszembe jut valami, kérdezz bátran. Nem mondom, hogy mindenre tudok is válaszolni, de igyekszem.   Az első napom első percei azzal teltek, hogy megtaláljam a hálókörletem. Egy festmény nagyon szívélyesen eligazított, csak épp az ellenkező irányba. Persze egy kis téblábolás után gyorsan megtalálam. Marci kérdése kicsit elgondolkkodtat. Igazából még nem gondolkoztam el ezen úgy igazán. - Hát..Szeretem az atmoszféráját, a környezetet. A faluban bóklászni ősszel, vagy csak a kasély előtti réten leülni egy padra. Néha kilopózni és édességet falni. Szeretem, hogy találtam barátokat. Azt is szeretem, hogy kicsit elkülönültem a családomtól. Én vagyok a nagytestvér, és otthon néha sok minden hárul rám. De itt... Egy pillanatra elhallgatok. Marcira nézek, aztán folytatom. - Szóval itt most csak Liza vagyok. Nem a nagytesó. Nem tudom érthető e, amit mondok. Neked vannak testvéreid? Tudom, hogy egy egyke élete más. Vagy ha nagyobb testvére van...milyen jó is lehet az! - Igen, igen, a cuccaim. Elnézünk a déli szárnyra?
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. november 18. 19:16 Szál megtekintése

Bagolyház - Szávai Eliza hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony