TÁBORTŰZ

Tábortűz

× Mindenki × Bloodshot ×

Jegyzet Roast

utolsó... legalábbis idén| ruhácska

---

Időm sincsen felocsúdni, hirtelen lesznek marha sokan. Ebből a marha sokból párat nem ismerek, párat bárcsak ne ismernék, és ott van...
- Úristeeeeeeeeeeeen!!!!! - visítok fel olyan jó lányosan, mikor az LB-m a nyakamban landol. Abban a fél pillanatban még el is felejtem, hogy Lacát kerestem az imént. Ez van. Lencsu az Lencsu.
- De miért nem szóltál, hogy jössz? Akkor megvártalak volna... uhh az az új szemceruzád? - hajolok közelebb a rellonoshoz, hogy megvizsgáljam .
- Tényleg marha jó ötlet volt, ez az árnyalat pont megy a hajadhoz, és mégse vagy panda - dícsérem meg természetesen, aztán kézen fogom, és félre húzom magunkat egy kicsit, mielőtt még a nagy vadulásban, kár keletkezne a ruhámban. Akkor nagyon kiborulnék.
- Uhh megvan, gyere - ahogy meglátom Lacust, vezetem is oda Lencsit, ha hagyja, hogy aztán prüszköljek a füsttől.
- Jobb helyet nem találtál? - még hunyorgok is mellé, de aztán elvigyorodok.
- Lencsu, Laca... az LB-m, ő meg jó arc, mióta nem előkészítős - mutatom be szépen őket egymásnak, közben tekintetemmel még egy valakit keresek. Gyorsan le akarom tudni, mielőtt tényleg elszabadul a pokol.
- Egy pillanat - tipegek el tőlük gyorsan, ahogy megtalálom Doriant, és vigyorogva megyek oda hozzá is, miközben a kabim zsebéből kihalászom a borítékot.
- Na mizu, VAV-ok hőse? Izé... búcsúajándék - nyújtom neki oda mosolyogva, hisz tudom, ha én visszajövök, ő már nem lesz itt, ami egy kicsit rosszul esik, mert hát... őt is mindig megtaláltam a hülyeségeimmel, és egyszer nem küldött el a francba. Amúgy semmi extra, egy ajándékutalvány a Horcruxba..., mert nem tudom, hogy azóta sikerült-e tetkó, de abban biztos vagyok, hogy azért talál még magán helyet egy másiknak.
- Én sajnálom, hogy elmész. Szerintem Kakasi is. Annyira odavolt érted, hogy még álmában is azt kiabálta, Jankovits - biggyesztem le az ajkam, na nem azért... csak nem fair, hogy Bella nem átkozta le a nőt.

Tábortűz

Jegyzetégetés

- Lesz bizony! Bírom a gondolkodásod, csajszi! - kacsintottam Kornéliára, akit abszolút nem láttam mai napig az iskolába. Még csak a folyosókon se hallottam róla, de jó csajnak tűnt. Igazából még a gonoszkodó szöszke is remekül festett, ha engem önt le, lehet kap pár kevésbé keresett szót, de egyébként simán lehet, hogy csak arcon röhögöm. Nem akartam kipróbálni az elméletemet és azon filózni, melyik válna be.
- Van még a whiskeyből, ha a lángnyelvből kérsz, Theo! - szóltam oda kicsit betompulva. Akkortájt közelítette meg a tőlem magasabb évfolyamú fickót, amikor sikeresen beütött a lángnyelv. Fél pillanatra lefagyott és újraindult az agyam, felélénkültem tőle, mintha egy nagyon erős espressoból ittam volna.
Mindeközben fél szemmel Zsannát kémleltem. Vitte a lába mindenhová, csak pár emberhez nem, engem is ideszámolva. Próbáltam elhelyezni valahol az éterbe és azt hiszem a napraforgó jellem a legszebb kifejezés, amit mondhattam rá anélkül, hogy megsérteném. Arra fordult, ahol többet éri napfény, ha ezt kicseréljük a figyelemre, teljesen egyértelművé válik a gondolatmenetem. Várjunk... mikor ittam magam filozófusra?
Ellenőriztem, a fehér szatyor bal karomon lóg -e még. Alig fogyott belőle, ezt hamarjában pótolni kellett, szóval letettem a whiskeymet a fiúkhoz (Armand, Márk) egy halk "Elnézést" kíséretében és közelebb baktattam a tűzhöz. Lábam közé dobtam a zacsit, majd leguggolva elővettem egy vaskosabb papírköteget.  Nem hirtelen, egyszerre raktam a tűzre, hanem az ölembe vettem a stócot és próbáltam mindenhová pakolni. Voltak közöttünk akiket valahonnan ismerek, szóbeszédből, látásból, és van akik számomra teljesen ismeretlenül fogják hátrahagyni a Bagolykövet. Van ellenben aki csak a másodikat kezdi, ezért sokáig itt marad még. Kicsit félelmetes abba belegondolni, hogy talán két év múlva hasonló körülmények közt én is búcsúzom. Én legalábbis is szerettem volna, ha így lenne. Elmerengve figyeltem a papírokat, ahogy elszürkülnek és feketévé válnak. A láng érdes nyelvével lyukat égetett beléjük, ezért egyenletlenül váltak semmivé, hogy aztán füst formájában, egyben távozzon minden. Kinyújtottam a kezem a rakáshoz, esetleg mások számára ijesztően közel, hogyha pár milivel beljebb tolom, akkor tényleg megperzsel; mert érezni akartam azt a melegséget amit ad, de igenis erős jelenléttel bírtam, így ténylegesen nem fenyegetett a veszély, hogy ideje korán elmentek volna otthonról és megégetném magam. Pár pillanatig tartottam így magam, aztán leültem a szatyor mellé, a földre, tűzközelben maradva.

× Mindenki × Bloodshot ×

Tábortűz

Égessük az égetnivalót, bicsiz
-megjelenés-

Jegyzetégetés
szett

Tábortűz

Stephen

Jegyzetégetés

- Terézke akkor nagyon művelt is; ugyanis idejövetelem előtt leszólított, elmondta, hogy először látott téged kócos hajjal és először azt hitte, hogy egy vérfarkas battyog előtte a folyosón. Elmondtam, hogy valószínű csak téged látott, és megnyugodott - fejemet csóváltam, miként megpróbáltam én is folytatni a szívózást - Cöh-cöh. Ennyit arról, hogy mindig stílusos sörénnyel járod ezt az iskolát.
Azt több ízből tudhattuk szájhagyomány útján, miként egyesek mennyi időt képesek voltak eltölteni a hajukkal. Virágosi Kamilla, édes, drága háztársunk volt Zalánnal (egy ház NJK), nekem ő töltötte be az említett portré szerepét, aki konkrét listát vezetett ezekről a hapsikról szerte az iskolában. Nem tudta senki, mégis milyen fétis ez, de inkább nem is firtattuk. Megmutatta nekem egyszer, rajta volt Jankovits, onnantól mondtam, hogy imádom a csajt és folytassa, csak engem ne tegyen rá.
- Áh bocs Theo, nekem most itt dolgom van a tűznél, de fogyaszd egészséggel! - szabadkoztam, miután kicsit odébb másztam tőle. Nem adtam még ki felgyűlt érzelmeimet, ahhoz többre több piára! volt szükségem, de leginkább arra, hogy társaságban legyek, amiből remekül kivontam magam. Sóhajtozva felálltam, kihúztam magam, majd emelt fővel az égre tekintettem az ismételt tűzjáték láttán. Tekintetem akaratlanul is Zalánon landolt. Kurvára nem értettem a szívügyekhez, de sokatmondó tekintettel rendelkezett, amiben bár olvasni nehezen lehetett, valahogy átjött a sanda gyanú, hogy esetleg erről lehet szó. A fejemet ingattam, jobbnak láttam nem közbevágni, Theo barátja és a dögös tomboy ott voltak, hogy megvigasztalják. Csak szólniuk kellett, szívesen beszálltam én is, na persze csak beszélgetéssel, ha a helyzet úgy kívánta. Nem sokára az előbb említett lány is tűzjátékot csinált és felcsillant a szemem, hogy egy született gamer is akadt köztünk, akinek a GTA szintén egy remek meme materialnak bizonyult. Megvigyorogtam őt, főleg, hogy eljutott hozzám játékos csettegése és kacsintása. Visszakacsintottam rá, aztán úgy döntöttem, szocializálódom kicsit. Odaléptem a szőke nőhöz, aki nem Zsanna, s aki mellett már állt egy fiú. Kezet nyújtottam neki.
- Stephen Zimmermann, elsős mestertanonc, Levita-ház. Remélem én kapok az arcomba semmit - vigyorogtam.

Jegyzetégető banda  

  

Andrisbékalencse / még a vizsgaidőszakban

Léna

Jegyzet égetés
Nézelődés

Tábortűz

Jegyzetégetés
tábortűz a tavacskánál

Jegyzetégetés

Oshiro Noa professzor

Lelkem a fizikai test börtönéből kitörni készült. Nem talált utat Somihoz, akihez szeretett volna, de nem tudtam megfogalmazni soha úgy igazán. Már mindegy. Minden. Mindegy. A fiú képe halványodott, végül eltűnt. Helyette vakító, fehér fényt láttam, majd ama dimenzió ködös birkafelhői fölött egy peronon álltam. Magabiztosan vártam egy vonatra ami úgy hírlett, továbbvisz ahová csak akarom. Mit is akartam? Nem tudom. Nem lényeges. 3 perc volt az érkezésig, a mozdony úticélját valójában senki se ismerte, szó aligha létezett rá, de zsigerében érezte, hogy az út merre vezet.
Nézzünk szembe azzal, amivel kell, mielőtt... Eljönne az időm. Olyan hibáim vannak, amire rossz ránézni. Haha, „A magyar helyesírás szabályait” nekem kéne adni karácsonyra! Csapnivalóan írok. Azt reméltem, hogy öt év alatt kikupálódom és helyrejön az önértékelésem is. Lesznek majd haverok, bulik. Amit eddig kimaxoltam, a depresszióm. Csupa, sétáló kék felhő az egész lényem. Ha még csak a házam kékjét viselném magamon, én lennék a legboldogabb negyed-véla, de így?! Így inkább csak egy apró bogár a kő alatt.
Mindeközben a professzor ujjából feltörő fénye egy pókhálós, letakart bútorokkal teli lakást próbálta beragyogni. A lélek maradványait kereste, találni nem biztos, hogy rátalált, de ott volt még. Amikor az enyémhez hasonló eset történik, az emberi tekintet még öt óráig érzékeli a fényt. Pupillám a kívánt reakciókat nyújtotta, összehúzódott és tágult, ahogyan azt elvárták tőlük.
Még két perc volt a teoretikus vonat indulásáig.
Valamiféle ármány részese lehetett a bűbáj, amit rajtam használtak. Mit sem éreztem belőle. Egy darabig. Mozdulatlanul feküdtem a puha anyagon, mit se tudva arról kihez tartozott és hogy egyáltalán alárakták korábban tudástól súlyos fejemnek.
Végül egy perc se maradt, már jött a környezetbe illő, fehér színű gyorsvonat, hogy magával rántson. Lefékezett, ajtajai mormogtak, és halvány, rejtélyes gőzt eresztettek, ahogy kinyíltak. Úgy hiszem, a magamfajtáknak, ki tudásra és tapasztalatra vágyott, kimaxolta az itt töltött éveket és nekem végleg befellegzett. Legalábbis addig úgy hittem, míg…
Furcsát láttam, de olyat, hogy azt senkinek se kívántam. Nem hiszek a testen kívüli élményekben, viszont hirtelen a tónál álltam, é esküdni mernék, hogy valaki megkönnyezett, még ha csak az illető szeme sarkában is csillogott. Valaki fontosnak tartott annyira, hogy a nyíló ajtót ne lépjem át, és sarkon fordulásomban hátra dobjam az eddig kezemben szorongatott jegyet.
De miért? Miért hagyod ott?, kérdeztem magamtól. Nem érkezett válasz.
Ahogyan, külső szemmel nézve, a professzor rázta testemet, mai naptól tett, örök némasági fogadalmamat teljesen átstrigulázta. Tüdőmbe égető kéz markolt két oldalról. Belülről feszegetett, mint a beragadt ajtót, próbált valami kiszabadulni, de nem tudott. Furcsa, mélyről morajló gurgulázást hallattam, aztán felizzott szemeimben az ismerős fény, de a professzor nem hiszem, hogy ezt láthatta volna még. Számból elkezdett víz folyni és rövidesen oldalra fordulva, lebicsakló fejjel vergődtem, levegőért kapkodva. Hacsak nem segített, hogy miként kéne a fejemet tartani, úgy nehezebben kaptam levegőt. Rémes hörgések közepette visszaköhögtem a tüdőmbe került víz jelentős részét. Próbáltam közben az orromon levegőt venni, de rettentően nehéz volt, hogy egy kevés földet éreztem magamra tapadni. Nagyon hirtelen ért a stimuláció, egyszerre fájt a tüdőm és égetett, de közben amolyan belső nyomás hajtotta az igát, nem engedett leállni. Belerázkódtam egész testemmel. Aztán néhol már nagyobb lélegzetvételre is futotta és ez így ment tovább, míg végül a roham hirtelen abbamaradt. Vállam megállt a rázkódásban. Néhány pillanatig feküdve próbáltam ismét hozzászokni az itt léthez, elmosódott látásommal környezetemet tanulmányoztam; ámbár csak a fentről visszaverődő valamennyi fényt voltam képes észlelni. Bőven elégnek bizonyult, éreztem, hogy kicsivel odébb hullámzik a hűs víz, én meg valahol mellette partra vetett halként hevertem. Már ez is apró siker annak dacára, hogy tudatomat köd tompította: fogalmam se volt, épp a létnek melyik síkját járom jelenleg. Nem tudtam eldönteni, hogy álmodok -e esetleg. Esetlenül, remegve a hátamra fordultam. Jobb kezem ujjait próbáltam mozgásra bírni, kevés sikerrel. Éreztem velük a talaj hidegét. Szemeimet lazán csukva tartottam. Óvatosan nyeltem, bár a torkom kapart és szúrt. Szomjas voltam és ha lett volna gusztusom, meg tudtam volna inni a mellettem fekvő tavat is teljes egészében.

Jegyzetégetés

Amióta nálam járt Dorián a pálcájával, utána lightosan szívtuk egymás vérét. Sörényes beszólására fejemet ingattam vigyorogva, had lobogjon bele picit szőkésbarna, hullámos hajkoronám, így kicsit utánozhattam a mugli világ patásait. Utána egy darabig csak a tüzet figyeltem némán, szocializálódási lehetőségeimet méregetve, akadt néhány, de nem igazán léptem. Először vissza kellett vonulnom kicsit a tömegen belül némi energiát gyűjteni, mert kicsit lemerültem. Gréta közeledtekor egyenesedtem fel kb., akinek ölelését egyből viszonoztam.
- Jól van, örülök! - engedtem el, s már ment is tovább. Ismételten képes lettem pörögni, egyedül idő kellett hozzá (no meg a jó kis, csajos ölelése valakinek). Dobtam még pár elpazarolt lapot, amikor elkezdtem jegyzetelni, és értelmes szöveg helyett a lap háromnegyede képeslappá vált, zéró átmenettel. Mindenféle apró rajz borította, a legfeltűnőbb talán egy mosolygós arc lenne, amit ahogyan elléptem, felemésztett a tűz.
A leányzó, kiről nem tudtam, hogy Navinés, egyelőre elfoglaltnak tűnt, megkíséreltem kezet nyújtani, aztán rajta állt, miként dönt. Nem fogok miatta keseregni. Most már a lángnyelv whiskey negyede bennem volt, ez pedig tovább fokozta magabiztosságomat, lazaságomat. Tudja mindenki, hogy van az a típus, aki dumagéppé issza magát, ugye? Ha tartanának ebben a csoportban névsor olvasást, vigyorogva integetnék.
Na de, boncolgassunk ma esténk témáinak egyikét. Mi bajom volt Zsannával? Úgy őszintén bevallva semmi sem, csak őszintén nehézségekbe ütköztem, hogy miként érdemes egy napraforgóemberhez közeledni. Azt hiszem nem szégyen, ha bevallom, hogy féltem. Kínos volt a szituáció, hogy akivel együtt lógtam, ő előzőleg vele lógott, csak... megkapta a visszautasítást és nem tudta feldolgozni. Gyerek volt még mindkettő, Somi és Zsanna is, ugyanakkor jogosan mondogatják, hogy a lányok előbb érnek.
- Szia Zsanna - léptem közelebb, nem törődve azzal, milyen párbeszédet zavarok meg épp - Jó a szerelésed!
Vigyorogtam rá és lazán továbbmentem. Úgy döntöttem, az est hátralevő idejében megpróbálom kicsit elengedni magam, ha már Grétának és Doriánnak köszönhetően most már zenénk is lett, akkor a szorongásom táplálásával csak keresztülhúztam volna az erőt amit a hangulat fenntartásába beleöltek.
Ezúttal valódi tömegbuli volt, csalogatónak bizonyult az Eridonos jegyzetégető ötlete. Jöttek még néhányan, akik közül egyedül egy sötéthajú lánynak nem köszöntem. Nonóról úgy hírlett, hogy stréber, de azért meglepett, hogy még ő is jelenését tette itt. Azt hittem máshol kucorog majd, elvonul, erre--! Az összes szó, amit rá, vagy a helyzetre mondani akartam, egyszerint belém fagyott. A legjobb amit tehettem, az elkerülés. Elkerültem őt, azt akartam, picit ő is lazulhasson, ha tudott a piás tinik mellett. Az alkoholnak ugyebár vannak kedvező hatásai, ki beszédesebb lesz, ki...  Zalánék felé sandítottam. Elég elszántan mosolygott, újdonsült zenekari tagom pedig még bátorította, meg táncikált neki. Időnként tekintetem csípőjére siklott, tudott egyet, s mást. Elismerőn bólogattam. Örültem volna, ha az összetört szívű hollófiókának összejön egy kapcsolat, s Gréta ígéretes volt. Ő számomra az Eridonos lány ideál, laza, barátságos, party szellem.  
Ejj, nem hittem volna, hogy megesik a szívem valakin, aki alapból az ellenségem, de erős vágyat éreztem arra, hogy a gitáromat korábban tönkretevp taghoz sétáljak, így ennyit arról, hogy kerülni fogom. Be kell őt is rántani a társaságba!
- Bármerre állsz, így is jutni fog rád. Ha a szerkód miatt aggódsz, akkor meg lehet, hogy érdemesebb lett volna mást fölvenni - tekintettem le az "apróságra" - Most kivételesen tiszták a szándékaim, amúgy.
Tettem hozzá csakúgy mellékesen, s tűnődő pillantásokat vetettem a tűzre.
- Van társaság bőven, akihez odacsapódhatsz. Vaagy nem vaaagy... az a bulizós típus, Nonó?

Tábortűz

Jegyzetégetés
-megjelenés-