36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 23. 10:00 | Link

𝐹𝒶𝓇𝓀𝒶𝓈 𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁

Igazán nem értem, kinek állhat érdekében, hogy a cuccaimat szanaszéjjel szórja, rejtse, dobálja a kastélyban. A pöttyös zoknim, és a zöld garbós fölsőm most találtam meg az elhagyatott mosdóban, és az alagsori folyosón az egyik festményen. Szó szerint, mert szerencsétlen le volt vele takarva. Mikor levettem, Sir...Sir izé, vagy kicsoda, még engem cseszett le,hogy nem kéne szanaszét hagynom a dolgaim. Mikor próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez nem egészen így történt, semmi közöm a dologhoz, és én is nagyon szeretném tudni, ki volt az, azt mondta nem illik hazudni. Megkérdeztem, ki volt az, aki letakarta, de erre csak annyit felelt, nem tudja, mert még aludt, mikor rá került. Elrebegtem egy remeket, és tovább eredtem. Ma hajnalban arra keltem ugyanis, hogy a ruhás fiókom háromnegyedének nyoma veszett. Valaki láthatóan felforgatta, és a java részét elrejtette, úgy tűnik a kastély különböző helyein. Azért remélem a fehérneműimet nem találja meg senki, azokból is vitt az az átkozott. Bárhol lehetnek, bárhol lóghatnak. Folyosón, könyvtárban, konyhában a fiókban, festményeken, tantermekben. El sem tudom képzelni, mi lenne, ha az egyik órán látnám meg, amin épp fel van lógatva egy melltartó, egy nadrág...megrázom a fejem, hiszen, ááá, oda azért biztos nem került. Szomorúan, lassú léptekkel szedem felfelé a lépcsőfokokat. Ez az évem ugyanis eddig nem a legjobb. Zsóka az ispotályban, eddig még nem kaptam anyától választ, hogyan is került Zsóka kocsiba, aztán meg itt van ez a ruha mizéria. Fancsali képemmel lassan felérek a bagolyházba. A gerendákat kémlelem, hátha ott rejtőzik egy ruha, póló, bármi, ami az enyém. Óvatosan, lassan teszek egy kört, és ki is szúrok egy sálat. Egy bökkenő van. Túl magasan van. Pálcámért nyúlok, hogy leszedhessem. Elrebegekek egy gyors Vingardium Leviosat. A sál rögtön meg is emelkedik, de..de...
-Aj, ezt nem hiszem el.
Ez a bűbáj ugyanis oldalirányba nem mozgatja a lebegtetett dolgot, így a sálam megakad a gerendába újra, és újra. Remek. Pompás. Sőt egyenesen fantasztikus.
-Nos, melyik bűbájos bagoly lesz az, aki segít nekem lehozni a sálam?
Odamegyek az egyik szimpatikus bagolyhoz, és megvakargatom a fülét. Ha kicsit gügyögök neki, talán segít nyomoronc kis helyzetemen....de semmi.
-Figyi, ha lehozod, kapsz tőlem valami finomságot. De csak akkor, ha most felrepülsz szépen, és lehozod a sálam. Semmi. Kérdőn nézek a többi bagolyra, valamelyikük csak megszán engem.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 23. 20:57
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 23. 15:27 | Link

Szávai Eliza


Ahogy a legutóbbi sétája során megfogadta, ma már ült is szorgosan az asztalához Marci, hogy egy jól megfogalmazott levelet alkosson édesanyja számára. A célja az volt, hogy megnyugtassa őt, de közben szerette volna átadni azt is, amint az elmúlt pár napban megélt itt Bagolykőben. Nem volt könnyű dolga, hiszen még ő maga sem volt teljesen biztos benne, hogy mi is történik ebben az iskolában, és szeretett volna először tisztába kerülni a helyzetekkel, ezért erről inkább csak vázlatszerűen számolt be.
Nagyjából másfél órát töltött a papír fölé görnyedve, mire úgy érezte, hogy elégedett az eredménnyel. Nem volt könnyű az elválás az anyukájával, sokat vitáztak Marci konoksága miatt, de a fiú bízott benne, hogy hinni fog neki, és talán érdeklődik is majd felőle.
A félbehajtott levelet berakta egy borítékba, majd elindult a Bagolyház felé. Tegnap már megtudta az egyik háztársától, hogy csak fel kell menjen a Torony legtetetéje, és onnan könnyen meg fogja találni.
A sérülései miatt még mindig kicsit bizonytalan volt a járása, de érezte, hogy szüksége van a mozgásra. Kényelmes tempóban baktatott fel a hosszú lépcsősoron, míg fel nem ért a legtetetjére, ahol csodálatos látványban volt része. Még soha életében nem látott ennyi baglyot egy helyen.
Marci tátott szájjal nézett körbe a helyiségben, majd megpillantott egy nagyjából vele egykorú lányt, aki épp a gerendákat pásztázta, és valamit magyarázott a baglyoknak.
- Szia! Bocsánat, ha megzavarlak... Farkas Marcell vagyok! - Marci kezet nyújtott a lánynak. Ő maga is meglepődött, hogy milyen udvarias lett hirtelen, de ezen a helyen már annyi meglepetésben volt része, hogy lassan már semmin sem csodálkozik.
-Igazság szerint... Még új vagyok itt, és nem nagyon tudom, hogyan működik ez a levelezősdi. El tudnád mondani, hogy mit kell csinálnom ezzel?- mutatta a levelet a lány felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 24. 15:31 | Link

𝐹𝒶𝓇𝓀𝒶𝓈 𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁

Nyilván egyik bagoly sem reagál rám, mondhatni azt is, teljesen ignorálnak. Csalódottan sóhajtok egyet, mikor belép valaki az ajtón. Biztos új, mert tátott szájjal bámulja a helyiséget. Egy szúrós pillantás vetek a mellettem lévő bagolyra, aki persze semmi veszi pillantásom, és odébb is repül. Köszi, tényleg köszi a semmit.
- Szia, á, nem zavarsz, csak a ruháim....Szóval én meg Szávai Eliza. De inkább csak Liza.
Kezet rázok vele, aztán rájövök, hogy eeddig tényleg, még senkivel nem is ráztam itt kezet. Bénán tartom az ölemben a zoknim meg a zöld kis fölsőm, igyekszem minél kisebbre gyúrni őket, de teljesn láthatatlanná nem tudom tenni. Ekkor a szemtelen bagoly újra feszáll, a vállamon megtepeledik, és a fülembe csíp egyet, mintha most venne revansot, amiért csesztetem. Vagyis ő csesztetésnek veszi gondolom, pedig csak egy kis segítséget kértem.
-Au , most már hagyj békén! Dühösen hessegetem el, és a fülemet masszírozom. -Bocsi, épp az őrületbe kergetenek. Kicsi a doxy, de harap. Kedvesnek tűnik, és pontosan tudom milyen kicsit elveszettnek lenni, én kábé folyton az vagyok, de azt hiszem, ez a személyiségemből is fakad, a körülmények csak picit rásegítenek. Már jobb a helyzet, mint modjuk pár éve, de azért a baj az szeret engem.
- Ó, persze. Szóval a levelezés. Ne aggódj, nem bonyolult. Ha kész a levél, meg van címezve, akkor rákötöd eg bagoly lábára, és ő elviszi. Én kicsit paranoiás vagyok, és a levére is ráírom a pontos címet, és a bagolynak is elmondom, hogy véletlenül se tévedjen el. De elvileg elég az egyik, a bagoly tudja a dolgát.   Ja, már ha nem egy kis rohadék, de ezt már csak magamnak mondom, némán. Ahogy befejezem a mondani valóm, a bagoly felszáll a gerendára, éppen a sálam mellé. Szépen lassan bólogatok neki, igen azt kéne onnan lehozni. Kezemmel inet a bagolynak és próbálok kedves képet vágni hozzá, hátha hátha. Várok. Semmi. Csak néz a nagy szemeivel, ide oda forgatja a fejét.
- Most tényleg, szerintem direkt provokál. Csak tudnám mit vétettem ellene. De mindegy. Szóóóval őt szerintem ne válaszd, ma nincs segítő kedvében, a levelet biztosan Loch Nessbe vinné, vagy beleejtené egy mocsárba. Körbe nézek, valami kedvesebb bagoly felé. Teszek egy két lépést egy hóbagoly felé. - Hát, mondjuk ő. Mutatok  kis fehérkére, aki csak pislog ide oda.- És mikor érkeztél? Talárt nem látok rajta, a házának színét sem, így tovább kérdezgetem. -Melyik házban vagy? Én kivételesen talárban vagyok, és egy navine sál is lóg a nyakamban, amit mondjuk szeretek, mert a sárga jól áll, és a sál is olyan jó meleg. Leülök az egyik kisebb gerendára, addig úgyse megyek innen, amíg a fönti sálat valahogy le nem varázsolom. Hosszú nap lesz ez, nem rövidebb a tegnapinál. Az  is  lehet, hogy valaki megsajnált nagy sóhajtozásaim miatt. Egy kisebb huzat keletkezik, és a csinos kis sálam a szél hatására mit csinál? Na mit? Igen, igen. Leesik. Pontosan a fejemre. Igen, ezt tulajdonképpen pont így akartam.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 24. 22:57
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 26. 11:14 | Link

Liza


Amióta megérkezett Bagolykőbe, Marcinak minden nap felér egy csodálatos álommal. Újabb és újabb varázslatos dolgokat fedez fel, és egyelőre fürdik a felfedezés örömében.
- Helló Liza! Örvendek! -
A lány kedvesnek tűnik, bár kicsit érdekes, ahogy különféle ruhadarabokat szorongat a kezében, és közben egy szemtelen bagollyal vitatkozik, de ez a legkisebb gond.
- És... Miért is csinálják ezt veled? Valamivel felbosszantottad őket? -
Marci nem nagyon találkozott még bagollyal, pláne nem olyannal, aki leveleket is szállít, úgyhogy nem igazán tudta, hogy mire számítson a madaraktól. Szerencsére Liza gyorsan felvilágosította őt, és nem kellett egyedül megoldania ezt a problémát.
-Értem! Köszönöm, akkor megpróbálkozom vele. - Óvatosan közelebb lép a hófehér bagolyhoz. Próbál kedves arcot vágni, de azt elég nehéz eltitkolnia, hogy kicsit tart az állattól. Lizának igaza lett, és a bagoly rezzenés nélkül tűri, hogy Marci felkötözze a lábára a levelet.
- Kérlek ezt vidd el az anyukámhoz! Próbáld meg nem a frászt hozni rá... Biztos nem fogja érteni, hogy miért te viszed a levelem. -
A madár indulás előtt visszapillant a fiúra, mint aki megértette az üzenetet, és szélsebesen kirelpül a toronyból. Marci még néhány pillanatig ámulattal bámul utána, majd gyorsan visszafordul iskolatársához.
- Csak most érkeztem a héten. Egy kicsit nehézkes volt az indulásom otthonról, ezért nem tudtam időben kezdeni a tenévet. Te mióta vagy itt?-
Liza nem tűnik sokkal idősebbnek nála, de szinte biztos, hogy nem első éves. Annál azért magabiztosabbnak látszik.
- Rellonos vagyok... Te gondolom a Navinében vagy, vagy tévedek?- Marci nagyon büszke magára, hogy már ismeri a házak nevét, ugyanis erre a tudásra épp az előző napon tett szert. Ha már kicsit jobban belekérdeznének, akkor valószínűleg meg lenne lőve, de egyelőre nem kellett szégyenben maradnia a lány előtt.
A következő pillanatban egy kissebb széllökés hatására egyszer csak lepottyan egy sál Eliza fejére, aminek a lány láthatóan nagyon örül.
- Áá, szóval ezt kerested? De hogy került oda?- Marci szája sarkában bújkál egy mosoly, egy kicsit mulatságosnak tartja a helyzetet. Nem akar ő gonosz lenni, pláne nem ezzel a lánnyal, de azért a kisördög még mindig ott van a vérében, és ezt talán soha nem is fogja tudni levetkőzni.
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 28. 10:49 | Link

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁


A baglyok olyan...szeszélyesek. Szeszélyesek, igen. Egyszer mint a jó kisgyerek, szó nékül teszik a dolgukat, olyankor mindig megjutalmazom, a következő nap meg mintha valami kisördög bújt volna beléjük, folton ellent mondanak nekem. Most sem én voltam a ludas, hiszen még a kis füle tövét is aranyosan megvakargattam neki.
- Nem, épp az ellenkezője történt. Ők bosszantottak fel kicsit.
 Legyintek. Szűkszavan és kissé hadartan válaszolok, mert eszembe jut, hogy akár az egyik alsóneműmet is szorongathatnám. Már épp kezdett arcom vörösleni, de a fiú könnyített a helyzetemen a baglyos dologgal, amit én titokban magamban meg is köszöntem neki. A bagoly bevált, amint a fiú elmondta az utasítást, fogta magát, és útnak is eredt. Rámosolygok Marcellra. - Na úgy látom, ez már megy is. Közben azt a következtetést is levontam, hogy eddig mugli környezetben nevelkedett. Az elején, amikor ide kerültem, kicsit szokatlan volt, hogy akikkel találkoztam, azt se tudták eszik e vagy isszák a varázsvilágpt. Na jó a könyvekből, fantasykból persze, de még tapasztalatlanok voltak. Most már egészen jól megszoktam, és én sem ujjongok tapsikolva, hogy fúúú, mugli világ, de érdekes, mesélj már. Ha valamiről még nem hallottam, nyilván kerek szemekkel érdeklődök felőle, de csendesebben, nyugodtabban. El is meséli, hogy a héten érkezett, és rellonos. Nocsak. Az órákon kívül eddig nem igazán csevegtem rellonosokkal, csak egy lánnyal a kávézóban, aki kimondottan emlékeztet Anett kuzinomra. Még a mimikája, meg ahogyan beszél, csak Anett kuzin kicsit magasabb. Na de mindegy is. Mosolygok kedvesen, hogy felismerte a házam logóját, színét. Lepillantok a taláromon lévő jelvényre.
-Igen, Navine. Az előző tanévben jöttem. Pontosabban a tanév vége felé, előtte otthon tanultam....családi okok miatt.
Nem hiszem, hogy bele kéne kezdenem anya és Zsóka betegségébe. Az, hogy Hunornak elmondtam, jól esett, mert akkor mondtam ki először. És ki is kellett mondanom. Nem is Hunronak, inkább magamnak. De azóta még csak nem is gondoltam erre. Kimondani pedig megint nem akarom egy ideig. Még mindig megvisel ez az egész. Néha éjszakánként a takaróba burkolózva gondolkodom. Sok mindenen, többek között ezen az időszakon. Az immár az ölemben fekvő sál végeit csavargatom ujjaim között.
-Hát ö.. Körbenézek,közben nem e jött még valaki, majd miután látom, hogy csak ketten vagyunk, veszek egy mély levegőt, és beavatom.
-Szóval az van, hogy valaki nagyon viccesnek gondolta, hogy elveszi az összes ruhám az éjszaka közepén, és a kastély különböző pontjában szórja szét. Gyakorlatilag bárhol lóghat egy egy ruha, sapka, zokni,és...és egyéb ruhadarabom. Igyekszem a mondnandóba nem belepirulni, és azt hiszem sikerül is. Egyébként ha én mástol hallanám ezt a sztorit, lehet a képébe röhögnék, mert annyira...abszird. De tényleg. Ez az egész egy teljesen hülye, abszurd helyzet. Nyilván nem mással történik ilyen, hanem Szávai Elizával. Velem. Vicces nem? Mentő kérdés, mentő kérdés...
-Na és eddig hogy érzed itt magad? Vannak itt ismerőseid?
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 28. 14:57
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 31. 10:26 | Link

Liza


A fiú egyre jobban élvezi, hogy itt lehet. Folyamatosan oldódnak a gátlásai, és ahogy kezd embereket megismerni úgy válik egyre könnyebbé, hogy feldolgozza a változást. Az emberek igazából mindenhol egészen hasonlóak. Mindegy, hogy mugli vagy varázsló, az alapvető működés ugyanaz, és ezt a működést Marci mindig is előszeretettel tanulményozta.
- Ajjaj.. És mivel sikerült ezt elérniük?- Marci felsandít a madarakra, akik ártatlan pillantást vetnek rá, mint akik mit sem vétettek, sőt igazából ők a legártatlanabb teremtések a földön. A fiú fejcsóválva néz rájuk, majd visszafordítja tekintetét Lizára.
A levélfeladás könnyebben ment, mint gondolta. Ez egy sokkal praktikusabb rendszer, mint a posta, nincs annyi várakozás, és Marcinak szimpatikusabb is egy bagollyal megtárgyalni, hogy mit is szeretne, mint a morcos kézbesítő hölgyekkel az ablakban.
- Köszönöm a segítséged, Liza! Nagyon fontos volt ezt most elküldenem. Hogyan hálálhatnám meg?-
Marci komolyan gondolta a felajánlást. Nem igazán szokása szívességet tenni másoknak, de most valami megváltozott. Sokkal jobban rászorul a segítségre, mint valaha, és elkezdte megérezni, hogy milyen jó is az, ha van aki támogat, és kihúz a bajból.
- Gond volt? Persze nem akarok a magánéletedben vájkálni, de ha szívesen beszélsz róla, akkor nyitott vagyok. Az nagyon nehéz volt, hogy otthonról kellett tanulnod? Meg... akkor igazából te sem vagy itt olyan régóta, igaz?-
A fiú őszintén kíváncsi, hogy mi történhetett Lizával, de azért próbált óvatos lenni, nem akar valami nagy családi drámába beletúrkálni, ha az a lánynak még nagyon megterhelő. Neki is elég nehéz lenne a saját családjáról beszélnie, főleg az apa kérdést illetően. Hiába élte úgy egész eddigi életét, hogy fogalma sem volt az apja kilétéről, azért ez a téma továbbra is érzékenyen érinti, pláne most, hogy talán közelebb került hozzá, mint eddig valaha.
- Hát ez hatalmas genyóság! Van ötleted, hogy ki tehette, és miért? Mennyi cuccod hiányzik még?- Marci kezdi felhúzni magát a történtek hallatán. Azt sosem tudta elviselni, ha valaki olyat bántanak, akit ő kedvel, Lizát pedig kezdi megkedvelni. Egy pillanat alatt a fejébe veszi, hogy segíteni fog neki megkeresni a ruhákat, és ha sikerül megtalálniuk a tettest, akkor hozzá is lesz egy-két szava.
- Ő... Eddig egészen jól, volt egy kisebb balesetem az érkezésemkor - mutat a kötésre a fején.- De ezen kívül egyelőre minden sínen van. Ismerősöm még nem igazán van, de rajta vagyok az ügyön!-
Marci a lányra kacsint, de gondolatban már a mondatokat formálja a fejében, amit a Lizát "megtréfáló" diáktársuknak mondana.  
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 31. 10:31
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 1. 13:02 | Link

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁


Mivel is mivel is...ja igen, azzal, hogy egy tetves kérést nem teljesítenek, mikor én a lelkem is kiteszem! Mondanám, ugye, de inkább finomítok a reakciómon.
- Egy egyszerű kis szívességet szerettem volna kérni tőlük. Vagyis kértem is, de inkább úgy tűnik rajtam mulatnak. Megrándítom a vállam, aztán valahogy, ahogy így belegondolok, kissé valóban mulatságos az egész. Hadd mulassanak hát ők is. Genyó dolog, de néha tényleg kicsit vicces más nyomora. Nem is nyomora, inkább csak a bénázása. Ahogy így ülök a ruháimmal, és mesélem a sztorit Marcellnak, a dühöm valahogy alább is hagy. Lehet, el is engedem ezt a harag részét, és a ruhadrabjaim megkeresésére koncentrálok. Amikor nagyon dühös vagyok, vagy szomorú, azt veszem éstre magamon, hogy olyan nagyon gyorsan el is fáradok benne. Az érzelmi túltelítődés lefáraszt. Jobban mondva a negatív érzelimi túltelítődés. Kicsit meglepődöm, amikor Marcell megköszöni, szememim kicsit talán ki is kerekednek, de a meglepődöttségtől egyben persze vidáman el is mosolyodom. - Ó, hát igazán semmiség. Örülök, hogy segíthettem! Remélem csupa jó hír repült most ki az ablakon. Meghálálni? Nohát...kerek kékjeimmel csak némán pislogok. Elég szokatlan ez a felajánlás egy zöldtől. Tetszik, hogy ilyen barátságos és nyit felém, de a meghökkenéstől hirtelen csak némán tátogok pár másodpercig, mielőtt sikerül megszólalnom.
-Ugyan, nem kell meghálálni, nem volt nagy dolog. Nem adtam érte a vérem vagy ilyesmi. De ha van kedved, meg időd, tarts velem egy séta körre a kastélyban. Futok még egy kört a keleti szárnyban, hátha. Ha szívesen beszélsz róla. Nem, nem szívesen. De gorombának sem szeretnék tűnni. Az ajkamba harapok. Belül kényelmetlenül érzem magam, ez a gombócnak nevezett valami itt van, és szorít. Nem fogom ilyenekkel terhelni szegényt, talán majd máskor. A múltam nem fog elfutni, megvár, bármennyire is rimánkodom érte, nincs akkora szerencsém. Az egyetlen ami megvédhetne, az egy elejtő bűbáj. Magamnak kell feldolgoznom, és csak idő kérdése, és sikerül is.
- Kedves tőled. Semmi nagy dolog, csak volt a családunkban egy betegség, így otthon segítettem a mindennapokban. De már semmi gond, itt vagyok, minden okés.
Igyekszem magam is elhinni, hogy csupán ennyi az egész, mert jól hangzik. Olyan megyőzőre sikerült hangosan kimondanom, hogy félig valóban el is hittem, hogy semmi gond. És ami azt illeti, már tényleg nins semmi gond, így igazat mondtam. Azt, hogy nem egy betegség, hanem kettő, és nem egy kis dolog, az egész család kissé belerokkant, nem kell tudnia. Egyelőre legalábbis. Nem tudok róla beszélni, sajnálom. Idővel.
- Nem, az előző év vége előtt jöttem. Aztán jött a szünet, és most újra itt vagyok. Ruháimat bepakolom a táskámba, hogy ne szorongasam tovább, mint egy félőrült csaj..- Genyóság, persze, de ötletem sincs ki volt. A navineben nem ismerek senkit, aki ilyenre képes lenne. Nem is vagyok biztos benne, hogy diák volt. De talán nem is számít. Hiányzik még pár...alsóneműm, meg harisnyám, pulóverek. De ha nem is lesz meg az összes, nem baj. Legyintek, felejtsük el, van ilyen. Nem túráztatom már többet ezen magam. Át is vezek inkább Marcellre, hadd ismerjem meg jobban. Idejön, és szegény rögtön egy balesettel kezdi. - Akkor még az a szerencse, hogy nem lett nagyobb bajod. Eddig fel sem tűnt a fején lévő kötés, amitől kicsit magamban el is szégyellem magam, hogy ennyire nem figyeltem a másikra. Összecsapom a két kezem. -Na, hát akkor hozzá tehetsz még egyet szerény személyemben. Eliza. Nehogy úgy maradjak meg benned, hogy a bolind ruhás baglyos csaj. Mosolygok rá bátorítóan. - Egyébként meg nekem sincs nagy baráti köröm. Nem vagyok egy kezdeményező típus. Sose voltam. Pedig nem zavarnak az emberek körülöttem. Bár igaz ami igaz, egyedül is nagyon szeretek lenni. Megnyugtató, olyankor töltődök fel igazán.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 1. 15:28 | Link

Liza


A lány elég dühösnek tűnik a bagolykérdéssel kapcsolatban, bár a válaszából egyáltalán nem ez tükröződik. Marcinak az az érzése, hogy nem teljesen akarja kiadni magát, bár ez talán nem is akkora baj, hiszen totál ismeretlenek egymás számára.
- Ahha, értem! Hát sajnálom, hogy nem akartak segíteni rajtad, talán majd legközelebb. -
Marci is visszavesz egy kicsit a nyitottságából, próbál odafigyelni a másikra, bár ez eddig sosem volt szokása. Kicsit furcsa is most megélnie, hogy ő kérdezget valakit, és még ráadásul türelmesen végig is hallgatja, de nem volt rossz érzés...Meg tudná szokni!
- Hát.. fogjuk rá! Nem ez volt a legkellemesebb levél, amit életemben írtam.- A fiú diplomatikusan válaszol, de abba azért mégis beavatja Lizát, hogy nincs túl egyszerű dolga az anyukáját illetően.
- Oké, szívesen segítek. Vacsoráig ráérek, utána muszáj kicsit összeszednem magam és képbe kerülni az itteni dolgokkal. Eléggé el vagyok maradva.-
Liza egy pillanatra elhallgat, amikor Marci a családi dolgairól kérdez, de a válaszában már higgadt, határozott hangon nyugtatja meg őt, hogy minden rendben. Marci nem nagyon akar faggatózni, ha a lánynak ez kellemetlen, úgyhogy megelégszik a válasszal és megértően bólint felé. A témát lezártnak érzi, így nem is nagyon agyal rajta, hogy hogyan reagálhatna a válaszra.
- Értem! És szeretsz itt lenni? Mi a legjobb neked Bagolykőben?-
A kérdés mögött rejtett önös érdekek is húzódnak. Marcell érkezése óta szívja magába az információkat, és nem is nagyon akarja ezt abbahagyni, amíg nem érzi úgy, hogy már eleget tud ahhoz, hogy ő is igazán megmutathassa magát. Egész életében tartott a csalódástól, és ennek elkerülése érdekében erős páncéllal védte magát. Most páncél híján csak az információ maradt neki, amiben nem lehet csalódni, nem kell tőle tartani, sőt még fel is lehet használni.
- Igen, szerencsére gyorsan kiért értem a varázsmentő, és a gyógyítóm is nagyon segítőkész volt, így nem lett komolyabb gond az ügyből -
Marci örült, hogy megismerte Lizát, mert máris kevésbé érzi magát elveszettnek, és jól esett neki a saját korosztályával is kapcsolatot építeni.
- Mindenképp! Igyekszem... de azért ezt nehéz lesz elfelejtenem! - Marci arcán széles vigyor húzódik. Nem gondolja egyáltalán szerencsétlennek a másikat, de azért jól esik kicsit mosolyogni a helyzeten.
- Akkor megkeressük a többi cuccodat?-
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 2. 22:54 | Link

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁

Talán majd legközelebb. Bólintok, hiszen ki tudja, lehet leszek én még jóban a baglyokkal. Ha nem is az összessel. Marci válaszából egy kis aggodalom hallatszik ki. Nem a legkellemesebb.- Hát, sajnálom. A legközelebbibe beleírhatnád, hogy képzeljétek, találkoztam egy bolondos fruskával, akinek az alsóneműi lógtak mindenhol, és baglyokkal veszekedett. Huh, képzelhetitek! Ha valami vidámat szeretnél belecsempészni, itt vagyok!  
Igazából van, amikor szeretek magamból kis bohócot csinálni. Mások kedvéért. Nem szeretem, ha valaki szomorú. Akkor, ha netán én is szonorú vagyok, inkább megpróbálom átfordítani jóra, viccesre. Tudom, hogy a szomorúsűgnak meg van a maga helye, feladata, de sosem árt mellé egy kis nevetés, hogy amikor egyedül vagy, önmagaddal a némasággal, akkor is fel tudj nevetni, vagy mosolyogni. Az elűzi a démonokat. Marci pedig olyasvalakinek tűnik, aki megérdemli ezeket a kósza ajándék kacajokat. - Szüleidnek írtál?
Tudom, hogy lehet, most én is belenyúltam valami kellemetlenbe. Eszembe jutott Rózi, akinek nem volt egyszerű köre szüleivel a varázsló dologban. Mugli világból hirtelen belecsöppenni nem kis dolog lehet. Nem kisebb a szülőknek sem. De bízom benne, hogy idővel minden mugli szülő megbékél a dologgal. A család az család. Tartson össze. Kusza világunkban egy kellemes otthon bázis. Ha ez a talaj meginog, onnantól minden nehezebb. - Ó, vacsoráig simán végzünk. Főleg mert éhes vagyok, és nem szeretem megvárokzatni a hasam. Közben pedig ha eszembe jut valami, kérdezz bátran. Nem mondom, hogy mindenre tudok is válaszolni, de igyekszem.   Az első napom első percei azzal teltek, hogy megtaláljam a hálókörletem. Egy festmény nagyon szívélyesen eligazított, csak épp az ellenkező irányba. Persze egy kis téblábolás után gyorsan megtalálam. Marci kérdése kicsit elgondolkkodtat. Igazából még nem gondolkoztam el ezen úgy igazán. - Hát..Szeretem az atmoszféráját, a környezetet. A faluban bóklászni ősszel, vagy csak a kasély előtti réten leülni egy padra. Néha kilopózni és édességet falni. Szeretem, hogy találtam barátokat. Azt is szeretem, hogy kicsit elkülönültem a családomtól. Én vagyok a nagytestvér, és otthon néha sok minden hárul rám. De itt... Egy pillanatra elhallgatok. Marcira nézek, aztán folytatom. - Szóval itt most csak Liza vagyok. Nem a nagytesó. Nem tudom érthető e, amit mondok. Neked vannak testvéreid? Tudom, hogy egy egyke élete más. Vagy ha nagyobb testvére van...milyen jó is lehet az! - Igen, igen, a cuccaim. Elnézünk a déli szárnyra?
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. november 18. 19:16
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 3. 13:31 | Link

Liza


- Jó ötlet! Feltétlenül beleírom! Hátha akkor minden bűnöm megbocsáttatik, és már csak szimplán őrültnek fognak gondolni.- Marci a lánnyal nevet. Tetszik neki, hogy ilyen vidám a diáktársa, és valahogy sikerül rá is átragasztania a mosolygást. Alapvetően ő sem egy morcos ember, de azért nem szokott mindig önfeledten nevetgélni. Sokszor úgy érezte, hogy az anyukája miatt ő kell legyen a férfi a háznál, és az mindenképp egy tiszteletet parancsoló szerep, még akkor is ha valaki 14 évesen igyekszik ezt betölteni.
-Mondhatni. Az anyukámnak, de igazából nekem ő a "szüleim".-
Mondott is valamit, meg nem is. Nem akarta itt hirtelen kiborítani a bilit, de szimpatikus volt neki Liza, ezért valamit mégis szeretett volna elárulni neki magából. Marci azt is jól tudta, hogy csak akkor működik egy beszélgetés, ha mind a két fél bele rak valamit, és ő még sok mindenre kíváncsi volt a lánnyal kapcsolatban, ezért igyekezett kicsit beljebb lökdösni a határaikat.
- Ó, köszönöm a felajánlást! Valójában elég sok minden érdekel, és ezzel szemben baromi keveset tudok.- féloldalas mosollyal néz a navinésre, aki kíváncsi szemekkel várja a kérdéseit. - Szóóval... te mit gondolsz a rellonosokról? De őszintén!-
Eredetileg egyáltalán nem ilyen jellegű kérdést akart feltenni Lizának, de valahogy úgy érezte, hogy az általános infókat majd úgyis összegyűjti valahonnan, sokkal érdekesebb témák is vannak annál.
- Ez tökre jól hangzik, és igen, megértelek! Nekem nincsenek testvéreim, de baráti körben sokszor kerültem olyan szerepbe, ahol nekem kellett felelősséget vállalni, és adott esetben a többiekért is kiállni. Neked hány tesód van? Nehéz velük, vagy hogyhogy megkönnyebbültél a szerepváltás miatt?-
Úgy tűnik a lány egy igazi Bagolykő rajongó. Ezt jól esik hallania, hiszen pont ezeket a visszacsatolásokat keresi, ezek adank erőt neki.
- Aha, mehetünk!-
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. november 3. 13:32
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony