36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 643
Írta: 2021. június 26. 17:29 | Link

Tipikus
[Tökfej / A bujdosó / ne less / takarodó után]

Az ilyesfajta alkotáshoz olyan kézügyességre van szükség, ami nekem messze nincs a toppon, tulajdonképpen sehol sincs. A türelmem az lenne hozzá, talán még időm is, hiszen a zongorának is mindig tudok beszorítani néhány órát és gyakorolhassam a billentyűkből előhivogató hangok játékát. Most füleim számára csak a halk fújtatás hallható, engem meg továbbra is a rajz köt le, amit kaptam tőle. Azért, mert… motiválna? Engem. - Jól van. Értem. Mindenki tud rajzolni - csak szám beszél, én a kolibrit figyelem. Mert mindenki tud zongorázni is. A Tökfej is megtette - csak éppen más eredményt hozott, mint utána én. Ezt is valahogy így értettem. Rajzolnék, de nem ilyen volna az eredmény. Fel is merül bennem: tanul rajzolni is? Hamar kiderül, hogy nem, mert unalmas lenne. Valahogy hasonló válaszra számítottam, a meglepettség vonásai az arcomra másért ül ki. Ritkán rajzol ilyesmit. Apró mosollyal köszönöm meg ismét, majd a lap rezzen a kezemben. Fel pillantok Móricra. Igen, egyértelműen ő babrál valamit és ahogy kiderül mit azzal esik le az állam is. - Ajánlom is - Ritka reakciómat még ritkább követ és annyira megkapó a színes szárnyak csapkodása, hogy pár pillanatig oda sem figyelek semmi másra. Akaratlan húzok párhuzamot magamban, amíg a szemeim figyelik milyen gyorsan repked ide-oda. Még a hangját is hallani! Mintha csak most látnék először mágiát. Vonakodik tekintetem, mígnem mégis csak a Tökfejre vezetem, ahogy beszél és újabb szavai még inkább meghökkentenek. Ő érte el mosolyom lassan tűnik el, csak nézek rá és fogalmam sincs mit mondjak, mert a szavak egy szempillantás alatt hagynak el. A laphoz fordulok, somolyogva kísérem végig amíg elterül rajta az imént még felettünk cikázó madár. - Nagyon tetszik - aprót bólintok utána kapom fel a fejemet. Arcát fürkészem értetlen, mozdulatait.
- Hogy… úgy érted, csak… csak így? - oda sem figyelve húzom magamhoz közelebb a rajzlapot, míg lépnék felé, de mégsem mozdulok. - Mármint, én… Nem tenném, nem fogom - fejezem be végül a motyogást. Sőt, beleharapok az ajkamba, kissé elfordulok, hogy véletlenül se kössek bele, ahogy a rajzait tartja. Avagy összehányja. Az a helyzet, hogy tisztában vagyok vele: megérdemelném a büntetést. Mégis az előttem álló feladatokkal túlságosan megkönnyebbülök, hogy elenged ennyivel. Az egyszer meg sem kérdezem miért teszi.
Ahogy összeszedett mindent indulok meg vele a Levita felé. Néha lepillantok a rajzra, de többnyire csak magamhoz tartom úgy, hogy ne gyűrődhessen. - Csipesz, mármint a hörcsögöd, ott kap levegőt? - kérdezem közeledve a házam körletéhez, majd pár lépésnyire megállva mérem végig a szfinx portréját. Azzal felnézek a Tökfej szemeibe. - Akkor, köszönöm. Legfőképp a rajzot - emelem meg egyik kezemmel a lapot, úgy hátrálok a portréhoz. - Arról pedig nem lesz molinó, amiről nem is fogok beszélni - összehúzom a szemeimet a körmönfont mondatomra. - Jó éjszakát - biccentek, majd megfordulok, a fogós kérdést is megválaszolom mielőtt még bejutok a körletbe. Halkan lépdelek, Csengét sem szeretném felkelteni, viszont a projektemet sokáig nem folytatom. Pizsamába öltözve húzom fel térdeimet az ágyon, hogy a combomnak döntött rajzot szuggeráljam. Arcomon ismét az a mosoly ül, mielőtt még eltenném az alkotást és apró sóhajjal nekiveselkedek a tanmenetnek. Persze ez nem jelenti, hogy utána nem a fejem felett röpködő kolibrival aludnék el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. június 27. 00:36 | Link

K I S C S I B E
here we come | Csipesz | másik csibe

Határozottat bólintok. Mindenki tud rajzolni, és ezzel senki nem vitatkozhat, mert lecsapom alátétnek. Jó, kivéve, ha lány, akkor nem. Azért ennyire vagyok kulturált, eskü. Meg arra is megesküszöm, hogy nem gondoltam volna, hogy az illúzió ilyen jól fog menni, mikor nem készültem rá. Hirtelen ötletből pattant ki, de ha már kolibri, és azzal gyakoroltam Rubennel is, annyira nem csúszhat félre. És nem is teszi. Teljesen jól sikerül, ajkaimra akaratlan kerül elégedett és büszke mosoly, lényegében le sem esik, hogy eddig Kendén és a tanárokon kívül senkinek nem illuzionáltam semmit. Talán az a titka, hogy ne gondolkodjak előtte, csak egyszerűen csináljam? Mindegy, mert Amélia mosolya, egy olyan, amit soha eddig nem láttam, sokkal jobban foglalkoztat, mint a levegőben repkedő illúzió madaram, amit így lassan irányítok vissza a lapra. Véleményemnek is hangot adok, és legnagyobb megdöbbenésemre nem mondd semmit a másik, így szólalok meg újra, hogy oldjam a feszültséget, és végre kimondjam azt, amit már az eleje óta tudok, csak kicsit húzni akartam még az agyát. Gihi. Ne mondja senki, hogy nem vagyok hű önmagamhoz.
- Ja, csak így. Nemtom mit vagy meglepődve, lebeszéltél a lábamról, hogy ne tegyem meg - nevetek fel, majd moderálom magam és mosolyogva bólintok egy aprót arra, hogy nem tenné. Gyorsan megbeszéltük. Tényleg nem kellene ennek hangot adni, mert valószínűleg a jelvényemmel játszok, és eddig olyan jól tartottam is magam hozzá, hogy komolyan kezdem elhinni, még Volki és büszke rám. Félig. Nagyjából. Ilyesmi gondolatok között pakolom össze a cuccomat és indulok neki a Levita felé, hogy megvédjem Kiscsibét a következő kalitkától, ha egyetlen mód van rá.
- Mi? - kérdezek vissza azonnal, majd pillantok le a zsebemre. - Neeeeem. Imád itt lenni. Mármint komolyan. Ha elengedem a szobában, akkor is talál mindig egy zsebet, amibe belebújhat. Nemtom miért imizi ennyire - vonom meg vállaimat, mert én csak szétadom, hogy Csipesszel ennyire könnyű együttműködni. Neki jó, mert jó, nekem meg főleg jó, mert nem kell a kezemben cipelnem. A portréról esnek kékjeim Kiscsibére. - Szívesen - biccentek egyet felé lehunyt szemekkel, majd fürkészem arcát értetlen, míg végül hangosan felnevet. - Kösz, tényleg értékelem, hogy nem kürtölöd ki, hogy mennyire tré prefektus vagyok - túrok hajamba zavartan, majd mosolyodom el őszintén, ahogy hátrál a portré felé. - Álmodj szépeket, Lia - kívánok neki jó éjszakát már sokkal halkabb hangon, ahogy vállamat a falnak döntve, karjaimat keresztbe fonva magam előtt várom meg, amíg eltűnik a portré mögött. Halvány mosollyal ajkaimon várok még pár pillanatot, majd lököm el magam a faltól és indulok a Rellon felé, hogy egy gyors zuhany után vágódjak be Móric mellé.

Köszke Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Szökik a vacsora
Írta: 2021. július 6. 14:55
| Link

Ramóna


//vasárnap, késő délután//


  Óvatosan lépkedett fel a bagolyház felé vezető lépcsőfokokon, hiszen már az is tele volt bagolyganéval, amiben akárki meg tud csúszni, ha nem vigyáz. Az utolsó fok majdnem kifogott rajta, de még időben meg tudott támaszkodni az ajtófélfában. Bár a kezében lévő pergamen kicsit meggyűrődött, olvashatónak tűnt, amikor még utoljára leellenőrizte azt. Mármint ha valaki el tudta olvasni Zalán macskakaparását.
Egy rövidnek nem igazán nevezhető levél volt az, amit haza akart küldeni a szüleinek. Az első napjáról ahol nem igazán találkozott még rokonlelkekkel; arról, hogyan csinált hülyét magából a prefektusai előtt, amikor fekete pofázmánnyal állt Bogi elé és amikor összeakadt Bettivel késő este a folyosókon. Arról, hogy az első repüléstan óráján lezakózott a seprűjéről és hogy egy szerencsétlen félreértés folytán kell jóslástanra járnia, ami egyáltalán nem tartozik a kedvenc tárgyai közé.
  Zalán prüszkölve sóhajtott egyet, mint a lovak. Ez a levél nem fog jobban kinézni már. Hazuni meg nem fog benne. Számított rá, hogy nem fog zökkenőmentesen indulni az első éve Bagolykövön, de azt is tudta, hogy ez idővel változni fog.
  Letette a táskáját az egyik ablakpárkányra, majd egy madzagot halászott elő a zsebéből. Lassan közelítette meg az iskolai baglyok ülőfáját, miközben azt nézte, melyik állat bírná könnyebben az utat Baranya megyéig. Majdnem az összes az uzsonnáját falatozta, a többi pedig mélyen aludt. Egy kissé tépettnek kinéző példány rekedten ráhuhogott Zalánra. A fiú a száját húzta az ötlet láttán, de mivel nem volt túl sok lehetősége, rákötötte az állat lábára a levelet.
 - Köszi - mondta a bagolynak, az meg már majdhogynem hálásan nézett vissza rá, mintha örülne, hogy kapott valami munkát. Lendületesen széttárta szárnyait és útnak indult. Az ablakon kifelé haladva máris nekirepült egyik társának, ami éppen vadászatról tért volna vissza. Valami koszos kis barna izét hordozott addig a karmai között, de az ütközés következtében elejtette azt. Egyenesen Zalán táskájára. Mindkét bagoly a padlón landolt.
 - Hékás! - kiabálta a fiú, amint észrevette, hogy a bagoly, ami most érkezett, máris talpra kászálódott és nyomban a táskáját vette célba.
Zalán szerencsére gyorsabb volt és előbb szerezte meg a válltáskáját. Az állat rendkívül dühösnek látszott. Jobb ötlet híján odafordult, hogy a még padlón heverő társán töltse ki inkább dühét.
 - Ne, mit csinálsz?! Tűnj onnan! - a fiú segíteni akart volna a baglyának is, és nem utolsó sorban a levelét is szerette volna biztonságban tudni, így jobb ötlet híján, miután gyorsan felmérte a terepet, odaszaladt az egyetlen emberhez, akit akkor látott belépni a bagolyházba - Fogd meg ezt! - hadarta neki, majd visszafutott a csetepaté helyszínéhez.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 6. 15:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 217
Írta: 2021. július 9. 23:23 | Link

"Azok az emberek,
akik segítenek az elhagyott állatokon,
nem ismerik a boldogtalanságot,
hisz minden kis állat megmentése
boldogsággal tölti el a szívüket"

   Zalán

Sok a zaj idelent a réten, hiába ment le azért, hogy a természetben lehessen. A diákok csak özönlenek, elfoglalnak minden kis helyet, így Ramóna inkább más hely után néz. Visszasiet a kastélyba, és a lépcsőházat veszi célba. Fel akar menni a bagolyházba, a madarakhoz, akik nem ülnek a helyére és nem szólnak hozzá. Csak vannak, élnek. A sok lépcső sem zavarja, otthon is a lépcsőház legtetején laknak, a lift meg sosem működik. Benedeket is sokszor neki kellett cipelnie amikor kicsi volt, pedig a lány nem szerette, hogy az öccse büdös és folyton sír. Most már megtanult beszélni, de így meg üvöltözik és rohangál össze-vissza a lakásban. Talán jó is, hogy őt nem kell hallgatnia minden nap. A kortársai talán értelmesebbek lesznek. Talán.
Lassan kaptat föl a toronyba, minden lépésére figyelve, nehogy elbotoljon. Megesett már, többször is, jobb alkarján még mindig ott a folt, a legutóbbi esés nyoma. Ügyetlen volt, mindig is, annak tudja be a dolgot, most pedig igyekszik figyleni, mert azt nagyon viszont nagyon tud. Kezei kardigánja ujjainak végét gyűrögeti, kényszercselekvésként, így ha mégis esne, lassabban tudná felfogni az ütést. Ezzel nem akar azonban törődni, mert ha kezeivel abbahagyja a mozgást, száját kezdi rágni, az pedig sokkal csúnyább, mint a kék-zöld foltok. Az anyukája is mindig rászól, hogy ne rágja a száját, hát nem teszi. Hiába nem láthatja őt most egy darabig.
A bagolyházhoz érve azonnal megérzi az állatok szagát, ám Ramóna ezt nem érzi büdösnek, annyira nem, mint Benedek pelenkáját. A madarakkal jóban van, ők nem akarják megharapni, mint az öccse. Ráadásul nem emberek, és ez mindenképpen jó pontnak számít. Reméli hát, hogy egyedül lehet, hogy gondolkodhat. Csalódnia kell azonban, mert alig lép be, valaki rögtön hozzá is szól. A kezébe adott valamit pedig dobná is el reflexből, ha a dolog nem mozdul meg kardigánja anyagán. Kékjeit függesztette a patkányra, arcára pedig azonnal mosoly kúszott. Kezét megigazította az állat alatt, hogy a nyúzott lénynek kényelmesebb legyen. A kis patkány zavarodottan helyezkedik Ramóna kezén, míg a lány kissé ijedten fordul a másik emberi lény felé. Nem Zalán vagy a fiú levele érdekli azonban, sokkal inkább az, hogy egyik bagolynak se essen baja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 10. 09:56 | Link

Ramóna


  Zalán nem tudta, kit támadott le épp a kérésével, ezt később is ráért kideríteni. Sietve, de azért körültekintően közelítette meg a két állatot. Nem akarta, hogy bármelyiknek baja essen, bár ez a veszély jobban fenyegette a padlón heverő példányt. A másik éles karmaival már készült nekiugrani, amikor Zalán kettejük közé tartotta a karját egyfajta védfalként. Próbálkozása sikeres volt, de nem fájdalommentes. Az  karom nem csak a rágcsálókon tud nagy sebet ejteni.
  A fiú felszisszent és megütközve nézett az őt megsebesítő bagolyra.
 - Fejezd be, már rég találhattál volna magadnak másik vacsorát! Nem engedem, hogy bántsd, szóval fölösleges próbálkozni.
  A bagoly levágott egy pofát és sértődötten szállt a földre. Zalán megesküdött volna rá, hogy a madár értette, amit mondott. Még párszor pattogva próbált áldozata közelébe férkőzni, de hamar rájött, hogy nincs sok értelme. Végül zsákmány híján felröppent a párkányra, onnan pedig ki a szabadba. A fiú megint fújtatott egyet. Amikor már biztos volt abban, hogy lenyugodtak a kedélyek, a saját baglyát kezdte el vizsgálni. Annak már érdekes mód nyitva voltak a szemei, Zalánt vizslatta velük.
 - Nem tudom, hogy elájultál, vagy csak halottnak tettetted magad - kezeivel fellapátolta az állatot eközben a földről - de legalább jól vagy - márha a tépett pofázmányát jónak lehetett nevezni.
 Amikor megbizonyosodott arról, hogy a madár él és virul, felnézett a lányra, akire rábízta a cuccát... és azt a bizonyos vacsorát, amiről azt hitte először, hogy kiesett az ablakon. A lány hozzá képest egészen alacsony volt, szemeiben ijedtség tükröződött. Ismerte őt látásból. Egy évfolyamba jártak.
 - Én... - kezdte óvatosan. Próbálta megválogatni a szavait - Sajnálom. Nem akartam a frászt hozni rád.
 Zalán felállt, még mindig a kezében tartva a baglyot. Fel sem fogta még, hogy a bal karja vérzik. Talán az adrenalintól. Mindenesetre nem mutathatott túl bíztató látványt, de remélte, hogy a kedvessége enyhítő körülmény lesz és a lány nem menekül le futva a lépcsőn a látottak alapján.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 10. 10:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 217
Írta: 2021. július 13. 14:25 | Link

"Azok az emberek,
akik segítenek az elhagyott állatokon,
nem ismerik a boldogtalanságot,
hisz minden kis állat megmentése
boldogsággal tölti el a szívüket"

   Zalán

Ijedséggel a szemeimben figyeli a két baglyot, és a fiút, aki egyre szimpatikusabb lesz neki, ahogy próbálja szétválasztani a két veszekedő baglyot. Ugyanakkor Ramóna csöndre vágyott, a levitás pedig kiabál, ami igazán nem mellette szól. Hátrébb is húzódik kicsit, a fal mellé, hogy távol legyen, ha a bagoly vissza akarná szerezni ebédjét. Kezét úgy helyezi, hogy az a legkényelmesebb legyen a szerencsétlen patkánynak. Raminak rokonszenves minden állat, aki megmentésre szorul, és a lány gondolkodás nélkül segít is rajtuk. Hiszen nagyobb, szerencsésebb élőlényként az ő felelőssége, hogy védje a természetet, ahelyett, hogy pusztítaná. Más lehet, hogy sikítva eldobta volna a patkányt, de Rami sosem tenne ilyen. Talán rögtön bele is halna a kis állatka, ha ilyesmire vetemedne. De nem teszi, inkább megóvja, és csak ott és akkor fogja elengedni, ha biztosan tudja már, hogy biztonságban lesz az emberektől.
Diadalmas mosollyal tekint az elrepülő bagoly után, bár nem ő, hanem a fiú volt az, aki végül megmentette a gyengébbik madarat. Örül, hogy minden állat jól van, de már menne is, hogy másik helyet találjon, ahol valóban egyedül lehet, A patkányon kívül azonban nála vannak még a fiú cuccai is, akiről még nem döntötte el, hogy kedveli-e. Ahogy a levitás ismét felé fordul, szemeibe visszaköltözik a riadalom. Sosem tudhatja, mások éppen mit akarnak tőle, hogyan fognak vele viselkedni. Jobba az elővigyázatosság. Szeme a fiú karjára téved, vörös szempillái megrebbennek, ahogy észreveszi a sebet. Egyelőre azonban nem meri felajánlani a segítségét.
- Semmi baj - feleli halkan. Közben a saját karjára néz, és jobbját a fiú felé tartja, hiszen azon lóg a táskája. - Vérzik a karod - jegyzi meg aztán, továbbra se nagyon hangosan, csak éppen annyira, hogy a másik meghallja. Kékjei rebbennek vissza a sebre, megpróbálja felmérni, hogy mekkora a baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 13. 20:04 | Link

Ramóna

  Kicsit megkönnyebbült a lány válasza hallatán, de nem bízta el teljesen magát. Óvatosan elvette a táskáját, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatot, amivel parába hozná a másik kezében lévő jószágot. A patkány ugyanis árgus szemekkel meredt rá, majd a kezében lévő bagolyra. Az orra remegett és még mindig látszott, hogy zihál szerencsétlen, úgy vert a szíve.
 - Köszönöm - gyorsan a vállára kapta a táskáját. - Ramóna, ugye? - nem volt túl jó az arcmemóriája, de megpróbált tippelni. Már az első pár napban kiszúrta a hozzá hasonló csendesebbik diáktársait. A különbség annyi volt köztük, hogy Zalán azért nem beszélt sokat, mert minden erejét abba forgatta bele, hogy ne aludjon el tanítási időben. Túl sokáig van fent éjszaka. - Emlékszem rád gyógynövénytanról... - mondandóját kénytelen volt félbehagyni, mert észrevette, hogy mit akar mondani a lány.
 - Hoppá. Észre sem vettem. - a seb nem tűnt túl mélynek, cserébe egész hosszan végigszántotta a bal alkarját. Semmi, ami ne gyógyulna be maradéktalanul egy-két hét alatt - Nem olyan vészes, mint amilyennek látszik - ítélte meg végül.
 A bagoly nyugtalan fészkelődéssel kezdte jelezni, hogy bár jó volt, hogy fetrenghetett kicsit, szívesen indulna útnak ő is.
 - Hát, ha ennyire menni akarsz... én nem tartalak vissza. - Odalépett hát az ablakhoz és megbizonyosodott arról, hogy a levél még mindig jól van-e rögzítve a lábához. Engedte, hogy a madár kirepüljön a karjából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 217
Írta: 2021. július 16. 15:28 | Link

"Azok az emberek,
akik segítenek az elhagyott állatokon,
nem ismerik a boldogtalanságot,
hisz minden kis állat megmentése
boldogsággal tölti el a szívüket"

   Zalán

Szemei végigkövetik a fiú táskáját, karjával ösztönösen rásegít, hogy a másik el tudja venni azt. Közben nagyon figyel a kis barna állatra is, nehogy valami baja essen. A bagoly látszólag nem akarja azt bántani, és a patkány nem látszik sérültnek, mindössze ijedtnek. Pont olyan ijedtnek, mint az őt tartó lány. A nevét csak egy bólintással erősíti meg, nem kérdez vissza, hiszen ő már tudja a fiú nevét. Megjegyezte, mikor egy hete valamelyik tanár felszólította. Talán éppen az a gyógynövénytan óra volt, amelyről Zalán is beszél. Kedvenc tantárgyának említésére Rami arcára halvány mosoly kerül, amit a fiú is észreveheti, ha nagyon figyel. Tényleg csak akkor, mert a mosoly el is tűnik, amint Ramóna észreveszi a vérző sebet Zalán karján. Jobb keze eltűnik nadrágjának zsebében pár pillanatra, majd egy szépen összehajtogatott papírzsebkendővel kerül elő ismét. Hang nélkül nyújtja át a fiúnak, ennyivel tud segíteni. Megfelelő bűbájt még nem tud, nem is jut eszébe, hogy varázslattal oldja meg a dolgot, még nem szokott hozzá, hogy tud olyat.
Kíváncsian figyeli, ahogy a fiú elengedi a baglyot, s közben arrébb lép egy másik madár elől, aki szemet vetett a kezében tartott patkányra. Nem fogja hagyni, hogy bármelyik ragadozó megkaparintsa az kisállatot, mert már megszerette. Olyan kis ijedt és törékeny, mint Ramóna. Óvatosan megsimogatja a barna szőrzetet, s úgy tűnik a patkány már hozzászokott annyira Ramihoz, hogy ezt engedje neki. A lány aztán felemeli fejét ismét, Zalánra néz és a karján a sebre, megnézve, hogy van. Ha szükség van rá, egy második zsebkendőt is felajánl a fiúnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 16. 23:32 | Link

Ramóna


  Sikerült elkapnia halovány, de őszintének tűnő mosolyát Ramónának. Most már biztos volt benne, hogy ez a neve. Felbátorodván  a jó tippen, és hogy nem sikerült egyből elijesztenie sem a lányt, sem a kisállatot, egy vigyor kíséretében vette el a neki felajánlott zsebkendőt. Amint szabaddá vált mindkét keze, oda is nyomta a seb leginkább vérző részéhez. Talán elég lesz, hogy ne legyen minden tiszta folt, amíg oda nem talál az egyik mosdóba, hogy lemossa.
 Zalán is észrevette, hogy Ramóna miért helyezkedik ismételten. Nem épp a legjobb hely ez egy patkánynak. Igazából neki nem volt különösebb érdeke, hogy a kis rágcsáló élve megússza, de látván, hogy a navinés lány mennyire próbálja védeni, nem fordulhatott csak úgy el. Zalán szétnyitotta a táskáját és felmutatta a másiknak.
 - Hé, esetleg megpróbálhatjuk, hogy tetszik-e neki ebben, amíg nem találunk egy jobb helyet. Persze, ha magadnál akarod tartani, az is oké. Ahogy elnézem egészen nyugis a kezedben. - Azért tett egy lépést Ramóna felé, hogyha kell, akkor felfogja a következő bagolyzáport is. Nem tudta elképzelni, hogy egy ilyen félénknek tűnő lány mégis hogyan reagálna, ha egy madár megpróbálná kikapni a kezéből a féltve őrzött állatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 217
Írta: 2021. július 20. 00:43 | Link

"Azok az emberek,
akik segítenek az elhagyott állatokon,
nem ismerik a boldogtalanságot,
hisz minden kis állat megmentése
boldogsággal tölti el a szívüket"

   Zalán

Ramóna mindig is védelmezte a kis lényeket. Talán mert úgy érzi, olyanok, mint ő. Rami maga is kicsi, gyenge és esetlen. Csak az a probléma, hogy őt soha nem védte meg még senki. Ő valóban egyedül van, és úgy is érzi magát. Hozzászokott már azonban, nem zavarja, el van ő egyedül is. Viszont aki egyedül van, az mindig könnyebben válik célponttá, azt mindig könnyebb bántani. Zalán azonban egész kedvesnek tűnik, megmentette az állatokat, és eddig Ramónát sem bántotta, talán nem is akarja. Megsérült, akkor meg segíteni kell neki, főleg, ha ő is kedves. Márpedig az.
Kicsit megijed azért a felé mozduló madártól, mert az hirtelen jön. Kicsit azért számított rá viszont, hiszen mégiscsak kedvenc eledelüket tartja a kezében. Próbálja óvni azonban a kis állatot a madarak elől, nem fogja tálcán kínálni nekik, az kegyetlenség volna a patkánnyal szemben, hiszen a baglyoknak a természetben is meg kell küzdeniük az eleségért.
- Össze fogja piszkítani a táskádat - ellenkezik rögtön, fején is rázva egy aprót. A patkány nem a táskába való, kézbe se feltétlenül, de a kis barna állat nyugodtan ücsörög Ramóna kezében, szaglássza a pulóverét, és már szőre sem áll fel a hátán annyira.
Zalán mozdulatára Rami is lép egyet, ám ő hátra, mert túl közel kerül hozzá a fiú. Mindig is érzékeny volt a személyes terére, pláne idegenekkel szemben. Még akkor is, ha a fiút ismerte már névről és arcról, gyógynövénytanról. Távolságtartó minden emberrel szemben, és ezt testi gesztusai is mutatják. Beejtett vállai, sokszor maga előtt összefont kezei, ahogy ajkait harapdálja, mind-mind zárkózottságát tükrözik. Távol is marad másoktól, nem is ül senki mellé órákon, sem étkezésekkor.
- Maradjon inkább a kezemben - mondja aztán, mert egyet ért a fiúval, az állatka valóban nyugodt a kezében. Azt még nem tudja, mit tervez vele, talán csak szabadon engedi a réten. Az viszont biztos, hogy a bagolyházban sokáig nem időzhetnek vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 22. 11:36 | Link

Ramóna


  - Oké, rendben - sóhajtott beleegyezően. Nem igazán érdekelte a táskája sorsa, amennyiszer már kiborított benne minden hülyeséget, ahányszor letette már valami koszba... Úgy nézett ki az a táska, mintha valamelyik rokonától örökölte volna, pedig még újonnan lett véve az iskola miatt. De ha Ramóna magánál akarta tartani a patkányt, akkor legyen, elfogadja. Viszont kissé aggasztónak találta, hogy amíg az a rágcsáló látható lesz, addig a baglyok sem fognak nyugton maradni.
 Nem volt semmi rossz szándék a lány felé tett lépésében, épp ellenkezőleg. Viszont azt is látta, hogy Ramónát ez nem érdekli, ugyanúgy tartotta a kezdetben felállított távolságot. Zalán értetlenül állt a dolog előtt. El nem tudta képzelni, mi volt félénk természetének a forrása. Éppen ezért ennél kreatívabbnak kellett lennie, ha biztonságban akarta tudni mindhármukat. A fiú gondolt egyet és inkább elővette a varázspálcáját. Végtére is varázsló volt. Ha kell, ezzel meg tudja védeni magukat anélkül, hogy a lányt elijesztené. Legalábbis remélte.
 - Na és mit szeretnél csinálni vele? - kérdezte végül. - Megeteted? Elrejted? Vagy elengeded? Ma lehet megmenekült, de holnap megint elkaphatják. - Nem akart túl rideg lenni, de naivnak sem tartotta magát, hogy azt higgye, hosszú életút vár arra a rágcsálóra Bagolykő környékén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 217
Írta: 2021. augusztus 5. 15:40 | Link

"Azok az emberek,
akik segítenek az elhagyott állatokon,
nem ismerik a boldogtalanságot,
hisz minden kis állat megmentése
boldogsággal tölti el a szívüket"

   Zalán

Határozottam bólint, nyugtázza, hogy a másik beleegyezett szándékába. Az állatka marad a kezében, ott, ahol most jó helyen van. Biztonságban ugyan nem, de legalább szem előtt van, és biztos nem csinál semmit. Mert látott már embert állatra ordítani, nem is egyszer, és el sem tudta képzelni, Zalán hogyan reagálna, ha a kisállat összepiszkítaná a táskáját belülről. Ő sem szereti a kiabálást, és tudja, a patkány sem örülne a dolognak. Ramónát nem zavarj, ha a pulóvere koszos lesz, majd leporolja, esetleg ki is mossa, ha kell magának, mert nem szereti feleslegesen dolgoztatni a manónak. Pláne mert kirázza tőlük a hideg, bármilyen kedves is némelyik. A többi mondjuk annál mogorvább, úgy pedig nehéz bármelyikükkel is barátságot kötni. Azok a hatalmas fülek!
Ramónának nem jut eszébe, hogy elvileg boszorkány, és a talárja zsebében lapul egy varázspálca, amivel tud varázsolni. Nem, neki még mindig idegen és nehezen befogadható dolog, hogy itt az emberek fapálcákkal rohangálnak, amikből szikrák törnek elő, ha gazdájuk úgy akarja. Vagy néha akkor is, amikor nem úgy akarja. Nem érti, hogyan lehet a semmiből vizet vagy tüzet teremteni, lebegtetni dolgokat, esetleg szakítani vagy összeragasztani egy anyagot. Ha Zalán valóban varázsol majd, talán még jobban megijed majd a lány, mint attól az ártatlan lépéstől.
- A természetes környezetében a helye. Lehet, hogy elkapják újra, de ez a természet rendje. A tápláléklánc aljára született. Tápláléknak. - Aki először hallja beszélni Ramit, annak nagyon ridegnek tűnhet, ahogy a tudományról beszél. Ráadásul igen nagy kontraszt van aközött, ahogy egyik pillanatban még védi a rágcsálót, a következőben pedig már tápláléknak nyilvánítja. Az ő fejében azonban megvan az indok: nem akarja tálcán kínálni a baglyoknak a patkányt. Mert szerinte nem az embernek kell megetetnie az állatot. Hiszen akkor a bagoly ellustul, a patkánynak meg esélye sincsen elmenekülne. Ha azonban elengedi a kis, barna állatot, biztosítja számára, hogy menekülni tudjon, a bagolynak pedig meg kell küzdenie azért, hogy táplálékhoz jusson. Az embernek semmi köze az egészhez.
Mintha el is lenne döntve az egész lassan kifelé indul. Nem tudja, a fiú követni fogja-e, vagy van még dolga a baglyokkal, fogalma sincs, hogyan kérdezzen rá, így inkább csak megy. Kezében a patkány kicsit mozgolódni kezd, érzi, hogy valami történik. Rami pedig a lépcsőn indul lefelé. Valahol az ötödik vagy hatodik lépcsőn áll meg aztán, és néz vissza, vajon Zalán követi-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 7. 16:22 | Link

Ramóna

  Üresen meredt maga elé egy darabig, amíg végiggondolta Ramóna okfejtését az állatvilágról és a természet rendjéről. Talált benne igazságot, de az nem nyugtatta meg őt különösebben. Persze, ez egyfajta körforgás, de nem volt kellemes belegondolni, hogy az erőfeszítés, amit az adott pillanatban tesz valaki egy másik lényért, hiábavaló, mert a következő pillanatban úgy lenne a helyes, ha inkább a sorsára hagyjuk.
 - Akkor... kivisszük őt? - kérdezte, amikor látta, hogy a másik elindult. Tétován lépett egyet, mert még mindig nem tudta eldönteni, mikor lépi át Ramónának azt az érdekesen meghúzott komfortzóna vonalát. - Hé, várj meg! - Futva eredt utána, amikor a lány már lefele tartott a lépcsőn. Ha már az ő okán került a lányhoz az állat, segíteni akart neki megtalálni a tökéletes helyet, ahol a legjobb esélyekkel indulhat útnak a vadonban.
 Nem volt biztos abban, hogy a lány pozitívan viseli a társaságát, de arra már rájött, hogy a hirtelen mozdulatok, a zajok és a túlzott kíváncsiság rossz taktika vele szemben. Próbált lefele menet nem túl sokat beszélni, csak arra kérdezett rá, hogy neki van-e háziállata. Viszont sokkal kényelmesebbnek találta valamiért, ha csend volt közöttük. Sosem érzett még ilyet, idáig kizárólag a kínos csend fogalma létezett neki más ember mellett. Biztosan azért, mert lerítt Ramónáról, hogy ő ilyenkor érzi jól magát.
 A patkánymentő akció után udvariasan igyekezett megköszönni a lány segítségét. Hogy vigyázott a holmijára, na meg a zsebkendőt is. Megjegyezte magában, hogy ha Ramóna nem tartja őt púpnak a hátán, szívesen lógna még vele, csak kicsit nyugodtabb körülmények között. Ezt követően eldöntötte, hogy nem fog sokat szöszölni a sebével, inkább felbaktat a gyengélkedőre, ott pillanatok alatt el tudják neki tűntetni az ilyesmit.
 Visszaúton az iskola felé már azon gondolkodott, hogy túl korán küldte el azt a levelet. Igazán beleírhatta volna még, hogyan lett futólag barátja a bagoly, a patkány és az unikornis.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 7. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. október 28. 10:56 | Link

Eli
napi viselet

Mivel megígértem a kedves őseimnek, hogy írok nekik egy szép tartalmas levelet a történtekről, most kénytelen vagyok, az őszintén nyálas tintafoltos pergamenpapírt felvinni a baglyokhoz, mivel máshogyan nem tudom. A faluban is fel tudnám adni, de ki a frász gyalogol most le ilyen rohadt hidegben? Az egyik sulis csőröst használom majd, hiszen az enyémnek nyoma veszett még másodévben. Donnak is van egy baglya, de most vele nem találkozok mert el van tűnve, lehet nincs is a kastélyban. Már napok óta nem láttam, biztosra veszem hogy a srácnak megint hasmenése van. Olyan változatosan eszik, hogy nem lehet végig követni. Franc tudja hogy álmodtam-e, de mintha múltkor a reggelinél lekvárt evett volna dán szalámival. Lehet hogy az ízük elég jól összepasszolnak egymással, de garantáltan vécétúrát eredményez. Nem próbáltam ki soha, de édes gyümölcsíz és egy fűszeres és csípős húscafat együtt nem hangzik jól. A drága haver baglya jó megoldás lenne, de nem akarom hogy azt gondolja hogy zsebes vagyok. Bár az a nagy lóhúzó madár nem valami kicsi, még a táskámba sem tudnám beletömni. Tömésről egyből beugrik hogy miért kell elszámolnom már megint apáméknak. Tavaly nyáron a fater egyik túrazsákjába beleöntöttem valami kék színű, ragacsos cuccot csak heccből. Annyira bele van zúgva a felszereléseibe, hogy szerintem anyámhoz sem nyúl többet mint azokhoz a vackokhoz. Nem is ezért rosszalkodtam, nincs más oka mint hogy nem engedett át az egyik haveromhoz. Ha sikerült volna átmennem, összejött volna egy jó este, ami biztos emlékezetesre sikerült volna. A gond csak annyi, hogy van annak a palinak egy jó húga is, és igazából nem tudtam eldönteni hogy melyikkel szórakoztassam magamat, és magamnak köszönhetően nem is kellett döntenem köztük, mert azóta sem találkoztunk. Ezen a téren most totálisan semleges vagyok, de sosem mondok nemet egy váratlan lehetőségnek. Nem nevezem lehetőségnek az éppen a falnak dőlő srácot, aki úgy nézi a környezetet, mint egy éppen beindított tank. Mivel nem vagyok félős fajta, csak egyszerűen elsétálok mellette határozott de unott léptekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 303
Írta: 2021. november 2. 18:58 | Link

× i hate you. probably ×
---DÉVAI VINCE ÁRON---
× with all my love × primo victoria ×

Teljes mértékben elutasító voltam az ötlettel, és nem véletlenül. Mégis ki vágyik arra, hogy megszámlálhatatlan ostoba gyerek közé legyen zárva? Senki. Pontosan. Ennek ellenére én pontosan erre lettem kárhoztatva, mert Mester szerint nagyon jót tenne, ha velem egy idősekkel lennék körbevéve. Jót akar, mindenki tudja. Mélyen legbelül egyet is értenék vele, ha ez nem azt jelentené, hogy elszeparálódtam tőle. Nem teljesen, persze, hogy nem, hiszen csak a városig kell mennem hétvégente, hogy láthassam és időt töltsek vele, mégis úgy érzem, mintha több száz, akár még ezer kilométer választana el tőle. Olyan, mintha egy bentlakásos iskolába lennék száműzve, mert valami rosszat csináltam. Vajon tényleg ez lenne az oka? Valamit elbasztam, és ezzel büntet? Túlságosan enyhén megúsztam volna, ha valóban erről lenne szó.
- Te, azt tudod, hogy tényleg van olyan, hogy bentlakásos iskola?
Ó, Merlin éledjen fel, de jó, hogy vagy nekem, nem is gondoltam volna, hogy a világ ilyen hihetetlen dolgokat is rejteget. Ki gondolná, hogy most is egy ilyennek a padlóját koptatom, mi? Ahogy a fejemben meg-megszólaló ütemre érinti sarkam, messziről hallom csak a szárnyak csapkodását. Oda kellene felmennem, fogni egy ilyen szárnyas istenvertét és kipróbálni az új keverékemet, leírni a hatását, majd elküldeni Mesternek. Legalább helyszínen vagyok, nem is kell baglyot keresnem. Ez lenne a terv.
- Mi ez a buzi gyerek?!
Szám elé kapva a kezemet köhögéssel palástolom a kibuggyanó röhögést. Mutatóujjamat nyújtom ki, függőlegesen szorítom ajkaimra, ahogy torkomat köszörülöm meg halkan. Lehet rajta kellene kipróbálni az új bájitalomat. Amúgy is elegem van az állatok megfigyeléséből, hogy milyen reakciót produkálnak. Halkan hümmentek, a gyerek után fordítom fejemet, ahogy felfelé sétál a fertő felé. Hátamat vetem vissza ugyanúgy a falnak, zsebeimbe süllyesztem kezemet, lábamat vetem keresztbe bokámnál.
- Akkor megvárjuk.
Akkor meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“How can people believe
you are nice

When you are actually satan.”
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. november 13. 17:25 | Link

Eli
napi viselet

Megcsapja az orromat valami különleges illat, ami mintha a korai gyerekkoromat idézné fel. Lehet akkor találkoztam egy hapsival valahol, akinek ilyen kölnije volt. Az illata nagyon bódító, szinte már magával ragadó. Nem tudok ellenállni a csábításnak, megtorpanok. Nem tudom eldönteni hogy ez egy nagyon márkás parfüm, vagy egy csalfa bájital. Csak is ez a kettő lehet, mivel más engem életemben még soha nem állított meg. Azt kétlem hogy maga a talpig feketébe öltözött gyerek varázsolt el annyira hogy visszaforduljak hozzá. Megkérdezzem vagy nem? Azt csak szabad, ha elkezdene bunkóskodni akkor bevetem magamat, ma olyan a hangulatom hogy szívesen beleállok. Semmi jót nem veszek ki a szemeiből, mintha egy sötét és üres házat néznék az utca másik sarkából. Hátat is fordíthatok, vagy összeszedhetem magamat és túl is lehetnék már a kérdésen. Komolyan, úgy állok a srác előtt mint egy kutya, aki arra vár hogy a helyére parancsolják. Egyszerre érzem magamat borzalmasan de még is kellemesen, és nem tudom eldönteni hogy mindezt a különleges igéző illat teszi, vagy egyszerűen hülye vagyok. Eleve mit is keresek itt? Miért jöttem ki most a baglyokhoz. Emlékszem, hogy valamit a szüleimnek akartam elküldeni, de mit? Valami itt nekem nagyon bűzlik, ezért kérdőn végre kinyögöm amit ki kell.
- Milyen parfümöt használsz? Ismerős az illata. Ja, és ki vagy te? Még sosem láttalak korábban, vagy csak elkerültök egymást? – kérdezem, és elég morcosan tekintek rá, amit lehet hogy nem kéne, de nem tudok mosolyogni úgy hogy nem tudom hogy most mi van. Az egészet ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember befüvezik. Életemben egyszer szívtam még odahaza egy buliban, de az is éppen elég volt. Soha többet, úgy voltam vele de most megint abban a csodaországos feelingben érzem magam, pont mint akkor. Miközben egyre inkább tanakodóba esek, a baglyok huhogása és a szél süvítése egybe vegyül, amit a felhők mögül előbújó nap mintha felerősítene egy másodpercre. Cseng a fülem. Melyik, a bal vagy a jobb?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 303
Írta: 2021. november 22. 19:55 | Link

× i hate you. probably ×
---DÉVAI VINCE ÁRON---
× with all my love × primo victoria ×

- Vagy nem is kell megvárni.
Mi van? Fordítom fejemet a lépcső felé, ami előtt a srác áll. Ez sokkal gyorsabban ment, mint arra számítottam. Így legalább valóban nem kell várni a bárgyú képére, hanem egész hamar megcselekedhetem azt, amire készültem. A bájital kupakja pukkan egy halkat a zsebemben, hüvelykem simul a tetejére, de a baglyok hangoskodásától, hiába vannak tőlünk méterekre, aligha hallhatja a srác, miközben ellököm magam a faltól és szembe fordulok vele. Lassan vezetem tekintetem a cipőjéről arcára, ahol megállapodnak a kékek. Egyetlen mély levegőt veszek, majd vigyorodom el szélesen a kérdésre. Ujjaim közé fogom az aprócska fiolát, így azok kitakarják az egészet, aprót lépek közelebb a sráchoz, kezemet húzom el arca előtt lassan: hüvelykujjam egyetlen pillanatra emelkedik el a fiola tetejéről, pontosan akkor amikor orra előtt van, ott állítom is meg két szekundumra, majd simul is vissza rá, hogy visszatehessem kezemet zsebembe.
- Prada Luna Rossa Carbon - felelem. Kezem mozdul a textil takarásában, hogy a fiola tetejét gyakorlott mozdulatokkal helyezzem vissza rá, ahogy szélesen elmosolyodom a kihallgatásra. Halkan nevetek fel, csípőmet tolom ki, bal lábamra helyezem testsúlyomat.
- Hallod? Megszagoltattad vele? Mégis mi a fasz a terv? Így semmi értelme!
Kussolj, és figyelj.
- Kíváncsi kölyök vagy - mérem végig ismét. - Ez az első évem itt - tömör válasz, mert nem terelheti el a figyelmem arról, ami hamarosan bekövetkezik. A bájital különlegessége, hogyha levegővel érintkezik, akkor a fiola negyede láthatatlan gőzzé változik, míg a maradék a fiolában marad folyékony halmazállapotban. Ennek a drágának a gőze három percen keresztül képzelteti veled a legszörnyűbb rémálmodat, míg ha megiszod tíz percig élvezheted ugyanezt. Csodálatos, nemde? És még csak nem is igényel akkora precizitást az elkészítése.
- Hát erre kíváncsi leszek.
Hálás lennék, ha nem duzzognál. Ha megitatom vele, megbomolhat az elméje, az meg kurvára nem lenne elővigyázatos, és...
- Gyerünk, mondd ki!
És Mester is haragudna rám utána.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“How can people believe
you are nice

When you are actually satan.”
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Harmadikos diák


kicsi Sjöli | Sig
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 110
Írta: 2022. december 12. 20:25 | Link



Már néhányszor megfordult a fejében, hogy jó lenne például egy saját telefon, ám mindig kénytelen rájönni, hogy mivel a szüleinek sincs, sok értelme nem lenne. Persze, üzeneteket küldhetne a barátainak meg kaphatna tőlük, ám velük személyesen is beszélhet, amit sokkalta jobban is szeret. Az írott szövegekkel az a gond, hogy az ember bármilyen hangsúlyt képzelhet hozzájuk, személyesen viszont pontosan úgy hangzanak el a szavak, ahogyan a másik azt mondani szeretné. Egyszerűbbnek érzi sokkal, na meg ami fontos, kevesebbet is szorong rajta. Mindenesetre a szüleinek - vagyis inkább az apukájának csak - levelet szokott írni heti rendszerességgel. Menetrendszerűen minden hétfőn. Szombaton pedig érkezik is a válasz, már amikor éppen nem olyan hétvége van, hogy lemehet a faluba, mert akkor meg az apukája jön személyesen. Év eleje óta ez egyébként már egészen sok megírt és kapott levelet jelent, közben pedig mondhatni már össze is barátkozott a Belzebub névre hallgató fülesbagollyal. Szerencsétlen tollastól mindenki óvá intette, mondván, hogy neve tulajdonképpen ragadványnév, miután a madár leginkább gonosz, mindenkit agyon csipked és karmol, csoda, hogy még nem tették ki a szűrét innen. Szerinte azonban a még nem túlzottan idős fülesbagoly pusztán csak neveletlen és elhanyagolt, amit kissé látványosan igyekszik tudatni a világgal. Ki tudja, mennyi ideje van egyébként is rá a gondozójának, hiszen mégiscsak sok madár van itt. Eleinte egyébként őt is megkarmolta néhányszor a fülesbagoly, sőt, még meg is csipdeste néhányszor, de azt azért semmi súlyos sérülést nem szerzett. Egyszerű sebforrasztó varázslatot pedig már maga is tud, gyorsan megoldotta a dolgot. Most egy kis finomságot hozott éppen a madárnak. Talárja alól kis dobozkát húz elő, és igyekezve nem nagyon szagolni bele a madárürüléktől illatosnak jóindulattal sem nevezhető benti levegőbe besétál a toronyba.
- Belzebub... hol vagy, madárkám? Hoztam neked egy kis finomságot - jelenti be, körbepillantva, tekintetével a baglyot keresve. Egy szatyorban azért extra madáreleséget is hozott, jusson mindenkinek a jóból, a fő ínyencfalat azonban mégis a kedvencéé lesz, ha előkerül.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kósza Lili
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 62
Írta: 2022. december 19. 00:41 | Link

Agnes

Csak a nagyszüleimnek küldök leveleket, akik ki nem állhatják a mobiltelefonokat, és szerintük ezt is ritkán teszem. Sajnos igazuk van, de nem sok minden történik mostanában úgyhogy nem csoda, hogy ritkán látogatok fel a nehézlevegőjű toronyba.
 Most mégis elszántan léptem át egy nagyobb kupac köpetet, kezemben az elmúlt hetek meglepő híreit tartalmazó levéllel, szememmel pedig Pöttyöt, a törpekuvikot kerestem, akinek névválasztáról még mindig nem döntöttem el, hogy lusta vagy kreatív. Nem hosszú az út, ezért mertem legelőször őt küldeni, most pedig már a szokás hatalma visz rá.
 Tulajdonképpen úgy hiszem, hogy már vérig sértődne. ha mást bíznék meg a kézbesítéssel; láthatóan fontosnak, magasrangúnak gondolja magát. Úgy feszít a füles-, macska- és egyéb nagyobb baglyok között, mint egy uhu, és még soha nem láttam más kisebb termetű társa közelében.
 A kis tollas helyett viszont az egyik prefektust láttam meg.
- Szervusz Agnes! - Vidáman köszöntem és intettem felé. - Te is levelet adsz fel? - A név amin hívta a baglyot nem ismerős, olyan ritkán vagyok itt, hogy nem csodálnám, ha még a felét sem láttam volna az itt lakóknak.
Így nagy volt a meglepetésem, mikor a borzas fülesbagoly felbukkant, mellette pedig ott repült mint valami lekicsinyített árnyék: Pötty. Utóbbi lelassított a lánynál levő zacskó láttán, de végül győzött kötelességtudata, és odarepült hozzám.
- Ő Belzebub? - Nem tagadom, ha igen, a név első ránézésre találó lenne, egy aprót hátra is léptem hirtelen, bár ez inkább a hirtelen felbukkanása miatt lehetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Harmadikos diák


kicsi Sjöli | Sig
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 110
Írta: 2022. december 25. 15:40 | Link



Mivel a bagolyházat már a meglehetősen tömény levegője miatt sem szeretik sokan, nem igazán számít társaságra. Óvatosan lépked át a padlón felhalmozódott madárkakin, mert hiába mondják, hogy véletlenül belelépni szerencsét hoz, mégiscsak sokáig körbelengi aztán az aromája az embert, és az meg nem túl kellemes dolog. A madarat nem kell sokáig szólongatnia viszont, még kétszer ismétli meg a nevét hangosan és érthetően, a közel negyven centis erdei fülesbagoly már röppen is felé az egyik gerendáról. Ismeretségük elején még nagy önuralomba telt nem megijedni, amikor egy közel egy méter szárnyfesztávolságú madár az ember felé tart, de mostanra már biztos is benne, hogy Belzebub neve ellenére nem bántaná. Néhányszor már próbálkozott azzal is, hogy a madár a karján landoljon, de nem olyan könnyű ám tartani, így inkább rászoktatta, hogy a vállára telepedjen. Össze inkább attól rezzen, hogy valaki ráköszön. Óvatosan pillant hátra válla fölött, majd lassan meg is fordul.
- Ó, szia Lili! - köszön az eridonosnak mosolyogva, már ismerik egymást. Ő is melodimágus, csak éppen pár évvel idősebb nála, és gitár a hangszere.
- Nem, nem, csak hoztam nekik egy kis finomságot. Akarsz baglyot etetni - érdeklődik, kissé megemelve kezét, mutatva a csuklóján lógó szatyrot. Szívesen ad az eleségből, ha Lili is csatlakozna baglyokat etetni.
- Igen, ő Belzebub. Állítólag nem ez az eredeti neve, csak azt mondják, hogy gonosz, pedig nem is. Ugyeee? - pillant fel a bagolyra, aki éppen szárnyát megemelve tollászkodik kicsit. - Na ki az ügyes bagoly? - kérdezi meg a madártól, és szabad kezével megvakargatja a tollait a nyaka alatt, amihez kicsit nyújtóznia kell, de már tudja, hogy a madár nagyon is szereti. - Nézd, mit hoztam - közli, elé tartva a dobozt, amiben az Amadeustól kapott egér teteme pihen. Tudja, hogy szörnyű, hogy továbbajándékozza a neki hozott ajándékot, de mit is kezdhetne a hálókörletben egy döglött egérrel? Így mindenki jól jár. Amint a madár kikapja az egeret, a dobozt el is süllyeszti a szatyorban, majd ismét Lili felé pillant. - Te levelet küldesz? Van, amelyikkel már összebarátkoztál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kósza Lili
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 62
Írta: 2022. december 29. 23:47 | Link

Agnes

- Jó ötlet, szívesen! - Pötty lábára kötöm közben a levelet, mire ő fontoskodva kihúzza magát, fejét a zacskó felé fordítva. Úgy látszik, nem is lenne lehetőségem visszautasítani az ajánlatot.
 Mosolyogva nézem Belzebubot, és ennyi elég is ahhoz, hogy meggyőzzön a névadás hibásságáról. Nem zavarom meg a barátkozást, így én is megsimogatom a baglyomat, úgy várom, míg az egér eltűnik szem elől.
- Igen és igen. - Megemelem a jobb kezemet kicsit, mire a rajta ülő madár kicsit megborzolja tollát, én pedig mint egy színpadi bemondó, mutatom be őt.
- Íme Pötty, a törpekuvik, akiben egy uhu veszett el. - elmosolyodom egy pillanatra, de kénytelen vagyok leengedni a kezemet, mire a kis tollas néhány bosszús kör után nekem is a vállamon landol.
- Nem hiszem, hogy elmegy amíg nem kap valamit, elég akaratos tud lenni. Egyszer nem indult el, mert nagyon meleg volt. Megvárta, mígy befelhősödött. - Nevetek magamban miközben visszaemlékezem.
 Nem mondom, hogy nem értettem meg, de már azon voltam, hogy mással küldöm a levelet, mert sietnem kellett.
- Vehetek egy keveset? - Tudom, már felajánlotta, de fő a biztonság.
- Ti hogyan lettetek jóban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Harmadikos diák


kicsi Sjöli | Sig
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 110
Írta: 2023. január 3. 19:05 | Link



Mint mindig, most is számít rá, hogy a válasz nemleges lesz. Egészen pontosan főleg arra számít, és hiába tudja, hogy ezeken szorongani fölösleges energiapazarlás, mégsem olyan könnyű ám ezt irányítani. Fel is derül az arca a válasz hallatán. Egyedül is nagyon szívesen eteti a baglyokat, de azért társaságban annál is jobb szórakozás tud ez is lenni. Megvakargatja közben a tollas barátja nyakát, amit a madár boldog huhogással vesz tudomásul, és odaadja neki a külön számára bedobozolt finomságot is.
- Jaj de kis aranyos - állapítja meg mosolyogva a törpekuvikról, a bemutatásán pedig jól szórakozik. Egy reinkarnálódott uhu. Olyan lehet, mint a nagyra nőtt kutyák, akik azt hiszik évek múltán is, hogy még mindig kis kölykök és megpróbálnak az ember ölébe ugrani, csak éppen fordítva. Ő nagyobbnak hiszi magát, mint amekkora. Belzebub közben egész nagy lelkesedéssel vacsorázik, ő pedig Lili beszámolóját hallgatja a kis tollasról, aki ezek szerint rendkívül makacs természet is.
- Végeredményben... teljesen érthető. Nem tudhatjuk, mennyire lehet meleg neki a tollazata - válaszolja, miután egy pillanatra elgondolkodik a kérdésen, majd a madárra mosolyog.
- Szia Pötty - köszön végre, gondolatban leszidva magát, amiért ilyen udvariatlan a madárral, hogy csak most köszön. Meg még be se mutatkozott, hihetetlen. - Sigrid Agnes vagyok, őt pedig már biztosan ismered. Ő Belzebub - mondja, és kicsit oldalt is fordul, mintha amúgy a közel negyven centis bagoly ne lenne látható a vállán ücsörögve. Jó nehéz is a maga 3-4 kilójával. A kérdésre azonnal bólogatással válaszol.
- Jaj, persze. Nyugodtan vegyél csak. Ezt itt mind nekik hoztam, és nem akarom hazavinni. Ő már úgyis kapott egy egész egeret - magyarázza meglóbálva a szatyrot kicsit a kezében, majd ki is nyitja, Lili felé tartva a madáreleséget.
- Ó, hát mi... csak kíváncsi voltam rá, mert azt mondták, hogy kerüljem el. De nem is gonosz, csak kicsit el volt hanyagolva szerintem. Nem is tudom, ki ér itt rá ennyi bagollyal rendszeresen foglalkozni, szóval nem hibáztatok senkit. Belzebub szereti a figyelmet. Nem tudom, hogy nem valakié volt-e korábban, de nekem meg nincs sajátom, a macskám ki is szaladna a világból, ha lenne, de összebarátkoztunk. Az elején tényleg megkarmolt párszor... meg csíp, ha nem tetszik neki valami, de egyébként nagyon aranyos. Ezek szerint Pötty is az iskoláé? - érdeklődik, miután elmeséli nem is olyan röviden, de nem is túlságosan hosszan, hogy mi is a helyzet a fülesbagollyal. Ugyan nem hiszi, hogy bárki itt tartaná a saját baglyát is, de ki tudja. Ha társaságkedvelő a madár, lehet, hogy nem egy kalitkáért fog rajongani.
Utoljára módosította:Sigrid Agnes Sjölander, 2023. január 27. 22:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kósza Lili
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 62
Írta: 2023. január 22. 21:29 | Link

Agnes
 
 Mosolyogva hallgatom a bemutatkozást, feltörni kívánó nevetésemet pedig igyekszem visszafojtani, mert lehet, hogy a tollasok nem díjaznák.
- Köszi! Jól megy neki. - Utalok az egérre, miközben pár szem eleséget tartok Pötty elé, aki majd hátrahagyja tollazatát, mikor lerepül, hogy közelebb jusson a csemegéhez.
 Bólogatva hallgatom a választ. Tényleg, hogy került ide ennyi bagoly? És ki vigyáz rájuk? Vagy főleg a diákoktól és vadászatból szereznek enni?
- Szuper, hogy így egymásra találtatok. Ha legközelebb találkozunk, már nem fogok annyira megijedni. - Barátságos mosolyt eresztek a madár felé, és még pár csemegét adok Pöttynek.
 - Igen. Nem gyakran küldök levelet, és a faluban lakom, úgyhogy nincs sajátom. Nem tudod egyébként, honnan van ennyi madár itt? - Lehet, hogy egyértelmű, de hirtelen ez jutott eszembe.
 Egyre töb bagoly figyel fel a zacskóra, és bevallom kissé aggódom, hogy egyszerre lerepülnek majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Harmadikos diák


kicsi Sjöli | Sig
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 110
Írta: 2023. január 27. 23:41 | Link



- Igazság szerint én kaptam ajándékba a macskámtól, mert szaladgál néhány a pincében, de nem tudtam vele mit kezdeni - válaszolja zavart nevetgélés kíséretében magyarázkodva, hogyan is lett az egér a főfogás a vállán ücsörgő bagoly számára. Amadeust nem akarta megbántani azzal, hogy csak kidobja az ajándékot, így meg végül is mindenki jól jár. Megvakargatja újfent a madár tollait, mire az boldogan huhog párat, majd nekiáll tollászkodni, és ahogy a szárnyát megemeli, sikerül lányunk haját is az arcába söpörnie. Kuncog kicsit ezen, miközben helyreigazítja szőke tincseit, és már bólogat is lelkesen Lili megállapítására.
- Ó, nagyon barátságos ő, ha kicsit foglalkozik vele az ember. Ugye, te? Ugye, hogy jó madár vagy te? - kérdezi felpillantva Belzebubra, mintha az értené a szavait, de a bagoly úgyis tollászkodik, még a madáreleség sem igazán érdekli most. Bár ez érthető, hiszen most kapott egy egész egeret. Vasárnapi menü volt készen tálalva, le sem kellett vadászni.
- Ó, te bogolyfalvi vagy? - kérdezi meg, mielőtt egyáltalán végig is gondolná, hogy ez esetleg nem minősül-e túlzott kíváncsiskodásnak. Ám ha már kimondta, hiába jön a szorongás hirtelen hulláma utólag, vissza nem igazán tudja már vonni.
- Bocsánat, nem akartam túl kíváncsi lenni - mondja végül, hogy azért ezzel némileg mérsékelje a benyomást, hogy esetleg faggatózna, ha már úgy érzi, hogy azt teszi. Körbepillant a madarakon, majd vissza az Eridonosra. - Úgy tudom, őket az iskola tartja, hogy aki levelezne, de nincs saját baglya, az is tudjon. Mostanra sok embernek van telefonja, ahogy látom, de az én családom például inkább mágiát használ, mint mugli kütyüket. Nem azért, mert nem érdekesek, csak... azt hiszem, megszokás leginkább. Meg nem tudom, te hogy vagy vele, de én szeretem a várakozás izgalmát, hogy majd mikor jön a bagoly a válasszal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kósza Lili
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 62
Írta: 2023. március 24. 22:12 | Link

Agnes

Megmosolygom a macskás történetet, és félig elolvadva nézem ahogy falánkan eszi a két tollas a csemegét. A becézgetésre nem merek felkuncogni, így csak mosolygom, miközben újabb adagot nyújtok Pötty felé.
- Igen, pár éve költöztünk ide Budanekeresdről. - *Csak nem osztok meg túl sok infót, ugye?* - Ugyan, semmi gond. Velem is elszalad néha az unikornis. - Széles mosollyal igyekszem megnyugtatni a lányt, de hamar fel is hagyok vele, mert megfájdul az arcom.
- Ó, értem. Kicsit néha furcsának találom, hogy mennyire éhesnek tűnnek. De gondolom ők mindig ilyenek, mint a kutyák. Bármikor bármit megesznek. - Hevesen bólogatok jelezve, hogy a helyzet ismerős. - Nekem a nagyszüleim erőltetik, de tulajdonképpen nem bánom. Megvan a maga varázsa, és nagyon szeretem az állatokat, úgyhogy szuper.
 Pár perc csendes - a szárnycsattogást és huhogást leszámítva - eszembe jutott egy kérdés.
 - Te hogyan jöttél rá, hogy melodimágus vagy? - Random kérdés, de talán ez még nem a világ vége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jacob Lehman
INAKTÍV


the amish boy| "Jake"
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 135
Írta: 2023. március 26. 16:42 | Link

Dorián

Szerette az állatokat és szívesen is gondoskodott róluk, hisz mondhatni tanyasi közegben nőtt fel, odahaza is akadtak bőven állataik. Őt nem zavarta az, ha sáros vagy koszos lesz, örömmel sepregetett össze vagy adott enni és inni a jószágoknak. A baglyok persze egész más csoportba tartoztak, velük sem volt baja, de ezeket a méltóságteljes és okos tollasokat eddig csak a távolból vette szemügyre. Most viszont az egyik sráccal azt a feladatot kapták, hogy szépen takarítsák ki a Bagolyházat. Büntetés ide vagy oda, Jacob szívesen jött vödörrel és felmosóval a kezében, csak épp arra nem számított, hogy a Bagolyház irtó büdös. Nem olyan, mint mondjuk egy jól szellőzött karám vagy ketrec, nem. Itt állott madárürülék szag volt, olyan bódító hatású, rossz értelemben. Fintorgott is egy sort az ajtónál, kicsit legyezgetett, aztán úgy döntött, hogy inkább a bejáratnál várja meg Doriánt. Le is telepedett a földre, elővette a szájharmonikáját, és azon kezdett el játszani a nagy várakozás közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. március 27. 00:23 | Link

Lehman


Még mindig a szaros bagolyházat takarítom, mióta az a vén keselyű elkapott a fejetlenség folyosóján a deszkámmal. A deszkát meg persze nem kapom vissza a tanév végéig. Gyalogolhatok, ahogy azt Kakasi óhajtotta, mert félek, hogy ha behoznám a pótdeszkám, az is ugyanott végezné. A madarakkal egyébként nincs bajom szerencsére, és így egy teljes hét után már a szag sem zavar annyira. Az igen, hogy én is bűzlök, mire végzek, de erre való tekintettel hordom magammal a váltás ruhát és zuhanyzok a hálókörletben. Különben Bella még a hitéből is kitérne, azt meg ki akarná? Én biztosan nem. A cuccaimat ott hagyom az Eridonban és felbaktatok az északi toronyban található bagolyházba letudni a mai kört is. Szusszanok egyet a lépcső tetejére érve, amikor meglátom az uborka és paradicsom termesztésével foglalkozó, meglepően sete-suta navinést. Nem is értem, ő mit tudott csinálni, amiért megbüntették. Olyan tipikus jó gyereknek tűnt mindig is. Mondjuk van pár idegesítő szokása, mint ez a hülye szájharmonika is, de most csak a szememet forgatom erre is.
- Mit is műveltél, hogy megbüntettek? Kiengedted az unikornisokat legelni? - kérdezem meg egy fél pillanatra megállva mellette, majd benyitok a baglyokhoz. A lapátot már le se vittem tegnap, csak az ajtó mellé támasztottam, úgyhogy most megragadom és már neki is állok. Rutin már ez. A szüleim biztos nem lennének büszkék, ha tudnák, hogy ilyen nagy gyakorlatom van itt a takarításban, de szerencsére ilyesmire nem érnek rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jacob Lehman
INAKTÍV


the amish boy| "Jake"
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 135
Írta: 2023. március 28. 13:16 | Link

Dorián

Ahogy meglátta a közeledő Doriánt, elpakolta a hangszert és feltápászkodott a földről. - Áh, még ha csak az volna. Magam se tudom egyébként, valamiért mindig elkapnak a prefektusok, szerintem most az a gond, hogy késő este még felmentem az erkélyhez meglocsolni a cserepes növényeimet - vállat vont, még indok se kellett igazán, biztos volt abban, hogy volt, aki csak szimplán szórakozásból küldte büntetőmunkára. Közben felállt, vitte a vizes vödröt, a rongyot és egy spaknit is, mert először a kis ablakkeretből akarta kitakarítani a trutymót. Neki is fogott, a spaknival kaparászta fel a bagolyürüléket, ami szerencsére könnyebben lejött arról a felületről, mint azt gondolta volna.  - Varázslattal egyszerűbb dolgunk lenne - jegyezte meg Dorián felé fordulva.
- Kérdezhetek valamit? - igazán nem is várta meg, hogy mondjuk engedélyt kapjon, csak inkább egy kicsit kellemetlennek érezte, hogy ilyesmibe kérdez, nem akart konfliktust az eridonossal. - Szóval, Te tényleg Arabellával jársz együtt? - kíváncsi volt persze, egyrészt azért, mert elég menőnek számított az a lány a suliban, meg csinosnak is, bár Jacob nem tartotta vonzónak a lelke miatt. Még mindig nem tudta elfelejteni azt, hogy szinte áttrappolt rajta a lány a folyosón.
Utoljára módosította:Jacob Lehman, 2023. március 28. 13:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. március 28. 19:33 | Link

Lehman


- Miért nem tartod a szobádban a zöldségeidet? Egyáltalán miért neveled azt a sok bigyót? - kérdezek vissza máris. Nem szánom én ezt sértőnek, sőt, szerintem teljesen konstruktív javaslatot osztok meg vele éppen. Ha megbüntetik, amiért az erkélyig kell elmennie öntözni, akkor nem az erkélyen kellene tartani. Egyszerű, mint az egyszeregy. Nekiállok közben a lapáttal ügyködni. Nem tudom, mit esznek ezek a madarak, és főleg mennyit, de biztos vagyok benne, hogy egy troll szégyenben maradna mellettük, amennyi madárszart kitakarítunk itt reggel meg este.
- Na jó, de abban mi lenne a büntetés? Melyik tanár küldene ide ezzel szívni, ha két pálcasuhintással le is tudnánk az egészet? - tűnődöm el hangosan a dolgon. Lehet, hogy filozofálnom kéne? Lövésem sincs, mihez akarok kezdeni az életemmel majd, bár szerencsére még a varázslástani alapvizsgáig is van egy évem, azalatt megálmodhatom.
- Hm? Lökjed - adok engedélyt, hogy kérdezzen is, ha már ennyire akar valamit. Remélem, nem azt, hogy kimehet-e pisilni, bár azért ennél kicsit talán mégis életképesebb minden első benyomás ellenére. Kicsit olyan málészájúnak tűnt elsőre, akinek megalszik a szájában a tej, de azért viszonylag pozitívan változott ez, mióta már pár napja együtt takarítjuk ezt a helyet. Meg is állok a lapátolással, annak a szárára támasztom az alkarom és figyelek.
- Bellával? Igen, mondhatjuk így is - válaszolom szélesen elvigyorodva, még a vállamat is kihúzom. Bella az első tartósabb hódításom, noha be kell látnom, hogy ő jobban ragaszkodik a kizárólagossághoz, mint én. Mondjuk na, főnyeremény a csajom. - Csak nem tanácsot szeretnél, hogy szedd fel valamelyik menő csajt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Harmadikos diák


kicsi Sjöli | Sig
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 110
Írta: 2023. április 2. 22:19 | Link



Egész kellemesen elcseverésznek a baglyokról és a macskákról, ha már Amadeus ajándékozási szokásai is szóba kerülnek. Időnként kap tőle kisebb madarat is, nem csak egeret vagy patkányt, és legalább nem csak a szemétben végzi mindez, hanem elhozza ide a baglyoknak, akik aztán boldogan csócsálják a zsákmányt. A vállán ücsörgő egyeddel is sokat javított a barátságukon a felajánlott finomságok áradata.
- Ó, és hogy tetszik itt? - érdeklődik. Ugyan ő is lakott bent az előkészítős évek alatt, meg most is jár be szabad hétvégéken, sok részét nem ismeri a településnek. Véleményt nem igazán tud így mondani érdemben, úgy érzi. Lehet, hogy egyszer felfedező túrát kellene szervezni az apukájával, amikor nem csak a cukrászdába mennek el meg a Boglyas térre.
- Haspókok - válaszolja kuncogva. Nemrég tanulta ezt a szót magyarul az egyik manótól, hát most örömmel használja is. Olyan furának tűnt a múltkor, elképzelése sem volt, milyen kontextusban emlegethetné, erre tessék, most itt az alkalom. Megsimogatja a baglyot közben újra, ezért is van itt, nem akarja elhanyagolni, de közben érdeklődve hallgatja Lili válaszát.
- Á, értem. Nálunk csak ahhoz ragaszkodnak, hogy mindenki tanuljon valamilyen hangszeren játszani - válaszolja igyekezve találni valami kapcsolódási pontot, maga sem érti, miért. A modern technológia annyira nem létfontosságú a családjának, a mágiát nagyobb magabiztossággal használják. Lehet, hogy komfortzóna kérdése, de igazából ő is remekül elvan enélkül.
- Ó, hát inkább Huba érezte meg rajtam. Nem volt semmi látványos megnyilvánulása, vagy legalábbis nekem nem tűnt fel. De lehet, hogy csak nem figyeltem, nem is tudom - magyarázza. Igéző, úgy talán kicsit nehezebb is észrevenni, mint ha mondjuk gyógyító lenne, de igazából ha választhatna, akkor is erre döntene, ez viszont marad az ő titka. - Neked hogy mutatkozott meg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony