Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben. Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet. Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.
|
|
|
Harmat Betti*A bagolyház zajos, túlzottan is lakott és valljuk be, az illata sem vetekedik egy liliommezőével. Viszont bizonyos időszakokban kellően elhagyatott is, már ami az emberi jelenlétet illeti. Éppen ezért tökéletesen alkalmas egy kis próbálkozásra, némi gyakorlásra, persze csak, ha az embert nem zavarja, hogy esetlegesen bagolypotyadékos lesz a ruhája. Vagy a haja. Csenge pedig választott sportja érdekében ilyesféle áldozatot könnyen képes meghozni. Így hát pár órával takarodó előtt a lenyugvó nap a baglyok között találja. Belépve az ajtón gyorsan körbeles, és mivel nem lát senkit, megnyugodva húzza elő talárja alól a seprűt. Elég furcsa látványt nyújt, mikor a földig érő ruha alatt rejtegeti a testéhez szorítva, és lépni sem könnyű tőle, de ezt és a lebukás kockázatát eddig még mindig vállalta és szerencséjére meg is úszta. Vízszintesbe hozza a sporteszközt, majd hagyja, hogy az lebegni kezdjen. Ekkor leveszi talárját, majd összehajtogatva egy reményei szerint bagolybiztos helyre teszi. Az iskolai köpeny alatt egyik fellépőruháját bujtatta, mely melegítőbűbájának hála könnyen megtartja testhőjét, még az olyan szellős helyen is, mint a bagolyház. A ruha halványkék, a derekánál kezdődő lefelé sötétülő színű fodor jobb oldalon combközépig, balján térdig ér le. Felül az anyag ráterjed a karjaira is, dekoltázsától hasáig sötétkék hímzett tollminták díszítik, míg hátát valódi hegyi kékmadár tollak fedik némi ezüstözéssel kiegészítve. Ugyanezen állatfaj egyedeinek mágiával hosszított tollai alkotják seprűjének farokrészét is. A rózsafa nyélre ezüsttel festett szavak mutatják típusát. A lány boldogan néz végig rajta mielőtt felkapaszkodna rá. Mielőtt elindult késői túrájára, alaposan bemelegített, így most egyből neki is állhat a gyakorlásnak. Fél méternél magasabbra egyelőre nem emelkedik, mert a hátraszaltót szeretné gyakorolni, és ha netán esik, jobb nem túl magasról. Előbbre lép a nyélen, a kviddicshez használtakkal ellentétben, ez nem dől meg, szilárdan tartja a lányt és kettejük egyensúlyát. Mély levegőt vesz, majd lábait térdben behajlítva lendületet is. Elrugaszkodás után pár pillanat csak míg a levegőben van és a világ tótágast áll, neki mégis olyan, mintha leperegne közben egy egész élet. Aztán lábai alatt újra a fát érzi. Egyensúlya kissé megbillen, kezeit széttárva nyeri vissza. Nem tökéletes, még nem. De kezdésnek jó és ez boldoggá teszi. Vigyor ömlik el ajkain. Lehajol, kezeivel megkapaszkodik a nyélben, majd lábait megemelve kézállást mutat be, hogy aztán a seprűt irányítva lassan függőlegesbe emelje azt, s ő megfeszülő testtel, mintegy zászlóként maradjon rajta. Talajhoz közelebbi karját behajlítva engedi törzsét a nyél mellé, hogy aztán combjaival körbeölelje a rózsafát. Homlokát nekidöntve forog. Előbb lassan, majd gyorsulva, s közben elképzeli, ahogy ruhája fodra körülötte lebeg. Nevetni lenne kedve, de csak némán leáll a forgással, s közben ráülve a seprűre újra vízszintesbe helyezi azt.*
|
|
|
Pataki-Molnár Csenge INAKTÍV
Csengettyű || Szösz offline RPG hsz: 77 Összes hsz: 262
|
Írta: 2020. január 16. 18:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=789423#post789423][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.01.16. 18:10[/b][/url] Harmat Betti*A bagolyház zajos, túlzottan is lakott és valljuk be, az illata sem vetekedik egy liliommezőével. Viszont bizonyos időszakokban kellően elhagyatott is, már ami az emberi jelenlétet illeti. Éppen ezért tökéletesen alkalmas egy kis próbálkozásra, némi gyakorlásra, persze csak, ha az embert nem zavarja, hogy esetlegesen bagolypotyadékos lesz a ruhája. Vagy a haja. Csenge pedig választott sportja érdekében ilyesféle áldozatot könnyen képes meghozni. Így hát pár órával takarodó előtt a lenyugvó nap a baglyok között találja. Belépve az ajtón gyorsan körbeles, és mivel nem lát senkit, megnyugodva húzza elő talárja alól a seprűt. Elég furcsa látványt nyújt, mikor a földig érő ruha alatt rejtegeti a testéhez szorítva, és lépni sem könnyű tőle, de ezt és a lebukás kockázatát eddig még mindig vállalta és szerencséjére meg is úszta. Vízszintesbe hozza a sporteszközt, majd hagyja, hogy az lebegni kezdjen. Ekkor leveszi talárját, majd összehajtogatva egy reményei szerint bagolybiztos helyre teszi. Az iskolai köpeny alatt egyik fellépőruháját bujtatta, mely melegítőbűbájának hála könnyen megtartja testhőjét, még az olyan szellős helyen is, mint a bagolyház. A ruha halványkék, a derekánál kezdődő lefelé sötétülő színű fodor jobb oldalon combközépig, balján térdig ér le. Felül az anyag ráterjed a karjaira is, dekoltázsától hasáig sötétkék hímzett tollminták díszítik, míg hátát valódi hegyi kékmadár tollak fedik némi ezüstözéssel kiegészítve. Ugyanezen állatfaj egyedeinek mágiával hosszított tollai alkotják seprűjének farokrészét is. A rózsafa nyélre ezüsttel festett szavak mutatják típusát. A lány boldogan néz végig rajta mielőtt felkapaszkodna rá. Mielőtt elindult késői túrájára, alaposan bemelegített, így most egyből neki is állhat a gyakorlásnak. Fél méternél magasabbra egyelőre nem emelkedik, mert a hátraszaltót szeretné gyakorolni, és ha netán esik, jobb nem túl magasról. Előbbre lép a nyélen, a kviddicshez használtakkal ellentétben, ez nem dől meg, szilárdan tartja a lányt és kettejük egyensúlyát. Mély levegőt vesz, majd lábait térdben behajlítva lendületet is. Elrugaszkodás után pár pillanat csak míg a levegőben van és a világ tótágast áll, neki mégis olyan, mintha leperegne közben egy egész élet. Aztán lábai alatt újra a fát érzi. Egyensúlya kissé megbillen, kezeit széttárva nyeri vissza. Nem tökéletes, még nem. De kezdésnek jó és ez boldoggá teszi. Vigyor ömlik el ajkain. Lehajol, kezeivel megkapaszkodik a nyélben, majd lábait megemelve kézállást mutat be, hogy aztán a seprűt irányítva lassan függőlegesbe emelje azt, s ő megfeszülő testtel, mintegy zászlóként maradjon rajta. Talajhoz közelebbi karját behajlítva engedi törzsét a nyél mellé, hogy aztán combjaival körbeölelje a rózsafát. Homlokát nekidöntve forog. Előbb lassan, majd gyorsulva, s közben elképzeli, ahogy ruhája fodra körülötte lebeg. Nevetni lenne kedve, de csak némán leáll a forgással, s közben ráülve a seprűre újra vízszintesbe helyezi azt.*
|
|
|
|
Harmat Betti Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Harmatcsepp offline RPG hsz: 267 Összes hsz: 533
|
Írta: 2020. február 15. 20:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=794270#post794270][b]Harmat Betti - 2020.02.15. 20:50[/b][/url] Pataki-Molnár Csenge A bagolyház felé tartva a tenyeremet vizsgálgatom. A tinta jól megfogta, ahogy ujjaimat is. Régen írtam haza, így minél hamarabb el akarok küldeni egy baglyot. Nagyon érdekel, mi folyik otthon, hogy Eliana néni és a testvéreim jól vannak-e. Néha nagyon rosszul viselem, hogy távol vagyok tőlük, hogy nem tudom, minden rendben megy-e. A bagolyházba érve pásztázni kezdem a tollasokat, ám a szemem megakad egy szokatlanul élénk, kék színű madáron. A fehér-barna tollak között szembetűnő az elütő kék, ám ahogy jobban megnézem, rá kell jönnöm, hogy egy lányt néztem az előbb madárnak. Igaz, ruháját kék tollak díszítik, ám ez még nem teszi madárrá. Mikor belépek, éppen pördül egyet seprűjével, majd ismét vízszintes helyzetben ráül. Elképesztő kecsességgel mozog, seprűje pedig éppoly színes és gyönyörű mint ruhája. - Ezt nagyon szépen csináltad! - szólítom meg, amint látom, hogy befejezte mutatványát - Remélem nem zavartalak meg nagyon - miközben a lány tehetségén ámulok, el is felejtem jövetelem valódi célját, s a baglyok keresgélése helyett minden figyelmemet rá fordítom. Csak megszólítása után jövök rá, hogy ismerem őt, hiszen szintén levitás diák. Nem sokat beszéltünk eddig, de talán éppen itt az alkalom. - Mindig is csodáltam azokat, akik így tudnak mozogni a levegőben. Nekem sosem mentek az ilyen dolgok. Hirtelen lehajtom a fejem, nehogy a mellettem elsuhanó bagoly nekem jöjjön. Eszembe jut a levelem, így kezemre nézek, miben a kissé már összegyűrt borítékot tartom. Az egyik ablakhoz lépek, s az ott ücsörgő szárnyas lábához erősítem a levet. A madár azonnal meg is suhogtatja szárnyait, s a rábízott feladattól büszkén röppen fel az égre. Az otthon várakozó családomra gondolok, kik nemsokára kezükben tarthatják majd a levelem. - Mióta gyakorolsz már? - fordulok ismét a lányhoz. Még mindig lenyűgöz Csenge ügyessége, sőt, még az is látszik rajta, mennyire elszánt, és mennyire élvezi azt, amit csinál.
|
|
|
|
Pataki-Molnár Csenge INAKTÍV
Csengettyű || Szösz offline RPG hsz: 77 Összes hsz: 262
|
Írta: 2020. február 26. 08:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=795835#post795835][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.02.26. 08:08[/b][/url] Harmat Betti*A mosoly egy pillanat alatt ráfagy az arcára, hogy aztán örömét felváltsa az ijedtség. Tekintete a hozzá szólóra rebben, és bár fejében rengeteg mentő gondolat felmerül, rá kell jönnie, hogy ez pont az a helyzet, amiből nem tudja kimagyarázni magát. Mint mikor a gyilkost a hulla mellett találják, véres késsel a kezében. A kérdések igazából már csak formaságok, a büntetés elkerülhetetlen. Csenge nyel egy nagyot, és várja a képzeletben feje felett lebegő lesújtó kardot, de évfolyam- és háztársának láthatóan - és hallhatóan - eszébe sem jut semmi negatívat hozzátenni mutatványához. Sőt érdeklődőnek tűnik, így hát Csenge megrázva fejét jelzi neki, hogy cseppet sem zavarja, majd kissé előredőlve karjaival megszorítja a nyelet, hogy aztán egy feszes, de egybefolyó mozdulattal átemelje egyik lábát a másik mellé, és leengedje testét a seprű mellett. Mikor lábujjai újra talajt érnek, elfogja az ilyenkor mindig rátörő, kissé kesernyés érzés: a pillanat, amikor a repülni képes ember rájön, hogy valójában nincsenek szárnyai, s a könnyedség, ami addig sajátja volt, hirtelen súlyként jelenik meg.* - Még csak most érkeztem *válaszolja halkan a kérdésre, majd rájön, hogy azt másként is lehetett volna érteni.* - Illetve, hát... izé... gyerekkorom óta seprűakrobata vagyok. *Kissé bele is pirul a beszédbe. A seprűn komoly, magabiztos fiatal nő benyomását kelti, de arról leszállva, félénksége megmutatkozik, hogy aztán lerombolja a látvány által felmerülő csalóka előfeltevéseket.* - De amúgy nem olyan nehéz, amilyennek tűnik *próbálja fenntartani a csevegést, melyre egyébként alkalmatlannak tartja magát.* - Könnyebb kezelni, mint egy kviddics seprűt. Megpróbálsz ráülni? *kérdezi, és közben kicsit arrébb is lép, hogy ha a lány úgy dönt, megkísérli, odaférjen az eszközhöz.*
|
|
|
|
Harmat Betti Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Harmatcsepp offline RPG hsz: 267 Összes hsz: 533
|
Írta: 2020. május 25. 01:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=809519#post809519][b]Harmat Betti - 2020.05.25. 01:02[/b][/url] Pataki-Molnár CsengeŐszintén lenyűgöz a tudása. Sosem voltam egy igazán mozgékony ember, egy seprűn meg még annyira se. - Jó lehet valamit ennyire elszántan csinálni - jegyzem meg. - Versenyzel is? - érdeklődöm tovább. Csenge láthatóan nagyon ügyes abban amit csinál, így - bár nem értek hozzá - el tudnám képzelni egy komoly versenyen. Én mindig írtóztam a versenyektől. Ahol annyi ember néz, és mindenki elvárja tőled, hogy te legyél a nyertes… Sosem kedveltem az ilyen feszült helyzeteket. A gondolkodásból egy bagoly zökkent ki, aki elsuhan mellettem. Ez a hely nem tartozik a kedvenceim közé. A madarakkal ugyan nincs bajom, csak úgy érzem, hogy útban vagyok számukra. - Hogy én a seprűn? - hangom egészen elvékonyodik, a szemem pedig ijedten kerekedik ki. - Én… Nem is tudom. - motyogok a fejemet lehajtva. Most belőlem lett a szégyenlősebb. - Szerinted rajta tudnék maradni? - kérdezem nem kevés kétellyel a hangomban, és a magabiztosság teljes hiányában. Megpróbálom magamat elképzelni a levegőben seprűnyélen, ám nem megy könnyen. - Talán megpróbálom… - próbálom összeszedni a bátorságom, de látszólag hiányában vagyok. Teszek egy lépést a seprű felé, ám picit vissza is lépek. - - Segítesz? - fordulok most Csengéhez félénken. Mégiscsak ő a profi, én meg hát… A reptan órákon sem brillíroztam eddig.
|
|
|
|