31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Másodikos diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 14. 15:38 | Link

Klassz lenne logikus magyarázatot találni arra, hogy miért érzi úgy magát a lány grand belépője láttán, mint akit gyomorszájon rúgtak. Leszámítva, hogy az fáj, ez meg nem. Ez olyan... hát milyen? Mikor meglátja a flúgost, magától vigyorra húzódik a szája, és csinálni akar vele valamit, de nem tudja, hogy mit. Talán a fejére kéne ülni?
- Sz'asz, dinnye - köszön gálánsan, közben a zsebébe süllyeszti a mobilt. - Füleden ültél, hogy eddig tartott ideérni?
Teljesen mást akart mondani. Olyasmit, hogy tök jó újra látni. Mi a helyzet, kő' kóla? De helyette ezek a szavak jöttek ki a száján. Szelaví.
- Ha mondtad volna, hogy cipőre se futja, ötezerrel húzlak le - bök a lány zoknis lába felé, mellyel épp telibe tapos egy egészséges kupac bagolyfost a korhadt padlón.
- Van cigid?
Rögtön a tárgyra tér, nem érnek rá egész nap. Ma még a Bibircsókos néne képkeretét is sikálniuk kell fogkefével, meg az összes többi negyvenhét freskót az első emeleten, a Nyugati szárnyban. (Ez egy vicces történet.)
- Tetszett a postavércse videód instán, nyomtam rá like-ot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 14. 15:57 | Link

Színpadias piruett kíséretében izomból becsűröm a bagolyház ajtaját magam mögött, mire ijedten felreppen néhány a környező baglyok közül.
- Hülye struccok... - elvégre minden madár strucc. Dinnye? Dinnye. Oké. Végül is szeretem a dinnyét. - A csodára várni kell. - esetlenül kacsintok mellé, a menőséget még gyakorolnom kell.
- Minek az. Ó baz... - a korhadt falnak támaszkodva csekkolom az egyik talpam, ez bizony strucc bagoly kula. - Ugh. - ha így, hát így. A zokni nyilván felemás, az egyik rikító citromsárga, rajta ananászokkal - gyűlölöm az anaszászt, de tíz forint volt a kilós turiban -, a másikon csöcsös Mikulás. Vagy Mikulina.
- Van hát, kapd el. - egy komplett cigis pakkot dobok át, papírzacsiban. Fontos a környezetvédelem, ugyebár. - Tekerj nekem is. - ami azt illeti, én ráérek egész nap. Valahol magától értetődő, hogy elfelejtettem a büntimunkát, csak halovány rémképek élnek a fejemben a tegnapról.
- Kösz babushka, sok munkám volt vele. A megfelelő szögből kellett lekapni a támadást. És a vége, mikor a bácsi feláll, és ordítva káromkodik... Szemányifíkó. - az ujjaimra csókolok, olaszosan játszok velük. Közelebb andalgok Ricsikéhez, kikukucskálok az egyik lőrésszerű ablakon. - Klassz kilátás.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. január 14. 16:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Másodikos diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 14. 17:10 | Link

Az itt lakó baglyok barátságosak - legalábbis ezt mondják -, ezért aztán szívesen incselkednek az erre járó diákokkal. A vállukra röppennek, csipegetik az ujjukat, lezabálják az arcukról a húst. Ennek a kettőnek a közelébe se merészkedtek még. Talán azért, mert az első pioneert Ricsi kis híján a padlóba simította, mikor legutóbb erre járt.
- Láttál már baglyot a tollai nélkül? - kérdezi kajánul vigyorogva, mire két gerendával arrébb az egyik torz tollgörcs maga alá fossant. Ricsi szeretné azt hinni, hogy a zsigeri rémület az oka, holott val'szeg puszta véletlen volt. A kuvikok nem törik a magyart.
- Gúglizz rá!
Elkapja a felé repülő környezetbarát papírzacskót, és belekukkant. Egen. Bolhapiacon kapható ótvar kapadohány, filléres OCB papír, képeslapból farigcsált szűrők. A tüdőembóliában haldokló kubai vendégmunkások szívnak ilyet két vérvétel között.
- Perfekt.
Úgy helyezkedik a putri végében, hogy szükség esetén rögtön kicseszhesse az egész pakkot az ablakon, mintha soha ott sem lett volna. Nem tud elképzelni olyan büntetést, ami áthatolna az autokratizmussal szembeni mérhetetlen ellenállása stabil pajzsán, de frásznak sincs kedve buzgó harmincas krapekok idegbajához.
Sebesen nekiáll cigit tekerni az egyik ürülékkel vastagon borított párkányon. Gusztustalan ez a hely, vagyis éppen megfelel neki.
- Otthon érzem magam - jelenti ki halványan mosolyogva.
Ez persze nem igaz, mert a Rózsadombon nőtt fel egy kacsalábon forgó családi villában - pont ezért lett ekkora süvölvény. A gazdag gyerekek mindig jobban unatkoznak, mint a csórók. Ha arra koncentrálsz, hogy ne halj éhen, ritkán érsz rá orbitális kreténségeket csinálni.
- A bátyád tényleg ukrán maffiózó?
Jobban érdekli ez a téma, mint amennyire az apja örülne neki, ha tudná. Ricsinél határozottan kezd körvonalazódni az alvilági irányultság, és ez ellen a családja nem tehet semmit. A srác invalid, és még varázshasználó is. Nem a legjobb kombó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 14. 17:34 | Link

- Sohaaa... - több se kell, guguban már ott a címszó: pucér bagoly, ami rendhagyó szexuális fantáziákról tanúskodhatna, de engem tényleg csak a toll nélküli károgó érdekel. - Áhá! - találtam is egy csinatos képet, a röhögéstől dőlöngélve nyomom Ricsi képébe. A nevetésem egyébként kislányosan csilingel, rendkívül hangos, és gyakran hallani egy-egy magányos séta során a folyosókon.
A munícióm legalább annyira színvonalas mint a komplett életvitelem, magyarán a "rohadtul nem" és a "halj éhen" között félúton, de mit számít, ha a nikotintól bizsereg a homloklebenyem.
- Nekem mondod... - ránézek a Mikulásos zoknim talpára, és láss csodát, sehol egy kakifolt. Hát ez meg? - Schrödinger kulája. - megragadom a bokám, egyensúlyozok, sziluettem akár egy Parkinson-kóros flamingó, magánnyomozókat megszégyenítő alapossággal vizslatom a lábujjaim közét, majd kényszerűen rájövök, hogy a másik lábammal léptem bele. - Oh. Már értem! Pedig puccos manusnak tűnsz. - teszem hozzá, és ISMÉT megszagolom, ezúttal kicsit diszkrétebben - Határozottan puccosnak.
Ami a kreténséget illeti, jah. Egyfelől nem mókás sírni a száraz kenyérért, másfelől klassz, ha vagy annyira kretén, hogy az életed abszurditásai elvonják a figyelmed a nyomorodról.
- Ahha. Nem nagy cucc. A faluban mindenki seftes, meg ortodox, másképp éhen halna. - üdv az orosz valóságban. A mágia csak hab a tortán, arra az esetre, ha esetleg valaki elfelejtett volna földönkívülinek nézni.
Lecsüccsenek mellé, nagyon mellé, nem vagyok zavarban, és árgus szemekkel figyelem a procedúrát. Pofátlan kislány révén megfogom a fáslis kezét, útmutatás gyanánt. - Ne úúúgy, ki fog esni a fele. - a képeslapból eszkábált szűrőknek megvan a maga nyakatekert tecsnikája.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. január 14. 17:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Másodikos diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 14. 18:56 | Link

A Nyuszi kis híján kiszúrja a szemgolyóját a telefonjával, oda se neki, van másik.
- Hát tudom én! Láttam pucér baglyot - vigyorog sunyin. - Gondoltam, hogy tetszeni fog. Keress rá a Hyemoschus aquaticusra is.
Megáll a tüsténkedő mozdulatban, a gondolkodástól ráncba szalad a homloka.
- Nem bírom a mainstream dolgokat - jelenti ki aztán. - Ha három madár lennék, láthatnám alulról, hogyan repülök magam után.
Bólint, ja. Határozottan. Az agyában feldereng egy animágusos-patrónusos korreláció, aztán inkább elengedi a témát. Amekkora mákinger, tutira egy bazi nagy világító szarvas csattanna ki a pálcájából, és Ricsi utálná, mint a szart. Színpadias fos.
Már éppen szólni akart, hogy amúgy nem a 'kulásos, hanem az ananászos lábával tapicskolt bele a Nyuszi a bagolysalakba, de a lány rájön magától is, nem kell ide Dr. Watson.
- Ne szaglássz! - süvölt fel hirtelen, rendesen meg is ijed a saját hangjától.
A Ricsinek Armani tusfürdő aromája van - ez mennyire égő már?! Nem ő csomagolta magának a luxpuccot, hanem a muter, de akkor is. Majdnem olyan cink, mint mikor Eminem szarrá osztotta Papa Docot, hogy ne nevezze magát gengszternek az, akinek Clarence a keresztneve, a szüleivel lakik a kertvárosban, és fizetős magánsuliba járt.
- Sicc-hess!
Sietősen igyekszik elterelni a figyelmet a pánikjáról, amitől a mozdulatai kapkodóvá válnak, és a dohány felét mellészórja. A sokktól sápatagon hümmög, ám a szervezett bűnözéssel lepacsizni még így is kiváló ötletnek tűnik. Meg kéne ismerkednie Nyúlbratyóval.
A bekötözött keze parádésan roppan egyet, mikor Nyuszi megrángatja, és a fájdalom forró higanyként lökődik fel a válláig. Összeszorítja az állkapcsát, mert szokta ugyan a szántást, de attól ez még kellemetlen marad.
- Akkor csináld te - mondja, majd arrébb húzódik, otthagyva a félkész cigiket a papírzacskón a bagolyszarban. - Addig rájólétülök dicsőklímánkra.
Ez az adekvát kifejezés arra, hogy kell neki egy ciánka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 14. 19:59 | Link

Kérdőn nézek rá, ez most az anyámat szidta? Csodával határos módon le tudom írni a tüsszentését, és láss csodát...
- Ez egy kancsil! Francért fenszizel... - szégyengyalázat, ilyen csúnyát mondani a kis pálcikalábúakra. Valamiért megmagyarázhatatlan vonzalom fűz az univerzum torzszülöttjei iránt. Kis csufik, nyamnyam.
- Az igen... - elismerően hümmögök, hátratolt fejjel biccentek, amolyan "daaamn boy" jelleggel - Fejen fosnád magad, remélem. - hiába, nem tudom túltenni magam az előbbi incidensen.
Megszaglászom, felsüvít. Ijedten pislogok, és visszasikítok. - Dzsíz. Jól van jól van Armanikám. - pusmogva nevetelek az orrom alatt - "Nem szeretem a mainstream dolgokat." - serényen gesztikulálva forgatom ki a szavait, majd játékosan oldalba bököm. Gengszter, mi?
Ötletem sincs mitől pusztul ketté lassan az összes csontja, biztos nyomós oka van rá, de egyelőre még tudok aludni a ténytől. Elkönyvelem a szexepiljének. A rokkant adonisz. Kiveszem a kezéből a cókmókot, épp mint elefánt a porcelánboltban, egy kis dohány, megigazgatom, precíz nyalintás a szélére, s voilá.
- Itt jön a kisvasúúút... - játszva hullámzok a karommal, benne a páratlanul csálé tekert cigi, vészesen közeledik a szájához. Akárhogy is, az övé, én meg tekerek magamnak még egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Másodikos diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 14. 20:55 | Link

- Hujj - foglalja össze a lényeget tömören, miközben a végtelenített zsebébe kotor, és előbűvöli az egyik felcímkézetlen tégelyét. Nyilvánvalóan csak ő tudja, hogy ez amúgy mi a frászkarika.
- Nem ez - mondja, de ha már itt van, megrázogatja a Nyuszi orra előtt. - Metilfenidát-hidroklorid. Egy óra alatt pacekba vágjuk tőle a Nyugati szárnyat. Csípni fogod.
Már-már rémisztő magabiztossággal tájékozódik a vényköteles gyógyszerhatóanyagok piacán. Farkasházy sírna a gyönyörűségtől, ha látná...
Ja, nem.
- Há' nem nyilvánvaló? - dugja zsebre a tégelyt, a pofázmányán felvillan a kopirájtos cickányvigyor. - Le akartalak nyűgözni a nagy eszemmel. Gyerekként minden ilyen szutyerákot megjegyeztem latinul.
Mondhatott volna patkányőzt is, de olyan jól esett kimondani hangosan, hogy Hyemoschus aquaticus. Az embernek nem sokszor van erre lehetősége élete során. Mission completed.
Ezt az Armanis gengszteresdit kínosan igyekszik mellőzni a beszélgetésből, mert csak rosszabb lesz. Az arcpír nem áll jól neki.
- Ja.
A szájában landoló Nyuszinyálas ciginek csokibéka és kollektív ruszki elmezavar íze van. Öngyújtó az persze nincs nála (sosincs), cserébe viszont néha spontán felrobbantja a dolgokat maga körül. Alig várja a pillanatot, mikor majd nevelőintézetbe küldik, mert itt már nem bírnak vele, és véletlenül a porig rombolja az egész kócerájt.
- Tüzet is adsz?
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 14. 21:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 14. 21:14 | Link

- Te figyelj, pörgök én eléggé, ha fejfájás kell mellé csak felhívom anyámat. - a pszichiátrián belém tömött szedatívumoknak hála zsigeri ellenérzést vált ki belőlem minden, ami tabletta formájú, bármi is legyen az a metélt vidrakarbonát. Asszem ezt mondta.
- Taps-taps, lenyűgöztél. - összeszorítom az ajkaim, meg a két szemem, és finoman megpaskolom a kézfejem, mint a puccos dívák a színházi páholyban. - Én meg oroszul, na ezt kapd ki. - pimaszul a nyelvemre harapok, csak aztán zajlik le az Armanis incselkedés. Tuti így szólítom ezentúl.
Sebtében tekerek egy másik bűzrudat, olyan emberes, légcső repesztőset, amitől még a baglyak is halva zuhannak az ölembe.
- Hogyne. - átpattintok neki egy gyújtót, ez most kivételesen nem pink, hanem meztelen nős, olyan amit Pista bá vesz a Coopban a kőműves actimelhez kísérőnek. Amint rágyújt, gátlástalan csodálattal bámulok rá, cigikém a szám sarkából fityeg, négy ujjamból kamerát formázok, és fél szemmel kukucskálok át rajta.
- Ééééés, póz! - még kattintós hangot is adok mellé, mintha tényleg kamera lenne, pedig csak az agyammal fotóztam le. Mi tagadás, tetszik a sziluettje.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. január 14. 21:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Másodikos diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 15. 09:12 | Link

- Ezt megtarthatom? - kérdezi az öngyújtót forgatva az ép keze ujjai között. - Rád emlékeztet.
Hogy azért-e, mert egy pőre luvnya virít rajta, vagy mert akciós volt a Coopban, az nem derül ki a kontextusból.
Halk kattanás, sercenés, parázsló cigarettavég; Van abban valami meghitt, ha az ember kölyke egy fekáliában úszó madárkuplerájban szívja a filléres dohányt egy pszichiátriai szökevénnyel.
- Van nálam tramadol meg metamizol-drotaverin - vonja meg a vállát, melyen a következő pillanatban híg bagolyszar csorran, és mutatós nonfiguratív mintát fest a fekete pulcsira. Ricsinek a szeme sem rebben tőle, elvégre az, aki egy aviáriumban hesszel, előbb-utóbb retkes lesz. - Mindkettő jó fejfájásra.
Úgy pattintja ezeket kisujjból, mint más a hét törpét, és még csak nem is különösebben nagyképű. Mivel totyogós kora óta mozog farmakológiában, neki ez magától értetődő.
Mikor a Nyuszi az ujjaival kamerát formáz, és azt mondja, pózoljon, a szája sarka gyengéd mosolyra húzódik.
- Nemazasrác - hárítja a felkérést, lelki fülei mögött felhangzik a beat, hogy "Itt már mindenki Petőfi Sándor!"
Néhány másodpercig elgondolkodva figyeli a bolond Nyulat, közben békésen parázslik a cigaretta az ujjai között. Még mindig lát a lányban valamit, amit képtelen értelmezni a racionális számok halmazán. A csönd hosszúra nyúlik közöttük, de nem érzi kínosnak. Amikor újra megszólal, a szavak tárgyilagosan gördülnek ki a száján:
- Úgy döntöttem, hogy szeretlek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 15. 10:16 | Link

- Tőlem... - vonom meg a vállam, az enyémen azonban nem csattant semmi híg, bagolybá kifogyott a tárból. - Kösz, asszem. - zavartalan pislogok, egy enyhe fejrázással elengedem. Viszonylag ritkán vagyok pucér.
Időközben meggyújtottam a számból fityegő cigarettát egy másik gyújtóval - történetünk során ez már a harmadik - ami, nos... Szürke. Szimpla, egyszínű, szürke. Elborzadok a láttán, érthetetlen hogyan került hozzám, reflexből el is hajítom, kell a ráknak. Imázsromboló, pföj.
- Ha te mondod. Gyóccertáras Armani. - már meg is érett bennem a gondolat, hogy ez lesz a beceneve messengeren, amint bejelöl rajta. Nem mintha én nem tenném meg, de úgyis elfelejtem. Kárörvendően felnevetek mikor a nyaka mellé csattan a bagolykula.
- Perfekt. - "kamera" klikk, büszkén könyvelem el, hogy megörökítettem a pillanatot. A kezeimmel.
"Szeretlek", hallatszik tőle. Bár az sokkal meglepőbb, hogy ezidáig befogtam a szám, el voltam foglalva az "exponálással". Túl sok az idézőjel.
- Jah, persze. - játékosan elbliccelném egy vállba veréssel, de a kezem megáll a levegőben, a tekintetem zavarttá válik, néhány másodperc erejéig kiül a fejemre a reboot. Erre hogyan is kéne reagálni?
Kattognak a fogaskerekek, lényegében magammal vitatkozok a koponyámon belül. Vagy legalábbis ott érzékelem.
Rá se ránts Nyuszi, majd elfelejti. Ugyan ki döntene úgy, hogy megszeret?
Ez a fránya belső párbeszéd, az őrületbe kerget.
- Van egy kölcsön vízipisztolyod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Másodikos diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 15. 20:56 | Link

- Hé! - csattan fel szemrehányóan. A cigit tartó keze megáll a levegőben. Úgy néz az öngyújtó után, mintha a Kis Jézus repülne ott. - De hát miért nem adtad nekem?!
A hangjában őszinte szemrehányás cseng.
- Ráadásul szürke volt!
Ritkán szed fel dolgokat a földről, bár létezik annyi opioid a világon, hogy nekiálljon számolgatni a pormacskákat az ágya alatt, és mindnek nevet is adjon.
- Honnan tudod, hogy Armani? - hunyorog óvatosan.
Tényleg marhára nem akarta ezt újfent szóba hozni - lásd PD esete Real Slim Shady-vel -, de most már kíváncsi rá, hogy a Nyúl milyen természetfeletti képességgel szimatol ki egy sznob tusfürdőmárkát. A szagokra egyébként Ricsi is érzékeny, mert a gyógyszerek minden axont sodronyhuzaloztak az agyában, de azt biztos nem mondaná meg, hogy ennek a sneakernek Vans, annak meg Hilfiger bukéja van. Pedig mindkettő lapít a gardróbjában, mélyen elrejtve az alkoholos filctollal kimázolt teszkós csukák alá.
Látványosan nem érti, hogy a lány mitől fagy le. A cickány pofájára kiül a tanácstalanság.
- System failure? - kérdezi a fejét félrebillentve. - A kék pirulától minden ugyanolyan szar marad, mint volt, a piros meg ugyanaz, csak eper ízű.
Újabb filmes utalás, amit a Nyuszi valószínűleg ismét nem fog érteni, Ricsi viszont remekül szórakozik rajta. Aprót horkantva röffen egyet a poénon.
- A vízipisztolyt fent hagytam a szobámban - feleli. - De lehozhatjuk, ha locsolkodni akarsz.
Nem kérdezi, hogy hogyan jutott ez most a Nyúl eszébe. Neki is vannak ilyen látszólag kaotikus gondolatai, amikben a saját kitekert logikája szerint igenis van rendszer.
- Amúgy hogy kerültél te Nagymagyar Putriföldére? Az orosz tundrán nincs elég hajfesték?
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 15. 21:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 15. 21:20 | Link

Valami rosszat tettem? Kérdem én, és a dzsuvába pöckölt gyújtót követem a tekintetemmel. - Még felveheted. Három másodperces szabály. - bár asszem nem tervezi megenni. Mindenesetre egészségére. - Még mindig az. - mármint szürke, jegyzem meg, pofátlanul leutánozva riadt mimikáját.
- Ez itt... - peckesen felszegem a fejem, és megérintem a nózim, mint Lady Gaga abban a giccses amcsiromcsiban. - Egy nyúlnak az orra. A seftesek ha éhen halnak is párizsit (v)esznek. Csak nem a hústrutymót, hanem Balmain cipőt, meg Chanel hátvakarót. - meg az összes hasonlót, ami francia. Bizonyára innen ered a megmagyarázhatatlan vonzalmam a replikák iránt. Beleuncaga.
Még mindig ott pang a fejemben a "szeretlek" szócska, ide-oda pattog a tudatalattimban, mint a százforintos gumilabda a kiscsoportos tornateremben, vagy csak szimplán mint egy aprócska, rugalmas objektum a légüres térben. Ami visszhangzik. Mert hogy üres.
- A pirosat venném be. - bezony, láttam a Mátrixot. Egy Trabant tetején, autósmoziban. Télen. Büszkén ki is húzom magam.
- A takarításhoz kéne. - dobom oda félvállról, nem teszem hozzá, hogy egy Britney maratonba ágyazott habpartit óhajtok kihozni a büntimunkából.
- Hülye gekkó. Neszóljábe. - bokán rúgom nevetve. Valahol remélem hogy nem törik el. - Anyámék benyomtak pszichóra, azóta kalandozom a nagyvilágban.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. január 15. 21:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Másodikos diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 16. 12:08 | Link

- Meh - vakkantja kelletlenül, egyúttal végső búcsút intve a szürke öngyújtónak. Az már itt marad az örökkévalóságig, vagy amíg meg nem adja magát ez a roskatag deszkakupac, és baglyostul leszakad a kastély oldaláról.
Közben eszébe jut, hogy akart egy ciánkát, úgyhogy addig matat a nemcigis kezével a pulcsija zsebében, míg ki nem tapogatja a megfelelő tégelyt.
- Ezeket amúgy az apám irkálja fel - pörgeti meg az ujjai között, miután előbányászta a pirulákat. - Pszichiáter a Heim Pálban, kettéb'szottul ért a serdülőkhöz.
Ja, hát nyilván. PFFCHCH! Nem szokott erről beszélni, de a Nyuszinak nyóc. Ricsiben egy szemernyi kétely sincs afelől, hogy tök mindegy, mit mond neki, a lány mindenképpen tolerálni fogja. Ami egyébként fordítva is igaz.
- Ebből kifolyólag mindkét fia pszichés defektus - mosolyodik el cinikusan, továbbfűzve az előző gondolatot. - A tesóm nálam is gekkóbb.
A bátyja említésére átsuhan az arcán a viszolygás, aztán el is illan. Bekap egy kapszulát, de a csajt nem kínálja meg. Őt fűvel kell etetni, elvégre rágcsáló.
- Egy nyúlnak az orra... - ismétli meg elgondolkodva, aztán kinyújtja a kezét nem kapkodva, és a mutatóujjával megnyomja Nyuszi orrának hegyét. - DOOT!
Sípoló műanyag gyerekjátékok szoktak olyan hangot adni, mint amit most a Ricsi kiprésel magából.
- Én mindkettőt bevenném, a kéket meg a pirosat is, és faszagányosat tripelnék - bólint határozottan.
Mikor a Nyuszi bokán rúgja, ciccen egyet, és gyorsan beleszív a cigijébe. Nem, nem törik. Nem üvegcsontú, csak simán balhés, és ha épp nem olyan közegben van, ahol tombolhat, akkor teremt magának olyan közeget. Problem solved.
- És milyen a pszichó? - kérdezi kíváncsian, mert annak ellenére, hogy az egész életét meghatározza közvetve, ő maga még sosem járt ott. - Fater mániákusan próbál távol tartani minket tőle, pedig király lehet.
A vízipisztolyos takarítás neki is eszébe jutott már. A Bibircsókos némber el lesz ragadtatva, ha véletlenül megint pofán fröccsentik a munka hevében. Lassan el is kéne indulniuk már a Nyugati szárnyba. Annak ellenére, hogy Ricsi egy suttyó, a kötelességtudat genetikusan belé van kódolva. Bármilyen furcsa, ő pont az az ember, akire lehet számítani.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 16. 12:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 16. 13:13 | Link

Teli pofával vigyorgok, megvillantva csodázmányos fogsorom, ezzel lényegében kérelmezem ártatlanságomat. Nem tetszik a szürke gyújtó.
- Ugh. - nyugtázom ennyivel az apakérdést. El jut az agyamig az infó, hogy pszichomanus, Heim Pál meg minden, de rendszerint egy nap kell, míg tényleges következtetés érik bennem. Valszeg az éjszaka közepén riadok majd fel, hogy "ODA JÁRTAM KEZELÉSRE!" Talán el is fogom mesélni neki. Talán nem.
- Nehéz elképzelni nálad gekkóbbat. - szemtelenül nyelvet öltök. Ha megkínálna is elpöccinteném a ciánkát, viszolygok a tabiktól.
- Aha... - játszi sejtelmességgel követem az ujját, be is bandzsítok mellé. - DOOT! - olyan fejet vágok mint egy éhes tamagotchi, még a levegőbe is harapok, mintha az ujját céloznám.
- Kicsit félek a tripektől. - izgágán mocorgok ültömben - A valósággal is nehezen küzdök meg. Hát még párhuzamosan két másikkal... - kigúvadt, ijedt szemekkel csóválom a fejem. Az bizony nem nagy buli. Ennek ellenére rendszeresen tolom. Keress benne logikát.
- Nagy. Pasztell zöld. Vagyis inkább habos pisztácia. - elmerengve malmozok, leszegett fejjel. - Mindig interjúztat valaki. Olyankor azt képzelem a Graham Norton Showban vagyok. - itt már ünnepélyesen kihúzom magam, fejben hívogat a vörös szőnyeg.
- Menjünk bulikázni. - célzok itt a vén luvnya megsuvickolására.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Másodikos diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 17. 09:51 | Link

A széles, csillogó Nyúlvigyor láttán gyengéd mosoly szivárog az ajkára. Amikor Ricsi elfelejt kegyetlenkedni, nagyon szép tud lenni.
- Más - mondja reszelősen kifújva a levegőt. - A bátyám irigy, fél a mágiámtól, és túl sok a csontjaiban a harag. Bennem nincs ilyen, én veszett sakál vagyok.
Nézegeti a cigarettacsikket, és azon gondolkodik, hogy hozzáfűzzön-e még egy hegyes gondolatkarót az iménti kinyilatkoztatásához, de végül nem teszi. Nem azért, mert a Nyuszi nem értené, hanem mert valójában nincs jelentősége.
Elrántja a kezét, mikor a lány játékosan felé kap a fogaival.
- Ha megharapsz, betekerem a fejedet pink szigszalaggal - mormolja huncutul hunyorogva. - Kétséged ne legyen felőle, hogy meg merem csinálni.
Ezt, meg minden egyebet is. Ricsi hajlamos megreccsenteni a környezetét csupán azzal, hogy meg meri tenni, és ki meri mondani, amit más nem.
- Egyszer majd nyalok fentanilt - dörzsöli meg a fáslis keze mutató- és hüvelykujjával az állát, aztán ennyivel lezárja magában a trip-témát. Lelki füleiben Pnau cseng éppen, és a legendás Changájuk. Az ember már attól betép, hogy YouTube-on nézi a videoklipet.
- A pisztáciát szeretem - jelenti ki határozottan, majd gyorsan elnyomja a cigicsikkét a bagolyféceszes párkányon, és kipöccinti az ablakon. A papírzacskót a zsebébe süllyeszti, később jól jöhet még.
- Menjünk bulikázni - bólint, és odanyújtja az ép kezét a Nyuszinak, hogy felsegítse a földről. - Közben mesélj még a showról, légy szíves. Ritkán nézek reality-t, mert vagy hülye embereket mutogatnak benne, vagy hülye pucér embereket, vagy hülye pucér dagadt embereket.
Kósza gondolatként felmerül benne, hogy el sem engedi a Nyúl kezét, míg ki nem érnek a bagolykalyibából, de a szerelemnek hely kell, hogy nőjön mint a rózsa. Vagy a tumor. Nem sietnek sehová.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 17. 10:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 17. 10:50 | Link

Nem is szoktam kegyetlenkedni. Vagy ő. Vagy én. Ő. Mindegy, azt úgyse látom.
- Majd egyszer jóóól megverem. - komoly ((de komolyan vehetetlen)) arccal bokszolok a levegőbe. Csihi-puhi, dirr-durr.
- Uuuuu... - harapásból gyermeki csodálat lesz, amint egymás mellé pakolja a "rózsaszín" és a "szigszalag" szavakat. Ha van dizájner pontja a sufnituningnak, akkor ez az. - Honnan van olyanod? Kéne a szánkómhoz. - célzok itt az ágyam alatt porosodó, hibrid roncshalmazra, amit már csak a szentlélek tart egyben.
A Ricsike nagyon vágja a kábszik nevét, ezt már megfigyeltem, én csak annyit tudok, hogy amit szednem kell az kék, amitől óvakodj az fehér.
- Én a kesudiót. - ha már csonthéjasoknál tartunk, ugye. Követem a mozdulatát, elpöccintem a csikket, ami nyilván az ellenkező irányba repül, baljósan elsuhanva Ricsike füle mellett. - Upsz. - de nem lobbant lángra semmi, ez jó jel.
- Jóóóóóóó! - a kezét nyújtja, de páros lábbal pattanok fel, s csak aztán fogom meg. Vele ellentétben én reflexből benne hagyom a kezem a kezében, de nem ám olyan romantikus módon mint szeretné. Kacarászva driftelek kifele a bagolyházból, és húzom magam után. Csak aztán engedem el, mikor lassítok, és elkezdek neurongyilkos részletességgel mesélni a Graham showről, szenvedélyesen átélve minden középszerű poént, amit B kategóriás celebek nyögtek ki benne. Mert hogy tulajdonképpen erről szól. Azt is hozzáteszem, hogy oroszul minden sokkal viccesebben hangzik.

Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. január 17. 10:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 335
Írta: 2021. június 11. 19:46 | Link

Tipikus
[Tökfej / A bujdosó / ne less / takarodó után]

Nagy baj. Ha valami az, akkor Ez: Nagy baj. Nem katasztrófa. Ezért vannak a problémák, megoldást találni rájuk. Oké. Kell azért egy-két mélyebb levegővétel, hogy a hirtelen gyorsabban dobogó szívemet lenyugtassam. Csenge elment zuhanyozni, lassan nekem is követni kellene, de én a törökülésbe húzott lábaim körül tüzetesebben újra átnézem az összes jegyzetet, amit az ágyamra kiterítettem. Nem. Nincs itt, mert egyik sem az, hogy a macska rúgná meg! Tenyereim csattannak a térdeimen. Van – nem volt, mert valahol még meg kell lennie! – egy papír fecni, rajta dr. Laines írásával, ami rendkívül fontos lenne holnapra egy nem kicsit fontos tanársegéd feladathoz. Gondolkodom, mégis hol lehet még, hiszen elég körbepillantanom, mindig rendet tartok és sehol egy oda nem illő cetli. Átnézem a táskám, könyveket lapozok át, amikor belefutok a Mágiajogi Esetek tetején egy levélbe, amit Liza küldött. Fejemet felkapva ütöm bele a nyitva lévő ablakkeretbe. Épp annyi habozási időt adok magamnak, amíg a fejemre szorítom kezemet, majd kardigánomért nyúlok és a lehető legészrevétlenebb módon hagyom el a körletet. Utam a keleti szárnyig vezet, akkor is ha tudom mire odaérek már takarodóra áll az óra, így nem kicsit gyorsul ismét a szívverésem. Megkockáztatom, mert nem ér rá holnap reggelig, ezzel túlságosan tisztában vagyok. A jegyemet, a pozíciómat és nem mellesleg dr. Laines bizalmát játszanám el, ha ez nem kellő motiváció, akkor semmi. Csak ezt tudom magamban ismételni mielőtt orromat megütné a bűz és fülemet a szárnyak visszhangzó zaja. A padlót kémlelem, a lehullott tollakat tolom arrébb lábammal, hátha már ráhullottak. Itt kell lennie! Tudom! Mert ha itt nincs, fogalmam sincs hol máshol keressem és akkor felesleges volt kislisszolnom. Megpillantom az ablakot, ahol álltam. Ki nem találnád: tele van baglyokkal. Hatalmas sóhajjal nézek körbe, majd veszek egy marék magot az egyik tálból. – Éhes vagy? – suttogom neki, szuggerálom a madarat. Picit lendítek a kezemen, hogy kiszórjam eléjük, amikor az egyik megrebbenti a szárnyát, reménytelien csillan a szemem, erre ül tovább mozdulatlan. – Nagyon tréfás vagy… hogy kapikálnád be - Lemondóan szusszanok, kezdem elveszteni a türelmemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. június 11. 20:52 | Link

K I S C S I B E
here we come | Csipesz

Há’ maradjunk annyiban, hogy mióta Csipesz a mindennapjaim szerves - szó szerint is, mert vannak szervei, tesó, gondolkozz már - részévé vált, az, hogy éjszaka jobban működöm, csak még inkább kiteljesedett. Mivel a hörcsög éjszakai állat. Nagyjából mint én. Lehet ezért köttetett meg azonnal a kapocs kettőnk között, ki tudja? Soha nem is fogjuk megtudni, mert a lényeg, hogy megköttetett és előszeretettel hordom is magammal mindenhova, nehogy véletlen magányos legyen. Meg mondjuk azért, hogy Móric tudjon aludni legalább pár naponta, anélkül, hogy a legváratlanabb pillanatokban kezdjen el pödörni a kerekében az állat. Mert ezt csinálja. Tudod, amikor van az a pillanat, amikor érzed, hogy pillanatok múlva elalszol, és mennyire jó lesz; na, Csipesz akkor zendít rá, mint valami elhangolt fúvószenekar. Borzalmas.
Mármint nekem nem, mert én fekszek-alszok típus vagyok, de Móric nem, szóval most is megkönnyítem neki, hogy elhoztam magammal járőrözni. Valami csira levitással tettek össze, így az első mondatom volt, hogy váljunk ketté. Rndsn inkább bevállaltam a szarabb részeket, csak ne kelljen kussban mellette sétálnom. Plusz, az a tervem, hogy bekukkantok mindenhova kettő másodpercet maximum, majd haladok tovább és leülök valahova rajzolni. Egyik kezemben pihen Csipesz, onnan nézelődik nyugisan, majd áll neki mosakodni, míg másik kezemben szorongatom az igen megviselt füzetet, tele vázlatokkal teli lapokkal. A lépcsőn felpillantva esik le a tantusz. - Baszdmeg - adok neki hangot is, amikor leesik: az én részemen van a Bagolyház is, kezemben meg a hörcsögöm. - Ó, baszdmeg - pislogok lefelé az állatra, majd húzom el a számat. Könnyed mozdulattal csapatom ingem zsebébe - bakkerka, még jó, hogy azt húztam! -, mert így legalább a talár is eltakarja, és indulok el felfelé. - Ha nyugton maradsz egy kicsit, akkor talán túléled. Ha nem, akkor engem csipkednek szarrá, de te akkor is túléled - nyammogok, mert végül is Csipesz mindenhogy jól jár, majd túrok nadrágom zsebébe és veszek elő egy bébi répát, amit az orra alá nyomok. - Csak maradj nyugton, amíg el nem jövünk innen, vetted? - mintha bólintana egyet, csak utána veszi el a répát, és amikor felpillantok biccen oldalra  fejem.
- Nem szívesen tenném, őszintén szólva - vigyorodom el szélesen, egyelőre Kiscsibe hátát szuggerálva. - Soha nem gondoltam volna, hogy a baglyok a perverzióid. Vagy, hogy egyáltalán vannak perverzióid. Emlékszel, amikor aszontam, lepj meg? - döntöm vállamat a bejáratnak. - Nem így gondoltam - nevetek fel hangosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 335
Írta: 2021. június 11. 22:38 | Link

Tipikus
[Tökfej / A bujdosó / ne less / takarodó után]

Baglyok. Komolyan baglyok tartanak vissza attól, hogy odamenjek és megnézzem valóban csak kiesett az esettanulmányok kötetemből? Igen. Ráadásul úgy néznek rám a nagy szemeikkel mintha azt üzennék: fel a kezekkel vagy csípek. Lehet a morcos ábrázatom nem segít ezen, de tényleg kezdenek felmérgelni így egy igen ritkán, de mindig okkal használt káromkodás bukik ki ajkaim közül. Szusszanásom iziben szakad félbe, amint a madarak zaján túl meghallom a hangot. Vállaimat lassan engedem le, majd hátrébb, míg fejem azzal együtt biccen félre a madarat bámulva, bár egyértelműen nem az válaszolt nekem. Ezt. Nem. Hiszem. El. Szemem kerekedik el egy pillanatra, ajkaim nyílnak el, ahogy tudatosul itt áll valahol mögöttem az egyetlen ember, akinek nem kellene. Annak nagyon sok oka van, de takarodó után vagyunk, ő pedig prefektus. Jaj, ne. Ne ne ne ne. Amíg csak bírom erre nem emlékeztetem. Szabad kezem mozdul, szemöldököm közé érintem ujjaimat, mert beszél tovább. Nagyon is itt van és a perverzióimról magyaráz. Remek, ezzel ennyit a nagy bajról. A katasztrófa révbe ért. Magvakat tartó kezemmel azon gondolkodom megdobálom velük amúgy is nyugodt hangulatomban, végül csak felvont szemöldökkel fordulok felé oldalasan. Talárban van, stimmel, járőrözik és nekem lőttek. – Várd meg míg… - reagálnék, de a nevetésével egybeesően a madarak szárnyainak csapkodására kapom a fejem. – Igen! Megmozdultak! – csillan a szemem, mosolyodom el egy pillanatra majd jut eszembe a lényeg. A magokat szórom ki a tenyeremből arrébb, majd lépek az ablakhoz. Sokkosan meredek magam elé, mert ha a párkányon volt, már rég kieshetett az ablakon ha a baglyok kilökték, így előbb kihajolok. – Sosem örültem jobban a kitörő nevetésednek – mondom. Kis fintorral, hezitálva de leguggolok és forgolódva pásztázom a földet, amikor a fal tövénél meglátom a papírdarab sarkát. Azonnal nyúlnék érte, de egy hóbagoly ennek annyira nem örül, én pedig azzal esek is a fenekemre. Pár pillanatig csak pislákolok, majd kínomban nevetem el magam. A bagyol a nevetés ellenére marad, akkor csak nem félhet tőlem? Lassan nyújtom ki a kezemet, megsimogatom a feje tetejét, ha hagyja. Ahogy úgy néz ki, másik kezem nyúl oldalasan a cetliért és függőlegesen, ahogy állok fel emelem azt is. - Jól van, oké – simogatom meg utoljára, de ugrik felém én meg hátrálok egy-két lépést. Eldönti a fejét, majd arrébb megy és az általam elszórt magokkal kezd foglalkozni. – Ugye te is láttad? – sandítok Móric felé. Nehezen hiszem el, hogy az előbbiek megtörténtek. Azt meg főleg, hogy ezt kérdezem tőle, amikor bárcsak ne látta volna! Nagyjából félőrültnek nézhet jelenleg. De a kezemben van a fecni. Széles mosollyal emelem magam elé, rajta dr. Laines írásával és tudom innen bármit bevállalok, csak ezt tudjam biztos helyen.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. június 11. 22:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. június 11. 23:00 | Link

K I S C S I B E
here we come | Csipesz

Szeretik azt hinni a kastélyban téblábolók, hogy azért, mert én vagyok én - micsoda plot twist -, és én kapom el őket esetleg takarodó után, mekkora király nekik, mert nem lesz bünti. Hah, dehogynem. Viccelsz, haver? Pont én ne büntetnék? Főleg, hogy Nora néninél be kell vágódni, azt pedig csak úgy tudom rendesen megcselekedni, ha normálisan végzem a feladatomat. Eddig remekül haladok egyébként. Csak még jobban fogok haladni, ha szaladgáló és tilosban járó csibéket kapok el a csillagos éccaka alatt a fajtájából valóak közül. Behalok ennek a járőrözésnek, komolyba, már most. Fejemet félre biccentve figyelem, miközben félig felém fordul. Kezem automatikusan mozdul, hogy a talár alatti zsebhez nyúljak. Csak akkor veszem el onnan kezemet, amikor megérzem az apró mozdulatokat, valamint a hatalmas zsivajban kihallom a ropogtató hangot. Remek. Még nem fulladt meg.
Na már most, Kiscsibe valószínűleg meghibbant egyébként. Nem elég, hogy baglyokkal veszekszik, kéri meg őket, hogy kapikálják be, de még annak is kicsattanó örömmel örül, hogy a nem halott madarak megmozdultak. Igen, szoktak ilyet. Értetlen nézek rá, majd engedem el az egészet úgy, ahogy van. Egészen addig, amíg a fenekére nem huppan. Szám elé kapva a kezem fojtom vissza a nevetést, de egy pf hangocska így is kitör belőlem. Csak nyugalom, minden oké. Ne röhögd ki. Ne röhögd ki nagyon. Torkomat köszörülöm meg, majd figyelem tovább, amíg ő bagoly suttogót játszik. Heniál.
- Nem állok itt két perce, és szerintem egy életre elég dolgot láttam - ingatom meg fejemet, miközben henger alakúvá gyűrt füzetemet csapkodom vállamnak. - Pontosítsd mire gondoltál, miközben elsétálunk innen, mert undorító ez a hely, és megmondom, hogy láttam-e - ajánlok fel egy igencsak kedves kompromisszumot. A bejáratból is elállok, karomat nyújtom ki magam előtt, a lépcső felé, hogy akkor haladjunk. Leginkább azért, hogy Csipesz túlélje, mert kezdek egyre idegesebb lenni a sok madártól. Mintha csak tudnák, hogy Csipper nálam van. Nagyon gyorsan le lehet állni, mert ebből a hörcsögből bizony nem lesz szalonna! - Na, gyere már - biccentek fejemmel is a lépcső felé, hogy megerősítsem szavaimat. Ha végre elindulunk lefelé nyúlok nadrág zsebembe, minimális zacskó zörgés, és veszek ki még egy bébirépát. - Kérsz? - nyújtom felé a zöldséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 335
Írta: 2021. június 11. 23:38 | Link

Tipikus
[Tökfej / A bujdosó / ne less / takarodó után]

Lehet, hogy őrült vagyok, de tudom mennyi minden múlhat ezen az egyetlen cetlin, rajta a legfontosabb információmorzsákkal, amikből összeállhat a tananyag. Nem hagyhatom cserben Laines-t. Benne van a szóban: tanársegéd. Nem tanárhátráltató. De rá kell jönnöm, hogy emellett és minden más mellett ezzel a renitens viselkedéssel saját magamat igenis hátráltatom. Pontosan büntetésekre nem kellene pazarolni az időmet, azzal együtt vállaltam, ahogy elindultam. A fecni pedig meglett, akármennyire is kalandos módon. – Senki nem mondta, hogy állj ott – jegyzem meg még mindig elégedetten mosolyogva. Félbehajtom a papírt, nadrágom zsebébe süllyesztem, utolsó pillantás a hóbagolyra és fordulok az ajtó irányába. – Tudom, elég gusztustalan – ráncolom az orromat, majd el is indulok, bár húznám ahogy csak lehet, hogy folytatódjanak az este történései. – Jajj, Móric! Istenem, de türelmetlen vagy – sóhajtok, kezem csúszik a zsebemre benne a papírral és haladok picit gyorsabban. – Ahelyett, hogy pontosítanám, inkább csak felejtsd el – vetem oda, egy a plafonról hulló tollat söprök el az utamból amint ellépek mellette, hogy a lépcsőn folytassam utamat. Vele. Említettem, hogy: Remek?Felfogott hajamon igazítok, majd kardigánomat húzom szorosabban magam köré, hogy éppen fél percre rá egy bébirépával szemezzek. – Mi… miért van… mi? – hitetlen kezdek kuncogni, köhintéssel nyomom el, ahogy fordulok felé kérdőn. – Nem. – közlöm, mint tényt, hogy aztán a velem nagyjából egy szinten lévő furcsaságot elkapja tekintetem. – Te Tökfej… Miért mozog a mellkasod? Azon túl, hogy lélegzel – rezignáltak a szavak, majd kerekednek el a szemeim, mert nem megőrültem ma sokadjára. A talár igencsak szokatlan hullámzásba kezd.  – Ott valami mozog – mutatok rá ujjammal, hangom csuklik meg és csak kapkodom a mellkasa és az arca között a pillantásomat. A bébirépa talán a legkisebb furcsaság, ami nagyon, nagyon sokat elárul.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. június 11. 23:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. június 12. 00:21 | Link

K I S C S I B E
here we come | Csipesz

Dúdolgatni is hamarosan elkezdek, ha Kiscsibe nem szedi a szárnyait, mert komolyan kezdem magam nagyon frusztrálva érezni. Csipesz egyre jobban mozog, ami annyit jelent, hogy egyáltalán nem tetszik neki már a sötét zsebben skubizni, szóval skerázna elfele onnan. Tehát kifelé. Ki. A baglyok közé. Szemeimet forgatom meg a válaszra, elég látványosan, ahogy karom még mindig kinyújtva várja a csodát. Ha így folytatom, garantált az izomláz holnap. - Eldöntöttem magamtól, köszi - bólintok egyet, amolyan köszönetképpen. Szerencsére nagyon jó vagyok döntéshozatalokban, így ennek a meghozatala sem okozott problémát. Mekkora mázli! Csuklóból mozgatom meg kezemet arra, hogy igenis gusztustalan, valami ösztönző félének szánva, hogy akkor haladhatnánk? Mert lassan ott tartok, hogy a vállamra csapom a lányt és én magam viszem le innen. Beleegyezően ingatom meg fejemet, mert tényleg hajlamos vagyok türelmetlennek lenni, szóval ezzel le nem állok vitázni.
- Elfelejtem, ha haladunk végre - és ismét egy remek kompromisszum, mert vége valóban megindulunk. Megkönnyebbülten szusszanok, miközben lépkedek le a lépcsőn, és turkálom ki zsebemből a pöpi kis nasit. Anya büszke lenne rám, de hát nem az én érdemem, hanem Csipeszé. A végén meg egészséges leszek. Borzasztó amúgy. - Ha nem, hát nem - vonom meg vállamat, majd harapom le a felét a répának.Úgy ropog a fogam alatt, mintha magát a fogamat enném, és úgy szeretem, hogy ennyire ropizik. Gihi. Lehet Csipesz is ezért eszi meg csak ezt, mer’ a naggyal tökre elutasító. Pedig egy hörcsög, honnan a bánatból tudja a különbséget amúgy?
- Nos… - pillantok le valóban eléggé ficergő mellkasomra. Lehet éppen most hordok ki lábon egy szívinfarktust. A répa maradékát dobom be a számba, majd pislogok a hátam mögé; elnézve, már elég messze vagyunk, szóval a füzetet letéve egy párkányra húzom el a talárt. - Sasszemed van, Kiscsibe - vigyorodom el szemtelenül - érted a poént? érted? istenem, mennyire jó már! -, ahogy beletúrok a zsebbe és szedem ki belőle Csipeszt, aki úgy pillog rám hatalmas szemeivel, hogy menten elolvadok. - Csipesz, ő Kiscsibe, Kiscsibe, ő Csipesz - esek túl gyorsan a formalitásokon, míg az állat addig ficeg, míg hátára nem kerül és áll neki nyalogatni ujjamat. - Hát ez undorító, de nem baj - pillantok Kiscsibére a hörcsögről, másik kezembe fogom a füzetet és állok irányba ismét. - Mehetünk tovább? Mert ha már összefutottunk, adnék neked valamit - pillantok el róla, szigorúan előre nézek, akkor is, mikor tovább indulunk. Minél messzebb kerülünk a baglyoktól, annál boldogabb leszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 335
Írta: 2021. június 18. 12:50 | Link

Tipikus
[Tökfej / A bujdosó / ne less / takarodó után]

Akkor számoljunk. Van négy ház, annak négy prefektusa, ami összesen tizenhat darab embert jelent és ki az aki közülük éppen erre jár? Mórocz A. Móric személyesen. Hogyisne. Erre nem tudok mást mondani, csak azt, hogy ilyen a formám. Azonban mindez még mindig a magamtól meghozott döntéseim eredménye, úgy hát nagyon szívesen reflektálnék ő mégis mit felejt el… meg is teszem. - Nagyszerű, az már majdnem érett viselkedésre utal - igazítok a pólóm alján, ahogy rájövök az imént én hajkurásztam egy papírdarabot és puffantam a fenekemre egy bagoly előtt, de (!) én a jövőmért tettem. - Meg ne szólalj! - mutatok fel rá, mert valahogy tudom, hogy jönne a magas labda lecsapása. Ő nagy türelmetlensége pedig örülhet, mert végül megindulunk le a lépcsőn.
- Határozottan nem - tisztánlátás végett, majd zizzen fejem a roppantásra és szemöldököm akaratlan moccan. Mígnem észre nem veszem a másik mocorgást, amit bár nem érzek, de nagyon is látok a két szemmel. Figyelem, amint Tökfej megáll és teljes nyugalommal van. Olyannyira, hogy humorizálgat itt nekem. - Ha ha ha, annyira nevetek, majd kipukkadok - fonom karomat össze magam előtt, hangom szarkasztikus, ajkam széle kéretlen rándul, tekintetem mégis kíváncsi, ahogy fürkészem. Mégis mit művel már megint? Hamar érkezik a válasz, szavak helyett azonban egy élőlény formájában, akit elkerekedő szemekkel köszöntök. Első ránézésre kisegérnek nézem, de nem mondom ki hangosan mert előre látom azt a bűntető munkát, amit csuklóból szabna rám. Közelebb lépek. Ez egy hörcsög. Lett egy hörcsöge? Édes angyal gyere le és ne menj vissza, mert a földről kell vigyáznod ránk! - Csipesz? - emelkedik a szemöldököm, majd mosolyodom el. - Mint a ruhaszárító-csipesz? - kuncogok, hüvely és mutatóujjamat érintgetem össze. Az volna a csipesz. Ráncolom az orromat ahogy az állatka nyalogatni kezdi a Tökfejet és szkeptikusan lépek közelebb. - Szegénykém - fel sem pillantva folytatom. - Ne nézz így Tökfej, voltam a helyében és ha egy tanácsot, ha elfogadsz - nézek fel rá - figyelj rá, nehogy a végén elslisszoljon, amíg mosdóban vagy - rezzen a szemöldököm és elégedetten mosolyodom el. Éppen csak megérinteném a hörcsögöt, de tiszta nyál a feje, ami gusztustalan, így inkább nem teszem. Kérdésére bólintok, majd homlokomat ráncolva haladok mellette.
- Nekem? Te? - ujjam jár kettőnk közt. - Gondolom nem a Csipeszed lesz az - szólok tanácstalanul, mert elsőre ötletem sincs. Aztán dobban a szívem nagyobbat. A fenébe, most jön a feketeleves. Bármit megteszek, csak ne a bagolyházat kelljen kitakarítanom!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. június 18. 15:33 | Link

K I S C S I B E
here we come | Csipesz

Pedig igenis azonnal tudnék reagálni arra, hogy mégis mi tekinthető érett viselkedésnek, de mielőtt megtehetném, Kiscsibe már szól is. Durcásan szusszanok, nyammogok kicsit, de - meglepi - eleget teszek a kérésnek és kussolok. Lehet fel kellene jegyeztetni, hogy ez rndsn megtörtént amúgy, mert nem hiszem, hogy ilyen sokszor elő fog fordulni. Vahahaha, talán ezeket hívják történelmi pillanatoknak? Ha igen, ha nem, mindegy, mert senki nem jegyzi fel, ráadásul még a répámat - mennyire perverz, gihi - is visszautasítják. Ropogtatom, mint egy barom, feltöhögök a saját poénomon, ami sokkal jobb lenne, ha olyan előtt hangzik el, aki értékeli is mondjuk, de nem baj. Most megelégszem Kiscsibével is.
- Aha. Csak ő nem alkalmas arra, hogy fellógassak vele dolgokat - vonom meg vállamat, majd kezemben tartva spanomat állok ismét irányba, mert azért még haladhatnánk, hogy tutira messzebb kerüljünk a bagolyháztól. Megemelkedett szemöldökkel fordulok Kiscsibe felé, amikor elhangzik a lesajnáló szó. Legjobb helye van Csipesznek nálam ever! Csípőmet tolom ki, mutatóujjamat emelem fel, nagyon figyelve arra, hogy Csipeszt ne zavarja meg a semmiben, de mindegy, mert másikat kezd el nyalogatni, és másodszor történik meg, hogy belém fagy a szó. Felfújom arcomat. - Ha-ha-ha. Az nagyon csúnya volt. Aszittem ellopták az ideiglenes csipém, vagy rád tapostak, vagy visznek valami baromfi udvarba, mer’ aszitték eltévedtél. Nem volt vicces - ingatom fejemet, majd mosolyodom el, ahogy Kiscsibe nyúl felé. Halkan nevetek fel, mert végül a simiből semmi nem lesz, ugyanis amilyen gyorsan elindult a mozdulat, olyan gyorsan marad abba. Höh, remek. Könnyed mozdulattal csapom az állatot zsebembe, taláromat igazgatom el, hogy kilásson onnan, majd indulok el.
- Biztos lehetsz abban, hogy nem kapod meg Csipeszt - veszek elő még egy bébirépát, majd kezdem el rágcsálni. - Túl jó fej az orr-ráncolásodhoz - szemtelen vigyorral csinálok mutatóujjammal körkörös mozdulatokat, miközben Kiscsibe arca felé mutogatok. Pár méter után állok meg egy ablaknál, aminek párkányára rakom le a füzetet és nyitom is ki azonnal. Lapozva kutatok azután, amire nekem lenne szükségem. Rengeteg vázlat, skicc, vagy már befejezett rajz tömkelegében nehezebb megtalálni, mint gondoltam volna. Kutakodásom közben szólalok meg. - Meg kellene, hogy büntesselek, ugye? Mert takarodó után mászkáltál, meg mittudomén - forgatom meg szemeimet látványosan.
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. június 18. 15:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 335
Írta: 2021. június 18. 17:21 | Link

Tipikus
[Tökfej / A bujdosó / ne less / takarodó után]

A meglepődésnek egy újabb szintje az, amikor már nyitnám a számat, hogy mondtam, hogy inkább ne szóljon semmit, majd észreveszem: nincs mire reagálni. Pislákolásomnak tehát ez az oka, amíg összébb húzom magamon a kardigánt és zavartan billen félre a fejem. Bekarikázom a mai napot a naptáramban. A dátum, amikor Móric nem csapta le csípőből a magas labdát - piros betűs ünnep.
- Azért megnyugtató, hogy ezzel tisztában vagy - rezzen a vállam. Egy biztos pont, hogy a kishörcsög túlélhet mellette. Habár valójában van egy megérzésem, hogy jó dolga lesz mellette Csipesznek, mégsem tudom kihagyni, hogy ne adjam át neki a tanácsomat, ami percekkel korábban megfogalmazódott bennem.
- Meghat a priorizálás - mondom amikor már irányba fordulunk és túllendülök a nyálas hörcsögön. Bár feldolgozni még nem most fogom az egyszer biztos, főleg, hogy a Tökfej visszateszi a zsebébe a háziállatát. - Az, hogy rám tapostak volna az éppen csak a második. Különben is, az volt csúnya és nem vicces, hogy eleve átváltoztattál - emelem ki a lényeget, mert nem élveztem utána még napokig a sárga tollpihék kutatását a hosszú hajamban. - Örültem, hogy visszakaptam a lábaimat, miért is indultam külön utakra ahelyett, hogy a fiú mosdó mellett ácsorogjak rajtuk? Teljesen érthetetlen - tárom szét karjaimat.
Biztos is vagyok. Talán valahogy majd túlélem, hogy nem zavar a tanulásban egy mitugrász kis szőrgolyó, aki folyamatos ropogtatással teljesen elvonná a figyelmemet. Bármennyire is aranyos. Nem úgy a gazdája! Zavarba jőve sandítok rá, majd inkább előre nézve szólalok meg fél pillanattal később. - Micsoda szerencse, hogy az ideges hajtúrogatásadhoz nem az - zsebemhez nyúlok, kivételesen nem a nadrághoz, a cetlihez, hanem a kardigánomba az epres ajakbalzsamért. Ám elforgatom ujjammal mielőtt még kiemelném. Addig bizgerálom, hiszen nem tudom mit szab majd ki rám, azt tudom, hogy előre nem tetszik. Megáll, vele én is, majd leápolva ajkamat ejtem vissza a zsebembe és lépek közelebb. Tekintetem egyik vázlatról tér át a másik rajzra, mígnem inkább elfordulok. Nem szeretnék beletolakodni a személyes dolgába, akkor sem, ha megesz a fene nagy kíváncsiság. Majd ugrik a szemöldököm és vele kerekedik a szemem. - Nem fogsz? - sandítok rá, de a kérdésemhez nem fűzök sok reményt. - Mert tudod, tulajdonképpen nem “mászkáltam” - mutatom a levegőben a macskakörmöt, ahogy hirtelen fordulok felé. - Takarodó előtt indultam el, céllal, és azonnal vissza is mentem volna a hálókörletbe. Tehát, nem “mászkáltam” feleslegesen fel-alá, vagy csavarogtam - jutok a végére, az az majdnem. - Szóval? - tudom kell, mert úgy kell számolnom minden mással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. június 18. 18:32 | Link

K I S C S I B E
here we come | Csipesz | másik csibe

Vállat vonok. Naná, hogy tisztában vagyok vele. Jobban tudom, hogy Csipesz mit ehet és mit nem, hogy mire van szüksége, hogy mik a határai, mint saját magamról. Nagyon hamar lettünk spancik, szóval úgy kikupálódtam hörcsögből, levizsgázom belőle bakkerka. Csapd ki a tesztet ide nekem! Majd később, mert szemöldökömet kell ráncolnom Kiscsibére. Hát ha ennyire tudja, akkor most nekem mit kell megerősítenem? Kész ez a csaj. Nem véletlen mondják őket érthetetlennek, ugye?
- Sok mindent hajlandó vagyok elviselni, de azt nem, ha elveszik, ami hozzám tartozik, vágod. Egy napra a csipém voltál - vonom meg vállaimat ismét. - És nem akartalak átváltoztatni, de azért megvárhattál volna, hogy ne kapjak egy hátsófalit, mert eltűntél. Vagy legközelebb beviszlek magammal - pontosan ezt a következtetést vonná le ebből minden ember. Véletlenül sem azt kellene, hogy nem változtatod át az iskolatársaidat csibévé egy bájitallal, amit a dudiddal kevertél ki. Nem-nem. Pontosan az a tanulság, hogy mindenhova is vinned kell magaddal. Különben is, ha megnyaltam, akkor az az enyém, és még a legelején megnyaltam Kiscsibét. Mindenkinek ehhez kellene tartani magát, just saying.
Hangosan nevetek fel, majd azzal a lendülettel, vigyorogva túrok szőke tincseim közé és borzolom össze őket azzal a lendülettel. De igaza van, tényleg akkor csinálom, ha ideges vagyok. Szemöldököm szalad ráncba, mert kicsit lassabban bootolom be, hogy ő ezt mégis honnan tudja? Hümmentek egyet, majd inkább csapom ki a füzetet a párkányra, és hallgatom féloldalas mosollyal Kiscsibe kérdését. - Nemtom. Biztosan ok- - ragad belém a szó, mert jó levitáshoz híven magyarázni kezd, nekem meg esélyem sincs, hogy befejezzem a mondatot. Miközben felé fordulok talárom söpör le pár rajzot a füzetről, de csak szusszanva pillantok utánuk. Derekamat döntöm a falnak, miközben bólogatva hallgatom szavait. - Vágeszolom - bólintok egy utolsót, majd hajolok le és szedem össze a rajzokat. Persze pont az a bálna kerül fölülre, amivel egyáltalán nem vagyok megbarátkozva, de fontosabb dolgom is van. - Nemtom emlékszel-e, amikor rajzoltál egy kolibrit a boltban - szorítanak rá ujjaim jobban a papírlapra. Mondjuk, ha nem emlékszik, az sem baj. - Tessék. Ezt neked csináltam - nyújtom felé a lapot, amin a madár ékeskedik. Két hétbe telt, mert nem volt rá időm, de végül csak elkészült. - Amolyan motiváció, hogy igenis mindenki tud rajzolni - mosolyodom el szélesen Kiscsibére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 335
Írta: 2021. június 18. 20:18 | Link

Tipikus
[Tökfej / A bujdosó / ne less / takarodó után]

Már az első mondatába több szempontból bele tudnék kötni, viszont ahogyan a második is befut, akaratlan somolygás tör rám, így nem szólok közbe. Nem tudom ez az egész Kiscsibe, csibe, csipe dolog honnan pattant ki, mi is az oka, de amikor átváltoztatott az egy igazán érdekes nappá faragta ki magát. - Nem lesz itt semmiféle legközelebb! Én akkor kaptam hátsófalit, amikor felemeltél a kezedbe és vigyorogtál rám a nagy fejeddel - emelem magam elé a kezeimet, mintha csak a kvaffot készülném megfogni. Halkan nevetve engem vissza kezeimet. - Ezt a húsvétot nehéz lenne elfelejteni - mert ha valami akkor ez totálisan biztos. És ha azt hinné az ember az imént vicceltem, tulajdonképpen nem, bekarikázom az ilyen napokat, ahogyan a mait úgy az áprilisit is.
Amint megérzem a bizonytalanság szikráját kezdek bele a védőbeszédembe és definiálom, hogy végtére is nem azt tettem, mert nem mászkáltam és bár tudom, hogy megérdemelném, nem bánnám, ha szemet hunyna nekem felette csak most az egyszer, mert többet úgy sem fordulna elő. Beszéd közben moccan a fejem a rajzok után, majd lezáró kérdésemmel guggolok le és veszek fel egy-kettőt, ami némileg mögém csúszott. Lesöpröm róla a padlóról ráragadt piszkot, aztán megállok a lapokat fogva. - Vágeszolod? - és? Úgy nézek ki mint akinek kötélből vannak az idegei? Hol a többi? Mikor jön a szemtelen vigyor? Egy pillanat, ha nem… Akkor mégis mit akar adni nekem? Összezavarodottságom gátolja, hogy meglássam az egyértelműt akkor is, a mikor átnyújtom neki a két lapot. Visszahúzva a kezemet fonom azt karba és megilletődve bólintok.
- Emlékszem - A kolibri, amit a papírbolt padlóján, guggolva, valójában ő rajzolt fejjel lefele, csak az én kezemet fogva. Amikor segített nekem. Hogyne emlékeznék? Még visszaszaladva meg is vettem a boltban azt a bőrkötésű naplót, ami miatt beszólt. Az idei naplóm, a fedőlapjának belső oldalán pedig ott van a kolibri. - Hm? Nekem? - kérdezem, majd lépek aprót, ahogy lepillantok a lapra. Atyaég! Dehát… csodaszép. Elnyílnak ajkaim, de nem tudom kimondani, ugyanis éppen szóhoz sem jutok. Én nem is tudom mit mondjak… Komolyan én kapom? Kérdőn fürkészve nézek fel rá, majd mosolyodom el végül. - Köszönöm - veszem át a lapot óvatosan, amint végül megmerem tenni. Két kezembe fogva nézek le rá, a hosszú csőrére, a kecses szárnyakra és az aprólékos munkára, ami benne van. Szinte kikelhetne a lapból és szárnyra is kaphatna. - Fogalmam sincs hogyan csináltad, de gyönyörű szép lett - őszintén. Tekintetemet nehezen veszem le róla, leginkább azért mert szárnyak csapkodásához hasonló érzés fog el belül és ha ránéznék minden borulna. Legfőképpen én. - Vigyázok majd rá - ennyi időt eltöltött valamivel, amit saját kézzel készített nekem, ráadásul nem is akármilyen lett. - Ugye tanulsz rajzolni? - nézek fel rá. És ahogy mondtam: üdv érzés.- Mármint, ez… szóval… szerintem megérné, hogy foglalkozz vele - kár lenne ha elfecsérelné, ha egyszer tehetséges. Majd vissza is pillantok a rajzra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. június 18. 21:29 | Link

K I S C S I B E
here we come | Csipesz | másik csibe

Automatikusan tapogatom meg fejemet minden oldalról szabad kezemmel. Nincs is nagy fejem. Fél arcomat fújom fel durcásan egy pillanatra, szememet forgatom mellé, mert ez így egyáltalán nem pálya. Normális méretű fejem van, haláli édes mosollyal. Engedd meg, hogy idézzem a legnagyobb királyt ever: “Így is van!” Köszönöm a figyelmet, ennyi volt a legnagyobb királyból, mert muszáj elvigyorodnom szélesen. - Szívesen - reflektálok arra, hogy nehéz lesz elfelejteni. Hát még jó! Mekkora király napot töltöttünk el együtt csipével, nem hiszed el Nber. Annyira nem hiszed el, hogy akkor még én sem, sőt, maga a csipe sem akarta elhinni. Mik vannak kérem!
- Ja, vágeszolom - bólintok egy határozottat. Gondolom itt kellene jönnie annak a résznek, hogy elfogadom a nyolc méter hosszú érvelését, és tényleg elengedem büntetés nélkül, de komolyan van jobb dolgom is, mint elemezni Kiscsibe gondosan felépített érvrendszerét, hogy miért ne büntessem meg. Nincs nekem időm ilyenekkel foglalkozni, amikor keresni kell, majd szedni, majd elvenni tőle a maradékot, majd odaadni végre azt, amit igencsak régóta szerettem volna. Anya mindig aszondja, hogy jobb később, mint soha. Kitartóan mosolyogva tartom felé a lapot, amíg el veszi. Aprót biccentek a köszönetre, mert igazából nem nagy dolog. Ha nem lettem volna bánat, sokkal hamarabb kész lett volna, de ezt nem kötöm a csőrére.
- Vízfesték és az egyik különleges pennám - bólogatok erőteljesen, és nem, egyáltalán nem esik le, hogy valószínűleg nem erre irányult a kérdés. Már csak azért is, mert kérdés sem volt, csak zsigerből reagálok rá. Kezeimet csúsztatom nadrágom zsebeinek mélyére, majd billegek kicsit előre és hátra, mert még senkinek nem adtam rajzot. Nagyjából senki nem tudja, hogy rajzolok egyáltalán. A kalligráfiát tudja mindenki, de a rajz és festészet teljesen más lapra tartozik. Hát ha még eljutok végre odáig, hogy összeboronáljam a kettőt!
- Öm… - vakarom meg tarkómat zavartan, miközben a plafon felé pillantgatok. A lényeg, hogy elfele Kiscsibéről, de megtanították, hogy akivel beszélgetsz, arra kell nézni, így mosolyogva esnek kékjeim rá ismét. - Nem mondanám… nem. Nem tanulom, csak jön magától - vonom meg vállamat. Zsebembe nyúlva simogatom meg Csipeszt, majd sandítok Kiscsibére. Halkan szusszanok egyet. - Figyu - lépek elé, kékjeim arcáról vándorolnak a kezében tartott lapra. Lehunyva szemeimet koncentrálok pár másodpercig, majd rebben meg Kiscsibe kezében a lap, hogy a következő pillanatban keljen életre róla a kolibri és repkedjen a lány előtt. Gyorsabban mennek az ilyesfajta illúziók, mint eddig mentek. Megérte ennyit gyakorolni. Szemeimet ismét lehunyom, a szárnycsapkodás hangjára koncentrálok, a madárra magára. A színek kerülnek szemeim elé, és mintha egy kifestő lenne előttem, immár nyitott szemmel vetítem rá a vibráló színeket. Középről indítom, onnan terjed szét a szín, mintha az egész vizes lenne és én csak az ecsetről csöppintettem le bele a festéket. Lassan terjednek a színek, de annál látványosabban, így széles és elégedett mosoly kerül arcomra, ahogy fejemet kapom fel, mikor a madár repül a fejünk fölé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 335
Írta: 2021. június 23. 22:29 | Link

Tipikus
[Tökfej / A bujdosó / ne less / takarodó után]

Mindig is herótom volt az olyan tinédzser regényektől, ahol a főszereplő lányon lehetetlen kiigazodni, a racionális gondolkodás legmegátalkodottabb ellensége és bizony szerelmes a népszerű fiúba, akinél semmi esélye nem lehet, de reménykedik. Olvastam egy-kettőt, de nem szeretem a mai napig. Nem úgy az igazi, a jó romantikus könyveket, ahol a szálak valóban hatnak az észen túl az érzelmekre és a főhős gondolkodik mielőtt döntene - ahol tudja, hogy bár kedvel valakit, mégsem enged a lehetséges károkozásnak a szívben. Mert amíg ő benne zajlik valami, nem erőltethet semmit a másikra. Főleg, ha még ő maga sem állna készen… bármire. Magamról beszélek. Mert hónapok teltek el, minden a korábbi medrében halad tovább és a Tökfej megjegyzéseire ugyanúgy szarkasztikusan csípőből válaszolok, nem hagyva magamat. Akkor is, ha már tudja: kedvelem. Mégsem sodor emiatt kínos helyzetbe, ami csak megerősít abban, amit gondolok róla. És bár elmondtam neki - maradok ennél és nem a rá kiabáltamnál, mert még most is szégyellem ezért magamat - még mindig nem értem saját magamat sem. Hiszen amolyan barát félék lettünk, ami teljesen rendben is van így, ehhez tartom magam. Most az egyik pillanatban még a bébi répa evés miatt piszkálom és szarkasztikusan forgatom szemeimet a szívesemre, a következőben, amikor egy meseszép rajzot kapok tőle, sokáig szóhoz sem jutok. Nem hiszem el, hogy egy igazi rajzot kapok tőle. Ami pontosabban festés. - Ha az én kezembe kerülne, biztos nem ilyen lenne az eredmény - az igazság halkan hagyja el számat. A szavai által sem tudom jobban hogyan varázsolta rá a pergamenre, de apró mosolyra késztet, míg szemeim nem engedik el a kolibrit.
Szinte a büntetést is elfelejtem. Szinte, mert a figyelmemet elvonja, hogy azt hiszem érzem, amit nem kellene. Ez nem helyes. Így hozom fel a tanulást, én, aki a fejlődést amúgy is mindig támogatom és egy ismerőst… egy barátot illik támogatni. Főleg, ha tényleg tehetséges. Mert bár nem értek hozzá, nem atomfizika, hogy ilyesmit nem tud akárki megalkotni. Ismét felpillantok rá, amíg pillanatokig nem érkezik válasz és szalad össze tekintetünk. Jön magától. Van, akinek az ilyesmi jön magától. - Úgy néz ki, mintha tanulnád. Képzeld el miket tudnál akkor... érdemes lehet megpróbálni - szemezek a kolibrivel, majd kíváncsi tekintetem zizzen közte és Tökfej arca közt. Elnyílnak ajkaim, ahogy a lap rezzen egyet. - Ezt te csinálod?  -  majd ismét és teljesen pillanatokkal később teljesen elámulva mozdul a kolibrivel együtt a fejem. Észre sem veszem állam milyen idétlenül lassan esik le, amikor a madár szürke világa színeket kap. El sem hiszem, nem is értem, mégis ott van. - Hékás, azt mondtam vigyázok rá, te meg máris segítenél neki szökni - aprót, halkan nevetek, amíg fejem moccan követve a hosszú csőrű kolibri minden mozdulatát. Tényleg kikelt a lapból. Színeivel kék pillantásomban tükröződik a mennyezet hátterével körbevéve. Én pedig ahogy itt állok, régóta a legfelszabadultabb és legnyugodtabb mosolyom költözik az arcomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. június 23. 23:03 | Link

K I S C S I B E
here we come | Csipesz | másik csibe

Halkan fújtatok egyet, szemeimet is forgatom hozzá, mikor meghallom a választ. Baromság. Ahogy az éneklés, úgy a rajzolás is tanulható dolog. Rajzolni bárki tud, akár el akarja hinni, akár nem, éppen ezért nem kedvelem, amikor kitérünk merő véletlenségből Kiscsibe kézügyességére. Elgondolkodtam már azon, mégis hogy tudnám erről leszoktatni - érted, mint egy háziállatot a szobatisztaságra, wtfdude -, de azon kívül, hogy hajtogatom neki ugyanazt, aligha tehetek bármit is. Mármint nem mondom, eszembe jutott még, hogy kikötözöm és addig rajzoltatok vele, amíg nem lesz előtte egy felismerhető madár, de ez szerintem már büntetendő. Ha megtudja valaki. Ha nem tudja meg senki, vajon akkor is? Jó kérdés, mi? A fenébe az egésszel, csak simán nem is reagálok szavakkal, mert valószínűleg az arcom mindent elárul amúgy is.
Előre-hátra billegek kicsit, miközben felelek, egyetlen ujjammal simogatom Csipesz fejét. Sosem tanultam rajzolni, mert feleslegesnek tartom. Amikor olyanom volt, neki álltam annak, ami éppen beugrott a fejembe, és az évek során fejlődtem, majd már tudok egyet s mást papírra rittyenteni. Nem nagy tudomány a dolog. - Áh, úgy unalmas lenne. Így sokkal izgalmasabb, plusz nagyon ritkán rajzolok vagy festek ilyesmiket - vonom meg vállamat lezseren, végül lépek közelebb Kiscsibéhez. Szemtelen mosollyal ajkaimon sandítok le rá fél szememet kinyitva, majd folytatom a folyamatot, amit elkezdtem. A kolibri tökéletesen hozza egy igazi mozgáskultúráját, szárnycsapkodása is tökéletesen hallhatóak, így fejemet fordítom felfelé, majd nevetek fel őszintén szavain. - Majd csak visszajön - vigyorodom el, majd fejemet lassan mozdítva vezetem kékjeimet Kiscsibére.
Hirtelen szeppenek meg, ahogy meglátom mégis hogy nézi a kolibrit, majd jön az a mosoly, amit soha nem láttam arcán ismeretségünk óta. Hatására rezzen meg a kolibri, ahogy a gondolataim túlságosan is elterelődnek, de gyorsan rázom helyre magamban a dolgokat, míg végül fejemet biccentem oldalra immár csak halvány mosollyal arcomon. A kolibri magához hűen rebben ide és oda a fejünk fölött, míg én képtelen vagyok elpillantani Kiscsibéről. - Más a mosolyod most, mint eddig bármikor. Jobban tetszik, mint az eddigiek - jegyzem meg. A madár lassan kezd ereszkedni, végül óvatosan száll le a lapra és fekszik el rajta, hogy ismét felvegye a festmény mivoltát. - Visszakísérlek a Levitához, ne kapjon el más is. Nem büntetlek meg, de ezt nem mondhatod el senkinek - borzolom össze tincseimet, majd fordulok a rajzaim felé és rendezem el őket kicsit - értsd: brutális káosz uralkodik még mindig a füzetben -, hogy a füzetet csaphassam összegördítve a vállamra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony