Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nehezen veszi rá magát, hogy emberek közé menjen, de tudja, hogy néha muszáj rászánnia magát. Végül is, nem olyan nehéz ez. Csak leül oda. Nem kell szóba állnia senkivel. Olyan, mintha csak órán lenne.
Mindenesetre magával viszi a telefonját és a fülhallgatóját, az előző nap készített sütit, és egy kellemes szakkönyvet, a jégkorong technikai részéről. Nem kifejezetten szeret olvasni, de az ilyen irányú olvasmányokat szívesen fogadja. Mindig aláhúzza benne a legérdekesebb részeket, megszamárfülezi azokat az oldalakat, amikhez később vissza szeretne térni. Egy vérbeli könyvmoly ezért biztosan átharapná a torkát, de ő nem foglalkozik ilyenekkel.
Az egyik kedvenc szürke pulcsijában és egyenesfazonú nadrágjában érkezik meg. A pulóver elején ott díszeleg a kedvenc hokicsapatának címere és neve. Elhordott már néhányat ezekből, ahogy nő úgy veszi sorra az egyre nagyobb és nagyobb darabokat. De úgy tűnik ez a férfirészlegről darab már kitart, amíg a minta olvashatatlanná nem kopik rajta.
Vöröslő arccal foglal helyet, hajzuhataga szabadon omlik a vállára. Legalább ez eltakarja, ahogy a könyv fölé görnyed. Jobbjával az egyik arcába hulló tincset csavargatja, míg baljával szorgosan jegyzetel a lap szélére. Mármint jegyzetelne, ha valaki nem kezdene már el az ajtóban üvöltözni, és utána nem bukna fel, egy... vödörben? Hogy kerül oda az a vödör? Összevont szemöldökkel bámul a fiúra, majd halkan felkuncog, ahogy a felsőbb évesek egyszerűen átlépnek rajta. Jobbját azonnal ajkai elé kapja, nem, ezt nem szabadna. Hiszen szegény most esett keresztül ezen a vödrön, ki tudja, nem esett-e valami bántódása. Azonban nincs ideje és lehetősége azon gondolkozni, hogy odamenjen-e segíteni, mert a - már épp ülésbe helyezkedő - fiatalember tekintete egyenesen rá és az előtte álló sütisdobozra szegeződik. Paradicsomszínűre pirul és ajkát beharapva aprót bólint. Igen, itt határozottan van kaja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Náluk ilyen sosem történhetett volna meg. Egyszer akar emberek közt időt tölteni és akkor is ez lesz. Mármint nem az, hogy ez a fiú ilyen szerencsétlen, hanem az, hogy egyből kiszemeli magának. Mindkettő. Ennél jobbat el sem tudna képzelni. Vagy talán mégis. De eldöntötte, hogy bátor lesz, és nem futamodik meg az ilyen kihívásoktól, hogy Evelynnek pozitív eredményekről számolhasson be. Hiába utalták be az iskolapszichológushoz, benne még nem tudott annyira megbízni mint abban a nőben, aki megváltoztatta és megmentette az életét.
Megrázza a fejét Elijahnak, hogy nem, jelenleg inkább se nem enne, se nem inna. Inkább csak eltűnne a föld színéről is, ha lehetne. De persze erre nincs mód, így helyt kell állnia. Jól áll neki a piros? Hogy tessék? Meghökkenve pislog Ricsire, aki látszólag nem zavartatja magát, mindenesetre azért visszainteget. Nem olyan bunkó ő, mind amilyennek látszik. Néha nem tudja eldönteni, hogy jobban érezné-e magát, ha ő is ilyen közvetlen lenne, mint ez a srác, vagy jobb neki így, némán. Talán egyik sem. Valahol az aranyközépút lenne az ideális.
Gyorsan beszél és furán, Haydennek kell egy kis idő, hogy felfogja mit akar. Még így is kérdések ezre marad benne, például hogy miért akarja lefotózni és mi az Instagram vagy mi, amiről beszélt? Talán valami mugli cucc lenne? Ő meg a telefonhasználat két külön dolog, a zenét be tudja kapcsolni, meg rácsatlakoztatni a fülhallgatóját, és ennyi nagyjából. De amint feldolgozza az információt felé nyújtja a sütis dobozt, hogy vegyen csak magának, majd ha ez megtörtént Elijaht is megkínálja. Senki ne maradjon éhen. Süti van bőven, szóval ebből nem lehet olyan nagy gond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Elijah bemutatására biccnet, bár foglma sincs róla, hogy az eridonos fiú mégis honnan tudja a nevét. Vagyis de, sejtései vannak, de azokra inkább nem akar hallgatni. Mert az azt jelenetné, hogy már megint az egész iskola róla beszél, arról a furcsa szótlan kis navinésről. A külseje csak rásegít egy lapáttal, nem mindennapi megjelenése miatt rendkívül könnyű észrevenni akárhol. Számtalanszor eljátszott már a ténnyel, hogy egyszer fejleszt egy olyan varázslatot ami képes egyenes tincsekbe zabolázni vadul göndörödő haját. Az átszínezéssel nem lenne probléma, de a forma... már mindent kipróbált, de a természet ereje még mindig felülkerekedett a varázslatén.
Értetlenül pislog a fiúkra, ő ugyanis nem vágja a dolgokat, de egy apró fejcsóválás kíséretében el is engedi, hogy megpróbálja megérteni. Jól megvan ő a mugli világ mindenféle ilyen csodája nélkül is, mert ahogy hallja ez nem lenne neki való. Képeket kéne kivarázsolnia valahova emberek elé, akik követik őt. Ez szörnyen hangzik a fejében, elvégre ki az az őrült aki azt akarja, hogy kövessék? Hát Hayden köszöni szépen nem kér belőle.
Csalódottan rázza a fejét Eli kérdésére. Szóval nem ízlik neki a sütije. A süti, amit olyan nagy gonddal és szeretettel készített. Bár nem látszik, de mélyen valahol összetört egy kicsit. Tett egy lépést, egy aprócska lépést előre, erre tessék, jön ez. Hát kellett ez neki? Ricsi megjegyzései csak rátesznek egy lapáttal rossz irányba alakuló kedvére. Halovány mosolyt varázsol ajkaira míg bólint, hogy igen, persze, nem kéne ennyit beszélnie. Meg úgy emberek közé járnia. Vagy élnie. Azon kijelentésére miszerint hiányozna magának csak megvonja vállait amolyan az jó stílusban. Nem kapja el a kezét, pedig nagyon szeretné, sőt Ricsi tekintetét is hajlandó állni, míg arra a rövid időre neki szenteli a figyelmét. Aztán ahogy a két eridonos újra egymás társaságába merül, Hay maga elé veszi a sütis dobozt, hogy miközben megpróbál visszatérni az ütési technikák csiszolásához a szájába tömjön egyet. Legalább ez jó, ha már semmi más nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Fontos leszögezni, hogy nem ő találta ki ezt az egészet. Azonban mikor Móric megkérdezte, hogy lenne-e kedve csatlakozni habozás nélkül mondott igent. Vagyis inkább bólintott, de ez már csak apró részletkérdés. Az illúziómágia úgy tűnik, végre megadja magát, meghajlik akarata előtt – na jó, ez enyhe túlzás, de míg mások apránként haladnak a cél elérése felé, ő addig rohamléptekben fejlődött, főleg a vizuális illúziók terén. Ami egyrészről szívás, mert a vizsgamunkájával egyelőre erősen birkózik, a kis rádió legfeljebb idomtalan nyekergést produkál, akárhogy ösztökéli, másfelől viszont előny, főleg ilyenkor.
Na szóval kitalálták ezek ketten, hogy tökéletesen illegálisan és szabálytalanul a nagyterem közepén akarják gyakorolni csodás képességüket. Hayden, az az angyali drága jó gyermek, akire soha senkinek egy rossz szava nincs, most ilyen dolgokba keveri magát. Hova fajul ez a világ ugye.
Kívül mindösszesen úgy tűnik, hogy két debil ül egymás mellett. Olyan összetartozóan furcsának tűnnek, ahogy megfeszített figyelemmel merednek egy pontba, miközben azért tömik a fejüket is, csak a látszat kedvéért ugye. Kellett néhány perc, hogy ne érezze magát furcsán a Rellon asztalánál, de egyrészről Móric nem akart vele odaülni a navinések közé, másrészről nem szívesen verte volna át egyik háztársát sem. Így azonban alkalma adódik revansot venni azokon, akik akár szavakkal, akár tettekkel bántják, ha alkalmuk adódik rá. Ha úgy vesszük, ez végül is csak egyfajta sajátos igazságszolgáltatás, nem? De.
Első áldozata az a srác, aki kicsavarta a csuklóját azon az éjszakán, mikor megtalálta Beliánt az erdőben. Megérdemli a rohadék, hogy szenvedjen egy kicsit. Meredten bámul az előtte heverő sóskafőzelékre, ami kivilágosodik, még néhány krumpli is megjelenik benne. Legalábbis úgy látszik, mintha hirtelen krumplivá avanzsált volna. Ha nem lenne úgy elfoglalva azzal, hogy a haverjával röhögjön valamin, vagy inkább valakin, akkor észrevehetné, hogy valahogy olyan furcsán néz ki az egész, de az az egyetlen futó pillantás, amit a tálra vet nem elé erre. Oda sem nézve szed a tányérjába, Hay koncentrál, hogy kiterjessze a kanálra és a tányérra is az akaratát, egy pillanatra rágni is elfelejt. De megéri, mert ahogy kanalazni kezdi az ételt öklendezve dobja el kanalát. Siker! Vigyorogva néz a fiúra és egyetértően bólogat, hogy kereshet valami olyat, ami nem fáj. Elvégre ő csak rosszcsont, ártani nem akar senkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nagyon elégedett magával. Nem érdekli nagyjából az sem, ha kirúgják, vagy eltiltják a képességtanulástól. A bosszúvágy elönti az agyát, és ahogy látja, hogy sikerrel jár, csak olaj lesz a tűzre. Elnézi néhány másodpercig, hogy az embereknek az evés mennyivel inkább közösségi élmény, hogy mennyire nem figyelnek arra, hogy mit esznek. Persze felfedez néhány arcot, akik olyanok, mint ő. Magukba fordulnak, egyedül vannak, és igyekeznek minél hamarabb túltenni magukat ezen az egészen. Na, ők arra koncentrálnak, hogy mit esznek, mert kerülik a szemkontaktus mindenkivel és bárkivel, ez pedig a legegyszerűbb akkor, ha arra figyelnek, amit a szájukba tesznek. Szerencsére azok, akikre haragszik nem ilyenek, ők mind társasági lények, hangosak és cseppet sem visszafogottak.
Figyeli, mit művel a mellette ülő, alig bírja megállni nevetés nélkül. Hogy biztosan ne kezdjen hangos vihogásba, szájába lapátolja az ételt. Eddig úgy sem igazán haladt a nagy koncentráció miatt, illendő lenne kicsit belehúznia az evésbe is. Halk kuncogással díjazza az egeres mutatványt, majd egy utolsó falat után tekintetét a savanyúuborkás tálra függeszti. A leányzó, valami Eszter talán a falnak lökve próbált belőle szavakat kicsikarni, hogy aztán röhögve belerúgjon még néhányat. Fizikálisan nem sérült ugyan, de a lelkében örökre nyomot hagyott az eset. Az egyik hosszabb uborkának hirtelen két szeme lesz, négy apró lába és hosszú farka. Gyíkká válik, Eszter legalábbis így látja. Súlyos másodpercekig a levegőt kapkodva pislog a tálra, mielőtt elkezdené rángatni barátnője ruhájának ujját, hogy nézze meg ő is. Azonban mire a másik leányzó odafordul az uborka már csak uborka, ugyanolyan zöld és átlagos, mint amilyen addig volt. A megszégyenülés ezúttal Eszteré, Hayden úgy érzi, nyert. Ideje, hogy szünetet tartson, és legalább a levesét befejezze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Fél szemmel látja, hogy Móric szemmel tartja, meg azt is, hogy nem érti, mi folyik. Nem is értheti, hiszen az illúzió személyre szabottan Eszternek készült, rajta kívül ne láthatja már, ha nagyítóval keresi sem. Épp ezért miután befejezi, de még mielőtt a fiú belefogna a következőjébe finoman megböködi könyökével, majd az asztal alatt félkézzel megkísérli elmutogatni, hogy hogy változott az uborka gyíkká. Ballal szorgosan lapátolja a kaját, tekintete peidig a diáktársain nyugszik, így Móricon kívül senkinek fel sem tűnhet, hogy jobbjával gyíkocskát rajzol a combjára. Vagy hát valami olyasmi szerűt, mert a művészi vénája sosem volt erős, jobbal meg amúgy is rettentő béna, de azért ha nagyon akarja, akkor kisilabizálhatja, hogy mit akar ez jelenteni. Vagy nem, de nem mondhatja, hogy nem próbálta meg. Újabb illúzió előtt pihen egy kicsit, így ahelyett, hogy kiszemelné következő áldozatát csak figyeli, hogy mi történik. Nem lát és nem hall semmit, gondolja, ez épp olyan mint a gyíkja, mindenesetre jót mosolyog azon, hogy mekkorát ugrik a lány. Ne nevet és nem vigyorog, az túl feltűnő lenne, csak somolyog ott, mintha csak egy kedves emlék jutna eszébe. Lágy mosolya aztán értetlen fintorba fordul, pislog néhányat a szőkére, hogy most akkor ez így mi akart lenni, majd lemondóan legyint, hogy ne is magyarázza, úgysem érti meg. Mióta több inger éri, többet beszélget, egyre többször jön rá, hogy valójában közel sem beszél olyan jól magyarul, mint azt hitte addig. Mert az egy dolog, hogy a kiejtése is csapnivaló néhanapján, de annyi mindent nem ért, hogy lassan úgy érzi, kevesebb az, amit igen. Sóhajt, berágja az utolsó néhány falatot, mielőtt desszert után nézne. Mert megérdemel egy kis sütit ennyi erőfeszítés után, illetve ha be akar dobni még valami nagyot a végére, akkor ahhoz az energiára is szüksége lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy nevet, hogy majdnem belefullad az ebédjébe. Egyre szociálisabb, egyre több embert tűr meg maga mellett, így egyre vidámabban telnek a hétköznapok. Már nem menekül haza minden nap végén, már nem az egyetlen és kedvenc elfoglaltsága elvonulni valahová egyedül. Egyre bátrabb, egyre kiegyensúlyozottabb, és ennek mindenki egyre inkább örül. Most épp valami idétlen pletyka felett pusmognak, mint ahogy az ilyen korú lányoknál illendő is.
Egész addig, míg meg nem jelenik felettül egy árnyék, és új barátnője megadóan el nem iszkol. Áron fenyegető jelenléte elég ahhoz, hogy szavak nélkül üldözzön el mindneki mást is, az egész környéken ketten maradnak. Csodálja ezt a megjelenés, hogy valaki a puszta jelenlétével képes ilyen hatást kiváltani másokból. Egy pillabatra elcsendesedik a körülöttük ülő társaság, így most a vörösön a sor, hogy zöldjeivel inspirálóag körülnézzen.
- Mégis miből? - Halk, de határozott szavak, a rellonoson kívül egész biztos nem hallja más. Talán az első szavak, amiket Áronhoz intéz. Tekintetét az asztallapra függeszti, zavartan piszkálja ebédje maradékát. Nem hiányzik ez most neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Remélte, hogy sosem jön el ez a nap, hogy ezt a beszélgetést sosem kell lefolytatniuk. Eddig tökéletesen bevált az elkerülő hadművelete, színét sem látta a másiknak, mióta megtörtént kettejük közt az a kis incidens, amiből túl sokra nem emlékszik, csak hogy tett és mondott néhány olyan dolgot, amelyet nagyon de nagyon nem kellett volna. Ostoba volt, és ezen már nem változtathat, de remélte, hogy legalább a következményekkel nem kell majd együtt élnie.
- Én játszom veled? - Olyan őszinte hitetlenkedés és megütközés hallatszik hangjából, hogy egyértelmű, nem csak megjátsza ezt az egészet. Hay egyérteleműen úgy gondolja, hogy akivel játszottak, játszanak, az ő. Mert nyilván semmi nem volt komoly abból, ami kettejük közt eddig történt. Egyetlen röpke pillantásra méltatja Áront, mielőtt pillantásával újra az asztallap erezetét fedezné fel. - Talán akarsz valamit? - nem hülye azért, nyilván pontosan tudja, hogy miből lett elege a másiknak, csak a miértet és az időpontot nem érti igazán. Mire kéne még neki? És miért pont most, ennyi idő után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Egy új trófeát a gyűjteménybe? - Tudja, hogy nem kéne ezt mondania. Érzi, hogy komolyan, legalábbis komolyabban kellene vennie ezt az egyetlen szót, és sokkal kevesebb keserűséget adagolnia szavaiba. Mégis, a szavak kicsúsznak száján. Aztán hirtelen jött bűnbánása el is párolog, mert eszébe jut, hogy ezt bizony ketten cseszték el. - És akkor hol voltál eddig? - Mert az egy dolog, hogy Hay visszavonulót fújt. De ha Áron tényleg akart volna valamit, akkor küzdenie kellett volna, nem? Vagy ha nem is küzdenie, de legalább némi erőfeszítést tennie. Vagy ez lenne mindaz, amit képes megtenni az ügyért, hogy ideül és vádaskodik? Róka akkor aztán köszöni szépen, tényleg nem kér belőle. Pedig eleinte pokolian nehéz volt ám. Addiktív volt a másikkal töltött idő, egyre többet és többet akart, és aztán rettentően szenvedett, mikor ki kellett mondania önmagának, hogy nem. Most is, mennyivel egyszerűbb az ebédhez vágni ezeket a szavakat, mint a szemébe nézni. Fél attól, amit látna, és amit elindítana benne egyetlen, röpke, összekapaszkodó tekintet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy röpke, vagy inkább két hosszúra nyúlt pillanat erejéig úgy tűnik, saját nyálában fog megfulladni, ha már más nincs a szájában, amit Áron szavaira félrenyelhetne. Lemarad az együttérző, megértő pillantásról, csak ez a kimondott fél mondat jut el hozzá, ami elég ahhoz, hogy díjnyertes fulladást prezentáljon. Bár arca hajához válik hasonlatossá, szerencsére megússza minden komolyabb gond nélkül, és néhány másodperc elég ahhoz, hogy legalább fizikálisan hellyel-közzel helyre rakja magát. Ezt még jó ideig emészteni fogja.
- Nem emlékszel? Bár egyikőnk sem volt teljesen beszámítható. - Tény, hogy akkor már elég részeg volt ahhoz, hogy elég bátor legyen a beszélgetéshez, de vannak azok a személyek, akikkel már józanul is képes kapcsolatot teremteni. Kevesen, de vannak. - Velük nem... még mindig nem. - Fejével aprót biccent a tömeg felé, csak hogy éreztesse, kikre gondol egészen pontosan. Mindenkire. Leginkább mindenkire. Nem képesen ezen uralkodni, nem tudja eldönteni, hogy holnap regel úgy kel fel, hogy ő lesz a legcserfesebb lány a Navinében. Ha valakiben elkezd bízni, ha valakihez elkezd kötődni, az egészen más. És bármennyire is szeretné, érzelmire sem lehet ráhatással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A pillantása szinte égeti a bőrét, ennek az ostromnak már nem tud ellenállni. Már-már kényszert érez arra, hogy felé fordítja az arcát, de a mozdulat csak lassan követi az elhatározást. Mert pontosan attól fél, ami bekövetkezik, hogy összekapcsolódó tekintetük hatására megmozdul benne valami. Pillangók a gyomorban, vagy valahogy így fogalmaznak az okosak, Hay meg inkább nyelne rovarirtót, csak megszüntesse ezt odabent. Utálja, hogy saját gondolatai tükörképét látja viszont.
Ha az előbb piros volt az arca, most élénkvörösbe vált, hogy a haragtól, vagy a fokozódó zavartól, az nagyjából eldönthetetlen, még ő maga sem tudja biztosan. Zöldjei elfelhősödek az indulatoktól, legszívesebben felpofozná. - Baszódj meg - morogja, mielőtt valóban megüthetné. Hogy mozdulatait kontrollálja, körmeit tenyerébe mélyeszti, míg meg nem érzi jobbkezében az égető fájdalmat. A fájdalom jó. A fájdalom önuralom. A fájdalom segít. Hogy milyen áron... az már mindegy. Légzése megnyugszik, már nem fújtat, mint egy indulatos macska, tekintetéből is eltűnnek az indulatok, csak épp jobbjában mélyülnek a barázdák. Az legalább begyógyul majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sosem volt egy buta lány, a jobb jegyekhez inkább csak szorgalma, és nem az esze hiányzott. Most viszont eldöntötte, hogy legalább így a VAV előtt kicsit rákapcsol, és komolyabban veszi ezt az egészet. Egyrészről, már nem versenysportoló, nem foghatja arra, hogy nem marad elég ideje, másrészről gondolatai mostanában túl sokszor kalandoznak olyan tájakon, amelyeket messzire kerülnie kéne. Nem szabadna arra a délutánra gondolnia az erőnlét termében, mégis, minden nap százszor, ezerszer visszajátja minden apró másodpercét. Az esze tudja, hogy nem szabadna többször belemennie ebbe, de a szíve, és az az áruló teste többre vágyik. Ettől sokkal többre. És a probléma valójában ott kezdődik, hogy már érzései vannak. Az érzések pedig rosszak, nagyon rosszak. Semmi mást nem hoznak, csak a bajt.
A könyvtár szinte üres, érthető, ilyenkor senkinek nincs kedve egy sötét, könyvekkel teli teremben poshadni. Ettől a tudattól valamelyest megnyugodva válogatja ki a megfelelő könyveket, amelyek alapján készül megírni házidolgozatát. Már csak egy helyet kell választania az olvasóteremben, és minden tökéletes lesz. Legalábbis lehetne, ha odabent nem az egyetlen ember ülne, aki mellett nem hogy olvasni, de épkézláb mondatokat összerakni sem képes. Egyetlen pillanatra átfut az agyán, hogy mellé telepedjen, ám végül egy másik asztalnál foglal helyet, egy olyan széken, amelyről kölcsönösen jól láthatják egymást. Már-már feltűnő nyugalommal söpri válla mögé rakoncátlan tincseit és nyitja ki a vaskos kupac tetején álló ódon kötetet. Nem, nem érdekli Áron. Egy kicsit sem. Tanulni jött, tanulni fog. Csak fel tudná fogni végre mit jelent az a mondat, aminek már ötödjére fut neki...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szereti az éjszakai órákat hasznosan tölteni. Kora reggel és késő este a legaktívabb, ilyenkor funkcionál legjobban az agya. Nem tudja, hogy miért nem tud úgy működni, mint a normális emberek, hogy este leteszi a fejét, aztán alszik szépen nyolc órát legalább, de igazából mióta tisztában van azzal, hogy sosem lesz a szó társadalmilag elfogadott értelmében normális, azóta nem feszegeti ezt a témát.
Rendkívül gyerekes lenne menekülőre fogni, valójában csak ezért dönt a maradásnál. Mereven bámulja a maga elé tett könyvet, már legalább öt perce, minden eredmény nélkül, majd végül egy mély sóhajtás kíséretében becsukja. Nem baj, ha ez nem megy, majd valamelyik másik. Természetesen a kupac tetején lévő könyv nem megfelelő számára, ezért megkísérli az azt követőt ügyesen kihúzni. Tökéletesen is működhetne, ha nem Rókáról lenne szó, így azonban a legfelül lévő könyv hangosan puffan a földön. Halk káromkodások közepette mászik be érte az asztal alá - valamiért ez logikusabb megoldásnak tűnik hirtelen, mint felállni, megkerülni az asztalt és úgy felvenni. A kis kalandtúrája egyetlen hátulütője, hogy visszafelé nem számol azzal, milyen széles valójában az asztallap, így lendületből szeretne visszaülni székére, amely eredményeként olyan lendülettel üti be butuska buksiját a fentemlített bútorba, hogy azt talán még a szomszéd toronyba is áthallatszik. Fájdalmas grimasszal, tarkóját dörzsölgetve keveredik vissza végül a székre, dühösen lecsapva minden probléma okozóját, a kirándulókedvű szakkönyvet (naná, hogy minden a hülye bájitaltan hibája). Ha kétlábon járó definíciót keresünk a rakás szerencsétlenségre, íme, Hayden tökéletesen alkalmas a szerepre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az utóbbi években egész megszerette a karácsonyt. Apa mindig meglátogatja, a nagyiéknál összegyűlik a család és Beliánnal is mindig valami szuper ajándékot találnak ki egymásnak. Igazából ezt élvezi a legjobban, hogy kitalálhatja, milyen ajándékkal lepje meg szeretteit. Na meg persze azt, hogy még ki sem hűlt az első adag mézeskalács, de már sütheti a következőt. Ilyenkor Nagyi sokkal szívesebben engedi a konyhában garázdálkodni, mint amúgy az év bármelyik másik szakaszában.
Bár az idei karácsony egyik legjobb élménye kétségkívül az, hogy együtt dekorálhatják a kastélyt, méghozzá szupermenő módon. Még szerencse, hogy mostanában állandóan azon a buta képkeresős oldalon tölti a szabadidejét, így volt ideje és lehetősége ezernyi különböző fáról inspirációt szerezni, és megalkotni saját elképzelését. Legalább ötöt. Mert hát ugye akkor még nem tudhatta, milyen díszekhez kell igazodnia, így több verziót is elképzelt magában, néhányat ki is próbált otthon, a biztonság kedvéért.
A nagyterem határozottan jobban tetszik neki így, tök üresen, mint mikor tele van diákokkal, bár már egészen kezd megbarátkozni a tömeggel is. Egyre bátrabb, egyre nyitottabb, ahogy telik az idő. A beszéddel azért még akadnak problémák, így csak hálásan mosolyog Sethre, mikor megjelennek a sütik és a hozzájuk tökéletesen passzoló kísérők. Egy kekszet magához is ragad, elvégre jó munkához kell az energia, majd tele szájjal hevesen bólogatni kezd - előbb a zene, aztán az éneklés ötletére. Lehet, hogy nem beszél, de a zene... az egészen más terep.
Míg elfogyasztja a rágni valóját, szemével követi Gitta mozgását, és megpróbálja kitalálni hogy hová, és mit szeretne megalkotni. Róka végül egy kezdetnek egy egyszerű, ötágú csillagot választ, nem túl közel, de nem túl messze Gitta területétől, hogy kiderüljön, hogy mutat együtt a két dísz. A csillagot aranyszínűnek képzeli el, nagyjából tenyérnyi méretben, némi fényes, fémes csillogással megsépkelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Tetszik neki amit alkot, úgyhogy további csillagokat gyárt le. Ügyel arra, hogy kellemes legyen a szemnek a kompozíció, amit kitalál. Nem egy őrültmód széplátású ember, de azért egy karácsonyfa feldíszítése még talán nem haladja meg az esztétikai érzékének határait. Mivel Seth mosolyogva nyugtázza ténykedését, így bátrabban fog neki a szaporításuknak, míg végül itt-ott megjelenik nagyjából tíz-tizenkét ilyen csillag.
Ekkor ha akarná sem tudná folytatni ténykedését, mert egy nedves orr böködi meg lábát, Hay pedig ezer örömmel guggol le a fehér kutya mellé, hogy elkényeztesse némi simivel és fülvakargatással - attól függően, épp minek örül az állat. Megpróbálja elengedni a füle mellett Arabella megjegyzéseit. Nem tehet róla, de nem kifejezetten kedveli a lányt, az ő ízlésének egy kicsit túl sok. És gonosz. Néha annyira gonosznak látszik. Épp ezért, amennyire lehet kerüli a vele való kontaktust.
Mikor megunja Feather kényeztetését, kortyol egyet a magáénak kinevezett bögréből, hogy aztán újra nekiveselkedjen a munkának. Mivel a csillagok színével nagyon elégedett, ezért hasonló árnyalatú aprócska csengőket szeretne meléjük idézni. Semmi nagy vállalkozás, de a kevesebb néha több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elégedett magával. Lehet, hogy nem alkotott semmi nagyszabású színes-csillámos-villogó dekorációt, de az alapvetően is nagyon idegen lenne tőle. Ezzel szemben az elkészült díszek egyszerűek, letisztultak és kellően élethűek ahhoz, hogy meg lehessen elégedve saját magával. Nem akar ő lenni a legfeltűnőbb és leghangosabb, sosem akart az lenni, és a munkája is pontosan ezt tükrözi.
Talán pont ezért lepi meg, hogy Seth hozzá fordul a csúcsdísz kérdésében. Először meglepetten pislog oktatójára, mielőtt boldog mosolyra húzná ajkait. Hát persze hogy szívesen megcsinálja. Valószínű ez az enyhe zavar az oka, hogy első nekifutásra nem úgy sikerül, mint azt akarja. Az első prototípus kicsit csálé, olyan, mintha egyszer leejtették volna és ettől eldeformálódott volna, ám ahogy észreveszi a hibát korrigálja is. Így a fa tetején egy pompás gömbformára hajazó sokágú csillag ragyog, megfogadva a tanácsot. Arányosan valamivel nagyobb, mint eddigi függői, valamivel élénkebb és fényesebb arany színt ad neki, mint a többi csillagnak. Elvégre a csúcsdísznek ki kell tűnnie a tömegből.
Kíváncsian hátrébb lép, hogy messzebbről is megszemlélhesse a fát, és meg kell állapítania, hogy jó munkát végeztek. Együtt. Egész elképesztő, hogy képesek voltak együtt dolgozni. Körbepislant, hogy van-e valakinek valamilyen megjegyzése vagy kritikája, vagy mindenki más is elégedett azzal, amit elvégeztek. Hay szerint ez az feladat tökéletesen megalapozta a karácsonyi hangulatot.