Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Talán mindent sikerült összepakolnom. Talán. Elég nagy utazásra adtam a fejemet és elég ciki lenne, ha pont a helyszínen derülne ki, hogy hiányzik ez vagy az. Mindenesetre fogalmam sincs mi az a plusz dolog, ami még jól fog jönni Afrikában, bár a tökéletes ember társaságában mehetek, aki már ebben szerencsére tapasztalt volt. Nem félek így.
Az anyósülésen böngésztem egy megbűvölt térképet, amit még diákként vettem. Tudoooom, van neki menci iránytűje meg mindene, de szerettem volna hozni magammal valamit én is, ne legyek annyira haszontalan.
- Kolos, mindenünk megvan? Lassan beérünk Gyulára, ott szerintem tudunk még venni ezt-azt - emeltem meg a térképet -természetesen- fejjel lefelé, úgy vizsgálgattam még pár pillanat erejéig.
- Ja, mindjárt Gyula! - villantottam széles mosolyt a fiúra, hátha kicsit megnevettethetem kelekótya viselkedésemmel. Éreztem rajta egyfajta frusztráltságot, már akkor is, amikor újra összehozott minket a sors. Nem, nem a sörénye, bár az is durva volt! Ha még többet lóghatok vele, nem fogom hagyni így elkanászodni neki.
Vállam fölött hátra pillantva láttam, ahogy Sparkle előkelő léptekkel cammogott felénk s ölembe ugorva kényelmesen elfeküdt. Így van, a szolgája voltam, viszont Sushit Denisnél kellett hagyjam. Túl kicsi még egy ekkora útra, Dönciről meg tudom, vigyáz rá.
- Jaj, én úúúúúúgy izgulooook! Sosem jártam még külföldön! Mi van, ha furán fognak rám nézni? Ha ufónak hisznek, mint néhány hete a suliban? Azt meséltem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865327#post865327][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.07.12. 15:59[/b][/url]

Talán mindent sikerült összepakolnom. Talán. Elég nagy utazásra adtam a fejemet és elég ciki lenne, ha pont a helyszínen derülne ki, hogy hiányzik ez vagy az. Mindenesetre fogalmam sincs mi az a plusz dolog, ami még jól fog jönni Afrikában, bár a tökéletes ember társaságában mehetek, aki már ebben szerencsére tapasztalt volt. Nem félek így.
Az anyósülésen böngésztem egy megbűvölt térképet, amit még diákként vettem. Tudoooom, van neki menci iránytűje meg mindene, de szerettem volna hozni magammal valamit én is, ne legyek annyira haszontalan.
- Kolos, mindenünk megvan? Lassan beérünk Gyulára, ott szerintem tudunk még venni ezt-azt - emeltem meg a térképet -természetesen- fejjel lefelé, úgy vizsgálgattam még pár pillanat erejéig.
- Ja, mindjárt Gyula! - villantottam széles mosolyt a fiúra, hátha kicsit megnevettethetem kelekótya viselkedésemmel. Éreztem rajta egyfajta frusztráltságot, már akkor is, amikor újra összehozott minket a sors. Nem, nem a sörénye, bár az is durva volt! Ha még többet lóghatok vele, nem fogom hagyni így elkanászodni neki.
Vállam fölött hátra pillantva láttam, ahogy Sparkle előkelő léptekkel cammogott felénk s ölembe ugorva kényelmesen elfeküdt. Így van, a szolgája voltam, viszont Sushit Denisnél kellett hagyjam. Túl kicsi még egy ekkora útra, Dönciről meg tudom, vigyáz rá.
- Jaj, én úúúúúúgy izgulooook! Sosem jártam még külföldön! Mi van, ha furán fognak rám nézni? Ha ufónak hisznek, mint néhány hete a suliban? Azt meséltem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865575#post865575][b]Ardai Kolos - 2023.07.19. 14:35[/b][/url]

A felhők elrejtették őket, így még csak nem is kellett volna bekapcsolnia az álcázó gombot. Az összecsomagolt kis házikó az ülés alatt, pihent a legközelebbi állomásukig, bármeddig is jutnak az út során. El fog tartani pár napig, mire a lakóval eljutnak Etiópiáig. Egy kicsit vágyott vissza. Arra a nyugalomra, ami az utazása végén rá talált. szeretett volna találkozni a törzzsel, akik szomszédságában élt egy ideig. közben pedig félt attól, hogy a nagyapja emlékei is vissza-visszacsordogálnak majd. Ezért is örült annyira, hogy Fanni elkísérte. Hogy van mellette valaki, aki egyenesben tartja majd.
- Gyula? Tutira? - vigyorgott rá az anyósülésen ülő lányra, majd belelesett a kezében tartott térképbe. Még kész szerencse, hogy a levegőben nem kell sávot tartania. - Ha fejjel lefele is ilyen jól tájékozódsz, nem is kellene nekünk az iránytű - sandított vissza egy félmosollyal az arcán Fannira.
Szaffi kettejük közt, az ülésen csavarta össze magát bagel formába, és szundított, fel sem nézve Sparkle megérkezésére.
- Készülj fel, hogy meg fognak bámulni. Jójó, nem csak azért, mert velem vagy... - nevetett fel a saját béna viccén, miközben megragadta a másik kezével is a kormányt, hogy kikerüljön egy csapat madarat előttük. - De mások vagyunk nekik. Meg ők is mások nekünk. Már csak a bőrszínünk is akár... - Egészen elgondolkodott azon, vajon ők hogyan látták Kolost, mikor először érkezett a törzshöz élelemért fohászkodva. Arra emlékszik, először kissé bizalmatlankodva nyújtottak felé egy kalabashban mért kávét, aztán kíváncsian invitálták be a kunyhóikba.
- Várj, mit mondtál? Még sosem jártál külföldön? Egyáltalán nem? - fordult Fanni felé, mire eljutottak a tudatáig a szavai, és nagy szemekkel meredt rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865687#post865687][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.07.25. 22:59[/b][/url]

Hiába a sok eltöltött év a mágusok világában, a mai napig elbűvölnek ezek a repülő járgányok. Annyira menő, ahogy a madarakkal együtt szálltunk és nem kellett azon aggódni, hogy mikor kell váltani, vagy a muglik által használt KRESZ szerint helyesen közlekedni. Bruh.
- Tutiiii - csücsörítve koncentráltam a rajzolt magyarországra, majd drámai sóhajjal dobtam is hátra. Nekem ez nem ment!
- Ó Kolos, ha tudnád - színészeket megszégyenítve túrtam bele színes tincseimbe - Az egyenes úton IS eltévedek, eddig csakis miattad jutottunk el! Én csak énekeltem és duruzsoltam neked, hogy szórakoztassalak - bazsalyogtam rá vissza boldogan, így reagálva mosolygós vonásaira. Szaffi bundáján finoman végighúztam a kezemet, majd hagytam, hogy Sparky az ölembe bújhasson, hisz a térkép már nem akadalyozta fizikailag.
- Erre valahol számítottam, de téged úgyis ismernek már, ha ugyanoda megyünk persze, ahol voltál… engem maximum a hajam miatt fognak megbámulni. Sz'al nem félek! - ráztam meg a hajamat neki, ahogy  szavait  hallgatva emésztettem azok jelentését.
- A-a, soha - feleltem röviden, míg vállaimat vonogattam kócosan. Döbbenete láttán elkerekedtek az én szemeim, nem értettem, mi olyan fura ezen.
- Tu-tudod, a Bagolykő előtt anya egyedül nevelt és nem volt pénzünk külföldre utazni, aztán a suli miatt nem jutottam ki, utána jött a két éves elzárás és az utána tartó visszaszokás… Most meg itt vagyok. Szóval, érezzed magadat megtisztelve, KolosKA, hogy elveheted a szüzességemet vagy hogy mondjam… Na, érted te! - olyan fura volt így ezt elmondani. Ugyan meséltem már neki az elmúlt évekről nagyvonalakban, de sok dolgot mégis kihagytam belőle. Ha egyszer megint olyan közel érezhetem magam hozzá, mint amikor temetőt futottunk, lehet elmondom neki. Ennyivel tartozok, de addig nem akarom a hülyeségeimmel fárasztani, van elég baja úgyis.
- Na és te? Afrikán kívül merre voltál még? Milyen volt? Tényleg UFO a legtöbb külföldi? Elvileeeeeg, a lengyelek a bundáskenyeret lekvárral eszik. Mi ez, ha nem UFO dolog?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=866677#post866677][b]Ardai Kolos - 2023.09.05. 19:18[/b][/url]

- És még rádiót sem kellett kapcsolnom - nevetett fel a lány szavaira, ahogyan a szórakoztatásáról beszélt. Való igaz, hogy szívesebben hallgatta őt, mint a rádióban egyhangúan szövegelő embert, megszakítva olykor némi savanyú zenével. Bezzeg azok az afrikai dalok! Csupa élet, csupa energia és öröm!
- Imádni fognak. Lehet befonják mad a hajad ilyen tincsekbe, meg kifestik az arcodat. Van ez a fehér pontos mintájuk, ha épp lesz náluk festék, biztos tartanak majd valami ünnepség-szerséget. Szerintem tetszene neked is - széles vigyor jelent meg az arcán, ahogyan elképzelte Fannit az öregek mellett, akik éppen a fehér pöttyöket kenik fel szép sormintában a homlokára, közben pedig gyerekek készítik el a hozzá illő fonatokat. - Mondjuk Sparkle azok után nem biztos, hogy felismer, de majd valahogy bejutunk a lakóba is - vont vállat könnyedén és éppen csak rásandított Fannira és az ölében gubbasztó állatra.
Kissé döbbenten hallgatta, ahogyan elmeséli, miért nem járt még sosem külföldön. Nem a tény, hogy sosem hagyta el az országhatárt, inkább az taglózta le, hogy mennyire sok mindent nem tud még mindg Fanniról. Pedig annyira szívesen hallgatná, min ment keresztül. Ha ott lett volna mellette, talán segíthetett volna neki. De persze neki megint magára koncentrálva elviharzott a messzességbe, mintha senki más nem lenne a világon. Pedig Fanni ott volt neki, amikor csak szükség volt rá, igazán megtehette volna ő is ezt érte...
- Készülj fel, Kasza Fanni, mert olyan Ardai utazásban lesz részed, hogy ezt az elsőt életed végéig emlegetni fogod! - Nem akarta elrontani borús gondolataival a hangulatot, így felvette a jól megszokott, könnyed stílust. Vigyorgott, miközben néha rásandított az iránytre, hogy tartják-e a célt. Az égen nehéz volt tájékozódni, pláne ha közben átmennek egy-két bolyhos felhőn. Olyankor még az ablaktörlőt is be kellett kapcsolnia.
- Bundáskenyeret lekvárral - olyan hangosan nevetett a feltételezésre, hogy még Szaffi is felnézett egy pillanatra, hogy aztán lustán konstatálja, megőrült a gazdája. - Hát ezek a lengyelek tényleg csakis UFÓk lehetnek! - Kicsit lejjebb ereszkedett, le éppen a felhők alá, miközben még mindig nevetett a feltételezésen. - Ha hiszed, ha nem, a nagy utazás előtt csak egy-két környező országban voltunk anyáékkal kirándulni. Pedig mindig világot akartam látni, főleg azokat a helyeket, amikről Nagyapa mesélt. Ő bejárta az egész világot. De legalábbis Európát tutira. - Sokat változott az évek alatt, hogyan érzett, mikor szóba jött a Nagyapja. Kissé belesajdult még mindig a szíve, de már tudott róla beszélni.
- Hahh, odanézz, igazad volt! Asszem az ott Gyula! - mutatott ki az ablakon. Valahol tőlük jobbra a messzességben elkezdett kirajzolódni egy város körvonalai. - Egy utolsó nagy bevásárlás?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=866870#post866870][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.09.10. 01:19[/b][/url]

Büszke mosoly ült ki az arcomra, nem kapcsolta be a rádiót, hát azért ez már valami! Nem vagyok uncsiii!
- Úú, komolyaaan?! Téged is kifestettek? Ez nagyon menőn hangzik, már most vá~rom! - daloltam, s elképzelem, ahogy törökülésben egy szőnyeg-izén ülök, míg az asszonyok festik az arcom és cuki kislányok a hajamat fonják. Aztán pedig a tűz körül táncolunk egy nagy családként.
A tigrisre pillantottam neve hallatán. Ugyan vén csont volt már, de még a mai napig olyan fürge és élettel teli, mint amikor megkaptam Olive nénitől. Szerencsésnek mondhatom magamat, amiért a maga mufurc természetével szebbé teszi a napjaimat, ezt senki nem veheti el tőle. Borzasztóan lojális és tudom, ő hű társam lesz továbbra is, amíg csak él. Persze, a beszélgetés ezután kicsit komolyabbra fordult míg elárultam neki, miért nem jártam még külföldön. Nem, nem akartam elrontani a hangulatot, de joga volt tudni. Meg… nem is volt nagy ügy igazából. Az élet így alakult számomra.
- Szóval azt mondod, hogy felejthetetlenné teszed? - vontam fel a szemöldökömet egy huncut mosollyal az arcomon, kicsit közelebb hajolva hozzá odasúgtam félhangosan
- Hiszi a piszi, KolosKA!
Na, azok a furi lengyelek…
- UGYE? - kezdtem én is bele a hisztérikus nevetésbe - Hogy lehet bundáskenyeret lekvárral enni? Nemáááár - fogtam a fejemet, fogtam Sparkle-ét, Szaffiét és Kolosét is. Végül visszaültem a fenekemre, hiszen már a nem létező olasz vérem jött ki és egyre csak a “Mamma Mia” kifejezést mondogattam mutogatva hitetlenkedve, amíg nem váltottunk témát. Láttam ám az orra alatt meghúzódó mimikát. Láttam minden rezzenését és nem mintha végig őt bámulnám - mert nem! -, de szerettem volna, ha ez a jókedv megmarad a lehető legtovább. ELÉG A SZÉDELGÉSBŐL!
- Ú, azért egész Európa se semmi, már ne haragudj! De tudod mit? Járjuk be a világot! Majd tanít helyettem, aki akar, de én szeretnék világot látni és ha szeretnéd, elmegyek veled! Leszek a rádiód és majd mondom a híreket ilyen monoton rádiós néni hangon, meg-meg-meg énekelek, leszek a Lákátos Britnid vagy az olaszos Katy Perryd! De ha kell, hörgök is, mint a metálos faszagyerekek. Csak ahhoz legóba kell lépjek. Van legód? Majd Gyulán veszünk! - borzasztóan széles vigyorral villantottam meg neki fogaimat, tényleg szerettem szórakoztatni, igazából ehhez értettem a legjobban: az emberek szórakoztatásához.
- Úúúúúú, igeeeeen! - tapadtam hamar az ablakra és néztem lefelé, bár nem sokat láttam, de kétségtelen, hogy Gyula volt lassan alattunk, hát Kolos mondta. Én magamnak maximum akkor hiszem el, ha látom a város tábláját.
- Igeeen, amit csak lehet még megveszünk - bólogattam nagyokat, fejben pedig próbáltam pörgetni a szükséges dolgokat, amiket nem tettem be.
- Figyelem-figyelem kedves utasaink! Gyula határait lassan megközelítjük, kérem kapcsolják be biztonsági öveiket és készüljenek fel a landolásra. Köszönjük, hogy az ArdaiÉsKasza légitársaságot választották! Hehe - nem mondom, hogy izgatott voltam, de hazudnék, ha azt mondanám, nem.
- Voltál már mugli szupermarketben? Csak szólok, ha furán öltözött alakokat látsz… csak ne bámuld őket. Nem szeretik - gondoltam itt a köntös-papucs kombós anyukákra vagy a fecskés-trikós bácsikra és a hasonló…. jelenségekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=867537#post867537][b]Ardai Kolos - 2023.09.27. 15:33[/b][/url]

Azzal a tipikus félmosolyával sandított Fannira. Emlékezetessé? Ohohohóó, de még mennyire! Ilyen utazást biztosan nem fog elfelejteni. Azt persze majd meglátjuk jó vagy rossz értelemben…
- Hé, mi ez a Koloskázás? – Kihúzta magát és így egészen a közel hajoló lány fölé magasodott. Olyan széles vigyort ejtett meg, ami már majdnem ijesztő is lehetett volna, talán egészen Jokeres, ha nem neveti el magát, és kapja vissza a tekintetét a felhőkre. Hiába, meg kellene bűvölni a kormányt, hogy tartsa az irányt, ez így nagyon fárasztó…
A nagy vetélkedésben kissé elkanyarodtak Gyulától, és már csak az oldalsó ablak sarkában látta a város kirajzolódó körvonalait, úgyhogy egy nagy kanyarintással szépen visszakormányozta irányba a járgányt, majd óvatosan elkezdett ereszkedni. Ellenőrízte, hogy a láthatatlansági bűbáj még mindig tart-e, miközben vigyorogva hallgatta, ahogyan Fanni előadja a legújabb tutibefutó biznisz ötletét.
- Ha te is otthagyod a tanítást, hát hogy fognak tudni a kölykök majd eltájékozódni, ha ők akarnak utazni? Na? Bár ha lenne normálisan állásom, és nem csak itt életművészkednék, még talán felvennélek hivatásos rádiósomnak is. Kérném tőled állandóan a parti mixet. – Egészen belejött a fantáziálgatásokba, már komolyan elképzelte, ahogyan ők ketten szépen nyakukba veszik a világot és nekiállnak az ismeretlennek. Csupán ketten, az egész világ ellen, félelem nélkül.
A város szélén egy erdősáv mögé parkolt, ahol a muglikat nem zavarja az ilyen járgány. Sóhajtott egyet és jól kinyújtózkodott, miközben Szaffi is ugyanezt csinálta csak macskásabban.
- Na végre! – fújta ki a levegőt, miközben a titkos kar felé nyúlt. Egy kis húzás és a ház el is kezdte már magát kicsomagolni az ülés alól. A volán rész is kezdett szépen átalakulni nappalivá, és a szobák is kezdték egyre jobban felfújni magukat, amíg ki nem tudtak nyújtózkodni, pont úgy, mint az utasaik.
- Bocs, csak hátra kell ugranom pár galleonért. Ja várj! Mi? Mugliboltba megyünk? – Nem várt fordulat volt ez a kalandjukban. Persze amíg mindenfelé járt a Közel-Keleten, sok mugli-környéken megfordult, pláne az elején, mikor kerülte a mágia minden formáját, de abba sosem gondolt bele, hogy Magyarországon, azon belül is, Gyulán fog bevásárolni egy nem mágikus városrészen. – Akkor még csak nem is hoppanálhatunk a bolthoz? De hát a város messze vaaan! - Olyan elhűlten nézett rá Fannira, mintha azt mondta volna, hogy egészen Etiópiáig kell elgyalogolniuk. Hiába, az elmúlt időben kissé megpihent a kényelmes életben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868407#post868407][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.10.12. 01:52[/b][/url]

Kolos kérdésére csak szemtelenül nyújtottam ki a nyelvemet, fittyethányva arra, hogy épp fölém magasodott azzal az eszelős mosolyával. Igazából mindig is fölém magasodott, csak a legtöbbször azért, mert ő oooolyan magas én meg… én meg nem.
Beszéd közben észre sem vettem, hogy majdnem elkerültük Gyulát, csak a kanyarra lettem figyelmes, mire az ölemben pihenő Sparkle hátára kaptam, hogy stabilan ott tarthassam a lényt, mellé egy Wiiiii~ hangot kiadva.
- Majd lesz újabb, jobb! - feleltem vidám könnyedséggel. Tényleg nem tartottam magamat jó oktatónak, de Kakasi tanárnő azt mondta, szívesen segít dolgozni a tanári attitűdöm javításán, szóval…. ja. Biztos lesz hatása - Mi lenne, ha a kastély egyik gyógyítója lennél? Imádnának a kölykök! Fiatal vagy, jóképű és baromira jó fej! - duruzsoltam, akárcsak egy vállán ülő kisördög. Teljesen szándékosan bókolva is emellett, hátha egója hízlalásán keresztül jobban motiválhatom.
Furcsán szemléltem a parkolásra kijelölt helyszínt. Valahogy nagyon nem a belvárosban voltunk, de még a kertvárostól is messze. Legalább muglimentes volt, ez azért pozitív. Ám figyelmemet nem is az erdős terület, hanem a lakókocsi mágiája kötötte le jobban.
- Jajjj mááár! - egyik karjába két kézzel belekapaszkodva öleltem át, emellett elővéve a lehető legártatlanabb tekintetemet vállára hajtottam a fejemet is, onnan néztem fel rá.
- Szerintem olyan murisok, ahogy mágia nélkül próbálnak élni. De igazad van, biztonságosabb nem bolygatni a muglikat és a fura ketyeréiket - Kolos szabadon engedése után nyöszörögve nyújtóztam már kis hátizsákkal a hátamon, amit az előbb csaptam fel.
- Akkor futás azokért a galleonokért, Kolos...ka! - mutató ujjammal megböktem finoman az orra hegyét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868432#post868432][b]Ardai Kolos - 2023.10.13. 13:14[/b][/url]

Felnevetett a gyógyítói ötletre. Mikor még Tánya is ott volt, megfordult a fejében neki is, de sosem fejezte be végül az egyetemet. Lelépett, mielőtt még letette volna a vizsgáját, pedig már csak egy éve maradt volna hátra. Hiába van már tapasztalata Afrikából, meg egyéni főzetei, egyik ispotályba sem vehetik fel papír nélkül. Megy egyébként is...
- És minden diák gurkó alá szaladna, csakhogy odakerüljön a gyengélkedőre az én gondos kezeim alá? - vigyorgott szélesen Fannira, miközben letette a járgányt a földre. - Nem vállalnám a kockázatot ennyi csonttérést... - Drámaian felsóhajtott és a hajába túrt, majd azzal a tipikus sármos mosolyával fordult Fanni felé, csakhogy bizonyítsa, mennyire ellenállhatatlan lenne még a legújabb diákok számára is.
Nem, nem a muglikkal volt problémája, inkább a beilleszkedéssel. Szerette a mágiát, a csontjáan volt, és életének minden pillanatában ott volt neki, amikor akarta. Az, hogy ne tudjon behoppanálni a boltba, és fura masinákat kelljen használnia, mindennél idegenebb volt a számára.
- Jól van mááár... Menjünk szuperpiacra. - Sosem járt ilyen helyen, azt sem igazán tudta, pontosan mi is az. Talán gyerekként járt utoljára muglifaluban, de akkor is csak a varázslókat látogatták meg.
Hátraszaladt a gyógynövényes pult melletti asztalhoz. Oda voltak dobálva a galleonok. Felkapott egy szüttyőt, belesöpört mindenféle érmét és papírt, aztán már sietett is ki a lakóból Fannihoz.
- De akkor most tényleg gyalogolunk? Jártál már Gyulán? Lehet van valami hely, ahol nem látnak meg a muglik. Mit szólnál egy nyilvános wc-hez? Oda sosem jár senki! - Hosszú lépteivel indult meg az országút felé. A házak nem tűntek annyira messze, de Kolos úgy tanulta, sosem parkolhatnak túl közel varázstalanokhoz, és ezt azóta is tartotta. - Ha odahoppanálunk, nem kell annyit sétálni. Meg megnézhetjük azt a szuperpiacodat is, bármi is legyen az. Mit lehet ott egyáltalán kapni? Úgy hallottam, a muglik néha árulnak "varázspálcákat" is, de csak műanyagból, meg gyerekeknek. Igaz ez?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868448#post868448][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.10.14. 01:49[/b][/url]

- Akár! Vagy ha ők nem is, majd én - feleltem játékosan. Habár mesélt az egyetem elhagyásáról, azonban nem láttam akadályát annak, miért is ne kezdhetné újra. Ha a gyógyítóknak is van kötelező gyakorlata XY intézményben - mint nekünk-, akkor akár hamarabb is kezdhetne a kastélyban. Persze, ha akarja! De ez… ezzel a dög mosollyal esküszöm szándékosan akar kinyírni! Most nézz rá! Ne! Ne tedd ezt velem, Kolos! Éreztem, ahogy a bennem élő tűz fellobbant és ez nem csak az elemem volt. El kellett vicceljem a helyzetet, nehogy lángra lobbantsak ott valamit a végén. Végül a vállán ülő kisördöggé avanzsáltam magamat, legjobb álca ever.
- Ez az! - beadta nekem a derekát. Csak szépen kell nézni, kölyökkutya szemeket vágni és kész! Kislattyogtam hát a lakóból, hogy megvárhassam odakint, addig had intézze el nyugodtan, amit szeretne.
- Keresünk egy hoppanálási pontot és úgy bejutunk - nagyon nem akartam sétálni - Egyszer, a rehabilitációm alatt - hümmögve dörzsölgettem meg az állam ám, akaratlanul kaján mosoly kúszott arcomra. Aztán belenéztem a szemébe.
- Azt vágod, hogy nem para, ha mégis lenne mugli a nyilvános wc körül? Ha látnak egy nőt és egy férfit ketten bevonulni a pipildébe, csak egy dologra fognak gondolni - kezeimmel pedig a lehető legegyértelműbben elmutogattam, vajon mire gondolhat ilyen esetben egy varázstalan, mielőtt tovább haladhat. A furcsa mutogatást megfűszereztem a jellegzetes tapsoló hanggal. Ne vigyorogj, te is nagyon jól tudod mi ez a hang.
Hamar szedtem is lábaimat Kolos nyomában, tartani akartam vele a tempót egészen a hoppanálási ponthoz.
- El se hiszed mi mindent! Az utolsó csavartól kezdve a ruhákon és tisztítószereken át a kajáig és a gyúrós cuccokig. Egyébként nekem is volt ilyen műanyag pálcám! Anya vette, amikor elsősök voltunk, hogy gyakorolhassam a pálca helyes tartását és ne csak kalimpáljak vele hülyegyerek módján - tört ki belőlem nevetve az emlék, amikor visszagondoltam a tizennégy éves önmagamra, aki azt se tudta, melyik a pálca eleje.
- Ott a H betű! - mutattam a… bakkerka, Kolos mióta jós? Tuti tudott a hoppanáló klotyó legendájáról! Szemeim azonnal az Ardai fiúra villantak, amolyan "Te tudtál erről?" ábrázattal.
- Szerinted foglalt? Egy lelket se látok idekint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868467#post868467][b]Ardai Kolos - 2023.10.14. 21:03[/b][/url]

Élvezte a csipkelődést Fannival. Olyan érzése volt, mint régen, de közben mégis más. És ez volt az egészben a legizgalmasabb. Úgy sietett vissza Fannihoz a szüttyővel és az érmékkel a kezében, hogy meg is botlott a küszöbben egy pillanatra. Szaffi lustán sétált el mellette, kissé rosszallóan nézett rá, Kolos még a vállát is megvonta, mielőtt kisietett volna utazó társához.
- Jajaja, hoppanálási pont - bólogatott, miközben lelassította ő is lépteit, hogy Fanni is utolérje. Mindig elfelejtette, hogy neki az egy lépés másnak két-három is lehet. Sokszor rá kellett szólni emiatt, Fanninak mázlija volt, hogy gyorsan egymásra hangolódtak, így a lépéseik is kezdtek egyre inkább összhangba kerülni. Egészen addig, amíg a lány el nem kezdett neki magyarázni, ő pedig egy pillanatra meg nem torpant és rá nem meredt.
- Csak arra az egy dologra? - Kitágult szemekkel nézett úti társára, és mintha még sosem hallotta volna szót, kérdezett vissza egészen játékosan. Aztán elmosolyodott, a mosoly vigyorrá vált és a köztük lévő távolság pedig egészen lecsökkent. - És az olyan nagy baj lenne? - Szerette zavarba hozni Fannit, hogy összezavarta a gondolatait, ahogyan elpirult. Egészen rövid ideig tartotta fenn csupán ezt a közelséget, majd nevetve hátralépett és indult el megint az úton. - Akkor tutira nem jönnének utánunk, nem?
Már szinte el is felejtette, miért volt olyan feszült, mikor beültek Bogolyfalván a lakóba. Léptei is könnyedek voltak, válla felett pedig visszapillantott Fannira, majd ismét lassított, hogy beérje őt is az úton.
- És az a mugli varázspálca csinált is valamit? Vagy azzal pontosan mit tudsz csinálni? - El sem tudta képzelni, miért költenek pénzt ilyesmire a varázstalan szülők, miközben ha kimennek az erdőbe, ott van megannyi bot, ami pont annyira jó, mint a manyag. Kivéve persze, ha az a műanyag tényleg tud valami különlegeset. - Mondjuk régen mi is botokkal játszottunk Tányával az erdőben, de szerintem ott is csak hadonásztunk vele...
Abba az irányba nézett, amerre Fanni mutatott, és az első döbbenet után egy hangos nevetés tört ki belőle. Megvonta a vállát és pimaszul vigyorgott a lányra.
- Lehet vannak még rejtett képességeim. - Megindult a kijelölt pont felé, de úgy tűnt, közel s távol nem járt erre senki. Vagy ha igen, akkor valószínűleg láthatatlanná tevő köpenye volt. - Na mit szólsz, felkérhetlek egy közös hoppanálásra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868486#post868486][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.10.15. 00:47[/b][/url]

- Szerintem csak arra - feleltem bólogatva és jobban belegondolva másra nem is lehet. Nem egy fesztiváltól hallottam, hogy a toi-toi wc-ben könnyítettek igényeiken a fiatalok. Bár sosem próbáltam ennyire extrém helyen, valahogy nem volt gusztusom még ittasan sem. Arról nem is beszélve, milyen szűk!
Mosolyát, nem! Vigyorát észlelve nagy szemekkel néztem fel rá és még a kezeim is megálltak a tevékenység mutogatása közben. Összeszorított ajkakkal meredtem rá, fejem pedig vörössé vált. Elemem szó szerint tombolt bennem, és már a fülemen keresztül kezdtem füstölni. Ó, te!
Nagyon gondolkodtam, mivel is vághatnék neki vissza. Ez a csávó szó szerint visszaélt sármosságával és nagyon is tetszett, amit csinált, csak épp attól féltem én mit fogok lépni. Nem szerettem volna vele szemben tolakodó lenni. Megköszörültem hát a torkomat és végül nem tettem semmit, csak lépéseimet gyorsítva elé próbáltam kerülni, ne is lássa tovább a rákvörös fejemet. - Ne-nem fognak! Ma-maximum hallgatózni, ha-a vannak olyan elvetemültek! - feleltem dadogva. Menet közben az arcom csapkodva próbáltam csitítani magamat és egy zen kertre gondoltam, virágokkal, állatokkal, sok-sok-sok corgival. Félmeztelen Kolossal… mi!? FÁNIEL! Nyomd el magad!
- Hát ő… világít és rezeg. Meg hangokat is ad ki. Varázslásra abszolút alkalmatlan és arra is, hogy megverjed vele a húgodat. Tudom, próbáltam - tettem meg beismerő vallomását furcsa grimasszal. Apa is a letört ágak mellett voksolt anno anyának, de ő hajthatatlan volt. Mugli volt, nem szerette a mágiát, de minket a húgommal igen és miattunk segíteni szeretett volna akár ennyivel is. Hülye műanyag pálcákkal.
- Ha így folytatod, veszek neked egy kristálygömböt és egy fejkendőt, mint a jósasszonoyoknak van - odaléptem közvetlenül elé - Aztán jövök hozzád jósoltatni, hogy hány gyerekem lesz, mekkora házam és mikor megyek férjhez! - felpipiskedtem magamat, hogy egész közelről nyújthassam gúnyolódva arcába a nyelvemet. Nem mintha meg akartam volna nyalni, mert nem! Csak érezze már ő is a törődést, ha már miatta a fülemen keresztül kellett füstölögnöm.
- Ó, Kolci! Hát perszeeee - pukedlizett egyet szoknyám két szélét megcsípve és egy alapos utolsó körülnézés után beugrottam a toi-toiba - De büdi van. Remélem, ez a szag nem jön velünk - mormogtam, mire csatlakozott hozzám.
Szemeimet összeszorítva a csip-csip tescora gondoltam, ami valahol bent, a belvárosban volt. Tisztán gondoltam az úticélunkra, de a biztonság kedvéért félénken megfogtam Kolos kezét. Biztos, ami tuti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868540#post868540][b]Ardai Kolos - 2023.10.15. 20:32[/b][/url]

Le sem lehetett volna kaparni a vigyort az arcáról, ahogyan élvezettel figyelte egyre vörösödő arcát a lánynak. Vajon tényleg ennyire meleg volt, vagy csak a helyzet hozta ki ezt az időjárásból?
Nem szólt végül egy szót sem, csak elégedetten baktatott Fanni után, ahogyan figyelte azt az aprócska kis füstöt, amit még nem sikerült teljesen elnyomnia. Nem is emlékezett rá, hogy az ő eleme ennyire erőteljes lett volna. Bár őszintén szólva, fogalma sem volt igazán az elemi mágiáról, az alapokat még megtanulta az iskolában, de Fannin és Annie-n kívül mást nem igazán ismert. És hát maradunk annyiban, hogy Fanni sokkkkaaaaal közelebb állt Koloshoz, mint a másik lány.
- Asszem akkor a húgodnak mázlija van. Az erdei bot ha nagyon kicsi vagy, még sétabotnak is jó volt, szóval az a mugli ketyere úgy tűnik, mégiscsak többet tudott - nevetett fel, miközben beérte a sétában túratársát (igen, ez már majdnem egy egéész túrának tűnt). Éppen akkor sikerült felvennie a lépések ritmusát, mikor megérkeztek a kijelölt helyhez. Nem volt túl bizalomgerjesztő a hely, de inkább egy pár másodperces rosszullét, mint egy órás séta a városközpontig.
- Hé, ha jósoltatni szeretnél, annak bizony ára van! Egy ilyen tehetséget nem lehet csak úgy megkapni! - Állt meg egy széles vigyorral az arcán. - De neked lehet, hogy adok némi kedvezményt. A jó kapcsolatunkra hivatkozva... - Akár egy primadonna, emelte fel állát, és nézett le onnan a nyelvét nyújtó lányra, majd egy váratlan mozdulattal hajolt hozzá le és nyomott egy puszit az arcára, hogy azzal a lendülettel kilépjen mellé, és meghajolva, akár egy igazi úriember, nyissa ki előtte a WC ajtaját.
- Csakis a hölgy után! - Meghajolva várta meg, míg Fanni belépett a szűk helyre, majd lépett be egy gyors körbepillantás után ő is, és csukta be maguk mögött az ajtót. Nagyon szűk volt a hely, egészen hozzápréselődött a falhoz, és még így is vigyáznia kellett, hogy hosszú karjaival nehogy megüsse véletlenül Fannit. Bár kicsit úgy érezte magát, mintha egy présgépbe került volna, egyik oldalról a kellemetlen fal, a másik oldalon a biztonságot nyújtó lány.
- Ha igen, veszünk ebben a szuperpiacban illatósítót. - Felsóhajtott és Fanni példáját követve ő is behunyta a szemét. Nem igazán volt biztos benne, pontosan hova is mennek, így egyszerűen csak próbálta kiüríteni az elméjét és bízni a lányban. Kezével rászorított a másikéra, kapaszkodott bele, akár egy mentőövbe. Aztán érezte a húzást és pörgést, és azt a jellegzetes szelet maga körül. Egyre csak szorította Fanni kezét majd hopp. Hirtelen végeszakadt mindennek. Talpuk erőteljesen koppant a talajon, és egy pillanatig Kolos is csukva tartotta a szemét, hogy a szédülés elmúljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868705#post868705][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.10.21. 20:12[/b][/url]

Hümmögve félrenéztem, mert volt abban valami, amit Kolos mondott. Még mindig nem értettem, hogy ez a gagyi, műanyag pálca megérte volna azt a pénzt, amit elkértek érte az eladók. Vagy én vagyok túl skót, de nem vennék ilyeneket a leendő gyermekemnek, az Ardai-féle bot tökéletesen jónak tűnt erre a célra. Nem is kell több egy gyereknek. De anyám anno is csak meg akarta venni a szeretetem. Ez az ő sara.
A hoppanáló klotyó láttán elhúztam a szájamat, egyrészt azért, mert reménykedtem egy telefonfülkében, mint hoppanáló pont. Másrészt szűk és büdös. De meleg! Azt szokták mondani, ott a meleg, ahol a büdös. Na, erre tökéletesen illik! Ekkor ugrott be egy újabb dolog, amivel még szívhatom Kolos vérét. Ígértem is hamar neki egy kristálygömböt, egy tarka kendővel mire ő még kikérte magának. Nekem aztán biztos nem lesz drága a jóslása, barim és ingyen megteszi. Meg kell neki. Én is ingyen megasztrológiázom ám bármikor! De csak neki. Ő az, akitől semmit sem sajnáltam soha, még azután sem, hogy szakítottunk anno. Kellemetlen volt utána az órákon, de apa halála hamar kiszakított onnan két évre a diliházba. Az, hogy most megint találkoztunk és olyan a kapcsolatunk, mint az egész szarvihar előtt, ennek jelentenie kellett valamit. Valamit, amit az univerzum akar tőlünk, a csillagainkba van kódolva. Szóval ő volt az a visszatérő férfienergia, akit láttam a születési ábrámban. Csak Ő lehetett.
Pimaszul belemásztam az privát szférájába, ám alig bírtam ki röhögés nélkül, ahogy primadonnaként emelgette magasba az állát. Azonban a következő lépésére nem számítottam. Az a puszi. Úgy megilletődtem tőle, hogy visszazuhantam lábujjhegyről telitalpra és az arcomhoz érve lefagyva néztem ki a fejemből. A fülem már megint gőzölögni. Ó, hogy az a…! Húznom kellett az időt pár percig, csak amíg visszanyertem az arcom eredeti színét és csak utána fogadtam el meghívását a…. mobil WC-be.
Belépés után az orromat megcsapta a toi toi jellegzetes illata, és a gyomrom keringőzve steppelt bennem. Nem elég, hogy szűk volt, még a szaggal is meg kellett birkóznunk - Jó - dünnyögtem Kolos ötlete hallatán. Neki mindig olyan jó ötletei voltak, megbíztam benne és a terveiben.
Még szerencse, hogy vannak esetek, amikor nem tökfőzelék van az agyam helyén, mert még emlékszem a néhány évvel ezelőtti kiruccanásra errefelé, hiába voltam telenyomva nyugtatókkal.
Koloshoz hasonlóan én is éreztem azt a hoppanálással járó fizikai hatásokat, azt a behúzó érzést, a pörgést és az enyhe, pukkanó hang is megütötte a fülem, amikor megjöttünk. Szorítottam is a kezét rendesen, mindig félek hoppanáláskor, tisztában voltam a hátrányaival.
- Ko… Kolos? - szabad kezemmel megdörzsöltem szemeimet picit kábán, majd felnéztem rá, hogy lecsekkolhassam a kondícióját, de még mindig szorítottam a kezét.
- Jaj, ne… ne haragudj. Csak reflexből fogtam meg, ha zavar, mondd meg nyugodtan - elengedtem és próbáltam finoman kihúzni a kezem az övéből, nem akartam, hogy feszengve érezze magát miatta.
- Szerinted megjöttünk? Az Auchannál kellene lennünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=869152#post869152][b]Ardai Kolos - 2023.11.04. 17:16[/b][/url]

Kicsit fájt a talpa, ahogyan földet ért, és biztos volt benne, hogy a haját is újra be kell majd igazítania a hoppanálás után. Kicsit még szédült, így csak akkor nyitotta ki a szemét, mikor meghallotta Fanni hangját.
- Fanni? - Mindig olyan nehéz volt magához térnie egy ilyen utazás után, nem is használta túl gyakran.
Csak akkor vette észre, hogy még mindig szorítják egymás kezét, mikor Fanni elkezdett szabadkozni és el nem engedte az övét. Kissé zavarta nézett rá, majd a távolodó kezükre.
- Ugyan, nincs semmi. - Furcsa, de mintha Fanni zavara őt is zavarba hozta volna, majd egy pillanattal később ismét felvette azt a megszokott féloldalas mosolyt. - Tudom, hogy meg kellett kapaszkodnod, a hoppanálás kemény menet, ha nincs hozzászokva az ember. - Még vállat is vont a hitelesség kedvéért, majd tett pár lépést hátra, hogy jobban körülnézhessen, merre vannak.
Egy szűk, üres utcában jártak. Szemeteskukák voltak mögöttük, de az utca bejáratát elhagyva már látszódott a tér, vagyis a hatalmas parkoló, ami mögött egy lemezekből felépített, hatalmas épület terült el.
- Tudod mit? Legközelebb jöhetnénk a lakóval, de az úton, nem repülve... - Félig viccelve, félig komolyan gondolta. Elvégre, mennyivel lett volna könnyebb, és kevésbé büdös a kényelmes lakót magukkal hozni. Talán még a mugli kresz szabályait is fel tudta volna idézni magában, hogy eljussanak a hatalmas parkolóig. Persze az nem lett volna olyan vicces, mint így...
- Hát akkor... csak utánad! Hol a bejárat? Hoztam galleonokat, de lehet van mugli forint is a tarisznyában. Egy ideig kerültem a mágikus helyeket, lehet, hogy abból az időből még maradt valamim. Vagy tudsz illuziómágiát használni? Elhitethetnénk velük, hogy pénzt adunk, miközben csak gombok. - Egészen fellelkesedett az ötlettől, miközben megindult keresztül-kasul a parkoló-téren.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=870131#post870131][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.12.24. 12:41[/b][/url]

- Jól vagyok, jól vagyok - mondogattam kabán. Az első alkalom óta utálom a hoppanálást. Valahogy nem úgy terveztek, hogy én ezt szeressem, a jogosítványt is nyögvenyelősen szereztem meg. Akárhányadára csinálom, mindig úgy érzem magamat utána, mint akinek a fejét beraktak a turmixgépbe, azt meg be, a mosógépbe. A mosógépet meg abba a nagy, űrhajós-képzős izé-bigyóba! Tudod, ami körbe-körbe, meg körbe-körbe, meg körbe-körbe megy. Nem is csoda, hogy az űrhajósok nem isznak. Ezt józanul is nehéz kibírni!
- Te voltál a legbiztosabb pont - tettem hozzá zavaromban, amit nemigazán értettem miért éreztem. Barátok voltunk Kolossal, akkor miért jöttem zavarba? A barátok gyakran karolnak egymásba vagy érnek egymáshoz. Denisnél sosem volt ezzel problémám, hát milliószor ugrottam a hapsi hátára és a legkisebb jelét sem tapasztaltam pironkodásnak, Kolossal akkor miért? A közös múlt miatt vagy a lényem nem csak barátként tekint rá? Merlinre, rosszabb vagyok egy kamasztól!
Féloldalas mosolyából arra következtettem, hogy nem bánta közelségemet. Talán ő nem volt ennyire zavarban, mint én? Hülye pillangók! Megint az én gyomromban találták ki, hogy pogózásba kezdenek. Nem lehetne a gyomorsavnak felemésztenie a kis, színes ízeltlábúakat?
- Ne haragudj, de én azt hittem ez a terv, azért nem értettem, hogy ilyen… távol parkoltál - feleltem - De nem bánom, így mókásabb - majd mosolyogva lábujjhegyre emelkedtem kicsit. Kezemmel feje irányába nyúltam, hogy megigazíthassam a haját. Talán ebben lakozik Kolos csábereje, ezt akkor rendbe kell rakni!
Hozzáhasonlóan körbenéztem én is, legalább legyen egyfajta sejtésem arról, merre lehettünk.
- A-a - ráztam meg fejemet az illúziómágia felvetésén - De van nálam mugli forint, anya mindig küld valamennyit, pedig felesleges. Azt akarja  hagyjak fel a boszorkányosdival és költözzek oda Miskolcra hozzá és éljek mugliként, ahogy a húgom - ő fel tudta ezt adni anya kedvéért, én valahogy nem. Nem vágytam oda, még azt sem igazán érzem, hogy hol vagyok otthon. Viszont ezzel a fiúval nagyon jól éreztem magamat, nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak mondanám a lelkemet. Talán csak a reggeli nyugtató. Talán tényleg csak ő a szellemi nyugalmam biztosítója.
- Nézd, ott a bejárat - mutattam a bevásárlóközpont főbejáratára, mikor már egészen közel jártunk. Hirtelen ötlettől vezérelve a karjába karolva igyekeztem vele megrohamozni a boltot. A mozgásunkat érzékelve maguktól kinyíltak előttünk az ajtók, én pedig belépés után el sem engedve Kolost, csillogó szemekkel álltam és csodáltam meg belülről az épületet.
- Pont ilyennek képzeltem, hát nem gyönyörű?