Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren
 Csókolom bácsi |
______________________________________________________

Úgy tűnik  feszültségem nem jön át a férfinak, vagy ha igen akkor sem firtatja a dolgot. Ez azért a későbbiekben ad némi okot az aggodalomra, mégis egyetlen szóval eltereli innen a gondolataimat.
A vizsga. Felcsillan a szemem. Még szép, hogy igaz. Ki is húzom magam, ölembe eresztve a bontatlan zacskót.
- Igen, igaz! - mosolyodom el képemen öntelt büszkeséggel - Az állati alakom macska lett, pontosabban egy selkirk rex, tudja, azok a nagyon göndör szőrűek, de ha szeretné meg tudom mutatni, el van bűvölve a ruhám - mert nekem mikor nincs. A metamorf mágia miatt, szinte az összeset el kellett bájoljam, szóval az, hogy most emiatt is szükséges már se nem oszt se nem szoroz, csak egy plusz, bár az is igaz, hogy roppant mókás lenne bizonyos illetők előtt a meztelen visszaváltozás. Azok az arcok megfizethetetlenek lennének az is biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

És végre valami őszinte csillogás. Van, akiből a szülők említése hozza ki azt - hiszen kit nem őrizgetne neheztelést az öregeivel szemben -, Júliából azonban az eredményének említése. Nagyszerű - nem, cinizmus nélkül, tényleg az. Lehet, hogy az első kölyök lesz a kanapéján, akit nem az elfojtott gyűlölet sodorta erre, hanem tényleges érdeklődés vagy tehetség?
Pfft ugyan. De álmodozni azért még lehet.
   -  Naná - hátra dőlve kivesz egy darabot a kétszersültből és azzal valamerre a szőnyeg felé - Sosem felejtem el, amikor bejegyeztek, vagy egy teljes hétre kiköltöztem az erdőbe. Felszabadító volt. Aztán jöttek a bolhák - a szájába tömi a bake rollst - meglepő, mennyire hamar visszavágyik az ember a civilizációba, ha megbolhásodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Amikor megpályázta a tantárgyát, nem gondolt bele abba, hogy lehet, valami sokkal többet fog kapni a bare minimumnál. Történetesen egy egész ház vezetését. Kár volna azzal hitegetnie magát, hogy minden rendben lesz indulásból, mert semmi tapasztalata tinédzserek abajgatását illetően, viszont megvan az a jó tulajdonsága, hogy igyekszik minden új dologba, így ebbe is száz százalékot beletenni a kezdetektől. Nem használ, ha az ember negatívan áll hozzá a kihíváshoz, egyszerűbb úgy nekifogni, hogy megpróbálja mindenből a legjobbat kihozni, nem?
Ez az elhatározás sarkallta ma arra, hogy felkeresse a mellé kihelyezett házvezető-helyettes kollégát, hogy egyáltalán tudja, kivel fog együtt dolgozni. Jó természete és illemtudása pedig rögtön azt diktálta, hogy üdvözlő ajándékként egy helyi kézműves sakét is hozzon magával. Milyen ember megy ajándék nélkül megismerkedni egy idegennel?
Akadálymentesen sikerült bejutnia, az iskola védelmi rendszere a múltkori felvételi beszélgetése óta úgy látszik, gond nélkül felismeri, és némi eligazítást követően, melyet a diákok készségesen megadtak neki, sikerült megtalálnia a defenzori irodát. Határozott kopogással tiszteli meg ennek örömére az ajtót, hogy bebocsátást kérjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

  Zalán álla szép lassan csúszott ki a tenyeréből és félő volt, hogy a jegyzetfüzetébe firkantott tintahalom az arcáról fog nemsokára visszaköszönni. Ha az első tanévében fáradtnak érezte magát, akkor a jelenlegi állapota már egy élőholtéhoz volt hasonlatos. Rengeteg erőfeszítésébe telt titkolnia otthon a szünetben. Talán így is észrevették rajta, csak nem szembesítették vele.
 Valaki a szomszéd asztalnál épp szedelőzködött, s a zörgés észhez térítette kicsit. Kihúzta magát, rendezgetni kezdte maga előtt a lapokat. Na meg azt a toronymagasságú könyvhalmot, aminek még csak töredékébe volt képes beleásni magát. Ennyit ő ugyan nem fog visszacipelni a hálószobájába. Persze, hogy Dominik nyaggatni kezdje őt kérdésekkel... Szó sem lehet róla.
 Kimerülten nyöszörgött egy sort azon vacillálva, hogy maradjon-e még, vagy inkább menjen ki még takarodó előtt kicsit a pályára. Csábítóbbnak hangzott, mint itt koptatni a széket. De ha ezt végigcsinálja, sokkal kifizetődőbb lesz, mint egy plusz edzés. Ezzel győzködte magát, miközben a töltőtollának hegyét tizedjére is a félbehagyott sora végéhez szegezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Megtehetném, hogy az Egyetem könyvtárát látogatom meg, de az átállás nem megy egyik napról a másikra. Megszoktam már, hogy a napirendem szerves része a kastély könyvtárának felkeresése, és egyébként is úgy alakítottam ki az órarendem, hogy viszonylag sok időt tudjak az ismerős falak között tölteni. Lehet, hogy nehezen alkalmazkodom a változásokhoz. Ragaszkodom a múlthoz, a régi emlékekhez, még ha már nincsenek is velem azok, akik egykor fontosak, meghatározóak voltak, vagy csak eltávolodtunk egymástól. Egy sor olyan dolog történt, amit egyszerűen el kellene fogadnom, hogy többé nincs így, és egy új korszak kezdődik az életemben. Mégis hagyom, hogy egy ideig még a megszokásaim rabja legyek, amíg a sors ki nem lök ebből a burokból.
Aztán itt van Min Jong, akivel mindig jókat beszélgetek. Már amikor ráér. Ezúttal azt jövök felkutatni, hogy a könyvállományon belül mennyi foglalkozik a mágikus közlekedéssel. Az oktatóm azt a feladatot adta, hogy keressek szakirodalmat. Bele kell építenem a tanmenetbe. Forrásmunka, elemzések... Azt hiszem, összerándulna a gyomrom, ha nem szoktattam volna magam éveken keresztül a kitartó tanuláshoz.
Hallották, hogy gyakorlótanár lettem, ezért a legtöbb pillantás zavarba ejtő számomra. Egyesek arról súgnak össze, hogy túl fiatal vagyok, tapasztalatlan, ezért a hangnem is komolytalan lesz, amit megütnek. Mások viszont elismerően és félénken pislognak vissza rám. Nem harapok, még mindig diáknak érzem magam. Pedig nagyon határozottnak akarok tűnni. Kihúzom magam, a hangom is mélyítem, ha kell. Feszesen lépkedek a megfelelő polcokig, hogy aztán tanakodva futtassam végig ujjaim a könyvgerinceken. Tekintetem a tanulóasztalok felé vándorol. Ahogy látom, Zalán hadilábon áll az éberléttel. Elmosolyodom a látványtól. Na de mi ez a könyvkupac?
- Szia Zalán! Hadd gratuláljak én is a Pro-Levita díjhoz! - sétálok közelebb, hiszen azt hiszem, még nem volt alkalmam személyesen is gratulálni neki, a tanári értekezleteken történő részvétel nagy előnye viszont, hogy képben vagyok az elismerésekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Összerezzent, amikor a nevét hallotta. Egy könnyednek látszó mozdulattal becsukta a füzetét. Bár azt ő sem értette, miért. Még ha valakit érdekelt is volna, mit jegyzetel magának, külön kódfejtőbrigádot kéne felfogadni ahhoz a macskakaparáshoz, ami a tolla nyomán szokott születni. Megszeppenten pislogott fel Benettre, leginkább azért, mert nem volt hozzászokva, hogy dicséretet intéznek hozzá.
 - Benett. - kezdte lassan köszönésképp. - Izé. Köszönöm. Őszintén, ötletem sincs, mivel érdemeltem ki  - vallotta be zavartan. - Még hallgatni is fura kicsit. Egy csomó másik levitást el tudok képzelni, aki megérdemelte volna helyettem.
 Komolyan gondolta. Oké, a magaviselete lényegesen többet javult, amióta Autumn prefektus lett. De a szorgalmával más volt a helyzet. A jegyei sokat romlottak az első tanévhez képest.
 - Mármint félre ne értsd, örülök neki - tette hozzá gyorsan, amikor végiggondolta, milyennek hathatott az előző kijelentése. - Csak nem érzem úgy, hogy... megküzdöttem volna érte - a mondata utolsó fele inkább hatott kérdésnek. Egy versenyen szerzett eredmény merőben más érzés lenne, ebben biztos volt. Arra készülne, időt és energiát fektetne bele. Ezzel ellentétben pont olyan váratlanul érte a Pro-Levita, mint amikor kikiáltották karácsonykor bálkirálynak. Először ott is azt hitte, hogy valaki a bolondját járatja vele.
 Lomha mozdulattal a szomszéd széken lévő táskájáért nyúlt, hogy helyet szabadítson fel a másiknak, ha szeretne leülni.
 - Nem láttalak évnyitón az asztalunknál - bukott ki belőle az észrevétel. Lehet csupán azért, mert végig Szofi kuzinját pesztrálta, de muszáj volt terelnie az előző témát, mert kicsit kényelmetlenül érezte magát tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem akartam én megijeszteni, de úgy néz ki, hogy egy kicsit azért mégis sikerült. Lehet, hogy rémisztő vagyok, vagy a lelkiismerete rossz, esetleg túlságosan beszippantotta a jegyzetelés, ez velem is megesik olykor. Mégis, ahogy összecsukja a füzetét, és szemmel láthatóan zavarba jön attól, hogy megszólítottam, a szemöldököm azért megemelkedik. Hagyom, hogy eldarálja a mondandóját. Nekem legalábbis úgy jön le, mintha az utóbbi mondataival mindig exkuzálná az előbbieket, egy véget nem érő körforgást indítva el. Ahogy jobban belegondolok, és merengeni kezdek az előző éveken, azért az én teljesítményem is megüthetett volna olykor egy ilyen elismerést, de nem vagyok önző, mert valószínűleg ugyanezt gondoltam és éreztem volna egy nyerés esetén, mint amit ő most. Meg hát, volt pár olyan tanév, amikor kevésbé alakultak fényesen a dolgaim. Talán ez a törés az, ami miatt álmaimmal ellentétben prefektus se lett belőlem soha, de mindegy, túlélem valahogy. Gyakorlótanár lettem, ez elég menő dolog most, kárpótol mindenért.
- Őőő, bocsi, de remélem, hogy nem zavartalak meg semmiben - fut végig tekintetem a füzeten, a könyvhalmon, majd végül a fiún. Hangom bizonytalanul remeg, mégis sejtelmes jelleget kölcsönöz. Fontosnak tartom, hogy előbb ezt tisztázzam, mert semmiképpen sem akarom őt feltartani, ha most nincs beszélgetős kedvében. - Tényleg? Például kiket? - teszem fel őszinte érdeklődéssel a kérdést.
- Gondolom, azért a többi asztalt meglested - kacsintok, s mivel a székfelszabadításból arra következtetek, hogy marasztalni akar, leülök mellé egy kicsit beszélgetni. De nagyon nem akarom, hogy azért legyen illedelmes velem, mert a tanárok közé emelkedtem. - Jól telt a szünet egyébként? -nem tudom, merjek-e jobbat kérdezni tőle, de év elején úgy szokás, hogy ezt a kört is lefutjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem, nem, dehogy zavartál - mondta egyből, bár ennek igazságtartamán neki is el kellett kicsit gondolkodnia. Elveszetten pakolászni kezdte a cuccait egyik pontról a másikra, majd vissza. - Nem sulis cucc, csak... kutatgattam kicsit. Nem annyira fontos. - szavainak lomhasága a fáradtágot jelezte csupán, de a másik jelenléte egyáltalán nem zavarta, sőt. Éberebbnek is érezte magát kicsit, hogy beszédre bírták. Az immár üres székre pillantott, majd Benettre bátorítón.
 - Nos Kornél, az évfolyamtársam például. Ő sokkal szorgalmasabb nálam. És kevésbé hajlamos ostobaságot csinálni. Amélia meg rengeteget segített nekem, pedig ki sem látott a saját tanulnivalójából.
 Máig mosolyra késztette az emlék, amikor a lány szirmokból kreált esőt neki a párbajteremben. Vagy amikor segített neki időjárást bűvölni egy ajándéknak szánt üveggömbbe. Nem biztos, hogy efféle dolgok kellenek a Pro-Levita díjhoz, de önzetlenebbnek és tehetségesebbnek érezte mindkét barátját önmagánál.
 - A többi asztalt? - kérdezett vissza elgondolkodva. Megpróbálta felidézni az estét, de az egyetlen dolog, ami a kuzinján kívül megmaradt neki, az Autumn volt az Eridon asztalánál. Szinte percenként nézett felé és kereste a lány pillantását. Nem beszéltek azóta a nyári eset óta. Kicsit tartott is tőle, de ezen a héten még nem volt lehetőségük sort keríteni bármiféle találkozóra. - Csak nem tanár lett belőled? - Viccelődni próbált, de összességében ezt tűnt a legvalószínűbbnek. Vagy talán ő is házat váltott, mint Lili?
 - Jól telt a szünet. Egészen jól. - kínos csend következett, de úgy látszott Zalánon, mintha még mondani szeretett volna valamit. Mérlegelte magában, hogy miféle következményei lennének a kérdésének.
 - Mondd csak - állt neki végül, és kihúzta magát a székében. - Mennyire vagy jártas a bájitalokban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szemeim szűkülnek össze amikor a korrupt szó elhagyja Marina száját. A folytatással billen hátrébb a fejem, mert így máris minden világos. - Taktikának nem rossz - forgatok a szememen hitetlen nevetve. Ez a lány…
- Nem vagy buta és igen, lehet - mosolyodom el szélesen, majd csak fürkészem amikor úgy ül le a székre, mint egy kis majom. Annyi mindennel eltelnek a napok, nem is tudom mi van vele most. Sőt, a remekül sikerült végzős bál óta, ami miatt már nem is kettős hanem minimum négyes érzéseim vannak. A gondolataimat hagyjuk, azok végtelenek. Talán jövőre sikerül kicsit jobban felnőnöm és összeszedni magamat. De most nem rólam van szó, hanem tényleg érdeklődve figyelek Marinara, aki aztán bele is kezd. Neki sem könnyű most. Még a végén belejövök az empátiába… abba bele lehet jönni?
- Semmi baj, megértem ha ez a gondolat taszít - még mennyire! Feleségnek menni vagy továbbtanulás? Nem is kérdés.
- Ez nem hangzik túl jól - lássuk be. Szusszanok. - Bármennyire is reagáltad túl, az én szintemet biztos nem hoztad, szóval ne aggódj miatta. A másik, hogy ahogy elnéztelek Ádám nem lehetett teljesen ártatlan, remélem meg tudják majd beszélni - szólok bele kéretlenül.
- Különben igen, ilyesmi varázslat-szerűség nekem is feltűnt, hogy… - elnyílnak ajkaim. Ő szervezte. Tudhatott róla és azért nem szólt hozzám szinte egész este? Azért sem. És mert egyszerűen kiábrándult. Fejemen rázok minimálisan. - Feltűnt, hogy Zalán sem volt teljesen a helyzet magaslatán. Sokszor teljesen mást mondott, mint ahogy cselekedett, én pedig többször is bunkóbb voltam, mint amúgy lenni szoktam - vonok a vállaimon egy mosollyal. Ez van, kiakadni kár.
Szám belsejébe harapok végül.
- Emlékszel, amikor Párizsban összefutottunk Damien-nel? A nővére, Emilie idejött a Bagolykőbe tanulni és levitás lett, aminek nagyon örülök - hajamat söpröm hátra, ahogy hátradőlök. - Mondta, hogy majd elmehetnénk valamerre hárman, és megígértem, hogy megkérdezlek - mosolygok rá a lányra, aki szépen lassan lett valóban a barátnőm.
- Ezen kívül a szokásos van. Tanulok, igyekszem az otthoni dolgokat is a helyükre billenteni a szüleim helyett is - vonok vállat, majd az asztal alatt kezdem tördelni az ujjaimat, Marina arcát fürkészve.
- Kérdezhetek valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren
 Csókolom bácsi |
______________________________________________________

- És mit evett?- Összevonom szemöldökömet a kis elbeszélésére. Mármint ne értse félre senki, ez zseniális ötlet. Sőt magamban én is elkezdek gondolkodni egy érdekes terven. Ugyan nem az erdőbe, de valakihez egy hétre simán átlibbenhetnék. Ehetnék a hűtőjéből amíg alszik, tudnám használni a mosdóját és amúgy meg macska lennék. Talán Will fog kapni egy hétre lakótársat ha jól viselkedik.
Levágom a kanapéra a bake rollst és már fel is pattanok, hogy aztán izgatottan lépjek pár lépést hátra megkerülve az asztalt. A kanapén ülve is átváltozhattam volna, de nem, én odaállok Dw elé és úgy alakulok át, aztán megállok előtte kihúzva magam.
Állat fel, farok fel, mint aki kurva büszke magára. De hát az is vagyok. Csak azt utálom benne, hogy a hegeket amiket emberi alakba el tudok rejteni hála az élet iróniájának itt nem tudom. Amikor először szembesültem vele a tükörben elég nagy pofon volt, mostanra kezdem leszarni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Jogosan kérdezhetnénk, hogy mi mást is felelhetne valaki ilyenkor. Induljunk ki abból, hogy nem a legjobb ötlet könyvtárban zavarni valakit. Ide azért járunk, hogy a tanulásra koncentráljunk, átadjuk magunkat az olvasmányoknak, és fokozatosan elvesszünk egy könyv tartalmában. Ha pedig beszélgetnénk valakivel, akkor ott a Társalgó, meg hát egyeseknek a Nagyterem, mondjuk én oda a főétkezések miatt járok többnyire, és ha eszem, akkor nem szívesen járatom a szám, de ez más kérdés.
Szóval, végül is engem is a könyvkutatásom vezérelt ide, nem pedig az, hogy bandába verődjek. Nem tervezem sokáig feltartani Zalánt, a végén még hátráltatnám a tanulásban. De milyen jó, hogy én már magam mögött tudhatom ezt. Pontosabban, még csak most kezdődik az egyetemen az igazán kemény tempó!
- Akkor jó - vonok vállat. - Nem muszáj elmondanod, ha nem annyira fontos. Azért jó látni, hogy kutatgatsz. Én is azért jöttem ide egyébként - osztom meg vele mellékesen, csak hogy kicsit bátorítsam őt. Emlékszem, hogy pár éve még mennyire féltem attól, ha valaki tanuláson kap. Így is megörököltem a stréber jelzőt általánosból, és csak nehezen sikerült elhagynom. Vagy tudja fene, milyennek gondolnak, mondjuk mi levitások ezzel muszáj, hogy megtanuljunk együtt élni. Érdekes, hogy most olyan, mintha ezek a félős idők már nagyon rég lettek volna, és most pont én próbálok lelkesíteni valakit. Fordult a kocka.
- Oh, Amélia! De hát ő mintha már megkapta volna egyszer. És lehet, hogy valamikor Kornél is sorra fog kerülni. Van még pár tanév előttetek - tűnődöm el hangosan, előbb pedig Amélia hallatán egészen felcsillan a szemem, hiszen érdekelni kezdett, mi újság vele a szünet óta. Remélem, hogy majd elcsípem a folyosón és kifaggathatom.
- De igen. És nem... vagyis, gyakorlótanárként leszek most veletek egy ideig, amíg nem végzem el az egyetemet, aztán meglátjuk - osztom meg vele büszkén, arcomon szerény mosollyal. Kissé még bele is pirulok. A szünetét jobbnak látom nem faggatni, kérdése pedig igencsak váratlan utána - Hát, izé, ami azt illeti, Karolával annak idején egész sokat kísérleteztünk. És az alvásproblémák miatt is kellett készítenem, elég sűrűn. Izgulós vagyok, kell valami jó nyugtató - kacsintok cinkosul. - Csak nem vetted a fejedbe, hogy százfűlé-főzetet készíts? - viccelődöm, de azért ott van a hangomban, hogy fenntartom a realitását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Király lenne, ha te tanítanál minket - vallotta be őszintén. - Csak ne felejtsd el hamar, milyen volt diáknak lenni. Az a fiatalok legnagyobb erőssége a bölcsekkel szemben. - Nem tudja már pontosan, hol hallotta ezeket a szavakat, de ideillőnek találta a helyzethez, hogy megossza a másikkal.
 Arca fokozatosan sápult falfehérre, ahogy Benett felelt a kérdésére. Reménykedett valamiféle válaszban, mégis szorongott, mert lehet, ezt a kérdést magában kellett volna tartania. Miért nem szólt inkább Kornéliának? Vagy Zentének. Vagy bárki másnak, de miért kell új embert bevonni ebbe? Talán a kétségbeesés. Vagy egyszerű meggondolatlanság.
 Ettől függetlenül feszült figyelemmel fordult már teljes testével Benett felé.
 - Merlin óvjon tőle, nem akarok százfűlé főzetet. Viszont amit mondtál... Egyszerű altatóitalról beszélsz? Vagy valami másról? És volt annak a kísérletezésnek eredménye?
 Jobbjával az egyik könyv felé nyúlt, hogy visszalapozzon benne és megkeresse az altatóital receptjét. Móric egyszer megtanította neki, még jegyzeteket is firkált a könyvébe hozzá. De ő most nincs itt. Felügyelet nélkül meg nem mert úgy semmit sem főzni, hogy azt neki később meg is kéne innia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Látványosan gondolkodóba esem a szavain. Alapból szerintem senki se szereti, ha okoskodnak, hegyi beszédet tartanak valamiről, főleg nem akkor, ha az illető fiatalabb nálunk, de Zalánban semmi odamondást nem vélek felfedezni. Ő tényleg rosszindulat nélkül, segítő szándékkal ad tanácsot, amit értékelek. Többek között úgy, hogy lesütöm a szemeim, és elpirulok.
- Harmadikos vagy, ugye? Mert akkor jövőre már találkozhatsz velem. Addig még csiszolok az előadásmódomon - mosolyodom el. - Ettől pedig nem kell tartanod. Egyetemi hallgatónak számítok, és nincs annyi tapasztalatom a tanításban, hogy elszálljak - persze a jobbak közé sorolom magam, de ezt nem kötöm az orrára. Mármint, tisztában vagyok vele, hogy okos vagyok, de nem szeretek ezzel visszaélni. Én inkább a szerény, szolgalelkűek csapatát gyarapítom, valószínűleg a jó agyam hiányában egy tipikus navinés veszett volna el bennem.
Meglep, hogy beszélgetésünk ilyen irányba vált át. De betudom annak, hogy valami kutatómunkában van, végtére is én zavartam meg őt benne, talán jobb, ha a gondolatai nem vesznek el teljesen a fejében. Megvakarom a tarkóm, összegyűjtve az emlékeim, s közben ide-oda járatom a plafonon a tekintetem, hátha kimaradt valami részlet, amit még meg kellene osztanom vele. Néhány pillanatnyi elmélyült hümmögés után azonban elégedetten csettintek a nyelvemmel.
- Nos, azt hiszem, hogy az alvássegítő lenne a leghelyesebb kifejezés, vagyis hát ilyen gyengébb altató, de persze lehet erősebbre is csinálni, csak az veszélyesebb, meg nem tudom, hogy a szervezeted hogyan reagálna rá, ezért jobb, ha nem viszed túlzásba, de ezt nyilván mondták az órán is, ha emlékszel... És miért is ne tennéd, na de a kísérletek pedig, hát tudod ez teljesen változó, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindegyik sikerült, voltak eredménytelen próbálkozások is persze, de a sikeresek közül csodát ne várj, klasszikus bájitalokra gondolj - veszek óriási levegőket a hosszú monológom után, aminek közepétől már valósággal remegett a hangom, annyira belelendültem. - Na jó, azért bevallom, de csak neked, hogy próbálkoztunk durvább bájitalokkal is, de erről nem hiszem, hogy beszélhetek. Na de miért is vagy kíváncsi? Mi az, amit nem tudsz beszerezni külsőleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A mai este hosszúnak bizonyult. A takarodó időpontjával egy időben tápászkodtam fel a pszichológiai könyvek közül, hogy induljak el a mai járőrszolgálatra. A holnapi dolgozat anyagának csak a feléig jutottam. Jóllehet eddig könnyen ment a tanulás, hisz érdekel a dolog, mégis izgultam, hogy nem fog menni. A terv az volt, hogy az járőrözés végeztével folytatom a magolást a takaró alatt.
A folyosón sétálva a szakszavakat ismételgetem, míg próbálok kifelé is figyelni. A körletünktől néhány sarokra már elcsíptem egy vihogó elsős lánycsapatot, akik nem figyeltek az időre. Csak visszaküldtem őket a hálótermeik felé, ők pedig pironkodva siettek el, meg sem várva, hogy befejezzem a mondatomat. Megértem őket, és abban is szinte biztos vagyok, hogy mostantól jobban fognak figyelni az időre esténként.
A Fecsegő Dámák folyosójára befordulva csak szememre próbálok hagyatkozni, hiszen a portrék zaja elnyom és összezavar minden neszt, ami esetleg a folyosókon kóborló diákoktól eredhet. Befordulok a következő sarkon, megcsodálok egy részletesen festett, fiatal hölgyet. S közben csak a szemem sarkából veszem észre a villanást, ami valószínűleg nem egy festmény része. Lassan fordulok utána, ám a fény eltűnik. Ahogy tovább megyek pillantom meg a diákot, kezében varázspálcájával.
- Szép estét! - szólítom meg halkan. Talán csak nem nézte az időd, talán csak gyakorolni akart, de inkább meghagyom neki a lehetőséget, hogy megmagyarázza a dolgot. Nem akarom mindenképp megbüntetni, nem késte le még olyan sokkal a takarodót, ám ki kell derítenem, ha rosszban sántikál. - A takarodó ideje után nem kéne a folyosón tartózkodnod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Fejét reflexből rázni kezdte, hiszen nem is mondta, hogy neki kéne bájital. Benett pedig így is beletenyerelt az igazságba. Így aztán pár pillanat múlva a fejrázás ingatásba csillapodott, majd megállt teljesen és óvatos pillantással kezdte el inkább fürkészni a fiú vonásait. A magyarázat végén halkan szusszantott egyet azt mérlegelve, érdemes-e tovább beszélgetniük erről. Mert elméleti szinten Benett már most jártasabb a témában mint ő maga. Mit elméleti, minden tekintetben...
 - Még az egyszerűekkel sem próbálkoztam, mert hát... vannak fenntartásaim a bájitalokkal, főleg amiket én csinálok. Csak tudni akartam, hogy van-e valami... gyógynövény, valami egyszerűbb keverék vagy módszer, ami még hasznos lehet. Vagy van-e kevésbé kockázatos az altatóitalnál.
 Elhallgatott, amikor Benett a "durvább bájitalok" téma felszínét karcolta. Együttérzően bólintott. Neki is voltak titkai. Éppen ezért tisztelet ébredt benne a másik iránt, mert felismerte a helyzetet és az alapján ha csekély mértékben is, de megnyílt Zalán felé.
 Turkált kicsit a könyvkupacban, hogy egy bizonyos fejezethez lapozhasson egy bizonyos könyvben és felmutathassa azt.
 - Talán ez lehet az az enyhébb alvássegítő, amiről beszéltél? - megint kérdésáradat készült előtörni belőle, de minden erejével azon volt, hogy ne zúdítsa az összeset egyszerre Benett nyakába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ervin nem az a hagyományőrző típus, de mindig is imádta, mikor családon belül egy vödör vízzel, vagy egy üveg parfümmel kellett beterítenie a nagyra becsült nőket. Mert ugye el ne hervadjanak, tartja a mondás, ennek örömére rellonosunk úgy dönt, hogy barátnőjét (?) sem hagyja kókadozni. Apropó, tegyünk egy apró kitekintést arra a kérdőjelre. Továbbra is kimondatlanul egy párt alkotnak Margarétával, ami még ennek ellenére is hihetetlenül nagy szó, főleg ha azt vesszük, hogy Ervinnek esze ágában sem volt azóta más lány után nézni. Nem arról van szó, hogy kiszúrta volna a szemét, esetleg újonnan instant sülne meg rajta a tojás, épp ellenkezőleg, egyszerűen csak benőtt a feje lágya? Annyira nem, hogy azt mondja a navinésnek, szereti, de minek pocsékolni a szavakat, ha egyszer ki is mutathatja? Az unikornisoktól megérdeklődte, merre leli kedvesét, legnagyobb megdöbbenésére pedig a kérdésére adott válasz a konyha volt.
Nem csodálkozom azon, hogy Ervin szemöldökei viharos sebességgel gubancolódtak össze, a matekosnéni mém sehol nem volt arckifejezéséhez képest. Mégis, most, hogy megáll az ajtó előtt, nem tudja eldönteni, hogy féljen vagy kíváncsi legyen. Ezt az elmélkedést a bentről beszűrődő égtelen zaj és csörömpölés szakítja félbe, mely arra ösztönzi, hogy a további eszmefuttatásokat mellőzve rögvest benyisson... Ahol olyasmi tárul fizikai szemei elé, melyeket lelki szemei álmodni sem mertek volna.
- Mi a... - a mondatot be sem kell fejeznie, a látvány magáért beszél. A mennyezeten csokoládépöttyök mindenütt, tán még modernkori rusztikus alkotásnak is beillenének, mindeközben Margaréta haja kibomolva omlik vállára, arca és ruhája szintén csokoládéban úszik. A padlón a kiborult cukor szemei görögnek jobbra-balra, egy tál felborulva hever a kövezeten, miközben égett kakaóvaj szaga tölti meg orrát. - Merlin szerelmére Margaréta, mit művelsz már megint?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A terv egyszerű volt: beszabadulni a konyhába és csinálni pár csoki... bármit, amit sikerül, a srácoknak, akik éppen megtalálnak. Már így is kicsit különös szagfelhő leng körül, amiért többen megtaláltak különböző parfümökkel, de ez legyen a legkevesebb. Mert elfogyott a mindenem is, amit adhatnék a fiúknak, úgyhogy itt állok a B terv közepén. A káoszban. Mert egyszerű volt a terv, csak egy tényezőt nem vettem figyelembe: magamat.
És itt jön képbe még inkább a káosz: edények edények hátán - mert gondoltam, nem pálcával csinálom, hanem saját kezűleg, úgy mégis csak ember közelibb -, a földön csoki, a falon csoki, a plafonon csoki. Ami nem a földön van, az rajtam, vagy az éppen áldozatként befogott edényen. Amitől csúszik az egész, leejtem, hangosan koppan, én halkan sikkantok egyet, majd mindkét szememet összeszorítva várom, hogy mikor lesz csend. Meg talán, mire megint kinyitom a szemem, már nem is lesz káosz.
Majd legközelebb. A hangra kapom fejemet az ajtó felé, szélesen mosolyodom el, végül fordulok vissza a - mély sóhaj - még mindig káosz felé.
- Oké, figyelj. Esküszöm, hogy nem így indult. Tök jól haladtam, aztán út közben elromlott valami, a kakaó odaégett, a tej nem akart izélni, aztán... - mutatok körbe kinyújtott karokkal. - Itt kötöttem ki - lemondó sóhajjal nézek végig mindenen, elhúzom a számat, vissza Ervinre. Kellett egy kis idő, amíg leesik, de jobb később, mint soha.
- Mit csinálsz itt? Ne mondd, hogy te is csokitojást szerettél volna, mert akkor elfutok - ami szintén elég veszélyes lenne rám nézve, de kockázat nélkül nem izgalmas az élet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem akarom én őt olyanról faggatni, amiről nem szívesen beszél. Az emlékeztetne a tipikus tanári viselkedéstípusra, amitől mindenki a falra mászik, én viszont jobban szeretném, ha egy fiatalos valakinek vésődnék bele a kastélybeli diákság emlékezetébe. Ha már a beszélgetésünk kezdetén, mindenfajta előzmény nélkül leszögezte, hogy nem iskolai feladat a kutatómunkája, akkor kizárásos alapon vagy másnak segít, vagy saját magán. És, ha kissé jobban belegondolok, azt hiszem kezdem is érteni, hogy honnan fújhat a szél. De elővigyázatossági okokból várok, hátha megerősít.
- Kár, hogy már kiszálltam az üzletből. Egy időben valóságos ügyfélkört építettem ki magam köré - sóhajtok fel szomorúan, ahogy az idő gyorsasága jut eszembe, na meg a sok régi barát, akikkel megismerkedtem így, s most már többükkel megszakadt a kapcsolat. Nem egyik napról a másikra, de amikor kikísérleteztem a számomra megfelelő dózisú bájitalt, nem voltam rest pénzért, szívességért cserébe megosztani azt másokkal. Akiket szimpatikusnak találtam. - Szerintem is jobb, ha valami biztonságosabbal kezdesz. Gyengébb ugyan a hatásfoka, de mindig az egyéntől függ, hogy kinek hogyan reagál a szervezete az adott összetevőre - folytatom tovább az okoskodást, és tényleg úgy hallatszik kívülről, mintha egy idős professzor bújt volna belém.
- Hasonló, igen. Némiképp feldobva - nyugtázom az elém tett oldalt. - De a gyógyítók is tudnak segíteni, ha bizonytalan vagy. És ha az idegességtől van, vagy szorongsz, akkor kezdetben a Goulens-bájitalt is megpróbálhatod, hozzá borsmentából vagy levendulából készült teával. Mármint, ha az okokat tudod, a tüneteket is könnyebb lesz kezelni - lassan, s egészen halkan beszélek hozzá, még közelebb is hajolva kissé. Lesütött szemeim sugallják, hogy próbálok diszkrét lenni, de azt hiszem sejtenie kell, hogy melyik jelenségre célzok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

  Egyik kezével egy másik könyvet lapozgatott, hogy tovább keresgéljen, onnan küldött sanda oldalpillantást Benett felé.
 - Kicsit sem hangzott úgy, mintha házirendbarát tevékenységet folytattál volna. Nem néztem volna ki belőled. - Az ajka sarkában bujkáló félmosoly árulkodott arról, hogy kicsit lenyűgözték az imént hallottak. Magából sem nézte volna ki még elsőben, hogy ő valaha a szabályok ellen fog cselekedni időnként. Mindig is a fair play híve volt, de már ráismert, hogy vannak olyan dolgok, amikhez nem vezethet el a szabálykövető ösvény. Persze lehet, hogy tévedett Benettet illetően. Majd az idő és a szavak úgyis finomabbá őrlik nyers feltételezéseit a fiút illetően.
 - Nem tudom, mi miatt van. - suttogta halkan fejét leszegve. Még a maga elé tartott olvasmányt is megemelte enyhén, hogy arcát takarja vele. Csak most gondolt bele, Benett talán azért beszélt már az elejétől célirányosan róla, mert voltak élményei és emlékei arról, milyen, amikor Zalán a körletükben okoz álmatlan éjszakát nem egy háztársának a kiabálásával.
 Letette a könyvet, hogy ujjait a halántékára szoríthassa. Csak akkor nyitotta szólásra ajkait, amikor már negyedjére simított végig az apró hegen, amit még Augustine okozott neki.
 - Nem akarok gyógyítót. Meg azt sem, hogy erről bármelyik tanár... - torkára forrt hangja a felismeréstől. Beesett szemeiben ijedtség csillant. Épp egy tanár ül előtted.
 - Kérlek ne mondd el Adler profnak - nyögte megsemmisülten. Kérlelőn pillantott Benettre, mert az észérvek csökönyösen tiltakoztak megnyilvánulni a fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Pirultan sütöm le szemeim, s ahogy tarkóm vakargatva a magyarázaton gondolkodom, érezhetően szaporább lesz a szívverésem is. Nem biztos, hogy ezeknek a részleteknek most kell rólam kiderülniük az alattam jövő évfolyamok diákjainak, de aztán azzal nyugtatom magam, hogy tulajdonképpen soha sem titkoltam ezt a tevékenységet.
- Én csak segítettem azokon, akik kérték - vonok vállat vigyorogva, s még a karjaim is látványosan széttárom. - Amúgy meg... szívesség volt. Máskor meg ők segítettek másban, amiben jók voltak, ha olyan volt. Így megy ez... De nem rémlik, hogy kimondottan megsértettem volna a házirendet - mosolygok szemfülesen. Úgy látom, Zalánt érdekli a téma, ezért némi hatásszünetet tartok, de látszik rajtam, hogy a gondolataimat szedem épp össze. Vacillálok is nagyban, hogy elmondjam-e, de ha már ennyire témánál vagyunk, végül legyintve kiegészítem a mesém.
- Eszembe jutott valami. De tartsd a szádat - bánom is én, ha kiderül, elévült a dolog, és bizonyíték sincs rá. Majd azt mondom a vezetőségnek, hogy lódítottam, pedig igaz az utolsó szóig. - Na szóval. Még elsős koromban lehetett, hogy az egyik fiúval betörtünk Várffy szertárába, ahonnét elcsentünk két tetszőlegesen választott bájitalt, amit ő a diákoktól csórt el, és amikről fogalmunk sem volt, micsodák... De fiatal voltam és befolyásolható, úgyhogy felhajtottam az egyiket. Öregedtem is tőle vagy hetven évet, a társam pedig képtelen volt értelmes mondatokat kiejteni. De túléltem, mint látod - húzom ki magam büszkén, és elnevetem magam a nosztalgikus emléken.
Feszülten figyelem, ahogy gyötrődik magában. Elmondja-e, vagy sem. Talán az előbbi történetem miatt bizalmat szavazott. Jó is, hogy oldottam vele a hangulatot, mert most elkél a segítség. Idegesen tördelem az ujjaim, keresve a megfelelő szavakat, aztán kínosan elhúzom a szám a tanár résznél, bár pár pillanatig elmélyülten kell gondolkodjak, nem esik le ugyanis egyből, hogy ő miért ijed meg, s hogy már én is a tanárok közé tartozom. Valahol.
- Nem mondom - ígérem meg neki komoly hangon, mélyen a szemébe nézve. - Nem akarlak megijeszteni, de sokan hallották, biztosan megy a pletyka. Amúgy ismerek valakit, aki szintén rosszul aludt, furcsákat álmodott, mígnem kiderült, hogy a látnoki képességei jelentkeztek - tűnődöm el, s kíváncsian nézem Zalán reakcióját, talán itt van a kutya elásva. Vagy csak jobban ráhozom a frászt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

  Közelebb hajolt, hogy jobban fülelhessen. Jót szórakozott a történeten és ez látszott is rajta. Muszáj volt szája elé emelnie a kezét, hogy ne nevessen fel hangosan, mert elképzelte Benettet vénséges öregemberként. Tiszteletreméltó szakálla volt, ennek ellenére mulatságosan mutatott az összkép a fejében.
 - Én még meg sem ittam az egyik főzetemet, de majdnem magamra robbantottam vele a bájitallabort. - fűzte hozzá cinkos vigyor kíséretében. Móric értetlen ábrázata a műsora láttan egyből felütötte fejét emlékei közt. Megint nevetnie kellett.
 Megnyugodott kissé, amikor a fiú biztosította arról, hogy tartani fogja a száját. Ez a nyugalom alig pár másodpercig tartott, mert utána folytatta valami... valami olyasmivel, amit Zalán egyáltalán nem szeretett volna hallani.
 - Nem - csapta össze a könyvet maga előtt hirtelen mozdulattal. - Ez nonszensz.
 Felállt a helyéről és remegő kézzel szedelőzködni kezdett. Autumn szavai jutottak eszébe a próféciákról, ami elegyedni kezdett Oláh tanár úr átható tekintetével, amit a vizsgáján szegezett rá. A groteszk reccsenés hangja, amitől  minden alkalommal kénytelen volt felriadni álmából.
 - Még ha van is relevanciája a látomásoknak - suttogta sietve, míg behányta a kacatjait a táskájába. - Nem én leszek az a szerencsétlen, akire ez igaz lesz.
 Az egyik könyv felett elidőzni látszott a pillantása, végül felnyalábolta azt is, hogy kikölcsönözhesse. Feszülten szusszantott egyet. Benettre siklottak beesett szemei, csak egy pillanatra, mielőtt elindult volna, hogy kikerülve őt a kijárat felé vegye irányát.
 - Ne haragudj. Hiba volt felhoznom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy nevet, hogy majdnem belefullad az ebédjébe. Egyre szociálisabb, egyre több embert tűr meg maga mellett, így egyre vidámabban telnek a hétköznapok. Már nem menekül haza minden nap végén, már nem az egyetlen és kedvenc elfoglaltsága elvonulni valahová egyedül. Egyre bátrabb, egyre kiegyensúlyozottabb, és ennek mindenki egyre inkább örül. Most épp valami idétlen pletyka felett pusmognak, mint ahogy az ilyen korú lányoknál illendő is.
Egész addig, míg meg nem jelenik felettül egy árnyék, és új barátnője megadóan el nem iszkol. Áron fenyegető jelenléte elég ahhoz, hogy szavak nélkül üldözzön el mindneki mást is, az egész környéken ketten maradnak. Csodálja ezt a megjelenés, hogy valaki a puszta jelenlétével képes ilyen hatást kiváltani másokból. Egy pillabatra elcsendesedik a körülöttük ülő társaság, így most a vörösön a sor, hogy zöldjeivel inspirálóag körülnézzen.
- Mégis miből? - Halk, de határozott szavak, a rellonoson kívül egész biztos nem hallja más. Talán az első szavak, amiket Áronhoz intéz. Tekintetét az asztallapra függeszti, zavartan piszkálja ebédje maradékát. Nem hiányzik ez most neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

B O N G Y O L A most csak te vagy

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Remélte, hogy sosem jön el ez a nap, hogy ezt a beszélgetést sosem kell lefolytatniuk. Eddig tökéletesen bevált az elkerülő hadművelete, színét sem látta a másiknak, mióta megtörtént kettejük közt az a kis incidens, amiből túl sokra nem emlékszik, csak hogy tett és mondott néhány olyan dolgot, amelyet nagyon de nagyon nem kellett volna. Ostoba volt, és ezen már nem változtathat, de remélte, hogy legalább a következményekkel nem kell majd együtt élnie.
- Én játszom veled? - Olyan őszinte hitetlenkedés és megütközés hallatszik hangjából, hogy egyértelmű, nem csak megjátsza ezt az egészet. Hay egyérteleműen úgy gondolja, hogy akivel játszottak, játszanak, az ő. Mert nyilván semmi nem volt komoly abból, ami kettejük közt eddig történt. Egyetlen röpke pillantásra méltatja Áront, mielőtt pillantásával újra az asztallap erezetét fedezné fel. - Talán akarsz valamit? - nem hülye azért, nyilván pontosan tudja, hogy miből lett elege a másiknak, csak a miértet és az időpontot nem érti igazán. Mire kéne még neki? És miért pont most, ennyi idő után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Néhány szó elég, hogy a tekintetem változni kezdjen. A szembogár körül hömpölygő fenyegetés elhalványul, vagy inkább más érzésekkel mosódik össze. Düh és csalódottság járja át a testem, amit Hayden is könnyen kiolvashat a szememből, feltéve, ha az asztal erezetén kívül mondjuk rám is hajlandó nézni. Kifejezetten bosszant a jelenetünk; a helyszín és a mód, de ez sem tartásomból, sem pedig lassú, megfontoltnak ható mozdulataimból nem derül ki. Nyugodtnak, sőt békésnek tűnök, csak az egymásnak nyomódó ajkaim és felületes légzésem árulkodik arról a kínról, amit belülről érzek. Nem tudom elmondani, mi ez. Csak azt tudom, mert ezt élem meg, hogy az őrület határán mozgok minden alkalommal, amikor ezt a lányt látom. Nevet, beszél, láthatóan jól van. És én? Én miért nem vagyok jól?
- Akartam - préselem át az egyetlen szót összeszorított fogaimon, ami hosszúra nyúló fejezeteket képes elmesélni egymaga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Egy új trófeát a gyűjteménybe? - Tudja, hogy nem kéne ezt mondania. Érzi, hogy komolyan, legalábbis komolyabban kellene vennie ezt az egyetlen szót, és sokkal kevesebb keserűséget adagolnia szavaiba. Mégis, a szavak kicsúsznak száján. Aztán hirtelen jött bűnbánása el is párolog, mert eszébe jut, hogy ezt bizony ketten cseszték el. - És akkor hol voltál eddig? - Mert az egy dolog, hogy Hay visszavonulót fújt. De ha Áron tényleg akart volna valamit, akkor küzdenie kellett volna, nem? Vagy ha nem is küzdenie, de legalább némi erőfeszítést tennie. Vagy ez lenne mindaz, amit képes megtenni az ügyért, hogy ideül és vádaskodik? Róka akkor aztán köszöni szépen, tényleg nem kér belőle. Pedig eleinte pokolian nehéz volt ám. Addiktív volt a másikkal töltött idő, egyre többet és többet akart, és aztán rettentően szenvedett, mikor ki kellett mondania önmagának, hogy nem. Most is, mennyivel egyszerűbb az ebédhez vágni ezeket a szavakat, mint a szemébe nézni. Fél attól, amit látna, és amit elindítana benne egyetlen, röpke, összekapaszkodó tekintet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

B O N G Y O L A most csak te vagy

Hayden hangja csúnyán elárulja a fájdalmat, amit érez, és amit a megvetés dísztálcáján, költőinek szánt - választ tehát köszöni, de nem szükséges kapnia - kérdésként nyújt át. Trófea. Szóval így érzed magad a közelemben. A lesújtó válasz már a nyelvem hegyén, csőre töltve vár, azonban a tekintetem, amivel felé fordulok, érthetetlen módon megértést és valamiféle együttérzést tükröz.
Szóban viszont nem adom meg neki. Arra nem vagyok hajlandó.
- Lehetnél a helyükben - vetem oda sértett daccal, csak azért is, hogy fájjon, hogy égessen, hogy az igazságot az én számból hallja: a kastélyban terjedő pletykák nem alaptalanok; vannak lányok, akik előtt a szükség órájában kitárul a szobám ajtaja. Arról persze eszem ágában sincs beszélni, hogy akkor is ő jár a fejemben, amikor arctalan testeket ölelek.
- Mióta beszélsz? - kérdezem rekedten, arcomat elfordítva tőle. Nem akarom látni, egyetlen szeplőjét és vörös tincsét sem. Az illatát éreznem is éppen elég. Ajkaimat szorosan egymásba passzírozom, arcizmaim megfeszülnek. Utálom a gondolatot, hogy jobban van, mióta nem képezem a mindennapjai részét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy röpke, vagy inkább két hosszúra nyúlt pillanat erejéig úgy tűnik, saját nyálában fog megfulladni, ha már más nincs a szájában, amit Áron szavaira félrenyelhetne. Lemarad az együttérző, megértő pillantásról, csak ez a kimondott fél mondat jut el hozzá, ami elég ahhoz, hogy díjnyertes fulladást prezentáljon. Bár arca hajához válik hasonlatossá, szerencsére megússza minden komolyabb gond nélkül, és néhány másodperc elég ahhoz, hogy legalább fizikálisan hellyel-közzel helyre rakja magát. Ezt még jó ideig emészteni fogja.
- Nem emlékszel? Bár egyikőnk sem volt teljesen beszámítható. - Tény, hogy akkor már elég részeg volt ahhoz, hogy elég bátor legyen a beszélgetéshez, de vannak azok a személyek, akikkel már józanul is képes kapcsolatot teremteni. Kevesen, de vannak. - Velük nem... még mindig nem. - Fejével aprót biccent a tömeg felé, csak hogy éreztesse, kikre gondol egészen pontosan. Mindenkire. Leginkább mindenkire. Nem képesen ezen uralkodni, nem tudja eldönteni, hogy holnap regel úgy kel fel, hogy ő lesz a legcserfesebb lány a Navinében. Ha valakiben elkezd bízni, ha valakihez elkezd kötődni, az egészen más. És bármennyire is szeretné, érzelmire sem lehet ráhatással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Na látod, mindenki csinál hülyeségeket. Még a levitások is. Csak mi próbáljuk tudományos köntösbe rejteni... - emelem fel mutatóujjam tudálékosan. Bárki is merészeli számon kérni a múltbéli csínytevéseim, azért előbb nézzen az illető magába. És egyébként is, a varázsvilág felfedezése tök jó buli. Nekem mindig kényszerem volt arra, hogy pótoljam az elmaradást, amit a mugli környezetben töltött gyerekkor okozott, és irigykedve néztem azokat az aranyvérűeket, akiket születésüktől fogva körülvett a mágia. Utólag visszagondolva, ennek így kellett történnie. Mert akkor nem lettem volna ennyire szorgalmas, kitartó, megfelelési vágytól fűtött. És talán most nem ülnék itt gyakorlótanárként sem.
Szemeim óriásira kerekednek el, mert hosszú pillanatok múlva sem értem, mi váltja ki Zalánból ezt a gyerekes viselkedést. Tudom, borzasztóan érzékeny fiú, ebben talán hasonlítunk, de szavak elől menekül. Ennél azért több esze kellene, hogy legyen, bár ezt nyilván nem vágom a fejéhez. Sajnálom őt, hogy ennyire magamra haragítottam, és gyötörni kezd a bűntudat. Nem állok én olyan ember hírében, aki megbánt másokat, nem is tudom elviselni az ilyet. Amíg tehát szedelődzködik, a meglepettségből kizökkenve végül megrázom a fejem, és marasztalóan megfogom a csuklóját, amikor egy óvatlan pillanatban a könyveiért nyúl.
- Ülj vissza, hé! Ne hívd fel jobban magadra a figyelmet - pillantok magunk köré idegesen, kíváncsi szempárok után kutatva, de látszólag mindenki elmerült a könyvlapozgatásban. - Azt hiszem, félreértesz. Csak hangosan gondolkodtam. De annak nincs sok értelme, ha most elmész. Inkább hagyd, hogy segítsek rajtad - győzködöm, de látszólag menthetetlen a helyzet. A kijárat felé igyekszik, én viszont nem akarom erővel feltartani. Ha menni akar, menjen. Csak nézek ki a fejemből, bambán, fel sem fogva, mit tettem. Egy meggondolatlanul kiejtett mondat... Talán még megbocsát. Ezekben nagyon rossz vagyok.