Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868242#post868242][b]Hollósi Zalán - 2023.10.09. 02:29[/b][/url]

Az idősebb Hollósi bicegve tört utat magának a fiúkhoz a lelátón. Kommentátor híján az egész nézőtér értetlenül kezdett zúgolódni, csak a körülöttük ülők pattantak fel. Páran a fejüket forgatták, van aki már a szervezők segítségéért kiabált. Először Zalán azt hitte, hogy ájulás közelében van, mert már sötét alakokat látott maga felett körözni. Homlokráncolva konstatálta azonban, hogy csak a játékosok lebegtek a közelükben, fekete- és pirostalárosok egyaránt. Előbbiek angolul kérdezgették őket, a hazaiak közül volt, aki már repült is egy orvosért. Hiszen Armand vérzett.
 Megpróbált feltápászkodni és lesöpörte hátáról az apja kezét, hogy jobban szemügyre vegye a rellonos sérülését.
 - Ne mozdulj fiam, mindjárt érkezik valaki és segít. - szólt határozottam Hollósi úr Armandnak, de Zalán figyelme most újra fókuszt vesztett. Értetlenül meredt az ülőhelyére, vagyis... arra, ami maradt belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868246#post868246][b]Radetzky Médi - 2023.10.09. 09:23[/b][/url]

- Még a végén összebarátkozunk - épp csak azt nem mondja, hogy Will lesz a legjobb barátja, vagy mégis vevő a nyitott házasságra és lesz majd ő a harmadik az ágyban. Maga az elképzelés is érdekes.
Azért az új családtag érkezése minden családot megmozgat, beleértve a már családtagnak számító barátokat is. Médi sok születést megélt már odahaza, kinél lelkesebb volt, kinél kevésbé. Addig nyugodt, amíg ezt nem tőle várják el. Valószínűleg kiszaladna a világból, ha most azt mondanák, egy éven belül unokát, dédunokát akarnak. Erre a gondolatra a sorban állva csuriba szaladnak ujjai, rukkolva önmagának, hogy ez ne következzen be.
- Ő - bólint hosszan, ajkait összepréselve, hogy ne nevesse el magát. - Furcsák vagytok. Mindent rá lehet fogni a babákra? Anya amikor velem volt terhes, mogyoróvajba mártogatott uborkát evett. Nem szeretném kipróbálni...de rám fogta, hogy én akartam - viccesnek találja ezeket az ízlésficamokat terhesség alatt. Alig várja, hogy Adéltól hallja a többi problémát, ami ezzel jár. Dagadó boka, pipa. Húsgombóc az ikeából, pipa.
- Az ágyam vagy a szomszéd pasi miatt? - vigyorog vissza. - Nagyon bele akarsz vinni a rosszba, gyanús vagy - összeszűkíti a szemeit, de az édeshármas Damival elképzelésre fülig pirul. Inkább a tejszínhabba bújik, mintha nem lenne túlságosan forró a tökös latte. A Damival rész...igen. Hogy hármasban...nem.
- Mi? Will ennyire jó az ágyban, hogy már csak vele? Nem akarom elhinni - őszinte meglepetéssel mered Adélra. Nem gondolta volna, hogy ez nagyobb sokk lesz a terhességnél is. Azt pedig végképp nem, hogy erről fognak cseverészni a kávéjuk fölött.
- Ne gondold, hogy úgy nézek rá. A minisztériumból már ismertük egymást, de még ha ki is akarnék vele kezdeni, gondolhatod mit mondana. "Nem lehet, kisasszony. Ha ezt a nagyapja megtudja, vége a karrieremnek." - Előadja és szemét forgatva sóhajt fel a végén. - De ha tudni akarod, tojásért már átkopogtam hozzá. És néha együtt kávézunk a teraszon. Ő a sajátján, persze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868269#post868269][b]Armand Cedric Felagund - 2023.10.09. 18:03[/b][/url]

Az első percek ilyen zavart össze-visszaságban telnek Armand számára is. Nincsen a fájdalomhoz szokva, nem kviddicsezik rendszeresen, nem küzdősportol, Armand csak egy átlagos diák, akinek azért életében viszonylag ritkán kell jelentős fájdalmat elviselnie. Természetes tehát, hogy figyelme és koncentrációja teljesen szétforgácsolódik és feloldódik a főleg karjában érzett fájdalomban.
Rögtön odasereglik mindenki természetesen, a nézőket igyekeznek arrébb terelgetni, hogy ne legyenek útban és Zalán és Armand mellé és letérdelnek az érkező medimágusok. Zalánt is megvizsgálják, illetve Armandot is. A szokásos metódusok, felmérik, hogy van-e agyrázkódás, általános állapot ésatöbbi. Még az egész elején, amikor még nagyjából magáról sem tudott, már akkor dünnyögte a nem túl megalapozott "i'm fine, i'm okay" mantrát.
Mire odáig jutnak, hogy egy ismeretlen medimágus tartja a pálcáját a karjához (ami staff felkészültségének hál mindössze néhány perc), már Armand is jobban magánál van. Nem jobban. Csak jobban magánál.
- Minden oké? Nem talált el, ugye? - A hátát megtámasztották, így most ilyen félig ülő, félig fekvő pozícióban igyekszik mozdulatlanul tűrni az ellátást, így szól oda Zalánnak tőle egyáltalán nem messze.
- Ssszhh. - Amikor nem túl kellemes pozícióba akarják elforgatni a karját, a kiáltást elharapva szívbe be a levegőt reszketve és a szeme sarkában gyűlik. Nem. Nem! Ideje elővenni a toxikus maszkulinitást én visszaszívni a könnyet. Nem könnyezhet be a kviddicscsapatok előtt! Milyen ultramegakurvaciki lenne már?
Nyugodj meg Armand, elmúlik, elmúlik, jobb lesz. Csak egy pillanatig fog iszonyúan fájni. Jó, de milyen hosszú az a pillanat? Mert mostmár tart egy ideje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868371#post868371][b]Adele Nadia Krise - 2023.10.11. 11:54[/b][/url]

Médi
- Pécs, évkezdés környékén -

Csak megrázza a fejét, mert mindketten tudják, hogy ez nem egy jó ötlet. Addig örül, amíg Médi inkább Will vérét szívja és vice versa. A barátság régebben alkoholt és szexet jelentett volna, most meg már "csak" szex lenne. Nem, nem tetszik a gondolat.
- Évekig nem ettem semmiféle cukrosat, erre amikor terhes lettem, a gumicukor és a Nutella váltak a fő kedvenceimmé. Ez biztos nem én vagyok. - Teljes meggyőződéssel állítja, hogy a gyerek az, a gyerek édesszájú és mivel az anyján keresztül táplálkozik, néha Adélnak is a Nutella után kell nyúlnia, hogy megnyugodjon az úton levő csemetéje.
Most is olyan lelkesen rakja bele a két kis zacskó cukrot a kávéjába, mintha hónapok óta nem evett volna semmi édeset, pedig múlt héten Will hozott neki csokoládés fánkot a pékségből.
- Csak megalapozom a felnőtt életünket. - Jól megkavarja a kávéját beszéd közben. - Egyébként is, te nem érdemled meg, hogy néha áthágd a szabályokat? - Lendületes-határozottan mutat a kanállal egyenest Médi mellkasára. - Itt vagy hat éve ebben az eljegyzésben és nem próbáltál elszökni, pedig megtehetted volna, amint tizenhétté válsz és megvan a hoppanálási vizsgád, nem? Mégis kitartasz. Jó, megvannak a magad indokai, amiket tiszteletben tartunk, de senkinek sem árt, ha néha elfelejtjük, honnan jövünk. Így éltem túl a házasságom első évét. - Meg gyógyszerekkel, de főleg Elias ágyában. Szép is volt, amíg tartott, de a végén a drámai szóváltásuk annyira nem hiányzott a nagyterem közepén. Azóta meg Willre van teljesen ráfüggve.
- Hogy is mondjam... - Látszik az arcán az elgondolkodás. - Van abban valami izgató, hogy nem hajt fejet és nem lesni akarja az óhajaimat, hanem harcolunk. Sosem unalmas. - A kis késes-kötözős hobbikról meg inkább nem ejt szót, főleg, mert a szomszéd férfi témája még mindig zöldebb és érdekesebb.
- Fura az előjátékotok, mit ne mondjak. Lehet, csak azt várja, hogy letámadd és elnyomd a tiltakozását. Valamiért ezek megbolondulnak a határozott nőkért, akik félresöprik a tiltakozást. - Nem, Adél, a legtöbb kapcsolat konszenzuson alapul. Ti vagytok egyedien behuzalozva Willel.
- Van barátnője? Felesége? Láttál gyűrűt az ujján, vagy bármi erre utalót? - Ezért veszélyes, ha összeülnek a nők: két óra alatt egy körözési listán is felkutatják az áldozatukat, hát még ha boszorkányok is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868407#post868407][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.10.12. 01:52[/b][/url]

Kolos kérdésére csak szemtelenül nyújtottam ki a nyelvemet, fittyethányva arra, hogy épp fölém magasodott azzal az eszelős mosolyával. Igazából mindig is fölém magasodott, csak a legtöbbször azért, mert ő oooolyan magas én meg… én meg nem.
Beszéd közben észre sem vettem, hogy majdnem elkerültük Gyulát, csak a kanyarra lettem figyelmes, mire az ölemben pihenő Sparkle hátára kaptam, hogy stabilan ott tarthassam a lényt, mellé egy Wiiiii~ hangot kiadva.
- Majd lesz újabb, jobb! - feleltem vidám könnyedséggel. Tényleg nem tartottam magamat jó oktatónak, de Kakasi tanárnő azt mondta, szívesen segít dolgozni a tanári attitűdöm javításán, szóval…. ja. Biztos lesz hatása - Mi lenne, ha a kastély egyik gyógyítója lennél? Imádnának a kölykök! Fiatal vagy, jóképű és baromira jó fej! - duruzsoltam, akárcsak egy vállán ülő kisördög. Teljesen szándékosan bókolva is emellett, hátha egója hízlalásán keresztül jobban motiválhatom.
Furcsán szemléltem a parkolásra kijelölt helyszínt. Valahogy nagyon nem a belvárosban voltunk, de még a kertvárostól is messze. Legalább muglimentes volt, ez azért pozitív. Ám figyelmemet nem is az erdős terület, hanem a lakókocsi mágiája kötötte le jobban.
- Jajjj mááár! - egyik karjába két kézzel belekapaszkodva öleltem át, emellett elővéve a lehető legártatlanabb tekintetemet vállára hajtottam a fejemet is, onnan néztem fel rá.
- Szerintem olyan murisok, ahogy mágia nélkül próbálnak élni. De igazad van, biztonságosabb nem bolygatni a muglikat és a fura ketyeréiket - Kolos szabadon engedése után nyöszörögve nyújtóztam már kis hátizsákkal a hátamon, amit az előbb csaptam fel.
- Akkor futás azokért a galleonokért, Kolos...ka! - mutató ujjammal megböktem finoman az orra hegyét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868408#post868408][b]Hollósi Zalán - 2023.10.12. 02:08[/b][/url]

Amikor Áron rájött, hogy a fia legnagyobb baja csupán a sokk, fél kézzel megpróbálta ösztönözni arra, hogy kimásszon az ülések közül és helyet adjon a gyógyítóknak.
 - Ültessétek le valahova, ahol nyugta lesz - fordult aztán az egyik szervezőhöz. A mellette lebegő magyar terelősrác azonban gyorsabban válaszolt.
 - A sportorvosi sátorba el tudjuk vinni. Ez a legkevesebb - sajnálkozó pillantását emelte Armandra annak reményében, hogy talán saját maga is tud reagálni a felajánlásra.
 - Nekem muszáj visszamennem - motyogta Hollósi úr, kék szemeit fiára emelte most. - Tudsz segíteni nekik, ugye?
 Zalán dermedten bámulta, ahogy pálcát szegeznek Armand sérüléseire. Csak akkor volt képes kinyögni egy igen-féleséget, amikor finoman ráztak egyet rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868411#post868411][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.10.12. 13:03[/b][/url]

Az ősz már javában tombol és bár az eső nem esik, a talaj Rómeó cipője alatt cuppogva süpped be minden egyes lépésnél. Imádja ezt a fiú. Beliánnal ma eltávolodtak kicsit az iskolától, oda, ahol még az árnyékát se látni. Rómeó szereti a Bagolykövet, az ottani tanárokat, diákokat, magát az épületet, de jó érzés kicsit kiszabadulni onnan. Kevésbé tűnik fojtogatónak a nyomás amit évről évre erősebbnek érez. Itt csak a barnába nyúlóan zöld, csendes természet van. Egy kicsi, két főt épp elbíró erdei ösvényen bandukolnak, ahol pár lépésenként táblácskák vannak kihelyezve, rajtuk magyar és latin nevekkel az ott ücsörgő növények nevei. A távolból madarak csiripelését hozza az esőillatú szél.
- Ha egyszer elköltözöm otthonról valami ilyen tájra akarok menni - jelenti ki vigyorogva a fiú. Igaz, a családi lakot is erdő veszi körül, úgyhogy nagy változást nem jelentene, mégis a kastélyban töltött idő és a Bogolyfalván tett séták után egészen biztos abban, hogy túl nagy városban sehogysem tudna meglenni. Talán ideig-óráig de aztán. Nyomott volna minden levegővétel.
- Jaj nem is mondtam, képzeld elkezdtem futni a nyáron, meg kicsit kardióni. Lassan két hónapja, kíváncsi leszek, hogy ettől a testem majd jobban bírja-e az átváltozásokat. Remélem igen  - bár pulóver és pufi mellény is van rajta, azért akaratlanul kicsit megfeszíti az izmait. Tény, hogy van az edzésnek egy ilyen mellék hozadéka is, hogy építi a testet és ez lassan láthatóvá is válik a tükörben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868432#post868432][b]Ardai Kolos - 2023.10.13. 13:14[/b][/url]

Felnevetett a gyógyítói ötletre. Mikor még Tánya is ott volt, megfordult a fejében neki is, de sosem fejezte be végül az egyetemet. Lelépett, mielőtt még letette volna a vizsgáját, pedig már csak egy éve maradt volna hátra. Hiába van már tapasztalata Afrikából, meg egyéni főzetei, egyik ispotályba sem vehetik fel papír nélkül. Megy egyébként is...
- És minden diák gurkó alá szaladna, csakhogy odakerüljön a gyengélkedőre az én gondos kezeim alá? - vigyorgott szélesen Fannira, miközben letette a járgányt a földre. - Nem vállalnám a kockázatot ennyi csonttérést... - Drámaian felsóhajtott és a hajába túrt, majd azzal a tipikus sármos mosolyával fordult Fanni felé, csakhogy bizonyítsa, mennyire ellenállhatatlan lenne még a legújabb diákok számára is.
Nem, nem a muglikkal volt problémája, inkább a beilleszkedéssel. Szerette a mágiát, a csontjáan volt, és életének minden pillanatában ott volt neki, amikor akarta. Az, hogy ne tudjon behoppanálni a boltba, és fura masinákat kelljen használnia, mindennél idegenebb volt a számára.
- Jól van mááár... Menjünk szuperpiacra. - Sosem járt ilyen helyen, azt sem igazán tudta, pontosan mi is az. Talán gyerekként járt utoljára muglifaluban, de akkor is csak a varázslókat látogatták meg.
Hátraszaladt a gyógynövényes pult melletti asztalhoz. Oda voltak dobálva a galleonok. Felkapott egy szüttyőt, belesöpört mindenféle érmét és papírt, aztán már sietett is ki a lakóból Fannihoz.
- De akkor most tényleg gyalogolunk? Jártál már Gyulán? Lehet van valami hely, ahol nem látnak meg a muglik. Mit szólnál egy nyilvános wc-hez? Oda sosem jár senki! - Hosszú lépteivel indult meg az országút felé. A házak nem tűntek annyira messze, de Kolos úgy tanulta, sosem parkolhatnak túl közel varázstalanokhoz, és ezt azóta is tartotta. - Ha odahoppanálunk, nem kell annyit sétálni. Meg megnézhetjük azt a szuperpiacodat is, bármi is legyen az. Mit lehet ott egyáltalán kapni? Úgy hallottam, a muglik néha árulnak "varázspálcákat" is, de csak műanyagból, meg gyerekeknek. Igaz ez?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868440#post868440][b]Radetzky Médi - 2023.10.13. 18:30[/b][/url]

- De a nutella az egyik legjobb dolog a világon. Máris bírom az unokaöcsémet - vigyorodik el. Ha Adél szerint a gyerek kívánós, akkor a gyerek az. Médinek ebbe nem lehet sok beleokoskodása, hisz nem volt még ebben a helyzetben, pont annyit ért hozzá, mint egy kisiskolás.
- Ezek nem szabályok, nem vágyom rá, hogy megfektessem magam egy vadidegennel. Ha emiatt nem fogsz velem barátkozni... - be sem fejezi a mondatot, csak cicceg egy sort és a fejét ingatja. Ha emiatt barátkoztak volna eddig is, már régen rossz lenne. - Gondolom Willt ez nem igazán zavarta - tudja ő, hogy Damient sem zavarná, épp ezért nem miatta nem keresi máshol a boldogságot. Leginkább sehol, ez a legjobb kifejezés rá.
Kíváncsian hallgatja a választ és próbálja elképzelni, mire utal ezzel Adél. Talán jobb, ha nem vizualizál semmit. Amennyire ismeri Willt és amennyire szabados Adél, valószínűleg nincsenek kemény határaik felállítva.
- Szóval szereted ha a falnak vág - bólint tudálékosan, mert ha tapasztalata nincs is, könyveket olvasott a témában. Érdekes, hova terjed az emberek fantáziája az ágyban.
- Azt mondod, legközelebb ha átugrok tojásért, az övét is marjam el? - felnevet a saját gondolatain és sóhajtva ingatja a fejét. - Most nézd meg, mit hozol ki belőlem... Borzasztó vagy! - átnyúlt az asztalon és finoman megpöcköli Adél karját. Hiányzott már Médinek, hogy valakivel ennyire könnyeden tudjon beszélgetni.
- Hát...nem. Vendégpapucsot láttam meg egy családi fotót az előszobában, semmi nőre utaló jel nem volt. Gyűrűje tuti nincs, csekkoltam neked - kacsint a barátnőjére. - Amíg nem látszik a hasad, szerintem simán összehozlak vele. Most komolyan, Adél, melletted engem észre sem venne - és ezzel neki semmi baja, vigyorogva vonogatja a szemöldökét. Új életcél; összehozni a szomszédot Adéllal, aztán szomszédként nagynéniskedni a kisfiúval.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868448#post868448][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.10.14. 01:49[/b][/url]

- Akár! Vagy ha ők nem is, majd én - feleltem játékosan. Habár mesélt az egyetem elhagyásáról, azonban nem láttam akadályát annak, miért is ne kezdhetné újra. Ha a gyógyítóknak is van kötelező gyakorlata XY intézményben - mint nekünk-, akkor akár hamarabb is kezdhetne a kastélyban. Persze, ha akarja! De ez… ezzel a dög mosollyal esküszöm szándékosan akar kinyírni! Most nézz rá! Ne! Ne tedd ezt velem, Kolos! Éreztem, ahogy a bennem élő tűz fellobbant és ez nem csak az elemem volt. El kellett vicceljem a helyzetet, nehogy lángra lobbantsak ott valamit a végén. Végül a vállán ülő kisördöggé avanzsáltam magamat, legjobb álca ever.
- Ez az! - beadta nekem a derekát. Csak szépen kell nézni, kölyökkutya szemeket vágni és kész! Kislattyogtam hát a lakóból, hogy megvárhassam odakint, addig had intézze el nyugodtan, amit szeretne.
- Keresünk egy hoppanálási pontot és úgy bejutunk - nagyon nem akartam sétálni - Egyszer, a rehabilitációm alatt - hümmögve dörzsölgettem meg az állam ám, akaratlanul kaján mosoly kúszott arcomra. Aztán belenéztem a szemébe.
- Azt vágod, hogy nem para, ha mégis lenne mugli a nyilvános wc körül? Ha látnak egy nőt és egy férfit ketten bevonulni a pipildébe, csak egy dologra fognak gondolni - kezeimmel pedig a lehető legegyértelműbben elmutogattam, vajon mire gondolhat ilyen esetben egy varázstalan, mielőtt tovább haladhat. A furcsa mutogatást megfűszereztem a jellegzetes tapsoló hanggal. Ne vigyorogj, te is nagyon jól tudod mi ez a hang.
Hamar szedtem is lábaimat Kolos nyomában, tartani akartam vele a tempót egészen a hoppanálási ponthoz.
- El se hiszed mi mindent! Az utolsó csavartól kezdve a ruhákon és tisztítószereken át a kajáig és a gyúrós cuccokig. Egyébként nekem is volt ilyen műanyag pálcám! Anya vette, amikor elsősök voltunk, hogy gyakorolhassam a pálca helyes tartását és ne csak kalimpáljak vele hülyegyerek módján - tört ki belőlem nevetve az emlék, amikor visszagondoltam a tizennégy éves önmagamra, aki azt se tudta, melyik a pálca eleje.
- Ott a H betű! - mutattam a… bakkerka, Kolos mióta jós? Tuti tudott a hoppanáló klotyó legendájáról! Szemeim azonnal az Ardai fiúra villantak, amolyan "Te tudtál erről?" ábrázattal.
- Szerinted foglalt? Egy lelket se látok idekint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868453#post868453][b]Adele Nadia Krise - 2023.10.14. 05:57[/b][/url]

Médi
- Pécs, évkezdés környékén -

- El fogod kapatni, látom a szemeden. És az engedély megadva. - Feltett és innentől nem titkolt szándéka, hogy elkényeztesse a gyerekét, és úgy érzi, ebben Willel, sőt mindkét családdal egy követ fújnak majd. Annyira várta mindenki ezt a kisfiút, hogy képtelenség lesz nem határokat átlépve szeretni. Hogy ez a majdani viselkedésére hogyan fog kihatni, nos, lehet, tényleg sűrűn fog bejárni a gyerek aktuális iskolájába tanár-diák értekezletekre.
Addig is inkább Médivel törődik és túlontúl beleártja magát a lány szerelmi életébe, még ha ez a másiknak lehet, már kínos is.
- Természetesen fogok. Ha kettőnk közül én vagyok a feslett, te vagy az ellenpólusom. Ezért is működünk. - Arra, hogy Willt ez nem zavarta volna, elvigyorodik. - Nehogy azt hidd. Undorítóan féltékeny tud lenni akár a saját öccsére is, pedig Nathaniellel tényleg csak beszélgettem. Annyira nem vagyok ostoba, hogy bevonjam a képletbe az öccsét; felesleges feszültséget szülne. De valahányszor értesül róla, hogy megint Nate-tel cseverésztem, szinte a falat kaparja. Estherrel legalább nem rendezett ekkora jelenetet, de óh, ne tudd meg, mennyire át tud kattanni nemérdekelből enyémvagyba. Nagyon mulatságos. - Látszik rajta, hogy ott a komiszság az arcán, tehát tört már szándékosan is borsot Will orra alá. A Jeremys húzás éppenséggel még abból a korszakukból van, amikor mindketten a maguk dolgával foglalkoztak, de Jeremy jelenlétét is megtorolta egy undok húzással egy adott ponton.
A jókedve láthatóan ráfagy az arcára, és ehhez elég volt a falhoz csapkodást említeni. Noha nem tart tovább egy-két másodpercnél az egész, ha Médi szemfüles, elkaphatta a beállt változást, majd azt, hogyan hígul vissza Adél arckifejezése szívélyes jókedvbe.
- Szerencsére ilyesmi még nem történt, de megvannak a magunk is játszmái. - Persze, hogy nem történt, csak gyomorszájon ütötték, utána pedig egy hónap kerüléssel honorálta Willnek ezt a húzást. A gyereket kockáztatta a férje, és bármikor újból meglépné ezt, vagy súlyosabb dolgokat is, mint mondjuk a válás, ha ezzel megvédheti a babát.
- Mon dieu, Médi! Ahhoz képest, hogy az előbb hallani sem akartál ilyesmiről, hamar áttértünk a konkrétumokra. - Esze ágában sincs védekezni, megérdemli azt a kis pöckölést, mert kisördögként ül Médi vállán és nagyon-nagyon szeretné a rosszba belevinni. Nem csoda, ha olyan elégedetten nevetgél a képzeletbeli jeleneten.
- De már látszik, úgy hogy nem boronálhatsz össze vele. - Nyelvet ölt, mint valami óvodás. Tényleg látszik már a hasa, előkerültek a taktikai ruhák. Egy jó szabás megelőzi, hogy még pár hétig legfeljebb testhez simuló ruhában köszönjön vissza a fia a nagyvilágra.
- És amúgy is, tudjuk, hogy ez badarság. - A jókedve átformálódik visszafogott mosollyá, miközben Médit bámulja. - Tudod, mi a rossz oldala annak, ha kevert vérű valaki? Sosem tudod, hogy önmagadért szeretnek-e, vagy a természetes mágiád okozta a szimpátiát? És, ha félvéla lennék, mint a nagynénéim, még rosszabb volna a kétség... vagy inkább egyértelműbb az eredmény. Én legfeljebb fennakadó szemeket produkálok, de az apám, vagy a nagyanyám... Galina Romanova képes lenne egy egész szobányi embert a hatása alá vonni a puszta jelenlétével, és megkérni őket, hogy ugorjanak ki az ablakon a kedvéért. - Határozottan eltűnt a jókedv az arcáról.
- Annak ellenére, hogy szeretek negyedvéla lenni, bármi, amit visszacsatolásként kapsz egy kapcsolatban, a te esetedben tényleg neked szól majd, a személyednek. Én néha mai napig megkérdőjelezem, hogy Will miért maradt mellettem. De szerencsére, csak néha. - Hogy oldja az esetleges feszültséget, megpaskolja barátnője kezét, miközben felhajtja az itala maradékát.
- Van még valami a mai listánkon? - Az egész napját szabaddá tette, szóval akár, de csak akár mégis felugorhatna körbenézni Médinél, de ez attól függ, hova ígérkezett el a barátnője a nap további részében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868467#post868467][b]Ardai Kolos - 2023.10.14. 21:03[/b][/url]

Élvezte a csipkelődést Fannival. Olyan érzése volt, mint régen, de közben mégis más. És ez volt az egészben a legizgalmasabb. Úgy sietett vissza Fannihoz a szüttyővel és az érmékkel a kezében, hogy meg is botlott a küszöbben egy pillanatra. Szaffi lustán sétált el mellette, kissé rosszallóan nézett rá, Kolos még a vállát is megvonta, mielőtt kisietett volna utazó társához.
- Jajaja, hoppanálási pont - bólogatott, miközben lelassította ő is lépteit, hogy Fanni is utolérje. Mindig elfelejtette, hogy neki az egy lépés másnak két-három is lehet. Sokszor rá kellett szólni emiatt, Fanninak mázlija volt, hogy gyorsan egymásra hangolódtak, így a lépéseik is kezdtek egyre inkább összhangba kerülni. Egészen addig, amíg a lány el nem kezdett neki magyarázni, ő pedig egy pillanatra meg nem torpant és rá nem meredt.
- Csak arra az egy dologra? - Kitágult szemekkel nézett úti társára, és mintha még sosem hallotta volna szót, kérdezett vissza egészen játékosan. Aztán elmosolyodott, a mosoly vigyorrá vált és a köztük lévő távolság pedig egészen lecsökkent. - És az olyan nagy baj lenne? - Szerette zavarba hozni Fannit, hogy összezavarta a gondolatait, ahogyan elpirult. Egészen rövid ideig tartotta fenn csupán ezt a közelséget, majd nevetve hátralépett és indult el megint az úton. - Akkor tutira nem jönnének utánunk, nem?
Már szinte el is felejtette, miért volt olyan feszült, mikor beültek Bogolyfalván a lakóba. Léptei is könnyedek voltak, válla felett pedig visszapillantott Fannira, majd ismét lassított, hogy beérje őt is az úton.
- És az a mugli varázspálca csinált is valamit? Vagy azzal pontosan mit tudsz csinálni? - El sem tudta képzelni, miért költenek pénzt ilyesmire a varázstalan szülők, miközben ha kimennek az erdőbe, ott van megannyi bot, ami pont annyira jó, mint a manyag. Kivéve persze, ha az a műanyag tényleg tud valami különlegeset. - Mondjuk régen mi is botokkal játszottunk Tányával az erdőben, de szerintem ott is csak hadonásztunk vele...
Abba az irányba nézett, amerre Fanni mutatott, és az első döbbenet után egy hangos nevetés tört ki belőle. Megvonta a vállát és pimaszul vigyorgott a lányra.
- Lehet vannak még rejtett képességeim. - Megindult a kijelölt pont felé, de úgy tűnt, közel s távol nem járt erre senki. Vagy ha igen, akkor valószínűleg láthatatlanná tevő köpenye volt. - Na mit szólsz, felkérhetlek egy közös hoppanálásra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868486#post868486][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.10.15. 00:47[/b][/url]

- Szerintem csak arra - feleltem bólogatva és jobban belegondolva másra nem is lehet. Nem egy fesztiváltól hallottam, hogy a toi-toi wc-ben könnyítettek igényeiken a fiatalok. Bár sosem próbáltam ennyire extrém helyen, valahogy nem volt gusztusom még ittasan sem. Arról nem is beszélve, milyen szűk!
Mosolyát, nem! Vigyorát észlelve nagy szemekkel néztem fel rá és még a kezeim is megálltak a tevékenység mutogatása közben. Összeszorított ajkakkal meredtem rá, fejem pedig vörössé vált. Elemem szó szerint tombolt bennem, és már a fülemen keresztül kezdtem füstölni. Ó, te!
Nagyon gondolkodtam, mivel is vághatnék neki vissza. Ez a csávó szó szerint visszaélt sármosságával és nagyon is tetszett, amit csinált, csak épp attól féltem én mit fogok lépni. Nem szerettem volna vele szemben tolakodó lenni. Megköszörültem hát a torkomat és végül nem tettem semmit, csak lépéseimet gyorsítva elé próbáltam kerülni, ne is lássa tovább a rákvörös fejemet. - Ne-nem fognak! Ma-maximum hallgatózni, ha-a vannak olyan elvetemültek! - feleltem dadogva. Menet közben az arcom csapkodva próbáltam csitítani magamat és egy zen kertre gondoltam, virágokkal, állatokkal, sok-sok-sok corgival. Félmeztelen Kolossal… mi!? FÁNIEL! Nyomd el magad!
- Hát ő… világít és rezeg. Meg hangokat is ad ki. Varázslásra abszolút alkalmatlan és arra is, hogy megverjed vele a húgodat. Tudom, próbáltam - tettem meg beismerő vallomását furcsa grimasszal. Apa is a letört ágak mellett voksolt anno anyának, de ő hajthatatlan volt. Mugli volt, nem szerette a mágiát, de minket a húgommal igen és miattunk segíteni szeretett volna akár ennyivel is. Hülye műanyag pálcákkal.
- Ha így folytatod, veszek neked egy kristálygömböt és egy fejkendőt, mint a jósasszonoyoknak van - odaléptem közvetlenül elé - Aztán jövök hozzád jósoltatni, hogy hány gyerekem lesz, mekkora házam és mikor megyek férjhez! - felpipiskedtem magamat, hogy egész közelről nyújthassam gúnyolódva arcába a nyelvemet. Nem mintha meg akartam volna nyalni, mert nem! Csak érezze már ő is a törődést, ha már miatta a fülemen keresztül kellett füstölögnöm.
- Ó, Kolci! Hát perszeeee - pukedlizett egyet szoknyám két szélét megcsípve és egy alapos utolsó körülnézés után beugrottam a toi-toiba - De büdi van. Remélem, ez a szag nem jön velünk - mormogtam, mire csatlakozott hozzám.
Szemeimet összeszorítva a csip-csip tescora gondoltam, ami valahol bent, a belvárosban volt. Tisztán gondoltam az úticélunkra, de a biztonság kedvéért félénken megfogtam Kolos kezét. Biztos, ami tuti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868497#post868497][b]Radetzky Médi - 2023.10.15. 11:24[/b][/url]

- Nem is kérdés - bólint határozottan. Médi nem titkolta soha, hogy szeretne majd családot ha elég felnőtt lesz hozzá. A következő tízéves tervben ez nem szerepel még, ezért is örül annyira Adél bébijének, legalább lesz kin kiélnie magát. Az összes pénzét furcsa könyvekre és babaruhára fogja elverni.
Miközben a barátnőjét hallgatja, újra meg újra megemelkedik a szemöldöke. Azt eddig is sejtette, hogy Krise-ék házassága nem éppen normális és nyilván nem a szereteten alapul, de hogy Will a tulajdonának tartsa a feleségét, valamint féltékenykedjen a saját testvérére... Ez nem tartozott az alap elképzelésébe. Médi fejében a beszélgetés mélyülésével kezd realizálódni, milyen az ő kapcsolatuk. Habár a Sárkányölőbe nem vették fel, nem lett volna rossz auror. Látja Adél arcán azt a pillanatnyi változást, de a megjátszott könnyedség miatt nem firtatja. Talán jobb erről nem itt beszélni, sőt, nagy valószínűséggel ez olyasmi, amit jobb nem is tudnia. Elviccelődni a házasságon és megtudni egy titkot más, mint beleártania magát egy kapcsolatba, ami csak a felszínen tűnhet normálisnak.
Ezeket tudva egyébként még nagyobb lelkesedéssel hozná össze az új szomszéddal, aki még csak nem is néz ki rosszul, ráadásul kedves is. Mert adott tojást, ugye.
- Azt mondod, felpuffadtál - megvonja a vállát. Az elképzelés egyszerű; gyors kavarás, aztán ráérnek randizni és hoppá, szomszéd úr már nevelheti is a kisfiukat, Médi meg csak a szomszéd lakásba kell, hogy átugorjon babázni.
Ahogy egyre belemélyednek a témákba, úgy a poénkodás is kezd komolyabb hangvételű beszélgetéssé alakulni. Túl sokszor megkapta már, hogy önző és csak magával foglalkozik, ezért a kávéspoharat kocogtatva hallgatja Adélt. Mert persze abba nem gondolt bele, milyen lehet ez neki. Csak abba, milyen jó, mikor az embernek a lábai előtt hevernek az emberek és ehhez a kisujjukat sem kell mozdítaniuk.
- A vélaság is te vagy, szóval szigorúan véve mindenki önmagadért szeret - halvány félmosoly húzódik ajkaira. - De ha ez számít, én csúnyán és szipirtyóság nélkül is szeretnélek - teszi hozzá, mielőtt kiürülnének a poharaik.
- Egy óra múlva állásinterjúra megyek, el kell tartanom a kutyám - az órára pillant, de azt kívánja, bárcsak már túl lennének rajta. - Vagyok olyan hülye, hogy a minisztériumba akarjak visszamenni, hátha sikerül leváltatnom a miniszterünket. Csak formalitás egyébként, három évet töltöttem ott, simán felvesznek. Papa rég berakott volna a bizottságba meg a bírói székbe, ha rajta múlna, szóval Adél... Te véla vagy, én meg Radetzky. Mindketten rácsesztünk, ahogy kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868540#post868540][b]Ardai Kolos - 2023.10.15. 20:32[/b][/url]

Le sem lehetett volna kaparni a vigyort az arcáról, ahogyan élvezettel figyelte egyre vörösödő arcát a lánynak. Vajon tényleg ennyire meleg volt, vagy csak a helyzet hozta ki ezt az időjárásból?
Nem szólt végül egy szót sem, csak elégedetten baktatott Fanni után, ahogyan figyelte azt az aprócska kis füstöt, amit még nem sikerült teljesen elnyomnia. Nem is emlékezett rá, hogy az ő eleme ennyire erőteljes lett volna. Bár őszintén szólva, fogalma sem volt igazán az elemi mágiáról, az alapokat még megtanulta az iskolában, de Fannin és Annie-n kívül mást nem igazán ismert. És hát maradunk annyiban, hogy Fanni sokkkkaaaaal közelebb állt Koloshoz, mint a másik lány.
- Asszem akkor a húgodnak mázlija van. Az erdei bot ha nagyon kicsi vagy, még sétabotnak is jó volt, szóval az a mugli ketyere úgy tűnik, mégiscsak többet tudott - nevetett fel, miközben beérte a sétában túratársát (igen, ez már majdnem egy egéész túrának tűnt). Éppen akkor sikerült felvennie a lépések ritmusát, mikor megérkeztek a kijelölt helyhez. Nem volt túl bizalomgerjesztő a hely, de inkább egy pár másodperces rosszullét, mint egy órás séta a városközpontig.
- Hé, ha jósoltatni szeretnél, annak bizony ára van! Egy ilyen tehetséget nem lehet csak úgy megkapni! - Állt meg egy széles vigyorral az arcán. - De neked lehet, hogy adok némi kedvezményt. A jó kapcsolatunkra hivatkozva... - Akár egy primadonna, emelte fel állát, és nézett le onnan a nyelvét nyújtó lányra, majd egy váratlan mozdulattal hajolt hozzá le és nyomott egy puszit az arcára, hogy azzal a lendülettel kilépjen mellé, és meghajolva, akár egy igazi úriember, nyissa ki előtte a WC ajtaját.
- Csakis a hölgy után! - Meghajolva várta meg, míg Fanni belépett a szűk helyre, majd lépett be egy gyors körbepillantás után ő is, és csukta be maguk mögött az ajtót. Nagyon szűk volt a hely, egészen hozzápréselődött a falhoz, és még így is vigyáznia kellett, hogy hosszú karjaival nehogy megüsse véletlenül Fannit. Bár kicsit úgy érezte magát, mintha egy présgépbe került volna, egyik oldalról a kellemetlen fal, a másik oldalon a biztonságot nyújtó lány.
- Ha igen, veszünk ebben a szuperpiacban illatósítót. - Felsóhajtott és Fanni példáját követve ő is behunyta a szemét. Nem igazán volt biztos benne, pontosan hova is mennek, így egyszerűen csak próbálta kiüríteni az elméjét és bízni a lányban. Kezével rászorított a másikéra, kapaszkodott bele, akár egy mentőövbe. Aztán érezte a húzást és pörgést, és azt a jellegzetes szelet maga körül. Egyre csak szorította Fanni kezét majd hopp. Hirtelen végeszakadt mindennek. Talpuk erőteljesen koppant a talajon, és egy pillanatig Kolos is csukva tartotta a szemét, hogy a szédülés elmúljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868552#post868552][b]Adele Nadia Krise - 2023.10.15. 23:47[/b][/url]

Machay-kúria
- As Magdalena Flaviu -

A lánya az anyósánál van, épp beszámol a terhessége előrehaladásáról és jelenlegi állapotáról. Mindig meglepődik, hogy Adél milyen mély imádattal viseltet Galina iránt, de ilyenkor kifejezetten hasznos. Szembesülnie kellett azzal a szomorú ténnyel, hogy nem lesz ebből válás és abortusz, helyette a lánya már bőven beleélte magát az anyaságba, és legnagyobb pechére Madlen mögé állt. Ezt nehezen nyelte le a büszkesége néhány héttel ez előtt.
Azóta elcsitultak a kedélyek, viszont az a helyzet állt elő, hogy ha már marad minden a régiben, kénytelen elsimítani Williammel is a viszonyukat. Ezért gyűltek össze ma egy családi ebédre, többek között. A tágas nappaliban ott áll a rum és a poharak a kis asztalon, ő maga a kandallónak támaszkodik a szokásos, kedves mosolyától kísérve.
- Örülök, hogy ennyire összecsiszolódtatok a szülői teendőkre való felkészülésben. - Nem mintha nem ő adta volna ki William útját jó néhány hete azzal, hogy legalább egy hasznos dolgot tett: hátha elintézte a kéretlen magzat ügyét. Mint azt a példa mutatja, mégsem végzett jó munkát a veje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868553#post868553][b]William Martin Krise - 2023.10.16. 00:05[/b][/url]

A könyökeit a térdére támaszkodva, a kanapén ülve  bámulja a kitöltött rumokat az asztalon.
A meghívás nem érte teljesen váratlanul. Számított rá, hogy a Machay család idővel megenyhül és ha másért nem, a gyerek láthatásáért cserébe visszaengedik a lányukat a kegyeikbe. Tudja, hogy a fia azelőtt politikai sakkbábuvá vált, hogy először levegőt vett volna, ezzel pedig jelenleg nincs is komolyabb problémája. Magda és Madlen fizeti a számláikat. Joguk van játszmázni a gyerekeikkel és unokáikkal.
Hosszú idő után nyúl a kitöltött rum után. Elméletben nem iszik, de nm hiszi, hogy Adél felvilágosította volna az anyját erről a részletről. Diplomatikus félmosollyal dől hátra a kanapén a pohárral a kezében.
   -  Igen. Már alig várjuk.
A válasza nem hazugság, csak üresen udvarias kijelentés, pont olyasmi, amit Adél elvárna tőle ebben a helyzetben. A felesége személyes sértettsége ide vagy oda, ő is mélyen tisztában lehet vele, hogy szükségük van a családjaikra és a támogatásukra legalább addig, hogy a fiuk megszületik.
   -  Neve még egyelőre nincs, de eddig minden rendben van vele. Fiú, különben - sorolja a felesleges információkat, figyelve a nő arckifejezését, hogy lássa, mi az, ami megtapad és netalán a szívéhez szól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868554#post868554][b]Adele Nadia Krise - 2023.10.16. 03:19[/b][/url]

Machay-kúria
- As Magdalena Flaviu -

El nem tudja képzelni, hogyan tudta végül ez a látszólag gerinctelen férfi behálózni a lányát. Persze, ha őszintén meg akarja válaszolni ezt a kérdést, maga is tudja, hogy Adél ostoba, nem lehetett Williamnek túl nehéz dolga. Egy önállótlan, figyeleméhes, hisztériás kislányt olyan könnyű elcsábítani, mint szűz lányt a bűnbe vinni a megfelelő szavakkal. S lám, csak nem szabadultak meg ettől a bonyolult, angliai családtól. Őszintén nem tudja, örüljön-e vagy bosszankodjon ezen a ponton, de Ilya azt mondta, maradjon hát minden a régiben, ő pedig ne vitatkozott onnantól.
A "fiú" szóra láthatóan kiszélesedik a mosolya, és a buzgó bólintás csak megerősíti, hogy azt hallotta, amit akart.
- Pompás, remek! A névvel igazán ráértek, hiszen annyi tradíciót kell számba venni a te és a mi családunkban is, ami meghosszabbítja a folyamatot. Minden szépen beérik idejében, emiatt ne fájjon a fejetek. - A nyájassága már-már hányingerkeltő. Egy fiú a lehető legkiválóbb hír! Legnagyobb sajnálatára Dominikot és a feleségét nem tudta még szétrobbantani, és mintha a fia megbokrosodott volna, nem érti meg, hogy egy meddő házasság senkinek nem gyümölcsöző. És ő még azt gondolta, Adéllal lesznek igazi gondok, erre Dominikot képtelenség észhez téríteni, hogy váljon végre el attól a semmirekellő lánytól. Az Eszterházy családdal amúgy is nehézkesen értettek szólt, Szilveszter túl progresszív az ízlésüknek. Oda inkább Ilya simulékony modora kellett, mintsem az ő tapogatózó, majd parancsoló stílusa.
- Beszéltetek már róla, mikor jösztök le Hévízre? Rögtön a szülés megkezdődése is teljesen rendben van, már elkezdtük a szobákat előkészíteni. - Magda fejében fel sem merült a gondolata a helyváltoztatásnak, hiszen az egy szem gyermeke az unokáját fogja világra hozni. Hol másutt szülné meg a babát, mint Hévízen, a család ősi fészkében?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868559#post868559][b]William Martin Krise - 2023.10.16. 11:27[/b][/url]

Az incidens előtt - nevezzük így a történteket - nem esett nehezére kettesben maradni az anyósával. Remekül megértették egymást, Magda szinte a tenyerén hordozta, ő pedig élvezte az anyai dédelgetést. A börtönbüntetésével, később pedig Adél szökésével azonban minden megváltozott. Magda, bár kedves és udvarias vele, látja a szemében a hűvös szemrehányást. Cserébe így azonban neki sem kell a falig menni a hízelgéssel.
Elfogadó bólintással és mosollyal nyugtázza a nő pozitív válaszát. Persze, hogy odáig van azért, hogy fiú unokája lesz, pontosan úgy, mint a saját nagyanyja.
Azonban a jó híreket követően, úgy fest, ideje lerombolni valamelyest a nő illúzióit.
   -  Adél nem szeretne idejönni - válaszol a pohara fölött kimért higgadtsággal. - A történtek miatt nem érzi magát itt biztonságban. Anglia és Lengyelország közt vacillál, sőt, a nagynéném is felajánlotta a házukat arra az időre. Szóval igazán kedves, de megoldjuk. Az első hat hetet követően pedig eljöhettek meglátogatni, de addig sem ő, sem én nem akarunk vendégeket.
Ooooh - hogy milyen régen vágyott már erre. Tűzszünet ide vagy oda, senki sem sértegetheti büntetlenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868569#post868569][b]Armand Cedric Felagund - 2023.10.17. 20:44[/b][/url]

Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem ver még hevesen a szíve a rémülettől és hogy nem remegnek a kezei. Valószínűleg fog még szembejönni vele rémálmaiban a pillanat, mikor meglátták a gurkót közeledni, de...
hát mit tud ezzel most kezdeni? Megtörtént és kész. Majd ha már kicsit összefüggőbben tud majd gondolkodni, nyilván eszébe fog ötleni az a felháborodott gondolat, hogy Magyarországon nem jutott elég mana egy védőbűbájra? Elképesztő, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet.
Ez viszont most nem üt tanyát a fejében, helyette, miután már tud nézelődni maga körül - és fel is fogja, amit lát, megpillantja a gyanúsan csendes Zalánt. Vagy franc tudja. Annyira nem gyanús. Ha éppen nem ugrálnák körbe meg kérdezgetnék jól van-e, ha éppen nem gyógyító varázslattal enyhítenének a fájdalmon a karjában - összességében, ha mindezek után nem érezné magát biztonságban, biztos ő is ennyire kuka lenne. Így viszont...
- Hé, Zalán. Képzeld, az kapni fogok autogrammot a Magpies játékosoktól fájdalomdíjként. - Szélesen elvigyorodik, bár a gesztus kicsit kényelmetlen, mert közben még mindig a karjánál matatnak.
- Ha ezt tudom, előbb gurkó elé ugrom - igyekszik elütni a helyzetet egy poénnal, meg némi életet lehelni a levitásba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868705#post868705][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.10.21. 20:12[/b][/url]

Hümmögve félrenéztem, mert volt abban valami, amit Kolos mondott. Még mindig nem értettem, hogy ez a gagyi, műanyag pálca megérte volna azt a pénzt, amit elkértek érte az eladók. Vagy én vagyok túl skót, de nem vennék ilyeneket a leendő gyermekemnek, az Ardai-féle bot tökéletesen jónak tűnt erre a célra. Nem is kell több egy gyereknek. De anyám anno is csak meg akarta venni a szeretetem. Ez az ő sara.
A hoppanáló klotyó láttán elhúztam a szájamat, egyrészt azért, mert reménykedtem egy telefonfülkében, mint hoppanáló pont. Másrészt szűk és büdös. De meleg! Azt szokták mondani, ott a meleg, ahol a büdös. Na, erre tökéletesen illik! Ekkor ugrott be egy újabb dolog, amivel még szívhatom Kolos vérét. Ígértem is hamar neki egy kristálygömböt, egy tarka kendővel mire ő még kikérte magának. Nekem aztán biztos nem lesz drága a jóslása, barim és ingyen megteszi. Meg kell neki. Én is ingyen megasztrológiázom ám bármikor! De csak neki. Ő az, akitől semmit sem sajnáltam soha, még azután sem, hogy szakítottunk anno. Kellemetlen volt utána az órákon, de apa halála hamar kiszakított onnan két évre a diliházba. Az, hogy most megint találkoztunk és olyan a kapcsolatunk, mint az egész szarvihar előtt, ennek jelentenie kellett valamit. Valamit, amit az univerzum akar tőlünk, a csillagainkba van kódolva. Szóval ő volt az a visszatérő férfienergia, akit láttam a születési ábrámban. Csak Ő lehetett.
Pimaszul belemásztam az privát szférájába, ám alig bírtam ki röhögés nélkül, ahogy primadonnaként emelgette magasba az állát. Azonban a következő lépésére nem számítottam. Az a puszi. Úgy megilletődtem tőle, hogy visszazuhantam lábujjhegyről telitalpra és az arcomhoz érve lefagyva néztem ki a fejemből. A fülem már megint gőzölögni. Ó, hogy az a…! Húznom kellett az időt pár percig, csak amíg visszanyertem az arcom eredeti színét és csak utána fogadtam el meghívását a…. mobil WC-be.
Belépés után az orromat megcsapta a toi toi jellegzetes illata, és a gyomrom keringőzve steppelt bennem. Nem elég, hogy szűk volt, még a szaggal is meg kellett birkóznunk - Jó - dünnyögtem Kolos ötlete hallatán. Neki mindig olyan jó ötletei voltak, megbíztam benne és a terveiben.
Még szerencse, hogy vannak esetek, amikor nem tökfőzelék van az agyam helyén, mert még emlékszem a néhány évvel ezelőtti kiruccanásra errefelé, hiába voltam telenyomva nyugtatókkal.
Koloshoz hasonlóan én is éreztem azt a hoppanálással járó fizikai hatásokat, azt a behúzó érzést, a pörgést és az enyhe, pukkanó hang is megütötte a fülem, amikor megjöttünk. Szorítottam is a kezét rendesen, mindig félek hoppanáláskor, tisztában voltam a hátrányaival.
- Ko… Kolos? - szabad kezemmel megdörzsöltem szemeimet picit kábán, majd felnéztem rá, hogy lecsekkolhassam a kondícióját, de még mindig szorítottam a kezét.
- Jaj, ne… ne haragudj. Csak reflexből fogtam meg, ha zavar, mondd meg nyugodtan - elengedtem és próbáltam finoman kihúzni a kezem az övéből, nem akartam, hogy feszengve érezze magát miatta.
- Szerinted megjöttünk? Az Auchannál kellene lennünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868749#post868749][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.10.22. 22:36[/b][/url]

Megpróbálok már messziről kedvesen mosolyogni rá, hogy lássa, itt szeretettel látjuk. És egyébként tényleg, itt mindenkit szeretettel látunk, jöjjön hozzánk bármilyen okból. Ez nem azért van így, mert muszáj, hanem valahogy sajnos, vagy nem sajnos, de mind ilyen fura emberek vagyunk. Kicsit szomorú, hogy ez manapság már fura dolognak számít.
- Szia! Gyere csak beljebb bátran, senki nem harap. - Megpróbálok könnyeden mosolyogni rá, hogy érezze, ez egy otthonos hely, nem kell félnie. - Könnyen idetaláltál? - Ezzel néhányaknak szokott problémájuk lenni, mert azért egy ekkora farmot nem lehet a város közepén felépíteni, és így egy picike falu határában nem feltétlenül van szem előtt. Sőt, általában elmondható, hogy a legkevésbé van szem előtt.
- Az biztos. Na nem minden nap ilyen - nevetem el magam végre. Ennyi állat között azért nehéz azt állítani, hogy ez egy nyugodt hely. Pláne, ha a két húgom beindul. De értem hogy a városi nyüzsgéshez szokott emberek számára miért tűnik ez a béke szigetének. Nincsenek rohanó emberek, mindenhol autók, szemét és rossz levegő.
- Kevés olyan ember van, aki ne szeretne ilyen helyen élni. Gondolj bele, minden nap aranyos állatokkal vagy körülvéve, a jó levegőn, gyönyörű tájon. Kell ennél több? - Nekem ugyan nem. Persze, egyrészről tudom, hogy ez van akinek kevés. Másrészről azt is, hogy azért ezekkel az állatokkal baj is van ám. Etetni, takarítani kell őket, és minden nap foglalkozni velük. Vagy azért, hogy elősegítsük a szocializációjukat és végre beilleszkedjenek a közösségbe, vagy azért, hogy alkalmasak legyen terápiás állatnak. Nem olyan egyszerű, mint az látszik. - Kérsz egy kávét? Vagy esetleg egy teát? Nekem muszáj innom egyet és szívesen készítek neked is valamit. Addig esetleg felteheted az előzetes kérdéseidet, ha vannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868881#post868881][b]Marina Darik - 2023.10.27. 23:20[/b][/url]

#mindjártvége
#nemakarokbúcsúzni
#denmark?
#LostBoi

Marina Darik életében először nem tudta mi lesz. Mármint ez így nem teljesen igaz. Sokszor sodródott csak az árral, vagy éppen hagyta, hogy a pillanat szülje a hirtelen döntéseket. De mindig volt egy nagyobb történet, amibe bele tudta helyezni az életét. És most csak azt tudta, hogy vissza kell mennie, és maga mögött hagynia az eddigi életét. Szóval úgy birkózott meg ezzel a helyzettel, mint a legtöbb korabeli tette volna: ignorálta.
- .... Ádám imádta ezt a filmet. És most csinálnak belőle egy új videójátékot. Tudod ez az a cucc, amiről beszéltem neked, azon a beöltözős parádén találkoztam vele. Az egyik srác hagyta is, hogy kipróbáljam azt a sok gombos irányítót. Na ez is arra lesz kitalálva, de képzeld el, hogy ez most valami új technológiával készül, ami... - magyarázott a barna a medence szélén könyökölve, lábai béka mód kalapáltak a vízben izgatottságában. Pedig ez is egyike azoknak a dolgoknak, amiket el kell, hogy felejtsen, ha hazaköltözik.
- Nem tudom. Furcsa - vágott egy grimaszt a kérdés hallatán. - Miért, te hogy érzed magad miatta? - kérdezett vissza magához képest egészen korán. Igazából hiányzott neki. Még akkor is, ha ez magával vonzaná azt a sok hülyeséget, amik évek óta az évnyitóval jártak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868883#post868883][b]Reiner Kende - 2023.10.27. 23:50[/b][/url]

Bólogat pontosan úgy ahogyan már éveken át megtanulta azt, amikor Mae darálja a szavakat. Kívülről úgy tűnhet nem is figyel, pedig Kende mindig kiszűri Marina Darik szóáradatának lényegét. Ezért lepődik meg, amikor elég szűkszavú válasz érkezik. Hahh. Meglepi? Tényleg? Egy pillanat és kettő... nem, valójában nem lepi meg. Ismeri már.
- Én is furcsán. Hiányzik, de nem is - abbahagyja a víz buzerálását és jobban Mae felé fordul. - Asszem azért hiányzik, mert már megszoktam, tudod. Az, hogy többször nem megyünk a Bagolykőbe meg egyenesen ijesztő - beszél róla, hátha azzal kicsit segít Maenek is. Ott ismerte meg őt, Mihailt, Móricot, Rókát és a többieket. Az, hogy bármelyiküktől is elbúcsúzzon eszébe se jut, mert nem meghalni fog, csak vége a sulinak, de mégis az volt a hely ami összekötötte őket. - Közben meg várom, hogy végre csináljak valami újat. Full fókuszban tolhatom azt, amit igazán szeretnék pedig Brigitta és Károly mellett ezt sose hittem, hogy összejön. Erre pont az elemem miatt mégis, már ha bejegyzenek, ja meg ha sikerül kecót találnom a svédeknél - számolja az ujjain a buktatókat, majd kínjában nevetve megvonja a vállát. - Kitti már kint van, beköltözött addig a suliba amíg utána nem megyek - sztorizik, mert az sem volt egy rossz kör. Hónapokig tartó viták mentek le a Reiner birtokon mire végre sikerült Kendének - és legnagyobb meglepetésére Reiner nagyinak - megértetni a szüleivel, hogy Kittit magával viszi a skandikhoz.
Azt is pontosan tudja, hogy nem volt egyedül nyakig a szívásban ha szülőkről van szó. Nála is keresztbe húzhatnak minden tervet, ha beközli Zámbori, hogy Kende nem lesz bejegyzett hydromágus. Akkor nagy a gáz. De a Szösztalicskánál azt se tudja van-e bármilyen kompromisszum otthon. És nem is igazán akar rákérdezni, ha a dán nem szeretne róla dumálni.
- Szóval... videójákok, mi? - szemöldökét mozgatva biccent Mae felé, majd ujjait mozgatva küld pár buborékot a lány irányába, hátha kicsit feldobja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868884#post868884][b]Marina Darik - 2023.10.28. 00:12[/b][/url]

#mindjártvége
#nemakarokbúcsúzni
#denmark?
#LostBoi

Nem akart róla beszélni. Az összes szőr felállt a karján, ahogy Kende ezzel szemben mégis elkezdett róla beszélni. Ujjával kirajtolta a medence szélének mintáját. Egyszer, kétszer, háromszor... csak hallgatta némán, ahogy Kende olyan dolgokat mesél, aminek egyszerre nagyon örül, és utálja. Mert ő nincsen benne a tervekben. Imádja, hogy Kende ekkora magabiztosságra tett szert, és hogy sikerült Kittit is kijuttatnia. Mindig is ezt akarta, és most úgy tűnt minden álma teljesül. Csak éppenséggel a barna már nem volt közte, mert neki férjhez kell mennie. Míg neki eddig volt szabad az élet, most éppen az ő kalickája zárul össze apróra.
Századszorra is végigfutott az ujja a mintán, amely képes volt annyira lekötni a figyelmét, hogy a krokodilkönnyek ne törjenek utat maguknak. Ám a buborék kizökkentette a koncentrációjából, és csak hamar eltört a mécses.
- Én nem... én nem akarok hazamenni - döntötte tenyerébe orcáját, hogy Kende ne is lássa a könnyeit. Látta már sírni, de ez most más volt. Örülnie kellett volna a barátjának. Ahogy ő is mindig tette vele, amikor fordítva volt. Rossz barát volt. És rossz gyerek, mert ez volt az egyezség. Elvégzi az iskolát, és hazamegy. - Ott nem lesznek videójátékok, nem lesz semmi mugli, és legfőképpen nem leszel ott - szűrődött ki bőrén keresztül a rázkódó sírással kísérelt magyarázat. Igazán próbálta visszafogni magát, de tényleg. De nem ment tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=869003#post869003][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.02. 21:37[/b][/url]

Will
- Machay-klinika, az Estherrel való találkozás után -

Úgy három órája hozta be az anyja a klinikára, ahol rögtön privát szobát kapott és egy elsőkörös kivizsgálást. A stressz a vérnyomása megemelkedését eredményezte, de azóta lenyomták sikeresen, az anyja pedig kivételesen anyához méltóan szinte őrt áll az ágya mellett. Most is csak annyi időre mozdult el, hogy igyon egy kávét. No ne essünk tévedésbe, itt a hangsúly még mindig főleg a babán és annak egészségén van, így amint kiderült, hogy azzal semmi gond nem lesz, mindjárt rózsásabban látta Magda is a világot. Már az érkezéskor értesítette mind Madlent, mind Willt smsben, hogy Adél a klinikán van és épp kivizsgálják, így ha bármelyikük úgy dönt, hogy meglátogatja a lányt idebent, akkor a recepción felengedik őket.
Adél maga félálomból kezd ébredezni még eléggé nyomott kedélyállapotban, de mindent összevetve már jobb bőrben van, mint három órával ez előtt. Nehézkesen ugyan, de végül felhúzódzkodik az ágyban és a visszatérő Magda segítségével több párna kerül a háta mögé, hogy kényelmesen üljön, valamint egy pohár víz a kezébe. Őszintén, fogalma sincs, mihez kezdjen ezzel az egésszel, de az émelygés még így is rájön egy-egy tizedmásodpercre, ha eszébe jut mindaz, amit a mai napon megtudott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=869004#post869004][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 21:39[/b][/url]

Az út rövid, kellemetlen, de semmiképp sem említésre méltó. A bejelentkezésnél régi ismerősként üdvözlik már, amíg pedig a recepciós boszorkány kikeresi a felesége szobáját, ő súlytalanul elbeszélget vele, mint mindig. Minden rendben van vele, most épp alszik, olvassa fel a lány a gyógyító által hagyott jegyzetet, továbbá, hogy az édesanyja is vele van, de bármikor felmehet hozzá. Az utóbbi hír valamelyest borongósabbá teszi a hangulatát, hiszen ma semmire sem vágyott kevésbé, mint Magdával találkozni. Ám, ha minden a terve szerint marad, úgysem maradnak sokáig. Ha a lánynak tényleg semmi baja, akkor hazaviszi. Ha pedig, és ez sem lenne sokkoló fordulat, mondjuk vajúdni kezdene, akkor Angliában a helye.

Számára a gyerekszületés természetes és ritka alkalmaktól eltekintve, nem sürgető affér. Így higgadtan ballag végig a két évvel ezelőtt ismerőssé vált folyosón, hogy megkeresse a kórtermet, aminek a számát odalenn megkapta. Megfordul a fejében ugyan, hogy talán elvárnák tőle, hogy borostásan, kávéfoltos ingben, riadtan és karikás szemekkel tépje fel az ajtót, hogy aztán remegő hangon tudakolja meg, hogy minden rendben van-e Adéllal és a fiával. Ez a viselkedés azonban amellett, hogy szánni való, úgy érzi, csak tovább feszítené a lány eleve labilis idegeit.
Az ajtó üvegén behúzott, fehér függöny gondoskodik a benn fekvő nyugalmáról. Halkan nyit be, először az anyósa tarkóján akad meg a szeme, aztán a takarók és párnák tengerében fekvő lány arcán.
   -  Szia... sztok. Mi a helyzet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=869005#post869005][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.02. 21:39[/b][/url]

Magda a szokásos sugárzó mosolyát használja most már jó néhány hónapja ismét, ha találkozik a vejével. A csicsergős üdvözlés után meglapogatja Will vállát és elköszön egy időre azzal, hogy Ilyával kell beszélnie, ez által hagyja a nehéz csendet megtelepedni a fiatalok között.
Ő maga láthatóan sápadt, mi több, nem néz Will szemébe, hanem következetesen félre, az éjjeliszekrény irányába.
- Nincs semmi különös, csak felment a vérnyomásom. - Dehogy nincs, szeretne kikelni magából, de épp hogy megnyugodott, megnyugtatták és nem volna túl célszerű visszakerülni a zaklatott állapotába. Így hát hirtelen nem is tudja, mit mondjon… vagy de, egyvalamit biztos tud.
- Jártam a nagyanyádnál. Nem lesz ház. - Egyelőre még készül lélekben, hogy most egy olyan beszélgetés következik, amit lehetőleg sosem akarna megejteni, mert nem biztos, hogy nem az üvöltésével fogja megkoronázni. Abban sem biztos, hogy egy helyiségben akar tartózkodni most Willel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=869006#post869006][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 21:40[/b][/url]

Fogadja és viszonozza Magda kétszínűen kedves gesztusát. Átkozott kígyó. Szerencsére azonban egy gyors vállveregetést és pár bátorító szót követően a nő előzékenyen magukra hagyja őket, ő pedig az ajtó csukódásával egyidőben letörheti az arcáról a diplomatikus mosolyt.
   - És a nagyanyám idegesített így fel?
Csodálkozva kérdez vissza, bár… bár tagadna, ha azt mondaná, hogy Madlen nem irritálta nem egyszer hiperventillációig. Közelebb sétál az ágyhoz és annak távolabbi támlájáról leveszi a fehér, csiptetős mappát, amibe Adél adatait gyűjtötték. Belelapoz, ahogy leül a lány mellé a takaróra.
   -  Mert mi van a házzal? Milyen házzal? - Teszi hozzá szórakozottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=869007#post869007][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.02. 21:40[/b][/url]

Ösztönösen húzza arrébb a lábát valami undorral vegyes haraggal a lelkében, és ehhez elég pusztán közelebb tudnia Willt a kelleténél. Sajnos nincs abban a mobilis állapotban, hogy arrébb másszon olyan könnyedén, vagy egyenesen le az ágyról, az inkább egy pingvin gurulására hasonlítana most.
Will szavait követően beáll a csend közöttük, és valószínűleg a férjének nem fog feltűnni egy kis ideig, hogy csak nekiveselkedik, kinyitja a száját, de hang az csak sokadik próbálkozásra jön ki a torkán, mert megint megrohanták a délelőtt emlékei.
- A szüleid háza. -  De igazán nem is ez a lényeg. A szája széle szinte gyermeki módon remeg meg, mint aki tényleg mindjárt elbőgi magát.
- Will… Beszéltem Nate-tel… Nem akarsz nekem elmondani néhány dolgot? Amiről… tudnom kellene? -