[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=868420#post868420][b]Jankovits Dávid - 2023.10.12. 22:11[/b][/url]
Jegyzetégetés
tábortűz a tavacskánálGréti zavarba hoz, basszus. Lehet, hogy a nap végére lettem ilyen érzékeny és ingerült, de érzem, ahogy elönt a kétségbeesés és a düh, amiért egy ennyire evidens dolgot elfelejtek, mint a gyorskaja. Mégis, talán pont azért, mert minden nap ekörül mozgok, már természetesnek veszem, hogy van nálam, még bizony olyankor is, amikor nincs. Szomorú így látnom őt, és az alkohol hatására rá is játszik egy kicsit, hogy ennek én vagyok az oka. Elpirulok, lesütöm szemeim, és úgy lépek oda közelebb.
- Jaj, te... ha tudtam volna, hogy ekkora csalódást okozok. Majd valahogy kárpótollak - veregetem meg a vállát, aztán adok neki egy nagy ölelést, hogy egy kicsit jobban érezze magát. Ez minden, amit mondhatok. Utána úgy látom, a sör legalább jó kedvre deríti, mert siet is a többiekhez, hogy örömködjön egy sort. Hát, nem vagyok benne biztos, hogy holnap nem lesz fejfájása a másnaposságtól. Nekem dolgom van, meg hát megszoktam, hogy kevésbé ütöm magam ki a többieknél, valakinek ugye józannak is kell lennie, vagy hát amolyan csősz-szerep. Tudom, hogy nem szabadna, mert nem a tesóim, és már ők is nagyok ahhoz, hogy tudják, mi a jó, de mégis.
Dorián beszólására csak forgatom a szemem, megkapja még ő a kis bosszúm, amikor eljön az ideje. A többiek előtt jobb, ha nem égetem, pláne hogy ő a szervező. Teszek pár lépést a többiek felé, de nem hallom tisztán, miről beszélgetnek. Rómeó tűnik fel, aki az ártatlan bajkeverő hírében áll. Szegény gyerek elég szerencsétlen, mindig belekeveredik valamibe. Nagyon meglepődök, amikor a könyveit kezdi el hajigálni a tűzbe, és felsóhajtok, amint megmentik őt attól, hogy utánuk ugorjon. Ilyen hülyét... Szerencse, hogy nem kellett rákiabálnom, hogy fejezze be ezt a viselkedést, mert csak minket éget. Aztán persze Gréta sem tétlenkedik. Szegény megérdemelné, hogy rátaláljon a szerelem, de úgy tűnik, többszörösen szokott rossz ajtókon kopogtatni. Ezt persze nem mondhatom neki, lehet, hogy most is azért jut eszembe, mert már kivégzem az első üveget. Nyúlok is a másodikért, hiszen van bőven, s annyi még nem árt. Tök gyorsan lehúztam, azt hiszem megszomjaztam a nap végére.
- Sajnálom, hogy így alakult. Szerettem volna, ha ő mondja el neked... Remélem, megérted - tör ki belőlem, ahogy bűntudattól és zavartságtól vegyes arcommal újra Grétára nézek. Meglep a kérdése, kellemetlenül jön ki, hogy pont itt kérdez rá, amikor beindul a buli, de valószínűleg az alkohol hozza ki belőle. Teljesen megértem, jogos a felháborodása. Barátként nekem is szarul esne, ha nem szólnának időben valamiről. De... Nem akarok ebbe belefolyni, ezt nekik kell megbeszélniük. - Erre nem biztos, hogy kíváncsi voltam - nevetem el magam, amint oldódik a szorongásom. Fél szemmel őt nézem, vajon tényleg a dolgára megy-e, vagy csak poénkodott, mert nagyon durva, hogy ennyire kivetkőzik magából.