Hanyagul támaszkodik egy madárszutykos oszlopnak, mely megadóan recseg-ropog, de még tartja magát, mint egy reményvesztett hajóárbóc a tájfun közepén. A keresztgerendán ülő uhuk riadtan pislognak lefelé, hogy ugyan összedől-e a kóceráj most, hogy a Ricsi betette ide a lábát. De hát ha itt a legjobb a térerő a suliban, akkor ide kell jönni Among Usozni, nem kívánságműsor. Sárvérű suhanc, meg is makkanna mobiltelefon nélkül. Az elején voltak ugyan gondok, mert mi az, hogy nincs wi-fi, és "fel kell rúnázni" a kütyüket? Tiszta középkor.
Mindegy, megoldódott. Azóta fullba tolja megint.
Felpillant a kijelzőről, sehol senki. Csak néhány pihetoll kavarog a madárszagú levegőben. Pedig a csaj láttamozta az üzenetét Inasgrammon, úgyhogy elvileg...
- Óh-shet! - szisszen fel szemrehányóan. Épp akkor töri ki Pink a nyakát a Medbay szkennél. Annyira nyilvánvaló volt, hogy ő az imposztor. - Vakuljá' te meg akkor!
Szellemként lusta feladatokat csinálni, de ahhoz meg nem elég nagy tirpák, hogy kilépjen a játékból, úgyhogy leengedi a mobilt, és cigi után kezd kotorászni zsebében a befáslizott kezével. (Fun fact: ezúttal a bal karja van bepólyálva, a jobb már éppen sárgáslilába fordult.)
Nincs?... NINCS? Mi az, hogy nincs cigije?!
Halványan dereng neki, hogy az utolsót elszívta reggel, miután két és fél percig ordítozott a telefonban. Akkor nagyobb szükségét érezte, mint most. Ezúttal csak pótcselekvésnek szánta a bagózást a várakozás mellé.
- Szilárd, te gyökérpásztor.
Úgy ejti ki a nevet, mintha rohadt íze lenne, amit ki akar köpni, mielőtt kihányja, merthogy pontosan így is érti.

Klassz lenne logikus magyarázatot találni arra, hogy miért érzi úgy magát a lány grand belépője láttán, mint akit gyomorszájon rúgtak. Leszámítva, hogy az fáj, ez meg nem. Ez olyan... hát milyen? Mikor meglátja a flúgost, magától vigyorra húzódik a szája, és csinálni akar vele valamit, de nem tudja, hogy mit. Talán a fejére kéne ülni?
- Sz'asz, dinnye - köszön gálánsan, közben a zsebébe süllyeszti a mobilt. - Füleden ültél, hogy eddig tartott ideérni?
Teljesen mást akart mondani. Olyasmit, hogy tök jó újra látni. Mi a helyzet, kő' kóla? De helyette ezek a szavak jöttek ki a száján. Szelaví.
- Ha mondtad volna, hogy cipőre se futja, ötezerrel húzlak le - bök a lány zoknis lába felé, mellyel épp telibe tapos egy egészséges kupac bagolyfost a korhadt padlón.
- Van cigid?
Rögtön a tárgyra tér, nem érnek rá egész nap. Ma még a Bibircsókos néne képkeretét is sikálniuk kell fogkefével, meg az összes többi negyvenhét freskót az első emeleten, a Nyugati szárnyban. (Ez egy vicces történet.)
- Tetszett a postavércse videód instán, nyomtam rá like-ot.

Az itt lakó baglyok barátságosak - legalábbis ezt mondják -, ezért aztán szívesen incselkednek az erre járó diákokkal. A vállukra röppennek, csipegetik az ujjukat, lezabálják az arcukról a húst. Ennek a kettőnek a közelébe se merészkedtek még. Talán azért, mert az első pioneert Ricsi kis híján a padlóba simította, mikor legutóbb erre járt.
- Láttál már baglyot a tollai nélkül? - kérdezi kajánul vigyorogva, mire két gerendával arrébb az egyik torz tollgörcs maga alá fossant. Ricsi szeretné azt hinni, hogy a zsigeri rémület az oka, holott val'szeg puszta véletlen volt. A kuvikok nem törik a magyart.
- Gúglizz rá!
Elkapja a felé repülő környezetbarát papírzacskót, és belekukkant. Egen. Bolhapiacon kapható ótvar kapadohány, filléres OCB papír, képeslapból farigcsált szűrők. A tüdőembóliában haldokló kubai vendégmunkások szívnak ilyet két vérvétel között.
- Perfekt.
Úgy helyezkedik a putri végében, hogy szükség esetén rögtön kicseszhesse az egész pakkot az ablakon, mintha soha ott sem lett volna. Nem tud elképzelni olyan büntetést, ami áthatolna az autokratizmussal szembeni mérhetetlen ellenállása stabil pajzsán, de frásznak sincs kedve buzgó harmincas krapekok idegbajához.
Sebesen nekiáll cigit tekerni az egyik ürülékkel vastagon borított párkányon. Gusztustalan ez a hely, vagyis éppen megfelel neki.
- Otthon érzem magam - jelenti ki halványan mosolyogva.
Ez persze nem igaz, mert a Rózsadombon nőtt fel egy kacsalábon forgó családi villában - pont ezért lett ekkora süvölvény. A gazdag gyerekek mindig jobban unatkoznak, mint a csórók. Ha arra koncentrálsz, hogy ne halj éhen, ritkán érsz rá orbitális kreténségeket csinálni.
- A bátyád tényleg ukrán maffiózó?
Jobban érdekli ez a téma, mint amennyire az apja örülne neki, ha tudná. Ricsinél határozottan kezd körvonalazódni az alvilági irányultság, és ez ellen a családja nem tehet semmit. A srác invalid, és még varázshasználó is. Nem a legjobb kombó.

A Nyuszi kis híján kiszúrja a szemgolyóját a telefonjával, oda se neki, van másik.
- Hát tudom én! Láttam pucér baglyot - vigyorog sunyin. - Gondoltam, hogy tetszeni fog. Keress rá a Hyemoschus aquaticusra is.
Megáll a tüsténkedő mozdulatban, a gondolkodástól ráncba szalad a homloka.
- Nem bírom a mainstream dolgokat - jelenti ki aztán. - Ha három madár lennék, láthatnám alulról, hogyan repülök magam után.
Bólint, ja. Határozottan. Az agyában feldereng egy animágusos-patrónusos korreláció, aztán inkább elengedi a témát. Amekkora mákinger, tutira egy bazi nagy világító szarvas csattanna ki a pálcájából, és Ricsi utálná, mint a szart. Színpadias fos.
Már éppen szólni akart, hogy amúgy nem a 'kulásos, hanem az ananászos lábával tapicskolt bele a Nyuszi a bagolysalakba, de a lány rájön magától is, nem kell ide Dr. Watson.
- Ne szaglássz! - süvölt fel hirtelen, rendesen meg is ijed a saját hangjától.
A Ricsinek Armani tusfürdő aromája van - ez mennyire égő már?! Nem ő csomagolta magának a luxpuccot, hanem a muter, de akkor is. Majdnem olyan cink, mint mikor Eminem szarrá osztotta Papa Docot, hogy ne nevezze magát gengszternek az, akinek Clarence a keresztneve, a szüleivel lakik a kertvárosban, és fizetős magánsuliba járt.
- Sicc-hess!
Sietősen igyekszik elterelni a figyelmet a pánikjáról, amitől a mozdulatai kapkodóvá válnak, és a dohány felét mellészórja. A sokktól sápatagon hümmög, ám a szervezett bűnözéssel lepacsizni még így is kiváló ötletnek tűnik. Meg kéne ismerkednie Nyúlbratyóval.
A bekötözött keze parádésan roppan egyet, mikor Nyuszi megrángatja, és a fájdalom forró higanyként lökődik fel a válláig. Összeszorítja az állkapcsát, mert szokta ugyan a szántást, de attól ez még kellemetlen marad.
- Akkor csináld te - mondja, majd arrébb húzódik, otthagyva a félkész cigiket a papírzacskón a bagolyszarban. - Addig rájólétülök dicsőklímánkra.
Ez az adekvát kifejezés arra, hogy kell neki egy ciánka.

- Hujj - foglalja össze a lényeget tömören, miközben a végtelenített zsebébe kotor, és előbűvöli az egyik felcímkézetlen tégelyét. Nyilvánvalóan csak ő tudja, hogy ez amúgy mi a frászkarika.
- Nem ez - mondja, de ha már itt van, megrázogatja a Nyuszi orra előtt. - Metilfenidát-hidroklorid. Egy óra alatt pacekba vágjuk tőle a Nyugati szárnyat. Csípni fogod.
Már-már rémisztő magabiztossággal tájékozódik a vényköteles gyógyszerhatóanyagok piacán. Farkasházy sírna a gyönyörűségtől, ha látná...
Ja, nem.
- Há' nem nyilvánvaló? - dugja zsebre a tégelyt, a pofázmányán felvillan a kopirájtos cickányvigyor. - Le akartalak nyűgözni a nagy eszemmel. Gyerekként minden ilyen szutyerákot megjegyeztem latinul.
Mondhatott volna patkányőzt is, de olyan jól esett kimondani hangosan, hogy Hyemoschus aquaticus. Az embernek nem sokszor van erre lehetősége élete során. Mission completed.
Ezt az Armanis gengszteresdit kínosan igyekszik mellőzni a beszélgetésből, mert csak rosszabb lesz. Az arcpír nem áll jól neki.
- Ja.
A szájában landoló Nyuszinyálas ciginek csokibéka és kollektív ruszki elmezavar íze van. Öngyújtó az persze nincs nála (sosincs), cserébe viszont néha spontán felrobbantja a dolgokat maga körül. Alig várja a pillanatot, mikor majd nevelőintézetbe küldik, mert itt már nem bírnak vele, és véletlenül a porig rombolja az egész kócerájt.
- Tüzet is adsz?

- Ezt megtarthatom? - kérdezi az öngyújtót forgatva az ép keze ujjai között. - Rád emlékeztet.
Hogy azért-e, mert egy pőre luvnya virít rajta, vagy mert akciós volt a Coopban, az nem derül ki a kontextusból.
Halk kattanás, sercenés, parázsló cigarettavég; Van abban valami meghitt, ha az ember kölyke egy fekáliában úszó madárkuplerájban szívja a filléres dohányt egy pszichiátriai szökevénnyel.
- Van nálam tramadol meg metamizol-drotaverin - vonja meg a vállát, melyen a következő pillanatban híg bagolyszar csorran, és mutatós nonfiguratív mintát fest a fekete pulcsira. Ricsinek a szeme sem rebben tőle, elvégre az, aki egy aviáriumban hesszel, előbb-utóbb retkes lesz. - Mindkettő jó fejfájásra.
Úgy pattintja ezeket kisujjból, mint más a hét törpét, és még csak nem is különösebben nagyképű. Mivel totyogós kora óta mozog farmakológiában, neki ez magától értetődő.
Mikor a Nyuszi az ujjaival kamerát formáz, és azt mondja, pózoljon, a szája sarka gyengéd mosolyra húzódik.
- Nemazasrác - hárítja a felkérést, lelki fülei mögött felhangzik a beat, hogy "Itt már mindenki Petőfi Sándor!"
Néhány másodpercig elgondolkodva figyeli a bolond Nyulat, közben békésen parázslik a cigaretta az ujjai között. Még mindig lát a lányban valamit, amit képtelen értelmezni a racionális számok halmazán. A csönd hosszúra nyúlik közöttük, de nem érzi kínosnak. Amikor újra megszólal, a szavak tárgyilagosan gördülnek ki a száján:
- Úgy döntöttem, hogy szeretlek.

- Hé! - csattan fel szemrehányóan. A cigit tartó keze megáll a levegőben. Úgy néz az öngyújtó után, mintha a Kis Jézus repülne ott. - De hát miért nem adtad nekem?!
A hangjában őszinte szemrehányás cseng.
- Ráadásul szürke volt!
Ritkán szed fel dolgokat a földről, bár létezik annyi opioid a világon, hogy nekiálljon számolgatni a pormacskákat az ágya alatt, és mindnek nevet is adjon.
- Honnan tudod, hogy Armani? - hunyorog óvatosan.
Tényleg marhára nem akarta ezt újfent szóba hozni - lásd PD esete Real Slim Shady-vel -, de most már kíváncsi rá, hogy a Nyúl milyen természetfeletti képességgel szimatol ki egy sznob tusfürdőmárkát. A szagokra egyébként Ricsi is érzékeny, mert a gyógyszerek minden axont sodronyhuzaloztak az agyában, de azt biztos nem mondaná meg, hogy ennek a sneakernek Vans, annak meg Hilfiger bukéja van. Pedig mindkettő lapít a gardróbjában, mélyen elrejtve az alkoholos filctollal kimázolt teszkós csukák alá.
Látványosan nem érti, hogy a lány mitől fagy le. A cickány pofájára kiül a tanácstalanság.
- System failure? - kérdezi a fejét félrebillentve. - A kék pirulától minden ugyanolyan szar marad, mint volt, a piros meg ugyanaz, csak eper ízű.
Újabb filmes utalás, amit a Nyuszi valószínűleg ismét nem fog érteni, Ricsi viszont remekül szórakozik rajta. Aprót horkantva röffen egyet a poénon.
- A vízipisztolyt fent hagytam a szobámban - feleli. - De lehozhatjuk, ha locsolkodni akarsz.
Nem kérdezi, hogy hogyan jutott ez most a Nyúl eszébe. Neki is vannak ilyen látszólag kaotikus gondolatai, amikben a saját kitekert logikája szerint igenis van rendszer.
- Amúgy hogy kerültél te Nagymagyar Putriföldére? Az orosz tundrán nincs elég hajfesték?

- Meh - vakkantja kelletlenül, egyúttal végső búcsút intve a szürke öngyújtónak. Az már itt marad az örökkévalóságig, vagy amíg meg nem adja magát ez a roskatag deszkakupac, és baglyostul leszakad a kastély oldaláról.
Közben eszébe jut, hogy akart egy ciánkát, úgyhogy addig matat a nemcigis kezével a pulcsija zsebében, míg ki nem tapogatja a megfelelő tégelyt.
- Ezeket amúgy az apám irkálja fel - pörgeti meg az ujjai között, miután előbányászta a pirulákat. - Pszichiáter a Heim Pálban, kettéb'szottul ért a serdülőkhöz.
Ja, hát nyilván. PFFCHCH! Nem szokott erről beszélni, de a Nyuszinak nyóc. Ricsiben egy szemernyi kétely sincs afelől, hogy tök mindegy, mit mond neki, a lány mindenképpen tolerálni fogja. Ami egyébként fordítva is igaz.
- Ebből kifolyólag mindkét fia pszichés defektus - mosolyodik el cinikusan, továbbfűzve az előző gondolatot. - A tesóm nálam is gekkóbb.
A bátyja említésére átsuhan az arcán a viszolygás, aztán el is illan. Bekap egy kapszulát, de a csajt nem kínálja meg. Őt fűvel kell etetni, elvégre rágcsáló.
- Egy nyúlnak az orra... - ismétli meg elgondolkodva, aztán kinyújtja a kezét nem kapkodva, és a mutatóujjával megnyomja Nyuszi orrának hegyét. - DOOT!
Sípoló műanyag gyerekjátékok szoktak olyan hangot adni, mint amit most a Ricsi kiprésel magából.
- Én mindkettőt bevenném, a kéket meg a pirosat is, és faszagányosat tripelnék - bólint határozottan.
Mikor a Nyuszi bokán rúgja, ciccen egyet, és gyorsan beleszív a cigijébe. Nem, nem törik. Nem üvegcsontú, csak simán balhés, és ha épp nem olyan közegben van, ahol tombolhat, akkor teremt magának olyan közeget. Problem solved.
- És milyen a pszichó? - kérdezi kíváncsian, mert annak ellenére, hogy az egész életét meghatározza közvetve, ő maga még sosem járt ott. - Fater mániákusan próbál távol tartani minket tőle, pedig király lehet.
A vízipisztolyos takarítás neki is eszébe jutott már. A Bibircsókos némber el lesz ragadtatva, ha véletlenül megint pofán fröccsentik a munka hevében. Lassan el is kéne indulniuk már a Nyugati szárnyba. Annak ellenére, hogy Ricsi egy suttyó, a kötelességtudat genetikusan belé van kódolva. Bármilyen furcsa, ő pont az az ember, akire lehet számítani.

A széles, csillogó Nyúlvigyor láttán gyengéd mosoly szivárog az ajkára. Amikor Ricsi elfelejt kegyetlenkedni, nagyon szép tud lenni.
- Más - mondja reszelősen kifújva a levegőt. - A bátyám irigy, fél a mágiámtól, és túl sok a csontjaiban a harag. Bennem nincs ilyen, én veszett sakál vagyok.
Nézegeti a cigarettacsikket, és azon gondolkodik, hogy hozzáfűzzön-e még egy hegyes gondolatkarót az iménti kinyilatkoztatásához, de végül nem teszi. Nem azért, mert a Nyuszi nem értené, hanem mert valójában nincs jelentősége.
Elrántja a kezét, mikor a lány játékosan felé kap a fogaival.
- Ha megharapsz, betekerem a fejedet pink szigszalaggal - mormolja huncutul hunyorogva. - Kétséged ne legyen felőle, hogy meg merem csinálni.
Ezt, meg minden egyebet is. Ricsi hajlamos megreccsenteni a környezetét csupán azzal, hogy meg meri tenni, és ki meri mondani, amit más nem.
- Egyszer majd nyalok fentanilt - dörzsöli meg a fáslis keze mutató- és hüvelykujjával az állát, aztán ennyivel lezárja magában a trip-témát. Lelki füleiben Pnau cseng éppen, és a legendás Changájuk. Az ember már attól betép, hogy YouTube-on nézi a videoklipet.
- A pisztáciát szeretem - jelenti ki határozottan, majd gyorsan elnyomja a cigicsikkét a bagolyféceszes párkányon, és kipöccinti az ablakon. A papírzacskót a zsebébe süllyeszti, később jól jöhet még.
- Menjünk bulikázni - bólint, és odanyújtja az ép kezét a Nyuszinak, hogy felsegítse a földről. - Közben mesélj még a showról, légy szíves. Ritkán nézek reality-t, mert vagy hülye embereket mutogatnak benne, vagy hülye pucér embereket, vagy hülye pucér dagadt embereket.
Kósza gondolatként felmerül benne, hogy el sem engedi a Nyúl kezét, míg ki nem érnek a bagolykalyibából, de a szerelemnek hely kell, hogy nőjön mint a rózsa. Vagy a tumor. Nem sietnek sehová.