Kornél
#kislány


A társalgóban az a fenomenális, hogy egy teremtett lélek nem társalog benne. Mármint, tényleg, én még nem voltam benne úgy, hogy rajtam kívül lett volna itt valaki. Egyetlen alkalom kivételével, amikor tényleg volt itt valaki, de ő sem kezdett el velem társalogni, ami lássuk be, eléggé lehangoló élmény volt. Akkor miért ez a neve?
Ezen a dilemmán túllépve ide hívtam el Kornélt, hogy megbeszéljük, mi a rák van vele - ezt a kifejezést Bíborka tanította nekem, nagyon menő, imádom a lányt. Szerintem nála érdekesebb nincs is se közel, se távol, nagyon örülök, hogy ő van.
Na de! Egy meg egy az három, elolvastam azt a bizonyos edictum cikket és nekem adj uram de rögtön beszélnem is kellett Kornéllal. Amint hajlandó volt találkozni.
Előbb jöttem mint ő, ebben nincs semmi meglepő, ez általában így szokott lenni, mert félek, mi van, ha elkerüljük egymást bárkivel, nem várakoztatok meg senkit. Töltöttem magamnak egy pohár gyümölcslevet - a kedvencem, otthon facsargatni, meg szívni kellett a termését a növényeknek, így azért lényegesen kényelmesebb az egész. Amint leborítottam a torkomon a nagy pohár csodát, eldőltem a kanapén és a szemem lehunyva vártam az ajtó csukódásának hangját. Szerencse, hogy nem voltam álmos, különben tuti elaludtam volna. Mikor végre jött a nesz, elmosolyodtam.
- Azt hittem, már ide sem érsz, csókkirály. Ki vele, mi ez az egész az iskolaújsággal? - vettem a fáradtságot, hogy felüljek, de sok köszönet nem volt benne, ropogott mindenem.

Kornél
#kislány

Az ajtó úgy robbant be, mint mikor az orrszarvú felbőszülve neki rohan valaminek. Kicsit most Kornél is rá emlékeztet, de azt hiszem, ő nem dühös, az arcán inkább zavart és pánikot látok. Fel is csúszott a szemöldököm magasra, ahogy felültem a kanapén, alaposabban szemügyre véve a barátom.
- Tudom, ezt már mondták mások is - biggyesztettem le az ajkamat, de nem vettem magamra. Végül is ez is csak egy vélemény, nem kell nekem semmibe belerokkannom. - Jaj, nem akartalak összezavarni, abból soha, semmi jó nem jön ki. Na, csüccs - ugye de vicces a hangzása? -, és mondd el, hogy történt ez az egész - dörgöltem meg a hátát támogatóan, odébb ülve a kanapén, így volt helye rá, hogy ne essen össze.
- Nem akarom túlreagálni a helyzeted, de hogy lehet ez egyre rosszabb? - kérdeztem kissé értetlenül. Eddig se nagyon tudott a lányokkal beszélni, mi a következő, elrohan, ah meglát egyet? Nem tartom kizártnak, én is futottam a nagymacskák elől, de ez nem ugyanaz. - Kérsz valamit inni?
Örültem, hogy mások nincsenek itt, mert ha itt lennének, akkor most biztos kereshetnénk másik helyet a beszélgetésre. Nem szerencsés.

Kornél

Elég kaotikus a leírás, próbálom elképzelni, hogy egyszer csak arra kelek, hogy újságszenzáció lettem, de nehezemre esik. Nem vagyok ilyen fajta és szerintem amúgy Kornél sem, ezért viseli ezt most ilyen rosszul.
- Nagyon sajnálom, hogy nem láttam. Mármint, az arcod, nem a listát - vigyorogtam mint a fakutya (Mi a jó élet az a fakutya???, de aztán lehervasztottam az arcomról, mert nem akartam, hogy miattam még nagyobb krízisbe essen. Nem ő tehet róla, hogy mások vonzónak találják és nem tudja kezelni a helyzetet. - Szofi? Oh! oh. Szofi, igen, így tudom.
Nem mintha jártam volna a birtokon, de hallottam róla, a sztorihoz meg most annak is elégnek kell lennie, tudom kiről van szó. Kissé kuncogva képzeltem el, ahogy a lány megöleli, aztán ő meg tátog ott, mint hal a szatyorban, de inkább hogy csendben maradjak, töltöttem még egy pohár gyümölcslevet. Varázslatos.
- Persze, hogy tetszel neki. Más különben minek rakott volna arra a nyomorult listára, Kornél? - forgattam meg a szemeim látványosan, mert szerintem ő nem beszéli ugyanazt a nyelvet, amit a lányok. Én sem tökéletesen, de én Afrikában nőttem fel egy faluban, neki mi a mentsége?? - És most nekem ezzel mit kell csinálnom? Ő is tetszik neked? Beszéltél vele erről? Jó, ez hülye kérdés volt, nyilván nem.
Én is nagy huppanással dőltem hátra, elhúzva a számat gondterhelten, éreztem, ahogy elmélyülnek a ráncok a homlokomon.

Kornél

Kornél

Kornél

Kornél

Kornél

Saci

Általában nem szeretek másokat zaklatni, mikor olyan gondterhelt az arcuk, mert ugye, kinek jó az? De reménykedtem benne, hogy az elsős lánynak semmilyen komoly gondja nincs, ami miatt most könnyekben törne ki a reggeli kellős közepén. Nem szerettem, mikor valaki miattam sír, nem az a fajta lány vagyok, aki az ilyesmit jól kezeli. Elsőre úgy tűnt, talán nagy baj nem lesz, így csak rámosolyogtam, majd kalácsot és lekvárt pakoltam a tányéramra, meg némi sajtot, szinte már csak
reflexből. Annyit tudok enni, mint egy horda tinédzser fiú.
- Oh, röpdoga? Vagy csak megint odatette, hogy "lehet", hogy ebből számonkérés lesz? Nagyon utálom, mikor ezt mondják. Vagy legyen, vagy ne legyen, mitől függ ilyenkor? A csillagok állásától, vagy a szél irányától? Nevetséges - vágtam le nagy lendülettel a lekváros kanalat, kicsi az arcomra is fröccsent, mire elnevettem magamat tehetetlenül, egy szalvétával letörölgetve az árulkodó gyümölcsfoltokat. - Akkor jó, már aggódtam, hogy valami komoly. Mármint ne érts félre! Tudom, hogy e is az, csak ez nem... tragikus.
Rögtön védekezni kezdtem, nehogy azt higgye, hogy csak azért, mert nem omlott össze a gazdaság, én azt mondom neki, hogy nem szabad aggódnia mindenfélén. Csak úgy gondoltam, hogy volt már rosszabb is a helyzet.
- Uuuuum, semmi különös igazából. Tegnap alig tudtam elaludni, tuti a hülye holdállások miatt, fél órával később keltem, mint kellett volna, most meg nem biztos, hogy be tudom fejezni a beadandóm a bájitaltan óra előtt. Az a tanár a lelket is kiijeszti belőlem - grimaszoltam kicsit, de aztán összeszedtem magam és visszatettem mindent a helyére, hogy mások is tudjanak enni. - Mostanában meg vagyok őrülve az egyik sütiért a cukrászdában. Te szereted az édességeket?