31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Marcell összes hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Le
Farkas Marcell
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 22. 11:25 Ugrás a poszthoz

Anastasia Strakhova


-Atya ég!! Hol vagyok? -
Marci kábán hunyorogva pislog ki a takarója alól egy számára teljesen ismeretlen helyen. Hatalmas fényáradat tölti be a szobát, ami teljesen elvakítja az éppen ébredező fiút. Az első gondolata, hogy ez biztos a túlvilág és valami megmagyarázhatatlan módon kerülhetett ő ide, hiszen az utolsó emléke az, hogy leszáll a vonatról... Na de nézzük is az elejéről a történetet.
Farkas Marcell egy meglehetősen különleges figura, meglehetősen különleges történettel. A fiú édesanyja mellett nevelkedett, akinek semmi köze nem volt soha a varázslóvilághoz, még csak nem is hallott a létezéséről.
Marci anyukája a kamaszkorát hatalmas lázadások közepette élte át, folyamatosan ellenkezett igazából mindennel és mindenkivel, aki körülötte volt, állandóan az utcákat járta, bulizott, ismert mindenkit a városban, és elég gyakran közeli kapcsolatba került különböző férfiakkal. Egy ilyen "kapcsolatban" fogant meg Marci is, de sosem derült ki, hogy ki lehetett a vér szerinti apja. Az anyja 19 éves volt, amikor Marci világra jött és azóta neki szentelte az életét. Felhagyott a bulizással, elkezdett dolgozni, majd pár évvel később az iskolát is befejezte. Marci soha nem tudta megbocsátani neki azt, hogy nem ismerhette az apját, és ezt viszonylag gyakran tudatta is az édesanyjával. Nem volt sosem egyszerű gyerek, furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok történtek körülötte, és ezekről nem is szívesen beszélt másokkal. A haragja ellenére Marcinak mindig is nagyon különleges kapcsolata volt az anyukájával, hiszen ő volt az egyetlen, akire mindig számíthatott, aki nem ítélte el őt és kíváncsi volt a fiú belső világára.
A fiú 14 éves korára nagy döntés elé kerültek, ugyanis választaniuk kellett, hogy Marci állami iskolában folytassa-e tovább a tanulmányait (amiben eddig nem sok sikert ért el), vagy beiratkozzon egy magániskolába rengeteg pénzért, ahol talán majd tudnak valamit kezdeni az ő sajátos személyiségével. Marci szerette volna otthagyni a jelenlegi osztályát, de az édesanyja nagyon aggódott a költségek miatt, úgy érezte, hogy ez még nem fér bele nekik. Hiába volt jó állása és egészen korrekt fiztése, a tandíj annyira horribilis összeg, hogy félő volt, hogy az életük vitelére nem maradna pénze.
Ebben a dilemmában érkezett meg Marci levele Bagolykőből. Először azt gondolta, hogy ez csak egy rossz vicc, és valamelyik haverja akarja őt hülyére venni, de valahol mélyen volt egy ismerős érzése, egy erős vonzás, ami az iskola felé húzta őt.
Sokat veszekedtek a kérdésen az anyukájával, mert ő abszolút hitetlenkedve állt a kérdéshez. Teljesen biztos volt benne, hogy varázslat nem létezik, és hogy ez az egész csak egy nagy humbug, ami elvonja a figyelmüket az igazán lényeges problémáról.
Marciban viszont napról-napra erősödött az érzés, hogy meg kell próbálnia, el kell mennie arra az állomásra, és meg kell nézze, hogy valóban indul-e az a vonat. Az édesanyja az utolsó pillanatig ellenkezett, de Marci megmakacsolta magát, és a levélben megjelölt napon hatalmas veszekedés közepette a vállára vett egy hátizsákot, majd elindult az állomás felé.
Legnagyobb meglepetésére valóban ott volt a vágány, és perceken belül a vonatot is megpillantotta, ami a Bagolykő Mágustanoda diákjait szállítja az iskolába. Talán még soha életében nem félt annyira mint akkor, amikor fellépett a vonatra. Nem tudta mire vállalkozik, vagy hova tart, csak reménykedett benne, hogy a megérzése nem csal. Titkon abban bízott, hogy talán most lehetősége lesz egy picit közelebb kerülni a vér szerinti édesapja kilétéhez, mert arra már rájött, hogy ha ez az egész valóságos, akkor csakis az apjához lehet köze.
Így történt hát, hogy megérkezett a faluba, egy hirtelen mozdulattal lepattant a vonatról, majd a következő pillanatban itt találta magát ebben a fényes szobában teljesen értetlenül és összezavarodva.
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 22. 11:25
Farkas Marcell
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 23. 12:09 Ugrás a poszthoz

Anastasia Strakhova


Marcellnek lassan tisztult a látása. Elkezdtek körvonalazódni körülötte a tárgyak, de továbbra is minden teljesen ismeretlen volt. A fiú érezte, hog sajog a feje, de fogalma sem volt róla, hogy ennek mi lehet az oka. Odanyúlt hát a sajgó pontra, és rémülten összerezzent ahogy megérezte a hatalmas kötést a fején. Már szinte egy pánikroham kerülgette őt, amikor hirtelen bekúszott elé egy arc, amiből szintén nem sokat látott a vakító fényesség miatt, de a hang nagyon megnyugató volt, amin az ismeretlen hozzászólt.
-Üdv! És... hogyan kerültem ide? Csak arra emlékszem, hogy leszállok a vonatról, és.. - Marci a fejéhez kap, mert hirtelen iszonyatosan megszédült. Muszáj visszafeküdnie egy kicsit, mert félő, hogy újra eszméletét veszti. Kicsit sután mozog, de azért előre tudja tolni magát annyira, hogy lassan visszaereszkedhessen a fekhelyére.
-Igazából nagyon szomjas vagyok!-
A fiú hálásan pillanott a nőre, mert érezte, hogy egy pohár víz most életmentő lenne számára. Lassan kezdett kirajzolódni előtte a nő arca. Csinos, kedves tekintetű gyógyítóhoz volt szerencséje, aki továbbra is nyugodt hangon szólt a fiúhoz.
Marci a következő pillanatban mozgást érzékelt a terem másik feléből, majd pár másodperc múlva már ott ült a lábánál a hatalmas szőrpamacs. A fiú számára megnyugtató volt, hogy ebben a világban is ugyanolyanok a macskák, mint az övében, és nem valami vérengző fenevad pislog felé az ágy végéből. Marci mindenben kereste a fogódzókat, hogy egy kicsit megnyugtassa magát, hogy jó helyen van, és nem élete legrosszabb döntése volt felszállni arra a vonatra.
-Semmi gond, szeretem a macskákat!- Hálásan mosolygott a nőre, de azt semmi pénzért nem vallotta volna be, hogy valójában miért is örül ennyire a szőrmók jelenlétének.
- Hát igen... Igazából már szeptemberben el kellett volna jönnöm, csak... nem volt egyszerű elszakadnom otthonról. Tudom... hülye kérdés... De Ön is valamilyen varázsló?-
Marci kicsit kellemetlenül érezte magát, mert tudta, hogy a következő néhány hétben rengetegen fogják őt totál idiótának tartani. Pedig eddigi élete során mindig ő volt az, aki másokat lenézett, és azok ennek ellenére is feléztek rá. Nehéz lesz ezt megélnie, de azzal nyugtatta magát, hogy ez csupán csak átmeneti időszak.
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 23. 12:11
Farkas Marcell
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 23. 15:27 Ugrás a poszthoz

Szávai Eliza


Ahogy a legutóbbi sétája során megfogadta, ma már ült is szorgosan az asztalához Marci, hogy egy jól megfogalmazott levelet alkosson édesanyja számára. A célja az volt, hogy megnyugtassa őt, de közben szerette volna átadni azt is, amint az elmúlt pár napban megélt itt Bagolykőben. Nem volt könnyű dolga, hiszen még ő maga sem volt teljesen biztos benne, hogy mi is történik ebben az iskolában, és szeretett volna először tisztába kerülni a helyzetekkel, ezért erről inkább csak vázlatszerűen számolt be.
Nagyjából másfél órát töltött a papír fölé görnyedve, mire úgy érezte, hogy elégedett az eredménnyel. Nem volt könnyű az elválás az anyukájával, sokat vitáztak Marci konoksága miatt, de a fiú bízott benne, hogy hinni fog neki, és talán érdeklődik is majd felőle.
A félbehajtott levelet berakta egy borítékba, majd elindult a Bagolyház felé. Tegnap már megtudta az egyik háztársától, hogy csak fel kell menjen a Torony legtetetéje, és onnan könnyen meg fogja találni.
A sérülései miatt még mindig kicsit bizonytalan volt a járása, de érezte, hogy szüksége van a mozgásra. Kényelmes tempóban baktatott fel a hosszú lépcsősoron, míg fel nem ért a legtetetjére, ahol csodálatos látványban volt része. Még soha életében nem látott ennyi baglyot egy helyen.
Marci tátott szájjal nézett körbe a helyiségben, majd megpillantott egy nagyjából vele egykorú lányt, aki épp a gerendákat pásztázta, és valamit magyarázott a baglyoknak.
- Szia! Bocsánat, ha megzavarlak... Farkas Marcell vagyok! - Marci kezet nyújtott a lánynak. Ő maga is meglepődött, hogy milyen udvarias lett hirtelen, de ezen a helyen már annyi meglepetésben volt része, hogy lassan már semmin sem csodálkozik.
-Igazság szerint... Még új vagyok itt, és nem nagyon tudom, hogyan működik ez a levelezősdi. El tudnád mondani, hogy mit kell csinálnom ezzel?- mutatta a levelet a lány felé.
Farkas Marcell
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 26. 10:31 Ugrás a poszthoz

Anastasia Strakhova


Marci kezd magához térni, és ezzel együtt az emlékek is lassan kúsznak vissza a fejébe. Az eddig is megvolt neki, hogy a vonat megérkezik az állomásra, még az is, hogy elindul lefelé a lépcsőn, de onnantól kezdve teljes képszakadás. Viszont ahogy a gyógyító felvilágosítja, hogy mi történt, mintha neki is bevillanna egy emlékkép az esésről.
- Nagyon köszönöm, hogy segítettek! Lehet valamit tudni már arról, hogy van-e valami komolyabb gond? -
A fiú őszintén hálás, amiért ennyire kedves és megnyugtató vele ez a hölgy. A fizikai gyógyítás mellett a lelkének is nagy szüksége van most erre, mert még mindig kételkedik abban, hogy ő valóban varázsló lenne, és nem valami félreértés történt a levelét illetően.
Idő közben a cicus közelebb hozzá. Nagyon barátságos kis állat, és látszólag egyáltalán nem tart az idegenektől. A fiú kedvesen megsimogatja őt, amiért hangos dorombolással hálálkodik.
Marcinak úgy tűnik, mintha a nő teljesen megértené a helyzetét. Talán már találkozott hasonló sztorival, ami jelen esetben igen bíztató lenne, hiszen ez azt jelentené, hogy nem ő az egyetlen itt, akinek lila gőze sincs a mágiáról.
- Megtenné, hogy mesél nekem egy kicsit az iskoláról? Meg erről az egész varázslat témáról? Minden is érdekelne... - A fiú kérlelő pillantást vet gyógyítójára, de érzi, hogy az lenne a korrekt, ha ő is mondana valamit magáról.
- Az igazság az, hogy én soha életemben nem találkoztam még mágiával. Amikor megkaptam a levelet nem is igazán hittem el, csak folyamatosan éreztem, hogy meg kell próbálnom, adnom kell egy esélyt a dolognak. Annyit mondtak, hogy a Rellonba fogok kerülni, de ez sem sokat segített rajtam, mivel fogalmam sincs róla, hogy mi is az a rellon. -Marci elneveti magát, mert így kimondva még abszurdabbnak tűnik a helyzete.
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 26. 10:43
Farkas Marcell
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 26. 11:14 Ugrás a poszthoz

Liza


Amióta megérkezett Bagolykőbe, Marcinak minden nap felér egy csodálatos álommal. Újabb és újabb varázslatos dolgokat fedez fel, és egyelőre fürdik a felfedezés örömében.
- Helló Liza! Örvendek! -
A lány kedvesnek tűnik, bár kicsit érdekes, ahogy különféle ruhadarabokat szorongat a kezében, és közben egy szemtelen bagollyal vitatkozik, de ez a legkisebb gond.
- És... Miért is csinálják ezt veled? Valamivel felbosszantottad őket? -
Marci nem nagyon találkozott még bagollyal, pláne nem olyannal, aki leveleket is szállít, úgyhogy nem igazán tudta, hogy mire számítson a madaraktól. Szerencsére Liza gyorsan felvilágosította őt, és nem kellett egyedül megoldania ezt a problémát.
-Értem! Köszönöm, akkor megpróbálkozom vele. - Óvatosan közelebb lép a hófehér bagolyhoz. Próbál kedves arcot vágni, de azt elég nehéz eltitkolnia, hogy kicsit tart az állattól. Lizának igaza lett, és a bagoly rezzenés nélkül tűri, hogy Marci felkötözze a lábára a levelet.
- Kérlek ezt vidd el az anyukámhoz! Próbáld meg nem a frászt hozni rá... Biztos nem fogja érteni, hogy miért te viszed a levelem. -
A madár indulás előtt visszapillant a fiúra, mint aki megértette az üzenetet, és szélsebesen kirelpül a toronyból. Marci még néhány pillanatig ámulattal bámul utána, majd gyorsan visszafordul iskolatársához.
- Csak most érkeztem a héten. Egy kicsit nehézkes volt az indulásom otthonról, ezért nem tudtam időben kezdeni a tenévet. Te mióta vagy itt?-
Liza nem tűnik sokkal idősebbnek nála, de szinte biztos, hogy nem első éves. Annál azért magabiztosabbnak látszik.
- Rellonos vagyok... Te gondolom a Navinében vagy, vagy tévedek?- Marci nagyon büszke magára, hogy már ismeri a házak nevét, ugyanis erre a tudásra épp az előző napon tett szert. Ha már kicsit jobban belekérdeznének, akkor valószínűleg meg lenne lőve, de egyelőre nem kellett szégyenben maradnia a lány előtt.
A következő pillanatban egy kissebb széllökés hatására egyszer csak lepottyan egy sál Eliza fejére, aminek a lány láthatóan nagyon örül.
- Áá, szóval ezt kerested? De hogy került oda?- Marci szája sarkában bújkál egy mosoly, egy kicsit mulatságosnak tartja a helyzetet. Nem akar ő gonosz lenni, pláne nem ezzel a lánnyal, de azért a kisördög még mindig ott van a vérében, és ezt talán soha nem is fogja tudni levetkőzni.
Farkas Marcell
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 31. 09:54 Ugrás a poszthoz

Anastasia Strakhova


Marci egyre jobban érzi magát a bőrében. Szerencsére a látása is visszatért, így jobban szemügyre tudja venni az őt körülvevő termet. Valójában egészen hasonló egy sima gyengélkedőhöz, annyi különbséggel, hogy mintha változna a falak színe. Természetesen a fiú úgy gondolja, hogy csak képzelődik, hiszen az ő világában a falak színe nem szokott csak úgy magától átalakulni, így az egészet próbálja a fejsérülésére fogni.
- Rendben! Igazság szerint lehet, hogy a látásom még nem teljesen tiszta... -
Marci nem meri bevallani a gyógyítónak, hogy mit látott, ezért inkább ilyen óvatosan fogalmaz, aztán ha nagyon szükség lesz rá, akkor úgyis kifejti részletesebben a problémát.
A hölgy valóban nagyon kedves, a macsek után ő is leül Marci mellé, persze csak a másik ágyra. A fiú kíváncsi tekintettel fordul felé, miközben folyamatosan simogatja a cicust.
- Nagyon köszönöm! Ez így nem is hangzik olyan ijesztően! És honnan fogom tudni, hogy egyáltalán hova kell mennem? Van erre valami rendszer, hogy ki hol lakik?-
Marci már nem érzi magát olyan kellemetlenül a helyzetben, hiszen láthatóan a gyógyító egyáltalán nincsen meglepve a fiú tudatlanságától. Ezáltal a félelmei is kezdenek enyhülni, és a helyüket kíváncsiság tölti be.
Ahogy hallgatja a rellon ház jellemzését, egészen pontosan megérti, hogy miért is oda került ő, bár az még mindig nem világos számára, hogy ezt honnan tudták, hiszen nem is ismerik őt.
- Igyekszem így tölteni majd a következő éveimet. Azt hiszem most még szükségem lesz egy kis időre, hogy tényleg felfogjam ezt az egészet, és elkezdjm megismerni a varázslóvilágot. Erről az oldalról egyelőre olyan az egész, mint egy álom, amiből nem lehet felébredni. -
Ahogy hangosan kimondja a szavakat, ő is végre megérti, hogy pontosan mi is történik benne. Ez sokat segít a saját maga megnyugtatásásban, és abban, hogy felszívja magát és szembenézzen az új kihívásokkal.
- Azt lehet már tudni, hogy meddig kell még itt maradnom? Nem mintha nem érezném magam jól, csak kíváncsi lettem.- Marci kedvesen mosolyog a gyógyítójára, hiszen valóban jól érzi magát itt, és tudja, hogy örökre hálás lesz neki ezért a beszélgetésért.
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 31. 09:54
Farkas Marcell
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 31. 10:26 Ugrás a poszthoz

Liza


A fiú egyre jobban élvezi, hogy itt lehet. Folyamatosan oldódnak a gátlásai, és ahogy kezd embereket megismerni úgy válik egyre könnyebbé, hogy feldolgozza a változást. Az emberek igazából mindenhol egészen hasonlóak. Mindegy, hogy mugli vagy varázsló, az alapvető működés ugyanaz, és ezt a működést Marci mindig is előszeretettel tanulményozta.
- Ajjaj.. És mivel sikerült ezt elérniük?- Marci felsandít a madarakra, akik ártatlan pillantást vetnek rá, mint akik mit sem vétettek, sőt igazából ők a legártatlanabb teremtések a földön. A fiú fejcsóválva néz rájuk, majd visszafordítja tekintetét Lizára.
A levélfeladás könnyebben ment, mint gondolta. Ez egy sokkal praktikusabb rendszer, mint a posta, nincs annyi várakozás, és Marcinak szimpatikusabb is egy bagollyal megtárgyalni, hogy mit is szeretne, mint a morcos kézbesítő hölgyekkel az ablakban.
- Köszönöm a segítséged, Liza! Nagyon fontos volt ezt most elküldenem. Hogyan hálálhatnám meg?-
Marci komolyan gondolta a felajánlást. Nem igazán szokása szívességet tenni másoknak, de most valami megváltozott. Sokkal jobban rászorul a segítségre, mint valaha, és elkezdte megérezni, hogy milyen jó is az, ha van aki támogat, és kihúz a bajból.
- Gond volt? Persze nem akarok a magánéletedben vájkálni, de ha szívesen beszélsz róla, akkor nyitott vagyok. Az nagyon nehéz volt, hogy otthonról kellett tanulnod? Meg... akkor igazából te sem vagy itt olyan régóta, igaz?-
A fiú őszintén kíváncsi, hogy mi történhetett Lizával, de azért próbált óvatos lenni, nem akar valami nagy családi drámába beletúrkálni, ha az a lánynak még nagyon megterhelő. Neki is elég nehéz lenne a saját családjáról beszélnie, főleg az apa kérdést illetően. Hiába élte úgy egész eddigi életét, hogy fogalma sem volt az apja kilétéről, azért ez a téma továbbra is érzékenyen érinti, pláne most, hogy talán közelebb került hozzá, mint eddig valaha.
- Hát ez hatalmas genyóság! Van ötleted, hogy ki tehette, és miért? Mennyi cuccod hiányzik még?- Marci kezdi felhúzni magát a történtek hallatán. Azt sosem tudta elviselni, ha valaki olyat bántanak, akit ő kedvel, Lizát pedig kezdi megkedvelni. Egy pillanat alatt a fejébe veszi, hogy segíteni fog neki megkeresni a ruhákat, és ha sikerül megtalálniuk a tettest, akkor hozzá is lesz egy-két szava.
- Ő... Eddig egészen jól, volt egy kisebb balesetem az érkezésemkor - mutat a kötésre a fején.- De ezen kívül egyelőre minden sínen van. Ismerősöm még nem igazán van, de rajta vagyok az ügyön!-
Marci a lányra kacsint, de gondolatban már a mondatokat formálja a fejében, amit a Lizát "megtréfáló" diáktársuknak mondana.  
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 31. 10:31
Farkas Marcell
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 1. 15:01 Ugrás a poszthoz

Anastasia Strakhova


Sajnos pontosan úgy történt, ahogyan Marci várta, és a gyógyítónak nem volt elég annyi, hogy valami gond van a látásával. Így hát kénytelen bevallani a furcsa képzelgését.
- Igazából egyik sem... Olyan, mintha változna a falak színe. Eddig simán fehérnek tűnt, most meg felvett egy narancsos árnyalatot. -
Marci pislog néhányat, hátha változik a helyzet, de be kell lássa, hogy állandósult a sárgaság körülötte.
- Ez jól hangzik! És annak mi a jelentősége, hogy ki melyik házba kerül? Azon kívül, hogy ezek szerint máshol lakunk és más a személyiségünk. -
A fiú mindent tudni szeretne. Szinte biztos, hogy a házába érve mindenre választ kapna, de túl kíváncsi ahhoz, hogy addig bírjon várni. Így amíg nem megy a gyógyító agyára, addig nagy valószínűséggel folyamatos kérdésáradatra lehet számítani.
- Igen... lenne! Azt szeretném tudni, hogy vannak mások is, akik még nem ismerik ezt a világot? Vagy itt mindenki úgy szokott érkezni, hogy mindig is ebben élt?- Ez a kérdés már a vonatút óta nyomasztotta Marcit. Nem akart ő lenni a különc, aki mit sem ért a körülötte történő dolgokból. Nagyon bízott benne, hogy a helyzete nem olyan extra Bagolykőben, úgy több esélye lenne, hogy elkerülje a lúzer szerepet.
- Ez egészen bíztatóan hangzik! Bár szerintem már reggelre is tök jól leszek, és akkor talán elmehetnék... De persze visszajövök kontrollra, vagy bármi! - Huncut vigyor jelenik meg a fiú szája sarkában, ahogy próbál egyezkedni jótevőjével. Ebből már maga is érzi, hogy kezd visszatérni belé az élet. Magabiztosan kihúzza magát, mint akinek kutya baja. Akaraterőből bőven jutott neki...
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. november 1. 15:03
Farkas Marcell
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 1. 15:28 Ugrás a poszthoz

Liza


A lány elég dühösnek tűnik a bagolykérdéssel kapcsolatban, bár a válaszából egyáltalán nem ez tükröződik. Marcinak az az érzése, hogy nem teljesen akarja kiadni magát, bár ez talán nem is akkora baj, hiszen totál ismeretlenek egymás számára.
- Ahha, értem! Hát sajnálom, hogy nem akartak segíteni rajtad, talán majd legközelebb. -
Marci is visszavesz egy kicsit a nyitottságából, próbál odafigyelni a másikra, bár ez eddig sosem volt szokása. Kicsit furcsa is most megélnie, hogy ő kérdezget valakit, és még ráadásul türelmesen végig is hallgatja, de nem volt rossz érzés...Meg tudná szokni!
- Hát.. fogjuk rá! Nem ez volt a legkellemesebb levél, amit életemben írtam.- A fiú diplomatikusan válaszol, de abba azért mégis beavatja Lizát, hogy nincs túl egyszerű dolga az anyukáját illetően.
- Oké, szívesen segítek. Vacsoráig ráérek, utána muszáj kicsit összeszednem magam és képbe kerülni az itteni dolgokkal. Eléggé el vagyok maradva.-
Liza egy pillanatra elhallgat, amikor Marci a családi dolgairól kérdez, de a válaszában már higgadt, határozott hangon nyugtatja meg őt, hogy minden rendben. Marci nem nagyon akar faggatózni, ha a lánynak ez kellemetlen, úgyhogy megelégszik a válasszal és megértően bólint felé. A témát lezártnak érzi, így nem is nagyon agyal rajta, hogy hogyan reagálhatna a válaszra.
- Értem! És szeretsz itt lenni? Mi a legjobb neked Bagolykőben?-
A kérdés mögött rejtett önös érdekek is húzódnak. Marcell érkezése óta szívja magába az információkat, és nem is nagyon akarja ezt abbahagyni, amíg nem érzi úgy, hogy már eleget tud ahhoz, hogy ő is igazán megmutathassa magát. Egész életében tartott a csalódástól, és ennek elkerülése érdekében erős páncéllal védte magát. Most páncél híján csak az információ maradt neki, amiben nem lehet csalódni, nem kell tőle tartani, sőt még fel is lehet használni.
- Igen, szerencsére gyorsan kiért értem a varázsmentő, és a gyógyítóm is nagyon segítőkész volt, így nem lett komolyabb gond az ügyből -
Marci örült, hogy megismerte Lizát, mert máris kevésbé érzi magát elveszettnek, és jól esett neki a saját korosztályával is kapcsolatot építeni.
- Mindenképp! Igyekszem... de azért ezt nehéz lesz elfelejtenem! - Marci arcán széles vigyor húzódik. Nem gondolja egyáltalán szerencsétlennek a másikat, de azért jól esik kicsit mosolyogni a helyzeten.
- Akkor megkeressük a többi cuccodat?-
Farkas Marcell
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 3. 13:31 Ugrás a poszthoz

Liza


- Jó ötlet! Feltétlenül beleírom! Hátha akkor minden bűnöm megbocsáttatik, és már csak szimplán őrültnek fognak gondolni.- Marci a lánnyal nevet. Tetszik neki, hogy ilyen vidám a diáktársa, és valahogy sikerül rá is átragasztania a mosolygást. Alapvetően ő sem egy morcos ember, de azért nem szokott mindig önfeledten nevetgélni. Sokszor úgy érezte, hogy az anyukája miatt ő kell legyen a férfi a háznál, és az mindenképp egy tiszteletet parancsoló szerep, még akkor is ha valaki 14 évesen igyekszik ezt betölteni.
-Mondhatni. Az anyukámnak, de igazából nekem ő a "szüleim".-
Mondott is valamit, meg nem is. Nem akarta itt hirtelen kiborítani a bilit, de szimpatikus volt neki Liza, ezért valamit mégis szeretett volna elárulni neki magából. Marci azt is jól tudta, hogy csak akkor működik egy beszélgetés, ha mind a két fél bele rak valamit, és ő még sok mindenre kíváncsi volt a lánnyal kapcsolatban, ezért igyekezett kicsit beljebb lökdösni a határaikat.
- Ó, köszönöm a felajánlást! Valójában elég sok minden érdekel, és ezzel szemben baromi keveset tudok.- féloldalas mosollyal néz a navinésre, aki kíváncsi szemekkel várja a kérdéseit. - Szóóval... te mit gondolsz a rellonosokról? De őszintén!-
Eredetileg egyáltalán nem ilyen jellegű kérdést akart feltenni Lizának, de valahogy úgy érezte, hogy az általános infókat majd úgyis összegyűjti valahonnan, sokkal érdekesebb témák is vannak annál.
- Ez tökre jól hangzik, és igen, megértelek! Nekem nincsenek testvéreim, de baráti körben sokszor kerültem olyan szerepbe, ahol nekem kellett felelősséget vállalni, és adott esetben a többiekért is kiállni. Neked hány tesód van? Nehéz velük, vagy hogyhogy megkönnyebbültél a szerepváltás miatt?-
Úgy tűnik a lány egy igazi Bagolykő rajongó. Ezt jól esik hallania, hiszen pont ezeket a visszacsatolásokat keresi, ezek adank erőt neki.
- Aha, mehetünk!-
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. november 3. 13:32
Farkas Marcell
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 3. 14:18 Ugrás a poszthoz

Anastasia Strakhova


Marci nagyon tart tőle, hogy a látászavar miatt azt fogja mondani a gyógyító, hogy még tovább bent kell maradnia a gyengélkedőn. Tényleg jól érzi magát, de nagyon kíváncsi már a kastély többi részére, alig várja, hogy felfedezhesse az egészet!
- Ó... Na erre nem számítottam! Akkor ez jó hír! Nincs akkora gond az agyamban.- Marci megkönnyebbülten sóhajt fel. Csak az hiányzott volna, hogy valami maradandó károsodást szenved. Így is épp elég lesz neki a fejsérülését takargatni, nem hogy még a szeme is elromlik.
- Értem-értem! Akkor ezeknek még utána kell járnom. -
Marci cinkos mosollyal néz a mellette ülőre. Ezek szerint ő sem volt szent diák korában. Ez mondjuk még szimpatikusabbá teszi őt a fiú szemében. Nem godolja, hogy mindenkinek állandóan a rosszaságon kellene törnie a fejét, de azért az jól jön, ha az emberekben van egy kis lazaság. Könnyebben lehet úgy venni az akadályokat, és nem mellesleg iszonyatosan szórakoztató.
- Jólvan, jólvan. Akkor holnap este! -
Marcinak be kell látnia, hogy teljesen esélytelen a nővel szemben. A szabály az szabály, és ezzel szemben most tényleg semmit nem tud tenni. Meg hát nem is igazán akar. Megéri neki az az egy nap várakozás, annak érdekében, hogy ezt az éppen kiépült jó kapcsolatot megőrizze.
- Akkor viszont alszom még egyet, hogy gyorsabban teljen az idő. Nagyon köszönöm a segítségét, de tényleg! Őszintén hálás vagyok!-
A fiú összekuporodik az ágyban, és félig lehunyt szemekkel még visszamosolyog jótevőjére. Ilyenkor valóban látszik rajta, hogy minden megpróbáltatás ellenére mennyire fiatal is még ő.

//Köszönöm a játékot!  Pirul //
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. november 3. 14:20
Farkas Marcell
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 5. 12:24 Ugrás a poszthoz

Liza


Marcell álmában sem gondolta volna, hogy így fog alakulni ez a napja. Arra számított, hogy feladja a levelet, aztán visszaballag a hálóba, esetleg olvas még valamit vacsora előtt, vagy csak úgy elvan. Ehelyett épp a végtelennek tűnő lépcsősorokon caplat egy lánnyal, akit alig ismer, és most segít megkeresni az elveszett ruháit. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy nem is beszélgetnek Lizával. Csak akkor szakadt ki a belső világából, amikor a lány halkan reagált a szüleivel kapcsolatos információkra.
- Köszönöm, de igazából már megszoktam. Mindig is így volt...-
Marci nem akart belemenni a részletekbe, de az valóban igaz, hogy egyáltalán nem furcsa számára már ez a helyzet. Neki csak anyukája van, és kész. Persze tudja, hogy ez másképp is lehetett volna, és valahol haragszik is emiatt mind a két szülőjére, de az biztos, hogy már megszokta.
- Hmm... Nagyon diplomatikus válasz! -Marci a lányra mosolyog. Igazából felnéz rá amiatt, hogy ilyen szépen meg tudta fogalmazni a véleményét, és nincsen zsigeri elutasítás benne a zöldekkel szemben. Remélhetőleg ő sem fog rontani ezen.
- A nárcizmusomról nem nyilatkoznék, de jól esik, amit mondasz! Köszönöm az egész rellon ház nevében. - Mondandója után színpadiasan meghajol a lány előtt.
Mint kiderül Lizának jó nagy családja van. Marci nem is tudja elképzelni, hogy milyen lehet ha olyan sok emberrel kell egy légtérben élned. Neki néha még az is sok volt, ha az anyukája otthon van, nem is biztos, hogy tudott volna mit kezdeni egynél több testvérrel.
- Az komoly! Milyen ilyen nagy családban élni? Nem kell mindig összeverekednetek a csokipudingért?-
Marci a saját érzései ellenére, nem tartotta rossz dolgonak, ha valakinek sok testvére van. Olyankor biztos nem lehet unatkozni, és talán magányosnak sem érzik magukat olyan sűrűn, mint ő egykeként. Erre valószínűleg nincs is tökéletes recept, mindenkinek azzal kell valamit kezdenie, ami jutott.
A következő pillanatban valami nagyon furcsa dolog történik. Egyszer csak kihúny minden fény, és valami hangos csörömpölés hallatszik abból az irányból, ahol eddig Liza volt.
-Jézusom, Liza! Minden rendben? Merre vagy? Semmit nem látok! -
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. november 5. 12:24
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Marcell összes hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Fel