Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rá se hederít Fülöp folyamatos közbeszólására és vélhetően mások sem, mert vagy nevetnek, vagy tapsolnak, vagy be is szállnak, ha épp ismerik a dalt. Zenének nem nevezném, mert barokkos túlzás lenne, de értitek.
Olyan magabiztossággal - és olyan végtelenül hamisan - tolja végig a számot, hogy az nem csak az elmét, hanem a dobhártyákat is erősen kikészíti, de kit érdekel? Amikor végez, jön a tapsvihar, csupán bátyja savanyú képe árnyékolja be eme remek produkciót. Durcásan teszi keresztbe kezeit, amin nem segít Fülöp egyáltalán nem kedves megjegyzése sem. Tudhatná, hogy egy félig rellonossal nem illik packázni.
- Örülnék, ha a perverz vágyaidat nem rajtam próbálnád meg kiélni, bátyó - gonosz mosolyra húzódnak ajkai, mert ő bizony most inkább Morgána, mint Auróra. Ketrec, pénzkereset, mi lehetne más, ha nem az, hogy a lány ribancnak álljon, rosszabb esetben örömlánynak? Nos, ha titokban ilyen mocskos élvezeti cikkekre vágyik, ne rá vetítse ki, hanem induljon útra. A hallgatóság húzik mindkettejük megszólalására egyébként, hiszen egyik sem kifejezetten... kedves. - Na ne legyél már ilyen antipartyarc, mindenki érti a viccet - közelebb léve megböki a fiú vállát és bedobja a legcukibb, legártatlanabb, legszeretetreméltóbb húgibociszemeket, mert az mindig bejön. Tényleg nem tud neki ellenállni. KO.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Már kicsit aggódom, de amikor megszólal a prefektus minden kételyem eloszlik. – Értem, csak tanultam egyet, de nem akartam felkelteni a társaimat, ezért inkább elmentem egy olyan helyre ahol nincs senki – kezdem. – De nem volt nálam óra és ezért nem láttam, hogy már ilyen késő van, és elindultam vissza a körletbe... – mesélem, hátha elhiszi. – De mire végeztem késő lett, de aztán eltévedtem… – mondom. Az ajánlásra, bólintok. – Igen, azt megköszönném és legközelebb, jobban figyelek – elmondom a házam nevét is. – Az eridonba járok. Arra kell menni – mutatok, jobb oldalra, aztán elindulok abba az irányba. – Amúgy, be sem mutatkoztam, Fekete Nonónak hívnak, és negyedikes vagyok. Téged? – kérdezem. És nagyon nagyot sóhajtottam, hogy nem vont le pontot. Mert annak nem örült volna senki: se én, se Rudolf. A körlet felé vesszük az irányt, de a leejtem a táskámat. – Hoppá, ügyetlen vagyok! – felveszem a földről a leesett táskát, a kiesett könyveket és a tintát, ami nem tört össze és nem folyt ki szerencsémre. – Bocsi, akkor menjünk. – mondom a lánynak, akinek még mindig nem tudom a nevét. – Hogy hívnak? – kérdezem a prefit, mert ez nem derült ki róla. De legközelebb jobban figyelek az időre, hogy ez ne forduljon elő, mert nem szeretném, hogy a házam pontott veszítsen… Főleg az én hibámból. Elindulunk az Eridonba vezető úton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ne már, haver.
Morgom az orrom alatt az egyik háztársunknak, aki kaján fütyenget neki, amíg a csípőjét rázza. Hát könyörgöm, a húgom, a kishúgom. Aki vagy két percig egyáltalán nem nézett ki úgy, mint anya meg apa szeme fénye, sokkal inkább egy hódításra kész nő, és ez nagyon riasztóan hatott a számomra. Mert itt most, ebben a teremben, senkit sem zavar, hogy hamis, hogy gyerek még, akkor is, ha nem az. Sőt, vannak többen, a Rellon asztalánál főleg, akik felpattannak, és a csípőjük félreérthetetlenül mozdul. Na biztos, hogy nem. Ha kell, acélbugyit adok rá, de nem.
- Nem nekem vannak itt perverz vágyaim, hanem a teremben mindenkinek. Nézz oda, most nézz oda! Hát rád gerjednek!
Nem hittem volna, hogy valaha az életben a "gerjednek" szót fogom a húgom állapotára használni, vagy akárcsak bármilyen kontextusban alkalmazni. Erre tessék, egy nagy csoport ember előtt, vöröslő tarkóval és fülekkel, zavarom teljében teszem. Miért is akartam én visszajönni tanulni?
- Ez...félelmetes Auróra. És ha valaki megerőszakol?
Mondanám már, hogy milyen derűsen látom az életet? Nem. Hát úgy néz ki, hogy ez nem véletlen. A húgom szép, okos, határozott, de ez őrült boszorka is, és tessék, meg is van ennek az eredménye, én itt teljesen frászba vagyok.
- Mindazonáltal, dicséretes a bátorságod.
Hopp egy bók, jól van, azért csak kibuggyant.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Auróra a szó szoros értelmében nem vesz tudomást a srácokról: hogy nem látja vagy nem érdekli, igencsak jó kérdés, elvégre nem lehet elsiklani mellette, neki mégis sikerül. Mert nem az számít, hogy nekik tetszen, hanem Fülöpöt akarja cukkolni és igazából neki mindössze ennyi a lényeg.
- Jaj Fülöp, ezek mindenre gerjednek, ami nem gyorsabb náluk - megforgatja szemeit, bár azért szórakoztatja bátyjának védelmező ösztöne. A kis hamis. Próbálja nem kinevetni, vagy inkább csak nem szórakozni rajta nyíltan, de egyre viccesebb, ahogy vörösödik mindene, majd végül érkezik a hatalmas felismerés. Ekkor valami eltörik, mivel a lányból kipukkad a nevetés, göndör kacaja betölti a nagytermet, úgy kell szájára tapasztania kezét. - Nem hiszem, hogy ilyesmi meg fog történni. Ez egy iskola, nem a gettó - még akkor sem, ha sokszor annak tűnik, tenné hozzá mókásan, ám visszafogja magát. Annyira imádja Fülöpöt, hogy konkrétan megesik rajta a szíve, így odasétál, hogy aztán mögé lépve jó szorosan átkarolja és adjon egy szerető, testvéri puszit arcára.
- Úgy tűnik, nem véletlenül voltam én az, aki többször meglógott otthonról. Már akkor is a kalandokat kerestem - kuncogva felel, mielőtt elengedné a fiút, hogy megsimítsa vállát. - Ne aggódj, a szomszéd asztalnál leszek, erőszakmentesen - felemeli mindkét kezét és kiölti nyelvét. Csak azért is cukkolja, nem bírja megállni, hogy ne menjen az idegeire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ezzel azért tudnék vitatkozni.
Mert azért vannak pillanatok, amikor úgy érzem, hogy az alatt az idő alatt is, amit kihagytam, ez az egész hely nagyon elment valami negatív felé, vagy talán én nem vettem eddig észre a dolgokat, vagy a tény zavar össze, hogy a húgom ivarérett állapotba került, és ezt mások is észrevették. A gondolatot azonban mellőzi a tény, amikor átölel, szeretem, mert ilyenkor mind a kettőnket biztonságban tudom. Szeretem érezni, hogy rendben van, az illata a sajátja, a szívverése egészséges. Talán kicsit túlzottan ragaszkodom hozzá, de vele teljesnek éreztem végre az életet, és így kétszer annyira aggódom, mint azok, akik normálisak.
- Én pedig az, aki fedeztelek.
Már akkor, amikor sikerült, amikor elég gyorsan kapcsolatam, hogy mondanom kell valamit, és amikor úgy jutott haza, hogy azt csak én tudtam. Azért voltak kellemetlen helyzetek, amiket Merlin se tudott volna megmenteni.
- Nem akarnál inkább itt maradni? Olyan régen volt, hogy együtt ettünk, csak mi ketten.
Otthon persze igen, de ott a szüleink is itt vannak, míg az iskola felé megállapodtunk abba, hogy hiába a közös ház és a közös évfolyam, és talán a közös órák, egyáltalán nem fogunk egymás nyakán lógni, hiszen mindkettőnknek megvan a maga baráti köre. De egy ilyen tánc után... megjárna nekem a húgom társasága.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Gettó ide vagy oda, mindketten szeretik ezt az iskolát, meg kell hagyni. Talán lehetne néha jobb, szebb, rendezettebb, de mégis itt nőttek fel, itt váltak azzá, akik. No meg persze otthon, de az egészen más.
- Ez így van. Kár, hogy néha nem sikerült... Bár akkor anyáék miből írtak volna könyvet? - töprengőn mered bátyja tányérjára, melyben még szinte érintetlenül várja az étel, hogy elfogyasszák. No mindegy, régi szép idők, szokták volt mondani. Épp elengedné Fülöpöt és megindulna a lányokhoz, amikor érkezik a kérdés. Nem is kellene látnia a fiút, hogy tudja, milyen édes, szomorú kiskutya szemekkel néz rá. Lehet ennek ellenállni?
- Dehogynem, csak szólok a lányoknak - meleg mosoly költözik arcára, majd jelez barátnőinek, hogy inkább itt marad, ők pedig nevetve és bólogatva nyugtázzák, hogy ezúttal külön töltik az étkezést. Auróra kényelmesen helyet foglal Fülöppel szemben, s mivel a műsornak vége, mások is saját vacsorájukra fókuszálnak. - Arra gondoltam, hogy mivel anyáék házassági évfordulója nemsokára itt van, meglephetnénk őket egy vacsival. Mármint, mi főznénk. Tudom, nem megölni akarjuk őket, hanem ünnepelni, de... Szerintem tök jó ajándék lenne, ha meg rosszul sül el, írnak egy újabb bestsellert. Csak jól jöhetünk ki a dologból - a gondolat, hogy Fülöppel fognak főzni, rögvest felvillanyozza. Nem arról van szó, hogy teljes és totális analfabéták, inkább arról, hogy mindkettejüknek más az erőssége, ezt pedig keveset gyakorolják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ezzel nem tudok vitatkozni.
Valóban az, hogy belőlünk írták a könyveket, amikkel ismertek lettek, nagyon jól esik. Mert mi vagyunk ők, a mi eseteink. A polcon szépen sorakoznak életünk emlékei. Néha csak nézem a könyvek gerincét, és még mindig nem hiszem el, hogy valóban ilyen sok csodában volt részünk. Nekem a legnagyobb csoda ő maga, a húgomat mindennél és mindenkinél jobban szeretem. A szava szent számomra, és igen, ha nem is tetszik az, amit mond, hajlandó vagyok megfontolni a szavait, mert tudom, hogy üzenni akar nekem általuk.
- Valóban célszerű lenne. De biztos örülnének, ha a kedvenceiket mi készítenénk el. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet.
A tányéromat közben közelebb tolom hozzá, hogy ha szeretne, akkor vegyen belőle. Szokás szerint többfélét halmoztam rá, ma elsősorban olyanokat, amiket kézzel is lehet enni. Az ok igen egyszerű, olyan nagyon elmerültem a rajzolásba, hogy túlerőltettem a kezeimet, és most túl gyengék ahhoz, hogy stabilan fogjam az evőeszközt és vágjak velük, majd mindezek után még a számba is juttassam a falatot. Ez időnként megesik, ha olyan személyt látod, akibe teljesen beleveszek, és olyankor csak rajzolok és rajzolok, megállíthatatlanul. A kézzel evős ételek ezt az állapotot leplezik, és mivel nem akarok beszélni a legújabbról, inkább a barátnői felé pillantok.
- Ha a pasid lennék, megérteném, ahogy néznek, de ez az állandó mustrálás, főleg attól a szőkétől, eléggé zavarbaejtő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egy ideje már A bájitalok hatása címet viselő, meglehetősen kopott (maradjunk annyiban, hogy nem én emeltem le először a polcról) kötet mögött ülök, hátamat kényelmesen a széktámlának támasztom, a vaskos könyvet pedig nyitott állapotában, az asztal legszélére állítva futok végig bonyolult sorain. Odakint rég besötétedett már, de nem bánom, szeretem az éjszakák meghitt békéjét. Bár a legtöbben nappal is találnak jobb elfoglaltságot annál, minthogy itt legyenek, ilyenkorra már tényleg senki nincs bent. Nekem is külön engedélyem van arra, hogy hajnalig a kedvenc asztalomnál ücsörögjek. A magam csendjében, zavartalanul. Csak a bal kezemben tartott penna serceg a könyv melletti sárga pergamenen; számolok, így sokáig fel sem tűnik, hogy társaságom akadt.

Aztán kipillantok a számokból, és szürkészöldes tekintetem azonnal rátalál a közelben üldögélő bongyorra. Ajkaim halvány mosolyra húzódnak, de ahelyett, hogy sokáig nézném a lányt, visszafordulok a munkámhoz, és változatlan nyugalommal tintába mártom a penna hegyét, hogy azután újra írni kezdjek. Az erőnlét termében történtek óta nem beszéltünk, igaz, ott sem szóltunk egymáshoz egy szót sem, így továbbra is kérdés, hányadán is állunk. Hányadán állunk, Hayden?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szereti az éjszakai órákat hasznosan tölteni. Kora reggel és késő este a legaktívabb, ilyenkor funkcionál legjobban az agya. Nem tudja, hogy miért nem tud úgy működni, mint a normális emberek, hogy este leteszi a fejét, aztán alszik szépen nyolc órát legalább, de igazából mióta tisztában van azzal, hogy sosem lesz a szó társadalmilag elfogadott értelmében normális, azóta nem feszegeti ezt a témát.
Rendkívül gyerekes lenne menekülőre fogni, valójában csak ezért dönt a maradásnál. Mereven bámulja a maga elé tett könyvet, már legalább öt perce, minden eredmény nélkül, majd végül egy mély sóhajtás kíséretében becsukja. Nem baj, ha ez nem megy, majd valamelyik másik. Természetesen a kupac tetején lévő könyv nem megfelelő számára, ezért megkísérli az azt követőt ügyesen kihúzni. Tökéletesen is működhetne, ha nem Rókáról lenne szó, így azonban a legfelül lévő könyv hangosan puffan a földön. Halk káromkodások közepette mászik be érte az asztal alá - valamiért ez logikusabb megoldásnak tűnik hirtelen, mint felállni, megkerülni az asztalt és úgy felvenni. A kis kalandtúrája egyetlen hátulütője, hogy visszafelé nem számol azzal, milyen széles valójában az asztallap, így lendületből szeretne visszaülni székére, amely eredményeként olyan lendülettel üti be butuska buksiját a fentemlített bútorba, hogy azt talán még a szomszéd toronyba is áthallatszik. Fájdalmas grimasszal, tarkóját dörzsölgetve keveredik vissza végül a székre, dühösen lecsapva minden probléma okozóját, a kirándulókedvű szakkönyvet (naná, hogy minden a hülye bájitaltan hibája). Ha kétlábon járó definíciót keresünk a rakás szerencsétlenségre, íme, Hayden tökéletesen alkalmas a szerepre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Persze, nagyon komolyan fogja venni a sulit. Ezúttal nem fog lemaradni az edzések miatt. Igen, mindenre fog figyelni, a kis bőrnoteszébe feljegyzi az összes határidőt.
Hogyne... ez természetesen nem történt meg, hiszen kinek van ideje ennyi mindennel foglalkozni edzés mellett? Időnként bejárt az óráira, ahol azért hellyel-közzel még figyelt is.
Már olyankor, amikor nem volt éppen hulla fáradt. Gyakran esett be a nap közepén két edzés között, amikorra már persze kimerült volt és semmi kedve nem volt az elhangzott dolgokkal foglalkozni. Meg persze nem várt nehézség is érkezett a magyarországi tanulmányokkal: a nyelv. Izzi első nyelve a magyar volt otthon, azonban az iskolában és az edzéseken mindig a németet használta, a sulis szakszavak is így jutottak az eszébe. Gyakorta fel sem ismerte csak a hallottak alapján, hogy most éppen melyik bestiáról vagy gyógynövényről van szó, hiszen otthon minek beszélgetnének ilyenekről?
Azonban év vége vészes közeledtével ismételten mentenie kell a menthetőt, hogy ha legalább közepes eredményt szeretne elérni a vizsgákon.
Maga sem hiszi, hogy megtette, de a ma délelőtti edzését egy órásra vágta és lezavarta hajnalban, hogy a délelőtti lyukas órájában a könyvtárat fel tudja túrni tananyag után kutatva. Kezében egy pohár jeges kávéval, vállán nehéz táskával tipeg be a csendes helyiségbe, ahol délelőtt lévén nem sokan lézengenek még.
A könyvtáros segítségével elnavigálódik a tankönyvek és a kötelező olvasmányok irányába, ahol drámaian rogy le az egyik székre, zárt fedelű innivalóját pedig gondos távolságba helyezi a veszélyzónától. Nagyot sóhajtva kezdi el kipakolni a cuccait az asztalra. Talán a gyógynövénytannal kéne kezdenie, abban eléggé sok ismeretlen szó van, amiket képek és leírások alapján kellene beazonosítania a tankönyvéből.
Utálja az ilyen nagy tanulási alkalmakat, az elején mindig pánikol, hogy hogyan is tudná elkezdeni. A kávéja után nyúl, ezt nem lehet száraz torokkal bírni. Fejét felemelve pillantja meg az egyik évfolyamtársát, Jacob Lehmant. Megjegyezte magának a fiút, mert egymást követik a névsorolvasásnál, ráadásul ő sem magyar nevű, akárcsak Inez.
Cuccait hátra hagyva ugrik, hogy megkörnyékezze a navinést.
- Szia Jacob! - Köszön fejét kissé oldalra biccentve. Nem édeskedik, de nem is próbál szánalmat kelteni. Egyből a tárgyra térve folytatja. - Neked megvannak, hogy melyik tárgyból kell beadandó? Sajnos... - Insert gondterhelt sóhaj here. - lemaradtam a sulis dolgokkal... - Mondja száját kissé lebiggyesztve. Nem a srác érzelmeire próbál hatni, noha egy szőke gondterhelt kislánynál könnyen tűnhet így. Viszont Inez komolyan aggodalmaskodik, volt már rossz tapasztalata a vizsgákkal.
- Valamennyit megcsináltam, de nem minden szót értek. Neked ezek hogy mentek? - Az egyértelmű, hogy nem itt nőtt fel Jacob sem, csak az a kérdés, hogy hogyan alkalmazkodott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem rossz ő, csak néha akadnak kihágásai. Persze nem úgy, mint mondjuk a Bontovich gyerek, akit mondjuk legutóbb rongáláson kapták, legalábbis a pletykák szerint. Jacobnek mindössze annyi volt a számláján, hogy kétszer is elhagyta hálókörletét a takarodó után, s egyik alkalommal sem akarták elfogadni az indokát. Kapott is büntetőmunkát, ami a könyvtárra esett, itt kellett egész héten húznia a gályát, mikor épp szabadideje támadt. A könyvtárban pedig akadt temérdek feladat, hiába volt könyvtáros, meg annak segéde, bőven voltak lexikonok és könyvek, melyek az évek során rossz helyre keveredtek. Jacob pedig azt a nemes feladatot kapta egyik prefektusától, hogy segítsen a könyvtárosnak, rendezze megfelelően a könyveket.
Meg is tette, amit kértek tőle, legalábbis igyekezett a tőle telhető legjobb módon rendezni azokat cím, témakör , szerző és évjárat szerint. Nem kis munka volt ez, de volt rá bő egy hete. Ő pedig szorgosan pakolászta a köteteket, ha valamit nem talált, akkor visszasétált a könyvtároshoz, kérdezett. Ott is nyomtak a kezébe néhány kötetet, mert időközben a visszaérkezett könyveket is a helyükre kellett pakolni.
Kezében roskadozó, torony nagyságú irományokkal egyensúlyozott a polcok közt, mire sikerült az egyik soron egy asztal tetejére lepakolnia a lexikonokat. Meg is izzadt picit, na nem látványosan, de azért alkarjával törölte meg gyöngyöző homlokát. Jól esett volna neki mondjuk egy limonádé, vagy bármi, csak ne itt legyen. Egy picit már unta is a könyvek rakodását, ezért szinte már felvillanyozta az, hogy saját neve csengését hallotta egy lány szájából. Megfordulva észre is vette a szöszit, rá is mosolygott. - Halihó Izzi! - még a kezét is a magasba lendítette intés gyanánt, aztán visszaengedte maga mellé, úgy figyelte érdeklődve a lányt.
- Húha, igen, van egy listám, de a szobámban van. Fejből meg nem tudom pontosan. Gyógynövénytanból kell beadandó három gyógynövényről, azok hatásairól, felhasználásáról. Ez egész biztos. Aztán úgy tudom, hogy mugliismeretből egy esszét kell írni a kedvenc mugli korszakunkról, azt részletesen bemutatva. Bájitaltanból főzetet kell készíteni, és másnap bevinni, de hogy milyet, az nem jut eszembe - látszott, hogy erőteljesen gondolkodik, még sem libbent fel elméjében a lista.
- Hát igen, észrevettük. Az egyik professzor szóvá is tette, hogy túl sokat hiányzol és hogy ennek nem lesz jó vége - nem tudta, miért, de ezt az információt is megosztotta a lánnyal.
- Változó, van ami jól ment, van ami meg kevésbé. Ööh, mond csak Inez, miért lógsz annyit az órákról? Nem sértésből, csak érdekel - nem akarta elítélni a lányt, de tényleg érdekelte, hogy miért hiányzott az elmúlt időszakban olyan sokat az órákról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lehetséges, hogy komolyabban venné a sulit, ha látna valamilyen célt, ahová elvezetheti. Azonban semmi, de semmi nem jut eszébe, hogy mégis mit akarna csinálni ezzel a papírral.  Gondolt már rá, hogy auror lehetne a párbajozással, viszont az marha sok tanulás és hatalmas elköteleződés. Miért tenne bármi ilyet, amikor a családi vállalkozásuk bármikor eltartja? Új csoki ízekkel játszadozhat ő is otthon, nem szakad le a körme, a gazdasági részét meg elintézi az, aki szeret a számokkal szórakozni.
Hiába kezdik otthon pedzegetni, hogy valamit választani kéne, ne egy dologra tegye fel az életét, ő képtelen dönteni. Valahonnan jönnie kéne egy hívásnak, amikor órán hallgatja az anyagot, hogy IGEN, én ezt akarom csinálni.
Mondjuk ahhoz lehet be kellene járnia órákra, hogy ilyen heuréka pillanat elkapja közben.
Nap végére olyan kimerült,hogy szinte elalszik a fürdőkádban, így mégis mikor kellene életreszóló döntéseket hoznia?
Először csak apránként, például azt, hogy most megír vagy két beadandót, hogy törlessze a tartozását a tanárok felé.
Még szerencse, hogy itt pakolászik a srác, így nem kell egyedül megfejtenie, hogy mivel tudná boldoggá tenni az iskola pedagógusait.
Meglepetten fogadja, hogy a navinés még örül is neki, ugyanis néhány szónál többet nem váltott a többiekkel a szünetekben, gyakorta el is tűnt a tanítási nap közepén, másszor pedig éppen akkor jelent meg.
- Te itt dolgozol? - Kérdi döbbenten látva a srác szorgos pakolását meg a körülötte lévő könyveket. Vagy nagyon könyvmoly, vagy tényleg itt vállalt melót. Hallotta, hogy nagyon sok fiatal dolgozik suli mellett még pluszban, hogy így szerezzenek zsebpénzt. Szerencsére ő sosem szorult ilyenekre, nem irigyli azokat, akiknek az óráikat még munkahellyel kell egyeztetni. Ha valamit, akkor ezt nagyon átérez.
Először csillogó szemmel kezdi el hallgatni, ajkai sarkában is megbújik egy halvány mosoly, mert azt hitte, hogy sima liba lesz így, hogy tudja mi a feladat. Azonban a felsorolás végére egyre ínkább ezt kétségbeesni. Tekintete lemondóan a távolba réved, fejét lassan megcsóválja. Hogy jössz ki ebből Inez?
Lesz az 6 beandandó is ma.
Mielőtt újból szólásra nyitná a száját gondterhelten sóhajt ismét. Hiába nem volt ma sok edzése, olyan általános fáradtság van rajta, hogy minden legyőzhetetlen akadálynak tűnik.
- Huh... hát... köszi. - Hálálkodik zavartan elmosolyodva. Ez nagyon sok edzésébe fog fájni. - Milyen mugli korszakok? Ilyen harmadik világháborús vagy a hippi korszak? - Aranyvérű hercegnőként nem túl sok ismerete van a muglikról, néhány félinformációból gazdálkodik. Azt hallotta, hogy nagyon modern a technológiájuk, azonban sosem hozta különösebben lázba.
Ajkait ismét lefelé biggyesztve bólogat Jacobnak. Ha tudnák, hogy mennyire nem volt legutóbb sem jó vége. A navinés egy váratlan kérdést szegez neki, amire kitör az önsajnálatból és meglepetten pislog a srác barnáiba.
- Nem tudod? - Kérdezi őszinte döbbenettel a hangjában. Egy pár másodperc átviteli idő kellett neki, míg leesett, hogy ez nem a Herzberg. Itt nem kell mindenkinek tudnia, hogy mivel foglalkozik. Talán ez így is van jól. Elvégre még nem nyerte meg a világversenyt, amin most már Magyarországot fogja képviselni.
- Igaz, honnan is tudnád, nem beszéltem róla. Versenyzem és minden nap edzem. - Azóta nem kérkedik a párbajozással, amióta mélységesen csalódott a saját képességeiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

---

És még az egészből ő jön ki rosszul! Furák ezek a magyarok, szokásaik vannak, kínosan viselkednek, ha valaki kihúzza magát alóluk, de aztán... Az is baj, ha beleállsz a játékba? Hmph. Azt még csapongó tinédzsersrác agyával is fel tudja dolgozni, hogy a nem-is-igazán-vörös-csak-vöröses srác és a megmentésére viharzó eridonos között van valami, de odáig már nem jut empátiával, hogy ezt a felfedezését, nos, magában is tartsa. Ajkait lebiggyesztve hagyja végül, hogy a mentőövként felkínált karokat lefeszegessék (ő csak segíteni akart, de van az a dolog a pokolba vezető úttal, meg a jó szándékkal, ugye), és csalódottan téblábol immár elveszett magányos csónakként, két viharvert sziklafal között. Egyik oldalhoz se merne nagyon csapódni, nem bocsátkozna most hirtelen kárbecslésekbe. - Értem - nyugtázza a létező legsemlegesebb hangon a visszakozást, és még ha nem is ért egyet vele, a hirtelen arcszínváltozás kiváltja belőle a tapintatosságot (a mit?), így nem forszírozza tovább a témát... Lenne akivel tenné, de az is egy állat, és neki már nem árt. Zalán jelenleg inkább úgy néz ki, mint akinek... Hát, minden IS árt.
- Én nem szek- - veti pillantását ezúttal Rue felé, és még egy pillanatnyi zavar ideéig kapkodja is kettejük között, észre sem véve, hogy önkéntelenül túrt tincsei közé. - Felajánlottam, oké! Jézus, nem kell itt rögtön nekemesni, hol vannak azok a híres eridonos szociális készségek? - "nem vagyok ideges", mondaná, ha bárki kérdezné, de közben mindenki látná, hogy hamar idegbe jött. Herb Herb...
- Köszönöm, csinálok magamból hülyét, nem merheti mindenki, na majd én, Jézus, de ha végig sem hagyod mondani a kérdésemet, meg a válaszát, meg a kérdésemet, meg a válaszát, hanem modortalanul betolakszol egy privát - jól megnyomva, kihangsúlyozva, mert bizony privát - beszélgetésbe, az szekálás! Jézus, és még csak nem is vicces. - Kedvenc leprikónunk ezt olyan sebességgel darálja el, hogy a fordítómedálnak igencsak meggyűlhet vele a küzdelme. És ó, beza a kis kirohanáson még az se segítene, ha Rue is dalra fakadna - sőt, gyönyörű lenne, ahogy mind a ketten egyszerre riposztolnak a másikra, zöngő hangzók kakofóniájában. Ismét beletúr a hajába, pírra érzékeny bőrének hála pedig az orcáján két kis rózsaszín folt egyre határozottabban tolakszik a nagyteremben ülők figyelmébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A pillanatnyi gyomorgörcs alábbhagyott attól, hogy nem kellett tovább győzködnie a srácot. Egy gonddal kevesebb... gondolta ő.
 Ajkát beharapta Herbert heves reakciójától, amit Autumn váltott ki belőle. Ha nem ismerné a legkisebb Danverst, egyből levonta volna a következtetést, hogy ez a viselkedési forma közös vonása az íreknek.
 Visszasírta a pillanatot, amikor még az az ostoba tábla jelentette a legnagyobb problémát, s mikor már harmadszorra hangzott el Jézus neve, szükségesnek látta egy óvatos lépéssel benavigálni magát a két eridonos közé. Hogy innentől kezdve mit kéne csinálnia, arról halvány lila puffskein fingnyi fogalma nem volt.
 - Semmi gond nincs, megbeszéltük - intézett gyors magyarázatot Autumn irányába, megelőzvén, hogy visszavágjon a fiúnak. Most már tényleg csak Merlin kegyelméért tudott fohászkodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Jaj, drága, kedves és eszes Dzsúlia. Ez a fordított stratégia nem fog bejönni nálam, jól ismerem már. Addig állítod az ellenkezőjét valaminek, amíg én már csak azért is be akarom bizonyítani, hogy nincs igazad. Hah, biztos, hogy nem - annyi testvérem van, annyi minden szart benyeltem és követtem el az elmúlt huszonegy évben, hogy Júliának ennél erősebbel kell próbálkozni, ha valamit el akar érni.
- Vannak elképzeléseim a nagyteremmel és némi erotikával kapcsolatban, maradjunk ennyiben - hát majd előre lelövöm a dolgot, nem. Majd úgyis mindenki tudomására jut, ha bekövetkezik.
- Nos, köszi a kíséretet - állok meg az ajtó előtt. - De az ajtót okosan kell kinyitni, hogy a baglyok ne szálljanak el, szóval innentől maradnék magam, ha nem bánod - van egy sejtésem, hogy nem jófejségből kísért eddig és tutira keresztbe tesz, de azért csak bepróbálom a lehetetlent. Ki tudja, hátha jó napja van és nem akar az év prefektusa lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Miksa és a baglyai|
| 1/6 | 1
______________________________________________________

- Ugyan Bontovich, tudom, hogy ez a stratégia gyerekkor után már nem működik. Csak épp momentán egy véleményen vagyunk. Nem vagy elég tökös, hogy vállald a tetteid után a felelősséget sem elég lovagias ahhoz, hogy mást ne sodorj vele bajba - bólintok lezártnak tekintve az ügyet. Elvégre ebben a világban igazán nincsenek már lovagok, vagy ha van is, az a maréknyi is épp alcsikázik a szobájában mert jófiú. Kár, hogy a megmentésre váró hercegnők nem haltak ki.
- Azért remélem nem a baglyokkal, mert az a fília már büntetendő  - röhögésből kuncogásra váltok, bár a kezem hamar odateszem tompítónak. Nem hiányzik, hogy mások is meghalljanak, mert óh de kurva biztos vagyok benne, hogy mászkálnak még ezeken a folyosókon mások is.
Megállok és rápillantok az ajtóra, utána a szövegelő Bontovichra.
- És mi gátol meg, hogy a jelenlétemben ne tudd kinyitni okosan az ajtót? - billentem el oldalra a fejemet, tök nagy ártatlan kiskutyaszemekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem mondom, hogy türelmetlen ember vagyok, de egészen utálom, amikor nem vesznek figyelmet a jelenlétemről. Pláne, ha csak megmenteni vagyok ott. Vagy valami hasonló. Zalán a barátom, ahogy ő is hangsúlyozta, én pedig csak a tisztséggel járó felelősségemnek teszek eleget azzal, hogy beszállok a szócsatába. Mert bizony ha egy írrel van dolga, az előbb-utóbb abba torkollik.
- Nem tudom, de neked is elkéne, Mr. Manner - vágtam vissza csípőből. Igen, már egészen forrni kezdett a vérem, de csak akkor éreztem igazán, hogy elszáll az agyam, amikor Herbert rákezdett. Csak rossz emberrel.
- Azzal van a baj, hogy ennyi kérdés meg válasz van, ha elfogadtad volna az első nemet nem kellett volna jönnöm - vágtam azonnal a szavába, hogy megalkossuk azt a bizonyos zörgő hangzós kakofóniát. - Privát mert ti férf.. - láttam Zalán mozdulatát, és tudtam, hogy mit szeretne. Ő volt a béke maga, esküszöm Merlinre.
- Oké, oké... - tettem fel a kezem védekezőn. Ha ő azt mondja ennyi volt, ennyi volt. Miatta jöttem, nem veszekedni. Vagy valami olyasmi.
- Egy élmény volt Herbert - forgattam meg a szemem, és egy műmosoly kíséretében sétáltam vissza a helyemre. Persze, hogy engem állítottak le először. Nagyot sóhajtottam, és felcsaptam a könyvemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Van, akiért bevállalna bármi ilyesmit, de Júlia pont nem az a személy. Talán ha már egyszer kétszer megfordultak volna már egymásban.. Nem. Akkor sem.
- Momentán az, hogy ismerem a fajtádat. Én odafigyelek gondosan, hogy ne szökjenek meg, te meg majd csinálsz valamit, hogy csak azért is, hogy elrontsad a bulimat - ó igen. Kinézem ebből a nőszemélyből, meg még sok más dolgot is. Biztos vagyok abban, hogy Dzsúlia nem csak jófejségből kísérget engem, hanem valamire készül ellenem. Ezer százalék, hogy pillanatokon belül robbant valamit, én meg majd bánkódhatok a tökéletes csínyem végett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Áh, nem dolgozom itt. Büntetőmunkának kaptam - kezdett bele, majd kicsit közelebb hajolva, halkan súgta a továbbiakat. - A könyvtáros meg állandóan sasol, szerintem most is figyel, hogy csinálom-e a feladatot - elmosolyodott. Egyébként nem volt nehezére ez a feladat, sokkal szívesebben pakolászott könyveket, mint hogy a mosdókagylót sikálja. Itt amúgy is nyugalom volt, de néha összefuthatott egy diáktárssal, mint mondjuk most Inezzel.
Apropó, Inez! Elég rég látta a lányt, meg is jegyezte őt, mert a névsorolvasásnál mindig egymást követték, és sosem látta őt. Már pletykák is keringtek arról, hogy vajon merre lehet, egyesek arról csámcsogtak, hogy nem járhat közösségbe, mert összeszedett valami fertőző betegséget, mások meg azt híresztelték, hogy biztosan sztárok gyerekeivel fotózkodik, akik házhoz rendelték a csokival együtt. Szóval rengeteg pletyka felreppent, de Jacob nem volt az a fajta fiú, aki csak úgy el is hitte volna bármelyiket is, főleg, ha azoknak nem volt alapja.
Szóval, mivel a lányt jó ideje nem látta, a szőkeség meg kérdezett a sulis teendőkről, Jacob szépen el is mondta neki, hogy miről is kell beadandókat készíteni. Volt feladat bőven, látta is a lány arcán, hogy lesápad a sok nehézség hallatán.
- Látom, most nagyon kiakadtál, ugye? De figyu, annyira nem vészes, és a hatból kettőt elég csak a jövőhéten leadni. A beadandók nagyrészét meg megtalálod a könyvekben, csak ki kell másolni - mondta egy mosollyal, kicsit biztatva Inezt.
- Aha, ilyen korszakok. Mondjuk kiválasztod a hatvanas éveket, és akkor azon belül be kell mutatnod a muglieszközöket, azt hogy éppen milyen zenét hallgattak és milyen ruhákban jártak, ilyesmi - egészítette ki, de ennél sokkal többet ő sem tudott, főleg nem a zenékről, mert ott az amish közösségben ők inkább a saját zenéjüket hallgatták, túl sok előadót Jacob sem ismert, csak azokat, akik az elmúlt három évben ragadtak rá iskolatársainak köszönhetően.
- Mit nem tudok? - kicsit meglepetten pislogott a szőkére, mert tényleg nem volt képben, de remélte, hogy nem a többieknek van igaza, s nem valami betegség miatt marad távol a lány.
- Versenyzel? Wow és mit? - izgatottan tette félre a könyveket és már le is telepedett a lány mellé, kíváncsian kémlelte, mert imádta a sportokat. Közben felvillant feje felett a képzeletbelei villanykörte. - Áhá, már értem! Akkor a többiek csak baromságokat magyaráznak rólad. Annyira tudtam, hogy nem igazak a pletykák - szólta el magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ahh, csak az a baj, hogy nagyon itt van a nyakunkon. Meg kell tervezzük a menüt, a díszletet, a mindent -  a családjukban különösen nagy hagyománya van a kézzel készített ajándékoknak, vagy az élményeknek. Sohasem úgy nevelték őket, hogy bármikor, bármit, bármilyen értékben megkaphatnak, ellenben azt nagyon jól megtanulták, hogy sohasem az ajándék összege a fontos, hanem inkább az, amit jelképez. Egy érzés, egy kedves gondolat, elvégre ebből tudod, hogy a másik törődik veled. Sok pénze bárkinek lehet, de igazán szeretni kevesen tudnak.
- Aida totál odavan érted, ne is kérdezd, állandóan faggat, hogy van-e már valakid - nevetve felel és könnyedén csen el egy falat kaját Fülöp tányérjáról. Épp csak lenyeli, már folytatja is. - Szívesen mondanám neki, hogy a bátyám szíve foglalt, de valljuk be, hogy arra aztán várhatok. Ha gondolod, leszervezek Neked vele egy találkozót, kedves lány - megvonja vállát, ám az a gond, hogy ez a mozdulat azt is jelzi egyben, hogy neki mindegy. Semmi lelkesedés, semmi örömittas ujjongás, ebből pedig világossá válik, ha lesz is randijuk, Auróra nincs oda a gondolatért, hogy hosszútávú legyen a dolog. Persze a fiú ezt azonnal leveheti, nem ez lenne az első alkalom, hogy húga beleveti magát az élő tinderbe és rajta kísérletezik, illetve igyekszik megtalálni az igazit.
- Képzeld, engem meg randira hívtak! - mosolyogva, talán egy kicsit túl boldogan is meséli a fejleményeket, amiből arra lehet következtetni, hogy ez az első komolyabb versenyző, akit szemügyre kell majd vennie Fülöpnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mi lenne, ha lemennénk a tóparti nyaralóba? Tudom, hogy olyankor már nem adják ki, de szerintem, ha elmondjuk, hogy miért kellene, akkor biztos megenyhülnek. És csak egy hétvége, de nosztalgikus lenne, és tudnánk nyugodtan készülni. Apáéknak meg csinálhatnánk kincskeresést, otthonról egy térkép és feladatok segítségével kellene odatalálniuk, mi pedig ott várnánk őket. Reggel elmennénk apával horgászni, ti pedig süthetnétek kalácsot.
Ez volt a gyerekkorunk. A házikó a tó mellett. Olyan pici, hogy csak egy nagy légtér van benne, amiben a konyha, a nappali és a hálószoba van. Két emeletes ággyal spóroltak helyet, így mi, a gyerekek fent aludtunk, anyáék meg lent. A fürdőszoba is egészen pöttöm, minden mindenhez hozzáér, még az ajtaja is kifelé nyílik, hiszen bent nincs holttere, vagyis lenne, de az már a wc. Mi viszont nagyon szerettük, az erdőben kincseket gyűjtöttünk, éjjel tüzet raktunk, sütögettünk. Mindig virslit kértem, meg hagymát, viszont a szalonnának csak a szaftja kellett a kenyérre. Gusztustalanul sok virslit ettem meg így.
- Nem szeretnék a barátnőiddel randizni, mert az azt jelenti, hogy ha nem sikerül, akkor mindhármunknak kínos. Mivel én nem tudok róla, hogy bejövök neki, mond, hogy ez a filozófiám, nem is kamuznál.
Tényleg nem, mert én nem akarok bonyodalmat. Egyszer volt egy lány, akivel csókolóztam, és aki a barátnője volt, sőt, most is az, csak éppen nagyon jól tud úgy csinálni, mint akinek nincs köze hozzám, és én is határozottan úgy teszek, mint aki nem járt a szájában. Ő csókolózni akart, mielőtt a barátja, akinek addigra már sok barátnője volt, megcsókolja, én meg azt mondtam, gyakorolok vele. Önzetlen tett volt, de jó tett.
- Randira? Melyik volt olyan bátor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Büntetőmunka? Neked? Miért?- Arcára finom döbbenet ül ki. Nem olyannak tűnt a srác, mintha rendszeresen bajba keveredne, az a tipikus jófiú kisugárzása volt. Aztán persze ki tudja, Inez nem tartja magát olyan jó emberismerőnek.
- Akkor azért néz rám olyan rondán. - Nem értette, hogy mi a baj a jelenlétével, annyira hangosan nem is beszél, éppen csak a közelben lévők hallhatják a hangját, azok meg törődjenek a saját dolgukkal. Látja a srácnál a rakás könyvet, ami még a rendrakásra vár.
- Pálcával nem működne? Vagy direkt kell emelgetned? Pakolj! - Suttogja pálcáját az egyik könyvre szegezve, ami lomhán felszállva, a szemben lévő könyvespolc negyedik polcára repül, azonban nem a többi ugyanolyan könyvhöz ment, hanem az első üres rést találta meg.
- Merlinre, ez ki van találva. - Csóválja meg a fejét, majd kiszedi a könyvet a nem megfelelő polcról és visszateszi onnan, ahonnan az előbb elvette.
Megnyugtatja, hogy a srác szerint egyáltalán nem vészes a feladat, már csak remélni tudja, hogy nem ő az évfolyam zsenije, aki mindig mindenből kitűnő, de sosem tanul - persze, ezeknek senki nem hiszi el.
- Ti másolhattok a könyvből? És a vizsgán milyenek? Lehet egy kicsit...tudod? - Reméli érti a célzást, hogy mire gondol. Nem éppen becsületes, de ha van rá mód, akkor bizony a könnyebb utat fogja választani. Neki fontosabb dolga van ezen a világon, mint bájitaltan összetevőket magolni, amikor vannak bájitalmesterek a gyárukban, majd azok megoldanak mindent. Azért kapják a pénzüket, nehogy már még neki kelljen betanulni meg odamenni és kijavítani őket.
- Ú, a ruhákat szeretem! Jó lesz, köszi. Rosales prof jó fejnek tűnik. Bár nála nem buknék le... - Tudja, hogy milyenek a latin emberek, biztosan egy papuccsal verné meg, ahogy Dél-Amerikában szokás. Mesélte a nagybátyja, hogy némely népek egészen érdekes módon élnek, de aztán lehet csak nyugtatni akarta a saját gyerekeit, hogy vannak nála rosszabb szülők. Jó, persze nem jellemző a családjukban a fizikai erőszak, de akkor is. Örül, hogy ő az, aki.
Jó volt az első sejtése, valóban nem tudja, hogy mivel foglalkozik. Nem hiába, ez nem a Herzberg, itt nem tudja mindenki, hogy mire választották ki fiatalon a párbajszakkörön.
- Párbajozok. Ifjúsági Európaversenyen voltam második idén. - Feleli semlegesen. Persze lehetne büszke erre a teljesítményre, de a második helyezett a legnagyobb vesztes. És a következő verseny ettől csak sokkal keményebb lesz.
- Milyen pletykák? Azt mondták, hogy nem is értem el semmilyen helyzést?- Vagy ami még rosszabb, mi van, ha azt terjesztik, hogy csak bunda volt az egész, mert nagyon befolyásos a család. Ez rágalom, hallotta már a Herzbergben is olyanoktól, akik egy fényostort nem tudnak normálisan megidézni. Ajkait feszülten szorítja össze, nem szereti ezt a stílust.
- Vagy a családom? - Teszi hozzá a pálcáját idegesen forgatva. Itthon kevésbé szívesen villog a vezetéknevével, mint odakint. Nem annyira szereti az apja ágáról a családját, furák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Miksa és a baglyai|
| 1/6 |
______________________________________________________

Elmosolyodom. Elrontani a buliját? Ha tudná.
- Ami azt illeti, be szeretnék menni oda, a nagyterembe - mutatok rá az ajtóra - Sohasem buliztam még baglyokkal, megnézném milyen az - vonom meg a vállamat vigyorogva.
- A nagy és erős Bontovichnak ez a kérés biztos meg se kottyan, nem igaz? - közelebb lépek hozzá, ujjaimmal megérintem a karját, teszek pár gyalogló mozdulatot velük mielőtt végig simítanék a vállán. Ha közben nem fordul meg megkerülöm hátulról, hogy közte és az ajtó között legyek.
- Na? Beenged az úr? Biztos jól szórakoznánk odabenn - kuncogok azzal a hamiskás mosolyommal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Az a hangokból szőtt, folyamatos gubanc ami a fecsegő dámák folyosóján kísért, most is ott van a levegőben. Nem csak hallani lehet, érezni is. Olyanok mint a soklábú bogarak a bőrön, láthatatlan, pici végtagjaikkal emlékeztetik az arra tévedőket, hogy itt nincsenek ám egyedül. Ebben a káoszban, a sok színes, egybeolvadó keret közepette ül a fiúcska. Megtermett alakja most egészen parányinak hat, ahogy összegömbölyödik, felhúzva térdeit. A festmények már rég nem foglalkoznak vele, maguk közé fogadták, érdektelen kis inas ő, néha fel-feltűnik hüppögni pár órát, aztán odébb áll.
Lassan sötétedni kezd, az árnyékok elérték barna, bozótos haját és magasra emelt orrát. Csak az orrára szorított felkarján csillan meg a rozsdás nap fénye és álla csúcsán, ahol lustán csörgedezik le a meleg színű vér. Szabad kezében, amivel térdét fogja át ott hever pálcája. Nemrég még próbálkozott elállítani vele a vérzést, de mióta csak még jobban ömlik miatta úgy döntött kivárja a végét. Örökké csak nem folyhat. Előbb vagy utóbb úgyis megalvad a vér és azt már le tudja kaparni a pálca hegyével. Ha másra nem, erre kifejezetten alkalmas darab, a hegyessége miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Már minden ismert szitokszót a szájára vett, annyi könyvet próbált elcipelni. Lehetetlenség volt úgy befordulnia a sarkokon, vagy úgy felmennie egy lépcsősoron, hogy ne ejtsen el párat közülük. De muszáj volt. Egész évben elhanyagolta a tanulást és az első szégyenletes vizsgája után kellett rájönnie, hogy nem lesz ez így jó. Rue is megszólta érte, Kornél még annál is csúnyábban nézett, hiszen mindketten tudták, hogy a seprűje lesz lassan már a tét ezért. És akkor vége van. Hogy fog versenyekre járni, ha a szülei elveszik tőle?
 Kivételesen még időben volt, kivételesen nem edzésről jött, kivételesen nem akadt bele egy prefektusba sem... De szokásosan megakadt a körlete felé menet.
 - Téged meg mi lelt? - pillantott le a szipogó hangokat megneszelve. Felismerte évfolyamtársát, de ennél többet nem nagyon tudott Rómeóról, csak hogy Eridonos és eléggé magának valónak tűnt. Főleg most, ahogy ott gubbasztott a földön. Zalán magához hűen le is ejtette a sárkánytangoz kellő olvasmányok közül kettőt is, ahogy lefékezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Tulajdonképpen nem gondol semmire sem. Nincs a gondolataiba mélyedve, a történteket sem futtatja agyán át újra és újra. Inkább amolyan lebegő fázisban van, a zajtól megnyugodva a semmi közepén fekszik és csak a csorgó vért érzékeli. Biztonságosnak érzi a helyet, a kis sarkot, amibe bekucorodott és egyszerűen csak bele akar veszni a hátát hűtő falba. Eggyé olvadni a tapétával néhány órácskára, üres fejjel, mielőtt visszatámolyogna a körletébe.  
A sok zúgó szóból, ami belevegyül a háttérbe, a hangosabb, nyílt megszólítás azonnal kitűnik. A fiú megdöbbenve engedi le kezét és néz a levitásra. Felismeri az arcot,- még ha sohasem beszéltek igazán -így nem is nézi meg jobban magának, helyette inkább a könyvtornyot, amiről épp lemászik kettő, nagyot puffanva a padlón.
- Én ő...izé, leejtetted a könyveid - hiába töri le a vért kézfejével mielőtt a könyvekre mutat, az utána továbbra is folyik. Azért mintha nem épp egy kilyukasztott málnaszörpös üveg lenne térdére ül és felveszi a könyveket a földről. Úgyis közelebb van hozzájuk. Automatikusan emeli a borítót maga felé, hogy elolvassa a címet, bár a feléig se ér, az is vércseppes lesz.
- Oh baszki, bocsi, letörlöm - és elkezdi inge ujjával elkenni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Fáradt volt, talán ezért is nézett ki úgy, mint akit nem hatott meg, hogy megint elejtett valamit. Kifejezéstelen arccal méregette Rómeót, amíg fejben próbálta hova tenni a szituációt. Nem akart kilencedjére is lehajolni, így egyik alkarjára tornyozza fel az olvasnivalókat - inkább kínzóeszközöket már -, hogy pálcájával kibűvölje az eridonos kezéből az elpottyantott rakományt. Egészen varázsló kinézetét keltette már, annyit könnyített az életén, hogy sikerült betörni a főnixtollat.
 Félig szabad kezébe fogta a könyvet, hogy megnézze, mivel kente össze a srác. Homlokát ráncolta gyanakodva, úgy fordította a fiú felé az előlapot.
 - Feltételezem a tiéd - szökött kérdőn magasba egyik szemöldöke, mint aki magyarázatot vár. Pár évvel ezelőtt még azt mondták rá, hogy mennyire kedves és empatikus, de mintha minden éjszaka lemorzsolt volna egy darabot a régi énjéből. Most is odafigyelt másokra, nem arról volt szó, inkább... Szigorral fűszerezte az egészet, egyfajta védfalként használva, hiszen annyiszor fordult már elő, hogy a közvetlenségét mindezek híján kihasználták és ellene fordították. - Szeretnéd elmondani, mitől tocsogsz vérben? Van egy vámpírunk a kastélyban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Rómeó még törölgetné egy ideig nagy buzgón, teljesen bemocskolva fehér inge ujját, azonban a könyv random úgy nem dönt, hogy kiszáll a kezei közül. Tekintetével követi az elfelé haladó tárgyat, egészen Zalán kezéig aki alaposan végig is méri a borítót. Elvörösödik a feje, tekintetét leszegezve tördeli ujjait.
- Hehe, hát ez egy nagyon vicces történet, hagy töröljem le  - feláll, hogy odalépnek, továbbra is nagy reményekkel, hogy majd megoldja ő a kialakult helyzetet, és megmenti a borítót a barnultság kárhozatától.
- Az orrom miatt. El akartam állítani de a varázsige nem vált be, sőt, még inkább megindította és most ilyen - tenyerét elhúzza orra alatt aztán  nagy bőszen meg is mutatja a vért.
- Látod? Undi mi? - vigyorogva fordítja maga felé, aztán beletörli a nadrágjába. Az amúgy sem kapott még eleget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Szólalna meg ismét, de a srác hajthatatlansága először egy fáradt szóhajt szakít fel belőle és egy plafonra meredő tekintetet.
 - És az orrod... - próbálta motiválni válaszadásra, hogy befejezze a mondatot. - Falnak mentél? Elestél? Szent szalamandra, te is le szoktad fejelni a jóslástanterem ajtókeretét? - fordult arca fájdalmas grimaszba. Még Korinak is hajolnia kellett kissé, amikor órára mennek, nemhogy neki ezzel a magassággal.
 - Csodálatos - szűrődött elő belőle az irónia, ahogy felé hajoltak. - Gyengélkedő? - toldotta meg még egy kérdéssel az előbbiek sorát.