Szávai Eliza

Ahogy a legutóbbi sétája során megfogadta, ma már ült is szorgosan az asztalához Marci, hogy egy jól megfogalmazott levelet alkosson édesanyja számára. A célja az volt, hogy megnyugtassa őt, de közben szerette volna átadni azt is, amint az elmúlt pár napban megélt itt Bagolykőben. Nem volt könnyű dolga, hiszen még ő maga sem volt teljesen biztos benne, hogy mi is történik ebben az iskolában, és szeretett volna először tisztába kerülni a helyzetekkel, ezért erről inkább csak vázlatszerűen számolt be.
Nagyjából másfél órát töltött a papír fölé görnyedve, mire úgy érezte, hogy elégedett az eredménnyel. Nem volt könnyű az elválás az anyukájával, sokat vitáztak Marci konoksága miatt, de a fiú bízott benne, hogy hinni fog neki, és talán érdeklődik is majd felőle.
A félbehajtott levelet berakta egy borítékba, majd elindult a Bagolyház felé. Tegnap már megtudta az egyik háztársától, hogy csak fel kell menjen a Torony legtetetéje, és onnan könnyen meg fogja találni.
A sérülései miatt még mindig kicsit bizonytalan volt a járása, de érezte, hogy szüksége van a mozgásra. Kényelmes tempóban baktatott fel a hosszú lépcsősoron, míg fel nem ért a legtetetjére, ahol csodálatos látványban volt része. Még soha életében nem látott ennyi baglyot egy helyen.
Marci tátott szájjal nézett körbe a helyiségben, majd megpillantott egy nagyjából vele egykorú lányt, aki épp a gerendákat pásztázta, és valamit magyarázott a baglyoknak.
- Szia! Bocsánat, ha megzavarlak... Farkas Marcell vagyok! - Marci kezet nyújtott a lánynak. Ő maga is meglepődött, hogy milyen udvarias lett hirtelen, de ezen a helyen már annyi meglepetésben volt része, hogy lassan már semmin sem csodálkozik.
-Igazság szerint... Még új vagyok itt, és nem nagyon tudom, hogyan működik ez a levelezősdi. El tudnád mondani, hogy mit kell csinálnom ezzel?- mutatta a levelet a lány felé.

Amióta megérkezett Bagolykőbe, Marcinak minden nap felér egy csodálatos álommal. Újabb és újabb varázslatos dolgokat fedez fel, és egyelőre fürdik a felfedezés örömében.
- Helló Liza! Örvendek! -
A lány kedvesnek tűnik, bár kicsit érdekes, ahogy különféle ruhadarabokat szorongat a kezében, és közben egy szemtelen bagollyal vitatkozik, de ez a legkisebb gond.
- És... Miért is csinálják ezt veled? Valamivel felbosszantottad őket? -
Marci nem nagyon találkozott még bagollyal, pláne nem olyannal, aki leveleket is szállít, úgyhogy nem igazán tudta, hogy mire számítson a madaraktól. Szerencsére Liza gyorsan felvilágosította őt, és nem kellett egyedül megoldania ezt a problémát.
-Értem! Köszönöm, akkor megpróbálkozom vele. - Óvatosan közelebb lép a hófehér bagolyhoz. Próbál kedves arcot vágni, de azt elég nehéz eltitkolnia, hogy kicsit tart az állattól. Lizának igaza lett, és a bagoly rezzenés nélkül tűri, hogy Marci felkötözze a lábára a levelet.
- Kérlek ezt vidd el az anyukámhoz! Próbáld meg nem a frászt hozni rá... Biztos nem fogja érteni, hogy miért te viszed a levelem. -
A madár indulás előtt visszapillant a fiúra, mint aki megértette az üzenetet, és szélsebesen kirelpül a toronyból. Marci még néhány pillanatig ámulattal bámul utána, majd gyorsan visszafordul iskolatársához.
- Csak most érkeztem a héten. Egy kicsit nehézkes volt az indulásom otthonról, ezért nem tudtam időben kezdeni a tenévet. Te mióta vagy itt?-
Liza nem tűnik sokkal idősebbnek nála, de szinte biztos, hogy nem első éves. Annál azért magabiztosabbnak látszik.
- Rellonos vagyok... Te gondolom a Navinében vagy, vagy tévedek?- Marci nagyon büszke magára, hogy már ismeri a házak nevét, ugyanis erre a tudásra épp az előző napon tett szert. Ha már kicsit jobban belekérdeznének, akkor valószínűleg meg lenne lőve, de egyelőre nem kellett szégyenben maradnia a lány előtt.
A következő pillanatban egy kissebb széllökés hatására egyszer csak lepottyan egy sál Eliza fejére, aminek a lány láthatóan nagyon örül.
- Áá, szóval ezt kerested? De hogy került oda?- Marci szája sarkában bújkál egy mosoly, egy kicsit mulatságosnak tartja a helyzetet. Nem akar ő gonosz lenni, pláne nem ezzel a lánnyal, de azért a kisördög még mindig ott van a vérében, és ezt talán soha nem is fogja tudni levetkőzni.

A fiú egyre jobban élvezi, hogy itt lehet. Folyamatosan oldódnak a gátlásai, és ahogy kezd embereket megismerni úgy válik egyre könnyebbé, hogy feldolgozza a változást. Az emberek igazából mindenhol egészen hasonlóak. Mindegy, hogy mugli vagy varázsló, az alapvető működés ugyanaz, és ezt a működést Marci mindig is előszeretettel tanulményozta.
- Ajjaj.. És mivel sikerült ezt elérniük?- Marci felsandít a madarakra, akik ártatlan pillantást vetnek rá, mint akik mit sem vétettek, sőt igazából ők a legártatlanabb teremtések a földön. A fiú fejcsóválva néz rájuk, majd visszafordítja tekintetét Lizára.
A levélfeladás könnyebben ment, mint gondolta. Ez egy sokkal praktikusabb rendszer, mint a posta, nincs annyi várakozás, és Marcinak szimpatikusabb is egy bagollyal megtárgyalni, hogy mit is szeretne, mint a morcos kézbesítő hölgyekkel az ablakban.
- Köszönöm a segítséged, Liza! Nagyon fontos volt ezt most elküldenem. Hogyan hálálhatnám meg?-
Marci komolyan gondolta a felajánlást. Nem igazán szokása szívességet tenni másoknak, de most valami megváltozott. Sokkal jobban rászorul a segítségre, mint valaha, és elkezdte megérezni, hogy milyen jó is az, ha van aki támogat, és kihúz a bajból.
- Gond volt? Persze nem akarok a magánéletedben vájkálni, de ha szívesen beszélsz róla, akkor nyitott vagyok. Az nagyon nehéz volt, hogy otthonról kellett tanulnod? Meg... akkor igazából te sem vagy itt olyan régóta, igaz?-
A fiú őszintén kíváncsi, hogy mi történhetett Lizával, de azért próbált óvatos lenni, nem akar valami nagy családi drámába beletúrkálni, ha az a lánynak még nagyon megterhelő. Neki is elég nehéz lenne a saját családjáról beszélnie, főleg az apa kérdést illetően. Hiába élte úgy egész eddigi életét, hogy fogalma sem volt az apja kilétéről, azért ez a téma továbbra is érzékenyen érinti, pláne most, hogy talán közelebb került hozzá, mint eddig valaha.
- Hát ez hatalmas genyóság! Van ötleted, hogy ki tehette, és miért? Mennyi cuccod hiányzik még?- Marci kezdi felhúzni magát a történtek hallatán. Azt sosem tudta elviselni, ha valaki olyat bántanak, akit ő kedvel, Lizát pedig kezdi megkedvelni. Egy pillanat alatt a fejébe veszi, hogy segíteni fog neki megkeresni a ruhákat, és ha sikerül megtalálniuk a tettest, akkor hozzá is lesz egy-két szava.
- Ő... Eddig egészen jól, volt egy kisebb balesetem az érkezésemkor - mutat a kötésre a fején.- De ezen kívül egyelőre minden sínen van. Ismerősöm még nem igazán van, de rajta vagyok az ügyön!-
Marci a lányra kacsint, de gondolatban már a mondatokat formálja a fejében, amit a Lizát "megtréfáló" diáktársuknak mondana.  

A lány elég dühösnek tűnik a bagolykérdéssel kapcsolatban, bár a válaszából egyáltalán nem ez tükröződik. Marcinak az az érzése, hogy nem teljesen akarja kiadni magát, bár ez talán nem is akkora baj, hiszen totál ismeretlenek egymás számára.
- Ahha, értem! Hát sajnálom, hogy nem akartak segíteni rajtad, talán majd legközelebb. -
Marci is visszavesz egy kicsit a nyitottságából, próbál odafigyelni a másikra, bár ez eddig sosem volt szokása. Kicsit furcsa is most megélnie, hogy ő kérdezget valakit, és még ráadásul türelmesen végig is hallgatja, de nem volt rossz érzés...Meg tudná szokni!
- Hát.. fogjuk rá! Nem ez volt a legkellemesebb levél, amit életemben írtam.- A fiú diplomatikusan válaszol, de abba azért mégis beavatja Lizát, hogy nincs túl egyszerű dolga az anyukáját illetően.
- Oké, szívesen segítek. Vacsoráig ráérek, utána muszáj kicsit összeszednem magam és képbe kerülni az itteni dolgokkal. Eléggé el vagyok maradva.-
Liza egy pillanatra elhallgat, amikor Marci a családi dolgairól kérdez, de a válaszában már higgadt, határozott hangon nyugtatja meg őt, hogy minden rendben. Marci nem nagyon akar faggatózni, ha a lánynak ez kellemetlen, úgyhogy megelégszik a válasszal és megértően bólint felé. A témát lezártnak érzi, így nem is nagyon agyal rajta, hogy hogyan reagálhatna a válaszra.
- Értem! És szeretsz itt lenni? Mi a legjobb neked Bagolykőben?-
A kérdés mögött rejtett önös érdekek is húzódnak. Marcell érkezése óta szívja magába az információkat, és nem is nagyon akarja ezt abbahagyni, amíg nem érzi úgy, hogy már eleget tud ahhoz, hogy ő is igazán megmutathassa magát. Egész életében tartott a csalódástól, és ennek elkerülése érdekében erős páncéllal védte magát. Most páncél híján csak az információ maradt neki, amiben nem lehet csalódni, nem kell tőle tartani, sőt még fel is lehet használni.
- Igen, szerencsére gyorsan kiért értem a varázsmentő, és a gyógyítóm is nagyon segítőkész volt, így nem lett komolyabb gond az ügyből -
Marci örült, hogy megismerte Lizát, mert máris kevésbé érzi magát elveszettnek, és jól esett neki a saját korosztályával is kapcsolatot építeni.
- Mindenképp! Igyekszem... de azért ezt nehéz lesz elfelejtenem! - Marci arcán széles vigyor húzódik. Nem gondolja egyáltalán szerencsétlennek a másikat, de azért jól esik kicsit mosolyogni a helyzeten.
- Akkor megkeressük a többi cuccodat?-

- Jó ötlet! Feltétlenül beleírom! Hátha akkor minden bűnöm megbocsáttatik, és már csak szimplán őrültnek fognak gondolni.- Marci a lánnyal nevet. Tetszik neki, hogy ilyen vidám a diáktársa, és valahogy sikerül rá is átragasztania a mosolygást. Alapvetően ő sem egy morcos ember, de azért nem szokott mindig önfeledten nevetgélni. Sokszor úgy érezte, hogy az anyukája miatt ő kell legyen a férfi a háznál, és az mindenképp egy tiszteletet parancsoló szerep, még akkor is ha valaki 14 évesen igyekszik ezt betölteni.
-Mondhatni. Az anyukámnak, de igazából nekem ő a "szüleim".-
Mondott is valamit, meg nem is. Nem akarta itt hirtelen kiborítani a bilit, de szimpatikus volt neki Liza, ezért valamit mégis szeretett volna elárulni neki magából. Marci azt is jól tudta, hogy csak akkor működik egy beszélgetés, ha mind a két fél bele rak valamit, és ő még sok mindenre kíváncsi volt a lánnyal kapcsolatban, ezért igyekezett kicsit beljebb lökdösni a határaikat.
- Ó, köszönöm a felajánlást! Valójában elég sok minden érdekel, és ezzel szemben baromi keveset tudok.- féloldalas mosollyal néz a navinésre, aki kíváncsi szemekkel várja a kérdéseit. - Szóóval... te mit gondolsz a rellonosokról? De őszintén!-
Eredetileg egyáltalán nem ilyen jellegű kérdést akart feltenni Lizának, de valahogy úgy érezte, hogy az általános infókat majd úgyis összegyűjti valahonnan, sokkal érdekesebb témák is vannak annál.
- Ez tökre jól hangzik, és igen, megértelek! Nekem nincsenek testvéreim, de baráti körben sokszor kerültem olyan szerepbe, ahol nekem kellett felelősséget vállalni, és adott esetben a többiekért is kiállni. Neked hány tesód van? Nehéz velük, vagy hogyhogy megkönnyebbültél a szerepváltás miatt?-
Úgy tűnik a lány egy igazi Bagolykő rajongó. Ezt jól esik hallania, hiszen pont ezeket a visszacsatolásokat keresi, ezek adank erőt neki.
- Aha, mehetünk!-