Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=790953#post790953][b]Závodi Soma - 2020.01.28. 19:27[/b][/url]

Erősebb lökés érte a hátamat, s mintha tompán hangfoszlányok kúsztak volna a hallójáratomba. Kellett néhány másodperc, mire az ájultságból felocsúdva, érzékelni tudtam a női hangot, s értelmezni a hozzám intézett szavakat.
Ahogy felnyitottam a szemeimet, sötétség tárult elém, az orromat pedig bántotta az erőteljes madárürülék, a magvak, s a bomladozó patkánytetem egyvelege.
- Ó baszki - csúszott ki a számon, mert borzasztóan kellemetlen volt ez a bűz, ráadásul levegőtlen volt a helyiség, s valami rá volt húzva a fejemre, ami végett semmit sem láttam.
- Hol a viharban vagyok és..ajh..ne - ahogy rángatta a kezét, úgy mozdultak a csuklóim, így viszonylag hamar jöttem rá arra, hogy nem csupán nem láttam, de feltehetően hozzá voltam kötözve egy csajhoz. Igen, a hangjából ítélve lány volt.
- Ez aztán kurva vicces - dohogtam magam elé, miközben a nyakamat tekergetve próbáltam magam is megválni a fejemre húzott zsáktól. Az anyag amúgy is durva szálai birizgálták az arcomat, de nagy nehezen sikerült leerőltetnem fejemről a börtönt.
- Mi a ...- huhogás törte meg a csöndet, talán még szárnycsapást is hallottam, s ezt követően egy apró tollpihe szállott le a magasból, közvetlenül elszáguldva az orrom mellett.
- A jó éé hááháááápccci - tüsszentenem kellett. Nagyszerű, ennél jobb helyre nem is kerülhettünk volna, mint a Bagolyházba.
- Mit szólnál, ha valahogy egyszerre ficánkolnánk, akkor talán sikerülne kibújtatnunk a csuklónkat..hogy is hívnak? - a fejemet oldalra fordítva próbáltam rájönni, hogy ki a hölgyemény, közben serényen azon küzdöttem csuklóim munkájával, hogy lazuljon az a kötél.
- Egyébként meg mi történt? Arra még emlékszem, hogy ott voltunk mindannyian annál a teremnél, de azután, hogy megitatták velünk azt a löttyöt, se kép, se hang - érdekelt, hogy mire emlékszik a csaj, s hogy mit gondol, miért kerülhettünk ilyen szituációba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=798727#post798727][b]Závodi Soma - 2020.03.16. 21:37[/b][/url]

- Eddig nem tudtam róla, mondjuk nem vagyok oda érte, hogy baglyok hullajtják az arcomba a tollaikat, meg egyéb dolgaikat - jegyeztem meg némi fintorral, s bele se akartam gondolni abba, hogy mikor trónol majd egyik a fejünkre, vagy mikor érkezik majd a következő égi áldás. A srácok azért jobb helyre is vihettek volna, de ez van, ezt kellett szeretni, s ahhoz, hogy az egész kis játék hiteles legyen, nekem is be kellett vállalnom ezt a szituációt.
A helyzetünk nem volt túl rózsás, egymásnak háttal ülve, összekötözve nem sok esélyünk volt arra, hogy innen kijussunk.
- Áh igen...rohadt szoros - tényleg nem egy lányos masni volt, bárki is kötötte ezt ránk, jó erősen meghúzta a kötelet, nehogy könnyebb legyen a helyzetünk. A csaj ötlete - akiről közben kiderült, hogy Daryanak hívják - egész jól hangzott, magam se tudtam volna kitalálni ennél használhatóbb kiutat.
- Oké, ez jó ötlet, és amúgy Soma - magam is bemutatkoztam neki, aztán ahogy visszaszámolt, összeszedtem magam, s a háromhoz érve erősen toltam magam a hátához.
- Toljad - nyögtem erőlködés közben, ami lehet hogy kissé bizarrnak hangozhatott, de kellett egy kis plusz ahhoz, hogy mindketten összekapjuk magunkat. S ha az első próbálkozásra nem is sikerült, talán a második, vagy a harmadik erőlködésre összejött a dolog, s nagy nehezen sikerült talpra állnunk a koszfészek kellős közepén, éppen akkor, amikor az egyik bagoly úgy döntött, megszenteli kettősünket égi ajándékával. Plötty.
Nekem a vállamra jutott belőle, Daryanak ha szerencséje volt, még az is lehet, hogy sikeresen elkerülte a tollas áldását.
- Baszki...pedig én csípem a madarakat, miért csináljátok? - kissé morcosan emeltem a tekintetem a velem szemben ücsörgő huhogóra, bár őt talán pont annyira nem érdekelte ez az egész, ahogy a társait. Amúgy is, mi sértettük meg a felségterületüket, s ez talán bosszúért kiáltott.
- Nem, nincsen, elvették - mondtam a lánynak, majd próbáltunk visszaemlékezni arra, hogy egész pontosan mi is történhetett, s hogyan kerülhettünk ide.
- Az ivás része azért jó volt - jegyeztem meg egy mosollyal, mert azért akadt ott finom itóka is.
- Hol? - pillantásommal magam is keresni kezdtem az élesebb tárgyat, ez továbbra is használható ötletnek tűnt, egész okos volt ez a csaj, azt kell mondanom.
- Menjünk - ha megindult, követtem őt, majd az éles tárgyhoz érve úgy próbáltam irányítani a kezemet, hogy ezzel az övét is odavezessem.
- Kezdjünk el mozgatni a kezünket egyszerre fel és le, remélem hogy bejön és elreszeli - tényleg jó ötlet volt, más lehetőségünk meg amúgy sem akadt a pálcák nélkül, így ha Darya készen állt, ez nem rajtam múlt.
- Egyébként honnan jöttél? Olyan furán beszélsz - nem volt semmi gond a szavajárásával, de ha tippelnem kellett volna, akkor azt mondom, hogy orosz.
A kötél közben gyötrő lassúsággal ugyan, de úgy tűnt, hogy a munkának hála elszakadt, így néhány perccel később sikerült kiszabadulnunk egymás fogságából.
A csuklóim baromira fájtak, de legalább már nem voltak hátul, s tudtam őket mozgatni. Némi tekergetés után a nyakamat is megropogtattam, s csak ezután fordultam meg, hogy szemügyre vegyem a zárkatársam.
- Nahát, szóval te vagy, örvendek így is - ezúttal már a kezemet nyújtottam kézfogásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=802880#post802880][b]Závodi Soma - 2020.04.02. 19:02[/b][/url]

- Öhhh, ja tényleg, igen - igaza volt a csajszinak, valóban hülyén hangzott ez a mondat így a számból, s általában más helyzetben ez máshogy zajlik. Nevettem is ezen, majd igyekeztem továbbra is együttműködni a lánnyal, hogy minél előbb szabaduljunk ebből a lehetetlen helyzetből. Sikerült is végre talpra állnunk, a jókedv és öröm részemről azonban máris alább hagyott, mikor az a tollas konkrétan telibe áldott az ürülékével.
- Ha te nem kapnád el, akkor majd megfogom én, és apró tollakra szedem az egész madarat - morogtam én is vele együtt, mert azért nem volt kellemes ez a bűzölgő trutyi a vállamon, s talán még a fülemre is jutott belőle. Na de, hogy ne idegeskedjünk tovább, inkább témát váltottam.
- Haha, az nem vodka, pálinkának hívják - jegyeztem meg nevetve, sejtettem, hogy arra az átlátszó italra gondolt, amivel megkínáltak minket este. - Nem ízlett? Pedig van, amelyik jobb a vodkátoknál, amiből igazán kiérződik a gyümölcsíz - jegyeztem meg, s közben el is kezdtük kiszabadítani a kezeinket. A műveletnél elég sok energiára volt szükség, fel-le kellett mozgatnunk a kezeinket, bár úgy tűnt, hogy a csaj rám hagyta az ütem diktálását. - Jaj nincs semmi baj a beszédeddel, tök jól értek mindent, csak érződik kicsit, hogy külföldről vagy - nem akartam megsérteni, de azért az már lejött, hogy nem magyar.
- Nah jó, azért ez fárasztó - tényleg annyit húzgáltuk föl-le a kezünket, hogy ettől már izomlázunk is keletkezhetett. A kötél végül csak megadta magát, s néhány perccel később fájó csuklókkal ugyan, de megszabadultunk az akadályozó tényezőtől.
- Jó erősen ránk kötötték - magam is a csuklómat masszírozgattam, de feltűnt, hogy a lányé egy fokkal jobban sérült, vagy talán a bőre lehetett érzékenyebb.
- Nem fáj? - léptem közelebb, hogy szemügyre vegyem, majd ha nem volt gond, már tisztességesen is bemutatkoztam neki, s kezet ráztam vele.
- Á, téged már láttalak a nagyteremben - rámosolyogtam, aztán visszahúztam a kezem, s pillantásom körbevezettem a bagolyházban. Még mindig nem tűnt bizalomgerjesztőnek a hely, továbbra is érződött az a nehéz, kellemetlen szag, s az egészben az volt a legrosszabb, hogy nem járt a levegő.
- Ja, dehogy nem. Csak nem akartam taplónak tűnni - vigyorogtam rá, igaza volt, én is minél előbb szabadulni akartam ebből a koszfészekből.
- Nem megy? - hiába rángatta a kilincset Darya, neki nem nyílt az ajtó, így beálltam a sorba, s ha engedte, magam is megpróbáltam, hátha hatékonyabb a férfi erő.
- Baszki, ez meg se mozdul - pech, de nekem sem sikerült kinyitni az ajtót, hiába toltam vállal, s lábbal is. Olyan volt, mintha súlyokat helyeztek volna elé, hogy még csak véletlenül se tudjunk onnan kimászni.
- Oké, mi okból rakhattak minket ide pálca nélkül, egy zárt helyre úgy, hogy ne tudjunk kijutni, hm? Gondolkodjunk - államat dörgölve újra körbepillantottam, amikor az egyik ürülékhalom közepén észrevettem egy borítékot.
- Te, azt te veszítetted el vagy...? - na igen, elképzelhető, hogy a boríték rejtette a kiutat ebből a fészekből. Le is hajoltam érte, s két ujjal csíptem ki a trutyiból, majd megpróbáltam kihalászni belőle az irományt.
- Blehh..most komolyan, ki szórakozik ilyennel?- fintorodtam el, hisz még a papír is bűzlött, viszont szerepelt rajta néhány sor.
- Ha a kiutat nem leled, megoldást a horgonyból nyered.- felolvasás közben értetlenül ráncoltam össze a homlokom, majd érdeklődve emeltem tekintetem a lányra. - Te ezt érted? Mert én rohadtul nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=807771#post807771][b]Závodi Soma - 2020.05.05. 17:19[/b][/url]

A buli előtt röviden beszámoltak az új mestertanoncokról, s említették, hogy van köztük egy orosz is, de így most már számomra is világossá vált, hogy én fogtam ki magamnak őt. Ezzel persze nem volt baj, hisz szerencsére ott volt nála az a lánc, aminek köszönhetően sikerült egymást megértenünk.
- Nem gáz, hogy nem tudsz magyarul, én sem oroszul, de megoldjuk. Ha nem lenne a láncod, valahogy elmutogatnánk a dolgokat - fűztem hozzá azért nevetve, miután már sikerült megszabadulnunk azoktól a nyavalyás kötelektől. Jó volt végre fellélegezni, hogy a bőrömet nem nyúzta tovább az a durva anyag, bár továbbra sem volt kellemes a Bagolyházban tartózkodni.
Továbbra is küzdöttünk, ám a fizikális erővel mit sem értünk jelen helyzetben. Igaz, nem is az én feladatom volt az, hogy kijussunk innen, de erről a lány nem tudhatott. Nekem úgy kellett tennem, mintha magam is játékos lennék, s nem pedig beavató. Ez korábban még persze jó mókának tűnt, amikor kiagyaltuk a srácokkal, ám ebben a helyzetben, amikor még egy bagoly is rám tojt, már inkább frusztrált, s lettem volna inkább a fővezér szerepében.
- Aha, horgony. Másodlagos jelentése? Nem hiszem, horgonyt használnak a hajók kikötéséhez, leengedik a mélybe. Közmondást sem tudok. - még jó, hogy a megfejtést sem tudtam, hisz úgy nem lett volna buli a beavatás, ha tudom a megoldásokat. Minden csak Daryan múlt, s az ő leleményességén. Vakartam is a tarkómat, ahogy magam is tehetetlenül fordultam jobbra-balra, keresve a kiutat. A lány ekkor tett egy megjegyzést, ami nem is volt olyan rossz gondolat.
- Te, ez jó ötlet! Lehet, hogy egy horgony jelet kell megtalálnunk valahol itt, talán valamelyik kupac bagolyürülék alatt lesz - Amikor felmutatott a magasba, pillantásommal követtem a mozdulatot, s magam is megláttam a vasmacskát.
- Jó, ez tök jó, tehát megvan a horgonyunk. A szöveg szerint pedig, ha a kiutat nem leled, a megoldást a horgonyból nyered? Tehát lehet, hogy a horgonyt kell lehúznunk, és az nyitná az ajtót? Vagy talán a kulcs van ott elrejtve? - a kérdéseket a lánynak szegeztem, s némi hümmentés után lett egy ötletem.
- Valamelyikünknek fel kell oda másznia, de ahhoz viszont a másiknak bakot kell tartania. Kétlem, hogy te elbírnál, szóval....gyere, tartok én bakot, te meg mászol. Már, ha nincs tériszonyod. Ugye nincs? És öhm...örülnék, ha a cipődet lerúgnád, mielőtt bagolytrutyi kerül a tenyerembe - utóbbit már mosolyogva mondtam, s bakot tartva a lánynak vártam, hogy elszánja magát, és meginduljon fel a vasmacska felé.